Apostolok Cselekedetei|22|17|Később, amikor visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem.
Apostolok Cselekedetei|22|18|Láttam, amint szól hozzám: Siess, gyorsan hagyd el Jeruzsálemet, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet.
Apostolok Cselekedetei|22|19|Uram - feleltem -, tudják rólam, hogy én voltam, aki zsinagógáról zsinagógára járva börtönbe hurcoltam és megvesszőztettem azokat, akik hittek benned.
Apostolok Cselekedetei|22|20|És amikor tanúdnak, Istvánnak a vére kiomlott, ott voltam, helyeseltem, s őriztem a gyilkosai ruháját.
Apostolok Cselekedetei|22|21|De ő azt mondta: Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek."
Apostolok Cselekedetei|22|22|Eddig meghallgatták, de most elkezdtek kiabálni: "Vesszen a föld színéről az ilyen! Nem szabad, hogy éljen!"
Apostolok Cselekedetei|22|23|Ordítoztak, lengették köntösüket, és port szórtak a levegőbe.
Apostolok Cselekedetei|22|24|Az ezredes ezért a várba vitette, és megparancsolta, hogy ostorozzák meg, s úgy vallassák ki, hogy miért kiabáltak annyira ellene.
Apostolok Cselekedetei|22|25|Amikor szíjakkal lekötözték, Pál odaszólt a mellette álló századosnak: "Szabad nektek római polgárt ítélet nélkül megostorozni?"
Apostolok Cselekedetei|22|26|Amikor ezt a százados meghallotta, az ezredeshez ment és jelentette: "Mit akarsz tenni? Hisz ez az ember római polgár!"
Apostolok Cselekedetei|22|27|Erre az ezredes odasietett, és megkérdezte: "Mondd, csakugyan római polgár vagy?" - "Igen" - felelte.
Apostolok Cselekedetei|22|28|Az ezredes megjegyezte: - "Én drága pénzen jutottam hozzá ehhez a polgárjoghoz." - "Én meg beleszülettem" - válaszolta Pál.
Apostolok Cselekedetei|22|29|Akik vallatni akarták, nyomban félreálltak. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette.
Apostolok Cselekedetei|22|30|Másnap pontosabban is meg szerette volna tudni, hogy mivel vádolják a zsidók, ezért levétette a bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, elővezettette Pált, és eléjük állította.
Apostolok Cselekedetei|23|1|Pál a főtanácsra szegezte tekintetét és megszólalt: "Testvérek, férfiak! Mind a mai napig teljesen tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe előtt."
Apostolok Cselekedetei|23|2|Erre Ananiás főpap rájuk parancsolt a mellette állókra, hogy üssék szájon.
Apostolok Cselekedetei|23|3|Pál így felelt neki: "Megver még az Isten, te fehérre meszelt fal! Ott ülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél, aztán a törvényt semmibe véve megveretsz."
Apostolok Cselekedetei|23|4|A körülötte állók rászóltak: "Az Isten főpapját gyalázod?"
Apostolok Cselekedetei|23|5|"Nem tudtam, testvérek - válaszolta Pál -, hogy ő a főpap, hiszen az Írásban ez van: Ne átkozd néped fejedelmét!"
Apostolok Cselekedetei|23|6|Pál jól tudta, hogy az egyik részük a szadduceusok, a másik részük a farizeusok közül való, ezért így kiáltott fel a főtanács előtt: "Testvérek, férfiak! Farizeus vagyok, farizeusnak a fia. A halottak feltámadásába vetett hitem miatt állok a főtanács előtt."
Apostolok Cselekedetei|23|7|Alighogy elhangzottak szavai, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok közt, és a főtanács két pártra szakadt.
Apostolok Cselekedetei|23|8|A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs sem feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont ezt is, azt is vallják.
Apostolok Cselekedetei|23|9|Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjához tartozó írástudók közül néhányan fölemelkedtek, és hevesen tiltakoztak: "Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben. Hátha lélek vagy angyal szólt hozzá?"
Apostolok Cselekedetei|23|10|A vita úgy elfajult, hogy az ezredes már félt, hogy széttépik Pált. Ezért parancsot adott, hogy jöjjön egy szakasz katona, szabadítsa ki közülük, és vezesse föl a várba.
Apostolok Cselekedetei|23|11|A következő éjszaka megjelent neki az Úr: "Légy bátor! - mondta. - Mert ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is."
Apostolok Cselekedetei|23|12|Másnap a zsidók összeszövetkeztek, s átok terhe alatt megfogadták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, míg meg nem ölik Pált.
Apostolok Cselekedetei|23|13|Több mint negyvenen voltak az összeesküvők.
Apostolok Cselekedetei|23|14|Elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, ezzel a kéréssel: "Átokkal köteleztük magunkat, hogy semmit sem eszünk addig, amíg Pált meg nem öljük.
Apostolok Cselekedetei|23|15|Most hát a főtanáccsal egyetértésben jelentsétek az ezredesnek, hogy állítsa elétek, mintha tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi készen állunk, hogy útközben megöljük."
Apostolok Cselekedetei|23|16|Pál nővérének a fia neszét vette a cselszövésnek, szerét ejtette hát, hogy bejusson a várba, és figyelmeztette Pált.
Apostolok Cselekedetei|23|17|Pál magához kérette az egyik századost, és megkérte: "Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van!" Az elkísérte az ezredeshez és jelentette:
Apostolok Cselekedetei|23|18|"A fogoly Pál hívatott, és arra kért, vezessem eléd ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van a számodra."
Apostolok Cselekedetei|23|19|Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: "Mit akarsz nekem jelenteni?"
Apostolok Cselekedetei|23|20|Az így felelt: "A zsidók megállapodtak, hogy megkérnek, vezesd holnap Pált a főtanács elé, mintha ügyét tüzetesebben ki akarnák vizsgálni.
Apostolok Cselekedetei|23|21|De ne higgy nekik, mert több mint negyven férfi lesben áll, s ezek megátkozták magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már megtették az előkészületet és csak beleegyezésedre várnak."
Apostolok Cselekedetei|23|22|Az ezredes elküldte az ifjút, meghagyva neki: "Ne szólj róla senkinek, hogy ezeket tudtomra adtad."
Apostolok Cselekedetei|23|23|Hívatott két századost és kiadta a parancsot: "Éjjel három órától kezdve tartsatok készenlétben kétszáz gyalogost, aztán hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy Cezáreába induljanak.
Apostolok Cselekedetei|23|24|Nyergeljetek fel hátas állatot is, és ültessétek fel rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz."
Apostolok Cselekedetei|23|25|Levelet is írt a következő tartalommal:
Apostolok Cselekedetei|23|26|"Klaudiusz Liziász üdvözletet küld Félixnek, a kegyelmes helytartónak.
Apostolok Cselekedetei|23|27|A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, erre karhatalommal közbeléptem és megmentettem, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár.
Apostolok Cselekedetei|23|28|Meg akartam tudni, mi miatt emelnek ellene vádat, ezért főtanácsuk elé állítottam.
Apostolok Cselekedetei|23|29|Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás pontjaival kapcsolatban vádolják, de nincs semmi bűne, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.
Apostolok Cselekedetei|23|30|Mégis, mivel jelentették nekem, hogy merénylet készül e férfi ellen, nyomban elküldtem hozzád. Vádlóinak is tudomásukra hoztam, hogy ha vádat akarnak ellene emelni, nálad emeljenek. Jó egészséget!"
Apostolok Cselekedetei|23|31|A katonák a parancs értelmében magukkal vitték Pált, és még az éj folyamán Antipatriszba értek.
Apostolok Cselekedetei|23|32|Másnap a lovasokat továbbküldték vele, maguk pedig visszafordultak a várba.
Apostolok Cselekedetei|23|33|Amikor Cezáreába érkeztek, átadták a levelet a helytartónak, s Pált is eléje állították.
Apostolok Cselekedetei|23|34|Elolvasta (a levelet) s megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Amint megtudta, hogy kilikiai,
Apostolok Cselekedetei|23|35|kijelentette: "Ha majd vádlóid is megjelennek, kihallgatlak." Megparancsolta, hogy Heródes palotájában tartsák őrizetben.
Apostolok Cselekedetei|24|1|Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy Tertullusz nevű ügyvéd kíséretében elment, hogy vádat emeljen Pál ellen a helytartónál.
Apostolok Cselekedetei|24|2|Amikor előállították, Tertullusz hozzálátott a vád előadásához: "Jóvoltodból teljes békében éltünk, és gondoskodásod folytán nagy javulás állt be ennek a népnek az életében.
Apostolok Cselekedetei|24|3|Mindig és mindenütt, kegyelmes Félix, ezt nagy hálával fogadjuk.
Apostolok Cselekedetei|24|4|De hogy hosszan fel ne tartsalak, kérlek, kegyeskedj röviden meghallgatni minket.
Apostolok Cselekedetei|24|5|Itt van ez a hitvány ember, ez az egész földkerekségen viszályt szít a zsidók között, és a názáretiek felekezetének is ő áll az élén.
Apostolok Cselekedetei|24|6|Még a templomot is meg akarta szentségteleníteni, ezért elfogtuk, s törvényünk szerint akartunk ítéletet tartani fölötte.
Apostolok Cselekedetei|24|7|Eljött azonban Liziász ezredes, kiragadta kezünkből, és arra utasított minket, hogy vádlóiként hozzád forduljunk.
Apostolok Cselekedetei|24|8|Ha kihallgatod, magad is meggyőződhetsz, mennyire igaz, amivel vádoljuk."
Apostolok Cselekedetei|24|9|A zsidók helyeseltek, s bizonygatták, hogy így áll a dolog.
Apostolok Cselekedetei|24|10|Amikor a helytartó bólintott feléje, hogy beszéljen, Pál így védekezett: "Tudom, hogy hosszú évek óta bírája vagy ennek a népnek, ezért nyugodt lélekkel terjesztem eléd védekezésemet.
Apostolok Cselekedetei|24|11|Meggyőződhetsz róla, nincs több, mint tizenkét napja, hogy fölmentem Jeruzsálembe imádkozni.
Apostolok Cselekedetei|24|12|Sem a templomban, sem a zsinagógában nem láttak úgy, hogy valakivel vitatkoztam vagy csődületet okoztam volna, de még a városban sem.
Apostolok Cselekedetei|24|13|Semmit sem tudnak bizonyítani abból, amivel előtted vádolnak.
Apostolok Cselekedetei|24|14|Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenének aszerint a tanítás szerint szolgálok, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva.
Apostolok Cselekedetei|24|15|Istenbe vetett bizalommal remélem, hogy az igazak és a gonoszok feltámadnak, s ebben ők is osztoznak velem.
Apostolok Cselekedetei|24|16|Magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt.
Apostolok Cselekedetei|24|17|Több év eltelte után azért jelentem meg, hogy adományokat hozzak népemnek, és hogy áldozatot mutassak be.
Apostolok Cselekedetei|24|18|A tisztulási szertartás végzésekor rám találtak a templomban, de nem tömegben vagy zavart okozva.
Apostolok Cselekedetei|24|19|Annak a néhány ázsiai zsidónak meg kellett volna előtted jelennie, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem.
Apostolok Cselekedetei|24|20|Vagy legalább ezek mondják itt meg, hogy találtak-e vétket bennem, amikor a főtanács előtt álltam,
Apostolok Cselekedetei|24|21|hacsak nem azt az egy kijelentést, amelyet köztük állva tettem: A halottak feltámadása miatt állok ma bírói széketek előtt."
Apostolok Cselekedetei|24|22|Félix elodázta az ügyet, mert sok mindent tudott erről a tanításról: "Ha majd Liziász ezredes megérkezik, döntök ügyetekben."
Apostolok Cselekedetei|24|23|A századosnak meg azt az utasítást adta, hogy tartsa őrizetben, de hagyja nyugton, és ismerősei közül ne akadályozzon meg senkit, ha szolgálatára akarna lenni.
Apostolok Cselekedetei|24|24|Néhány nap múlva megjelent Félix, zsidó feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó nő volt, hívatta Pált és meghallgatta a Krisztus Jézusra vonatkozó hit felől.
Apostolok Cselekedetei|24|25|Amikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről beszélt, Félix megrettenve félbeszakította: "Most elég, mehetsz. Majd alkalomadtán hívatlak."
Apostolok Cselekedetei|24|26|De közben azt is remélte, hogy pénzt tud majd Páltól kizsarolni. Ezért gyakrabban hívatta, hogy elbeszélgessen vele.
Apostolok Cselekedetei|24|27|Két év múlva Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. De mert kedvükben akart járni a zsidóknak, Félix Pált fogságban tartotta.
Apostolok Cselekedetei|25|1|Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett a tartományba, Cezáreából fölment Jeruzsálembe.
Apostolok Cselekedetei|25|2|A főpapok és az előkelő zsidók elé járultak, és előadták panaszukat Pál ellen, majd könyörögve
Apostolok Cselekedetei|25|3|azt a kegyet kérték tőle, hogy hozassa Jeruzsálembe, mert kitervelték, hogy útközben tőrbe ejtik és megölik.
Apostolok Cselekedetei|25|4|Fesztusz azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában őrzik, s maga is hamarosan visszatér oda.
Apostolok Cselekedetei|25|5|"Hanem meghatalmazottaitok jöjjenek vele - mondta -, és ha van valami bűne ennek az embernek, emeljetek ellene vádat."
Apostolok Cselekedetei|25|6|Alig töltött köztük nyolc-tíz napot, lement Cezáreába. Másnap bírói székébe ült, és elővezettette Pált.
Apostolok Cselekedetei|25|7|Amikor megjelent, a Jeruzsálemből jött zsidók körülállták, és súlyos vádat hoztak fel ellene. De bizonyítani nem tudták őket.
Apostolok Cselekedetei|25|8|Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem."
Apostolok Cselekedetei|25|9|De Fesztusz a kedvükbe akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: "Beleegyezel, hogy fölmenj Jeruzsálembe, s ott ezek ítélkezzenek fölötted ebben az ügyben?"
Apostolok Cselekedetei|25|10|Pál tiltakozott: "A császár bírói széke előtt állok, itt kell fölöttem ítélkezni. A zsidók ellen semmit sem vétettem, ezt magad is jól tudod.
Apostolok Cselekedetei|25|11|Ha tehát vétkes vagyok, és valami olyat tettem, amiért halált érdemlek, készen állok a halálra. De ha semmi alapjuk nincs vádjaiknak, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz föllebbezek!"
Apostolok Cselekedetei|25|12|Fesztusz megbeszélte a dolgot a tanáccsal, és így határozott: "A császárhoz föllebbeztél, a császár elé mész."
Apostolok Cselekedetei|25|13|Néhány nap múlva Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett, hogy üdvözöljék Fesztuszt.
Apostolok Cselekedetei|25|14|Amikor már több napja ott időztek, Fesztusz előhozta a királynak Pál ügyét. "Félix itt hagyott egy embert a börtönben.
Apostolok Cselekedetei|25|15|Amikor Jeruzsálemben voltam, a főpapok és a zsidók vénei vádat emeltek és elítélését követelték.
Apostolok Cselekedetei|25|16|Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk kiadni egy embert, amíg nem szembesítik a vádlottat vádlóival, és alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen.
Apostolok Cselekedetei|25|17|Így eljöttek velem ide, másnap mindjárt bírói székbe ültem, és elővezettettem azt az embert.
Apostolok Cselekedetei|25|18|Amikor a vádlói előálltak, semmi olyan vádat nem hoztak föl ellene, amit bűnnek minősíthettem volna.
Apostolok Cselekedetei|25|19|Csak vallásukkal kapcsolatban volt vele valami vitájuk, meg egy bizonyos halott Jézust illetően, akiről Pál azt állította, hogy él; ezzel hozakodtak elő.
Apostolok Cselekedetei|25|20|Ezekben a vitapontokban nem tudtam eligazodni, ezért megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott mondjanak fölötte ítéletet ebben az ügyben.
Apostolok Cselekedetei|25|21|De Pál föllebbezett, s azt kívánta, hogy ügyét vessem a császár ítélete alá. Úgy rendelkeztem hát, hogy tartsák őrizetben, amíg el nem küldöm a császárhoz."
Apostolok Cselekedetei|25|22|Agrippa király így szólt Fesztuszhoz: "Meg szeretném magam is hallgatni ezt az embert." - "Holnap meghallgathatod" - válaszolta (Fesztusz).
Apostolok Cselekedetei|25|23|Másnap Agrippa király és Berniké nagy pompával bevonult a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város előkelőségeivel egyetemben. Fesztusz parancsára elővezették Pált.
Apostolok Cselekedetei|25|24|"Agrippa király és ti mindnyájan, akik itt megjelentetek - kezdte Fesztusz -, nézzétek ezt az embert! Miatta egész sereg zsidó fölkeresett Jeruzsálemben is, itt is. Nagy hangon azt kiabálták róla, hogy nem szabad tovább élnie.
Apostolok Cselekedetei|25|25|De meggyőződtem róla, hogy semmi olyat nem tett, amiért halált érdemelne. Mégis, mivel a fölséghez fellebbezett, úgy határoztam, hogy elküldöm.
Apostolok Cselekedetei|25|26|De semmi biztosat nem tudok róla írni az uralkodónak. Ezért elétek hozattam, főképp teeléd, Agrippa király, hogy majd a kihallgatás után tudjak mit írni.
Apostolok Cselekedetei|25|27|Mert ostobaságnak tartom elküldeni a foglyot anélkül, hogy az ellene felhozott vádakat közölném."
Apostolok Cselekedetei|26|1|Erre Agrippa király Pálhoz fordult: "Engedélyt kapsz, hogy beszélj a magad védelmére." Pál kinyújtotta kezét, és így védekezett:
Apostolok Cselekedetei|26|2|"Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy előtted védekezhetem a zsidók emelte minden vád ellen,
Apostolok Cselekedetei|26|3|főképp azért, mert te ismered a zsidók szokásait és vitás kérdéseit. Kérlek, hallgass meg türelmesen!
Apostolok Cselekedetei|26|4|Életem kora ifjúságomtól fogva népem körében, Jeruzsálemben folyt, ismeretes minden zsidó előtt.
Apostolok Cselekedetei|26|5|Régtől fogva ismernek, s ha akarnák, tanúsítani is tudnák, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus.
Apostolok Cselekedetei|26|6|És most bíróság előtt állok, mert reméltem az ígéretben, amelyet az Isten atyáinknak tett.
Apostolok Cselekedetei|26|7|Ám ennek teljesedését tizenkét törzsünk is reméli, ha hűségesen szolgál az Istennek, éjjel-nappal. Emiatt a remény miatt vádolnak a zsidók, király!
Apostolok Cselekedetei|26|8|Mi hihetetlent találtok abban, hogy az Isten feltámasztja a halottakat?
Apostolok Cselekedetei|26|9|Eleinte magam is úgy véltem, hogy a názáreti Jézus ellen minden úton-módon föl kell lépni.
Apostolok Cselekedetei|26|10|Ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A hívők közül sokakat börtönbe juttattam, erre maguktól a főpapoktól kaptam felhatalmazást. Szavazatommal hozzájárultam a halálos ítéletükhöz.
Apostolok Cselekedetei|26|11|Zsinagógáról zsinagógára jártam, hogy megkínoztassam és káromlásra kényszerítsem őket. Fékevesztett dühömben még más országok városaiban is üldöztem őket.
Apostolok Cselekedetei|26|12|Amikor egyszer ilyen szándékkal Damaszkuszba mentem a főpapok meghatalmazásával és engedélyével,
Apostolok Cselekedetei|26|13|déltájban, király, napnál ragyogóbb világosságot láttam az úton, körülragyogott engem is, útitársaimat is.
Apostolok Cselekedetei|26|14|Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!
Apostolok Cselekedetei|26|15|Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? - Jézus vagyok - felelte az Úr -, akit üldözöl.
Apostolok Cselekedetei|26|16|De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni.
Apostolok Cselekedetei|26|17|Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek,
Apostolok Cselekedetei|26|18|hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között.
