Abdiás könyve|1|1|Nézd, kicsivé teszlek a népek között, s nagyon megvetett leszel.
Abdiás könyve|1|2|Megcsalt szíved kevélysége, téged, aki a sziklák repedéseiben lakol, aki magasra építed lakóhelyedet, és azt mondod szívedben: "Ki taszíthat engem le a földre?"
Abdiás könyve|1|3|Hiába emelkedsz fel, mint a sas, hiába rakod fészkedet a csillagok közé, bizony onnan is letaszítalak - mondja az Úr.
Abdiás könyve|1|4|Ha tolvajok törnének be hozzád, vagy éjszaka rablók, akkor, ugye, annyit vinnének el, amennyi nekik tetszik? Ha szüretelők jönnének hozzád, talán hagynának böngészni valót? Mennyire kifosztottak!
Abdiás könyve|1|5|Felkutattak, mint Ézsau rejtett kincseit.
Abdiás könyve|1|6|Egészen a határig üldöztek, szövetségeseid kijátszottak, jó barátaid rászedtek. Akik kenyeredet ették, tőrbe csaltak: "Nincsen az eszén!"
Abdiás könyve|1|7|Azon a napon - mondja az Úr - nemde kiirtom Edomban a bölcseket, Ézsau hegyén a józan észt?
Abdiás könyve|1|8|Megrémülnek harcosaid, Temán, úgyhogy mindenki elpusztul Ézsau hegyén.
Abdiás könyve|1|9|és az erőszak miatt, amelyet testvéred, Jákob ellen elkövettél, szégyen borít el, és örökre elpusztulsz.
Abdiás könyve|1|10|Mivel jelen voltál te is akkor, amikor kincseit elrabolták az idegenek, barbár népek léptek be kapuján, és sorsot vetettek Jeruzsálemre: te is olyan voltál akkor, mint akármelyikük.
Abdiás könyve|1|11|Ne nézd testvéredet kárörvendőn a fosztogatás napján! Ne örülj Júda fiain pusztulásuk napján! Ne légy fennhéjázó a szorongatás napján!
Abdiás könyve|1|12|Népem kapuján ne lépj be a veszedelem napján! Ne örülj te is bajának a veszedelem napján! Ne nyúlj javaihoz a veszedelem napján!
Abdiás könyve|1|13|Ne állj ki a keresztutakra, hogy megöld a menekülteket; a szökevényeket ne fogd el a szorongatás napján!
Abdiás könyve|1|14|Mert közel van az Úr napja minden nép számára. Úgy tesznek veled, mint te tettél: tetteid tulajdon fejedre hullanak.
Abdiás könyve|1|15|Igen, amint ti ittatok szent hegyemen, úgy iszik majd minden nép folyton-folyvást, isznak fulladásig, és nem lesznek, mintha soha nem is lettek volna.
Abdiás könyve|1|16|De lesznek menekültek Sion hegyén, - szent hely lesz ez -, és Jákob háza visszaszerzi tulajdonát.
Abdiás könyve|1|17|Jákob háza tűz lesz, József háza láng, Ézsau háza pedig szalma: felgyújtják és megemésztik. Nem menekül meg senki Ézsau házából - az Úr mondta ezt.
Abdiás könyve|1|18|Negeb lakói elfoglalják Ézsau hegyét, a síkság lakói a filiszteusok földjét; elfoglalják Efraim vidékét és Szamaria vidékét, Benjamin meg Gileádot foglalja el.
Abdiás könyve|1|19|És ez az elhurcolt sereg: Izrael fiai elfoglalják Kánaánt Szareptáig; a jeruzsálemi száműzöttek, akik Szefáradban vannak, elfoglalják Negeb városait.
Abdiás könyve|1|20|Győztesen vonulnak fel Sion hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegye felett, és az Úré lesz a királyi hatalom.
Aggeus könyve|1|1|Dárius király 2. esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz:
Aggeus könyve|1|2|Ezt üzeni a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja: "Nem jött el még az idő, hogy újjáépítsük az Úr templomát!"
Aggeus könyve|1|3|[Ezt a szózatot intézte (hozzájuk) az Úr Aggeus próféta által:]
Aggeus könyve|1|4|Ugye annak már itt az ideje, hogy kényelmes házakban lakjatok, noha ez a hajlék még romokban hever?
Aggeus könyve|1|5|Azért most ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok el sorsotokról!
Aggeus könyve|1|6|Sokat vetettetek, de keveset takarítottatok be, ettetek, de nem laktatok jól, ittatok, de nem lettetek ittasok, ruhát öltöttetek, de nem melegedtetek föl, a napszámos lyukas erszénybe rakta a bérét.
Aggeus könyve|1|7|Ezt mondja a Seregek Ura: Gondolkozzatok el sorsotokról!
Aggeus könyve|1|8|Menjetek föl tehát a hegyre, hozzatok fát és építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne és megdicsőülök általa - mondja az Úr.
Aggeus könyve|1|9|Bő termésre számítottatok, és lám, szűkös lett. Betakarítottátok, de elfújtam. Ugyan miért? - mondja a Seregek Ura. Hajlékom miatt, amely romokban hever - mindegyiketek csak a maga házával törődik.
Aggeus könyve|1|10|Ezért nem adta meg az ég az esőt, ezért nem adta meg a föld a termést.
Aggeus könyve|1|11|Szárazságot bocsátottam a földre, a hegyekre, a búzára, a borra, az olajra és mindenre, amit a föld terem az emberekre, az állatokra és a kéz minden munkájára.
Aggeus könyve|1|12|Zerubbábel, Sealtiel fia és Józsue, Jehocadak fia, a főpap és az egész nép hallotta az Úrnak, az ő Istenüknek szavát, és Aggeus próféta beszédét, akit az Úr, az ő Istenük küldött hozzájuk, s a népet elfogta az Úrtól való félelem.
Aggeus könyve|1|13|Aggeus, az Úr követe így szólt a néphez: "Veletek vagyok!" - mondja az Úr.
Aggeus könyve|1|14|Az Úr pedig fölkeltette Zerubbábelben, Sealtiel fiában, Júda helytartójában a buzgóságot, és Józsuében, Jehocadak fiában, a főpapban a buzgóságot, és az egész népben a buzgóságot. El is kezdték a munkát a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában.
Aggeus könyve|1|15|Ez a hatodik hónap huszonnegyedik napján történt.
Aggeus könyve|2|1|Dárius király 2. esztendejében, a hetedik hónapban, a hónap huszonnegyedik napján az Úr szózatot intézett Aggeus próféta által
Aggeus könyve|2|2|Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához és Józsuéhoz, Jehocadak fiához, a főpaphoz és az egész néphez:
Aggeus könyve|2|3|Ki van közületek még életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna?
Aggeus könyve|2|4|De most, bátorság Zerubbábel! - mondja az Úr. Bátorság, Józsue főpap, Jehocadak fia! Bátorság, egész népe az országnak - mondja az Úr. Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! - mondja a Seregek Ura.
Aggeus könyve|2|5|Lelkem közöttetek lakik! Ne féljetek!
Aggeus könyve|2|6|Igen, ezt mondja a Seregek Ura. Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet.
Aggeus könyve|2|7|Megrendítem mind a népeket, és ideáramlik minden népnek a kincse. Betöltöm ezt a templomot dicsőséggel - mondja a Seregek Ura.
Aggeus könyve|2|8|Enyém az ezüst! Enyém az arany! - mondja a Seregek Ura.
Aggeus könyve|2|9|Ennek az új templomnak a dicsősége felülmúlja a régiét - mondja a Seregek Ura, mert ezen a helyen adom a békét - mondja a Seregek Ura.
Aggeus könyve|2|10|A kilencedik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király 2. esztendejében a következő szózatot intézte az Úr Aggeus prófétához:
Aggeus könyve|2|11|Ezt mondja a Seregek Ura: Kérdezd csak meg a papoktól, hogy áll a dolog:
Aggeus könyve|2|12|"Ha valaki szentelt húst visz ruhája szegélyében, és ruhája szegélyével kenyeret, főzeléket, bort, olajat vagy bármilyen ételt érint, vajon azok is szentté válnak-e?" A papok azt felelték, hogy nem.
Aggeus könyve|2|13|Aggeus folytatta: "Ha valaki holttest érintése által tisztátalanná vált, és hozzáér ezekhez, vajon ezek is tisztátalanná válnak?" A papok azt felelték, hogy igen.
Aggeus könyve|2|14|Erre Aggeus azt mondta: Ilyen a nép is! Ilyen ez a nemzet is színem előtt! - mondja az Úr. Ilyen minden munkájuk, és tisztátalan minden, amit itt feláldoznak.
Aggeus könyve|2|15|Ezért tehát vizsgáljátok meg magatokat mától fogva a jövőben! Mielőtt követ kőre tennétek az Úr szentélyében:
Aggeus könyve|2|16|hogy ment a sorotok? Ha valaki húszmérőnyi rakásért ment, csak tízmérőnyit talált. Ha valaki a sajtóhoz ment, hogy ötven korsóval sajtoljon, csak hússzal töltött meg.
Aggeus könyve|2|17|Aszállyal, üszöggel, jégesővel sújtottam kezetek minden munkáját, és ti mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Aggeus könyve|2|18|Gondolkodjatok el rajta, ma és a jövőben is [a kilencedik hónap huszonnegyedik napjától fogva, attól a naptól kezdve, amelyen az Úr templomának alapjait letettétek, fontoljátok meg],
Aggeus könyve|2|19|hiányzik-e még a gabona a magtárból? S tán még mindig nem terem a szőlő, a fügefa, a gránátalmafa és az olajfa? Mától fogva áldást osztok.
Aggeus könyve|2|20|A hónap huszonnegyedik napján - a második alkalommal - ezt a szózatot intézte az Úr Aggeushoz:
Aggeus könyve|2|21|Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet.
Aggeus könyve|2|22|Ledöntöm az országok trónját és összezúzom a pogányok országának hatalmát. Felforgatom a szekeret és a rajta ülőt. Elesnek a lovak, a lovasok meg egymás kardjába dőlnek.
Aggeus könyve|2|23|Azon a napon - mondja a Seregek Ura - foglak, Zerubbábel, Sealtiel fia, én szolgám - mondja az Úr -, és olyanná teszlek, mint a pecsétgyűrű. Mert téged választottalak ki - mondja a Seregek Ura.
Ámosz könyve|1|1|Egy tekoai pásztornak, Ámosznak a szavai, azok a látomások, amelyeket Izraelről látott, Uzijának, Júda királyának napjaiban, és Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két évvel a földrengés előtt.
Ámosz könyve|1|2|Ezt mondja: Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát. Gyászolnak a pásztorok legelői, kiszáradt a Kármel orma.
Ámosz könyve|1|3|Ezt mondja az Úr: Damaszkusznak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel Gileádot vasvesszővel zúzták szét,
Ámosz könyve|1|4|tüzet bocsátok Hazael házára, hogy pusztítsa el Ben-Hadad palotáit.
Ámosz könyve|1|5|Feltöröm Damaszkusz zárát, megsemmisítem azt, aki Bikat-Avenben trónol, és azt, aki Bet-Éden jogarát tartja, Arám népét pedig Kirbe hurcolják fogolynak - mondja az Úr.
Ámosz könyve|1|6|Ezt mondja az Úr: Gázának három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel az egész lakosságot elhurcolták, hogy kiszolgáltassák Edomnak,
Ámosz könyve|1|7|tüzet bocsátok Gáza falaira, hogy eméssze meg palotáit.
Ámosz könyve|1|8|Megsemmisítem azt, aki Asdodban trónol, és azt, aki Askelon jogarát tartja, karomat Ekron ellen fordítom, úgyhogy elpusztul a filiszteusok maradéka - mondja az Úr.
Ámosz könyve|1|9|Ezt mondja az Úr: Tírusznak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel az egész lakosságot foglyul ejtve kiszolgáltatta Edomnak, és nem emlékezett meg a testvéri szövetségről,
Ámosz könyve|1|10|tüzet bocsátok Tírusz falaira, hogy eméssze meg palotáit.
Ámosz könyve|1|11|Ezt mondja az Úr: Edomnak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel testvérét karddal üldözte, és megtagadta tőle az irgalmat, továbbra is haragot táplált iránta, és mindvégig kitartott a gyűlöletben,
Ámosz könyve|1|12|tüzet bocsátok Temánra, hogy eméssze meg Boszra palotáit.
Ámosz könyve|1|13|Ezt mondja az Úr: Ammon fiainak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel kettévágta a gileádi várandós asszonyokat, hogy kiterjessze határait,
Ámosz könyve|1|14|tüzet gyújtok Rabba falán, hogy eméssze meg palotáit, csatakiáltás közepette, ütközetnek napján, forgószélben, viharnak napján.
Ámosz könyve|1|15|Királyuk fogságba megy, a fejedelmeivel együtt - mondja az Úr.
Ámosz könyve|2|1|Ezt mondja az Úr: Moábnak három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel szénné égette Edom királyának csontjait,
Ámosz könyve|2|2|tüzet bocsátok Moábra, hogy eméssze meg Kerijjot palotáit és pusztuljon el Moáb a zendülésben, csatakiáltás és harsonazengés közepette.
Ámosz könyve|2|3|A bírót elmozdítom körükből, és elpusztítom vele minden fejedelmét - mondja az Úr.
Ámosz könyve|2|4|Ezt mondja az Úr: Júdának három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Mivel elvetették az Úr törvényét, s nem tartották meg a parancsait; mivel tévútra vezették őket hazug isteneik, akiknek már atyáik is a nyomukba szegődtek,
Ámosz könyve|2|5|tüzet bocsátok Júdára, hogy eméssze meg Jeruzsálem palotáit.
Ámosz könyve|2|6|Ezt mondja az Úr: Izraelnek három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Eladják az igazat ezüstért, a szegényt meg egy pár saruért;
Ámosz könyve|2|7|a szegényeknek a fejükön gázolnak, és a gyöngéket eltérítik útjukról. Apa és fia egyazon lányhoz jár, hogy szent nevemre szégyent hozzon.
Ámosz könyve|2|8|Minden oltár közelében zálogba vett ruhákra telepszenek, és Istenük házában az elítéltek borát isszák,
Ámosz könyve|2|9|noha én söpörtem el előlük az amoritákat, akik magasak voltak, mint a cédrus, és erősek, mint a tölgyfa, mégis elpusztítottam felül a gyümölcsüket, alul meg a gyökerüket.
Ámosz könyve|2|10|Én hoztalak fel titeket Egyiptom földjéről, vezettelek benneteket a pusztában negyven éven át, hogy elfoglaljátok az amoriták földjét.
