János evangéliuma|8|1|Jézus kiment az Olajfák hegyére,
János evangéliuma|8|2|majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket.
János evangéliuma|8|3|Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre,
János evangéliuma|8|4|és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték.
János evangéliuma|8|5|Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?"
János evangéliuma|8|6|Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön.
János evangéliuma|8|7|De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"
János evangéliuma|8|8|Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön,
János evangéliuma|8|9|ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal.
János evangéliuma|8|10|Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?"
János evangéliuma|8|11|"Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
János evangéliuma|8|12|Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
János evangéliuma|8|13|A farizeusok vitába szálltak vele: "Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod."
János evangéliuma|8|14|Jézus megfelelt nekik: "Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek.
János evangéliuma|8|15|Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.
János evangéliuma|8|16|Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya.
János evangéliuma|8|17|Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes.
János evangéliuma|8|18|Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött."
János evangéliuma|8|19|Erre megkérdezték tőle: "Hol van az atyád?" "Sem engem nem ismertek, sem Atyámat - felelte Jézus. - Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek."
János evangéliuma|8|20|Így beszélt Jézus a kincstár mellett, amikor a templomban tanított. De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az ő órája.
János evangéliuma|8|21|Egy más alkalommal így beszélt Jézus: "Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek."
János evangéliuma|8|22|Erre a zsidók megjegyezték: "Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?"
János evangéliuma|8|23|De ő megmagyarázta nekik: "Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok.
János evangéliuma|8|24|Azért mondtam nektek, hogy bűnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben."
János evangéliuma|8|25|Erre megkérdezték tőle: "De hát ki vagy te?" "A kezdet, amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül. -
János evangéliuma|8|26|Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az, aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam."
János evangéliuma|8|27|Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik,
János evangéliuma|8|28|Jézus mégis folytatta: "Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított.
János evangéliuma|8|29|Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van."
János evangéliuma|8|30|E szavaira sokan hittek benne.
János evangéliuma|8|31|Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: "Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek,
János evangéliuma|8|32|megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."
János evangéliuma|8|33|"Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?"
János evangéliuma|8|34|Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el.
János evangéliuma|8|35|A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad.
János evangéliuma|8|36|Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.
János evangéliuma|8|37|Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam.
János evangéliuma|8|38|Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok."
János evangéliuma|8|39|Erre közbevágtak: "A mi atyánk Ábrahám!" Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett.
János evangéliuma|8|40|De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette.
János evangéliuma|8|41|Azt teszitek, amit atyátok tett." De tovább erősködtek: "Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten."
János evangéliuma|8|42|Jézus ezt válaszolta: "Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött.
János evangéliuma|8|43|Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.
János evangéliuma|8|44|A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.
János evangéliuma|8|45|Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek.
János evangéliuma|8|46|Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem?
János evangéliuma|8|47|Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók."
János evangéliuma|8|48|A zsidók erre rátámadtak: "Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtől megszállottnak mondunk?"
János evangéliuma|8|49|"Nem vagyok ördögtől megszállott - felelte Jézus -, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek,
János evangéliuma|8|50|noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse és ítéletet mondjon.
János evangéliuma|8|51|Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre."
János evangéliuma|8|52|A zsidók közbevágtak: "Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre.
János evangéliuma|8|53|Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?"
János evangéliuma|8|54|Jézus így válaszolt: "Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek,
János evangéliuma|8|55|de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását.
János evangéliuma|8|56|Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki."
János evangéliuma|8|57|A zsidók felháborodtak: "Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?"
János evangéliuma|8|58|Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok."
János evangéliuma|8|59|Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.
János evangéliuma|9|1|Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert.
János evangéliuma|9|2|Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?"
János evangéliuma|9|3|"Sem ez nem vétkezett - felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.
János evangéliuma|9|4|Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat.
János evangéliuma|9|5|Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."
János evangéliuma|9|6|Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente,
János evangéliuma|9|7|majd meghagyta neki: "Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Ez annyit jelent, mint: "küldött". Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.
János evangéliuma|9|8|A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: "Nem ez az, aki itt ült és koldult?"
János evangéliuma|9|9|Némelyek azt állították: "Igen, ez az", mások ellenben tagadták: "Nem az, csak hasonlít hozzá." De ő kijelentette: "Én vagyok az."
János evangéliuma|9|10|Erre megkérdezték tőle: "Hogyan nyílt meg a szemed?"
János evangéliuma|9|11|Elmondta nekik: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok."
János evangéliuma|9|12|Erre megkérdezték tőle: "Hol van?" "Nem tudom" - felelte.
János evangéliuma|9|13|Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz,
János evangéliuma|9|14|mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt.
János evangéliuma|9|15|A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: "Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok."
János evangéliuma|9|16|A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: "Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot." Mások ellene vetették: "Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát?" Így szakadás támadt közöttük.
János evangéliuma|9|17|Azért hát tovább faggatták a vakot: "Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?" "Azt, hogy próféta" - felelte.
János evangéliuma|9|18|De a zsidók sehogyse akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit
János evangéliuma|9|19|és őket faggatták: "A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?"
János evangéliuma|9|20|Szülei ezt válaszolták: "Azt tudjuk, hogy a mi fiunk, és hogy vakon született.
János evangéliuma|9|21|De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan hozzá a kora, mondja el maga."
János evangéliuma|9|22|A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából.
János evangéliuma|9|23|Ezért mondták a szülei: "Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tőle magától."
János evangéliuma|9|24|Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették: "Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bünös."
János evangéliuma|9|25|"Azt, hogy bűnös-e - felelte -, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok."
János evangéliuma|9|26|Erre újra faggatni kezdték: "Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?"
János evangéliuma|9|27|"Már elmondtam nektek - felelte -, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?"
János evangéliuma|9|28|Erre becsmérelték, s azt mondták neki: "Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk.
János evangéliuma|9|29|Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk."
János evangéliuma|9|30|"Épp az a különös - felelte az ember -, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát.
János evangéliuma|9|31|Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja.
János evangéliuma|9|32|Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát.
János evangéliuma|9|33|Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit."
János evangéliuma|9|34|Erre rászóltak: "Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?" Ezzel kidobták.
János evangéliuma|9|35|Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel az Emberfiában?"
János evangéliuma|9|36|"Ki az, Uram - kérdezte az ember -, hogy higgyek benne?"
János evangéliuma|9|37|"De hisz látod - felelte -, ő beszél veled."
János evangéliuma|9|38|Erre felkiáltott: "Hiszek, Uram!" - s leborult előtte.
János evangéliuma|9|39|Jézus pedig azt mondta: "Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek."
János evangéliuma|9|40|Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: "Csak nem vagyunk mi is vakok?"
János evangéliuma|9|41|"Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök."
János evangéliuma|10|1|"Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló.
János evangéliuma|10|2|Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora.
János evangéliuma|10|3|Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
János evangéliuma|10|4|Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját.
János evangéliuma|10|5|Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját."
János evangéliuma|10|6|Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani.
János evangéliuma|10|7|Jézus folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu.
János evangéliuma|10|8|Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.
János evangéliuma|10|9|Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.
János evangéliuma|10|10|A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.
János evangéliuma|10|11|Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.
János evangéliuma|10|12|A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket.
János evangéliuma|10|13|A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
János evangéliuma|10|14|Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem,
János evangéliuma|10|15|mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.
János evangéliuma|10|16|De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.
János evangéliuma|10|17|Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem.
János evangéliuma|10|18|Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától."
János evangéliuma|10|19|E beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók között.
János evangéliuma|10|20|Sokan közülük azt mondták: "Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?"