Apostolok Cselekedetei|26|19|Agrippa király, nem lehettem engedetlen a mennyei látomás iránt,
Apostolok Cselekedetei|26|20|hirdettem először Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és egész Júdeában, aztán a pogányoknak, hogy tartsanak bűnbánatot és forduljanak az Istenhez igaz bűnbánatból fakadó tettek útján.
Apostolok Cselekedetei|26|21|Ezért fogtak el a zsidók a templomban, és ezért voltak rajta, hogy megöljenek.
Apostolok Cselekedetei|26|22|De az Isten megoltalmazott mind a mai napig, s tanúságot teszek kicsik és nagyok előtt egyaránt. Semmi mást nem mondok azonkívül, amit a próféták és Mózes megjövendöltek:
Apostolok Cselekedetei|26|23|hogy Krisztus szenvedni fog, elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot hirdet népének és a pogányoknak."
Apostolok Cselekedetei|26|24|Amikor így védekezett, Fesztusz hangosan közbevágott: "Elment az eszed, Pál! Nagy tudásod őrültségbe kergetett."
Apostolok Cselekedetei|26|25|Pál ezt felelte: "Nem vagyok én őrült, kegyelmes Fesztusz, hanem igazat és józan szavakat mondok.
Apostolok Cselekedetei|26|26|A király, akihez épp ezért bátran beszélek, tud ezekről a dolgokról. Meggyőződésem, hogy ezekből semmi nem ismeretlen előtte, hisz ezek nem titokban történtek.
Apostolok Cselekedetei|26|27|Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!"
Apostolok Cselekedetei|26|28|Agrippa Pálhoz fordult: "Kis híja, hogy rá nem veszel: legyek keresztény."
Apostolok Cselekedetei|26|29|Pál így válaszolt: "Kérem az Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen, mint én vagyok, leszámítva ezeket a bilincseket."
Apostolok Cselekedetei|26|30|Felállt a király, a helytartó, Berniké és kíséretük,
Apostolok Cselekedetei|26|31|s ahogy kivonultak, így beszélgettek egymás közt: "Ez az ember semmi olyat nem tett, ami miatt halált vagy börtönt érdemelne."
Apostolok Cselekedetei|26|32|Agrippa király ezt mondta Fesztusznak: "Ezt az embert el lehetne bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császárhoz."
Apostolok Cselekedetei|27|1|Amikor meghozták a döntést, hogy hajón Itáliába visznek minket, Pált több más fogollyal együtt átadták az Auguszta zászlóalj Juliusz nevű századosának.
Apostolok Cselekedetei|27|2|Egy adramittiumi hajóra szálltunk fel, amely az ázsiai kikötők felé tartott, és kifutottunk a tengerre. A tesszalonikai macedón Arisztarchusz is velünk tartott.
Apostolok Cselekedetei|27|3|Másnap Szidónba érkeztünk. Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy meglátogassa barátait, és hogy azok gondoskodjanak róla.
Apostolok Cselekedetei|27|4|Innét továbbindultunk, és az ellenszél miatt Ciprus alatt hajóztunk,
Apostolok Cselekedetei|27|5|majd a kilikiai és a pamfiliai tengeren át a liciai Mirába érkeztünk.
Apostolok Cselekedetei|27|6|A százados talált ott egy alexandriai hajót, amely Itáliába készült, arra szállított át minket.
Apostolok Cselekedetei|27|7|Hajónk napokon át lassan haladt, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidoszig. A szél miatt nem lehetett kikötni, ezért Szalmóne-foknál Kréta alá hajóztunk.
Apostolok Cselekedetei|27|8|Csak nagy üggyel-bajjal tudtunk a partnál elhaladni, végül a Jókikötőnek nevezett helyhez értünk. Ehhez közel esik Laszája városa.
Apostolok Cselekedetei|27|9|Az idő igen eljárt, a hajózás már nem volt biztonságos, hisz már a böjt ideje is elmúlt. Pál figyelmeztette őket, így szólva:
Apostolok Cselekedetei|27|10|"Emberek, úgy látom, hogy a hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem az életünkre is veszélyessé kezd válni."
Apostolok Cselekedetei|27|11|A százados azonban inkább bízott a kormányosban és a hajótulajdonosban, mint Pál szavaiban.
Apostolok Cselekedetei|27|12|A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség abban állapodott meg, hogy elhajóznak onnét, és ha csak lehetséges, egy krétai kikötőbe, Főnixbe futnak be, és ott töltik a telet. Ez a kikötő védelmet nyújt a délnyugati és az északnyugati szél ellen.
Apostolok Cselekedetei|27|13|Gyenge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett. Felvonták hát a vitorlát, és Kréta partjai mentén továbbindultak.
Apostolok Cselekedetei|27|14|Hanem nemsokára lecsapott ránk a sziget felől az északkeletinek nevezett forgószél.
Apostolok Cselekedetei|27|15|Elkapta a hajót, nem bírtunk a széllel szemben haladni, feladtuk a harcot, s a vihar elsodort minket.
Apostolok Cselekedetei|27|16|Amikor egy Klaudának nevezett kis sziget alatt elfutottunk, alig bírtuk megtartani a mentőcsónakot.
Apostolok Cselekedetei|27|17|Miután mégis fölhúzták, védőintézkedést tettek, s körülkötözték a hajót. Féltek, hogy a Szirtisznek ütődnek, lebocsátották a lassítót, s így sodródtak tovább.
Apostolok Cselekedetei|27|18|A rettenetes vihar egyre hányt-vetett bennünket, ezért másnap a tengerbe szórták a rakományt,
Apostolok Cselekedetei|27|19|harmadnap pedig (a hajósok) saját kezükkel kidobálták a hajó fölszerelését.
Apostolok Cselekedetei|27|20|Több napon át sem a napot, sem a csillagokat nem lehetett látni. A vihar csak dühöngött, végül már minden reményünk odavolt, hogy megmenekülhetünk.
Apostolok Cselekedetei|27|21|Már jó ideje nem ettek. Pál ekkor előállt, s megszólalt: "Emberek, rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Krétáról. Elkerülhettük volna ezt a bajt és kárt.
Apostolok Cselekedetei|27|22|De most azt mondom, ne veszítsétek el a reményt. Csak a hajó vész oda, emberekben nem esik kár.
Apostolok Cselekedetei|27|23|Az éjszaka megjelent előttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok.
Apostolok Cselekedetei|27|24|Azt mondta: Ne félj, Pál! Neked a császár elé kell állnod! Nézd, neked ajándékoz az Isten mindenkit, aki veled hajózik.
Apostolok Cselekedetei|27|25|Bízzatok hát, emberek! Én hiszek az Istennek, hogy valóra válik, amit hírül kaptam.
Apostolok Cselekedetei|27|26|Ki kell vetődnünk valamilyen szigetre!"
Apostolok Cselekedetei|27|27|Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk azóta, hogy az Adriai-tengeren hányódtunk, amikor éjféltájban a hajósok azt kezdték sejteni, hogy szárazföldhöz közeledünk.
Apostolok Cselekedetei|27|28|Mérőónt bocsátottak le, s húsz ölet mértek. Kisvártatva ismét lebocsátották a mérőónt, s most tizenötöt mutatott.
Apostolok Cselekedetei|27|29|Féltek, hogy sziklazátonyba ütközünk, lebocsátottak hát négy vasmacskát a hajó faráról, s alig várták, hogy megvirradjon.
Apostolok Cselekedetei|27|30|Virradatkor a hajósok el akartak a hajóról menekülni, ezért lebocsátották a tengerre a mentőcsónakot, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról le akarják ereszteni a vasmacskát.
Apostolok Cselekedetei|27|31|Pál odaszólt a századosnak és a katonáknak: "Ha ezek nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg."
Apostolok Cselekedetei|27|32|Erre a katonák elvágták a mentőcsónak kötelékét s engedték, hogy kiessék.
Apostolok Cselekedetei|27|33|Amikor virradni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot: "Ma már tizennegyedik napja, hogy nem ettetek, s nem vettetek magatokhoz semmit.
Apostolok Cselekedetei|27|34|Ezért nagyon kérlek benneteket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, javatokra szolgál. Senkinek még a haja szála sem görbül meg."
Apostolok Cselekedetei|27|35|Aztán kezébe vette a kenyeret, hálát adott az Istennek mindannyiuk szeme láttára, megtörte és hozzáfogott enni.
Apostolok Cselekedetei|27|36|Erre mindnyájan megnyugodtak, s szintén vettek magukhoz ételt.
Apostolok Cselekedetei|27|37|A hajón összesen kétszázhetvenhatan voltunk.
Apostolok Cselekedetei|27|38|Amikor már jóllaktunk, úgy könnyítettek a hajón, hogy a búzát a tengerbe vetették.
Apostolok Cselekedetei|27|39|Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy öblöt észrevettek. Lapos partja volt, úgy gondolták hát, hogy ha lehetséges, erre futtatják rá a hajót.
Apostolok Cselekedetei|27|40|A vasmacskákat eloldották, és hagyták a tengerbe veszni. Egyszersmind a kormányrudak köteleit is meglazították, aztán felvonták a szél irányában az orrvitorlát, s a part felé igyekeztek.
Apostolok Cselekedetei|27|41|Amikor egy földnyelvhez jutottunk, ráfuttatták a hajót. A hajó orra befúródott, és mozdulatlan maradt, de a hajó fara a nagy hullámveréstől kezdett szétesni.
Apostolok Cselekedetei|27|42|A katonáknak az volt a szándékuk, hogy a foglyokat megölik, nehogy partra úszva elmeneküljenek.
Apostolok Cselekedetei|27|43|De a százados meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta tervük végrehajtását. Elrendelte, hogy először azok ugorjanak ki, akik tudnak úszni, s igyekezzenek kiúszni a partra.
Apostolok Cselekedetei|27|44|A többieket úgy vitték ki deszkákon vagy hajóroncsokon. Így mindenki épségben kijutott a partra.
Apostolok Cselekedetei|28|1|Megmenekülve megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.
Apostolok Cselekedetei|28|2|A bennszülöttek igen emberségesen bántak velünk. Tüzet raktak, s a szakadó eső és a hideg elől mindnyájunkat odahívtak.
Apostolok Cselekedetei|28|3|Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de amikor a tűzre dobta, a melegtől egy vipera mászott elő, s a kezébe harapott.
Apostolok Cselekedetei|28|4|Amikor a bennszülöttek meglátták, hogy az állat a kezén lóg, így szóltak egymáshoz: "Ez az ember egész biztos gyilkos! Kimenekült ugyan a tengerből, de az igazságosság azonban nem hagyja életben."
Apostolok Cselekedetei|28|5|Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe, és semmi baja nem történt.
Apostolok Cselekedetei|28|6|Várták, hogy felpuffad vagy hirtelen összeesik és meghal. Jó ideig vártak, de mert semmi baja sem esett, megváltoztatták nézetüket, s azt mondták, hogy isten.
Apostolok Cselekedetei|28|7|Ezen a vidéken feküdtek a sziget első emberének, Publiusznak a birtokai. Házába fogadott minket, és három napig vendégül látott.
Apostolok Cselekedetei|28|8|Publiusz apja láztól és vérhastól gyötörten ágyban feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette kezét és meggyógyította.
Apostolok Cselekedetei|28|9|Erre a többi beteg is odasereglett a szigetről, és gyógyulást talált.
Apostolok Cselekedetei|28|10|Így nagy tiszteletben álltunk, és amikor hajóra szálltunk, elláttak minden szükségessel.
Apostolok Cselekedetei|28|11|Három hónap múlva továbbindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek a Dioszkurok voltak a jelvénye.
Apostolok Cselekedetei|28|12|Szirakuzába érve három napig ott vesztegeltünk.
Apostolok Cselekedetei|28|13|Onnét a part mellett hajózva eljutottunk Régiumba. Mivel másnap déli szél fújt, a következő nap Puteoliba futottunk be.
Apostolok Cselekedetei|28|14|Itt testvéreket találtunk, s kérésüknek engedve egy hétig ott maradtunk, aztán Róma felé vettük az irányt.
Apostolok Cselekedetei|28|15|A testvérek, mihelyt hírt hallottak rólunk, elénk siettek egészen a Forum Appii és a Tres Tabernae tájáig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott az Istennek, és bizalommal telt el.
Apostolok Cselekedetei|28|16|Amikor megérkeztünk Rómába, Pál engedélyt kapott, hogy saját szállást vegyen egy katona őrizete alatt.
Apostolok Cselekedetei|28|17|Három nap múlva magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Amikor összejöttek, beszélt hozzájuk: "Testvérek! Semmit sem vétettem a nép vagy atyáink szokásai ellen, mégis megkötöztek Jeruzsálemben, és a rómaiak kezére adtak.
Apostolok Cselekedetei|28|18|Ezek kivizsgálták ügyemet, s szabadon akartak engedni, mert semmi okot nem találtak, amiért halálra ítéljenek.
Apostolok Cselekedetei|28|19|A zsidók azonban tiltakoztak, így kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, de nem azért, mintha népemet akarnám vádolni.
Apostolok Cselekedetei|28|20|Azért kérettelek ide, hogy lássalak benneteket, és szóljak hozzátok. Ezt a bilincset Izrael reménysége miatt rakták rám."
Apostolok Cselekedetei|28|21|Azok kijelentették: "Sem levelet nem kaptunk felőled Júdeából, sem ide vetődő testvér nem hozott hírt vagy mondott rosszat rólad.
Apostolok Cselekedetei|28|22|Tőled szeretnénk hallani, hogy milyen felfogást vallasz. Csak azt tudjuk erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál."
Apostolok Cselekedetei|28|23|Megállapodtak vele egy napban, s igen sokan elmentek hozzá a szállására. Reggeltől estig meggyőző erővel bizonyította nekik az Isten országát, és igyekezett őket Mózes törvénye és a próféták alapján megnyerni Jézusnak.
Apostolok Cselekedetei|28|24|Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
Apostolok Cselekedetei|28|25|Mivel egymás közt nem értettek egyet, szétoszlottak. Pál csak ezt mondta nekik: "Jól beszélt a Szentlélek Izajás próféta által atyáitokhoz,
Apostolok Cselekedetei|28|26|amikor ezt mondta: Menj el ahhoz a néphez és mondd: Hallván halljátok, de nem értitek, nézvén nézitek, de nem látjátok,
Apostolok Cselekedetei|28|27|mert megkérgesedett ennek a népnek a szíve. Fülükre nagyot hallanak, szemüket behunyják, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel, és megtérjenek, hogy meggyógyítsam őket.
Apostolok Cselekedetei|28|28|Tudjátok hát meg, hogy Isten üdvössége a pogányoknak jut majd osztályrészül. Ők meghallgatják."
Apostolok Cselekedetei|28|29|
Apostolok Cselekedetei|28|30|Két álló esztendeig ott maradt bérbe vett szállásán, s fogadott mindenkit, aki csak fölkereste.
Apostolok Cselekedetei|28|31|Hirdette az Isten országát, és bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.
Báruk könyve|1|1|Ezek annak a könyvnek a szavai, amelyet Báruk Babilonban írt meg. Ő Nerija fia volt, az meg Machszeja fia, az Cidkija fia, az Hazadia fia, az pedig Hilkija fia.
Báruk könyve|1|2|Az 5. évben, a hónap hetedik napján történt; ugyanabban az időben, amikor a káldeusok elfoglalták Jeruzsálemet és a tűz martalékává tették.
Báruk könyve|1|3|Báruk felolvasta a könyv szavait Jojakim fia, Jechonja, Júda királya és az egész nép előtt, amely az olvasásra összegyűlt,
Báruk könyve|1|4|továbbá az elöljárók, a király fiai és a vének előtt, vagyis az egész nép előtt: kicsinyek és nagyok előtt, mindenki előtt, aki Babilonban, a Szud folyó mellett lakott.
Báruk könyve|1|5|Sírtak, böjtöltek és imádkoztak az Úr előtt,
Báruk könyve|1|6|azután pénzt adtak össze, mindenki annyit, amennyit tudott,
Báruk könyve|1|7|s ő azt Jeruzsálembe küldte Jojakim papnak, Hilkija fiának, aki Sallum fia; meg a többi papnak és az egész népnek, amely vele volt Jeruzsálemben.
Báruk könyve|1|8|Báruk már Sziván hónap tizedik napján megkapta az Úr házának edényeit, amelyeket a templomból elhurcoltak, hogy vigye vissza őket Júda földjére; azokat az ezüstedényeket, amelyeket Jozija fia, Cidkija, Júda királya készíttetett azután,
Báruk könyve|1|9|hogy Nebukadnezár, Babilon királya, Jechonját, a főembereket, a kézműveseket és a hivatalnokokat az egyszerű néppel együtt Jeruzsálemből elhurcolta és Babilonba vitte.
Báruk könyve|1|10|Ezt írták: Nézzétek, pénzt küldünk nektek: szerezzetek a pénzen égőáldozatot, engesztelő áldozatot és tömjént, készítsetek ételáldozatot és mutassátok be az Úrnak, a mi Istenünknek az oltárán.
Báruk könyve|1|11|Imádkozzatok Nebukadnezár, Babilon királya életéért és fiának, Baltazárnak az életéért, hogy napjaik a földön olyanok legyenek, mint az ég napjai.
Báruk könyve|1|12|Nekünk pedig adjon az Úr erőt, és ragyogtassa fel szemünket, hogy Nebukadnezárnak, Babilon királyának és fiának, Baltazárnak a védelme alatt élhessünk, hosszú ideig szolgálhassunk nekik, és kegyelmet találjunk előttük.
Báruk könyve|1|13|Imádkozzatok értünk is az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hiszen vétkeztünk Urunk, a mi Istenünk ellen, s az Úr neheztelése és haragja mind a mai napig nem fordult el tőlünk.
Báruk könyve|1|14|Azután olvassátok fel ezt a könyvet, amelyet küldünk nektek: hangozzék el az Úr házában, az ünnep napján, az összejövetel napján,
Báruk könyve|1|15|és mondjátok:
Báruk könyve|1|16|Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk ezen a napon, Júda fiaié, Jeruzsálem lakóié, királyunké, vezetőinké, papjainké, prófétáinké és atyáinké,
Báruk könyve|1|17|mert vétkeztünk az Úr színe előtt,
Báruk könyve|1|18|nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, pedig az Úr parancsai szerint kellett volna élnünk, amelyeket elénk tárt.
Báruk könyve|1|19|Attól a naptól fogva, hogy atyáinkat kihozta Egyiptom földjéről, egészen a mai napig engedetlenek voltunk Urunk, a mi Istenünk iránt, és vonakodtunk a szavára hallgatni.
Báruk könyve|1|20|Ezért ránk tört a baj és az átok, amellyel az Úr megfenyegetett szolgája, Mózes által, amikor atyáinkat kivezette Egyiptom földjéről, hogy nekünk adja a tejjel-mézzel folyó országot, s (az átok) rajtunk is maradt mind a mai napig.
Báruk könyve|1|21|Nem hallgattunk az Úr szavára, amelyet a hozzánk küldött próféták közvetítettek,
Báruk könyve|1|22|hanem mindenki saját szívének gonosz hajlamát követte, és idegen isteneknek szolgáltunk, s azt tettük, ami nem tetszett az Úrnak, a mi Istenünknek.
Báruk könyve|2|1|Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkező bírák ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen.
Báruk könyve|2|2|A mérhetetlen ég alatt soha nem történt ahhoz hasonló, amit Jeruzsálemben véghezvitt, egészen úgy, ahogy Mózes könyvében meg van írva,
Báruk könyve|2|3|hogy közénk tartozó emberek közül némelyek saját fiaik, mások meg saját lányaik húsát ették meg.
Báruk könyve|2|4|Aztán kiszolgáltatta őket azoknak az országoknak, amelyek körülöttünk vannak, hogy megvetés és gyalázat tárgya legyenek körös-körül minden nép körében, ahova szétszórta őket.
Báruk könyve|2|5|Alájuk kerültek, nem föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és nem hallgattunk a szavára.
Báruk könyve|2|6|Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a mi arcunkat azonban, és atyáink arcát ma szégyen borítja.
Báruk könyve|2|7|Ránk szakadt minden megpróbáltatás, amelyet az Úr kimondott ellenünk.
