Jeremiás könyve|42|3|Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk."
Jeremiás könyve|42|4|Erre Jeremiás próféta így válaszolt: "Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr, a ti Istenetek majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek."
Jeremiás könyve|42|5|Azok erre azt mondták Jeremiásnak: "Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú, ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk általad.
Jeremiás könyve|42|6|Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz."
Jeremiás könyve|42|7|Tíz nap elteltével az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz.
Jeremiás könyve|42|8|Erre ő elhívatta Kárea fiát, Jochanant, az összes vele tartó főtisztet és a nép apraja-nagyját.
Jeremiás könyve|42|9|Aztán így szólt hozzájuk: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akihez elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam:
Jeremiás könyve|42|10|Ha nyugton maradtok ebben az országban, fölépítlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit rátok hoztam.
Jeremiás könyve|42|11|Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle -mondja az Úr -, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből.
Jeremiás könyve|42|12|Irgalmas leszek hozzátok, és őt is irgalomra indítom, hogy visszatérhessetek szülőföldetekre.
Jeremiás könyve|42|13|De ha azt mondjátok: Nem maradunk ebben az országban; és ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára,
Jeremiás könyve|42|14|hanem így szóltok: Nem, hanem inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem kell háborút látnunk, nem kell a kürt szavát hallanunk, és nem szenvedünk éhínséget, azért hát ott akarunk lakni;
Jeremiás könyve|42|15|ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le,
Jeremiás könyve|42|16|ott Egyiptom földjén ér utol benneteket a kard, amelytől féltek; a rettegett éhínség is kísérőtök lesz Egyiptomban, és ott haltok meg.
Jeremiás könyve|42|17|Azok tehát, akik Egyiptomba szándékoznak menni, hogy ott telepedjenek meg, mind kard által, éhínségben és dögvészben halnak meg; senki sem marad meg közülük, és egy sem kerüli el a veszedelmet, amelyet rájuk hozok.
Jeremiás könyve|42|18|Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Amint rázúdult haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy zúdul majd haragom rátok is, ha Egyiptomba mentek; átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesztek, és ezt a helyet sem látjátok többé."
Jeremiás könyve|42|19|"Júda maradéka - válaszolt Jeremiás -, ez az Úr szava hozzátok: Ne menjetek Egyiptomba! Értsétek meg jól: ünnepélyesen figyelmeztettelek ma benneteket.
Jeremiás könyve|42|20|Saját magatokat csaptátok be, amikor követül küldtetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez és arra kértetek: Járj közben értünk az Úrnál, a mi Istenünknél; add tudtunkra, amit az Úr, a mi Istenünk rendel, és megtesszük.
Jeremiás könyve|42|21|S most, hogy ezt elmondtam nektek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, aki ezzel az üzenettel küldött hozzátok.
Jeremiás könyve|42|22|Ezért értsétek meg jól: kard, éhínség és döghalál pusztít el titeket azon a helyen, ahová menni akartok, hogy ott lakjatok."
Jeremiás könyve|43|1|Amikor Jeremiás befejezte ezt a beszédet, és elmondta az egész nép előtt az Úr, az ő Istene szavait, amelynek elmondását az Úr rábízta, azaz a föntebb idézett szavakat,
Jeremiás könyve|43|2|akkor Hosája fia, Azarja és Kárea fia, Jochanan meg a többi kevély és lázongó férfi így szólt Jeremiáshoz: "Hazugságot beszélt! Nem bízott meg az Úr, a mi Istenünk azzal, hogy így beszélj: Ne menjetek Egyiptomba, és ne telepedjetek ott le.
Jeremiás könyve|43|3|Csak Báruk, Nerija fia bujtogat ellenünk, hogy kiszolgáltasson minket a káldeusok hatalmának, akik vagy megölnek, vagy Babilonba hurcolnak bennünket."
Jeremiás könyve|43|4|De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén,
Jeremiás könyve|43|5|hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek:
Jeremiás könyve|43|6|tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nőket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Sáfán fiának, Achikámnak fiára, Gedaljára bízott; aztán magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is.
Jeremiás könyve|43|7|Így az Úr parancsa ellenére mégis elmentek Egyiptomba, és eljutottak Tachpancheszig.
Jeremiás könyve|43|8|Tachpancheszben az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:
Jeremiás könyve|43|9|Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben.
Jeremiás könyve|43|10|Aztán így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhozom szolgámat, Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ezekre az ide rakott kövekre helyezi trónját és fölöttük feszíti ki pompás sátrát.
Jeremiás könyve|43|11|Azért jön, hogy megverje Egyiptomot, mégpedig: Aki döghalálra van rendelve, azt döghalállal, aki fogságra van rendelve, azt fogsággal, és aki kardra van rendelve, azt karddal.
Jeremiás könyve|43|12|Lángba borítja majd Egyiptom isteneinek templomait, elégeti vagy elhurcolja ezeket az isteneket. És ahogy a pásztor kitetvezi subáját, úgy tetvezi ki Egyiptomot. Aztán bántatlanul elvonul onnan.
Jeremiás könyve|43|13|De összetöri még On városában a Nap templomának oszlopait és felgyújtja Egyiptom isteneinek szentélyeit.
Jeremiás könyve|44|1|Ezt a szózatot kapta Jeremiás azokra a júdaiakra vonatkozóan, akik Egyiptom földjén telepedtek le: Migdolban, Tachpancheszban, Nofban és Patrosz földjén.
Jeremiás könyve|44|2|Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Láttátok azt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda városaira hoztam: ma mind romokban hevernek és lakatlanok.
Jeremiás könyve|44|3|Ez azokért a gonoszságokért történt, amelyeket elkövettek, csak hogy engem haragra ingereljenek; ugyanis idegen isteneknek mutattak be tömjénáldozatot és azoknak szolgáltak, akiket sem ők, sem ti, sem atyáitok soha nem is ismertek.
Jeremiás könyve|44|4|Fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; azért küldtem őket, hogy hirdessék: "Ne kövessetek el ilyen utálatos és az én szememben annyira gyűlöletes dolgot."
Jeremiás könyve|44|5|De nem fogadtak szót és nem figyeltek rám: nem szakítottak gonosz tetteikkel, és nem hagyták abba az idegen isteneknek való tömjénezést.
Jeremiás könyve|44|6|Így aztán fölgerjedt ellenük indulatom; haragom meg úgy fellobbant Júda városai és Jeruzsálem utcái ellen, hogy romhalmazzá és pusztasággá lettek, mind a mai napig.
Jeremiás könyve|44|7|És most ezt kérdi az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért vonjátok magatokra ugyanezt a veszedelmet? Azt akarjátok, hogy kivesszen Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő; hogy ne maradjon senki életben közületek?
Jeremiás könyve|44|8|Ezért ingereltek haragra kezetek művével, meg azzal, hogy idegen isteneknek áldoztok Egyiptom földjén, ahová eljöttetek és ahol letelepedtetek? Így bizony a saját vesztetekre törtök, és átok meg gúny tárgya lesztek a föld minden népe előtt.
Jeremiás könyve|44|9|Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek?
Jeremiás könyve|44|10|Mind a mai napig sem bánatot, sem félelmet nem érez senki; nem tartják meg törvényemet és rendeleteimet, amelyeket elétek és atyáitok elé tártam.
Jeremiás könyve|44|11|Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, és megsemmisítem egész Júdát.
Jeremiás könyve|44|12|Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtől, a legkisebbtől a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek.
Jeremiás könyve|44|13|Olyan keményen megbüntetem azokat, akik Egyiptom földjén telepedtek le, mint ahogy Jeruzsálemet megbüntettem: karddal, éhínséggel, döghalállal.
Jeremiás könyve|44|14|Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt.
Jeremiás könyve|44|15|Erre azok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük tömjént szokott áldozni az idegen isteneknek, és az ott álló asszonyok mind, tehát egy nagy csapat [az Egyiptom földjén, Patroszban lakó néppel együtt] így szóltak Jeremiáshoz:
Jeremiás könyve|44|16|"Egyáltalán nincs szándékunkban, hogy engedelmeskedjünk annak a szózatnak, amelyet az Úr nevében intéztél hozzánk,
Jeremiás könyve|44|17|sőt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynőjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és főembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk.
Jeremiás könyve|44|18|De amióta abbahagytuk, hogy tömjénáldozatot és italáldozatot mutassunk be az ég királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, sőt, kard és éhínség által kell elpusztulnunk."
Jeremiás könyve|44|19|Az asszonyok is közbeszóltak: "Amikor bemutatjuk a tömjénáldozatot az ég királynőjének és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, azt gondolod, hogy a férjünk tudta nélkül készítünk neki - az ő képmásával díszítve - kalácsot, és öntjük ki az italáldozatot?"
Jeremiás könyve|44|20|Jeremiás ekkor így szólt az egész néphez, a férfiakhoz, asszonyokhoz és mindazokhoz, akik az előbbi választ adták neki:
Jeremiás könyve|44|21|"Hát nem ez az illatáldozat az, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok és főembereitek és a föld népe is; hát nem erre emlékezett most az Úr, és nem ezt vette a szívére?
Jeremiás könyve|44|22|Az Úr nem bírta már tovább elviselni gonosz tetteiteket és iszonyatos vétkeiteket, amelyeket elkövettetek. Ezért lett országotok pusztasággá, borzalommá, átokká és lakatlanná, ahogy ez ma van.
Jeremiás könyve|44|23|Mindez tehát azért történt, mert tömjént áldoztatok és így vétkeztetek az Úr ellen, mert nem hallgattatok az Úr szavára, és nem az ő törvénye, parancsai és rendeletei szerint jártatok el - ezért jött rátok ez a veszedelem, mind a mai napig."
Jeremiás könyve|44|24|Aztán Jeremiás így beszélt az egész néphez, különösen az asszonyokhoz: "Halljátok az Úr szavát!
Jeremiás könyve|44|25|Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Asszonyok, hát csak teljesítse kezetek, amit szátok megígért. Azt mondtátok ugyanis: Egész biztosan teljesítjük fogadalmunkat, hogy tömjént áldozunk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk ki a tiszteletére. Nos hát, jól van! Csak teljesítsétek fogadalmatokat, öntsétek ki az italáldozatot!
Jeremiás könyve|44|26|De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm - mondja az Úr -, hogy Júda népéből senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: "Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!"
Jeremiás könyve|44|27|Igen, virrasztok fölöttük, de a vesztükre, nem a javukra. Júda férfiai, akik Egyiptomban vannak, mind vagy kard, vagy éhínség által vesznek el, míg csak teljesen ki nem pusztulnak.
Jeremiás könyve|44|28|Csak néhányan térnek majd vissza Egyiptom földjéről Júda földjére; csak akik megmenekülnek a kardtól, és ezeket nagyon könnyű lesz megszámolni. Akkor majd Júda egész maradéka, amely Egyiptom földjére jött letelepedni, megtudja, hogy kinek lett igaza: nekem vagy nekik?
Jeremiás könyve|44|29|És itt van nektek a bizonyíték - mondja az Úr -, hogy megbüntetlek titeket ezen a helyen és így megtudjátok, hogy fenyegető szavam valóban beteljesedik.
Jeremiás könyve|44|30|Ezt mondja az Úr: Hofra fáraót, Egyiptom királyát úgy kiszolgáltatom ellenségeinek kezébe és azoknak, akik az életére törnek, mint ahogy kiszolgáltattam Cidkiját, Júda királyát, Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, aki ellensége volt és az életére tört."
Jeremiás könyve|45|1|Ezt a szózatot intézte Jeremiás próféta Bárukhoz, Nerija fiához, amikor ezeket a szavakat Jeremiás diktálása nyomán leírta egy könyvbe, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.
Jeremiás könyve|45|2|Ezt mondja az Úr, Izrael Istene felőled, Báruk:
Jeremiás könyve|45|3|Így szóltál: "Jaj nekem! Az Úr fájdalmat fájdalomra halmoz. Elfáradtam a sóhajtozásban, nem találok nyugalmat."
Jeremiás könyve|45|4|Ezért ezt mondja az Úr: Most éppen azon vagyok, hogy leromboljam, amit építettem, hogy kitépjem, amit ültettem. Le akarok sújtani az egész földre.
Jeremiás könyve|45|5|És te most különleges bánásmódot kívánsz magadnak? Ne kívánd ezt! Mert veszedelmet hozok minden emberre - mondja az Úr. De te azért zsákmányul kapod életedet, bárhová mégy.
Jeremiás könyve|46|1|Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához a népek ellen.
Jeremiás könyve|46|2|Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében.
Jeremiás könyve|46|3|Öltsetek vértet és pajzsot, és induljatok harcba!
Jeremiás könyve|46|4|Nyergeljétek föl a lovakat, és szálljatok föl, ti lovasok! Sorakozó! Tegyétek fel a sisakot, élesítsétek meg a lándzsákat, öltözzetek páncélba!
Jeremiás könyve|46|5|De mit látok? Megriadva meghátrálnak; megvert harcosaik futásnak erednek, még csak hátra sem néznek. Rémület támad mindenfelől - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|46|6|A fürge lábú sem menekül meg, a legbátrabb sem tudja megmenteni életét, mert ott északon, az Eufrátesz folyó mellett vereséget szenvednek, elesnek.