János evangéliuma|10|21|Mások így vélekedtek: "Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni a gonosz lélek a vaknak a szeme világát?"
János evangéliuma|10|22|A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.
János evangéliuma|10|23|Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában.
János evangéliuma|10|24|A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: "Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan."
János evangéliuma|10|25|"Mondtam már nektek - felelte Jézus -, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem.
János evangéliuma|10|26|Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók.
János evangéliuma|10|27|A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem.
János evangéliuma|10|28|Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki.
János evangéliuma|10|29|Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.
János evangéliuma|10|30|S én és az Atya egy vagyunk."
János evangéliuma|10|31|A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni.
János evangéliuma|10|32|Jézus megkérdezte tőlük: "Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?" "Nem jótettedért kövezünk meg -
János evangéliuma|10|33|felelték a zsidók -, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat."
János evangéliuma|10|34|Jézus folytatta: "Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?
János evangéliuma|10|35|Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét,
János evangéliuma|10|36|akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?
János evangéliuma|10|37|Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem.
János evangéliuma|10|38|De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok."
János evangéliuma|10|39|Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.
János evangéliuma|10|40|Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt.
János evangéliuma|10|41|Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak: "János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult."
János evangéliuma|10|42|És sokan hittek benne.
János evangéliuma|11|1|Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár.
János evangéliuma|11|2|Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
János evangéliuma|11|3|A nővérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg."
János evangéliuma|11|4|Ennek hallatára Jézus azt mondta: "Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia."
János evangéliuma|11|5|Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt.
János evangéliuma|11|6|Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt,
János evangéliuma|11|7|s akkor szólt a tanítványoknak: "Menjünk vissza Júdeába!"
János evangéliuma|11|8|"Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?"
János evangéliuma|11|9|Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.
János evangéliuma|11|10|Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága."
János evangéliuma|11|11|Aztán így folytatta: "Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem."
János evangéliuma|11|12|"Uram, ha alszik, akkor meggyógyul" - felelték a tanítványok.
János evangéliuma|11|13|Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt.
János evangéliuma|11|14|Ezért Jézus világosan megmondta nekik: "Lázár meghalt.
János evangéliuma|11|15|Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!"
János evangéliuma|11|16|Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!"
János evangéliuma|11|17|Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.
János evangéliuma|11|18|Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
János evangéliuma|11|19|Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket.
János evangéliuma|11|20|Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.
János evangéliuma|11|21|"Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.
János evangéliuma|11|22|De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked."
János evangéliuma|11|23|Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred."
János evangéliuma|11|24|"Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon."
János evangéliuma|11|25|Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
János evangéliuma|11|26|Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?"
János evangéliuma|11|27|"Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön."
János evangéliuma|11|28|E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: "Itt a Mester és hívat."
János evangéliuma|11|29|Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá.
János evangéliuma|11|30|Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele.
János evangéliuma|11|31|Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni.
János evangéliuma|11|32|Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem."
János evangéliuma|11|33|Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.
János evangéliuma|11|34|"Hova tettétek?" - kérdezte megindultan. "Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!"
János evangéliuma|11|35|Jézus könnyekre fakadt.
János evangéliuma|11|36|Erre a zsidók megjegyezték: "Nézzétek, mennyire szerette!"
János evangéliuma|11|37|Némelyek azonban így vélekedtek: "Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?"
János evangéliuma|11|38|Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt.
János evangéliuma|11|39|"Hengerítsétek el a követ!" - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
János evangéliuma|11|40|Jézus így felelt: "Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?"
János evangéliuma|11|41|Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
János evangéliuma|11|42|Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem."
János evangéliuma|11|43|E szavak után hangosan beszólt: "Lázár, jöjj ki!"
János evangéliuma|11|44|S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, hogy tudjon járni."
János evangéliuma|11|45|A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.
János evangéliuma|11|46|Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett.
János evangéliuma|11|47|Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: "Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz.
János evangéliuma|11|48|Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is."
János evangéliuma|11|49|Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: "Nem értitek a dolgot!
János evangéliuma|11|50|Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon."
János evangéliuma|11|51|De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért,
János evangéliuma|11|52|s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
János evangéliuma|11|53|Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik.
János evangéliuma|11|54|Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival.
János evangéliuma|11|55|Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak.
János evangéliuma|11|56|Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: "Mit gondoltok, eljön az ünnepre?"
János evangéliuma|11|57|A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák.
János evangéliuma|12|1|Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból.
János evangéliuma|12|2|Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt.
János evangéliuma|12|3|Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával.
János evangéliuma|12|4|Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta:
János evangéliuma|12|5|"Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?"
János evangéliuma|12|6|De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak.
János evangéliuma|12|7|Jézus így szólt: "Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi.
János evangéliuma|12|8|Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek."
János evangéliuma|12|9|Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.
János evangéliuma|12|10|Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
János evangéliuma|12|11|mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban.
János evangéliuma|12|12|Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik.
János evangéliuma|12|13|Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!"
János evangéliuma|12|14|Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja:
János evangéliuma|12|15|"Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján."
János evangéliuma|12|16|Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla.
János evangéliuma|12|17|S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette.
János evangéliuma|12|18|Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.
János evangéliuma|12|19|A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: "Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi."
János evangéliuma|12|20|Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is.
János evangéliuma|12|21|Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk Jézust."
János evangéliuma|12|22|Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak.
János evangéliuma|12|23|Jézus ezt válaszolta: "Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia.
János evangéliuma|12|24|Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.
János evangéliuma|12|25|Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.
János evangéliuma|12|26|Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.
János evangéliuma|12|27|Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem.
János evangéliuma|12|28|Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre szózat hallatszott az égből: "Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem."
János evangéliuma|12|29|A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: "Angyal beszélt vele."
János evangéliuma|12|30|Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok.
János evangéliuma|12|31|Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét.
János evangéliuma|12|32|Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok."
János evangéliuma|12|33|Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg.
János evangéliuma|12|34|A nép azonban ellene vetette: "Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogy mondhatod hát, hogy az Emberfia fölmagasztaltatik? Ki az Emberfia?"
János evangéliuma|12|35|Jézus így válaszolt: "Már csak rövid ideig marad köztetek a világosság. Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy.
János evangéliuma|12|36|Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek." Ezeket mondta Jézus, aztán elment, és többé nem mutatkozott.
János evangéliuma|12|37|Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne.
János evangéliuma|12|38|Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: "Uram, ki hitt a szavunknak, és az Úr ereje ki előtt vált nyilvánvalóvá?"
János evangéliuma|12|39|Nem tudtak hinni, amint Izajás ezt is megjövendölte:
János evangéliuma|12|40|"Szemüket elvakította, szívüket megkeményítette, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket."
János evangéliuma|12|41|Ezt mondta Izajás, amikor látta dicsőségét és jövendölt róla.
János evangéliuma|12|42|Mégis, még a tanács tagjai közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából.
János evangéliuma|12|43|Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.
János evangéliuma|12|44|Jézus azonban fennhangon hirdette: "Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött,
János evangéliuma|12|45|s aki lát, azt látja, aki küldött.
János evangéliuma|12|46|Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.
János evangéliuma|12|47|Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.
János evangéliuma|12|48|Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon.
János evangéliuma|12|49|Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek.
János evangéliuma|12|50|S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta."
János evangéliuma|13|1|Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.
János evangéliuma|13|2|Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el.
János evangéliuma|13|3|Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
János evangéliuma|13|4|Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte.
János evangéliuma|13|5|Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.
János evangéliuma|13|6|Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!"
János evangéliuma|13|7|Jézus így válaszolt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted."
