Józsue könyve|19|10|A harmadik sorsvetés Zebulun fiaira esett, nemzetségeik szerint. Az ő örökrészük területe Szadudig terjedt.
Józsue könyve|19|11|Határuk fölment nyugaton Maraaláig, érintette Dabbesetet, aztán a Jokneámmal szemközti patakot.
Józsue könyve|19|12|A másik oldalon a határ Szadudtól kelet felé húzódott, ahol a nap fölkel, egészen Kiszlot-Tabor határáig, aztán Daberatnak fordult, s fölment Jafiáig.
Józsue könyve|19|13|Onnan továbbra is keletnek tartott, ahol a nap fölkel, Gat-Hefer és Itta-Kacin felé, majd Rimmon irányában folytatódott és lekanyarodott Neának.
Józsue könyve|19|14|Aztán északra fordult a határ, Hannaton felé, és Jiftach-El völgyében ért véget.
Józsue könyve|19|15|Azonkívül Kattat, Nachalal, Szimoon, Jireala és Betlehem: 12 város a helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|16|Ez lett Zebulun fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok, helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|17|A negyedik sorsvetés Isszachárra esett, nemzetségeik szerint.
Józsue könyve|19|18|Az ő földjük Jizreelig terjedt és Keszullotot és Sunemet,
Józsue könyve|19|19|továbbá Hafarajimot, Siont, Anacharatot,
Józsue könyve|19|20|Daberatot, Kisjont, Ebecet,
Józsue könyve|19|21|Remetet, En-Gannimot és En-Haddát, valamint Bet-Paccecet is felölelte.
Józsue könyve|19|22|A határ érintette a Tabort, továbbá Sachacimát és Bet-Semest, és a Jordánnál végződött: 16 város helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|23|Ez lett Isszachár fiainak öröksége nemzetségeik szerint: a városok helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|24|Az ötödik sorsvetés Áser fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint.
Józsue könyve|19|25|Az ő területük Helkatot, Halit, Betent, Achsafot,
Józsue könyve|19|26|Alammelechet, Ameadot és Misealt ölelte fel, aztán érintette a Kármelt és a Libna folyó medrét nyugaton.
Józsue könyve|19|27|A másik oldalon kelet felé eljutott Bet-Dagonig és érintette Zebulunt, a Juftachel völgyét északon, továbbá Bet-ha-Emeket és Neielt és Kabul táján ért véget. Északon hozzátartozott
Józsue könyve|19|28|Abdon, Rechob, Hammon és Kána egészen Nagy-Szidonig.
Józsue könyve|19|29|A határ Rámának fordult, majd a megerősített város, Tirusz, aztán Hoza felé és a tengernél ért véget. Machaleb, Achszib,
Józsue könyve|19|30|Akko, Afek, Rechob: 22 város, helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|31|Ez lett Áser fiai törzsének örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|32|A hatodik sorsvetés Naftali fiaira esett, nemzetségeik szerint.
Józsue könyve|19|33|Az ő határuk Heleftől és Caanannimban a tölgyfától Adami-han-Nekeben és Jabneelen át Lakkumig húzódott, és a Jordánnál végződött.
Józsue könyve|19|34|A határ nyugaton Aznot-Tabornak tartott, s onnan tovább Hukoknak, és délen Zebulunnal érintkezett, nyugaton Áserrel, keleten pedig a Jordánnal.
Józsue könyve|19|35|A megerősített városok voltak: Ciddim, Cer, Hammat, Rakkat, Kinneret,
Józsue könyve|19|36|Adama, Rama, Hacor,
Józsue könyve|19|37|Kedes, Edrei, En-Hacor,
Józsue könyve|19|38|Jireon, Migdal-El, Horem, Bet-Anat, Bet-Semes: 19 város helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|39|Ez lett Naftali fiainak örökrésze nemzetségeik szerint a városok helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|40|Dán fiainak törzsére esett a hetedik sorsvetés, nemzetségeik szerint.
Józsue könyve|19|41|Az ő örökrészük ezeket ölelte fel: Corea, Estaol, Ir-Semes,
Józsue könyve|19|42|Saalbim, Ajalon, Szilata,
Józsue könyve|19|43|Elon, Timna, Ekron,
Józsue könyve|19|44|Elteke, Gibbeton, Baalat,
Józsue könyve|19|45|Azor, Bene-Berak, Gat-Rimmon
Józsue könyve|19|46|és a tenger felé Jerakon, a Joppéval szemközti vidékkel együtt.
Józsue könyve|19|47|De Dán fiainak földje veszendőbe ment, ezért Dán fiai felvonultak, hogy megtámadják Lesemet; elfoglalták és kardélre hányták. Birtokba vették a várost, letelepedtek benne, és elnevezték Lesem-Dánnak, törzsük őséről, Dánról.
Józsue könyve|19|48|Ez lett Dán fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: ezek a városok a helységeikkel együtt.
Józsue könyve|19|49|Ezzel a föld kisorsolása és felosztása befejeződött. Izrael fiai Józsuénak, Nun fiának maguk között adtak örökrészt;
Józsue könyve|19|50|az Úr parancsára neki adták azt a várost, amelyet kért magának: Timnat-Szerachot Efraim hegyén. Fölépítette a várost és letelepedett benne.
Józsue könyve|19|51|Ezek azok az örökrészek, amelyeket Eleazár pap, Nun fia, Józsue, valamint a törzsek fejei sorsvetéssel kiosztottak Izrael fiai között Silóban, az Úr színe előtt, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. Ezzel a föld felosztása befejeződött.
Józsue könyve|20|1|Így szólt az Úr Józsuéhoz:
Józsue könyve|20|2|"Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes keze által beszéltem nektek,
Józsue könyve|20|3|hogy aki embert öl, tévedésből [akaratlanul] emberölés bűnébe esik, oda menekülhessen, s hogy a vérbosszút álló elől menedékül szolgáljanak.
Józsue könyve|20|4|[Ezek valamelyikébe meneküljön hát, aki embert öl, álljon a kapu elé, és ügyét adja elő a véneknek. Ezek fogadják be a városukba, s jelöljenek ki neki lakóhelyet, hogy köztük lakjon.
Józsue könyve|20|5|Ha a vérbosszút álló keresi, ne adják kezére, mert akaratlanul ölte meg embertársát, anélkül, hogy gyűlölte volna.
Józsue könyve|20|6|Aki embert öl, maradjon e városban], míg a közösség ítélőszéke elé nem kerül [annak a főpapnak a haláláig, aki abban az időben éppen betölti a papi tisztet. Csak akkor térhet vissza, aki embert ölt, városába és házába, abba a városba, ahonnan elmenekült]."
Józsue könyve|20|7|Erre a célra szentelték tehát Galileában Naftali hegyén Kedest, Efraim hegyén Szichemet, Júda hegyén Kirjat-Arbát, azaz Hebront.
Józsue könyve|20|8|A Jordán másik oldalán, kelet felé, a Jerikóval szemközti pusztán, a fennsíkon Bécert jelölték ki Ruben törzse részéről, Manassze törzse részéről pedig Golánt Básánban.
Józsue könyve|20|9|Ezek voltak az Izrael fiainak és a köztük élő idegennek kijelölt városok, hogy bárki oda menekülhessen, aki tévedésből embert öl, s megmeneküljön a vérbosszút álló kezétől, míg a közösség elé nem áll.
Józsue könyve|21|1|Akkor a levita nemzetségek fejei járultak Eleázár pap, Nun fia, Józsue és Izrael törzsei nemzetségeinek fejei elé akkor,
Józsue könyve|21|2|amikor Silóban, Kánaán földjén voltak, s így szóltak hozzájuk: "Az Úr Mózes keze által megparancsolta, hogy mi is kapjunk városokat lakóhelyül és legelőt jószágunk számára."
Józsue könyve|21|3|Izrael fiai tehát nekik adták örökrészükből a következő városokat a legelőjükkel együtt, ahogy az Úr parancsolta.
Józsue könyve|21|4|A sorsvetés Kehát fiainak nemzetségeire esett, így Júda, Simeon és Benjamin törzséből 13 várost a levitáknak adtak, Áron pap fiainak;
Józsue könyve|21|5|Kehát többi fiai nemzetségeiknek megfelelően 10 várost kaptak, Efraim, Dán törzséből és Manassze fiai törzsének feléből.
Józsue könyve|21|6|Gerson fiainak nemzetségeik szerint 13 várost adtak, Isszachár, Áser, Naftali törzséből, valamint Manassze törzse feléből, Básánban.
Józsue könyve|21|7|Merári fiainak pedig 12 várost juttattak, nemzetségeiknek megfelelően Ruben, Gád és Zebulun törzséből.
Józsue könyve|21|8|Izrael fiai Lévi fiainak adták ezeket a városokat, legelőikkel együtt, sorsvetésel, ahogy az Úr Mózes keze által parancsolta.
Józsue könyve|21|9|Júda és Simeon törzséből a következő nevű városokat adták;
Józsue könyve|21|10|ez volt Áron azon fiainak a része, akik Lévi fia, Kehát fiainak a nemzetségeihez tartoztak: rájuk esett az első sorsvetés.
Józsue könyve|21|11|Nekik adták Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront Júda hegyén, a körülötte elterülő legelővel együtt.
Józsue könyve|21|12|De a város szántóföldjét Kálebnak, Jefunne fiának adták birtokul.
Józsue könyve|21|13|Áron pap fiainak adták azok menedékvárosát, akik embert öltek, Hebront és legelőjét, továbbá Libnát és legelőjét,
Józsue könyve|21|14|Jattirt, Esteomát,
Józsue könyve|21|15|Holont, Debirt,
Józsue könyve|21|16|Asant, Juttát, Bet-Semest, mindegyiket a legelőjével együtt: 9 várost ebből a két törzsből.
Józsue könyve|21|17|Benjamin törzséből Gibeont, Gebát és legelőjét,
Józsue könyve|21|18|Anatotot, Almont és legelőjét: 4 várost.
Józsue könyve|21|19|Áron fiai, a papok városainak száma összesen: 13 város és legelőjük.
Józsue könyve|21|20|Kehát fiai nemzetségeinek, Lévi azon fiainak, akik Kehát fiai közül még hátra voltak, a sorsvetés az Efraim törzséből való városokat juttatta.
Józsue könyve|21|21|Nekik adták a menedékvárost, Szichemet a legelőjével együtt Efraim hegyén, aztán Gézert,
Józsue könyve|21|22|Kibcajimot, Bet-Horont, mindegyiket a legelőjével: 4 várost.
Józsue könyve|21|23|Dán törzséből Eltekét, Gibbetont,
Józsue könyve|21|24|Ajalont, Gat-Rimmont, a legelőjével: 4 várost.
Józsue könyve|21|25|Manassze törzse feléből Tanachot és Jibleamot a legelőjével együtt: 2 várost.
Józsue könyve|21|26|Összesen 10 várost, a legelőjével együtt azoknak a nemzetségeknek, amelyek Kehát fiai közül még hátra voltak.
Józsue könyve|21|27|Lévi fiainak nemzetségeiből Gerson fiainak adták Manassze törzse feléből a menedékvárost, Golánt Básánban, továbbá Astarotot a legelőjével: 2 várost,
Józsue könyve|21|28|Isszachár törzséből Kisjont, Daberatot,
Józsue könyve|21|29|Jarmutot, En-Gannimot a legelőjével: 4 várost.
Józsue könyve|21|30|Áser törzséből Misealt, Abdont,
Józsue könyve|21|31|Helkatot, Rechobot, mindegyiket a legelőjével: 4 várost.
Józsue könyve|21|32|Naftali törzséből a galileai menedékvárost, Kedest, Hammot-Dort, Kartánt, mindegyiket a legelőjével: 3 várost.
Józsue könyve|21|33|Gerson fiai városainak száma nemzetségeik szerint: 13 város és legelőjük.
Józsue könyve|21|34|Merári fiai nemzetségeinek, Lévi fiai maradékának jutott Zebulun törzséből: Jokneam, Karta,
Józsue könyve|21|35|Rimmon, Nachalal és mindegyiknek a legelője: 4 város
Józsue könyve|21|36|a Jordánon túl Ruben törzséből Becer, a menedékváros, a fennsíkon a pusztában, Jacha,
Józsue könyve|21|37|Kedemot, Mefaat, mindegyik a legelőjével: 4 város.
Józsue könyve|21|38|Gád törzséből Ramot-Gileád, a menedékváros, Machanajim,
Józsue könyve|21|39|Hesbon, Jazer és mindegyiknek a legelője: 4 város.
Józsue könyve|21|40|Azoknak a városoknak a száma, amelyek a sorsvetéskor Merári fiainak jutottak nemzetségeik szerint, a levita nemzetségek maradékának; összesen 12 várost tett ki.
Józsue könyve|21|41|Lévi fiai városainak száma Izrael fiainak tulajdonában összesen 48 várost tett ki, a legelőjükkel együtt.
Józsue könyve|21|42|Ezek a városok mindig magát a várost, s a körülötte elterülő legelőt ölelték fel. Így volt ez mindegyik város esetében.
Józsue könyve|21|43|Az Úr így Izrael fiainak adta az egész országot, amelyre megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja. Birtokukba vették és letelepedtek rajta.
Józsue könyve|21|44|Az Úr nyugalmat adott nekik minden határukon - egészen úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak - és minden ellenségüktől senki sem tudott nekik ellenállni, az Úr mind kezükre adta őket.
Józsue könyve|21|45|Azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izrael házának tett, nem hiúsult meg semmi, mind beteljesedett.
Józsue könyve|22|1|Akkoriban Józsue összehívta Ruben és Gád fiait, és Manassze törzse felét,
Józsue könyve|22|2|és így szólt hozzájuk: "Mindent megtartottatok, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mindig hallgattatok a szavamra, amikor csak parancsoltam valamit.
Józsue könyve|22|3|Bármily sokáig tartott a hadakozás, egészen a mai napig, nem hagytátok cserben testvéreiteket, s az Úr, a ti Istenetek parancsát hűségesen teljesítettétek.
Józsue könyve|22|4|Az Úr, a ti Istenetek végre nyugalmat adott testvéreiteknek, amint megígérte nekik. Térjetek hát vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek birtokul, a Jordánon túl.
Józsue könyve|22|5|Csak nagyon vigyázzatok, hogy azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket Mózes, az Úr szolgája adott nektek, megtartsátok: szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok az ő útjain, tartsátok meg a parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki szívetek, lelketek mélyéből."
Józsue könyve|22|6|Józsue megáldotta és útra bocsátotta őket, ők pedig visszatértek sátraikba.
Józsue könyve|22|7|Manassze törzse egyik felének Básánban adott Józsue földet, a másik felének pedig testvéreik között a Jordán nyugati partján. Amikor visszaengedte őket sátraikba, megáldotta őket és így szólt hozzájuk:
Józsue könyve|22|8|"Nagy vagyonnal, sok jószággal, rengeteg ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal, ruhával tértek vissza sátraitokba. Osszátok meg testvéreitekkel, amit ellenségeitektől zsákmányoltatok."
Józsue könyve|22|9|Akkor tehát visszatértek Ruben és Gád fiai Manassze törzse felével egyetemben. Silóban, Kánaán földjén elváltak Izrael fiaitól, hogy visszatérjenek Gileád földjére, ahol az Úrnak Mózes keze által adott parancsa szerint letelepedtek.
Józsue könyve|22|10|Amikor a Jordán kőköreihez értek, amelyek még Kánaán földjén vannak, Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele, oltárt épített a Jordán partján, hatalmas oltárt.
Józsue könyve|22|11|Ez Izrael fiainak fülébe jutott. Így szóltak: "Lám, Ruben és Gád fiai meg Manassze törzsének a fele oltárt épített Kánaán földjével szemközt, Jordán kőköreinél, Izrael fiainak a partján."
Józsue könyve|22|12|E hír hallatára összegyűlt Izrael fiainak a közössége Silóban, hogy hadba vonuljon ellenük.
Józsue könyve|22|13|Izrael fiai elküldték Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére Pinchász papot, Eleázár fiát, s vele 10 elöljárót,
Józsue könyve|22|14|Izrael mindegyik törzséből az egyik nemzetség fejét mint elöljárót; mindegyikük a családjának feje volt Izrael nemzetségei közül.
Józsue könyve|22|15|Elmentek Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére, és így szóltak hozzájuk:
Józsue könyve|22|16|"Nos, ezt üzeni nektek az Úr egész közössége: Mit jelentsen ez a hűtlenség, amelyet Izrael Istene ellen elkövettetek? Miért pártoltatok ma el az Úrtól oltárt építve magatoknak? Ez nem más, mint lázadás az Úr ellen!
Józsue könyve|22|17|Hát nem volt elég a Peorban elkövetett bűn, amelyből még ma sem tisztulhattunk meg, hiába volt a sok csapás, ami rázúdult az Úr közösségére?
Józsue könyve|22|18|Mivel ma vonakodtok követni az Urat, sőt ma addig jutottatok, hogy fellázadtok ellene, holnap Izrael egész közössége ellen fellángol haragja.
Józsue könyve|22|19|Talán tisztátalan a saját földetek? Akkor gyertek át az Úr tulajdon földjére, ahol az Úr lakóhelye áll, s éljetek köztünk! De ne lázadjatok fel az Úr ellen és ne keverjetek bele minket is lázadástokba, abba, hogy oltárt építtek az Úr, a mi Istenünk oltárával szemben.
Józsue könyve|22|20|Amikor Achán, Zerachnak a fia titokban vett az átok alá eső holmiból, nemde Izrael egész közösségére rászállt a harag, jóllehet ő csak egyetlen egy volt? Nem kellett-e meghalnia vétkéért?"
Józsue könyve|22|21|Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele felszólaltak és ezt válaszolták Izrael nemzetségei fejeinek:
Józsue könyve|22|22|"Az Istenek Istene, az Úr, az Istenek Istene, az Úr tudja, de tudja meg Izrael is: Ha lázadás részünkről vagy hűtlenség az Úr ellen, akkor ma ne mentsen meg minket;
Józsue könyve|22|23|ha azért építettünk oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól s égőáldozatot, ételáldozatot s közösségi áldozatot mutassunk be rajta, az Úr kérje számon rajtunk.
Józsue könyve|22|24|Valóban, gondunkban s a következő okból tettük: Egy nap megkérdezhetik fiaitok a miénket: Mi közötök az Úrhoz, Izrael Istenéhez?
Józsue könyve|22|25|Hát nem közénk és közétek, Ruben fiai és Gád fiai közé húzta-e határul a Jordánt az Úr? Nincs részetek az Úrban! Így fiaitok lennének az oka annak, hogy fiaink nem félik többé az Urat.
Józsue könyve|22|26|Ezért mondtuk magunkban: Fölépítjük ezt az oltárt, amely nem szolgál majd égőáldozat, sem más áldozat bemutatására,
Józsue könyve|22|27|csak bizonyságul köztünk és köztetek és utánunk utódaink között, hogy az Urat szolgáljuk előtte bemutatott égőáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és színe előtt bemutatott közösségi áldozatainkkal. Akkor nem mondhatják fiaitok egy nap a mieinknek: Nincs részetek az Úrban!
Józsue könyve|22|28|Ha valaki valaha ilyet mond nekünk vagy a jövőben utódainknak, azt válaszoljuk: Nézzétek az Úr oltárának a mását, amelyet atyáink építettek, nem égőáldozat vagy más áldozat bemutatására, hanem bizonyságul közöttünk és közöttetek.
Józsue könyve|22|29|Távol legyen tőlünk a gondolat, hogy fellázadjunk az Úr ellen, s hogy ma felhagyjunk szolgálatával, s égőáldozat, ételáldozat vagy véres áldozat bemutatására oltárt építsünk, oltárt az Úr, a mi Istenünk ellen, hajlékával szemben".
