Izajás könyve|42|15|A hegyeket-halmokat pusztává teszem, ellankasztok mindent, ami zöldell. A folyókat pocsolyává változtatom, a tavakat meg kiszárítom.
Izajás könyve|42|16|Elkísérem útjukon a vakokat, és vezetem őket ösvényükön; világosságra változtatom előttük a sötétet, és a göröngyös utat elegyengetem. Ezt teszem majd velük, és nem hagyom el őket.
Izajás könyve|42|17|De akik a bálványokban bíznak: meghátrálnak és szégyent vallanak. Így járnak mind, akik így szólnak öntött szobraikhoz: ti vagytok a mi isteneink.
Izajás könyve|42|18|Süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek ide és lássatok!
Izajás könyve|42|19|Ki vak, ha nem a szolgám? És ki süket, ha nem a követem, akit küldök? [Ki olyan vak, mint a küldöttem, s ki olyan süket, mint az Úr szolgája?]
Izajás könyve|42|20|Sok mindent láttál, de nem figyeltél oda, a füled nyitva volt, mégse hallottál.
Izajás könyve|42|21|Igazságosságában az Úr magasztossá s dicsővé akarta tenni a törvényt.
Izajás könyve|42|22|Ám ez egy kifosztott, kirabolt nép, bilincsbe van verve, tömlöcbe van zárva; prédává lettek, s nincs szabadítójuk, kifosztották őket, de senki se szól, hogy: "Add vissza!"
Izajás könyve|42|23|Ki hallja meg közületek, ki figyel föl rá és gondol a jövővel?
Izajás könyve|42|24|Ki szolgáltatta ki Jákobot a fosztogatónak, és Izraelt a pusztítónak? Nemde az Úr? Bizony vétkeztünk ellene. Nem akartunk az útjain járni, és törvényének engedelmeskedni.
Izajás könyve|42|25|Ezért szabadította rá ádáz haragját és a háború borzalmait. Lángba borította, de hát nem vette szívére, felgyújtotta, de hát nem tért észre.
Izajás könyve|43|1|Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.
Izajás könyve|43|2|Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg.
Izajás könyve|43|3|Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted.
Izajás könyve|43|4|Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért.
Izajás könyve|43|5|Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletről idehozom nemzetségedet, és összegyűjtelek napnyugatról.
Izajás könyve|43|6|Azt mondom majd északnak: Add vissza őket! És délnek: ne tartsd vissza őket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól.
Izajás könyve|43|7|Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.
Izajás könyve|43|8|Lépjen elő a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket.
Izajás könyve|43|9|Gyűljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a rég volt dolgokat? Hozzák elő tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja őket, azt mondhassa: Úgy van!
Izajás könyve|43|10|Magatok vagytok a tanúim - mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha.
Izajás könyve|43|11|Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító.
Izajás könyve|43|12|Én hirdettem előre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim - mondja az Úr.
Izajás könyve|43|13|Én vagyok az Isten, öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?
Izajás könyve|43|14|Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki.
Izajás könyve|43|15|Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok.
Izajás könyve|43|16|Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben,
Izajás könyve|43|17|aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja.
Izajás könyve|43|18|Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek.
Izajás könyve|43|19|Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön.
Izajás könyve|43|20|Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak.
Izajás könyve|43|21|A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.
Izajás könyve|43|22|Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael!
Izajás könyve|43|23|Nem hoztad el nekem bárányaidat égőáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsőítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek.
Izajás könyve|43|24|Nem vettél nekem pénzen jószagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál.
Izajás könyve|43|25|Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé.
Izajás könyve|43|26|Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elő ügyedet és igazold magad.
Izajás könyve|43|27|Ősatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem,
Izajás könyve|43|28|fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.
Izajás könyve|44|1|Most mégis halld, szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam!
Izajás könyve|44|2|Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam.
Izajás könyve|44|3|Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővízű patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre.
Izajás könyve|44|4|Úgy sarjadzanak majd, mint a fű a forrás közelében, mint a fűzfák a vízfolyások mellett.
Izajás könyve|44|5|Az egyik így szól majd: "Én az Úré vagyok", a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: "Úr", az meg Izrael nevével dicsekszik.
Izajás könyve|44|6|Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.
Izajás könyve|44|7|Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát előttem! Ki adta hírül a jövőt már kezdettől fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik!
Izajás könyve|44|8|Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.
Izajás könyve|44|9|A bálványkészítők mind semmik. Tetszetős alkotásaik is haszontalanok. Akik ilyeneket szolgálnak, nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.
Izajás könyve|44|10|Aki bálványt csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belőle semmi haszna.
Izajás könyve|44|11|Igen, tisztelőik mind csalódnak majd, a készítőik meg szégyent vallanak. Gyűljenek mind össze, álljanak elő! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian.
Izajás könyve|44|12|A kovács ott dolgozik az izzó szénparázs fölött, és kalapálja művét. Erős karral alakítja, amíg meg nem éhezik, s el nem fárad; közben vizet sem iszik, egészen ellankad.
Izajás könyve|44|13|Az ács mérőzsinórt feszít ki, írószerszámával vázlatot csinál, majd vésőjével alakítani kezdi a fát, és formát ad neki a körző vonalai szerint. Valamilyen emberi képmást alakít ki belőle, emberi arcvonásokat kölcsönöz neki, hogy majd valamelyik templomban lakjék.
Izajás könyve|44|14|Egy másik meg cédrusfát vág ki, vagy ciprust és tölgyet vesz elő, amelyet az erdő fái közül választott magának. Vagy pedig fenyőfát ültet. Ezt az eső fölneveli,
Izajás könyve|44|15|hogy az embernek legyen tüzelője. Vesz belőle, hogy melegedjék mellette, vagy hogy a tüzénél kenyeret süssön magának. Aztán istent is alkot belőle és imádja; bálványt csinál és leborul előtte.
Izajás könyve|44|16|A fa egyik részét elégeti a tűzön, a parazsán húst süt magának és jóllakik. Amikor kimelegszik, így beszél: "Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!"
Izajás könyve|44|17|A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik előtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: "Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!".
Izajás könyve|44|18|Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség.
Izajás könyve|44|19|Nem akad köztük, aki elgondolkodna; akiben értelem és belátás volna és így szólna: "A felét elégettem a tűzben, a parazsán kenyeret sütöttem, sőt húst is sütöttem és megettem. A maradékából meg bálványt faragjak, hogy egy fatuskó előtt boruljak le?"
Izajás könyve|44|20|Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: "Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?"
Izajás könyve|44|21|Gondolj ezekre, Jákob, és arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem feledkezem el rólad, Izrael.
Izajás könyve|44|22|Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhőt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.
Izajás könyve|44|23|Ujjongjatok, egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek, hegyek, s te, erdő, a fákkal egyetemben, mert az Úr megváltotta Jákobot, és dicsősége felragyogott Izraelben.
Izajás könyve|44|24|Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtője; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre.
Izajás könyve|44|25|Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan.
Izajás könyve|44|26|Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom.
Izajás könyve|44|27|Én parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is.
Izajás könyve|44|28|Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. S azért azt mondod: Jeruzsálem épüljön újjá! És: A templomnak rakják le alapjait!
Izajás könyve|45|1|Így szól az Úr fölkentjéhez, Ciruszhoz, akinek megfogja a jobbját, hogy színe előtt meghódoltassa a nemzeteket, és megoldja a királyok derekán az övet; hogy megnyissa előtte az ajtókat, és ne maradjon egyetlen kapu se zárva:
Izajás könyve|45|2|"Előtted megyek, és megalázom a magasságokat; összetöröm az érckapukat, és a vaszárakat leütöm.
Izajás könyve|45|3|Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak.
Izajás könyve|45|4|Szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért szólítottalak a neveden. Dicső nevet adtam neked, bár nem ismertél.
Izajás könyve|45|5|Én vagyok az Úr, és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek,
Izajás könyve|45|6|hogy napkelettől napnyugatig megtudják: rajtam kívül nincsen más."
Izajás könyve|45|7|Én alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget; én szerzek jólétet, s én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind.
Izajás könyve|45|8|Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre, mind.
Izajás könyve|45|9|Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az anyag megmunkálójának: "Mit csinálsz?" És a mű: "Milyen ügyetlen vagy!"?
Izajás könyve|45|10|Jaj annak, aki azt mondja apjának: "Miért nemzel?" És az asszonynak: "Miért szülsz?"
Izajás könyve|45|11|Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: "Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem?
Izajás könyve|45|12|Nézzétek: én alkottam a földet, és én teremtettem az embert is, aki lakja. Az én kezem terjesztette ki az egeket, és én sorakoztattam fel minden seregüket.
Izajás könyve|45|13|Én támasztottam, hogy győzelmet arasson, és minden útját elegyengettem. Ő majd felépíti városomat, és visszahozza száműzöttjeimet váltságdíj és ajándékok nélkül." A Seregek Ura mondja ezt így.
Izajás könyve|45|14|Ezt mondja az Úr: Egyiptom földművelő népe, Kus kereskedői és a szálas termetű szabeusok meghódolnak neked, a tieid lesznek, és bilincsbe verve követnek. Leborulnak és könyörögnek: "Csak nálad van Isten s rajta kívül nincsen más, más isten nem létezik."
Izajás könyve|45|15|Valóban, nálad rejtőzött el az Isten, Izrael Istene és Szabadítója.
Izajás könyve|45|16|Megszégyenülnek és megalázódnak, akik szembe szállnak veled, s akik bálványokat csinálnak, mind szégyent vallanak.
Izajás könyve|45|17|De Izrael szabadulást talál az Úrban, megszabadul mindörökre. Megszégyenülés és megaláztatás nem ér már titeket többé soha.
Izajás könyve|45|18|Mert ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki megalkotta és létrehozta, s fenn is tartja a földet, mert nem a zűrzavarnak teremtette, hanem hogy lakjanak rajta: "Én vagyok az Úr és nincsen más.
Izajás könyve|45|19|Nem titokban beszéltem, nem valami sötét zugában a földnek. Nem azt mondtam Jákob nemzetségének: A zűrzavarban keressetek! Én, az Úr az igazságot mondom, és az igazat hirdetem nektek.
Izajás könyve|45|20|Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. Mind esztelenek, akik fából faragott bálványokat hurcolnak magukkal, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni rajtuk.
Izajás könyve|45|21|Fejtsétek ki és hozzátok elő érveiteket, sőt tanácskozzátok meg együtt: Ki hirdette ezt régtől fogva, s ki mondta meg már jó előre? Nemde én, az Úr? És rajtam kívül nincsen más; igazságos Isten és Szabadító nincsen rajtam kívül.
Izajás könyve|45|22|Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más.
Izajás könyve|45|23|Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv.
Izajás könyve|45|24|Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene.