János evangéliuma|13|8|Péter tovább tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem."
János evangéliuma|13|9|Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" - mondta Simon Péter.
János evangéliuma|13|10|De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan."
János evangéliuma|13|11|Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
János evangéliuma|13|12|Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, mit tettem veletek?
János evangéliuma|13|13|Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.
János evangéliuma|13|14|Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
János evangéliuma|13|15|Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
János evangéliuma|13|16|Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte.
János evangéliuma|13|17|Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.
János evangéliuma|13|18|Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: "Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem."
János evangéliuma|13|19|Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok.
János evangéliuma|13|20|Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött."
János evangéliuma|13|21|E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: "Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul."
János evangéliuma|13|22|Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta.
János evangéliuma|13|23|A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült.
János evangéliuma|13|24|Simon Péter intett neki és kérte: "Kérdezd meg, kiről beszél."
János evangéliuma|13|25|Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: "Uram, ki az?"
János evangéliuma|13|26|Jézus így felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának.
János evangéliuma|13|27|A falat után rögvest belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott neki: "Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!"
János evangéliuma|13|28|De az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta neki.
János evangéliuma|13|29|Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: "Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz." Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek.
János evangéliuma|13|30|Mihelyt átvette a falatot, Júdás nyomban elment. Éjszaka volt.
János evangéliuma|13|31|Amikor elment, Jézus beszélni kezdett: "Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne.
János evangéliuma|13|32|Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti.
János evangéliuma|13|33|Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova megyek, oda ti nem jöhettek.
János evangéliuma|13|34|Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.
János evangéliuma|13|35|Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."
János evangéliuma|13|36|Simon Péter megkérdezte tőle: "Uram, hová mégy?" "Ahova megyek - válaszolta Jézus -, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz."
János evangéliuma|13|37|Péter fogadkozott: "Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted."
János evangéliuma|13|38|Jézus leintette: "Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.
János evangéliuma|14|1|Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!
János evangéliuma|14|2|Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.
János evangéliuma|14|3|Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.
János evangéliuma|14|4|Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek."
János evangéliuma|14|5|Erre Tamás azt mondta: "Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?"
János evangéliuma|14|6|"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.
János evangéliuma|14|7|Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok."
János evangéliuma|14|8|Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk."
János evangéliuma|14|9|"Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?
János evangéliuma|14|10|Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van.
János evangéliuma|14|11|Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek.
János evangéliuma|14|12|Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek,
János evangéliuma|14|13|s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban,
János evangéliuma|14|14|bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.
János evangéliuma|14|15|Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat,
János evangéliuma|14|16|én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.
János evangéliuma|14|17|A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad.
János evangéliuma|14|18|Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok.
János evangéliuma|14|19|Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd.
János evangéliuma|14|20|Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.
János evangéliuma|14|21|Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki."
János evangéliuma|14|22|Ekkor Júdás - nem az iskarióti - megkérdezte: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?"
János evangéliuma|14|23|Jézus így folytatta: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.
János evangéliuma|14|24|Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.
János evangéliuma|14|25|Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok.
János evangéliuma|14|26|S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
János evangéliuma|14|27|Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.
János evangéliuma|14|28|Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.
János evangéliuma|14|29|Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.
János evangéliuma|14|30|Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.
János evangéliuma|14|31|De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!
János evangéliuma|15|1|Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves.
János evangéliuma|15|2|Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen.
János evangéliuma|15|3|Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.
János evangéliuma|15|4|Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
János evangéliuma|15|5|Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.
János evangéliuma|15|6|Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.
János evangéliuma|15|7|Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.
János evangéliuma|15|8|Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
János evangéliuma|15|9|Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.
János evangéliuma|15|10|Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.
János evangéliuma|15|11|Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.
János evangéliuma|15|12|Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.
János evangéliuma|15|13|Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.
János evangéliuma|15|14|Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.
János evangéliuma|15|15|Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.
János evangéliuma|15|16|Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.
János evangéliuma|15|17|Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!
János evangéliuma|15|18|Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
János evangéliuma|15|19|Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.
János evangéliuma|15|20|Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.
János evangéliuma|15|21|S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
János evangéliuma|15|22|Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre.
János evangéliuma|15|23|Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.
János evangéliuma|15|24|Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is.
János evangéliuma|15|25|Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek.
János evangéliuma|15|26|Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.
János evangéliuma|15|27|Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.
János evangéliuma|16|1|Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok.
János evangéliuma|16|2|Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.
János evangéliuma|16|3|Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem.
János evangéliuma|16|4|Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.
János evangéliuma|16|5|Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy?
János evangéliuma|16|6|Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam.
János evangéliuma|16|7|De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.
János evangéliuma|16|8|Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.
János evangéliuma|16|9|A bűnről, amiért nem hittek bennem.
János evangéliuma|16|10|Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok.
János evangéliuma|16|11|Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.
János evangéliuma|16|12|Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.
János evangéliuma|16|13|Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.
János evangéliuma|16|14|Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.
János evangéliuma|16|15|Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.
János evangéliuma|16|16|Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok."
János evangéliuma|16|17|A taníványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: "Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?"
János evangéliuma|16|18|Így töprengtek: "Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani."
János evangéliuma|16|19|Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: "Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő és viszontláttok?
János evangéliuma|16|20|Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik.
János evangéliuma|16|21|Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire.
János evangéliuma|16|22|Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki.
János evangéliuma|16|23|Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.
János evangéliuma|16|24|Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
János evangéliuma|16|25|Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát.
János evangéliuma|16|26|Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát,
János evangéliuma|16|27|mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem.
János evangéliuma|16|28|Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához."
János evangéliuma|16|29|Erre a tanítványok megjegyezték: "Most már nyíltan beszélsz, nem képekben.
János evangéliuma|16|30|Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél."
János evangéliuma|16|31|Jézus így felelt: "Most hiszitek?
János evangéliuma|16|32|Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
János evangéliuma|16|33|Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot."
János evangéliuma|17|1|E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: "Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.
János evangéliuma|17|2|Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon.
János evangéliuma|17|3|Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.
János evangéliuma|17|4|Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem.
János evangéliuma|17|5|Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
János evangéliuma|17|6|Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat.
János evangéliuma|17|7|Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van.
János evangéliuma|17|8|A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
János evangéliuma|17|9|Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál,
János evangéliuma|17|10|mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük.
János evangéliuma|17|11|Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.
János evangéliuma|17|12|Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás.
János evangéliuma|17|13|Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen.
János evangéliuma|17|14|Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.
János evangéliuma|17|15|Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.
János evangéliuma|17|16|Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.
János evangéliuma|17|17|Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság.
János evangéliuma|17|18|Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba.
János evangéliuma|17|19|Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.
János evangéliuma|17|20|De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem.
János evangéliuma|17|21|Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
János evangéliuma|17|22|Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk:
János evangéliuma|17|23|én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.
János evangéliuma|17|24|Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.
János evangéliuma|17|25|Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél.
János evangéliuma|17|26|Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek."
János evangéliuma|18|1|Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival.
János evangéliuma|18|2|Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.
János evangéliuma|18|3|Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.
János evangéliuma|18|4|Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: "Kit kerestek?"
János evangéliuma|18|5|"A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta.
János evangéliuma|18|6|Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak.
János evangéliuma|18|7|Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték.
János evangéliuma|18|8|Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el."
János evangéliuma|18|9|Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."
János evangéliuma|18|10|Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták.
János evangéliuma|18|11|Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"
János evangéliuma|18|12|A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték.
János evangéliuma|18|13|Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap,
János evangéliuma|18|14|ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért."
János evangéliuma|18|15|Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára,
János evangéliuma|18|16|Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, kijött és szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert.
