Efezusiaknak írt levél|4|1|Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok,
Efezusiaknak írt levél|4|2|teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel.
Efezusiaknak írt levél|4|3|Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.
Efezusiaknak írt levél|4|4|Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.
Efezusiaknak írt levél|4|5|Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.
Efezusiaknak írt levél|4|6|Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.
Efezusiaknak írt levél|4|7|Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.
Efezusiaknak írt levél|4|8|Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.
Efezusiaknak írt levél|4|9|Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra?
Efezusiaknak írt levél|4|10|Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget.
Efezusiaknak írt levél|4|11|Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett,
Efezusiaknak írt levél|4|12|hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét,
Efezusiaknak írt levél|4|13|amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére.
Efezusiaknak írt levél|4|14|Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor.
Efezusiaknak írt levél|4|15|Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal.
Efezusiaknak írt levél|4|16|Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.
Efezusiaknak írt levél|4|17|Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.
Efezusiaknak írt levél|4|18|Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye.
Efezusiaknak írt levél|4|19|Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek.
Efezusiaknak írt levél|4|20|Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól,
Efezusiaknak írt levél|4|21|ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.
Efezusiaknak írt levél|4|22|Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt.
Efezusiaknak írt levél|4|23|Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s
Efezusiaknak írt levél|4|24|öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.
Efezusiaknak írt levél|4|25|Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
Efezusiaknak írt levél|4|26|Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.
Efezusiaknak írt levél|4|27|Ne adjatok teret a sátánnak.
Efezusiaknak írt levél|4|28|Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is.
Efezusiaknak írt levél|4|29|Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.
Efezusiaknak írt levél|4|30|Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.
Efezusiaknak írt levél|4|31|Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz.
Efezusiaknak írt levél|4|32|Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Efezusiaknak írt levél|5|1|Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és
Efezusiaknak írt levél|5|2|éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.
Efezusiaknak írt levél|5|3|Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik.
Efezusiaknak írt levél|5|4|Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás.
Efezusiaknak írt levél|5|5|Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.
Efezusiaknak írt levél|5|6|Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait.
Efezusiaknak írt levél|5|7|Tehát ne vállaljatok velük közösséget.
Efezusiaknak írt levél|5|8|Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai.
Efezusiaknak írt levél|5|9|A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.
Efezusiaknak írt levél|5|10|Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.
Efezusiaknak írt levél|5|11|Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket.
Efezusiaknak írt levél|5|12|Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen.
Efezusiaknak írt levél|5|13|Mindarra, amit elítéltek, fény derül,
Efezusiaknak írt levél|5|14|s ami így világossá válik, fényforrás lesz. Ezért mondják: Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog.
Efezusiaknak írt levél|5|15|Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen.
Efezusiaknak írt levél|5|16|Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak.
Efezusiaknak írt levél|5|17|Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát.
Efezusiaknak írt levél|5|18|Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el lélekkel.
Efezusiaknak írt levél|5|19|Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.
Efezusiaknak írt levél|5|20|Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.
Efezusiaknak írt levél|5|21|Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.
Efezusiaknak írt levél|5|22|Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak,
Efezusiaknak írt levél|5|23|mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.
Efezusiaknak írt levél|5|24|Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.
Efezusiaknak írt levél|5|25|Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte,
Efezusiaknak írt levél|5|26|hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje.
Efezusiaknak írt levél|5|27|Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.
Efezusiaknak írt levél|5|28|Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti.
Efezusiaknak írt levél|5|29|A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat.
Efezusiaknak írt levél|5|30|Mert tagjai vagyunk testének.
Efezusiaknak írt levél|5|31|"Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz."
Efezusiaknak írt levél|5|32|Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.
Efezusiaknak írt levél|5|33|Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.
Efezusiaknak írt levél|6|1|Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén.
Efezusiaknak írt levél|6|2|Ez az első, ígérettel egybekötött parancs: "Tiszteld apádat és anyádat,
Efezusiaknak írt levél|6|3|hogy boldog és hosszú életű légy a földön."
Efezusiaknak írt levél|6|4|Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.
Efezusiaknak írt levél|6|5|Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak.
Efezusiaknak írt levél|6|6|Ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát.
Efezusiaknak írt levél|6|7|Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak szolgáltok, nem embereknek.
Efezusiaknak írt levél|6|8|Hiszen tudjátok, hogy bármi jót tesz valaki, akár szolga, akár szabad ember, jutalomban részesíti az Úr.
Efezusiaknak írt levél|6|9|Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás.
Efezusiaknak írt levél|6|10|Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből.
Efezusiaknak írt levél|6|11|Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok.
Efezusiaknak írt levél|6|12|Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.
Efezusiaknak írt levél|6|13|Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat.
Efezusiaknak írt levél|6|14|Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját,
Efezusiaknak írt levél|6|15|sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére.
Efezusiaknak írt levél|6|16|Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.
Efezusiaknak írt levél|6|17|Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.
Efezusiaknak írt levél|6|18|Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért
Efezusiaknak írt levél|6|19|és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát.
Efezusiaknak írt levél|6|20|Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem.
Efezusiaknak írt levél|6|21|S hogy ti is halljatok felőlem és dolgaim felől, Tichikusz, az Úrban szeretett testvérem és munkatársam mindent elmond majd nektek.
Efezusiaknak írt levél|6|22|Épp azért küldtem el oda, hogy megtudjátok, mi van velem, és hogy megvigasztalja szíveteket.
Efezusiaknak írt levél|6|23|A testvéreknek békesség és hitből jövő szeretet az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
Efezusiaknak írt levél|6|24|Kegyelem legyen mindazokkal, akik nem lankadó szeretettel szeretik Urunkat, Jézus Krisztust!
Énekek könyve|1|1|Az énekek éneke Salamontól:
Énekek könyve|1|2|Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál.
Énekek könyve|1|3|Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.
Énekek könyve|1|4|Vigyél magaddal! Siessünk, el innét! Lakosztályába vezet a király! Te leszel az örömünk és a boldogságunk! Szerelmedet többre tartjuk a bornál! Mert méltán megillet a szeretet.
Énekek könyve|1|5|Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói.
Énekek könyve|1|6|Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam.
Énekek könyve|1|7|Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?
Énekek könyve|1|8|Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!
Énekek könyve|1|9|Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak.
Énekek könyve|1|10|Szép az arcod a függőid között, s a korállal ékesített nyakad!
Énekek könyve|1|11|Aranyból csináltatunk neked láncocskát, s rá ezüstből gyöngyöket.
Énekek könyve|1|12|Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából.
Énekek könyve|1|13|Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd.
Énekek könyve|1|14|Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szőlőhegyén terem.
Énekek könyve|1|15|De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!
Énekek könyve|1|16|Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üdezöld,
Énekek könyve|1|17|házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja.
Énekek könyve|2|1|Olyan vagyok, mint a szároni nárcisz, én vagyok a völgyek lilioma.
Énekek könyve|2|2|Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.
Énekek könyve|2|3|Akár az erdő fái között az almafa, olyan a szerelmem az ifjak között. Forró vágyam árnyékában ülni, mert gyümölcse édes az ínyemnek.
Énekek könyve|2|4|Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem.
Énekek könyve|2|5|Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtől egész beteg vagyok!
Énekek könyve|2|6|A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.
Énekek könyve|2|7|Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
Énekek könyve|2|8|Csitt! A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!
Énekek könyve|2|9|Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.
Énekek könyve|2|10|Aztán köszön, s így szól szerelmesem:
Énekek könyve|2|11|Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult.
Énekek könyve|2|12|A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön.
Énekek könyve|2|13|Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem!
Énekek könyve|2|14|Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.
Énekek könyve|2|15|Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!
Énekek könyve|2|16|A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; liliomok közt legeltet (mostanában).
Énekek könyve|2|17|Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, térj vissza, kedvesem, mint a gazella, vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein.
Énekek könyve|3|1|Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. De hiába kerestem, nem találtam.
Énekek könyve|3|2|"Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem." Hiába kerestem, nem találtam!
Énekek könyve|3|3|Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. "Nem láttátok, akit szeret a lelkem?"
Énekek könyve|3|4|Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott.
Énekek könyve|3|5|Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
Énekek könyve|3|6|Ki az ott, aki a puszta felől erre tart, mint füstnek oszlopa? Mirhának és tömjénnek illata árad körülötte, és mindenféle különleges fűszeré.
Énekek könyve|3|7|Nézzétek, Salamon gyaloghintója! Hatvan hős van körülötte, Izraelnek legjava.
Énekek könyve|3|8|Mindnek kardja van, és jártasak a harcban, oldalukon a kard az éj rémei ellen.
Énekek könyve|3|9|Trónust építtetett magának Salamon király, a Libanon fáiból.
Énekek könyve|3|10|Az oszlopokat ezüstből csináltatta, a támláját aranyból, az ülését meg bíborból, középütt ébenfa betéttel.
Énekek könyve|3|11|Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta lakodalma napján, szíve örömének napján!
Énekek könyve|4|1|De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről.
Énekek könyve|4|2|Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.
Énekek könyve|4|3|Az ajkad, mint a karmazsin szalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.
Énekek könyve|4|4|Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs.
Énekek könyve|4|5|A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt.
Énekek könyve|4|6|Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok.
Énekek könyve|4|7|Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt.
Énekek könyve|4|8|Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyéről, a párducok hegyéről.
Énekek könyve|4|9|Megigézted a szívem, jegyesem, húgocskám, megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával, s nyakadnak egyetlen láncával.
Énekek könyve|4|10|Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot!
Énekek könyve|4|11|Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata.
Énekek könyve|4|12|Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás.
Énekek könyve|4|13|Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, (tele mindenféle) pompás gyümölccsel:
Énekek könyve|4|14|nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal.
Énekek könyve|4|15|A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá.
Énekek könyve|4|16|Támadj fel, északi szél, siess, déli szél! Járd át kertemet, hadd szálljon illata! Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit!
Énekek könyve|5|1|Húgom, mátkám, máris megyek a kertembe, szedem a mirhámat balzsamommal együtt; egyenest a lépből eszem mézemet, megiszom boromat a tejemmel együtt. Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!
Énekek könyve|5|2|Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! Szerelmem kopog (és azt mondja):
Énekek könyve|5|3|Már levetettem a ruhám, hogy vegyem fel újra? Lábamat megmostam, s most beszennyezzem?
Énekek könyve|5|4|Kedvesem benyújtotta kezét a nyíláson, erre megremegett a bensőm.
Énekek könyve|5|5|Fölkeltem, hogy (ajtót) nyissak kedvesemnek. Kezemről, ujjamról mirha csepegett, rá a zárnak reteszére.
Énekek könyve|5|6|Ajtót nyitottam szerelmemnek, de már nem volt ott, eltűnt valahova. Majd elalélt a lelkem, hogy így elszaladt, kutattam utána, de sehol nem találtam, kiabáltam is, de nem adott választ.
Énekek könyve|5|7|Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet, akik a falakat őrzik.
Énekek könyve|5|8|Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, hogyha rátaláltok az én szerelmemre... Mit mondjatok neki? Hogy a szerelembe belebetegedtem.
Énekek könyve|5|9|Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, asszonyoknak gyöngye? Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, hogy úgy kérlelsz minket?
Énekek könyve|5|10|Az én szerelmem fehér is, piros is, kitetszik ő akár tízezer közül is.
Énekek könyve|5|11|A feje színarany, a haja datolyafürt, s mint a holló, fekete.
Énekek könyve|5|12|Szemei, mint a galambok a medence vizénél: tejben fürdenek és a tengeren ülnek.
Énekek könyve|5|13|A két arca, akár a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek. Az ajka liliom, mirha csepeg róla.
Énekek könyve|5|14|Kezei aranyhengerek, tarsiskővel kirakva. A teste elefántcsont, tele zafirral.
Énekek könyve|5|15|A lába márványoszlop, s színarany talpon áll. A termete Libanon, páratlan cédrusfa.
Énekek könyve|5|16|A szája mézédes, a lénye elragadó! Ilyen a kedvesem, ilyen a barátom, Jeruzsálem lányai!
Énekek könyve|6|1|Hová ment szerelmed, asszonyoknak gyöngye? Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!
Énekek könyve|6|2|Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.
Énekek könyve|6|3|Én a kedvesemé vagyok, s ő az enyém - a liliomok között legeltet.
Énekek könyve|6|4|Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa, és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy!
Énekek könyve|6|5|Fordítsd el tőlem a tekinteted, mert megigézel vele. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről.
Énekek könyve|6|6|A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók, amelyek épp most hagyják el az úsztatót. Mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.
Énekek könyve|6|7|A halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.
Énekek könyve|6|8|Királyné van hatvan, ágyasasszony nyolcvan, [és a szolgálóknak se szeri, se száma].
Énekek könyve|6|9|De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülőjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynők s ágyasok ünneplik.
Énekek könyve|6|10|Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, s szép, mint a telihold, világos, mint a nap, és oly félelmetes, mint a zászlós hadak?
Énekek könyve|6|11|A diófásba mentem, hogy megnézzem, fakad-e (az élet) a völgynek aljában; hogy lássam, kihajtottak-e már a szőlők, s virágba borultak-e a gránátalmafák.
Énekek könyve|6|12|És ekkor - hogy hogyan, nem tudom - a lelkem beültetett nemes népemnek hintajába.
Énekek könyve|7|1|Térj vissza! Térj vissza, Sulammit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk meg!
Énekek könyve|7|2|Mily szép a lábad a sarudban, fejedelmi leány! Csípődnek hajlása olyan, mint valami ékszer, amelyet művészi kezek készítettek.
Énekek könyve|7|3|A köldököd akár egy kerek csésze. Ne hiányozzék a fűszerezett bor se! A hasad olyan, mint a búzarakás, amelyet liliomok kerítenek körül.
Énekek könyve|7|4|A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei.
Énekek könyve|7|5|A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezető kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz.
Énekek könyve|7|6|Fejed, mint a Kármel, s fejeden a haj, mint a bíbor. Királyt tart bilincsben a hajfonatod.
Énekek könyve|7|7|Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem!
Énekek könyve|7|8|Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szőlőfürtök.
Énekek könyve|7|9|Elhatároztam: fölmegyek a pálmafára, s megszerzem gyümölcseit. A melleid legyenek szőlőfürtök, a leheleted almaillat,
Énekek könyve|7|10|A szád meg a bor a legjavából.
Énekek könyve|7|11|Kedvesemé vagyok, utánam vágyódik.
Énekek könyve|7|12|Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon!
Énekek könyve|7|13|Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.
Énekek könyve|7|14|Illatot árasztanak a szerelem almái, sok pompás gyümölcs hever ajtónk előtt. Frisset is, régit is tettem el neked, kedvesem!
Énekek könyve|8|1|Bár testvérem volnál, és szoptad volna az anyám emlőjét! Ha utcán lelnélek, ott megcsókolnálak, akkor nem vethetne meg érte senki.
Énekek könyve|8|2|Magammal vinnélek és bevezetnélek anyámnak házába, és tanítgatnál, én meg itatnálak fűszerezett borral, gránátalma-musttal.
Énekek könyve|8|3|A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.
Énekek könyve|8|4|Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, ne zavarjátok, ne ébresszétek föl szerelmemet, amíg maga nem akarja.
Énekek könyve|8|5|Ki az ott, aki a puszta felől erre tart és a szerelmesére támaszkodik?
Énekek könyve|8|6|Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.
Énekek könyve|8|7|Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.
Énekek könyve|8|8|Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék! Van egy kis húgunk, még kicsi, melle sincs. Mit tegyünk húgunkkal, hogyha majd megkérik?