Ámosz könyve|2|11|Prófétákat is támasztottam fiaitok között, nazirokat ifjaitok között. Vajon nem így van, Izrael fiai? - mondja az Úr.
Ámosz könyve|2|12|De ti a nazirokat borral itattátok, a prófétáknak megparancsoltátok: "Ne jövendöljetek!"
Ámosz könyve|2|13|Nos hát, rátok nehezedem, ahogy a kévével rakott szekér a földre nehezedik.
Ámosz könyve|2|14|Nem lesz menedéke a gyors futónak, az erős mit sem kezdhet erejével, a bátor nem menti meg életét.
Ámosz könyve|2|15|Az íjász nem áll helyt, a fürge lábú nem tud elmenekülni, s a lovas sem menti meg életét.
Ámosz könyve|2|16|A hősök között a legbátrabb is ruhátlanul menekül azon a napon - mondja az Úr.
Ámosz könyve|3|1|Halljátok az ítéletet, amelyet az Úr kimondott rátok, Izrael fiai, azokra a nemzetségekre, amelyeket felhoztam Egyiptom földjéről:
Ámosz könyve|3|2|A föld nemzetségei közül nem ismertem mást, csak titeket; ezért megtorlom rajtatok minden gonoszságtokat.
Ámosz könyve|3|3|Jár-e együtt két ember, ha nem értenek egyet?
Ámosz könyve|3|4|Nem akkor ordít-e az erdőben az oroszlán, ha nem talál prédát? Nem akkor bömböl-e búvóhelyén az oroszlánkölyök, ha nem szerez semmit?
Ámosz könyve|3|5|Leesik-e a madár a földre, hogyha nincsen csapda? Csattan-e a csapda, ha nincs, amit fogjon?
Ámosz könyve|3|6|Megszólal-e a kürt a városban anélkül, hogy a nép meg ne rémülne? Jön-e valami rossz a városra, amit ne az Úr hozna rá?
Ámosz könyve|3|7|Valóban, az Isten, az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak.
Ámosz könyve|3|8|Ki ne félne, ha ordít az oroszlán? Ki ne jövendölne, ha szól az Úr, az Isten?
Ámosz könyve|3|9|Hirdessétek Asszíria palotáiban, és Egyiptom földjének palotáiban; mondjátok: Gyűljetek egybe Szamaria hegyein, és lássátok a nagy zűrzavart a városban, és benne a gyötrelmeket!
Ámosz könyve|3|10|Nem tudnak egyenes úton járni - mondja az Úr -, erőszakot és pusztítást halmoztak fel palotáikban.
Ámosz könyve|3|11|Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Ellenség veszi körül az országot, elragadja hatalmadat, és kifosztják palotáidat.
Ámosz könyve|3|12|Ezt mondja az Úr: Amikor a pásztor is csak egy szárcsontot vagy fülhegyet ment meg az oroszlán szájából, ugyanígy Izrael fiai közül is (alig) mentenek meg, akik Szamariában ágyuk mélyén ülnek, fekvőhelyükön, a párnák között.
Ámosz könyve|3|13|Halljátok ezt, és tegyetek tanúságot Jákob házában - mondja az Úr, az Isten, a Seregek Istene.
Ámosz könyve|3|14|Azon a napon, amikor Izrael ellenem elkövetett vétkeit megtorlom Bétel oltárain, letörnek majd az oltár szarvai, és a földre hullanak.
Ámosz könyve|3|15|Lerombolom a téli házat a nyári házzal együtt, elpusztulnak az elefántcsont házak, eltűnnek az ébenfa házak - mondja az Úr.
Ámosz könyve|4|1|Halljátok a szót, Básán tehenei, akik Szamaria hegyén laktok; ti, akik a gyöngét elnyomjátok, a szegényt eltiporjátok; ti, akik így szóltok férjetekhez: "Hozzál, hadd igyunk!"
Ámosz könyve|4|2|Saját szentségére esküdött meg az Úr, az Isten: Bizony, olyan napok jönnek rátok, amikor horoggal vonszolnak benneteket, a maradékot meg szigonnyal.
Ámosz könyve|4|3|Bárhol mentek majd ki a repedésen, a Hermon felé üldöznek benneteket - mondja az Úr.
Ámosz könyve|4|4|Menjetek csak Bételbe, és vétkezzetek! És Gilgalba, és kövessetek el még több bűnt! Mutassátok be reggel áldozataitokat, a harmadik napon a tizedeiteket.
Ámosz könyve|4|5|Égessétek el a dicsőítő áldozat kovászát, ígérjetek fogadalmi ajándékot, azután híreszteljétek! Mert ezt szeretitek tenni, Izrael fiai - mondja az Úr.
Ámosz könyve|4|6|Bár akaratomból tisztán maradtak a fogak minden városotokban, s kenyérszűke volt minden helységetekben, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Ámosz könyve|4|7|Megvontam tőletek az esőt aratás előtt három hónapra: az egyik városra küldtem esőt, a másikra nem küldtem esőt. Az egyik föld megázott, a másik föld pedig, amelyre nem esett eső, kiszáradt.
Ámosz könyve|4|8|Két-három városból is eltámolyogtak ugyanabba a városba, hogy vizet igyanak, de nem tudják szomjukat oltani, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Ámosz könyve|4|9|Tűzvésszel és aszállyal sújtottalak benneteket, kiszárítottam kertjeiteket és szőleiteket, fügefáitokat és olajfáitokat fölemésztette a sáska, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Ámosz könyve|4|10|Pestist bocsátottam rátok, úgy, mint Egyiptomra, ifjaitokat megöltem karddal, zsákmányul estek lovaitok, táboraitok bűze orrotokba szállt, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Ámosz könyve|4|11|Felforgattalak titeket, miként az Isten felforgatta Szodomát és Gomorrát; olyanok lettetek, mint a tűzből kimentett üszök, és mégsem tértetek vissza hozzám - mondja az Úr.
Ámosz könyve|4|12|Ezért bánok így veled, Izrael! Mivel így bánok majd veled, készülj fel, hogy találkozzál a te Isteneddel, Izrael!
Ámosz könyve|4|13|Mert ő alkotta a hegyeket, s ő teremtette a szelet; az embernek tudtára adja terveit. Ő teremti a hajnalt és a sötétséget, fenn jár a föld magaslatai fölött: az Úr, a Seregek Istene az ő neve.
Ámosz könyve|5|1|Halljátok ezt a szózatot, ezt a siratóéneket, amelyet rólatok mondok, Izrael háza!
Ámosz könyve|5|2|Elbukott, többé nem kel föl Izrael szűz leánya. Elterült a földjén, nincs, aki fölemelje.
Ámosz könyve|5|3|Mert így szól az Úr, az Isten, Izrael házához: Százan térnek vissza a városba, amely ezret küldött, s tízen térnek vissza abba, amely százat küldött.
Ámosz könyve|5|4|Így szól az Úr Izrael házához: Keressetek, és élni fogtok!
Ámosz könyve|5|5|Bételt ne keressétek, és Gilgálba ne lépjetek be, Beer-Sebába se járjatok, mert Gilgált fogságba viszik, és Bétel semmivé lesz.
Ámosz könyve|5|6|Keressétek az Urat, és élni fogtok, nehogy elpusztítsa József házát, mint a tűz, megeméssze Bételt, és senki sem tudja eloltani.
Ámosz könyve|5|7|Jaj azoknak, akik a jogot ürömre fordítják, és földre tiporják az igazságosságot!
Ámosz könyve|5|8|Ő alkotta a Fiastyúkot és az Oriont, hajnalra fordítja a sötétséget, a nappalt meg éjszakára változtatja. Ő hívja elő a tenger vizét és kiönti a föld színére: az Úr az ő neve.
Ámosz könyve|5|9|Az erődre ő hoz pusztulást, a fellegvárra megsemmisülést.
Ámosz könyve|5|10|Akik gyűlölik azt, aki igazságot szolgáltat a kapuban, és utálják azt, aki kimondja az igazságot.
Ámosz könyve|5|11|Mivel a gyöngét eltiporjátok, és a gabona vámját elveszitek tőle, hiába építettétek a kőházakat, nem fogtok bennük lakni; hiába ültettetek nemes szőlőt, nem fogjátok inni a borát.
Ámosz könyve|5|12|Mert tudom, hogy vétkeitek milyen számosak, bűneitek milyen súlyosak: ellenségei vagytok az igaznak, elfogadjátok a megvesztegetést, és a kapuban elnyomjátok az igazat.
Ámosz könyve|5|13|Ezért a mai időkben csöndben marad az okos ember, mert gonosz idő ez!
Ámosz könyve|5|14|A jót keressétek, ne a rosszat, hogy éljetek! Akkor valóban veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint most állítjátok.
Ámosz könyve|5|15|Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, juttassátok diadalra az igazságot a kapuban! Talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene József maradékának.
Ámosz könyve|5|16|Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Úr: Siralom hallik a tereken, minden utcában jajgatnak: Jaj, jaj! Gyászolni hívják a földművest, siránkozni a siratókat.
Ámosz könyve|5|17|Minden szőlőskertben siralom hallik, mert átvonulok rajtad - mondja az Úr.
Ámosz könyve|5|18|Jaj azoknak, akik az Úr napja után vágyakoznak! Mi lesz számotokra az Úr napja? Sötétség, nem fényesség!
Ámosz könyve|5|19|Olyan lesz, mint amikor az ember oroszlán elől menekülve medvére bukkan útjában; vagy házába érve a falnak dől, és megmarja a kígyó.
Ámosz könyve|5|20|Valóban, sötétség az Úr napja, nem világosság, homály, amelyen nem süt át a nap.
Ámosz könyve|5|21|Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem.
Ámosz könyve|5|22|Amikor áldozatot mutattok be ételáldozataitokat nem szívlelhetem, hizlalt állataitokat látni sem szeretem.
Ámosz könyve|5|23|Vigyétek előlem harsány éneketek, hárfáitok hangját hallani sem bírom!
Ámosz könyve|5|24|Mint a víz, áradjon inkább az igazság, mint a sebes patak, az igazságosság.
Ámosz könyve|5|25|Hoztatok-e nekem étel- és véresáldozatokat negyven éven át a pusztában, ó Izrael háza?
Ámosz könyve|5|26|Vihetitek majd Szakkut királyotokat és isteneteket, Keván csillagistent, akit ti csináltatok magatoknak,
Ámosz könyve|5|27|mert száműzlek benneteket, túl Damaszkuszon - mondja az Úr - a Seregek Ura az ő neve.
Ámosz könyve|6|1|Jaj Sionban a gondtalanul élőknek, és Szamaria hegyén a bizakodóknak! Az első nép nemeseinek, akik elé hódolva járul Izrael háza.
Ámosz könyve|6|2|Menjetek el Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagy Hamatba, és menjetek le a filiszteus Gátba! Vajon szebbek-e ennél a két országnál? Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál?
Ámosz könyve|6|3|Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erőszak uralmát!
Ámosz könyve|6|4|Elefántcsont ágyban alusznak, fekvőhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreiből.
Ámosz könyve|6|5|Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak;
Ámosz könyve|6|6|korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak.
Ámosz könyve|6|7|Ezért, lám, most a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.
Ámosz könyve|6|8|Megesküdött az Úr, az Isten saját magára - mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gőgjét utálom, palotáit gyűlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom.
Ámosz könyve|6|9|Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak!
Ámosz könyve|6|10|Csak kevesen menekülnek meg, hogy a házból kivigyék a csontokat. Így szólnak ahhoz, aki a zugolyban kuporog: "Van veled valaki?" Az így felel: "Senki... Maradj csöndben! Nem szabad kiejteni az Úr nevét!"
Ámosz könyve|6|11|Mert lám, az Úr parancsot adott, hogy a nagy házat döntsék romba, a kis házat meg zúzzák össze.
Ámosz könyve|6|12|Vágtáznak-e a lovak a kősziklákon? Ökrökkel szántják-e a tengert? Miért változtatjátok méregre a jogot, ürömre az igazság gyümölcseit?
Ámosz könyve|6|13|Lodebárnak örültök és azt mondjátok: "Ugye saját erőnkből foglaltuk el Karnajimot?"
Ámosz könyve|6|14|Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza - mondja az Úr, a Seregek Ura -, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.
Ámosz könyve|7|1|Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Amikor a fű sarjadni kezdett, lám, sáskák érkeztek, nagy sáskák, miután a király lekaszált.
Ámosz könyve|7|2|Amikor az ország zöld mezejét pusztították, így szóltam: "Uram, Isten, kérlek, irgalmazz! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?"
Ámosz könyve|7|3|És az Úr megkönyörült. "Nem fog bekövetkezni" - mondja az Úr, az Isten.
Ámosz könyve|7|4|Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, az Úr, az Isten előhívta büntetésül a tüzet, amely megemésztette a nagy mélységet, és a mezőt is fölperzselte.
Ámosz könyve|7|5|Akkor így szóltam: "Uram, Isten, kérlek, hagyd abba! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?"
Ámosz könyve|7|6|És az Úr megkönyörült. "Ez sem fog bekövetkezni" - mondja az Úr, az Isten.
Ámosz könyve|7|7|Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, egy ember állt a falon, a kezében mérőónt tartott.
Ámosz könyve|7|8|Az Úr megkérdezte: "Mit látsz, Ámosz?" Azt feleltem: "Mérőónt." Az Úr így szólt: "Nézd, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem kegyelmezek neki!
Ámosz könyve|7|9|Elpusztulnak Izsák magaslatai, lerombolják Izrael szentélyeit, és karddal támadok Jerobeám házára."
Ámosz könyve|7|10|Amacja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jerobeámnak, Izrael királyának: "Ámosz összeesküvést sző ellened Izrael házában. Az ország nem tűrheti tovább beszédeit.
Ámosz könyve|7|11|Mert, lám, ezt mondja Ámosz: Jerobeámot karddal ölik meg, Izraelt meg fogságba hurcolják tulajdon földjéről."
Ámosz könyve|7|12|Ámosznak pedig azt mondta Amacja: "Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet, és ott jövendölj!
Ámosz könyve|7|13|Bételben többé ne jövendölj, mert királyi szentély, és a királyság temploma!"
Ámosz könyve|7|14|Ámosz így felelt Amacjának: Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam és szikomort gyűjtögettem.
Ámosz könyve|7|15|Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: "Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek!
Ámosz könyve|7|16|Halljad hát az Úr szavát! Azt mondod: Ne jövendölj Izrael ellen, ne beszélj Izsák háza ellen!