Báruk könyve|2|8|Nem könyörögtünk az Úr színe előtt, hogy fordítson el bennünket, mindnyájunkat szívünk gonosz kívánságaitól,
Báruk könyve|2|9|ezért az Úr mind készenlétben tartotta azokat a csapásokat, amelyeket aztán ránk hozott. Az Úr ugyanis igazságos minden intézkedésében, bármit tesz is velünk.
Báruk könyve|2|10|De mi nem hallgattunk a szavára és nem éltünk az Úr parancsai szerint, amelyeket elénk tárt.
Báruk könyve|2|11|Nos hát, Urunk, Izrael Istene, te erős kézzel, jelekkel, csodákkal, nagy erővel és fölemelt kézzel vezetted ki népedet Egyiptom földjéről, s ezáltal nagy nevet szereztél magadnak mind a mai napig.
Báruk könyve|2|12|De mi vétkeztünk, gonoszat tettünk, igazságtalanok voltunk, Urunk, Istenünk, minden intelmed ellenére.
Báruk könyve|2|13|Most azonban forduljon el tőlünk haragod! Már csak kevesen maradtunk meg a pogány népek között, ahová szétszórtál bennünket.
Báruk könyve|2|14|Urunk, hallgasd meg imánkat és kérésünket, s ments meg minket tenmagadért. Hadd találjunk kegyelmet azok színe előtt, akik elhurcoltak bennünket,
Báruk könyve|2|15|hogy így az egész föld megtudja: Urunk, te vagy a mi Istenünk, és hogy Izrael s a nemzetsége a te nevedet viseli.
Báruk könyve|2|16|Tekints le most hajlékodból, Urunk, és emlékezzél meg rólunk! Fordítsd felénk füledet, Urunk, és hallgass meg!
Báruk könyve|2|17|Nyisd ki a szemedet, Urunk, és láss meg bennünket! Hiszen nem az alvilágban levő holtak dicsőítik és magasztalják az Urat; belőlük már elszállt az éltető lehelet.
Báruk könyve|2|18|A csapások sújtotta ember, aki meggörnyedve, fáradtan vánszorog, a megtört szem és az éhező lélek, az dicsőít és magasztal téged, Urunk!
Báruk könyve|2|19|Nem hivatkozhatunk atyáink és királyaink érdemeire, amikor eléd tárjuk kéréseinket, Urunk, Istenünk.
Báruk könyve|2|20|Ránk zúdítottad haragodat és indulatodat, Urunk, ahogy szolgáid, a próféták által előre kijelentetted, ezekkel a szavakkal:
Báruk könyve|2|21|"Ezt mondja az Úr: Hajtsátok meg nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam.
Báruk könyve|2|22|De ha nem hallgattok az Úr felhívására, és nem szolgáljátok Babilon királyát,
Báruk könyve|2|23|akkor megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálemben az öröm szavát, a vidámság hangját, a vőlegény énekét, a menyasszony dalát, s az egész ország lakatlan területté válik."
Báruk könyve|2|24|Mi azonban nem hallgattunk szavadra, nem szolgáltunk Babilon királyának, ezért beváltottad fenyegetésedet, amelyet szolgáid, a próféták által kimondtál, hogy királyaink csontjait és atyáink csontjait kiszórják sírjukból.
Báruk könyve|2|25|Valóban kiszórták őket az égető napra és az éjszakai fagyra. És rettenetes szenvedés közepette haltak meg: éhség, kard és pestis által.
Báruk könyve|2|26|A házat is, amely nevedet viselte, azzá tetted, amivé lett a mai napig, Izrael házának és Júda házának bűnei miatt.
Báruk könyve|2|27|Velünk azonban Urunk, Istenünk, nagy jóságod és végtelen irgalmad szerint bántál,
Báruk könyve|2|28|ahogy megígérted szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen megparancsoltad, hogy törvényeidet írja le Izrael fiai számára.
Báruk könyve|2|29|"Ha nem hallgattok szavamra, akkor ez a megszámlálhatatlan nagy sokaság kis maradékká zsugorodik össze a népek között, ahová szétszórom őket.
Báruk könyve|2|30|Tudom jól, hogy nem fognak rám hallgatni, mivel keménynyakú nép ez, de száműzetésük földjén majd szívükre veszik, és
Báruk könyve|2|31|felismerik, hogy én, az Úr, az Istenük vagyok. Akkor majd fogékony szívet és fület adok nekik.
Báruk könyve|2|32|Száműzetésük földjén majd dicsőítenek, és megemlékeznek nevemről,
Báruk könyve|2|33|szakítanak nyakasságukkal és gonosz tetteikkel, s arra gondolnak, hogy milyen útra terelődtek atyáik, amikor vétkeztek az Úr ellen.
Báruk könyve|2|34|Akkor majd visszaviszem őket arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adom, és ismét urai lesznek. Újra megsokasítom őket, s nem zsugorodnak össze többé.
Báruk könyve|2|35|Végül örök szövetséget kötök velük, az Istenük leszek, ők meg a népem lesznek, s nem űzöm el többé népemet, Izraelt abból az országból, amelyet nekik adtam."
Báruk könyve|3|1|Mindenható Urunk, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád!
Báruk könyve|3|2|Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt.
Báruk könyve|3|3|Te örökké uralkodol, mi meg elvesszünk örökre?
Báruk könyve|3|4|Mindenható Urunk, Izrael Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük szavára; ezért szakadtak ránk a csapások.
Báruk könyve|3|5|Ne gondolj többé atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre.
Báruk könyve|3|6|Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged, Urunk!
Báruk könyve|3|7|Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a nevedet. Dicsőítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk szívünkből atyáink minden gonoszságát, amellyel vétkeztek színed előtt.
Báruk könyve|3|8|Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől.
Báruk könyve|3|9|Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra!
Báruk könyve|3|10|Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön?
Báruk könyve|3|11|Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba?
Báruk könyve|3|12|Elhagytad a bölcsesség forrását!
Báruk könyve|3|13|Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké.
Báruk könyve|3|14|Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke.
Báruk könyve|3|15|De ki fedezte föl a helyét és ki hatolt el kincseihez?
Báruk könyve|3|16|Hol vannak a népek vezetői, és azok, akik a föld állatai fölött uralkodtak?
Báruk könyve|3|17|Azok, akik az ég madaraival játszottak, azok, akik gyűjtötték az aranyat és az ezüstöt, amelyben az emberek bizakodnak, vagyis azok, akiknek a gazdagsága határtalan volt?
Báruk könyve|3|18|Azok, akik annyi gonddal dolgozták meg az ezüstöt, hogy munkájuk felülmúlta a képzeletet?
Báruk könyve|3|19|Eltűntek, leszálltak a holtak országába, helyükre mások léptek.
Báruk könyve|3|20|Fiatalabbak látták meg a napvilágot, és laktak a földön, de ők sem találták meg a tudás útját,
Báruk könyve|3|21|nem fogják fel ösvényeit. Fiaik sem tették magukévá, hanem távol maradtak útjától.
Báruk könyve|3|22|Semmit sem ismertek fel belőle Kánaánban, és nem értették meg Temánban.
Báruk könyve|3|23|Sem Hágár fiai, akik itt lent keresik az értelmet, sem Midián és Temán kereskedői, ezek a mesemondók és tudni vágyók sem ismerték fel a bölcsesség útját, nem találták meg ösvényeit.
Báruk könyve|3|24|Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka:
Báruk könyve|3|25|nagy és határtalan, magas és mérhetetlen!
Báruk könyve|3|26|Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek.
Báruk könyve|3|27|De Isten nem választotta ki őket, nem mutatta meg nekik a tudás útját.
Báruk könyve|3|28|Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt.
Báruk könyve|3|29|Ki száll fel az égbe, hogy megragadja, és lehozza a felhőkből?
Báruk könyve|3|30|Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak?
Báruk könyve|3|31|Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit.
Báruk könyve|3|32|De ismerte az, aki mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élőlényekkel;
Báruk könyve|3|33|ő, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik.
Báruk könyve|3|34|A csillagok vidáman ragyognak helyükön,
Báruk könyve|3|35|de ha ő szólítja őket, azt felelik: "Itt vagyunk!" Vidáman csillognak alkotójuk előtt:
Báruk könyve|3|36|Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá!
Báruk könyve|3|37|Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett.
Báruk könyve|3|38|Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel.
Báruk könyve|4|1|Az Isten parancsának könyve az, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal.
Báruk könyve|4|2|Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában!
Báruk könyve|4|3|Ne engedd át dicsőségedet másnak, a kiváltságodat más népnek!
Báruk könyve|4|4|Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.
Báruk könyve|4|5|Éleszd fel reményed, népem, Izrael nevének hordozója!
Báruk könyve|4|6|Eladtak benneteket a népeknek, de nem azért, hogy elvesszetek. Felingereltétek az Isten haragját, ezért lettetek az ellenség martaléka.
Báruk könyve|4|7|Teremtőtöket ingereltétek haragra: démonoknak áldoztatok, nem az Istennek.
Báruk könyve|4|8|Elfeledkeztetek az örök Istenről, Gondviselőtökről, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.
Báruk könyve|4|9|Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt: Halljátok meg Sion szomszédjai! Isten nagy szomorúságot küldött rám,
Báruk könyve|4|10|láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévaló hozott rájuk.
Báruk könyve|4|11|Örömmel neveltem őket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak;
Báruk könyve|4|12|ne legyen senkiben káröröm amiatt, hogy özvegy lettem, s annyian elhagytak. Gyermekeim bűne miatt lettem elhagyatott, mert elfordultak az Isten törvényétől.
Báruk könyve|4|13|Nem ismerték fel parancsait, nem jártak az általa szabott úton, s nem követték a fegyelem ösvényét, az igazság szerint.
Báruk könyve|4|14|Gyertek ide, Sion szomszédai! Gondojatok fiaim és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk!
Báruk könyve|4|15|Távoli nemzetet szabadított rájuk, kíméletlen, idegen nyelvű népet, amely nem tisztelte az aggastyánt, s nem volt részvéttel a csecsemő iránt.
Báruk könyve|4|16|Az özvegytől elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta.
Báruk könyve|4|17|De én hogyan segíthetnék rajtad?
Báruk könyve|4|18|Csak az szabadíthat ki ellenséged kezéből, aki rád hozta a csapást.
Báruk könyve|4|19|Menjetek hát, gyermekeim, menjetek a magatok útján! Én meg maradok elhagyatva, egyedül.
Báruk könyve|4|20|Levetettem a boldogság ruháját, és vezeklésül szőrzsákba öltöztem, s az Örökkévalóhoz fohászkodom, ameddig élek.
Báruk könyve|4|21|Bizakodjatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Ő kiragad az elnyomásból, ellenségeitek kezéből.
Báruk könyve|4|22|Én az Örökkévalótól várom szabadulástokat: a Szent már örömre is hangolt irgalmával, amelyet nemsokára megmutat nektek is Szabadítótok, az Örökkévaló.
Báruk könyve|4|23|Könnyek közt és gyászban néztem távozásotok, de Isten visszaad nekem titeket örökre, öröm és ujjongás közepette.
Báruk könyve|4|24|Ahogy Sion szomszédai most látják fogságotokat, úgy fogják majd látni nemsokára Istentől szerzett szabadulástokat, amely nagy dicsőséggel és az örökkévaló ragyogásával jut nektek osztályrészül.
Báruk könyve|4|25|Ezért, gyermekeim, viseljétek türelemmel a haragot, amely Istentől szakadt rátok. Ellenséged üldözőbe vett, de nemsokára te látod a romlását, és lábbal taposod a nyakát.
Báruk könyve|4|26|Dédelgetett gyermekeim rögös úton jártak, úgy vitték el őket, mint egy nyájat, amelyet elrabolt az ellenség.
Báruk könyve|4|27|De bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik rólatok.
Báruk könyve|4|28|Ha elmétek távol járt Istentől, most térjetek meg és keressétek tízszeres buzgalommal,
Báruk könyve|4|29|mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez nektek a szabadulással!
Báruk könyve|4|30|Éleszd fel reményed, Jeruzsálem, megvigasztal az, aki nevet adott neked.
Báruk könyve|4|31|Meglakolnak mind, akik bántalmaztak, és örültek bukásodnak.
Báruk könyve|4|32|Meglakolnak a városok, ahol gyermekeid fogságban voltak, meglakol, aki elvette fiaidat.
Báruk könyve|4|33|Ahogy örült bukásodnak és ujjongott romlásodon, úgy fog bánkódni a saját pusztulásán.
Báruk könyve|4|34|Nem örülhet többé tömérdek lakójának, dicsekvése szomorúságra változik.
Báruk könyve|4|35|Az Örökkévaló tüzet bocsát rá hosszú időre, és démonok lakóhelye marad igen sokáig.
Báruk könyve|4|36|Jeruzsálem, tekints kelet felé, és nézd az örömet, amely Istentől jön.
Báruk könyve|4|37|Nézd, visszatérnek fiaid, akiknek láttad távozását. Visszajönnek, s összegyűlnek kelettől nyugatig a Szentnek parancsára, ujjonganak, mert az Isten megdicsőült.
Báruk könyve|5|1|Jeruzsálem, vesd le a gyász s az ínség ruháját, s öltsd magadra mindörökre Isten dicsőségének szépségét!
Báruk könyve|5|2|Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az örök dicsőség koronáját,
Báruk könyve|5|3|mert az Isten ismertté teszi fényességedet mindenütt az ég alatt.
Báruk könyve|5|4|Isten ezt a nevet adja neked örökre: "Igazságosság békéje" és "Jámborság dicsősége".
Báruk könyve|5|5|Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és tekints keletre! Nézd, mint gyűlnek egybe fiaid, napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára, és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk.
Báruk könyve|5|6|Gyalog távoztak, ellenség hajtotta őket, de Isten vezeti vissza, s úgy hozza őket, mint királyi sarjakat.
Báruk könyve|5|7|Isten parancsot adott, hogy hordják el mind a magas hegyeket s az örök halmokat, a völgyeket meg töltsék fel, hogy sík legyen a föld, és Izrael biztosan haladhasson Isten dicsősége alatt.
Báruk könyve|5|8|Az erdők és az illatos fák Isten parancsára mind árnyékot nyújtanak Izraelnek.
Báruk könyve|5|9|Isten vezeti majd Izraelt örömben, dicsőségének fényében, s kíséretül adja nekik irgalmát és igazságosságát.
Báruk könyve|6|1|Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Jeremiás küldött azoknak, akiket Babilon királya fogságba akart hurcolni Babilonba. Így közölte velük, amit Isten tudtára adott. Nebukadnezár, Babilon királya, az Isten előtt elkövetett bűnök miatt hurcolt benneteket fogságba Babilonba.
Báruk könyve|6|2|Ha majd megérkeztek Babilonba, ott maradtok évekig, hosszú ideig, a hetedik nemzetségig. Utána azonban békében kivezetlek onnan benneteket.
Báruk könyve|6|3|Babilonban majd láttok ezüstből, aranyból és fából készült isteneket, amelyeket az emberek vállukon hordoznak, és amelyektől a pogányok félnek.
Báruk könyve|6|4|Ti azonban vigyázzatok, ne kövessétek az idegeneket, és ne teljetek el félelemmel ezek előtt az istenek előtt,
Báruk könyve|6|5|amikor látjátok, hogy a tömeg előttetek és mögöttetek imádja őket. Inkább mondjátok magatokban: "Egyedül téged illet imádás, Urunk!"
Báruk könyve|6|6|Angyalom ugyanis veletek lesz, gondot visel életetekre.
Báruk könyve|6|7|(A bálványok) nyelvét a kézműves simította ki; arany- és ezüstruhát adtak rájuk, de azért csak hamis képek, és nem tudnak beszélni.
Báruk könyve|6|8|Fogják az aranyat, és mint a díszeket kedvelő leány számára,
Báruk könyve|6|9|koronát készítenek belőle bálványaik fejére. Az is megtörténik, hogy a papok titokban leszedik az aranyat és az ezüstöt isteneikről, hogy saját hasznukra fordítsák,
Báruk könyve|6|10|vagy hogy züllött nőknek adjanak belőle. Díszes ruhákba öltöztetik arany-, ezüst- és faisteneiket, mint az embereket,
Báruk könyve|6|11|de azok nem védik meg őket a rozsdától és a szútól.
Báruk könyve|6|12|Bíborpalást van rajtuk, de arcukról le kell törölni a ház porát, amely vastagon rájuk telepszik.
Báruk könyve|6|13|Jogara is van, mint az emberi uralkodónak, de senkit nem tud megölni, aki megtámadja.
Báruk könyve|6|14|Jobbjában kardot vagy csatabárdot tart, de magát sem tudja megvédeni, sem a háborútól, sem a rablóktól. Erről lehet felismerni, hogy ezek nem istenek.
Báruk könyve|6|15|Ne is féljetek tőlük! Az emberek által használt edény is értéktelen, ha egyszer eltörik. Ilyenek az ő isteneik is.
Báruk könyve|6|16|Ha felállítják őket a házakban, szemük tele lesz a belépők lábáról levert porral.
Báruk könyve|6|17|Ahogy körös-körül bezárják a kapukat olyan ember előtt, aki megsértette a királyt, és akit vérpadra visznek, úgy biztosítják a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, mert félnek, hogy a tolvajok ellopják (a bálványokat).
Báruk könyve|6|18|Mécsessel világítanak nekik, méghozzá sokkal, akárcsak maguknak, de egyet sem látnak belőlük.
Báruk könyve|6|19|Olyanok, mint a templom gerendái. Mondják, hogy a belsejüket kirágják a föld férgei, és megemésztik a ruhájukat is. De még azt sem érzik,
Báruk könyve|6|20|hogy arcukat befeketíti a templom füstje.
Báruk könyve|6|21|Testükre és fejükre rátelepszenek a denevérek, a fecskék és más madarak, sőt a macskák is.
Báruk könyve|6|22|Erről ismerhetitek fel, hogy nem istenek. Ne is féljetek tőlük!
Báruk könyve|6|23|Arannyal vonják be őket, hogy szépek legyenek, de ha valaki nem tisztítja le róluk a rozsdát, akkor nem fénylenek. Arról sem volt tudomásuk, amikor öntötték őket.
Báruk könyve|6|24|Magas áron vásárolták őket, de nincs bennük éltető lélek.
Báruk könyve|6|25|Nincs lábuk, ezért vállon viszik őket s így megszégyenülnek az emberek előtt. Szolgáik előtt is megszégyenülnek: hiszen csak az ő segítségükkel kelhetnek fel, ha leesnek a földre.
Báruk könyve|6|26|Ha felállítják, akkor sem tud mozogni, s ha eldől, nem tud fölegyenesedni. Az adományukat úgy adják nekik, mint a halottaknak.
Báruk könyve|6|27|Amit nekik áldoznak, azt a papok a maguk hasznára eladják, más részüket asszonyaik tulajdonítják el, de nem adnak belőle semmit a szegényeknek és a betegeknek. Az áldozatokat még a havibajos és gyermekágyas nők is érintik.
Báruk könyve|6|28|Ebből láthatjátok, hogy ezek nem istenek. Ne is féljetek tőlük!
Báruk könyve|6|29|Miért is nevezik őket isteneknek? Még asszonyok is mutathatnak be áldozatot az ezüstből, aranyból és fából való isteneik előtt.
Báruk könyve|6|30|Templomaikban ott ülnek papjaik, megszaggatott ruhában, lenyírt hajjal és szakállal, födetlen fővel.
Báruk könyve|6|31|Ordítanak és kiáltoznak isteneik előtt, akárcsak némelyek a halotti toron.
Báruk könyve|6|32|A papok elveszik az istenek ruháit, és azokba öltöztetik asszonyaikat és gyermekeiket.
Báruk könyve|6|33|Akár jót, akár rosszat tesznek velük, nem képesek viszonozni. Királyt nem állíthatnak és nem tehetnek le.
Báruk könyve|6|34|Hasonlóképpen nem adhatnak gazdagságot, és nem ajándékozhatnak pénzt. Ha valaki fogadalmat tesz előttük és nem teljesíti, nem kérhetik számon.
Báruk könyve|6|35|Egyetlen embert sem mentenek meg a haláltól, sem a gyengét nem védik meg az erőstől.