Jeremiás könyve|46|7|Ki az ott, aki megáradt, mint a Nílus, akinek az örvényei háborognak, mint a folyam.
Jeremiás könyve|46|8|Nos, Egyiptom áradt meg, mint a Nílus, és mint a folyam, háborognak örvényei. "Kiáradok - mondta -, és elborítom a földet; elsöpröm városait és lakóit!"
Jeremiás könyve|46|9|Vágtassatok, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljatok ki, harcosok, ti pajzzsal fölvértezett kusiták és putiták, ti Ludból való, íjat feszítő férfiak!
Jeremiás könyve|46|10|Ám ez a nap Istennek, az Úrnak napja; a bosszúnak a napja, hogy bosszút álljon ellenségein; kardja megemészti őket és jóllakik, megrészegül vérüktől. Igen, Isten, a Seregek Ura áldozati lakomát tart észak földjén, az Eufrátesz mentén.
Jeremiás könyve|46|11|Menj fel Gileádba, s keress balzsamot Egyiptomnak szűzi leánya! De hiába szerzel sokféle orvosságot, nincsen számodra gyógyulás.
Jeremiás könyve|46|12|Meghallják a nemzetek gyalázatodat, jajszavad betölti a földet, mert harcosaid egymásnak esnek, és együtt vesznek el mind a ketten.
Jeremiás könyve|46|13|Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, amikor Babilon királya, Nebukadnezár elindult Egyiptom földjét meghódítani.
Jeremiás könyve|46|14|Hirdessétek ezt Migdolban, és harsogjátok Nofban; mondjátok: "Rajta! Légy készen!" Mert a kard már körülötted öldököl.
Jeremiás könyve|46|15|Mi ez? Ápisz megfutamodott? Hősöd nem tud megállni a lábán? Igen, az Úr sújtotta le
Jeremiás könyve|46|16|ennnyire, megingott, s most ott hever a földön. Akkor azt mondják majd egymásnak: "Rajta! Térjünk vissza népünkhöz, vissza szülőföldünkre, el az öldöklő kardtól!"
Jeremiás könyve|46|17|Ezt a nevet adjátok a fáraónak: "Tombol, de az alkalmat elszalasztja."
Jeremiás könyve|46|18|Amint igaz, hogy élek - mondja a Király, akinek a Seregek Ura a neve -, mint a Tábor a hegyek között, és mint a Kármel a tengerpart fölött, úgy vonul ki ellene valaki.
Jeremiás könyve|46|19|Szedd össze holmidat a fogságra, Egyiptom leánya, aki még nyugton vagy otthonodban. Nofot ugyanis pusztává teszik, elhagyatottá és lakatlanná,
Jeremiás könyve|46|20|Gyönyörű üsző volt Egyiptom, de északról lódarázs telepedett rá.
Jeremiás könyve|46|21|Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De ők is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bűnhődésük ideje.
Jeremiás könyve|46|22|Halljátok? Mint a kígyó sziszegése! Jönnek, előrenyomulnak nagy erővel, hogy lecsapjanak fejszéjükkel Egyiptomra, akár a favágók,
Jeremiás könyve|46|23|és kivágják erdejét - mondja az Úr. Igen, számuk tömérdek, a sáskánál is többen vannak, meg sem lehet őket számolni.
Jeremiás könyve|46|24|Egyiptom leányát gyalázat éri, észak népének kezébe kerül.
Jeremiás könyve|46|25|Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, megbüntetem a Nóból való Ámont, a fáraóval s mindazokkal együtt, akik benne bíznak.
Jeremiás könyve|46|26|És azok kezére adom őket, akik életére törnek, vagyis Nebukadnezárnak, Babilon királyának és szolgáinak kezére. De azután újra lakott föld lesz Egyiptom, úgy mint az elmúlt időkben - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|46|27|De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert kiszabadítalak a távoli országokból és utódaidat a fogság földjéről. Jákob nyugalmat élvez újra, békében él majd, senki sem háborgatja.
Jeremiás könyve|46|28|Ne félj hát, szolgám, Jákob - mondja az Úr -, mert veled vagyok. Azoknak a népeknek mind véget vetek, amelyek közé szétszórtalak; de neked nem vetek véget, csak megfenyítelek igazság szerint, mert nem hagyhatlak teljesen büntetlenül.
Jeremiás könyve|47|1|Ezt a filiszteusok ellen szóló szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, mielőtt a fáraó megverte Gázát.
Jeremiás könyve|47|2|Ezt mondja az Úr: Nézzétek, árad a víz észak felől, és folyammá dagad. Elborítja az országot és azt, ami benne van; mind, a városait és azok lakóit. Mindenki kiabál, s jajgatásban tör ki az ország minden lakója;
Jeremiás könyve|47|3|a lovak patáinak dübörgő hangja miatt; a harci szekerek robaja és kerekeinek csattogása miatt. Az apák megfeledkeznek gyermekeikről; kezük erőtlenül lehanyatlik,
Jeremiás könyve|47|4|mert eljött a nap, amelyen mind elpusztulnak a filiszteusok, és Tírusz meg Szidon városát megfosztják utolsó támaszától is. Igen, az Úr elpusztítja a filiszteusokat, Kaftor szigetének maradékát.
Jeremiás könyve|47|5|Kopaszra nyírják Gázát; elnémul Askalon. Asdod, az enakiták maradéka, meddig akarod még megvagdosni magad?
Jeremiás könyve|47|6|Ó, te kardja az Úrnak! Még meddig nem akarsz megnyugodni? Térj vissza hüvelyedbe, pihenj meg, s maradj csendben!
Jeremiás könyve|47|7|De hogyan nyugodhatna meg, amikor az Úr adott parancsot neki? Askalon és a tengerpart ellen az Úr rendelte ezt.
Jeremiás könyve|48|1|Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erős vár, rémület vett rajta erőt;
Jeremiás könyve|48|2|nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: "Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!" És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van.
Jeremiás könyve|48|3|Kiabálás hallatszik Abarim felől: "Pusztulás, végromlás!"
Jeremiás könyve|48|4|"Moábot összezúzták!" Egészen Coárig hangzik e kiáltozás.
Jeremiás könyve|48|5|Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik.
Jeremiás könyve|48|6|"Rajta! Mentsétek meg életetek! Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!"
Jeremiás könyve|48|7|Bizony, mivel erődeidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kámos maga is fogságba megy, papjaival és fejedelmeivel együtt.
Jeremiás könyve|48|8|Rátör a pusztító minden városra, egyik sem menekül meg tőle; ahogy elvész a völgy, úgy pusztul el a síkság is: az Úr határozott így!
Jeremiás könyve|48|9|Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük.
Jeremiás könyve|48|10|[Legyen átkozott, aki az Úr művén hanyagul munkál kodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől!]
Jeremiás könyve|48|11|Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edényből a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megőrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt.
Jeremiás könyve|48|12|Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor csapolókat küldök ellene, hogy megcsapolják; azok majd kiürítik edényeiket és darabokra törik korsóit.
Jeremiás könyve|48|13|Akkor Moáb úgy megszégyenül Kámos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette.
Jeremiás könyve|48|14|Hogyan mondhatjátok: "Hősök vagyunk, harcban megedzett férfiak"?
Jeremiás könyve|48|15|Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják.
Jeremiás könyve|48|16|Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása.
Jeremiás könyve|48|17|Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: Hogy összetört az erős jogar, a dicsőséges pálca!
Jeremiás könyve|48|18|Szállj le dicsőségedből, s ülj le a sárba, Dibon leánya, aki még biztonságban érzed magad: Moáb elpusztítója már felvonult ellened, hogy feldúlja erődeidet.
Jeremiás könyve|48|19|Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tőle: Mi történt?
Jeremiás könyve|48|20|Szétszórták Moábot, szégyent vallott. Jajgassatok és ordítsatok, hirdessétek az Arnon mentén: Elpusztult Moáb!
Jeremiás könyve|48|21|Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot,
Jeremiás könyve|48|22|Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot,
Jeremiás könyve|48|23|Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont,
Jeremiás könyve|48|24|Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol.
Jeremiás könyve|48|25|Levágták Moáb szarvát; összetörték karját.
Jeremiás könyve|48|26|Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is.
Jeremiás könyve|48|27|Nemde te is csúfot űztél Izraelből? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded?
Jeremiás könyve|48|28|Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói. Legyetek olyan, mint a galamb, amely fészkét a sziklahasadék falába rakja.
Jeremiás könyve|48|29|Hallottunk Moáb gőgjéről, rettenetes kevélységéről. Micsoda felfuvalkodás! Micsoda gőg és kérkedés! Mennyire elbizakodott a szíve!
Jeremiás könyve|48|30|Jól ismerem vakmerő gőgjét - mondja az Úr -, ismerem üres dicsekvését s minden hiábavaló tettét.
Jeremiás könyve|48|31|Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait.
Jeremiás könyve|48|32|Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szőleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító.
Jeremiás könyve|48|33|Eltűnt a vígság és az öröm Moáb földjéről. Nincs többé bor a sajtókban; a szőlőtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörő örömnek hangja.
Jeremiás könyve|48|34|Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak.
Jeremiás könyve|48|35|Mindenkit kipusztítok Moábban - mondja az Úr -, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon.
Jeremiás könyve|48|36|Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy.
Jeremiás könyve|48|37|Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípőt szőrruha övez.
Jeremiás könyve|48|38|Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|48|39|Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára.
Jeremiás könyve|48|40|Mert ezt mondja az Úr: [Nézzétek, úgy repül, mint a sas, és Moáb felett suhogtatja szárnyait.]
Jeremiás könyve|48|41|A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. [És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez.]
Jeremiás könyve|48|42|Elpusztul hát Moáb, megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen ágaskodott.
Jeremiás könyve|48|43|Rettegés, verem és tőr: ez vár rád Moáb lakója - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|48|44|Aki a rettegés elől menekül, verembe esik; aki kimászik a veremből, az tőrbe esik; Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom, ha eljön majd bűnhődésének esztendeje - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|48|45|Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülők. De tűz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét.
Jeremiás könyve|48|46|Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kámos népe! Mert fiaid fogságba estek, a lányaid meg rabságba.
Jeremiás könyve|48|47|De a végső napokban jóra fordítom Moáb sorsát - mondja az Úr. Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.
Jeremiás könyve|49|1|Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban?
Jeremiás könyve|49|2|Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tűz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|49|3|Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szőrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és főembereivel együtt.
Jeremiás könyve|49|4|Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élő lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: "Ugyan ki mer megtámadni?"
Jeremiás könyve|49|5|De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyűjti egybe menekültjeidet.
Jeremiás könyve|49|6|[De aztán majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát - mondja az Úr.]
Jeremiás könyve|49|7|Edom felől ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük?
Jeremiás könyve|49|8|Fussatok, meneküljetek! Rejtőzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem.
Jeremiás könyve|49|9|Ha szüretelők törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik.
Jeremiás könyve|49|10|Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtőzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább. Szomszédai közül egyik sem mondja:
Jeremiás könyve|49|11|Hagyd rám árváidat, majd gondot viselek rájuk; bízzanak bennem özvegyeid!
Jeremiás könyve|49|12|Mert ezt mondja az Úr: Ha azok, akik meg sem érdemelték, hogy kiigyák a kelyhet, mégis kiitták, akkor te hogyan maradhatnál büntetlenül? Bizony, nem maradhatsz büntetlenül, hanem neked is ki kell innod.
Jeremiás könyve|49|13|Mert saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy borzalom, gyalázat, pusztulás és átok lesz Boszra, sőt örökre rommá válik összes többi városa is.
Jeremiás könyve|49|14|Üzenetet kaptam az Úrtól, elküldte követét a nemzetekhez: "Gyűljetek egybe, vonuljatok fel e nép ellen, szálljatok harcba vele!"
Jeremiás könyve|49|15|Mert kicsivé teszlek a népek között, megvetetté az emberek körében.
Jeremiás könyve|49|16|Fölfuvalkodottságod csalt meg téged, a te elbizakodott szíved. Ez vitt romlásba téged. Bár a sziklahasadékokban lakol, és elfoglaltad a dombok tetejét, ha olyan magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|49|17|Pusztasággá lesz Edom; aki csak elmegy mellette, megborzad, és csapásai láttán felszisszen.
Jeremiás könyve|49|18|És amint a felforgatott Szodomával, Gomorrával és szomszédaival történt, senki sem lakik ott többé - mondja az Úr -, senki sem telepszik meg ott újra.
Jeremiás könyve|49|19|Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el hirtelenül őket, és választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám, ki vonhatna felelősségre, és melyik pásztor állhat meg színem előtt?
Jeremiás könyve|49|20|Most tehát halljátok, mit határozott Edom felől az Úr; a tervet, amelyet kigondolt Temán lakói ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is szörnyülködnek.
Jeremiás könyve|49|21|Romlásuk zajára megrendül a föld; a Vörös-tengerig hallatszik kiáltásuk hangja.