Ámosz könyve|7|17|Azért ezt mondja az Úr: Feleséged a város cédája lesz, fiaid és lányaid kard élén vesznek el, felosztják földedet kötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg. Izraelt fogságba hurcolják tulajdon földjéről."
Ámosz könyve|8|1|Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, volt ott egy érett gyümölccsel teli kosár.
Ámosz könyve|8|2|Akkor megkérdezte: "Mit látsz, Ámosz?" Azt feleltem: "Egy kosarat, tele érett gyümölccsel." Erre azt mondta nekem az Úr: Népem megérett a pusztulásra, többé nem kegyelmezek neki.
Ámosz könyve|8|3|A palota énekesei jajveszékelnek majd azon a napon - mondja az Úr -; sok holttest lesz szerteszórva mindenfelé... Csönd!
Ámosz könyve|8|4|Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket!
Ámosz könyve|8|5|Azt mondjátok: "Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget,
Ámosz könyve|8|6|hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját."
Ámosz könyve|8|7|Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!
Ámosz könyve|8|8|Ugye remeg a föld, és gyászol minden lakója; emelkedik, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama?
Ámosz könyve|8|9|Azon a napon - mondja az Úr, az Isten - délben kell majd a napnak lenyugodnia; nappal is sötétséget borítok a földre.
Ámosz könyve|8|10|Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden főt. Olyanná teszem, mint amikor az elsőszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserűség napja.
Ámosz könyve|8|11|Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.
Ámosz könyve|8|12|Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.
Ámosz könyve|8|13|Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat,
Ámosz könyve|8|14|azokat, akik a szamariai Asimára esküsznek, akik ezt mondják: "A te istened életére, Dán!" és: "A te utad életére, Beerseba!" Elesnek, és föl sem kelnek többé.
Ámosz könyve|9|1|Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt. Azt mondta: Sújts az oszlopfőre, rendüljön meg a mennyezet! Összetöröm mindannyiuk fejét, karddal ölöm meg, aki megmarad. Senki nem menekülhet meg közülük, nem lesz számukra sehol menedék.
Ámosz könyve|9|2|Ha leszállnak az alvilágba, kezem onnan is visszahozza őket; ha az egekbe menekülnek, onnan is leszállítom őket.
Ámosz könyve|9|3|Ha elrejtőznek a Kármel csúcsán, felkutatom, és onnan is visszahozom őket; ha szemem elől a tenger mélyére bújnak, ott is parancsolok a sárkánynak, hogy marja meg őket.
Ámosz könyve|9|4|Ha ellenségeik előtt fogságba mennek, ott is parancsolok a kardnak, hogy ölje meg őket. Rajtuk lesz a szemem, de romlásukra, nem javukra.
Ámosz könyve|9|5|Az Úr, a Seregek Istene... Ha megérinti a földet, kiszárad, és gyászol minden lakója; emelkedik minden, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama.
Ámosz könyve|9|6|Lakóhelyét az égben ő építette fel, boltozatát ő emelte a föld fölé. Ő hívja elő a tenger vizét, és ő önti a föld színére: az Úr az ő neve.
Ámosz könyve|9|7|Izrael fiai, nem vagytok-e ti is olyanok, mint a kusiták fiai? - mondja az Úr. Nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftorból, az arámokat Kirből?
Ámosz könyve|9|8|Nos, rajta tartom szememet a bűnös országon, hogy eltöröljem a föld színéről.
Ámosz könyve|9|9|Mert, lám, parancsot adok, és szétszórom Izrael fiait a különféle népek közé, mint amikor rostál az ember, anélkül, hogy egy szem is a földre esnék.
Ámosz könyve|9|10|Kard élén hullik el népemben minden gonosztevő, mind, aki mondja: "A vész nem közeleg, nem érkezik el hozzánk."
Ámosz könyve|9|11|Azon a napon felállítom Dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen, mint hajdanában volt.
Ámosz könyve|9|12|Hadd foglalják el azt, ami Edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet - mondja az Úr, és meg is teszi.
Ámosz könyve|9|13|Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor együtt jár a szántóvető és az arató, a sajtoló és a magvető, újbor fakad a hegyekből, patakzik minden halomból.
Ámosz könyve|9|14|Népemet, Izraelt helyreállítottam: fölépítik a romba dőlt városokat és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és isszák a borát, kerteket telepítenek, és eszik a gyümölcsét.
Ámosz könyve|9|15|Letelepítem őket földjükre, soha többé nem tépik ki őket földjükből, amelyeket nekik adtam - mondja az Úr, a te Istened.
Apostolok Cselekedetei|1|1|Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus
Apostolok Cselekedetei|1|2|egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe.
Apostolok Cselekedetei|1|3|Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.
Apostolok Cselekedetei|1|4|Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, "amelyről - úgymond - tőlem hallottatok:
Apostolok Cselekedetei|1|5|Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni."
Apostolok Cselekedetei|1|6|Az egybegyűltek erre megkérdezték: "Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?"
Apostolok Cselekedetei|1|7|"Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában.
Apostolok Cselekedetei|1|8|De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig."
Apostolok Cselekedetei|1|9|Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.
Apostolok Cselekedetei|1|10|Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve.
Apostolok Cselekedetei|1|11|Ezt mondták nekik: "Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment."
Apostolok Cselekedetei|1|12|Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe.
Apostolok Cselekedetei|1|13|Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás.
Apostolok Cselekedetei|1|14|Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.
Apostolok Cselekedetei|1|15|Ezekben a napokban a testvérek körében - mintegy százhúszan lehettek együtt - Péter szólásra emelkedett:
Apostolok Cselekedetei|1|16|"Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok vezetőjéről jövendölt, akik elfogták Jézust.
Apostolok Cselekedetei|1|17|Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül.
Apostolok Cselekedetei|1|18|Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei.
Apostolok Cselekedetei|1|19|Erről Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett, úgyhogy azt a telket az ő nevükön Hakeldamának, azaz vérmezőnek nevezték el.
Apostolok Cselekedetei|1|20|Benne van ugyanis a zsoltárok könyvében: Lakóhelyük váljék sivataggá, ne lakja senki sátrukat. És: Tisztségét kapja meg más.
Apostolok Cselekedetei|1|21|Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt,
Apostolok Cselekedetei|1|22|kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról."
Apostolok Cselekedetei|1|23|Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást.
Apostolok Cselekedetei|1|24|Majd imádkoztak: "Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod,
Apostolok Cselekedetei|1|25|hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson."
Apostolok Cselekedetei|1|26|Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.
Apostolok Cselekedetei|2|1|Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.
Apostolok Cselekedetei|2|2|Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.
Apostolok Cselekedetei|2|3|Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.
Apostolok Cselekedetei|2|4|Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.
Apostolok Cselekedetei|2|5|Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből.
Apostolok Cselekedetei|2|6|Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.
Apostolok Cselekedetei|2|7|Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: "Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?
Apostolok Cselekedetei|2|8|Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén?
Apostolok Cselekedetei|2|9|Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,
Apostolok Cselekedetei|2|10|Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták,
Apostolok Cselekedetei|2|11|krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit."
Apostolok Cselekedetei|2|12|Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: "Mi lehet ez?"
Apostolok Cselekedetei|2|13|Mások gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral."
Apostolok Cselekedetei|2|14|Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!
Apostolok Cselekedetei|2|15|Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk,
Apostolok Cselekedetei|2|16|hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:
Apostolok Cselekedetei|2|17|A végső napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.
Apostolok Cselekedetei|2|18|Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.
Apostolok Cselekedetei|2|19|Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt.
Apostolok Cselekedetei|2|20|A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.
Apostolok Cselekedetei|2|21|Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
Apostolok Cselekedetei|2|22|Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - amint tudjátok - általa vitt végbe köztetek.
Apostolok Cselekedetei|2|23|Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek.
Apostolok Cselekedetei|2|24|Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,
Apostolok Cselekedetei|2|25|hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Apostolok Cselekedetei|2|26|Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el.
Apostolok Cselekedetei|2|27|Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.
Apostolok Cselekedetei|2|28|Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt.
Apostolok Cselekedetei|2|29|Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk.
Apostolok Cselekedetei|2|30|Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára,
Apostolok Cselekedetei|2|31|előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás.
Apostolok Cselekedetei|2|32|Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk.
Apostolok Cselekedetei|2|33|Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.
Apostolok Cselekedetei|2|34|Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra,
Apostolok Cselekedetei|2|35|s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul.
Apostolok Cselekedetei|2|36|Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!"
Apostolok Cselekedetei|2|37|E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: "Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?"
Apostolok Cselekedetei|2|38|"Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
Apostolok Cselekedetei|2|39|Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket - bár távol vannak - meghívott a mi Urunk, Istenünk."
Apostolok Cselekedetei|2|40|Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: "Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!"
Apostolok Cselekedetei|2|41|Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.
Apostolok Cselekedetei|2|42|Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.
Apostolok Cselekedetei|2|43|Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben.
Apostolok Cselekedetei|2|44|A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük.
Apostolok Cselekedetei|2|45|Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.
Apostolok Cselekedetei|2|46|Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt.
Apostolok Cselekedetei|2|47|Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.
Apostolok Cselekedetei|3|1|Péter és János a kilencórai imádság idején fölment a templomba.
Apostolok Cselekedetei|3|2|Éppen akkor vittek oda egy bénán született embert, akit mindennap letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen.
Apostolok Cselekedetei|3|3|Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint épp be akartak menni a templomba, alamizsnáért könyörgött.
Apostolok Cselekedetei|3|4|Péter Jánossal együtt rátekintett, és így szólt hozzá: "Nézz ránk!"
Apostolok Cselekedetei|3|5|Erre rájuk emelte tekintetét, abban a reményben, hogy kap tőlük valamit.
Apostolok Cselekedetei|3|6|Péter azonban ezt mondta neki: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!"
Apostolok Cselekedetei|3|7|Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába.
Apostolok Cselekedetei|3|8|Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. Velük együtt bement a templomba, járkált, ugrándozott és dicsőítette az Istent.
Apostolok Cselekedetei|3|9|Az egész nép látta, hogy jár és dicsőíti az Istent.
Apostolok Cselekedetei|3|10|Amikor ráismertek, hogy ő szokott ott ülni a templom Ékes-kapujánál alamizsnát koldulva, nem tudták, hová legyenek azon való csodálkozásukban, ami vele történt.
Apostolok Cselekedetei|3|11|Mivel nem tágított Péter és János mellől, odagyűlt köréjük csodálkozva az egész nép az úgynevezett Salamon-csarnokba.
Apostolok Cselekedetei|3|12|Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: "Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon?
Apostolok Cselekedetei|3|13|Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja.
Apostolok Cselekedetei|3|14|Megtagadtátok a szentet és igazat; arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen,
Apostolok Cselekedetei|3|15|az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk.
Apostolok Cselekedetei|3|16|Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindannyiótok szeme láttára.
Apostolok Cselekedetei|3|17|Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból tettétek, amit tettetek, ahogy vezetőitek is.
Apostolok Cselekedetei|3|18|Ám az Isten így váltotta be, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy Krisztusa szenvedni fog.
Apostolok Cselekedetei|3|19|Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára,
Apostolok Cselekedetei|3|20|hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust,
Apostolok Cselekedetei|3|21|akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által.
Apostolok Cselekedetei|3|22|Mózes ezt mondta: "Az Úr, a mi Istenünk hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek!"
Apostolok Cselekedetei|3|23|"Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, irtsátok ki a népből." -
Apostolok Cselekedetei|3|24|A többi próféta is, Sámueltől kezdve mind, akik utána szóltak, megjövendölték ezeket a napokat.
Apostolok Cselekedetei|3|25|Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. -
Apostolok Cselekedetei|3|26|Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől."
Apostolok Cselekedetei|4|1|Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és szadduceusok odamentek hozzájuk.
Apostolok Cselekedetei|4|2|Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.
Apostolok Cselekedetei|4|3|Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket.
Apostolok Cselekedetei|4|4|Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett.
Apostolok Cselekedetei|4|5|Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók,
Apostolok Cselekedetei|4|6|Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak.
Apostolok Cselekedetei|4|7|Előállították és vallatóra fogták őket: "Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?"
Apostolok Cselekedetei|4|8|Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti vének!
Apostolok Cselekedetei|4|9|Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg,
Apostolok Cselekedetei|4|10|hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.
Apostolok Cselekedetei|4|11|Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett.
Apostolok Cselekedetei|4|12|Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk."
Apostolok Cselekedetei|4|13|Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak,
Apostolok Cselekedetei|4|14|ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani.
Apostolok Cselekedetei|4|15|Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt
Apostolok Cselekedetei|4|16|tanakodtak: "Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk.
Apostolok Cselekedetei|4|17|De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében."
Apostolok Cselekedetei|4|18|Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
Apostolok Cselekedetei|4|19|Péter és János azonban így válaszoltak: "Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre?
Apostolok Cselekedetei|4|20|Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk."
Apostolok Cselekedetei|4|21|Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt,
Apostolok Cselekedetei|4|22|hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.
Apostolok Cselekedetei|4|23|Azután, hogy szabadon bocsátották őket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének.
Apostolok Cselekedetei|4|24|Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: - "Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
Apostolok Cselekedetei|4|25|Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket?
Apostolok Cselekedetei|4|26|A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen.
Apostolok Cselekedetei|4|27|Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen,
Apostolok Cselekedetei|4|28|hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott.
Apostolok Cselekedetei|4|29|És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat.
Apostolok Cselekedetei|4|30|Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében."
Apostolok Cselekedetei|4|31|Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.
Apostolok Cselekedetei|4|32|A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.
Apostolok Cselekedetei|4|33|Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben.
Apostolok Cselekedetei|4|34|Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta,
Apostolok Cselekedetei|4|35|és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten.
Apostolok Cselekedetei|4|36|József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia,
Apostolok Cselekedetei|4|37|eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.
Apostolok Cselekedetei|5|1|Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét.
Apostolok Cselekedetei|5|2|Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé.
Apostolok Cselekedetei|5|3|Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?"
Apostolok Cselekedetei|5|4|Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!"
Apostolok Cselekedetei|5|5|E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta.
Apostolok Cselekedetei|5|6|A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették.
Apostolok Cselekedetei|5|7|Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről.
Apostolok Cselekedetei|5|8|Péter megkérdezte: "Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?" "Igen, annyiért" - válaszolta.
Apostolok Cselekedetei|5|9|Péter folytatta: "Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek."
Apostolok Cselekedetei|5|10|Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették.
Apostolok Cselekedetei|5|11|Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.
Apostolok Cselekedetei|5|12|Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között.
Apostolok Cselekedetei|5|13|Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket.
Apostolok Cselekedetei|5|14|A hívők - férfiak és nők - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz.
Apostolok Cselekedetei|5|15|Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat.