Énekek könyve|8|9|Hogyha fal, építsünk fölé ezüsttetőt, ha ajtó, takarjuk el cédruspalánkkal.
Énekek könyve|8|10|Fal vagyok, és a melleim, mint a tornyok, ezért nyertem meg a szeme tetszését.
Énekek könyve|8|11|Baal-Hamonban Salamonnak volt egy szőleje. Csőszökre bízta a szőlejét; ezer ezüst sékelt kellett fizetnie mindegyiknek a termésért.
Énekek könyve|8|12|Előttem a szőlő, most az enyém; Salamon, az ezer ezüst legyen a tied, kétszázat meg kapjanak a termés őrei.
Énekek könyve|8|13|Te, aki a kertekben laksz, a barátaim lesik szavaidat, hallasd hangodat!
Énekek könyve|8|14|Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken.
Eszter könyve|1|1|Achasvéros idejében történt - ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott -,
Eszter könyve|1|2|abban az időben, amikor Szuza várában királyi trónján ült,
Eszter könyve|1|3|uralkodásának 3. évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és főembereinek.
Eszter könyve|1|4|Így akarta királyságának gazdagságát és fényét eléjük tárni, és a saját nagyságát csillogtatni, hosszabb ideig, száznyolcvan napon át.
Eszter könyve|1|5|Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében.
Eszter könyve|1|6|Fehér gyolcsvásznak, lilába játszó bíborszövetek függtek bíbor és bisszus köteleken, ezüstgyűrűkkel rögzítve a fehér márványoszlopokon. A porfir, fehér márvány, gyöngyház és fekete márvány padozaton arany- és ezüstheverők álltak.
Eszter könyve|1|7|A királyi bort aranykelyhekben szolgálták fel - mind másféle volt -, a király bőkezűségéből nagy bőségben.
Eszter könyve|1|8|A király rendelete értelmében senkit sem kényszerítettek ivásra. A király ugyanis meghagyta minden udvarmesterének, hogy mindenki azt fogyassza, ami jólesik neki.
Eszter könyve|1|9|Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában.
Eszter könyve|1|10|A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizzetának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak,
Eszter könyve|1|11|hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét, koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt.
Eszter könyve|1|12|Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. A király nagyon ingerült lett és fellobbant a haragja.
Eszter könyve|1|13|A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak.
Eszter könyve|1|14|A királyhoz a médek és a perzsák hét fejedelme: Karsena, Setar, Admata, Tarsis, Meresz, Marszena és Memukán állt a legközelebb. Ezek látták a király arcát, és az első helyeket foglalták el a birodalomban.
Eszter könyve|1|15|"Mi történjék - kérdezte - törvény szerint Vasti királynéval, amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?"
Eszter könyve|1|16|Memukán - a király és a fejedelmek hallatára - így válaszolt: "Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és minden nép ellen is, akik, s amelyek Achasvéros összes tartományában csak vannak.
Eszter könyve|1|17|Mert a királyné tette tudomására jut az asszonyoknak, s arra bátorítja fel őket, hogy megvessék férjüket, hiszen azt mondják: Achasvéros király megparancsolta Vasti királynénak, hogy menjen be hozzá, de ő nem ment be.
Eszter könyve|1|18|A méd és a perzsa fejedelmek feleségei még ma megtudják a királyné válaszát, s elismétlik a király minden fejedelmének. Ebből sok bosszúság és harag származik.
Eszter könyve|1|19|Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá.
Eszter könyve|1|20|Így amikor a király rendeletét az egész hatalmas birodalomban kihirdetik, akkor minden asszony - a legnagyobbtól a legkisebbig - megadja férjének a tiszteletet."
Eszter könyve|1|21|Tetszett a tanács a királynak és a fejedelmeknek, és a király Memukán tanácsa szerint járt el.
Eszter könyve|1|22|Leveleket küldött a birodalom minden tartományába, minden tartománynak a maga írásával, és minden népnek a maga nyelvén, hogy a maga házában a férfi az úr.
Eszter könyve|2|1|Ezek után az események után, amikor már lelohadt a haragja, Achasvéros király Vastira gondolt, arra, amit tett és a rendeletre, amit miatta hoztak.
Eszter könyve|2|2|A király körül szolgálatot teljesítő udvari emberek ezért így szóltak hozzá: "Hadd keressünk a királynak szép szűz leányokat.
Eszter könyve|2|3|Rendeljen a király birodalmának minden tartományába tisztviselőket, ezek gyűjtsenek össze minden szép szűzleányt Szuza várába, az asszonyok házába, a királyi eunuchnak, Hegének a keze alá, aki az asszonyokra felügyel. Ő majd gondoskodik mindenről, ami ékesítésükhöz kell,
Eszter könyve|2|4|s az a leány, aki megtetszik a királynak, legyen Vasti helyett a királyné." Tetszett a királynak a beszéd, és így is tettek.
Eszter könyve|2|5|Szuza várában élt egy zsidó férfi. Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzséből.
Eszter könyve|2|6|Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár, azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el.
Eszter könyve|2|7|Gyámapja volt Hadasszának - más néven Eszternek -, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta.
Eszter könyve|2|8|Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába, Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére bízták, az asszonyok őrére.
Eszter könyve|2|9|Megtetszett neki a lány és kedvébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálólányt és mellé adta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet.
Eszter könyve|2|10|Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem származását.
Eszter könyve|2|11|Mardokeus mindennap ott járt-kelt az asszonyok házának udvara előtt, hogy hírt halljon Eszterről: jól van-e, s mi történik vele.
Eszter könyve|2|12|Minden lánynak sorban be kellett mennie Achasvéros királyhoz akkor, amikor eltelt a tizenkét hónap, ami alatt az asszonyokra vonatkozó szabályok szerint elő kellett készülniük: hat hónapig mirhaolajat, másik hat hónapig meg balzsamot és más asszonyi kenetet használtak szépségük ápolására.
Eszter könyve|2|13|Amikor a királyhoz ment, minden lány kérhetett, amit akart, megadták neki: azzal léphetett be az asszonyok házából a királyi palotába.
Eszter könyve|2|14|Este lépett be és másnap reggel tért vissza az asszonyoknak egy másik házába, amely Saasgaz eunuchra, a mellékfeleségek felügyelőjére volt bízva. Többé nem léphetett be a királyhoz, csak ha a király kívánta és név szerint hívta.
Eszter könyve|2|15|Amikor elérkezett az ideje és rákerült a sor, hogy Eszter, Abichajilnak, Mardokeus nagybátyjának a lánya, akit Mardokeus lányává fogadott, bemenjen a királyhoz, nem kért semmi mást, csak amit Hege, a király eunuchja ajánlott neki.
Eszter könyve|2|16|És lám, Eszter megnyerte mindenkinek a tetszését, aki csak látta. Bevezették Achasvéros királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a neve, uralkodásának hetedik évében.
Eszter könyve|2|17|A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését, és rokonszenvét jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére, és Vasti helyébe királynévá választotta.
Eszter könyve|2|18|Utána a király nagy lakomát rendezett - ez Eszter lakomája volt. Összes fejedelmének és szolgájának pihenőnapot engedélyezett minden tartományban, és királyi bőkezűséggel osztogatott ajándékokat.
Eszter könyve|2|19|Amikor, mint a lányok, az asszonyok második házába került,
Eszter könyve|2|20|Eszter nem fedte föl származását, sem népét, aszerint, amint Mardokeus meghagyta neki. Eszter ugyanúgy követte Mardokeus utasításait, mint abban az időben, amikor még a gyámja volt.
Eszter könyve|2|21|Mardokeus azokban a napokban a királyi kapunál ült, s értesült róla, hogy két királyi eunuch, Bigtan és Teres, a palota őrei haragjukban összeesküdtek, hogy kezet emelnek a királyra.
Eszter könyve|2|22|Amikor Mardokeus megtudta a dolgot, jelentette Eszter királynénak. Eszter meg Mardokeus nevében beszélt a királlyal.
Eszter könyve|2|23|Kivizsgálták az ügyet, és igaznak találták a dolgot. A két eunuch bitófára került, aztán a dolgot bejegyezték - a király jelenlétében - az események könyvébe.
Eszter könyve|3|1|Ezek után az események után Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségből való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt.
Eszter könyve|3|2|A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak és leborultak előtte, mert így parancsolta a király. Mardokeus azonban nem hajtott térdet és nem borult le.
Eszter könyve|3|3|"Miért hágod át a királyi parancsot?" - kérdezték tőle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak.
Eszter könyve|3|4|De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó.
Eszter könyve|3|5|Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, fellángolt benne a harag.
Eszter könyve|3|6|Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.
Eszter könyve|3|7|Achasvéros király 12. évében, az első - azaz Niszán - hónapban "purt", vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik - azaz Adar - hónapra esett.
Eszter könyve|3|8|Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: "Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétől, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket.
Eszter könyve|3|9|Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár javára."
Eszter könyve|3|10|A király lehúzta ujjáról a gyűrűt, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözőjének adta.
Eszter könyve|3|11|Azt mondta a király Ámánnak: "Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!"
Eszter könyve|3|12|Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének - minden tartománynak a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le.
Eszter könyve|3|13|Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik - azaz Adar - hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul.
Eszter könyve|3|14|A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő.
Eszter könyve|3|15|A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartottak, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.
Eszter könyve|4|1|Mardokeus is megtudta mind, ami történt. Akkor Mardokeus megszaggatta ruháját, hamuval és szőrzsákkal födte be magát, aztán bejárta az egész várost, és keservesen jajgatott.
Eszter könyve|4|2|A királyi kapuval szemben megállt, mert szőrzsákba öltözve nem léphette át senki a király kapuját.
Eszter könyve|4|3|Minden egyes tartományban, ahol csak kihirdették a király rendeletét és parancsát, nagy gyász borult a zsidókra, böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szőrzsák lett a fekvőhelye.
Eszter könyve|4|4|Eszterhez bementek szolgálólányai és eunuchjai, és elbeszélték neki a dolgot. A királyné mélyen megrendült, s ruhát küldött Mardokeusnak, hogy öltse magára, a szőrzsákot meg vesse le.
Eszter könyve|4|5|De nem fogadta el. Akkor Eszter hívatta a király által szolgálatára rendelt eunuchok közül az egyiket, Hatakot, s elküldte Mardokeushoz, kérdezze meg tőle, mi történt és miért viselkedik így.
Eszter könyve|4|6|Hatak elment és fölkereste Mardokeust, aki egész nap ott volt a királyi kapu előtti téren.
Eszter könyve|4|7|Mardokeus elbeszélt neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók kiirtása fejében.
Eszter könyve|4|8|Aztán átadott neki egy másolatot is a kiirtásukról szóló, s Szuzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg Eszternek, és tájékoztassa felőle. Egyúttal meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe irgalomért és könyörögjön népéért.
Eszter könyve|4|9|Hatak visszatért és átadta Eszternek Mardokeus üzenetét.
Eszter könyve|4|10|Eszter azt felelte Hataknak, meghagyva neki, hogy mondja meg Mardokeusnak:
Eszter könyve|4|11|"A király szolgái és a tartományok lakói mind tudják, hogy aki - férfi vagy nő - hívatlanul bemegy a királyhoz a belső udvarba, az a könyörtelen törvény szerint halállal lakol, ha csak a király feléje nem nyújtja aranyjogarát, mert akkor életben marad. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király."
Eszter könyve|4|12|Amikor Mardokeus Eszter szavait meghallotta, ezt az üzenetet küldte neki:
Eszter könyve|4|13|"Ne gondold, hogy a király palotájában te majd megmenekülsz, egyedül a zsidók közül.
Eszter könyve|4|14|Mert ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen ilyen időre jutottál-e királyi méltósághoz?"
Eszter könyve|4|15|Erre Eszter azt üzente Mardokeusnak:
Eszter könyve|4|16|"Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok."
Eszter könyve|4|17|Mardokeus elment és aszerint járt el, amint Eszter meghagyta neki.
Eszter könyve|5|1|Fölemelte aranyjogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: "Beszélj!" Eszter így válaszolt:
Eszter könyve|5|2|Akkor így szólt hozzá a király: "Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod."
Eszter könyve|5|3|Eszter így válaszolt: "Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem."
Eszter könyve|5|4|A király így szólt: "Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát." A király és Ámán elmentek a lakomára, amelyet Eszter rendezett.
Eszter könyve|5|5|Lakoma közben a király így szólt Eszterhez: "Mondd, mi a kérésed? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod."
Eszter könyve|5|6|Eszter így válaszolt neki: "Mi a kérésem és kívánságom?
Eszter könyve|5|7|Ha valóban tetszésre találtam a király szemében, s úgy tetszik a királynak, hogy meghallgassa kérésemet és teljesítse kívánságomat, akkor jöjjön el a király Ámánnal együtt holnap is arra a lakomára, amelyet rendezek, aztán majd holnap megmondom a királynak kérésemet."
Eszter könyve|5|8|Ezen a napon Ámán megelégedetten és jókedvűen távozott. Amikor azonban a királyi kapunál meglátta Mardokeust, aki nem állt fel előtte és meg sem mozdult a helyén, haragra gyulladt.
Eszter könyve|5|9|Ámán azonban uralkodott magán és hazament.
Eszter könyve|5|10|Majd összehívta barátait és feleségét, Zerest. Aztán hosszasan beszélt nekik káprázatos gazdagságáról, gyermekeinek nagy számáról, s mindarról, amivel a király kitüntette: összes fejedelme és szolgája fölé helyezte.
Eszter könyve|5|11|"De ez még nem minden - folytatta Ámán. Eszter királyné csak engem hívott meg a királlyal lakomára, amelyet készített, s holnapra is meghívott a királlyal.
Eszter könyve|5|12|Mindez azonban nem elégít ki, amíg látom, hogy a zsidó Mardokeus a királyi kapunál ül."
Eszter könyve|5|13|Felesége, Zeres és többi barátai így szóltak hozzá: "Állíttass egy 50 könyök magas bitófát, s holnap reggel kérd meg a királyt, hogy akasztassa fel rá Mardokeust. Akkor vidáman mehetsz a királlyal a lakomára." Tetszett a terv Ámánnak és elkészíttette az akasztófát.
Eszter könyve|6|1|A király álmatlanul töltötte az éjszakát, s megparancsolta, hogy hozzák elő az események könyveit és ezekből olvassanak fel neki.
Eszter könyve|6|2|Megtalálták azt a feljegyzést, hogy Mardokeus följelentette a két királyi eunuchot, Bigtant és Terest, a királyi kapu őreit, akik kezet akartak emelni Achasvéros királyra.
Eszter könyve|6|3|A király megkérdezte: "Milyen megtiszteltetés és méltóság jutott ezért Mardokeusnak?" - "Egyáltalán semmit sem kapott" - válaszolták a király szolgái, akik mellette teljesítettek szolgálatot.
Eszter könyve|6|4|A király akkor így szólt: "Ki van az udvarban?" Épp Ámán lépett be a királyi palota belső udvarába, hogy megkérje a királyt, akassza fel Mardokeust arra a bitófára, amelyet számára készíttetett.
Eszter könyve|6|5|A király szolgái tehát így válaszoltak: "Ámán tartózkodik az udvarban." A király azt mondta: "Jöjjön be!"
Eszter könyve|6|6|Amikor Ámán belépett, a király így szólt hozzá: "Mit kell tenni azzal az emberrel, akit a király meg akar tisztelni?" Ámán azt gondolta magában: "A király bizonyára engem akar kitüntetni."