Jeremiás könyve|49|22|Lám, aki fölemelkedik és száll, mint a sas, aki Boszra fölött suhogtatja szárnyait! És Edom harcosainak szíve azon a napon hasonló lesz a vajúdó asszony szívéhez.
Jeremiás könyve|49|23|Damaszkusz ellen: Kétségbe van esve Hamat, s vele együtt Arpád, mert igen rossz hírt hallottak. Szívük remeg a félelemtől, s nem tud megnyugodni.
Jeremiás könyve|49|24|Damaszkusz erejét vesztette s menekülni készül; rémület fojtogatja, [szorongás és fájdalom vett erőt rajta, mint a vajúdó asszonyon].
Jeremiás könyve|49|25|Milyen elhagyatott a híres város, az egykor oly vidám város!
Jeremiás könyve|49|26|Bizony, elesnek majd utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja a Seregek Ura.
Jeremiás könyve|49|27|Tüzet gyújtok Damaszkusz falain belül, amely megemészti Ben-Hadad palotáit.
Jeremiás könyve|49|28|Kedár ellen és Hacor országa felől, amelyet megvert Nebukadnezár, Babilon királya, ezt mondja az Úr: Rajta! Vonuljatok fel Kedár ellen, irtsátok ki kelet fiait.
Jeremiás könyve|49|29|Sátraik és nyájaik essenek zsákmányul, szőnyegeik és minden holmijuk ugyanúgy. Elhajtják majd tevéiket és ezt kiáltják oda nekik: "Rémület mindenfelől!"
Jeremiás könyve|49|30|Meneküljetek! Amilyen gyorsan tudtok, rejtőzzetek el, Hacor lakói! - mondja az Úr. Mert Nebukadnezár tervet eszelt ki ellenetek; kigondolta ellenetek merényletét:
Jeremiás könyve|49|31|"Rajta! Vonuljatok fel a gondtalan nép ellen, amely nyugodtan lakik földjén. Nincsenek sem kapui, sem zárai, elhagyatott helyen lakik.
Jeremiás könyve|49|32|Tevéi zsákmánnyá lesznek, számtalan juha prédává." Szélnek szórom majd őket, szerteszét a nyírott halántékúakat. Minden oldalról bajt hozok rájuk - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|49|33|Hacor így sakálok tanyájává lesz, örökös pusztasággá. Senki sem lakik ott többé, és nem telepszik meg rajta újra.
Jeremiás könyve|49|34|Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához Elám felől, Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején.
Jeremiás könyve|49|35|Ezt mondja a Seregek Ura: Nézd, összetöröm Elám íját, erejének forrását.
Jeremiás könyve|49|36|Rászabadítom Elámra a négy szelet, az ég négy tája felől. És szélnek szórom az elamitákat, úgyhogy nem lesz olyan nép, ahová el nem jutnak Elám menekültjei.
Jeremiás könyve|49|37|Megremegtetem Elámot ellenségei előtt; azok előtt, akik életére törnek. Rájuk hozom a veszedelmet, izzó haragomat. Karddal veszem őket üldözőbe, amíg csak mind meg nem semmisülnek.
Jeremiás könyve|49|38|Felállítom Elámban trónomat, és kiirtom onnan a királyt meg a fejedelmeket - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|49|39|De a végső napokban jóra fordítom Elám sorsát - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|50|1|Ezt az ítéletet mondta ki az Úr Babilon ellen, a káldeusok országa ellen, Jeremiás próféta szavával.
Jeremiás könyve|50|2|Hirdessétek ezt a nemzetek között és hangoztassátok; ne titkoljátok el, hanem mondjátok: "Babilont elfoglalták; Bel szégyent vallott, letaszították Merodákot. [Bálványai mind megszégyenültek, faragott képeit letaszították.]"
Jeremiás könyve|50|3|Mert felvonul ellene északról egy nép, hogy országát pusztasággá tegye; senki sem lakik benne többé, ember és állat elmenekül, eltűnik onnét.
Jeremiás könyve|50|4|Azokban a napokban és abban az időben Izrael fiai visszatérnek. Sírva jönnek majd meg, az Urat, az ő Istenüket keresve.
Jeremiás könyve|50|5|Megkérdezik a Sionba vezető utat, és arrafelé fordítják arcukat. "Gyertek - mondják -, csatlakozzunk az Úrhoz, örökkévaló szövetségben, amelyet feledés soha nem boríthat."
Jeremiás könyve|50|6|Elveszett juhnyáj volt az én népem; pásztorai félrevezették és bujdosni hagyták a hegyekben; hegyről halomra vándoroltak, s megfeledkeztek tanyájukról.
Jeremiás könyve|50|7|Aki csak rájuk talált, emésztette őket. Ellenségeik így szóltak: "Mi nem vagyunk hibásak; azért történt ez velük, mert vétkeztek az Úr ellen, aki az igazság legelője és atyáik reménysége."
Jeremiás könyve|50|8|Vonuljatok ki Babilonból, a káldeusok országából! Menjetek! Tegyetek úgy, mint a kosok, legyetek a nyáj vezérei.
Jeremiás könyve|50|9|Nézzétek, magam bujtok fel egy sereg hatalmas népet Babilon ellen. El is jönnek észak földjéről, csatasorba állnak ellene és elfoglalják. Nyilaik a győztes harcoshoz lesznek hasonlók, aki nem üres kézzel tér haza.
Jeremiás könyve|50|10|Káldea akkor prédává lesz; zsákmányolói kedvükre kifosztják.
Jeremiás könyve|50|11|Csak örüljetek, csak tomboljatok, ti, akik kifosztottátok örökrészemet! Csak ugrándozzatok, mint a szilaj borjak a füvön, és nyerítsetek, mint a mének!
Jeremiás könyve|50|12|Anyátokat rettentő szégyen érte, megszégyenült, aki szült benneteket. Igen, utolsóvá lett a népek között, pusztává, parlaggá, sivataggá!
Jeremiás könyve|50|13|Az Úr haragja miatt nem lesz többé lakója, hanem kihalt pusztasággá válik. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad, és felszisszen ennyi csapás láttán.
Jeremiás könyve|50|14|Sorakozzatok fel Babilon ellen, körös-körül, mindnyájan, ti íjászok! Lőjetek! Ne kíméljétek a nyilat!
Jeremiás könyve|50|15|Hallassatok csatakiáltást mindenfelől! Lám, megadja magát! Bástyái leomlanak, falai romba dőlnek. Ez az Úr bosszúja: Álljatok bosszút rajta! Ahogy ő bánt másokkal, úgy bánjatok vele!
Jeremiás könyve|50|16|Irtsátok ki Babilonból a magvetőt, és azt is, aki sarlót fog aratás idején. A pusztító kard elől menekülve térjen vissza mindenki népéhez, és fusson haza a maga országába.
Jeremiás könyve|50|17|Izrael elszéledt nyáj volt, oroszlánok kergették széjjel. Először Asszíria királya evett belőle;
Jeremiás könyve|50|18|aztán Nebukadnezár, Babilon királya rágta le csontjait. Ezért mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Most hát megbüntetem Babilon királyát és országát, amint annak idején megbüntettem Asszíria királyát.
Jeremiás könyve|50|19|De Izraelt visszavezetem legelőire, hogy legelésszen a Kármelen és Básánban, és jóllakjék Efráim hegyein meg Gileádban.
Jeremiás könyve|50|20|Azokban a napokban és abban az időben hiába keresik Izrael gonoszságát, nem lesz sehol; hiába, Júda vétkeit nem találják többé. Mert akiket meghagyok, azoknak megbocsátok.
Jeremiás könyve|50|21|"Vonulj fel Merataim földjére, vonulj fel ellene, és Pekód lakói ellen! Üldözd őket, forgasd jól a kardot, tedd teljessé pusztulásukat - mondja az Úr. Tedd meg mind, amit parancsoltam!"
Jeremiás könyve|50|22|Csatazaj tölti be az országot, és rettenetes a pusztulás.
Jeremiás könyve|50|23|Hogy összetörték és összezúzták az egész föld kalapácsát! Mekkora borzalommá lett Babilon a népek között!
Jeremiás könyve|50|24|Csapdát állítottak neked, s te beleestél, anélkül, hogy észrevetted volna. Utolértek és megragadtak, mert az Úr ellen próbáltál harcba szállni.
Jeremiás könyve|50|25|Az Úr megnyitotta fegyvertárát, és előhozta haragjának fegyvereit. Mert az Úrnak, az Istennek műve az, ami most a káldeusok földjén végbemegy.
Jeremiás könyve|50|26|"Zúduljatok rá egytől egyig; nyissátok ki magtárait. Halmozzátok fel a zsákmányt, mint a gabonát, rakásba, vessétek átok alá: ne maradjon belőle semmi!
Jeremiás könyve|50|27|Irtsátok ki minden bikáját, a vágóhídra velük! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, megfenyítésük ideje!"
Jeremiás könyve|50|28|Már hallatszik azok hangja, akik Babilonból elmenekültek, és eljöttek, hogy hirdessék a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját.
Jeremiás könyve|50|29|Hívjátok össze az íjászokat Babilon ellen! Mindnyájan, akik kifeszítitek az íjat, vegyétek körül, és ne hagyjátok, hogy elmeneküljön. Fizessetek meg neki, úgy, amint megérdemli; bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal. Fizessetek meg neki, amiért arcátlanul viselkedett az Úrral, Izrael Szentjével szemben.
Jeremiás könyve|50|30|Igen, elesnek utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|50|31|Most ellened fordulok, "arcátlanság" - mondja az Úr, a Seregek Istene. Eljött a napod, elérkezett megfenyítésed ideje.
Jeremiás könyve|50|32|Az "arcátlanság" meginog, sőt összerogy, senki sem lesz, aki fölemelje. Tüzet gyújtok majd városaiban, s az megemészt mindent körülötte.
Jeremiás könyve|50|33|A Seregek Ura mondja: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai; akik fogságba hurcolták, erős kézben tartják, és nem akarják őket szabadon bocsátani.
Jeremiás könyve|50|34|De erős a szabadítójuk: a "Seregek Ura" a neve, ő karolta fel ügyüket. Ő hoz békességet a földre, de rettegést is Babilon lakóira.
Jeremiás könyve|50|35|Kardot a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire!
Jeremiás könyve|50|36|Kardot jósaira, hogy eszüket veszítsék, kardot harcosaira, hogy reszkessenek!
Jeremiás könyve|50|37|Kardot a benne lakó népekre, hogy asszonyokhoz váljanak hasonlóvá! Kardot a kincseire, hogy zsákmányul essenek!
Jeremiás könyve|50|38|Kardot a vizeire, hadd száradjanak ki! Mert bálványok földje az, és lakói a bálványok miatt elvesztették józan eszüket.
Jeremiás könyve|50|39|Ezért vadmacskák és sakálok tanyáznak majd benne, és struccok találnak ott pihenőhelyet. Nem fogják lakni soha többé, nem építik föl nemzedékről nemzedékre.
Jeremiás könyve|50|40|Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát, szomszédos városaival együtt - mondja az Úr -, úgy nem lakik ott többé ember, nem telepszik le senki a földjén.
Jeremiás könyve|50|41|Egy nép közeledik északról, egy hatalmas nemzet; a föld végső határairól harcos királyok indulnak útnak.
Jeremiás könyve|50|42|Íjat és lándzsát ragadnak, kegyetlenek és könyörtelenek. Lármájuk, mint a tenger zúgása. Lóra kapnak, és mind készen állnak a harcra, ellened, Babilon leánya.
Jeremiás könyve|50|43|Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
Jeremiás könyve|50|44|Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el őket hirtelenül, s a választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám? Ki vonhatna felelősségre? És melyik pásztor állhat meg a színem előtt?
Jeremiás könyve|50|45|Most hát halljátok, mit határozott az Úr Babilon felől; és a tervet, amit kigondolt a káldeusok országa ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is elszörnyednek.
Jeremiás könyve|50|46|Babilon elestének zajára megrendül a föld, és jajszavát hallani fogják a népek között.
Jeremiás könyve|51|1|Ezt mondja az Úr: Íme, pusztító szelet támasztok Leb-Kamai ellen;
Jeremiás könyve|51|2|és gabonaszórókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák. Igen, mindenfelől ellene fordulnak majd nyomorúsága napján.
Jeremiás könyve|51|3|Vonja fel ott íját az íjász, és öltse fel páncélját a páncélos. Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak, inkább irtsátok ki egész seregét!
Jeremiás könyve|51|4|Elhullnak a halálra sebzettek a káldeusok földjén, és Babilon utcáin azok, akiket utólér a kard.
Jeremiás könyve|51|5|Meneküljetek el Babilonból, [ki-ki mentse az életét]! Ne pusztuljatok el ti is, amikor bűnhődik! Mert eljött az Úr bosszújának ideje: és érdeme szerint megfizet neki.
Jeremiás könyve|51|6|Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak.
Jeremiás könyve|51|7|Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. Jajgassatok miatta! Sebeire hozzatok balzsamot, hátha meggyógyul.
Jeremiás könyve|51|8|"Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban; hagyjuk hát magára, s menjünk haza, ki-ki a maga országába." Igen, ítélete az egekig hatol, elér egészen a felhőkig.