Józsue könyve|22|30|Amikor Pinchász pap, a közösség elöljárói és Izrael nemzetségeinek fejei, akik elkísérték, hallották Ruben fiainak, Gád fiainak és Manassze fiainak e szavait, helyeselték azokat.
Józsue könyve|22|31|S Pinchász pap, Eleázár fia így szólt Ruben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassze fiaihoz: "Most már tudjuk, hogy közöttünk az Úr, s nem követtetek el hűtlenséget ellene, így Izrael fiait megkíméltétek az Úr haragjától."
Józsue könyve|22|32|Pinchász pap, Eleázár fia, és az elöljárók elváltak Ruben és Gád fiaitól, visszatértek Gileád földjéről Kánaán földjére Izrael fiaihoz és választ vittek nekik.
Józsue könyve|22|33|A válasz tetszett Izrael fiainak, dicsőítették Istent, s nem beszéltek többé arról, hogy hadba vonulnak ellenük és fölégetik azt a földet, amelyet Ruben fiai és Gád fiai laktak.
Józsue könyve|22|34|Ruben fiai és Gád fiai elnevezték az oltárt... Azt mondták: "Legyen annak bizonysága köztünk, hogy az Úr az Isten."
Józsue könyve|23|1|Jóval azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izraelnek minden ellenségétől, amely körülvette - Józsue is megöregedett és előre haladt a korban -,
Józsue könyve|23|2|Józsue összehívta egész Izraelt, véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit, és így szólt hozzájuk: "Öreg vagyok és éltes.
Józsue könyve|23|3|Ti tanúi voltatok mindannak, amit az Úr, a ti Istenetek a szemetek láttára tett ezekkel a népekkel. Az Úr, a ti Istenetek harcolt értetek.
Józsue könyve|23|4|Nézzétek, törzseiteknek örökségül kisorsoltam azokat a népeket, amelyeknek a meghódítása még hátra van, s azokat is, amelyeket kiirtottam a Jordántól egészen a Nagy-tengerig, nyugaton.
Józsue könyve|23|5|Az Úr, a ti Istenetek maga űzi majd el őket előletek, s ti birtokba veszitek a földet, amint az Úr, a ti Istenetek megígérte nektek.
Józsue könyve|23|6|Legyetek nagyon erősek, s tartsatok meg és teljesítsetek mindent, ami Mózes törvénykönyvében írva van, ne térjetek el tőle sem jobbra, sem balra,
Józsue könyve|23|7|s ne keveredjetek össze azokkal a népekkel, amelyek még megmaradtak körötökben. Ne ejtsétek ki isteneik nevét, ne szólítsátok meg őket eskütételkor, ne szolgáljatok nekik, s ne boruljatok le előttük.
Józsue könyve|23|8|Ragaszkodjatok inkább a ti Uratokhoz, Istenetekhez, amint a mai napig tettétek.
Józsue könyve|23|9|Ezért az Úr is elűzött előletek nagy és erős népeket, senki sem volt képes eddig a napig nektek ellenállni.
Józsue könyve|23|10|Közületek egy ezret üldözött, mivel az Úr, a ti Istenetek maga harcolt értetek, amint megígérte.
Józsue könyve|23|11|Tehát nagyon ügyeljetek arra - az életetek függ tőle! -, hogy az Urat, a ti Isteneteket szeressétek!
Józsue könyve|23|12|Ha azonban elpártoltok, s azoknak a népeknek a maradékához csatlakoztok, amelyek köztetek maradtak, velük összeházasodtok és kölcsönös kapcsolatot tartotok fenn velük,
Józsue könyve|23|13|akkor tudjátok meg, hogy az Úr, a ti Istenetek nem űzi el többé előletek azokat a népeket. Inkább háló és csapda lesznek számotokra, tüske az oldalatokban és por a szemetekben, míg el nem tűntök erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek.
Józsue könyve|23|14|Nézzétek, én ma minden ember útjára lépek. Ismerjétek el szívetek, lelketek mélyéből, hogy azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr, a ti Istenetek tett nektek, egy sem hiúsult meg, minden beteljesedett értetek. Nem hiúsult meg egyetlen egy sem.
Józsue könyve|23|15|De amint az Úr, a ti Istenetek ígéretei beteljesedtek, ugyanúgy valóra váltja az Úr fenyegetéseit is egészen addig, hogy elűz benneteket arról a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek.
Józsue könyve|23|16|Igen, ha megszegitek a szövetséget, amelyet az Úr, a ti Istenetek kíván tőletek, ha elmentek más isteneknek szolgálni, ha leborultok előttük, akkor fellángol ellenetek az Úr haragja, és hamarosan eltűntök arról a jó földről, amelyet adott nektek."
Józsue könyve|24|1|Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben. Aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt.
Józsue könyve|24|2|S Józsue szólt az egész néphez. "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak.
Józsue könyve|24|3|Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal.
Józsue könyve|24|4|Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba.
Józsue könyve|24|5|Akkor elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot a csodákkal, amelyeket körében tettem. S kivezettelek benneteket.
Józsue könyve|24|6|Kivezettem atyáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat, szekerekkel és lovasokkal, egészen a Sás-tengerig.
Józsue könyve|24|7|Ott az Úrhoz kiáltottak, és ő sűrű felhőt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, úgyhogy az ellepte őket. Saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Aztán hosszú ideig a pusztában maradtatok.
Józsue könyve|24|8|De elvezettelek onnan benneteket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl éltek. Hadba vonultak ellenetek, de a kezetekre adtam őket, földjüket is elfoglaltátok, mert megsemmisítettem őket előttetek.
Józsue könyve|24|9|Akkor elindult Balak, Cippor fia, Moáb királya, hogy harcba szálljon Izrael ellen. Elhívatta Bileámot, Beor fiát, hogy átkot mondjon rátok.
Józsue könyve|24|10|De nem hallgattam Bileámra, sőt meg kellett áldania benneteket, és kimentettelek a kezéből.
Józsue könyve|24|11|Ezután átkeltetek a Jordánon és Jerikóhoz értetek. De Jerikó urai harcba szálltak veletek, az amorita, perizita, kánaáni, hetita, girgasita, hivvita és jebuzita, de én őket adtam a ti kezetekbe.
Józsue könyve|24|12|Darazsakat küldtem, s azok az amoriták mindkét királyát elűzték előletek - nem kardodnak köszönheted, nem is íjadnak.
Józsue könyve|24|13|Nektek adtam a földet, amely nem került semmi fáradságba nektek, a városokat, amelyeket nem ti építettetek, s ahol letelepedtetek, aztán a szőlőskerteket és az olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, s amelyek máig is eledeletekül szolgálnak.
Józsue könyve|24|14|Most hát féljétek az Urat és szolgáljatok neki minden erőtökből és hűségesen. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek atyáitok a folyón túl és Egyiptomban szolgáltak és szolgáljatok az Úrnak!
Józsue könyve|24|15|Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!"
Józsue könyve|24|16|A nép így felelt: "Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk!
Józsue könyve|24|17|Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk, s az összes nép között, amelyen áthaladtunk.
Józsue könyve|24|18|Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk!"
Józsue könyve|24|19|Józsue erre azt mondta: "Nem szolgálhatjátok az Urat, mert szent Isten, féltékeny Isten, aki nem bocsátja meg elpártolástokat és vétketeket.
Józsue könyve|24|20|Ha elhagyjátok az Urat, hogy az idegenek isteneinek szolgáljatok, ő is rosszul fog bánni veletek, elpusztít benneteket, jóllehet azelőtt jó volt hozzátok."
Józsue könyve|24|21|A nép így válaszolt Józsuénak: "Nem, mi az Úrnak akarunk szolgálni!"
Józsue könyve|24|22|Józsue akkor így szólt a néphez: "Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, s neki akartok szolgálni." Azt felelték: "Mi vagyunk a tanúk!"
Józsue könyve|24|23|"Akkor távolítsátok el a köztetek élő idegenek isteneit, és ragaszkodjék szívetek az Úrhoz, Izrael Istenéhez!"
Józsue könyve|24|24|A nép azt válaszolta: "Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!"
Józsue könyve|24|25|Azon a napon Józsue megkötötte a néppel a szövetséget, törvényt és alkotmányt adott neki Szichemben.
Józsue könyve|24|26|Józsue ezeket a szavakat leírta az Úr törvénykönyvébe. Aztán fogott egy nagy követ, és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt.
Józsue könyve|24|27|Majd így szólt Józsue az egész néphez: "Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok."
Józsue könyve|24|28|Ezzel Józsue elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökrészébe.
Józsue könyve|24|29|Ezek után az események után meghalt Józsue, Nun fia, az Úr szolgája, 110 éves korában.
Józsue könyve|24|30|Saját örökrésze földjén temették el, Timnat-Szerachban, amely Efraim hegyén fekszik, Gaas hegyétől északra.
Józsue könyve|24|31|Izrael szolgálta az Urat, amíg csak élt Józsue, s éltek azok a vének, akik túlélték Józsuét és tudtak mindarról, amit az Úr Izraelért tett.
Józsue könyve|24|32|József csontjait, amelyeket Izrael fiai magukkal hoztak Egyiptomból, Szichemben temették el, azon a telken, amelyet Jákob Szichem apjának, Hámornak a fiaitól vett 100 ezüstön, s amely József fiainak örökrésze lett.
Józsue könyve|24|33|Eleazár is meghalt, Áron fia. Gibeában temették el, fiának, Pinchásznak a városában, amelyet Efraim hegyén adtak neki.
Júdás levele|1|1|Júdás, Jézus Krisztusnak a szolgája, Jakabnak meg a testvére, az Atyaistenben szeretett és a Jézus Krisztusnak megtartott meghívottaknak.
Júdás levele|1|2|Irgalomban, békében és szeretetben bőven legyen részetek!
Júdás levele|1|3|Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek.
Júdás levele|1|4|Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.
Júdás levele|1|5|Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította.
Júdás levele|1|6|Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja.
Júdás levele|1|7|Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük.
Júdás levele|1|8|Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat,
Júdás levele|1|9|jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: "Büntessen meg az Úr!"
Júdás levele|1|10|Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak.
Júdás levele|1|11|Jaj nekik, mert Káin útján járnak, haszonlesésből Bileám tévedésébe esnek, és mint Korach, halálukat lelik a lázadásban.
Júdás levele|1|12|Ezek szennyfoltok szeretetlakomáitokon, akik nem szégyellnek veletek enni, és csak hizlalják magukat; széltől űzött, esőtlen felhők; kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák;
Júdás levele|1|13|saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, amelyekre az örök sötétség homálya vár.
Júdás levele|1|14|Ezekről jövendölt Hénoch, Ádám után a hetedik pátriárka: "Nézzétek, közeleg az Úr szentjeinek tízezreivel,
Júdás levele|1|15|hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek."
Júdás levele|1|16|Ezek, akik zúgolódnak, siránkoznak a sorsuk miatt; szenvedélyeiktől vezettetve élnek, nagyképű szavakkal dobálóznak, és hajbókolnak az embereknek, csak hogy hasznot húzzanak.
Júdás levele|1|17|Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek.
Júdás levele|1|18|Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek.
Júdás levele|1|19|Ezek azok, akik szakadást okoznak, akik érzékiek, akikben nem él a Lélek.
Júdás levele|1|20|De ti szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben,
Júdás levele|1|21|tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára.
Júdás levele|1|22|Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak;
Júdás levele|1|23|másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek.
Júdás levele|1|24|Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé,
Júdás levele|1|25|a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Amen.
Judit könyve|1|1|Nebukadnezár uralkodásának 12. évében történt, aki az asszírok fölött uralkodott Ninivében, a nagy városban. Abban az időben a médek fölött, Ekbatanában Arfaxád uralkodott,
Judit könyve|1|2|s három könyök széles és hat könyök hosszú, faragott kőkockákból falat épített Ekbatana köré. A fal magassága 70 könyök volt, a szélessége 50 könyök.
Judit könyve|1|3|Kapui fölé 100 könyök magas, alapjánál 60 könyök széles bástyákat építtetett, s a kapuk 70 könyök magasra emelkedtek,
Judit könyve|1|4|szélességük pedig 40 könyök volt, ami lehetővé tette, hogy derékhada kitörjön és gyalogsága felvonuljon.
Judit könyve|1|5|Ezekben a napokban Nebukadnezár király megütközött Arfaxád királlyal a nagy síkságon, amely Ragau területén van.
Judit könyve|1|6|Az ő oldalán állt csatasorba az összes hegyvidéki nép, azok, akik az Eufrátesz, a Tigris és a Hüdaszp mellett laktak, továbbá akik Arioknak, Elám királyának síkságán éltek. Így Keleud fiainak számos népe összesereglett, hogy részt vegyen az ütközetben.
Judit könyve|1|7|Asszíria királya, Nebukadnezár követet küldött Perzsia minden lakójához, a keleti vidék, Kilikia, Damaszkusz, Libanon és Antilibanon,
Judit könyve|1|8|valamint a tengerpart minden lakójához, Kármel, Gileád, Felső-Galilea, a nagy Ezdrelon síkság népeihez,
Judit könyve|1|9|Szamaria és a hozzá tartozó városok lakóihoz és azokhoz, akik a Jordánon túl éltek egészen Jeruzsálemig. Batanéig, Kheluszig, Kádesig és Egyiptom folyójáig,
Judit könyve|1|10|továbbá Tafneszig, Ramesszeszig és Gósen egész földjéig, Taniszig és Memfiszig, végül Egyiptom minden lakójához, egészen Etiópia határáig.
Judit könyve|1|11|Ezeknek a területeknek a lakói azonban megvetették az asszírok királyának, Nebukadnezárnak szavait, s nem csatlakoztak hozzá, hogy részt vegyenek a hadjáratban. Nem féltek tőle, mert látták, hogy magára maradt. Követeit tehát üres kézzel küldték vissza, s anélkül, hogy megtiszteltetésben lett volna részük.
Judit könyve|1|12|Nebukadnezár ezért haragra gyulladt ezek ellen az országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll, és kardélre hányja Kilikia, Damaszkusz és Szíria földjét, Moáb földjének minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdeát és Egyiptom minden lakóját egészen a két tenger határáig.
Judit könyve|1|13|A 17. évben seregével megindította Arfaxád ellen a harcot, és legyőzte a csatában. Arfaxád egész seregét, egész lovasságát és összes szekereit megfutamította,
Judit könyve|1|14|városait leigázta és egész Ekbatanáig előnyomult. Elfoglalta a bástyákat, feldúlta az utcákat és gyalázat tárgyává tett mindent, ami eddig ékessége volt.
Judit könyve|1|15|Arfaxádot - Ragau hegyvidékén - elfogta, dárdájával átszúrta és teljesen megsemmisítette.
Judit könyve|1|16|Ezután visszatért csapataival és a hozzá szegődött egész nagy sokasággal, a fegyveres emberek megszámlálhatatlan seregével, s gondtalanul átadták magukat a mulatozásnak - ő és serege - százhúsz napon át.
Judit könyve|2|1|A 18. évben az első hónap huszonkettedik napján az a hír terjedt el Nebukadnezárnak, az asszírok királyának palotájában, hogy bosszút akar állni az egész földön, amint mondta.
Judit könyve|2|2|Összehívta tisztségviselőit és főembereit, titkos tanácsot tartott velük, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást.
Judit könyve|2|3|Elhatározták tehát, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi a király parancsát.
Judit könyve|2|4|A tanácskozás befejeztével Nebukadnezár, az asszírok királya, hívatta Holoferneszt, seregének fővezérét, aki a második helyet foglalta el mellette, és így szólt hozzá:
Judit könyve|2|5|"Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Indulj el, végy magadhoz embereket, akik biztosak erejükben, mintegy százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast,
Judit könyve|2|6|s vonulj fel minden nyugati ország ellen, mert ezek az emberek nem engedelmeskedtek parancsomnak.
Judit könyve|2|7|Parancsold meg nekik, hogy tartsák készen a földet és a vizet, mert haragomban kivonulok ellenük; a föld egész felszínét katonáim lábával fedem be, s átengedem nekik, hadd fosztogassák.
Judit könyve|2|8|Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, s a patakok és a folyók csordultig megtelnek holttesteikkel.
Judit könyve|2|9|Elhurcolom őket fogságba, egészen a föld határáig.
Judit könyve|2|10|Indulj hát el, foglald el nekem egész földjüket! Ha megadják magukat, őrizd őket addig a napig, amikor majd elnyerik büntetésüket.
Judit könyve|2|11|Az engedetleneknek pedig ne kegyelmezzen szemed, hagyd, hadd irtsák és fosztogassák őket azon az egész területen, amely rád van bízva
Judit könyve|2|12|Amint igaz, hogy élek és nagy a királyságom hatalma: szóltam, s karommal véghez is viszek mindent.
Judit könyve|2|13|Ne szegj meg semmit urad parancsából, hanem aszerint járj el, amint parancsoltam, minden késlekedés nélkül!"
Judit könyve|2|14|Holofernesz eltávozott urának színe elől, s összehívta Asszur seregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét,
Judit könyve|2|15|majd ura rendelkezése szerint kiváló harcosokat választott, százhúszezer embert és tizenkétezer lovas íjászt.
Judit könyve|2|16|Aztán felállította őket abban a rendben, ahogy a sereget szokás felállítani.
Judit könyve|2|17|Teherhordónak számos tevét, szamarat és öszvért vett, az élelmezéshez meg bárányt, szarvasmarhát és kecskét, annyit, hogy nem lehetett megszámlálni.
Judit könyve|2|18|Minden ember bőséges ellátást kapott, ezenkívül sok aranyat és ezüstöt is a királyi palotából.
Judit könyve|2|19|Ezután egész seregével elindult Nebukadnezár király előtt, hogy szekereivel, lovasaival, válogatott gyalogságával ellepje az egész nyugati vidéket.
Judit könyve|2|20|Hatalmas sereg követte, annyian voltak, mint a sáskák vagy a homokszem a földön. Sokaságuk miatt nem lehetett megszámlálni őket.
Judit könyve|2|21|Elhagyták Ninivét és három napon át meneteltek Bektilet síksága felé. Bektilettől elindultak, és annak a hegységnek a közelében ütöttek tábort, amely Felső-Kilikiától balra terül el.
Judit könyve|2|22|Innen egész seregével - gyalogságával, lovasaival és szekereivel - behatolt a hegyvidékre. Megverte Pudot és Ludot, megsarcolta Rasszisz fiait,
Judit könyve|2|23|továbbá Izrael fiait, akik Keleontól délre a puszta szélén laktak.
Judit könyve|2|24|Átkelt az Eufráteszen, bejárta Mezopotámiát, s az Abrona folyó mentén fenekestül felforgatott minden megerősített várost egészen a tengerig.
Judit könyve|2|25|Majd hatalmába kerítette Kilikia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki. Odaért Jáfet déli vidékére, amely Arábia mellett fekszik.
Judit könyve|2|26|Bekerítette Midián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és elhajtotta nyájaikat,
Judit könyve|2|27|majd levonult Damaszkusz síkságára, a gabona aratása idején, s egész mezejüket fölégette, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt.
Judit könyve|2|28|Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék minden lakóját. Rémület lett úrrá Szidon és Tírusz, Szur és Okina, Jamnia, valamint Asdód és Aszkalon lakóin.
Judit könyve|3|1|Ezért követeket küldtek, hogy kérjenek békét. Ezek így szóltak hozzá:
Judit könyve|3|2|"Szolgái vagyunk Nebukadnezárnak, a nagy királynak, és leborulunk előtted. Tégy velünk, amint tetszik.
Judit könyve|3|3|Majorjaink, egész földünk, vetéseink, nyájaink és gulyáink, bekerített karámaink mind szolgálatodra vannak. Használd őket, amint jónak látod.
Judit könyve|3|4|Városaink és lakóik szolgálatodra állnak. Gyere és bánj velük tetszésed szerint!"
Judit könyve|3|5|Az emberek Holofernesz elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet.
Judit könyve|3|6|Ezután seregével levonult a partvidékre. A megerősített városokban helyőrséget hagyott, aztán válogatott férfiakat szedett össze, segédcsapatnak.
Judit könyve|3|7|A városok és az egész partvidék lakói koszorúkkal és dobszóra táncot lejtve fogadták.
Judit könyve|3|8|Ő azonban lerombolta szentélyeiket és kivágta szent ligeteiket. Azt a parancsot kapta ugyanis, hogy a föld minden istenét semmisítse meg, s minden nemzet csak Nebukadnezárnak szolgáljon: minden nyelv és faj úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez.
Judit könyve|3|9|Így érkezett meg Ezdrelon elé Dotaia közelébe, amely Júdea nagy hegylánca előtt terül el.
Judit könyve|3|10|Geba és Szkütopolisz között ütött tábort, és egy egész hónapig ott maradt, hogy seregének élelmet szerezzen.
Judit könyve|4|1|Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket,
Judit könyve|4|2|igen nagy rémület vett erőt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért.
Judit könyve|4|3|Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyűlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt.
Judit könyve|4|4|Hírvivőket küldtek tehát egész Szamariába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe.
Judit könyve|4|5|A legmagasabb hegyek csúcsait megszállták, az ottani helységeket megerősítették, és háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket épp akkor aratták le.
Judit könyve|4|6|Joakim, a főpap, aki abban az időben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülő síkság előtt fekszik,
Judit könyve|4|7|hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne.
Judit könyve|4|8|Izrael fiai aszerint jártak el, amint Joakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben székelő tanácsa elrendelte.
Judit könyve|4|9|Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak.
Judit könyve|4|10|Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sőt, a napszámosok és a rabszolgák is szőrzsákkal övezték csípőjüket.
Judit könyve|4|11|Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély előtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr előtt.
Judit könyve|4|12|Az oltárt is szőrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok.
Judit könyve|4|13|Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt.
Judit könyve|4|14|Joakim, a főpap és azok, akik vele az Úr színe előtt álltak - a papok és az Úr szolgái -, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket. Bemutatták a napi áldozatot, a fogadalmi áldozatot, és a nép önkéntes adományait.
Judit könyve|4|15|Turbánjukon hamu volt. Minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le irgalmasan Izrael egész házára.
Judit könyve|5|1|Hírül vitték Holofernesznek, az asszír hadsereg főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, megerősítették a hegyek magaslatait és a síkságon akadályokat helyeztek el.
Judit könyve|5|2|Nagy haragra gerjedt, és összehívta Moáb összes főemberét, Ammon hadvezéreit, a partvidék minden szatrapáját.
Judit könyve|5|3|Így szólt hozzájuk: "Kánaán fiai, mondjátok meg, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyen erős a serege? Miben rejlik hatalma és ereje? Ki a királyuk, aki élükön áll és vezeti seregét?
Judit könyve|5|4|A nyugati vidék lakói közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?"
Judit könyve|5|5|Achior, Ammon fiainak vezére azt mondta neki: "Uram, hallgasd meg a beszédet szolgád szájából! Az igazságot mondom el neked erről a népről, amely a közeledben ezt a hegyvidéket lakja. Szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeusok ivadéka.
Judit könyve|5|6|Azelőtt Mezopotámiában laktak,
Judit könyve|5|7|mert nem akarták követni Káldea földjén lakó atyáik isteneit.
Judit könyve|5|8|Letértek hát őseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elűzték őket isteneik színe elől. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek.
Judit könyve|5|9|Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek.
Judit könyve|5|10|Később éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni.
Judit könyve|5|11|Egyiptom királya ellenük fordult, és téglamunkára szorította őket.
Judit könyve|5|12|Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel sújtotta. Erre az egyiptomiak elűzték őket.
Judit könyve|5|13|Isten kiszárította előttük a Vörös-tengert,
Judit könyve|5|14|s a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. A puszta minden lakóját elűzték,
Judit könyve|5|15|s letelepedtek az amoriták földjén. Olyan erősek voltak, hogy kiirtották Hesbon minden lakóját. Majd átkeltek a Jordánon és elfoglalták az egész hegyvidéket.
Judit könyve|5|16|Kiűzték maguk előtt a kánaánit, a perizitát, a jebuzitát, a szichemieket, valamint az összes girgasitát, és régóta ott élnek.
Judit könyve|5|17|Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jól ment a soruk, mert olyan Istenük van, aki gyűlöli a gonoszságot.
Judit könyve|5|18|Amikor azonban letértek a megszabott útról, egy részük elpusztult a sok háborúban, a maradékot meg fogságba hurcolták, idegen földre. Istenük templomát lerombolták, városaik pedig ellenségeik hatalmába kerültek.
Judit könyve|5|19|Most azonban, hogy újra Istenükhöz tértek, visszajöttek szétszórtságukból, azokról a helyekről, ahová elszéledtek, újra birtokba vették Jeruzsálemet, ahol templomuk található, és benépesítették a hegyvidéket, amely pusztasággá vált.
Judit könyve|5|20|Most tehát, uram és parancsolóm, ha ez a nép eltévelyedett és vétkezett Istene ellen, akkor látni fogjuk, hogy az romlásukat okozza. Akkor felvonulhatunk és megtámadhatjuk őket.
Judit könyve|5|21|Ha azonban nincs gonoszság népükben, akkor óvakodjék, uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk."
Judit könyve|5|22|Amikor Achior befejezte beszédét, az egész nép elkezdett zúgolódni, s összesereglett a sátor körül. Holofernesz főemberei, a partvidék és Moáb lakói mind azt mondták, hogy darabokra tépik.
Judit könyve|5|23|"Mi ugyanis nem félünk Izrael fiaitól, hiszen olyan nép, amelynek nincs sem ereje, sem hatalma kemény ütközetre.
Judit könyve|5|24|Vonuljunk csak fel! Seregednek csak egy harapás lesz, parancsolónk, Holofernesz!"
Judit könyve|6|1|Amikor a tanácskozásra egybegyűlt nép lármája elült, Asszur hadseregének főparancsnoka, Holofernesz így szólt Achiorhoz az idegenek egész serege és az ammoniták előtt:
Judit könyve|6|2|"Ugyan ki vagy, Achior, te és Ammon zsoldosai, hogy prófétaként lépsz föl köztünk - mint ma is -, és azt tanácsolod, hogy ne indítsunk harcot Izrael nemzetsége ellen, mert Istenük oltalmazza őket? Ki isten Nebukadnezáron kívül? Elküldi seregét és elpusztítja őket a föld színéről, nem menti meg őket Istenük,
Judit könyve|6|3|úgyhogy mi, az ő szolgái, eltiporjuk őket, mint egyetlen embert, s nem tudnak ellenállni lovaink erejének.
Judit könyve|6|4|Elsöpörjük őket mindenestül. Hegyeik megrészegednek vérüktől, síkságaik megtelnek halottjaikkal. Lábuk ina nem lesz képes vinni őket előttünk, végképp elpusztulnak - mondja Nebukadnezár király, az egész föld ura. Mert ő szólt, és szavai nem maradhatnak üres szavak.
Judit könyve|6|5|Te pedig, Achior, Ammon zsoldosa, aki kiejtetted ezeket a szavakat egy esztelen pillanatodban, a mai naptól kezdve nem látod többé színemet addig, amíg bosszút nem állok ezen a fajtán, amely Egyiptomból vonult ki.
Judit könyve|6|6|Akkor katonáim kardja és szolgáim lándzsája átjárja testedet. A sebesültjeik sorában esel el, amikor majd Izrael ellen fordulok.
Judit könyve|6|7|Szolgáim most elvisznek a hegyvidékre, és otthagynak a hegyszoros egyik városa közelében.
Judit könyve|6|8|Úgy pusztulsz el, hogy részesedsz romlásukban.
Judit könyve|6|9|Ha csakugyan él szívedben a remény, hogy úgysem tiprom el őket, ne essék be arcod. Szóltam és szavaim nem maradnak beteljesületlen!"
Judit könyve|6|10|Holofernesz megparancsolta a sátrában szolgálatot teljesítő embereknek, hogy ragadják meg Achiort, és vigyék Betiluához, és adják Izrael fiainak kezére.
Judit könyve|6|11|Szolgái erre megragadták, és kivitték a táborból a síkságra. Onnan a hegyvidék felé vettek irányt és eljutottak a Betiluával szemközti forrásokhoz.
Judit könyve|6|12|Amikor a város lakói meglátták őket, fegyvert ragadtak, és a városból kivonultak a hegygerincre. A parittyások köveket hajigáltak, hogy megakadályozzák előhaladásukat.
Judit könyve|6|13|Erre meglapultak a hegyoldalon, Achiort megkötözték, és ott hagyták a hegy lábánál, maguk meg visszatértek urukhoz.
Judit könyve|6|14|Izrael fiai lejöttek városukból, megálltak mellette, feloldották köteleit, Betiluába vitték, s a város vezetői elé állították.
Judit könyve|6|15|Akkoriban a Simeon törzséből való Mikeásnak a fia, Uzija, valamint Gotoniel fia, Chabrisz és Melchiel fia, Charmisz voltak az elöljárók.
Judit könyve|6|16|Összehívták a város véneit. A gyülekezetbe a fiatalok és az asszonyok is elmentek. Achiort középre állították a nép közé, és Uzija megkérdezte tőle, hogy mi történt.
Judit könyve|6|17|Achior beszélni kezdett, és elmondta nekik Holofernesz haditanácsának határozatát, továbbá azt, hogy ő mit mondott az asszír vezérek előtt, s Holofernesz milyen kérkedve beszélt Izrael háza ellen.
Judit könyve|6|18|A nép leborult, és imádta Istent. Így könyörögtek:
Judit könyve|6|19|"Urunk, égnek Istene, nézd, milyen mérhetetlenül gőgösek, és könyörülj nemzetünkön megalázottságában! Fordítsd arcodat ezen a napon azok felé, akik neked vannak szentelve."
Judit könyve|6|20|Aztán megvigasztalták Achiort és elhalmozták dicsérettel.
Judit könyve|6|21|A gyűlés végeztével Uzija befogadta házába, és lakomát rendezett a véneknek. Egész éjszaka könyörögtek Izrael Istenének segítségéért.
Judit könyve|7|1|A következő napon Holofernesz parancsot adott egész seregének és összes segédcsapatának, hogy vonuljanak föl Betilua ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és vegyék fel a harcot Izrael fiaival.
Judit könyve|7|2|Ezen a napon harcosai mind fölszedték a sátort. Seregének ereje százhúszezer gyalogosra és tizenkétezer lovasra rúgott, nem számítva a málháscsapatot. Azoknak az embereknek a száma, akik gyalog követték, szintén igen nagy volt.
Judit könyve|7|3|Betilua közelében, a völgyben ütöttek tábort, a forrás táján. Aztán fölfejlődtek - szélességben Dotaintól Belbaimig, hosszúságban pedig Betiluától az Ezdrelonnal szemben levő Küamonig.
Judit könyve|7|4|Amikor Izrael fiai meglátták seregüket, megrémültek, és így szóltak egymáshoz: "Ezek most letarolják az egész föld színét. A legmagasabb hegyek, a hegyszorosok, a dombok sem lesznek képesek terhüket elviselni."
Judit könyve|7|5|Mindenki fogta a fegyverét, tüzet gyújtottak a bástyákon, és egész éjszaka virrasztottak.
Judit könyve|7|6|A második napon Holofernesz felvonultatta egész lovasságát Izrael fiainak szeme láttára, akik Betiluában voltak.
Judit könyve|7|7|Kikémlelte a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást, s elfoglalta őket. Őrséget rendelt oda, aztán visszatért seregéhez.
Judit könyve|7|8|Akkor Ézsau fiainak vezérei, a moábiták népének fejei és a partvidék elöljárói mind elé járultak, és így szóltak hozzá:
Judit könyve|7|9|"Hallgasson meg bennünket, urunk, és akkor nem kap egyetlen sebet sem serege.
Judit könyve|7|10|Mert Izrael fiainak ez a népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem sokkal inkább arra számít, hogy a hegyek, ahol lakik, magasak. A hegycsúcsaikra való feljutás valóban nem könnyű.
Judit könyve|7|11|Ezért, uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el egyetlen ember sem embereid közül.
Judit könyve|7|12|Maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de szolgáid foglalják el a forrást, amely a hegy lábánál fakad.
Judit könyve|7|13|Mert ez látja el vízzel Betilua lakóit. A szomjúság majd rákényszeríti őket, hogy feladják a várost. Közben mi és embereink felmegyünk a legközelebbi hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy így ne mehessen ki egyetlen ember sem a városból.
Judit könyve|7|14|Az éhség elpusztítja őket, asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben, és mielőtt még átjárná őket a kard, már az utcákon hevernek házuk előtt.
Judit könyve|7|15|Így keményen megfizethetsz nekik lázadásukért és azért, hogy nem jöttek ki eléd békésen."
Judit könyve|7|16|Ajánlatuk tetszett Holofernesznek és minden szolgájának.
Judit könyve|7|17|Elhatározta hát, hogy tanácsuk szerint jár el. Így elindult a moábiták egy csoportja, s velük ötezer asszír. Letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait.
Judit könyve|7|18|Ézsau és Ammon fiai vonultak ki mellettük, letáboroztak a Dotainnal szemközti hegyvidéken. Embereik egy részét elküldték délre és keletre, Egrebel ellen, amely Chusz közelében, a Machmur pataknál van. Az asszír sereg többi része a síkságra vonult, és elárasztotta az egész vidéket. Rengeteg sátoruk és málhájuk volt, úgyhogy hatalmas területet elleptek.
Judit könyve|7|19|Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak. Elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülvették őket, és nem volt mód közülük kiszabadulni.
Judit könyve|7|20|Harmincnégy napon át körülzárva tartotta őket az asszír sereg, a gyalogosok, a szekerek és a lovasok. Betilua lakóinak kifogyott a vizük,
Judit könyve|7|21|a ciszternák kiürültek. S már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik az ivóvizet.
Judit könyve|7|22|Gyermekeik elcsüggedtek, asszonyaik és ifjaik elepedtek a szomjúságtól, összeestek a város utcáin és a kapuk kijáratánál, s már nem volt bennük semmi erő.
Judit könyve|7|23|Az egész nép összegyűlt - ifjak, asszonyok és gyerekek - Uzija és a város vezetői körül. Hangosan kiabáltak, és azt mondták a vének jelenlétében:
Judit könyve|7|24|Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem ajánlottatok békét az asszíroknak.
Judit könyve|7|25|Most már nincs senki, aki megmenthetne bennünket. Isten a kezükbe adott minket, hogy a szomjúság földre tiporjon bennünket előttük, és teljesen elpusztulunk.
Judit könyve|7|26|Legalább most hívjátok őket ide! Adjátok át az egész várost Holofernesz embereinek és egész seregének prédául.
Judit könyve|7|27|Mert jobb lesz, ha zsákmánya leszünk. Igaz, rabszolgák leszünk, de életben maradunk, és nem kell saját szemünkkel látnunk kicsinyeink halálát, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását.
Judit könyve|7|28|Megesketünk titeket az égre és a földre, valamint Istenünkre, atyáink Urára, aki bűneink és atyáink törvényszegése miatt büntet bennünket, hogy még a mai napon így jártok el!"
Judit könyve|7|29|Aztán az egész gyülekezet nagy jajgatásba kezdett. Hangosan kiáltoztak Istenhez, az Úrhoz.
Judit könyve|7|30|Uzija így szólt hozzájuk: "Bátorság, testvérek, tartsunk ki még öt napig. Ez alatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen.
Judit könyve|7|31|Ha ezek a napok elmúlnak és nem érkezik segítség, szavaitok szerint fogok eljárni."
Judit könyve|7|32|Majd szétoszlatta a népet, mindenkit a maga szállására. A férfiak városuk falaira és bástyáira mentek, az asszonyokat és a gyerekeket pedig hazaküldték. A várost csüggedés kerítette hatalmába.
Judit könyve|8|1|Ezekben a napokban hírét vette a dolognak Judit, Merárinak a lánya, (aki) Ox fia volt, az József fia, az Oziel fia, az Elkia fia, az Ananiás fia, az Illés fia, az Helkiás fia, az Eliab fia, az Natanael fia, az Szalamiel fia, az Szaraszadé fia, az meg Izrael fia.
Judit könyve|8|2|Férje, Manassze, aki ugyanabból a törzsből és családból való volt, az árpa aratása idején meghalt.
Judit könyve|8|3|Felügyelt az aratókra a mezőn, és napszúrás érte. Ágynak esett és meghalt, városában, Betiluában. A Dotain és Balamon között elterülő mezőn temették el, atyái mellé.
Judit könyve|8|4|Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja.
Judit könyve|8|5|Háza tetején szobát rendezett be magának. Csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára.
Judit könyve|8|6|Özvegysége óta minden nap böjtölt, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, valamint Izrael házának örömünnepeit.
Judit könyve|8|7|Nagyon szép volt, s egész lénye vonzó. Férje, Manassze, aranyat és ezüstöt, szolgákat és szolgálókat, jószágot és szántóföldet hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.
Judit könyve|8|8|Senki nem mondott rá semmi rosszat, mert nagyon istenfélő volt.
Judit könyve|8|9|Judit megtudta, hogy a nép vízhiány miatt elkeseredett, és zúgolódott a város elöljárói ellen. Azt is hallotta, hogy mit mondott nekik Uzija, hogy megesküdött: öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak.
Judit könyve|8|10|Elküldte szolgálóját, aki minden jószágra ügyelt, hogy hívja el Chabriszt és Charmiszt, a város elöljáróit.
Judit könyve|8|11|Amikor elmentek hozzá, azt mondta nekik: "Hallgassatok meg, Betilua lakóinak elöljárói! Nem volt igazatok ma, amikor azt mondtátok a népnek és esküvel is megerősítettétek, hogy a várost átadjátok ellenségeinknek, ha az Úr a megszabott időben nem segít.
Judit könyve|8|12|Kik vagytok, hogy így kísértitek a mai nap az Urat, és az emberek fiai közül fölé helyezitek magatokat?
Judit könyve|8|13|Próbára teszitek az Urat, a Mindenhatót? Így nem ismeritek meg nagyságát soha!
Judit könyve|8|14|Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni, sem eszének járását kibogozni. Hogyan tudnátok akkor ezek alkotóját, az Istent kifürkészni, gondolataiba behatolni és terveit megérteni? Nem testvéreim! Óvakodjatok tőle, hogy az Urat, Istenünket haragra ingereljétek.
Judit könyve|8|15|Mert ha nem akar is minket ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van ereje hozzá, hogy azokban a napokban, amikor neki tetszik, megoltalmazzon, vagy ellenségeink szeme láttára elpusztítson minket.
Judit könyve|8|16|Ne vállaljatok kezességet az Úrnak, a mi Istenünknek szándékaira! Mert az Isten nem olyan, mint az ember, akit meg lehet fenyegetni vagy meg lehet ingatni, mint az ember fiát.
Judit könyve|8|17|Ezért amíg arra várunk, hogy szabadulást ad, hívjuk segítségül. Ha úgy tetszik neki, meghallja szavunk.
Judit könyve|8|18|Nincs nemzetségeink között egy sem, nincs ma egyetlen olyan törzs, nemzetség, család, falu vagy város sem, amely emberkéz alkotta isteneket imádna, amint ez az elmúlt időkben megtörtént.