Apostolok Cselekedetei|5|16|Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
Apostolok Cselekedetei|5|17|A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük.
Apostolok Cselekedetei|5|18|Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket.
Apostolok Cselekedetei|5|19|De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, s így szólt hozzájuk:
Apostolok Cselekedetei|5|20|"Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!"
Apostolok Cselekedetei|5|21|Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, egybehívták a főtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék őket elő.
Apostolok Cselekedetei|5|22|Amikor a szolgák elmentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és
Apostolok Cselekedetei|5|23|jelentették: "A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk."
Apostolok Cselekedetei|5|24|A templomőrség parancsnoka és a főpapok e hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett.
Apostolok Cselekedetei|5|25|Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: "Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet."
Apostolok Cselekedetei|5|26|Ekkor a parancsnok elment a szolgákkal, és elővezette őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad rájuk.
Apostolok Cselekedetei|5|27|Elővezették hát, és a főtanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket:
Apostolok Cselekedetei|5|28|"Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."
Apostolok Cselekedetei|5|29|Péter és az apostolok így válaszoltak: "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.
Apostolok Cselekedetei|5|30|Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek.
Apostolok Cselekedetei|5|31|Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit.
Apostolok Cselekedetei|5|32|Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki."
Apostolok Cselekedetei|5|33|Ennek hallatára haragra gerjedtek, és meg akarták őket ölni.
Apostolok Cselekedetei|5|34|De felállt a főtanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez:
Apostolok Cselekedetei|5|35|"Izraelita férfiak! - szólt hozzájuk. - Fontoljátok meg jól, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni!
Apostolok Cselekedetei|5|36|Mert nemrégiben föllépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellé szegődött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszúrták és megsemmisítették.
Apostolok Cselekedetei|5|37|Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás állt elő, és megnyerte magának a népet. Ő is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak.
Apostolok Cselekedetei|5|38|Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik.
Apostolok Cselekedetei|5|39|De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe." Elfogadták érvelését.
Apostolok Cselekedetei|5|40|Behívatták az apostolokat, megvesszőztették őket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, és szabadon engedték őket.
Apostolok Cselekedetei|5|41|Boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.
Apostolok Cselekedetei|5|42|Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus.
Apostolok Cselekedetei|6|1|Ez idő tájt, hogy a tanítványok száma egyre nőtt, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják.
Apostolok Cselekedetei|6|2|Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványokat: "Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el.
Apostolok Cselekedetei|6|3|Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával,
Apostolok Cselekedetei|6|4|mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat."
Apostolok Cselekedetei|6|5|Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohórust, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai jövevényt.
Apostolok Cselekedetei|6|6|Az apostolok elé állították őket, azok imádkoztak és rájuk tették kezüket.
Apostolok Cselekedetei|6|7|Az Úr szava terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben, még a papok közül is tömegesen hódoltak a hitnek.
Apostolok Cselekedetei|6|8|István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében.
Apostolok Cselekedetei|6|9|Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak,
Apostolok Cselekedetei|6|10|és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni.
Apostolok Cselekedetei|6|11|Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: "Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent."
Apostolok Cselekedetei|6|12|Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták.
Apostolok Cselekedetei|6|13|Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: "Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél.
Apostolok Cselekedetei|6|14|Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat."
Apostolok Cselekedetei|6|15|A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.
Apostolok Cselekedetei|7|1|A főpap megkérdezte: "Valóban így áll a dolog?"
Apostolok Cselekedetei|7|2|Erre válaszul így beszélt: "Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielőtt még Háránban letelepedett volna,
Apostolok Cselekedetei|7|3|és így szólt hozzá: Hagyd itt földedet és rokonságodat, s menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked.
Apostolok Cselekedetei|7|4|Erre elvándorolt Káldea földjére, és Háránba ment lakni. Innen atyja halála után erre a földre vezette az Isten, amelyen most laktok.
Apostolok Cselekedetei|7|5|Örökségképpen nem adott neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki, és ha meghal, utódainak, jóllehet ekkor még nem volt gyermeke.
Apostolok Cselekedetei|7|6|Azt is megmondta Isten, hogy utódai idegen földön hazátlanul bolyonganak majd, szolgaságba vetik, és négyszáz esztendeig sanyargatják őket.
Apostolok Cselekedetei|7|7|A nép fölött azonban, amelynek rabszolgái lesznek, ítéletet tartok - mondta az Úr -, ők meg kivonulnak, és ezen a helyen nekem fognak szolgálni.
Apostolok Cselekedetei|7|8|Aztán adta neki a körülmetélés szövetségét. Így született neki Izsák, és a nyolcadik nap körül is metélte. Ugyanígy Izsák is Jákobot, Jákob meg a tizenkét pátriárkát.
Apostolok Cselekedetei|7|9|A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt.
Apostolok Cselekedetei|7|10|Minden viszontagságán átsegítette, sőt kegyeltté tette, és bölcsességgel tüntette ki Egyiptom királya, a fáraó előtt, úgyhogy az megtette Egyiptom és egész háza kormányzójává.
Apostolok Cselekedetei|7|11|Akkor éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, úgyhogy atyáink nem találtak élelmet.
Apostolok Cselekedetei|7|12|Amikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, akkor elküldte először atyáinkat.
Apostolok Cselekedetei|7|13|Második útjuk alkalmával József fölfedte testvérei előtt kilétét, és így a fáraó előtt is kitudódott József származása.
Apostolok Cselekedetei|7|14|József aztán odavitette atyját, Jákobot és egész rokonságát, összesen hetvenöt személyt.
Apostolok Cselekedetei|7|15|Jákob így Egyiptomba költözött, ott is halt meg, s atyáink szintén.
Apostolok Cselekedetei|7|16|Szichembe szállították, és abban a sírban temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szichemi Hámor fiaitól.
Apostolok Cselekedetei|7|17|Amint közeledett az Isten Ábrahámnak tett ígérete beteljesülésének ideje, a nép egyre szaporodott és sokasodott Egyiptomban,
Apostolok Cselekedetei|7|18|míg csak egy másik király nem került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet.
Apostolok Cselekedetei|7|19|Ez álnokul bánt népünkkel, arra kényszerítette atyáinkat, tegyék ki a csecsemőket, hogy elpusztuljanak.
Apostolok Cselekedetei|7|20|Ebben az időben született Mózes, aki tetszett az Istennek. Három hónapig az apai házban táplálták.
Apostolok Cselekedetei|7|21|Amikor kitették, a fáraó leánya magához vette, és mint saját fiát fölnevelte.
Apostolok Cselekedetei|7|22|Így Mózes szert tett az egyiptomiak minden tudományára, s szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt.
Apostolok Cselekedetei|7|23|Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait.
Apostolok Cselekedetei|7|24|Ez alkalommal észrevette, hogy az egyikkel igazságtalanul bántak. Védelmére kelt, s bosszút állt a bántalmazott emberért: agyonütötte az egyiptomit.
Apostolok Cselekedetei|7|25|Azt hitte, testvérei ráeszmélnek, hogy az Isten az ő keze által ad majd nekik szabadulást, de nem fogták fel.
Apostolok Cselekedetei|7|26|Másnap akkor jelent meg köztük, amikor épp verekedtek. Össze akarta őket békíteni: Emberek, ti testvérek vagytok! Miért bántalmazzátok egymást?
Apostolok Cselekedetei|7|27|De aki bántalmazta társát, elutasította, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká?
Apostolok Cselekedetei|7|28|Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?
Apostolok Cselekedetei|7|29|E szavakra Mózes elmenekült és Midián földjén telepedett le. Itt két fia született.
Apostolok Cselekedetei|7|30|Eltelt negyven esztendő, s akkor a Sínai-hegy pusztájában egy égő csipkebokor lángjában angyal jelent meg neki.
Apostolok Cselekedetei|7|31|Amikor Mózes meglátta, elcsodálkozott a jelenségen. Odament, hogy megnézze, s az Úr hangját hallotta:
Apostolok Cselekedetei|7|32|Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni.
Apostolok Cselekedetei|7|33|Az Isten azonban folytatta a beszédet: Oldd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állsz, szent föld.
Apostolok Cselekedetei|7|34|Láttam népem nyomorát Egyiptomban, és hallottam panaszát, lejöttem hát, hogy kiszabadítsam őket. Most hát jöjj, hadd küldjelek Egyiptomba.
Apostolok Cselekedetei|7|35|Az Isten azt a Mózest küldte vezetőnek és szabadítónak a csipkebokorban megjelent angyal kezével, akit megtagadtak, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká?
Apostolok Cselekedetei|7|36|Ő vezette ki őket, s ő mutatott csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át.
Apostolok Cselekedetei|7|37|Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek sorából, mint engem is.
Apostolok Cselekedetei|7|38|Ő volt, aki a pusztai közösségből érintkezett az angyallal, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk.
Apostolok Cselekedetei|7|39|Ám atyáink nem akartak neki engedelmeskedni, visszautasították, és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba.
Apostolok Cselekedetei|7|40|Megkérték Áront: Csinálj nekünk isteneket, azok vezessenek, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.
Apostolok Cselekedetei|7|41|Így ezekben a napokban borjút készítettek, áldozatot mutattak be a bálványnak, s örömüket lelték kezük művében.
Apostolok Cselekedetei|7|42|Erre az Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy az égi sereg szolgálatára adják magukat, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon mutattatok-e be nekem véres és égőáldozatokat negyven esztendőn át a pusztában, Izrael háza?
Apostolok Cselekedetei|7|43|Inkább Moloch sátrát hordoztátok magatokkal, s Refán isten csillagát, a bálványokat, amelyeket magatok faragtatok, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túlra űzlek benneteket.
Apostolok Cselekedetei|7|44|A pusztában atyáinkkal volt a bizonyság sátora. Így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el.
Apostolok Cselekedetei|7|45|Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig.
Apostolok Cselekedetei|7|46|Ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének.
Apostolok Cselekedetei|7|47|De csak Salamon építette fel a templomot.
Apostolok Cselekedetei|7|48|Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja:
Apostolok Cselekedetei|7|49|Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem - mondja az Úr -, vagy hol lehetne pihenőhelyem?
Apostolok Cselekedetei|7|50|Hát nem kezem alkotta mindezt?
Apostolok Cselekedetei|7|51|Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is.
Apostolok Cselekedetei|7|52|Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai,
Apostolok Cselekedetei|7|53|ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg."
Apostolok Cselekedetei|7|54|Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene.
Apostolok Cselekedetei|7|55|Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján.
Apostolok Cselekedetei|7|56|Felkiáltott: "Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján."
Apostolok Cselekedetei|7|57|Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak,
Apostolok Cselekedetei|7|58|kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat.
Apostolok Cselekedetei|7|59|Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"
Apostolok Cselekedetei|7|60|Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül!" Ezekkel a szavakkal elszenderült.
Apostolok Cselekedetei|8|1|És Saul helyeselte meggyilkolását. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamaria tájékára.
Apostolok Cselekedetei|8|2|Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták.
Apostolok Cselekedetei|8|3|Saul ellenben csakúgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket.
Apostolok Cselekedetei|8|4|Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették az evangéliumot.
Apostolok Cselekedetei|8|5|Így Fülöp Szamaria városába került, s ott hirdette Krisztust.
Apostolok Cselekedetei|8|6|A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta.
Apostolok Cselekedetei|8|7|Mert sok megszállottból - hangosan kiáltozva - kiment a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult.
Apostolok Cselekedetei|8|8|Így nagy volt az öröm ebben a városban.
Apostolok Cselekedetei|8|9|Élt a városban egy Simon nevű férfi, aki varázsló volt, és azzal ámította Szamaria népét, hogy fontos személynek adta ki magát.
Apostolok Cselekedetei|8|10|A népnek apraja-nagyja hallgatott rá. "Ő az Isten ereje, melyet nagynak neveznek!" - mondták.
Apostolok Cselekedetei|8|11|Csüggtek rajta, mert már jó ideje ámította őket mesterkedéseivel.
Apostolok Cselekedetei|8|12|De amikor hittek Fülöpnek, aki Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről beszélt nekik, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt.
Apostolok Cselekedetei|8|13|Maga Simon is hívő lett, megkeresztelkedett, és Fülöphöz csatlakozott. A jelek és a nagy csodák láttán elámult.
Apostolok Cselekedetei|8|14|Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
Apostolok Cselekedetei|8|15|Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket.
Apostolok Cselekedetei|8|16|Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
Apostolok Cselekedetei|8|17|Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket.
Apostolok Cselekedetei|8|18|Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik:
Apostolok Cselekedetei|8|19|"Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket."
Apostolok Cselekedetei|8|20|Péter elutasította: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát, pénzen meg lehet venni.
Apostolok Cselekedetei|8|21|Semmi részed benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten előtt.
Apostolok Cselekedetei|8|22|Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát!
Apostolok Cselekedetei|8|23|Úgy látom, elöntött a keserű epe, és fogva tart a gonoszság."
Apostolok Cselekedetei|8|24|"Könyörögjetek értem az Úrhoz - kérte Simon -, hogy semmi se érjen abból, amit mondtatok."
Apostolok Cselekedetei|8|25|Miután így tanúságot tettek és hirdették az Úr szavát, visszatértek Jeruzsálembe, útközben sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot.
Apostolok Cselekedetei|8|26|Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: "Kelj útra és menj délre, a Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra."
Apostolok Cselekedetei|8|27|Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni.
Apostolok Cselekedetei|8|28|Visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta.
Apostolok Cselekedetei|8|29|A Lélek indítást adott Fülöpnek: "Menj és szegődj a kocsi mellé!"
Apostolok Cselekedetei|8|30|Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: "Érted, amit olvasol?"
Apostolok Cselekedetei|8|31|"Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?" Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé.
Apostolok Cselekedetei|8|32|Az Írásnak ezt a helyét olvasta: Mint a juhot, úgy vitték leölni. Ahogy a bárány sem ad hangot nyírója előtt, ő sem nyitotta szóra ajkát.
Apostolok Cselekedetei|8|33|A megaláztatásban vétetett el róla az ítélet. Ki sorolhatja fel nemzedékét? Mert élete elvétetett a földről.
Apostolok Cselekedetei|8|34|Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: "Mondd, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki másról?"
Apostolok Cselekedetei|8|35|Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust.
Apostolok Cselekedetei|8|36|Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: "Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?"
Apostolok Cselekedetei|8|37|
Apostolok Cselekedetei|8|38|Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte.
Apostolok Cselekedetei|8|39|Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját.
Apostolok Cselekedetei|8|40|Fülöp egyszerre Asdódban találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden városban, míg meg nem érkezett Cezáreába.