Jeremiás könyve|51|9|Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat. Gyertek hát, hirdessük a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek műveit!
Jeremiás könyve|51|10|Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért.
Jeremiás könyve|51|11|Babilon falai ellen emeljetek zászlót! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őröket! Hagyjatok ott embereket hátvédül! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit kimondott Babilon lakói ellen.
Jeremiás könyve|51|12|Te, aki a nagy vizek mellett lakol és gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, véget ért számodra a rablás ideje.
Jeremiás könyve|51|13|Mert a Seregek Ura megesküdött saját magára: még ha annyi emberrel töltenélek meg is, mint a sáska, a csatakiáltás akkor is felzúg ellened.
Jeremiás könyve|51|14|Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket.
Jeremiás könyve|51|15|Amikor megszólal mennydörgő hangja, a vizek zúgása felel rá az égen. Fölemeli a felhőket a föld széleiről, villámokat szór a zivatarhoz, és elővezeti tárházaiból a szeleket.
Jeremiás könyve|51|16|Ennek láttán elnémul minden ember, mert nem foghatja fel. Szégyenkezik az ércöntő is a bálvány miatt, mert képmásai csak hiábavalóságok, lélegzet sincs bennük.
Jeremiás könyve|51|17|Semmiségek, nevetséges dolgok, elvesznek mind, ha elérkezik megfenyítésük napja.
Jeremiás könyve|51|18|Nem mérhető hozzájuk "Jákob osztályrésze": Mert ő az, aki mindent alkotott, és Izrael a törzs, amely az ő öröksége. A "Seregek Ura" a neve.
Jeremiás könyve|51|19|Kalapácsom voltál; harci fegyverem. Népeket zúztam veled össze, és országokat dúltam fel.
Jeremiás könyve|51|20|Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót.
Jeremiás könyve|51|21|Összezúztam veled férfit és nőt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont.
Jeremiás könyve|51|22|Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetőt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket.
Jeremiás könyve|51|23|De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|51|24|Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye - mondja az Úr -, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek.
Jeremiás könyve|51|25|Nem vesznek belőled többé szegletkövet, sem alaphoz való követ. Mert romhalmazzá leszel mindörökre - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|51|26|Tűzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elő a lovasságot, mint fullánkos sáskát.
Jeremiás könyve|51|27|Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Médea királyát, kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt.
Jeremiás könyve|51|28|Akkor megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét.
Jeremiás könyve|51|29|Babilon harcosai abbahagyták a harcot, visszavonultak erődeikbe; odalett a vitézségük, és asszonyokhoz váltak hasonlóvá. Házait felgyújtották, kapuit összetörték.
Jeremiás könyve|51|30|Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát,
Jeremiás könyve|51|31|és elfoglalták az átkelő helyeket; felgyújtották a nádasokat, és a harcosok rémületbe estek.
Jeremiás könyve|51|32|Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérűhöz, amelyet jól megtapostak. Már csak egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje.
Jeremiás könyve|51|33|Megevett, lenyelt Nebukadnezár Babilon királya, aztán félredobott, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint valami szörnyeteg; megtöltötte gyomrát legjobb falatjaimmal.
Jeremiás könyve|51|34|A rajtam esett erőszakért s minden szenvedésemért, bűnhődjék Babilon! - mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! - mondja Jeruzsálem.
Jeremiás könyve|51|35|Ezért ezt mondja az Úr: Nézd, magam vettem kezembe ügyedet, hogy biztosítsalak: bosszút állok érted. Kiszárítom folyamát és elapasztom forrásait.
Jeremiás könyve|51|36|Romhalmazzá teszem Babilont, sakálok tanyájává, borzalommá és gúny tárgyává, lakatlan pusztasággá.
Jeremiás könyve|51|37|Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek.
Jeremiás könyve|51|38|Lázas szomjúság gyötri őket? Majd italt készítek nekik, és addig itatom őket, míg le nem részegednek. Bizony, örökké tartó álomba merülnek, amelyből nem lesz ébredés soha - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|51|39|Úgy viszem őket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt.
Jeremiás könyve|51|40|Hogyan? Hát elfoglalták s meghódították az egész világ büszkeségét? Mi az? Hát Babilon borzalommá lett az összes nép előtt?
Jeremiás könyve|51|41|Feltámadt a tenger Babilon ellen hullámainak özöne elborította.
Jeremiás könyve|51|42|Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta.
Jeremiás könyve|51|43|Megbüntetem Bélt Babilonban; kiragadom szájából azt, amit lenyelt. A jövőben nem tódulnak hozzá mindenfelől a népek. Leomlottak Babilon falai.
Jeremiás könyve|51|44|Menjetek ki belőle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elől!
Jeremiás könyve|51|45|De azért ne remegjen félelemtől a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektől, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erőszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat.
Jeremiás könyve|51|46|Igen, eljön az idő, amikor meglátogatom Babilon bálványait. Egész országa megszégyenül akkor, és minden lakója elhull halálra sebzetten.
Jeremiás könyve|51|47|Akkor örömtől ujjong majd Babilonon az ég és a föld, és minden ami bennük van; mert észak felől felvonulnak ellene pusztítói - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|51|48|A maga idején el kell esnie Babilonnak, azok miatt, akiket megöltek Izraelben. Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek, akiket lemészároltak a földön.
Jeremiás könyve|51|49|Ti, akik megmenekültetek a kardtól: gyertek ki onnét, meg se álljatok! Gondoljatok az Úrra abban a távoli országban, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!
Jeremiás könyve|51|50|Hogy szégyenkeztünk, amikor hallottuk a gyalázatot! Arcunkat szégyenpír borította. Mert idegenek léptek be az Úr templomának szentélyébe.
Jeremiás könyve|51|51|De lám, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor megfenyítem bálványait, és egész országában sebesültek hörögnek.
Jeremiás könyve|51|52|Ha Babilon az égig emelkedik is, és még jobban megerősíti is tornyos fellegvárát: akkor is rátörnek parancsomra pusztítói - mondja az Úr.
Jeremiás könyve|51|53|Halljátok a kiáltást Babilon felől, a pusztulás zaját a káldeusok földjéről?
Jeremiás könyve|51|54|Maga az Úr pusztítja el Babilont, ő vet benne véget a nagy lármának; még ha úgy zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és messze hangzik is harsogó szavuk.
Jeremiás könyve|51|55|Pusztító söpör végig Babilon földjén, harcosai fogságba jutnak, nyilai összetörnek. Igen, a visszafizetés Istene az Úr, s biztosan megfizet.
Jeremiás könyve|51|56|Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak.
Jeremiás könyve|51|57|Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles falait földig lerombolják; büszke kapui meg tűz martalékává lesznek. Így lesz semmivé mind, amiért a népek fáradoztak; és tűzben enyészik el a népek műve.
Jeremiás könyve|51|58|Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Machszeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt.
Jeremiás könyve|51|59|Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak.
Jeremiás könyve|51|60|Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat.
Jeremiás könyve|51|61|Majd ezt mondd: "Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre."
Jeremiás könyve|51|62|Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe
Jeremiás könyve|51|63|ezekkel a szavakkal: "Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!" Eddig tartanak Jeremiás szavai.
Jeremiás könyve|52|1|Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamitálnak hívták, s a libnai Jeremiásnak volt a lánya.
Jeremiás könyve|52|2|Cidkija azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan Jojakim tette.
Jeremiás könyve|52|3|Az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg végül el nem vetette őket színe elől. Cidkija fellázadt Babilon királya ellen.
Jeremiás könyve|52|4|Uralkodásának 9. évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján felvonult Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege Jeruzsálem ellen; aztán tábort ütött a várossal szemben és körülvette sánccal.
Jeremiás könyve|52|5|A város ostroma Cidkija király 11. esztendejéig tartott.
Jeremiás könyve|52|6|A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján, amikor az éhínség már úgy elhatalmasodott a városban, hogy kenyere sem volt a népnek,
Jeremiás könyve|52|7|az ellenség rést ütött a város falán. Erre a király a sötétség leple alatt futásnak eredt, és elmenekült a városból harcosaival együtt a két kőfal között levő kapun át, amely közel van a királyi kerthez. A káldeusok ugyan ott táboroztak a város körül, de azért elmenekültek Araba felé.
Jeremiás könyve|52|8|Ám a káldeusok serege üldözőbe vette a királyt, és utol is érte Cidkiját a jerikói síkságon, ahol csapatai mind cserbenhagyták.
Jeremiás könyve|52|9|Akkor foglyul ejtették a királyt, és elvitték a Hamat földjén levő Riblába Babilon királya elé.
Jeremiás könyve|52|10|Az ott ítéletet tartott fölötte. Az történt, hogy Babilon királya megölette Cidkija fiait apjuk szeme láttára; sőt Júda összes főemberét is halálra adta Riblában.
Jeremiás könyve|52|11|Aztán megvakította Cidkiját, majd bilincsbe verve elvitette Babilon királya Babilonba, s halála napjáig fogságban tartotta.
Jeremiás könyve|52|12|Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján - ez Nebukadnezár babiloni király 19. esztendejében történt - Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, aki a babiloni király közvetlen környezetéhez tartozott, eljött Jeruzsálembe.
Jeremiás könyve|52|13|Felgyújtotta az Úr templomát, a királyi palotát és Jeruzsálem minden házát.
Jeremiás könyve|52|14|A káldeus sereg meg, amely a testőrség parancsnokával volt, körös-körül lerombolta Jeruzsálem falait.
Jeremiás könyve|52|15|Akkor Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka fogságba hurcolta a város életben hagyott lakosságának maradékát, aztán a babiloni királyhoz átszökött szökevényeket és a kézműveseket.
Jeremiás könyve|52|16|Csak a föld szegényeiből hagyott otthon Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka néhány szőlőművest és szántóvetőt.
Jeremiás könyve|52|17|A káldeusok aztán összetörték az Úr templomának bronzoszlopait meg az üstlábakat és az Úr templomában lévő bronzmedencét. A bronzukat mind elvitték Babilonba.
Jeremiás könyve|52|18|Elvitték a serpenyőket, a lapátokat, a késeket, a hintőket, a tartókat, azaz minden bronzból való fölszerelést, amelyet az istentisztelethez használtak.
Jeremiás könyve|52|19|A testőrség parancsnoka elvitte még az aranyból és ezüstből készült csészéket, füstölőket, hintőket, serpenyőket, mécstartókat, tálakat és kelyheket is.
Jeremiás könyve|52|20|Ami pedig a két oszlopot, az egyetlen medencét, a medencét tartó tizenkét bronzbikát és az üstlábakat illeti, amelyeket még Salamon készíttetett az Úr temploma számára, meg sem lehetett mérni ezeknek a bronzból való tárgyaknak a súlyát.
Jeremiás könyve|52|21|Az oszlopok közül egy-egy 18 könyök magas volt; 12 könyök volt a kerülete; a vastagsága négyujjnyi, s belül üres volt.
Jeremiás könyve|52|22|Felette oszlopfő állt; ennek magassága 5 könyöknyi volt. Az oszlopfőt bronzból való fonadék és gránátalmák vették körül. Ugyanilyen volt a második oszlop is.
Jeremiás könyve|52|23|Kilencvenhat gránátalma csüngött róluk; a fonadékot körülvevő gránátalmák száma összesen száz volt.
Jeremiás könyve|52|24|A testőrség parancsnoka Szeraja főpapot meg Cefanja másodpapot és a három kapuőrt is fogságba hurcolta.
Jeremiás könyve|52|25|Foglyul ejtette a városban azt az udvari tisztet is, aki a harcosok parancsnoka volt; aztán hetet a király személyes barátai közül, akiket még a városban talált: a seregek parancsnokának titkárát, aki a katonák számbavételéért felelt; és még más hatvan előkelő embert is, akik a városban voltak.
Jeremiás könyve|52|26|Ezeket Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka elfogta és Babilon királya elé vitte, Riblába,
Jeremiás könyve|52|27|és Riblában, Hamat földjén Babilon királya megölette őket. Így történt tehát Júda elhurcolása saját földjéről.
Jeremiás könyve|52|28|Azoknak a száma, akiket Nebukadnezár elhurcolt, a következő: a 7. esztendőben háromezer-huszonhárom júdait,
Jeremiás könyve|52|29|Nebukadnezár 18. esztendejében nyolcszázharminckét személyt hurcoltak el Jeruzsálemből.
Jeremiás könyve|52|30|Nebukadnezár 23. évében Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka hétszáznegyvenöt júdait hurcolt el. Összesen tehát négyezer-hatszáz személyt.
Jeremiás könyve|52|31|De Jojachin, Júda királya fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján az történt, hogy Evil-Merodach, Babilon királya trónra lépésének évében megkegyelmezett Jojachinnak, Júda királyának, és szabadon bocsátotta börtönéből.
Jeremiás könyve|52|32|Barátságosan bánt vele, és királyi székét a többi királyi széke fölé helyezte, akik ott voltak nála Babilonban.
Jeremiás könyve|52|33|Így hát Jojachin levetette rabruháját, és élete további folyamán mindennap a királyi asztalnál étkezett.