Báruk könyve|6|36|A vakot nem tehetik látóvá, s az embert nem szabadíthatják meg bajaitól.
Báruk könyve|6|37|Nem könyörülnek meg az özvegyen, és nem segítik az árvát.
Báruk könyve|6|38|A fából faragott, arannyal és ezüsttel bevont istenek hasonlítanak a hegy köveihez: akik tisztelik őket, szégyent vallanak.
Báruk könyve|6|39|Hogyan hiheti és mondhatja tehát valaki, hogy ezek istenek?
Báruk könyve|6|40|Sőt, maguk a káldeusok is tiszteletlenül bánnak velük. Ha ugyanis látnak egy némát, aki nem tud beszélni, elviszik Bélhez, és követelik, hogy oldja meg a nyelvét, mintha az istenség egyáltalán hallana.
Báruk könyve|6|41|Mégsem látják be mindezt, s nem képesek elhagyni ezeket az isteneket, mert hiányzik belőlük az értelem.
Báruk könyve|6|42|A szalagövet viselő asszonyok az utak mentén ülnek és tömjén módjára égetik a korpát,
Báruk könyve|6|43|s ha valamelyiküket egy járókelő elviszi és vele hál, akkor megveti a másikat, hogy azt nem vették észre, mint őt, és nem szakították el a szalagját.
Báruk könyve|6|44|Csupa ocsmányság, ami náluk történik. Hogyan hihetik és mondhatják mégis, hogy ezek istenek?
Báruk könyve|6|45|Kézművesek és aranyművesek készítették őket: azzá lettek, amivé készítőjük tette őket.
Báruk könyve|6|46|Készítőik sem érnek el magas kort: hogyan lehetnének akkor istenek az alkotásaik?
Báruk könyve|6|47|Az utódokra is csak csalást és szégyent hagynak.
Báruk könyve|6|48|Ha ugyanis háború vagy csapás fenyegeti őket, a papok azon tanakodnak egymás közt, hol rejtőzködhetnének el velük együtt.
Báruk könyve|6|49|Miért nem értik meg tehát, hogy nem lehetnek istenek, akik magukat sem tudják megmenteni a háborútól és veszedelemtől?
Báruk könyve|6|50|Mivel fából vannak, s arannyal és ezüsttel vonták be őket, azért végül is kitudódik, hogy csak hamis képek. Minden nép és király előtt nyilvánvaló lesz, hogy nem istenek, hanem emberi kéz művei, és nincs bennük isteni erő.
Báruk könyve|6|51|Ki előtt nem világos hát, hogy ezek nem istenek?
Báruk könyve|6|52|Egyetlen ország élére sem tudnak királyt állítani, esőt sem adnak az embereknek.
Báruk könyve|6|53|Nem ítélkeznek az emberek fölött, és senkit nem védenek meg, akivel jogtalanság történt, hiszen tehetetlenek, mint a varjak, amelyek az ég és föld között keringenek.
Báruk könyve|6|54|Ha pedig tűz fenyegeti a fából való, aranyozott és ezüstözött isteneket, akkor a papok ugyan kimenekülnek, de ők éppúgy odaégnek, mint a gerendák.
Báruk könyve|6|55|Királynak vagy ellenségnek nem képesek ellenállni.
Báruk könyve|6|56|Hogyan gondolhatja vagy hiheti hát valaki, hogy ezek istenek?
Báruk könyve|6|57|A fából való, aranyozott és ezüstözött istenek nem menekülhetnek sem a tolvajok, sem a rablók elől. Ezek erősebbek, mint ők, elviszik az aranyat és az ezüstöt, s a rajtuk levő ruhát is, és eltűnnek vele. Tehát magukon sem segíthetnek.
Báruk könyve|6|58|Ezért egy király, aki él a hatalmával, olyan, mint egy használható eszköz a házban, amit a tulajdonos fel is használ: többet ér, mint a hamis istenek. Az ajtó is, amely megvédi, ami a házban van, többet ér, mint a hamis istenek. A király palotájában egy faoszlop értékesebb, mint a hamis istenek.
Báruk könyve|6|59|A nap, a hold és a csillagok, amelyeknek az a szerepük, hogy világítsanak, engedelmeskednek.
Báruk könyve|6|60|Hasonlóképpen a villám is, ha felcsillan, szép látvány. Ugyanígy a szél is minden vidéken fúj.
Báruk könyve|6|61|S ha Isten a felhőknek megparancsolja, hogy vonuljanak végig a földön, teljesítik a parancsot. S ha a tüzet leküldik felülről, hogy perzselje föl a hegyeket és az erdőket, megteszi, amit parancsolnak neki.
Báruk könyve|6|62|Ezek (az istenek) azonban sem megjelenésükben, sem erejükben nem hasonlítanak hozzájuk.
Báruk könyve|6|63|Ezért nem lehet sem hinni, sem mondani, hogy valóban istenek, hiszen nem képesek ítélkezni az emberek fölött, vagy velük jót tenni.
Báruk könyve|6|64|Ismerjétek el tehát, hogy nem istenek és ne féljetek tőlük!
Báruk könyve|6|65|A királyra nem hozhatnak sem átkot, sem áldást.
Báruk könyve|6|66|Nem adhatnak jelet az égen a népek számára, s nem ragyognak, mint a nap, és nem világítanak, mint a hold.
Báruk könyve|6|67|Az állatok még szerencsésebbek, mint ők, mert segíthetnek magukon úgy, hogy a rejtekbe menekülnek.
Báruk könyve|6|68|Semmiképpen nem látjuk tehát, hogy ezek istenek volnának, azért hát ne féljetek tőlük.
Báruk könyve|6|69|Ahogy a madárijesztő az uborkaföldön nem őriz meg semmit, úgy vannak az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik is.
Báruk könyve|6|70|Hasonlítanak a kerti bozóthoz is, amelyre minden madár rátelepszik. Fából készült, arannyal és ezüsttel bevont isteneik hasonlítanak a halottakhoz is, akiket levetettek a sötétségbe.
Báruk könyve|6|71|A rajtuk tönkremenő bíborról és bisszusról is felismerhetitek, hogy nem istenek. Végül ők maguk is tönkremennek, és az ország szégyenévé válnak.
Báruk könyve|6|72|Jobb tehát, ha az ember igaz, és nincsenek bálványai, mert így elkerüli a megszégyenülést.
Bírák könyve|1|1|Józsue halála után Izrael fiai megkérdezték az Urat: "Ki vonuljon fel közülünk elsőnek a kánaániak ellen, hogy támadást indítson ellenük?"
Bírák könyve|1|2|Az Úr azt felelte: "Júda vonuljon fel elsőnek, mert kezébe adom a földet."
Bírák könyve|1|3|Júda ekkor így szólt testvéréhez, Simeonhoz: "Vonulj fel velem arra a területre, amely a sorsvetéskor osztályrészem lett. Harcoljunk a kánaániak ellen, aztán majd én is veled megyek a te területedre." Simeon el is ment vele.
Bírák könyve|1|4|Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyőztek.
Bírák könyve|1|5|Bezeknél megütköztek Adonicedekkel, és megverték a kánaániakat és a perizitákat.
Bírák könyve|1|6|Adonicedek futásnak eredt, de üldözőbe vették, elfogták és levágták keze és lába hüvelykujját.
Bírák könyve|1|7|"Hetven királynak vágattam le keze és lába hüvelykét - mondta ekkor Adonicedek. - Ezek asztalom alatt szedegették a morzsákat. Ahogy én tettem, úgy fizet nekem vissza Isten is." Jeruzsálembe vitték, és ott meghalt.
Bírák könyve|1|8|[Júda fiai Jeruzsálem ellen vonultak, elfoglalták, lakóit kardélre hányták, a várost pedig felgyújtották.]
Bírák könyve|1|9|Ezután Júda fiai lejöttek, hogy harcba bocsátkozzanak a hegyvidéken, a Negeben meg a síkságon lakó kánaániakkal.
Bírák könyve|1|10|Majd felvonult Júda a Hebronban lakó kánaániak ellen - Hebront azelőtt Kirját-Arbának hívták -, s legyőzte Sesájt, Achimánt és Talmájt.
Bírák könyve|1|11|Innen Debir lakói ellen vonult - Debirnek egykor Kirját-Széfer volt a neve.
Bírák könyve|1|12|Akkor Káleb így szólt: "Aki legyőzi és beveszi Kirját-Széfert, annak feleségül adom a lányomat, Achszát."
Bírák könyve|1|13|Kenáz fia, Káleb öccse, Otniel foglalta el, s ő hozzá is adta feleségül a lányát, Achszát.
Bírák könyve|1|14|Amint megérkezett férjéhez, az arra ösztönözte, hogy kérjen atyjától szántóföldet. Amikor leszállt szamaráról, Káleb megkérdezte: "Mit akarsz?"
Bírák könyve|1|15|"Tégy meg nekem valamit! - felelte. - Ha elküldtél Negeb pusztájába, adj vízforrást is." Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrást is.
Bírák könyve|1|16|Mózes apósának, a kenita Hobabnak fiai fölmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájáig, amely a Negeben, Árád lejtőjénél terül el, és letelepedtek az amalekiták körében.
Bírák könyve|1|17|Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal. Legyőzték a Cefátban lakó kánaániakat, és betöltötték rajtuk az átkot. Ezért elnevezték Hormának.
Bírák könyve|1|18|Júda nem tudta elfoglalni Gázát és környékét, sem Aszkalont és környékét, sem Ekront és környékét.
Bírák könyve|1|19|Amint Mózes meghagyta, Hebront Kálebnek adták, és ő kiirtotta onnét Enák három fiát.
Bírák könyve|1|20|A Jeruzsálemben lakó jebuzitákat azonban nem űzték el Benjamin fiai. Így a jebuziták mind a mai napig Jeruzsálemben laknak, Benjamin fiai körében.
Bírák könyve|1|21|József háza is felvonult Bétel ellen, és az Úr velük volt.
Bírák könyve|1|22|József háza kikémleltette Bételt. A várost egykor Luznak hívták.
Bírák könyve|1|23|A hírszerzők megláttak egy embert, aki kifelé tartott a városból. Így szóltak hozzá: "Mutasd meg nekünk, hogyan juthatunk be a városba, s akkor megkönyörülünk rajtad."
Bírák könyve|1|24|Az megmutatta, hol lehet a városba behatolni. A város lakóit kardélre hányták, ezt az embert azonban rokonságával együtt elbocsátották.
Bírák könyve|1|25|Az ember elment a hetiták földjére, ott várost épített, s elnevezte Luznak. A mai napig is ez a neve.
Bírák könyve|1|26|Manassze nem hódította meg Bet-Seant és a hozzá tartozó falvakat, sem pedig Taanákot és a hozzá tartozó hegységeket. Nem űzte el Dórnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem Jibleámnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem pedig Megiddónak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit; így a kánaániak megmaradtak ezen a vidéken.
Bírák könyve|1|27|Amikor azonban Izrael megerősödött, leigázta, de azért nem űzte el a kánaániakat.
Bírák könyve|1|28|Efraim sem űzte ki a Gézerben lakó kánaániakat, így a kánaániak továbbra is ott laktak vele Gézerben.
Bírák könyve|1|29|Zebulun nem űzte ki sem Kitron lakóit, sem Náhalol lakóit, s így a kánaániak ott maradtak Zebulun körében, de adófizetőik lettek.
Bírák könyve|1|30|Áser szintén nem űzte el sem Akkó lakóit, sem Szidon, Mahalib, Ákzib, Helba, Áfek és Rehob lakóit.
Bírák könyve|1|31|Áser fiai tehát a kánaániak között maradtak, akik az országban éltek, mert nem tudták őket elűzni.
Bírák könyve|1|32|Naftali nem űzte el Bet-Semes és Bet-Ánát lakóit, és a vidéken lakó kánaániak között telepedett le, de Bet-Semes és Bet-Ánát lakóit adófizetésre kötelezte.
Bírák könyve|1|33|Dán fiait az amoriták a hegyvidékre szorították, nem engedték, hogy a síkságra lehúzódjanak.
Bírák könyve|1|34|Az amoriták ragaszkodtak Har-Hereszhez, Ájjalonhoz és Saalbimhoz, de amikor József házának keze erősebb lett, adófizetésre kötelezte őket.
Bírák könyve|1|35|Az edomiták területe Akrabbim hegyétől a Skorpiók sziklájáig és attól fölfelé terül el.
Bírák könyve|2|1|Az Úr angyala fölment Gilgalból Bételbe, és így szólt: "Kihoztalak titeket Egyiptomból, és elvezettelek erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak. Ezt mondtam: Nem szegem meg szövetségemet soha.
Bírák könyve|2|2|De ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a népével, hanem pusztítsátok el oltáraikat. Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Miért tettétek ezt?
Bírák könyve|2|3|Aztán azt is mondtam: Nem űzöm el ezeket a népeket előletek. Szorongassanak benneteket, isteneik meg legyenek csapda a számotokra."
Bírák könyve|2|4|Amikor az Úr angyala elmondta Izrael fiainak ezeket a szavakat, a nép hangos sírásra fakadt.
Bírák könyve|2|5|Ennek a helynek a Bokim nevet adták, és áldozatot mutattak be ott az Úrnak.
Bírák könyve|2|6|Józsue akkor elbocsátotta a népet, Izrael fiai pedig mind elindultak, ki-ki a maga örökrészébe, hogy birtokba vegyék a földet.
Bírák könyve|2|7|Amíg Józsue élt, s a vének életben voltak, akik túlélték Józsuét és még látták azokat a nagy tetteket, amelyeket az Úr Izrael javára végbevitt, a nép az Úrnak szolgált.
Bírák könyve|2|8|Józsue, Nun fia, az Úr szolgája száztíz éves korában halt meg.
Bírák könyve|2|9|Azon a földön temették el, amely osztályrészül jutott neki. Timnat-Hereszben Efraim hegyén a Gaas-hegytől északra.
Bírák könyve|2|10|És amikor ez a nemzedék megtért atyáihoz, egy más nemzedék nőtt fel utána, amely nem ismerte az Urat, sem azt, amit Izraelért tett.
Bírák könyve|2|11|Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és a Baaloknak szolgáltak.
Bírák könyve|2|12|Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük lakó népek isteneit. Ezeket imádták, az Urat pedig haragra ingerelték.
Bírák könyve|2|13|Elhagyták az Urat, s Baalnak és Asztarténak szolgáltak.
Bírák könyve|2|14|Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket körülöttük élő ellenségeiknek - nem voltak képesek ellenállni nekik.
Bírák könyve|2|15|Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végső nyomorúságra jutottak.
Bírák könyve|2|16|Akkor az Úr bírákat támasztott nekik, és kiszabadította őket elnyomóik kezéből.
Bírák könyve|2|17|De bíráikra sem hallgattak. Idegen istenekkel adták össze magukat, leborultak előttük: Nagyon hamar letértek arról az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az Úr parancsaira: nem úgy jártak el, mint azok.
Bírák könyve|2|18|Amikor az Úr bírákat támasztott nekik, az Úr a bíróval volt, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg csak élt a bíró. Az Úr ugyanis megkönyörült rajtuk, amikor siránkoztak elnyomóik igája alatt.
Bírák könyve|2|19|Amikor azonban meghalt a bíró, visszaestek, és még nagyobb gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak, előttük borultak le, és nem hagytak föl atyáik tetteivel s megrögzött viselkedésével.
Bírák könyve|2|20|Az Úr haragja fellángolt Izrael ellen. Így szólt: "Mivel ez a nép megszegte a szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem és nem hallgatott szavamra,
Bírák könyve|2|21|nem pusztítok el egyet sem ezek közül a népek közül, amelyeket Józsue meghagyott, amikor meghalt,"
Bírák könyve|2|22|hogy próbára tegye általuk Izraelt: vajon az Úr útjain járnak-e, mint atyáik jártak, vagy sem.
Bírák könyve|2|23|Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat és nem adta őket Józsue kezébe.
Bírák könyve|3|1|Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat,
Bírák könyve|3|2|[mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa őket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat]:
Bírák könyve|3|3|a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hetitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétől egészen Hamat bejáratáig.
Bírák könyve|3|4|Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott, Mózes keze által.
Bírák könyve|3|5|Izrael fiai a kánaániak, hetiták, amoriták, periziták, hivviták és jebuziták között laktak,
Bírák könyve|3|6|feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak az isteneiknek.
Bírák könyve|3|7|Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s a Baaloknak és az Aseráknak szolgáltak.
Bírák könyve|3|8|Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának, Kusán-Risataimnak kezébe adta őket. Izrael fiai nyolc esztendeig szolgáltak Kusán-Risataimnak.
Bírák könyve|3|9|Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, aki megmentette őket: Otnielt, Kenáz fiát, Káleb öccsét.
Bírák könyve|3|10|Rászállott az Úr lelke, s ő bírája lett Izraelnek. Hadat viselt, s az Úr kezébe adta Edom királyát, Kusán-Risataimot, diadalmaskodott Kusán-Risataim fölött.
Bírák könyve|3|11|Így negyven évig nyugalom volt az országban.
Bírák könyve|3|12|Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr Moáb királyának, Eglonnak hatalmába adta Izraelt, mivel azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében.
Bírák könyve|3|13|Eglon szövetkezett Ammon és Amalek fiaival, felvonult Izrael ellen, legyőzte és hatalmába kerítette a Pálmák városát.
Bírák könyve|3|14|Izrael fiai tizennyolc esztendeig szolgáltak Eglonnak, Moáb királyának.
Bírák könyve|3|15|Akkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, a Benjamin fiai közül való Gera fiát, aki balkezes volt. Izrael fiai adót küldtek vele Moáb királyának, Eglonnak.
Bírák könyve|3|16|Ehud csinált magának egy arasznyi hosszú kétélű kardot és jobb csípőjére csatolta, a ruhája alá.
Bírák könyve|3|17|Így vitte az adót Eglonnak, Moáb királyának. Eglon nagyon kövér ember volt.
Bírák könyve|3|18|Amikor az adót átadta, Ehud visszaindult azokkal az emberekkel, akik odavitték,
Bírák könyve|3|19|de a bálványok mellől, amelyek Gilgalban voltak, visszatért és így szólt: "Titkos üzenetem van számodra, király." "Csend legyen!" - válaszolta a király. Erre mindenki kiment, aki ott volt.
Bírák könyve|3|20|Ehud odalépett hozzá. A király a fenti szobában ült, ahol felfrissülni szokott, s egyedül volt. Ehud így szólt hozzá: "Isten üzenetét hozom neked, király." Erre az fölkelt székéről.
Bírák könyve|3|21|Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, megragadta a kardot, amelyet jobb csípőjén viselt, és beledöfte a király hasába.
Bírák könyve|3|22|A markolat is beleszaladt a penge után, és a háj körülfolyta a pengét. Ehud ugyanis otthagyta a hasában a kardot,
Bírák könyve|3|23|aztán kimászott az ablakon, s az oszlopcsarnokon át távozott. A fenti szoba ajtóit bezárta maga mögött, s ráhúzta a reteszt.
Bírák könyve|3|24|Amikor elment, a szolgák visszatértek és látták a fenti szoba ajtói be vannak reteszelve. Így vélekedtek: "Bizonyára betakarta lábát a hűsülőszoba sarkában."
Bírák könyve|3|25|Csak vártak és nem tudták, mit gondoljanak, mert nem nyitotta ki a fenti szoba ajtait. Erre fogták a kulcsot és kinyitották, s ott találták urukat a földön fekve, holtan.
Bírák könyve|3|26|Várakozásukat kihasználva Ehud elmenekült. Elhaladt a bálványok mellett és Szeirába jutott.
Bírák könyve|3|27|Mihelyt Izrael földjére ért, megfújta a harsonát Efraim hegyén, és Izrael fiai levonultak vele a hegyről. Ő pedig az élükön.
Bírák könyve|3|28|Ezt mondta nekik: "Kövessetek, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Moábot!" Erre mellé szegődtek, és megszállták Moáb előtt a Jordán átkelőhelyeit, nem engedtek senkit átkelni.
Bírák könyve|3|29|Legyőzték Moáb népét, mintegy tízezer erős és vitéz embert, nem menekült el egy sem.
Bírák könyve|3|30|Ezen a napon Moáb meghajolt Izrael keze alatt, és nyolcvan évig nyugalom volt az országban.
Bírák könyve|3|31|Utána Ánát fia, Samgar következett. Egy ösztökével hatszáz embert megölt a filiszteusok közül, és ő is megszabadította Izraelt.
Bírák könyve|4|1|Ehud halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében.
Bírák könyve|4|2|Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott.
Bírák könyve|4|3|Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.
Bírák könyve|4|4|Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben.
Bírák könyve|4|5|Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel.
Bírák könyve|4|6|Elküldött és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: "Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulun fiai közül.
Bírák könyve|4|7|Felvonultatom ellened a Kison-patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom."
Bírák könyve|4|8|Bárák így válaszolt neki: "Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet."
Bírák könyve|4|9|"Veled megyek - válaszolta neki -, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát." Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe.
Bírák könyve|4|10|Itt Bárák összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment.
Bírák könyve|4|11|A kenita Héber elvált Kain törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannaim tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől.
Bírák könyve|4|12|Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére.
Bírák könyve|4|13|Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison-patakhoz.
Bírák könyve|4|14|Erre Debora így szólt Bárákhoz: "Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!" Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte.
Bírák könyve|4|15|Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről és gyalog menekült.
Bírák könyve|4|16|Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget. Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem.
Bírák könyve|4|17|Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt.
Bírák könyve|4|18|Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: "Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!" Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel.
Bírák könyve|4|19|Így szólt hozzá Sziszera: "Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok." Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta.
Bírák könyve|4|20|"Állj ki a sátor ajtajához - mondta neki -, s ha valaki jön és megkérdezi tőled: "Van itt valaki? - feleld azt, hogy nincs."
Bírák könyve|4|21|Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt. Így halt meg.
Bírák könyve|4|22|Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: "Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel". Bement, s Sziszera ott feküdt holtan - a cövek kiállt a halántékából.
Bírák könyve|4|23|Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt.
Bírák könyve|4|24|Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.
Bírák könyve|5|1|Debora és Abinoám fia, Bárák azon a napon így énekeltek:
Bírák könyve|5|2|Izraelben a harcosok kibontották hajukat, a nép nagylelkűen viselkedett. Áldjátok az Urat!
Bírák könyve|5|3|Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek! Az Úr dicsőségére énekelek. Magasztalom az Urat, Izraelnek Istenét.
Bírák könyve|5|4|Amikor kivonultál, Uram, Szeirből, és átvonultál Edom mezein, a föld megrendült, az egek megindultak, a felhők vizet ontottak.
Bírák könyve|5|5|A hegyek megremegtek az Úr előtt, az Úr, Izrael Istene előtt.
Bírák könyve|5|6|Samgárnak, Ánát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak. Akik útra keltek, ösvényekre tértek.
Bírák könyve|5|7|A falvak kihaltak Izraelben. S kihaltak is maradtak, míg te, Debora nem jöttél, föl nem keltél, Izraelnek anyja.
Bírák könyve|5|8|Isten harcosai elnémultak, öt városnak sem volt egyetlen pajzsa, sem lándzsája negyvenezernek Izraelben.
Bírák könyve|5|9|Szívem Izrael vezéreiért dobog, s azokért, akik oly készségesek a népben. Áldjátok az Urat!
Bírák könyve|5|10|Ti, akik fehér szamárra szálltok és szőnyegre ültök, s ti, akik az utakon jártok, énekeljetek,
Bírák könyve|5|11|csatlakozzatok az itatóvályuknál ujjongókhoz. Ott ünneplik az Úr jótetteit, uralma jótéteményeit Izraelben. [Az Úr népe levonult a kapukhoz.]
Bírák könyve|5|12|Kelj föl, kelj föl, Debora! Kelj föl, kelj föl, zengj éneket! Bátorság, rajta, Bárák! Fogd el, akik téged elfogtak, Abinoam fia!
Bírák könyve|5|13|Izrael levonult a kapukhoz, az Úr népe a hőshöz.
Bírák könyve|5|14|Efraim vezérei a völgyben vannak. Testvéred, Benjamin a tieid között. Makirból levonultak a vezérek, és Zebulunból is, akik a parancsnoki pálcát tartják.
Bírák könyve|5|15|Isszachár vezérei Deborával tartanak, Naftali meg Bárákkal, nyomában halad a völgyben. Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.
Bírák könyve|5|16|Miért maradtál ott az akolban, furulyát hallgatni nyájad körében? [Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.]
Bírák könyve|5|17|Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötőiben.
Bírák könyve|5|18|Zebulun olyan nép, amely szembenéz a halállal, s Naftali is a dombvidéken.
Bírák könyve|5|19|Királyok jöttek és csatasorba álltak, Kánaán királyai harcba szálltak Megiddó vizei mellett Tanachnál, de ezüstöt zsákmányul nem szereztek.
Bírák könyve|5|20|Az ég magasából harcoltak a csillagok, s pályájukon küzdöttek Sziszera ellen.
Bírák könyve|5|21|A Kison-patak elsodorta őket, a szent patak, a Kison-patak. Éledj, lelkem, kapj erőre!
Bírák könyve|5|22|A lovak patái vágták a földet, száguldoztak, száguldoztak paripáik.
Bírák könyve|5|23|Átkozzátok meg Méroszt, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakóira, mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hősök közé.
Bírák könyve|5|24|Legyen áldott az asszonyok közül Jáel, [a kenita Héber felesége], az asszonyok közül, akik a sátrakban laknak, legyen áldott.
Bírák könyve|5|25|Vizet kért, s ő tejet adott neki, drága kancsóból tejszínnel kínálta.
Bírák könyve|5|26|Kezével megragadta a cöveket, és jobbjával a kalapácsot. Leütötte Sziszerát, összezúzta a fejét, átfúrta, szétverte halántékát.
Bírák könyve|5|27|Lába elé zuhant, oda roskadt, ott terült el, lába elé rogyott, oda omlott. Ahova esett, ott maradt, ott múlt ki.
Bírák könyve|5|28|Kihajolt az ablakon és nézelődött Sziszera anyja a rács mögül. "Hol késik szekere, miért nem jön? Miért érkezik késve fogata?"
Bírák könyve|5|29|Legokosabb udvarhölgye így felelt, e szavakkal válaszolt neki:
Bírák könyve|5|30|"Bizonyára összegyűjtik és elosztják a zsákmányt: egy leányt, két leányt minden katonának, egy tarka ruhát, két tarka ruhát Sziszerának, egy kendőt, két kendőt az én nyakamra!"
Bírák könyve|5|31|Így vesszen el, Uram, minden ellenséged, akik pedig szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, amikor teljes fényében fölkel. Az ország nyugton élt negyven esztendeig.
Bírák könyve|6|1|Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta őket, hét esztendőre.
Bírák könyve|6|2|Midián keze súlyosan nehezedett Izraelre. Midián miatt Izrael fiai a hegyek közé, barlangokba és erődökbe húzódtak.
Bírák könyve|6|3|Valahányszor Izrael vetett, Midián, Amalek és kelet fiai felvonultak, Izrael ellen vonultak fel.
Bírák könyve|6|4|Az ő földjén ütöttek tábort, és elpusztították a föld termését egészen Gáza környékéig. Nem hagytak Izraelben semmi élelmet, sem juhot, sem marhát, sem szamarat.
Bírák könyve|6|5|Amikor megérkeztek nyájastul, sátrastul, annyian voltak, mint a sáskák. Sem maguknak, sem tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Elözönlötték a vidéket és letarolták.
Bírák könyve|6|6|Így Izrael nagy nyomorba jutott Midián miatt és Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak.
Bírák könyve|6|7|Amikor Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek Midián miatt,
Bírák könyve|6|8|akkor az Úr prófétát küldött Izrael fiaihoz. Így szólt hozzájuk: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek ide benneteket Egyiptomból, én hoztalak ki titeket a szolgaság házából.
Bírák könyve|6|9|Kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiak kezéből, akik szorongattak titeket. Elűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket.
Bírák könyve|6|10|Így szóltam hozzátok: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne imádjátok az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. Ti azonban nem hallgattatok szavamra."
Bírák könyve|6|11|Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a szérűn, hogy megmentse Midiántól.
Bírák könyve|6|12|Megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: "Az Úr veled, hős vitéz!"
Bírák könyve|6|13|"Engedj meg, Uram! - válaszolta Gedeon. - Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? Hol vannak azok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, amikor azt mondják: Hát nem ide vezetett minket az Úr Egyiptomból? S most elhagyott minket az Úr, és kiszolgáltatott Midiánnak..."
Bírák könyve|6|14|Erre az Úr feléje fordult, és azt mondta neki: "Menj, s ennek a te erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián kezéből. Vagy nem én küldtelek?"
Bírák könyve|6|15|Gedeon így válaszolt: "Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában."
Bírák könyve|6|16|Az Úr így válaszolt neki: "Az Úr veled lesz és úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlen egy ember volna."
Bírák könyve|6|17|"Ha tetszésre találtam szemedben - mondta Gedeon -, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem.
Bírák könyve|6|18|Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat és leteszem eléd." "Itt maradok, amíg vissza nem térsz" - felelte az Úr.
Bírák könyve|6|19|Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte neki a terebintfa alá.
Bírák könyve|6|20|Amint közeledett, az Úr angyala így szólt hozzá: "Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret, tedd erre a sziklára, és öntsd ide a levest is." Gedeon így is tett.
Bírák könyve|6|21|Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Tűz csapott ki a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltűnt szeme elől.
Bírák könyve|6|22|Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt, így szólt: "Jaj nekem, Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtől szemben az Úr angyalát?"
Bírák könyve|6|23|Az Úr így válaszolt neki: "Béke veled! Ne félj, nem halsz meg."
Bírák könyve|6|24|Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: az Úr béke. Ez az oltár ma is ott van az abiezrita Ofrában.
Bírák könyve|6|25|Történt, hogy az Úr angyala így szólt hozzá ezen az éjszakán: "Vedd atyád hizlalt bikaborját, rombold le Baal oltárát, amely atyád tulajdona, és vágd ki a szent berket is körülötte.
Bírák könyve|6|26|Aztán építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek a tetején, jó helyen. Majd fogd a hizlalt borjút és áldozd föl égőáldozatul a szent berek fáján, amelyet kivágtál."
Bírák könyve|6|27|Gedeon maga mellé vett szolgái közül tízet, és úgy tett, amint az Úr mondta neki. Mivel azonban nagyon félt családjától és a város lakóitól, nem merte nappal véghezvinni, hanem éjszaka tette meg.
Bírák könyve|6|28|Másnap reggel a városbeliek fölkeltek, s lám, Baal oltára lerombolva, a mellette levő szent berek kivágva, a kövér borjú pedig égőáldozatul feláldozva az új oltáron.
Bírák könyve|6|29|Így szóltak egymáshoz: "Ki tette ezt?" Keresték és tudakozódtak utána, és azt mondták: "Joás fia, Gedeon volt, ő tette."
Bírák könyve|6|30|A város lakói ekkor így szóltak Joáshoz: "Add ki fiadat, meg kell halnia, mert szétrombolta Baál oltárát, a mellette lévő szent berket meg kivágta."
Bírák könyve|6|31|Joás így válaszolt azoknak, akik ott voltak: "Ti akartok harcolni Baal érdekében? Ti akartok segítségére sietni? [Aki harcol érte, az haljon meg reggelig.] Ha isten, védje meg saját magát, hiszen Gedeon lerombolta oltárát."
Bírák könyve|6|32|Ezen a napon Gedeont elnevezték Jerubbaalnak. Azt mondták: Harcoljon ellene Baal, mivelhogy lerombolta oltárát.
Bírák könyve|6|33|Midián, Amalek és kelet fiai mind összegyűltek. Átkeltek a Jordánon, és Jiszreel síkságán ütöttek tábort.
Bírák könyve|6|34|Az Úr lelke rászállt Gedeonra, így megfújta a harsonát, és Abiezer mögéje sereglett.
Bírák könyve|6|35|Hírvivőt küldött egész Manasszéba, s azok is mögéje gyűltek. Elküldte a hírvivőket Áserba, Zebulunba és Naftaliba, s ezek szintén csatlakoztak hozzá.
Bírák könyve|6|36|Gedeon így szólt Istenhez: "Ha valóban az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amint mondtad,
Bírák könyve|6|37|nézd, gyapjút terítek ki a szérűre. Ha csak a gyapjú lesz harmatos, a föld azonban száraz marad, ebből megtudom, hogy te szabadítod meg Izraelt a kezem által, amint mondtad."
Bírák könyve|6|38|Így is történt. Gedeon másnap kora reggel fölkelt, kicsavarta a gyapjút. Amikor a harmatot kinyomta a gyapjúból, tele lett vele egy csésze.
Bírák könyve|6|39|Gedeon újra szólt Istenhez: "Ne lobbanjon föl haragod ellenem, ha még egyszer szólok. Engedd meg, hogy még egy próbát tegyek a gyapjúval: csak a gyapjú maradjon száraz, s legyen harmatos körös-körül a föld."
Bírák könyve|6|40|S akkor éjszaka így tett Isten. Csak a gyapjú maradt száraz, a föld azonban harmatos lett körülötte.
Bírák könyve|7|1|Jerubbaal tehát, vagyis Gedeon, kora reggel fölkelt, és az egész néppel, amely vele volt, elindult, és Ain-Hárodnál ütött tábort. Midián tőle északra táborozott a Móre domb lábánál, a völgyben.
Bírák könyve|7|2|Ekkor az Úr így szólt Gedeonhoz: "Néped túl sok ahhoz, hogy kezébe adjam Midiánt. Így Izrael kérkedhetne a rovásomra és azt mondhatná: a saját kezem szabadított meg.
Bírák könyve|7|3|Hirdesd ki hát a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza." Így Gedeon próbára tette őket. Erre húszezer ember visszatért a népből, tízezer pedig ott maradt belőle.
Bírák könyve|7|4|Az Úr így szólt Gedeonhoz: "Még mindig sok ez a nép. Vezesd őket a víz mellé és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom, hogy menjen veled, az veled megy s akiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az nem megy."
Bírák könyve|7|5|Gedeon tehát a víz partjára vezette a népet, és az Úr így szólt hozzá: "Akik nyelvükkel nyalják a vizet, ahogy a kutya lefetyeli, állítsd az egyik oldalra, azokat meg, akik térdükre esve isznak, a másik oldalra."
Bírák könyve|7|6|Azoknak a száma, akik nyelvükkel nyalták a vizet, háromszázat tett ki. A nép többi része térdre esve ivott.
Bírák könyve|7|7|Akkor így szólt az Úr Gedeonhoz: "Ezzel a háromszáz emberrel szabadítalak meg benneteket és adom kezedbe Midiánt, akik úgy nyalták a vizet. A többiek menjenek mind haza."
Bírák könyve|7|8|Gedeon kivette a nép kezéből a korsókat és a harsonákat, majd hazaküldte Izrael fiait, mindegyiküket a saját sátrába, és csak a háromszázat tartotta ott. Midián tábora az övé alatt volt a völgyben.
Bírák könyve|7|9|Ezen az éjszakán az Úr azt mondta neki: "Kelj föl, menj le a táborba, mert a kezedbe adom.
Bírák könyve|7|10|Ha azonban félsz harcba bocsátkozni, menj le előbb szolgáddal, Purával a táborba.
Bírák könyve|7|11|Figyeld meg, mit beszélnek; erőt merítesz belőle, és levonulsz a tábor ellen." Lement hát szolgájával, Purával a tábor őrségéig.
Bírák könyve|7|12|Midián, Amalek és kelet fiai a völgyben helyezkedtek el. Annyian voltak, mint a sáskák, tevéik száma meg olyan mérhetetlen, mint a tenger partján a föveny.
Bírák könyve|7|13|Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el barátjának: "Ezt álmodtam: egy árpakenyér gurult Midián táborába, a sátorhoz ért, fölborította és teljesen fölforgatta."
Bírák könyve|7|14|Barátja így válaszolt neki: "Ez csak Gedeonnak, az Izrael fiai közül való Joás fiának kardja lehet. Isten kezébe adta Midiánt és az egész tábort."
Bírák könyve|7|15|Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult, majd visszatért Izrael táborába és így szólt: "Keljetek föl, mert az Úr kezetekbe adta Midián táborát!"
Bírák könyve|7|16|Ezután háromszáz emberét három csoportba osztotta. Kezükbe harsonát és üres korsót, s a korsóba fáklyát adott.
Bírák könyve|7|17|"Figyeljetek rám - mondta nekik -, s azt tegyétek, amit én. Behatolok a tábor szélére, s amit teszek, ti is azt tegyétek.
Bírák könyve|7|18|Amikor megfújom a harsonát, s azok is mind, akik velem lesznek, akkor fújjátok meg ti is a tábor körül és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!"
Bírák könyve|7|19|Gedeon, és az a száz ember, aki követte, odaért a tábor széléhez az éjféli őrváltás kezdetén, amikor az őröket váltották. Megfújták a harsonát és összetörték a korsót, amely a kezükben volt.
Bírák könyve|7|20|A három csoport is megfújta a harsonákat és összetörte a korsókat. Bal kezükben a fáklyát tartották, jobb kezükben pedig a harsonát, amelyet fújtak. Közben ezt kiáltották: "Az Úrért és Gedeonért."
Bírák könyve|7|21|S mindegyikük megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor felriadt, kiáltozni kezdett, és a midianiták futásnak eredtek.
Bírák könyve|7|22|Míg a háromszáz ember fújta a harsonát, az Úr az egyik ember kardját a másik ellen fordította az egész táborban. Egészen Bet-Hassittáig menekültek. Cartan felé, a Tabattal szemközt levő Abel-Mechola patak partjáig.
Bírák könyve|7|23|Izrael fiai erre összegyűltek - Naftali, Áser és egész Manassze -, és üldözték Midiánt.
Bírák könyve|7|24|Gedeon hírvivőket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: "Gyertek le Midián elé, és szálljátok meg a gázlókat előttük egészen Bet-Baráig, és a Jordánt is." Efraim egész népe összesereglett, megszállták a gázlókat Bet-Baráig és a Jordánt is.
Bírák könyve|7|25|Elfogták Midián két fejedelmét, Orebet és Zebet. Orebet az Oreb-sziklán, Zebet pedig a Zeb-sajtónál ölték meg. Üldözték Midiánt és elvitték Oreb és Zeb fejét Gedeonnak a Jordánon túlra.
Bírák könyve|8|1|Akkor Efraim emberei így szóltak Gedeonhoz: "Mi volt a szándékod azzal, hogy minket nem hívtál meg, amikor Midián ellen vonultál?" És keményen beszéltek vele.
Bírák könyve|8|2|Ő így válaszolt nekik: "Mit tettem én hozzátok képest? Nem több-e, amit Efraim böngészett, mint amit Abiezer szüretelt?
Bírák könyve|8|3|Az Úr kezetekbe adta Midián fejedelmeit, Orebet és Zebet. Össze lehet-e hasonlítani az én tettemet azzal, amit ti vittetek végbe?" E szavakra lecsillapult haragjuk.
Bírák könyve|8|4|Gedeon eljutott a Jordánhoz és átkelt rajta. De maga is, a vele tartó háromszáz ember is elcsigázott volt és éhes.
Bírák könyve|8|5|Így szólt tehát a szukkoti emberekhez: "Kérlek benneteket, adjatok kenyeret ezeknek az embereknek, akik velem tartanak, mert kimerültek, és én Zebachot és Szalmunnát üldözöm, Midián királyait."
Bírák könyve|8|6|Szukkot elöljárói ezt válaszolták: "Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk seregednek?"
Bírák könyve|8|7|Gedeon azt mondta: "Majd ha az Úr kezembe adja Zebachot és Szalmunnát, megcsépelem testeteket a puszta töviseivel és bogáncsaival."
Bírák könyve|8|8|Innen fölment Penuelbe, és ugyanazt kérte tőlük is. Ugyanazt válaszolták neki, mint a szukkoti emberek.
Bírák könyve|8|9|Erre a penueli embereknek is azt mondta: "Majd ha győztesen visszatérek, lerombolom ezt a tornyot."
Bírák könyve|8|10|Zebach és Szalmunna a Karkornál voltak seregükkel, mintegy tizenötezer emberrel, aki még megmaradt a keletiek egész seregéből. Az elesettek száma százhúszezer harcosra rúgott.
Bírák könyve|8|11|Gedeon felvonult a sátorlakók útján, Nobahtól és Jogbehától keletre, és megverte a sereget, amikor az épp biztonságban érezte magát.
Bírák könyve|8|12|Zebach és Szalmunna elmenekült. Ő azonban űzőbe vette őket, és elfogta Midián mindkét királyát, Zebachot és Szalmunnát. A sereget pedig teljesen szétverték.
Bírák könyve|8|13|A csata után Joás fia, Gedeon, a Haresz hegyén át tért vissza.
Bírák könyve|8|14|Elfogott egy legényt a szukkoti emberek közül. Kivallatta, és ez leírta Szukkot elöljáróinak és véneinek nevét, hetvenhét embert.
Bírák könyve|8|15|Erre Gedeon elment a szukkoti emberekhez, és így szólt: "Itt van Zebach és Szalmunna, akik miatt gúnyolódtatok velem és azt mondtátok: Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk elcsigázott seregednek?"
Bírák könyve|8|16|Megragadta a város véneit, aztán fogta a puszta töviseit és bogáncsait, és szétmarcangolta velük a szukkotiakat.
Bírák könyve|8|17|Lerombolta Penuel megerősített tornyát is, a város lakóit pedig lemészárolta.
Bírák könyve|8|18|Aztán így szólt Zebachhoz és Szalmunnához: "Milyenek voltak azok az emberek, akiket a Táboron megöltetek?"
Bírák könyve|8|19|"Hozzád hasonlítottak - válaszolták neki. - Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai." "Az én testvéreim voltak, anyám fiai - mondta nekik Gedeon. - Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket."
Bírák könyve|8|20|Akkor így szólt legidősebb fiához, Jeterhez: "Rajta, öld meg őket!" A fiú azonban nem vonta ki kardját, mert félt, hiszen még gyermek volt.
Bírák könyve|8|21|Zebach és Szalmunna így szóltak: "Nos, ronts nekünk magad, hisz amilyen az ember, olyan az ereje." Erre Gedeon fölkelt és megölte Zebachot és Szalmunnát, és elvette a holdacskákat, amelyek a tevék nyakán lógtak.
Bírák könyve|8|22|Izrael férfiai azt mondták ekkor Gedeonnak: "Uralkodjál fölöttünk te, fiaid és unokáid, mert kiszabadítottál minket Midián kezéből."
Bírák könyve|8|23|De Gedeon így válaszolt nekik: "Nem uralkodom rajtatok és fiaim sem, hiszen az Úr az uralkodótok."
Bírák könyve|8|24|Majd azt mondta nekik: "Volna egy kérésem hozzátok: mindegyiktek adjon nekem egy gyűrűt a zsákmányból." A legyőzötteknek ugyanis aranygyűrűik voltak, mivel izmaeliták voltak.
Bírák könyve|8|25|Így szóltak: "Szívesen adunk." Kiterítette tehát köntösét, és ki-ki odadobta zsákmányából a gyűrűt.
Bírák könyve|8|26|Az elkért aranygyűrűk súlya 1700 sékel aranyra rúgott, nem számítva a holdacskákat, a fülönfüggőket és a bíborruhákat, amelyeket Midián királyai viseltek, s nem számítva a nyakláncokat sem, amelyek tevéik nyakán lógtak.
Bírák könyve|8|27|Gedeon efodot készített belőlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája.
Bírák könyve|8|28|Így Midián megalázkodott Izrael fiai előtt, nem emelte föl többé fejét. Az országban negyven esztendeig nyugalom volt, mindaddig, amíg Gedeon élt.
Bírák könyve|8|29|Jerubbaal, Joás fia tehát hazatért és házában maradt.
Bírák könyve|8|30|Gedeonnak hetven olyan fia volt, aki tőle származott, mert több felesége volt.
Bírák könyve|8|31|Szichemi mellékfelesége szintén szült neki egy fiút, s Abimeleknek nevezte el.
Bírák könyve|8|32|Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában.
Bírák könyve|8|33|Gedeon halála után Izrael fiai újra összeadták magukat Baallal és istenüknek fogadták Baal-Beritet.
Bírák könyve|8|34|Izrael fiai nem emlékeztek többé az Úrra, Istenükre, aki kiszabadította őket ellenségeik kezéből.
Bírák könyve|8|35|Jerubbaal-Gedeon háza iránt sem tanúsítottak hálát azért a sok jóért, amit Izraellel tett.
Bírák könyve|9|1|Jerubbaal fia, Abimelek elment Szichembe anyja testvéreihez, és ezeket a szavakat intézte hozzájuk, valamint anyja házának egész nemzetségéhez:
Bírák könyve|9|2|"Kérlek benneteket, értessétek meg Szichem előkelőivel: Mi jobb nektek? Hetven ember - Jerubbaal minden fia -, vagy csak egy uralkodjék rajtatok? Gondoljatok arra is, hogy én csontotok és húsotok vagyok."
Bírák könyve|9|3|Anyja testvérei beszéltek Szichem előkelőivel ezekről a dolgokról. Ezeknek Abimelek felé hajolt a szívük, mert azt mondták: "A testvérünk."
Bírák könyve|9|4|Adtak neki 70 sékel ezüstöt Baal-Berit templomából, s Abimelek semmirekellő és csavargó embereket fogadott fel rajta, akik aztán csatlakoztak hozzá.
Bírák könyve|9|5|Utána Ofrába ment atyja házába, és megölte testvéreit, Jerubbaal fiait, hetven férfit egy kövön. Csak Jotam, Jerubbaal legkisebb fia menekült meg, mert elrejtőzött.
Bírák könyve|9|6|Szichem előkelői azután és az egész Bet-Milló összegyűlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkőnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll.
Bírák könyve|9|7|Hírül vitték ezt Jotamnak. Erre elment és fölállt Gerizim hegyének a csúcsára és harsány hangon így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg Szichem előkelői, akkor Isten is meghallgat benneteket!
Bírák könyve|9|8|Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt kenjenek föl - legyen aki uralkodik rajtuk. Így szóltak az olajfához: légy a királyunk!
Bírák könyve|9|9|De az olajfa azt felelte: Elhagyhatnám-e olajomat, amellyel megtisztelik az isteneket és az embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek?
Bírák könyve|9|10|Akkor a fák így szóltak a fügefához: Gyere, és légy a királyunk!
Bírák könyve|9|11|De a fügefa így válaszolt nekik: Elhagyhatnám-e édes csemegémet és pompás gyümölcsömet, hogy a többi fa között járjak-keljek?
Bírák könyve|9|12|A fák erre a szőlőtőnek mondták: Gyere és uralkodjál rajtunk!
Bírák könyve|9|13|A szőlőtő így felelt nekik: Elhagyhatnám-e boromat, amely megvidámítja az isteneket és embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek?
Bírák könyve|9|14|Most a fák mind a tövisbokorhoz fordultak: Gyere, és légy a királyunk!
Bírák könyve|9|15|A tüskebokor így válaszolt a fáknak: Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok, gyertek, és pihenjetek meg árnyékomban. Ha nem, akkor tűz csap ki a tövisbokorból, és megemészti a Libanon cédrusait.
Bírák könyve|9|16|Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el, amikor királlyá tettétek Abimeleket, s ha jól bántatok Jerubbaallal és házával, s ha érdemei és tettei szerint viselkedtetek...
Bírák könyve|9|17|Atyám ugyanis harcolt értetek, veszélynek tette ki életét, kiszabadított benneteket Midián kezéből,
Bírák könyve|9|18|ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szichem előkelői fölé Abimeleket emeltétek, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek.
Bírák könyve|9|19|Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el ma Jerubbaallal és házával, akkor teljék örömötök Abimelekben, és neki is tibennetek.
Bírák könyve|9|20|De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abimelekből, és eméssze meg Szichem előkelőit és Bet-Millót, s csapjon ki tűz Szichem előkelőiből és Bet-Millóból és eméssze meg Abimeleket."
Bírák könyve|9|21|Ezután Jotam elmenekült és biztonságos helyen, Beerben telepedett le, távol testvérétől, Abimelektől.
Bírák könyve|9|22|Abimelek három évig uralkodott Izraelen.
Bírák könyve|9|23|Isten azonban elküldte a viszály lelkét Abimelek és Szichem előkelői közé, és Szichem előkelői föllázadtak Abimelek ellen.
Bírák könyve|9|24|Ez azért volt, hogy a Jerubbaal hetven fia ellen elkövetett erőszak visszaszálljon rá, és vérük testvérükre, Abimelekre szálljon, aki megölte őket, meg Szichem előkelőire, akik segítettek neki testvérei meggyilkolásában.
Bírák könyve|9|25|Szichem előkelői lesbe állítottak ellene egy csapatot a hegy tetején, és kifosztották azokat, akik elhaladtak mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abimeleknek.
Bírák könyve|9|26|Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe érkezett, s Szichem előkelői benne reménykedtek.
Bírák könyve|9|27|Kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőt, kipréselték a fürtöket, örömünnepet tartottak, és betértek istenük templomába. Ott ettek, ittak és gyalázták Abimeleket.
Bírák könyve|9|28|Obed fia, Gaal így kiáltott fel: "Kicsoda Abimelek és mi Szichem, hogy alattvalói legyünk? Hát nem Jerubbaal fiának és helytartójának, Zebulnak kellene szolgálnia Szichem atyjának, Hamornak népét? Miért szolgálunk hát neki?
Bírák könyve|9|29|Bárcsak adná valaki kezembe ezt a népet, mert akkor kiűzném Abimeleket, és azt mondanám neki: Erősítsd meg seregedet és szállj harcba!"
Bírák könyve|9|30|A város parancsnoka, Zebul meghallotta Obed fiának, Gaalnak szavait és haragra gerjedt.
Bírák könyve|9|31|Hírvivőket küldött Abimelekhez Arumába ezzel az üzenettel: "Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe jött, és ellened lázítja a várost.
Bírák könyve|9|32|Ezért készülj föl éjszaka, te és a veled tartó emberek, és állj lesbe a mezőn.
Bírák könyve|9|33|Aztán majd reggel, napkeltekor törj ki, és támadd meg a várost. Amikor Gaal és serege kivonul ellened, tedd vele azt, amit tudsz."
Bírák könyve|9|34|Abimelek és csapatai éjjel fölkerekedtek, és négy csoportra osztva elrejtőztek Szichemmel szemben.
Bírák könyve|9|35|Amikor Obed fia, Gaal kiment és megállt a város kapujánál, Abimelek, és a vele levő emberek kitörtek a leshelyről.
Bírák könyve|9|36|Amikor Gaal meglátta az embereket, így szólt Zebulhoz: "Nézd, sereg ereszkedik le a hegyek csúcsáról." "Csak a hegyek árnyéka az - válaszolta neki -, azt látod embereknek."
Bírák könyve|9|37|Gaal azonban újra megszólalt: "Emberek ereszkednek le a Föld köldökéről és egy csapat érkezik a Jósok tölgyfája felől."
Bírák könyve|9|38|Erre Zebul azt mondta neki: "Hol van most a szád? Nem te mondtad: Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki? Hát nem ezek azok az emberek, akiket gyaláztál? Most hát vonulj ki és harcolj Abimelek ellen!"
Bírák könyve|9|39|Gaal ki is vonult Szichem előkelőinek élén, és harcra kelt Abimelekkel.
Bírák könyve|9|40|Abimelek azonban föléje kerekedett. Gaal futásnak eredt, s emberei közül sokan elestek, amíg a kapuhoz értek.
Bírák könyve|9|41|Abimelek azután visszatért Arumába, Zebul pedig kiűzte Gaalt és testvéreit, és nem engedte meg, hogy Szichemben maradjanak.
Bírák könyve|9|42|Másnap a nép kiment a mezőre. Abimelek megtudta.
Bírák könyve|9|43|Erre fogta seregét, három csoportra osztotta és a mezőn lesbe állította. Amint észrevette, hogy a nép elhagyta a várost, ellenük fordult és megtámadta őket.
Bírák könyve|9|44|Abimelek, és a vele lévő csapat fölfejlődött, és a város kapujának bejáratánál helyezkedett el, a másik két csoport pedig azokra vetette magát, akik a mezőn voltak, és lemészárolták őket.
Bírák könyve|9|45|Abimelek egész nap ostromolta a várost, s el is foglalta. Lakóit lemészárolta, a várost magát lerombolta és beszórta sóval.
Bírák könyve|9|46|Erre a hírre Migdol-Szichem előkelői összegyűltek El-Berit templomának termében.
Bírák könyve|9|47|Abimeleknek tudtul adták, hogy Migdol-Szichem előkelői mind egybegyűltek oda.
Bírák könyve|9|48|Erre Abimelek embereivel együtt fölment a Szalmon hegyére. Kezébe vette fejszéjét, levágott egy faágat, fölemelte és vállára tette, aztán így szólt az emberekhez, akik követték: "Látjátok, hogy én mit teszek. Gyorsan tegyétek ti is azt, amit én."
Bírák könyve|9|49|Minden ember levágott egy ágat, majd követték Abimeleket és lerakták az ágakat a terem fölé, és tüzet gyújtottak azokra, akik ott voltak. Migdol-Szichem valamennyi lakója elpusztult, mintegy ezer férfi és nő.
Bírák könyve|9|50|Ezután Abimelek Tebec ellen vonult, megostromolta és elfoglalta.
Bírák könyve|9|51|Volt a város közepén egy megerősített bástya. Ide menekült a város minden lakója, férfiak és nők egyaránt. Miután bezárták maguk mögött a kaput, fölmentek a torony tetejére.
Bírák könyve|9|52|Abimelek egészen a toronyig vonult, és megostromolta. Amikor a torony kapujához közlekedett, hogy fölgyújtsa,
Bírák könyve|9|53|egy asszony Abimelek fejére hajított egy felső malomkövet, és összezúzta a koponyáját.
Bírák könyve|9|54|Erre azon nyomban hívatta fegyverhordozóját, és így szólt hozzá: "Vond ki a kardodat és ölj meg, nehogy azt mondhassák rólam az emberek, hogy asszony ölt meg." Fegyverhordozója átszúrta és meghalt.
Bírák könyve|9|55|Amikor Izrael fiai látták, hogy Abimelek meghalt, ki-ki visszatért a házába.
Bírák könyve|9|56|Isten így fizette vissza Abimeleknek a rosszat, amit atyjával tett, amikor megölte hetven testvérét.
Bírák könyve|9|57|Így fordította vissza Isten Szichem embereinek fejére minden gonoszságukat. Jotámnak, Jerubbaal fiának átka beteljesedett rajtuk.
Bírák könyve|10|1|Abimelek után Dodo fiának, Puának a fia, Tola kelt Izrael védelmére. Isszachár (törzséből) való volt, és Efraim hegyén, Samirban lakott.
Bírák könyve|10|2|Huszonhárom évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt, és Samirban temették el.
Bírák könyve|10|3|Utána a gileádi Jair lépett föl, és huszonkét évig bíráskodott Izrael fölött.
Bírák könyve|10|4|Harminc fia volt, akik harminc fiatal szamáron jártak, és akiknek harminc városuk volt. Ezeket ma is Jair városainak nevezik Gileád földjén.
Bírák könyve|10|5|Azután Jair meghalt és Kámonban temették el.
Bírák könyve|10|6|Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Baaloknak, Asztartéknak, valamint Arám, Szidon és Moáb isteneinek, az ammoniták és filiszteusok isteneinek szolgáltak. Elhagyták az Urat, és nem szolgáltak neki.
Bírák könyve|10|7|Az Úr haragja ezért föllángolt Izrael ellen, s a filiszteusoknak és Ammon fiainak kezébe adta őket.
Bírák könyve|10|8|Ezek sanyargatták és elnyomták Izrael fiait ettől az évtől kezdve tizennyolc esztendőn át, Izrael minden fiát, aki az amoriták földjén, Gileádban lakott.
Bírák könyve|10|9|Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy megtámadják Júdát, Benjamint és Efraim házát, és Izrael végső nyomorúságra jutott.
Bírák könyve|10|10|Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak, ilyen módon: "Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk az Urat a mi Istenünket és Baaloknak szolgáltunk."
Bírák könyve|10|11|Az Úr ezt mondta Izrael fiainak: "Amikor az egyiptomiak, az amoriták, az ammoniták és a filiszteusok,
Bírák könyve|10|12|a szidoniak, Amalek és Midián nyomtak el titeket, és hozzám kiáltottatok, nemde kiszabadítottalak benneteket a kezükből?
Bírák könyve|10|13|Mégis elhagytatok, és más isteneknek szolgáltatok. Ezért nem mentelek meg többé benneteket.
Bírák könyve|10|14|Menjetek és könyörögjetek azokhoz az istenekhez, akiket választottatok magatoknak. Azok mentsenek meg benneteket szorongatástok idején."
Bírák könyve|10|15|Izrael fiai így feleltek az Úrnak: "Vétkeztünk. Bánj velünk úgy, amint neked jónak látszik, csak ma szabadíts meg minket."
Bírák könyve|10|16|Eltávolították körükből az idegen isteneket és az Úrnak szolgáltak. Az Úr lelke megindult Izrael nyomorúságán.
Bírák könyve|10|17|Ammon fiai összegyűltek és Gileádnál táboroztak. Izrael fiai is összesereglettek és Micpában ütöttek tábort.
Bírák könyve|10|18|A nép és Gileád vezérei így szóltak egymáshoz: "Ki lesz, aki vezeti a harcot Ammon fiai ellen? Az lesz Gileád lakóinak a vezére."
Bírák könyve|11|1|A gileádi Jiftach vitéz harcos volt. Egy szajhának volt a fia. Gileád nemzette Jiftachot.
Bírák könyve|11|2|Ám a felesége is szült Gileádnak fiakat és lányokat, s amikor ennek az asszonynak a fiai felnőttek, elkergették Jiftachot. Azt mondták: "Te nem részesülsz atyánk örökségében, mert idegen asszony fia vagy.
Bírák könyve|11|3|Jiftach elmenekült testvérei elől, és Tob földjén telepedett le. Nincstelen embereket gyűjtött maga köré és portyázott velük.
Bírák könyve|11|4|Abban az időben Ammon fiai harcba bocsátkoztak Izraellel.
Bírák könyve|11|5|Amikor Ammon fiai megtámadták Izraelt, Gileád vénei fölkeresték Jiftachot Tob földjén,
Bírák könyve|11|6|és így szóltak hozzá: "Gyere és légy a vezérünk, hogy harcolhassunk Ammon fiai ellen."
Bírák könyve|11|7|Jiftach azonban így válaszolt Gileád véneinek: "Ti gyűlöltetek és elűztetek atyám házából. Miért jöttök most hozzám, amikor bajban vagytok?"
Bírák könyve|11|8|Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: "Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje."
Bírák könyve|11|9|Jiftach így felelt Gileád véneinek: "Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen és ha az Úr kezembe adja őket, vezéretek leszek."
Bírák könyve|11|10|"Az Úr legyen a tanú közöttünk - válaszolták Gileád vénei. - Érjen balszerencse minket, ha nem teszünk meg mindent, amit mondasz."
Bírák könyve|11|11|Jiftach tehát elment Gileád véneivel. A nép fejévé és vezérévé tette, és Jiftach megismételte föltételeit Micpában az Úr előtt.
Bírák könyve|11|12|Jiftach követeket küldött az ammoniták királyához, és ezt üzente neki: "Mi van köztem és közted, hogy harcot indítottál földem ellen?"
Bírák könyve|11|13|Ammon fiainak királya így felelt Jiftach követeinek: "Mivel Izrael elfoglalta földemet, amikor kivonult Egyiptomból, az Arnontól a Jabbokig és a Jordánig, add most vissza békességgel."
Bírák könyve|11|14|Jiftach újra követeket küldött Ammon fiainak királyához, ezzel az üzenettel:
Bírák könyve|11|15|"Ezt mondja Jiftach: Izrael nem foglalta el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét.
Bírák könyve|11|16|Amikor ugyanis Izrael kivonult Egyiptomból, a pusztában vándorolt egészen a Sás-tengerig, majd Kádesbe ért.
Bírák könyve|11|17|Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, hogy mondják meg neki: Engedd meg, kérlek, hogy átvonuljak földeden, Edom királya azonban nem egyezett bele. Elküldött Moáb királyához is, de ő is visszautasította, így Izrael Kádesben maradt.
Bírák könyve|11|18|Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét és eljutott a Moáb földjéről keletre eső vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa.
Bírák könyve|11|19|Izrael ezután követeket küldött Szichonhoz, az amoriták királyához, aki Hesbonban uralkodott. Ezt üzente neki Izrael: Engedd meg kérlek, hogy átvonuljak földeden a nekem rendelt helyre.
Bírák könyve|11|20|Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyűjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban és megtámadta Izraelt.
Bírák könyve|11|21|Az Úr, Izrael Istene azonban Szichont és egész seregét Izrael kezébe adta. Izrael győzött, és az amoritáktól, akik ezen a vidéken éltek, egész földjüket elfoglalta.
Bírák könyve|11|22|Így birtokba vették az amoriták egész földjét az Arnontól a Jabbokig, és a pusztától a Jordánig.
Bírák könyve|11|23|Tehát az Úr, Izrael Istene űzte el az amoritákat népe, Izrael elől. S most visszaköveteled?
Bírák könyve|11|24|Amit Kemosz, a te istened szerzett neked, az vajon nem a tiéd-e? Ugyanígy az is a miénk, amit az Úr, a mi Istenünk szerzett.
Bírák könyve|11|25|Különb akarsz lenni, mint Bálák, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett ő vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút?
Bírák könyve|11|26|Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jázerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza őket akkor?
Bírák könyve|11|27|Ami engem illet, én nem vétettem ellened, de te igazságtalanul bánsz velem, amikor harcot indítasz ellenem. Ítéljen hát ma az Úr, a bíró Izrael és Ammon fiai között!"
Bírák könyve|11|28|Az ammoniták királya azonban nem hallgatott Jiftach üzenetére, amelyet az hozzá intézett.
Bírák könyve|11|29|Az Úr lelke akkor Jiftachra szállt, s ő bejárta Gileádot és Manasszét, bejárta a gileádi Micpát, és a gileádi Micpától Ammon fiai mögé került.
Bírák könyve|11|30|Jiftach fogadalmat tett az Úrnak, és ezt mondta: "Ha kezembe adod Ammon fiait,
Bírák könyve|11|31|akkor aki elsőnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor győztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égőáldozatul."
Bírák könyve|11|32|Jiftach felvonult Ammon fiai ellen, hogy megütközzék velük, és az Úr kezébe adta őket.
Bírák könyve|11|33|Megverte őket Aroertől egészen Minnit vidékéig (húsz várost) és Abal-Keramimig. Ez óriási vereség volt, és Ammon fiai megalázkodtak Izrael fiai előtt.
Bírák könyve|11|34|Amikor Jiftach visszatért Micpából házába, a lánya ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se lánya nem volt.
Bírák könyve|11|35|Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: "Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe előtt és nem vonhatom vissza."
Bírák könyve|11|36|"Atyám - felelte neki -, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain."
Bírák könyve|11|37|Azután ezt mondta atyjának: "De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnőimmel elsirathassam szüzességemet."
Bírák könyve|11|38|"Menj!" - felelte neki és elbocsátotta két hónapra. Erre elment és barátnőivel a hegyekben siratta szüzességét.
Bírák könyve|11|39|Amikor eltelt a két hónap, visszatért atyjához, s az teljesítette fogadalmát, amit tett. Még nem ismert férfit. Így keletkezett Izraelben az a szokás,
Bírák könyve|11|40|hogy Izrael leányai minden évben négy napon át siratják a gileádi Jiftach lányát.
Bírák könyve|12|1|Efraim lakói összegyűltek, átkeltek Szafonnál a Jordánon, és így szóltak Jiftachhoz: "Amikor Ammon fiai ellen hadba vonultál, miért nem hívtál minket is, hogy veled menjünk? Elégetünk házaddal együtt!"
Bírák könyve|12|2|Jiftach így válaszolt nekik: "Nagy vitám volt - népemnek és nekem -, és Ammon fiai szorongattak. Hívtalak benneteket, hogy segítsetek, de nem szabadítottatok ki a kezükből.
Bírák könyve|12|3|Amikor láttam, hogy senki se jön segítségemre, kockára tettem életemet, s kivonultam Ammon fiai ellen, és az Úr kezembe adta őket. Miért vonultatok fel ma ellenem?"
Bírák könyve|12|4|Jiftach összegyűjtötte Gileádból az összes férfit és harcba bocsátkozott Efraimmal. A gileádiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: "Ti gileádiak csak efraimi szökevények vagytok Efraim és Manassze között."
Bírák könyve|12|5|Ekkor Gileád megszállta a Jordán gázlóit Efraimmal szemben, és amikor Efraim szökevényei közül valaki azt mondta: "Szeretnék átmenni", akkor a gileádi emberek megkérdezték tőle: "Efraim fiai közül való vagy?" Ha azt válaszolta, hogy nem,
Bírák könyve|12|6|akkor ezt mondták neki: "Mondd akkor: sibbolet!" Erre azt mondta: "szibbolet", mert nem tudta pontosan kiejteni. Nyomban megragadták, és a Jordán gázlójánál megölték. Negyvenkétezer ember esett el akkor Efraimból.
Bírák könyve|12|7|Jiftach hat évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt a gileádi Jiftach, és városában, Gileádban temették el.
Bírák könyve|12|8|Utána a betlehemi Ibszán lett Izrael bírája.
Bírák könyve|12|9|Harminc fia és harminc lánya volt. Lányait idegenbe adta feleségül, fiainak meg harminc lányt szerzett. Hét évig volt Izrael bírája,
Bírák könyve|12|10|aztán meghalt Ibszán, és Betlehemben temették el.
Bírák könyve|12|11|Utána a Zebulunból való Elon lett bíró Izraelben, és tíz évig kormányozta Izraelt.
Bírák könyve|12|12|Azután meghalt a Zebulunból való Elon, és Zebulun városában, Elonban temették el.
Bírák könyve|12|13|Utána a piratoni Hillel fia, Abdon lett bíró Izraelben.
Bírák könyve|12|14|Negyven fia és harminc unokája volt, s ezek hetven szamáron jártak. Nyolc évig kormányozta Izraelt.
Bírák könyve|12|15|Azután meghalt Abdon, a piratoni Hillel fia, és Piratonban temették el, Efraim földjén, az amalekiták hegységén.
Bírák könyve|13|1|Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket.
Bírák könyve|13|2|Volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddő volt, és nem volt gyermeke.
Bírák könyve|13|3|Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: "Magtalan vagy és nincs fiad.
Bírák könyve|13|4|Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél,
Bírák könyve|13|5|mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből."
Bírák könyve|13|6|Az asszony elment, és elmondta férjének: "Megszólított Istennek egy embere. Isten angyalára hasonlított, olyan fönséges volt. Megkérdeztem tőle, honnan jött, de nem mondta meg nekem a nevét.
Bírák könyve|13|7|Ellenben így szólt hozzám: Fogansz és fiút szülsz. Ezért mostantól ne igyál se bort, se szeszes italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől kezdve halála napjáig."
Bírák könyve|13|8|Mánoah akkor az Úrhoz könyörgött: "Kérlek, Uram, hadd jöjjön el még egyszer az az ember, akit küldtél, s tanítson meg minket rá, mit kell tennünk a születendő gyermekkel."
Bírák könyve|13|9|Az Úr meghallgatta Mánoahot, és az Úr angyala újra eljött az asszonyhoz, akkor, amikor épp a mezőn volt, és férje, Mánoah nem volt vele.
Bírák könyve|13|10|Az asszony gyorsan elszaladt és tudtára adta férjének a dolgot. Így szólt hozzá: "Megjelent az az ember, aki a múltkor járt nálam."
Bírák könyve|13|11|Mánoah fölkelt, követte feleségét, odament az emberhez és így szólt hozzá: "Te vagy az az ember, aki ezzel az asszonnyal beszéltél?" "Én vagyok" - válaszolta.
Bírák könyve|13|12|Mánoah erre azt mondta: "Ha szavad valóra válik, mi legyen a tennivalónk a gyermek körül?"
Bírák könyve|13|13|Az Úr angyala így válaszolt Mánoahnak: "Az asszony tartózkodjék mindattól, amit mondtam neki.
Bírák könyve|13|14|Ne fogyasszon semmi olyat, ami a szőlőtőkéről való, ne igyék bort, se részegítő italt, ne egyék semmi tisztátalant, s tartsa meg mindazt, amit meghagytam neki."
Bírák könyve|13|15|Mánoah akkor így szólt az Úr angyalához: "Engedd meg, hogy marasztaljunk és elkészítsünk számodra egy kecskét."
Bírák könyve|13|16|Mánoah akkor megkérdezte az Úr angyalától: "Mi a neved? Ha ugyanis beteljesedik a szavad, szeretnénk megtisztelni."
Bírák könyve|13|17|Az Úr angyala azt felelte: "Miért kérdezősködöl nevem felől, mikor azt titok fedi?"
Bírák könyve|13|18|Erre Mánoah vette a kecskét az ételáldozattal együtt, és bemutatta a sziklán égőáldozatul az Úrnak, aki titokzatos dolgokat művel.
Bírák könyve|13|19|Amikor a láng az ég felé csapott az oltárról, az Úr angyala fölemelkedett ebben a lángban. Mánoah és felesége látták és arcra borultak a földön.
Bírák könyve|13|20|Az Úr angyala többé nem jelent meg sem Mánoahnak, sem feleségének, és Mánoah megértette, hogy az Úr angyala volt.
Bírák könyve|13|21|"Egész biztosan meg kell halnunk - mondta Mánoah feleségének -, mert Istent láttuk."
Bírák könyve|13|22|Felesége így válaszolt neki: "Ha az Úrnak az volna a szándéka, hogy megöljön minket, akkor nem fogadott volna el kezünkből égő- és ételáldozatot, és nem adta volna most nekünk ezeket az utasításokat."
Bírák könyve|13|23|Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnőtt, az Úr megáldotta
Bírák könyve|13|24|és az Úr lelke irányítani kezdte Mahane-Dán táborában, Szorea és Estaol között.
Bírák könyve|14|1|Sámson lement Timnába, és ott meglátott a filiszteusok lányai közt egy nőt.
Bírák könyve|14|2|Amikor visszament, elbeszélte apjának és anyjának: "Láttam Timnában a filiszteusok lányai között egy nőt. Vegyétek nekem feleségül."
Bírák könyve|14|3|Apja és anyja így szólt hozzá: "Nincsen nő törzsed tagjai közt és egész népedben, hogy elmész, és a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni?" De Sámson így válaszolt apjának: "Azt szerezd meg, mert az tetszett meg nekem."
Bírák könyve|14|4|Apja és anyja ugyanis nem tudta, hogy ezt az Úr sugallta, s hogy csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Ebben az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izraelen.
Bírák könyve|14|5|Sámson lement Timnába. Amikor a timnai szőlőhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán.
Bírák könyve|14|6|Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépett volna szét. Apjának meg anyjának azonban nem mondta el, mit tett.
Bírák könyve|14|7|Lement, s beszélt a lánnyal - tetszett neki.
Bírák könyve|14|8|Egy idő múlva aztán visszatért, hogy feleségül vegye a lányt. Kitérőt tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját. S lám, az oroszlán csontvázában méhraj volt és lépesméz.
Bírák könyve|14|9|Felmarkolta, s menet közben eszegette. Amikor hazaért apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek belőle, de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán csontvázából szedte ki.
Bírák könyve|14|10|Ezután lement asszonyához. Ott hét napig tartó lakomát rendeztek Sámsonnak, mert ez volt a szokásuk a legényeknek.
Bírák könyve|14|11|Mivel azonban tartottak tőle, harminc kísérőt adtak mellé, hogy a közelében legyenek.
Bírák könyve|14|12|Sámson így szólt hozzájuk: "Találós kérdést szeretnék nektek föladni. Ha meg tudjátok fejteni a lakoma hét napja alatt, akkor harminc inget és harminc váltóruhát adok nektek.
Bírák könyve|14|13|Ha ellenben nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc váltóruhát." Azt válaszolták neki: "Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk."
Bírák könyve|14|14|Így szólt hozzájuk: "Eledel jött ki az evőből, s édesség került ki az erősből." De három napig nem tudták megfejteni a találós kérdést.
Bírák könyve|14|15|Ezért a negyedik napon így szóltak Sámson feleségéhez: "Vedd rá férjedet, hogy árulja el neked a találós kérdés értelmét, mert ha nem, akkor megégetünk atyád házával egyetemben. Hát azért hívtatok ide, hogy kifosszatok minket?"
Bírák könyve|14|16|Sámsonnak a felesége a nyakába borulva siránkozott. Így beszélt: "Gyűlölsz, nem szeretsz. Találós kérdést adtál föl népem fiainak és nem magyaráztad meg nekem." "Atyámnak és anyámnak sem fejtettem meg, s neked elmondjam?!" - felelte neki.
Bírák könyve|14|17|Erre hét napon át siránkozott a nyakába borulva, ameddig csak tartott a lakoma. A hetedik napon végül elárulta neki a megfejtést, mert folyton zaklatta, ő pedig elmondta népe fiainak.
Bírák könyve|14|18|A hetedik napon, mielőtt betért volna hálószobájába, a városbeliek így szóltak Sámsonhoz: "Méznél vajon mi édesebb, oroszlánnál mi erősebb?" Így válaszolt nekik: "Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna, nem fejtettétek volna meg talányomat."
Bírák könyve|14|19|Akkor leszállt rá az Úr lelke, lement Askalonba, ott megölt harminc embert, elvette amijük volt, és a váltóruhákat odaadta azoknak, akik megfejtették a találós kérdést. Aztán haragra gerjedve visszatért atyja házába.
Bírák könyve|14|20|Sámson feleségét hozzáadták egyik barátjához, aki vőfélyül szolgált neki.
Bírák könyve|15|1|Bizonyos idő elteltével, a gabona aratása idején Sámson elment, hogy meglátogassa feleségét. Vitt neki egy kecskegidát és kijelentette: "Be szeretnék menni feleségemhez a hálószobába." Apósa azonban megtiltotta neki.
Bírák könyve|15|2|"Azt hittem - válaszolta -, hogy meggyűlölted, azért hozzáadtam egy cimborádhoz. De hát a húga nem szebb nála? Legyen helyette ő a feleséged."
Bírák könyve|15|3|Sámson így felelt neki: "Ezúttal nem érhet vád a filiszteusok részéről, ha rosszat teszek nekik."
Bírák könyve|15|4|Ezzel Sámson elment, fogott háromszáz rókát, s szerzett egy csomó csóvát. Az állatokat farkuknál összekötötte egymással, és minden két farok közé tett egy csóvát.
Bírák könyve|15|5|Aztán meggyújtotta a csóvákat, és nekieresztette a rókákat a filiszteusok vetéseinek. Így meggyújtotta a kévéket meg a lábon álló vetéseket, aztán a szőlőket és olajfákat is.
Bírák könyve|15|6|A filiszteusok kérdezgették: "Ki tette ezt?" Ezt a választ kapták: "Sámson, a timnai ember veje, mert elvette tőle feleségét és a barátjának adta." Erre a filiszteusok elmentek, s elégették az asszonyt és családját.
Bírák könyve|15|7|Sámson így szólt: "Mivelhogy így tettetek, nem nyugszom, míg bosszút nem állok rajtatok."
Bírák könyve|15|8|Megverte őket tetőtől talpig, nagy csapást mért rájuk. Ezután lement és Etám sziklabarlangjában telepedett le.
Bírák könyve|15|9|A filiszteusok felvonultak, s Júda földjén ütöttek tábort. Egészen Lehiig nyomultak előre.
Bírák könyve|15|10|A júdeaiak így szóltak hozzájuk: "Avégett jöttünk, hogy megkötözzük Sámsont és elbánjunk vele azért, amit velünk tett."
Bírák könyve|15|11|Erre Júdából lement háromezer ember Etám sziklabarlangjához, és így szóltak Sámsonhoz: "Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Mit tettél?" Így válaszolt nekik: "Amit ők tettek velem, azt tettem én is velük."
Bírák könyve|15|12|"Azért jöttünk - mondták neki -, hogy megkötözzünk és a filiszteusok kezébe adjunk." Sámson így szólt hozzájuk: "Esküdjetek meg nekem, hogy nem öltök meg."
Bírák könyve|15|13|"Nem! - válaszolták neki. - Mi csak megkötözünk és a kezükbe adunk. Arról azonban, hogy megöljünk, szó sem lehet." Meg is kötözték két új kötéllel, és fölhúzták a szikláról.
Bírák könyve|15|14|Amikor Lehibe érkeztek, a filiszteusok diadalordítással elé rohantak. Ám az Úr lelke Sámsonra szállt, s a karján levő kötelek - mint tűztől perzselt fonalak - lemállottak kezéről.
Bírák könyve|15|15|Talált ott egy friss szamárállkapcsot, kinyújtotta kezét, megragadta és agyonvert vele ezer embert.
Bírák könyve|15|16|Sámson ekkor így szólt: "Egy hitvány állkapoccsal jól elpáholtam őket, egy szamár állkapcsával agyonvertem ezer embert."
Bírák könyve|15|17|Amikor befejezte beszédét, elhajította az állkapcsot, és elnevezte azt a helyet Rámát-Lehinek.
Bírák könyve|15|18|Mivel nagyon megszomjazott, így könyörgött az Úrhoz: "Nagy győzelmet arattál szolgád keze által, s most pusztuljak el a szomjúságtól és essem a körülmetéletlenek kezébe?"
Bírák könyve|15|19|Akkor Isten megrepesztette Lehi barlangját, s víz fakadt belőle. Sámson ivott, életereje visszatért és új erőre kapott. Ezért nevezték el ezt a forrást Ain-Hakkorénak. A mai napig is megvan Lehiben.
Bírák könyve|15|20|Sámson húsz évig volt bírája Izraelnek a filiszteusok idejében.
Bírák könyve|16|1|Innen Sámson Gázába ment, ott meglátott egy szajhát és bement hozzá.
Bírák könyve|16|2|A gázai embereknek tudtul adták: "Itt van Sámson!" Őrséget állítottak tehát és figyelték a város kapujánál. Egész éjszaka nyugodtan maradtak és ezt mondták: "Napkeltéig várunk, aztán megöljük."
Bírák könyve|16|3|Sámson éjfélig aludt, éjfélkor fölkelt, fogta a város kapujának szárnyait, a két ajtófélfát a pántokkal együtt kirántotta, vállára vette és elvitte a Hebronra néző hegy tetejére és ott letette.
Bírák könyve|16|4|Ezután beleszeretett a Szórak völgyében egy nőbe, akinek Delila volt a neve.
Bírák könyve|16|5|A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá és azt mondták neki: "Szedd rá és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüst sékelt."
Bírák könyve|16|6|Delila így szólt Sámsonhoz: "Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?"
Bírák könyve|16|7|Sámson így felelt neki: "Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, amelyet még nem szárítottak ki, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember".
Bírák könyve|16|8|A filiszteusok fejedelmei vittek Delilának hét friss húrkötelet, amit még nem szárítottak ki, és ő megkötözte velük.
Bírák könyve|16|9|Az embereket lesbe állította a szobájában, aztán odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" De ő eltépte a köteleket, ahogyan a kócfonál elszakad, amikor a tűz megperzseli. Így erejének titka rejtve maradt.
Bírák könyve|16|10|Ám Delila így szólt Sámsonhoz: "Rászedtél és hazudtál nekem. Most azonban mondd meg nekem, mivel lehetne megkötözni."
Bírák könyve|16|11|Így válaszolt neki: "Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még nem használtak semmire, elveszítem erőmet és olyan leszek, mint a többi ember."