Eszter könyve|6|7|Ezért Ámán így válaszolt a királynak: "Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni,
Eszter könyve|6|8|hozzanak királyi ruhát, amilyet a király hord, lovat, amilyenen a király ül, s királyi koronát is a fejére.
Eszter könyve|6|9|A ruhát és a lovat adják át a király fejedelmei közül a legfőbbnek. Ez öltöztesse föl ebbe a ruhába azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, s vezesse végig a lovat a városon, a téren áthaladva és kiáltsa ki előtte: Nézzétek, ez történik azzal az emberrel, akit a király kitüntet."
Eszter könyve|6|10|A király így szólt Ámánhoz: "Vedd gyorsan a ruhát meg a lovat, s ahogy mondtad, tégy úgy a zsidó Mardokeussal, aki a királyi kapu előtt ül. A mondottakból ne mulassz el semmit."
Eszter könyve|6|11|Ámán tehát fogta a ruhát meg a lovat, felöltöztette Mardokeust, lóra ültette, s a város terére lovagoltatta, és kikiáltotta előtte: "Nézzétek, ez történik azzal az emberrel, akit a király kitüntet."
Eszter könyve|6|12|Mardokeus azután visszatért a királyi kapuhoz. Ámán meg szomorúan és beburkolt fejjel a házába ment.
Eszter könyve|6|13|Ámán elbeszélte feleségének, Zeresnek és barátainak, mi történt vele. Barátai és felesége, Zeres így válaszoltak neki: "Ha Mardokeus, akivel szemben kezdel háttérbe szorulni, a zsidók nemzetéből való, nem tudsz ellenállni neki, hanem egész biztosan elbuksz vele szemben."
Eszter könyve|6|14|Még beszéltek vele, amikor megérkeztek a királyi eunuchok, hogy sietve elhívják a lakomára, amelyet Eszter rendezett.
Eszter könyve|7|1|A király és Ámán együtt voltak a lakomán Eszterrel.
Eszter könyve|7|2|A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: "Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod."
Eszter könyve|7|3|Eszter királyné így válaszolt: "Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom.
Eszter könyve|7|4|Mert eladtak minket - engemet és népemet -, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganőnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó arra, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz."
Eszter könyve|7|5|Achasvéros király vette át a szót és így szólt Eszter királynőhöz: "Ki az és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?" Eszter így felelt:
Eszter könyve|7|6|"Az üldöző és ellenség ez az elvetemült Ámán." A király és a királyné előtt Ámán megdermedt a rémülettől.
Eszter könyve|7|7|A király haragjában fölkelt és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét.
Eszter könyve|7|8|Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: "A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?" Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát.
Eszter könyve|7|9|Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: "Lám, Ámán házában áll egy 50 könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta." A király elrendelte: "Akasszátok fel rá!"
Eszter könyve|7|10|Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, s erre lelohadt a király haragja.
Eszter könyve|8|1|Azon a napon Achasvéros király Eszter királynénak ajándékozta Ámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mardokeusnak meg bejárása lett a királyhoz, mert Eszter elmondta, hogy ki neki Mardokeus.
Eszter könyve|8|2|A király visszavette gyűrűjét Ámántól és Mardokeusnak adta, Eszter pedig Ámán háza élére állította Mardokeust.
Eszter könyve|8|3|Eszter újra a király elé járult, hogy beszéljen vele. Lába elé borult, sírt és könyörgött, hogy vessen véget annak a gonoszságnak és tervnek, amelyet az agagita Ámán a zsidók ellen kigondolt.
Eszter könyve|8|4|A király kinyújtotta aranyjogarát, s Eszter fölemelkedett, a király elé állt és így szólt:
Eszter könyve|8|5|"Ha jónak látja a király, s ha valóban kegyet találtam előtte és kérésemet jogosnak látja a király, s én kedves vagyok a szemében, bocsásson ki írást, s vonassa vissza az agagita Hamdata fiának, Ámánnak a leveleit, amelyekben elrendelte, hogy pusztítsák ki a zsidókat a király minden tartományában.
Eszter könyve|8|6|Hogyan tudnám elviselni a bajt, ami népemet fenyegeti, s hogyan lehetnék tanúja fajtám kiirtásának?"
Eszter könyve|8|7|Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: "Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, őt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét.
Eszter könyve|8|8|Írjatok a zsidók érdekében, amint jónak látjátok a király nevében, s pecsételjétek le a királyi pecséttel! Mert a király nevében írt és királyi pecséttel ellátott rendeletet nem lehet visszavonni."
Eszter könyve|8|9|Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik - azaz Sziván - hónap huszonharmadik napján, és Mardokeus parancsának megfelelően írtak a zsidóknak, a szatrapáknak, az Indiától Egyiptomig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és fejedelmének - minden tartománynak a maga írásával, s minden népnek a maga nyelvén, a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön.
Eszter könyve|8|10|Achasvéros király nevében írták és ellátták a királyi pecséttel, aztán futárokkal szétküldték az írásokat a királyi ménes lovain.
Eszter könyve|8|11|A király megengedte a zsidóknak, hogy a városokban összegyűljenek és megvédjék életüket: pusztítsák el, öljék meg és semmisítsék meg - gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt - mind, aki a népből és a tartományból fegyveresen rájuk támad, a javaikat meg foglalják le zsákmányul.
Eszter könyve|8|12|És mindezt ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap - azaz Ádár hónap - tizenharmadik napján tegyék Achasvéros király minden tartományában.
Eszter könyve|8|13|Ennek a rendeletnek a szövegét törvényként hirdették ki minden tartományban, s közzétették minden népnek, hogy a zsidók készen állnak azon a napon rá, hogy bosszút álljanak ellenségeiken.
Eszter könyve|8|14|A futárok nagy sietséggel és igyekezettel indultak útnak a király parancsára, királyi paripákon. A rendeletet Szuza várában is kihirdették.
Eszter könyve|8|15|Mardokeus lilába játszó bíbor és gyolcs királyi ruhában jött ki a királytól, nagy aranykoronát és bisszusból és vörös bíborból készült palástot viselt. Egész Szuza városa visszhangzott az örömtől.
Eszter könyve|8|16|A zsidók számára a fény, öröm, ujjongás és diadal napja volt ez.
Eszter könyve|8|17|Minden tartományban és városban, ahova a király parancsa eljutott, öröm, ujjongás, lakoma és ünnep volt a zsidók körében. Az ország népei közül sokan zsidóvá lettek. Félelem fogott el ugyanis mindenkit a zsidók miatt.
Eszter könyve|9|1|A tizenkettedik hónapban - ez Ádár hónapja -, ennek tizenharmadik napján, amelyen a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani, ezen a napon a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, s épp az ellenkezője történt: a zsidók tiporták el ellenségeiket.
Eszter könyve|9|2|Achasvéros király minden tartományában összegyűltek a zsidók városaikban, és kezet vetettek azokra, akik gonoszat forraltak ellenük. Senki sem volt képes ellenállni, mert a tőlük való félelem hatalmába kerített minden népet.
Eszter könyve|9|3|A tartományok fejedelmei, a szatrapák, a királyi tisztviselők támogatták a zsidókat, Mardokeustól való félelmükben.
Eszter könyve|9|4|Mardokeus ugyanis nagy ember volt a királyi udvarban, s hírneve terjedt minden tartományban, mert ez az ember, Mardokeus, egyre nagyobb hatalomra tett szert.
Eszter könyve|9|5|A zsidók tehát kardélre hányták minden ellenségüket, lemészárolták és megsemmisítették őket, s úgy bántak ellenségeikkel, amint akartak.
Eszter könyve|9|6|Szuza várában ötszáz férfit legyilkoltak és elpusztítottak a zsidók.
Eszter könyve|9|7|Parsandatát, Dalfont, Aszpatát,
Eszter könyve|9|8|Poratát, Adalját, Aridatát,
Eszter könyve|9|9|Parmastát, Ariszájt, Aridájt és Jezatát, Ámánnak, Hamdata fiának,
Eszter könyve|9|10|a zsidók üldözőjének tíz fiát is megölték, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.
Eszter könyve|9|11|A Szuza várában megölt áldozatok számát még azon a napon megtudta a király is.
Eszter könyve|9|12|Így szólt akkor a király Eszter királynéhoz: "A zsidók magában Szuza várában ötszáz embert a halálba küldtek, köztük Ámán tíz fiát is. Hát akkor mit művelhettek a király többi tartományában? Mi a kérésed? Megteszem neked. Mi a kívánságod? Teljesítem."
Eszter könyve|9|13|Eszter így szólt: "Ha a király jónak látja, engedje meg a Szuzában élő zsidóknak, hogy holnap is megtehessék, amit ma megtehettek, Ámán tíz fiát meg köttesse akasztófára."
Eszter könyve|9|14|A király megparancsolta, hogy így történjék. Az engedélyt kihirdették Szuzában, Ámán fiait pedig felakasztották.
Eszter könyve|9|15|A Szuzában lakó zsidók összegyűltek Adar hónap tizennegyedik napján is, és megöltek Szuzában háromszáz embert, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.
Eszter könyve|9|16|A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyűlt, hogy megvédje életét. Bosszút álltak ellenségeiken és lemészároltak közülük hetvenötezret, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.
Eszter könyve|9|17|Ez Adar hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon pihentek, s öröm- és ünnepnapként ülték meg.
Eszter könyve|9|18|A Szuzában élő zsidók a tizenharmadik és a tizennegyedik napon is összegyűltek és a tizenötödik napon pihentek, ezt tették vidám ünnepnappá.
Eszter könyve|9|19|A vidéken és a meg nem erősített városokban lakó zsidók ezért ünneplik Adar hónap tizennegyedik napját ünnepnapként vidámság és lakomák közepette, s küldözgetnek egymásnak kóstolót, míg a városokban lakók számára Adar tizenötödik napja az öröm napja, amelyen vigadnak és kóstolót küldenek egymásnak.
Eszter könyve|9|20|Mardokeus írásba foglalta ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött Achasvéros király minden tartományába az ott lakó zsidókhoz, a közelbe és a távolba egyaránt.
Eszter könyve|9|21|Meghagyta nekik, hogy ünnepeljék meg minden évben Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napját,
Eszter könyve|9|22|mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek.
Eszter könyve|9|23|A zsidók elfogadták hagyományként, amit már azelőtt is megültek, s aminek ügyében Mardokeus írt nekik:
Eszter könyve|9|24|"Az agagita Hamdata fia, Ámán, minden zsidó üldözője vesztükre tört a zsidóknak, s "purt", azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra.
Eszter könyve|9|25|Amikor azonban azzal a kéréssel ment a királyhoz, hogy Mardokeust felakaszthassa, gonosz terve, amelyet a zsidók ellen agyalt ki, őellene fordult: akasztófára került fiaival együtt.
Eszter könyve|9|26|Ezért nevezik ezeket a napokat "purim"-nak a "pur" szó alapján." Ennek a levélnek a nyomán, s annak alapján, amit saját maguk is átéltek, és amit a hagyományokból megtudtak,
Eszter könyve|9|27|a zsidók kötelezték magukat, utódaikat s azokat, akik hozzájuk csatlakoztak, hogy ezt a két napot ezen írás szerint évről évre megünneplik - ez megváltoztathatatlan törvényük lesz.
Eszter könyve|9|28|Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre minden családban, tartományban és városban. A purim e napjai nem szűnnek meg a zsidóknál, s emlékük nem homályosodik el az utódok körében.
Eszter könyve|9|29|Eszter királyné, Abichajil lánya egész tekintéllyel írt, hogy érvényt szerezzen ennek a második purim-levélnek.
Eszter könyve|9|30|Leveleket küldött Achasvéros király százhuszonhét tartományába az ott élő zsidóknak, a béke és a hűség szavaival,
Eszter könyve|9|31|hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott időben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte őket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást.
Eszter könyve|9|32|Eszter parancsa megerősítette a purim-előírásokat, és könyvbe írták őket.
Eszter könyve|10|1|Achasvéros király adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.
Eszter könyve|10|2|Minden nagy tette és vitézsége, valamint annak leírása, hogyan magasztalta fel, s tüntette ki Mardokeust - ez mind meg van írva a méd és a perzsa királyok könyvében.
Eszter könyve|10|3|Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók előtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt."
Ezdrás könyve|1|1|A 30. esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam.
Ezdrás könyve|1|2|A hónap ötödik napján - Jojachin király száműzetésének 5. esztendejében -
Ezdrás könyve|1|3|az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett.
Ezdrás könyve|1|4|Ezt láttam: észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc.
Ezdrás könyve|1|5|Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt.
Ezdrás könyve|1|6|Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt.
Ezdrás könyve|1|7|A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc.
Ezdrás könyve|1|8|Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk - mind a négyüké - négy irányba nézett.
Ezdrás könyve|1|9|Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt.
Ezdrás könyve|1|10|Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt.
Ezdrás könyve|1|11|Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte.
Ezdrás könyve|1|12|Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek.
Ezdrás könyve|1|13|Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből.
Ezdrás könyve|1|14|Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok.
Ezdrás könyve|1|15|Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett.
Ezdrás könyve|1|16|Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna.
Ezdrás könyve|1|17|Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek.
Ezdrás könyve|1|18|Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel.
Ezdrás könyve|1|19|Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek.
Ezdrás könyve|1|20|Ahova a lélek irányította őket, odamentek a kerekek, s egyszersmind fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
Ezdrás könyve|1|21|Ha az élőlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földről, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
Ezdrás könyve|1|22|Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött.
Ezdrás könyve|1|23|Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte.
Ezdrás könyve|1|24|Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat,
Ezdrás könyve|1|25|és ezzel zajt csaptak.
Ezdrás könyve|1|26|Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény.
Ezdrás könyve|1|27|Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, és körülötte fényességet.
Ezdrás könyve|1|28|Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben - ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt.
Ezdrás könyve|2|1|Így szólt hozzám: "Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled."
Ezdrás könyve|2|2|Amikor ezt mondta, eltöltött a lélek, felállított, és hallottam, amint beszélt hozzám.
Ezdrás könyve|2|3|Ezt mondta nekem: "Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig.
Ezdrás könyve|2|4|Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten.
Ezdrás könyve|2|5|Akár meghallgatják, akár nem hallgatják - mert hiszen lázongó nemzedék ez -, megtudják, hogy próféta van közöttük.
Ezdrás könyve|2|6|Ami meg téged illet, emberfia, ne félj tőlük, s ne remegj, amikor ezt mondják: Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék!
Ezdrás könyve|2|7|Mondd el üzenetemet, akár meghallgatják, akár nem hallgatják, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Ezdrás könyve|2|8|Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked."
Ezdrás könyve|2|9|Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne.
Ezdrás könyve|2|10|Kigöngyölte előttem, és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: "Siralom, panasz és jajszó."
Ezdrás könyve|3|1|Így szólt hozzám: "Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához."
Ezdrás könyve|3|2|Kinyitottam a számat, s megetette velem a tekercset,
Ezdrás könyve|3|3|és azt mondta nekem: "Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked." Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.
Ezdrás könyve|3|4|Akkor ezt mondta nekem: "Emberfia, indulj, s menj el Izrael házához és hirdesd nekik a szavaimat!
Ezdrás könyve|3|5|Mert nem valami érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához.
Ezdrás könyve|3|6|Nem érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának,
Ezdrás könyve|3|7|de Izrael háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve.