Jeremiás könyve|52|34|Ellátásáról élete hátralevő részében, egészen holta napjáig napról napra a babiloni király gondoskodott.
Jób könyve|1|1|Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat.
Jób könyve|1|2|Hét fia és három lánya született.
Jób könyve|1|3|Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde. Így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál.
Jób könyve|1|4|Fiai vendégséget szoktak rendezni: ki-ki a saját házában, a rá eső napon. Ilyenkor üzentek és három nővérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak ők is velük.
Jób könyve|1|5|Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindegyikükért. Így gondolkodott ugyanis: "Hátha vétkeztek gyermekeim és szívükben káromolták Istent." Így járt el Jób minden alkalommal.
Jób könyve|1|6|Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük.
Jób könyve|1|7|Az Úr így szólt a sátánhoz: "Honnét kerülsz ide?" A sátán ezt felelte az Úrnak: "Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta."
Jób könyve|1|8|Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: "Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat."
Jób könyve|1|9|A sátán azt válaszolta az Úrnak: "Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób?
Jób könyve|1|10|Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön.
Jób könyve|1|11|Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!"
Jób könyve|1|12|Az Úr erre azt mondta a sátánnak: "Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed." Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől.
Jób könyve|1|13|Egyik nap (Jób) fiai és lányai legidősebb bátyjuk házában lakomát tartottak és bort ittak.
Jób könyve|1|14|Ekkor hírhozó érkezett Jóbhoz és így szólt: "A marhák szántottak, a szamarak meg mellettük legelésztek.
Jób könyve|1|15|De rajtuk ütöttek a szabeusok és elrabolták őket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Jób könyve|1|16|Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: "Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Jób könyve|1|17|Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt mondta: "A kaldeusok három rajba álltak, megtámadták és elhajtották a tevéket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Jób könyve|1|18|Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és szólt: "Fiaid és lányaid lakomát tartottak és bort ittak legidősebb bátyjuk házában.
Jób könyve|1|19|Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra és mind meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Jób könyve|1|20|Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott.
Jób könyve|1|21|Így szólt: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!"
Jób könyve|1|22|Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen.
Jób könyve|2|1|Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is.
Jób könyve|2|2|Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: "Honnét kerülsz ide?" A sátán azt felelte az Úrnak: "Szerte bebarangoltam a földet és kószáltam rajta."
Jób könyve|2|3|Erre az Úr megkérdezte a sátánt: "Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!"
Jób könyve|2|4|A sátán ezt válaszolta az Úrnak: "Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van.
Jób könyve|2|5|Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!"
Jób könyve|2|6|Ekkor az Úr azt mondta a sátánnak: "Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!"
Jób könyve|2|7|A sátán eltávozott az Úr színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig.
Jób könyve|2|8|Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát.
Jób könyve|2|9|A felesége meg így beszélt hozzá: "Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent és halj meg!"
Jób könyve|2|10|Ő azonban így válaszolt neki: "Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?" Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával.
Jób könyve|2|11|Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifáz Temánból, Bildád Suachból és Cofár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják.
Jób könyve|2|12|Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat és hamut szórtak a fejükre.
Jób könyve|2|13|Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.
Jób könyve|3|1|Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját.
Jób könyve|3|2|Így szólt:
Jób könyve|3|3|Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: "Fiú fogantatott."
Jób könyve|3|4|Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye!
Jób könyve|3|5|Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség!
Jób könyve|3|6|Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának!
Jób könyve|3|7|Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást!
Jób könyve|3|8|Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a leviatánt ingerelni tudják!
Jób könyve|3|9|Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét!
Jób könyve|3|10|Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől.
Jób könyve|3|11|Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem?
Jób könyve|3|12|Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket?
Jób könyve|3|13|Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna.
Jób könyve|3|14|A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak.
Jób könyve|3|15|Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel.
Jób könyve|3|16|Mint koraszülött, akit mielőtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott.
Jób könyve|3|17|Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak.
Jób könyve|3|18|Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja.
Jób könyve|3|19|Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától.
Jób könyve|3|20|Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet?
Jób könyve|3|21|Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset.
Jób könyve|3|22|Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának.
Jób könyve|3|23|Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt?
Jób könyve|3|24|Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom.
Jób könyve|3|25|Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett.
Jób könyve|3|26|Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.
Jób könyve|4|1|Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz:
Jób könyve|4|2|Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót?
Jób könyve|4|3|Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erőt adtál.
Jób könyve|4|4|Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad.
Jób könyve|4|5|Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütődsz, hogy terád is rád került a sor?
Jób könyve|4|6|Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni?
Jób könyve|4|7|Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás?
Jób könyve|4|8|Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak.
Jób könyve|4|9|Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket.
Jób könyve|4|10|Ordít az oroszlán, bömböl a nősténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát.
Jób könyve|4|11|Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nőstény kölykei szétszélednek.
Jób könyve|4|12|Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását.
Jób könyve|4|13|Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre,
Jób könyve|4|14|félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom.
Jób könyve|4|15|Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála.
Jób könyve|4|16|Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem előtt, és hallottam suttogó beszédét:
Jób könyve|4|17|Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt?
Jób könyve|4|18|Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót.
Jób könyve|4|19|Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét?
Jób könyve|4|20|Reggeltől estéig tönkreveri őket, eltűnnek örökre, és ki gondol rájuk?
Jób könyve|4|21|Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.
Jób könyve|5|1|Emeld föl hangodat! Ki ad feleletet? Melyik szenthez akarsz folyamodni?
Jób könyve|5|2|Valóban, bosszúság marja az együgyűt, halálba kergeti haragja a balgát.
Jób könyve|5|3|Láttam, hogy egy bolond gyökeret vert, de hirtelen átok szállt a tanyájára.
Jób könyve|5|4|Fiai messze estek a jóléttől, a kapunál elnyomják őket, nincs védelmezőjük.
Jób könyve|5|5|Amit learatnak, éhezők eszik meg, merthogy elragadja az Úr foguk elől, s szomjasok kapkodnak a javaik után.
Jób könyve|5|6|Sohasem a földből sarjad elő a baj, nem a szántóföldön terem a szenvedés.
Jób könyve|5|7|Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magasságot.
Jób könyve|5|8|De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném.
Jób könyve|5|9|Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma.
Jób könyve|5|10|Ő ad esőt a föld színére, és vízzel öntözi a tágas mezőket.
Jób könyve|5|11|Föl tudja emelni a megalázottakat, és jólétet ad a szomorkodóknak.
Jób könyve|5|12|A ravaszok terveit mind keresztülhúzza, üzelmeiket meghiúsítja.
Jób könyve|5|13|A bölcseket befogja saját csapdájukba, kudarccal végződik az álnokok terve.
Jób könyve|5|14|Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna.
Jób könyve|5|15|Az elesettet megmenti szájuk hatalmától és a szegényt az erősek karjától.
Jób könyve|5|16|A szegénynek így reménysége támad, a gonoszság kénytelen befogni a száját.
Jób könyve|5|17|Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddő szavát!
Jób könyve|5|18|Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze.
Jób könyve|5|19|Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni.
Jób könyve|5|20|Hogyha éhezel is, megment a haláltól, háborús időkben kardnak hatalmától.
Jób könyve|5|21|Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, ha rabló közelít, akkor sem kell félned.
Jób könyve|5|22|Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned.
Jób könyve|5|23|Hisz a mezőn a kő szövetséges társad, és a mező vadja békében él veled.
Jób könyve|5|24|Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt.
Jób könyve|5|25|Magzatod gyarapszik, magad tapasztalod, mint fűszál a földön, sokasodik sarjad.
Jób könyve|5|26|Mikor beérik életed, sírba szállsz, mint a búzakévét begyűjtik, ha érett.
Jób könyve|5|27|Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe!
Jób könyve|6|1|Jób ekkor válaszolt és így szólt:
Jób könyve|6|2|Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném,
Jób könyve|6|3|tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat.
Jób könyve|6|4|Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak.
Jób könyve|6|5|Ordít a vadszamár a kövér mezőben, takarmánya előtt bőg talán a bika?
Jób könyve|6|6|Lehet-e só nélkül enni, mi ízetlen, tojásfehérjének jó talán az íze?
Jób könyve|6|7|Irtózom még hozzányúlni is, betegségemben mégis ez az eledelem.
Jób könyve|6|8|Ó, ha teljesülhetne kívánságom, és Isten megadná, amit úgy szeretnék!
Jób könyve|6|9|Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne.
Jób könyve|6|10|Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát.
Jób könyve|6|11|De hol vegyek erőt végső kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam?
Jób könyve|6|12|Erős vagyok tán, olyan mint a szikla, talán kemény ércből jött létre a testem?
Jób könyve|6|13|Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva?
Jób könyve|6|14|Aki embertársával nem érez együtt, az az Úr félelmével is szakít.
Jób könyve|6|15|Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hűtlen patakoknak medre:
Jób könyve|6|16|mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja őket;
Jób könyve|6|17|a hőség idején aztán kiszáradnak, a nagy forróságban üres lesz a medrük.
Jób könyve|6|18|Letérnek az útról (értük) a karavánok, bolyongnak a pusztán, s ott lelik végüket.
Jób könyve|6|19|Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai.
Jób könyve|6|20|Reményük azonban csalódássá válik, mikor odaérnek, látják, becsapódtak.
Jób könyve|6|21|Ilyenek lettetek számomra most ti is: Látva nagy bajomat, féltek tőlem.
Jób könyve|6|22|Kértem-e tőletek: "Adjatok valamit, osszátok meg velem vagyonotok,
Jób könyve|6|23|szabadítsatok ki az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnok hatalmából!"?
Jób könyve|6|24|Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam.
Jób könyve|6|25|Őszinte beszédem kigúnyoljátok. Vajon mit bizonyít ócsárlástok?
Jób könyve|6|26|Csak korholásra gondoltok ki szavakat? A kétségbeesettnek szava olyan, mint a szél?
Jób könyve|6|27|Még az árvára is sorsot vetnétek, a barátotokat is elárvereznétek.
Jób könyve|6|28|Legyetek szívesek, forduljatok felém! Szemtől szemben biztos nem hazudom.
Jób könyve|6|29|Forduljatok felém, de hamisság nélkül! Forduljatok felém: igazam most is áll!
Jób könyve|6|30|Hazudik tán nyelvem? S az ínyem nem érezné-e a bűnt?
Jób könyve|7|1|Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait?
Jób könyve|7|2|Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja.
Jób könyve|7|3|Csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül.
Jób könyve|7|4|Már mikor lefekszem, kérdezem: "Mikor virrad?" És mihelyt fölkelek: "Mikor lesz már este?" Tele vagyok kínnal egész alkonyatig.
Jób könyve|7|5|Férgek lepik el testem, s a föld pora fedi. Összeaszalódik, s gennyezik a bőröm.
Jób könyve|7|6|Napjaim futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység.
Jób könyve|7|7|Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot.
Jób könyve|7|8|S a szem, amely most lát, soha többé nem lát, kereső szemeddel nem találsz, nem leszek.
Jób könyve|7|9|Mint felhő, tovaszáll, eltűnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt.
Jób könyve|7|10|Házába nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont.
Jób könyve|7|11|Ezért én sem türtőztetem számat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszoltam lelkemnek keservét.
Jób könyve|7|12|Tenger vagyok tán? Avagy tengeri szörny? Merthogy őrzésemre őrszemeket rendelsz.
Jób könyve|7|13|Ha arra gondolok: vigaszt ad fekvőhelyem, ágyam majd segít viselni kínomat,
Jób könyve|7|14|máris megijesztesz álmomban szörnyűmód, rémképek kergetnek újabb gyötrelmekbe.
Jób könyve|7|15|"Fojts meg inkább!" - ez a kívánságom, jobb a halál, mint a sok fájdalom.
Jób könyve|7|16|Eltűnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet.
Jób könyve|7|17|Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törődj vele.
Jób könyve|7|18|Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban.
Jób könyve|7|19|Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz időt, hogy nyálam lenyeljem.
Jób könyve|7|20|Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek őre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre?
Jób könyve|7|21|Miért nem bocsátod meg a bűneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet?
Jób könyve|7|22|Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel, többé nem leszek.
Jób könyve|8|1|Ekkor Bildád szólt és így válaszolt:
Jób könyve|8|2|Meddig akarsz még ily módon beszélni? Mint dühöngő vihar, szállnak szádból a szók.
Jób könyve|8|3|Isten tán kiforgathatja a törvényt, visszájára fordíthatja a Mindenható az igazságosságot?
Jób könyve|8|4|Hogyha gyermekeid vétettek ellene, a saját gonoszságuknak estek áldozatul.
Jób könyve|8|5|keresd az Istent, és fohászkodj a Mindenhatóhoz!
Jób könyve|8|6|Ha korábbi szerencséd kevés lett volna, hatalmas, nagy lesz az, amit cserébe ad.
Jób könyve|8|7|Kérdezgesd a letűnt nemzedéket, vedd fontolóra az atyák bölcsességét.
Jób könyve|8|8|Mi csak tegnapiak vagyunk, s mit sem tudunk, napjaink a földön átsuhanó árnyak,
Jób könyve|8|9|de ők tanítanak s szólnak hozzád, az ő bölcsességük szülte e szavakat:
Jób könyve|8|10|"Ahol nincsen mocsár, terem-e nád ottan, s megnő-e a káka, ha víz nem tör elő?