Apostolok Cselekedetei|9|1|Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz,
Apostolok Cselekedetei|9|2|s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket.
Apostolok Cselekedetei|9|3|Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.
Apostolok Cselekedetei|9|4|Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"
Apostolok Cselekedetei|9|5|Erre megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az folytatta: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
Apostolok Cselekedetei|9|6|De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned."
Apostolok Cselekedetei|9|7|Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit.
Apostolok Cselekedetei|9|8|Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva.
Apostolok Cselekedetei|9|9|Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.
Apostolok Cselekedetei|9|10|Damaszkuszban volt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úr egy látomásban megszólította: "Ananiás!" "Itt vagyok, Uram!" - felelte.
Apostolok Cselekedetei|9|11|S az Úr folytatta: "Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Nézd: imádkozik."
Apostolok Cselekedetei|9|12|És látomásban látott egy Ananiás nevű férfit, ahogy belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását."
Apostolok Cselekedetei|9|13|Ananiás tiltakozott: "Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben.
Apostolok Cselekedetei|9|14|Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet."
Apostolok Cselekedetei|9|15|Az Úr azonban ezt válaszolta neki: "Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között.
Apostolok Cselekedetei|9|16|Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie."
Apostolok Cselekedetei|9|17|Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: "Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel."
Apostolok Cselekedetei|9|18|Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett,
Apostolok Cselekedetei|9|19|majd evett és erőre kapott.
Apostolok Cselekedetei|9|20|és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.
Apostolok Cselekedetei|9|21|Akik hallgatták, mind csodálkoztak, mondván: "Hát nem ez tört vesztükre Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött, hogy bilincsbe verve a főpapok elé hurcolja őket?"
Apostolok Cselekedetei|9|22|Saul azonban mind határozottabban lépett fel, s mert azt bizonyította, hogy Jézus a Messiás, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat.
Apostolok Cselekedetei|9|23|Amikor már jó idő eltelt, a zsidók megállapodtak, hogy megölik.
Apostolok Cselekedetei|9|24|Saulnak tudomására jutott szándékuk. Éjjel-nappal szemmel tartották még a kapukat is, csakhogy eltehessék láb alól.
Apostolok Cselekedetei|9|25|A tanítványok azonban kiszöktették éjszaka, kötélen leengedték a falon át egy kosárban.
Apostolok Cselekedetei|9|26|Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett.
Apostolok Cselekedetei|9|27|Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében.
Apostolok Cselekedetei|9|28|Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében.
Apostolok Cselekedetei|9|29|A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt, sőt vitába is szállt velük. De azok az életére törtek.
Apostolok Cselekedetei|9|30|Amikor ezt a testvérek megtudták, Cezáreába kísérték, majd onnét Tarzuszba küldték.
Apostolok Cselekedetei|9|31|Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.
Apostolok Cselekedetei|9|32|Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott.
Apostolok Cselekedetei|9|33|Ott egy Éneász nevű béna emberre akadt, aki már nyolc éve ágyban feküdt.
Apostolok Cselekedetei|9|34|Péter megszólította: "Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel és vesd be ágyadat!" Az nyomban fel is kelt.
Apostolok Cselekedetei|9|35|Lidda és Száron lakói mind ismerték őt, és az Úrhoz tértek.
Apostolok Cselekedetei|9|36|Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot.
Apostolok Cselekedetei|9|37|Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették.
Apostolok Cselekedetei|9|38|Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter épp ott van, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: "Amilyen gyorsan csak tudsz, gyere el hozzánk!"
Apostolok Cselekedetei|9|39|Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik.
Apostolok Cselekedetei|9|40|Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: "Tabita, kelj fel!"
Apostolok Cselekedetei|9|41|Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.
Apostolok Cselekedetei|9|42|A dolognak híre futott egész Joppében, és sokan hittek az Úrban.
Apostolok Cselekedetei|9|43|Péter pedig még jó ideig Joppéban maradt egy bizonyos Simon nevű tímárnál.
Apostolok Cselekedetei|10|1|Cezáreában élt egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliai zászlóalj századosa.
Apostolok Cselekedetei|10|2|Vallásos és istenfélő volt egész háza népével együtt. Bőségesen osztotta az alamizsnát a népnek, és állandóan imádkozott az Istenhez.
Apostolok Cselekedetei|10|3|A nap kilencedik órájában látomása volt. Egész világosan látta, hogy az Úr angyala belép hozzá és megszólítja: "Kornéliusz!"
Apostolok Cselekedetei|10|4|Ránézett és ijedten kérdezte: "Mi az, Uram?" Az így válaszolt: "Imádságod és alamizsnád felszállt az Isten színe elé, s megemlékezett rólad.
Apostolok Cselekedetei|10|5|Ezért most küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, más néven Pétert.
Apostolok Cselekedetei|10|6|Egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van."
Apostolok Cselekedetei|10|7|Mihelyt az angyal, aki ezt közölte, eltűnt, hívatott két szolgát és egy neki alárendelt, istenfélő katonát.
Apostolok Cselekedetei|10|8|Ezeknek mindent elbeszélt, aztán elküldte őket Joppéba.
Apostolok Cselekedetei|10|9|Másnap, amikor ezek már úton voltak, sőt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni.
Apostolok Cselekedetei|10|10|Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett.
Apostolok Cselekedetei|10|11|Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedőféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva a földre.
Apostolok Cselekedetei|10|12|Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne.
Apostolok Cselekedetei|10|13|"Rajta, Péter, öld le és edd meg!" - szólalt meg egy hang.
Apostolok Cselekedetei|10|14|"Szó se lehet róla, Uram - felelte Péter -, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant."
Apostolok Cselekedetei|10|15|Másodszor is megszólalt a hang: "Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak."
Apostolok Cselekedetei|10|16|Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.
Apostolok Cselekedetei|10|17|Míg Péter a látomás értelmén töprengett, Kornéliusz emberei Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapunál.
Apostolok Cselekedetei|10|18|Bekiáltottak s tudakozódtak, hogy itt van-e megszállva a Péternek nevezett Simon.
Apostolok Cselekedetei|10|19|Péternek, aki még mindig a látomáson töprengett, szólt a Lélek: "Íme, három ember keres.
Apostolok Cselekedetei|10|20|Fogd magad, menj le hozzájuk, és tétovázás nélkül kelj velük útra, mert én küldtem őket."
Apostolok Cselekedetei|10|21|Péter lement és megszólította az embereket: "Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?"
Apostolok Cselekedetei|10|22|Erre azt felelték: "Kornéliusz százados, aki az egész zsidó nép tanúsága szerint derék, istenfélő férfi, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson el házába és hallgassa a tanításodat."
Apostolok Cselekedetei|10|23|Erre bevezette és vendégül látta őket.
Apostolok Cselekedetei|10|24|Másnap odaértek Cezáreába. Kornéliusz már várta őket, összehívta a rokonságát és benső barátait.
Apostolok Cselekedetei|10|25|Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki.
Apostolok Cselekedetei|10|26|De Péter fölemelte. "Állj fel - mondta -, hisz én is csak ember vagyok."
Apostolok Cselekedetei|10|27|Amikor vele beszélgetve beljebb került, és meglátta az összesereglett embereket,
Apostolok Cselekedetei|10|28|így szólt hozzájuk: "Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak pogánnyal érintkeznie vagy vele tartania. De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani.
Apostolok Cselekedetei|10|29|Ezért minden habozás nélkül ide siettem a meghívásra. De szeretném tudni: Miért küldtetek értem?"
Apostolok Cselekedetei|10|30|Kornéliusz válaszolt: "Éppen ebben az órában lesz négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam házamban, és egy férfi jelent meg előttem ragyogó ruhában.
Apostolok Cselekedetei|10|31|Ezt mondta: Kornéliusz, imádságodat meghallgatta az Isten, és alamizsnáidról megemlékeztek színe előtt.
Apostolok Cselekedetei|10|32|Küldj el tehát Joppéba, és hívasd el a Péternek nevezett Simont! A tímár Simon házában szállt meg, a tenger partján.
Apostolok Cselekedetei|10|33|Rögtön érted küldtem, s te voltál szíves eljönni. Most tehát mindnyájan itt állunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott."
Apostolok Cselekedetei|10|34|Péter így kezdte beszédét: "Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató,
Apostolok Cselekedetei|10|35|mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.
Apostolok Cselekedetei|10|36|A tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Ő mindenki Ura.
Apostolok Cselekedetei|10|37|Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában.
Apostolok Cselekedetei|10|38|Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.
Apostolok Cselekedetei|10|39|Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették,
Apostolok Cselekedetei|10|40|de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta,
Apostolok Cselekedetei|10|41|igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után.
Apostolok Cselekedetei|10|42|Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt.
Apostolok Cselekedetei|10|43|A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát."
Apostolok Cselekedetei|10|44|Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást.
Apostolok Cselekedetei|10|45|A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.
Apostolok Cselekedetei|10|46|Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt:
Apostolok Cselekedetei|10|47|"Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?"
Apostolok Cselekedetei|10|48|Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.
Apostolok Cselekedetei|11|1|Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát.
Apostolok Cselekedetei|11|2|Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki:
Apostolok Cselekedetei|11|3|"Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük."
Apostolok Cselekedetei|11|4|Péter hozzáfogott, és sorjában elbeszélte nekik a történteket:
Apostolok Cselekedetei|11|5|"Joppe városában voltam és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva.
Apostolok Cselekedetei|11|6|Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne.
Apostolok Cselekedetei|11|7|És hangot is hallottam. Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg és edd meg!
Apostolok Cselekedetei|11|8|Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban.
Apostolok Cselekedetei|11|9|Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek.
Apostolok Cselekedetei|11|10|Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe.
Apostolok Cselekedetei|11|11|Ebben a pillanatban három ember ért a házhoz, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám.
Apostolok Cselekedetei|11|12|A Lélek felszólított, hogy habozás nélkül menjek el velük. Velem tartott ez a hat testvér is, és az illető férfi házába értünk.
Apostolok Cselekedetei|11|13|Elmondta, hogy angyal jelent meg házában és felszólította: Küldj Joppéba, hívasd el Simont, más néven Pétert!
Apostolok Cselekedetei|11|14|Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének üdvösséget szerez.
Apostolok Cselekedetei|11|15|Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppenúgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén.
Apostolok Cselekedetei|11|16|Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni.
Apostolok Cselekedetei|11|17|Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik is, mint nekünk, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?"
Apostolok Cselekedetei|11|18|Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Isten: "Így hát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot."
Apostolok Cselekedetei|11|19|Akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették.
Apostolok Cselekedetei|11|20|De akadt köztük ciprusi és kirenei férfi is, s ezek Antióchiába eljutva a görögökkel is szóba álltak: hirdették nekik az Úr Jézust.
Apostolok Cselekedetei|11|21|Velük volt az Úr segítsége: sokan hívők lettek, és megtértek az Úrhoz.
Apostolok Cselekedetei|11|22|Ennek a híre a jeruzsálemi egyházba is eljutott, ezért elküldték Barnabást Antióchiába.
Apostolok Cselekedetei|11|23|Amikor megérkezett és látta az Isten kegyelmét, boldog volt és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből.
Apostolok Cselekedetei|11|24|Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagyon sokan az Úrhoz tértek.
Apostolok Cselekedetei|11|25|Barnabás ezért elment Tarzuszba, hogy fölkeresse Sault.
Apostolok Cselekedetei|11|26|Amikor rátalált, magával vitte Antióchiába. Egy egész évig ott maradtak az egyházban, és rengeteg embert tanítottak. Először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek.
Apostolok Cselekedetei|11|27|Ez idő tájt próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába.
Apostolok Cselekedetei|11|28|Előállt közülük az egyik, név szerint Agabusz, és a Lélek sugallatára előre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében.
Apostolok Cselekedetei|11|29|A tanítványok elhatározták, hogy tehetségükhöz mérten segítik anyagilag a júdeai testvéreket.
Apostolok Cselekedetei|11|30|Ezt meg is tették: Saullal és Barnabással adományokat küldtek a presbitereknek.
Apostolok Cselekedetei|12|1|Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik.
Apostolok Cselekedetei|12|2|János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette.
Apostolok Cselekedetei|12|3|Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték.
Apostolok Cselekedetei|12|4|Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti.
Apostolok Cselekedetei|12|5|Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez.
Apostolok Cselekedetei|12|6|Azon az éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettős lánccal megbilincselve. A bejáratnál őrök tartották szemmel a börtönt.
Apostolok Cselekedetei|12|7|Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: "Kelj fel gyorsan!" - mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről.
Apostolok Cselekedetei|12|8|Aztán így folytatta az angyal: "Csatold fel övedet, és vedd fel sarudat!" Amikor megtette, tovább sürgette: "Vedd magadra köntösödet, és kövess!"
Apostolok Cselekedetei|12|9|Ment és követte, de nem tudta, hogy valóság-e, amit vele az angyal tesz. Azt gondolta, látomása van.
Apostolok Cselekedetei|12|10|Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle.
Apostolok Cselekedetei|12|11|Amikor Péter föleszmélt, megszólalt: - "Most már csakugyan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezéből, s abból, amire a zsidó nép számított."
Apostolok Cselekedetei|12|12|Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak.
Apostolok Cselekedetei|12|13|Zörgetett a bejáratnál a kapun. Kijött egy Rodé nevű szolgáló, aki meghallotta a zörgetést.
Apostolok Cselekedetei|12|14|Megismerte Péter hangját, de örömében elfelejtette kinyitni a kaput, beszaladt és újságolta, hogy Péter áll a kapu előtt.
Apostolok Cselekedetei|12|15|"Elment az eszed" - torkollták le. De ő bizonygatta, hogy úgy van. Erre így vélekedtek: "Az angyala lesz az."
Apostolok Cselekedetei|12|16|Péter közben rendületlenül zörgetett. Amikor végre kaput nyitottak és meglátták, nem tudták, hová legyenek.
Apostolok Cselekedetei|12|17|Kezével intett, hogy maradjanak csendben, és elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönből az Úr, és meghagyta: "Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!" Ezzel útra kelt, és más helyre ment.
Apostolok Cselekedetei|12|18|Virradatkor nem kis riadalom támadt a katonák között, hogy hová lett Péter.
Apostolok Cselekedetei|12|19|Heródes kerestette, s hogy nem találták, vallatóra fogta az őröket, majd börtönbe vetette őket. Aztán elhagyta Júdeát, Cezáreába ment és ott tartózkodott.