János evangéliuma|18|17|A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" "Nem vagyok" - felelte.
János evangéliuma|18|18|A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni.
János evangéliuma|18|19|A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust.
János evangéliuma|18|20|Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit.
János evangéliuma|18|21|Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Ők tudják, mit tanítottam."
János evangéliuma|18|22|E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: "Így felelsz-e a főpapnak?"
János evangéliuma|18|23|Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?"
János evangéliuma|18|24|Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás főpaphoz.
János evangéliuma|18|25|Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok."
János evangéliuma|18|26|A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben."
János evangéliuma|18|27|Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.
János evangéliuma|18|28|Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt.
János evangéliuma|18|29|Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük: "Mivel vádoljátok ezt az embert?"
János evangéliuma|18|30|"Ha nem volna gonosztevő - felelték -, nem hoztuk volna eléd."
János evangéliuma|18|31|Pilátus szabadkozott: "Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!" De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."
János evangéliuma|18|32|Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.
János evangéliuma|18|33|Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?"
János evangéliuma|18|34|Jézus ezt felelte: "Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?"
János evangéliuma|18|35|"Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. - Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?"
János evangéliuma|18|36|Jézus így válaszolt: "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való."
János evangéliuma|18|37|Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" "Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra."
János evangéliuma|18|38|Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "Én nem találom semmiben bűnösnek.
János evangéliuma|18|39|De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?"
János evangéliuma|18|40|Erre újra kiabálni kezdtek: "Ne őt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
János evangéliuma|19|1|Erre Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta.
János evangéliuma|19|2|A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá.
János evangéliuma|19|3|Aztán elé járultak, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Majd arcul ütötték.
János evangéliuma|19|4|Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek."
János evangéliuma|19|5|Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!"
János evangéliuma|19|6|Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek."
János evangéliuma|19|7|De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"
János evangéliuma|19|8|Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt.
János evangéliuma|19|9|Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: "Honnan való vagy?" Jézus nem válaszolt neki.
János evangéliuma|19|10|Pilátus kérdőre vonta: "Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?"
János evangéliuma|19|11|Jézus csak ennyit mondott: "Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne."
János evangéliuma|19|12|Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!"
János evangéliuma|19|13|E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak.
János evangéliuma|19|14|Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek, a királyotok!"
János evangéliuma|19|15|De újra elkezdtek ordítani: "Halál rá! Halál rá, keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk!"
János evangéliuma|19|16|Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.
János evangéliuma|19|17|Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.
János evangéliuma|19|18|Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen.
János evangéliuma|19|19|Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!"
János evangéliuma|19|20|A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva.
János evangéliuma|19|21|A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: "Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok."
János evangéliuma|19|22|De Pilátus azt felelte: "Amit írtam, azt megírtam!"
János evangéliuma|19|23|Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve.
János evangéliuma|19|24|Ezért megegyeztek egymás közt: "Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen." Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.
János evangéliuma|19|25|Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.
János evangéliuma|19|26|Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!"
János evangéliuma|19|27|Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
János evangéliuma|19|28|Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: "Szomjazom!"
János evangéliuma|19|29|Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték.
János evangéliuma|19|30|Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.
János evangéliuma|19|31|Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt.
János evangéliuma|19|32|El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek.
János evangéliuma|19|33|Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem
János evangéliuma|19|34|az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.
János evangéliuma|19|35|Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
János evangéliuma|19|36|Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontját ne törjétek!"
János evangéliuma|19|37|Vagy egy másik helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."
János evangéliuma|19|38|Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt - bár a zsidóktól való félelmében csak titokban -, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet.
János evangéliuma|19|39|Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket.
János evangéliuma|19|40|Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni.
János evangéliuma|19|41|Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit.
János evangéliuma|19|42|Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.
János evangéliuma|20|1|A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.
János evangéliuma|20|2|Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették."
János evangéliuma|20|3|Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett.
János evangéliuma|20|4|Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
János evangéliuma|20|5|Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be.
János evangéliuma|20|6|Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot
János evangéliuma|20|7|meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.
János evangéliuma|20|8|Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.
János evangéliuma|20|9|Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.
János evangéliuma|20|10|Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.
János evangéliuma|20|11|Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba.
János evangéliuma|20|12|Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól.
János evangéliuma|20|13|Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették."
János evangéliuma|20|14|E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus.
János evangéliuma|20|15|Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal."
János evangéliuma|20|16|Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni", ami annyit jelent, mint "Mester".
János evangéliuma|20|17|Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez."
János evangéliuma|20|18|Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat, s ezt mondta nekem."
János evangéliuma|20|19|Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
János evangéliuma|20|20|E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
János evangéliuma|20|21|Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."
János evangéliuma|20|22|Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket!
János evangéliuma|20|23|Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."
János evangéliuma|20|24|A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus.
János evangéliuma|20|25|A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem."
János evangéliuma|20|26|Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
János evangéliuma|20|27|Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!"
János evangéliuma|20|28|Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!"
János evangéliuma|20|29|Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."
János evangéliuma|20|30|Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben.
János evangéliuma|20|31|Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.
János evangéliuma|21|1|Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik:
János evangéliuma|21|2|Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány.
János evangéliuma|21|3|Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit.
János evangéliuma|21|4|Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az.
János evangéliuma|21|5|Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték.
János evangéliuma|21|6|Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.
János evangéliuma|21|7|Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe.
János evangéliuma|21|8|A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
János evangéliuma|21|9|Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret.
János evangéliuma|21|10|Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok."
János evangéliuma|21|11|Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
János evangéliuma|21|12|Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az.
János evangéliuma|21|13|Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is.
János evangéliuma|21|14|Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
János evangéliuma|21|15|Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!"
János evangéliuma|21|16|Aztán másodszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!"
János evangéliuma|21|17|Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"
János evangéliuma|21|18|"Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod."
János evangéliuma|21|19|E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: "Kövess engem!"
János evangéliuma|21|20|Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: "Uram, ki árul el?" - az követi.
János evangéliuma|21|21|Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: "Hát vele mi lesz, Uram?"
János evangéliuma|21|22|Jézus így válaszolt: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!"
János evangéliuma|21|23|Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: "Nem halsz meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele."
János evangéliuma|21|24|Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága.
János evangéliuma|21|25|Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.
János III. levele|1|1|Én, "az Öreg", kedves Gájuszomnak, akit az Igazságban szeretek.
János III. levele|1|2|Kedvesem, kívánom, hogy minden sikerüljön neked és egészséges légy testben is, lélekben is.
János III. levele|1|3|Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek, és tanúsították, hogy igaz vagy, s az igazság útján jársz.
János III. levele|1|4|Nincs nagyobb örömöm, mint amikor hallom, hogy gyermekeim az igazság útján járnak.
János III. levele|1|5|Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt.
János III. levele|1|6|Ez bizonyítja szeretetedet az egyház színe előtt; jól teszed, ha ezentúl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak.
János III. levele|1|7|Mert az ő nevéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadtak el semmit.
János III. levele|1|8|Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.
János III. levele|1|9|Írtam valamit az egyháznak, de Diotrefesz vezetésre törekszik, nem fogad el minket.
János III. levele|1|10|Ezért ha majd megérkezem, szóba hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be a testvéreket, másfelől azokat, akik erre hajlandók volnának, megakadályozza benne, és kitiltja az egyházból.
János III. levele|1|11|Kedvesem, ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki a jót teszi, az Istentől van, aki a rosszat teszi, az nem látta az Istent.
János III. levele|1|12|Demetriusz mellett mindenki, még maga az Igazság is bizonyságot tesz; mi is tanúskodunk, és te tudod, hogy igaz a tanúságunk.