Jób könyve|8|11|Javában virágzik, vágásra nem érett, és máris elszárad, előbb más füveknél.
Jób könyve|8|12|Így járnak mind, akik feledik az Istent, az istentelen vágya csak ábránd, mit sem ér.
Jób könyve|8|13|Úszó ökörnyál a reménysége, póknak hálója minden birodalma.
Jób könyve|8|14|Házába fogódzik, de az nem tartja, kapkod utána, de nincs semmi tartása.
Jób könyve|8|15|Életnedvtől duzzad, mikor rásüt a nap, szálai egészen ellepik a kertet.
Jób könyve|8|16|Kőrakáshoz köti szálai gyökerét, a kőrakás ölén élelmet talál.
Jób könyve|8|17|De ha elhagyja helyét, az megtagadja: "Nem ismerlek téged, sohasem láttalak!"
Jób könyve|8|18|Így halálát leli bizonnyal az úton, s máris idegenek sarjadnak a helyén.
Jób könyve|8|19|Isten nem veti el sohasem a jámbort, és nem fogja kézen a gonosztevőt.
Jób könyve|8|20|Nevetéssel tölti még meg szádat, ujjongó dalokat fakaszt ajkadon.
Jób könyve|8|21|Gyűlölőid meg szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra megsemmisül."
Jób könyve|9|1|Jób akkor válaszolt és így szólt:
Jób könyve|9|2|Igenis jól tudom, hogy a dolog így áll. Lehet Isten előtt embernek igaza?
Jób könyve|9|3|Még ha összeáll is vele vitatkozni, ezer kérdés közül egyre sem ad választ.
Jób könyve|9|4|Bölcsessége nagy és ereje hatalmas. Ki marad büntetlen, ha vele szembeszáll?
Jób könyve|9|5|Hegyeket mozdít el és észre sem venni, hogy mivel haragszik, felforgatja őket.
Jób könyve|9|6|A földet is kimozdítja helyéről, az oszlopai csakúgy inognak.
Jób könyve|9|7|Ha megparancsolja, nem kel föl a nap sem, pecsétje elveszi a csillagok fényét.
Jób könyve|9|8|Maga feszítette ki az ég sátorát, tenger magas árját lába alá gyűrte.
Jób könyve|9|9|Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszást meg a Fiastyúkot is, s Délnek Kamaráit.
Jób könyve|9|10|Kifürkészhetetlen s nagy, amit teremtett, csodálatra méltó és tömérdek.
Jób könyve|9|11|Nem látom, amikor elvonul mellettem, járását-kelését nem is veszem észre.
Jób könyve|9|12|Ha magával ragadja, ki tud ellenállni? Ki mondhatja neki: "Hé! Te mit akarsz itt?"
Jób könyve|9|13|Büntetését Isten sose vonja vissza, görnyednek előtte Rahab segítői.
Jób könyve|9|14|Hogy tudnék én neki feleletet adni, vele perbe szállva szavakat találni?
Jób könyve|9|15|Ha igazam volna, sem tudnék mit felelni, bírám előtt inkább kegyelmet kell kérnem.
Jób könyve|9|16|S ha kiáltásomra feleletet adna, akkor sem hihetném, hogy hallgat szavamra.
Jób könyve|9|17|Egyetlen hajszálért a földbe tapos, sebeimet ok nélkül szaporítja.
Jób könyve|9|18|Nem hagyja, hogy egy kissé lélegzethez jussak, inkább keservekkel etet jóllakásig.
Jób könyve|9|19|Ha erőről van szó, akkor ő az Erős, ha a jogot nézzük, hát ki idézi meg?
Jób könyve|9|20|Még ha igaz volnék, akkor is elvethet, ártatlanságomban is bűnösnek ítélhet.
Jób könyve|9|21|Ártatlan vagyok? Nem ismerem magam. Életem mit sem ér, semmire sem tartom.
Jób könyve|9|22|Egy azonban biztos, azért most kimondom: Bűnöst és igazat egyaránt elragad.
Jób könyve|9|23|Amikor ostora hirtelen halált oszt, neveti ártatlan emberek félelmét.
Jób könyve|9|24|A földet a bűnösök kezébe adta, maga fogta be bíráiknak szemét. Vagy talán nem ő az? Ki volna, ha nem ő?
Jób könyve|9|25|Napjaim futárnál gyorsabban szaladnak, eltűnnek, s nem látnak semmi boldogságot.
Jób könyve|9|26|Elsiklanak gyorsan, akár a nádcsónak, vagy mint a sas, mikor lecsap a zsákmányra.
Jób könyve|9|27|Hiába gondolom: feledek minden bajt, derűs lesz az arcom, s vidáman kacagok.
Jób könyve|9|28|Tenger fájdalmam iszonyattal tölt el, jól tudom, hogy nem oldozol soha fel.
Jób könyve|9|29|Ha úgyis a bűnösök közt van a helyem, mit is töröm magam hasztalan.
Jób könyve|9|30|Ha megmosdanék is tiszta fehér hóban, ha kezem lúgban mosnám, tisztítanám,
Jób könyve|9|31|akkor is csak szennybe mártogatnál, úgyhogy még a ruhám is megutálna.
Jób könyve|9|32|Nem ember, hogy azt mondhatnám neki: "Gyere törvény elé, menjünk bíróságra!"
Jób könyve|9|33|Nincs bíró, ki köztünk igazságot tenne, ki kezét mindkettőnknek fejére tehetné.
Jób könyve|9|34|Ha levenné rólam büntető vesszejét, és nem kínoznának rémségei többé,
Jób könyve|9|35|akkor megszólalnék és nem félnék tőle, hisz saját szememben nem vagyok én ilyen.
Jób könyve|10|1|Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm.
Jób könyve|10|2|Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg!
Jób könyve|10|3|Hasznod van tán abból, ha erőszakhoz nyúlsz, kezed remekművét hogyha meggyalázod, a bűnösök terveit meg jóváhagyod?
Jób könyve|10|4|Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál?
Jób könyve|10|5|Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez,
Jób könyve|10|6|hogy bűnöm keresed s kutatsz vétkem után,
Jób könyve|10|7|noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös? Nem szabadít ki senki sem kezedből?
Jób könyve|10|8|A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz?
Jób könyve|10|9|Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza?
Jób könyve|10|10|Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni.
Jób könyve|10|11|Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át?
Jób könyve|10|12|Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött!
Jób könyve|10|13|Bár elrejtetted mélyen a szívedben, tudom jól: ezt forgattad elméd rejtekében.
Jób könyve|10|14|Amikor vétkezem, leskelődsz utánam, nem akarsz bűnömtől megszabadítani.
Jób könyve|10|15|Hogyha bűnös vagyok, akkor jaj nekem! De nem büszkélkednék, ha igaz volnék is: jóllaktam szégyennel, nyomor italával.
Jób könyve|10|16|Hogyha gőgös volnék, oroszlán módjára üldözőbe vennél, megmutatnád rajtam csodatevő erőd.
Jób könyve|10|17|Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba.
Jób könyve|10|18|Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott!
Jób könyve|10|19|Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhéből.
Jób könyve|10|20|Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit,
Jób könyve|10|21|mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából.
Jób könyve|10|22|A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.
Jób könyve|11|1|Ekkor a naamai Cofár szólalt meg:
Jób könyve|11|2|Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek?
Jób könyve|11|3|Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel.
Jób könyve|11|4|Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben.
Jób könyve|11|5|Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját,
Jób könyve|11|6|s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled!
Jób könyve|11|7|Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét?
Jób könyve|11|8|Magasabb az égnél - mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb - és a te tudásod?
Jób könyve|11|9|Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné.
Jób könyve|11|10|Hogyha útnak indul, ki szól neki: "Állj meg!" Ha valamit elkezd, ki mondja: "Hagyd abba!"
Jób könyve|11|11|Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja.
Jób könyve|11|12|Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat.
Jób könyve|11|13|Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd fel a kezedet!
Jób könyve|11|14|Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek,
Jób könyve|11|15|fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod.
Jób könyve|11|16|Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre.
Jób könyve|11|17|Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik.
Jób könyve|11|18|Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz.
Jób könyve|11|19|Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked.
Jób könyve|11|20|Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.
Jób könyve|12|1|Jób válaszolt erre és így szólt:
Jób könyve|12|2|Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok.
Jób könyve|12|3|Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
Jób könyve|12|4|Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazt gúnydallal csúfolják.
Jób könyve|12|5|Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan, kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van.
Jób könyve|12|6|A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni.
Jób könyve|12|7|Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked.
Jób könyve|12|8|Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked.
Jób könyve|12|9|Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent?
Jób könyve|12|10|Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek.
Jób könyve|12|11|Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt?
Jób könyve|12|12|Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben.
Jób könyve|12|13|Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság.
Jób könyve|12|14|Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik.
Jób könyve|12|15|A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön.
Jób könyve|12|16|Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője.
Jób könyve|12|17|A tanácsurakat butasággal veri, még a bírákat is bolonddá teszi.
Jób könyve|12|18|Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra.
Jób könyve|12|19|A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja.
Jób könyve|12|20|A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi.
Jób könyve|12|21|Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja.
Jób könyve|12|22|Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait.
Jób könyve|12|23|Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli.
Jób könyve|12|24|Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek.
Jób könyve|12|25|Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.
Jób könyve|13|1|Nézzétek, szememmel ezt én mind láttam, fülemmel hallottam és jól megjegyeztem.
Jób könyve|13|2|Amiket ti tudtok, azt mind tudom én. Nem állok semmiben hátrább, mint ti álltok.
Jób könyve|13|3|De mégis beszélni szeretnék a Mindenhatóval, vitába szeretnék szállni az Istennel.
Jób könyve|13|4|Ti csupán hazug képmutatók vagytok, orvosok egy szálig, akik mit sem érnek.
Jób könyve|13|5|De ha legalább hallgatni tudnátok, hogyha hallgatnátok, bölcsebbek volnátok.
Jób könyve|13|6|Kérlek, hallgassátok meg a panaszaim, figyeljetek ajkam pörlekedésére.
Jób könyve|13|7|Hamis beszédekkel mentitek az Istent, tán még hazudnátok is a védelmére.
Jób könyve|13|8|Pártjára akartok talán bizony állni, Isten ügyvédjei szeretnétek lenni?
Jób könyve|13|9|Jól vizsgáznátok-e, ha levizsgáztatna? Becsapnátok őt is, mint az embereket?
Jób könyve|13|10|Kemény feddésben részesít titeket, hogyha titkos módon a személyt nézitek.
Jób könyve|13|11|Magas méltósága nem riaszt titeket? Nem támad bennetek láttán aggodalom?
Jób könyve|13|12|Mondásaitokat csak hamuba írják, védősáncaitok agyagból épülnek.
Jób könyve|13|13|Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell!
Jób könyve|13|14|Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát.
Jób könyve|13|15|Öljön hát meg! Úgy sincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom!
Jób könyve|13|16|Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni.
Jób könyve|13|17|Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe!
Jób könyve|13|18|Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van.
Jób könyve|13|19|Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni.
Jób könyve|13|20|Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől.
Jób könyve|13|21|Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem.
Jób könyve|13|22|Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj.
Jób könyve|13|23|Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem!
Jób könyve|13|24|Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet?
Jób könyve|13|25|Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni?
Jób könyve|13|26|Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra.
Jób könyve|13|27|Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül.
Jób könyve|13|28|Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.
Jób könyve|14|1|Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal.
Jób könyve|14|2|Mint virág kinyílik, azután elhervad, eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása.
Jób könyve|14|3|Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre.
Jób könyve|14|4|Tisztátalantól vajh születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem!
Jób könyve|14|5|Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet,
Jób könyve|14|6|akkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga.
Jób könyve|14|7|A fában mindig marad még reménység: hogyha lenyesik is, új ágakat hajthat, zsenge hajtásai el nem maradhatnak.
Jób könyve|14|8|És ha a gyökere elvénül a földben, és maga a törzs is elhal a talajban,
Jób könyve|14|9|a víznek már a szaga is sarjadzásra készteti, ágakat hajt, mintha úgy ültették volna.
Jób könyve|14|10|De a férfi meghal és földre dől. Elpusztul az ember. S mi lesz a sorsa?
Jób könyve|14|11|A tengereknek, lám, kifogy a vizük, a folyók elapadnak, kiszárad a medrük.
Jób könyve|14|12|Így az ember is, ha kidől, többé föl nem kel. Előbb pusztul el az ég is, semmint ő fölkel, előbb, mint mikor álmából fölkeltik.
Jób könyve|14|13|Ó, bár elrejtenél az alvilág ölében, elbújtatnál, míg haragod elül, adnál nekem időt, aztán gondolnál rám!
Jób könyve|14|14|Ha meghalna az ember, de föléledne újra, szolgálati időm szívesen tölteném, míg nem jön valaki, aki fölváltana.
Jób könyve|14|15|Akkor szólíthatnál, és én válaszolnék, akkor te is vágynál kezed műve után.
Jób könyve|14|16|Megszámlálnád akkor minden lépésemet, s nem arra figyelnél, mikor lépek félre.