Izajás könyve|45|25|Ám Izraelnek minden nemzetsége győzelmet és dicsőséget arat az Úrban!"
Izajás könyve|46|1|Leroskad Bel, összetörik Nebó. Bálványaikat állatokra, barmok hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán.
Izajás könyve|46|2|De leroskadnak, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat, akik viszik őket, sőt maguk is fogságba jutnak.
Izajás könyve|46|3|"Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan, akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem.
Izajás könyve|46|4|Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.
Izajás könyve|46|5|Kivel vethettek egybe és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez hasonlíthattok?
Izajás könyve|46|6|Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükből, és lemérik mérlegen az ezüstöt, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán leborulnak előtte és imádják.
Izajás könyve|46|7|Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik állványra, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyéről, ha kiáltanak hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit.
Izajás könyve|46|8|Gondoljatok erre és szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütők!
Izajás könyve|46|9|Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló.
Izajás könyve|46|10|Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.
Izajás könyve|46|11|Elhívom kelet felől a ragadozó madarat, messze földről a kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek, mihelyt eltervezem, már végre is hajtom.
Izajás könyve|46|12|Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem.
Izajás könyve|46|13|Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek."
Izajás könyve|47|1|Szállj le és ülj a porba, Babilon szűzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörűnek.
Izajás könyve|47|2|Vedd a malmot, őrölj lisztet, vesd le fátyladat, emeld föl hosszú ruhádat, fedd föl lábad szárát, s úgy gázolj át a folyókon!
Izajás könyve|47|3|Vetkőzz meztelenre, hadd lássák szégyened! Mert bosszút akarok állni, és ettől nem tarthat vissza senki.
Izajás könyve|47|4|Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja:
Izajás könyve|47|5|Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnőjének.
Izajás könyve|47|6|Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és a kezedbe adtam őket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál,
Izajás könyve|47|7|és azt gondoltad: "Örökre úrnő leszek". Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége.
Izajás könyve|47|8|Hallgass hát ide, te könnyűvérű, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: "Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, én nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem."
Izajás könyve|47|9|Bizony utolér mind a kettő, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység rád nehezedik teljesen, és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igéző szózatok.
Izajás könyve|47|10|Mily vakmerő voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: "Nincs senki, aki látna." Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: "Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más."
Izajás könyve|47|11|Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielőtt eszedbe vehetnéd.
Izajás könyve|47|12|Állj hát elő igéző szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit vesződtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak?
Izajás könyve|47|13|Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben.
Izajás könyve|47|14|Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétől, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tűzhely, amely mellé odaülhetnének.
Izajás könyve|47|15|Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.
Izajás könyve|48|1|Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén,
Izajás könyve|48|2|mégis a szent város nevét viselitek, és Izrael Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: "a Seregek Ura".
Izajás könyve|48|3|Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek.
Izajás könyve|48|4|Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad és ércből a homlokod,
Izajás könyve|48|5|azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: "Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így."
Izajás könyve|48|6|Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz.
Izajás könyve|48|7|Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit. Így aztán nem mondhatod: "Nos, én tudtam róluk."
Izajás könyve|48|8|Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg előre, mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy, és lázadónak hívnak születésed óta.
Izajás könyve|48|9|Nevemért fogom vissza haragomat, dicsőségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak.
Izajás könyve|48|10|Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában.
Izajás könyve|48|11|Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tűrhetném, hogy meggyalázzák nevemet? Dicsőségemet nem engedem át másnak soha.
Izajás könyve|48|12|Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó.
Izajás könyve|48|13|Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek.
Izajás könyve|48|14|Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? "Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén."
Izajás könyve|48|15|Én, saját magam mondtam ezt és én hívtam el; ide rendeltem és szerencsésen végbevittem a terveit.
Izajás könyve|48|16|Gyertek ide és halljátok: "Kezdettől fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok." - "Most meg maga Isten, az Úr küld, a lelke által."
Izajás könyve|48|17|Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.
Izajás könyve|48|18|Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához.
Izajás könyve|48|19|Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt.
Izajás könyve|48|20|Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul; terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: "Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot."
Izajás könyve|48|21|Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette őket. A kősziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belőle.
Izajás könyve|48|22|De nincs békéjük az istenteleneknek - mondja az Úr.
Izajás könyve|49|1|Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított.
Izajás könyve|49|2|Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett.
Izajás könyve|49|3|S így szólt hozzám: "A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!"
Izajás könyve|49|4|De én azt gondoltam: "Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet." Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél.
Izajás könyve|49|5|"Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig."
Izajás könyve|49|6|Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott.
Izajás könyve|49|7|Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.
Izajás könyve|49|8|A foglyokhoz így szólok: "Gyertek ki!" A sötétben ülőkhöz meg: "Gyertek a napvilágra!" Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak.
Izajás könyve|49|9|Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti őket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket.
Izajás könyve|49|10|Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket.
Izajás könyve|49|11|Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Szinim földjéről.
Izajás könyve|49|12|Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein.
Izajás könyve|49|13|Így panaszkodott Sion: "Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!"
Izajás könyve|49|14|De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.
Izajás könyve|49|15|Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen.
Izajás könyve|49|16|Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.
Izajás könyve|49|17|Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyűlnek mindnyájan és idejönnek, hozzád. Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, mint ékszert, úgy viseled majd őket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük.
Izajás könyve|49|18|Mert elpusztított vidékeid és romjaid, és az egész pusztává lett ország szűkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak.
Izajás könyve|49|19|Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: "Szűk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!"
Izajás könyve|49|20|Te pedig azt gondolod majd magadban: "Ki szülte nekem őket? Hiszen én meddő voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl őket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?"
Izajás könyve|49|21|Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák.
Izajás könyve|49|22|Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek a dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent.
Izajás könyve|49|23|El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól?
Izajás könyve|49|24|Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet.
Izajás könyve|49|25|Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse.
Izajás könyve|50|1|Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat.
Izajás könyve|50|2|Miért nem találtam senkit, amikor eljöttem? És miért nem felelt senki, amikor felhangzott hívó szavam? Talán túlságosan rövid a kezem ahhoz, hogy megváltást szerezzen? Vagy nincs elég erő bennem, hogy szabadulást adjak? Nos, egyetlen fenyegető szóval kiszárítom a tengert, és sivataggá teszem a folyamokat, úgyhogy megrothadnak víz hiányában a halak és szomjan pusztulnak.
Izajás könyve|50|3|Gyászba borítom az egeket, és zsákruhát borítok rá takaróul.
Izajás könyve|50|4|Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.
Izajás könyve|50|5|Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.
Izajás könyve|50|6|Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.
Izajás könyve|50|7|Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.
Izajás könyve|50|8|Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám!
Izajás könyve|50|9|Isten, az Úr siet segítségemre. Ki ítélhet el? Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha, amelyet a moly emésztett meg.
Izajás könyve|50|10|Mind, aki közületek féli az Urat, az ő szolgája szavára hallgasson. Ha meg sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!
Izajás könyve|50|11|De ti, mind, akik tüzet gyújtottatok, és tüzes nyilakat csináltatok, jussatok a saját tüzetek lángjába, és a tüzes nyilak közé, amiket gyújtottatok! Az én kezemből ér ez utol benneteket, mind, ott hevertek majd gyötrelmeitekben.
Izajás könyve|51|1|Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kősziklára, amelyből kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket!
Izajás könyve|51|2|Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam.
Izajás könyve|51|3|Siont megvigasztalja az Úr, megvigasztalja minden romját. Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng.
Izajás könyve|51|4|Figyeljetek ide, nemzetek, hallgassatok rám, ti népek! Mert tőlem származik a törvény, és az én igazságom lesz a nemzetek világossága.
Izajás könyve|51|5|Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.
Izajás könyve|51|6|Emeljétek föl tekintetetek az égre, és nézzetek a földre le. Bizony szétoszlik az ég, mint a füst, a föld, mint a ruha, úgy elavul, és lakói elenyésznek, akár a féreg. De szabadításom örökre megmarad, és igazságomnak nem lesz vége soha.
Izajás könyve|51|7|Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, ki szívében viseli tanításom. Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt.
Izajás könyve|51|8|Mert moly emészti meg őket, mint a ruhát, és mint a gyapjút, féreg pusztítja el őket. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékről nemzedékre.
Izajás könyve|51|9|Kelj föl, kelj föl! Öltözz erőbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt?
Izajás könyve|51|10|Nem te szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta?
Izajás könyve|51|11|Most is visszatérnek az Úr megváltottjai, és dicséretet zengve érnek a Sionra. Örök vidámság lesz az arcukon; öröm és ujjongás kíséri őket, a fájdalom és a sóhaj megfutamodik.
Izajás könyve|51|12|Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok! Miért is félnél hát halandó embertől; ember fiától, aki úgy elhervad, miként a fű?
Izajás könyve|51|13|Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kiterjesztette az eget, s megvetette a föld alapjait. Ezért remegsz folyvást, mindennap, sanyargatód haragjától, attól, hogy elveszít téged. De hol van már sanyargatód haragja?
Izajás könyve|51|14|A fogoly hamarosan kiszabadul; nem fog meghalni börtönében, és kenyere nem fogy el.
Izajás könyve|51|15|Én vagyok az Úr, a te Istened, én kavarom fel a tengert, hogy zúgjanak a habjai; a Seregek Ura a nevem.
Izajás könyve|51|16|Én adtam ajkadra tanításomat, és én rejtettelek el a kezem árnyékában, amikor kiterjesztettem az eget, és megvetettem a föld alapjait, és azt mondtam Sionnak: "Az én népem vagy."
Izajás könyve|51|17|Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted.
Izajás könyve|51|18|Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt.
Izajás könyve|51|19|Két csapás ért - ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség és kard - ki vigasztal meg téged?
Izajás könyve|51|20|Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével.
Izajás könyve|51|21|Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól.
Izajás könyve|51|22|Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedből a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod.
Izajás könyve|51|23|Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: "Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad." És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek.
Izajás könyve|52|1|Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan.
Izajás könyve|52|2|Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya!
Izajás könyve|52|3|Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj nélkül váltalak vissza benneteket.
Izajás könyve|52|4|Ezt mondja az Úr: Egykor Egyiptomba költözött le népem, hogy ott lakjék, aztán Asszíria sanyargatta meg.
Izajás könyve|52|5|Hát most itt mit tegyek? - mondja az Úr. Hiszen népemet ingyen elhurcolták, és akik uralkodnak rajta, ujjonganak - mondja az Úr. Egész nap folyton-folyvást káromolják a nevemet.
Izajás könyve|52|6|Ismerje meg hát népem a nevemet; azon a napon majd megértik, hogy én magam mondom: "Íme, itt vagyok!"
Izajás könyve|52|7|Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: "Királlyá lett a te Istened."
Izajás könyve|52|8|Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.
