Jób könyve|29|7|Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam;
Jób könyve|29|8|mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak.
Jób könyve|29|9|A főemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket.
Jób könyve|29|10|Az előkelők is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához.
Jób könyve|29|11|A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta:
Jób könyve|29|12|hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt.
Jób könyve|29|13|A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam.
Jób könyve|29|14|Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem.
Jób könyve|29|15|A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába.
Jób könyve|29|16|A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam.
Jób könyve|29|17|Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit.
Jób könyve|29|18|Így szóltam magamban: "Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma.
Jób könyve|29|19|Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon!
Jób könyve|29|20|Dicsőségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!"
Jób könyve|29|21|Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom.
Jób könyve|29|22|A beszédemre választ nem is adtak, felülről lefelé csurgott a szavam.
Jób könyve|29|23|Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esőért liheg így a szájuk.
Jób könyve|29|24|Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg.
Jób könyve|29|25|Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem őket.
Jób könyve|30|1|De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam.
Jób könyve|30|2|Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltűnt már belőlük az erőnek telje.
Jób könyve|30|3|Nélkülözés, éhség felőrölte őket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban.
Jób könyve|30|4|A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük.
Jób könyve|30|5|A közösség köréből kitaszítják őket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra.
Jób könyve|30|6|Szörnyű barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben.
Jób könyve|30|7|Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt.
Jób könyve|30|8|És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország száműzöttje.
Jób könyve|30|9|És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául.
Jób könyve|30|10|Undorodnak tőlem és távol maradnak, és nem átallanak arcomba köpködni.
Jób könyve|30|11|Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát.
Jób könyve|30|12|Jobb oldalam felől áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek.
Jób könyve|30|13|Minden kivezető utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik.
Jób könyve|30|14|Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek.
Jób könyve|30|15|Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltűnt méltóságom, akárcsak a felhő, elszállt boldogságom.
Jób könyve|30|16|És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba.
Jób könyve|30|17|Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek.
Jób könyve|30|18|Hatalmas erővel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefűzköd.
Jób könyve|30|19|Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Jób könyve|30|20|Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám.
Jób könyve|30|21|Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem.
Jób könyve|30|22|Fölemelsz a földről, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz.
Jób könyve|30|23|Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élő összegyűlik.
Jób könyve|30|24|De rá emeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott?
Jób könyve|30|25|Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött.
Jób könyve|30|26|Bizony jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett.
Jób könyve|30|27|Egész bensőm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai.
Jób könyve|30|28|Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyűlésben felállok.
Jób könyve|30|29|A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak.
Jób könyve|30|30|Bőröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim.
Jób könyve|30|31|Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.
Jób könyve|31|1|A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek.
Jób könyve|31|2|Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól?
Jób könyve|31|3|Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás?
Jób könyve|31|4|Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet?
Jób könyve|31|5|Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam,
Jób könyve|31|6|akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat.
Jób könyve|31|7|Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt,
Jób könyve|31|8|akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni.
Jób könyve|31|9|Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján,
Jób könyve|31|10|akkor feleségem hadd őrüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek!
Jób könyve|31|11|Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való.
Jób könyve|31|12|Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat.
Jób könyve|31|13|Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk,
Jób könyve|31|14|mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék?
Jób könyve|31|15|Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?
Jób könyve|31|16|Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen,
Jób könyve|31|17|vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam,
Jób könyve|31|18|- ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! -
Jób könyve|31|19|hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója,
Jób könyve|31|20|kinek a csípője ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti,
Jób könyve|31|21|vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem,
Jób könyve|31|22|akkor nyakszirtemtől váljék el a vállam, és a forgójából karom szakadjon ki!
Jób könyve|31|23|Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége előtt nem tudnék megállni.
Jób könyve|31|24|Hogyha reménységem aranyba vetettem, s színaranynak mondtam: "Te vagy bizodalmam",
Jób könyve|31|25|hogyha örültem, mert nőtt a gazdagságom, vagy mert nagy dolgokat vitt végbe a kezem,
Jób könyve|31|26|ha a napot néztem, miként ragyogott, vagy a holdat, mikor méltósággal haladt,
Jób könyve|31|27|ha a szívem titkon tán megzavarodott, s ha csókra emeltem kezemet a szájhoz,
Jób könyve|31|28|ez is bűn számba megy a bíró szemében, hisz akkor fent az Istent megtagadtam volna.
Jób könyve|31|29|Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte,
Jób könyve|31|30|és engedtem-e, hogy a szám vétkezzék, kívántam-e életét egy-egy átokszóval?
Jób könyve|31|31|Kik sátramban laktak, nem vallották-e meg: "Ki nem lakhatott jól húsával bármikor?"
Jób könyve|31|32|Idegenből jöttnek nem kellett kint hálni, minden jövevénynek nyitva állt a kapum.
Jób könyve|31|33|Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna,
Jób könyve|31|34|mert a nagy tömegtől tán tartottam volna, s megijedtem volna a törzsek gúnyjától, akkor csöndben volnék, ki sem lépnék az ajtón.
Jób könyve|31|35|Bár volna itt valaki, s hallgatna meg Isten! Utolsó szavam ez: "Felelj nekem, Mindenható!" Itt az irattekercs, mit ellenfelem írt.
Jób könyve|31|36|Az igazság az, hogy a vállamra venném, s mint koronát a fejemre tenném.
Jób könyve|31|37|Megmondanám neki lépteimnek számát, s mint egy fejedelem, sietnék elébe.
Jób könyve|31|38|Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna,
Jób könyve|31|39|ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántó-vetőkből sóhajt fakasztottam,
Jób könyve|32|1|A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében.
Jób könyve|32|2|Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten előtt igaznak gondolta magát.
Jób könyve|32|3|Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltűrték, hogy Istent meghazudtolja.
Jób könyve|32|4|Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idősebbek voltak, mint ő.
Jób könyve|32|5|Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja.
Jób könyve|32|6|Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már őszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem.
Jób könyve|32|7|Gondoltam magamban: "Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!"
Jób könyve|32|8|De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá.
Jób könyve|32|9|Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása.
Jób könyve|32|10|Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani.
Jób könyve|32|11|Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelő szóra rátaláltok,
Jób könyve|32|12|jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg.
Jób könyve|32|13|Ne gondoljátok: "Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított."
Jób könyve|32|14|Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal.
Jób könyve|32|15|Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból.
Jób könyve|32|16|Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit.
Jób könyve|32|17|Felelek hát akkor a magam részéről, tudtotokra adom, mi a véleményem.
Jób könyve|32|18|Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, űz és hajt a lélek, amely bennem lakik.
Jób könyve|32|19|Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlők módjára utóbb még szétszakad.
Jób könyve|32|20|Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak.
Jób könyve|32|21|Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgő szavakkal senkit nem illetek.
Jób könyve|32|22|Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtő Istenem, hamar elszólítna.
Jób könyve|33|1|Tehát, Jób, figyelj most minden egyes szómra, minden beszédemet jegyezd meg magadnak!
Jób könyve|33|2|Lám, szólásra nyitottam a számat, nyelvem máris forog a szám üregében.
Jób könyve|33|3|Bölcs mondásokat súg majd a szívem, ajkam a színtiszta igazat beszéli.
Jób könyve|33|4|Istennek éltető lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet.
Jób könyve|33|5|Hogyha képes vagy rá, adj nekem választ, adj magyarázatot és szállj velem szembe!
Jób könyve|33|6|Olyan vagyok, mint te, lásd, nem mint az Isten, én is csak agyagból vétettem.
Jób könyve|33|7|Tőlem nem kell félned, ne rémítsen semmi, még a kezem sem nehezedik rád.
Jób könyve|33|8|Valóban, te fülem hallatára mondtad, tisztán ki is vettem szavaidnak hangját:
Jób könyve|33|9|"Tiszta vagyok és nincsen semmi bűnöm, mocsoktalan vagyok, nincsen bennem vétek.
Jób könyve|33|10|Csakhogy ő ürügyet keres ellenem, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.
Jób könyve|33|11|Kalodába zárta a lábamat, és szemmel tartotta minden utamat."
Jób könyve|33|12|Nézd, én mondom neked, ebben nincs igazad, mert nagyobb az Isten, mint bármelyik ember.
Jób könyve|33|13|Azért hát ellene miért háborogtál, hogy minden szavadra nem ad feleletet?
Jób könyve|33|14|Mert egyszer az Isten ily módon beszél, máskor meg másképpen szól, de nem vesszük észre.
Jób könyve|33|15|Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg.
Jób könyve|33|16|Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel,
Jób könyve|33|17|hogy tettétől visszatartsa az embert, hogy az emberekből kiűzze a gőgöt;
Jób könyve|33|18|hogy az alvilágtól megmentse a lelkét, attól, hogy életét dárda oltsa ki.
Jób könyve|33|19|Fekvőhelyén fájdalom figyelmezteti, szüntelen háborgás van a tagjaiban.
Jób könyve|33|20|A kenyértől undorral fordul el élete, kedvenc ételétől undorodik lelke.
Jób könyve|33|21|A húsa elalszik, már nem is látható, nem látható egyéb, mint csupasz csontváza.
Jób könyve|33|22|Máris közeledik lelke a sírjához, élete a helyhez, hol a holtak laknak.
Jób könyve|33|23|Ha aztán egy angyal odaáll melléje, egy az ezrek közül közvetítő gyanánt, s közli az emberrel a kötelességét,
Jób könyve|33|24|aztán megkönyörül rajta és azt mondja: "Szabadítsd meg attól, hogy a sírba szálljon, mert a váltságdíját megtaláltam",
Jób könyve|33|25|teste akkor üdén felvirágzik, maga meg visszatér ifjú napjaihoz.
Jób könyve|33|26|Istenhez esdekel, s ő megkegyelmez neki, engedi, hogy arcát ujjongva szemlélje. Másoknak is hirdeti feloldoztatását,
Jób könyve|33|27|az embereknek énekelve mondja: "Vétkeztem és az igazat elferdítettem, mégsem a bűneimért fizetett meg nekem.
Jób könyve|33|28|Megmentett attól, hogy sírba kelljen szállnom, örülhet életem a világosságnak."
Jób könyve|33|29|Nézd, így szokott tenni az Isten, kétszer-háromszor is az emberrel,
Jób könyve|33|30|hogy a sírgödörtől megmentse a lelkét, és az élet fényével megvilágítsa.
Jób könyve|33|31|Ügyelj, Jób, szentelj nekem figyelmet! Amíg beszélek, hallgass és légy csöndben!
Jób könyve|33|32|Ha van mit mondanod, akkor felelj nekem! Szólj, mert én szívesen helyeselnék neked!
Jób könyve|33|33|Ha azonban nincsen, akkor hallgass rám! Légy csöndben, s én bölcsességre tanítalak.
Jób könyve|34|1|Ezután Elihu folytatta és így szólt:
Jób könyve|34|2|Bölcsek, hallgassátok meg a szavaimat, szakértők, figyeljetek ide!
Jób könyve|34|3|Mert a fülnek meg kell vizsgálnia a szót, úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt.
Jób könyve|34|4|Csak ami helyes, azt választjuk magunknak, kutassuk hát ki magunk között, mi a jó.
Jób könyve|34|5|Lám, Jób azt mondja: "Igaz ember vagyok, Isten volt, aki elvette igazamat.
Jób könyve|34|6|Bírám kegyetlenül ellenem van, nem gyógyul a sebem, pedig nem vétkeztem."
Jób könyve|34|7|Hol van még egy olyan ember, mint amilyen Jób, aki a gyalázkodást úgy issza, mint a vizet,
Jób könyve|34|8|aki a gonosztevők társává szegődött, és összejár a gonoszokkal?
Jób könyve|34|9|Valóban azt mondta: "Mit ér az embernek, hogyha barátságban él is az Istennel."
Jób könyve|34|10|Ezért bölcs emberek, hallgassatok rám! Az igazságtalanság távol áll Istentől, a Mindenható nem követ el álnokságot.
Jób könyve|34|11|A tettei szerint fizet az embernek, és aszerint bánik vele, ahogyan él.
Jób könyve|34|12|Isten gonoszságot nem művelhet, a Magasságbeli nem ferdíti el az igazságot.