Apostolok Cselekedetei|12|20|Igen megneheztelt a tírusziakra és a szidoniakra. Ezek közös megegyezéssel eléje járultak, és - megnyerve maguknak Blasztuszt, a király kamarását - békét kértek, mert tartományuk a királytól kapta az élelmet.
Apostolok Cselekedetei|12|21|A kitűzött napon Heródes királyi díszbe öltözött, bírói székébe ült és beszédet intézett hozzájuk.
Apostolok Cselekedetei|12|22|A nép így kiáltozott: "Ez már az Isten szava, nem emberé!"
Apostolok Cselekedetei|12|23|Az Úr angyala lesújtott rá azon nyomban, mert nem adta meg az Istennek a dicsőséget. Férgek emésztették meg, úgy halt meg.
Apostolok Cselekedetei|12|24|Az Isten, szava egyre szélesebb körben terjedt.
Apostolok Cselekedetei|12|25|Barnabás és Saul feladatukat elvégezve visszatértek Jeruzsálemből. Jánost, vagy másik nevén Márkot, is magukkal vitték.
Apostolok Cselekedetei|13|1|Az antióchiai egyházban volt több próféta és tanító, mint Barnabás, a Nigernek is nevezett Simon, a cirenei Luciusz, Heródes tejtestvére, Manaén és Saul.
Apostolok Cselekedetei|13|2|Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: "Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!"
Apostolok Cselekedetei|13|3|Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.
Apostolok Cselekedetei|13|4|A Szentlélektől küldetve Szeleukiába mentek, onnét Ciprusba hajóztak.
Apostolok Cselekedetei|13|5|Szalamiszba érve a zsidók zsinagógáiban hirdették az Isten szavát. János is segített nekik.
Apostolok Cselekedetei|13|6|Bejárták Páfuszig az egész szigetet, s közben találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával.
Apostolok Cselekedetei|13|7|Ez Szergius Paulusz helytartónak, ennek a bölcs férfinak a kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Sault, hogy hallja az Isten szavát.
Apostolok Cselekedetei|13|8|De Elimász, a varázsló - ezt jelenti a neve - akadékoskodott, és azon volt, hogy elfordítsa a helytartót a hittől.
Apostolok Cselekedetei|13|9|Erre Saul, vagy másik nevén Pál a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét, és
Apostolok Cselekedetei|13|10|rákiáltott: "Sátán fia, tele minden ravaszsággal és gonoszsággal, és ellensége minden igazságnak, nem hagyod abba, hogy áskálódj az Úr egyenes útja ellen?
Apostolok Cselekedetei|13|11|Lám, most lesújt rád az Úr keze, megvakulsz és nem látod a napot egy ideig." Azon nyomban vak sötétség szakadt rá, és botorkálva kereste, hogy valaki kezet nyújtson neki.
Apostolok Cselekedetei|13|12|Amikor a helytartó látta az esetet, hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása.
Apostolok Cselekedetei|13|13|Pál és kísérői tengerre szálltak, és Páfuszból a pamfíliai Pergébe hajóztak. János elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
Apostolok Cselekedetei|13|14|Ők Pergén keresztül eljutottak a pizidiai Antióchiába. Itt egy szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
Apostolok Cselekedetei|13|15|A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: "Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!"
Apostolok Cselekedetei|13|16|Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett, és beszélni kezdett: "Izraelita férfiak és ti istenfélők, figyeljetek!
Apostolok Cselekedetei|13|17|Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és Egyiptom földjén a száműzetés idején nagy néppé tette őket. Aztán hatalmas karjával kivezette őket onnét,
Apostolok Cselekedetei|13|18|és mintegy negyven éven át táplálta őket a pusztában.
Apostolok Cselekedetei|13|19|Hét népet kiirtott Kánaán földjén, és földjüket nekik adta birtokul.
Apostolok Cselekedetei|13|20|Közben körülbelül négyszázötven év telt el. Aztán bírákat adott egészen Sámuel prófétáig.
Apostolok Cselekedetei|13|21|Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kis fiát, ezt a Benjamin törzséből származó férfiút.
Apostolok Cselekedetei|13|22|Elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerinti férfira, aki majd teljesíti minden akaratomat.
Apostolok Cselekedetei|13|23|Ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust.
Apostolok Cselekedetei|13|24|Föllépése előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.
Apostolok Cselekedetei|13|25|Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam.
Apostolok Cselekedetei|13|26|Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt.
Apostolok Cselekedetei|13|27|De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak.
Apostolok Cselekedetei|13|28|Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól.
Apostolok Cselekedetei|13|29|Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették.
Apostolok Cselekedetei|13|30|De Isten feltámasztotta a halálból,
Apostolok Cselekedetei|13|31|s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt.
Apostolok Cselekedetei|13|32|Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett,
Apostolok Cselekedetei|13|33|amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek.
Apostolok Cselekedetei|13|34|Azt pedig, hogy feltámasztja a halálból, úgyhogy nem tér többé vissza az enyészetbe, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet.
Apostolok Cselekedetei|13|35|Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.
Apostolok Cselekedetei|13|36|Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott.
Apostolok Cselekedetei|13|37|Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást.
Apostolok Cselekedetei|13|38|Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg,
Apostolok Cselekedetei|13|39|őbenne viszont minden hívő megigazul.
Apostolok Cselekedetei|13|40|Vigyázzatok hát, nehogy beteljesedjen rajtatok a próféták szava:
Apostolok Cselekedetei|13|41|Ide nézzetek, ti gőgösök, ámuljatok, aztán vesszetek! Mert olyat viszek véghez napjaitokban, hogy nem hinnétek, ha hírét hallanátok."
Apostolok Cselekedetei|13|42|Kifelé menet arra kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.
Apostolok Cselekedetei|13|43|Sőt amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében.
Apostolok Cselekedetei|13|44|A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.
Apostolok Cselekedetei|13|45|Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni.
Apostolok Cselekedetei|13|46|De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: "Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.
Apostolok Cselekedetei|13|47|Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig."
Apostolok Cselekedetei|13|48|Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve.
Apostolok Cselekedetei|13|49|Elterjedt az Úr szava az egész környéken.
Apostolok Cselekedetei|13|50|A zsidók azonban felbújtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről.
Apostolok Cselekedetei|13|51|Ők lerázták - ellenük bizonyságul - lábukról a port, és Ikóniumba mentek.
Apostolok Cselekedetei|13|52|A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.
Apostolok Cselekedetei|14|1|Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet.
Apostolok Cselekedetei|14|2|A hitetlen zsidók azonban felizgatták, és a testvérek ellen lázították a pogányokat.
Apostolok Cselekedetei|14|3|De azért jó ideig ott maradtak, bátran beszéltek az Úrról, aki maga tett tanúságot kegyelmét hirdető szava mellett: megengedte, hogy kezük által csodák és jelek történjenek.
Apostolok Cselekedetei|14|4|A város lakossága megoszlott: némelyek a zsidókkal tartottak, mások az apostolokkal.
Apostolok Cselekedetei|14|5|A pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket.
Apostolok Cselekedetei|14|6|De megtudták, így elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre,
Apostolok Cselekedetei|14|7|s itt hirdették az evangéliumot.
Apostolok Cselekedetei|14|8|Lisztrában élt egy béna ember, aki születése óta nem tudott lábára állni, még nem tett soha egy tapodtat sem.
Apostolok Cselekedetei|14|9|Hallgatta Pál beszédét, ez meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon,
Apostolok Cselekedetei|14|10|azért hangosan felszólította: "Állj rá egyenesen a lábadra!" Az talpra ugrott, és tudott járni.
Apostolok Cselekedetei|14|11|Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni nyelven felkiáltott: "Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!"
Apostolok Cselekedetei|14|12|Barnabást elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek.
Apostolok Cselekedetei|14|13|A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé, hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be.
Apostolok Cselekedetei|14|14|Amikor Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat.
Apostolok Cselekedetei|14|15|"Emberek, mit csináltok? - kiáltották. - Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne.
Apostolok Cselekedetei|14|16|Az elmúlt időkben megengedte, hogy minden nép a saját útját járja.
Apostolok Cselekedetei|14|17|De azért nem maradt bizonyíték nélkül, mert jót tett, adott nektek esőt és gyümölcsöt érlelő nyarat, ételt és a szívetekbe örömet."
Apostolok Cselekedetei|14|18|Így beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik.
Apostolok Cselekedetei|14|19|Antióchiából és Ikóniumból utánuk jött néhány zsidó. Ezek úgy fellázították a tömeget, hogy megkövezték Pált. Már azt hitték, hogy meghalt, ezért kivonszolták a városból.
Apostolok Cselekedetei|14|20|De amikor a tanítványok köréje gyűltek, eszméletre tért, és visszament a városba.
Apostolok Cselekedetei|14|21|Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába.
Apostolok Cselekedetei|14|22|Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert "sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába."
Apostolok Cselekedetei|14|23|Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek.
Apostolok Cselekedetei|14|24|Áthaladva Pizidián Pamfíliába jutottak,
Apostolok Cselekedetei|14|25|majd azután, hogy Pergében hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába.
Apostolok Cselekedetei|14|26|Innét Antióchiába hajóztak, ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva annak a feladatnak a teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek is.
Apostolok Cselekedetei|14|27|Mihelyt megérkeztek, összehívták az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját.
Apostolok Cselekedetei|14|28|Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványok körében.
Apostolok Cselekedetei|15|1|Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek."
Apostolok Cselekedetei|15|2|Mivel emiatt zavar és nagy vita támadt Pál, Barnabás és közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez.
Apostolok Cselekedetei|15|3|Az egyház egy darabon elkísérte őket, aztán átszelték Föníciát és Szamariát, és elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek.
Apostolok Cselekedetei|15|4|Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, szívesen fogadta őket az egyház: az apostolok és a presbiterek. Beszámoltak róla, mi mindent tett közreműködésükkel az Isten.
Apostolok Cselekedetei|15|5|Azok közül, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívővé, néhányan felálltak és kijelentették: "Körül kell nekik metélkedni, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét."
Apostolok Cselekedetei|15|6|Összegyűltek az apostolok és a presbiterek, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.
Apostolok Cselekedetei|15|7|Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek.
Apostolok Cselekedetei|15|8|S maga az Isten, aki ismeri a szívet, tanúsította, hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk.
Apostolok Cselekedetei|15|9|Nem tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket.
Apostolok Cselekedetei|15|10|Mit teszitek hát próbára az Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?
Apostolok Cselekedetei|15|11|Az a hitünk, hogy Urunk Jézus kegyelméből üdvözülünk mi is, s ugyanígy ők is."
Apostolok Cselekedetei|15|12|Erre az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között.
Apostolok Cselekedetei|15|13|Amikor befejezték a beszámolót, Jakab vette át a szót: "Testvéreim, hallgassatok meg!
Apostolok Cselekedetei|15|14|Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének.
Apostolok Cselekedetei|15|15|Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva:
Apostolok Cselekedetei|15|16|Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom,
Apostolok Cselekedetei|15|17|hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet. Az Úr mondja ezt, s meg is teszi,
Apostolok Cselekedetei|15|18|amit öröktől fogva kinyilvánított.
Apostolok Cselekedetei|15|19|Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez,
Apostolok Cselekedetei|15|20|hanem csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértől.
Apostolok Cselekedetei|15|21|Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban, akik minden szombaton felolvassák a zsinagógákban."
Apostolok Cselekedetei|15|22|Erre az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék őket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek.
Apostolok Cselekedetei|15|23|Ezt írták a kezük által: "Az apostolok és a presbiterek, a testvérek, üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányságból megtért testvéreiknek!
Apostolok Cselekedetei|15|24|Hallottuk, hogy közülünk néhányan - megbízásunk nélkül tanítva - megzavartak titeket, feldúlták lelketeket.
Apostolok Cselekedetei|15|25|Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal,
Apostolok Cselekedetei|15|26|ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk, Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték.
Apostolok Cselekedetei|15|27|Elküldtük hát Júdást és Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket.
Apostolok Cselekedetei|15|28|Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál,
Apostolok Cselekedetei|15|29|hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget!"
Apostolok Cselekedetei|15|30|Amint útnak indították őket, elmentek Antióchiába, összehívták a közösséget és átadták a levelet.
Apostolok Cselekedetei|15|31|Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat.
Apostolok Cselekedetei|15|32|Júdás és Szilás szintén próféták voltak, beszédeikben vigasztalták és erősítették a testvéreket.
Apostolok Cselekedetei|15|33|Hosszabb ott-tartózkodás után a testvérek békét kívánva megváltak tőlük, hogy visszatérjenek megbízóikhoz.
Apostolok Cselekedetei|15|34|
Apostolok Cselekedetei|15|35|De Pál és Barnabás Antióchiában maradtak, tanítottak, és hirdették az Úr szavát, sok más (társukkal) együtt.
Apostolok Cselekedetei|15|36|Néhány nap elteltével Pál így szólt Barnabáshoz: "Menjünk s nézzük meg, hogy vannak a testvérek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr szavát."
Apostolok Cselekedetei|15|37|Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is,
Apostolok Cselekedetei|15|38|de Pál arra kérte, hogy ne vigyék magukkal, hisz Pamfíliában is otthagyta őket, nem ment velük dolgozni.
Apostolok Cselekedetei|15|39|Így nézeteltérés támadt köztük, s elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és Ciprusba hajózott.
Apostolok Cselekedetei|15|40|Pál Szilást választotta társul, és a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útra kelt.
Apostolok Cselekedetei|15|41|Bejárta Szíriát és Kilikiát, és megszilárdította az egyházakat.
Apostolok Cselekedetei|16|1|Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, aki egy hívő zsidó feleségnek és egy görög apának volt a fia.
Apostolok Cselekedetei|16|2|A lisztrai és ikóniumi testvérek jó véleménnyel voltak róla.
Apostolok Cselekedetei|16|3|Pál magával akarta vinni útitársul, ezért a környékbeli zsidókra való tekintettel körülmetéltette, hisz mindenki tudta, hogy az apja görög volt.
Apostolok Cselekedetei|16|4|Ahogy sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak Jeruzsálemben.
Apostolok Cselekedetei|16|5|Így az egyházak megerősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra nőtt.
Apostolok Cselekedetei|16|6|A Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában hirdessék az Isten szavát, ezért Frigia és Galácia felé vették útjukat.
Apostolok Cselekedetei|16|7|Amikor Miziába értek, megkísérelték, hogy Bitiniába utazzanak, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik.
Apostolok Cselekedetei|16|8|Ezért átvágtak Mizián, és lementek Troászba.
Apostolok Cselekedetei|16|9|Éjszaka Pálnak látomása volt: Egy macedón férfi állt előtte, és kérte: "Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!"