Jób könyve|14|17|Bűnöm egy zacskóban lepecsételnéd, gonosztettem nyomát bemeszelnéd.
Jób könyve|14|18|De jaj nekem! Mint ahogy a hegy összeomlik, ahogy elmozdul helyéről a kőtömb,
Jób könyve|14|19|vagy a vízcsepp kivájja a sziklát, a felhőszakadás meg elmossa a földet, nem hagysz semmi reményt az embernek.
Jób könyve|14|20|Végleg földre vered, ott leli halálát, arcát elmásítod, aztán elbocsátod.
Jób könyve|14|21|Nem tudja, ha fiait tisztesség éri, gyalázatukról sem szerez tudomást.
Jób könyve|14|22|Saját fájdalmait érzi csak a teste, lelke csak a maga életét gyászolja.
Jób könyve|15|1|Temáni Elifáz válaszolt és így szólt:
Jób könyve|15|2|Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e,
Jób könyve|15|3|hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel?
Jób könyve|15|4|Sőt, korlátot szabsz Isten félelmének, s megszeged Isten előtt az áhítat csendjét.
Jób könyve|15|5|Talán bűnöd teszi szádat beszédessé, és a ravaszkodók nyelvét választottad.
Jób könyve|15|6|A saját szád és nem én ítéllek el, tanúbizonyságot ajkad szól ellened.
Jób könyve|15|7|Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél?
Jób könyve|15|8|Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál?
Jób könyve|15|9|Mit tudsz te, amit magunk is ne tudnánk? Értesz-e olyasmit, mi előttünk rejtély?
Jób könyve|15|10|Őszek és öregek vannak itt közöttünk, akik apádnál is több napot láttak már.
Jób könyve|15|11|Istennek vigaszát kevésnek találod, és szavát, amely veled oly gyöngéden bánt?
Jób könyve|15|12|Miért ragad el úgy indulatod, hogy a szemed vérben forog,
Jób könyve|15|13|és az Isten ellen fordul a haragod és minden szavad, amit kiejt a szád?
Jób könyve|15|14|Vajon mi az ember, hogy tiszta lehetne, asszonynak szülötte igaz hogyan volna?
Jób könyve|15|15|Angyalaiban sincs, látod, bizodalma, nem tiszta az ég sem a szemében.
Jób könyve|15|16|Még sokkal kevésbé, ki egészen romlott, az ember, ki a bűnt, mint a vizet issza.
Jób könyve|15|17|Elbeszélem neked, te meg hallgass rám, amit szemem látott, azt mondom el neked,
Jób könyve|15|18|amit a bölcs emberek hirdethettek, amit apáik előlük el nem titkoltak.
Jób könyve|15|19|Csak ők maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak.
Jób könyve|15|20|A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut.
Jób könyve|15|21|Ijesztő hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is.
Jób könyve|15|22|Sötétségből nem mer fénybe menekülni, hisz ki van szemelve, kard fogja megölni.
Jób könyve|15|23|Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti.
Jób könyve|15|24|A sötétség napja félelmet kelt benne, és erőt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király,
Jób könyve|15|25|merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval.
Jób könyve|15|26|Kemény nyakkal rohant harcolni ellene és pajzsának szilárd domborulatával.
Jób könyve|15|27|Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát.
Jób könyve|15|28|Romba dőlt városok lettek lakásává, lakhatatlan házakban talált menedéket. Amit épített magának, az mind összedőlt.
Jób könyve|15|29|Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre.
Jób könyve|15|30|Az égető hőség leperzseli sarját, és a viharos szél letépi virágát.
Jób könyve|15|31|Ne reméljen sokat magas növésétől, minden szerzeménye csak megcsalja.
Jób könyve|15|32|Már időnap előtt elszárad indája, és az ágai többé nem zöldülnek ki.
Jób könyve|15|33|Mint tőke, ledobja a savanyú fürtöt, eldobja virágát, akár az olajfa.
Jób könyve|15|34|Terméketlen marad gonoszoknak törzse, a jogtalanság sátrát megemészti a tűz.
Jób könyve|15|35|Azok, akik nyomorúságot fogannak, csupa bajt szülnek, és csak hazugság születik ölükből.
Jób könyve|16|1|Jób ekkor válaszolt és így szólt:
Jób könyve|16|2|Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytől egyig!
Jób könyve|16|3|Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem?
Jób könyve|16|4|Beszélni úgy, mint ti, tudnék magam is. Ha ti volnátok az én helyzetemben, el tudnálak titeket árasztani szóval, s tudnám a fejemet ingatni miattatok.
Jób könyve|16|5|Szavammal biztatnálak benneteket, aztán megszűnném mozgatni ajkamat.
Jób könyve|16|6|Hisz ha beszélek is, nem szűnik fájdalmam, így, ha elhallgatok, mit veszítek akkor?
Jób könyve|16|7|A gonoszság immár egész kimerített, hisz egész sereg volt, ami nekem esett.
Jób könyve|16|8|Terhelő tanúként lép most föl ellenem, minden válaszában gyaláz szemtől szemben.
Jób könyve|16|9|Haragja marcangol, s harcban áll ellenem, vicsorgatja fogát, rám, az ellenségre, szemét összehúzva szúrósan tekint rám.
Jób könyve|16|10|És ellenem újra kitátják szájukat, majd megszégyenítve verik az arcomat, mindnyájan szövetkeztek ellenem.
Jób könyve|16|11|Isten kiszolgáltat a gonosztevőknek, a bűnösök kezébe hagy esnem.
Jób könyve|16|12|Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé.
Jób könyve|16|13|Csak úgy sisteregnek nyilai köröttem, és irgalmatlanul átfúrja a vesém, az epémet meg kiontja a földre.
Jób könyve|16|14|Réseket üt rajtam egyre-másra, mint valami harcos, úgy támad rám.
Jób könyve|16|15|Gyász jeléül ruhát varrtam a bőrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba.
Jób könyve|16|16|A sírástól vörös lett az arcom, halálnak árnyéka ül a pillámon,
Jób könyve|16|17|jóllehet gonoszság nem tapad kezemhez, és egészen tiszta az imádságom.
Jób könyve|16|18|Föld, ne född be a véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot!
Jób könyve|16|19|Nézzétek, még most is ott az égben a tanúm, eskümnek kezese él még a magasban.
Jób könyve|16|20|A kiáltásom szól mellettem Isten előtt, míg színe előtt hullnak a könnyeim.
Jób könyve|16|21|Igazoljon embert Isten ellenében, szóljon a férfi mellett barátjával szemben!
Jób könyve|16|22|Mert hiszen kevés a jövő évek száma, s elmegyek az úton, hol nincs visszatérés.
Jób könyve|17|1|Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyűlnek egybe a sírásók.
Jób könyve|17|2|Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak.
Jób könyve|17|3|Tégy le óvadékot értem önmagadnál! Ki volna más, ki értem kezességet vállal?
Jób könyve|17|4|Szívüket bezártad, nincs bennük belátás, azért egyetlen kéz föl nem emelkedik.
Jób könyve|17|5|Zsákmányt osztani barátokat hívnak, saját gyermekeik szeme meg eleped.
Jób könyve|17|6|Gúnydalok tárgyává tettek a nép előtt, olyan ember lettem, akit szembeköpnek.
Jób könyve|17|7|Szemem homályossá válik bánatomban, tagjaim sorvadnak, mint árnyék, olyanok.
Jób könyve|17|8|Ezért a jámborok szörnyülködnek, és a bűnös miatt háborognak a tiszták.
Jób könyve|17|9|De az igaz mégis hű marad útjához, kinek keze tiszta, gyarapszik erőben.
Jób könyve|17|10|Rajta hát! Lépjetek közelebb mindnyájan! De hisz nem találok bölcset közöttetek!
Jób könyve|17|11|Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták.
Jób könyve|17|12|"A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elűzi a sötétséget."
Jób könyve|17|13|Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben.
Jób könyve|17|14|Síromhoz így szólok: "Az apám vagy nékem!" A férgekhez meg: "Anyám, s nővéreim!"
Jób könyve|17|15|Hol marad számomra még bármi reménység, ki leli meg - a boldogságomat?
Jób könyve|17|16|Velem együtt leszállnak az alvilágba, és együtt süllyedünk a porba.
Jób könyve|18|1|Válaszul így beszélt a suachi Bildád:
Jób könyve|18|2|Mikor teszel végre pontot beszédedre? Azt gondolod tán, hogy nem merünk szólni?
Jób könyve|18|3|Miért hasonlítasz az állatokhoz minket, miért vagyunk szemedben oktalan állatok?
Jób könyve|18|4|Ha szétmarcangolod magad haragodban, néptelenedjék el miattad az ország? Mozduljanak el tán helyükről a sziklák?
Jób könyve|18|5|Bizony hogy kialszik a bűnösnek fénye, tüzének lángja nem világít többé.
Jób könyve|18|6|Sátrában sötétségre változik a fény, kialszik a lámpa, amely fölötte függ.
Jób könyve|18|7|Szilárd léptei elbizonytalanodnak, csapda lesz számára a saját terve.
Jób könyve|18|8|Mert hálóba bonyolódik a lába, és amikor jár-kel, fonadékon lépked.
Jób könyve|18|9|A hurok megfogja a sarkát, köréje meg pányva csavarodik.
Jób könyve|18|10|A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce.
Jób könyve|18|11|Félelmek támadnak rá körös-körül, lába nyomában mögötte vonulnak.
Jób könyve|18|12|Útjain az éhség szegődik társául, s kész a veszedelem elgáncsolására.
Jób könyve|18|13|A bőrét betegség rágja és emészti, és korai halál nyeli el tagjait.
Jób könyve|18|14|Elűzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig.
Jób könyve|18|15|Aztán a sátrában Lilit telepszik meg, s kénnel szórják be a helyet, ahol lakott.
Jób könyve|18|16|Alul elszáradtak már a gyökerei, fönt meg az ágai lettek szárazak.
Jób könyve|18|17|Még az emléke is eltűnik a földről, nem marad fenn neve az utcákon.
Jób könyve|18|18|Sötétbe taszítják a világosságról, és elüldözik a földkerekségről.
Jób könyve|18|19|Népe között nem lesz fia-unokája, nem marad utána legelőin senki.
Jób könyve|18|20|Napja miatt félnek napnyugat fiai, kelet fiait meg iszonyat fogja el.
Jób könyve|18|21|Ilyen sorsra jut biz" a gonosz lakása, annak lakóhelye, ki nem féli az Istent.
Jób könyve|19|1|Jób akkor válaszolt és így szólt:
Jób könyve|19|2|Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni?
Jób könyve|19|3|Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök?
Jób könyve|19|4|Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék,
Jób könyve|19|5|csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek?
Jób könyve|19|6|Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával.
Jób könyve|19|7|Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam.
Jób könyve|19|8|Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett.
Jób könyve|19|9|Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat.
Jób könyve|19|10|Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták.
Jób könyve|19|11|És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.
Jób könyve|19|12|Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak.
Jób könyve|19|13|Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek.
Jób könyve|19|14|Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek.
Jób könyve|19|15|Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben.
Jób könyve|19|16|Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval.
Jób könyve|19|17|Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim.
Jób könyve|19|18|Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek.
Jób könyve|19|19|Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek.
Jób könyve|19|20|És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak.
Jób könyve|19|21|Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze.
Jób könyve|19|22|Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal?
Jób könyve|19|23|Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára!
Jób könyve|19|24|Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába!
Jób könyve|19|25|Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön.
Jób könyve|19|26|Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent.
Jób könyve|19|27|Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.
Jób könyve|19|28|Ti azt gondoljátok: "Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?"
Jób könyve|19|29|De a kard élétől mégiscsak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!
Jób könyve|20|1|Naamai Cofár válaszolt és így szólt:
Jób könyve|20|2|Elmém erre válaszolni kíván, nagy bennem emiatt a nyugtalanság.
Jób könyve|20|3|Hallom, szégyenszemre megdorgálnak, s szél ad feleletet meggyőződésemre.
Jób könyve|20|4|Ősidőktől fogva tudod te ezt talán, amióta ember lakozik a földön?
Jób könyve|20|5|Álnok ujjongása biz" nem tart sokáig, bűnös kéjelgése csak egy pillanatig.
Jób könyve|20|6|Még ha büszkesége az égig érne is, és ha a felhőket verné is a feje,
Jób könyve|20|7|akárcsak a ganéj, eltűnik örökre, és akik látták, megkérdezik, hová lett.
Jób könyve|20|8|Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik.
Jób könyve|20|9|A szem, amely látta, most már nem láthatja, nem pillanthatja meg többé az otthona.
Jób könyve|20|10|A szegények kárát fiai térítik, gyermekei szerzik vissza a vagyonát.
Jób könyve|20|11|Akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba.
Jób könyve|20|12|Hogyha a gonoszság édes is szájában, úgyhogy a nyelve alatt rejtegeti,
Jób könyve|20|13|s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja,
Jób könyve|20|14|beleiben mégis mássá lesz az étel, kígyóméreggé válik bensejében.
Jób könyve|20|15|Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testéből az Isten újra kihajtja.