Bírák könyve|16|12|Akkor Delila új köteleket vett, megkötözte velük és odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Az emberek lesben álltak a szobájában. Ám ő úgy széttépte a köteleket, amelyek a karjait fogva tartották, mint a cérnaszálat.
Bírák könyve|16|13|Delila ekkor így szólt Sámsonhoz: "Eddig mindig rászedtél és hazudtál nekem. Most már mondd meg, mivel lehetne megkötözni." Így felelt neki: "Ha összefonod fejemen a hét hajfürtöt és odaerősíted a takácsok szálfeszítőjével, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember."
Bírák könyve|16|14|Delila elaltatta, azután összefonta Sámson fején a hét hajfürtöt, odaerősítette a takácsok szálfeszítőjével és odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából, s kirántotta a szálfeszítőt és a fonatot. Így erejének titka rejtve maradt.
Bírák könyve|16|15|Delila így szólt hozzá: "Hogy mondhatsz olyat, hogy szeretsz, amikor szíved nincs velem? Már háromszor rászedtél és nem mondtad meg nekem, hogy miben rejlik nagy erőd."
Bírák könyve|16|16|Mivel egész nap gyötörte szavaival és zaklatta, halálra fáradt.
Bírák könyve|16|17|Feltárta hát előtte egész szívét és így szólt: "Borotva sose ért fejemhez, mert az Isten nazírja vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember."
Bírák könyve|16|18|Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit és ezt mondta nekik: "Most gyertek, mert kitárta előttem egész szívét." A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is.
Bírák könyve|16|19|Erre ő elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni és ereje elhagyta.
Bírák könyve|16|20|Delila odakiáltotta neki: "Rád törtek a filiszteusok, Sámson!" Erre fölébredt álmából s azt mondta: "Kikeveredek a bajból, mint máskor és kiszabadítom magamat." Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle.
Bírák könyve|16|21|A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét és levitték Gázába. Kettős lánccal megkötözték és a fogságban malmot hajtattak vele.
Bírák könyve|16|22|Közben fején újra nőni kezdett a haj azután, hogy lenyírták.
Bírák könyve|16|23|A filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták: "Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont!"
Bírák könyve|16|24|Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére és ezt mondta: "Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt."
Bírák könyve|16|25|Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: "Hívjátok elő Sámsont, hadd mulattasson minket!" Elővezették Sámsont a börtönből, és ő játszott előttük. Utána odaállították az oszlopok közé.
Bírák könyve|16|26|Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki a kezénél fogva vezette: "Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam."
Bírák könyve|16|27|A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetőn volt vagy háromezer ember, férfi és nő, akik nézték Sámson játékát.
Bírák könyve|16|28|Sámson akkor az Úrhoz könyörgött és így szólt: "Uram, Isten, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erőt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért."
Bírák könyve|16|29|Sámson átkarolta a két középen álló oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével,
Bírák könyve|16|30|s így szólt: "Haljak meg a filiszteusokkal együtt!" Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg akkor, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.
Bírák könyve|16|31|Testvérei és atyjának háza eljöttek és magukkal vitték. Elszállították és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoahnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.
Bírák könyve|17|1|Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak.
Bírák könyve|17|2|Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstművesnek. Az csinált belőle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került.
Bírák könyve|17|3|Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává.
Bírák könyve|17|4|Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett.
Bírák könyve|17|5|Volt egy fiatal ember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott.
Bírák könyve|17|6|Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához.
Bírák könyve|17|7|Micha így szólt hozzá: "Honnan jössz?" Így válaszolt neki: "Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok."
Bírák könyve|17|8|Micha azt mondta neki: "Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást", és rá is beszélte a levitát.
Bírák könyve|17|9|A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül.
Bírák könyve|17|10|Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt.
Bírák könyve|17|11|"Most már tudom - mondta Micha -, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van."
Bírák könyve|18|1|Abban az időben nem volt király Izraelben. Abban az időben tehát Dán törzse földet keresett, hogy ott letelepedhessen, mert addig a napig nem kapott örökrészt Izrael törzsei között.
Bírák könyve|18|2|Dán fiai elküldtek nemzetségükből öt bátor embert Szoreából és Estaolból, hogy nézzék meg és kémleljék ki a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre a vidéket. Ezek eljutottak Efraim hegyére, egészen Micha házáig, és ott töltötték az éjszakát.
Bírák könyve|18|3|Mivel Micha háza mellett voltak, megismerték a fiatal levita hangját. Odamentek és így szóltak hozzá: "Ki hozott ide téged? Mit csinálsz és mid van itt?"
Bírák könyve|18|4|Így válaszolt nekik: "Ezt és ezt tette velem Micha, szolgálatába fogadott és a papja lettem."
Bírák könyve|18|5|Kérdezd meg Istent - mondták neki -, hadd tudjuk meg, sikeres lesz-e utunk, amire vállalkoztunk."
Bírák könyve|18|6|A pap így válaszolt nekik: "Menjetek békével! Utatokat, amire vállalkoztatok, az Úr tekintete kíséri."
Bírák könyve|18|7|Az öt ember útra kelt és Laisba érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidoniak módjára, nyugodt és magabiztos, hogy semmijük sem hiányzik abból, amit a föld terem, távol vannak a szidoniaktól, és az arámokkal sincs semmi dolguk.
Bírák könyve|18|8|Visszatértek hát testvéreikhez Szoreába és Estaolba. Testvéreik megkérdezték tőlük: "Mi hírt hoztok?"
Bírák könyve|18|9|Így válaszoltak: "Elmentünk és bejártuk a vidéket Laisig. Láttuk, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára. Távol vannak Szidontól és nincs dolguk Arámmal. Gyertek, vonuljunk föl ellenük, mert mi láttuk, hogy a föld kiváló. Miért nem feleltek? Ne tétovázzatok, menjünk, és hódítsuk meg a vidéket!
Bírák könyve|18|10|Ha elmentek oda, védtelen népet találtok. Igaz, hogy a föld eléggé kiterjedt, de Isten olyan földet ad kezetekbe, amelyen semmi sem hiányzik abból, ami csak van a földön."
Bírák könyve|18|11|Elindult tehát Dán nemzetségéből, Szoreából és Estaolból hatszáz fegyverrel fölszerelt ember.
Bírák könyve|18|12|Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet - nyugatra van Kirjat-Jearimtól.
Bírák könyve|18|13|Innen tovább mentek Efraim hegyére és Micha házához értek.
Bírák könyve|18|14|Akkor az az öt ember, aki Lais vidékét kikémlelte, megszólalt, és ezt mondta testvéreinek: "Tudjátok-e, hogy ebben a házban efod, terafim, faragott és öntött szobor van? Gondoljátok meg, mit kell tennetek!"
Bírák könyve|18|15|Letértek tehát útjukról, és abba az irányba mentek. Megtalálták a fiatal levitát Micha házában és üdvözölték.
Bírák könyve|18|16|A Dán fiai közül való hatszáz fölfegyverzett férfi megállt a küszöbnél,
Bírák könyve|18|17|az öt ember pedig, aki a vidéket kikémlelte, belépett, s fogta a faragott szobrot, az efodot, a terafimot [és az öntött szobrot] - közben a pap ott maradt az ajtó küszöbénél a hatszáz fölfegyverzett emberrel.
Bírák könyve|18|18|Amikor ezek beléptek Micha házába, s fogták a faragott szobrot, az efodot, a terafimot meg az öntött szobrot, a pap így szólt: "Mit csináltok?"
Bírák könyve|18|19|"Hallgass - válaszolták neki -, tedd a kezedet a szádra, gyere velünk és légy atyánk és papunk! Jobb neked, ha egy ember házának papja vagy, mintha Izrael valamelyik törzsének és nemzetségének leszel a papja?"
Bírák könyve|18|20|Ez tetszett a papnak, fogta tehát az efodot, a terafimot, valamint a faragott szobrot és elindult a sereggel.
Bírák könyve|18|21|Ezzel útra keltek és továbbmentek. Elöl vitték gyermekeiket, nyájukat és értékes holmijukat.
Bírák könyve|18|22|Már messze jártak Micha házától, amikor azok az emberek, akik Micha háza szomszédságában laktak, fellármázták egymást és Dán fiai után eredtek.
Bírák könyve|18|23|Amikor ezek utánuk kiabáltak Dán fiainak, azok hátrafordultak és így szóltak Michához: "Mi bajod, hogy így kiabálsz?"
Bírák könyve|18|24|Így felelt nekik: "Elvittétek istenemet, akit csináltam magamnak és a papot. Elvonultok és nekem mi marad? Hogyan kérdezhetitek hát tőlem: mi bajom?"
Bírák könyve|18|25|Dán fiai így feleltek neki: "Ne halljuk többé a szavad! Vigyázz, hogy ezek a felindult emberek rád ne vessék magukat és el ne vessz házad népével együtt."
Bírák könyve|18|26|Dán fiai ezzel továbbmentek. Micha pedig, mivel látta, hogy erősebbek nála, visszafordult és hazament.
Bírák könyve|18|27|Ezek pedig fogták a Micha készítette istent és a papot, aki szolgált nála, s Lais ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen. Kardélre hányták, a várost meg lángba borították.
Bírák könyve|18|28|Senki sem sietett segítségükre, mert távol voltak Szidontól és nem érintkeztek Arámmal. Abban a völgyben feküdt, amely Bet-Rehob felé nyúlik. Újjáépítették a várost, letelepedtek benne,
Bírák könyve|18|29|és elnevezték Dánnak, mégpedig atyjuk nevéről, aki Izraeltől született. Kezdetben azonban Lais volt a város neve.
Bírák könyve|18|30|Dán fiai felállították maguknak a faragott szobrot. Mózes fiának, Gersonnak a fia, Jonatán, majd utána az ő fiai voltak a papok Dán törzsében egészen addig a napig, amíg a népet fogságba nem vitték.
Bírák könyve|18|31|Felállították számukra a faragott szobrot, amelyet Micha csinált, és ez sokáig ott maradt, egészen addig, amíg az Isten háza Silóban volt.
Bírák könyve|19|1|Abban az időben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betleheméből hozott magának egy mellékfeleséget.
Bírák könyve|19|2|Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig.
Bírák könyve|19|3|Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje.
Bírák könyve|19|4|Apósa - a fiatalasszony apja - tartóztatta, és ő ott is maradt három napig. Ettek, ittak és ott töltötték az éjszakát.
Bírák könyve|19|5|A negyedik napon kora reggel fölkeltek, és a levita indulni készült. A fiatalasszony apja azonban így szólt vejéhez: "Egyél egy falat kenyeret, gyűjts erőt és úgy indulj el."
Bírák könyve|19|6|Letelepedtek s hozzáfogtak enni és inni mindketten. Aztán a fiatalasszony apja így szólt a férjhez: "Egyezz bele, töltsd itt az éjszakát és örüljön szíved."
Bírák könyve|19|7|Amikor az ember fölkelt, hogy útra keljen, apósa nagyon tartóztatta. Ott maradt hát és ott töltötte az éjszakát.
Bírák könyve|19|8|Az ötödik napon kora reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja így szólt hozzá: "Gyűjts előbb erőt!" Így hosszasan elidőztek, s egészen napnyugtáig eszegettek egymással.
Bírák könyve|19|9|Ekkor a férj fölkelt, hogy mellékfeleségével és szolgájával útra keljen. Ám apósa, a fiatalasszony apja így szólt hozzá: "Nézd, a nap már estére hajol. Töltsd hát itt az éjszakát és örüljön a szíved. Holnap reggel aztán elindulhattok és visszatérhetsz sátradba."
Bírák könyve|19|10|A férj azonban nem egyezett bele, hogy ott töltsék az éjszakát. Fölkelt, elindult és eljutott Jebuz - vagyis Jeruzsálem - elé. Vele volt két málházott szamara, mellékfelesége és szolgája.
Bírák könyve|19|11|Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: "Gyere, térjünk le és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát."
Bírák könyve|19|12|Ura azonban így válaszolt neki: "Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig.
Bírák könyve|19|13|Menjünk - mondta szolgájának -, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában."
Bírák könyve|19|14|Elindultak és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott.
Bírák könyve|19|15|Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára.
Bírák könyve|19|16|Egyszer csak jött egy öregember. A mezőről igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységéről való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak.
Bírák könyve|19|17|Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: "Honnan jössz és hová mész?"
Bírák könyve|19|18|Így válaszolt neki: "Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában.
Bírák könyve|19|19|Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk."
Bírák könyve|19|20|"Légy üdvöz! - mondta neki az öregember. - Hadd gondoskodjam mindenről, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!"
Bírák könyve|19|21|Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, ők maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak.
Bírák könyve|19|22|Míg erőt gyűjtöttek, a városbeli emberek - Béliál fiai - körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: "Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg."
Bírák könyve|19|23|Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: "Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot.
Bírák könyve|19|24|Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot."
Bírák könyve|19|25|Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erőszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték.
Bírák könyve|19|26|Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott.
Bírák könyve|19|27|Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve.
Bírák könyve|19|28|"Kelj föl - mondta neki -, és induljunk!" De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt és hazatért.
Bírák könyve|19|29|Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába.
Bírák könyve|19|30|Utasította követeit: "Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjéről a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok és beszéljetek." Aki csak látta, így szólt: "Ilyen dolog soha nem történt és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból."
Bírák könyve|20|1|Egy emberként kivonult Izrael minden fia, összegyűlt az egész közösség Dántól Beersebáig és Gileád földje az Úrnál Micpában.
Bírák könyve|20|2|Az egész népnek ott voltak a vezetői - Izraelnek minden törzse - az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer kardforgató férfi.
Bírák könyve|20|3|Benjamin fiai tudták, hogy Izrael fiai felvonultak Micpába. Izrael fiai megkérdezték: "Beszéljétek el, hogyan történt ez a gonoszság."
Bírák könyve|20|4|A levita, a megölt asszony férje így válaszolt: "A Benjaminhoz tartozó Gibeába mentem a mellékfeleségemmel, hogy ott töltsem az éjszakát.
Bírák könyve|20|5|Gibea lakói fölkeltek ellenem, és az éjszaka folyamán körülvették a házat, ahol voltam. Meg akartak ölni, mellékfeleségemen pedig erőszakot követtek el annyira, hogy belehalt.
Bírák könyve|20|6|Erre fogtam mellékfeleségemet, darabokra vágtam, és elküldtem Izrael földjének minden vidékére, mert gonoszság történt Izraelben.
Bírák könyve|20|7|Lám, most itt vagytok mindnyájan, Izrael fiai. Tanácskozzátok meg a dolgot és hozzatok határozatot."
Bírák könyve|20|8|Az egész nép fölkelt, és egy emberként így szólt: "Senki se megy vissza közülünk sátrába, és senki se tér vissza házába.
Bírák könyve|20|9|Nézzétek, ezt tesszük Gibeával: Sorsot vetünk rá.
Bírák könyve|20|10|Izrael minden törzséből kiválasztunk tíz embert százra, százat ezerre, ezret tízezerre. Ezek élelmet visznek a seregnek, azoknak, akik elmennek és megbüntetik Benjamin Gibeáját azért az aljasságért, amit elkövetett Izraelben."
Bírák könyve|20|11|Egybe is gyűltek egy emberként - egész Izrael -, a város ellen.
Bírák könyve|20|12|Izrael törzsei követeket küldtek Benjamin egész törzséhez ezzel az üzenettel: "Milyen gonoszság történt nálatok?
Bírák könyve|20|13|Most hát adjátok ki azokat az elvetemült embereket, akik Gibeában vannak, hadd öljük meg őket, s így eltávolítsuk, ami gonosz, Izraelből." Benjamin fiai azonban nem akartak hallgatni testvéreiknek, Izrael fiainak szavára.
Bírák könyve|20|14|Benjamin fiai városaikat elhagyva összegyűltek Gibeában, hogy harcoljanak Izrael fiai ellen.
Bírák könyve|20|15|Benjamin fiai, akik összejöttek a városokból ezen a napon: huszonötezer kardforgató férfit tettek ki, nem számítva Gibea lakóit, s akiket számba vettek.
Bírák könyve|20|16|Ebben a seregben volt hétszáz mindkét kezét jól használó válogatott férfi. Ezek a parittyakővel a hajszálat is hibátlanul eltalálták.
Bírák könyve|20|17|Izrael embereit is összeszámlálták, Benjamin fiait nem számítva négyszázezer kardforgatásra alkalmas férfi volt, mind harcedzett.
Bírák könyve|20|18|Fölkeltek és Bételbe mentek, hogy megkérdezzék Istent. "Ki vonuljon fel közülünk elsőnek, hogy megtámadja Benjamin fiait?" - kérdezték Izrael fiai. Az Úr így felelt: "Júda menjen fel elsőnek."
Bírák könyve|20|19|Reggel Izrael fiai útra keltek, és Gibeával szemközt ütöttek tábort.
Bírák könyve|20|20|Izrael fiai elindultak, hogy harcot indítsanak Benjamin ellen, s csatasorba álltak Gibeával szemben.
Bírák könyve|20|21|Benjamin fiai azonban kitörtek Gibeából, s földre terítettek ezen a napon Izraelből huszonkétezer embert.
Bírák könyve|20|22|Izrael fiai elmentek és egész estig sírtak az Úr előtt, azután megkérdezték az Urat. Így szóltak: "Fölvegyem újra a harcot testvéreim, Benjamin fiai ellen?" Az Úr azt válaszolta: "Vonuljatok föl ellene!"
Bírák könyve|20|23|Izrael fiainak serege újra nekibátorodott, s csatasorba állt ugyanazon a helyen, mint az első napon.
Bírák könyve|20|24|Aztán a második napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen.
Bírák könyve|20|25|De Benjamin ezen a második napon is kirontott Gibeából, és földre terített Izrael fiaiból tizennyolcezer kardforgató harcost.
Bírák könyve|20|26|Akkor Izrael fiai és az egész nép fölkerekedett, és elmentek Bételbe. Sírtak az Úr előtt ülve, böjtöltek azon a napon egészen estig és égő- meg közösségi áldozatot mutattak be az Úrnak.
Bírák könyve|20|27|Aztán Izrael fiai megkérdezték az Urat. Ebben az időben ugyanis ott volt Isten szövetségének a ládája,
Bírák könyve|20|28|és Áron fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász teljesített előtte szolgálatot. Így beszéltek: "Újra harcba bocsátkozzam testvéreimmel, Benjamin fiaival, vagy tegyek le róla?" Az Úr így válaszolt: "Vonuljatok fel, mert holnap kezetekbe adom."
Bírák könyve|20|29|Akkor Izrael csapatokat állított lesbe Gibea körül.
Bírák könyve|20|30|Aztán a harmadik napon Izrael fiai fölvonultak Benjamin fiai ellen, és csatasorba álltak Gibeával szemben, mint már kétszer is.
Bírák könyve|20|31|Benjamin fiai kivonultak ellenük, és jó messze mentek a várostól. Mint más alkalmakkor, kezdték a népükből való embereket kaszabolni azokon az utakon, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeonba vezet, s leterítettek a nyílt mezőn mintegy harminc embert Izraelből.
Bírák könyve|20|32|Benjamin fiai így vélekedtek: "Most is legyőzzük őket, mint azelőtt." Izrael fiai azonban így válaszoltak: "Fussunk és csaljuk őket távol a várostól, ki az utakra.
Bírák könyve|20|33|Izrael fiai mind hagyják el helyüket, és Baal-Támárnál álljanak csatasorba, Izrael lesbe állított csapatai pedig húzódjanak helyükről Gibeától nyugatra."
Bírák könyve|20|34|Tízezer, egész Izraelből válogatott ember vonult Gibea elé. A harc nagyon heves volt, s Benjamin fiai nem tudták, hogy pusztulás vár rájuk.
Bírák könyve|20|35|Az Úr megverte Benjamint Izrael előtt, s ezen a napon Izrael fiai megöltek Benjaminból huszonötezer-száz kardforgató harcost.
Bírák könyve|20|36|Benjamin fiai látták, hogy vereséget szenvedtek... Izrael emberei teret engedtek Benjaminnak, mert számítottak a Gibea körül elhelyezett lescsapatokra.