Judit könyve|8|19|Atyáink ezért kerültek kardélre, azért fosztották ki őket, s azért estek el nyomorultul ellenségeik előtt.
Judit könyve|8|20|Mi azonban nem ismerünk más istent rajta kívül. Így remélhetjük, hogy nem tekint ránk megvetéssel és nem fordul el fajtánktól.
Judit könyve|8|21|Ha mi hatalmukba esünk, amint tervezitek, egész Júdeát meghódítják, és kifosztják szent helyeinket. Akkor vérünkkel kell fizetnünk megszentségtelenítésükért.
Judit könyve|8|22|Testvéreink legyilkolása, az ország fogságba hurcolása, örökségünk elnéptelenedése a mi fejünkre száll vissza a népek között, amelyeknek a rabszolgái leszünk. Botrány és gúny tárgya leszünk legyőzőink szemében.
Judit könyve|8|23|Szolgaságunk ugyanis nem vezet jóra, hanem szégyenletes büntetéssé teszi az Úr, a mi Istenünk.
Judit könyve|8|24|Most tehát, testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ az életük, ránk támaszkodik a szentély, a templom és az oltár!
Judit könyve|8|25|Ezért adjunk hálát az Úrnak, Istenünknek, aki próbára tesz minket, éppúgy, mint atyáinkat.
Judit könyve|8|26|Gondoljatok arra, hogyan bánt Ábrahámmal, mint tette próbára Izsákot, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyai nagybátyjának, Lábánnak juhait őrizte.
Judit könyve|8|27|Mert amint őket megpróbálta, hogy kifürkéssze szívüket, ugyanúgy minket sem büntet, hanem inkább figyelmezteti Isten a próbatétellel azokat, akik hozzá közelednek."
Judit könyve|8|28|Uzija így válaszolt neki: "Amit mondtál, azt jó lélekkel mondtad, és senki sem tud ellene vetni semmit.
Judit könyve|8|29|Nem ma vált először bölcsességed nyilvánvalóvá! Gyermekkorod óta ismerte az egész nép okosságodat és szívednek jó szándékát.
Judit könyve|8|30|De hát a nép nagyon szenvedett a szomjúságtól, s arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk, és esküvel köteleztük magunkat, ezt sem szeghetjük meg.
Judit könyve|8|31|Mivel azonban istenfélő asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el."
Judit könyve|8|32|Judit így válaszolt neki: "Hallgassatok rám! Olyan tettet viszek végbe, hogy emlékezete nemzedékről nemzedékre száll népünk fiai körében.
Judit könyve|8|33|Éjszaka álljatok a kapunál, s én szolgálómmal kimegyek. Azokban a napokban, amelyeknek az elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeiteknek, az Úr meglátogatja kezem által Izraelt.
Judit könyve|8|34|Ne kérdezzétek, hogy mit akarok tenni. Nem mondom meg nektek, amíg végre nem hajtom."
Judit könyve|8|35|Uzija és az elöljárók azt mondták neki: "Menj békével, s vezessen Isten, az Úr járjon előtted ellenségeink megbüntetésére."
Judit könyve|8|36|Azok elhagyták a felső szobát, s visszatértek szállásukra.
Judit könyve|9|1|Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklőruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt:
Judit könyve|9|2|"Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe, hogy álljon bosszút az idegeneken, akik fölfedték egy szűznek az ágyékát, hogy bemocskolják, lemeztelenítették ágyékát, hogy szégyenbe hozzák, és meggyalázták méhét, hogy megalázzák. Mert azt mondtad: ilyen ne történjék meg, s mégis megtették.
Judit könyve|9|3|Ezért elöljáróikat halálra adtad, ágyukat meg, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé tetted. Megverted a szolgákat uraikkal és az urakat szolgáikkal együtt.
Judit könyve|9|4|Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, akiket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s téged hívtak segítségül. Ó Isten, én Istenem, hallgass meg engem is, az özvegyet!
Judit könyve|9|5|A te műved volt, ami régen történt, s az is, ami most vagy a jövőben megy végbe. Kigondoltad a jelent és a jövőt, s azt történt, amit te akartál.
Judit könyve|9|6|Terveid előállnak és így szólnak: Nos, itt vagyunk! Mert minden utadat előkészítetted, és előre látod ítéletedet.
Judit könyve|9|7|Nézd, az asszíroknak erős a seregük, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk erejére. Számítanak lándzsára és pajzsra, íjra és parittyára, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háborúk sorsát.
Judit könyve|9|8|Úr a neved. Hatalmaddal törd meg erejüket, s haragodban morzsold szét, ami erősségük. Azt tervezik, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, beszennyezik a sátrat, dicsőséges nevednek pihenőhelyét, és vasukkal felfordítják oltárodnak szarvát.
Judit könyve|9|9|Nézd, milyen kevélyek, s küldd haragodat a fejükre! Adj kezembe - nekem, az özvegynek - erőt ahhoz, amit tenni szándékozom.
Judit könyve|9|10|Ajkam fortélyával verd meg a szolgát urával és az urat szolgájával! Törd össze gőgjét egy asszony keze által!
Judit könyve|9|11|Mert a te erőd nem a sokaságban van, hatalmad nem az erőszakosakban. Te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza, az elhagyottak menedéke, az elkeseredettek szabadítója.
Judit könyve|9|12|Igen, atyámnak Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek Teremtője és Királya mindennek, amit csak teremtettél, hallgasd meg imámat!
Judit könyve|9|13|Adj nekem csalfa nyelvet, hogy megsebezzem és összezúzzam azokat, akik kegyetlen tervet szőttek szövetséged ellen, szent házad ellen, Sion hegye és a fiaid háza ellen.
Judit könyve|9|14|Add, hogy az egész nép és minden törzs megtudja, hogy te vagy az Úr, minden hatalom és erő Istene, és rajtad kívül senki más nem oltalmazza Izrael népét."
Judit könyve|10|1|Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte,
Judit könyve|10|2|fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lejött házába, ahol a szombatokat és az ünnepeket szokta tölteni.
Judit könyve|10|3|Itt levetette a vezeklőruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, majd egész testét lemosta vízzel és bekente drága kenettel. Elrendezte fején a haját, befödte turbánnal, aztán az öröm ruhájába öltözött, amelyet férje, Manassze életében viselt.
Judit könyve|10|4|Lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta a tekintetét, aki csak látta.
Judit könyve|10|5|Adott szolgálójának egy tömlő bort és egy korsó olajat, s megtöltött egy tarisznyát árpalisztből készült kenyérrel, száraz gyümölccsel és üres kenyérrel, és ezeket az összekészített holmikat is odaadta neki.
Judit könyve|10|6|Kimentek Betilua kapujához, és ott találták Uziját és a város véneit, Chabriszt és Charmiszt.
Judit könyve|10|7|Amikor meglátták Juditot - arca egészen megváltozott s ruháját is jól választotta meg -, nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá:
Judit könyve|10|8|"Atyáink Istene fogadjon irgalmába! Valósítsa meg szándékodat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására!"
Judit könyve|10|9|Judit leborult az Isten előtt és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: "Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghez vigyem, amit mondtatok nekem." Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte.
Judit könyve|10|10|Meg is tették. S Judit szolgálójával együtt kiment. A városbeliek követték tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön. Aztán már nem látták többé.
Judit könyve|10|11|Amint egyenesen mentek előre a völgyben, asszír előörsökkel találkoztak.
Judit könyve|10|12|Ezek elfogták és megkérdezték tőle: "Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?" Így válaszolt: "A héberek egyik leánya vagyok, s elmenekültem, mert fölfaljátok őket.
Judit könyve|10|13|Holoferneszhez, seregetek vezéréhez megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára. Megmutatom neki azt az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül akár egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene."
Judit könyve|10|14|Amikor az emberek meghallották szavait, arcára néztek, s nagyon szépnek találták. Így szóltak hozzá:
Judit könyve|10|15|"Életedet mentetted meg, hogy megelőzted őket, s lejöttél urunkhoz. Menj egyenesen a sátrába. Közülünk néhányan elkísérnek és átadnak neki a kezébe.
Judit könyve|10|16|Ha színe előtt állsz majd, ne remegj, hanem ismételd el neki is, amit nekünk mondtál. Jól fog bánni veled!"
Judit könyve|10|17|Kiválasztottak maguk közül száz embert kíséretül mellé és szolgálója mellé. Ezek Holofernesz sátrába vezették.
Judit könyve|10|18|Jövetelének híre elterjedt a sátrakban és az egész tábor összeszaladt. Amíg Holofernesz sátra előtt állt, s várta, hogy bejelentsék neki jövetelét, körülvették.
Judit könyve|10|19|Álmélkodtak szépségén és megcsodálták miatta Izrael fiait. Azt mondták egymásnak: "Ki vetné meg ezt a népet, amikor ilyen asszonyai vannak? Már csak ezért sem volna jó akár egyetlen embert is meghagyni közülük. Mert akik életben maradnak, képesek elcsábítani a földet."
Judit könyve|10|20|Akkor kijött Holofernesz őrsége és minden szolgája, és bevezették Juditot a sátorba.
Judit könyve|10|21|Holofernesz épp ágyán pihent, arannyal, smaragddal és drágakövekkel ékesített bíborfüggöny mögött.
Judit könyve|10|22|Bejelentették neki Juditot, erre kijött sátrának előterébe. Ezüstlámpákat tartottak előtte.
Judit könyve|10|23|Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, arcának szépsége mindenkit megigézett. Judit leborult előtte a földre, de a szolgák fölemelték.
Judit könyve|11|1|Holofernesz így szólt hozzá: "Bátorság, asszony, ne remegj szívedben! Én ugyanis sohasem tettem rosszat senkinek sem, ha készen volt rá, hogy szolgáljon Nebukadnezárnak, az egész föld királyának.
Judit könyve|11|2|Ha néped, amely a hegyvidéket lakja, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsát ellene. Ők akarták így!
Judit könyve|11|3|Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk... De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következőkön is életben maradsz.
Judit könyve|11|4|Senki sem tesz neked rosszat, hanem jól bánnak veled, mint uram, Nebukadnezár király szolgáival szokás bánni!"
Judit könyve|11|5|Judit így válaszolt neki: "Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed előtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak.
Judit könyve|11|6|Hallgass csak szolgálód szavára, és Isten szerencsés kimenetelt ad, s nem vall uram kudarcot vállalkozásával.
Judit könyve|11|7|Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, aki elküldött, hogy minden élőt a helyes útra vezess, és éljen hatalma! Mert jóvoltodból nemcsak az emberek szolgálnak majd neki, hanem a mező vadjai, az állatok és az ég madarai is Nebukadnezárnak és házának élnek.
Judit könyve|11|8|Hallottunk bölcsességedről és szellemed leleményességéről. Az egész földön tudják, hogy az egész királyságban te vagy az egyetlen sokra képes ember. Gazdag vagy tapasztalatokban, a hadvezetésben meg bámulatos.
Judit könyve|11|9|Azután tudjuk, mit mondott Achior az általad tartott tanácsban. Betilua lakói megmentették, s mind elbeszélte, amit mondtál.
Judit könyve|11|10|Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen.
Judit könyve|11|11|De most - nehogy elűzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, őket pedig utolérje a halál -, hatalmába kerítette őket a bűn. Ám amikor csak bűnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját.
Judit könyve|11|12|Mivel elfogyott az élelmük és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy elfogyasztják azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ne egyék meg.
Judit könyve|11|13|Elhatározták, hogy megeszik a gabona első termését, a bor- és olajtizedet, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem.
Judit könyve|11|14|Embereket küldtek ugyanis Jeruzsálembe, hogy mivel az ott lakók is megtették, maguknak is engedélyt kérjenek rá a főtanácstól.
Judit könyve|11|15|De amikor az engedélyről értesülnek és élnek is vele, azon a napon kezedbe kerülnek, a vesztükre.
Judit könyve|11|16|Mikor én, a te szolgálód ezt megtudtam, elmenekültem. Isten küldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, ha hírét veszi.
Judit könyve|11|17|Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket.
Judit könyve|11|18|Akkor visszatérek és tudtodra adom. Akkor vonulj ki egész seregeddel! Nem lesz közülük képes senki sem ellenállni neked.
Judit könyve|11|19|Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderről előérzetem volt, előre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam."
Judit könyve|11|20|Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak:
Judit könyve|11|21|"A föld egyik szélétől a másikig nincs még egy asszony, aki arcra ilyen szép volna és ilyen okosan tudna beszélni."
Judit könyve|11|22|Holofernesz pedig azt mondta neki: "Isten jót tett, amikor a nép elől ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár.
Judit könyve|11|23|Szép vagy, beszéded okos, s ha megteszed, amit mondtál, a te Istened az én Istenem lesz, te meg Nebukadnezár palotájában fogsz lakni, és neved bejárja az egész földet."
Judit könyve|12|1|Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat őrizték, s rendelkezett, hogy az ő ételéből szolgáljanak fel neki és az ő borából adjanak neki inni.
Judit könyve|12|2|Judit azonban így szólt: "Nem eszem belőle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam."
Judit könyve|12|3|Holofernesz így válaszolt: "Mi lesz akkor, ha amid van, elfogy, honnan szerzünk neked olyat? A te fajtádból nincs közöttünk senki."
Judit könyve|12|4|Amint igaz, uram, hogy élsz - mondta neki Judit -, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett."
Judit könyve|12|5|Akkor Holofernesz szolgái sátrába vezették. Éjfélig aludt, a hajnali őrváltáskor azonban fölkelt.
Judit könyve|12|6|Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: "Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni."
Judit könyve|12|7|Holofernesz elrendelte őreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe és megfürdött a vízforrásnál, ahol az őrség volt.
Judit könyve|12|8|Amikor kijött, könyörgött az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy mutassa meg neki az utat népe fiainak megmentésére.
Judit könyve|12|9|Megtisztulva tért vissza, és a sátrában maradt, amíg estefelé az eledelt nem hozták.
Judit könyve|12|10|A negyedik nap Holofernesz lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg, a tisztviselőit nem.
Judit könyve|12|11|Így szólt Bagoasz eunuchhoz, aki minden vagyonára ügyelt: "Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, jöjjön el hozzánk és egyék-igyék velünk.
Judit könyve|12|12|Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet."
Judit könyve|12|13|Bagoasz eltávozott Holofernesztől, bement Judithoz és így szólt: "Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak."
Judit könyve|12|14|Judit így válaszolt neki: "Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig."
Judit könyve|12|15|Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya előre ment és Holofernesszel szemben szőnyeget terített a földre - ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét.
Judit könyve|12|16|Judit belépett és letelepedett. Holofernesz szíve dobogni kezdett és a lelke egészen megzavarodott. Heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele, hisz attól a naptól kezdve, amikor meglátta, várta az alkalmas pillanatot, hogy elcsábítsa.
Judit könyve|12|17|Így szólt hát hozzá: "Igyál velünk és légy vidám!"
Judit könyve|12|18|Judit azt válaszolta: "Iszom is, uram, hiszen születésemtől fogva sohasem tartottam az életet oly sokra, mint ma."
Judit könyve|12|19|Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében.
Judit könyve|12|20|Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.
Judit könyve|13|1|Amikor már későre járt az idő, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülről bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott.
Judit könyve|13|2|Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán.
Judit könyve|13|3|Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint mindennap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta.
Judit könyve|13|4|Mindnyájan eltávoztak Holofernesztől, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: "Uram, minden erőnek Istene, tekints ebben az órában kezem művére s magasztald fel Jeruzsálemet!
Judit könyve|13|5|Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, művem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk."
Judit könyve|13|6|Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt:
Judit könyve|13|7|"Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!"
Judit könyve|13|8|Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét.
Judit könyve|13|9|Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét.
Judit könyve|13|10|Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtőjét és eljutottak kapuihoz.
Judit könyve|13|11|Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: "Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette."
Judit könyve|13|12|Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit.
Judit könyve|13|13|A legkisebbtől a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték őket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták őket.
Judit könyve|13|14|Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: "Dicsőítsétek Istent, dicsőítsétek! Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!"
Judit könyve|13|15|Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: "Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.
Judit könyve|13|16|Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bűnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg."
Judit könyve|13|17|Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: "Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!"
Judit könyve|13|18|Uzija pedig így szólt Judithoz: "Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének!
Judit könyve|13|19|A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról.
Judit könyve|13|20|Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe előtt." Az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen! Úgy legyen!"
Judit könyve|14|1|Ezután Judit így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet és akasszátok ki a fal ormára!
Judit könyve|14|2|Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok előőrséhez, de ne vonuljatok le.
Judit könyve|14|3|Erre megragadják fegyverüket, lemennek a táborba és fölébresztik az asszír sereg vezéreit, azok meg Holofernesz sátrához futnak, de nem találják ott.
Judit könyve|14|4|Rémület vesz rajtuk erőt és megfutamodnak előlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és győzzétek le őket menekülés közben.
Judit könyve|14|5|Mielőtt azonban ezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Achiort, hadd lássa és hadd emlékezzék Izrael házának gyalázójára, aki ideküldte, hogy halálát lelje köztünk."
Judit könyve|14|6|Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyűlt népből az egyik ember kezében, arcra borult és elájult.
Judit könyve|14|7|Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: "Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet!
Judit könyve|14|8|Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél." Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük.
Judit könyve|14|9|Amikor befejezte beszédét, a nép örömrivalgásban tört ki, és ujjongása betöltötte a várost.
Judit könyve|14|10|Achior meg azok láttán, amit Izrael Istene tett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és végérvényesen Izrael házához csatlakozott.
Judit könyve|14|11|Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét és a hegy lejtőjén - csoportokban - megindultak lefelé.
Judit könyve|14|12|Amikor meglátták őket Asszír fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek.
Judit könyve|14|13|Így jutottak el Holofernesz sátorához és szóltak emberének: "Keltsd föl urunkat, mert ezek a szolgák támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket."
Judit könyve|14|14|Bagoasz bement a sátorba, és a kárpit előtt tapsolt a kezével, mert azt gondolta, hogy Holofernesz Judittal alszik.
Judit könyve|14|15|Mivel senki sem válaszolt, félrehúzta a kárpitot és belépett a hálószobába. Ott találta (Holoferneszt) a küszöbön, holtan, a feje le volt vágva.
Judit könyve|14|16|Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott és megszaggatta ruháját.
Judit könyve|14|17|Aztán bement abba a sátorba is, amelyben Judit lakott, de nem találta ott.
Judit könyve|14|18|Erre a nép közé futott és azt kiabálta: "Ó, ti hűtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!"
Judit könyve|14|19|Amikor az asszír vezérek ezt a hírt meghallották, lelküket hatalmába kerítette a rémület, megszaggatták ruhájukat, s az egész tábor visszhangzott kiáltozásuktól és jajgatásuktól.
Judit könyve|15|1|Akik még sátraikban voltak és megtudták a történteket, elvesztették a fejüket.
Judit könyve|15|2|Félelem és rettegés fogta el őket, s nem mertek tovább ketten együtt maradni, hanem szétszéledtek. Ki-ki elmenekült a hegyvidék és a síkság ösvényein.
Judit könyve|15|3|Akik Betilua körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Izrael fiai - minden fegyverforgató ember - utánuk eredtek.
Judit könyve|15|4|Uzija hírvivőket küldött Betomesztaimba, Bebaiba, Kobaiba, Kolába és Izrael egész hegyvidékére, hogy tudassa velük, mi történt, és hívja az egész népet: essen neki az ellenségnek és semmisítse meg.