Jób könyve|20|16|Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz.
Jób könyve|20|17|Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra.
Jób könyve|20|18|Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül.
Jób könyve|20|19|Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem ő építette, elvette a házat.
Jób könyve|20|20|Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse.
Jób könyve|20|21|Zabáló kedvétől semmi sem menekült, ezért boldogsága sem tart soká.
Jób könyve|20|22|Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá.
Jób könyve|20|23|Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporeső.
Jób könyve|20|24|Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át.
Jób könyve|20|25|A nyílnak vesszeje kiáll a hátából, mint a villám, áthatol epéjén a hegye. Elárasztják a reá váró szörnyűségek,
Jób könyve|20|26|eltesznek számára minden sötétséget. Olyan tűz emészti, amit nem gyújtott senki, és föléget mindent, ami van sátrában.
Jób könyve|20|27|Az egek derítenek fényt a bűneire, fölkel ellene az egész földkerekség.
Jób könyve|20|28|Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja.
Jób könyve|20|29|Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ez az öröksége, mit Isten ad neki.
Jób könyve|21|1|Jób akkor válaszolt és így szólt:
Jób könyve|21|2|Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok.
Jób könyve|21|3|Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok.
Jób könyve|21|4|Emberek ellen szól tán panaszom? Miért is ne volna fogytán a türelmem?
Jób könyve|21|5|Forduljatok felém! És szörnyülködjetek! Szátokat tapassza be a kezetek!
Jób könyve|21|6|Mikor rágondolok, biz" felháborodom, és egész testemet iszonyat fogja el.
Jób könyve|21|7|Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erő- s egészségben.
Jób könyve|21|8|Jó erőben állnak előttük fiaik, szemük előtt virul minden sarjadékuk.
Jób könyve|21|9|Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verő botja sose éri őket.
Jób könyve|21|10|Fedez a bikájuk, s nem terméketlen, tehenük megellik, nem vetél el soha.
Jób könyve|21|11|Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik, és szarvasként ugrálnak gyermekeik.
Jób könyve|21|12|Énekelnek a dob- és citeraszóhoz, a furulya hangjára meg ujjonganak.
Jób könyve|21|13|Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba.
Jób könyve|21|14|Bár kérték az Istent: "Maradj tőlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról!
Jób könyve|21|15|Vajon ki a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?"
Jób könyve|21|16|Nem saját kezükben van a szerencséjük? Gonoszoknak terve távol esik tőle.
Jób könyve|21|17|Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye? Hányszor borítja el őket veszedelem? Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk?
Jób könyve|21|18|Legyenek olyanok, mint a pozdorja a szélben, vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget?
Jób könyve|21|19|Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse!
Jób könyve|21|20|Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából!
Jób könyve|21|21|Mit törődik vele, mi lesz háznépével, ha hónapjainak már betelt a számuk.
Jób könyve|21|22|Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is?
Jób könyve|21|23|Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt.
Jób könyve|21|24|Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva.
Jób könyve|21|25|A másik, mikor meghal, keserű a szíve: soha életében nem volt része jóban.
Jób könyve|21|26|Mind a ketten együtt fekszenek a porban, és együtt lepi el őket a rothadás.
Jób könyve|21|27|Látjátok, tudom jól, miket gondoltok, és azt a tervet is, mit ellenem szőttök.
Jób könyve|21|28|Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza, és hol található a gonoszok sátra?
Jób könyve|21|29|Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket?
Jób könyve|21|30|"A bűnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja."
Jób könyve|21|31|Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki?
Jób könyve|21|32|Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának.
Jób könyve|21|33|Könnyűnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ.
Jób könyve|21|34|Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok? Végül is csak csalás, amit válaszoltok.
Jób könyve|22|1|Temáni Elifáz válaszolt és így szólt:
Jób könyve|22|2|Hajthat-e az ember hasznot az Istennek? Akinek esze van, csak magának használ.
Jób könyve|22|3|Mit használ az a Mindenhatónak, hogyha jámbor vagy, vajon mit nyer vele, ha utad bűntelen?
Jób könyve|22|4|Csak nem azért büntet, hogy az Istent féled, emiatt talán nem száll veled perbe?
Jób könyve|22|5|Vajon nem (elég) nagy a romlottságod, és a bűnösséged nem végtelen tán?
Jób könyve|22|6|Ingyen szedtél zálogot atyádfiaitól, a meztelen szegénynek elvetted ruháját.
Jób könyve|22|7|A szomjazó embernek nem kínáltál vizet, s az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Jób könyve|22|8|A szegényt kiforgattad minden földjéből, és a tekintélyes most lakhat rajta.
Jób könyve|22|9|Üres kézzel küldted el az özvegyeket, az árváknak meg összetörted a karjuk.
Jób könyve|22|10|Ezért fognak körül kötelékek, és ezért tört rád hirtelen rettegés.
Jób könyve|22|11|Elsötétült a fény, úgyhogy nem látsz többé, elborított a vizek áradata.
Jób könyve|22|12|Tán nem odafent van az Isten az égben? És talán nem látja a csillagok fejét?
Jób könyve|22|13|Épp mert odafent van, szóltál: "Mit tud az Isten? Felhőtakarón át tud-e ítélkezni?
Jób könyve|22|14|Felhők takarják el azért, hogy ne lásson, ott fönt jár-kel az égi körökön."
Jób könyve|22|15|Régmúlt idők útját akarod tán járni? Az istentelen embereknek útját,
Jób könyve|22|16|akiket időnap előtt elragadott; akiknek alapját víz öntötte el,
Jób könyve|22|17|akik azt mondták Istennek: "Távozz tőlünk! Hisz mit tehet ellenünk a Mindenható?"
Jób könyve|22|18|Mégis minden jóval megtöltötte házuk. S a gonoszok szíve távol marad tőle.
Jób könyve|22|19|A jámborok látták és örültek neki, a tiszta szívű meg kinevette őket:
Jób könyve|22|20|"Valóban, a hatalmuk odavan, tűz emésztette föl a hagyatékuk."
Jób könyve|22|21|Légy újra jó hozzá és élj békességben, és megint boldogság lesz az osztályrészed.
Jób könyve|22|22|Fogadd el szájából a tanítását, szavait vésd be mélyen a szívedbe!
Jób könyve|22|23|Hogyha alázattal visszatérsz az Úrhoz, és az álnokságot kiűzöd sátradból,
Jób könyve|22|24|ha az aranyércet csak pornak tekinted, Ofir aranyát csak patak kövének,
Jób könyve|22|25|akkor a Mindenható lesz majd az aranyérced, a tündöklő, ragyogó ezüstrudad.
Jób könyve|22|26|Örömedet leled akkor majd az Úrban, és fölemelheted Istenhez az arcod.
Jób könyve|22|27|Meghallgat majd, ha hozzá fohászkodol, és a fogadalmaidat beválthatod.
Jób könyve|22|28|Sikerre segíti, amibe belefogsz, és felragyog a fénye ösvényeiden.
Jób könyve|22|29|Megtöri a hatalmasok gőgjét, s az alázatosaknak segítséget nyújt.
Jób könyve|22|30|Biztonságos helyre viszi a bűntelent, kezének tisztasága lesz a megmentője.
Jób könyve|23|1|Erre Jób válaszolt és így szólt:
Jób könyve|23|2|Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra.
Jób könyve|23|3|Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé!
Jób könyve|23|4|Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám.
Jób könyve|23|5|Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám.
Jób könyve|23|6|Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna.
Jób könyve|23|7|Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék.
Jób könyve|23|8|Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom.
Jób könyve|23|9|Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem.
Jób könyve|23|10|De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít.
Jób könyve|23|11|Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle.
Jób könyve|23|12|Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem.
Jób könyve|23|13|Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar.
Jób könyve|23|14|Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében,
Jób könyve|23|15|azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok.
Jób könyve|23|16|Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható.
Jób könyve|23|17|Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét.
Jób könyve|24|1|Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait?
Jób könyve|24|2|A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják.
Jób könyve|24|3|Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét.
Jób könyve|24|4|A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei.
Jób könyve|24|5|Mint a vadszamarak, mennek a pusztába - gyermekük éhsége űzi őket oda -, kiaszott pusztában élelmet keresnek.
Jób könyve|24|6|A mihaszna ember földjét learatják, ők szüretelik le a gonosz szőlejét.
Jób könyve|24|7|Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk.
Jób könyve|24|8|Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak.
Jób könyve|24|9|Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét.
Jób könyve|24|10|Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak.
Jób könyve|24|11|Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak.
Jób könyve|24|12|A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra.
Jób könyve|24|13|Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein.
Jób könyve|24|14|Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején,
Jób könyve|24|15|Az alkonyatot lesi a házasságtörő. "Nem lát meg senki sem" - gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá.
Jób könyve|24|16|Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják.
Jób könyve|24|17|A világosság elől gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön.
Jób könyve|24|18|Hőség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg.
Jób könyve|24|19|Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság!
Jób könyve|24|20|Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel.
Jób könyve|24|21|Hatalma hosszú életet ad az erősnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt.
Jób könyve|24|22|Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme őrködik ösvényei fölött.
Jób könyve|24|23|Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik, elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt.
Jób könyve|24|24|Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?
Jób könyve|25|1|A suachi Bildád válaszolt és így szólt:
Jób könyve|25|2|Annál a hatalom, annál a borzalom, ki a magas égben fenntartja a békét.
Jób könyve|25|3|Van-e szám számba venni a seregét, s van-e menekvés a támadása elől?
Jób könyve|25|4|Isten előtt lehet-e embernek igaza, asszonynak szülötte ragyoghat-e tisztán?
Jób könyve|25|5|Nézd, a hold sem fénylik elég fényesen, még a csillagok sem tiszták a szemében.
Jób könyve|25|6|Még sokkal kevésbé az ember, a pondró, embereknek fia, ez a féreg!
Jób könyve|26|1|Jób akkor válaszolt és így szólt:
Jób könyve|26|2|Sokat segítettél a tehetetlenen, az erőtlen karnak támaszul szolgáltál;
Jób könyve|26|3|jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességről tettél bizonyságot!
Jób könyve|26|4|De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belőled?
Jób könyve|26|5|Összerezzennek még az árnyak is, megijed a víz is, s mind, ami benne él.
Jób könyve|26|6|Előtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva.
Jób könyve|26|7|Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti.
Jób könyve|26|8|Ő sűríti össze a vizet felhőkbe, s nem szakad el alattuk az ég boltozata.
Jób könyve|26|9|Ő az, aki elfödi a telihold arcát, felhőtakaróját fölé borítja.
Jób könyve|26|10|A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos.
Jób könyve|26|11|Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától.
Jób könyve|26|12|Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik.
Jób könyve|26|13|Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze.
Jób könyve|26|14|De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tőle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?
Jób könyve|27|1|Jób folytatta beszédét és így szólt:
Jób könyve|27|2|Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem,
Jób könyve|27|3|addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban,
Jób könyve|27|4|ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot.
Jób könyve|27|5|Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig.
Jób könyve|27|6|Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem.
Jób könyve|27|7|Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére!
Jób könyve|27|8|Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez?
Jób könyve|27|9|Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába?
Jób könyve|27|10|Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent?
Jób könyve|27|11|Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban,
Jób könyve|27|12|hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?
Jób könyve|27|13|Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak.
Jób könyve|27|14|Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk.
Jób könyve|27|15|Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt.
Jób könyve|27|16|Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba.
Jób könyve|27|17|Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli.
Jób könyve|27|18|Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó.
Jób könyve|27|19|A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg.
Jób könyve|27|20|Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele.
Jób könyve|27|21|Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt.
Jób könyve|27|22|Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől.
Jób könyve|27|23|Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utána pisszegnek.
Jób könyve|28|1|Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak.
Jób könyve|28|2|Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak.
Jób könyve|28|3|Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet - addig éjszaka borult rá.
Jób könyve|28|4|Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben).
Jób könyve|28|5|A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak.
Jób könyve|28|6|Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne.
Jób könyve|28|7|Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni.
Jób könyve|28|8|A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán.
Jób könyve|28|9|Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket.
Jób könyve|28|10|Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme.
Jób könyve|28|11|Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott.
Jób könyve|28|12|De hát a bölcsesség - ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye?
Jób könyve|28|13|Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni.
Jób könyve|28|14|Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása.
Jób könyve|28|15|Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte.
Jób könyve|28|16|Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért.
Jób könyve|28|17|Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni.
Jób könyve|28|18|A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél.
Jób könyve|28|19|Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze.
Jób könyve|28|20|Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye?
Jób könyve|28|21|Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt.
Jób könyve|28|22|Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla.
Jób könyve|28|23|Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye.
Jób könyve|28|24|[Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, mi az ég alatt van.]
Jób könyve|28|25|Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte,
Jób könyve|28|26|amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte,
Jób könyve|28|27|akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére.
Jób könyve|28|28|Az embernek akkor csupán ennyit mondott: "Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt."
Jób könyve|29|1|Jób folytatta beszédét és így szólt:
Jób könyve|29|2|Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott?
Jób könyve|29|3|Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen.
Jób könyve|29|4|Bárcsak újra látnám őszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat.
Jób könyve|29|5|Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege.
Jób könyve|29|6|Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából.