Bírák könyve|20|37|A lesben álló csapatok előrenyomultak, fölfejlődtek Gibea ellen, és kardélre hányták az egész várost.
Bírák könyve|20|38|Izrael emberei a lesben álló csapatokkal abban a jelben egyeztek meg, hogy ezek füstoszlopot bocsátanak fel a városból.
Bírák könyve|20|39|Amikor Izrael emberei harc közben hirtelen megfordultak, Benjamin megkezdte az öldöklést. Izrael embereiből mintegy harmincan elestek. "Egész biztosan legyőzzük őket - gondolták magukban -, mint az első ütközetben."
Bírák könyve|20|40|Ekkor kezdett a jel - a füstoszlop - fölemelkedni a városból. Amint Benjamin hátrafordult, látta, hogy az egész városból lángok törnek az ég felé.
Bírák könyve|20|41|Izrael fiai ekkor hirtelenül megfordultak, Benjamin fiai pedig megrémültek, mert látták, hogy pusztulás vár rájuk.
Bírák könyve|20|42|Futásnak eredtek Izrael fiai elől, és a puszta felé menekültek. A harcolók azonban utánuk nyomultak, s azokat, akik a városból közeledtek, derékba támadva lemészárolták.
Bírák könyve|20|43|Bekerítették Benjamint, megállás nélkül üldözték s letiporták őket egészen Gebáig, kelet felé.
Bírák könyve|20|44|Benjaminból ekkor tizennyolcezer vitéz harcos esett el.
Bírák könyve|20|45|A többiek hátat fordítottak, és a puszta felé menekültek, a Rimmon szikla felé, de összeszedtek közülük az utakon ötezer embert. Azután üldözték Benjamint egészen Gebáig, és megöltek közülük kétezer embert.
Bírák könyve|20|46|A megöltek száma, akik Benjamin fiai közül ezen a napon elestek, huszonötezer embert tett ki, csupa kardforgató vitéz harcost.
Bírák könyve|20|47|Hatszáz ember hátrafordult és a pusztába menekült, a Rimmon sziklához. Ezek négy hónapig a Rimmon sziklánál maradtak.
Bírák könyve|20|48|Izrael fiai Benjamin fiai ellen fordultak, kardélre hányták a városok férfi lakosságát, az állatokat és mindent, amit találtak. Azután fölgyújtottak minden várost, amely Benjaminban található volt.
Bírák könyve|21|1|Izrael férfiai megesküdtek Micpában: "Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz."
Bírák könyve|21|2|Azután a nép Bételbe ment, és ott ült az Úr előtt estig, jajveszékelt és zokogva sírt.
Bírák könyve|21|3|"Ó Urunk, Izrael Istene - mondták -, miért történt ez Izraelben, hogy kivész ma egy törzs Izraelből?"
Bírák könyve|21|4|Másnap kora reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, s égő- és közösségi áldozatot mutatott be.
Bírák könyve|21|5|Majd megkérdezték Izrael fiai: "Izrael törzsei közül melyik nem jött el a gyülekezetbe, az Úrhoz?" Ugyanis ünnepélyesen megesküdtek rá, hogy "aki nem jön el az Úrhoz Micpába, annak meg kell halnia."
Bírák könyve|21|6|Izrael fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjamint és így szóltak: "Ma egy törzs kivész Izraelből.
Bírák könyve|21|7|Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akik megmaradtak? Megesküdtünk az Úrnak, hogy közülünk nem adja senki a lányát feleségül nekik."
Bírák könyve|21|8|Megkérdezték tehát: "Izrael összes törzsei közül melyik nem vonult fel Micpába, az Úrhoz?" Úgy találták a táborban, hogy a gileádi Jábesből nem ment el senki sem a gyülekezetbe.
Bírák könyve|21|9|Megszámolták a népet, és senki sem volt ott a gileádi Jábes lakói közül.
Bírák könyve|21|10|Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: "Menjetek és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is.
Bírák könyve|21|11|Így járjatok el: minden férfin és azokon az asszonyokon, akik már voltak együtt férfival, töltsétek be az átkot, de az érintetlen lányokat hagyjátok életben."
Bírák könyve|21|12|A gileádi Jábes lakói között négyszáz érintetlen lányt találtak, közülük egyet sem érintett férfi. Ezeket elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.
Bírák könyve|21|13|Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik.
Bírák könyve|21|14|Benjamin fiai erre visszatértek, és a gileádi Jábes leányai közül, akiket életben hagytak, feleséget adtak nekik, de mindegyiknek nem adhattak.
Bírák könyve|21|15|A nép sajnálkozott Benjamin miatt, mert az Úr rést ütött Izrael törzsein.
Bírák könyve|21|16|A közösség vénei ezért így szóltak: "Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akiknek nem jutott? Benjamin asszonyai ugyanis elpusztultak."
Bírák könyve|21|17|Aztán hozzáfűzték: "Az örökrésznek érintetlenül Benjaminénak kell maradnia, s nem veszhet ki egy törzs Izraelből.
Bírák könyve|21|18|Hisz mi nem adhatunk nekik feleséget lányaink közül." Izrael fiai ugyanis megesküdtek: "Átkozott legyen, aki feleséget ad Benjaminnak."
Bírák könyve|21|19|Így szóltak: "Van az Úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendőben Silóban szokás megülni [amely Bételtől északra, a Bételből Szichembe vezető úttól keletre, Lebonától meg délre fekszik]."
Bírák könyve|21|20|Ezt tanácsolták tehát Benjamin fiainak: "Menjetek és rejtőzzetek el a szőlőkben.
Bírák könyve|21|21|Amikor észreveszitek, hogy kijönnek Silóban a lányok a körtáncra, gyertek elő a szőlőkből, ragadjon meg ki-ki egyet feleségül Siló lányai közül, és térjetek vissza Benjamin földjére.
Bírák könyve|21|22|Ha atyjuk vagy testvéreik idejönnek és panaszt emelnek ellenetek, ezt mondjuk nekik: Bocsássatok meg nekik, hogy úgy vették feleségüket, mint a háborúban. Ha ti magatok adtátok volna őket nekik, akkor ebben az esetben ti vétkeztetek volna."
Bírák könyve|21|23|Benjamin fiai így tettek, s számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak el a táncolók közül. Azután útra keltek, visszatértek területükre, fölépítették városaikat és letelepedtek bennük.
Bírák könyve|21|24|Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe.
Bírák könyve|21|25|Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.
Bölcsesség könyve|1|1|Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében!
Bölcsesség könyve|1|2|Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.
Bölcsesség könyve|1|3|De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.
Bölcsesség könyve|1|4|Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál.
Bölcsesség könyve|1|5|Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít.
Bölcsesség könyve|1|6|Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait.
Bölcsesség könyve|1|7|Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról.
Bölcsesség könyve|1|8|Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság.
Bölcsesség könyve|1|9|Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket,
Bölcsesség könyve|1|10|hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban.
Bölcsesség könyve|1|11|Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket.
Bölcsesség könyve|1|12|Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel!
Bölcsesség könyve|1|13|Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában.
Bölcsesség könyve|1|14|Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik.
Bölcsesség könyve|1|15|Mert az igazságosság halhatatlan.
Bölcsesség könyve|1|16|Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.
Bölcsesség könyve|2|1|Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból.
Bölcsesség könyve|2|2|Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor.
Bölcsesség könyve|2|3|Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő.
Bölcsesség könyve|2|4|Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai.
Bölcsesség könyve|2|5|Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki.
Bölcsesség könyve|2|6|Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban!
Bölcsesség könyve|2|7|Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se!
Bölcsesség könyve|2|8|Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának!
Bölcsesség könyve|2|9|Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!
Bölcsesség könyve|2|10|Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza!
Bölcsesség könyve|2|11|Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit.
Bölcsesség könyve|2|12|Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen.
Bölcsesség könyve|2|13|Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát.
Bölcsesség könyve|2|14|Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó.
Bölcsesség könyve|2|15|Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai.
Bölcsesség könyve|2|16|Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.
Bölcsesség könyve|2|17|Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!
Bölcsesség könyve|2|18|Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből.
Bölcsesség könyve|2|19|Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét!
Bölcsesség könyve|2|20|Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint - Isten oltalmában részesül!"
Bölcsesség könyve|2|21|Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
Bölcsesség könyve|2|22|Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni.
Bölcsesség könyve|2|23|Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.
Bölcsesség könyve|2|24|A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.
Bölcsesség könyve|3|1|Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket.
Bölcsesség könyve|3|2|Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték,
Bölcsesség könyve|3|3|elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak.
Bölcsesség könyve|3|4|Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal.
Bölcsesség könyve|3|5|Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket.
Bölcsesség könyve|3|6|Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul.
Bölcsesség könyve|3|7|Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.
Bölcsesség könyve|3|8|Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre.
Bölcsesség könyve|3|9|Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrészük.
Bölcsesség könyve|3|10|Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól.
Bölcsesség könyve|3|11|Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik.
Bölcsesség könyve|3|12|Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik és átkozott a nemzetségük.
Bölcsesség könyve|3|13|Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején.
Bölcsesség könyve|3|14|Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában.
Bölcsesség könyve|3|15|Mert nagyszerű a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere nem pusztul el.
Bölcsesség könyve|3|16|A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul.
Bölcsesség könyve|3|17|Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül dicstelen lesz.
Bölcsesség könyve|3|18|Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk.
Bölcsesség könyve|3|19|Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége.
Bölcsesség könyve|4|1|Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri.
Bölcsesség könyve|4|2|Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes küzdelemben.
Bölcsesség könyve|4|3|De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert.
Bölcsesség könyve|4|4|Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi.
Bölcsesség könyve|4|5|Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni.
Bölcsesség könyve|4|6|Mert a törvénytelen egyesülésből támadt gyermekek a bűnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.
Bölcsesség könyve|4|7|Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része.
Bölcsesség könyve|4|8|Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától.
Bölcsesség könyve|4|9|Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor.
Bölcsesség könyve|4|10|Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete.
Bölcsesség könyve|4|11|Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét.
Bölcsesség könyve|4|12|Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket.
Bölcsesség könyve|4|13|Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.
Bölcsesség könyve|4|14|Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre,
Bölcsesség könyve|4|15|hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira és oltalom a szentjeire.
Bölcsesség könyve|4|16|Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét.
Bölcsesség könyve|4|17|Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba.
Bölcsesség könyve|4|18|Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük.
Bölcsesség könyve|4|19|Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük.
Bölcsesség könyve|4|20|Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.
Bölcsesség könyve|5|1|Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.
Bölcsesség könyve|5|2|Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt.
Bölcsesség könyve|5|3|Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:
Bölcsesség könyve|5|4|"Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek.
Bölcsesség könyve|5|5|Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?
Bölcsesség könyve|5|6|Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.
Bölcsesség könyve|5|7|A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.
Bölcsesség könyve|5|8|Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal?
Bölcsesség könyve|5|9|Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;
Bölcsesség könyve|5|10|mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon;
Bölcsesség könyve|5|11|vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;
Bölcsesség könyve|5|12|vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;
Bölcsesség könyve|5|13|mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el."
Bölcsesség könyve|5|14|Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.
Bölcsesség könyve|5|15|Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.
Bölcsesség könyve|5|16|Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket.
Bölcsesség könyve|5|17|Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein.
Bölcsesség könyve|5|18|Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet.
Bölcsesség könyve|5|19|Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel,
Bölcsesség könyve|5|20|bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.
Bölcsesség könyve|5|21|Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak.
Bölcsesség könyve|5|22|És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.
Bölcsesség könyve|5|23|A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.
Bölcsesség könyve|6|1|Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok!
Bölcsesség könyve|6|2|Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára!
Bölcsesség könyve|6|3|A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat.
Bölcsesség könyve|6|4|Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint.
Bölcsesség könyve|6|5|Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre.
Bölcsesség könyve|6|6|A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár.
Bölcsesség könyve|6|7|Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek.
Bölcsesség könyve|6|8|A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár.
Bölcsesség könyve|6|9|Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok és el ne bukjatok.
Bölcsesség könyve|6|10|Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni.
Bölcsesség könyve|6|11|Áhítsátok hát szavaimat és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek.
Bölcsesség könyve|6|12|A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik.
Bölcsesség könyve|6|13|Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá.
Bölcsesség könyve|6|14|Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.
Bölcsesség könyve|6|15|Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól.
Bölcsesség könyve|6|16|Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.
Bölcsesség könyve|6|17|Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet).
Bölcsesség könyve|6|18|A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása,
Bölcsesség könyve|6|19|s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe.
Bölcsesség könyve|6|20|Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz.
Bölcsesség könyve|6|21|Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!
Bölcsesség könyve|6|22|Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot.
Bölcsesség könyve|6|23|Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez.
Bölcsesség könyve|6|24|A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek.
Bölcsesség könyve|6|25|Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!
Bölcsesség könyve|7|1|Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet.
Bölcsesség könyve|7|2|Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve.
Bölcsesség könyve|7|3|Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké.
Bölcsesség könyve|7|4|Pólyában és gondok közt neveltek.
Bölcsesség könyve|7|5|Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.
Bölcsesség könyve|7|6|Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.
Bölcsesség könyve|7|7|Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.
Bölcsesség könyve|7|8|Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.
Bölcsesség könyve|7|9|A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.
Bölcsesség könyve|7|10|Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.
Bölcsesség könyve|7|11|De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében.
Bölcsesség könyve|7|12|Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az.
Bölcsesség könyve|7|13|Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.
Bölcsesség könyve|7|14|Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.
Bölcsesség könyve|7|15|Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.
Bölcsesség könyve|7|16|Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.
Bölcsesség könyve|7|17|Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését,
Bölcsesség könyve|7|18|az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását,
Bölcsesség könyve|7|19|az év lefolyását és a csillagok állását,
Bölcsesség könyve|7|20|az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét.
Bölcsesség könyve|7|21|Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.
Bölcsesség könyve|7|22|Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles,
Bölcsesség könyve|7|23|akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.
Bölcsesség könyve|7|24|Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.
Bölcsesség könyve|7|25|Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.
Bölcsesség könyve|7|26|Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.
Bölcsesség könyve|7|27|Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.
Bölcsesség könyve|7|28|Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,
Bölcsesség könyve|7|29|mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,
Bölcsesség könyve|7|30|mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.
Bölcsesség könyve|8|1|Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.
Bölcsesség könyve|8|2|Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének.
Bölcsesség könyve|8|3|Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti.
Bölcsesség könyve|8|4|mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg.
Bölcsesség könyve|8|5|Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot?
Bölcsesség könyve|8|6|Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon?
Bölcsesség könyve|8|7|És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.
Bölcsesség könyve|8|8|Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.
Bölcsesség könyve|8|9|Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz.
Bölcsesség könyve|8|10|Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok.
Bölcsesség könyve|8|11|A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok.
Bölcsesség könyve|8|12|Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.
Bölcsesség könyve|8|13|Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra.
Bölcsesség könyve|8|14|Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim.
Bölcsesség könyve|8|15|A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.
Bölcsesség könyve|8|16|Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm.
Bölcsesség könyve|8|17|Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon,
Bölcsesség könyve|8|18|a vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév; szétnéztem és kerestem, hogyan vihetném házamba.
Bölcsesség könyve|8|19|Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül,
Bölcsesség könyve|8|20|vagy helyesebben, mivel jó voltam, tiszta testhez jutottam.
Bölcsesség könyve|8|21|De mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja - már az is okosság volt tudni, hogy kinek az adománya -, azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá és szívem mélyéből mondtam:
Bölcsesség könyve|9|1|Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent,
Bölcsesség könyve|9|2|és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,
Bölcsesség könyve|9|3|és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot:
Bölcsesség könyve|9|4|add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül.
Bölcsesség könyve|9|5|Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez.
Bölcsesség könyve|9|6|Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni.
Bölcsesség könyve|9|7|Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává.
Bölcsesség könyve|9|8|Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél.
Bölcsesség könyve|9|9|Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint.
Bölcsesség könyve|9|10|Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben.
Bölcsesség könyve|9|11|Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával.
Bölcsesség könyve|9|12|Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára.
Bölcsesség könyve|9|13|Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?
Bölcsesség könyve|9|14|Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok.
Bölcsesség könyve|9|15|Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére.
Bölcsesség könyve|9|16|Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?
Bölcsesség könyve|9|17|Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet?
Bölcsesség könyve|9|18|Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben.
Bölcsesség könyve|9|19|Csak a bölcsesség által menekültek meg.
Bölcsesség könyve|10|1|Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából;
Bölcsesség könyve|10|2|és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék.
Bölcsesség könyve|10|3|De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult testvérgyilkos dühébe.
Bölcsesség könyve|10|4|Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat.
Bölcsesség könyve|10|5|Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is.
Bölcsesség könyve|10|6|Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az "Ötvárosra" zúdult.
Bölcsesség könyve|10|7|Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredő sóoszlop.
Bölcsesség könyve|10|8|Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bűnhődtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élőknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek.
Bölcsesség könyve|10|9|A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból.
Bölcsesség könyve|10|10|Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elől menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta.
Bölcsesség könyve|10|11|Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette.
Bölcsesség könyve|10|12|Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, és nehéz küzdelemben győzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erősebb.
Bölcsesség könyve|10|13|Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől.
Bölcsesség könyve|10|14|Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.
Bölcsesség könyve|10|15|A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából.
Bölcsesség könyve|10|16|Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben.
Bölcsesség könyve|10|17|Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül.
Bölcsesség könyve|10|18|Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a hatalmas vízen.
Bölcsesség könyve|10|19|Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyéből újra partra vetette.
Bölcsesség könyve|10|20|Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet.
Bölcsesség könyve|10|21|Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét.
Bölcsesség könyve|11|1|Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat.
Bölcsesség könyve|11|2|Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel sátrukat.
Bölcsesség könyve|11|3|Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket.
Bölcsesség könyve|11|4|Gyötörte őket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál.
Bölcsesség könyve|11|5|Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak.
Bölcsesség könyve|11|6|A folyónak ki nem apadó forrásvize helyett, amelyet azoknak (az egyiptomiaknak) undorító vére tett zavarossá,
Bölcsesség könyve|11|7|büntetésül a gyermekgyilkos rendeletért, nekik (Izrael fiainak) váratlanul bőséges vizet adtál,
Bölcsesség könyve|11|8|és így az egykori szomjúsággal megmutattad, milyen súlyosan büntetted ellenségeiket.
Bölcsesség könyve|11|9|Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, mekkora gyötrelmet kellett elszenvedniük az istenteleneknek, akiket haragodban megbüntettél.
Bölcsesség könyve|11|10|Mert őket - intő atyaként - csak próbára tetted, azokat azonban szigorú királyként elítélted és megbüntetted.
Bölcsesség könyve|11|11|Tőlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrődtek, mint a közelükben.
Bölcsesség könyve|11|12|Mert kétszeres gyötrelem fogta el őket és sóhajtozás, amikor a múltra emlékeztek.
Bölcsesség könyve|11|13|Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat.
Bölcsesség könyve|11|14|Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más szomjúság gyötörte őket, mint az igazakat.
Bölcsesség könyve|11|15|Amikor dőreségük és istentelen gondolkodásuk félrevezette őket, és oktalan csúszómászókat és alávaló állatokat tiszteltek, büntetésül oktalan állatok sokaságát küldted rájuk,
Bölcsesség könyve|11|16|hogy megtudják: ki-ki azzal bűnhődik, amivel vétkezik.
Bölcsesség könyve|11|17|Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki, seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt,
Bölcsesség könyve|11|18|vagy újfajta, dühös, ezaddig ismeretlen fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek vagy sistergő gőzt fújnak, vagy a szemükből iszonyú szikrákat hánynak,
Bölcsesség könyve|11|19|amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el őket, hanem amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna őket.
Bölcsesség könyve|11|20|De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna őket, ha a bosszúló igazságosság üldözőbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli őket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.
Bölcsesség könyve|11|21|Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?
Bölcsesség könyve|11|22|Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp.
Bölcsesség könyve|11|23|De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak.
Bölcsesség könyve|11|24|Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna.
Bölcsesség könyve|11|25|Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre?
Bölcsesség könyve|11|26|De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.
Bölcsesség könyve|12|1|Mert a te el nem múló szellemed van mindenben.
Bölcsesség könyve|12|2|Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.
Bölcsesség könyve|12|3|Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan,
Bölcsesség könyve|12|4|szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt.
Bölcsesség könyve|12|5|A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belső részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel,
Bölcsesség könyve|12|6|és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által,
Bölcsesség könyve|12|7|hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon.
Bölcsesség könyve|12|8|De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged előőrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák őket, apránként.
Bölcsesség könyve|12|9|Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket.
Bölcsesség könyve|12|10|De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha.
Bölcsesség könyve|12|11|Hisz átkozott fajzat voltak kezdettől fogva!
Bölcsesség könyve|12|12|Hisz ki mondhatná (neked): "Mit tettél?" Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva?
Bölcsesség könyve|12|13|Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul,
Bölcsesség könyve|12|14|sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél.
Bölcsesség könyve|12|15|De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre.
Bölcsesség könyve|12|16|Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz.
Bölcsesség könyve|12|17|Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat.
Bölcsesség könyve|12|18|Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.
Bölcsesség könyve|12|19|Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra.
Bölcsesség könyve|12|20|Mert ha már gyermekeid ellenségeit, és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, időt és lehetőséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak,
Bölcsesség könyve|12|21|akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél!
Bölcsesség könyve|12|22|Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban.
Bölcsesség könyve|12|23|Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyűségeikkel gyötörted.
Bölcsesség könyve|12|24|Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyű gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt visszataszító és megvetett.
Bölcsesség könyve|12|25|Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot űzött belőlük.
Bölcsesség könyve|12|26|Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük.
Bölcsesség könyve|12|27|Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tőlük, belátták, hogy az az igaz Isten, akiről azelőtt nem akartak tudni. Ez az igen nagy büntetés is ezért érte őket.
Bölcsesség könyve|13|1|Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt,
Bölcsesség könyve|13|2|hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek.
Bölcsesség könyve|13|3|Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket.
Bölcsesség könyve|13|4|Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük.
Bölcsesség könyve|13|5|Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket.
Bölcsesség könyve|13|6|De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.
Bölcsesség könyve|13|7|Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket.
Bölcsesség könyve|13|8|Még sincs mentségük ezeknek sem.
Bölcsesség könyve|13|9|Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát?
Bölcsesség könyve|13|10|De boldogtalanok voltak és holt dolgokba vetették reményüket, akik emberi kéz műveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt, műtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idők keze munkáját.
Bölcsesség könyve|13|11|Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész kérgét és szakszerűen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belőle, mindennapi használatra.
Bölcsesség könyve|13|12|A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék.
Bölcsesség könyve|13|13|Ami pedig megmarad belőle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja,
Bölcsesség könyve|13|14|vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta minden foltot.
Bölcsesség könyve|13|15|Majd megfelelő házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel odaerősíti.
Bölcsesség könyve|13|16|Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul.
Bölcsesség könyve|13|17|Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért.
Bölcsesség könyve|13|18|A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért, szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani.
Bölcsesség könyve|13|19|Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erőt, aminek keze erőtlen.
Bölcsesség könyve|14|1|Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely viszi.
Bölcsesség könyve|14|2|Mert ezt keresetvágy eszelte ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette,
Bölcsesség könyve|14|3|és a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok között.
Bölcsesség könyve|14|4|Megmutattad ezáltal, hogy minden helyzetből ki tudsz szabadítani, s így hajóra szállhat az is, akinek (a hajózásban) nincsen jártassága.
Bölcsesség könyve|14|5|Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed művei ne heverjenek parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat.
Bölcsesség könyve|14|6|Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.
Bölcsesség könyve|14|7|Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál.
Bölcsesség könyve|14|8|Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték.
Bölcsesség könyve|14|9|Mert egyaránt utálatos Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása.
Bölcsesség könyve|14|10|És készítőjével együtt a mű is bűnhődik.
Bölcsesség könyve|14|11|Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek lelkének és kelepce a balgák lábának.
Bölcsesség könyve|14|12|Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása.
Bölcsesség könyve|14|13|Hisz sem kezdettől fogva nem léteztek, sem örökké nem maradnak meg.
Bölcsesség könyve|14|14|Csak az emberek esztelen balgasága révén jöttek a világra; ezért gyors elmúlás vár rájuk.
Bölcsesség könyve|14|15|Egy apa, akit nagyon korai gyász emésztett, elkészítette hirtelen elragadott gyermekének képmását, az immár halott embert istenként tisztelte, és alattvalóit titkos szertartásokra és áldozatokra kötelezte.
Bölcsesség könyve|14|16|Idővel az istentelen szokás megszilárdult és törvényként megtartották.
Bölcsesség könyve|14|17|A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtől szemben tisztelni, mivel távol laktak tőlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hű képet készítettek maguknak, hogy a távol levő előtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna.
Bölcsesség könyve|14|18|Tiszteletük fokozására a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik (a királyt) nem is ismerték.
Bölcsesség könyve|14|19|Mert ez (a művész), hogy az uralkodó kedvében járjon, egész művészetét latba vetette, hogy minél szebben megmintázza.
Bölcsesség könyve|14|20|Az alkotás szépségétől elragadott tömeg pedig most már az imádás tárgyának tekintette, akit kevéssel azelőtt még csak emberként tiszteltek.
Bölcsesség könyve|14|21|Az élet romlására vezetett, hogy az emberek valami szerencsétlenség vagy az uralkodó hatalmának áldozataként a közölhetetlen nevet kőre és fára ruházták.
Bölcsesség könyve|14|22|De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik.
Bölcsesség könyve|14|23|Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat, vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal,
Bölcsesség könyve|14|24|nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti.
Bölcsesség könyve|14|25|Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés,
Bölcsesség könyve|14|26|a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás.
Bölcsesség könyve|14|27|A névtelen bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége.
Bölcsesség könyve|14|28|Mert vagy őrjöngenek mulatozásaik alkalmával, vagy hazugságokat jövendölnek, vagy istentelenül élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek.
Bölcsesség könyve|14|29|Bízva bálványaik élettelenségében, arra számítanak, hogy nem éri baj őket, ha hamisan esküsznek.
Bölcsesség könyve|14|30|De mind a kettőért utoléri őket az igazságos büntetés, (azért is), hogy az istenekre hagyatkozva hamisan vélekedtek Istenről, és (azért is), hogy - a jámborságot megvetve - csalárdságból hamisan esküdtek.
Bölcsesség könyve|14|31|Mert nem azok hatalma, akikre esküsznek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig a gonoszok botlásait.
Bölcsesség könyve|15|1|Istenünk, jóságos vagy és hűséges; türelemmel és irgalommal kormányozod a mindenséget.
Bölcsesség könyve|15|2|Ha vétkeztünk is, a tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat. De nem akarunk vétkezni, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk.
Bölcsesség könyve|15|3|Mert téged megismerni tökéletes igazság, és hatalmadról tudni - az a teljes igazság, a halhatatlanság gyökere.
Bölcsesség könyve|15|4|Nem is vezetett félre minket, amit az emberek gonoszul kitaláltak, sem a festők haszontalan munkája, a tarka festékekkel bemázolt figura,
Bölcsesség könyve|15|5|amelynek látása vágyat kelt a balgában, úgyhogy megkívánja a holt kép élettelen alakját.
Bölcsesség könyve|15|6|Akik csinálják őket, vágyódnak utánuk és tisztelik őket, azok a rosszat kedvelik és ilyen reményekre méltók.
Bölcsesség könyve|15|7|A fazekas azon fárad, hogy az agyagot gyúrással képlékennyé tegye, és sok mindent készít belőle használatunkra. De ugyanabból az agyagból olyan edényeket is formál, amelyek tisztes célra szolgálnak, és olyanokat is, amelyek az ellenkező célra valók, mind ugyanolyan módon. Ám hogy milyen célra szolgáljon, azt a fazekas dönti el.
Bölcsesség könyve|15|8|És így rosszra fecsérelt fáradsággal ugyanabból az agyagból hiábavaló istent készít, aki nem sokkal előbb maga is földből lett, és rövid idő múltán oda tér vissza, ahonnét vétetett, amikor majd visszakövetelik tőle a kölcsönbe kapott lelket.
Bölcsesség könyve|15|9|De nem gondol vele, hogy hamarosan elmúlik, sem azzal, hogy rövid az élete. Inkább versenyre kel az arany- és ezüstművesekkel, utánozza az ércöntőt, és nagyra van azzal, hogy csalóka képeket készít.
Bölcsesség könyve|15|10|Hamu a szíve, pornál hitványabb a reménye, és az élete értéktelenebb az agyagnál,
Bölcsesség könyve|15|11|mert nem ismeri azt, aki alkotta és aki tevékeny lelket lehelt bele, és bele lehelte az élet leheletét.
Bölcsesség könyve|15|12|Ehelyett azt hiszi, hogy létünk csak játék, életünk meg hasznot hajtó vásár. Mert - azt mondja - mindenünnen, még a rosszból is hasznot kell húzni.
Bölcsesség könyve|15|13|Az ilyen mindenkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor a föld agyagából egyszerre törékeny edényeket és bálványokat csinál.
Bölcsesség könyve|15|14|Mind egészen értelmetlenek, és néped ellenségei, akik elnyomják; nyomorultabbak, mint egy gyermek lelke,
Bölcsesség könyve|15|15|mert isteneknek tartották a népek összes bálványát, amelynek a szeme nem jó a látásra, sem az orra a levegő belélegzésére, sem a füle a hallásra, sem a kezén az ujj a tapintásra, sem a lába a járásra.
Bölcsesség könyve|15|16|Hisz ember csinálta, olyan valaki formálta őket, aki maga is kölcsönbe kapta az élet leheletét: nincs ember, aki olyan istent tudna alkotni, hogy az akár csak vele magával is fölérne.
Bölcsesség könyve|15|17|Halandó létére csak holtat tud alkotni, elvetemült kézzel. Ő maga tökéletesebb, mint azok a tárgyak, amelyeket imád, mert neki van élete, azoknak meg nincs.
Bölcsesség könyve|15|18|Sőt a legvisszataszítóbb állatokat is imádják azok, akik ostobaság tekintetében még rosszabbak, mint a többiek.
Bölcsesség könyve|15|19|Nem is szépek (ezek az állatok), hogy az ember, mint egyébként az állatok látásakor, kedvét lelné bennük. Elvesztették Isten dicséretét és áldását.
Bölcsesség könyve|16|1|Ezért méltán bűnhődtek az egyiptomiak efféle lények által, tömérdek féreg gyötörte őket.
Bölcsesség könyve|16|2|Népeddel azonban, ahelyett, hogy fenyítetted volna, jót tettél. Gyötrő éhségük csillapítására - csodálatos eledelt - fürjeket adtál nekik táplálékul.
Bölcsesség könyve|16|3|Azoknak, amikor enni kívántak, a rájuk küldött állatok förtelmes külseje miatt még a rendes étvágyuk is elment, ezek meg rövid nélkülözés után csodálatos eledelben részesültek.
Bölcsesség könyve|16|4|Mert azokra az elnyomókra kikerülhetetlen nélkülözésnek kellett jönnie; ezeknek pedig csupán meg kellett mutatni, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.
Bölcsesség könyve|16|5|Amikor vad állatok bősz dühe tört rájuk, és veszélyben voltak, hogy a tekergő kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor sem tartott mindvégig.
Bölcsesség könyve|16|6|Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette őket.
Bölcsesség könyve|16|7|És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem általad, mindeneknek megmentője által.
Bölcsesség könyve|16|8|Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz.
Bölcsesség könyve|16|9|Azokat megölte a sáskák és legyek csípése, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyen lények révén bűnhődjenek.
Bölcsesség könyve|16|10|Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította őket.
Bölcsesség könyve|16|11|Csak azért érték őket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan, hogy törvényeidre emlékeztesd őket, és hogy el ne merüljenek a megfeledkezés mélységében és el ne tántorodjanak a te jóságodtól.
Bölcsesség könyve|16|12|Mert nem gyógyfű, s nem tapasz orvosolta őket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.
Bölcsesség könyve|16|13|Mert hiszen neked hatalmad van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapujához és újra felhozol onnét.
Bölcsesség könyve|16|14|Az ember gonoszságában megölheti ugyan a másik embert, de az élet elszállt leheletét nem hozhatja vissza, és az alvilágba sorolt lelket nem szabadíthatja ki.
Bölcsesség könyve|16|15|A te kezed elől nem lehet elmenekülni.
Bölcsesség könyve|16|16|Az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek, erős karod ostorozta; szokatlan zápor, jégeső és félelmetes zivatar üldözte és tűz emésztette őket.
Bölcsesség könyve|16|17|És ami még csodálatosabb volt: a vízben, amely mindent elolt, sokkal inkább dühöngött a tűzvész, mert a teremtés az igazért harcol.
Bölcsesség könyve|16|18|Néha megszelídült a tűz, nehogy égesse az istentelenek ellen küldött állatokat, ők maguk azonban világosan lássák, hogy Isten ítélete üldözi őket.
Bölcsesség könyve|16|19|Máskor meg szokatlan erővel lobogott a láng a víz közepén (is), hogy az istentelen föld termékeit megsemmisítse.
Bölcsesség könyve|16|20|Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad, és fáradhatatlanul kész kenyeret adtál nekik az égből, amely megadott minden élvezetet, és minden ízlésnek megfelelt.
Bölcsesség könyve|16|21|Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, és azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta.
Bölcsesség könyve|16|22|Hó és jég ellenállt a tűznek és nem olvadt el, hogy megtudják: a tűz, amely a jégesőben is égett és az eső közepette is lángolt, csak ellenségeik termését tette tönkre,
Bölcsesség könyve|16|23|de ugyanaz (a tűz) megfeledkezett saját erejéről, hogy az igazak táplálékhoz jussanak.
Bölcsesség könyve|16|24|A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.
Bölcsesség könyve|16|25|Ezért akkor is - mindenre elváltozva - a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt a hozzád könyörgők kívánsága szerint,
Bölcsesség könyve|16|26|hogy megtudják fiaid, akiket szeretsz, hogy nem a sokféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem a te szavad tartja meg azokat, akik benned bíznak.
Bölcsesség könyve|16|27|Amit ugyanis a tűz nem tudott elemészteni, azonnal elolvadt, ha kevés napsugár melege érte.
Bölcsesség könyve|16|28|Ebből megtudták, hogy napkelte előtt kell téged áldani, és már virradatkor meg kell előtted jelenni.
Bölcsesség könyve|16|29|Mert a hálátlan reménye elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz.
Bölcsesség könyve|17|1|Ítéleteid súlyosak és kifürkészhetetlenek, azért estek tévedésbe a javíthatatlan lelkek.
Bölcsesség könyve|17|2|Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elől.
Bölcsesség könyve|17|3|Azt hitték, hogy titkos bűneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette őket hatalmába, és rémképek ijesztgették őket.
Bölcsesség könyve|17|4|Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal.
Bölcsesség könyve|17|5|Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani.
Bölcsesség könyve|17|6|Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt.
Bölcsesség könyve|17|7|A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek.
Bölcsesség könyve|17|8|Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekből kiűzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek.
Bölcsesség könyve|17|9|Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna őket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majd hogy meg nem haltak, és még a levegőbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni.
Bölcsesség könyve|17|10|A gonoszság gyávának bizonyul, és ítéletet mond saját maga fölött. Zaklatja a rossz lelkiismeret, és mindig a legrosszabbat tételezi föl.
Bölcsesség könyve|17|11|A félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségről, amit a megfontolás nyújt.
Bölcsesség könyve|17|12|Minél erőtlenebb a szívben (a segítség) várása, annál kínosabbnak érzi az ember, hogy nem ismeri gyötrelme okát.
Bölcsesség könyve|17|13|Azokat pedig, akik az alélt, a tehetetlen alvilág mélyéből felszállt éjszakát éppúgy, (mint a többi éjjelt) alvással akarták eltölteni,
Bölcsesség könyve|17|14|hol félelmetes kísértetek vették üldözőbe, hol lelkük csüggedése bénította meg hirtelen, és váratlan félelem fogta el őket.
Bölcsesség könyve|17|15|Így aztán mindegyik fogollyá lett ott, ahol leroskadt, retesz nélküli börtönbe zárva.
Bölcsesség könyve|17|16|Akit meglepett, akár magányos helyen dolgozó földműves volt, akár pásztor vagy napszámos, azt elkerülhetetlen kényszer kerítette hatalmába.
Bölcsesség könyve|17|17|Mindannyiukat a sötétségnek egyazon lánca bilincselte meg. Akár szél suhogott, akár kedves madárdal hangzott a sűrű lombú csalitból, akár sebesen iramló víz morajlása hallatszott,
Bölcsesség könyve|17|18|akár alágördülő sziklatömbök vad robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futásának zaja, akár ordító vadállatok bömbölő üvöltése, vagy visszhang verődött vissza a hegyek szakadékaiból, minden megfélemlítette és megdermesztette őket.
Bölcsesség könyve|17|19|Mert a világ többi része tündöklő fényben ragyogott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának.
Bölcsesség könyve|17|20|Csak rájuk borult mélységes éjszaka - képe annak a sötétségnek, amely rájuk várt. De a sötétségnél is jobban terhére voltak önmaguknak.
Bölcsesség könyve|18|1|Szentjeidnek azonban ragyogó világosság támadt. Mikor azok hallották hangjukat, de alakjukat nem látták, boldognak magasztalták őket, hogy nem gyötrődnek.
Bölcsesség könyve|18|2|Hálálkodtak, hogy a bántalmazások ellenére sem ártottak nekik, és bocsánatot kértek az ellenségeskedés miatt.
Bölcsesség könyve|18|3|Nekik meg tűzoszlopot adtál vezetőül az ismeretlen úton, ártalom nélküli napot a dicső vándorláshoz.
Bölcsesség könyve|18|4|Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak.
Bölcsesség könyve|18|5|Mivel elhatározták, hogy a szentek gyermekeit megölik, úgyhogy közülük csak egy kitett gyermek menekült meg, büntetésül rengeteg gyermeküket elvetted tőlük, és mind elveszítetted őket a tengernyi vízben.
Bölcsesség könyve|18|6|Atyáink előre hírét vették ennek az éjnek, hogy jól ismerve esküidet, amelyeknek hittek, bátorságban legyenek.
Bölcsesség könyve|18|7|Így hát néped várta az igazak megszabadulását és az ellenség vesztét.
Bölcsesség könyve|18|8|Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket felmagasztaltál, amikor hívtál bennünket.
Bölcsesség könyve|18|9|Mert titokban áldoztak a dicső atyák buzgó fiai, és egy szívvel-lélekkel elkötelezték magukat az isteni törvényre, hogy a szentek egyformán osztoznak a közös javakban és a közös veszélyekben, s már előre rázendítettek az atyák énekeire.
Bölcsesség könyve|18|10|Az ellenség éktelen kiabálása válaszolt nekik, és közbe-közbevegyült azok jajveszékelése, akik gyermekeiket siratták.
Bölcsesség könyve|18|11|Ugyanaz a büntetés sújtott szolgát, urat egyaránt, és a közönséges ember ugyanazt szenvedte, mint a király.
Bölcsesség könyve|18|12|Egyazon halálnem által valamennyinek számtalan halottja volt, úgyhogy az élők nem győzték temetni őket, mert legkiválóbb gyermekeik egy csapásra halálukat lelték.
Bölcsesség könyve|18|13|Akik a varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak, most, az elsőszülöttek pusztulásakor mégis elismerték, hogy ez a nép az Isten gyermeke.
Bölcsesség könyve|18|14|Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott,
Bölcsesség könyve|18|15|mindenható szava zord harcos módjára ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén. Visszavonhatatlan parancsát hordozta éles pallos gyanánt,
Bölcsesség könyve|18|16|és ott állva mindent betöltött halállal; a földön járva elérte az eget.
Bölcsesség könyve|18|17|Akkor hirtelen szörnyű álomképek rémítették őket, és váratlan félelem tört rájuk.
Bölcsesség könyve|18|18|Az egyik itt esett össze félholtan, a másik amott, és tudtul adta, mi halálának az oka.
Bölcsesség könyve|18|19|Mert az álmok, amelyek rémítgették őket, ezt előre jelezték, nehogy úgy haljanak meg, hogy ne tudnák, miért szenvednek ily kegyetlenül.
Bölcsesség könyve|18|20|Az igazakat is elérte ugyan a halál megpróbáltatása, és rengeteg elveszett a pusztában, de a harag nem tartott sokáig.
Bölcsesség könyve|18|21|Mert hamarosan közbelépett előharcos módjára egy feddhetetlen férfiú hivatása fegyverzetével: imával és engesztelő tömjénnel. Szembeszállt a haraggal és véget vetett a csapásnak. Így megmutatta, hogy az ő szolgája volt.
Bölcsesség könyve|18|22|Nem testi erővel, nem is a fegyverek hatalmával győzte le a haragot, hanem egy szóval győzte meg a fenyítőt, amelyben az atyáknak tett esküre és szövetségre emlékeztetett.
Bölcsesség könyve|18|23|Mert amikor már rakásszámra feküdtek egymáson a halottak, közbelépett, véget vetett a dúlásnak és elzárta útját az élők felé.
Bölcsesség könyve|18|24|Mert leomló ruháján ott volt az egész világ ábrázolása, az atyák magasztos neve a négy sor metszett kövön, és fejének díszén a te fönséged.
Bölcsesség könyve|18|25|Ezek előtt meghátrált az öldöklő, visszahökkent tőlük mert a haragnak puszta próbája is elég volt.
Bölcsesség könyve|19|1|Az istentelenekre azonban mindvégig könyörtelen harag nehezedett. Előre ismerte ugyanis jövőbeli magatartásukat is,
Bölcsesség könyve|19|2|nevezetesen, hogy - bár maguk sürgették kivonulásukat és sebbel-lobbal elengedték őket - hamarosan mást gondolnak, és üldözőbe veszik őket.
Bölcsesség könyve|19|3|Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve elküldtek.
Bölcsesség könyve|19|4|A megérdemelt végzet hajtotta őket efelé a vég felé, és feledtette velük a történteket, hogy teljessé tegyék a csapásaikból még hiányzó büntetést,
Bölcsesség könyve|19|5|és hogy néped csodálatosan kivonuljon, ők meg szokatlan halált leljenek.
Bölcsesség könyve|19|6|Az egész teremtés újjáalakult ugyanis természetében, hogy egészen különös parancsnoknak engedelmeskedjék, hogy gyermekeid sértetlenül megmaradjanak.
Bölcsesség könyve|19|7|Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld bukkant elő, ahol azelőtt víz volt - nyitott út a Vörös-tengerből és zöldellő mező az örvénylő áradatból.
Bölcsesség könyve|19|8|Ezen vonultak át az egész néppel azok, akiket kezed oltalmazott, és bámulatos csodákat láttak.
Bölcsesség könyve|19|9|Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.
Bölcsesség könyve|19|10|Mert még emlékeztek arra, amit átéltek az idegen földön, hogy a föld termett legyeket, nem állatok nemzettek, és a folyó ontott töméntelen békát, nem víziállatok szültek.
Bölcsesség könyve|19|11|Utóbb meg madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságukban csemegét kértek.
Bölcsesség könyve|19|12|Mert vágyuk kielégítésére fürjek szálltak föl a tenger felől.
Bölcsesség könyve|19|13|De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben.
Bölcsesség könyve|19|14|Mások ismeretlen jövevényeket nem fogadtak be, ők azonban érdemekben gazdag vendégeket vetettek szolgaságra.
Bölcsesség könyve|19|15|De még egyet! Azért is számadásra vonják őket, mert míg azok az idegeneket rögtön gyűlölködve fogadták,
Bölcsesség könyve|19|16|addig ezek ünnepségek közt befogadták őket, s miután már egyazon jogok részesei lettek, súlyos robottal sanyargatták őket.
Bölcsesség könyve|19|17|De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát.
Bölcsesség könyve|19|18|Az elemek ugyanis átalakulnak, ahogy a húros hangszerben is a hangoktól függően változik a dallam, noha mindegyik megtartja a maga zengését. Ez világlik ki a történtek tüzetes szemléletéből.
Bölcsesség könyve|19|19|A szárazföldi lények ugyanis vízivé változtak, és az úszó állatok kimentek a szárazra.
Bölcsesség könyve|19|20|A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig megfeledkezett oltó természetéről.
Bölcsesség könyve|19|21|A lángok azonban nem emésztették föl a bennük járó mulandó lények testét, és nem olvasztották el a könnyen olvadó égi eledelt, amely jéghez hasonlított.
Bölcsesség könyve|19|22|Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.
Dániel könyve|1|1|Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta.
Dániel könyve|1|2|Az Úr kezébe adta Jojákimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el.
Dániel könyve|1|3|A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei főnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérből vagy előkelő családból származó ifjat.
Dániel könyve|1|4|Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejűek, jártasak minden bölcsességben, műveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett őket tanítania a káldeusok írására és nyelvére.
Dániel könyve|1|5|A király a királyi ételekből rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott. Így kellett három éven át nevelkedniük, hogy aztán szolgálatot teljesítsenek a király színe előtt.
Dániel könyve|1|6|Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja.
Dániel könyve|1|7|Az udvari emberek főnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadráknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el.
Dániel könyve|1|8|Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie.
Dániel könyve|1|9|Bár az Isten az udvari emberek főnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt,
Dániel könyve|1|10|az udvari emberek főnöke mégis ezt felelte Dánielnek: "Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelős a király előtt."
Dániel könyve|1|11|Ekkor Dániel a felügyelőt kérte meg, akit az udvari emberek főnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt:
Dániel könyve|1|12|"Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul!
Dániel könyve|1|13|Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekből táplálkozó ifjak arcát. Aztán tégy úgy szolgáiddal, ahogyan jónak látod!"
Dániel könyve|1|14|Hallgatott is a tanácsukra és tíz napig próbára tette őket.
Dániel könyve|1|15|Tíz nap múlva külsejükben csinosabbnak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek.
Dániel könyve|1|16|Ettől kezdve a felügyelő beszüntette a nekik szánt eledelt meg a boritalt, és főzeléket adott nekik.
Dániel könyve|1|17|Ennek a négy ifjúnak az Isten megadta a tudományt, és minden írásban és bölcsességben a jártasságot. Ezenkívül Dánielnek még azt is megadta, hogy megértsen minden látomást és álmot.
Dániel könyve|1|18|Amikor elérkezett az idő, amelyet a király bemutatásukra meghatározott, az udvari emberek főnöke Nebukadnezár színe elé vezette őket.
Dániel könyve|1|19|A király elbeszélgetett velük, és úgy találta, hogy az összes többi között nincs olyan, mint Dániel, Hananja, Misael és Azarja. Mindjárt a király szolgálatába is álltak.
Dániel könyve|1|20|Valahányszor a király olyan ügyet terjesztett eléjük, amely bölcsességet és okosságot kívánt, azt tapasztalta, hogy tízszer különbek egész országa minden tudósánál és varázslójánál.
Dániel könyve|1|21|Dániel ott is maradt Cirusz király első esztendejéig.
Dániel könyve|2|1|Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott. Lelke úgy megrémült tőle, hogy álma is elhagyta.
Dániel könyve|2|2|Erre a király meghagyta, hogy hívják elő a tudósokat és a varázslókat, a bűvészeket és a káldeusokat, hogy fejtsék meg a király álmát. Amikor megérkeztek és a király elé álltak,
Dániel könyve|2|3|azt mondta nekik a király: "Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését."
Dániel könyve|2|4|A káldeusok így feleltek a királynak (arám nyelven): "Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, akkor megmondjuk a jelentését."
Dániel könyve|2|5|De a király azt felelte a káldeusoknak: "Eltökélt szándékom, hogy ha nem mondjátok meg nekem az álmot és jelentését, darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom.
Dániel könyve|2|6|Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, akkor jutalmat, ajándékot és nagy kitüntetést kaptok tőlem. Azért hát adjátok tudtomra az álmot és jelentését!"
Dániel könyve|2|7|Ám ők megint csak így feleltek: "A király mondja el előbb az álmot szolgáinak, akkor majd megmondjuk a jelentését."
Dániel könyve|2|8|A király ezt a feleletet adta: "Biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az eltökélt szándékom.
Dániel könyve|2|9|Ha nem mondjátok el az álmot, föl kell tételeznem: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni, hogy azt mondjátok el, bízva benne, hogy addig is telik az idő. Mondjátok el az álmot, és akkor tudni fogom, hogy a jelentését is meg tudjátok mondani!"
Dániel könyve|2|10|A káldeusok megint csak azt felelték: "Nincs ember a földön, aki a király kívánságát teljesíteni tudná. Azért egy király, helytartó vagy kormányzó se kérdez ilyen dolgot semmiféle jóstól, varázslótól vagy káldeustól.
Dániel könyve|2|11|Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz. Nincs senki, aki megmondaná a királynak az isteneken kívül, de azok nem laknak a földiek között."
Dániel könyve|2|12|Emiatt a király úgy megharagudott s olyan dühös lett, hogy megparancsolta: vesszen Bábelben minden bölcs.
Dániel könyve|2|13|Amikor a királyi rendelet megjelent, hogy a bölcseket meg kell ölni, Dánielt és társait is keresték, hogy őket is megöljék.
Dániel könyve|2|14|Dániel okosan és ügyesen kérdést intézett Arjókhoz, a királyi testőrség parancsnokához, amikor az elindult, hogy megölje Bábel bölcseit.
Dániel könyve|2|15|Megkérdezte Arjóktól, a király megbízottjától: miért bocsátott ki a király ilyen kegyetlen rendeletet? Arjók elmondta a dolgot Dánielnek.
Dániel könyve|2|16|Erre Dániel bement a királyhoz és kérte, adjon neki időt, hogy a megfejtést tudtára adhassa.
Dániel könyve|2|17|Aztán Dániel hazasietett, s társainak, Hananjának, Misaelnek és Azarjának is elmondta a dolgot,
Dániel könyve|2|18|kérve őket, hogy könyörögjenek az ég Istenének színe előtt irgalomért a titok ügyében, nehogy Dániel és társai is elvesszenek Bábel többi bölcseivel együtt.
Dániel könyve|2|19|Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét.
Dániel könyve|2|20|Így adott hálát: Áldott legyen az Úr neve örökkön örökké, mivel övé a bölcsesség és a hatalom!
Dániel könyve|2|21|Ő változtatja meg az időket és a korokat, ő taszít le és emel fel királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt azoknak, akik megértik.
Dániel könyve|2|22|Kinyilatkoztatja a mélységes és elrejtett titkokat, tudja, mi van a sötétben, s nála lakik a világosság.
Dániel könyve|2|23|Hálát adok neked, atyáink Istene és dicsőítelek, mert bölcsességet és erőt adtál nekem. Most megmutattad nekem, amit tőled kértünk, a király ügyét kinyilatkoztattad nekünk.
Dániel könyve|2|24|Aztán Dániel bement Arjókhoz, akit a király megbízott Bábel bölcseinek kivégzésével, és így szólt hozzá: "Ne bántsd Bábel bölcseit! Vezess a király színe elé, és előadom a királynak a megfejtést."
Dániel könyve|2|25|Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: "Találtam Júda száműzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést."
Dániel könyve|2|26|A király megkérdezte Dánieltől, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: "Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam és meg is tudod fejteni?"
Dániel könyve|2|27|Dániel ezt válaszolta a királynak: "A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak.
Dániel könyve|2|28|De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat és tudtára adja Nebukadnezár királynak, mi fog történni az utolsó időkben. Ez az álom, amelyet fekvőhelyeden elméd látott:
Dániel könyve|2|29|Arról gondolkodtál, ó király, fekvőhelyeden, hogy mi fog történni. Nos, aki feltárja a titkokat, az megmutatja neked, mi fog történni.
Dániel könyve|2|30|Én elnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem mintha bölcsebb volnék, mint bármely más élőlény, hanem azért, hogy a megfejtésről tudomást szerezzen a király, vagyis hogy megértsd elméd gondolatait.
Dániel könyve|2|31|Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete.
Dániel könyve|2|32|A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból,
Dániel könyve|2|33|lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból.
Dániel könyve|2|34|Ezt láttad, míg a (hegyről) le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas- és agyaglábát és darabokra zúzta.
Dániel könyve|2|35|Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet.
Dániel könyve|2|36|Ez volt az álom.
Dániel könyve|2|37|Ó király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked.
Dániel könyve|2|38|Kezedbe adta az emberek fiait, a mező vadjait és az ég madarait, bárhol vannak, és téged tett meg mindnyájuk urává. Te vagy az arany fő.
Dániel könyve|2|39|Utánad egy másik birodalom támad, egy nálad kisebb, majd egy harmadik birodalom, amely bronzból való lesz, és uralma alá kerül az egész föld.
Dániel könyve|2|40|A negyedik birodalom kemény lesz, mint a vas. A vas mindent összetör, és összezúz. Miként a vas mindent összezúz, ez is törni és zúzni fog.
Dániel könyve|2|41|Mivel úgy láttad, hogy lábai és ujjai részben agyagból, részben vasból vannak: Az a birodalom meg fog oszlani, de azért lesz benne valami a vas szilárdságából. Azért láttad, hogy vas van keverve az agyag sarába.
Dániel könyve|2|42|Mivel lábujjai részben vasból, részben agyagból vannak: az a birodalom részben szilárd, részben törékeny lesz.
Dániel könyve|2|43|Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal.
Dániel könyve|2|44|Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké.
Dániel könyve|2|45|Ezért tehát jól láttad, hogy a hegyről levált a kő anélkül, hogy valakinek a keze hozzáért volna, és szétzúzta az agyagot, vasat, bronzot, ezüstöt és aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak, mi fog történni egykoron. Az álom igaz, és megfejtése megbízható."
Dániel könyve|2|46|Ekkor Nebukadnezár király arcra borult, sőt Dániel előtt is leborult. Majd rendeletet adott ki, hogy hozzanak elé étel- és italáldozatot.
Dániel könyve|2|47|Azután így szólt a király Dánielhez: "Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot".
Dániel könyve|2|48|Ekkor a király felmagasztalta Dánielt: tömérdek ajándékot adott neki, kinevezte Bábel egész tartományának kormányzójává, és Bábel valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé.
Dániel könyve|2|49|Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Bábel tartományának kormányzását bízza Sadrakra, Mesakra és Abednegóra. Maga Dániel a király udvarában maradt.
Dániel könyve|3|1|Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel.
Dániel könyve|3|2|Aztán követeket küldött a király, hogy hívják össze a satrapákat, helytartókat, kormányzókat, tanácsosokat, kincstárosokat, bírákat és jogtudósokat és a tartományok összes főembereit, jöjjenek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár készíttetett.
Dániel könyve|3|3|A satrapák, helytartók, kormányzók, tanácsosok, kincstárosok, bírák, jogtudósok és a tartományok összes főemberei össze is jöttek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Felálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadnezár készíttetett.
Dániel könyve|3|4|Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: "Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek:
Dániel könyve|3|5|Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.
Dániel könyve|3|6|Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni."
Dániel könyve|3|7|Ennek megfelelően, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.
Dániel könyve|3|8|Ekkor káldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat.
Dániel könyve|3|9|Így szóltak a királyhoz: "Király, örökké élj!
Dániel könyve|3|10|Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot.
Dániel könyve|3|11|Aki nem borul le és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni.
Dániel könyve|3|12|Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál."
Dániel könyve|3|13|Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Mindjárt eléje is állították ezeket a férfiakat.
Dániel könyve|3|14|A király kérdőre vonta őket: "Igaz-e Sadrak, Mesak és Abednegó, hogy nem tisztelitek isteneimet, és az aranyszobrot sem imádjátok, amelyet állíttattam?
Dániel könyve|3|15|Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtől?"
Dániel könyve|3|16|Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: "Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra.
Dániel könyve|3|17|Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király.
Dániel könyve|3|18|De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk."
Dániel könyve|3|19|Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fűtsék be.
Dániel könyve|3|20|Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe.
Dániel könyve|3|21|Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe.
Dániel könyve|3|22|Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették.
Dániel könyve|3|23|A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett.
Dániel könyve|3|24|Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: "Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?" Ezt felelték a királynak: "Egész biztos, ó király!"
Dániel könyve|3|25|Erre így folytatta: "Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül."
Dániel könyve|3|26|Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: "Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!" Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül.
Dániel könyve|3|27|A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűz szaga sem járta át őket.
Dániel könyve|3|28|Nebukadnezár ekkor így szólt: "Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak.
Dániel könyve|3|29|Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból."
Dániel könyve|3|30|Ekkor a király Bábel tartományában nagy tisztségre emelte Sadrakot, Mesakot és Abednegót.
Dániel könyve|3|31|Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek! Sok-sok üdvözlet nektek!
Dániel könyve|3|32|Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam.
Dániel könyve|3|33|Az ő jelei milyen nagyok, és az ő csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékről nemzedékre száll.
Dániel könyve|4|1|Én, Nebukadnezár nyugodtan éltem házamban és vidáman palotámban.
Dániel könyve|4|2|De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvőhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak.
Dániel könyve|4|3|Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését.
Dániel könyve|4|4|El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni.
Dániel könyve|4|5|Végül elém járult Dániel, akit istenem neve után Béltsacárnak is hívnak, s akiben Isten szent lelke lakik. Elmondtam neki az álmomat:
Dániel könyve|4|6|Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem.
Dániel könyve|4|7|A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén.
Dániel könyve|4|8|A fa magas volt és erős, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni.
Dániel könyve|4|9|Lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető. Árnyékot adott a mező vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élőlény róla táplálkozott.
Dániel könyve|4|10|A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, egyszerre egy szent őrt pillantottam meg, amint leszállt az égből.
Dániel könyve|4|11|Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak.
Dániel könyve|4|12|De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze.
Dániel könyve|4|13|Szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, s állati szív adassék neki! Így múljék el fölötte hét időszak.
Dániel könyve|4|14|Ez az üzenet az őrök határozata, és ez a javaslat a szentek végzése, hogy elismerjék róla az élők: A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti.
Dániel könyve|4|15|Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van.
Dániel könyve|4|16|Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: "Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!" Béltsacár ezt a feleletet adta: "Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése.
Dániel könyve|4|17|Az a fa, amelyet láttál, magas és erős, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni;
Dániel könyve|4|18|lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető, alatta tanyáznak a mező vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai -,
Dániel könyve|4|19|te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát.
Dániel könyve|4|20|Egy szent őrt is látott a király. Leszállt az égből és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező földjén; az ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen egy sorban, míg hét időszak el nem múlik fölötte.
Dániel könyve|4|21|Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár:
Dániel könyve|4|22|Kiűznek az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.
Dániel könyve|4|23|Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát.
Dániel könyve|4|24|Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod."
Dániel könyve|4|25|Ez mind utol is érte Nebukadnezár királyt.
Dániel könyve|4|26|Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott.
Dániel könyve|4|27|Akkor azt mondta a király: "Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erőmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsőségemet?"
Dániel könyve|4|28|A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égből: "Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat.
Dániel könyve|4|29|Kitaszítanak az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja."
Dániel könyve|4|30|Még ugyanabban az órában beteljesedett a jövendölés Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet legelt, mint az ökrök, az ég harmata addig öntözte testét, míg szőre olyan hosszú nem lett, mint a sas tolla, és körmei, mint a madárkarmok.
Dániel könyve|4|31|Mihelyt letelt a kiszabott idő, én, Nebukadnezár, az égre emeltem tekintetemet, és visszanyertem értelmemet. Akkor hálát adtam a Fölségesnek, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt: Hatalma örök hatalom, országa megmarad nemzedékről nemzedékre.
Dániel könyve|4|32|A föld lakóit olyannak tekinti, mint a semmit, tetszése szerint jár el az égi seregekkel és a föld lakóival. Nincs senki, aki ellenállhatna kezének, vagy azt mondhatná neki: Miért tetted ezt?
Dániel könyve|4|33|Ugyanabban az időben visszanyertem értelmemet, királyi méltóságom mellé visszakaptam tekintélyemet és dicsőségemet. Szolgáim és főembereim fölkerestek, és visszahelyeztek királyságomba, sőt még nagyobb hatalomra tettem szert.
Dániel könyve|4|34|Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsőítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni.
Dániel könyve|5|1|Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek - szám szerint ezren voltak -, és ezer ember előtt itta a bort.
Dániel könyve|5|2|A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a főemberei, feleségei és mellékfeleségei.
Dániel könyve|5|3|Erre előhozták az arany- és ezüstedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hurcoltak el. Belőlük ittak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.
Dániel könyve|5|4|Itták a bort és dicsérték arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneiket.
Dániel könyve|5|5|Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait.
Dániel könyve|5|6|Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek.
Dániel könyve|5|7|A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: "Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban."
Dániel könyve|5|8|A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani.
Dániel könyve|5|9|Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy az arca belesápadt; de főemberei is megrémültek.
Dániel könyve|5|10|Annak hírére, mi történt a király és főemberei előtt, a királyné azonnal besietett az ebédlőterembe és így szólt: "Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg gondolataid, és ne halványuljon el arcod!
Dániel könyve|5|11|Van országodban egy férfiú, akiben a szent Isten lelke lakik. Már atyád napjaiban tudták, hogy kiváló szellem, értelem és isteni bölcsesség van benne. Azért atyád, Nebukadnezár a tudósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok fejévé tette.
Dániel könyve|5|12|Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot!"
Dániel könyve|5|13|Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: "Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide?
Dániel könyve|5|14|Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, kiváló szellem, értelem és bölcsesség található benned.
Dániel könyve|5|15|Az előbb ide rendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, és adják meg a magyarázatát, de nem tudták megmondani a dolog értelmét.
Dániel könyve|5|16|De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban."
Dániel könyve|5|17|Dániel erre azt felelte a királynak: "Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét.
Dániel könyve|5|18|Ó király, a fölséges Isten királyságot és nagyságot, dicsőséget és méltóságot adott atyádnak, Nebukadnezárnak.
Dániel könyve|5|19|Nagysága miatt, amelyet adott neki, minden nép, nemzet és nyelv remegett és félt tőle. Megölhette, akit csak akart, életben hagyhatta, akit csak akart; felmagasztalhatta, akit csak akart, és megalázhatta, akit csak akart.
Dániel könyve|5|20|Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle.
Dániel könyve|5|21|Kivetették az emberek közül, szíve olyan lett, mint a vadállatoké. Vadszamarak között tanyázott, füvet legelt, mint az ökrök, testét az ég harmata öntözte, míg be nem látta, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és azt emelheti föléje, akit akar.
Dániel könyve|5|22|S neked, Baltazárnak, az ő fiának szintén nem alázkodott meg a szíved, noha ezeket mind jól tudtad.
Dániel könyve|5|23|Sőt inkább felfuvalkodtál az ég Ura ellen, az ő házának edényei vannak előtted, és azokból ittátok a bort, te és főembereid, feleségeid és mellékfeleségeid. Dicsérted az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket, jóllehet azok nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. Azt az Istent ellenben, akinek kezében van az életed és egész sorsod, nem dicsőítetted.
Dániel könyve|5|24|Ezért küldte a kezet és ujjat, amely ezt az írást felrótta.
Dániel könyve|5|25|Az írás, amelyet felrótt: Mené, mené, tekél és parszin.
Dániel könyve|5|26|A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki.
Dániel könyve|5|27|Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált.
Dániel könyve|5|28|Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta."
Dániel könyve|5|29|Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó.
Dániel könyve|5|30|Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.
Dániel könyve|6|1|Az országot a méd Dárius foglalta el hatvankét éves korában.
Dániel könyve|6|2|Dárius jónak látta, hogy birodalma fölé százhúsz satrapát állítson, az ország minden része fölé egyet;
Dániel könyve|6|3|ezek fölé három főfelügyelőt rendelt, hogy a satrapák nekik adjanak számot, és a király ne szenvedjen kárt. Ezek közül az egyik Dániel volt.
Dániel könyve|6|4|Ez a Dániel kiválóbbnak bizonyult a főfelügyelőknél és a satrapáknál, mert nagyszerű tehetsége volt. Ezért a királynak az volt a szándéka, hogy egész birodalma fölé rendeli.
Dániel könyve|6|5|Ám a felügyelők és a satrapák arra törekedtek, hogy állami szempontból valami vétséget találjanak Dánielben, amit felhozhatnának ellene. De nem tudtak semmiféle ürügyet vagy vádat találni ellene, mert olyan hűséges volt; nem lehetett benne hibát vagy vétséget lelni.
Dániel könyve|6|6|Ezért azt mondták ezek a férfiak: "Ebben a Dánielben nem találunk semmi hibát, hacsak rajta nem kapjuk valamin, ami Istenének törvényéből adódik."
Dániel könyve|6|7|Ekkor a főfelügyelők és a satrapák a király elé járultak és azt mondták neki: "Dárius király, örökké élj!
Dániel könyve|6|8|Országod főfelügyelői és satrapái, tanácsosai és vezérei megállapodtak abban, hogy királyi határozatot kellene kibocsátani, és szigorú tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni.
Dániel könyve|6|9|Azért, ó király, add ki a tilalmat és írd alá az írást, hogy a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint ne lehessen megváltoztatni."
Dániel könyve|6|10|Dárius király alá is írta az okmányt és a tilalmat.
Dániel könyve|6|11|Dániel tudta, hogy kibocsátották a rendeletet. Mégis bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyíló ablakánál naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette.
Dániel könyve|6|12|Ezek az emberek azonban rátörtek, és rajtakapták Dánielt, amint éppen Istenéhez imádkozott.
Dániel könyve|6|13|Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a királyi tilalom ügyében: "Király, nemde rendeletet adtál ki, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni?" A király azt felelte nekik: "Valóban így van a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint."
Dániel könyve|6|14|Erre azt mondták a királynak: "Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törődik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát."
Dániel könyve|6|15|Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott miatta. Megkísérelte, hogy megmentse Dánielt; egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy valami kibúvót találjon számára.
Dániel könyve|6|16|De azok az emberek rátámadtak a királyra és kijelentették: "Tudd meg, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint semmiféle tilalmat vagy rendeletet, amelyet a király kiad, nem lehet megváltoztatni."
Dániel könyve|6|17|Erre a király kiadta a parancsot, Dánielt elővezették és az oroszlánok barlangjába vetették. A király azt mondta Dánielnek: "A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, meg fog menteni."
Dániel könyve|6|18|Aztán hoztak egy követ és a barlang szájához tették. Lepecsételték a király gyűrűjével és a főemberek gyűrűjével, nehogy valami is történjen, ami változtatna Dániel sorsán.
Dániel könyve|6|19|Ezután a király visszatért palotájába. Éhgyomorral tért nyugovóra, s mellékfeleségei se mehettek be hozzá. Az álom is elkerülte.
Dániel könyve|6|20|A király már kora hajnalban fölkelt, és sietve az oroszlánok barlangjához ment.
Dániel könyve|6|21|Amint a barlanghoz közeledett, panaszos szóval Dánielt emlegette. Ezt mondta a király Dánielnek: "Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akit te állhatatosan tiszteltél, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?"
Dániel könyve|6|22|Dániel így felelt a királynak: "Király, örökké élj!
Dániel könyve|6|23|Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Nem engedte, hogy ártsanak nekem, mert ártatlannak talált. De ellened se követtem el vétséget, ó király!"
Dániel könyve|6|24|A király nagyon megörült s megparancsolta, hogy Dánielt húzzák ki a barlangból. Amikor Dánielt kihúzták a barlangból, semmiféle sérülés nem volt rajta, mert bízott Istenében.
Dániel könyve|6|25|A király parancsára elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták. Aztán gyermekeikkel és feleségeikkel együtt az oroszlánok barlangjába vetették őket. Még a mélyére sem értek, az oroszlánok máris nekik estek és minden csontjukat összetörték.
Dániel könyve|6|26|Ekkor Dárius király levelet írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, szerte az egész földön: Sok-sok üdvözlet nektek!
Dániel könyve|6|27|Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét. Mert ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart.
Dániel könyve|6|28|Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül.
Dániel könyve|6|29|Dánielnek ettől fogva jó sora volt Dárius uralma idején, és a perzsa Cirusz uralkodása alatt.
Dániel könyve|7|1|Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvőhelyén; látomás jelent meg szeme előtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik:
Dániel könyve|7|2|Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt.
Dániel könyve|7|3|A tengerből négy hatalmas vadállat bukkant fel. Mindegyik különbözött a másiktól.
Dániel könyve|7|4|Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földről, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sőt emberi szívet is kapott.
Dániel könyve|7|5|A második vadállat, lám, olyan volt, mint a medve; félig fölegyenesedett, s a szájában a fogai között három borda volt. Így biztatták: "Kelj fel, és egyél sok húst!"
Dániel könyve|7|6|Majd ismét más vadállatot láttam. Ez párduchoz hasonlított. Hátán négy madárszárnya volt. E vadállatnak négy feje volt és hatalmat kapott.
Dániel könyve|7|7|Ezután, íme, éjszakai látomásomban egy negyedik vadállatot is láttam. Félelmetes, rettenetes és szörnyű erős volt. Hatalmas vasfogai voltak: falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Egészen más volt, mint a többi vadállat, tíz szarva volt.
Dániel könyve|7|8|Amint a szarvakat figyeltem, lám, még egy kis szarv nőtt ki közöttük. De előbb az addigi szarvak közül hármat kitéptek. Lám, ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj.
Dániel könyve|7|9|Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból.
Dániel könyve|7|10|Tűzfolyó eredt belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket.
Dániel könyve|7|11|Aztán láttam az elbizakodott beszédek elhangzása után, amelyeket a szarv hirdetett, magam láttam, hogy megölték a vadállatot, testét darabokra vágták és tűzre vetették.
Dániel könyve|7|12|A többi vadállat is elvesztette hatalmát, de egy meghatározott időre még életben maradhattak.
Dániel könyve|7|13|Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették.
Dániel könyve|7|14|Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.
Dániel könyve|7|15|Nekem, Dánielnek emiatt megrendült a lelkem, s elmém látomásai megzavartak.
Dániel könyve|7|16|Odamentem az ott állók közül az egyikhez, és megbízható felvilágosítást kértem tőle mindezek felől. Szóba állt velem, és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét:
Dániel könyve|7|17|"Ez a négy hatalmas vadállat négy király, aki hatalomra jut a földön.
Dániel könyve|7|18|De a Fölséges szentjei nyerik el a királyságot, és az országot örökké birtokolni fogják, örökkön-örökké."
Dániel könyve|7|19|A negyedik vadállatról is szerettem volna bizonyosat tudni, amely egészen különbözött a többitől, és igen rettenetes volt. Fogai vasból voltak, karmai meg bronzból. Falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával.
Dániel könyve|7|20|Továbbá a fején levő tíz szarvról, s arról a másikról, amely kinőtt és amely előtt a három szarv lehullott. Ennek szemei voltak, és fennhéjázón beszélő szája, és nagyobbnak látszott, mint a többi szarv.
Dániel könyve|7|21|Láttam, hogy ez a szarv hadat viselt a szentek ellen, s legyőzte őket,
Dániel könyve|7|22|míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, s míg el nem érkezett az idő, és a szentek el nem foglalták a királyságot.
Dániel könyve|7|23|Így válaszolt: "A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet.
Dániel könyve|7|24|A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz.
Dániel könyve|7|25|Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre.
Dániel könyve|7|26|Akkor ítéletet tartanak, s megszűnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül.
Dániel könyve|7|27|Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az ő országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó."
Dániel könyve|7|28|Itt végződik a jelentés. Engemet, Dánielt, gondolataim úgy megrémítettek, hogy arcom színe is elváltozott. A dolgot jól szívembe véstem.
Dániel könyve|8|1|Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében az előbbi látomásom után nekem, Dánielnek, látomásom volt.
Dániel könyve|8|2|Azt láttam a látomásban, hogy az Elám tartománybeli Susa várában vagyok. Aztán úgy láttam a látomásban, hogy az Uláj folyó partján vagyok.
Dániel könyve|8|3|Amikor fölemeltem tekintetem, azt láttam, hogy íme, egy kos áll a víz mellett. Két szarva volt. Bár mind a két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, a második nőtt nagyobbra.
Dániel könyve|8|4|Láttam, amint a kos nyugat, észak és dél felé döfött. Semmiféle vadállat nem tudott neki ellenállni és hatalmából kiszabadulni. Tehetett, amit akart, s nagy dolgokat vitt végbe.
Dániel könyve|8|5|Míg erre figyeltem, egyszerre nyugat felől egy kecskebak rontott neki az egész földnek, anélkül, hogy a lába érte volna a földet. A baknak hatalmas szarva volt a két szeme között.
Dániel könyve|8|6|Eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amely - mint láttam - a folyó mellett állt, és teljes erejéből nekirontott.
Dániel könyve|8|7|Láttam, hogy amikor a kos közelébe ért, elkeseredett dühvel nekitámadt. Legyőzte a kost, és letörte mind a két szarvát. A kosnak nem volt hozzá ereje, hogy ellenálljon neki. Aztán földre terítette, összetiporta, és senki se tudta kiszabadítani a kost hatalmából.
Dániel könyve|8|8|A kecskebak még nagyobb lett, de ereje teljében letört a nagy szarva. Helyébe négy vadállat lépett, az ég négy tája felé fordulva.
Dániel könyve|8|9|Közülük az egyikből szarv nőtt ki. Először parányi volt, de aztán annál jobban megnőtt dél, kelet és a dicső ország felé.
Dániel könyve|8|10|Sőt felnőtt az ég seregéig, a seregből és a csillagok közül néhányat a földre vetett, és összetiporta őket.
Dániel könyve|8|11|Felnőtt egészen a (mennyei) sereg Fejedelméig, megszüntette a mindennapi áldozatot, és elpusztította szentélye helyét
Dániel könyve|8|12|és seregét. A mindennapi áldozatot gonosztettel váltotta fel, az igazságot földre tiporta, és minden tette sikerrel járt.
Dániel könyve|8|13|Akkor fölfigyeltem egy szent szavára. Egy másik szent meg azt kérdezte attól, aki beszélt: "Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bűn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?"
Dániel könyve|8|14|Azt felelte neki: "Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély."
Dániel könyve|8|15|Történt, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és értelmét kerestem: íme, egyszer csak előttem állt egy férfiúhoz hasonló alak.
Dániel könyve|8|16|Az Uláj felől pedig emberi hangot hallottam, amint szólt: "Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!"
Dániel könyve|8|17|Erre odajött, ahol álltam. Amint közeledett, olyan rémület vett rajtam erőt, hogy elvágódtam. Megszólított: "Értsd meg, emberfia, hogy a végső időkre vonatkozik a látomás."
Dániel könyve|8|18|Míg beszélt hozzám, mély kábulatban hevertem arccal a földön. De ő megfogott, és fölsegített.
Dániel könyve|8|19|Aztán így szólt hozzám: "Nézd, tudtodra adom, mi történik a harag végső idején, amikor véget ér a kiszabott idő.
Dániel könyve|8|20|Az a kétszarvú kos, amelyet láttál: a médek és a perzsák királya,
Dániel könyve|8|21|a kecskebak pedig Javan királya. A nagy szarv, amel a szeme közt van: az első király.
Dániel könyve|8|22|Az, hogy összetört és négyen léptek a helyébe (azt jelenti): négy ország keletkezik népéből, de nem lesz olyan erejük, mint neki.
Dániel könyve|8|23|Uralmuk végén, amikor teljessé válik a gonoszság, egy ravasz és cselszövő király támad.
Dániel könyve|8|24|Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét.
Dániel könyve|8|25|Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeretfurdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz.
Dániel könyve|8|26|Az estéről és a reggelről szóló látomás: való igazság. Mégis, őrizd meg a látomás titkát, mert hosszú évekre szól."
Dániel könyve|8|27|Én, Dániel, napokon keresztül betegen feküdtem, de aztán fölkeltem, és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomásról azonban hallgattam, mert nem volt, aki felvilágosítást tudott volna adni.
Dániel könyve|9|1|Első éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségéből való Dárius a kaldeusok birodalma fölött uralkodott.
Dániel könyve|9|2|Uralkodásának első esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart.
Dániel könyve|9|3|Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá.
Dániel könyve|9|4|Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: "Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat.
Dániel könyve|9|5|Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet.
Dániel könyve|9|6|Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez.
Dániel könyve|9|7|Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled.
Dániel könyve|9|8|Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened.
Dániel könyve|9|9|De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened.
Dániel könyve|9|10|Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, s nem éltünk törvénye szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk.
Dániel könyve|9|11|Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult tőled, hogy ne is hallja figyelmeztetésedet. Ezért zúdult ránk az átok és a fenyegetés, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert továbbra is vétkeztünk ellene.
Dániel könyve|9|12|Erre teljesítette szavát, amelyet kimondott ránk és vezetőinkre, akik kormányoztak minket, hogy olyan csapást zúdít ránk, amilyen még nem fordult elő az egész ég alatt, csak Jeruzsálemmel.
Dániel könyve|9|13|Amint meg van írva Mózes törvényében, mind ránk zúdultak ezek a csapások. Nem tettünk semmit, hogy arcod, Urunk és Istenünk, kiengesztelődjön: nem tértünk meg gonoszságainkból és nem ismertük el igaz voltodat.
Dániel könyve|9|14|Az Úr szemmel tartotta és ránk hozta a bajt. Igazságos az Úr, a mi Istenünk, minden tettében, amelyet véghezvitt, mert nem hallgattunk a szavára.
Dániel könyve|9|15|Urunk és Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat műveltünk.
Dániel könyve|9|16|Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől. Hiszen a mi vétkeink és atyáink gonoszsága miatt lett Jeruzsálem és a te néped gyalázat tárgyává minden szomszédunk előtt.
Dániel könyve|9|17|Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt szentélyed fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért.
Dániel könyve|9|18|Istenünk, fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket.
Dániel könyve|9|19|Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!"
Dániel könyve|9|20|Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért.
Dániel könyve|9|21|Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején.
Dániel könyve|9|22|Megszólított és azt mondta: "Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak.
Dániel könyve|9|23|Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást!
Dániel könyve|9|24|Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét.
Dániel könyve|9|25|Tudd meg és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a felkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette.
Dániel könyve|9|26|Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart.
Dániel könyve|9|27|Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra."
Dániel könyve|10|1|Cirusznak, a perzsák királyának 3. esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét.
Dániel könyve|10|2|Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam.
Dániel könyve|10|3|Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt.
Dániel könyve|10|4|Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam.
Dániel könyve|10|5|Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte.
Dániel könyve|10|6|Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása.
Dániel könyve|10|7|De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek.
Dániel könyve|10|8|Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem.
Dániel könyve|10|9|Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé.
Dániel könyve|10|10|Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített.
Dániel könyve|10|11|Majd azt mondta nekem: "Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem." Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam.
Dániel könyve|10|12|Ekkor így szólt hozzám: "Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm.
Dániel könyve|10|13|A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával,
Dániel könyve|10|14|magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól."
Dániel könyve|10|15|Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam.
Dániel könyve|10|16|S lám, egy emberre emlékeztető alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki előttem állt: "Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erő.
Dániel könyve|10|17|Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erőm elhagyott, még az éltető lehelet is kiszállt belőlem."
Dániel könyve|10|18|Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott és megerősített.
Dániel könyve|10|19|Így szólt: "Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erős, és légy bátor!" Amikor így beszélt hozzám, újra erőre kaptam és szólni tudtam hozzá: "Beszélj, Uram, mert erőt adsz nekem!"
Dániel könyve|11|1|egyetlen pártfogóm, aki erős kézzel segít és támogat engem.
Dániel könyve|11|2|Most az igazságot hirdetem neked:
Dániel könyve|11|3|Majd egy hatalmas király támad: hatalmas ország fölött fog uralkodni és végbevisz mindent, amit csak akar.
Dániel könyve|11|4|Ám alighogy fellép, birodalma összeomlik és felosztják négy részre, ahány égtáj van, de nem az ő utódai javára; egyikük sem lesz olyan hatalmas, mint ez az uralkodó. A királyi család kihal, másokra száll a birodalom, nem rájuk.
Dániel könyve|11|5|Először dél királya erősödik meg. De az egykori vezérek közül egy másik még nála is erősebb lesz, s hatalmasabb birodalmat szerez, mint a többi ország.
Dániel könyve|11|6|Évek múlva szövetségre lépnek: dél királyának lánya a béke érdekében feleségül megy észak királyához. De karjának nem lesz elég ereje, még ivadéka se marad. Nem csak őt, kísérőit és gyermekét szolgáltatják ki, hanem azokat is, akik annak idején támogatták.
Dániel könyve|11|7|De gyökerei törzsökéből sarj lép a helyére. Felvonul az erőd ellen, bevonul észak királyának a várába és győztesként bánik velük.
Dániel könyve|11|8|Sőt, szobraikkal, drága edényeikkel, ezüstjükkel és aranyukkal együtt még isteneiket is Egyiptomba hurcolja, fogságba. Azután néhány évig nyugton hagyja észak királyát.
Dániel könyve|11|9|Ez ugyan betör a déli király országába, de kénytelen visszatérni a maga földjére.
Dániel könyve|11|10|Fiai azonban felkelnek és hatalmas sereget vonnak össze. Ez felvonul és teljesen elözönli. Majd újra visszatér, és erődjét is megtámadja.
Dániel könyve|11|11|Erre dél királya kivonul haragjában, és harcba száll észak királyával. Ez nagy sereget állít csatasorba, a sereg mégis annak kezére kerül.
Dániel könyve|11|12|A sereg megsemmisül, s emiatt szíve felfuvalkodik. Bár tízezreket lever, mégsem marad hatalmon.
Dániel könyve|11|13|Észak királya ugyanis visszatér még nagyobb sereggel, mint az előbbi volt. Évek múltával hatalmas sereggel és gazdag fölszereléssel újra betör.
Dániel könyve|11|14|Azokban az időkben sokan fölkelnek dél királya ellen. A te néped bátorszívű fiai is fölkelnek, hogy beteljesedjék a látomás, de elesnek.
Dániel könyve|11|15|Felvonul észak királya, sáncot hány és elfoglalja a megerősített várost. A déliek ereje nem tud ellenállni, válogatott hadi népének nincs ereje a helytálláshoz.
Dániel könyve|11|16|Ellenfele azt teszi vele, amit akar, és nincs senki, aki ellenállhatna neki. Megtelepszik a dicsőséges földön és keze teljes pusztulását okozza.
Dániel könyve|11|17|Arra törekszik, hogy hatalmába kerítse az egész birodalmat, azért szövetséget köt vele, sőt lányt ad hozzá feleségül, hogy tönkretegye. De ez nem sikerül neki és nem valósul meg.
Dániel könyve|11|18|Azután a szigetek felé fordul figyelme, sokat el is foglal. De egy hadvezér véget vet gyalázatos tetteinek anélkül, hogy megaláztatása megtorlására gondolhatna.
Dániel könyve|11|19|Ekkor saját országának erődeire fordítja tekintetét, de megbotlik és elesik, aztán nyom nélkül eltűnik.
Dániel könyve|11|20|Aki nyomába lép, sarcolót küld. Ez a királyi méltóságra törekszik, ő meg hamarosan elpusztul, de nem emberek szeme láttára, nem is háborúban.
Dániel könyve|11|21|Megvetésre méltó ember kerül a helyére: nem neki akarják adni a királyi méltóságot, de meglepetésszerűen megjelenik, és hízelkedéssel megszerzi a királyságot.
Dániel könyve|11|22|Mint az ár, úgy söpri el maga előtt a haderőket, úgyhogy megsemmisülnek, s velük együtt a szövetség fejedelme is.
Dániel könyve|11|23|A kölcsönös jó viszony ellenére csalárdul jár el: felvonul és kevés népével legyőzi.
Dániel könyve|11|24|Béke idején bevonul a tartomány leggazdagabb városaiba, s olyan gaztettre vetemedik, amilyent atyái és ősei sohasem tettek. Rabol, vagyonukat elkótyavetyéli, és támadást tervez a legerősebb helyek ellen is, de csak kis ideig.
Dániel könyve|11|25|Tetterő és hódításvágy izzik benne, amikor nagy sereggel dél királya ellen indul. Dél királya azonban még nagyobb és még erősebb sereggel száll csatába. Mégsem tud helytállni, mert cselt szőnek ellene,
Dániel könyve|11|26|és asztaltársai az életére törnek. Serege szétzüllik, és sokan halálra sebzetten elesnek.
Dániel könyve|11|27|Mind a két király rosszat forral a másik ellen, s még egy asztalnál ülve is félre akarják egymást vezetni. De nem érnek célt, mert még nem érkezett el a meghatározott vég.
Dániel könyve|11|28|Így gazdag zsákmánnyal visszatér országába. Most az a szándéka, hogy a szent szövetség ellen fordul. Meg is valósítja, aztán visszatér országába.
Dániel könyve|11|29|Bizonyos idő elteltével ismét dél ellen vonul, de másodszor nem úgy történik, mint első ízben.
Dániel könyve|11|30|Kittimből ugyanis hajók érkeznek ellene.
Dániel könyve|11|31|Megjelennek hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot.
Dániel könyve|11|32|Azokat, akik nem becsülik a szövetséget, hízelgéssel hitszegésre bírja. De a nép, amely ismeri Istenét, állhatatos marad.
Dániel könyve|11|33|A nép közül az értelmesek sokakat belátásra bírnak, de aztán - legalábbis egy időre - eltántorítják őket, karddal és tűzzel, fogság és kifosztás útján.
Dániel könyve|11|34|A megpróbáltatás idején a népnek egy kis része segítségükre van, de sokan csak álnok szándékkal csatlakoznak hozzájuk.
Dániel könyve|11|35|Az értelmesek közül is többen eltántorodnak. Őket is próbára kell tenni, meg kell válogatni és tisztítani a végső időkre. Mert még hátra van bizonyos idő.
Dániel könyve|11|36|Közben a király a maga kénye-kedve szerint jár el. Felfuvalkodik és arcátlanul viselkedik az összes istennel szemben, a legfölségesebb Isten ellen pedig fennhéjázó módon beszél. Szerencsésnek is látszik, míg utol nem éri az (isteni) harag, és végzete be nem teljesedik.
Dániel könyve|11|37|Még őseinek isteneivel se törődik, sem az asszonyok kedvencével. Egyáltalán nem érdekli egyetlen isten sem, mert mindenek felett magát tartja a legnagyobbnak.
Dániel könyve|11|38|A várak isteneit azonban tiszteletben tartja. Arannyal, ezüsttel, drágakővel és kincsekkel tisztel meg olyan istent, akinek ősei a hírét se hallották.
Dániel könyve|11|39|A várak védelmezésére is olyanokat fogad meg, akik idegen isten népéhez tartoznak. Aki elismeri, azt elhalmozza tisztségekkel, rájuk bízza sokak kormányzását és bizonyos ellenszolgáltatásért szétosztja nekik az országot.
Dániel könyve|11|40|De az idők végén hadba száll ellene dél királya. Erre észak királya, mint valami fergeteg, nekiront harci szekerekkel, lovasokkal és nagy hajóhaddal. Betör az országokba és elárasztja őket, amint átvonul rajtuk.
Dániel könyve|11|41|Amikor bevonul a dicsőséges országba, tízezrek esnek el. Kezéből csak a következők menekülnek meg: Edom, Moáb és Ammon fiainak maradéka.
Dániel könyve|11|42|Országotokra teszi rá a kezét, s még Egyiptom számára sincs menedék.
Dániel könyve|11|43|Hatalmába keríti Egyiptom arany- és ezüstkincseit, és minden drágaságát. Líbia és Kus is a lába előtt hever.
Dániel könyve|11|44|De a keletről és az északról érkező hírek zavarba ejtik. Nagy bőszen ellenük indul, hogy elpusztítsa és kiirtsa az egész tömérdek sokaságot.
Dániel könyve|11|45|Sátorpalotáját a dicsőséges szent hegyen üti fel, a tengerek között. S ekkor utoléri a vég, menthetetlenül.
Dániel könyve|12|1|Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe.
Dániel könyve|12|2|Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.
Dániel könyve|12|3|Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.
Dániel könyve|12|4|Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog."
Dániel könyve|12|5|Ekkor én, Dániel, azt láttam, hogy két más valaki is áll ott: az egyik a folyó innenső partján, a másik pedig a folyó túlsó partján.
Dániel könyve|12|6|Akkor megszólítottam azt a gyolcsruhába öltözött férfiút, aki a folyóvíz fölött állt: "Mikor lesz vége ennek a sok csodálatos dolognak?"
Dániel könyve|12|7|Erre a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelte. S hallottam, amint megesküdött az Örökkévalóra: "Egy idő, két idő és egy fél idő múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé."
Dániel könyve|12|8|Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: "Uram, hogy állunk ezekkel a végső dolgokkal?"
Dániel könyve|12|9|Így válaszolt: "Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig.
Dániel könyve|12|10|Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni.
Dániel könyve|12|11|Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz.
Dániel könyve|12|12|Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.
Dániel könyve|12|13|Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végső napon kijelölt sorsodra."
Dániel könyve|13|1|Bábelben lakott egy férfi, akinek Jojakim volt a neve.
Dániel könyve|13|2|Chilkija leányát vette feleségül, akit Zsuzsannának hívtak. Ez nemcsak igen szép, de istenfélő asszony is volt,
Dániel könyve|13|3|mert szülei igazak voltak és lányukat is Mózes törvénye szerint nevelték.
Dániel könyve|13|4|Jojakim igen gazdag volt. Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában. A zsidók nála szoktak összejönni, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.
Dániel könyve|13|5|Abban az esztendőben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet.
Dániel könyve|13|6|Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel őket mind, akiknek peres ügyük volt.
Dániel könyve|13|7|Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe.
Dániel könyve|13|8|A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy.
Dániel könyve|13|9|Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre.
Dániel könyve|13|10|Mindkettőjüket elragadta a szenvedély, de egyik se mondta el kínját a másiknak.
Dániel könyve|13|11|Szégyellték ugyanis elmondani vágyukat, hogy szeretnének együtt hálni vele.
Dániel könyve|13|12|Mint akiket nem hagy nyugodni a féltékenység, úgy lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák.
Dániel könyve|13|13|Egyszer azt mondta az egyik a másiknak: "Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje!" Elindultak és el is váltak egymástól,
Dániel könyve|13|14|de aztán csak visszatértek és újra találkoztak. Mivel ennek okát kellett adniuk, megvallották egymásnak a vágyukat. Majd közösen megállapodtak, hogy keresik az időpontot, amikor egyedül találhatják.
Dániel könyve|13|15|Lesték hát a kedvező alkalmat. Egy nap aztán történt, hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsösbe, mint a többi napokon is szokott, de csak két szolgálója kísérte. Meg akart fürdeni a gyümölcsöskertben, mert nagy hőség volt.
Dániel könyve|13|16|Senki se volt ott, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték.
Dániel könyve|13|17|A lányoknak meghagyta: "Hozzatok nekem olajat és kenőcsöt! Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem."
Dániel könyve|13|18|Eleget is tettek a parancsnak és bezárták a kert kapuját. Majd a hátsó kapun is kimentek a kívánt dolgokért. Nem is sejtették, hogy a vének benn rejtőzködnek.
Dániel könyve|13|19|Amikor a lányok elmentek, a két vén felugrott és odafutott hozzá.
Dániel könyve|13|20|Mindjárt azzal kezdték: "Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és légy a miénk!
Dániel könyve|13|21|Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat."
Dániel könyve|13|22|Zsuzsanna felsóhajtott: "Szorongatás vesz körül mindenfelől. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket.
Dániel könyve|13|23|De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem."
Dániel könyve|13|24|Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a vének is kiabáltak ellene.
Dániel könyve|13|25|Sőt az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta.
Dániel könyve|13|26|Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben, a hátsó kapun berontottak, hogy lássák, mi történt asszonyukkal.
Dániel könyve|13|27|A vének elmondták vádjaikat. Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat, mert még sose mondtak ilyesmit Zsuzsannáról.
Dániel könyve|13|28|Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják.
Dániel könyve|13|29|A nép előtt kiadták a parancsot: "Hívjátok ide Zsuzsannát, Chilkija leányát, Jojakim feleségét!" El is mentek érte.
Dániel könyve|13|30|Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg.
Dániel könyve|13|31|Zsuzsanna feltűnően szép volt és nagyon csinos.
Dániel könyve|13|32|Mivel le volt fátyolozva, a törvényszegők felszólították, tegye le fátylát, hogy legalább a szépségével jóllakhassanak.
Dániel könyve|13|33|Hozzátartozói, és mindnyájan, akik csak látták, zokogásban törtek ki.
Dániel könyve|13|34|A két vén odament a néptömeg közepére, és kezüket a fejére tették,
Dániel könyve|13|35|ő meg sírva nézett az égre, mert szívből bízott az Úrban.
Dániel könyve|13|36|A vének előadták a vádat: "Mialatt mi egyedül sétálgattunk a gyümölcsöskertben, ez bejött két szolgálójával, bezáratta a kert kapuját, majd elküldte a szolgálókat.
Dániel könyve|13|37|Akkor odament hozzá egy ifjú, aki addig rejtőzködött és lefeküdt vele.
Dániel könyve|13|38|Mi a kert szögletében tartózkodtunk, de megláttuk a törvényszegést, s odarohantunk hozzájuk.
Dániel könyve|13|39|Tetten értük őket, de az ifjút nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt nálunk. Kinyitotta a kaput, s elmenekült.
Dániel könyve|13|40|Ezt azonban elfogtuk és vallatóra fogtuk: Ki volt az az ifjú?
Dániel könyve|13|41|De nem akarta megmondani. Ennek mi magunk vagyunk a tanúi." A gyülekezet hitelt adott nekik, hisz a nép vénei és bírái voltak, és Zsuzsannát halálra ítélték.
Dániel könyve|13|42|Ekkor ő hangosan felkiáltott és így imádkozott: "Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna.
Dániel könyve|13|43|Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak."
Dániel könyve|13|44|Az Úr meghallgatta könyörgését.
Dániel könyve|13|45|Amikor halálra vitték, az Úr felszította egy Dániel nevű, egészen fiatal fiúban a szent lelket,
Dániel könyve|13|46|úgyhogy hangosan felkiáltott: "Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!"
Dániel könyve|13|47|Erre az egész nép körülfogta és kérdőre vonta: "Miféle szavak azok, amiket mondtál?"
Dániel könyve|13|48|Megállt középen és így válaszolt: "Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát.
Dániel könyve|13|49|Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!"
Dániel könyve|13|50|Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: "Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát."
Dániel könyve|13|51|Dániel ezt válaszolta: "Különítsétek el őket egymástól jó messzire, hogy kihallgathassam őket!"
Dániel könyve|13|52|Amikor elkülönítették őket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: "Te megátalkodott, vén gonosztevő! Most napvilágra kerülnek bűneid,
Dániel könyve|13|53|amelyeket eddig elkövettél. Mert igazságtalan ítéletet hoztál, elítélted az ártatlanokat és futni engedted a gonosztevőket, noha megmondta az Úr: Az ártatlant és az igazat ne öld meg.
Dániel könyve|13|54|Most tehát, ha csakugyan láttad, mondd meg: milyen fa alatt láttad őket együtt?" Azt felelte: "Mézgafa alatt."
Dániel könyve|13|55|Dániel erre így válaszolt: "Helyesen hazudtál a magad fejére. Isten angyala ugyanis középen kettévág, mert ez az Isten parancsa."
Dániel könyve|13|56|Majd félreállította és előhívatta a másikat. Így szólította meg: "Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette.
Dániel könyve|13|57|Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelemből szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak.
Dániel könyve|13|58|Mondd csak meg nekem: Milyen fa alatt kaptad rajta őket, hogy együtt voltak?" Azt felelte: "Tölgyfa alatt."
Dániel könyve|13|59|Dániel erre így válaszolt: "Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket."
Dániel könyve|13|60|Ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki, és áldották az Istent, aki megmenti a benne bízókat.
Dániel könyve|13|61|Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek.
Dániel könyve|13|62|Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszságukban ők akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvényei szerint jártak el: meg kellett halniuk. Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon.
Dániel könyve|13|63|Chilkija és a felesége, az asszony férjével, Jojakimmal és az egész rokonsággal együtt dicsőítették az Istent leányukért, Zsuzsannáért, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot.
Dániel könyve|13|64|Dániel ettől a naptól fogva nagy embernek számított a nép előtt.
Dániel könyve|14|1|Amikor Asztüágesz király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat.
Dániel könyve|14|2|Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része.
Dániel könyve|14|3|A bábelieknek volt egy Bél nevű bálványuk. Mindennap tizenkét véka finom búzalisztet, negyven juhot és hat korsó bort költöttek rá.
Dániel könyve|14|4|A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta.
Dániel könyve|14|5|A király egyszer szóvá tette: "Miért nem imádod Bélt?" Azt felelte neki: "Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élő Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élőlény fölött."
Dániel könyve|14|6|A király erre megkérdezte: "Úgy gondolod, hogy Bél nem élő Isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?"
Dániel könyve|14|7|Dániel nevetve mondta: "Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem."
Dániel könyve|14|8|A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: "Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bűnhődni, mivel káromolni merte Bélt."
Dániel könyve|14|9|Dániel erre azt felelte: "Legyen úgy, ahogy mondtad!"
Dániel könyve|14|10|A király Dániellel együtt elment Bél templomába.
Dániel könyve|14|11|Bél papjai azt ajánlották: "Nézd, mi kimegyünk, te pedig, király, tedd oda az ételeket, majd töltsd ki a bort, és azt is tedd oda, aztán zárd be az ajtót és pecsételd le a gyűrűddel.
Dániel könyve|14|12|S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkező esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk."
Dániel könyve|14|13|Nem féltek, mert az asztal alatt titkos bejáratot csináltak. Mindig azon keresztül szoktak bemenni elkölteni az ételeket.
Dániel könyve|14|14|Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyűrűjével és eltávoztak.
Dániel könyve|14|15|A papok éjnek idején szokásuk szerint bementek asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Mindent megettek és megittak.
Dániel könyve|14|16|Már kora reggel odament a király Dániellel együtt.
Dániel könyve|14|17|A király föltette a kérdést: "Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?" Azt felelte: "Sértetlenek, király."
Dániel könyve|14|18|Alighogy kinyitották az ajtót, a király az asztalra pillantott és felkiáltott: "Nagy vagy, ó Bél, nálad szóba se jöhet semmiféle csalás!"
Dániel könyve|14|19|De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: "Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!"
Dániel könyve|14|20|A király azt válaszolta: "Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom."
Dániel könyve|14|21|A király erre haragra lobbant és azonnal elfogatta a papokat, asszonyaikat és gyermekeiket. Megmutatták neki a rejtekajtót, amelyen be szoktak járni, hogy elfogyasszák, amit az asztalon találnak.
Dániel könyve|14|22|A király megölette őket, Bélt pedig Dániel kezére adta, aki aztán elpusztította templomával együtt.
Dániel könyve|14|23|Volt egy nagy kígyó is, amelyet szintén tiszteletben részesítettek a bábeliek.
Dániel könyve|14|24|A király azt mondta Dánielnek: "Erre már csak nem mondhatod, hogy nem élő isten. Imádd hát!"
Dániel könyve|14|25|Dániel azt felelte: "Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten.
Dániel könyve|14|26|Adj nekem rá engedélyt, ó király, és én megölöm a kígyót kard és bot nélkül!" A király azt válaszolta: "Megadom."
Dániel könyve|14|27|Ekkor Dániel szurkot, hájat és szőrt vett, összefőzte őket, pogácsákat csinált belőlük és beadogatta őket a kígyó szájába. A kígyó megette és szétpukkadt. Erre azt mondta: "Nézzétek, mit imádtatok!"
Dániel könyve|14|28|Amikor a bábeliek ezt meghallották, nagy felháborodás támadt köztük. Összecsődültek a király ellen, és azzal vádolták: "A király zsidóvá lett. Bélt összetörette, a kígyót megölte, a papokat meggyilkolta."
Dániel könyve|14|29|Elmentek a királyhoz és követelték: "Add ki nekünk Dánielt, mert különben téged ölünk meg házad népével együtt."
Dániel könyve|14|30|A király látta, hogy hevesen támadják, kényszerhelyzetében kiadta hát nekik Dánielt.
Dániel könyve|14|31|Erre az oroszlánok barlangjába vetették hat napig ott volt.
Dániel könyve|14|32|A barlangban hét oroszlán volt. Mindennap két tetemet és két bárányt szoktak nekik adni. Most azonban éheztették őket, hogy felfalják Dánielt.
Dániel könyve|14|33|Habakuk próféta ebben az időben élt Júdeában. Éppen megfőzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezőre, hogy kivigye az aratóknak.
Dániel könyve|14|34|Ekkor az Úr angyala felszólította Habakukot: "Vidd el ezt az ebédet Bábelbe, Dánielnek, az oroszlánok barlangjába!"
Dániel könyve|14|35|Habakuk azt felelte: "Uram, Bábelt sose láttam, az oroszlánok barlangjáról meg sejtelmem sincs."
Dániel könyve|14|36|Erre az Úr angyala megragadta az üstökénél, s hajánál fogva elvitte lelkének erejével Bábelbe és letette a barlang mellé.
Dániel könyve|14|37|Habakuk lekiáltott: "Dániel, Dániel, itt az ebéd, amelyet az Isten küldött neked."
Dániel könyve|14|38|Dániel erre felfohászkodott: "Megemlékeztél rólam, Istenem, mert te nem hagyod el azokat, akik szeretnek."
Dániel könyve|14|39|Ezután Dániel fölkelt és megebédelt. Habakukot meg az Úr angyala azon nyomban visszavitte lakóhelyére.
Dániel könyve|14|40|A hetedik napon a király elment, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a barlanghoz ért, benézett, s lám, Dániel ott üldögélt.
Dániel könyve|14|41|Hangosan felkiáltott: "Nagy vagy, Uram, Dániel Istene, és rajtad kívül nincsen más!"
Dániel könyve|14|42|Kihúzatta Dánielt és azokat dobatta a barlangba, akik el akarták pusztítani, és ott a szeme láttára felfalták őket az oroszlánok.
Efezusiaknak írt levél|1|1|Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő szenteknek, a Krisztus Jézusban hívőknek.
Efezusiaknak írt levél|1|2|Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
Efezusiaknak írt levél|1|3|Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket.
Efezusiaknak írt levél|1|4|Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből
Efezusiaknak írt levél|1|5|eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk;
Efezusiaknak írt levél|1|6|hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.
Efezusiaknak írt levél|1|7|Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán,
Efezusiaknak írt levél|1|8|amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.
Efezusiaknak írt levél|1|9|Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét,
Efezusiaknak írt levél|1|10|hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.
Efezusiaknak írt levél|1|11|Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz.
Efezusiaknak írt levél|1|12|Szolgáljunk hát felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket.
Efezusiaknak írt levél|1|13|Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne.
Efezusiaknak írt levél|1|14|Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.
Efezusiaknak írt levél|1|15|Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekről és minden szent iránt tanúsított szeretetetekről,
Efezusiaknak írt levél|1|16|mindig hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok.
Efezusiaknak írt levél|1|17|Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek.
Efezusiaknak írt levél|1|18|Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között,
Efezusiaknak írt levél|1|19|és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön.
Efezusiaknak írt levél|1|20|Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette,
Efezusiaknak írt levél|1|21|minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is.
Efezusiaknak írt levél|1|22|Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette:
Efezusiaknak írt levél|1|23|ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
Efezusiaknak írt levél|2|1|Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében,
Efezusiaknak írt levél|2|2|amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik.
Efezusiaknak írt levél|2|3|Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember.
Efezusiaknak írt levél|2|4|De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk,
Efezusiaknak írt levél|2|5|hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is - így kegyelemből kaptátok a megváltást;
Efezusiaknak írt levél|2|6|feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket,
Efezusiaknak írt levél|2|7|hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából.
Efezusiaknak írt levél|2|8|Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka.
Efezusiaknak írt levél|2|9|Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.
Efezusiaknak írt levél|2|10|Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.
Efezusiaknak írt levél|2|11|Gondoljatok arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket.
Efezusiaknak írt levél|2|12|Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekből s ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban.
Efezusiaknak írt levél|2|13|Most azonban ti, akik "távol" voltatok, Krisztus Jézusban "közel" kerültetek, Krisztus vére árán.
Efezusiaknak írt levél|2|14|Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében,
Efezusiaknak írt levél|2|15|a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette,
Efezusiaknak írt levél|2|16|és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte.
Efezusiaknak írt levél|2|17|Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levőknek, és békét a közel levőknek.
Efezusiaknak írt levél|2|18|Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.
Efezusiaknak írt levél|2|19|Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai.
Efezusiaknak írt levél|2|20|Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.
Efezusiaknak írt levél|2|21|Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma.
Efezusiaknak írt levél|2|22|Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.
Efezusiaknak írt levél|3|1|Ezért vagyok én, Pál értetek, pogányokért Jézus Krisztus foglya.
Efezusiaknak írt levél|3|2|Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem.
Efezusiaknak írt levél|3|3|Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, mint föntebb röviden megírtam.
Efezusiaknak írt levél|3|4|Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy betekintettem Krisztus titkába,
Efezusiaknak írt levél|3|5|amelyről korábban nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta.
Efezusiaknak írt levél|3|6|Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és részesei az ígéretnek, az evangélium révén.
Efezusiaknak írt levél|3|7|Ennek lettem szolgája Isten kegyelmi adományából, amelyet hathatós erejével juttatott nekem.
Efezusiaknak írt levél|3|8|Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrészül a kegyelem, hogy Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdessem a pogányoknak,
Efezusiaknak írt levél|3|9|és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtőjében,
Efezusiaknak írt levél|3|10|hogy most az Egyház által az Isten szerfölött sokrétű bölcsessége nyilvánvalóvá legyen a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt.
Efezusiaknak írt levél|3|11|Ez volt az ő örök szándéka, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban megvalósított
Efezusiaknak írt levél|3|12|a benne való hit által van bizalmunk és biztonságos utunk Istenhez.
Efezusiaknak írt levél|3|13|Ezért kérlek titeket, ne veszítsétek el értetek viselt szenvedéseim miatt bátorságotokat: ezek dicsőségetekre szolgálnak.
Efezusiaknak írt levél|3|14|Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt;
Efezusiaknak írt levél|3|15|tőle származik minden közösség az égben és a földön.
Efezusiaknak írt levél|3|16|Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré,
Efezusiaknak írt levél|3|17|hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.
Efezusiaknak írt levél|3|18|Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység,
Efezusiaknak írt levél|3|19|megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.
Efezusiaknak írt levél|3|20|Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk,
Efezusiaknak írt levél|3|21|legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Amen.