Judit könyve|15|5|Amikor Izrael fiai megtudták a dolgot, mindnyájan utánuk eredtek és Kobáig üldözték őket. Jeruzsálem és az egész hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert ők is tudtak róla, mi történt az ellenség táborában. A gileádiak és a galileaiak hátba támadták őket, s igen nagy csapást mértek rájuk, amíg Damaszkuszig és határaikig nem értek.
Judit könyve|15|6|A többiek pedig, akik Betiluában maradtak, az asszírok táborára vetették magukat, kifosztották és nagyon meggazdagodtak.
Judit könyve|15|7|Ami megmaradt, azt a harcból visszatérve Izrael fiai szerezték meg. A hegyvidék és a síkság falvainak és helységeinek lakói is gazdag zsákmányra tettek szert, mert rengeteg volt belőle.
Judit könyve|15|8|Joakim főpap és Izrael fiai véneinek Jeruzsálemben székelő tanácsa eljöttek, hogy lássák az Úr nagy jóságát, amellyel elhalmozta Izraelt, továbbá, hogy találkozzanak Judittal és köszöntsék.
Judit könyve|15|9|Amikor beléptek hozzá, mindnyájan áldották, ezekkel a szavakkal: "Te vagy Jeruzsálem büszkesége, te vagy Izrael nagy öröme, te vagy népünk nagy dicsősége!
Judit könyve|15|10|Ezt mind a saját kezeddel vitted végbe, jót tettél Izraellel, s az Istennek kedve tellett benne. Áldjon meg a Mindenható Úr, örök időkön át!" S az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen!"
Judit könyve|15|11|A nép harminc nap alatt fosztotta ki a tábort. Holofernesz sátrát, az összes ezüstholmiját, ágyát, mosdómedencéjét és minden bútorát Juditnak adták. Ő fogta, öszvérére rakta, aztán befogott szekerébe és azt is megrakta.
Judit könyve|15|12|Izrael asszonyai mind összejöttek, hogy láthassák Juditot, s körtáncot jártak, úgy ünnepelték. Judit lombos ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta. Majd Judit is, kísérői is koszorút tettek a fejükre olajfaágakból,
Judit könyve|15|13|aztán Judit a nép élére állt és vezette az asszonyok táncát. Izrael férfiai fölfegyverkezve és megkoszorúzva követték, dicsőítő éneket zengve.
Judit könyve|15|14|Akkor Judit egész Izraeltől körülfogva ebbe a dicsőítő énekbe kezdett, és az egész nép együtt zengte vele ezt a dicsőítő éneket:
Judit könyve|16|1|"Dicsőítsétek Istenemet dobokkal! Énekeljetek az Úrnak cimbalom kíséretében! Zengjetek neki új éneket és magasztaljátok, hívjátok segítségül a nevét!
Judit könyve|16|2|Mert hadakat eltipró Isten az Úr, táborát népe között ütötte fel, s kiszabadított ellenségeim kezéből.
Judit könyve|16|3|Az északi hegyvidékről leereszkedett Asszur, tízezernyi sereggel jött. Annyian voltak, hogy eltorlaszolták a folyókat, lovasaik elárasztották a dombokat.
Judit könyve|16|4|Arról beszélt, hogy fölégeti földemet, kardélre hányja az ifjakat, a földhöz veri csecsemőimet, zsákmányul ejti gyermekeimet, elrabolja lányaimat.
Judit könyve|16|5|De az Úr, a Mindenható egy asszony keze által elpusztította.
Judit könyve|16|6|Hősük nem fiatalok kezétől esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hősök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével.
Judit könyve|16|7|Letette özvegyi ruháját, segített Izrael porba sújtott fiain. Bekente arcát illatszerrel.
Judit könyve|16|8|Hajára turbánt kötött, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.
Judit könyve|16|9|Saruja elbűvölte tekintetét, szépsége foglyul ejtette lelkét... S kard szelte át nyakát.
Judit könyve|16|10|A perzsák megremegtek merészségétől, a médek megzavarodtak bátorságától.
Judit könyve|16|11|Alig kiáltottak föl az elesettek, már megrémültek, elesettjeim kiáltozni kezdtek, s nyomban megrettentek, alig emelték föl hangjukat, máris menekültek.
Judit könyve|16|12|Lánykák fiai ölték meg őket, szökevények fiai szúrták át őket, Istenem csataterén lelték halálukat.
Judit könyve|16|13|Új éneket énekelek Istenemnek! Uram, nagy vagy és dicsőséges, erős, csodálatos és győzhetetlen!
Judit könyve|16|14|Minden teremtményed szolgáljon neked! Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létre jöttek - szavadnak nem állhat ellen senki.
Judit könyve|16|15|Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik félnek, azokhoz irgalmas vagy.
Judit könyve|16|16|Semmiség minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul bemutatunk neked, de aki az Urat féli, az örökké nagy.
Judit könyve|16|17|Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak."
Judit könyve|16|18|Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, mindnyájan imádták az Urat. Miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat.
Judit könyve|16|19|Judit az Úrnak szentelte Holofernesz minden holmiját, amit a nép neki adott, s a kárpitot is, amelyet maga hozott el ágyáról.
Judit könyve|16|20|A nép pedig három hónapig vigadt a templom előtt, és Judit is ott maradt velük.
Judit könyve|16|21|Mikor ezek a napok elmúltak, mindenki hazament. Judit is visszatért Betiluába és birtokán maradt. Egész életében megbecsülték az egész országban.
Judit könyve|16|22|Sokan kérték feleségül, de ő egyetlen férfit sem ismert meg életének napjaiban azután, hogy férje, Manassze meghalt és megtért népéhez.
Judit könyve|16|23|Hírneve egyre nőtt, amint korban előrehaladt férje házában. Százöt évig élt. Szolgálóját fölszabadította, majd meghalt Betiluában, s abba a sírboltba temették, amelyben férje, Manassze volt.
Judit könyve|16|24|Izrael háza hét napig gyászolta. Halála előtt szétosztotta minden vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.
Judit könyve|16|25|Izrael fiait nem nyugtalanította többé senki Judit idejében, sem halála után hosszú ideig.
Királyok I. könyve|1|1|Dávid király éltes öreg lett; hiába burkolták takaróba, nem tudott fölmelegedni.
Királyok I. könyve|1|2|Szolgái ezért így szóltak hozzá: Kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik.
Királyok I. könyve|1|3|Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz.
Királyok I. könyve|1|4|A lány igen-igen szép volt, gondját viselte a királynak és szolgálta, a király azonban nem hált vele.
Királyok I. könyve|1|5|Adonija, Haggit fia közben ilyen gondolatokra ragadtatta magát: Én leszek a király! Szerzett hát magának szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak.
Királyok I. könyve|1|6|Az apja sose tette neki szóvá: Miért viselkedsz így? Ráadásul nagyon szép alakja volt, s anyja Absalom után szülte.
Királyok I. könyve|1|7|Beszélt Joábbal, Ceruja fiával és Ebjatár pappal, úgyhogy azok Adonija mellé is álltak.
Királyok I. könyve|1|8|Ugyanakkor Cádok pap, Jojada fia, Benaja és Nátán próféta, valamint Simi és társai, Dávid vitézei nem tartottak Adonijával.
Királyok I. könyve|1|9|Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzséből) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt;
Királyok I. könyve|1|10|Nátán prófétát azonban és Benaját, valamint Dávid vitézeit és testvérét, Salamont nem hívta meg.
Királyok I. könyve|1|11|Erre Nátán így szólt Batsebához, Salamon anyjához: "Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy urunk, Dávid tudna róla.
Királyok I. könyve|1|12|Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét.
Királyok I. könyve|1|13|Fogd magad, menj be a királyhoz, s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király?
Királyok I. könyve|1|14|Mialatt még beszélsz a királlyal, magam is bemegyek és megerősítem szavaidat."
Királyok I. könyve|1|15|Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját.
Királyok I. könyve|1|16|Amikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt, a király megkérdezte: "Mit kívánsz?"
Királyok I. könyve|1|17|Így felelt neki: "Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni.
Királyok I. könyve|1|18|Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla.
Királyok I. könyve|1|19|Rengeteg marhát, hizlalt borjút és juhot levágatott, s mind meghívta a király fiait, Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban nem hívta meg.
Királyok I. könyve|1|20|Egész Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom, add tudtukra, ki legyen, aki majd utódként uram és királyom trónjára ül.
Királyok I. könyve|1|21|Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom majd atyáihoz megtér, engem és fiamat, Salamont bűnösnek nyilvánítanak."
Királyok I. könyve|1|22|Mialatt még beszélt a királlyal, megérkezett Nátán próféta.
Királyok I. könyve|1|23|Jelentették a királynak: "Nátán próféta van itt." Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király előtt.
Királyok I. könyve|1|24|S így beszélt Nátán: "Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra.
Királyok I. könyve|1|25|Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király!
Királyok I. könyve|1|26|Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Benaját és szolgádat, Salamont nem hívta meg.
Királyok I. könyve|1|27|Ha ez a dolog mégis uramtól és királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki üljön utódnak uram és királyom trónjára."
Királyok I. könyve|1|28|Ekkor Dávid király vette át a szót, és így rendelkezett: "Hívjátok ide Batsebát!" Az bement a királyhoz és a király elé járult.
Királyok I. könyve|1|29|A király megesküdött: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított,
Királyok I. könyve|1|30|még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül helyettem a trónra."
Királyok I. könyve|1|31|Batseba földig hajolt, leborult a király előtt és felkiáltott: "Örökké éljen az én királyom, Dávid!"
Királyok I. könyve|1|32|Azután Dávid király megparancsolta: "Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját." Azok megjelentek a király előtt,
Királyok I. könyve|1|33|s a király ezt mondta nekik: "Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat, Salamont a tulajdon öszvéremre és vezessétek le Gichonba.
Királyok I. könyve|1|34|Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
Királyok I. könyve|1|35|Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen."
Királyok I. könyve|1|36|Erre Jojada fia, Benaja így válaszolt a királynak: "Úgy legyen! Az Úr erősítse meg uram és királyom szavait!
Királyok I. könyve|1|37|Ahogy az Úr vele volt urammal és királyommal, legyen Salamonnal is, tegye trónját még dicsőségesebbé, mint amilyen uram és királyom trónja volt."
Királyok I. könyve|1|38|Cádok pap, Nátán próféta és Jojada fia, Benaja, valamint a kereták és a peleták tehát elvonultak, Salamont felültették a király öszvérére és elvezették Gichonba.
Királyok I. könyve|1|39|Cádok pap magával vitte a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Erre megfújták a kürtöt, és az egész nép zengte: "Éljen Salamon király!"
Királyok I. könyve|1|40|Aztán a nyomában haladva az egész nép felvonult, az emberek furulyáztak, és annyira ujjongtak, hogy csaknem megrepedt a föld kiáltozásuktól.
Királyok I. könyve|1|41|Adonija és vendégei meghallották - éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: "Miért ez a nyugtalanság az egész városban?"
Királyok I. könyve|1|42|Még beszélt, amikor Ebjatár pap fia, Jonatán odaért. Adonija rákiáltott: "Gyere ide! Te derék ember vagy, biztosan jó híreket hozol."
Királyok I. könyve|1|43|Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: "Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak.
Királyok I. könyve|1|44|A király mellé adta Cádok papot, Nátán prófétát, Jojada fiát, Benaját meg a keretákat és a peletákat; ezek felültették a király öszvérére,
Királyok I. könyve|1|45|aztán Cádok pap és Nátán próféta fölkente királynak Gichonban, s örömujjongás közepette felvonultak - az egész város izgalomba jött tőle. Ez volt az a lárma, amit hallottatok.
Királyok I. könyve|1|46|Salamon már el is foglalta a királyi széket,
Királyok I. könyve|1|47|a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsőségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvőhelyén.
Királyok I. könyve|1|48|S beszélt is a király: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma úgy intézte, hogy nemzetségemből való király üljön trónomra, s ezt szememmel láthatom."
Királyok I. könyve|1|49|Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján.
Királyok I. könyve|1|50|Adonija pedig annyira rettegett Salamontól, hogy elment, és megragadta az oltár szarvát.
Királyok I. könyve|1|51|Nyomban jelentették Salamonnak: "Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába."
Királyok I. könyve|1|52|Salamon azt felelte: "Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem görbül meg. De ha bűnösnek találják, meg kell halnia."
Királyok I. könyve|1|53|Ezzel Salamon elküldött és elvitette az oltártól. El is ment és Salamon király elé borult. Salamon azonban azt mondta neki: "Menj haza!"
Királyok I. könyve|2|1|Amikor eljött a napja, hogy Dávid meghaljon, megparancsolta fiának, Salamonnak, s azt mondta:
Királyok I. könyve|2|2|"Nos, most mindenek útjára lépek. Légy bátor és bizonyulj férfinak!
Királyok I. könyve|2|3|Tartsd szemed előtt, amit az Úr, a te Istened parancsol, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, és kövesd sugallatait, amint írva van Mózes törvényében, hogy minden sikerüljön, amit csak teszel, amibe csak belefogsz,
Királyok I. könyve|2|4|s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hűségesen követnek, szívük, lelkük mélyéből, akkor - azt mondta - sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.
Királyok I. könyve|2|5|Magad is tudod, mit tett velem Ceruja fia, Joáb, amikor Izrael seregének két vezérével, Ner fiával, Abnerral és Jeter fiával, Amazával elbánt, megölte őket, így béke idején állt bosszút a háborúban ontott véréért, s ártatlan vérrel szennyezte be csípőmön az övet és lábamon a sarut.
Királyok I. könyve|2|6|Bánj vele bölcs belátásod szerint, de ne hagyd, hogy ősz hajjal, békében szálljon le az alvilágba.
Királyok I. könyve|2|7|A gileádi Barzilláj fiai iránt ellenben légy jóindulattal, tartozzanak azok közé, akik asztalodnál esznek. Mert ők is elém jöttek, amikor menekültem testvéred, Absalom elől.
Királyok I. könyve|2|8|A környezetedben van a Benjamin fiai közül való Simi is, Gerának a fia Bachurimból. Azon a napon, amikor Machanajimba mentem, szörnyű átokkal illetett, de mert a Jordánnál elém jött, megesküdtem neki az Úrra: Nem öllek meg karddal.
Királyok I. könyve|2|9|Te ellenben, te ne hagyd bosszulatlan! Okos ember vagy, fogod hát tudni, mit tégy, hogy ősz haját vérrel szennyezve küldd le az alvilágba."
Királyok I. könyve|2|10|Aztán Dávid megtért atyáihoz; Dávid városában temették el.
Királyok I. könyve|2|11|Az az idő, amíg Dávid királyként uralkodott Izrael fölött, negyven esztendőt tett ki: Hebronban hét évig volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig.
Királyok I. könyve|2|12|Salamon elfoglalta atyja trónját és megerősítette királyságát.
Királyok I. könyve|2|13|Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához és leborult előtte. Az megkérdezte tőle: "Jót jelent jöveteled?"
Királyok I. könyve|2|14|"Igen, jót!" - felelte, aztán így folytatta: "Beszédem volna veled." "Beszélj hát!" - mondta neki.
Királyok I. könyve|2|15|S ő így szólt: "Magad is tudod, hogy engem illetett volna a királyság - egész Izrael rám tekintett (várva), hogy király legyek. A királyság azonban kicsúszott kezemből, és a testvéremé lett, mert az Úr neki szánta.
Királyok I. könyve|2|16|Csak egyetlen kérésem volna most hozzád, kérlek, ne utasíts el." Az így válaszolt: "Beszélj!"
Királyok I. könyve|2|17|S ő folytatta: "Beszélj Salamon királlyal, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot."
Királyok I. könyve|2|18|Batseba azt felelte: "Jól van, magam beszélek érdekedben a királlyal."
Királyok I. könyve|2|19|Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt előtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján.
Királyok I. könyve|2|20|Aztán így szólt: "Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el." A király azt felelte: "Csak add elő a kérést, anyám, nem utasítalak el."
Királyok I. könyve|2|21|Erre így folytatta: "Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához."
Királyok I. könyve|2|22|Salamon király így válaszolt anyjának: "Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!"
Királyok I. könyve|2|23|Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: "Sújtson az Isten ezzel és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki!
Királyok I. könyve|2|24|Igen, amint igaz, hogy él az Úr, aki igazolt, s engedte, hogy atyám, Dávid trónjára lépjek, s aki királyi családot alapított, amint megígérte neki: még ma meghal Adonija."
Királyok I. könyve|2|25|Ezzel a király elküldte Jojada fiát, Benaját a paranccsal. Az leszúrta - így halt meg.
Királyok I. könyve|2|26|Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: "Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám előtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie."
Királyok I. könyve|2|27|Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Eli házát megfenyegette.
Királyok I. könyve|2|28|Amikor (ennek) a híre elért Joábhoz - Joáb ugyanis Adonija oldalára állt, nem pedig Absalom oldalára -, Joáb az Úr sátorába menekült, s átölelte az oltár szarvát.
Királyok I. könyve|2|29|Jelentették hát Salamon királynak: "Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál." Salamon erre azt üzente Joábnak: "Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?" "Féltem tőled, és az Úrhoz menekültem" - felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: "Menj és szúrd le!"
Királyok I. könyve|2|30|Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: "Ezt parancsolja a király: Gyere ki!" De az így válaszolt: "Nem, inkább itt halok meg!" Benaja tehát jelentette a királynak: "Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta."
Királyok I. könyve|2|31|A király erre megparancsolta: "Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott.
Királyok I. könyve|2|32|Az Úr fordítsa az ő fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta őket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét.
Királyok I. könyve|2|33|Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden időre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!"
Királyok I. könyve|2|34|Jojada fia, Benaja tehát elment, leszúrta és megölte.
Királyok I. könyve|2|35|A földjén temették el, a pusztában. S a király Jojada fiát, Benaját állította helyette a sereg élére, s Cádok papot tette Ebjatár helyére.
Királyok I. könyve|2|36|Aztán elküldött a király, elhívatta Simit és így szólt hozzá: "Építs magadnak házat Jeruzsálemben, lakj ott, de ne menj el onnan, ahova kedved tartja.
Királyok I. könyve|2|37|Azon a napon, amelyen elmész, s átléped a Kidron-patakot, tudd meg, a halál fia vagy, s a véred a saját fejedre száll."
Királyok I. könyve|2|38|Simi ezt felelte a királynak: "Rendben van, amint uram és királyom parancsolta, úgy tesz majd szolgád." Simi tehát sokáig élt Jeruzsálemben.
Királyok I. könyve|2|39|Három év elteltével azonban történt, hogy Siminek két rabszolgája Achishoz menekült, Maacha fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Siminek: "Szolgáid Gátban vannak",
Királyok I. könyve|2|40|Simi fogta magát, fölnyergelte szamarát, és elment Achishoz Gátba, megkeresni a szolgáit; elment s hazavitte őket Gátból.
Királyok I. könyve|2|41|Salamonnak tudtára adták, hogy Simi elment Jeruzsálemből Gátba, de aztán vissza is tért.
Királyok I. könyve|2|42|Salamon erre hívatta Simit és így szólt hozzá: "Hát nem megeskettelek az Úrra, és nem megmondtam neked világosan: azon a napon, amelyen elindulsz és ide vagy oda mégy, tudd meg, hogy biztosan meghalsz?
Királyok I. könyve|2|43|Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit adtam neked?"
Királyok I. könyve|2|44|Aztán azt mondta a király Siminek: "Tudod jól, mennyi rosszat tettél atyámnak. Adja hát az Úr, hogy gonoszságod visszaszálljon fejedre.
Királyok I. könyve|2|45|Salamon király azonban legyen áldott, s Dávidnak trónja álljon szilárdan az Úr színe előtt, örökké!"
Királyok I. könyve|2|46|Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s ő meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében.
Királyok I. könyve|3|1|Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat.
Királyok I. könyve|3|2|A nép még a magaslatokon mutatta be az áldozatot, mert egészen addig nem építettek házat az Úr nevének.
Királyok I. könyve|3|3|Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal ő is a magaslatokon áldozott és tömjénezett.
Királyok I. könyve|3|4|A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. Ezer égőáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron.
Királyok I. könyve|3|5|Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: "Kérj, mit adjak neked!"
Királyok I. könyve|3|6|Salamon azt felelte: "Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül.
Királyok I. könyve|3|7|Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni.
Királyok I. könyve|3|8|Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma.
Királyok I. könyve|3|9|Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?"
Királyok I. könyve|3|10|Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá.
Királyok I. könyve|3|11|Ezért így szólt hozzá az Úr: "Mivel épp ezzel a kéréssel fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem előtt tartsd az igazságot,
Királyok I. könyve|3|12|lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.
Királyok I. könyve|3|13|Ráadásul azt is megadom, amit nem kértél, a gazdagságot és a dicsőséget, hogy nem lesz a királyok közt hozzád hasonló.
Királyok I. könyve|3|14|S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked."
Királyok I. könyve|3|15|Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égőáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak.
Királyok I. könyve|3|16|Akkortájt elment a királyhoz két szajha. Eléje járultak, s az egyik asszony azt mondta:
Királyok I. könyve|3|17|"Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban.
Királyok I. könyve|3|18|Három nappal lebetegedésem után ez az asszony is szült. Együtt voltunk, nem volt senki idegen a házban, csak mi ketten voltunk a házban.
Királyok I. könyve|3|19|Aztán éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta.
Királyok I. könyve|3|20|Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellőlem fiamat és saját keblére fektette, az ő halott fiát meg az én keblemre tette.
Királyok I. könyve|3|21|Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem."
Királyok I. könyve|3|22|A másik asszony azonban ellene vetette: "Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élő." Így vitatkoztak a király előtt.
Királyok I. könyve|3|23|Erre a király azt mondta: "Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élő, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élő."
Királyok I. könyve|3|24|Aztán megparancsolta a király: "Hozzatok ide egy kardot!" Odavittek hát a királynak egy kardot.
Királyok I. könyve|3|25|S a király így szólt: "Vágjátok ketté az élő gyermeket, s adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak!"
Királyok I. könyve|3|26|Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt - mivel fölébredt benne a fia iránti szeretet -, azt mondta a királynak: "Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!" A másik ellenben így kiabált: "Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté!"
Királyok I. könyve|3|27|Most a király vette át a szót, s azt mondta: "Annak adjátok oda a gyereket, ne öljétek meg! Mert az az anyja."
Királyok I. könyve|3|28|Egész Izrael hallott a király ítéletéről, és nagy tiszteletre ébredt a király iránt, mert látták: isteni bölcsesség tölti el, hogy igazságot szolgáltasson.
Királyok I. könyve|4|1|Salamon király uralkodott egész Izrael fölött.
Királyok I. könyve|4|2|S ezek voltak legfőbb tisztségviselői: Cádok fia, Azarja volt a pap;
Királyok I. könyve|4|3|Sisa fiai, Elichaf és Achija voltak a titkárok; Achilud fia, Jehosafát volt a kancellár.
Királyok I. könyve|4|4|[Jehojada fia, Benajahu volt a sereg vezére; Cádok és Ebjatár voltak a papok.]
Királyok I. könyve|4|5|Nátán fia, Azarja volt a kormányzók feje; Nátán fia, Zabud volt a király barátja,
Királyok I. könyve|4|6|a testvére meg az udvarmester; Joáb fia, Eliab volt a sereg vezére Abda fia, Adorám volt a robotfelügyelő.
Királyok I. könyve|4|7|Salamonnak tizenkét kormányzója is volt, egész Izrael fölé rendelve, és nekik kellett gondoskodniuk a királyról és udvaráról; évente mindegyikük egy hónapig gondoskodott róla.
Királyok I. könyve|4|8|A nevük: Hur fia Efraim hegyvidékén;
Királyok I. könyve|4|9|Deker fia Makában és Saalbimban, Bet-Semesben, Elonban és Bet-Hananban;
Királyok I. könyve|4|10|Hezed fia Arubbotban; hozzá tartozott Szochó és Hefer egész vidéke;
Királyok I. könyve|4|11|Abinadab fia Dor egész dombvidékén; Salamon lánya, Tafaat volt a felesége;
Királyok I. könyve|4|12|Achilud fia, Baana Taanachban és Megiddóban egészen Jokneámig, aztán egész Bet-Seánban Jiszreeltől lefelé, végül Bet-Seántól a Cartan közelében fekvő Abel-Mecholáig;
Királyok I. könyve|4|13|Geber fia a gileádi Ramotban; hozzá tartoztak Jairnak, Manassze fiának, a duarjai Gileádban; neki volt alárendelve Argob kerülete Básánban, hatvan nagy város, falakkal és bronzzárakkal;
Királyok I. könyve|4|14|Iddo fia, Achinabad Machanajimban;
Királyok I. könyve|4|15|Achimaac Naftaliban; ő is Salamonnak egyik lányát vette feleségül, Baszmatot;
Királyok I. könyve|4|16|Husai fia, Baana Áserben és a lejtőkön;
Királyok I. könyve|4|17|Paruach fia, Jehosafát Isszachárban;
Királyok I. könyve|4|18|Ela fia, Simi Benjaminban;
Királyok I. könyve|4|19|Uri fia, Geber Gád földjén, Szichomnak, az amoriták királyának és Ognak, Básán királyának a földjén. Ezenkívül még egy helytartó is volt az országban.
Királyok I. könyve|4|20|Júda és Izrael oly népes volt, mint a tenger fövénye ettek-ittak, vigadtak.
Királyok I. könyve|5|1|Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt.
Királyok I. könyve|5|2|Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki,
Királyok I. könyve|5|3|továbbá 10 hízómarhát és 20 ridegmarhát, végül 100 juhot, nem számítva a szarvasokat, gazellákat, antilopokat meg a hízott szárnyasokat.
Királyok I. könyve|5|4|Ő uralkodott az egész földön a Tifszach folyón túl egészen Gázáig, a folyón túl minden király fölött körös-körül mindenkivel békében élt.
Királyok I. könyve|5|5|Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szőlője és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt.
Királyok I. könyve|5|6|Salamonnak volt végül négyezer állása a lóistállókban a szekerei számára és tizenkétezer lova.
Királyok I. könyve|5|7|Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék.
Királyok I. könyve|5|8|Az árpát meg a szalmát is mindig oda vitték a kocsi- meg a hátaslovaknak, ahol éppen volt, ki-ki, amint ráesett a sor.
Királyok I. könyve|5|9|Az Úr igen nagy bölcsességet és észt adott Salamonnak, s olyan tág szívet, mint a tenger partján a fövény.
Királyok I. könyve|5|10|Salamon bölcsessége így felülmúlta Kelet országainak minden bölcsességét, sőt, még Egyiptom bölcsességét is.
Királyok I. könyve|5|11|Bölcsebb volt minden embernél, még az eszrachita Etánnál s Machol fiainál, Hemannál, Kalkolnál és Dardánál is.
Királyok I. könyve|5|12|Nevének híre eljutott körös-körül minden néphez. Háromezer mondást mondott, énekeinek száma pedig ezerötre rúg.
Királyok I. könyve|5|13|Tudott beszélni a fákról, a Libanon cédrusaitól kezdve egészen a falon növő izsópig; tudott beszélni a négylábúakról és a madarakról, a férgekről és a halakról.
Királyok I. könyve|5|14|Minden népből jöttek hallgatni Salamon bölcsességét; a föld minden királya adózott neki, aki csak hallott bölcsessége felől.
Királyok I. könyve|5|15|Hirám, a tíruszi király is elküldte szolgáit Salamonhoz; hallotta ugyanis, hogy atyja helyébe fölkenték királlyá, s Hirám egész életében jó barátja volt Dávidnak.
Királyok I. könyve|5|16|Salamon erre üzenetet küldött Hirámnak:
Királyok I. könyve|5|17|"Magad is tudod, hogy atyámnak nem volt módja templomot építenie az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyekkel mindenfelől szorongatták, míg az Úr lába alá nem vetette ellenségeit.
Királyok I. könyve|5|18|Most azonban körös-körül békét teremtett az Úr, az én Istenem, nincs többé, aki ellenszegülne, s nincs balszerencse.
Királyok I. könyve|5|19|Így arra gondolok, hogy házat építek az Úr, az én Istenem nevének, az Úrnak atyámhoz, Dávidhoz intézett szava szerint: A fiad, akit majd helyedbe a trónra emelek, építsen hajlékot a nevemnek.
Királyok I. könyve|5|20|Adj hát parancsot, hogy Libanonban vágjanak fákat nekem, úgy, hogy az én embereim is elmennek a te embereiddel, s én fizetem embereid általad megszabott bérét. Tudod magad is, senki sincs köztünk, aki úgy értene a fadöntéshez, mint a szidoniak."
Királyok I. könyve|5|21|Amikor Hirám megkapta Salamon üzenetét, nagyon örült és felkiáltott: "Áldott legyen ma az Úr, aki bölcs fiút adott Dávidnak (hogy uralkodjék) ezen a nagy népen!"
Királyok I. könyve|5|22|Aztán ezt a választ adta Salamonnak: "Megkaptam üzenetedet; minden kívánságodat teljesítem a cédrusokat és ciprusokat illetően.
Királyok I. könyve|5|23|Embereid szállítsák Libanonból a tengerhez, aztán leúsztatom a tengeren, és arra a helyre vitetem őket, amelyet megnevezel. Ott szétszedetem, s te elvitetheted őket. De bizonyára te is teljesíted majd kívánságaimat: szállítasz élelmet udvarom számára."
Királyok I. könyve|5|24|Hirám tehát annyi cédrus- és ciprusfát szállított Salamonnak, amennyit csak akart.
Királyok I. könyve|5|25|Ennek ellenében Salamon 20000 bat olajbogyóból sajtolt olajat. Ennyit szállított Salamon Hirámnak minden évben.
Királyok I. könyve|5|26|Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megígérte. S egyetértés uralkodott Hirám és Salamon között, úgyhogy szövetséget is kötöttek egymással.
Királyok I. könyve|5|27|Akkor Salamon munkásokat gyűjtött egész Izraelből; a munkások száma harmincezer embert tett ki.
Királyok I. könyve|5|28|Aztán elküldte őket Libanonba, fölváltva minden hónapban tízezret úgy, hogy egy hónapig Libanonban voltak, két hónapig otthon. Adonirám felügyelt a munkára.
Királyok I. könyve|5|29|Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Júda hegységében,
Királyok I. könyve|5|30|nem számítva Salamon munkafelügyelőit, akik a munkát irányították, mármint a háromezer-háromszázat, akik a munkát végző emberekre felügyeltek.
Királyok I. könyve|5|31|A király elrendelte, hogy hatalmas köveket fejtsenek, pompás köveket, hogy faragott kockakövekből vessenek alapot a háznak.
Királyok I. könyve|5|32|Salamon építői és Hirám építői a gibbitákkal egyetemben gondoskodtak az építkezésről, s előkészítették a fát meg a köveket a templom építéséhez.
Királyok I. könyve|6|1|480 évvel azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptomból, Salamonnak Izrael fölötti uralkodása 4. esztendejében történt, a második hónapban, azaz Ziv hónapjában - akkor épített templomot az Úrnak.
Királyok I. könyve|6|2|A templom, amelyet Salamon király az Úrnak épített, 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 25 könyök magas volt.
Királyok I. könyve|6|3|A szentély előtti csarnoknak a hossza 20 könyököt tett ki, annyit, mint a templom szélessége, a szélessége pedig 10 könyököt, a templom hosszanti irányában.
Királyok I. könyve|6|4|A templomra ablakot is tétetett, kerettel és ráccsal.
Királyok I. könyve|6|5|A templom falához szárnyat csatolt, a szentély és a szentek szentje köré, aztán melléképületeket emelt körös-körül.
Királyok I. könyve|6|6|Az alsó szint 5 könyök széles volt, a középső 6 könyök széles, a harmadik 7 könyök széles; a templom külsejét ugyanis lépcsőzetesen képezte ki, hogy a (gerendáknak) ne kelljen a templom falaiba mélyedést vágni.
Királyok I. könyve|6|7|[A templom építésekor olyan köveket használtak, amelyeket a kőbányában egészen készre faragtak; kalapács és véső nem hallatszott a templom építésekor, sem semmiféle vasszerszám.]
Királyok I. könyve|6|8|A (környező épületrész) alsó szintjének bejárata a templom jobb oldalán volt, és csigalépcsőn lehetett a középső szintre és a középsőről a harmadik szintre feljutni.
Királyok I. könyve|6|9|Így építette a templomot és be is fejezte. Aztán cédrusfával fedte be a templomot.
Királyok I. könyve|6|10|A szárnyat az egész templomhoz 5 könyök magasra építette (minden szintet annyira), és cédrusgerendákkal csatolta a házhoz.
Királyok I. könyve|6|11|Az Úr akkor szózatot intézett Salamonhoz:
Királyok I. könyve|6|12|"A házra nézve, amelyet építesz... Ha törvényeim szerint élsz, teljesíted kívánságaimat és szem előtt tartod parancsaimat, hozzájuk igazodván, akkor valóra váltom általad ígéretemet, amit atyádnak, Dávidnak tettem:
Királyok I. könyve|6|13|Izrael fiai közt fogok lakni, és nem hagyom el népemet, Izraelt."
Királyok I. könyve|6|14|Így építette Salamon a templomot és be is fejezte.
Királyok I. könyve|6|15|Belül a falakat cédrusfa burkolattal látta el, a templom aljától egészen a tető gerendáiig beburkolta őket belül fával, a templom padlóját meg ciprusdeszkákból rakta ki.
Királyok I. könyve|6|16|A templom hátsó oldalát is beburkolta cédrusfával 20 könyöknyire a földtől a gerendáig, aztán elválasztotta a templomot a hátulsó résztől, a szentek szentjétől.
Királyok I. könyve|6|17|Maga a templom, vagyis a hátulsó rész előtti fő térség 40 könyököt tett ki.
Királyok I. könyve|6|18|Belül tehát cédrusfából volt a templom, faragott gyümölcs- és virágfüzérekkel ékesítve. Csupa cédrusfa volt az egész. Követ sehol sem lehetett látni.
Királyok I. könyve|6|19|A templomon belül a hátulsó részt úgy rendezte be, hogy oda vihesse az Úr szövetségének ládáját.
Királyok I. könyve|6|20|A hátulsó rész 20 könyök hosszú, 20 könyök széles és 20 könyök magas volt, s bevonta vert arannyal. Aztán oltárt emelt
Királyok I. könyve|6|21|a hátulsó rész elé cédrusfából és azt is bevonta arannyal.
Királyok I. könyve|6|22|Az egész templomot bevonta arannyal, az egész épületet, mindenestül.
Királyok I. könyve|6|23|Azután a hátulsó részbe csináltatott olajfából két kerubot. 10 könyök magasak voltak.
Királyok I. könyve|6|24|A kerub egyik szárnya 5 könyöknyi volt, és 5 könyöknyi volt a kerub másik szárnya is, így szárnyai egyik végétől a másikig 10 könyöknyit tettek ki.
Királyok I. könyve|6|25|10 könyöknyi volt a másik kerub is. Mindkét kerub egyforma nagy volt és egyforma alakú is.
Királyok I. könyve|6|26|Az egyik kerub magassága 10 könyök volt és ugyanannyi a másik kerubé is.
Királyok I. könyve|6|27|A kerubokat a templom legbelső részébe állította; úgy terjesztették ki szárnyaikat, hogy az egyik (kerub) egyik szárnya az egyik falhoz ért, a másik kerub másik szárnya meg a másik falhoz. A térség közepén is összeértek szárnyaik.
Királyok I. könyve|6|28|S a kerubokat is bearanyozta.
Királyok I. könyve|6|29|Aztán a templom falait körbe kidíszítette faragott kerubokkal, pálmákkal és virágfüzérekkel, kívül és belül egyaránt.
Királyok I. könyve|6|30|Még a templom padlóját is beborította arannyal, kívül is, belül is.
Királyok I. könyve|6|31|A hátsó rész kapujának félfáját olajfából készíttette, ötszögűre faragott ászokfából,
Királyok I. könyve|6|32|az ajtószárnyakat is olajfából. Kerub-, pálma- és virágfüzérmintákat vésetett rá és arannyal vonatta be, mégpedig a kerubokat és a pálmákat aranyoztatta be.
Királyok I. könyve|6|33|A szentély bejáratát szintén olajfa ajtófélfákkal látta el, ezek formája azonban négyszögletes volt.
Királyok I. könyve|6|34|A két ajtószárnynak is két forgatható lapja volt, és a másik ajtószárnynak is két forgatható lapja.
Királyok I. könyve|6|35|Kerubokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtatott rájuk, aztán bevonatta őket arannyal, pontosan a faragásnak megfelelően.
Királyok I. könyve|6|36|Majd a fallal övezett belső előudvart építette meg három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából.
Királyok I. könyve|6|37|A 4. esztendőben, Ziv hónapjában rakták le az Úr templomának alapjait.
Királyok I. könyve|6|38|A 11. esztendőben, Bul hónapban - ez a nyolcadik hónap - elkészült a templom minden része, s minden, ami csak hozzá tartozott. Hét évig építették.
Királyok I. könyve|7|1|Saját palotáját Salamon tizenhárom évig építette, míg egészen be nem fejezte palotáját.
Királyok I. könyve|7|2|A Libanoni erdei palotát 100 könyök hosszúra, 50 könyök szélesre, 30 könyök magasra, s négy cédrusfa oszlopsorra építette, az oszlopokra pedig cédrusfa oszlopfőket helyezett.
Királyok I. könyve|7|3|Az oszlopokon nyugvó övgerendák fölött cédrusfával fedték be (a palotát).
Királyok I. könyve|7|4|A gerendázatot három helyen támasztották alá összesen negyvenöt oszloppal, minden sorban tizenöttel; háromszor sorakoztak szemközt egymással.
Királyok I. könyve|7|5|Az ajtók és ablakok mind négyszögletesre készültek, fakerettel, s a nyílások szembe néztek egymással, háromszor.
Királyok I. könyve|7|6|Aztán oszlopcsarnokot is emelt, 50 könyök hosszút, 30 könyök szélest... előtte előcsarnokkal.
Királyok I. könyve|7|7|Végül fölépítette a tróntermet, ahol igazságot szolgáltatott, tehát az ítélkezés színhelyét. Cédrusfa burkolattal borította a padlótól egészen a gerendákig.
Királyok I. könyve|7|8|A saját palotája, ahol lakott, a másik udvarban, a csarnoktól befelé, hasonló módon épült. Ugyanígy épített egy palotát, a csarnokhoz hasonló módon, a fáraó lányának is, akit elvett Salamon.
Királyok I. könyve|7|9|Ezeket mind méretre kifaragott, kívül és belül befűrészelt, pompás kövekből építette, az alaptól egészen a fa tetőszerkezetéig.
Királyok I. könyve|7|10|Alapul súlyos kövek szolgáltak, hatalmas kövek, 10 könyöknyi tömbök és 8 könyöknyi tömbök.
Királyok I. könyve|7|11|Rájuk méretre faragott, súlyos kövek kerültek, majd cédrusgerendák.
Királyok I. könyve|7|12|A nagy előudvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, éppen úgy, mind az Úr templomának belső előudvarát és a palota előudvarát.
Királyok I. könyve|7|13|Salamon király elküldött és elhozatta a tíruszi Hirámot,
Királyok I. könyve|7|14|aki egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia. Az apja tíruszi ember volt, bronzműves. Megvolt benne a készség, hozzáértés és ügyesség bármiféle bronzműves munkához. Eljött hát Salamon királyhoz, és mindenféle munkát elvégzett neki.
Királyok I. könyve|7|15|Két bronzoszlopot öntött: az egyik oszlop 18 könyök magas volt, s egy 12 könyök hosszú zsinór érte körül. Ugyanilyen volt a másik oszlop is.
Királyok I. könyve|7|16|Két oszlopfőt is csinált bronzból öntve, az oszlopok tetejére. Az egyik oszlopfő magassága 5 könyököt tett ki, s ugyanígy 5 könyököt tett ki a másik oszlopfő magassága is.
Királyok I. könyve|7|17|Fent az oszlopok fölé az oszlopfőkre csinált két hálót, láncszerűen összefűzött zsinórokból kötve, egy hálót az egyik oszlopfőre, és egy hálót a másik oszlopfőre.
Királyok I. könyve|7|18|Aztán gránátalmafákat is csinált, mégpedig mindegyik háló köré két sort,
Királyok I. könyve|7|19|a háló fölött az oszloppárnára tették fel őket; kétszáz gránátalmát az egyik oszlopfő köré is.
Királyok I. könyve|7|20|Az oszlopokat a templom előcsarnokánál állította fel. Az egyik oszlopot jobbra állította, és Jachinnak nevezte el. A másik oszlopot balra állította, és Boásznak nevezte el.
Királyok I. könyve|7|21|Fent az oszlopokon volt egy lótuszvirág. Így készültek el az oszlopok.
Királyok I. könyve|7|22|Aztán öntött egy medencét is, 10 könyököt tett ki az egyik peremétől a másikig, kerek volt, a magassága 5 könyök, és egy 30 könyöknyi zsinór érte körül.
Királyok I. könyve|7|23|A perem alatt tök formájú díszítés övezte; a két sor tök alakú díszítés 30 könyök hosszúságban futott körül a medencén, és azzal együtt öntve készült.
Királyok I. könyve|7|24|(A medence maga) tizenkét ökrön állt, három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre. Rajtuk nyugodott a medence - a hátsó részük befelé állt.
Királyok I. könyve|7|25|Egytenyérnyi volt a vastagsága, a pereme meg a serleg pereméhez hasonlított, olyan volt, mint a lótuszvirág. 2000 bat fért bele.
Királyok I. könyve|7|26|Üstlábakat is csinált, bronzból - szám szerint tízet. Mindegyik üstláb 4 könyök hosszú, 4 könyök széles, és 3 könyök magas volt.
Királyok I. könyve|7|27|Az üstlábak így készültek: volt egy keretük, és a keretnek oldala.
Királyok I. könyve|7|28|A keret oldalát oroszlánok, ökrök és kerubok díszítették. A keret fölött volt egy párkány, az oroszlánok és ökrök alatt meg egy szegély... mintára.
Királyok I. könyve|7|29|Mindegyik üstlábnak volt négy bronzkereke és egy tengelye, szintén bronzból. A négy sarkán, az üst alatt négy támasz volt; a támaszokat... öntötték.
Királyok I. könyve|7|30|A tartó a párkányon belül helyezkedett el, kerek volt, mint valami henger, fölfelé egykönyöknyire nyúlt fel, s összesen másfél könyöknyit tett ki. A tartókon is metszetek voltak. A párkányok nem kerek alakúak voltak, hanem négyszögletesek.
Királyok I. könyve|7|31|A négy kereket a perem alatt helyezték el. A kerekek tengelyeit az üstlábhoz erősítették. Mindegyik kerék másfél könyök magas volt.
Királyok I. könyve|7|32|A kerekek úgy készültek, mint a kocsikerekek, tengelyüket, abroncsukat, küllőjüket, kerékagyukat mind öntötték.
Királyok I. könyve|7|33|Az üstlábak négy sarkán a négy támaszt egyszerre öntötték az üstlábbal.
Királyok I. könyve|7|34|Fönt, az üstláb fölött volt egy tartó, fél könyök magasan, körbe hajlítva. Az üstlábon fönt még egy másik tartó is volt csapokkal, amelyek az üstöt tartották; a csapok és a peremek egy egészet alkottak vele.
Királyok I. könyve|7|35|Az oldalára kerubokat, oroszlánokat és pálmákat véstek... s körbe füzéreket.
Királyok I. könyve|7|36|Ilyen módon tíz üstlábat csináltak, mindet ugyanúgy öntve, s ugyanolyan méretre.
Királyok I. könyve|7|37|Erre tíz bronzüstöt tettek. Mindegyik üst 40 bat űrtartalmú volt, s mindegyik üst mérete 4 könyöknyit tett ki. A tíz üstláb mindegyikéhez tartozott egy üst.
Királyok I. könyve|7|38|Az üstlábak közül ötöt a templom déli oldalára állított, ötöt pedig az északi oldalra. A (bronz) medencét a templom déli oldalán állította fel, mégpedig délkelet felé.
Királyok I. könyve|7|39|Ezenkívül Hirám még hamutartályokat, lapátokat és hintőket is csinált. Így Hirám minden munkát elvégzett, amire Salamon királytól az Úr temploma számára megbízást kapott.
Királyok I. könyve|7|40|(Megcsinálta) a két oszlopot, az oszlopokon fönt a két gömb alakú oszlopfőt, a két hálót; beborítani velük az oszlopokon nyugvó oszlopfők párnáit,
Királyok I. könyve|7|41|a négyszáz gránátalmát a két hálóra - két sor gránátalmát mindegyik hálóra;
Királyok I. könyve|7|42|aztán a tíz üstlábat, és a tíz üstöt az üstlábakra;
Királyok I. könyve|7|43|majd a medencét és a tizenkét ökröt a medence alá;
Királyok I. könyve|7|44|végül a serpenyőket, lapátokat és hintőket. Ezek a fölszerelések, amelyeket Hirám Salamon királynak az Úr temploma számára készített, mind fényezett bronzból valók voltak.
Királyok I. könyve|7|45|A Jordán vidékén öntötte őket (a király), agyagmintákban, Szukkot és Cartan között.
Királyok I. könyve|7|46|Töméntelen mennyisége miatt a bronz súlyát nem állapították meg.
Királyok I. könyve|7|47|Salamon mindent felállított az Úr templomában, amit csak készített: az aranyoltárt, az aranyasztalt, amire a kenyeret tették, a színarany mécstartókat,
Királyok I. könyve|7|48|ötöt a jobb, ötöt a bal oldalra a hátulsó része elé, aztán hozzá az aranyvirágokat, mécseket és koppantókat,
Királyok I. könyve|7|49|továbbá a színarany üstöket, késeket, hintőket, tálakat és serpenyőket; a belső tér, vagyis a szentek szentje és a fő térség arany ajtósarkait.
Királyok I. könyve|7|50|Amikor minden munka befejeződött, amit Salamon király az Úr temploma számára végeztetett, Salamon atyjának, Dávidnak fogadalmi ajándékait is oda vitette. Az ezüstöt és az aranyat, valamint a fölszerelési tárgyakat az Úr templomának kincstárában helyezte el.
Királyok I. könyve|8|1|Akkor Salamon összegyűjtötte Izrael véneit Jeruzsálemben, hogy az Úr szövetségének ládáját fölvigyék Dávid városából, Sionból.
Királyok I. könyve|8|2|Tehát Izrael férfiai mind összegyűltek Salamon királynál Etanim hónapjában - ez a hetedik hónap -, az ünnepen.
Királyok I. könyve|8|3|S a papok fölvitték a ládát
Királyok I. könyve|8|4|és a megnyilatkozás sátorát, mindazzal a szent fölszereléssel együtt, ami a sátorban volt.
Királyok I. könyve|8|5|Salamon király pedig és vele egész Izrael annyi juhot és marhát áldozott a láda előtt, hogy sem megszámolni, sem fölbecsülni nem tudták.
Királyok I. könyve|8|6|S a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá.
Királyok I. könyve|8|7|A kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a hely fölött, ahol a láda állt. Így a kerubok föntről egészen befödték a ládát és hordozórúdjait.
Királyok I. könyve|8|8|A ládában nem volt semmi, csak a két kőtábla, amelyet Mózes a Hóreben beletett, annak a szövetségnek a táblái, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött Egyiptomból való kivonulásukkor.
Királyok I. könyve|8|9|Amikor a papok kiléptek a szentélyből, történt, hogy a felhő betöltötte az Úr templomát,
Királyok I. könyve|8|10|annyira, hogy a papok a felhőtől nem tudtak bemenni ellátni a szolgálatot; mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
Királyok I. könyve|8|11|Akkortájt mondta Salamon: az Úr kinyilvánította, hogy homályban kíván lakni.
Királyok I. könyve|8|12|Ezért építettem hát házat neked hajlékul, lakóhelyül, ahol örök időkre lakhatsz.
Királyok I. könyve|8|13|Aztán a király a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész közösségét. Közben Izrael egész közössége állt.
Királyok I. könyve|8|14|Majd így szólt: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, akinek keze valóra váltotta, amit ajka atyámnak, Dávidnak ígért, amikor ezt mondta:
Királyok I. könyve|8|15|Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött.
Királyok I. könyve|8|16|Atyámnak, Dávidnak szándékában volt, hogy házat épít az Úr, Izrael Istene nevének.
Királyok I. könyve|8|17|De az Úr így szólt atyámhoz, Dávidhoz: Jól tetted, hogy arra gondoltál, hogy házat építs a nevemnek.
Királyok I. könyve|8|18|Mégis, ne te építsd meg a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, ő építse meg a házat nevemnek.
Királyok I. könyve|8|19|Az Úr valóra váltotta ígéretét, amit tett. Atyám örökébe léptem, elfoglaltam Izrael trónját, amint az Úr megígérte, és fölépítettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének.
Királyok I. könyve|8|20|Aztán a láda számára is készítettem benne helyet, ott van elhelyezve a szövetség, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kivezette őket Egyiptomból."
Királyok I. könyve|8|21|Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét,
Királyok I. könyve|8|22|és így szólt: "Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön. Megtartod szövetségedet és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik szívük mélyéből színed előtt járnak.
Királyok I. könyve|8|23|Szolgádnak, atyámnak, Dávidnak is valóra váltottad, amit ígértél neki: Igen, a szád megígérte és a kezed valóra váltotta, amint ezt ma láthatjuk.
Királyok I. könyve|8|24|De Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg azt is szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit akkor ígértél, amikor ezt mondtad: Sohasem leszel híjával olyan utódnak, aki színem előtt majd a trónon ül, föltéve, hogy utódaid ügyelnek útjukra s színem előtt járnak, ahogyan te a színem előtt jártál.
Királyok I. könyve|8|25|Váltsd hát valóra ígéretedet, Izrael Istene, amelyet szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak tettél!
Királyok I. könyve|8|26|Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem.
Királyok I. könyve|8|27|De hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok!
Királyok I. könyve|8|28|Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond."
Királyok I. könyve|8|29|"Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg és bocsáss meg.
Királyok I. könyve|8|30|Ha valaki vétkezik embertársa ellen, s ez kimondja rá az átokesküt, s el is jön és leteszi az esküt az oltárod előtt ebben a templomban,
Királyok I. könyve|8|31|akkor hallgasd meg az égben, és segíts, szolgáltass igazságot szolgáidnak, a bűnöst ítéltd el: tette szálljon vissza a fejére, az ártatlant meg igazold: bánj vele ártatlansága szerint.
Királyok I. könyve|8|32|Ha népedet, Izraelt legyőzi az ellenség, mert vétkezett ellened, de aztán megtér és megvallja nevedet, ha imádkozik és könyörög színed előtt ebben a templomban,
Királyok I. könyve|8|33|hallgasd meg az égben, és bocsáss meg népednek, Izraelnek, és vezesd vissza arra a földre, amelyet atyáinak adtál.
Királyok I. könyve|8|34|Ha bezárul az ég és nem esik az eső, mert újra vétkeztek ellened, de aztán imádkoznak ezen a helyen, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mivel megaláztad őket,
Királyok I. könyve|8|35|hallgasd meg az égben, és bocsásd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek bűneit. Mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s küldj esőt a földre, amelyet örökségül adtál népednek.
Királyok I. könyve|8|36|Ha éhínség uralkodik az országban, pestis, üszök, gabonarozsda, sáska vagy féreg pusztít, ha ellenség ostromolja kapuit vagy bármi csapás vagy baj éri,
Királyok I. könyve|8|37|minden imát, minden könyörgést, amit egynek is kiejt a szája, amint mindig akad valaki, akiben fölébred a lelkiismeret, úgyhogy kitárja kezét a templom felé;
Királyok I. könyve|8|38|hallgasd meg az égben, ott ahol trónodon ülsz, bocsáss meg és segíts, és bánj mindenkivel tettei szerint, úgy, ahogy ismered a szívét. Egyedül te ismered az emberek fiainak szívét.
Királyok I. könyve|8|39|Így félnek majd mindig, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál."
Királyok I. könyve|8|40|"De hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, az idegent is, aki nem tartozik népedhez, de nevedért messze földről ide jön -
Királyok I. könyve|8|41|hallanak majd dicső nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról -, ha szintén eljön, és e felé a templom felé fordulva imádkozik;
Királyok I. könyve|8|42|tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád könyörög, hogy a földnek minden népe fölismerje nevedet, és féljen úgy, mint Izrael, s tudja meg, hogy ez a templom, amelyet építettem, a nevednek van szentelve.
Királyok I. könyve|8|43|Ha néped ellenségei ellen hadba vonul, azon az úton, amelyen küldöd, s ha az Úrhoz imádkozik a felé a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, s a felé a templom felé, amelyet nevednek emeltem,
Királyok I. könyve|8|44|hallgasd meg imáját és könyörgését az égben, és szolgáltass neki igazságot.
Királyok I. könyve|8|45|S ha vétkezik ellened - hisz nincs ember, aki ne vétkeznék -, s újra haragra gerjedsz ellene, ellensége hatalmába adod és szorongatói fogolyként idegen földre hurcolják, akár messze, akár közel,
Királyok I. könyve|8|46|ha akkor magukba szállnak azon a földön, ahová fogságba hurcolták őket, megtérnek és szorongatóik földjén hozzád könyörögnek és megvallják: Vétkeztünk, eltévelyedtünk, istentelen útra tértünk,
Királyok I. könyve|8|47|ha tehát szívük, lelkük mélyéből hozzád térnek ellenségeik földjén, akik elhurcolták őket, és ha imádkoznak hozzád a felé a föld felé fordulva, amelyet atyáinknak adtál, s a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a templom felé fordulva, amelyet nevednek emeltem,
Királyok I. könyve|8|48|akkor hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz,
Királyok I. könyve|8|49|és bocsásd meg népednek, amivel vétkezett ellened, s minden bűnét, amelyet ellened elkövetett, engedd, hogy szorongatóiknál szánalomra találjanak, és bánjanak velük könyörületesen.
Királyok I. könyve|8|50|Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból."
Királyok I. könyve|8|51|"Tartsd nyitva szemed szolgád könyörgésére és népednek, Izraelnek könyörgésére, s hallgasd meg őket mindenben, amiért csak hozzád kiáltanak.
Királyok I. könyve|8|52|Hisz kiválasztottad magadnak a föld népei közül, amint megígérted szolgádnak, Mózesnek szája által, amikor kivezetted atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!"
Királyok I. könyve|8|53|Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyről az Úr oltára előtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt.
Királyok I. könyve|8|54|Aztán előre lépett, és megáldotta Izrael egész közösségét.
Királyok I. könyve|8|55|"Áldott legyen az Úr - mondta emelt hangon -, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, amint megígérte! A nagyszerű ígéretekből, amelyeket szolgája, Mózes által tett, nem hiúsult meg egyetlen szó sem.
Királyok I. könyve|8|56|Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el és nem taszít el minket,
Királyok I. könyve|8|57|maga felé hajlítja szívünket, hogy az ő útjain járjunk, és szem előtt tartsuk parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak adott.
Királyok I. könyve|8|58|Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá,
Királyok I. könyve|8|59|és így a föld népei megtudják, hogy az Úr az Isten, senki más.
Királyok I. könyve|8|60|A ti szívetek meg legyen maradéktalanul az Úré, a mi Istenünké, éljetek törvényei szerint és tartsátok meg a parancsait, mint a mai napon."
Királyok I. könyve|8|61|Aztán a király, és vele egész Izrael véres áldozatot mutatott be az Úr színe előtt.
Királyok I. könyve|8|62|A közösség áldozataként Salamon huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Ezzel szentelték föl az Úr templomát, a király és Izrael fiai mindannyian.
Királyok I. könyve|8|63|Azon a napon a király az előudvar középső részét is fölszentelte, amelyik az Úr temploma előtt van; ott égőáldozatot és ételáldozatot mutatott be, aztán a közösség áldozatából a hájat (áldozta fel). Az Úr színe előtt álló bronzoltár ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy az égőáldozat, az ételáldozat és a közösség áldozatából a háj elférjen rajta.
Királyok I. könyve|8|64|Így ünnepelt abban az időben Salamon és vele egész Izrael - hatalmas ünnepi lakomát rendeztek a Hamat felé vivő úttól egészen Egyiptom patakjáig az Úr, a mi Istenünk színe előtt hét napon át.
Királyok I. könyve|8|65|A nyolcadik napon azonban elbocsátotta a népet. Búcsút vettek hát a királytól, s visszatértek hazájukba, vidáman, örülve annak a sok jónak amelyet szolgájának, Dávidnak és egész népének, Izraelnek tett az Úr.
Királyok I. könyve|9|1|Amikor Salamon befejezte az Úr templomának és a királyi palotának az építését, és megvalósította minden más tervét is, amit csak akart s amihez csak kedve volt,
Királyok I. könyve|9|2|történt, hogy az Úr másodszor is megjelent Salamonnak, ahogy Gibeonban megjelent.
Királyok I. könyve|9|3|Így szólt hozzá az Úr: "Meghallgattam imádat és könyörgésedet, amellyel hozzám fordultál. Fölszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, s ott marad a nevem örökre; szemem és szívem is ott lesz mindig.
Királyok I. könyve|9|4|Ha színem előtt jársz, amint atyád, Dávid (színem előtt járt), tiszta szívvel és egyenes lelkülettel, mindent megteszel, amit kívánok tőled, teljesíted parancsaimat és törvényeimet,
Királyok I. könyve|9|5|akkor megerősítem királyi trónodat Izrael fölött örökre, amint atyádnak, Dávidnak ígértem, amikor azt mondtam: Sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.
Királyok I. könyve|9|6|Ha azonban elfordultok tőlem, ti és gyermekeitek, és nem tartjátok meg parancsaimat és törvényeimet, amelyeket rendeltem nektek, hanem elmentek más isteneknek szolgálni és őket imádni,
Királyok I. könyve|9|7|akkor eltörlöm Izraelt arról a földről, amelyet adtam neki, s elpusztítom színem elől a templomot is, amelyet nevemnek szenteltem. Izrael szólásmondás és gúny tárgya lesz a népek körében.
Királyok I. könyve|9|8|És ez a fölséges templom - aki csak elmegy mellette, megdöbben és felszisszen ha megkérdezik, miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal,
Királyok I. könyve|9|9|akkor azt mondják majd: azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki kivezette atyáikat Egyiptom földjéről, mert idegen istenekhez pártoltak, azokat imádták, nekik szolgáltak, azért hozta rájuk az Úr ezt a sok bajt."
Királyok I. könyve|9|10|A húsz esztendő elteltével - ezalatt készült el Salamon a két épületnek, az Úr templomának és a királyi palotának a fölépítésével -,
Királyok I. könyve|9|11|mivel Tírusz királya, Hirám annyi cédrus- és ciprusfával meg arannyal látta el, amennyit csak akart, Salamon király húsz várost Hirámnak adott Galilea vidékén.