Izajás könyve|52|9|Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet.
Izajás könyve|52|10|Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.
Izajás könyve|52|11|El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok.
Izajás könyve|52|12|De nem sietve kell kivonulnotok, és nem menekülők módján. Az Úr fog előttetek haladni, a hátvédetek meg Izrael Istene lesz.
Izajás könyve|52|13|Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik.
Izajás könyve|52|14|Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,
Izajás könyve|52|15|és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak.
Izajás könyve|53|1|Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Izajás könyve|53|2|Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó.
Izajás könyve|53|3|Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Izajás könyve|53|4|Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Izajás könyve|53|5|Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Izajás könyve|53|6|Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Izajás könyve|53|7|Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.
Izajás könyve|53|8|Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották.
Izajás könyve|53|9|A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.
Izajás könyve|53|10|Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata.
Izajás könyve|53|11|"Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta.
Izajás könyve|53|12|Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért."
Izajás könyve|54|1|Zengj éneket, te meddő, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát s ujjongj, te, aki nem vajúdtál. Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van - mondja az Úr.
Izajás könyve|54|2|Tedd tágassá sátradban a helyet, és hajlékod kárpitjait feszítsd ki bátran. Hosszabbítsd meg a köteleket, és erősítsd meg a szegeket,
Izajás könyve|54|3|mert kiterjedsz jobbra és balra. Nemzetséged hatalmába keríti a nemzeteket, és benépesíti az elhagyott városokat.
Izajás könyve|54|4|Ne félj, nem fogsz megszégyenülni, ne pirulj, nem ér gyalázat! Sőt elfelejted ifjúkorod szégyenét, és özvegységed gyalázatára nem kell emlékezned többé.
Izajás könyve|54|5|Mert maga Teremtőd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.
Izajás könyve|54|6|Igen, mint egy elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt, visszahív az Úr. Mert eltaszíthatja-e valaki ifjúkori feleségét? Istened mondja ezt.
Izajás könyve|54|7|Igaz, elhagytalak egy röpke pillanatra, de most nagy irgalommal visszafogadlak.
Izajás könyve|54|8|Amikor haragom fölgerjedt, egy pillanatra elrejtettem előled arcomat. De most örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad. Az Úr mondja ezt, a te Megváltód.
Izajás könyve|54|9|Úgy vagyok most, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vízözöne nem borítja el többé a földet. Így esküszöm, hogy többé nem haragszom rád, és nem is fenyítelek meg.
Izajás könyve|54|10|Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad.
Izajás könyve|54|11|Ó, te szegény, akit annyi vihar tépett, s akinek nincs vigasztalása! Nézd, köveidet ólomporba foglalom, és zafírokra alapítalak.
Izajás könyve|54|12|Rubinból csinálok neked bástyákat, kristályból kapukat és drágakövekből falakat.
Izajás könyve|54|13|Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, békés jólétet adok gyermekeidnek.
Izajás könyve|54|14|Igazságosság lesz az alapod, és elkerül a nyomorúság, nem kell hát semmitől félned. Elkerül a rettegés, nem is közelíthet hozzád.
Izajás könyve|54|15|Ha valaki megtámad, abban nem lesz részem, s aki megtámad, az elvész miattad.
Izajás könyve|54|16|Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki fújtatva éleszti a tűzben a parazsat, és fegyvert csinál, céljának megfelelőt. De én teremtettem a pusztítót is, aki használhatatlanná teszi.
Izajás könyve|54|17|Egy fegyver sem arat sikert, amelyet ellened kovácsoltak, és megszégyenítesz minden nyelvet, amely perbe száll veled. Ez az Úr szolgáinak öröksége, és a győzelem, amelyet neki juttatok - mondja az Úr.
Izajás könyve|55|1|Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet.
Izajás könyve|55|2|Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, ami jól nem lakat? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz részetek.
Izajás könyve|55|3|Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek.
Izajás könyve|55|4|Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek.
Izajás könyve|55|5|Olyan nemzeteket hívsz majd meg, amelyeket nem ismertél, és olyanok sietnek hozzád, amelyek nem ismertek, az Úrért, a te Istenedért, Izrael Szentjéért, aki majd megdicsőít.
Izajás könyve|55|6|Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van!
Izajás könyve|55|7|Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.
Izajás könyve|55|8|Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr.
Izajás könyve|55|9|Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál.
Izajás könyve|55|10|Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
Izajás könyve|55|11|éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.
Izajás könyve|55|12|Azért örömmel vonultok majd ki, békében vezet utatok. A hegyek és halmok örömujjongásban törnek ki előttetek, és a mezőnek minden fája tapsol majd.
Izajás könyve|55|13|Ciprusfenyő sarjad a tövisbokor helyett, és a bogáncs helyett mirtusz fakad. Az Úr dicsőségére következik ez be mind, eltörölhetetlen örök jelül.
Izajás könyve|56|1|Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt: szabjátok tetteitek az igazsághoz, mert nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom.
Izajás könyve|56|2|Boldog az az ember, aki így tesz, és az emberfia, aki ehhez ragaszkodik; aki megtartja a szombatot, s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és aki minden gonoszságtól óvakodik.
Izajás könyve|56|3|Az idegenek közül, akik az Úrhoz csatlakoznak, senki se mondja ezt: "Bizony, az Úr kizár népéből." Még a herélt se mondja: "Jaj, én csak kiszáradt fa vagyok."
Izajás könyve|56|4|Mert az Úr ezt mondja: A herélteknek, akik megtartják a szombatot, azt választják, ami tetszésemre van, és hűségesen ragaszkodnak szövetségemhez,
Izajás könyve|56|5|helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, amely több, mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha.
Izajás könyve|56|6|Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek, aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez,
Izajás könyve|56|7|azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz.
Izajás könyve|56|8|Ezt mondja Isten, az Úr, aki összegyűjti azokat, akik Izraelből szétszóródtak. Mások is vannak, akiket összegyűjtök azokhoz, akiket már összegyűjtöttem.
Izajás könyve|56|9|Gyertek enni, mezőnek vadjai, mind, és ti is, erdei vadak!
Izajás könyve|56|10|Az őrszemek mind vakok, semmit se vesznek észre. Néma kutyák mind, nem tudnak ugatni. Csak álmodoznak heverészve, csak szunyókálni szeretnek.
Izajás könyve|56|11|Telhetetlen kutyák, nem lehet őket jóllakatni. Pásztorok, de vigyázni nem tudnak. Mind a maguk útján járnak, ki-ki a saját hasznát lesi.
Izajás könyve|56|12|"Gyertek, hadd hozzak bort, igyunk mámorító italt, ittasodjunk meg! A holnapi nap éppolyan pompás lesz, mint a mai, sőt tán még annál is különb."
Izajás könyve|57|1|Az igazak meg elvesznek, s nem veszi szívére senki. Eltűnnek a jámborok is, senki sem figyel föl rá. Igen, a gonoszság miatt elvétetik az igaz,
Izajás könyve|57|2|hogy végül békére leljen. Megpihennek nyugvóhelyükön mind, akik az igaz úton járnak.
Izajás könyve|57|3|Ti meg, boszorkányfiak, gyertek ide, ti, házasságtörő asszony s céda nő ivadéka.
Izajás könyve|57|4|Kit csúfoltok, kire tátjátok ki a szátokat, és kire öltitek ki a nyelveteket? Nem ti vagytok a gonoszság gyermekei, a hazugság fajzata?
Izajás könyve|57|5|Vágyban égtek a terebintek alatt, és minden zöldellő fa alatt. Csecsemőket áldoztok a völgyekben, és a sziklák hasadékaiban.
Izajás könyve|57|6|A patakvölgyekben a sima kövek - íme az örökséged, az osztályrészed. Nekik öntöttél ki italáldozatot, és mutattál be ételáldozatot. S ezt én mind jó néven vegyem?
Izajás könyve|57|7|Magasba nyúló hegyen helyezted el ágyadat, oda kapaszkodtál fel, hogy áldozatot mutass be.
Izajás könyve|57|8|Az ajtó és az ajtófélfa mögött helyezted el bálványaidat, és hűtlenül elhagyva megvetetted ágyadat, majd belefeküdtél és kiszélesítetted. Szövetséget kötöttél azokkal, akiknek ágyát megszeretted. Nyilvánosan összeadtad magad velük, szemedet a bálványokra vetve.
Izajás könyve|57|9|Olajjal ékesítetted magad Melech számára, bőven használtad kenőcseidet. Messze földre elküldted követeidet, és egészen a Seolig alázkodtál.
Izajás könyve|57|10|Hosszú utadon elfáradtál ugyan, de mégsem mondtad: Kár volt érte! Erőid megújulását érezve nem merültél ki mégsem.
Izajás könyve|57|11|Kitől rettegtél és kitől féltél, hogy hűtlenül elhagytál, hogy rólam megfeledkeztél, és nem gondoltál rám? Talán, mert hallgattam, s bezártam a szemem, azért nem féltél tőlem?
Izajás könyve|57|12|De most tudtodra adom igazságodat, és a tetteidet, amelyek mit sem használnak neked.
Izajás könyve|57|13|Ha majd sírva könyörögsz, akkor mentsenek meg utálatos bálványaid! Csakhogy a szél elsodorja őket, elragadja, mint a fuvalom. De mind, aki bennem bízik, az örökli a földet, és birtokába veszi szent hegyemet.
Izajás könyve|57|14|Ez fog hallatszani: Csináljatok utat, nyissatok utat, egyengessétek az ösvényt és távolítsatok el népem útjából minden akadályt!
Izajás könyve|57|15|Mert ezt mondja a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: "Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket.
Izajás könyve|57|16|Nem akarok én örökké perlekedni, és nem haragszom mindvégig. Mert akkor elepedne színem előtt a lélek, a lélek, amelyet én teremtettem.
Izajás könyve|57|17|Gonosz kapzsisága miatt haragudtam meg népemre, azért rejtettem el arcomat, és haragomban sújtottam le rá. Mint a lázadó, ment a maga választotta úton,
Izajás könyve|57|18|de én láttam az utat, amelyen elindult. Meggyógyítom azért és megvigasztalom, vigasztalást nyújtok neki és azoknak is, akik gyászolják.
Izajás könyve|57|19|A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán. Békesség, békesség a távol és közel levőknek! - mondja az Úr. Igen, meggyógyítalak."
Izajás könyve|57|20|De az istentelenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, csak sarat és iszapot vetnek fel hullámai.
Izajás könyve|57|21|"Nincs békéjük az istenteleneknek" - ezt mondja az én Istenem.
Izajás könyve|58|1|Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona. Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának a bűneit.
Izajás könyve|58|2|Mert hiszen napról napra keresnek, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, amely az igazsághoz szabja tetteit, és nem hagyja el Istenének törvényét. Igaz ítéletet követelnek tőlem, és Isten közelségét óhajtják:
Izajás könyve|58|3|"Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?" De lám, még a böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat.