Jób könyve|34|13|Vajon ki bízta rá a földet, s a földkerekséget ki alapította?
Jób könyve|34|14|Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét,
Jób könyve|34|15|akkor minden élő rögtön elpusztulna, és az ember is visszatérne a porba.
Jób könyve|34|16|Hogyha okos vagy, akkor figyelj ide, és a beszédemre nyisd ki a füledet!
Jób könyve|34|17|Törvény ellensége tud-e kormányozni? Kárhoztatod-e az egészen igazat?
Jób könyve|34|18|Aki azt mondja a királynak: "Te istentelen!" A nemeseknek meg: "Ó, ti gonosztevők!"
Jób könyve|34|19|Aki nem elfogult a fejedelmek iránt, s a gazdagot nem becsüli többre a szegénynél, mert hiszen mind az ő kezének művei.
Jób könyve|34|20|Éjszaka idején hirtelen meghalnak. Nagyurak is reszketnek, aztán eltűnnek, erőlködés nélkül végez az erősekkel.
Jób könyve|34|21|Látja szeme az ember útjait, és minden lépését szemmel tartja.
Jób könyve|34|22|Nincs számára sötét és nincsen éjszaka, hol a gonosztevők el tudnának bújni.
Jób könyve|34|23|Nem tűzött ki időt az ember számára, mikor járuljon Istene ítélőszéke elé.
Jób könyve|34|24|Összetöri - vizsgálat nélkül - a hatalmasokat, és másokat ültet a helyükre.
Jób könyve|34|25|Mivel tud tetteikről, letaszítja őket - éjjel -, és szétzúzódnak.
Jób könyve|34|26|Gonosztevők gyanánt ütlegeli őket, olyan helyen, ahol akárki láthatja.
Jób könyve|34|27|Ha szemére vetik: "Ezek, lám, elhagyták, útjait követni nem voltak hajlandók;
Jób könyve|34|28|elhatolt hozzá a szegények jajszava, és az elnyomottak hangját meghallotta,
Jób könyve|34|29|mégis nyugodt maradt, nem zavarja semmi, arcát eltakarja és senki sem látja", így van ez, mert sajnálja az egyest és a népet,
Jób könyve|34|30|s mert a gonosztevőt a balszerencse hálójára bízza.
Jób könyve|34|31|Hogyha aztán ez így szól az Istenhez: "Megtévesztettelek, de többé nem vétkezem, hogyha vétkeztem, hát légy most a tanítóm,
Jób könyve|34|32|ha gonoszságot tettem, többé nem teszek",
Jób könyve|34|33|véleményed szerint meg kell-e büntetnie, csak azért, mert te elveted az ítéletét? Rajtad a sor, válassz! Nem én vagyok soron. Ezért mondd ki bátran, amit gondolsz!
Jób könyve|34|34|Az okos emberek azt mondják majd nekem, s minden bölcs férfiú, aki figyelt rám:
Jób könyve|34|35|"Esztelen volt Jób, amikor így beszélt, és szavában nem volt bölcsesség.
Jób könyve|34|36|Tedd hát próbára, jó alaposan, mert mint egy esztelen, úgy feleselt vissza.
Jób könyve|34|37|Mert a bűnét megtoldotta galádsággal, s kétségbe vonja a jogrendet közöttünk, és szószátyárkodik az Isten ellen."
Jób könyve|35|1|Elihu ekkor folytatta és így szólt:
Jób könyve|35|2|Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: "Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?"
Jób könyve|35|3|Hisz kijelentetted: "Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?"
Jób könyve|35|4|Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is.
Jób könyve|35|5|Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted!
Jób könyve|35|6|Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bűnöd, mivel károsítod?
Jób könyve|35|7|Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna?
Jób könyve|35|8|Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed.
Jób könyve|35|9|Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen,
Jób könyve|35|10|de azt nem kérdezik: "Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon?
Jób könyve|35|11|Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!"
Jób könyve|35|12|Kiáltoznak, de ő nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gőgjét nézik.
Jób könyve|35|13|Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törődik a Mindenható.
Jób könyve|35|14|És ha azt mondod: "Hiszen nem is lát, ügyem előtte van, s folyvást rá várok",
Jób könyve|35|15|aztán folytatod: "Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bűne nem érdekli",
Jób könyve|35|16|akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.
Jób könyve|36|1|Elihu folytatta és így szólt:
Jób könyve|36|2|Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni.
Jób könyve|36|3|Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát.
Jób könyve|36|4|Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted.
Jób könyve|36|5|Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten,
Jób könyve|36|6|de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez,
Jób könyve|36|7|szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene,
Jób könyve|36|8|akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek.
Jób könyve|36|9|Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak.
Jób könyve|36|10|Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk.
Jób könyve|36|11|Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben.
Jób könyve|36|12|De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban.
Jób könyve|36|13|Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket.
Jób könyve|36|14|Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük.
Jób könyve|36|15|A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét.
Jób könyve|36|16|Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt.
Jób könyve|36|17|Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad.
Jób könyve|36|18|Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson.
Jób könyve|36|19|Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével!
Jób könyve|36|20|Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid.
Jób könyve|36|21|Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod.
Jób könyve|36|22|Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő?
Jób könyve|36|23|Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: "Igazságtalan voltál!"?
Jób könyve|36|24|Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek.
Jób könyve|36|25|Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja.
Jób könyve|36|26|Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma.
Jób könyve|36|27|Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata,
Jób könyve|36|28|amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik.
Jób könyve|36|29|Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából?
Jób könyve|36|30|Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait.
Jób könyve|36|31|Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal.
Jób könyve|36|32|A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen.
Jób könyve|36|33|Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.
Jób könyve|37|1|Ezért fogja el a szívem ijedelem, ezért dobog olyan hangosan a helyén.
Jób könyve|37|2|Hallgassátok dörgő hangját figyelemmel, a dübörgést, amely előtör szájából!
Jób könyve|37|3|Végigjáratja az egész ég alatt, villáma sugarát a föld határáig.
Jób könyve|37|4|Amerre csak elhalad, hangosan zeng az ég, ő az, aki büszke hangjával mennydörög, s a villámait nem fogja vissza, amikor meghalljuk a hangját.
Jób könyve|37|5|Isten engedi, hogy lássunk csodás, nagy dolgokat, nagy tetteket művel, amiket nem értünk.
Jób könyve|37|6|Ő mondja a hónak: "Essél le a földre!" És az esőnek is: "Zúduljatok le rá!"
Jób könyve|37|7|Rányomja pecsétjét minden emberkézre, hogy tetteit mindenki megtapasztalja.
Jób könyve|37|8|Visszahúzódik a vad a rejtekhelyére, és a fekvőhelyén meghúzza magát.
Jób könyve|37|9|A viharos szélvész kitör kamráiból, s az északi széllel hideg idő tör be.
Jób könyve|37|10|Isten lehelletére jég keletkezik, és megmerevedik a víz széles tükre.
Jób könyve|37|11|Párás nedvessséggel tölti a felhőket, s a viharfellegek villámait szórják.
Jób könyve|37|12|Akarata szerint mennek ide-oda, járásukat ő határozza meg. Mindent végbevisznek, amit csak parancsol, széltében-hosszában a földkerekségen.
Jób könyve|37|13|Egyszer büntetésül küldi a föld népeinek, máskor meg jósága jeléül.
Jób könyve|37|14|Figyelj ide és hallgass meg, Jób! Maradj csendben és nézd Isten csodáit!
Jób könyve|37|15|Tudod-e, hogy Isten mint parancsol nekik, miként éri el, hogy felhője fényt adjon?
Jób könyve|37|16|Vagy érted tán, mint lebegnek felhői, a mindentudó mester e csodás remekei?
Jób könyve|37|17|Te, akinek már izzik a ruhád a hőségtől, amikor a déli széltől fülledt a föld,
Jób könyve|37|18|te feszítetted ki vele az ég sátrát, feszesre, mint a tükör, amely acélból készült?
Jób könyve|37|19|Okosíts fel minket, mit mondjunk hát neki...
Jób könyve|37|20|Azt jelentsük talán: "Szólni akarok!"? S mondja-e valaki, hogy pusztulni akar?
Jób könyve|37|21|Hisz nem lehet a nap fényét sem látni, amikor a felhők mögött fényesedik. Lám, szélroham jön, s elkergeti őket,
Jób könyve|37|22|észak felől fényesség ragyog fel. Félelmetes ragyogás van az Isten körül,
Jób könyve|37|23|sohasem érjük el mi a Mindenhatót. Hatalma s igaza mérhetetlenül nagy, az igazság teljességét nem ferdíti el.
Jób könyve|37|24|Ezért kell Őt félniük az embereknek. Tiszteljék mind, akikben van értelem!
Jób könyve|38|1|Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt:
Jób könyve|38|2|Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás?
Jób könyve|38|3|Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! kérdezni szeretnélek, világosíts fel!
Jób könyve|38|4|Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed!
Jób könyve|38|5|Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt?
Jób könyve|38|6|Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be,
Jób könyve|38|7|amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai?
Jób könyve|38|8|Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből,
Jób könyve|38|9|s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába,
Jób könyve|38|10|amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat?
Jób könyve|38|11|Mondtam neki: "Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!"
Jób könyve|38|12|Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét,
Jób könyve|38|13|hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla?
Jób könyve|38|14|Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab.
Jób könyve|38|15|A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik.
Jób könyve|38|16|El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén?
Jób könyve|38|17|Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát?
Jób könyve|38|18|Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen?
Jób könyve|38|19|Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye,
Jób könyve|38|20|hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba?
Jób könyve|38|21|Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma!
Jób könyve|38|22|Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit,
Jób könyve|38|23|miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira?
Jób könyve|38|24|Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre?
Jób könyve|38|25|Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek,
Jób könyve|38|26|hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember,
Jób könyve|38|27|hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon?
Jób könyve|38|28|Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre?
Jób könyve|38|29|Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az égnek derét ki hozta világra?
Jób könyve|38|30|A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne.
Jób könyve|38|31|A Fiastyúk szálait te fűzted össze, s a Kaszás bilincseit te lazítottad fel?
Jób könyve|38|32|Te határoztad meg a hajnalcsillag keltét, s te vezeted a Medvét fiaival együtt?
Jób könyve|38|33|Tudsz-e valamit a mennybolt törvényéről, uralmát a földön te határozod meg?
Jób könyve|38|34|És ha a felhőkig fölemeled hangod, szót fogadnak-e neked az áradó vizek?
Jób könyve|38|35|Szavadra útnak indulnak-e a villámok, s mondják-e neked: "Nos, már itt is vagyunk!"?
Jób könyve|38|36|Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet, s kinek köszönheti értelmét a kakas?
Jób könyve|38|37|Ki olyan bölcs, hogy a felhők számát tudná? És az ég tömlőit ki tudja megnyitni,
Jób könyve|38|38|mikor szilárd röggé keményedik a föld, s keményen egymáshoz tapadnak a hantok?
Jób könyve|38|39|Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod,
Jób könyve|38|40|amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek?
Jób könyve|38|41|Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek?
Jób könyve|39|1|Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek,
Jób könyve|39|2|tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek?
Jób könyve|39|3|Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják.
Jób könyve|39|4|A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza.
Jób könyve|39|5|Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét?
Jób könyve|39|6|Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot.
Jób könyve|39|7|Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását.
Jób könyve|39|8|A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál.
Jób könyve|39|9|Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál?
Jób könyve|39|10|Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani?
Jób könyve|39|11|Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját?
Jób könyve|39|12|Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed?
Jób könyve|39|13|Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával?
Jób könyve|39|14|Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket.
Jób könyve|39|15|Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja.
Jób könyve|39|16|Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága.
Jób könyve|39|17|A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten.
Jób könyve|39|18|De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn.
Jób könyve|39|19|Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted?
Jób könyve|39|20|Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt.
Jób könyve|39|21|Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába.
Jób könyve|39|22|Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni.
Jób könyve|39|23|A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa.
Jób könyve|39|24|Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani.
Jób könyve|39|25|Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását.
Jób könyve|39|26|Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve?
Jób könyve|39|27|A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba?
Jób könyve|39|28|A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson.
Jób könyve|39|29|Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme.
Jób könyve|39|30|Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.
Jób könyve|40|1|Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt:
Jób könyve|40|2|A Mindenhatóval pörlekedő meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen!
Jób könyve|40|3|Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt:
Jób könyve|40|4|Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem.
Jób könyve|40|5|Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz.
Jób könyve|40|6|A viharból szólt az Úr Jóbhoz és azt mondta:
Jób könyve|40|7|Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel!
Jób könyve|40|8|Semmivé akarod tenni igazamat, el akarsz ítélni, hogy igazad legyen?
Jób könyve|40|9|Van-e karod olyan, mint Istennek? Tudsz-e hangoddal, mint ő mennydörögni?
Jób könyve|40|10|Ékesítsd fel magad fönséggel s nagysággal, öltözködj csak fel fénybe, méltóságba!
Jób könyve|40|11|Engedd szabadjára haragod árját, nézd meg, ami csak büszke és hajlítsd meg!
Jób könyve|40|12|Alázd meg a gőgöst egy pillantásoddal, tipord el helyükön a gonosztevőket!
Jób könyve|40|13|A föld alá rejtsd el együtt valamennyit, mélységes tömlöcben némítsd el arcukat!
Jób könyve|40|14|Akkor aztán én is elismerlek, mert saját jobb karod vívta ki győzelmed.
Jób könyve|40|15|Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha.
Jób könyve|40|16|Nézd, micsoda erő van az ágyékában, és lásd, mily erősek a hasizmai!
Jób könyve|40|17|Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak.
Jób könyve|40|18|A csontjai ércből öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok.
Jób könyve|40|19|Remekmű az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette.
Jób könyve|40|20|A hegyek környékétől eltiltották, s minden vadtól, amely ott űzi játékát.
Jób könyve|40|21|A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtőzködik a nádban és mocsárban.
Jób könyve|40|22|A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte.
Jób könyve|40|23|Nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán.
Jób könyve|40|24|Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát?
Jób könyve|40|25|Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni?
Jób könyve|40|26|Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal?
Jób könyve|40|27|Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgő szókat intéz tán hozzád?
Jób könyve|40|28|Esetleg majd szerződést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra?
Jób könyve|40|29|Játszhatol-e vele, mint egy kis madárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni?
Jób könyve|40|30|Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta?
Jób könyve|40|31|Meg tudod-e a bőrét horoggal tűzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal?
Jób könyve|40|32|Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed!
Jób könyve|41|1|Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert.
Jób könyve|41|2|Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki?
Jób könyve|41|3|Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem.
Jób könyve|41|4|Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról.
Jób könyve|41|5|Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába?
Jób könyve|41|6|Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik.
Jób könyve|41|7|Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel.
Jób könyve|41|8|Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük.
Jób könyve|41|9|Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók.
Jób könyve|41|10|Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája.
Jób könyve|41|11|A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba.
Jób könyve|41|12|Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog.
Jób könyve|41|13|A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő.
Jób könyve|41|14|Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár.
Jób könyve|41|15|Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna.
Jób könyve|41|16|Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő.
Jób könyve|41|17|Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak.
Jób könyve|41|18|Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem.
Jób könyve|41|19|Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál.
Jób könyve|41|20|A nyíl nem tudja megfutamítani, a rá zúdított kövek pozdorjává törnek.
Jób könyve|41|21|Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít.
Jób könyve|41|22|Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona.
Jób könyve|41|23|Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger.
Jób könyve|41|24|Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert.
Jób könyve|41|25|Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen.
Jób könyve|41|26|Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.
Jób könyve|42|1|Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt:
Jób könyve|42|2|Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen.
Jób könyve|42|3|Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás.
Jób könyve|42|4|[Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel!]
Jób könyve|42|5|Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak.
Jób könyve|42|6|Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban!
Jób könyve|42|7|Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: "Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.
Jób könyve|42|8|Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám."
Jób könyve|42|9|A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra.
Jób könyve|42|10|Az Úr jobbrafordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte.
Jób könyve|42|11|Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt.
Jób könyve|42|12|Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt.
Jób könyve|42|13|Volt hét fia és három lánya is.
Jób könyve|42|14|Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte.
Jób könyve|42|15|Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között.
Jób könyve|42|16|Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen.
Jób könyve|42|17|Jób öregen és az élettel betelve halt meg.
Joel könyve|1|1|Szózat, amelyet az Úr Joelhez, Petuel fiához intézett.
Joel könyve|1|2|Halljátok ezt, vének, figyeljetek mindnyájan, ti lakói az országnak! Történt-e hasonló napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban?
Joel könyve|1|3|Mondjátok el fiaitoknak, s fiaitok az ő fiainak, azok meg az újabb nemzedéknek.
Joel könyve|1|4|Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fűfaló), amit a jélek meghagyott.
Joel könyve|1|5|Józanodjatok ki, részegek, és sírjatok, borivók, mindnyájan siránkozzatok az új bor miatt, mert elragadták szátoktól.
Joel könyve|1|6|Országom ellen felvonult egy nép, hatalmas és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, zápfoga, mint a nőstény oroszláné.
Joel könyve|1|7|Szőlőskertemet pusztasággá tette, fügefáimat letarolta, lenyúzta és kidöntögette; ágai fehérek lettek.
Joel könyve|1|8|Zokogj, mint a zsákruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött!
Joel könyve|1|9|Eltűnt az étel- és italáldozat az Úr házából, gyászba öltöztek a papok, az Úr szolgái.
Joel könyve|1|10|Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a búza, elillant a bor, kiapadt az olaj.
Joel könyve|1|11|Szégyenkeznek a földművesek, siránkoznak a szőlősgazdák a gabona és az árpa miatt, mert odalett a szántóföld termése.
Joel könyve|1|12|Kiszáradt a szőlőskert, ellankadtak a fügefák; gránátalma, pálma, almafa: elszáradt a mezőn minden fa. Bizony eltűnt a vidámság is az emberek fiai közül!
Joel könyve|1|13|Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltűnt Istenetek házából az étel- és italáldozat.
Joel könyve|1|14|Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyűjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz:
Joel könyve|1|15|"Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!"
Joel könyve|1|16|Ugye, szemünk láttára ragadták el Istenünk házából az ételt, a vigasságot és az örömet?
Joel könyve|1|17|Elpusztultak a búzaszemek a göröngyök alatt, beomlottak a csűrök, összedőltek a magtárak, mert odalett a termés.
Joel könyve|1|18|Miért nyugtalanok az állatok, miért bőg az ökörcsorda? Azért, mert nincsen legelője. Lám, a birkanyáj is bűnhődik!
Joel könyve|1|19|Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját.
Joel könyve|1|20|Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.
Joel könyve|2|1|Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van.
Joel könyve|2|2|A sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhőnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.
Joel könyve|2|3|Előtte tűz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan előtte az ország, utána meg kietlen sivatag: menekülni nem lehet előle.
Joel könyve|2|4|Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak.
Joel könyve|2|5|Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tűz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép.
Joel könyve|2|6|Előtte remegnek a népek, minden arc elsápad.
Joel könyve|2|7|Száguldanak, mint a hősök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükről.
Joel könyve|2|8|Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad. Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól.
Joel könyve|2|9|Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.
Joel könyve|2|10|Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket.
Joel könyve|2|11|Az Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?
Joel könyve|2|12|Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva.
Joel könyve|2|13|A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.
Joel könyve|2|14|Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára?
Joel könyve|2|15|Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet,
Joel könyve|2|16|gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!
Joel könyve|2|17|Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: "Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák őket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?"
Joel könyve|2|18|Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.
Joel könyve|2|19|Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: "Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket.
Joel könyve|2|20|Aki észak felől jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre űzöm, előhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik." [Mert gőgös volt.]
Joel könyve|2|21|Ne félj, termőföld, ujjongj és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr!
Joel könyve|2|22|Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelői! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését.
Joel könyve|2|23|Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben! Mert igazságosságában megadja nektek az őszi esőt; esőt küld nektek: tavaszi és őszi esőt, mint hajdanában.
Joel könyve|2|24|A szérűk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat.
Joel könyve|2|25|Kárpótollak benneteket az esztendőkért, amikor pusztított a sáska és a jélek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem.
Joel könyve|2|26|Ehettek és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. [Népem soha többé nem vall szégyent.]
Joel könyve|2|27|"És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen."
Joel könyve|3|1|"Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.
Joel könyve|3|2|Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.
Joel könyve|3|3|Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat.
Joel könyve|3|4|A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja.
Joel könyve|3|5|Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék - amint megmondta az Úr - a menekültek számára, akiket meghív az Úr."
Joel könyve|4|1|"Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát,
Joel könyve|4|2|összegyűjtöm majd a népeket, leviszem őket a Jozafát völgyébe, és ítéletet tartok ott fölöttük népem és örökségem, Izrael miatt; amiért szétszórták a népek közé, s megosztották országomat.
Joel könyve|4|3|Sorsot vetettek népem fölött; céda nőért gyermeket adnak cserébe, lányt adnak borért, hogy ihassanak."
Joel könyve|4|4|"Mit akartok tőlem, Tirusz és Szidon? És ti, filiszteusok tartományai? Ti akartok talán bosszút állni rajtam? Ha bosszút álltok rajtam, bosszútokat csakhamar visszafordítom fejetekre.
Joel könyve|4|5|Ti, akik elvettétek ezüstömet, aranyomat, s drága kincseimet templomaitokba vittétek!
Joel könyve|4|6|Ti, akik Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok Jáván fiainak, hogy távol kerüljenek hazájuktól!
Joel könyve|4|7|Lám, visszahívom őket arról a helyről, ahová eladtátok őket, és gonoszságotokat visszafordítom fejetekre.
Joel könyve|4|8|Eladom fiaitokat és lányaitokat, kiszolgáltatom őket Júda fiainak, hogy adják el őket a sábaiaknak, egy távoli népnek - az Úr mondta ezt."
Joel könyve|4|9|Hirdessétek ki a népek között: Készüljetek fel a harcra! Jöjjenek, s álljanak csatasorba mind a harcosok!
Joel könyve|4|10|Öntsetek kardot az ekevasból, lándzsát a sarlóból! Mondja az erőtlen is: "Hős vagyok!"
Joel könyve|4|11|Siessetek, gyertek, minden népek körös-körül, és gyűljetek ott egybe! [Vezesd elő, Uram, a hőseidet!]
Joel könyve|4|12|"Keljenek fel, vonuljanak fel a népek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nép felett.
Joel könyve|4|13|Lendítsétek meg a sarlót, mert beért a vetés; gyertek, tapossátok, mert megtelt a sajtó és túlárad a prés: oly nagy a gonoszságuk!"
Joel könyve|4|14|Egyre több a nép a Döntés völgyében; mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!
Joel könyve|4|15|Elsötétedik a nap és a hold, a csillagok elvesztik fényüket.
Joel könyve|4|16|Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. De népének mentsvára az Úr, Izrael fiai számára menedék.
Joel könyve|4|17|Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon, szent hegyemen lakom. Szent hely lesz akkor Jeruzsálem, nem léphetnek be többé oda idegenek.
Joel könyve|4|18|Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok-völgyét.
Joel könyve|4|19|Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban.
Joel könyve|4|20|Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké.
Joel könyve|4|21|"Megbosszulom vérüket, nem kegyelmezek", és az Úr a Sionon fog lakni.
Jónás könyve|1|1|Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához:
Jónás könyve|1|2|"Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd neki, hogy gonoszsága színem elé jutott."
Jónás könyve|1|3|Jónás el is indult, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elől. Lement Jaffába, és talált is egy hajót, amely Tarsisba készült. Megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Tarsisba az Úr színe elől.
Jónás könyve|1|4|Az Úr azonban nagy szelet támasztott a tengeren. Hatalmas vihar támadt a tengeren. A hajó már-már összezúzódott.
Jónás könyve|1|5|A hajósok megrémültek, és isteneikhez imádkoztak. A hajó rakományát mind a tengerbe dobálták, csakhogy könnyítsenek rajta. Jónás lement a hajó aljába, és mélyen elaludt.
Jónás könyve|1|6|A hajóskapitány megszólította: "Miért alszol? Kelj fel, és imádkozz Istenhez! Talán megemlékezik rólunk, s nem kell elvesznünk!"
Jónás könyve|1|7|Majd így szóltak egymáshoz: "Vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!" Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.
Jónás könyve|1|8|Erre megkérdezték tőle: "Kérünk, mondd el nekünk, miért tört ránk ez a szerencsétlenség? Mi a foglalkozásod, honnan jöttél, hol a hazád, melyik néphez tartozol?"
Jónás könyve|1|9|Így felelt: "Héber vagyok, az Urat, az egek Istenét tisztelem, aki a tengert és a földet teremtette."
Jónás könyve|1|10|Nagy félelem fogta el az embereket. Megkérdezték tőle: "Miért tetted ezt?" Az emberek ugyanis megtudták, hogy az Úr színe elől menekül, mert elbeszélte nekik.
Jónás könyve|1|11|Aztán megkérdezték tőle: "Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?" Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott.
Jónás könyve|1|12|Azt felelte nekik: "Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar."
Jónás könyve|1|13|A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott.
Jónás könyve|1|14|Erre az Úrhoz kiáltottak: "Kérünk, Urunk, ne vesszünk el e miatt az ember miatt! Ne szálljon ránk igaz ember vére! Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett!"
Jónás könyve|1|15|Aztán megfogták Jónást, és a tengerbe vetették. A tengernek azonnal megszűnt a háborgása.
Jónás könyve|1|16|Az embereket elfogta az Úrtól való félelem. Áldozatot mutattak be az Úrnak, fogadalmi ajándékokat szenteltek neki.
Jónás könyve|2|1|Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt.
Jónás könyve|2|2|A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz:
Jónás könyve|2|3|Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat.
Jónás könyve|2|4|A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem.
Jónás könyve|2|5|Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat!
Jónás könyve|2|6|A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet
Jónás könyve|2|7|a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem!
Jónás könyve|2|8|Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba.
Jónás könyve|2|9|Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól.
Jónás könyve|2|10|Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás.
Jónás könyve|2|11|Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.
Jónás könyve|3|1|Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz:
Jónás könyve|3|2|"Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!"
Jónás könyve|3|3|Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta.
Jónás könyve|3|4|Jónás bement a városba, egynapi járásnyira, és hirdetni kezdte: "Még negyven nap, és Ninive elpusztul!"
Jónás könyve|3|5|Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek.
Jónás könyve|3|6|Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült.
Jónás könyve|3|7|Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: "Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék.
Jónás könyve|3|8|Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt.
Jónás könyve|3|9|Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!"
Jónás könyve|3|10|Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.
Jónás könyve|4|1|Jónáson nagy szomorúság vett erőt, és haragra gerjedt.
Jónás könyve|4|2|Így imádkozott az Úrhoz: "Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat.
Jónás könyve|4|3|Most azonban vedd el tőlem az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet."
Jónás könyve|4|4|Az Úr így felelt: "Azt hiszed, jogos a haragod?"
Jónás könyve|4|5|Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Csinált magának egy sátort, és annak árnyékában ülve figyelte, hogy mi fog történni a várossal.
Jónás könyve|4|6|Az Úr parancsára egy ricinusbokor nőtt Jónás fölé, árnyékot vetett a feje fölé, és megvédte a rosszulléttől. Jónás nagyon megörült a ricinusnak.
Jónás könyve|4|7|Másnap hajnalban azonban az Úr egy férget rendelt oda. A féreg megrágta a ricinust, úgyhogy kiszáradt.
Jónás könyve|4|8|Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tűzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: "Jobb nekem a halál, mint az élet!"
Jónás könyve|4|9|Ekkor az Isten így szólt Jónáshoz: "Azt hiszed, jogos a haragod a ricinusbokor miatt?" Azt felelte: "Igen, jogosan haragszom, egészen a halálig!"
Jónás könyve|4|10|Erre az Úr azt mondta: "Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult.
Jónás könyve|4|11|Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és igen sok állat?"
Józsue könyve|1|1|Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta:
Józsue könyve|1|2|"Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok.
Józsue könyve|1|3|Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogy Mózesnek mondtam.
Józsue könyve|1|4|A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig, s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok.
Józsue könyve|1|5|Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki.
Józsue könyve|1|6|Légy erős és kitartó, mert te adod birtokul ennek a népnek a földet, amelyre atyáiknak megesküdtem, hogy nekik adom.
Józsue könyve|1|7|Légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj.
Józsue könyve|1|8|Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked,
Józsue könyve|1|9|hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész."
Józsue könyve|1|10|Akkor Józsue ezt a parancsot adta a nép írnokainak:
Józsue könyve|1|11|"Járjátok be a tábort, és mondjátok meg a népnek: Lássátok el magatokat élelemmel, mert három napon belül átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul."
Józsue könyve|1|12|Ruben és Gád fiaihoz, továbbá Manassze törzse feléhez pedig így szólt Józsue:
Józsue könyve|1|13|"Emlékezzetek arra, amit az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, s nektek adja itt ezt a földet.
Józsue könyve|1|14|Asszonyaitok, gyermekeitek és jószágotok maradjanak azon a földön, amelyet Mózes a Jordánon túl adott nektek. Ti ellenben, fegyverforgatásra képes férfiak, mindnyájan vonuljatok tovább testvéreitek élén, és legyetek segítségükre,
Józsue könyve|1|15|míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s ők is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az ő Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé."
Józsue könyve|1|16|Így válaszoltak Józsuénak: "Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová csak küldesz bennünket.
Józsue könyve|1|17|Egészen úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk. Csak legyen veled az Úr, a te Istened, ahogy Mózessel vele volt!
Józsue könyve|1|18|Aki ellened szegül, s nem engedelmeskedik parancsaidnak, bármit parancsolsz is neki, az haljon meg. Te pedig légy erős és kitartó!"
Józsue könyve|2|1|Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: "Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!" Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek.
Józsue könyve|2|2|Jerikó királyának nyomban jelentették: "Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni."
Józsue könyve|2|3|Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: "Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék."
Józsue könyve|2|4|De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: "Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók.
Józsue könyve|2|5|Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!"
Józsue könyve|2|6|Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket.
Józsue könyve|2|7|A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.
Józsue könyve|2|8|Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre.
Józsue könyve|2|9|Így beszélt: "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület.
Józsue könyve|2|10|Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot.
Józsue könyve|2|11|Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön.
Józsue könyve|2|12|Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet;
Józsue könyve|2|13|hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól."
Józsue könyve|2|14|A hírszerzők azt válaszolták: "Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád."
Józsue könyve|2|15|Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott.
Józsue könyve|2|16|S így szólt hozzájuk: "Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra."
Józsue könyve|2|17|Az emberek azt felelték neki: "Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani:
Józsue könyve|2|18|Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat.
Józsue könyve|2|19|Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk.
Józsue könyve|2|20|De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk."
Józsue könyve|2|21|Erre így válaszolt: "Úgy legyen, ahogy mondtátok." Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.
Józsue könyve|2|22|Elmentek és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, míg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket.
Józsue könyve|2|23|Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt.
Józsue könyve|2|24|Így szóltak Józsuéhoz: "Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója."
Józsue könyve|3|1|Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakát.
Józsue könyve|3|2|Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort
Józsue könyve|3|3|és megparancsolták a népnek: "Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el és kövessétek őket,
Józsue könyve|3|4|hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: Ne menjetek hozzá közel!"
Józsue könyve|3|5|Józsue így szólt a néphez: "Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben."
Józsue könyve|3|6|A papoknak pedig ezt mondta Józsue: "Emeljétek föl a szövetség ládáját és haladjatok vele a nép élén!" Ezek fölemelték a szövetség ládáját és a nép előtt haladtak.
Józsue könyve|3|7|Az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam.
Józsue könyve|3|8|De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg."
Józsue könyve|3|9|Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: "Gyertek és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!"
Józsue könyve|3|10|Aztán így folytatta Józsue: "Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat:
Józsue könyve|3|11|az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon.
Józsue könyve|3|12|Válasszatok ki Izrael törzséből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet.
Józsue könyve|3|13|Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik."
Józsue könyve|3|14|Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték.
Józsue könyve|3|15|Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte - a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén -,
Józsue könyve|3|16|a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben.
Józsue könyve|3|17|A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.
Józsue könyve|4|1|Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz:
Józsue könyve|4|2|"Válassz ki tizenkét férfit a nép közül, mindegyik törzsből egyet,
Józsue könyve|4|3|s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre."
Józsue könyve|4|4|Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet,
Józsue könyve|4|5|s így szólt hozzájuk: "Haladjatok az Úr, a ti Istenetek ládája előtt a Jordán közepéig, s mindegyitek emeljen a vállára egy követ, Izrael törzseinek száma szerint,
Józsue könyve|4|6|hogy majd emlékkő legyen belőlük körötökben. Mert egy nap megkérdezik majd gyermekeitek:
Józsue könyve|4|7|Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak."
Józsue könyve|4|8|Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepéből tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették.
Józsue könyve|4|9|Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni őket.
Józsue könyve|4|10|A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén álltak, míg minden le nem zajlott, amit az Úr parancsára Józsue a népnek mondott, egészen aszerint, ahogy Mózes meghagyta Józsuénak, s a nép sietve átkelt.
Józsue könyve|4|11|Amikor az egész nép átkelt, az Úr ládája tovább vonult a papokkal, a nép élén.
Józsue könyve|4|12|Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele fölfegyverkezve Izrael fiainak élén haladtak, ahogy Mózes mondta nekik.
Józsue könyve|4|13|Szám szerint mintegy 40 000 fölfegyverzett harcos kelt át az Úr előtt harcra készen Jerikó síkságára.
Józsue könyve|4|14|Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében.
Józsue könyve|4|15|Az Úr így szólt Józsuéhoz:
Józsue könyve|4|16|"Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból."
Józsue könyve|4|17|S Józsue megparancsolta a papoknak: "Gyertek föl a Jordánból!"
Józsue könyve|4|18|A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot.
Józsue könyve|4|19|Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál.
Józsue könyve|4|20|Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel.
Józsue könyve|4|21|Azután így szólt Izrael fiaihoz: "Ha egy nap gyermekeitek majd megkérdezik atyáikat, mit jelentenek ezek a kövek,
Józsue könyve|4|22|ezt a magyarázatot adjátok gyermekeiteknek: Itt szárazon kelt át Izrael a Jordánon,
Józsue könyve|4|23|mert az Úr, a ti Istenetek kiszárasztotta előttetek a Jordán vizét, míg át nem keltetek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek a Sás-tengerrel tette: kiszárasztotta előttünk, míg át nem keltünk,
Józsue könyve|4|24|hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze, s magatok is minden időben féljétek az Urat, a ti Isteneteket."
Józsue könyve|5|1|Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai előtt, míg át nem keltek, elhagyta őket a bátorságuk, s Izrael fiai előtt elállt a lélegzetük.
Józsue könyve|5|2|Abban az időben így szólt az Úr Józsuéhoz: "Csinálj magadnak kőből kést, s újra metéld körül Izrael fiait!"
Józsue könyve|5|3|Józsue csinált magának kőből kést, és körülmetélte Izrael fiait a Fitymák dombján.
Józsue könyve|5|4|Ez az oka annak, hogy Józsue körülmetélte őket: Azok a férfi nemen levők, akik fegyverhordozó korban kivonultak Egyiptomból, az Egyiptomból való kivonulás után mind meghaltak útközben a pusztán.
Józsue könyve|5|5|Azok az emberek, akik kivonultak, mind körül voltak metélve; azokat ellenben, akik az Egyiptomból való kivonulás után, útközben a pusztán születtek, nem metélték körül.
Józsue könyve|5|6|Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot.
Józsue könyve|5|7|Fiaikat állította a helyükbe, s ezeket metélte körül Józsue; mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem lehetett körülmetélni őket.
Józsue könyve|5|8|Amikor az egész népet körülmetélték, a táborban maradtak pihenni, míg föl nem épültek.
Józsue könyve|5|9|S az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát." S annak a helynek Gilgal lett a neve, mind a mai napig.
Józsue könyve|5|10|Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán.
Józsue könyve|5|11|Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon.
Józsue könyve|5|12|Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.
Józsue könyve|5|13|Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá és megkérdezte tőle: "Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?"
Józsue könyve|5|14|Azt felelte: "Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem..." Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte és megkérdezte: "Mit parancsol az én Uram szolgájának?"
Józsue könyve|5|15|Az Úr seregének vezére azt válaszolta: "Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent." Józsue megtette.
Józsue könyve|6|1|Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai előtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki.
Józsue könyve|6|2|Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok,
Józsue könyve|6|3|a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át.
Józsue könyve|6|4|Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat].
Józsue könyve|6|5|Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van."
Józsue könyve|6|6|Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: ["Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt"].
Józsue könyve|6|7|A néphez így szólt: "Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt."
Józsue könyve|6|8|[Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt,
Józsue könyve|6|9|[akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat.
Józsue könyve|6|10|A népnek ezt a parancsot adta Józsue: "Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!"
Józsue könyve|6|11|Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték.
Józsue könyve|6|12|Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját.
Józsue könyve|6|13|Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette.
Józsue könyve|6|14|Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.
Józsue könyve|6|15|A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.]
Józsue könyve|6|16|A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: "Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost.
Józsue könyve|6|17|A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk.
Józsue könyve|6|18|Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá.
Józsue könyve|6|19|Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!"
Józsue könyve|6|20|A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették.
Józsue könyve|6|21|Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.
Józsue könyve|6|22|Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: "Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elő azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki."
Józsue könyve|6|23|A fiatalemberek, a hírszerzők bementek, s előhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették őket egy biztos helyre Izrael táborán kívül.
Józsue könyve|6|24|Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézből és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták.
Józsue könyve|6|25|Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni.
Józsue könyve|6|26|Abban az időben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe előtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsőszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére!
Józsue könyve|6|27|Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken.
Józsue könyve|7|1|Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen.
Józsue könyve|7|2|Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtől nyugatra fekvő Aiba, s azt mondta nekik: "Menjetek, és kémleljétek ki az országot!" Az emberek elmentek Ait kikémlelni.
Józsue könyve|7|3|Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: "Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak."
Józsue könyve|7|4|Mintegy háromezernyien mentek oda a népből, mégis menekülniük kellett Ai lakóitól.
Józsue könyve|7|5|Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtőnél le is győzték őket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát.
Józsue könyve|7|6|Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre.
Józsue könyve|7|7|Józsue szólt: "Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl!
Józsue könyve|7|8|Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izrael meghátrált ellenségei előtt?
Józsue könyve|7|9|A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földről. Mit teszel akkor nagy nevedért?"
Józsue könyve|7|10|Az Úr így válaszolt Józsuénak: "Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva?
Józsue könyve|7|11|Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették.
Józsue könyve|7|12|Izrael fiai ezért nem lesznek képesek ellenségeiknek ellenállni, meghátrálnak ellenségeik előtt, mert átok alá estek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok körötökből, ami átkozott.
Józsue könyve|7|13|Rajta, hívd össze a népet, és mondd meg neki: Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr, Izrael Istene azt mondta: Átkozott holmi van körödben, Izrael; nem leszel képes ellenségeidnek ellenállni, míg ki nem vetitek körötökből, ami átkozott.
Józsue könyve|7|14|Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elő családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elő, egyik ember a másik után.
Józsue könyve|7|15|S akinél az átok alá eső holmit megtaláljátok, azt el kell égetni, mindennel, ami az övé, mert megszegte az Úr szövetségét és gyalázatos tettet követett el Izraelben."
Józsue könyve|7|16|Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors.
Józsue könyve|7|17|Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr).
Józsue könyve|7|18|Most előléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből.
Józsue könyve|7|19|Józsue így szólt Áchánhoz: "Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!"
Józsue könyve|7|20|Áchán azt válaszolta Józsuénak: "Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem.
Józsue könyve|7|21|Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul."
Józsue könyve|7|22|Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta.
Józsue könyve|7|23|Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé.
Józsue könyve|7|24|Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte.
Józsue könyve|7|25|Józsue megkérdezte: "Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!" És egész Izrael megkövezte.
Józsue könyve|7|26|Nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig.
Józsue könyve|8|1|Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét.
Józsue könyve|8|2|Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról."
Józsue könyve|8|3|Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította őket,
Józsue könyve|8|4|miután kiadta nekik a parancsot: "Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken!
Józsue könyve|8|5|Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint első alkalommal, megfutamodunk előttük.
Józsue könyve|8|6|Akkor üldözőbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk őket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek előlünk, mint első alkalommal!
Józsue könyve|8|7|Akkor induljatok el leshelyetekről, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja.
Józsue könyve|8|8|Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek".
Józsue könyve|8|9|Józsue útra bocsátotta őket, s ők a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel.
Józsue könyve|8|10|Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen.
Józsue könyve|8|11|Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig előre nyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy.
Józsue könyve|8|12|Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította őket.
Józsue könyve|8|13|A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte.
Józsue könyve|8|14|Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, ő és egész hadinépe Araba lejtőjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak.
Józsue könyve|8|15|Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyőzzék, s megfutamodott a puszta irányában.
Józsue könyve|8|16|Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól.
Józsue könyve|8|17|Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözőbe Izraelt. S olyannyira üldözték őket, hogy a várost otthagyták védtelenül.
Józsue könyve|8|18|Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom." Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt.
Józsue könyve|8|19|Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükről. Neki iramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították.
Józsue könyve|8|20|Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhő száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülő nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték.
Józsue könyve|8|21|Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat.
Józsue könyve|8|22|A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelődtek: egyikük egyfelől, másikuk másfelől.
Józsue könyve|8|23|Addig kaszabolták őket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték.
Józsue könyve|8|24|Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezőn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétől, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta.
Józsue könyve|8|25|Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nők, 12000-re rúgott - Ainak összes lakója.
Józsue könyve|8|26|Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot.
Józsue könyve|8|27|Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebből a városból, aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak.
Józsue könyve|8|28|Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig.
Józsue könyve|8|29|Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kőhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll.
Józsue könyve|8|30|Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt,
Józsue könyve|8|31|ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt. Ezen égőáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát.
Józsue könyve|8|32|Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt.
Józsue könyve|8|33|Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzséből való papok előtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét először megáldani.
Józsue könyve|8|34|Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint.
Józsue könyve|8|35|Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élő idegeneket.
Józsue könyve|9|1|Amikor ezt meghallották azok a királyok, akik a Jordánon túli hegyvidéken voltak, a síkságon és a Nagy-tenger egész partvidékén, egészen Libanonig, a hetita, az amorita, a kánaáni, a perizita, a hivvita és a jebuzita,
Józsue könyve|9|2|szövetkeztek egymással, hogy közös erővel harcoljanak mind Józsue és Izrael ellen.
Józsue könyve|9|3|Gibeon lakói meghallották, hogyan bánt Józsue Jerikóval és Aival,
Józsue könyve|9|4|azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlőkkel.
Józsue könyve|9|5|A lábukra kopott, foltozott sarut húztak, magukra pedig rongyos ruhát öltöttek. Ami kenyeret magukkal vittek, az mind száraz volt és szétmorzsolódott.
Józsue könyve|9|6|Elmentek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, s így szóltak hozzá és Izrael férfiaihoz: "Messze földről érkeztünk, köss velünk szövetséget!"
Józsue könyve|9|7|Izrael férfiai így válaszoltak ezeknek a hivvitáknak: "Ki tudja, nem köztünk éltek-e? Hogyan köthetnénk hát szövetséget?"
Józsue könyve|9|8|Erre azt felelték Józsuénak: "Szolgáid vagyunk." Józsue megkérdezte tőlük: "Kik vagytok, honnan jöttök?"
Józsue könyve|9|9|Így feleltek: "Messze földről jöttek szolgáid, az Úr, a te Istened neve miatt. Hallottunk róla s mindarról, amit Egyiptomban tett,
Józsue könyve|9|10|s amit az amoriták két királyával, Szichonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával művelt, aki Astarotban székelt.
Józsue könyve|9|11|Véneink és országunk lakói azért így szóltak hozzánk: Vigyetek magatokkal élelmet az útra, menjetek eléjük és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk. Kössetek velünk szövetséget!
Józsue könyve|9|12|Itt a kenyerünk - még meleg volt, amikor házunkban az útra magunkhoz vettük, amikor útra keltünk, hogy hozzátok jöjjünk, s lám, most egészen száraz, szétmorzsolódott.
Józsue könyve|9|13|Ezek a borostömlők is egészen újak voltak, amikor megtöltöttük őket, s most szakadozottak.
Józsue könyve|9|14|Itt a végtelen hosszú úton elnyűtt sarunk és ruhánk." Az elöljárók vettek élelmükből anélkül, hogy az Úrtól tanácsot kértek volna.
Józsue könyve|9|15|Józsue békét ígért nekik és szövetséget kötött velük, hogy megkíméli életüket, s a közösség elöljárói megesküdtek rá nekik.
Józsue könyve|9|16|Történt, hogy a szövetség megkötése után három nappal hírét vették, hogy közelbe való nép, Izrael körében él.
Józsue könyve|9|17|Izrael fiai tábort bontottak, s a városaikba mentek. Ezek Gibeon, Kefira, Beerot és Kirjat-Jearim voltak.
Józsue könyve|9|18|De nem igázták le őket Izrael fiai, mivel a közösség elöljárói esküt tettek az Úrra, Izrael Istenére. De az egész közösség zúgolódott az elöljárók ellen emiatt.
Józsue könyve|9|19|Az elöljárók az egész nép előtt kijelentették: "Mivel esküt tettünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet.
Józsue könyve|9|20|Ezt tesszük velük: Életben hagyjuk őket, nehogy ránk hozzák a haragot az eskü miatt, amit tettünk nekik."
Józsue könyve|9|21|Aztán hozzáfűzték az elöljárók: "Éljenek, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói." A közösség úgy tett, amint az elöljárók mondták.
Józsue könyve|9|22|Józsue magához hívatta őket és így szólt hozzájuk: "Miért csaptatok be, azt állítva, hogy nagyon messze lakunk innen, mikor közöttünk éltek?
Józsue könyve|9|23|Ezért mostantól fogva legyetek átkozottak, éljetek mindig szolgaságban mint favágók és vízhordók az én Istenem házában."
Józsue könyve|9|24|Azt felelték Józsuénak: "Szolgáid egész pontosan hallották, mit rendelt az Úr, a te Istened szolgája, Mózes által: nektek adja az egész országot és kiirtja előletek mind a lakóit. Ezért közeledéstekre nagy rettegés kerített hatalmába minket életünk miatt.
Józsue könyve|9|25|Lám, ezért tettünk így! S most kezedben vagyunk. Bánj velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod."
Józsue könyve|9|26|Így bánt velük: kimentette őket Izrael fiainak kezéből, nem ölték meg őket.
Józsue könyve|9|27|Azon a napon a közösség szolgálatába állította őket mint favágókat és vízhordókat, s mind a mai napig az Úr oltára szolgálatára rendelte őket azon a helyen, amelyet majd kiválaszt.
Józsue könyve|10|1|Amikor Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait és betöltötte rajta az átkot - úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt -, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel és közé vegyültek,
Józsue könyve|10|2|nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok.
Józsue könyve|10|3|Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hebron királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel:
Józsue könyve|10|4|"Gyertek és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival."
Józsue könyve|10|5|Az öt amorita király egyesült és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, ők és csapataik ostrom alá vették Gibeont és megtámadták.
Józsue könyve|10|6|Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: "Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki a hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk."
Józsue könyve|10|7|Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze.
Józsue könyve|10|8|Az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked."
Józsue könyve|10|9|Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból.
Józsue könyve|10|10|Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt, Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket.
Józsue könyve|10|11|Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől. Az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől.
Józsue könyve|10|12|Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat -, Izrael szeme láttára fölkiáltott: "Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!"
Józsue könyve|10|13|S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát.
Józsue könyve|10|14|Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára. Így harcolt az Úr Izraelért.
Józsue könyve|10|15|Józsue, és vele együtt egész Izrael visszatért a táborba, Gilgalba.
Józsue könyve|10|16|Az öt király megfutamodott és elrejtőzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették:
Józsue könyve|10|17|"Megtaláltuk az öt királyt elrejtőzve, Makkeda barlangjában."
Józsue könyve|10|18|Józsue azt válaszolta: "Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához és állítsatok oda embereket őrnek.