János III. levele|1|13|Még sok mindent tudnék neked írni, de nem akarom neked tintával és nádtollal írni.
János III. levele|1|14|Remélem, hogy rövidesen látlak, és akkor élőszóval beszélgetünk.
János III. levele|1|15|Béke veled! Üdvözölnek barátaid. Üdvözöld barátainkat, név szerint.
János II. levele|1|1|Én, "az Öreg", a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az Igazságban szeretek,
János II. levele|1|2|de nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az Igazságot, amely bennünk van, és velünk lesz örökre.
János II. levele|1|3|Legyen velünk az Atyaistennek és Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának kegyelme, irgalma és békéje, igazságban és szeretetben!
János II. levele|1|4|Igen örültem, hogy gyermekeid közt olyanokat találtam, akik az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint.
János II. levele|1|5|És most kérlek, Úrnő, nem mintha új parancsról írnék neked, hisz ez kezdet óta parancsunk: Szeressük egymást!
János II. levele|1|6|Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk. Ez hát a parancs, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben.
János II. levele|1|7|Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus.
János II. levele|1|8|Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek, hanem teljes bért kapjatok.
János II. levele|1|9|Aki ezen túlmegy, és nem marad meg Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja.
János II. levele|1|10|Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki.
János II. levele|1|11|Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben.
János II. levele|1|12|Még sok mindenről tudnék írni, de nem akarom papírra és tintára bízni. Remélem, hogy egyszer eljutok hozzátok, és élőszóval mondom el, hogy örömünk teljes legyen.
János II. levele|1|13|Üdvözölnek kiválasztott nővéred gyermekei.
Jelenések könyve|1|1|Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie. Elküldte angyalát, így adta tudtul szolgájának, Jánosnak,
Jelenések könyve|1|2|aki tanúskodik Isten Igéjéről és Jézus Krisztus tanúságtételéről: mindenről, amit látott.
Jelenések könyve|1|3|Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van.
Jelenések könyve|1|4|János a hét ázsiai egyháznak. Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt és aki eljő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll,
Jelenések könyve|1|5|és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a föld királyainak fejedelmétől!
Jelenések könyve|1|6|Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Amen.
Jelenések könyve|1|7|Íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Amen.
Jelenések könyve|1|8|"Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)" - mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.
Jelenések könyve|1|9|Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt.
Jelenések könyve|1|10|Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona,
Jelenések könyve|1|11|megszólalt egy hang: "Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába."
Jelenések könyve|1|12|Erre megfordultam, hogy megnézzem, mely hang szól hozzám. Amint odafordultam, hét arany gyertyatartót láttam,
Jelenések könyve|1|13|a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét.
Jelenések könyve|1|14|Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz,
Jelenések könyve|1|15|lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása.
Jelenések könyve|1|16|Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap.
Jelenések könyve|1|17|Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: "Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó
Jelenések könyve|1|18|és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.
Jelenések könyve|1|19|Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik.
Jelenések könyve|1|20|A hét csillagnak, amit a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartónak ez a titka: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó meg a hét egyház."
Jelenések könyve|2|1|"Az efezusi egyház angyalának ezt írd: Aki a hét csillagot jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó közt jár, a következőket mondja:
Jelenések könyve|2|2|Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad őket.
Jelenések könyve|2|3|Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele.
Jelenések könyve|2|4|De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél.
Jelenések könyve|2|5|Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.
Jelenések könyve|2|6|Azt viszont, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra lehet írni - én is gyűlölöm őket.
Jelenések könyve|2|7|Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van."
Jelenések könyve|2|8|"A szmirnai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt:
Jelenések könyve|2|9|Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. Tudom, hogy gyaláznak, akik zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája.
Jelenések könyve|2|10|Ne félj a rád váró szenvedésektől! A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket. Megpróbáltatásotok tíz napig tart. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját.
Jelenések könyve|2|11|Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesen nem vesz erőt a második halál."
Jelenések könyve|2|12|"A pergamoni egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja, aki a kétélű hegyes kardot tartja:
Jelenések könyve|2|13|Tudom, hol lakol; ott, ahol a sátán trónja áll. Ragaszkodol a nevemhez, nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, hűséges vértanúmat megölték nálatok, ahol a sátán lakik.
Jelenések könyve|2|14|De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Bileám tanításához ragaszkodnak, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és erkölcstelenségre csábítsa Izrael fiait.
Jelenések könyve|2|15|Olyanok is élnek köztetek, akik a nikolaiták tanításához ragaszkodnak.
Jelenések könyve|2|16|Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok velük, számnak kardjával.
Jelenések könyve|2|17|Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja."
Jelenések könyve|2|18|"A tiatirai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szeme, mint a lobogó tűz és lába, mint a sárgaréz:
Jelenések könyve|2|19|Tudok tetteidről, szeretetedről, hitedről, szolgálataidról és állhatatosságodról, arról, hogy most több cselekedeted van, mint azelőtt.
Jelenések könyve|2|20|De van ellened egy kifogásom: eltűröd, hogy Jezabel asszony, aki prófétának mondja magát, tanításával arra csábítsa szolgáimat, hogy erkölcstelenkedjenek és egyenek a bálványoknak bemutatott áldozatok húsából.
Jelenések könyve|2|21|Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából.
Jelenések könyve|2|22|Ágynak döntöm, akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságokba, hacsak meg nem térnek cselekedeteikből.
Jelenések könyve|2|23|Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint.
Jelenések könyve|2|24|Nektek meg, többi tiatiraiak, akik nem követitek ezt a tanítást, és akik - hogy úgy mondjam - nem ismeritek a sátán mélységeit, ezt üzenem: Nem rakok rátok más terhet.
Jelenések könyve|2|25|De amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg eljövök.
Jelenések könyve|2|26|A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött.
Jelenések könyve|2|27|Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket.
Jelenések könyve|2|28|Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot.
Jelenések könyve|2|29|Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Jelenések könyve|3|1|"A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy.
Jelenések könyve|3|2|Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak. Tetteidet nem találom Istenem előtt teljeseknek.
Jelenések könyve|3|3|Emlékezzél, hogyan kaptad és hallottad; tarts ki mellette, és térj meg! Ha nem vigyázol, úgy érkezem, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában leplek meg!
Jelenések könyve|3|4|De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér ruhában fognak járni velem, mert méltók rá.
Jelenések könyve|3|5|A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt.
Jelenések könyve|3|6|Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Jelenések könyve|3|7|"A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja:
Jelenések könyve|3|8|Ismerem tetteidet. Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni. Bár nincs sok erőd, mégis megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet.
Jelenések könyve|3|9|Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek.
Jelenések könyve|3|10|Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit.
Jelenések könyve|3|11|Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat.
Jelenések könyve|3|12|A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet.
Jelenések könyve|3|13|Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Jelenések könyve|3|14|"A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Amen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete.
Jelenések könyve|3|15|Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg!
Jelenések könyve|3|16|De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.
Jelenések könyve|3|17|Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. - Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen?
Jelenések könyve|3|18|Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss.
Jelenések könyve|3|19|Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg!
Jelenések könyve|3|20|Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.
Jelenések könyve|3|21|A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.
Jelenések könyve|3|22|Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak."
Jelenések könyve|4|1|Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: "Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell."
Jelenések könyve|4|2|Nyomban elragadtatásba estem a Lélekben: És íme, trónt állítottak fel a mennyben és a trónon ült valaki.
Jelenések könyve|4|3|Az ott ülő tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány trónja körül.