Izajás könyve|58|4|Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban.
Izajás könyve|58|5|Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak?
Izajás könyve|58|6|Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát!
Izajás könyve|58|7|Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!
Izajás könyve|58|8|Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.
Izajás könyve|58|9|Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet,
Izajás könyve|58|10|ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik.
Izajás könyve|58|11|Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha.
Izajás könyve|58|12|Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.
Izajás könyve|58|13|Ha óvakodsz attól, hogy járj-kelj szombaton, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől:
Izajás könyve|58|14|akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örökrészét. Igen, az Úr szája mondta ezt így.
Izajás könyve|59|1|Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra.
Izajás könyve|59|2|Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket.
Izajás könyve|59|3|Mert kezetek vértől szennyes, ujjaitok meg gonoszságtól. Ajkatok hazugságot beszél, és álnokságot sugdos a nyelvetek.
Izajás könyve|59|4|Nincs, aki az igazsághoz híven tenne panaszt, és becsületesen folytatná a perét. Inkább haszontalanságokban bíznak és hazudoznak; bajt fogannak és gonoszságot szülnek.
Izajás könyve|59|5|Viperatojásokat költenek ki, és pókhálót szőnek. Aki tojásaikból eszik, meghal; ha feltör egyet, vipera támad belőle.
Izajás könyve|59|6|Pókhálójukból nem lesz ruha, sem takarózni nem lehet szőttesükkel. Munkáik hiábavaló munkák, és erőszakosság műve van kezükben.
Izajás könyve|59|7|A lábuk gonoszságot hajhász, gyorsak az ártatlan vér ontásában. Gondolataik bűnös gondolatok; bárhol járnak: pusztulás és romlás kíséri őket.
Izajás könyve|59|8|Semmit sem tudnak a békesség útjáról; ösvényeiken a jog ismeretlen. Útjaikat tekervényessé teszik, aki rajtuk jár, nem ismeri a békességet.
Izajás könyve|59|9|Ezért van tőlünk távol a jog, és nem jut el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, s íme sötét van; fényességre és mégis homályban járunk.
Izajás könyve|59|10|Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük. Megbotlunk délben, mintha szürkület volna, homályban lakunk, mint a holtak.
Izajás könyve|59|11|Morgunk, mint a medve, mindnyájan, és nyögve búgunk, mint a galamb. Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít, a szabadulást, de távol marad tőlünk.
Izajás könyve|59|12|Mert sok a vétkünk a színed előtt, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Valóban, szemünk előtt van sok gonoszságunk, és jól ismerjük bűneinket.
Izajás könyve|59|13|Hűtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktől. Árulásról és lázongásról beszéltünk, hazug szavak keltek a szívünkből.
Izajás könyve|59|14|Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az őszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét.
Izajás könyve|59|15|Feledésbe ment az igazság, és aki kerüli a rosszat, azt kirabolják. Az Úr látta ezt és megneheztelt; azért, mert nincsen többé jog.
Izajás könyve|59|16|És látta, hogy nincs senki, csodálkozva látta, hogy nincs senki, aki közbelépne. Ezért saját karja sietett segítségére, és a maga igaz volta lett a támasza.
Izajás könyve|59|17|Páncél gyanánt felöltötte az igazságot, a fejére a szabadítás sisakját tette; fölvette öltözékül a bosszúállást, és mint palásttal, féltékenységgel födte be magát.
Izajás könyve|59|18|Megfizet mindenkinek érdeme szerint: haraggal ellenségeinek, s megtorlással ellenfeleinek.
Izajás könyve|59|19|Akkor meglátják majd a nyugatiak az Úr nevét, és a keletiek dicsőségét. Mert eljön, mint a sebes folyó, amelyet az Úr viharos szele hajt.
Izajás könyve|59|20|De Sion számára Megváltóként jön el, azok számára, akik Jákobból megtérnek gonoszságukból. Az Úr mondta ezt így!
Izajás könyve|59|21|Én pedig ilyen szövetséget kötök velük - mondja az Úr. A lelkem, amely rajtad nyugszik, és a szavaim, amelyeket ajkadra adtam, nem hagyják el ajkadat, sem gyermekeid ajkát, sem gyermekeid gyermekeinek ajkát, mostantól mindörökre - mondja az Úr.
Izajás könyve|60|1|Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!
Izajás könyve|60|2|Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad.
Izajás könyve|60|3|Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez.
Izajás könyve|60|4|Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák.
Izajás könyve|60|5|Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse.
Izajás könyve|60|6|Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsőségét zengik.
Izajás könyve|60|7|Nálad sereglik egybe Kedár összes nyája, s Nebajót kosai is neked szolgálnak. Mint nekem tetsző áldozatok, odajönnek oltáromhoz, hogy díszére legyenek dicsőséges templomomnak.
Izajás könyve|60|8|Kik azok, akik repülnek, mint a felhő, vagy mint a galambok dúcaikhoz?
Izajás könyve|60|9|A hajók gyülekeznek szolgálatomra, az élükön Tarsis hajóival, hogy hazahozzák fiaidat a távolból, s ezüstjüket meg aranyukat is velük, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, Izrael Szentjéért, aki dicsőségre emel.
Izajás könyve|60|10|Idegenek építik fel falaidat, és a királyok szolgálni fognak. Mert megvertelek ugyan haragomban, de irgalmamban megkönyörültem rajtad.
Izajás könyve|60|11|Kapuid mindig tárva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordhassák a népek gazdagságát, és királyaikat is idevezessék, hozzád.
Izajás könyve|60|12|Mert elvész az a nemzet s az az ország, amely nem akar szolgálni neked; az ilyen nemzetek mindenestül elpusztulnak.
Izajás könyve|60|13|Eljön a Libanon dicsősége, a ciprus, a platán és a cédrus, hogy ékesítsék szentélyemet, és dicsővé tegyék lábam zsámolyát.
Izajás könyve|60|14|Zsarnokaid fiai is eljönnek, meghajolva, lábadhoz borulnak, akik egykor megvetettek. Az Úr városának neveznek majd, Izrael Szentje Sionjának.
Izajás könyve|60|15|Bár elhagyatott voltál, mindenki csak gyűlölt és cserbenhagyott: mégis büszkeség tárgyává teszlek, örökre, öröm forrásává, nemzedékről nemzedékre.
Izajás könyve|60|16|A nemzetek tejét szívod majd, és a királyok gazdagsága táplál. Így megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód; hogy Jákob Erőse a te Megváltód.
Izajás könyve|60|17|A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe meg ezüstöt. A fa helyébe rezet, és a kövek helyett vasat. Fejedelmeddé a békességet teszem, és kormányzóddá az igazságot.
Izajás könyve|60|18|Erőszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsőségnek.
Izajás könyve|60|19|Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.
Izajás könyve|60|20|A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, és véget érnek a gyász napjai.
Izajás könyve|60|21|Néped csupa igazból áll, s mindörökre övék lesz majd a föld. Olyan hajtás lesz, amelyet az Úr ültetett; kezem munkája, amelyet szépnek teremtettem.
Izajás könyve|60|22|Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentős hatalmas nemzetté. Én, az Úr mondtam ezt így, és a kellő időben gyorsan végbe is viszem.
Izajás könyve|61|1|Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.
Izajás könyve|61|2|Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat,
Izajás könyve|61|3|és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el, az ő dicsőségére.
Izajás könyve|61|4|Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek.
Izajás könyve|61|5|Idegenek állnak elő és legeltetik nyájaidat, szántóvetőid és vincellérjeid is más nemzetből valók lesznek.
Izajás könyve|61|6|Benneteket meg az Úr papjainak hívnak, és így neveznek: Istenünk szolgái. A nemzetek gazdagságát élvezitek majd, és kincseikkel ékesíthetitek magatokat.
Izajás könyve|61|7|Mivel kétszeres volt a gyalázatuk, hisz megvetés és leköpdösés volt a részük, azért kétszeres lesz az örökségük is az országban, és örökké tartó lesz az örömük.
Izajás könyve|61|8|Mert én, az Úr szeretem az igazságot, ám a rablást meg a gazságot gyűlölöm. Megjutalmazom őket hűségemben, és örök szövetséget kötök velük.
Izajás könyve|61|9|Sarjadékuk híres lesz a nemzetek között, és minden ivadékuk a népek körében. Akik látják őket, elismerik majd, hogy ez az a nemzedék, amelyet megáldott az Úr.
Izajás könyve|61|10|"Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igaz élet köntösébe burkolt, mint a vőlegényt, aki koszorút visel, és mint a menyasszonyt, aki ékszerekkel díszíti magát.
Izajás könyve|61|11|Mert amint a föld megtermi növényeit, és a kert kisarjasztja a veteményeket, úgy sarjasztja ki az Úr az igazságosságot, és a magasztalást, minden nép színe előtt."
Izajás könyve|62|1|Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl.
Izajás könyve|62|2|Meglátják majd a népek igazságodat, és a királyok dicsőségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el.
Izajás könyve|62|3|A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.
Izajás könyve|62|4|Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: "én gyönyörűségem", és országodat: "menyasszony", mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy.
Izajás könyve|62|5|Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.
Izajás könyve|62|6|Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok.
Izajás könyve|62|7|Ne hagyjatok nyugtot neki, míg Jeruzsálemet föl nem építi és dicsőségessé nem teszi a földön.
Izajás könyve|62|8|Az Úr megesküdött jobbjára és dicsőséges karjára: Soha többé nem adom gabonádat eleségül ellenségeidnek; és nem hagyom, hogy idegenek igyák borodat, amelyért te munkálkodtál.
Izajás könyve|62|9|Hanem, akik betakarítják a termést, azok egyék meg, és dicsőítsék az Urat; akik leszüretelték a szőlőt, azok igyák a borát, szentélyem udvaraiban.
Izajás könyve|62|10|Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek!
Izajás könyve|62|11|Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: "Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítód, vele van jutalma, előtte meg szerzeménye.
Izajás könyve|62|12|Szent népnek hívják majd őket, az Úr megváltottjainak. Téged meg keresett városnak neveznek, nem elhagyottnak."
Izajás könyve|63|1|Ki az, aki Edomból jön, Boszrából, vörös ruhában; aki oly ékesen van öltözve s úgy lépdel, ereje teljében? Én vagyok az, aki igazságot beszélek, és hatalmam van a szabadításra.
Izajás könyve|63|2|Miért vörös hát rajtad a ruha, s öltözeted miért olyan, mint a szőlőtaposóké?
Izajás könyve|63|3|Magam tapostam a sajtót, népemből senki sem volt velem. Indulatomban összetapostam, haragomban összetiportam őket. Vérük így ruhámra fröccsent, egész öltözetem vérfoltos lett.
Izajás könyve|63|4|Mert a bosszú napja volt a szívemben, s elérkezett megtorlásom esztendeje.
Izajás könyve|63|5|Körülnéztem, de nem akadt senki, aki segítsen; csodálkoztam, de nem találtam támaszt. Akkor a saját karom jött segítségemre, és haragom lett a gyámolom.
Izajás könyve|63|6|Összetiportam a népeket indulatomban, széttapostam őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre.
Izajás könyve|63|7|Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében.
Izajás könyve|63|8|Azt mondta: "Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hűtlenek." És kiszabadította őket
Izajás könyve|63|9|minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján.
Izajás könyve|63|10|Ők mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük.
Izajás könyve|63|11|Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről, és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét?
Izajás könyve|63|12|Aki Mózes jobbja felől cselekvéshez látott dicsőséges karjával; aki szétválasztotta előttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának;
Izajás könyve|63|13|aki átvezette őket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé,
Izajás könyve|63|14|mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette őket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak.
Izajás könyve|63|15|Tekints le az égből, és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed,
Izajás könyve|63|16|mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva "Megváltónk" a neved.
Izajás könyve|63|17|Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért.
Izajás könyve|63|18|Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet?
Izajás könyve|63|19|Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek,
Izajás könyve|64|1|mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt.
Izajás könyve|64|2|Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt,
Izajás könyve|64|3|és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.
Izajás könyve|64|4|Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened.
Izajás könyve|64|5|Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél.
Izajás könyve|64|6|Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.
Izajás könyve|64|7|Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.
Izajás könyve|64|8|Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.
Izajás könyve|64|9|Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá,
Izajás könyve|64|10|a ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk.
Izajás könyve|64|11|Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz mérhetetlenül megalázva minket?
Izajás könyve|65|1|Hagytam, hogy közeledjenek, akik azelőtt nem kérdeztek; hogy megtaláljanak, akik nem kerestek. Íme, itt vagyok! Íme itt vagyok! - így szóltam a nemzethez, amely nem hívta segítségül a nevemet.
Izajás könyve|65|2|Minden nap kiterjesztettem kezemet a lázongó nép felé, amely rossz úton jár, a saját gondolatainak útján.
Izajás könyve|65|3|A nép felé, amely a szemem láttára folyton-folyvást haragra ingerel; azzal, hogy a kertekben mutat be áldozatokat; tömjént éget a téglákon;
Izajás könyve|65|4|a sírboltokban tanyázik; zugokban éjszakázik; disznóhúst eszik, és tisztátalan ételek vannak a fazekaiban.
Izajás könyve|65|5|"Maradj távol - mondják -, ne közelíts hozzám, mert különben megszentellek." Ez a nép füst az orromban, és szüntelenül égő tűz.
Izajás könyve|65|6|Íme, minden fel van írva a színem előtt: és nem nyugszom addig, amíg meg nem fizetek nekik,
Izajás könyve|65|7|gonoszságaikért és atyáik gonoszságaiért egyaránt - mondja az Úr. Azoknak, akik a hegyeken áldoztak és a halmokon megcsúfoltak, mind megfizetek, érdemük szerint.
Izajás könyve|65|8|Ezt mondja az Úr: Amikor már must található a szőlőfürtben, azt szokták mondani: Ne törjétek össze, mert áldás van benne. Ugyanígy teszek én is a szolgáimért; nem pusztítom el őket egészen,
Izajás könyve|65|9|hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik őket, s a szolgáim fogják lakni.
Izajás könyve|65|10|A Sáron mezeje nyájak legelőjévé lesz; az Akor völgye csordák pihenőhelye. Így lesz ez majd népem számára, amely majd engem keres.
Izajás könyve|65|11|Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfelejtettétek szent hegyeimet; akik asztalt állítottatok Gádnak, és Meninek italáldozatot töltöttetek;
Izajás könyve|65|12|titeket kard élére szánlak, és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben. Mert hívtalak ugyan benneteket, de nem válaszoltatok; szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni. Azt tettétek, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választottátok.
Izajás könyve|65|13|Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok.
Izajás könyve|65|14|Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok.
Izajás könyve|65|15|Választottaim átok gyanánt használják majd hátrahagyott neveteket: "Így pusztítson el téged az Úr!" De szolgáimnak új nevet adok majd.
Izajás könyve|65|16|Ha valaki áldást kér magára a földön, azt fogja kérni, hogy az igaz Isten áldja meg; és ha esküt tesz a földön, az igaz Istenre esküszik. Mert a hajdani nyomorúság feledésbe megy, és eltűnik a szemem elől.
Izajás könyve|65|17|Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek.
Izajás könyve|65|18|Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet "öröm"-nek teremtem és népét "ujjongás"-nak.
Izajás könyve|65|19|Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás.
Izajás könyve|65|20|Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít.
Izajás könyve|65|21|Házakat építenek, és ők laknak benne; szőlőt telepítenek, és ők élvezik gyümölcsét.
Izajás könyve|65|22|Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának.
Izajás könyve|65|23|Nem fáradoznak majd hiába, és nem a pusztulásra szülik gyermekeiket, hanem az Úrtól megáldottak nemzedéke lesznek, s gyermekeik is velük egyetemben.
Izajás könyve|65|24|Még mielőtt szólítanának, már válaszolok; még be sem fejezik szavukat, már meghallgatom őket.
Izajás könyve|65|25|Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen - mondja az Úr.
Izajás könyve|66|1|Ezt mondja az Úr: Mivel az ég a trónusom, és a föld a lábam zsámolya, miféle házat építhetnének nekem, milyen helyet nyugvóhelyemül?
Izajás könyve|66|2|Hiszen mindezt az én kezem alkotta, így mind az enyém! - mondja az Úr. Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívűek, és akik remegve félik a szavam.
Izajás könyve|66|3|Aki bikát áldoz, embert is öl; aki bárányt áldoz, kutyának is nyakát szegi; aki ételáldozatot mutat be, disznóvért is kiönt áldozatul; aki tömjént éget, bálványoknak is hódol ugyanakkor. A saját útjaikat választották, és a lelkük utálatos dolgokban gyönyörködött.
Izajás könyve|66|4|Ezért én is megcsúfolásukat választom, és rájuk hozom azt, amitől rettegnek. Mert felhangzott hívó szavam, de senki se válaszolt; szóltam, de senki nem hallgatott rám. Azt tették, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választották.
Izajás könyve|66|5|Halljátok meg az Úr szavát, ti, akik megremegtek a szavára! Azt mondják testvéreitek, akik gyűlölnek, és a nevemért kitaszítanak benneteket: "Mutassa meg dicsőségét az Úr, hadd lássuk örömötöket!" Csakhogy szégyenben maradnak.
Izajás könyve|66|6|Lárma hangzik a város felől, zúgás a templom felől. Az Úr szava hallatszik, aki megfizet ellenségeinek.
Izajás könyve|66|7|Mielőtt (Sion) vajúdott volna, már szült is. Mielőtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, fiúgyermeknek adott életet.
Izajás könyve|66|8|Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait.
Izajás könyve|66|9|Vajon én, aki megnyitom a méhet, tán nem akarom a szülést is? - mondja az Úr. És én, aki akarom a szülést, tán bezárom a méhet? - mondja Istened.
Izajás könyve|66|10|Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta!
Izajás könyve|66|11|Hogy tejével táplálkozzatok és jóllakjatok vigasztalása ölén, és elteljetek gyönyörrel dicsőségének emlőjén.
Izajás könyve|66|12|Mert ezt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot; és mint kiáradt patakot a nemzetek dicsőségét. Ölükben hordozzák csecsemőiket, és a térdükön becézik őket.
Izajás könyve|66|13|Mert a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket; [Jeruzsálemben leltek vigasztalást.]
Izajás könyve|66|14|Ennek láttán örülni fog szívetek; csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak. Szolgáinak az Úr megmutatja kezét, ám ellenségeire haragja vár.
Izajás könyve|66|15|Mert lám, tűzben érkezik az Úr, harci szerere akár a forgószél. Szabadjára engedi izzó haragját, fenyegetését a lobogó lángokban.
Izajás könyve|66|16|Mert az Úr tűz által fog ítéletet tartani, és a kardja által az emberek fölött, s bizony sokan lesznek, akiket az Úr megöl.
Izajás könyve|66|17|Azok meg, akik megszentelődnek és megtisztulnak, hogy a berkekbe léphessenek, és ott a középen állóhoz szegődhessenek, akik sertéshúst, csúszómászót és egeret esznek: az ilyenek tettei és tervei egyszerre semmivé válnak - mondja az Úr.
Izajás könyve|66|18|Íme eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet. Eljönnek majd és meglátják dicsőségemet.
Izajás könyve|66|19|Jelet adok nekik; és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarsis, Put, Lud, Mosek, Ros, Tubál és Javán népéhez; aztán a távoli szigetekre, azokhoz, akik soha nem is hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.
Izajás könyve|66|20|Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe - mondja az Úr. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot tiszta edényekben az Úr templomába.
Izajás könyve|66|21|És közülük is választok majd papokat és levitákat magamnak - mondja az Úr.
Izajás könyve|66|22|Mert ahogy az új ég és az új föld, amelyeket majd alkotok, fennmarad színem előtt - mondja az Úr, úgy fennmarad a ti nemzedéketek és nevetek is.
Izajás könyve|66|23|Akkor majd újholdról újholdra, szombatról szombatra minden ember eljön, hogy imádkozzék a színem előtt - mondja az Úr.
Izajás könyve|66|24|És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember.
Jakab levele|1|1|Jakab, Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletet (küld) a szórványokban élő tizenkét törzsnek.
Jakab levele|1|2|Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.
Jakab levele|1|3|Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.
Jakab levele|1|4|Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.
Jakab levele|1|5|Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné,
Jakab levele|1|6|s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél.
Jakab levele|1|7|Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól,
Jakab levele|1|8|hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.
Jakab levele|1|9|Az alacsony rangú testvér viszont dicsekedjék felmagasztalásával,
Jakab levele|1|10|a gazdag meg megalázkodásával, mert mint a rét virága, semmivé lesz.
Jakab levele|1|11|Ha a nap fölkel, perzselő heve kiégeti a növényt, virága lehull, szépsége elenyészik. Így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival.
Jakab levele|1|12|Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.
Jakab levele|1|13|Senki se mondja, aki kísértést szenved: "Az Isten kísért", mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit.
Jakab levele|1|14|Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe.
Jakab levele|1|15|Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül.
Jakab levele|1|16|Ne legyetek hát tévedésben, szeretett testvéreim.
Jakab levele|1|17|Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.
Jakab levele|1|18|Akarattal hívott minket életre az igazság szavával, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Jakab levele|1|19|Értsétek meg, kedves testvéreim: Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
Jakab levele|1|20|Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami az Isten előtt igazságos.
Jakab levele|1|21|Ezért hagyjatok fel minden tisztátalansággal és burjánzó gonoszsággal, fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket.
Jakab levele|1|22|A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.
Jakab levele|1|23|Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettől kapott arcát tükörben nézegeti.
Jakab levele|1|24|Megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt.
Jakab levele|1|25|Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz.
Jakab levele|1|26|Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér.
Jakab levele|1|27|Az Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.
Jakab levele|2|1|Testvéreim, Urunk, a megdicsőült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok.
Jakab levele|2|2|Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyűrűvel az ujján, és belép egy szegény is elnyűtt ruhában,
Jakab levele|2|3|figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul, és így szóltok hozzá: "Foglalj itt kényelmesen helyet." A szegénynek meg azt mondjátok: "Állj oda oldalra!" Vagy: "Ülj ide zsámolyomhoz!"
Jakab levele|2|4|Nem volt részrehajló ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek?
Jakab levele|2|5|Hallgassatok ide, szeretett testvéreim! Hát az Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?
Jakab levele|2|6|Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé?
Jakab levele|2|7|Hát nem ők gyalázzák meg azt a fönséges nevet, amely le van híva rátok?
Jakab levele|2|8|Természetesen, ha megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd embertársadat, mint saját magadat", helyesen jártok el.
Jakab levele|2|9|De ha a személyek között különbséget tesztek, bűnt követtek el, s a törvény, mint törvényszegőket, elmarasztal benneteket.
Jakab levele|2|10|Aki minden törvényt megtart, egy ellen azonban vét, mindegyik ellen vét.
Jakab levele|2|11|Mert aki azt mondja: "Ne törj házasságot!", azt is mondta: "Ne ölj!" Ha nem is törsz házasságot, de ölsz, törvényszegővé válsz.
Jakab levele|2|12|Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik fölött majd a szabadság törvénye szerint ítélkeznek.
Jakab levele|2|13|Mert az ítélet irgalmatlanul lesújt arra, aki nem irgalmas. Ám az irgalom győzelmet arat az ítélet fölött.
Jakab levele|2|14|Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite?
Jakab levele|2|15|Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka,
Jakab levele|2|16|és egyiketek így szólna hozzá: "Menj békében, melegedj, és lakjál jól!", de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna?
Jakab levele|2|17|Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.
Jakab levele|2|18|Azt is mondhatja valaki: "Neked hited van, nekem meg tetteim." Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.
Jakab levele|2|19|Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek.
Jakab levele|2|20|Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő?
Jakab levele|2|21|Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra?
Jakab levele|2|22|Láthatod, hogy hite működött tetteiben és tettei tették teljessé a hitét.
Jakab levele|2|23|Így teljesült az Írás szava: "Ábrahám hitt az Istennek, ez megigazulására vált" és: "Az Isten barátjának" nevezték.
Jakab levele|2|24|Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában.
Jakab levele|2|25|Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább?
Jakab levele|2|26|Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.
Jakab levele|3|1|Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár.
Jakab levele|3|2|Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni.
Jakab levele|3|3|Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk.
Jakab levele|3|4|Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja.
Jakab levele|3|5|Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt!
Jakab levele|3|6|A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet.
Jakab levele|3|7|Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet,
Jakab levele|3|8|de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel.
Jakab levele|3|9|Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve.
Jakab levele|3|10|Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!
Jakab levele|3|11|Vajon a forrás esetében ugyanabból a nyílásból édes víz is fakad meg keserű is?
Jakab levele|3|12|Testvéreim, teremhet fügefán olajbogyó vagy szőlőn füge? Nem törhet elő sós forrásból édes víz.
Jakab levele|3|13|Van köztetek bölcs és értelmes ember? Azt a helyes életmódból fakadó, szelíd bölcsességben végbevitt cselekedetei bizonyítsák.
Jakab levele|3|14|Ellenben ha keserű irigység és önzés van szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal ellentétben.
Jakab levele|3|15|Ez a bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sátáni.
Jakab levele|3|16|Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság.
Jakab levele|3|17|A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.
Jakab levele|3|18|Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek.
Jakab levele|4|1|Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban?
Jakab levele|4|2|Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nem a tiétek, mert nem kéritek.
Jakab levele|4|3|Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok.
Jakab levele|4|4|Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek.
Jakab levele|4|5|Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás: "Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek ő adott bennünk otthont"?
Jakab levele|4|6|Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja: "Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad".
Jakab levele|4|7|Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek.
Jakab levele|4|8|Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek.
Jakab levele|4|9|Ismerjétek el nyomorotokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá.
Jakab levele|4|10|Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket.
Jakab levele|4|11|Ne rágalmazzátok egymást, testvérek. Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik. Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy.
Jakab levele|4|12|Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?
Jakab levele|4|13|Rajta, kik mondjátok: "Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott maradunk egy évig, kereskedünk és nyerészkedünk",
Jakab levele|4|14|ti nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.
Jakab levele|4|15|Ahelyett, hogy ezt mondanátok: "Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni!"
Jakab levele|4|16|De most nagyravágyásotokban dicsekedtek tetteitekkel. Minden ilyen dicsekvés gonoszság-számba megy.
Jakab levele|4|17|Aki tehát tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el.
Jakab levele|5|1|Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt!
Jakab levele|5|2|Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly.
Jakab levele|5|3|Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat gyarapítottátok még az utolsó napokban is.
Jakab levele|5|4|Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe.
Jakab levele|5|5|Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok szíveteket a leölés napjára.
Jakab levele|5|6|Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást.
Jakab levele|5|7|Legyetek hát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik.
Jakab levele|5|8|Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van!
Jakab levele|5|9|Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Nézzétek, a bíró már az ajtóban van.
Jakab levele|5|10|Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.
Jakab levele|5|11|Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak. Hallottatok Jób türelméről, és tudjátok az Úr célját is, hiszen az Úr igen irgalmas és könyörületes.
Jakab levele|5|12|Testvéreim, először is ne esküdjetek se az égre, se a földre, se egyébre ne tegyetek esküt. Legyen körötökben az igen: igen, a nem: nem, nehogy ítélet alá essetek.
Jakab levele|5|13|Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt!
Jakab levele|5|14|Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében.
Jakab levele|5|15|A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.
Jakab levele|5|16|Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése.
Jakab levele|5|17|Illés hozzánk hasonlóan esendő ember volt, de esedezve imádkozott, hogy ne essék az eső, s nem is esett a földön három évig és hat hónapig.
Jakab levele|5|18|Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég, mire a föld termést hozott.
Jakab levele|5|19|Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg,
Jakab levele|5|20|hogy aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít.
János I. levele|1|1|Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.
János I. levele|1|2|Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.
János I. levele|1|3|Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben.
János I. levele|1|4|S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.
János I. levele|1|5|Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
János I. levele|1|6|Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük.
János I. levele|1|7|De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.
János I. levele|1|8|Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság.
János I. levele|1|9|Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.
János I. levele|1|10|Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.
János I. levele|2|1|Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.
János I. levele|2|2|Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
János I. levele|2|3|Abból tudjuk meg, hogy megismertük, hogy megtartjuk a parancsait.
János I. levele|2|4|Aki azt mondja: "ismerem", de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs meg benne az igazság.
János I. levele|2|5|De aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk meg, hogy benne vagyunk.
János I. levele|2|6|Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt.
János I. levele|2|7|Szeretteim, nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől tartotok. A régi parancs az a tanítás, amelyet hallottatok.
János I. levele|2|8|Másfelől mégis új parancsról írok nektek. Ez benne és bennetek igaz, hiszen már oszladozik a sötétség és világít az igazi világosság.
János I. levele|2|9|Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van.
János I. levele|2|10|Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak.
János I. levele|2|11|Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította.
János I. levele|2|12|Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében.
János I. levele|2|13|Írom nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt.
János I. levele|2|14|Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt.
János I. levele|2|15|Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete,
János I. levele|2|16|mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.
János I. levele|2|17|De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.
János I. levele|2|18|Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az antikrisztus, most sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
János I. levele|2|19|Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, megmaradtak volna velünk. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá válnia annak, hogy nem mindenki közülünk való.
János I. levele|2|20|Titeket azonban fölkent a Szent, és ezt mindannyian tudjátok.
János I. levele|2|21|Nem azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hisz ismeritek és (tudjátok), hogy az igazságból semmiféle hazugság nem származik.
János I. levele|2|22|Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.
János I. levele|2|23|Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya.
János I. levele|2|24|Amit kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában.
János I. levele|2|25|És ez az ígéret, amelyet ő maga tett nekünk, az örök élet.
János I. levele|2|26|Ezeket azok miatt írtam, akik félrevezetnek benneteket.
János I. levele|2|27|A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. Aszerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne.
János I. levele|2|28|Különösen most maradjatok benne, gyermekeim, hogy ha majd megjelenik, bizalommal lehessünk iránta, és eljövetelekor ne kelljen szégyent vallva távoznunk tőle.
János I. levele|2|29|Ha tudjátok, hogy ő igaz, azt is tudjátok, hogy mindenki, aki az igazságot cselekszi, tőle való.
János I. levele|3|1|Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri.
János I. levele|3|2|Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.
János I. levele|3|3|És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.
János I. levele|3|4|Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn.
János I. levele|3|5|Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn.
János I. levele|3|6|Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg.
János I. levele|3|7|Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos.
János I. levele|3|8|Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse.
János I. levele|3|9|Azok, akik az Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert az Istentől születtek.
János I. levele|3|10|Erről ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai.
János I. levele|3|11|Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást!
János I. levele|3|12|Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak.
János I. levele|3|13|Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket.
János I. levele|3|14|Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad.
János I. levele|3|15|Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.
János I. levele|3|16|A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.
János I. levele|3|17|Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból -, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?
János I. levele|3|18|Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.
János I. levele|3|19|Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket.
János I. levele|3|20|Ha szívünk vádol minket valamivel, az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud.
János I. levele|3|21|Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt.
János I. levele|3|22|Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük.
János I. levele|3|23|Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint.
János I. levele|3|24|Aki teljesíti parancsait, benne marad az Istenben, és az Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.
János I. levele|4|1|Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba.
János I. levele|4|2|Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van.
János I. levele|4|3|S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.
János I. levele|4|4|Gyermekeim, ti az Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.
János I. levele|4|5|Ők a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk.
János I. levele|4|6|Mi az Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.
János I. levele|4|7|Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent.
János I. levele|4|8|Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.
János I. levele|4|9|Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.
János I. levele|4|10|A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.
János I. levele|4|11|Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
János I. levele|4|12|Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk.
János I. levele|4|13|Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.
János I. levele|4|14|Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül.
János I. levele|4|15|Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben.
János I. levele|4|16|Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.
János I. levele|4|17|Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.
János I. levele|4|18|A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.
János I. levele|4|19|Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.
János I. levele|4|20|Ha valaki azt állítja, hogy: "Szeretem az Istent", de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.
János I. levele|4|21|Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.
János I. levele|5|1|Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Isten egyszülötte, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is.
János I. levele|5|2|Abból tudjuk meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy szeretjük az Istent, és megtesszük parancsait.
János I. levele|5|3|Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek.
János I. levele|5|4|Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem - győzelem a világ fölött! - a mi hitünk.
János I. levele|5|5|Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
János I. levele|5|6|Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság.
János I. levele|5|7|Tehát hárman tanúskodnak:
János I. levele|5|8|a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.
János I. levele|5|9|Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent. Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett.
János I. levele|5|10|Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja az (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, amelyet az Isten Fia mellett tett.
János I. levele|5|11|Mert ennek a tanúságnak az a tartalma, hogy az Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet az ő Fiában van.
János I. levele|5|12|Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete, aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete.
János I. levele|5|13|Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, hogy megtudjátok: örök életetek van.
János I. levele|5|14|Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja.
János I. levele|5|15|Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.
János I. levele|5|16|Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte.
János I. levele|5|17|Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.
János I. levele|5|18|Tudjuk, hogy aki az Istentől való, nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől), és a gonosz nem érinti.
János I. levele|5|19|Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van.
János I. levele|5|20|Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk a belátást ahhoz, hogy megismerjük az Igazat. Mi az Igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.
János I. levele|5|21|Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!
János evangéliuma|1|1|Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,
János evangéliuma|1|2|ő volt kezdetben Istennél.
János evangéliuma|1|3|Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
János evangéliuma|1|4|Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.
János evangéliuma|1|5|A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.
János evangéliuma|1|6|Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.
János evangéliuma|1|7|Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
János evangéliuma|1|8|Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
János evangéliuma|1|9|(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
János evangéliuma|1|10|A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
János evangéliuma|1|11|A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
János evangéliuma|1|12|Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,
János evangéliuma|1|13|akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
János evangéliuma|1|14|S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
János evangéliuma|1|15|János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én."
János evangéliuma|1|16|Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
János evangéliuma|1|17|Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.
János evangéliuma|1|18|Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
János evangéliuma|1|19|János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: "Ki vagy?"
János evangéliuma|1|20|Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás."
János evangéliuma|1|21|Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?" - Erre is nemmel válaszolt.
János evangéliuma|1|22|Így tovább faggatták: "Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?"
János evangéliuma|1|23|Ezt felelte: "A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta.
János evangéliuma|1|24|A küldöttek a farizeusoktól jöttek,
János evangéliuma|1|25|s tovább kérdezgették: "Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?"
János evangéliuma|1|26|János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek,
János evangéliuma|1|27|aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani."
János evangéliuma|1|28|Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
János evangéliuma|1|29|Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.
János evangéliuma|1|30|Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.
János evangéliuma|1|31|Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel."
János evangéliuma|1|32|Ezután János tanúsította: "Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt.
János evangéliuma|1|33|Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni.
János evangéliuma|1|34|Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia."
János evangéliuma|1|35|Másnap megint ott állt János két tanítványával,
János evangéliuma|1|36|s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!"
János evangéliuma|1|37|E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött.
János evangéliuma|1|38|Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?"
János evangéliuma|1|39|"Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.
János evangéliuma|1|40|A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
János evangéliuma|1|41|Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s
János evangéliuma|1|42|elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved."
János evangéliuma|1|43|Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: "Gyere és kövess!"
János evangéliuma|1|44|Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt.
János evangéliuma|1|45|Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: "Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát."
János evangéliuma|1|46|"Jöhet valami jó Názáretből?" - kérdezte Natánael. "Gyere és győződjél meg róla!" - felelte Fülöp.
János evangéliuma|1|47|Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: "Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság."
János evangéliuma|1|48|Natánael megkérdezte tőle: "Honnét ismersz?" Jézus így válaszolt: "Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál."
János evangéliuma|1|49|Natánael erre felkiáltott: "Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!"
János evangéliuma|1|50|Jézus ezt felelte neki: "Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni." Majd hozzátette:
János evangéliuma|1|51|"Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."
János evangéliuma|2|1|Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt.
János evangéliuma|2|2|Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
János evangéliuma|2|3|Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs több boruk."
János evangéliuma|2|4|Jézus azt felelte: "Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám."
János evangéliuma|2|5|Erre anyja szólt a szolgáknak: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!"
János evangéliuma|2|6|Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős.
János evangéliuma|2|7|Jézus szólt nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel!" Meg is töltötték azokat színültig.
János evangéliuma|2|8|Ekkor azt mondta nekik: "Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték.
János evangéliuma|2|9|Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt,
János evangéliuma|2|10|s szemére vetette: "Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort."
János evangéliuma|2|11|Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
János evangéliuma|2|12|Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott.
János evangéliuma|2|13|A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe.
János evangéliuma|2|14|A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le.
János evangéliuma|2|15|Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta,
János evangéliuma|2|16|a galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!"
János evangéliuma|2|17|Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: "Emészt a házadért való buzgalom."
János evangéliuma|2|18|A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?"
János evangéliuma|2|19|Jézus azt válaszolta: "Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem."
János evangéliuma|2|20|A zsidók ellene vetették: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?"
János evangéliuma|2|21|De ő saját teste templomáról beszélt.
János evangéliuma|2|22|Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
János evangéliuma|2|23|Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat,
János evangéliuma|2|24|amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat,
János evangéliuma|2|25|s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.
János evangéliuma|3|1|Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos.
János evangéliuma|3|2|Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten."
János evangéliuma|3|3|Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát."
János evangéliuma|3|4|Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?"
János evangéliuma|3|5|Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.
János evangéliuma|3|6|Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
János evangéliuma|3|7|Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.
János evangéliuma|3|8|A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született."
János evangéliuma|3|9|"Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus.
János evangéliuma|3|10|Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy, és nem érted?
János evangéliuma|3|11|Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.
János evangéliuma|3|12|Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?
János evangéliuma|3|13|Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).
János evangéliuma|3|14|Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is,
János evangéliuma|3|15|hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
János evangéliuma|3|16|Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
János evangéliuma|3|17|Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.
János evangéliuma|3|18|Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.
János evangéliuma|3|19|Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.
János evangéliuma|3|20|Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei.
János evangéliuma|3|21|Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe."
János evangéliuma|3|22|Jézus ezután Júdea földjére ment a tanítványaival, ott maradt velük és keresztelt.
János evangéliuma|3|23|János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek mentek és megkeresztelkedtek.
János evangéliuma|3|24|János akkor még nem volt börtönben.
János evangéliuma|3|25|János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról.
János evangéliuma|3|26|Elmentek Jánoshoz, és azt mondták: "Mester, aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá."
János evangéliuma|3|27|János így válaszolt: "Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta.
János evangéliuma|3|28|Magatok vagytok a tanúim, hogy megvallottam: Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára.
János evangéliuma|3|29|A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.
János evangéliuma|3|30|Neki növekednie kell, nekem kisebbednem."
János evangéliuma|3|31|"Aki felülről jön, az mindenkinek fölötte van. Aki a földről való, az földies és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jött,
János evangéliuma|3|32|azt tanúsítja, amit látott és hallott, de tanúságát nem fogadja el senki.
János evangéliuma|3|33|Ám aki elfogadja tanúságát, bizonyítja, hogy Isten igazmondó.
János evangéliuma|3|34|Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti, mert hisz (Isten) nem méri szűken a Lelket, amikor adja.
János evangéliuma|3|35|Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott.
János evangéliuma|3|36|Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá."
János evangéliuma|4|1|Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János -
János evangéliuma|4|2|noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai -,
János evangéliuma|4|3|elhagyta Júdeát és visszatért Galileába,
János evangéliuma|4|4|így keresztül kellett mennie Szamarián.
János evangéliuma|4|5|Odaért Szamaria egyik városához, Szikarhoz, ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.
János evangéliuma|4|6|Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő.
János evangéliuma|4|7|Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: "Adj innom!"
János evangéliuma|4|8|Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.
János evangéliuma|4|9|A szamariai asszony így válaszolt: "Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?" [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.]
János evangéliuma|4|10|Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked."
János evangéliuma|4|11|"Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet?
János evangéliuma|4|12|Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?"
János evangéliuma|4|13|Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik.
János evangéliuma|4|14|De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne."
János evangéliuma|4|15|Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."
János evangéliuma|4|16|Jézus így válaszolt: "Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!"
János evangéliuma|4|17|"Nincs férjem" - felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: "Jól mondtad, hogy nincs férjed,
János evangéliuma|4|18|mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál."
János evangéliuma|4|19|"Uram - válaszolta az asszony -, látom, próféta vagy.
János evangéliuma|4|20|Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni."
János evangéliuma|4|21|"Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.
János evangéliuma|4|22|Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered.
János evangéliuma|4|23|De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.
János evangéliuma|4|24|Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."
János evangéliuma|4|25|Az asszony azt felelte rá: "Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad."
János evangéliuma|4|26|Jézus erre kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
János evangéliuma|4|27|Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: "Mit akarsz tőle?" Vagy: "Miért beszélgetsz vele?"
János evangéliuma|4|28|Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek:
János evangéliuma|4|29|"Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?"
János evangéliuma|4|30|Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá.
János evangéliuma|4|31|Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!"
János evangéliuma|4|32|De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla."
János evangéliuma|4|33|A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?"
János evangéliuma|4|34|Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.
János evangéliuma|4|35|Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra.
János evangéliuma|4|36|Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat.
János evangéliuma|4|37|Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat.
János evangéliuma|4|38|Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele."
János evangéliuma|4|39|Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: "Mindent elsorolt, amit csak tettem."
János evangéliuma|4|40|Amikor a szamariaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.
János evangéliuma|4|41|S az ő szavát hallva még többen hittek benne.
János evangéliuma|4|42|Meg is mondták az asszonynak: "Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője."
János evangéliuma|4|43|A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé.
János evangéliuma|4|44|Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete.
János evangéliuma|4|45|Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen.
János evangéliuma|4|46|Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.
János evangéliuma|4|47|Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt.
János evangéliuma|4|48|Jézus azonban így szólt: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek."
János evangéliuma|4|49|De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: "Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!"
János evangéliuma|4|50|Jézus megnyugtatta: "Menj csak, él a fiad!" Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza.
János evangéliuma|4|51|Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia.
János evangéliuma|4|52|Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. "Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz" - felelték.
János evangéliuma|4|53|Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: "Él a fiad." És hívő lett egész háza népével egyetemben.
János evangéliuma|4|54|Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.
János evangéliuma|5|1|Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe.
János evangéliuma|5|2|Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt,
János evangéliuma|5|3|nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon.
János evangéliuma|5|4|Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.]
János evangéliuma|5|5|De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett.
János evangéliuma|5|6|Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: "Meg akarsz gyógyulni?"
János evangéliuma|5|7|"Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem."
János evangéliuma|5|8|Erre Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!"
János evangéliuma|5|9|Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.
János evangéliuma|5|10|Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat."
János evangéliuma|5|11|Így felelt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!"
János evangéliuma|5|12|Erre megkérdezték tőle: "Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!"
János evangéliuma|5|13|A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét.
János evangéliuma|5|14|Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen."
János evangéliuma|5|15|Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
János evangéliuma|5|16|A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított.
János evangéliuma|5|17|Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom."
János evangéliuma|5|18|Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.
János evangéliuma|5|19|De Jézus tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.
János evangéliuma|5|20|Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.
János evangéliuma|5|21|Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
János evangéliuma|5|22|Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,
János evangéliuma|5|23|hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.
János evangéliuma|5|24|Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.
János evangéliuma|5|25|Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.
János evangéliuma|5|26|Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,
János evangéliuma|5|27|s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia.
János evangéliuma|5|28|Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek.
János evangéliuma|5|29|Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.
János evangéliuma|5|30|Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.
János evangéliuma|5|31|Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom.
János evangéliuma|5|32|De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz.
János evangéliuma|5|33|Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról.
János evangéliuma|5|34|Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.
János evangéliuma|5|35|(János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni.
János evangéliuma|5|36|De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött.
János evangéliuma|5|37|Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok,
János evangéliuma|5|38|s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött.
János evangéliuma|5|39|Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak,
János evangéliuma|5|40|mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
János evangéliuma|5|41|Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.
János evangéliuma|5|42|Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete.
János evangéliuma|5|43|Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok.
János evangéliuma|5|44|Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?
János evangéliuma|5|45|Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek.
János evangéliuma|5|46|Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt.
János evangéliuma|5|47|De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?"
János evangéliuma|6|1|Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván.
János evangéliuma|6|2|Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket.
János evangéliuma|6|3|Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival.
János evangéliuma|6|4|Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
János evangéliuma|6|5|Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: "Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?"
János evangéliuma|6|6|Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni.
János evangéliuma|6|7|"Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek" - felelte Fülöp.
János evangéliuma|6|8|Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt:
János evangéliuma|6|9|"Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?"
János evangéliuma|6|10|Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren.
János evangéliuma|6|11|Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.
János evangéliuma|6|12|Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen."
János evangéliuma|6|13|Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.
János evangéliuma|6|14|Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba."
János evangéliuma|6|15|Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.
János evangéliuma|6|16|Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz,
János evangéliuma|6|17|bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk.
János evangéliuma|6|18|Erős szél támadt, s a tó háborgott.
János evangéliuma|6|19|Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek.
János evangéliuma|6|20|De ő bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek!"
János evangéliuma|6|21|Föl akarták venni a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért, ott, ahová tartottak.
János evangéliuma|6|22|Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el.
János evangéliuma|6|23|Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették.
János evangéliuma|6|24|Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust.
János evangéliuma|6|25|Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: "Mester, hogy kerültél ide?"
János evangéliuma|6|26|"Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
János evangéliuma|6|27|De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot."
János evangéliuma|6|28|Erre megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?"
János evangéliuma|6|29|"Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
János evangéliuma|6|30|De ők így folytatták: "Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni?
János evangéliuma|6|31|Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni."
János evangéliuma|6|32|Jézus erre azt mondta: "Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
János evangéliuma|6|33|Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak."
János evangéliuma|6|34|Erre így szóltak hozzá: "Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!"
János evangéliuma|6|35|"Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
János evangéliuma|6|36|De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek.
János evangéliuma|6|37|Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.
János evangéliuma|6|38|Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.
János evangéliuma|6|39|Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
János evangéliuma|6|40|Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon."
János evangéliuma|6|41|A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "Én vagyok a mennyből alászállott kenyér."
János evangéliuma|6|42|Így érveltek: "Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?"
János evangéliuma|6|43|Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között.
János evangéliuma|6|44|Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.
János evangéliuma|6|45|Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.
János evangéliuma|6|46|Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
János evangéliuma|6|47|Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
János evangéliuma|6|48|Én vagyok az élet kenyere.
János evangéliuma|6|49|Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.
János evangéliuma|6|50|Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.
János evangéliuma|6|51|Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért."
János evangéliuma|6|52|Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?"
János evangéliuma|6|53|Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.
János evangéliuma|6|54|De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.
János evangéliuma|6|55|A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.
János evangéliuma|6|56|Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.
János evangéliuma|6|57|Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.
János evangéliuma|6|58|Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él."
János evangéliuma|6|59|Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.
János evangéliuma|6|60|Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?"
János evangéliuma|6|61|Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta?
János evangéliuma|6|62|Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt!
János evangéliuma|6|63|A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,
János evangéliuma|6|64|de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.
János evangéliuma|6|65|Aztán így folytatta: "Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki."
János evangéliuma|6|66|Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.
János evangéliuma|6|67|Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?"
János evangéliuma|6|68|Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.
János evangéliuma|6|69|Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
János evangéliuma|6|70|Jézus így válaszolt: "Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög."
János evangéliuma|6|71|Júdást értette rajta, az iskarióti Simon fiát. Mert ő lett az árulója, egy a tizenkettő közül.
János evangéliuma|7|1|Jézus ezután bejárja Galileát, Júdeába nem akart menni, mert a zsidók az életére törtek.
János evangéliuma|7|2|Közeledett a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
János evangéliuma|7|3|Ezért testvérei így szóltak hozzá: "Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet.
János evangéliuma|7|4|Hisz senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, akkor lépj a világ színe elé."
János evangéliuma|7|5|Testvérei sem hittek ugyanis benne.
János evangéliuma|7|6|Jézus ezt válaszolta nekik: "Nekem még nem érkezett el az időm, de nektek mindig megfelelő az idő.
János evangéliuma|7|7|Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert bizonyítom, hogy gonoszak a tetteik.
János evangéliuma|7|8|Menjetek hát föl az ünnepre, én azonban nem megyek föl erre az ünnepre, mert még nem telt be az időm."
János evangéliuma|7|9|Ezt mondta nekik, s ott maradt Galileában.
János evangéliuma|7|10|De azután, hogy testvérei fölmentek az ünnepre, őmaga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem titokban.
János evangéliuma|7|11|A zsidók keresték az ünnepen. "Hol van?" - kérdezgették,
János evangéliuma|7|12|s a nép körében sokat emlegették. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások meg azt, hogy félrevezeti a népet.
János evangéliuma|7|13|De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla.
János evangéliuma|7|14|Amikor már eltelt az ünnep fele, Jézus fölment a templomba, és tanított.
János evangéliuma|7|15|A zsidók csodálkozva mondogatták: "Hogy ismerheti így az Írásokat, amikor nem is tanulta?"
János evangéliuma|7|16|Jézus így felelt nekik: "Tanításom nem tőlem való, hanem attól, aki küldött.
János evangéliuma|7|17|Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, meggyőződhet róla, vajon Istentől való-e ez a tanítás, vagy csak magamtól beszélek.
János evangéliuma|7|18|Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, s nincs benne hamisság.
János evangéliuma|7|19|Hát nem adott nektek Mózes törvényt? Mégsem tartja meg egyiketek sem a törvényt. Miért törtök az életemre?"
János evangéliuma|7|20|"Te ördögtől megszállott - szólt közbe a nép -, ugyan ki tör az életedre?"
János evangéliuma|7|21|Jézus azonban folytatta: "Egyetlen egy tettet vittem végbe, s mindnyájan megütköztök rajta.
János evangéliuma|7|22|Mózes parancsot adott a körülmetélésre - bár nem Mózestől eredt, hanem az ősatyáktól -, és szombaton is elvégzitek a körülmetélést.
János evangéliuma|7|23|Ha tehát szombaton is körülmetélkedhet az ember, hogy Mózes törvénye csorbát ne szenvedjen, miért acsarkodtok ellenem, amiért egy embert meggyógyítottam szombaton?
János evangéliuma|7|24|Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!"
János evangéliuma|7|25|A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: "Ugye, ez az, akit halálra keresnek?
János evangéliuma|7|26|S mégis teljesen nyíltan beszél, s nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy ő a Messiás?
János evangéliuma|7|27|Róla tudjuk, honnét származik, a Messiásról azonban, ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való."
János evangéliuma|7|28|Jézus a templomban tanítva ezt felelte rá: "Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek.
János evangéliuma|7|29|Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött."
János evangéliuma|7|30|Erre el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.
János evangéliuma|7|31|A népből sokan hittek benne. "Hát több csodajelet visz végbe, ha eljön a Messiás, mint amennyit ez végbevitt?" - kérdezgették.
János evangéliuma|7|32|A farizeusoknak fülükbe jutott, hogy a nép titokban így beszél róla. Ezért a főpapok és a farizeusok elküldték szolgáikat, hogy fogják el.
János evangéliuma|7|33|Ekkor Jézus azt mondta: "Már csak rövid ideig vagyok veletek, aztán visszatérek ahhoz, aki küldött.
János evangéliuma|7|34|Keresni fogtok, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek."
János evangéliuma|7|35|Erre a zsidók tanakodni kezdtek: "Vajon hová akar menni, ahol nem találjuk meg? Csak nem a szórványban élő görögökhöz készül, hogy tanítsa őket?
János evangéliuma|7|36|Mit jelent, amit mondott: Keresni fogtok, de nem találtok, s ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"
János evangéliuma|7|37|Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék,
János evangéliuma|7|38|aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak."
János evangéliuma|7|39|Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.
János evangéliuma|7|40|E szavak hallatára a népből némelyek így beszéltek: "Valóban ez a Próféta!"
János evangéliuma|7|41|Mások meg: "Ő a Messiás!" De voltak, akik így vélekedtek: "Hát jöhet a Messiás Galileából?
János evangéliuma|7|42|Az Írás szerint Dávid családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie."
János evangéliuma|7|43|Így szakadás támadt miatta a nép közt.
János evangéliuma|7|44|Némelyek már el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet.
János evangéliuma|7|45|A szolgák is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: "Miért nem hoztátok magatokkal?"
János evangéliuma|7|46|A szolgák mentegetőztek: "Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél."
János evangéliuma|7|47|Erre a farizeusok megkérdezték tőlük: "Csak nem vezetett titeket is félre?
János evangéliuma|7|48|Hitt-e benne valaki a tanács tagjai vagy a farizeusok közül?
János evangéliuma|7|49|Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből."
János evangéliuma|7|50|Egyikük azonban, Nikodémus, aki egy alkalommal fölkereste (Jézust), azt mondta nekik:
János evangéliuma|7|51|"Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták s meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?"
János evangéliuma|7|52|De azt mondták neki: "Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána s megbizonyosodsz, hogy Galileából nem támad próféta."
János evangéliuma|7|53|Ezután mindnyájan hazamentek.