Apostolok Cselekedetei|16|10|A látomás után rajta voltunk, hogy mielőbb útra keljünk Macedóniába, mert biztosak voltunk benne, hogy az Isten rendelt oda minket hirdetni az evangéliumot.
Apostolok Cselekedetei|16|11|Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba,
Apostolok Cselekedetei|16|12|onnan pedig Macedónia körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Néhány napig ebben a városban maradtunk.
Apostolok Cselekedetei|16|13|Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozóhely. Leültünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz.
Apostolok Cselekedetei|16|14|Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.
Apostolok Cselekedetei|16|15|Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: "Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam." És erővel rá is vett erre minket.
Apostolok Cselekedetei|16|16|Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtől megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak.
Apostolok Cselekedetei|16|17|Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek."
Apostolok Cselekedetei|16|18|Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult és rászólt a lélekre: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belőle!" Ki is ment akkor mindjárt.
Apostolok Cselekedetei|16|19|Amikor gazdái látták, hogy nem húzhatnak belőle több hasznot, megragadták Pált és Szilást, és a fórumra hurcolták, az elöljárók elé.
Apostolok Cselekedetei|16|20|Bírák elé állítva így vádolták őket: "Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban,
Apostolok Cselekedetei|16|21|olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi - rómaiak lévén - nem fogadhatunk el, és nem követhetünk."
Apostolok Cselekedetei|16|22|A nép is ellenük fordult. A bírák lehúzatták róluk a ruhát, és megvesszőztették őket.
Apostolok Cselekedetei|16|23|Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, s megparancsolták az őrnek, hogy jól vigyázzon rájuk.
Apostolok Cselekedetei|16|24|Ez a kapott parancs értelmében a belső börtönbe zárta őket, és a lábukat kalodába szorította.
Apostolok Cselekedetei|16|25|Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket.
Apostolok Cselekedetei|16|26|Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs.
Apostolok Cselekedetei|16|27|Amikor a börtönőr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.
Apostolok Cselekedetei|16|28|Pál hangosan rászólt: "Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!"
Apostolok Cselekedetei|16|29|Az őr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult,
Apostolok Cselekedetei|16|30|aztán kivezette őket s megkérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?"
Apostolok Cselekedetei|16|31|"Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!" - válaszolták.
Apostolok Cselekedetei|16|32|Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát.
Apostolok Cselekedetei|16|33|Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt.
Apostolok Cselekedetei|16|34|Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett.
Apostolok Cselekedetei|16|35|Virradatkor a bírák hivatali szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Engedd szabadon azokat az embereket!"
Apostolok Cselekedetei|16|36|A börtönőr ezt rögtön hírül vitte Pálnak: "Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Menjetek hát, távozzatok békében!"
Apostolok Cselekedetei|16|37|Pál azonban így válaszolt: "Ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztettetek és börtönbe vetettetek minket, jóllehett római polgárok vagyunk, s ráadásul most titokban akartok minket elbocsátani? Azt már nem! Jöjjenek és kísérjenek ki maguk minket!"
Apostolok Cselekedetei|16|38|A törvényszéki szolgák jelentették e szavakat a bíráknak. Azok meghallva, hogy rómaiak, megijedtek,
Apostolok Cselekedetei|16|39|odasiettek, kikísérték őket, kérve, hogy hagyják el a várost.
Apostolok Cselekedetei|16|40|A börtönből kiszabadulva Lidiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek.
Apostolok Cselekedetei|17|1|Áthaladva Amfipoliszon és Apollónián Tesszalonikába értek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk.
Apostolok Cselekedetei|17|2|Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton beszélt nekik az Írásokról.
Apostolok Cselekedetei|17|3|Azt fejtegette és tanította, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból: "Ez a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek."
Apostolok Cselekedetei|17|4|Néhányan hittek közülük, ezek Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak egy sereg göröggel és jópár előkelő asszonnyal együtt.
Apostolok Cselekedetei|17|5|Ám a zsidók irigységükben összeszedték a börtöntöltelék népséget, és csődületet támasztva felizgatták a várost. Felvonultak Jázon háza elé, és megkísérelték, hogy a nép elé vezessék őket.
Apostolok Cselekedetei|17|6|De nem találták meg őket, ezért Jázont néhány testvérrel együtt a városi elöljárók elé hurcolták, s közben ezt kiabálták:
Apostolok Cselekedetei|17|7|"Azok a világfelforgatók itt is megjelentek, és Jázon szállást adott nekik. Szembeszállnak a császár parancsaival, hangoztatták, hogy más a király, Jézus."
Apostolok Cselekedetei|17|8|Meg is tévesztették ezzel a népet és az elöljárókat, úgyhogy hallgattak rájuk.
Apostolok Cselekedetei|17|9|Előbb biztosítékot kértek Jázontól és a többiektől, s csak akkor bocsátották őket szabadon.
Apostolok Cselekedetei|17|10|A testvérek Pált és Szilást azonnal, még akkor éjszaka útnak indították Bereába. Mihelyt megérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába.
Apostolok Cselekedetei|17|11|Ezek már nemesebb lelkűek voltak, mint a tesszalonikaiak. A tanítást igen készségesen fogadták, naponta forgatták az Írásokat, hogy csakugyan úgy van-e.
Apostolok Cselekedetei|17|12|Sokan megtértek közülük, és az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is igen sokan.
Apostolok Cselekedetei|17|13|Amint a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában hirdeti az Isten szavát, elmentek, és ott is felizgatták a tömeget, és nyugtalanságot szítottak.
Apostolok Cselekedetei|17|14|A testvérek Pált nyomban elkísérték egészen a tengerig, de Szilás és Timóteus ott maradtak.
Apostolok Cselekedetei|17|15|Pált kísérői egészen Athénbe vezették. Mielőtt visszafordultak volna, azt az utasítást kapták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy minél előbb menjenek utána.
Apostolok Cselekedetei|17|16|Míg Athénban várt rájuk, Pálnak megrendült a lelke a bálványokkal tele város láttán.
Apostolok Cselekedetei|17|17|A zsinagógában beszélt a zsidókhoz és az istenfélőkhöz, de a téren is mindennap azokhoz, akiket épp ott talált.
Apostolok Cselekedetei|17|18|Néhány epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Mások megjegyezték: "Mit akarhat ez a szószátyár mondani?" Vagy: "Úgy látszik, idegen isteneket hirdet." Tudniillik Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
Apostolok Cselekedetei|17|19|Erre az Areopáguszra vitték s megkérdezték: "Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amit hirdetsz?
Apostolok Cselekedetei|17|20|Mert valami szokatlant hirdetsz. Tudni akarjuk hát, hogy mi az."
Apostolok Cselekedetei|17|21|Az athéniak meg az ott tartózkodó idegenek semmi mással nem töltötték az időt, csak azzal, hogy újdonságot mondjanak vagy halljanak.
Apostolok Cselekedetei|17|22|Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: "Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok.
Apostolok Cselekedetei|17|23|Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek.
Apostolok Cselekedetei|17|24|A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura.
Apostolok Cselekedetei|17|25|Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent.
Apostolok Cselekedetei|17|26|Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát.
Apostolok Cselekedetei|17|27|S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem.
Apostolok Cselekedetei|17|28|Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: "Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk."
Apostolok Cselekedetei|17|29|Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló.
Apostolok Cselekedetei|17|30|Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek.
Apostolok Cselekedetei|17|31|Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból."
Apostolok Cselekedetei|17|32|A halottak feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták: "Majd még meghallgatunk máskor is erről."
Apostolok Cselekedetei|17|33|Pál erre eltávozott körükből.
Apostolok Cselekedetei|17|34|Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű asszony, és még mások is.
Apostolok Cselekedetei|18|1|Ezek után Pál elhagyta Athént, és Korintusba ment.
Apostolok Cselekedetei|18|2|Itt találkozott egy Aquila nevű, pontuszi származású zsidóval, aki nemrég érkezett Itáliából feleségével, Priszcillával, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó hagyja el Rómát.
Apostolok Cselekedetei|18|3|Hozzájuk költözött, s mivel ugyanazt a mesterséget űzte, náluk maradt, és velük dolgozott, sátorkészítés volt a mesterségük.
Apostolok Cselekedetei|18|4|Szombatonként felszólalt a zsinagógában, meggyőzte a zsidókat és a görögöket.
Apostolok Cselekedetei|18|5|Mihelyt Szilás és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál egészen a tanításnak szentelte magát. Bizonyítékokat sorakoztatott fel, hogy Jézus a Messiás.
Apostolok Cselekedetei|18|6|Ellenvetéseikre és káromlásaikra ruháját rázva azt kiáltotta: "Véretek szálljon a fejetekre! Én ártatlan vagyok. Mostantól a pogányokhoz fordulok."
Apostolok Cselekedetei|18|7|Otthagyta őket és egy Ticiusz Jusztus nevű istenfélő ember házába ment, akinek háza a zsinagóga szomszédságában állt.
Apostolok Cselekedetei|18|8|Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója azonban egész háza népével együtt hitt az Úrban, sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták.
Apostolok Cselekedetei|18|9|Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: "Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass!
Apostolok Cselekedetei|18|10|Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban."
Apostolok Cselekedetei|18|11|Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát.
Apostolok Cselekedetei|18|12|Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal:
Apostolok Cselekedetei|18|13|"Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent."
Apostolok Cselekedetei|18|14|Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: "Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van.
Apostolok Cselekedetei|18|15|Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni."
Apostolok Cselekedetei|18|16|Ezzel elkergette őket bírói széke elől.
Apostolok Cselekedetei|18|17|Erre a görögök nekiestek Szosztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ott a bírói szék előtt agyba-főbe verték. De Gallió mit sem törődött vele.
Apostolok Cselekedetei|18|18|Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől, és Priszcillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett.
Apostolok Cselekedetei|18|19|Efezusba érkezve elvált tőlük, a zsinagógába ment, és vitába szállt a zsidókkal.
Apostolok Cselekedetei|18|20|Arra kérték, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá.
Apostolok Cselekedetei|18|21|Búcsúzáskor azonban megígérte: "Ha Isten is akarja, majd újra eljövök." Ezzel elhajózott Efezusból,
Apostolok Cselekedetei|18|22|s lement Cezáreába. Innét fölment (Jeruzsálembe), hogy üdvözölje az egyházat, aztán visszatért Antióchiába.
Apostolok Cselekedetei|18|23|Egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét és Frigiát, és erőt öntött a tanítványokba.
Apostolok Cselekedetei|18|24|Közben egy alexandriai származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt.
Apostolok Cselekedetei|18|25|Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott.
Apostolok Cselekedetei|18|26|Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját.
Apostolok Cselekedetei|18|27|Mivel Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek,
Apostolok Cselekedetei|18|28|mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.
Apostolok Cselekedetei|19|1|Míg Apolló Korintusban tartózkodott, Pál a felső tartományokon át Efezusba érkezett. Itt néhány tanítványra akadt.
Apostolok Cselekedetei|19|2|Megkérdezte tőlük: "Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek?" "Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek" - felelték.
Apostolok Cselekedetei|19|3|"Mire keresztelkedtetek?" - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: "János keresztségére."
Apostolok Cselekedetei|19|4|"János a bűnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban."
Apostolok Cselekedetei|19|5|Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.
Apostolok Cselekedetei|19|6|Ezután Pál rájuk tette a kezét, és leszállt rájuk a Szentlélek, megkapták a nyelvek adományát és prófétáltak.
Apostolok Cselekedetei|19|7|Ezek az emberek együttvéve voltak vagy tizenketten.
Apostolok Cselekedetei|19|8|Eljárt a zsinagógába, és három hónapon át bátran beszélt, vitatkozott, hogy meggyőzze őket az Isten országáról.
Apostolok Cselekedetei|19|9|De amikor némelyek megkötötték magukat, és nem hittek, sőt nyilvánosan gyalázták az (Úr) tanítását, otthagyta őket. A tanítványokat is különválasztotta tőlük és naponta tanította őket Tirannusz iskolájában.
Apostolok Cselekedetei|19|10|Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, zsidó és görög egyaránt hallotta az Úr szavát.
Apostolok Cselekedetei|19|11|Az Isten rendkívüli csodákat is tett Pál által.
Apostolok Cselekedetei|19|12|Így például betegekre tették az általa használt törülközőket és fejkendőket, és a betegség elhagyta őket, a gonosz lelkek meg kiszálltak belőlük.
Apostolok Cselekedetei|19|13|A vándorló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottakra ráolvassák Urunk Jézus nevét, ezt mondva: "Kényszerítlek titeket Jézusra, akit Pál hirdet."
Apostolok Cselekedetei|19|14|Egy zsidó főpapnak, Szkéuasznak hét fia is így tett.
Apostolok Cselekedetei|19|15|De a gonosz lélek visszavágott: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
Apostolok Cselekedetei|19|16|Ezzel rájuk vetette magát a megszállott ember, kettőt letepert közülük, s úgy elbánt velük, hogy meztelenül és sebekkel borítva menekültek ki a házból.
Apostolok Cselekedetei|19|17|Erről minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el őket, és magasztalták Urunk Jézus nevét.
Apostolok Cselekedetei|19|18|Sok hívő is előállt, beismerték és elmondták saját mesterkedéseiket.
Apostolok Cselekedetei|19|19|A bűbájosok közül sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme láttára elégették őket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni.
Apostolok Cselekedetei|19|20|Így az Úr szava egyre terjedt, s nagymértékben megszilárdult.
Apostolok Cselekedetei|19|21|Ezek után az események után Pál föltette magában, hogy Macedónián és Acháján át elmegy Jeruzsálembe. Azt mondta: "Ha ott már voltam, Rómát is kell látnom."
Apostolok Cselekedetei|19|22|Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztuszt Macedóniába küldte, maga meg egy ideig még Ázsiában maradt.
Apostolok Cselekedetei|19|23|Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanítása miatt.
Apostolok Cselekedetei|19|24|Egy Demeter nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével jelentős keresethez juttatta az iparosokat.
Apostolok Cselekedetei|19|25|Összehívta őket meg a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Emberek, tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket.
Apostolok Cselekedetei|19|26|Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál okoskodásaival nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömegeket meggyőzött. Azt tanítja, hogy kézzel alkotott istenek nincsenek.
Apostolok Cselekedetei|19|27|De nemcsak az a veszély fenyeget, hogy szakmánk tönkremegy, hanem a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és csorbát szenved fölsége, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli."
Apostolok Cselekedetei|19|28|Amikor ezt hallották, dühbe jöttek, s így kiabáltak: "Nagy az efezusiak Artemisze!"