Jelenések könyve|4|4|A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú.
Jelenések könyve|4|5|A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.
Jelenések könyve|4|6|A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul tele szemekkel.
Jelenések könyve|4|7|Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított.
Jelenések könyve|4|8|Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!"
Jelenések könyve|4|9|Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek,
Jelenések könyve|4|10|a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték:
Jelenések könyve|4|11|"Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent."
Jelenések könyve|5|1|A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve.
Jelenések könyve|5|2|Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: "Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?"
Jelenések könyve|5|3|De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset.
Jelenések könyve|5|4|Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni.
Jelenések könyve|5|5|Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét."
Jelenések könyve|5|6|Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme - ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól.
Jelenések könyve|5|7|A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.
Jelenések könyve|5|8|Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai.
Jelenések könyve|5|9|Új éneket énekeltek: "Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből,
Jelenések könyve|5|10|Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön."
Jelenések könyve|5|11|És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt,
Jelenések könyve|5|12|és nagy szóval mondták: "Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás."
Jelenések könyve|5|13|Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: "A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!"
Jelenések könyve|5|14|A négy élőlény így felelt: "Amen", a vének pedig leborultak és imádták.
Jelenések könyve|6|1|Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: "Jöjj!"
Jelenések könyve|6|2|Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.
Jelenések könyve|6|3|Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: "Jöjj!"
Jelenések könyve|6|4|Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki.
Jelenések könyve|6|5|Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: "Jöjj!" Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében.
Jelenések könyve|6|6|Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: "Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!"
Jelenések könyve|6|7|Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: "Jöjj!"
Jelenések könyve|6|8|Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet.
Jelenések könyve|6|9|Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg.
Jelenések könyve|6|10|Nagy szóval kiáltották, mondván: "Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?"
Jelenések könyve|6|11|Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.
Jelenések könyve|6|12|Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér.
Jelenések könyve|6|13|Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza.
Jelenések könyve|6|14|Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
Jelenések könyve|6|15|A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt.
Jelenések könyve|6|16|És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől!
Jelenések könyve|6|17|Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?"
Jelenések könyve|7|1|Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán.
Jelenések könyve|7|2|Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:
Jelenések könyve|7|3|"Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!"
Jelenések könyve|7|4|Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből:
Jelenések könyve|7|5|Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,
Jelenések könyve|7|6|Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer,
Jelenések könyve|7|7|Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer,
Jelenések könyve|7|8|Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.
Jelenések könyve|7|9|Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág.
Jelenések könyve|7|10|Nagy szóval kiáltották és mondták: "Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!"
Jelenések könyve|7|11|Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent,
Jelenések könyve|7|12|mondván: "Amen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Amen."
Jelenések könyve|7|13|Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"
Jelenések könyve|7|14|Így válaszoltam: "Te tudod, uram." "Ezek a nagy szorongatásból jöttek - magyarázta meg -, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.
Jelenések könyve|7|15|Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülő közöttük lakozik.
Jelenések könyve|7|16|Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség,
Jelenések könyve|7|17|mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet."
Jelenések könyve|8|1|Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára.
Jelenések könyve|8|2|Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak.
Jelenések könyve|8|3|Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt.
Jelenések könyve|8|4|Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé.
Jelenések könyve|8|5|Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.
Jelenések könyve|8|6|A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
Jelenések könyve|8|7|Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt.
Jelenések könyve|8|8|A második angyal is megfújta a harsonát. Erre mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált,
Jelenések könyve|8|9|a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.
Jelenések könyve|8|10|A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra.
Jelenések könyve|8|11|A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett.
Jelenések könyve|8|12|A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent.
Jelenések könyve|8|13|És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni."
Jelenések könyve|9|1|Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa.
Jelenések könyve|9|2|Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől.
Jelenések könyve|9|3|A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van.
Jelenések könyve|9|4|Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét.
Jelenések könyve|9|5|Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert.
Jelenések könyve|9|6|Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut előlük.
Jelenések könyve|9|7|A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított.
Jelenések könyve|9|8|Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga.
Jelenések könyve|9|9|Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése.
Jelenések könyve|9|10|Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek.
Jelenések könyve|9|11|A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve.
Jelenések könyve|9|12|Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!
Jelenések könyve|9|13|A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka közül.
Jelenések könyve|9|14|Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!"
Jelenések könyve|9|15|A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát.
Jelenések könyve|9|16|A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát.
Jelenések könyve|9|17|A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tűzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította őket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki.
Jelenések könyve|9|18|Ez a három csapás - a szájukból kicsapó tűz, füst és kénkő - megölte az emberek egyharmadát.
Jelenések könyve|9|19|A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amivel marni tudtak.
Jelenések könyve|9|20|A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tért meg gonosz tetteiből, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak,
Jelenések könyve|9|21|nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból, sem paráznaságukból, sem a lopásokból.
Jelenések könyve|10|1|Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a Nap, lába meg izzott, mint a tűzoszlop.
Jelenések könyve|10|2|Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön.
Jelenések könyve|10|3|Nagy szóval kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt.
Jelenések könyve|10|4|Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égből szózat hallatszott: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!"
Jelenések könyve|10|5|És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte,
Jelenések könyve|10|6|megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: "Nincs többé haladék!
Jelenések könyve|10|7|Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak."
Jelenések könyve|10|8|Azután az égi hang újra szólt hozzám: "Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll."
Jelenések könyve|10|9|Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: "Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz."
Jelenések könyve|10|10|Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett.
Jelenések könyve|10|11|Ekkor ezt mondták nekem: "Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról."
Jelenések könyve|11|1|Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: "Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt.
Jelenések könyve|11|2|De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják."
Jelenések könyve|11|3|"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot."
Jelenések könyve|11|4|Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll.
Jelenések könyve|11|5|Ha valaki ártani akar nekik, tűz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
Jelenések könyve|11|6|Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
Jelenések könyve|11|7|Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységből, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket.
Jelenések könyve|11|8|Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették.
Jelenések könyve|11|9|Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék.
Jelenések könyve|11|10|Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
Jelenések könyve|11|11|De három és fél nap elteltével az Istentől az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el.
Jelenések könyve|11|12|Az égből hangos szózat hallatszott: "Gyertek fel ide!" S ellenségeik szeme láttára egy felhőn fölszálltak az égbe.
Jelenések könyve|11|13|Abban az órában heves földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőséget zengtek az ég Istenének.
Jelenések könyve|11|14|Elmúlt a második jaj, de hamarosan itt lesz a harmadik.
Jelenések könyve|11|15|A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: "Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké!"
Jelenések könyve|11|16|Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe előtt a trónuson ült, arcra borult, és imádta az Istent:
Jelenések könyve|11|17|"Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat és uralkodol.
Jelenések könyve|11|18|A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!"
Jelenések könyve|11|19|Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.
Jelenések könyve|12|1|Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
Jelenések könyve|12|2|Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.
Jelenések könyve|12|3|Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona.
Jelenések könyve|12|4|Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.
Jelenések könyve|12|5|Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához.
Jelenések könyve|12|6|Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.
Jelenések könyve|12|7|Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek,
Jelenések könyve|12|8|de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben.
Jelenések könyve|12|9|Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.
Jelenések könyve|12|10|Ekkor harsány hangot hallottam az égben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.
Jelenések könyve|12|11|De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig.
Jelenések könyve|12|12|Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra."
Jelenések könyve|12|13|Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült.
Jelenések könyve|12|14|Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják.
Jelenések könyve|12|15|Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár.
Jelenések könyve|12|16|De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót.
Jelenések könyve|12|17|A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.
Jelenések könyve|12|18|Kiállt a tenger partjára.
Jelenések könyve|13|1|Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név.
Jelenések könyve|13|2|A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt.
Jelenések könyve|13|3|Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot.
Jelenések könyve|13|4|Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: "Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?"
Jelenések könyve|13|5|Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa.
Jelenések könyve|13|6|Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit.
Jelenések könyve|13|7|Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.
Jelenések könyve|13|8|A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.
Jelenések könyve|13|9|Akinek van füle, hallja meg!
Jelenések könyve|13|10|Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard által kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.
Jelenések könyve|13|11|Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.
Jelenések könyve|13|12|Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből.
Jelenések könyve|13|13|Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára.
Jelenések könyve|13|14|A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult.
Jelenések könyve|13|15|Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt.
Jelenések könyve|13|16|Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát,
Jelenések könyve|13|17|és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.
Jelenések könyve|13|18|Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.
Jelenések könyve|14|1|S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az ő és Atyjának homlokára írt nevét.
Jelenések könyve|14|2|Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat.
Jelenések könyve|14|3|Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer.
Jelenések könyve|14|4|Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése.
Jelenések könyve|14|5|Ajkukon nincs hazugság: szeplőtelenek.
Jelenések könyve|14|6|Aztán láttam, hogy egy másik angyal átrepül az égbolton. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.
Jelenések könyve|14|7|Nagy szóval hirdette: "Féljétek az Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!"
Jelenések könyve|14|8|Ezt (az angyalt) egy másik angyal követte; ezt hirdette: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket."
Jelenések könyve|14|9|Egy harmadik angyal is megjelent, és nagy hangon így szólt: "Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét,
Jelenések könyve|14|10|az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt.
Jelenések könyve|14|11|Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét."
Jelenések könyve|14|12|Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.
Jelenések könyve|14|13|Erre szózatot hallottam az égből: "Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket."
Jelenések könyve|14|14|Ezután fehér felhőt láttam, a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló.
Jelenések könyve|14|15|A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön."
Jelenések könyve|14|16|A felhőn ülő a földre vetette sarlóját és learatta a földet.
Jelenések könyve|14|17|Majd egy másik angyal lépett ki az ég templomából, éles metszőkés volt nála.
Jelenések könyve|14|18|Egy harmadik angyal az oltárról lépett elő, ennek a tűz fölött volt hatalma. Harsány hangon szólt annak, akinél az éles metszőkés volt: "Ereszd neki éles metszőkésedet, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek."
Jelenések könyve|14|19|Erre az angyal a földre vetette metszőkését, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobálta Isten haragjának hatalmas sajtójába.
Jelenések könyve|14|20|A kádat a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stádiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.
Jelenések könyve|15|1|Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva - ezzel lesz teljessé az Isten haragja.
Jelenések könyve|15|2|Tűzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, a kezükben az Isten hárfája.
Jelenések könyve|15|3|Mózesnek, az Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: "Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya.
Jelenések könyve|15|4|Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön és leborul színed előtt. mert ítéleteid kinyilvánultak."
Jelenések könyve|15|5|Ezután láttam, hogy megnyílt az égben a tanúságtétel sátrának temploma.
Jelenések könyve|15|6|A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv.
Jelenések könyve|15|7|A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele.
Jelenések könyve|15|8|A templom megtelt Isten dicsőségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.
Jelenések könyve|16|1|Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: "Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!"
Jelenések könyve|16|2|Az első elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása előtt leborultak.
Jelenések könyve|16|3|A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult.
Jelenések könyve|16|4|A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak.
Jelenések könyve|16|5|Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: "Igazságos vagy, te, aki vagy és aki voltál!
Jelenések könyve|16|6|Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!"
Jelenések könyve|16|7|Hallottam, hogy az oltár felől egy hang felelt: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid."
Jelenések könyve|16|8|A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje.
Jelenések könyve|16|9|Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra.
Jelenések könyve|16|10|Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták,
Jelenések könyve|16|11|s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
Jelenések könyve|16|12|A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak.
Jelenések könyve|16|13|S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő.
Jelenések könyve|16|14|Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.
Jelenések könyve|16|15|Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.
Jelenések könyve|16|16|Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak.
Jelenések könyve|16|17|A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: "Végbement!"
Jelenések könyve|16|18|Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön.
Jelenések könyve|16|19|A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek. Az Isten színe előtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki.
Jelenések könyve|16|20|Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni.
Jelenések könyve|16|21|Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.
Jelenések könyve|17|1|Akkor a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik odalépett hozzám és hívott: "Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül.
Jelenések könyve|17|2|Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától."
Jelenések könyve|17|3|Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt.
Jelenések könyve|17|4|Az asszony bíborba és skarlátba öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg.
Jelenések könyve|17|5|Homlokára egy titokzatos név volt írva: "A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja."
Jelenések könyve|17|6|Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. A látomáson nagyon elámultam.
Jelenések könyve|17|7|Az angyal megkérdezte: "Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza.
Jelenések könyve|17|8|A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységből, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik.
Jelenések könyve|17|9|Ide bölcsességgel párosult ész kell!" "A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is.
Jelenések könyve|17|10|Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása.
Jelenések könyve|17|11|A vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe is rohan.
Jelenések könyve|17|12|A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára.
Jelenések könyve|17|13|Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak.
Jelenések könyve|17|14|Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. A vele meghívottak, a kiválasztottak és a hűségesek."
Jelenések könyve|17|15|Azután folytatta: "A vizek, amelyeken - mint láttad - a kéjnő ült, a népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelenti.
Jelenések könyve|17|16|A tíz szarv, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyűlölik a kéjnőt, kifosztják és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön megégetik.
Jelenések könyve|17|17|Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák, és uralmukat ruházzák egyetértőn a vadállatra, amíg be nem teljesednek az Istennek a szavai.
Jelenések könyve|17|18|Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik."
Jelenések könyve|18|1|Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet.
Jelenések könyve|18|2|Teljes erejéből kiáltozott: "Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja,
Jelenések könyve|18|3|mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből."
Jelenések könyve|18|4|Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: "Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!
Jelenések könyve|18|5|Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat.
Jelenések könyve|18|6|Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit ő töltött.
Jelenések könyve|18|7|Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt.
Jelenések könyve|18|8|Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte."
Jelenések könyve|18|9|Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég.
Jelenések könyve|18|10|De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet."
Jelenések könyve|18|11|A föld kereskedői is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat:
Jelenések könyve|18|12|az arany- és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt,
Jelenések könyve|18|13|a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat s a rabszolgák testét és lelkét.
Jelenések könyve|18|14|Az érett gyümölcs, amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
Jelenések könyve|18|15|A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak:
Jelenések könyve|18|16|"Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes.
Jelenések könyve|18|17|Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!" Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét,
Jelenések könyve|18|18|és így kiáltozott: "Melyik város hasonlít ehhez a nagy városhoz?"
Jelenések könyve|18|19|Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: "Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!"
Jelenések könyve|18|20|"Örüljetek neki, te ég, ti szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta felette az ítéletet miattatok!"
Jelenések könyve|18|21|Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: "Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni.
Jelenések könyve|18|22|Többé nem zeng benned hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él benned semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik.
Jelenések könyve|18|23|Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.
Jelenések könyve|18|24|Kezéhez tapad a próféták és a szentek vére, és mindenkié, akit csak megöltek a földön."
Jelenések könyve|19|1|Aztán hallottam, hogy nagy sokaság zengi a mennyben, ezt mondva: "Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom legyen a mi Istenünknek,
Jelenések könyve|19|2|mert igazak és igazságosak ítéletei! Elítélte a nagy kéjnőt, aki megrontotta a földet paráznaságával és megbosszulta rajta szolgái vérét, melyet keze ontott ki."
Jelenések könyve|19|3|Másodszor is felhangzott: "Alleluja! És a parázna asszony füstje felszáll, örökkön-örökké!"
Jelenések könyve|19|4|A huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, imádták a trónon ülő Istent, ezekkel a szavakkal: "Amen! Alleluja!"
Jelenések könyve|19|5|És a trónról hang tört elő, s így szólt: "Dicsőítsétek Istenünket, akik szolgáltok neki és félitek, kicsik és nagyok!"
Jelenések könyve|19|6|És hallottam, mint hatalmas tömeg moraját, mint nagy vizek zúgását, mint zengő mennydörgés robaját: "Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható.
Jelenések könyve|19|7|Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült.
Jelenések könyve|19|8|Megadatott neki, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék." A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti.
Jelenések könyve|19|9|Ekkor hozzám fordult: "Írd! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!" Majd folytatta: "Istennek ezek a szavai igazak."
Jelenések könyve|19|10|Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!" Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke.
Jelenések könyve|19|11|Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol.
Jelenések könyve|19|12|Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő.
Jelenések könyve|19|13|Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják.
Jelenések könyve|19|14|Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve.
Jelenések könyve|19|15|Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját.
Jelenések könyve|19|16|Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.
Jelenések könyve|19|17|Láttam, hogy egy angyal áll a napban. Nagy szóval kiáltotta az égen repülő madaraknak: "Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára.
Jelenések könyve|19|18|Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!"
Jelenések könyve|19|19|Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével.
Jelenések könyve|19|20|De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba.
Jelenések könyve|19|21|A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elő. És az összes madár jóllakott a húsukból.
Jelenések könyve|20|1|Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében.
Jelenések könyve|20|2|Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte.
Jelenések könyve|20|3|Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik.
Jelenések könyve|20|4|Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.
Jelenések könyve|20|5|A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Jelenések könyve|20|6|Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.
Jelenések könyve|20|7|Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből,
Jelenések könyve|20|8|és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye.
Jelenések könyve|20|9|Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket.
Jelenések könyve|20|10|A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.
Jelenések könyve|20|11|Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely.
Jelenések könyve|20|12|Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint.
Jelenések könyve|20|13|A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján.
Jelenések könyve|20|14|A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál.
Jelenések könyve|20|15|Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
Jelenések könyve|21|1|Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé.
Jelenések könyve|21|2|Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
Jelenések könyve|21|3|Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: "Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.
Jelenések könyve|21|4|Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak."
Jelenések könyve|21|5|Akkor a trónon ülő megszólalt: "Íme, újjáteremtek mindent!" Majd hozzám fordult: "Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak."
Jelenések könyve|21|6|Aztán folytatta: "Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.
Jelenések könyve|21|7|Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz.
Jelenések könyve|21|8|A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál."
Jelenések könyve|21|9|Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: "Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!"
Jelenések könyve|21|10|És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet.
Jelenések könyve|21|11|Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
Jelenések könyve|21|12|Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei.
Jelenések könyve|21|13|Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu.
Jelenések könyve|21|14|A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Jelenések könyve|21|15|Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát.
Jelenések könyve|21|16|A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.
Jelenések könyve|21|17|Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is.
Jelenések könyve|21|18|Falai jáspiskőből épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból.
Jelenések könyve|21|19|A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
Jelenések könyve|21|20|az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
Jelenések könyve|21|21|A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.
Jelenések könyve|21|22|De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma.
Jelenések könyve|21|23|A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.
Jelenések könyve|21|24|Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket.
Jelenések könyve|21|25|Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka.
Jelenések könyve|21|26|A népek odahordják kincseiket és értékeiket.
Jelenések könyve|21|27|Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
Jelenések könyve|22|1|És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt.
Jelenések könyve|22|2|Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak.
Jelenések könyve|22|3|Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki.
Jelenések könyve|22|4|Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve.
Jelenések könyve|22|5|Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.
Jelenések könyve|22|6|Aztán így szólt hozzám: "Ezek a szavak hitelesek és igazak. Az Úr, a próféták lelkeinek Istene elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar be kell következnie.
Jelenések könyve|22|7|Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait."
Jelenések könyve|22|8|Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam.
Jelenések könyve|22|9|De így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Csak neked és testvéreidnek vagyok szolgatársa, a prófétáké és azoké, akik megtartják ennek a könyvnek a szavait. Az Istent imádd!"
Jelenések könyve|22|10|Majd folytatta: "Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van.
Jelenések könyve|22|11|Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent.
Jelenések könyve|22|12|Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint.
Jelenések könyve|22|13|Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
Jelenések könyve|22|14|Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba.
Jelenések könyve|22|15|A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.
Jelenések könyve|22|16|Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag."
Jelenések könyve|22|17|A Lélek és a menyasszony mondják: "Jöjj el!" Aki hallja, mondja: "Jöjj el!" Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye.
Jelenések könyve|22|18|Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.
Jelenések könyve|22|19|S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva.
Jelenések könyve|22|20|Aki mindezt tanúsítja, az mondja: "Igen, hamarosan eljövök. Amen." Jöjj el, Uram Jézus!
Jelenések könyve|22|21|Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Amen.
Jeremiás könyve|1|1|Jeremiásnak, Hilkija fiának a szavai, aki abból a papi családból származott, amely a Benjamin földjén levő Anatotban lakott.
Jeremiás könyve|1|2|Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatait,
Jeremiás könyve|1|3|aztán Jojákimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban.
Jeremiás könyve|1|4|Így szólt hozzám az Úr:
Jeremiás könyve|1|5|"Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára."
Jeremiás könyve|1|6|Erre azt mondtam: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok."
Jeremiás könyve|1|7|De az Úr így válaszolt: "Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok.
Jeremiás könyve|1|8|Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked."
Jeremiás könyve|1|9|Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám:
Jeremiás könyve|1|10|"Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess."
Jeremiás könyve|1|11|Aztán az Úr szólt és megkérdezte tőlem: "Mit látsz, Jeremiás?" Erre így feleltem: "Korán virágzó fának ágát látom."
Jeremiás könyve|1|12|Az Úr erre azt mondta: "Jól látod. Mert jó korán virrasztok szavam fölött, hogy beteljesítsem."
Jeremiás könyve|1|13|Másodszor is szólt hozzám az Úr: "Mit látsz még?" Ezt feleltem: "Forró fazekat látok, amelynek tartalma észak felől buzog."
Jeremiás könyve|1|14|Erre az Úr így szólt: Észak felől támad a veszedelem ennek a földnek minden lakójára,
Jeremiás könyve|1|15|mert összehívom észak országait - mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt, sőt a falai mentén körös-körül, és Júda minden városa körül.
Jeremiás könyve|1|16|Akkor majd kimondom ellenük ítéletemet minden gonoszságukért, amiért elhagytak: idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, és a saját kezük műveit imádták.
Jeremiás könyve|1|17|Azért hát övezd fel derekadat: kelj föl és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg a szemük előtt.
Jeremiás könyve|1|18|Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen.
Jeremiás könyve|1|19|Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|2|1|Így szólt hozzám az Úr:
Jeremiás könyve|2|2|Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni!
Jeremiás könyve|2|3|Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|2|4|Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!
Jeremiás könyve|2|5|Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek.
Jeremiás könyve|2|6|Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?