Józsue könyve|10|19|Ti azonban ne legyetek tétlen, vegyétek üldözőbe ellenségeiteket, vágjátok el az útjukat, ne engedjétek, hogy visszatérjenek városaikba, mert az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adta őket."
Józsue könyve|10|20|Ezután Józsue és Izrael fiai teljes zavart keltettek köztük, egészen megsemmisítették őket, csak azok maradtak életben, akik eljutottak a megerősített városokba.
Józsue könyve|10|21|Az egész nép épségben visszatért Makkedába, Józsuéhoz a táborba. Senki nem merte Izrael fiaira még a nyelvét sem kiölteni.
Józsue könyve|10|22|Józsue akkor így szólt: "Tegyétek szabaddá a barlang bejáratát, és vezessétek elém azt az öt királyt!"
Józsue könyve|10|23|Megtették, kihozták eléje az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jarmut királyát, Lachis királyát és Eglon királyát.
Józsue könyve|10|24|Amikor a királyokat eléje vezették, Józsue összehívta Izrael férfiait, és így szólt a harcosok vezéreihez, akik elkísérték: "Menjetek, és hágjatok ezeknek a királyoknak a nyakára!"
Józsue könyve|10|25|Odamentek és a nyakukra hágtak. Józsue pedig így folytatta: "Ne féljetek és ne aggódjatok, legyetek bátrak és erősek, mert így fog bánni az Úr minden ellenségetekkel, akivel csak meg kell küzdenetek."
Józsue könyve|10|26|Azután Józsue agyonütötte őket és felakasztatta öt fára - ott maradtak felakasztva egészen estig.
Józsue könyve|10|27|Naplementekor Józsue parancsára levették a fáról és bedobták őket a barlangba, ahová elrejtőztek. A barlang szájához nagy köveket hengerítettek, ott vannak mind a mai napig.
Józsue könyve|10|28|Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élőn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt.
Józsue könyve|10|29|Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta -,
Józsue könyve|10|30|az Úr ezt is Izrael kezére adta, királyával együtt. Kardélre hányt minden benne élőt, senki sem menekülhetett meg. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával bánt.
Józsue könyve|10|31|Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta -
Józsue könyve|10|32|az Úr Izrael kezére adta Lachist. A második nap bevette és kardélre hányt benne minden élőt, éppen úgy, ahogy Libnában tette.
Józsue könyve|10|33|Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyőzte őt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki.
Józsue könyve|10|34|Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta:
Józsue könyve|10|35|még aznap bevették és kardélre hányták. Azon a napon minden élőt átok alá vetett benne, ahogyan Lachisban tette.
Józsue könyve|10|36|Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta.
Józsue könyve|10|37|Bevették, és királyával, valamint a hozzátartozó helységekkel meg az ott élőkkel egyetemben kardélre hányták. Nem hagyott elmenekülni senkit, éppen úgy, ahogyan Eglonban tette. Betöltötte rajta és a benne élőkön az átkot.
Józsue könyve|10|38|Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta.
Józsue könyve|10|39|Elfoglalták királyostul, s minden hozzátartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt.
Józsue könyve|10|40|Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki,
Józsue könyve|10|41|Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig.
Józsue könyve|10|42|Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért.
Józsue könyve|10|43|Aztán Józsue visszatért egész Izraellel Gilgalba, a táborba.
Józsue könyve|11|1|Amikor Hacor királya, Jabin ezt meghallotta, hírt adott róla Jobabnak, Merom királyának, Szimoon királyának, Achsaf királyának,
Józsue könyve|11|2|s azoknak a királyoknak, akik északon a hegyvidéket és a Kinnerottól délre húzódó völgyet, a fennsíkot, a síkságot és nyugaton a Dor környéki lejtőket lakták:
Józsue könyve|11|3|a kánaáni keleten és nyugaton, az amorita, hivvita, perizita és jebuzita a hegyvidéken, a hetita Hermon alatt, Micpa földjén.
Józsue könyve|11|4|Elindultak, s velük összes csapatuk - megszámlálhatatlan sereg, akár a tenger fövénye, rengeteg lóval és harci szekérrel.
Józsue könyve|11|5|Ezek a királyok mind egyesültek, levonultak és Merom vizeinél tábort ütöttek egymás mellett, hogy harcba szálljanak Izraellel.
Józsue könyve|11|6|Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj itt ezektől az emberektől, mert holnap ilyen idő tájt legyőzve látja Izrael mindnyájukat. Lovaiknak vágd el a lábuk inát, harci szekereiket pedig égesd el!"
Józsue könyve|11|7|Józsue váratlanul rajtuk ütött összes harcosával Merom vizei mellett, és megtámadta őket.
Józsue könyve|11|8|Az Úr Izrael kezére adta őket. Legyőzte, és nyugaton egészen Nagy-Szidonig és Miszrefotig, keleten pedig a Micpa völgyéig üldözte őket. Teljesen megsemmisítette őket, úgyhogy nem maradt közülük egy sem életben.
Józsue könyve|11|9|Józsue úgy tett velük, ahogy az Úr mondta neki: lovaiknak elvágta a lábuk inát, harci szekereiket pedig elégette.
Józsue könyve|11|10|Abban az időben Józsue megfordult, és elfoglalta Hacort; királyába kardot döfött. Egykor Hacor volt ezeknek a királyságoknak a fő székhelye.
Józsue könyve|11|11|Minden élőt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot. Egyetlen lélek sem maradt meg, magát Hacort pedig felgyújtották.
Józsue könyve|11|12|Józsue mind hatalmába ejtette ezeknek a királyoknak a városát, királyukkal egyetemben, kardélre hányta őket és betöltötte rajtuk az átkot, amint Mózes, az Isten szolgája parancsolta.
Józsue könyve|11|13|De mégse égetett föl Izrael minden várost, amely az omladékhalmon épült, csak Hacort, azt gyújtotta fel Józsue.
Józsue könyve|11|14|E városokból a zsákmányt is, a jószágot is mind magukkal vitték Izrael fiai. Az embereket pedig kardélre hányták az utolsó szálig, egyetlen lelket sem hagytak élve.
Józsue könyve|11|15|Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt.
Józsue könyve|11|16|Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait.
Józsue könyve|11|17|A Szeirrel szemközt emelkedő Pele-hegytől egészen Baal-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette és megölte.
Józsue könyve|11|18|Hosszú ideig hadakozott Józsue ezekkel a királyokkal.
Józsue könyve|11|19|Egyetlen város sem kötött békét Izrael fiaival, csak a hivviták, akik Gibeonban laktak; az összes többit harcban foglalták el.
Józsue könyve|11|20|Mert az Úr akaratára megkeményítették a szívüket és harcba szálltak Izraellel, hogy így könyörtelenül betöltsék rajtuk az átkot és megsemmisüljenek, amint az Úr Mózesnek parancsolta.
Józsue könyve|11|21|Abban az időben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anabból, Júda egész hegyvidékéről és Izrael egész hegyvidékéről: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot.
Józsue könyve|11|22|Izrael fiainak a földjén nem maradt egyetlen anakita sem élve, sem Gázában, Gátban és Asdodban.
Józsue könyve|11|23|Józsue elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy az Úr Mózesnek mondta, és Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogyan törzsekre oszlik. Az országban végre elcsitult a harc.
Józsue könyve|12|1|Ezek azok a királyai az országnak, akiket Izrael fiai legyőztek, s akiknek földjét megszerezték, a Jordánon túl, kelet felé, az Arnon-pataktól egészen a Hermon-hegységig, az egész Arabát is beleértve:
Józsue könyve|12|2|Szichon, az amoriták királya, aki Hesbonban székelt és az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől [a völgy közepét is beleszámítva] Gileád felén át egészen a Jabbok-patakig, az ammoniták határáig uralkodott,
Józsue könyve|12|3|keleten pedig az Arabán át egyfelelől Kinnerot tengeréig és Araba tengeréig vagy a Sós-tengerig, Bet-ha-Jesimot irányában, ahonnan az ember délen eléri a Piszga lejtőinek a lábát.
Józsue könyve|12|4|Mellette Og, Básán királya, a legutolsó refaiták egyike uralkodott - Astarotban és Edreiben székelve -
Józsue könyve|12|5|a Hermon-hegységen, Szalkán és egész Básánon, egészen a gesuriták és maachatiták határáig, továbbá Gileád felén, Szichonnak, Hesbon királyának a határáig.
Józsue könyve|12|6|Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai legyőzték, és (országát) Mózes, az Úr szolgája Ruben és Gád fiainak, valamint Manassze törzse felének adta birtokul.
Józsue könyve|12|7|Ezek azok a királyai az országnak, akiket Józsue és Izrael fiai legyőztek a Jordánon innen, nyugat felé, a Libanon völgyében fekvő Baal-Gádtól egészen a Pele hegyéig, amely Szeirrel szemben emelkedik, és akiknek földjét Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogy törzsekre oszlik,
Józsue könyve|12|8|a hegyvidéken és a síkságon, Arabában és a lejtőkön, a pusztában és a Negebben - a hetiták, amoriták, kánaániak, periziták, hivviták és jebuziták (földjén):
Józsue könyve|12|9|Jerikó királya - egy; a Bétel melletti Ai királya - egy;
Józsue könyve|12|10|Jeruzsálem királya - egy; Hebron királya - egy;
Józsue könyve|12|11|Jarmut királya - egy; Lachis királya - egy;
Józsue könyve|12|12|Eglon királya - egy; Gézer királya - egy;
Józsue könyve|12|13|Debir királya - egy; Geder királya - egy;
Józsue könyve|12|14|Horma királya - egy; Arad királya - egy;
Józsue könyve|12|15|Libna királya - egy; Adullam királya - egy;
Józsue könyve|12|16|Makkeda királya - egy; Bétel királya - egy;
Józsue könyve|12|17|Tappuach királya - egy; Hefer királya - egy;
Józsue könyve|12|18|Afek királya - egy; Száron királya - egy;
Józsue könyve|12|19|Madosz királya - egy; Hacor királya - egy;
Józsue könyve|12|20|Szimoon királya - egy; Achsaf királya - egy;
Józsue könyve|12|21|Tanach királya - egy; Megiddó királya - egy;
Józsue könyve|12|22|Kedes királya - egy; Jokneam királya Kármelban - egy;
Józsue könyve|12|23|Dor királya a Dor magaslatain - egy; Gojim királya Galileában - egy;
Józsue könyve|12|24|Tirca királya - egy. Összesen 31 király.
Józsue könyve|13|1|Józsue megöregedett, s igen előrehaladt a korban. Az Úr ezért így szólt hozzá: "Öreg vagy és éltes, pedig még sok föld vár meghódításra. Ezek vannak még hátra:
Józsue könyve|13|2|A filiszteusok minden határa és a gesuriták egész földje,
Józsue könyve|13|3|a Sichortól, amely Egyiptomtól keletre folyik, egészen Ekron határáig, északon - ez a kánaániaké. [A filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, aszkaloni, gáti és ekroni; az avviták
Józsue könyve|13|4|délen élnek.] A kánaániak egész földje Gázától kezdve, és a szidoniak, egészen Afekáig és az amoriták határáig,
Józsue könyve|13|5|azután a gibliták földje, az egész Libanonnal együtt, keleten, a Hermon-hegység lábánál elterülő Baal-Gádtól egészen Hamat bejáratáig.
Józsue könyve|13|6|Elűzöm Izrael fiai elől a hegyvidék minden lakóját, a Libanontól egészen Miszrefotig, nyugaton, az összes szidónit. Te csak oszd fel a földet sorsvetéssel Izrael fiai között, amint parancsoltam neked.
Józsue könyve|13|7|Itt az ideje, hogy ezt a földet feloszd a kilenc törzs, valamint Manassze fél törzse között: a Jordántól a Nagy-tengerig add nekik, nyugaton a Nagy-tenger legyen a határuk."
Józsue könyve|13|8|Manassze törzsének másik fele már megkapta örökségét Ruben és Gád fiaival - Mózes adta ki nekik a Jordánon túl, kelet felé Mózes, az Úr szolgája akkoriban nekik adta részül:
Józsue könyve|13|9|Aroer földjét, amely az Arnon völgye szélén fekszik és a várost a völgy közepén; az egész fennsíkot Medbától Dibonig;
Józsue könyve|13|10|Szichonnak, az amoriták királyának minden városát, aki Hesbonban székelt, egészen az ammoniták határáig;
Józsue könyve|13|11|továbbá Gileádot és a gesuriták meg a maachiták földjét az egész Hermon-hegységgel, végül egész Básánt Szalkáig;
Józsue könyve|13|12|Básánban Ognak egész birodalmát, aki Astarotban és Edreiben uralkodott és az utolsó refaita volt. Ezt a két királyt Mózes győzte le és űzte el.
Józsue könyve|13|13|A gesuritákat és maachitákat azonban nem űzték el Izrael fiai, ma is Gesurban és Maachában élnek, Izrael körében.
Józsue könyve|13|14|Csak Lévi törzse nem kapott örökséget: az Úr, Izrael Istene volt az örökrésze, amint megmondta neki.
Józsue könyve|13|15|Mózes Ruben fiai törzsének nemzetségeik szerint adott örökrészt.
Józsue könyve|13|16|Az övék lett a föld az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől, s a völgy közepén elterülő várostól, az egész fennsík Medbáig,
Józsue könyve|13|17|Hesbon a fennsíkon elterülő összes várossal: Dibon, Bamot-Baal, Bet-Baal-Meon,
Józsue könyve|13|18|Jachac, Kedemot, Mefaat,
Józsue könyve|13|19|Kirjataijim, Szibma és a Gór-hegységnél Ceret-has-Sachar;
Józsue könyve|13|20|aztán Bet-Peor, a Piszga lejtője, Bet-ha-Jesimot,
Józsue könyve|13|21|a fennsík összes városa, továbbá Szichonnak, az amoriták királyának egész országa, aki Hesbonban székelt; őt éppúgy legyőzte Mózes, mint Midián fejedelmeit, Evit, Rekemet, Curt, Hurt, Rebát, Szichon hűbéreseit, akik az országban éltek.
Józsue könyve|13|22|Beor fiát, Bileámot, a jövendőmondót is kardélre hányták Izrael fiai más áldozatokkal egyetemben.
Józsue könyve|13|23|Így Ruben fiainak földje egészen a Jordánig terjedt. Ez lett Ruben fiainak az öröksége a nemzetségek szerint: a városok és a hozzájuk tartozó helységek.
Józsue könyve|13|24|Mózes Gád törzsének, Gád fiainak nemzetségeik szerint osztott örökrészt.
Józsue könyve|13|25|Az ő földjük lett: Jazer, Gileád összes városa, az ammoniták földjének fele egészen a Rabbával szemközt fekvő Aroerig,
Józsue könyve|13|26|továbbá Hesbontól egészen Ramatham-Micpéig és Betonomig, azután Machanajimtól Lo-Debar vidékéig,
Józsue könyve|13|27|végül a síkságon: Bet-Haram, Bet-Nimra, Szukkot, Cafon, Szichon hesboni király birodalmának maradék része. A Jordán alkotta a határt egészen Kinneret taváig a Jordán túlsó partján,
Józsue könyve|13|28|kelet felé. Ez lett Gád fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: a városok a hozzájuk tartozó helységekkel.
Józsue könyve|13|29|Mózes Manassze törzse felének nemzetségeik szerint adott örökrészt.
Józsue könyve|13|30|Az ő földjük lett: Machanajimtól kezdve egész Básán, Ognak, Básán királyának egész országa, a básáni Jair összes sátortábora, 60 város.
Józsue könyve|13|31|Gileád fele, valamint Astarot és Edrei, Og székhelyei Básánban Manassze fia, Machir fiainak jutott örökrészül, Machir fiai felének, nemzetségeik szerint.
Józsue könyve|13|32|Ezt osztotta ki Mózes Moáb pusztáján a Jordánon túl, keletre, Jerikóval szemben.
Józsue könyve|13|33|Lévi törzsének nem adott örökrészt: az Úr, Izrael Istene lett az örökrésze, amint megmondta neki.
Józsue könyve|14|1|Ezt kapták örökrészül Izrael fiai Kánaán földjén, ezt osztotta ki nekik Eleazár pap és Józsue, Nun fia, s Izrael törzseinek a fejei.
Józsue könyve|14|2|Sorsvetéssel osztották ki, ahogy az Úr a kilenc és fél törzsnek Mózes által parancsolta.
Józsue könyve|14|3|Két és fél törzsnek Mózes a Jordánon túl osztott örökrészt, Lévi fiainak azonban nem adott köztük örökséget.
Józsue könyve|14|4|József fiai két törzset alkottak: Manassze és Efraim. Lévi fiainak nem adtak részt a földből, csupán várost lakóhelyül, s körülötte legelőt nyájaik és jószáguk számára.
Józsue könyve|14|5|Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy jártak el Izrael fiai a föld felosztásakor.
Józsue könyve|14|6|Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Káleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: "Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában.
Józsue könyve|14|7|Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája előre küldött Kádes-Barneából ezt az országot kikémlelni, s én hírt vittem neki róla legjobb tudásom szerint.
Józsue könyve|14|8|A testvérek, akik velem együtt feljöttek, kedvét szegték a népnek, én azonban teljesítettem az Úr, az én Istenem akaratát."
Józsue könyve|14|9|Azon a napon Mózes ezt az esküt tette: "Tudd meg, a föld, amelyet lábad bejárt, a tied lesz örökségképpen, a tied és utódaidé örökre, mert teljesítetted az Úr, az én Istenem akaratát."
Józsue könyve|14|10|Az Úr, amint látod, életben hagyott engem, amint ezt megígérte. 45 esztendő telt el azóta, hogy az Úr ezt mondta Mózesnek (akkoriban vonult át Izrael a pusztán), így most 85 esztendős vagyok.
Józsue könyve|14|11|Még most is olyan erős vagyok, mint akkor voltam, amikor Mózes azt a megbízatást adta; még most is megvan bennem a régi erő; harcolni, jönni és menni.
Józsue könyve|14|12|Add hát ide nekem azt a hegyvidéket, amelyet azon a napon megígért nekem az Úr. Akkoriban hallottad, hogy anakiták lakják, és nagy, megerősített városok vannak rajta. Ha az Úr velem lesz, elűzöm őket, amint megmondta az Úr."
Józsue könyve|14|13|Józsue megáldotta Kálebet, Jefunne fiát, és neki adta Hebront örökrészül.
Józsue könyve|14|14|Így Hebron mind a mai napig a kenizita Jefunne fiának, Kálebnek örökrésze maradt, mert teljesítette az Úrnak, Izrael Istenének akaratát.
Józsue könyve|14|15|Hebronnak azelőtt Kirjat-Arba volt a neve; Arba volt az anakiták közt a legnagyobb ember. És az országban elcsitult a harc.
Józsue könyve|15|1|Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra.
Józsue könyve|15|2|Déli határa a Sós-tenger szélénél, a tenger dél felé ívelő öblénél kezdődött,
Józsue könyve|15|3|majd dél felé folytatódott az Akrabbim magaslatáig, keresztülszelte Cint, majd Kádes-Barneától délre húzódott; Hecront elhagyva továbbment Addar felé, ott Karka felé fordult,
Józsue könyve|15|4|átment Acmonon és Egyiptom patakjába torkollott, hogy a tengerben érjen véget. Ez legyen déli határotok.
Józsue könyve|15|5|Keleten a Holt-tenger felé, majd a Jordán torkolatáig. Az északi határ a Jordán torkolatánál levő tengeröbölnél kezdődött.
Józsue könyve|15|6|Aztán fölkanyarodott a határ Bet-Hogla felé, majd Bet-ha-Arabától északra folytatódott és Ruben fiának, Bohannak a kövéig húzódott.
Józsue könyve|15|7|Most a határ felkanyarodott Debirnek, az Achor völgyétől kiindulva, és északon a kőkör felé fordult, Addumin lejtőjével szemben, amely a pataktól délre fekszik. Innen a határ En-Semes vizei felé húzódott és En-Rogelben ért véget.
Józsue könyve|15|8|Aztán folytatódott Ben-Hinnom völgye felé, a jebuziták hegygerincétől délre, azaz Jeruzsálem felé, majd felkapaszkodott a hegy csúcsára, amely Hinnom völgyét lezárja nyugat felől, és Refaim síkságának az északi határánál fekszik.
Józsue könyve|15|9|A hegycsúcsról a határ Neftoach vízforrásához kanyarodott, majd Efron hegyéig húzódott, hogy onnan Baala irányában, vagyis Kirjat-Jearim felé íveljen.
Józsue könyve|15|10|Baalától a határ nyugatra fordult, a Szeir-hegység felé, végigfutott a Jearim-hegység északi lejtőjén - ez másként Keszalon -, onnan lefelé fordult Bet-Semes, majd Timna irányában
Józsue könyve|15|11|elérte az Ekron északi oldalát, Sikkaronnak kanyarodott, felhúzódott Baala hegyére, aztán Jabneel felé tartva elérte a tengert.
Józsue könyve|15|12|A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül.
Józsue könyve|15|13|Jefunne fia, Káleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront.
Józsue könyve|15|14|Káleb kiűzte onnan Anak három fiát: Sesait, Achimant és Talmait, Anak utódait.
Józsue könyve|15|15|Aztán Debir lakói ellen vonult, amelyet azelőtt Kirjat-Szefernek hívtak.
Józsue könyve|15|16|Káleb azt mondta: "Aki Kirjat-Szefert elfoglalja, annak adom leányomat, Achszát feleségül.
Józsue könyve|15|17|Otniel foglalta el, Káleb fiának, Kenáznak a fia, hozzá adta hát Káleb a lányát, Achszát feleségül."
Józsue könyve|15|18|Amikor férjéhez vezették, rábeszélte, hogy kérjen apjától szántóföldet. Ő aztán leszállt a szamaráról a földre, s Káleb megkérdezte: "Mit akarsz?"
Józsue könyve|15|19|"Tégy nekem egy szívességet! Tégy meg a kedvemért valamit! Ha Negeb pusztájába küldtél, akkor adj vízforrásokat!" S neki adta mind a felső vízforrásokat, mind az alsó vízforrásokat.
Józsue könyve|15|20|Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.
Józsue könyve|15|21|Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur,
Józsue könyve|15|22|Kina, Dimon, Adada,
Józsue könyve|15|23|Kedes, Hacar, Jitnan,
Józsue könyve|15|24|Szif, Telem, Bealot,
Józsue könyve|15|25|Hacor-Hadatta, Kerijot-Hecron (ez Hacor),
Józsue könyve|15|26|Aman, Sema, Molada,
Józsue könyve|15|27|Hacar-Gadda, Hesmon, Bet-Pelet,
Józsue könyve|15|28|Hacar-Sual, Bersabé, Bizjotja,
Józsue könyve|15|29|Baala, Ijim, Ecem,
Józsue könyve|15|30|Eltolad, Keszil, Horma,
Józsue könyve|15|31|Ciklag, Madmanna, Szanszanna,
Józsue könyve|15|32|Lebaot, Silhim, En-Rimmon. Összesen 29 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|33|A síkságon Estaol, Corea, Asna,
Józsue könyve|15|34|Zanuach, En-Gannim, Tappuach, Enam,
Józsue könyve|15|35|Jarmut, Adullam, Szoko, Azeka,
Józsue könyve|15|36|Saarajim, Aditajim, Hag-Gedera, Gederotajim: 15 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|37|Cenan, Hadasa, Migdal-Gad,
Józsue könyve|15|38|Dilean, Ham-Micpe, Jokteel,
Józsue könyve|15|39|Lachis, Boszkat, Eglon,
Józsue könyve|15|40|Kabbon, Lachmasz, Kitlis,
Józsue könyve|15|41|Gederot, Bet-Dagon, Naama, Makkeda: 16 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|42|Libna, Eter, Asan,
Józsue könyve|15|43|Iftach, Asna, Necib,
Józsue könyve|15|44|Keila, Achzib, Maresa: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|45|Ekron a városaival, s a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|46|Ekrontól a tengerig minden, ami Asdod mellett található, a helységeivel együtt.
Józsue könyve|15|47|Asdod a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel, Gáza a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel egészen Egyiptom patakjáig és a határig, a Nagy-tengerig.
Józsue könyve|15|48|A hegyvidéken: Samir, Jattir, Szoko,
Józsue könyve|15|49|Danna, Kirjat-Szanna, vagyis Debir,
Józsue könyve|15|50|Anab, Estemoa, Anim,
Józsue könyve|15|51|Gósen, Holon, Gilo: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|52|Arab, Duma, Esean,
Józsue könyve|15|53|Janum, Bet-Tappuach, Afeka,
Józsue könyve|15|54|Humta, Kirjat-Arba - ez Hebron -, Cior: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|55|Maon, Kármel, Szif, Jutta,
Józsue könyve|15|56|Jiszreel, Jokdeam, Zanuach,
Józsue könyve|15|57|Hak-Kajim, Gibea, Timna: 10 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|58|Halchul, Bet-Cur, Gedor,
Józsue könyve|15|59|Maarat, Bet-Anot, Eltekon: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Tekoa, Efrata, azaz Betlehem, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|60|Kirjat-Baal, vagyis Kirjat-Jearim és Ha-Rabba: 2 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|61|A pusztában: Bet-ha-Araba, Middin, Szechacha,
Józsue könyve|15|62|Nibsan, a sóváros és Engedi: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt.
Józsue könyve|15|63|Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiűzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig.
Józsue könyve|16|1|József fiainak határa a Jordánnál kezdődött, Jerikóval szemközt, keleten, és Jerikótól a kopár hegyen át Bétel-Luz felé húzódott;
Józsue könyve|16|2|Bétel-Luztól az arkiták határát átszelve Atarotig folytatódott;
Józsue könyve|16|3|aztán nyugatra fordult a jafletiták határa felé, az alsó Bet-Horon határáig, majd Gézerig, végül pedig a tengerbe torkollott.
Józsue könyve|16|4|Ez lett József fiainak, Manasszénak és Efraimnak az örökrésze.
Józsue könyve|16|5|Ami Efraim fiainak területét illeti, nemzetségeik szerint: örökrészük határa keleten Atrot-Arach volt, egészen a felső Bet-Horonig,
Józsue könyve|16|6|és a tengerbe torkollott...; északon Michmetat; aztán a határ kelet felé fordult Taanat-Silo irányában, majd tovább folytatódott keleti irányban Janoachig;
Józsue könyve|16|7|Janoachtól lekanyarodott Atarot és Naara felé, érintette Jerikót és a Jordánnál végződött.
Józsue könyve|16|8|Tappuachtól a határ nyugat felé folytatódott, a Kána-patakig, majd a tengernél ért véget. Ez Efraim törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint,
Józsue könyve|16|9|továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak örökrészében fenntartottak Efraim fiainak, ezek a városok és a hozzájuk tartozó helységek.
Józsue könyve|16|10|A Gézerben lakó kánaánit nem tudták elűzni, ott maradt Efraimban hűbéresnek, mind a mai napig.
Józsue könyve|17|1|A sorsvetés Manasszéra esett, mivel ő volt József elsőszülötte. Manassze elsőszülöttének és Gileád apjának, Machirnak Gileád földje és Básán jutott osztályrészül, mint vitéz harcost ez illette meg.
Józsue könyve|17|2|Manassze többi fiai is kaptak részt, nemzetségeik jelentőségétől függően: Abiezer fiai, Helek fiai, Aszriel fiai, Sechem fiai, Hefer fiai, Semida fiai; ezek voltak József fia, Manassze férfi leszármazottainak nemzetségei.
Józsue könyve|17|3|Celofchadnak, Hefer fiának, aki Manassze fia; Machir fiának, Gileádnak volt a fia, nem voltak fiai, csak lányai, név szerint Machla, Noa, Hogla, Milka és Tirca.
Józsue könyve|17|4|Eleazár pap és Józsue, Nun fia és az elöljárók elé járultak és így szóltak: "Mózes megparancsolta, hogy testvéreink közt nekünk is adjatok örökrészt." Tehát az Úr parancsa szerint nekik is adtak örökrészt atyjuk testvérei közt.
Józsue könyve|17|5|Így Manasszéra 10 rész esett, azonkívül Gileád és Básán a Jordánon túl.
Józsue könyve|17|6|Mert Manasszénak a lányai is kaptak örökrészt a fiai között. Gileád földjét Manassze többi fia kapta.
Józsue könyve|17|7|Manassze határa Áser mellett Michmetat felé húzódott. Szichemmel szemközt onnan jobbra a Tappuach forrásánál fekvő Jasib felé;
Józsue könyve|17|8|Tappuach vidéke Manasszéé volt, de Manassze határán maga Tappuach Efraim fiaié;
Józsue könyve|17|9|a határ most a Kána patakhoz kanyarodott [a pataktól délre terültek el Efraim fiainak a városai, továbbá azok, amelyeket Efraim Manassze városai közt birtokolt, Manassze földje pedig a pataktól északra terült el], végül a tengernél ért véget.
Józsue könyve|17|10|Efraim délen volt, Manassze pedig északon, s a tenger volt a határ. Északon érintkeztek Áserral, délen pedig Isszachárral.
Józsue könyve|17|11|Manasszéé lett - Isszachárral és Áserral közösen - Bet-Sean és a hozzá tartozó helységek, Jibleam és a hozzá tartozó helységek, Tanach és Megiddó lakói és a hozzá tartozó helységek, és egy harmadrész Nefetből.
Józsue könyve|17|12|Mivel Manassze fiai nem tudták ezeket a városokat elfoglalni, a kánaániaknak sikerült továbbra is ezen a földön maradniuk.
Józsue könyve|17|13|Amikor azonban Izrael fiai megerősödtek, robotra kényszerítették a kánaániakat, de nem űzték ki őket.
Józsue könyve|17|14|József házanépe Józsuéhoz fordult és így szólt: "Miért juttattál nekem csupán egyetlen részt örökségül, egyetlen sorsvetéssel, mikor olyan népes törzs vagyok, annyira megáldott az Úr?"
Józsue könyve|17|15|Józsue azt válaszolta: "Mivel népes törzs vagy, húzódj fel az erdős vidékre és irtsd ki magadnak az erdőt a periziták és a refaiták földjén, ha Efraim hegye túl szűk neked."
Józsue könyve|17|16|József fiai így feleltek: "A hegy nem elég nekünk, azonkívül a síkságon lakó kánaániaknak vasszekereik vannak, s így a Bet-Seanban és a hozzá tartozó helységekben, valamint a Jiszreel síkságán élőknek is."
Józsue könyve|17|17|Józsue erre azt mondta József házanépének, Efraimnak és Manasszénak: "Népes nép vagy, s erőd nagy, nem lesz csupán egy örökrészed;
Józsue könyve|17|18|hegységet is kapsz részül, igaz, erdők borítják, de majd kiirtod s tieid lesznek határai, ha vasszekereik is vannak és erősek, mégis ki tudod majd űzni a kánaánitákat."
Józsue könyve|18|1|Izrael egész közössége összegyűlt Silóban; ott állították fel a megnyilatkozás sátorát. Az egész földet meghódították, az övék volt.
Józsue könyve|18|2|De volt még Izrael fiainak hét törzse, amelyik még nem kapott örökrészt.
Józsue könyve|18|3|Ezért Józsue így szólt hozzájuk: "Meddig késlekedtek még elfoglalni a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene nektek adott?
Józsue könyve|18|4|Jelöljetek ki minden törzsből három embert, s én elküldöm őket, járják be az országot, vegyék számba a felosztáshoz, aztán térjenek vissza hozzám.
Józsue könyve|18|5|Osszák fel a földet hét egyenlő részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon.
Józsue könyve|18|6|Vegyétek hát számba az országot hét részre osztva, aztán hozzátok ide a felosztást, hogy az Úr, a mi Istenünk színe előtt sorsot vethessek rá nektek.
Józsue könyve|18|7|Mert Lévi fiai nem kapnak részt közöttetek; az Úr papsága lesz az örökségük. Gád, Ruben és Manassze fél törzse pedig - ők már megkapták örökrészüket a Jordánon túl, keleten, Mózes, az Úr szolgája adta ki nekik."
Józsue könyve|18|8|Az emberek útra keltek. Azoknak, akik elmentek a földet számba venni, Józsue ezt a parancsot adta: "Menjetek, járjátok be az országot és vegyétek számba, aztán térjetek vissza hozzám. Majd sorsot vetek nektek Silóban, az Úr színe előtt."
Józsue könyve|18|9|Az emberek elindultak, bejárták az országot s jegyzékbe foglalták a városokat hét részben, aztán elvitték Józsuénak Silóba, a táborba.
Józsue könyve|18|10|Akkor Józsue sorsot vetett nekik az Úr színe előtt, Silóban. Itt Józsue felosztotta a földet Izrael fiai között, törzsek szerint.
Józsue könyve|18|11|A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el.
Józsue könyve|18|12|Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, Jerikótól észak felé húzódott, aztán a hegyen át nyugat felé folytatódott, és Bet-Aven pusztájában ért véget.
Józsue könyve|18|13|Onnan Luznak tartott, majd Luz lejtőjén dél felé, azaz Bételnek lekanyarodott Atrot-Arach felé ahhoz a hegyhez, amely az alsó Bet-Horontól délre fekszik.
Józsue könyve|18|14|A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal.
Józsue könyve|18|15|A következő volt a déli oldal: Kirjat-Jearim szélétől a határ Gazon felé húzódott, továbbhaladt Neftoach vízforrásáig,
Józsue könyve|18|16|aztán annak a hegynek a lábáig folytatódott, amely északon a Ben-Hinnom völggyel szemben Refaim síkságán fekszik, majd lekanyarodott a Hinnom völgyébe, a jebuziták hegygerincétől délre, és elérte En-Rogelt.
Józsue könyve|18|17|Onnan északnak fordult, és En-Semes felé tartott, és továbbhaladt azokig a kőkörökig, amelyek Adummin lejtőjével szemközt találhatók, végül Ruben fia, Bohán kövéig
Józsue könyve|18|18|átszelte Bet-ha-Araba északi gerincét és lekanyarodott Arabához,
Józsue könyve|18|19|és elérte északon a Bet-Hogla gerincét. A határ végpontja a Sós-tenger öble volt, északon, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ.
Józsue könyve|18|20|A keleti határt a Jordán alkotta. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, határokkal körülvéve, nemzetségeik szerint.
Józsue könyve|18|21|Ezek voltak Benjamin törzsének városai nemzetségeik szerint: Jerikó, Bet-Hogla, Emek-Kecic,
Józsue könyve|18|22|Bet-ha-Araba, Cemarajim, Bétel,
Józsue könyve|18|23|Avvim, Para, Ofra,
Józsue könyve|18|24|Kefar-ha-Ammoni, Ofni, Gaba: 12 város, helységeikkel együtt,
Józsue könyve|18|25|Gibeon, Ráma, Beerot,
Józsue könyve|18|26|Micpa, Kefira, Moca,
Józsue könyve|18|27|Rekem, Jirpeel, Tareala,
Józsue könyve|18|28|Cela-ha-Elef, Jeruzsálem, Gibea és Kirjat: 14 város helységeikkel együtt. Ez lett Benjamin fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.
Józsue könyve|19|1|A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiainak törzsére, nemzetségeik szerint az ő örökrészük Júda fiai örökrészében terült el.
Józsue könyve|19|2|Ezeket kapták örökségül: Beerseba, Seba, Molada,
Józsue könyve|19|3|Hacar-Sual, Bala, Ecem,
Józsue könyve|19|4|Eltolad, Betul, Horma,
Józsue könyve|19|5|Ciklag, Bet-ham-Markabot, Hacar-Szusza,
Józsue könyve|19|6|Bet-Lebaot és Saruchen:13 város helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|7|En-Rimmon, Eter és Asan: 4 város helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|8|Ehhez hozzátartozott az összes helység e városok környékén egészen Baalat-Beerig, a negebi Ramatig. Ez lett Simeon fiai törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint.
Józsue könyve|19|9|Simeon fiainak örökrészét Júda fiainak részéből vették ki, mivel Júda fiainak része túl nagy volt számukra így Simeon fiai Júda fiai örökrészének középső részén kapták meg örökrészüket.