Apostolok Cselekedetei|19|29|Az egész városban nagy lett a felfordulás. Egy emberként a színházba rohantak, s macedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál kísérőit is magukkal hurcolták.
Apostolok Cselekedetei|19|30|Pál a népgyűlésbe akart menni, de a tanítványok nem engedték.
Apostolok Cselekedetei|19|31|Néhány ázsiai főtisztviselő, és aki csak barátja volt, üzenetet küldött neki, kérték, hogy ne menjen a színházba.
Apostolok Cselekedetei|19|32|Ott ugyanis összevissza kiabáltak, az egész gyűlés csupa izgatottság volt, a legtöbbje azt sem tudta, miért jöttek össze.
Apostolok Cselekedetei|19|33|Végül a tömegből előcitálták Sándort, akit a zsidók előretuszkoltak. Sándor intett a kezével, hogy meg akarja magyarázni a népnek a dolgot.
Apostolok Cselekedetei|19|34|De amikor észrevették, hogy zsidó, lármázni kezdtek, s vagy két óráig egy emberként ordították: "Nagy az efezusiak Artemisze!"
Apostolok Cselekedetei|19|35|Végül a jegyző csillapította le a tömeget ezekkel a szavakkal: "Efezusi férfiak! Ki az, aki ne tudná, hogy Efezus a nagy Artemisz templomának városa és égből alászállt szobrának őre?
Apostolok Cselekedetei|19|36|Minthogy ez iránt senkinek sincs kétsége, le kell csillapodnotok, és nem szabad semmit sem elhamarkodnotok.
Apostolok Cselekedetei|19|37|Ide hurcoltátok ezeket az embereket, noha nem templomrablók és istennőnket sem káromolták.
Apostolok Cselekedetei|19|38|Ha tehát Demeternek és a vele tartó többi mesterembernek van valami panaszuk valaki ellen, vannak törvénynapok és helytartók, tegyenek panaszt ott.
Apostolok Cselekedetei|19|39|Ha meg valami más bajotok van, azt a törvényes népgyűlésen lehet elintézni.
Apostolok Cselekedetei|19|40|Mert különben annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy a mai zavargás miatt bevádolnak bennünket, és nincs semmi érvünk, amivel megokolhatnánk ezt a csődületet." Ezekkel a szavakkal feloszlatta a gyűlést.
Apostolok Cselekedetei|20|1|A zavargás megszűntével Pál hívatta a tanítványokat, bátorította őket, aztán búcsút vett tőlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen.
Apostolok Cselekedetei|20|2|A vidéken áthaladtában sok beszédet mondott buzdításul a tanítványoknak, aztán odaért Görögországba.
Apostolok Cselekedetei|20|3|Három hónapot ott töltött, ám a zsidók cselt szőttek ellene, amikor Szíriába akart hajózni, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
Apostolok Cselekedetei|20|4|Ázsiáig vele tartott Szopater, a bereai Pirrusz fia, meg a tesszaloniki Arisztarchusz és Szekundusz, a derbei Gájusz és Timóteus, az ázsiai Tichikusz és Trofimusz.
Apostolok Cselekedetei|20|5|Ezek előre mentek, és Troászban vártak ránk.
Apostolok Cselekedetei|20|6|Mi a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippiből, és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol aztán egy hetet töltöttünk.
Apostolok Cselekedetei|20|7|A hét első napján összegyűltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét.
Apostolok Cselekedetei|20|8|Az emeleti teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bőven.
Apostolok Cselekedetei|20|9|Egy Eutichusz nevű ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletről. Holtan szedték össze.
Apostolok Cselekedetei|20|10|Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: "Ne aggódjatok, még benne van a lélek."
Apostolok Cselekedetei|20|11|Utána fölment, megtörte a kenyeret, evett, és hosszan beszélt, egészen virradatig, aztán útra kelt.
Apostolok Cselekedetei|20|12|A fiút élve vezették oda, s ez nem kis vigasztalásukra szolgált.
Apostolok Cselekedetei|20|13|Mi hajóra szállva előrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni.
Apostolok Cselekedetei|20|14|Amikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük és Mitilénébe hajóztunk.
Apostolok Cselekedetei|20|15|Innen továbbhajóztunk, s másnap Kiosz elé értünk. A következő nap Számoszon kötöttünk ki, majd ismét a következő nap megérkeztünk Milétuszba.
Apostolok Cselekedetei|20|16|Pál ugyanis azt határozta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában ne veszítsen időt. Sietett, hogy ha csak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
Apostolok Cselekedetei|20|17|Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit.
Apostolok Cselekedetei|20|18|Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem,
Apostolok Cselekedetei|20|19|és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelől szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amik a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül.
Apostolok Cselekedetei|20|20|Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál.
Apostolok Cselekedetei|20|21|Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.
Apostolok Cselekedetei|20|22|Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem,
Apostolok Cselekedetei|20|23|csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám.
Apostolok Cselekedetei|20|24|De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.
Apostolok Cselekedetei|20|25|És tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki.
Apostolok Cselekedetei|20|26|Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére.
Apostolok Cselekedetei|20|27|Mert nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek.
Apostolok Cselekedetei|20|28|Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.
Apostolok Cselekedetei|20|29|Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat.
Apostolok Cselekedetei|20|30|Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat.
Apostolok Cselekedetei|20|31|Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket.
Apostolok Cselekedetei|20|32|Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget.
Apostolok Cselekedetei|20|33|Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam.
Apostolok Cselekedetei|20|34|Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg.
Apostolok Cselekedetei|20|35|Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."
Apostolok Cselekedetei|20|36|Szavai befejeztével letérdelt, és imádkozott velük.
Apostolok Cselekedetei|20|37|Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták.
Apostolok Cselekedetei|20|38|Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy nem látják többé viszont. Aztán kikísérték a hajóhoz.
Apostolok Cselekedetei|21|1|Miután elváltunk tőlük, kifutottunk a tengerre, és egyenes irányban haladva Kószba értünk, másnap meg Roduszba és onnét Patarába.
Apostolok Cselekedetei|21|2|Találtunk egy Föníciába menő hajót, átszálltunk rá, és továbbhajóztunk.
Apostolok Cselekedetei|21|3|Láttuk Ciprust, de bal felől elkerültük, hogy Szíriába hajózzunk. Tíruszban értünk kikötőbe, itt kellett a hajónak a rakományát kitennie.
Apostolok Cselekedetei|21|4|Megkerestük a tanítványokat, és egy hétig náluk maradtunk. Ezek a Szentlélek sugallatára azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Apostolok Cselekedetei|21|5|Amikor ezeknek a napoknak az elmúltával útnak indultunk, mind elkísértek minket feleségestül és gyerekestül egészen a város határáig. A tengerparton letérdeltünk és imádkoztunk.
Apostolok Cselekedetei|21|6|Majd búcsút vettünk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők meg hazatértek.
Apostolok Cselekedetei|21|7|Hajóutunk végén Tíruszból Ptolemaiszba mentünk, üdvözöltük a testvéreket, és egy napig ott maradtunk náluk.
Apostolok Cselekedetei|21|8|Másnap folytattuk utunkat, és Cezáreába értünk. Itt betértünk Fülöp evangélistának, a hét közül az egyik diakónusnak a házába, és nála szálltunk meg.
Apostolok Cselekedetei|21|9|Fülöpnek volt négy prófétáló tehetséggel megáldott lánya, akik szüzek voltak.
Apostolok Cselekedetei|21|10|Már eltöltöttünk nála néhány napot, amikor Júdeából egy Agábusz nevű próféta érkezett.
Apostolok Cselekedetei|21|11|Odajött, elvette Pál övét, és összekötözte vele kezét, lábát, s így szólt: "Ezt üzeni a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak."
Apostolok Cselekedetei|21|12|Ezt hallva arra kértük mi is, az odavalók is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Apostolok Cselekedetei|21|13|De Pál így válaszolt: "Miért sírtok és miért okoztok szomorúságot szívemnek? Készen vagyok rá, hogy Jeruzsálemben nemcsak a bilincseket, hanem a halált is elszenvedjem Urunk Jézus ügyéért."
Apostolok Cselekedetei|21|14|Minthogy nem tudtuk lebeszélni, belenyugodtunk. "Teljesedjen az Úr akarata!" - mondtuk.
Apostolok Cselekedetei|21|15|Néhány nap múlva nekikészülődtünk, és fölmentünk Jeruzsálembe.
Apostolok Cselekedetei|21|16|Velünk tartott egypár cezáreai tanítvány is, ezek elvezettek minket egy régi ciprusi tanítványhoz, Mnázonhoz, hogy nála szálljunk meg.
Apostolok Cselekedetei|21|17|Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek örömmel fogadtak minket.
Apostolok Cselekedetei|21|18|Másnap Pál velünk együtt ellátogatott Jakabhoz. A presbiterek is mind egybegyűltek.
Apostolok Cselekedetei|21|19|Üdvözölte őket, aztán sorjában elbeszélte, mi mindent tett az Isten a pogányok között szolgálata által.
Apostolok Cselekedetei|21|20|Azután, hogy meghallgatták, magasztalták az Istent, őhozzá meg így szóltak: "Látod, testvér, hány ezren vannak a zsidók között, akik megtértek, de azért buzgón tartják a törvényt.
Apostolok Cselekedetei|21|21|Felőled viszont azt hallották, hogy arra tanítod a pogányok közt élő zsidókat, pártoljanak el Mózestől, azt mondván nekik, hogy ne metéltessék körül a gyerekeket, s ne éljenek a szokások szerint.
Apostolok Cselekedetei|21|22|Mi hát a teendő? [Összecsődülnek, mihelyt] tudomást szereznek megérkezésedről.
Apostolok Cselekedetei|21|23|Fogadd hát meg tanácsunkat. Van itt nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek.
Apostolok Cselekedetei|21|24|Vedd ezeket magad mellé, végezd el velük a tisztulási szertartást, és fizess értük, hogy megnyíratkozzanak. Így mindenki megtudja, hogy nem igaz, amit felőled híreszteltek, hisz te magad is eleget teszel a törvénynek, és szerinte élsz.
Apostolok Cselekedetei|21|25|Ami pedig a pogányságból megtért hívőket illeti, mi levélben közöltük velük határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól."
Apostolok Cselekedetei|21|26|Pál maga mellé vette a férfiakat, elvégezte velük a tisztulási szertartást, aztán másnap bement a templomba, és jelentette, hogy eltelt a megtisztulás ideje, amikor is mindegyikükért be kellett mutatni az áldozatot.
Apostolok Cselekedetei|21|27|Amikor a hét nap már a vége felé járt, az ázsiai zsidók meglátták (Pált) a templomban, s felizgatták a tömeget. Kezet vetettek rá, és elkezdtek kiabálni:
Apostolok Cselekedetei|21|28|"Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az ember mindenütt a nép, a törvény és a szent hely ellen tanít. Még pogányokat is hozott a templomba, és megfertőzte ezt a szent helyet."
Apostolok Cselekedetei|21|29|Mert előzőleg látták vele a városban az efezusi Trofimuszt, s azt gondolták, hogy a templomba is őt vitte magával.
Apostolok Cselekedetei|21|30|Az egész város felbolydult, összeszaladt az egész nép. Megragadták Pált, kihurcolták a templomból, a kapukat pedig gyorsan bezárták.
Apostolok Cselekedetei|21|31|Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyőrség ezredesének hírül vitték, hogy egész Jeruzsálem fellázadt.
Apostolok Cselekedetei|21|32|Katonákat és tiszteket vett maga mellé, s máris ott termett. Amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
Apostolok Cselekedetei|21|33|Ekkor odalépett az ezredes, elfogatta és két lánccal megbilincseltette, aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit csinált.
Apostolok Cselekedetei|21|34|A tömegből mindenki kiabált. Mivel a lárma miatt nem tudott megállapítani semmi biztosat, parancsot adott, hogy vigyék a várba.
Apostolok Cselekedetei|21|35|A lépcsőkhöz érve vinniük kellett a katonáknak, mert a nép erőszakoskodott.
Apostolok Cselekedetei|21|36|Az egész tömeg utána tódult ugyanis, és ordítozott: "Halál rá!"
Apostolok Cselekedetei|21|37|Már épp be akarták vinni a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: "Szabad valamit mondanom neked?" "Te tudsz görögül? - kérdezte. -
Apostolok Cselekedetei|21|38|Hát nem az az egyiptomi vagy, aki nemrégiben fölkelést szított, és négyezer szikárius férfit kivezetett a pusztába?"
Apostolok Cselekedetei|21|39|"Én zsidó vagyok - felelte Pál -, Tarzuszból származom, a híres kilikiai városnak vagyok a polgára. Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez."
Apostolok Cselekedetei|21|40|Amikor megadta neki az engedélyt, Pál odaállt a lépcsőre, és kezével intett a népnek. Erre mély csend lett, ő pedig héber nyelven elkezdett beszélni.
Apostolok Cselekedetei|22|1|"Testvérek, férfiak és apák! Hallgassátok meg védekező szavaimat, amelyet most elétek tárok!"
Apostolok Cselekedetei|22|2|Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább elcsendesedtek. Ő meg folytatta:
Apostolok Cselekedetei|22|3|"Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian.
Apostolok Cselekedetei|22|4|Halálra üldöztem ezt az "utat" (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe.
Apostolok Cselekedetei|22|5|Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek.
Apostolok Cselekedetei|22|6|Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül.
Apostolok Cselekedetei|22|7|A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl?
Apostolok Cselekedetei|22|8|Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl.
Apostolok Cselekedetei|22|9|Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották.
Apostolok Cselekedetei|22|10|Megkérdeztem: Mit tegyek, Uram? - Állj fel, és menj Damaszkuszba - felelte az Úr -, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.
Apostolok Cselekedetei|22|11|Mivel a ragyogó fényesség elvette látásomat, útitásaim kezemnél fogva vezettek, így értem be Damaszkuszba.
Apostolok Cselekedetei|22|12|Itt egy törvény szerint élő, vallásos férfi, Ananiás, akiről az ottani zsidók mind jó véleménnyel voltak,
Apostolok Cselekedetei|22|13|fölkeresett, megállt mellettem s azt mondta: Saul testvérem, láss! És abban a pillanatban visszakaptam a szemem világát.
Apostolok Cselekedetei|22|14|Ő meg folytatta: Atyáink Istene kiválasztott, hogy ismerd meg akaratát, lásd az Igazat, és halld szájából a szót.
Apostolok Cselekedetei|22|15|Mert tanúsítani fogod minden ember előtt, amit láttál és hallottál.
Apostolok Cselekedetei|22|16|És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.