Ezdrás könyve|3|8|Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk.
Ezdrás könyve|3|9|Homlokodat olyan keménnyé teszem, mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tőlük, s ne remegj előttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!"
Ezdrás könyve|3|10|Aztán ezt mondta nekem: "Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, őrizd meg szívedben, hallgasd meg füleddel,
Ezdrás könyve|3|11|és menj el a száműzöttekhez, a népedből valókhoz, szólj hozzájuk és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják."
Ezdrás könyve|3|12|Aztán elragadott a lélek, és hallottam, amint mögöttem nagy sokaság zengte: "Áldott legyen az Úr dicsősége nyugalmának helyén!"
Ezdrás könyve|3|13|Hallani lehetett az élőlények egymást verdeső szárnyainak csattogását, a mellettük levő kerekek zaját és a nagy morajt.
Ezdrás könyve|3|14|Akkor a lélek fölemelt és elragadott, s én elmentem keserűséggel lelkem felindulásában, és az Úr keze súlyosan rám nehezedett.
Ezdrás könyve|3|15|Megérkeztem Tel Abibba a Kebár folyó mellett letelepedett száműzöttekhez, oda, ahol laktak, s mint egy kába, hét napig maradtam köztük.
Ezdrás könyve|3|16|Amikor elmúlt a hét nap, az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezdrás könyve|3|17|"Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben.
Ezdrás könyve|3|18|Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon.
Ezdrás könyve|3|19|Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet.
Ezdrás könyve|3|20|Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt - az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki -, de a vérét tőled kérem számon.
Ezdrás könyve|3|21|Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet."
Ezdrás könyve|3|22|Fölöttem volt az Úr keze, s azt mondta (az Úr): "Indulj, menj ki a síkságra, s ott majd szólok hozzád."
Ezdrás könyve|3|23|Elindultam, kimentem a síkságra és lám, ott állt az Úr dicsőségében; ahhoz hasonló volt a dicsősége, mint amit a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam a földön.
Ezdrás könyve|3|24|Ekkor eltöltött az Úr lelke, talpra állított, és így szólt hozzám: "Menj, és zárkózzál be házadba!
Ezdrás könyve|3|25|Mert, emberfia, lám bilincseket raknak rád, megkötöznek, úgyhogy nem tudsz kiszabadulni.
Ezdrás könyve|3|26|A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom, úgyhogy néma leszel, és nem tudod többé figyelmeztetni őket, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Ezdrás könyve|3|27|Ám amikor szólok hozzád, megnyitom szádat. Akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Aki meg akarja hallani, az hallja meg, aki nem akarja, hát ne hallja, mert hiszen lázongó nemzedék ez."
Ezdrás könyve|4|1|Te meg, emberfia, végy egy téglát, tedd magad elé, és rajzolj rá egy várost, Jeruzsálemet.
Ezdrás könyve|4|2|Majd indíts támadást ellene, építs ellene falat, emelj töltést, helyezz el vele szemben tábort, és vedd körül faltörő kosokkal.
Ezdrás könyve|4|3|Ezután végy egy vasserpenyőt, és vasfalként tedd magad és a város közé. Fordulj ellene, zárd körül, és vedd ostrom alá! Ez jel Izrael háza számára.
Ezdrás könyve|4|4|Feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izrael házának bűneit. Ahány napig így fekszel, viseld bűneiket.
Ezdrás könyve|4|5|Magam határoztam meg bűneik éveit, napokban kifejezve: százkilencven napig viseled majd Izrael házának bűneit.
Ezdrás könyve|4|6|S amikor ennek végére érsz, feküdj a jobb oldaladra, és hordozd Júda házának vétkeit negyven napig. Minden esztendő helyett egy napot róttam rád.
Ezdrás könyve|4|7|Te meg fordulj az ostromlott Jeruzsálem felé, emeld föl mezítelen kezedet és prófétálj ellene!
Ezdrás könyve|4|8|Nézd, megkötözlek, úgyhogy nem tudsz az egyik oldaladról a másikra fordulni, amíg szorongattatásod ideje le nem telik.
Ezdrás könyve|4|9|Végy gabonát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd egy edénybe, és csinálj belőlük kenyeret. Annyi napig, ameddig oldaladon fekszel - százkilencven napig - ebből egyél.
Ezdrás könyve|4|10|S ez a táplálék, amit naponta magadhoz veszel, húsz sékel súlyú legyen, ezt edd időről időre.
Ezdrás könyve|4|11|Vizet is csak mértékkel igyál, egyhatod hint, s csak időről időre igyál.
Ezdrás könyve|4|12|A táplálékot árpakenyér formájában vedd magadhoz, amely a szemük láttára emberi ürüléken sült meg.
Ezdrás könyve|4|13|"Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ugyanígy eszik majd Izrael fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, ahova szétszórom őket."
Ezdrás könyve|4|14|Erre így szóltam: "Uram, Isten, még sosem szennyeztem be magam. Gyermekkorom óta egészen mostanáig nem ettem elhullott vagy széttépett állatot, és semmiféle tisztátalan állatot, és semmiféle tisztátalan húst nem vettem a számba."
Ezdrás könyve|4|15|Az Úr erre azt mondta: "Jól van, megengedem, hogy emberi ürülék helyett tehéntrágyán süsd meg kenyeredet."
Ezdrás könyve|4|16|Majd így szólt hozzám: "Emberfia, nézd összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben, úgyhogy rettegve eszik majd a kiszabott kenyeret és szorongva isszák a kimért vizet.
Ezdrás könyve|4|17|Mert nem lesz kenyér és víz, úgyhogy rémülten néznek egymásra, és elpusztulnak gonoszságaik miatt."
Ezdrás könyve|5|1|Emberfia, fogj egy éles kardot, használd úgy, mint a borbély a beretvát, és húzd végig a fejeden és a szakálladon. Aztán végy egy mérleget és mérd szét a levágott hajat.
Ezdrás könyve|5|2|Egy harmadát vesd tűzre a város közepén, amikor letelik az ostrom ideje. Másik harmadát hányd kardélre a város körül. Az utolsó harmadot szórd szélnek, s majd kardot rántok utánuk.
Ezdrás könyve|5|3|De egy keveset végy belőle, és tedd köntösöd szegélyébe.
Ezdrás könyve|5|4|Aztán még ebből is végy el egy keveset, dobd a tűzbe, és égesd el tűzben. Láng fog belőle kicsapni. Akkor mondd meg Izrael egész házának:
Ezdrás könyve|5|5|Ezt mondja az Úr, az Isten: "Ez Jeruzsálem, amelyet a népek közé állítottam: idegen országok veszik körül.
Ezdrás könyve|5|6|Fellázadt törvényeim ellen, jobban, mint a nemzetek, és megvetette parancsaimat, jobban, mint a körülötte élő népek. Semmibe vették törvényeimet és nem tartották meg parancsaimat."
Ezdrás könyve|5|7|Ezért azt mondja az Úr, az Isten: "Mivel lázadóbbak vagytok, mint a körülöttetek élő népek, mivel nem tartjátok meg parancsaimat és annyira sem tartjátok szem előtt törvényeimet, mint a körülöttetek élő nemzetek,
Ezdrás könyve|5|8|azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, én felkelek ellened és végre is hajtom körödben a büntető ítéletet a népek szeme láttára.
Ezdrás könyve|5|9|Iszonyatos tetteid miatt olyan dolgot viszek körödben végbe, amilyet még nem vittem, és soha többé nem viszek végbe.
Ezdrás könyve|5|10|Az apák megeszik gyermekeiket, s a gyermekek megeszik apjukat. Végrehajtom rajtad a büntetést, és a szél minden irányába szétszórom azokat, akik megmaradnak belőled.
Ezdrás könyve|5|11|Ezért, amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, mivel borzalmas dolgaiddal és iszonyatos tetteiddel megfertőzted szentélyemet, elvetlek, szemem nem néz rád többé irgalommal és nem kegyelmezek neked.
Ezdrás könyve|5|12|Lakóid egyharmada pestisben hal meg körödben, és éhínség által pusztul el, egyharmada kard élén hull el körülötted, egyharmadot meg szétszórok a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.
Ezdrás könyve|5|13|Kitöltöm rajtuk haragom, kitombolom dühöm, és bosszút állok rajtuk. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr szóltam féltékenységemben, amikor majd kitöltöm rajtuk haragom.
Ezdrás könyve|5|14|Pusztasággá teszlek, gyalázat tárgyává a körülötted lévő népek között, mindenki szeme láttára.
Ezdrás könyve|5|15|Gyalázat és gúny tárgya leszel, elrettentő példa a nemzetek számára, amelyek körülvesznek, amikor végrehajtom rajtad ítéletemet, haraggal, bosszúval és kemény büntetéssel. Én, az Úr mondtam ezt.
Ezdrás könyve|5|16|Elárasztalak az éhség félelmetes nyilaival a vesztetekre - mert hiszen ezeket pusztulásotokra küldöm -, és éhséget bocsátok rátok, összetöröm a kenyeretek botját.
Ezdrás könyve|5|17|Éhséget és vadállatokat szabadítok rátok, amelyek megfosztanak titeket gyermekeitektől, pestis és vér gázol át rajtad, s kardot fordítok ellened. Én, az Úr mondtam ezt."
Ezdrás könyve|6|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezdrás könyve|6|2|Emberfia, fordulj Izrael hegyei felé, és jövendölj ellenük!
Ezdrás könyve|6|3|Ezt mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek, a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Kardot szabadítok rátok és lerombolom magaslataitokat.
Ezdrás könyve|6|4|Oltáraitok semmivé válnak, oszlopaitok ledőlnek, akik halálos döfést kapnak, azokat bálványaid elé vetem,
Ezdrás könyve|6|5|s csontjaitokat oltáraitok köré terítem szét.
Ezdrás könyve|6|6|Minden lakott helyeteken elpusztítják a városokat, lerombolják a magaslatokat, úgyhogy oltáraitok romhalmazzá válnak és elpusztulnak, bálványaitok darabokra törnek és megsemmisülnek, oszlopaitok ledőlnek és műveitek semmivé válnak.
Ezdrás könyve|6|7|Akiket közületek döfés ér, leroskadnak. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezdrás könyve|6|8|De meghagyok közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kardtól, azért, hogy szétszórjam őket a népek közé.
Ezdrás könyve|6|9|Akik megmaradnak, megemlékeznek majd rólam a népek között, amelyek közé fogolyként elhurcolják őket, amikor majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tőlem, és szemüket, amellyel házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek.
Ezdrás könyve|6|10|Így majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, hogy nem hiába beszéltem, hanem valóban rájuk szabadítom ezt a sok borzalmat.
Ezdrás könyve|6|11|Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapd össze kezedet, dobbants lábaddal és mondd: Jaj Izrael házának iszonyatos tettei miatt, mert kard, éhínség és pestis által pusztul el!
Ezdrás könyve|6|12|Aki távol van, pestisben vész el, aki közel van, azzal a kard végez, aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, az éhen hal, mert kitöltöm rajtuk haragomat.
Ezdrás könyve|6|13|Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor holttestük ott hever a bálványok között, oltáraik körül, minden kiemelkedő halmon, minden hegy tetején, minden zöldellő fa és minden lombos terebint alatt, mindenütt, ahol kellemes illatú áldozatot mutattak be bálványaiknak.
Ezdrás könyve|6|14|Kinyújtom ellenük kezemet, pusztasággá teszem a földet a sivatagtól egészen Ribláig mindenütt, ahol csak laknak, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezdrás könyve|7|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezdrás könyve|7|2|Emberfia, így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten Izrael földjének: Itt a vég! Eljött a vég az ország négy szélére.
Ezdrás könyve|7|3|Már rád tört a vég. Rád zúdítom haragomat, hogy útjaid szerint ítélkezzem, és számon kérjem tőled minden szégyenletes tettedet.
Ezdrás könyve|7|4|Szemem nem tekint rád irgalommal, s nem könyörülök meg rajtad, hanem felelőssé teszlek útjaidért, és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezdrás könyve|7|5|Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapás csapást ér.
Ezdrás könyve|7|6|Közeledik a vég, közeledik a vég számodra, nézd, már itt is van.
Ezdrás könyve|7|7|Te leszel soron, aki az országban lakol. Elérkezik az idő; nézd, elközeleg a nap, s zűrzavar támad, és nem lesz többé öröm a hegyeken.
Ezdrás könyve|7|8|Most rövidesen kiárasztom rád haragomat és kitöltöm rajtad bosszúmat. Útjaid szerint ítélkezem fölötted, és számon kérem minden szégyenletes tettedet.
Ezdrás könyve|7|9|Szemem nem tekint rád irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem tőled útjaidat és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki lesújtok.
Ezdrás könyve|7|10|Itt a nap, lám, elérkezik! Sorra kerülsz, a csapás készen vár rád, a gőg eluralkodott.
Ezdrás könyve|7|11|Az erőszak már fölemelkedett, hogy a gonoszság vesszejévé váljék...
Ezdrás könyve|7|12|Eljön az idő, közel a nap! Aki vesz, az ne örüljön, s aki elad, az ne szomorkodjék, mert a harag mindenkire rátör.
Ezdrás könyve|7|13|Az eladó nem találja meg, amit eladott, még ha életben is marad, mert a látomás, mely minden gazdagságra szól, visszavonhatatlan, s aki bűnben él, nem kap többé erőre.
Ezdrás könyve|7|14|Fújjátok meg a harsonát, minden készen áll, és senki sem indul harcba, mert haragom mindenkire rátör.
Ezdrás könyve|7|15|Kívül kard, belül pestis és éhínség. Aki a mezőn lesz, az kard élén hull el, aki a városban lesz, az éhínségben és pestisben pusztul el.
Ezdrás könyve|7|16|Akik megmenekülnek, elfutnak, s mint a völgyek galambjai, a hegyek felé tartanak, de én mind halálba küldöm a bűne miatt.
Ezdrás könyve|7|17|Minden kéz ellankad, s minden térd szétfolyik, mint a víz.
Ezdrás könyve|7|18|Zsákruhába öltöznek, és félelem fogja el őket. Minden arc szégyentől ég, s minden fej kopasz lesz.
Ezdrás könyve|7|19|Ezüstjüket az utakra szórják, az aranyat meg szemétnek tartják. Nem tudják velük éhségüket csillapítani, gyomrukat megtölteni, mert bűnbe vitték őket.
Ezdrás könyve|7|20|Díszes ékszereiket kevélységre használták: belőlük készítették szégyenletes képeiket, bálványaikat. Ezért iszonyattá teszem őket a számukra.
Ezdrás könyve|7|21|Idegeneknek adom zsákmányul, s a föld istentelenjeinek prédául, azok majd meggyalázzák őket.
Ezdrás könyve|7|22|Elfordulok tőlük, és meggyalázzák kincsesházamat, fosztogatók hatolnak be és meggyalázzák.
Ezdrás könyve|7|23|Készíts magadnak láncot, mert az ország tele van vérengzéssel, és a város tele van erőszakossággal.
Ezdrás könyve|7|24|Elővezetem a legkegyetlenebb népeket, hadd foglalják el házaitokat. Megtöröm a hatalmasok gőgjét, és meggyalázzák szentélyeiket.
Ezdrás könyve|7|25|Rettegés szállja meg őket, keresik a békét, de nem találják.
Ezdrás könyve|7|26|Csapás csapást ér, az egyik hír a másikat követi, látomást követelnek majd a prófétától, de a papok híjával lesznek a törvénynek, s a vének is a tanácsnak.
Ezdrás könyve|7|27|A király gyászolni fog, a fejedelmet szomorúság keríti hatalmába, az ország népének megbénul a keze. Tetteik szerint bánok velük, ítéleteik szerint ítélkezem fölöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezdrás könyve|8|1|A 6. évben a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze.
Ezdrás könyve|8|2|Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc.
Ezdrás könyve|8|3|Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt.
Ezdrás könyve|8|4|S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam.
Ezdrás könyve|8|5|Így szólt hozzám: "Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!" Észak felé fordítom tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál.
Ezdrás könyve|8|6|Így szólt hozzám: "Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is."
Ezdrás könyve|8|7|Ezután elvitt a templomtér bejáratához. Körülnéztem, és egy lyukat láttam a falban.
Ezdrás könyve|8|8|Így szólt hozzám: "Emberfia, törd át a falat!" Áttörtem a falat és ajtó tűnt elő.
Ezdrás könyve|8|9|Ekkor azt mondta: "Lépj be és lásd azt a szörnyűséget, amit itt művelnek."
Ezdrás könyve|8|10|Bementem és körülnéztem: a falak körös-körül tele voltak mindenféle csúszómászó és visszataszító állat ábrázolásával és Izrael háza bálványainak képeivel.
Ezdrás könyve|8|11|Izrael házának vénei, hetven férfi állt a bálványok előtt - köztük Safán fia, Jaazanjahu is -, s mindegyiknek füstölő volt a kezében, és szállt a tömjén füstje.
Ezdrás könyve|8|12|Akkor ezt mondta nekem: "Láttad, emberfia, mit művelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát."
Ezdrás könyve|8|13|Majd így szólt hozzám: "Látsz még szörnyűbb dolgokat is, amiket művelnek."
Ezdrás könyve|8|14|Akkor levezetett az Úr temploma kapujának a bejáratához, amely északra néz. Ott asszonyok ültek, és Tammuzt siratták.
Ezdrás könyve|8|15|Így szólt hozzám: "Láttad ezt, emberfia? Látsz még szörnyűbb dolgokat is."
Ezdrás könyve|8|16|Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt.
Ezdrás könyve|8|17|Így szólt hozzám: "Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé.
Ezdrás könyve|8|18|Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket."
Ezdrás könyve|9|1|Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: "Gyertek elő, város ostorai! Mindegyitek tartsa kezében öldöklő szerszámait!"
Ezdrás könyve|9|2|És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett.
Ezdrás könyve|9|3|Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán,
Ezdrás könyve|9|4|és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne."
Ezdrás könyve|9|5|A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta!
Ezdrás könyve|9|6|Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak.
Ezdrás könyve|9|7|És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak.
Ezdrás könyve|9|8|Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön és így kiáltottam: "Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?"
Ezdrás könyve|9|9|Ezt mondta nekem: "Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.
Ezdrás könyve|9|10|Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat."
Ezdrás könyve|9|11|Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: "Megtettem, amit parancsoltál."
Ezdrás könyve|10|1|Körülnéztem, s lám, az égboltozaton, amely a kerubok feje fölött volt, mintha zafírkő lett volna, s olyasvalami látszott fölöttük, mint egy trón.
Ezdrás könyve|10|2|Ekkor így szólt a fehér ruhába öltözött emberhez: "Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy tele marokkal a kerubok alatt levő parázsból, és hintsd a városra!" S a szemem láttára odament.
Ezdrás könyve|10|3|A kerubok a templom jobb oldalán álltak, amikor az ember bement, és a felhő betöltötte a belső udvart.
Ezdrás könyve|10|4|Az Úr dicsősége a kerubokról a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával.
Ezdrás könyve|10|5|A kerubok szárnyainak csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél.
Ezdrás könyve|10|6|Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: "Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!" Erre az odament és megállt a kerék mellett.
Ezdrás könyve|10|7|A kerub kinyújtotta kezét a kerubok között levő tűz felé, vett belőle, és a fehér ruhába öltözött ember kezébe adta. Az elvette és kiment.
Ezdrás könyve|10|8|Akkor azt láttam, mintha a keruboknak emberi kezük lett volna a szárnyuk alatt.
Ezdrás könyve|10|9|Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit.
Ezdrás könyve|10|10|Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna.
Ezdrás könyve|10|11|Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben.
Ezdrás könyve|10|12|Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek.
Ezdrás könyve|10|13|Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: "galgal".
Ezdrás könyve|10|14|Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc.
Ezdrás könyve|10|15|A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam.
Ezdrás könyve|10|16|Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek ottmaradtak mellettük.
Ezdrás könyve|10|17|Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.
Ezdrás könyve|10|18|Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött.
Ezdrás könyve|10|19|A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, velük voltak a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük.
Ezdrás könyve|10|20|Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak.
Ezdrás könyve|10|21|Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnya alatt.
Ezdrás könyve|10|22|Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt, maga előtt.
Ezekiel könyve|1|1|A 30. esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a száműzöttek között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomás tanúja voltam.
Ezekiel könyve|1|2|A hónap ötödik napján - Jojachin király száműzetésének 5. esztendejében -
Ezekiel könyve|1|3|az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett.
Ezekiel könyve|1|4|Ezt láttam: észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc.
Ezekiel könyve|1|5|Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt.
Ezekiel könyve|1|6|Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt.
Ezekiel könyve|1|7|A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc.
Ezekiel könyve|1|8|Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk - mind a négyüké - négy irányba nézett.
Ezekiel könyve|1|9|Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt.
Ezekiel könyve|1|10|Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt.
Ezekiel könyve|1|11|Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte.
Ezekiel könyve|1|12|Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek.
Ezekiel könyve|1|13|Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből.
Ezekiel könyve|1|14|Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok.
Ezekiel könyve|1|15|Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett.
Ezekiel könyve|1|16|Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna.
Ezekiel könyve|1|17|Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek.
Ezekiel könyve|1|18|Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel.
Ezekiel könyve|1|19|Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek.
Ezekiel könyve|1|20|Ahova a lélek irányította őket, odamentek a kerekek, s egyszersmind fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
Ezekiel könyve|1|21|Ha az élőlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földről, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
Ezekiel könyve|1|22|Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött.
Ezekiel könyve|1|23|Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte.
Ezekiel könyve|1|24|Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat,
Ezekiel könyve|1|25|és ezzel zajt csaptak.
Ezekiel könyve|1|26|Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény.
Ezekiel könyve|1|27|Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, és körülötte fényességet.
Ezekiel könyve|1|28|Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben - ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt.
Ezekiel könyve|2|1|Így szólt hozzám: "Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled."
Ezekiel könyve|2|2|Amikor ezt mondta, eltöltött a lélek, felállított, és hallottam, amint beszélt hozzám.
Ezekiel könyve|2|3|Ezt mondta nekem: "Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig.
Ezekiel könyve|2|4|Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|2|5|Akár meghallgatják, akár nem hallgatják - mert hiszen lázongó nemzedék ez -, megtudják, hogy próféta van közöttük.
Ezekiel könyve|2|6|Ami meg téged illet, emberfia, ne félj tőlük, s ne remegj, amikor ezt mondják: Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék!
Ezekiel könyve|2|7|Mondd el üzenetemet, akár meghallgatják, akár nem hallgatják, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Ezekiel könyve|2|8|Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked."
Ezekiel könyve|2|9|Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne.
Ezekiel könyve|2|10|Kigöngyölte előttem, és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: "Siralom, panasz és jajszó."
Ezekiel könyve|3|1|Így szólt hozzám: "Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához."
Ezekiel könyve|3|2|Kinyitottam a számat, s megetette velem a tekercset,
Ezekiel könyve|3|3|és azt mondta nekem: "Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked." Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.
Ezekiel könyve|3|4|Akkor ezt mondta nekem: "Emberfia, indulj, s menj el Izrael házához és hirdesd nekik a szavaimat!
Ezekiel könyve|3|5|Mert nem valami érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához.
Ezekiel könyve|3|6|Nem érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának,
Ezekiel könyve|3|7|de Izrael háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve.
Ezekiel könyve|3|8|Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk.
Ezekiel könyve|3|9|Homlokodat olyan keménnyé teszem, mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tőlük, s ne remegj előttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!"
Ezekiel könyve|3|10|Aztán ezt mondta nekem: "Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, őrizd meg szívedben, hallgasd meg füleddel,
Ezekiel könyve|3|11|és menj el a száműzöttekhez, a népedből valókhoz, szólj hozzájuk és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják."
Ezekiel könyve|3|12|Aztán elragadott a lélek, és hallottam, amint mögöttem nagy sokaság zengte: "Áldott legyen az Úr dicsősége nyugalmának helyén!"
Ezekiel könyve|3|13|Hallani lehetett az élőlények egymást verdeső szárnyainak csattogását, a mellettük levő kerekek zaját és a nagy morajt.
Ezekiel könyve|3|14|Akkor a lélek fölemelt és elragadott, s én elmentem keserűséggel lelkem felindulásában, és az Úr keze súlyosan rám nehezedett.
Ezekiel könyve|3|15|Megérkeztem Tel Abibba a Kebár folyó mellett letelepedett száműzöttekhez, oda, ahol laktak, s mint egy kába, hét napig maradtam köztük.
Ezekiel könyve|3|16|Amikor elmúlt a hét nap, az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|3|17|"Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben.
Ezekiel könyve|3|18|Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon.
Ezekiel könyve|3|19|Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet.
Ezekiel könyve|3|20|Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt - az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki -, de a vérét tőled kérem számon.
Ezekiel könyve|3|21|Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet."
Ezekiel könyve|3|22|Fölöttem volt az Úr keze, s azt mondta (az Úr): "Indulj, menj ki a síkságra, s ott majd szólok hozzád."
Ezekiel könyve|3|23|Elindultam, kimentem a síkságra és lám, ott állt az Úr dicsőségében; ahhoz hasonló volt a dicsősége, mint amit a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam a földön.
Ezekiel könyve|3|24|Ekkor eltöltött az Úr lelke, talpra állított, és így szólt hozzám: "Menj, és zárkózzál be házadba!
Ezekiel könyve|3|25|Mert, emberfia, lám bilincseket raknak rád, megkötöznek, úgyhogy nem tudsz kiszabadulni.
Ezekiel könyve|3|26|A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom, úgyhogy néma leszel, és nem tudod többé figyelmeztetni őket, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Ezekiel könyve|3|27|Ám amikor szólok hozzád, megnyitom szádat. Akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Aki meg akarja hallani, az hallja meg, aki nem akarja, hát ne hallja, mert hiszen lázongó nemzedék ez."
Ezekiel könyve|4|1|Te meg, emberfia, végy egy téglát, tedd magad elé, és rajzolj rá egy várost, Jeruzsálemet.
Ezekiel könyve|4|2|Majd indíts támadást ellene, építs ellene falat, emelj töltést, helyezz el vele szemben tábort, és vedd körül faltörő kosokkal.
Ezekiel könyve|4|3|Ezután végy egy vasserpenyőt, és vasfalként tedd magad és a város közé. Fordulj ellene, zárd körül, és vedd ostrom alá! Ez jel Izrael háza számára.
Ezekiel könyve|4|4|Feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izrael házának bűneit. Ahány napig így fekszel, viseld bűneiket.
Ezekiel könyve|4|5|Magam határoztam meg bűneik éveit, napokban kifejezve: százkilencven napig viseled majd Izrael házának bűneit.
Ezekiel könyve|4|6|S amikor ennek végére érsz, feküdj a jobb oldaladra, és hordozd Júda házának vétkeit negyven napig. Minden esztendő helyett egy napot róttam rád.
Ezekiel könyve|4|7|Te meg fordulj az ostromlott Jeruzsálem felé, emeld föl mezítelen kezedet és prófétálj ellene!
Ezekiel könyve|4|8|Nézd, megkötözlek, úgyhogy nem tudsz az egyik oldaladról a másikra fordulni, amíg szorongattatásod ideje le nem telik.
Ezekiel könyve|4|9|Végy gabonát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd egy edénybe, és csinálj belőlük kenyeret. Annyi napig, ameddig oldaladon fekszel - százkilencven napig - ebből egyél.
Ezekiel könyve|4|10|S ez a táplálék, amit naponta magadhoz veszel, húsz sékel súlyú legyen, ezt edd időről időre.
Ezekiel könyve|4|11|Vizet is csak mértékkel igyál, egyhatod hint, s csak időről időre igyál.
Ezekiel könyve|4|12|A táplálékot árpakenyér formájában vedd magadhoz, amely a szemük láttára emberi ürüléken sült meg.
Ezekiel könyve|4|13|"Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ugyanígy eszik majd Izrael fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, ahova szétszórom őket."
Ezekiel könyve|4|14|Erre így szóltam: "Uram, Isten, még sosem szennyeztem be magam. Gyermekkorom óta egészen mostanáig nem ettem elhullott vagy széttépett állatot, és semmiféle tisztátalan állatot, és semmiféle tisztátalan húst nem vettem a számba."
Ezekiel könyve|4|15|Az Úr erre azt mondta: "Jól van, megengedem, hogy emberi ürülék helyett tehéntrágyán süsd meg kenyeredet."
Ezekiel könyve|4|16|Majd így szólt hozzám: "Emberfia, nézd összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben, úgyhogy rettegve eszik majd a kiszabott kenyeret és szorongva isszák a kimért vizet.
Ezekiel könyve|4|17|Mert nem lesz kenyér és víz, úgyhogy rémülten néznek egymásra, és elpusztulnak gonoszságaik miatt."
Ezekiel könyve|5|1|Emberfia, fogj egy éles kardot, használd úgy, mint a borbély a beretvát, és húzd végig a fejeden és a szakálladon. Aztán végy egy mérleget és mérd szét a levágott hajat.
Ezekiel könyve|5|2|Egy harmadát vesd tűzre a város közepén, amikor letelik az ostrom ideje. Másik harmadát hányd kardélre a város körül. Az utolsó harmadot szórd szélnek, s majd kardot rántok utánuk.
Ezekiel könyve|5|3|De egy keveset végy belőle, és tedd köntösöd szegélyébe.
Ezekiel könyve|5|4|Aztán még ebből is végy el egy keveset, dobd a tűzbe, és égesd el tűzben. Láng fog belőle kicsapni. Akkor mondd meg Izrael egész házának:
Ezekiel könyve|5|5|Ezt mondja az Úr, az Isten: "Ez Jeruzsálem, amelyet a népek közé állítottam: idegen országok veszik körül.
Ezekiel könyve|5|6|Fellázadt törvényeim ellen, jobban, mint a nemzetek, és megvetette parancsaimat, jobban, mint a körülötte élő népek. Semmibe vették törvényeimet és nem tartották meg parancsaimat."
Ezekiel könyve|5|7|Ezért azt mondja az Úr, az Isten: "Mivel lázadóbbak vagytok, mint a körülöttetek élő népek, mivel nem tartjátok meg parancsaimat és annyira sem tartjátok szem előtt törvényeimet, mint a körülöttetek élő nemzetek,
Ezekiel könyve|5|8|azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, én felkelek ellened és végre is hajtom körödben a büntető ítéletet a népek szeme láttára.
Ezekiel könyve|5|9|Iszonyatos tetteid miatt olyan dolgot viszek körödben végbe, amilyet még nem vittem, és soha többé nem viszek végbe.
Ezekiel könyve|5|10|Az apák megeszik gyermekeiket, s a gyermekek megeszik apjukat. Végrehajtom rajtad a büntetést, és a szél minden irányába szétszórom azokat, akik megmaradnak belőled.
Ezekiel könyve|5|11|Ezért, amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, mivel borzalmas dolgaiddal és iszonyatos tetteiddel megfertőzted szentélyemet, elvetlek, szemem nem néz rád többé irgalommal és nem kegyelmezek neked.
Ezekiel könyve|5|12|Lakóid egyharmada pestisben hal meg körödben, és éhínség által pusztul el, egyharmada kard élén hull el körülötted, egyharmadot meg szétszórok a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.
Ezekiel könyve|5|13|Kitöltöm rajtuk haragom, kitombolom dühöm, és bosszút állok rajtuk. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr szóltam féltékenységemben, amikor majd kitöltöm rajtuk haragom.
Ezekiel könyve|5|14|Pusztasággá teszlek, gyalázat tárgyává a körülötted lévő népek között, mindenki szeme láttára.
Ezekiel könyve|5|15|Gyalázat és gúny tárgya leszel, elrettentő példa a nemzetek számára, amelyek körülvesznek, amikor végrehajtom rajtad ítéletemet, haraggal, bosszúval és kemény büntetéssel. Én, az Úr mondtam ezt.
Ezekiel könyve|5|16|Elárasztalak az éhség félelmetes nyilaival a vesztetekre - mert hiszen ezeket pusztulásotokra küldöm -, és éhséget bocsátok rátok, összetöröm a kenyeretek botját.
Ezekiel könyve|5|17|Éhséget és vadállatokat szabadítok rátok, amelyek megfosztanak titeket gyermekeitektől, pestis és vér gázol át rajtad, s kardot fordítok ellened. Én, az Úr mondtam ezt."
Ezekiel könyve|6|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|6|2|Emberfia, fordulj Izrael hegyei felé, és jövendölj ellenük!
Ezekiel könyve|6|3|Ezt mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten a hegyeknek, a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Kardot szabadítok rátok és lerombolom magaslataitokat.
Ezekiel könyve|6|4|Oltáraitok semmivé válnak, oszlopaitok ledőlnek, akik halálos döfést kapnak, azokat bálványaid elé vetem,
Ezekiel könyve|6|5|s csontjaitokat oltáraitok köré terítem szét.
Ezekiel könyve|6|6|Minden lakott helyeteken elpusztítják a városokat, lerombolják a magaslatokat, úgyhogy oltáraitok romhalmazzá válnak és elpusztulnak, bálványaitok darabokra törnek és megsemmisülnek, oszlopaitok ledőlnek és műveitek semmivé válnak.
Ezekiel könyve|6|7|Akiket közületek döfés ér, leroskadnak. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|6|8|De meghagyok közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kardtól, azért, hogy szétszórjam őket a népek közé.
Ezekiel könyve|6|9|Akik megmaradnak, megemlékeznek majd rólam a népek között, amelyek közé fogolyként elhurcolják őket, amikor majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tőlem, és szemüket, amellyel házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek.
Ezekiel könyve|6|10|Így majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, hogy nem hiába beszéltem, hanem valóban rájuk szabadítom ezt a sok borzalmat.
Ezekiel könyve|6|11|Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapd össze kezedet, dobbants lábaddal és mondd: Jaj Izrael házának iszonyatos tettei miatt, mert kard, éhínség és pestis által pusztul el!
Ezekiel könyve|6|12|Aki távol van, pestisben vész el, aki közel van, azzal a kard végez, aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, az éhen hal, mert kitöltöm rajtuk haragomat.
Ezekiel könyve|6|13|Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor holttestük ott hever a bálványok között, oltáraik körül, minden kiemelkedő halmon, minden hegy tetején, minden zöldellő fa és minden lombos terebint alatt, mindenütt, ahol kellemes illatú áldozatot mutattak be bálványaiknak.
Ezekiel könyve|6|14|Kinyújtom ellenük kezemet, pusztasággá teszem a földet a sivatagtól egészen Ribláig mindenütt, ahol csak laknak, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|7|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|7|2|Emberfia, így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten Izrael földjének: Itt a vég! Eljött a vég az ország négy szélére.
Ezekiel könyve|7|3|Már rád tört a vég. Rád zúdítom haragomat, hogy útjaid szerint ítélkezzem, és számon kérjem tőled minden szégyenletes tettedet.
Ezekiel könyve|7|4|Szemem nem tekint rád irgalommal, s nem könyörülök meg rajtad, hanem felelőssé teszlek útjaidért, és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|7|5|Ezt mondja az Úr, az Isten: Csapás csapást ér.
Ezekiel könyve|7|6|Közeledik a vég, közeledik a vég számodra, nézd, már itt is van.
Ezekiel könyve|7|7|Te leszel soron, aki az országban lakol. Elérkezik az idő; nézd, elközeleg a nap, s zűrzavar támad, és nem lesz többé öröm a hegyeken.
Ezekiel könyve|7|8|Most rövidesen kiárasztom rád haragomat és kitöltöm rajtad bosszúmat. Útjaid szerint ítélkezem fölötted, és számon kérem minden szégyenletes tettedet.
Ezekiel könyve|7|9|Szemem nem tekint rád irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem tőled útjaidat és szégyenletes tetteid nyilvánvalóvá válnak körödben, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki lesújtok.
Ezekiel könyve|7|10|Itt a nap, lám, elérkezik! Sorra kerülsz, a csapás készen vár rád, a gőg eluralkodott.
Ezekiel könyve|7|11|Az erőszak már fölemelkedett, hogy a gonoszság vesszejévé váljék...
Ezekiel könyve|7|12|Eljön az idő, közel a nap! Aki vesz, az ne örüljön, s aki elad, az ne szomorkodjék, mert a harag mindenkire rátör.
Ezekiel könyve|7|13|Az eladó nem találja meg, amit eladott, még ha életben is marad, mert a látomás, mely minden gazdagságra szól, visszavonhatatlan, s aki bűnben él, nem kap többé erőre.
Ezekiel könyve|7|14|Fújjátok meg a harsonát, minden készen áll, és senki sem indul harcba, mert haragom mindenkire rátör.
Ezekiel könyve|7|15|Kívül kard, belül pestis és éhínség. Aki a mezőn lesz, az kard élén hull el, aki a városban lesz, az éhínségben és pestisben pusztul el.
Ezekiel könyve|7|16|Akik megmenekülnek, elfutnak, s mint a völgyek galambjai, a hegyek felé tartanak, de én mind halálba küldöm a bűne miatt.
Ezekiel könyve|7|17|Minden kéz ellankad, s minden térd szétfolyik, mint a víz.
Ezekiel könyve|7|18|Zsákruhába öltöznek, és félelem fogja el őket. Minden arc szégyentől ég, s minden fej kopasz lesz.
Ezekiel könyve|7|19|Ezüstjüket az utakra szórják, az aranyat meg szemétnek tartják. Nem tudják velük éhségüket csillapítani, gyomrukat megtölteni, mert bűnbe vitték őket.
Ezekiel könyve|7|20|Díszes ékszereiket kevélységre használták: belőlük készítették szégyenletes képeiket, bálványaikat. Ezért iszonyattá teszem őket a számukra.
Ezekiel könyve|7|21|Idegeneknek adom zsákmányul, s a föld istentelenjeinek prédául, azok majd meggyalázzák őket.
Ezekiel könyve|7|22|Elfordulok tőlük, és meggyalázzák kincsesházamat, fosztogatók hatolnak be és meggyalázzák.
Ezekiel könyve|7|23|Készíts magadnak láncot, mert az ország tele van vérengzéssel, és a város tele van erőszakossággal.
Ezekiel könyve|7|24|Elővezetem a legkegyetlenebb népeket, hadd foglalják el házaitokat. Megtöröm a hatalmasok gőgjét, és meggyalázzák szentélyeiket.
Ezekiel könyve|7|25|Rettegés szállja meg őket, keresik a békét, de nem találják.
Ezekiel könyve|7|26|Csapás csapást ér, az egyik hír a másikat követi, látomást követelnek majd a prófétától, de a papok híjával lesznek a törvénynek, s a vének is a tanácsnak.
Ezekiel könyve|7|27|A király gyászolni fog, a fejedelmet szomorúság keríti hatalmába, az ország népének megbénul a keze. Tetteik szerint bánok velük, ítéleteik szerint ítélkezem fölöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|8|1|A 6. évben a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze.
Ezekiel könyve|8|2|Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc.
Ezekiel könyve|8|3|Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt.
Ezekiel könyve|8|4|S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam.
Ezekiel könyve|8|5|Így szólt hozzám: "Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!" Észak felé fordítom tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál.
Ezekiel könyve|8|6|Így szólt hozzám: "Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is."
Ezekiel könyve|8|7|Ezután elvitt a templomtér bejáratához. Körülnéztem, és egy lyukat láttam a falban.
Ezekiel könyve|8|8|Így szólt hozzám: "Emberfia, törd át a falat!" Áttörtem a falat és ajtó tűnt elő.
Ezekiel könyve|8|9|Ekkor azt mondta: "Lépj be és lásd azt a szörnyűséget, amit itt művelnek."
Ezekiel könyve|8|10|Bementem és körülnéztem: a falak körös-körül tele voltak mindenféle csúszómászó és visszataszító állat ábrázolásával és Izrael háza bálványainak képeivel.
Ezekiel könyve|8|11|Izrael házának vénei, hetven férfi állt a bálványok előtt - köztük Safán fia, Jaazanjahu is -, s mindegyiknek füstölő volt a kezében, és szállt a tömjén füstje.
Ezekiel könyve|8|12|Akkor ezt mondta nekem: "Láttad, emberfia, mit művelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát."
Ezekiel könyve|8|13|Majd így szólt hozzám: "Látsz még szörnyűbb dolgokat is, amiket művelnek."
Ezekiel könyve|8|14|Akkor levezetett az Úr temploma kapujának a bejáratához, amely északra néz. Ott asszonyok ültek, és Tammuzt siratták.
Ezekiel könyve|8|15|Így szólt hozzám: "Láttad ezt, emberfia? Látsz még szörnyűbb dolgokat is."
Ezekiel könyve|8|16|Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt.
Ezekiel könyve|8|17|Így szólt hozzám: "Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé.
Ezekiel könyve|8|18|Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket."
Ezekiel könyve|9|1|Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: "Gyertek elő, város ostorai! Mindegyitek tartsa kezében öldöklő szerszámait!"
Ezekiel könyve|9|2|És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett.
Ezekiel könyve|9|3|Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán,
Ezekiel könyve|9|4|és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne."
Ezekiel könyve|9|5|A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta!
Ezekiel könyve|9|6|Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak.
Ezekiel könyve|9|7|És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak.
Ezekiel könyve|9|8|Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön és így kiáltottam: "Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?"
Ezekiel könyve|9|9|Ezt mondta nekem: "Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.
Ezekiel könyve|9|10|Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat."
Ezekiel könyve|9|11|Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, e szavakkal jelentette: "Megtettem, amit parancsoltál."
Ezekiel könyve|10|1|Körülnéztem, s lám, az égboltozaton, amely a kerubok feje fölött volt, mintha zafírkő lett volna, s olyasvalami látszott fölöttük, mint egy trón.
Ezekiel könyve|10|2|Ekkor így szólt a fehér ruhába öltözött emberhez: "Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy tele marokkal a kerubok alatt levő parázsból, és hintsd a városra!" S a szemem láttára odament.
Ezekiel könyve|10|3|A kerubok a templom jobb oldalán álltak, amikor az ember bement, és a felhő betöltötte a belső udvart.
Ezekiel könyve|10|4|Az Úr dicsősége a kerubokról a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával.
Ezekiel könyve|10|5|A kerubok szárnyainak csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél.
Ezekiel könyve|10|6|Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: "Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!" Erre az odament és megállt a kerék mellett.
Ezekiel könyve|10|7|A kerub kinyújtotta kezét a kerubok között levő tűz felé, vett belőle, és a fehér ruhába öltözött ember kezébe adta. Az elvette és kiment.
Ezekiel könyve|10|8|Akkor azt láttam, mintha a keruboknak emberi kezük lett volna a szárnyuk alatt.
Ezekiel könyve|10|9|Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit.
Ezekiel könyve|10|10|Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna.
Ezekiel könyve|10|11|Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben.
Ezekiel könyve|10|12|Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek.
Ezekiel könyve|10|13|Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: "galgal".
Ezekiel könyve|10|14|Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc.
Ezekiel könyve|10|15|A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam.
Ezekiel könyve|10|16|Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek ottmaradtak mellettük.
Ezekiel könyve|10|17|Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.
Ezekiel könyve|10|18|Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött.
Ezekiel könyve|10|19|A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, velük voltak a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük.
Ezekiel könyve|10|20|Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak.
Ezekiel könyve|10|21|Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnya alatt.
Ezekiel könyve|10|22|Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt, maga előtt.
Ezekiel könyve|11|1|A lélek fölemelt, és elvitt az Úr templomának keleti kapujához, amely kelet felé néz. S lám, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt, és ezek között láttam Azur fiát, Jaazanját és Benajahu fiát, Pelatjahut, a nép vezetőit.
Ezekiel könyve|11|2|Az Úr így szólt hozzám: "Emberfia, ezek a férfiak gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban.
Ezekiel könyve|11|3|Azt mondják: Ugye nemsokára fölépülnek a házak? Ezek az üst, s mi vagyunk a hús.
Ezekiel könyve|11|4|Jövendölj hát ellenük, jövendölj emberfia!"
Ezekiel könyve|11|5|Leszállt rám az Úr lelke, és így szólt hozzám: "Beszélj! Ezt mondja az Úr: Így beszéltek Izrael háza, s jól tudom, mi van a szívetekben.
Ezekiel könyve|11|6|Megsokszoroztátok a vérontást ebben a városban, és áldozataitokkal vannak tele az utcák.
Ezekiel könyve|11|7|Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: A megöltek, akikkel tele van a város, ők a hús, (a város) meg az üst, benneteket azonban eltávolítalak onnét.
Ezekiel könyve|11|8|Féltek a kardtól, azért kardot hozok rátok - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|11|9|Kivetlek a városból, az ellenség kezére adlak benneteket, és ítéletet tartok fölöttetek.
Ezekiel könyve|11|10|Kard élén hulltok el Izrael határain belül, végrehajtom rajtatok az ítéletet, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|11|11|Ez a város nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús: Izrael földjén tartok ítéletet fölöttetek,
Ezekiel könyve|11|12|s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, akinek nem tartottátok meg a törvényeit és nem követtétek a parancsait, hanem a körülöttetek lévő népek szokásai szerint éltetek."
Ezekiel könyve|11|13|Míg jövendöltem, az történt, hogy meghalt Benaja fia, Pelatjahu. Arcra borultam és hangosan felkiáltottam: "Jaj, Uram, Isten, elpusztítod Izrael maradékát?"
Ezekiel könyve|11|14|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|11|15|"Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.
Ezekiel könyve|11|16|Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek.
Ezekiel könyve|11|17|Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: "Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét.
Ezekiel könyve|11|18|Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó.
Ezekiel könyve|11|19|Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,
Ezekiel könyve|11|20|hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat, és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek.
Ezekiel könyve|11|21|De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenletes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat - mondja az Úr, az Isten."
Ezekiel könyve|11|22|Akkor a kerubok fölemelték szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége.
Ezekiel könyve|11|23|Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van.
Ezekiel könyve|11|24|A lélek fölemelt és látomásban elvitt a káldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke, azután eltűnt a látomás, amit láttam,
Ezekiel könyve|11|25|s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.
Ezekiel könyve|12|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|12|2|Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Ezekiel könyve|12|3|Azért hát, emberfia, szedd össze az útra a holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol lakol, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez.
Ezekiel könyve|12|4|Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára. Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek.
Ezekiel könyve|12|5|A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat és azon keresztül menj ki.
Ezekiel könyve|12|6|A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.
Ezekiel könyve|12|7|A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s a holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.
Ezekiel könyve|12|8|Reggel az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|12|9|Emberfia, Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: "Mit csinálsz?"
Ezekiel könyve|12|10|Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él.
Ezekiel könyve|12|11|Mondd: én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek.
Ezekiel könyve|12|12|A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet.
Ezekiel könyve|12|13|Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a káldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott.
Ezekiel könyve|12|14|Azokat, akik elkísérik - segítőit és seregét -, mind szétszórom, a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.
Ezekiel könyve|12|15|Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba.
Ezekiel könyve|12|16|De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|12|17|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|12|18|Emberfia, remegve edd kenyeredet, s vizedet is nyugtalanul és szorongva idd,
Ezekiel könyve|12|19|és mondd meg az ország népének: Ezt mondja az Úr, az Isten Jeruzsálem lakóinak, akik szétszóródtak Izraelben. Kenyerüket szorongva eszik, vizüket félve isszák, mert lakóinak erőszakossága miatt elpusztul az ország és akik lakják.
Ezekiel könyve|12|20|A népes városok romhalmazzá válnak, az ország sivataggá lesz, hogy megtudjátok: én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|12|21|Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Ezekiel könyve|12|22|Emberfia, mit akartok azzal a mondással, amely Izrael földjén járja: A napok múlnak, s a látomások nem válnak valóra.
Ezekiel könyve|12|23|Mondd meg ezért nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Véget vetek ennek a mondásnak, és nem beszéltek így többé Izraelben. Mondd meg nekik: Közel vannak a napok, amikor minden látomás valóra válik.
Ezekiel könyve|12|24|Nem lesz többé hamis látomás, sem csalárd jövendölés Izrael házában.
Ezekiel könyve|12|25|Mert én, az Úr beszélek. Amit mondok, az valóra válik, késedelem nélkül. Igen, ti lázongó nemzedék, megélitek, hogy amit kimondok, azt valóra is váltom - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|12|26|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|12|27|Emberfia, Izrael háza így beszél: "A látomás, amit ez lát, csak távoli időre vonatkozik, csak távoli jövőről jövendöl."
Ezekiel könyve|12|28|Mondd hát meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szavaim nem késnek tovább. Amit mondok, az beteljesedik - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|13|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|13|2|Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát!
Ezekiel könyve|13|3|Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak!
Ezekiel könyve|13|4|Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael!
Ezekiel könyve|13|5|Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján.
Ezekiel könyve|13|6|Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: "Az Úr mondja", hiszen az Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik.
Ezekiel könyve|13|7|Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: "Az Úr mondja", noha nem szóltam?
Ezekiel könyve|13|8|Ezért így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek fordulok - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|13|9|Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|13|10|Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték.
Ezekiel könyve|13|11|Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni.
Ezekiel könyve|13|12|S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek?
Ezekiel könyve|13|13|Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse.
Ezekiel könyve|13|14|Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta - akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|13|15|Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták,
Ezekiel könyve|13|16|Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|13|17|Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük.
Ezekiel könyve|13|18|Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életetek?
Ezekiel könyve|13|19|Megszentségteleníttek népem előtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet, amely hisz a hazugságnak.
Ezekiel könyve|13|20|Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét állítottatok a lelkeknek. Leszakítom őket karotokról, és szabadjára engedem a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani.
Ezekiel könyve|13|21|Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|13|22|Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon.
Ezekiel könyve|13|23|Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|14|1|Eljöttek hozzám néhányan Izrael vénei közül és leültek elém.
Ezekiel könyve|14|2|Ekkor az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|14|3|Emberfia, ezeknek az embereknek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodnak ahhoz, ami bűnbe viszi őket. Hagyjam hát, hogy megkérdezzenek?
Ezekiel könyve|14|4|Ezért szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Izrael házából mindenkinek, akinek a szíve bálványokhoz tapad, s aki ahhoz ragaszkodik, ami bűnbe viszi, de azért mégis a prófétához fordul, annak én, az Úr felelek, tömérdek bálványa ellenére,
Ezekiel könyve|14|5|hogy így megragadjam Izrael szívét, azokét mind, akik bálványaik miatt eltávolodtak tőlem.
Ezekiel könyve|14|6|Mondd meg ezért Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, hagyjátok el bálványaitokat, forduljatok el iszonyatos tetteitektől.
Ezekiel könyve|14|7|Mert Izrael házából mindenkinek s minden Izraelben lakó idegennek, aki eltávolodott tőlem, akinek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodik ahhoz, ami bűnbe vitte, de azért mégis a prófétához fordul, hogy megkérdezzen, annak én, az Úr, magam felelek.
Ezekiel könyve|14|8|Az ilyen embernek ellene fordulok, intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népemből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Ezekiel könyve|14|9|Ha a próféta megtéved és kijelent valamit, én, az Úr engedem meg, hogy megtévedjen ez a próféta, és majd kinyújtom ellene kezemet és kiirtom népemnek, Izraelnek köréből.
Ezekiel könyve|14|10|Majd viselik bűnük terhét, aki kérdez, a saját bűnét, s a próféta is a maga bűnét.
Ezekiel könyve|14|11|Így Izrael háza nem távolodik el többé tőlem, és nem szennyezi be magát többé bűneivel. Ők a népem lesznek, én meg az Istenük leszek - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|14|12|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|14|13|Emberfia, ha egy ország hűtlenséggel vétkeznék ellenem, s kinyújtanám ellene kezemet, összetörném kenyere botját, éhínséget bocsátanék rá, s elpusztítanék embert és állatot,
Ezekiel könyve|14|14|ha ebben az országban ott volna ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ezek az emberek igaz voltukkal csak magukat mentenék meg - mondja az Úr.
Ezekiel könyve|14|15|Ha vadállatokat szabadítanék az országra, és elnéptelenedne s pusztasággá válna, úgyhogy senki sem merne rajta a vadállatok miatt átmenni,
Ezekiel könyve|14|16|ha ebben az országban ott volna ez a három férfi - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg, az ország pedig elpusztulna.
Ezekiel könyve|14|17|Ha kardot szabadítanék erre az országra és azt mondanám: a kard járja be ezt az országot, és kipusztítanék benne embert és állatot,
Ezekiel könyve|14|18|ha ez a három ember ott volna ebben az országban - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem tudnák megmenteni, csak magukat mentenék meg.
Ezekiel könyve|14|19|Ha pestist küldenék erre az országra és vérrel áradna ki ellenük haragom, s kiirtana embert és állatot,
Ezekiel könyve|14|20|ha ebben a városban ott volna Noé, Dániel és Jób - amint igaz, hogy élek, mondja az Úr, az Isten -, sem fiaikat, sem lányaikat nem mentenék meg, csak a maguk életét mentenék meg igaz voltukkal.
Ezekiel könyve|14|21|Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Ha elküldöm Jeruzsálem ellen négy félelmetes büntetésemet, a kardot, az éhínséget, a vadállatokat és a pestist, hogy irtsanak ki belőle embert és állatot,
Ezekiel könyve|14|22|egy maradék túléli ezt, s kivezetik fiaikat és lányaikat. Ezek elmennek majd hozzátok, hogy lássátok útjaikat és tetteiket, és megvigasztalódjatok a csapások miatt, amikkel Jeruzsálemet sújtottam, s azok miatt, amiket ellene tettem.
Ezekiel könyve|14|23|Ezek majd megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok útjaikat és tetteiket, és belátjátok, hogy nem hiába tettem, amiket ellene tettem - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|15|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|15|2|Emberfia, mennyivel különb a szőlőtőke fája, mint a többi fa ága az erdőben?
Ezekiel könyve|15|3|Vesznek-e belőle fát, hogy valamilyen tárgyat készítsenek belőle? Készítenek-e belőle karót, hogy bármit is rá akasszanak?
Ezekiel könyve|15|4|Nézd, a tűzre vetik, hadd égjen el. A két végét már elhamvasztotta a tűz, és a közepe is lángot fogott. Alkalmas-e hát arra, hogy megmunkálják?
Ezekiel könyve|15|5|Még amikor ép volt, akkor sem lehetett használni semmire, hát még akkor, amikor a tűz belekapott és megemésztette.
Ezekiel könyve|15|6|Ezt mondja ezért az Úr, az Isten: Amint az erdő fái közül a szőlővesszőt tűzbe vetem, hadd eméssze meg, ugyanúgy bánok Jeruzsálem lakóival is.
Ezekiel könyve|15|7|Ellenük fordítom arcomat. Kimenekültek a tűzből, de a tűz megemészti őket. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd ellenük fordítom arcomat.
Ezekiel könyve|15|8|Az országot pusztasággá teszem, mert hűtlenek lettek hozzám - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|16|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|16|2|Emberfia, tárd fel Jeruzsálem előtt iszonyatos vétkeit.
Ezekiel könyve|16|3|Így beszélj: Ezt üzeni az Úr, az Isten Jeruzsálemnek: Származásod és születésed szerint Kánaán földjéről való vagy. Apád amorita, anyád hetita volt.
Ezekiel könyve|16|4|Születésedkor, azon a napon, amikor világra jöttél, nem vágták el köldökzsinórodat, nem mostak meg vízzel és nem tisztítottak meg, sóval sem dörzsöltek be, s nem takartak pólyába.
Ezekiel könyve|16|5|Senki sem hajolt föléd gyengéden, hogy irántad való szánalomból ezek közül valamit is megtegyen veled. Már születésed napján utáltak és kitettek a nyílt mezőre.
Ezekiel könyve|16|6|Elmentem melletted és láttam, hogy véredben vergődsz. Ezt mondtam neked, amikor véredben voltál: "Maradj életben
Ezekiel könyve|16|7|és növekedj, mint a mezők virága!" S fejlődésnek indultál, felnőttél és eljutottál az érettség koráig. Kebled kifejlődött és szőröd kinőtt. De teljesen ruhátlan voltál.
Ezekiel könyve|16|8|Akkor elmentem melletted és megláttalak. Elérkezett az időd, a szerelem ideje. Rád terítettem köntösömet, s befödtem mezítelenségedet. Megesküdtem és szövetséget kötöttem veled - mondja az Úr, az Isten -, és az enyém lettél.
Ezekiel könyve|16|9|Megmostalak vízzel, megtisztítottalak a rád tapadt vértől és megkentelek olajjal.
Ezekiel könyve|16|10|Díszes ruhát, finom bőrből készült sarut adtam rád, bisszussal öveztelek és selyembe burkoltalak.
Ezekiel könyve|16|11|Elláttalak ékszerekkel: karkötőt tettem a kezedre, láncot a nyakadra.
Ezekiel könyve|16|12|Az orrodba karikát, a füledbe függőket tettem, a fejedre meg ragyogó koronát.
Ezekiel könyve|16|13|Arany és ezüst lett az ékességed, bisszusba, selyembe és pompás ruhába öltözködtél. Lisztláng, méz és olaj lett a táplálékod, egyre szebb lettél, és eljutottál a királyságig.
Ezekiel könyve|16|14|Hírnevet szereztél a népek körében szépségeddel, mert tökéletes volt amiatt a pompa miatt, amibe öltöztettelek - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|16|15|Ám te elbíztad magad szépséged miatt, parázna lettél; paráznaságra adtad magadat minden arra menőnek, hogy az övé légy.
Ezekiel könyve|16|16|Fogtad öltözékedet, színpompás magaslati helyeket csináltál belőlük, és ott paráználkodtál.
Ezekiel könyve|16|17|Vetted tőlem kapott arany és ezüst ékszereidet, emberi alakokat készítettél belőlük, és azokkal paráználkodtál.
Ezekiel könyve|16|18|Fogtad pompás öltözékedet és betakartad őket, s az én olajomat és tömjénemet eléjük helyezted.
Ezekiel könyve|16|19|A kenyeret, amit adtam neked, a lisztlángot, olajat és mézet, amellyel tápláltalak, színük elé helyezted jóillatú áldozatul. Igen, így történt - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|16|20|Vetted fiaidat és lányaidat, akiket nekem szültél, és feláldoztad őket nekik eledelül. Nem volt elég a paráznaságból?
Ezekiel könyve|16|21|Még a fiaimat is megölted és tűzbe küldted a tiszteletükre.
Ezekiel könyve|16|22|S iszonyatos tetteid és paráznaságaid közepette nem gondoltál ifjúkorod napjaira, arra az időre, amikor teljesen ruhátlan voltál, és a véredben vergődtél.
Ezekiel könyve|16|23|S hogy megtetézd gonoszságodat - jaj, jaj neked -, mondja az Úr, az Isten -,
Ezekiel könyve|16|24|magaslati helyet építettél magadnak, magaslatot emeltél minden téren.
Ezekiel könyve|16|25|Minden utca bejáratánál magaslati helyet csináltál magadnak, hogy ott sárba tipord szépségedet és odaadd testedet minden jöttmentnek, és megsokszoroztad paráznaságaidat.
Ezekiel könyve|16|26|Összeadtad magad Egyiptom fiaival, hatalmas testű szomszédaiddal, megsokszoroztad paráznaságaidat, csakhogy haragra ingerelj.
Ezekiel könyve|16|27|Nézd, ezért fölemelem ellened kezemet. Szűkebbre szabom részedet, ellenségeid, a filiszteusok leányainak kénye-kedvére adlak, akik pirulnak szégyenletes életmódod miatt.
Ezekiel könyve|16|28|Összeálltál Asszíria fiaival anélkül, hogy jóllaktál volna. Paráználkodtál, de nem laktál jól.
Ezekiel könyve|16|29|Megsokszoroztad paráznaságaidat a kereskedők országában, Káldeában, és ezekkel sem laktál jól.
Ezekiel könyve|16|30|Milyen epekedő volt a szíved - mondja az Úr, az Isten -, amikor ezeket a tetteket elkövetted, akárcsak egy szemtelen ringyó.
Ezekiel könyve|16|31|Ám amikor magaslati helyet építettél minden út bejáratához, és magaslatot emeltél minden téren, nem úgy viselkedtél, mint egy igazi ringyó, hogy bért követeltél volna.
Ezekiel könyve|16|32|A házasságtörő asszony férje helyett idegeneket fogad.
Ezekiel könyve|16|33|Minden ringyónak ajándékot adnak, te azonban magad adtál ajándékot minden szeretődnek, te pénzelted őket, hogy mindenfelől jöjjenek hozzád és paráználkodjanak veled.
Ezekiel könyve|16|34|Amikor parázna voltál, fordítva jártál el, mint más asszonyok: senki sem futott utánad, hanem te fizettél és senki sem fizetett neked, ennyire romlott voltál.
Ezekiel könyve|16|35|Ezért te céda nő, halld az Úr szavát!
Ezekiel könyve|16|36|Ezt mondja az Úr, az Isten. Mivel szeretőiddel és szégyenletes bálványaiddal folytatott paráználkodásaid során mutogattad szégyenedet, s fölfedted mezítelenségedet, és gyermekeid vére miatt, akiket nekik adtál,
Ezekiel könyve|16|37|nézd, ezek miatt összegyűjtöm minden szeretődet, akikkel paráználkodtál, azokat is, akiket szerettél, azokat is, akiket gyűlöltél, mind összegyűjtöm őket ellened mindenfelől, fölfedem előttük mezítelenségedet, hadd lássák minden gyalázatodat.
Ezekiel könyve|16|38|Ítéletet tartok fölötted, mint ahogy a házasságtörő asszonyok és a gyilkosok fölött ítélkeznek, s a harag és a féltékenység zsákmánya leszel.
Ezekiel könyve|16|39|A kezükbe adlak, s ők majd lerombolják magaslataidat, elpusztítják magaslati helyeidet, megfosztanak ruhádtól, elveszik ékszereidet, s otthagynak teljesen ruhátlanul.
Ezekiel könyve|16|40|Fellázítják ellened a tömeget, megköveznek, kardot döfnek beléd,
Ezekiel könyve|16|41|házaidat lángba borítják, s az asszonyok sokaságának szeme láttára végrehajtják rajtad az ítéletet. Véget vetek kicsapongásaidnak, és nem adsz többé érte bért.
Ezekiel könyve|16|42|Kitöltöm rajtad bosszúmat, megszűnik féltékenységem, megnyugszom és lecsillapul haragom.
Ezekiel könyve|16|43|Mivel nem gondoltál ifjúságod napjaira, és haragra ingereltél ezekkel, nézd, most saját fejedre hullanak vissza tetteid - mondja az Úr, az Isten. Hát nem követtél el gyalázatot iszonyatos tetteiddel?
Ezekiel könyve|16|44|Azok, akik közmondás tárgyává tesznek, mind ezt mondják majd rólad: "Amilyen az anyja, olyan a lánya."
Ezekiel könyve|16|45|Valóban, a lánya vagy anyádnak, aki megutálta férjét és gyermekeit; valóban nővére vagy nővéreidnek, akik megutálták férjüket és gyermekeiket. Anyád hetita, apád amorita volt.
Ezekiel könyve|16|46|Szamaria a nővéred - tőled északra lakik a leányaival. Szodoma a húgod - tőled délre lakik a leányaival.
Ezekiel könyve|16|47|Nemcsak hogy utánoztad az útjaikat, és elkövetted gyalázatos tetteiket, hanem még romlottabb voltál, mint ők, egész életmódodban.
Ezekiel könyve|16|48|Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, Szodoma, a húgod és leányai nem műveltek olyat, amilyet te műveltél és a leányaid.
Ezekiel könyve|16|49|Nézd, húgodnak, Szodomának és leányainak a gőg és a telhetetlenség, az önteltség és az elbizakodottság volt a bűnük. Biztonságban éltek és nem gyámolították a szegényt és a nyomorultat,
Ezekiel könyve|16|50|felfuvalkodtak és iszonyatos dolgot követtek el színem előtt. Ezért szétszórtam őket, amint magad is láttad.
Ezekiel könyve|16|51|Szamaria a te bűneidnek a felét sem követte el. Te sokkal több szégyenletes dolgot műveltél, mint ő. Amikor elkövetted ezeket a gyalázatos dolgokat, igazoltad nővéreidet.
Ezekiel könyve|16|52|Hordozd hát gyalázatodat, amiért iszonyatos tetteid miatt nővéreid igazabbnak bizonyultak; gyűlöletesebb bűnöket követtél el, mint ők, így ők igazabbnak bizonyultak nálad. Szégyelld azért magadat és viseld gyalázatodat, amiért miattad nővéreid igazabbnak bizonyultak.
Ezekiel könyve|16|53|Sorsukat jóra fordítom: Szodomának és leányainak a sorsát, Szamariának és leányainak a sorsát és köztük a te sorsodat is megváltoztatom,
Ezekiel könyve|16|54|hogy viseld gyalázatodat és szégyelld magadat azokért, amiket végbevittél, és ezáltal vigasztalást szerezz nekik.
Ezekiel könyve|16|55|Szodoma húgod és leányai visszakerülnek a régi helyzetükbe, Szamaria és leányai visszakerülnek a régi helyzetükbe, de te és leányaid is visszakerültök a régi helyzetetekbe.
Ezekiel könyve|16|56|Nemde kigúnyoltad Szodoma húgodat kevélységed napján,
Ezekiel könyve|16|57|mielőtt nyilvánvalóvá lett szégyened? Ahogy ő, most te vagy a gúny tárgya Edom leányai és minden körülötted élő előtt, a filiszteusok leányai előtt, akik megvetnek.
Ezekiel könyve|16|58|Viselned kell szégyenedet és gyalázatodat - mondja az Úr.
Ezekiel könyve|16|59|Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Úgy bánok veled, ahogyan te viselkedtél: semmibe vetted az esküt, és megszegted a szövetséget.
Ezekiel könyve|16|60|Én azonban megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled.
Ezekiel könyve|16|61|Te meg visszaemlékszel útjaidra, és szégyenkezel, amikor majd veszem nővéreidet és húgaidat és leányaidul neked adom őket, de nem a veled való szövetségem jegyében.
Ezekiel könyve|16|62|Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok az Úr,
Ezekiel könyve|16|63|azért, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, szégyenedben ne tudd kinyitni a szád, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|17|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|17|2|Emberfia, adj fel Izrael házának egy rejtélyt és mondj el neki egy példázatot.
Ezekiel könyve|17|3|Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Egy nagy szárnyú, díszes tollazatú hatalmas sas kiterjesztette szárnyait, elment a Libanonra, és elvitte a cédrusfa hegyét.
Ezekiel könyve|17|4|Letörte a legkiemelkedőbb ágát, elvitte a kereskedők országába, és letette a kereskedők egyik városába.
Ezekiel könyve|17|5|Aztán vette a cédrus egyik hajtását, és elültette a jól előkészített földbe, bőséges vízfolyás mellé, odaültette szegélynek.
Ezekiel könyve|17|6|Az ág gyökeret eresztett, és alacsony növésű, dús szőlővé fejlődött. Ágait feléje fordította, gyökerei meg alatta voltak. Szőlővé fejlődött, vesszőket hajtott és ágakat növesztett.
Ezekiel könyve|17|7|Volt egy másik nagy szárnyú és díszes tollazatú, hatalmas sas is. S lám, a szőlő feléje eresztette ki gyökereit, feléje nyújtotta vesszőit arról a földről, ahova ültették, hogy öntözze.
Ezekiel könyve|17|8|Termékeny földbe, bőséges vízfolyás mellé ültették, hogy vesszőket hajtson és termést hozzon, és gyönyörű szőlőtővé fejlődjön.
Ezekiel könyve|17|9|Mondd ezért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Javára válik ez? Vajon a sas nem tépi ki a gyökereit, nem szakítja le gyümölcsét, nem teszi tönkre minden gyenge hajtását? Nem is kell erős kéz és népes nép, hogy kitépje gyökereit.
Ezekiel könyve|17|10|Elültették, de szerencsés lesz-e? Ha megérinti a keleti szél, nem szárad-e ki teljesen? Ki fog száradni azon a földön, ahová ültették.
Ezekiel könyve|17|11|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|17|12|Szólj ehhez a lázongó nemzedékhez: Ugye nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Nézzétek, Babilon királya Jeruzsálembe jött, s elvitte királyát és főembereit, elhurcolta őket magához, Babilonba.
Ezekiel könyve|17|13|Aztán fogott egy királyi sarjat, szövetséget kötött vele és esküre kötelezte. Az ország nagyjait elvitte,
Ezekiel könyve|17|14|hogy a királyság jelentéktelenné váljék, ne tudjon fellázadni, tartsa meg a szövetséget és legyen hűséges.
Ezekiel könyve|17|15|De ez elpártolt tőle, követeket küldött Egyiptomba, hogy lovakat és nagy sereget szerezzen. Vajon sikerül neki? Megmenekül, aki így járt el? Megmenekül, aki megszegte a szövetséget?
Ezekiel könyve|17|16|Amint igaz, hogy élek- mondja az Úr, az Isten -, megesküszöm rá: annak a királynak a földjén, aki királlyá tette, akinek esküjét semmibe vette és szövetségét megszegte, ott, Babilonban fog meghalni.
Ezekiel könyve|17|17|A fáraó ugyanis nem jön segítségére nagy sereggel és tömérdek hadinéppel, amikor az majd sáncot hány és bástyát épít, hogy számtalan ember életét kioltsa.
Ezekiel könyve|17|18|Semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, noha kezet adott rá. Mivel ezt mind elkövette, nem fog megmenekülni.
Ezekiel könyve|17|19|Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: esküm, amit semmibe vett, szövetségem, amit megszegett, a fejére száll.
Ezekiel könyve|17|20|Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, s ítéletet tartok fölötte ellenem elkövetett hűtlensége miatt.
Ezekiel könyve|17|21|Válogatott harcosai kard élén hullnak el, s akik megmaradnak, azokat szétszórom a szél minden irányába. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.
Ezekiel könyve|17|22|Ezt mondja az Úr, az Isten: Én is veszek a nagy cédrusfa tetejéről, a legmagasabb ágáról egy hajtást, és elültetem egy igen magas hegyen.
Ezekiel könyve|17|23|Izrael magas hegyén ültetem el, s ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá fejlődik. Mindenféle madár alatta lakik, és mindenfajta szárnyas ágai árnyékában pihen meg.
Ezekiel könyve|17|24|S a mező minden fája megtudja, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát, én szárítottam ki a zöldellő fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondtam ezt, és véghez is viszem.
Ezekiel könyve|18|1|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|18|2|Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szőlőt és a fiak foga vásik el tőle?
Ezekiel könyve|18|3|Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben.
Ezekiel könyve|18|4|Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!
Ezekiel könyve|18|5|Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit,
Ezekiel könyve|18|6|nem eszik a hegyeken és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz,
Ezekiel könyve|18|7|senkit sem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent,
Ezekiel könyve|18|8|nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között,
Ezekiel könyve|18|9|a törvényeimhez igazodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|18|10|De ha erőszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül (a bűnök közül) valamelyikben -
Ezekiel könyve|18|11|jóllehet maga semmit sem követett el belőlük -, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét,
Ezekiel könyve|18|12|elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot művel,
Ezekiel könyve|18|13|uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyű vétkeket elkövette, meg kell halnia és a vére rajta lesz.
Ezekiel könyve|18|14|Ha ellenben olyan fiút nemz, aki látja apja minden vétkét, látja, de nem követi őket,
Ezekiel könyve|18|15|nem eszik a hegyeken, nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével,
Ezekiel könyve|18|16|nem nyom el senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem követ el rablást, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent,
Ezekiel könyve|18|17|kezét visszatartja a rossztól, nem kölcsönöz uzsorakamatra, nem fogad el ráadást, az igazsághoz szabja tetteit, és a törvényeimhez igazodik, ez nem hal meg apja vétkei miatt, hanem biztosan életben marad.
Ezekiel könyve|18|18|Apja meg, mivel erőszakos volt, rabolt, és azt tette népem körében, ami nem helyes, azért gonoszsága miatt meghal.
Ezekiel könyve|18|19|Azt mondjátok: Miért nem viseli a fiú az apja vétkét? Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt el, megtartotta minden törvényemet és követte őket, azért életben marad.
Ezekiel könyve|18|20|Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít.
Ezekiel könyve|18|21|De ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg.
Ezekiel könyve|18|22|Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog.
Ezekiel könyve|18|23|Talán örömöm telik a bűnös halálában - mondja az Úr, az Isten -, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?
Ezekiel könyve|18|24|Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia.
Ezekiel könyve|18|25|Azt mondjátok: "Nem igazságos az Úr útja." Halljátok hát Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak?
Ezekiel könyve|18|26|Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg.
Ezekiel könyve|18|27|Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét.
Ezekiel könyve|18|28|Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg.
Ezekiel könyve|18|29|Izrael háza mégis azt mondja: "Az Úr útja nem igazságos." Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak?
Ezekiel könyve|18|30|Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba!
Ezekiel könyve|18|31|Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza?
Ezekiel könyve|18|32|Nem lelem én örömömet a halálban - mondja az Úr, az Isten. Térjetek hát meg és éljetek!
Ezekiel könyve|19|1|Te meg mondj siratóéneket Izrael főembereiről! Ezt mondd:
Ezekiel könyve|19|2|Mi volt anyád? Nőstényoroszlán az oroszlánok között. Oroszlánkölykök között tanyázott és fölnevelte kicsinyeit.
Ezekiel könyve|19|3|Fölnevelte az egyik kölykét, és az fiatal oroszlánná fejlődött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket.
Ezekiel könyve|19|4|A népek összefogtak ellene, s megfogták a barlangjában. Karikát tettek az orrába, és Egyiptom földjére vitték.
Ezekiel könyve|19|5|Amikor látta, hogy amit várt, meghiúsult és reménye szétfoszlott, fogott egy másikat a kölykei közül, s fiatal oroszlánná nevelte.
Ezekiel könyve|19|6|Ez jött-ment az oroszlánok között, fiatal oroszlánná fejlődött, megtanult zsákmányt szerezni és felfalta az embereket.
Ezekiel könyve|19|7|Lerombolta palotáikat, elpusztította városaikat. Az ország és lakói megborzadtak iszonyú bömbölésétől.
Ezekiel könyve|19|8|A körülötte élő népek csapdát állítottak neki, kivetették rá hálójukat és megfogták barlangjában.
Ezekiel könyve|19|9|Karikával az orrában ketrecbe tették, és elvitték Babilon királyához, egy erődbe zárták, hogy többé ne lehessen hallani bömbölését Izrael hegyein.
Ezekiel könyve|19|10|Anyád hasonló volt a víz partjára ültetett szőlőhöz, termékeny és dús lombozata volt a bőséges víztől.
Ezekiel könyve|19|11|Erős ágat hozott, amely kormánypálcává lett. Felnövekedett és a felhőkig ért, megcsodálták nagyságát és dús lombozatát.
Ezekiel könyve|19|12|Aztán kitépték és a földre vetették, a keleti szél kiszárította gyümölcseit, és tönkrement. Erős hajtása elszáradt, és megemésztette a tűz.
Ezekiel könyve|19|13|Akkor a sivatagba ültették, száraz és kietlen földbe.
Ezekiel könyve|19|14|Tűz csapott ki hajtásából és megemésztette gyümölcsét. Nincs többé erős hajtása, kormánypálcája. Siratóének ez, siratóénekké vált.
Ezekiel könyve|20|1|A 7. esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján eljöttek néhányan Izrael vénei közül, hogy megkérdezzék az Urat, és leültek elém.
Ezekiel könyve|20|2|Az Úr szózatot intézett hozzám:
Ezekiel könyve|20|3|Emberfia, szólj Izrael véneihez. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vajon azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amint igaz, hogy élek, nem hagyom, hogy megkérdezzetek - mondja az Úr, az Isten.
Ezekiel könyve|20|4|Ítéletet tartasz fölöttük? Ítélkezel fölöttük, emberfia? Tárd eléjük atyáik iszonyatos bűneit,
Ezekiel könyve|20|5|és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Ezekiel könyve|20|6|Ezen a napon fölemeltem a kezem és megesküdtem, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéről, és elvezérelem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet kiválasztottam számukra, s amely minden más országnál szebb.