Királyok I. könyve|9|12|Hirám eljött Tíruszból megtekinteni a városokat, amelyeket Salamon átengedett neki. De nem tetszettek neki.
Királyok I. könyve|9|13|Azt mondta: "Miféle városok ezek, amelyeket átengedsz nekem, testvér?" Azért hívják Kabulnak azt a vidéket mind a mai napig.
Királyok I. könyve|9|14|Mindazáltal Hirám küldött a királynak 120 arany talentumot.
Királyok I. könyve|9|15|Így állt a dolog a robottal, amelyet Salamon kirótt, hogy fölépíthesse az Úr templomát és a saját palotáját, aztán Millót és Jeruzsálem falait, továbbá Hacort, Megiddót és Gezert. -
Királyok I. könyve|9|16|A fáraó ugyanis, Egyiptom királya kivonult, meghódította és fölégette Gezert, a városban lakó kánaániakat pedig lemészárolta, de aztán lányának, Salamon feleségének adta a várost hozományul,
Királyok I. könyve|9|17|így Salamon újra fölépítette -, végül az alsó Bet-Horont,
Királyok I. könyve|9|18|Baalatot, Tamart az ország pusztaságán,
Királyok I. könyve|9|19|valamint az összes helyőrségi várost, amely Salamoné volt, a szekérvárosokat és a lovasvárosokat meg amit Salamonnak kedve tartott építeni Jeruzsálemben, Libanonban és egész birodalmában.
Királyok I. könyve|9|20|Az amoriták, hetiták, periziták, hivviták és jebuziták közül a nem Izrael fiaihoz tartozó megmaradt egész lakosságot,
Királyok I. könyve|9|21|s akik még leszármazottaik közül az országban éltek, mivel Izrael fiai nem tudták rajtuk betölteni az átkot, ezeket Salamon robotra kötelezte mind a mai napig.
Királyok I. könyve|9|22|Izrael fiai közül Salamon senkit se hajtott szolgaságba, ők harcosok és tisztségviselők, tisztek és felügyelők voltak, a szekerek és a lovasok parancsnokai,
Királyok I. könyve|9|23|végül főfelügyelők, akik Salamon munkálatai élén álltak, összesen ötszázötvenen, ők ügyeltek azokra az emberekre, akik a munkát végezték.
Királyok I. könyve|9|24|Mihelyt a fáraó lánya Dávid városából palotájába vonult, amelyet építettek neki, (Salamon) máris Milló építéséhez fogott.
Királyok I. könyve|9|25|Salamon évente háromszor égő- és közösségi áldozatot mutatott be az oltáron, amelyet az Úrnak emelt... A templom sérüléseit is kijavította.
Királyok I. könyve|9|26|Hajóhadat is épített Salamon király Ecjon-Geberben, amely a Sás-tenger mentén, Elat közelében fekszik, Edom földjén.
Királyok I. könyve|9|27|Hirám is elküldte a hajókra Salamon embereivel a maga embereit, ezek tengerészek voltak, ismerték a tengert.
Királyok I. könyve|9|28|Ofirba hajóztak, aranyat hoztak onnan, 420 talentumot, és átadták Salamon királynak.
Királyok I. könyve|10|1|Amikor Sába királynője... értesült Salamon hírnevéről, eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye.
Királyok I. könyve|10|2|Nagy kísérettel, fűszerekkel és rengeteg arannyal és drágakővel megrakott tevékkel érkezett Jeruzsálembe, és mihelyt Salamon király elé került, elmondott mindent, ami a szívén volt.
Királyok I. könyve|10|3|Salamon azonban minden kérdésére megadta a feleletet, nem volt semmi, ami a király előtt titok maradt, s nem tudta volna megfejteni neki.
Királyok I. könyve|10|4|Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet épített,
Királyok I. könyve|10|5|asztalán az ételeket, azt, ahogyan tisztségviselői ott ültek, szolgái pedig fölszolgáltak, aztán öltözéküket és a pohárnokokat, az égőáldozatot, amit (Salamon) a templomban bemutatott az Úrnak, elámult,
Királyok I. könyve|10|6|és így szólt a királyhoz: "Csakugyan igaz, amit országomban felőled és bölcsességed felől hallottam.
Királyok I. könyve|10|7|Nem hittem a hírnek, míg el nem jöttem és a saját szememmel nem láttam; valóban, még a felét sem mondták el nekem, bölcsességed és gazdagságod fölülmúlja a hírt, ami eljutott hozzám.
Királyok I. könyve|10|8|Boldogok asszonyaid és boldogok szolgáid itt, mert mindig színed előtt állnak és hallgatják bölcsességedet.
Királyok I. könyve|10|9|Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki tetszését lelte benned és Izrael trónjára ültetett! Mivel az Úr minden időben szereti Izraelt, királlyá tett, hogy az igazságot és az igazságosságot szolgáld."
Királyok I. könyve|10|10|Aztán a királynak ajándékozott 120 aranytalentumot, s rengeteg fűszert és drágakövet. Soha többé nem került be (az országba) annyi fűszer, mint amennyit Sába királynője ajándékozott Salamon királynak.
Királyok I. könyve|10|11|De Hirám hajói is, amelyek az aranyat szállították Ofirból, rengeteg almuggimfát és drágakövet hoztak.
Királyok I. könyve|10|12|Az almuggimfából a király fölszerelési tárgyakat csináltatott az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá citerákat és hárfákat a dalnokoknak. Soha többé nem került be (az országba), s nem volt látható annyi almuggimfa mind a mai napig.
Királyok I. könyve|10|13|De Salamon király is odaajándékozott Sába királynőjének mindent, ami csak megtetszett neki s amit csak kívánt, azonkívül is, amit királyi nagylelkűségből ajándékozott neki. Aztán Sába királynője útnak indult és visszatért földjére, szolgáival együtt.
Királyok I. könyve|10|14|Annak az aranynak a súlya, amely Salamonnak egyetlen esztendőben befolyt, 666 aranytalentumra rúgott,
Királyok I. könyve|10|15|nem számítva, amit a karavánoktól, a kereskedők hasznából, az idegen királyoktól és az ország helytartóitól kapott.
Királyok I. könyve|10|16|Salamon király háromszáz nagy pajzsot is veretett aranyból; mindegyik pajzsra 600 aranysékelt fordított.
Királyok I. könyve|10|17|Aztán háromszáz kis pajzsot is csináltatott vert aranyból; 3 minát használt fel mindegyik kis pajzshoz. A király a libanoni erdei palotába vitette őket.
Királyok I. könyve|10|18|Majd csináltatott egy hatalmas trónt elefántcsontból és bevonatta színarannyal.
Királyok I. könyve|10|19|A trónnak hat lépcsője volt. Hátul, a trón fölött meg bikafejek voltak. A szék mindkét oldalára karfát tettek, a karfák mellett pedig két oroszlán állt.
Királyok I. könyve|10|20|A hat lépcsőn kétoldalt tizenkét oroszlán helyezkedett el. Ilyet még egyetlen királynak sem csináltak soha.
Királyok I. könyve|10|21|A királynak minden ivóedénye aranyból készült és a Libanoni erdei palota minden fölszerelése is színaranyból. Nem volt semmi ezüstből, annak Salamon idején nem volt semmi becse.
Királyok I. könyve|10|22|Mert a királynak Hirám hajóin kívül tarsisi hajói is voltak a tengeren. A tarsisi hajók minden harmadik esztendőben visszatértek és hozták az aranyat, ezüstöt, elefántcsontot meg a majmokat és a pávákat.
Királyok I. könyve|10|23|Így Salamon király gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld minden királyát,
Királyok I. könyve|10|24|és az egész világ arra vágyott, hogy lássa Salamont, hallgassa bölcsességét, amit Isten oltott szívébe.
Királyok I. könyve|10|25|S mindenki hozta ajándékát: ezüst- és aranyedényeket, öltözékeket, fegyvereket, fűszereket, lovakat és öszvéreket, évről évre.
Királyok I. könyve|10|26|Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett; 1420 harci szekere volt és 12000 lovasa. A szekérvárosokba telepítette őket és a király közelébe, Jeruzsálembe.
Királyok I. könyve|10|27|A király elérte, hogy annyi volt az ezüst Jeruzsálemben, mint a kavics. Aztán azt is elérte, hogy cédrusfából is annyi volt, mint a vadfügefa, amely a síkságon nő.
Királyok I. könyve|10|28|A lovakat Kilikiából szállították Salamonnak; a király kereskedői hozták őket Kilikiából pénzért.
Királyok I. könyve|10|29|Egy szekeret 600 ezüstsékelért szállítottak Egyiptomból, egy ló pedig 150-be került. Ugyanígy az ő közvetítésükkel szállították a hetiták királyainak és az arámok királyainak is.
Királyok I. könyve|11|1|Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidoni és hetita asszonyokat,
Királyok I. könyve|11|2|tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: "Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok."
Királyok I. könyve|11|3|Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa.
Királyok I. könyve|11|4|Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve.
Királyok I. könyve|11|5|Így Salamon a szidoniak istennőjéhez, Astartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez.
Királyok I. könyve|11|6|Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid.
Királyok I. könyve|11|7|Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének.
Királyok I. könyve|11|8|S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek.
Királyok I. könyve|11|9|Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki,
Királyok I. könyve|11|10|és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegődjön más istenekhez. De ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki.
Királyok I. könyve|11|11|Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: "Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom.
Királyok I. könyve|11|12|De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki.
Királyok I. könyve|11|13|S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam."
Királyok I. könyve|11|14|Az Úr ellenséget támasztott Salamonnak az edomita Hadadban, aki az edomi királyi családból származott.
Királyok I. könyve|11|15|Akkoriban ugyanis, amikor Dávid legyőzte az edomitákat, s a sereg vezére, Joáb fölment, hogy eltemesse a halottakat, s Edomban minden férfit lemészároljon -
Királyok I. könyve|11|16|hat hónapig maradt ott Joáb egész Izraellel, addig, amíg minden férfit ki nem irtott Edomban -,
Királyok I. könyve|11|17|akkor történt, hogy Hadad, s vele azok a hű edomiták, akik atyja alattvalói közé tartoztak, elmenekültek, és eljutottak Egyiptomba. Hadad akkor még egészen fiatal fiú volt.
Királyok I. könyve|11|18|Elindultak Midiánból és Paránba értek. Paránból embereket vittek magukkal, és így eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Az adott nekik egy házat és ellátta őket élelemmel. Sőt, földet is ajándékozott nekik.
Királyok I. könyve|11|19|Hadad annyira kedves lett a fáraó előtt, hogy az feleségül adta hozzá felesége húgát, a legfőbb úrnőnek, Tachpenesznek a húgát.
Királyok I. könyve|11|20|Tachpenesz húga szült neki egy fiút, ez volt Genubat. Tachpenesz a fáraó palotájában neveltette; így Genubat a palotában maradt a fáraó gyermekei között.
Királyok I. könyve|11|21|Amikor azonban Hadad Egyiptomban hírét vette, hogy Dávid megtért atyáihoz, a sereg vezére, Joáb meg halott, Hadad megkérte a fáraót: "Engedj el, hadd térjek vissza hazámba!"
Királyok I. könyve|11|22|A fáraó azt válaszolta: "Van valamiben is hiányod, hogy fölébredt benned a vágy, hogy visszatérj hazádba?" Azt mondta: "Nem, de mégis mindenképpen engedj visszatérnem." Hadad bajt hozott:
Királyok I. könyve|11|23|S még egy más ellenséget is támasztott neki Isten, Eljada fiát, Rezont, aki urától, Hadad-Ezertől menekült el, Coba királyától.
Királyok I. könyve|11|24|Embereket gyűjtött maga köré, s egy csapat vezére lett, amikor Dávid vérfürdőt rendezett köztük. Damaszkuszba ment, megvetette ott a lábát, és Damaszkusz királyaként uralkodott.
Királyok I. könyve|11|25|Egy Ceredából való efratitának, Nebatnak a fia, Jerobeám - anyját Ceruának hívták, s özvegy asszony volt, őmaga meg Salamon szolgálatában állt - szintén fellázadt a király ellen.
Királyok I. könyve|11|26|A következőképpen történt, hogy fellázadt a király ellen. Salamon Millóban építkezett, kijavította a rést atyjának, Dávidnak városán.
Királyok I. könyve|11|27|Ez a Jerobeám derék ember volt, s amikor Salamon észrevette, hogy ez a fiatalember milyen ügyes a munkában, megtette József háza robotfelügyelőjének.
Királyok I. könyve|11|28|Akkoriban történt, hogy Jerobeám egyszer elhagyta Jeruzsálemet és útközben találkozott a Silóba való Achija prófétával. Új köntös volt rajta, és csak ketten voltak a határban.
Királyok I. könyve|11|29|Achija fogta az új köntöst, ami rajta volt, tizenkét darabra tépte,
Királyok I. könyve|11|30|és azt mondta Jerobeámnak: "Legyen tíz rész a tied, mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: Kiragadom az országot Salamon kezéből, s tíz törzset neked adok.
Királyok I. könyve|11|31|Csak egy törzs marad az övé, szolgámra, Dávidra való tekintettel és Jeruzsálem miatt, a miatt a város miatt, amelyet kiválasztottam Izrael törzsei közül.
Királyok I. könyve|11|32|Azért (teszem ezt), mert elhagyott, és Asztartét, a szidoniak istennőjét, Kamost, Moáb istenét és Milkomot, az ammoniták istenét imádta, nem az én útjaimon járt, nem azt tette, ami kedves a szememben, nem tartotta szem előtt parancsaimat és törvényeimet, mint atyja, Dávid.
Királyok I. könyve|11|33|Nem ragadom ki kezéből az egész királyságot - meghagyom fejedelemnek, amíg csak él, szolgám, Dávid kedvéért, akit kiválasztottam, és aki szem előtt tartotta parancsaimat és törvényeimet.
Királyok I. könyve|11|34|Majd a fia kezéből ragadom ki a királyságot, és neked adom, mármint a tíz törzset.
Királyok I. könyve|11|35|Az ő fiának csupán egyetlen törzset hagyok, hogy szolgámnak, Dávidnak mindig maradjon égő mécsese színem előtt Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam.
Királyok I. könyve|11|36|Téged pedig hagylak, hogy uralkodjál mindenen, amire csak vágyik a szíved, és király légy Izrael fölött.
Királyok I. könyve|11|37|Így lesz: ha ügyelsz mindenre, amit csak parancsolok neked, az én útjaimon jársz, s azt teszed, ami kedves a szememben, s megtartod parancsaimat és törvényeimet, mint szolgám, Dávid tette, akkor veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint Dávidnak építettem, és rád bízom Izraelt.
Királyok I. könyve|11|38|Dávid utódait megalázom, de nem örökre."
Királyok I. könyve|11|39|Salamon azon volt, hogy megölje Jerobeámot. Jerobeám azonban útnak indult, és Egyiptomba menekült Sisákhoz, Egyiptom királyához. Ott maradt Egyiptomban egészen Salamon haláláig.
Királyok I. könyve|11|40|Salamon történetének többi részét, tetteit és bölcsességét mind följegyezték Salamon történetének könyvében.
Királyok I. könyve|11|41|Az az idő, amíg Salamon Jeruzsálemben királya volt egész Izraelnek, negyven esztendőt tett ki.
Királyok I. könyve|11|42|Aztán Salamon megtért atyáihoz. Atyjának városában temették el. Fia, Rechabeám lett helyette a király.
Királyok I. könyve|12|1|Mihelyt ezt Nebat fia, Jerobeám meghallotta - még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült -, Jerobeám visszatért Egyiptomból.
Királyok I. könyve|12|2|Rechabeám elment Szichembe. Szichemben ugyanis egész Izrael összegyülekezett, hogy királlyá tegye.
Királyok I. könyve|12|3|Így szóltak hozzá:
Királyok I. könyve|12|4|"Atyád kemény igát rakott ránk. Enyhíts az atyád szabta nehéz szolgálaton és a kemény igán, amit ránk rakott, s akkor alattvalóid leszünk."
Királyok I. könyve|12|5|Azt felelte nekik: "Három napra oszoljatok szét, aztán gyertek vissza hozzám!" A nép tehát szétoszlott.
Királyok I. könyve|12|6|Most Rechabeám király tanácsot tartott a vénekkel, akik atyja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt. Megkérdezte: "Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?"
Királyok I. könyve|12|7|Azt válaszolták: "Ha ma szolgálsz ennek a népnek, kedvükre teszel, és barátságos szavakat intézel hozzájuk, mindig a szolgálatodban maradnak."
Királyok I. könyve|12|8|De ő nem ügyelt a tanácsra, amit a vének adtak neki, hanem a fiatalokra hallgatott, akik vele nőttek fel és a pártján álltak.
Királyok I. könyve|12|9|Így szólt hozzájuk: "Milyen feleletet adjunk ezeknek az embereknek, akik ma azt mondták nekem: Könnyíts az igán, amit atyád ránk rakott?"
Királyok I. könyve|12|10|A fiatalok, akik vele nőttek fel, ezt a választ adták neki: "Így kell beszélni a néppel, amely azt mondta neked: Atyád megnehezítette jármunkat, azért te könnyíts rajta, így kell beszélni velük: A kisujjam vastagabb atyám derekánál.
Királyok I. könyve|12|11|Igaz, hogy atyám nehéz igát rakott rátok. De én még jobban megnehezítem jármotokat. Atyám ostorral fegyelmezett, én meg majd skorpiókkal fenyítelek benneteket."
Királyok I. könyve|12|12|Amikor a nép harmadnap visszatért Rechabeámhoz, amint meghagyta nekik ezekkel a szavakkal: "Harmadnap gyertek vissza hozzám",
Királyok I. könyve|12|13|a király kemény választ adott a népnek, s figyelmen kívül hagyta a tanácsot, amelyet a vének adtak neki.
Királyok I. könyve|12|14|A fiatalok tanácsa szerint beszélt velük. Azt mondta: "Atyám megnehezítette igátokat, de én még súlyosabbá teszem jármotokat. Atyám ostorral fegyelmezett, én meg skorpiókkal foglak fenyíteni benneteket."
Királyok I. könyve|12|15|A király nem vetett ügyet a népre. De az Úr vezette így, hogy valóra váltsa ígéretét, amelyet az Úr a silói Achija által Jerobeámnak, Nebat fiának tett.
Királyok I. könyve|12|16|Amikor tehát egész Izrael látta, hogy a király nem hallgat rá, a nép ezt a feleletet adta a királynak: "Mi részünk van Dávidban? Nincs örökrészünk Izáj fiában! Fel, Izrael, vissza sátraidba! Aztán törődj a házaddal, Dávid!". S Izrael visszavonult sátraiba.
Királyok I. könyve|12|17|Rechabeám Izraelnek csak azon fiai fölött uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
Királyok I. könyve|12|18|Amikor Rechabeám király Adorámot, a robotfelügyelőt utánuk küldte, egész Izrael agyonkövezte. Rechabeám erre gyorsan kocsijába ült és Jeruzsálembe menekült.
Királyok I. könyve|12|19|Így szakadt el Izrael Dávid házától, mindmáig.
Királyok I. könyve|12|20|Amikor egész Izrael meghallotta, hogy Jerobeám hazatért, üzentek érte, s elhívatták az összejövetelre, aztán megtették királynak egész Izrael fölé. Dávid házát nem követte többé senki, csak Júda törzse.
Királyok I. könyve|12|21|Amikor azonban Rechabeám Jeruzsálembe ért, megparancsolta Júda egész házának és Benjamin törzsének, száznyolcvanezer válogatott harcosnak, hogy keljen föl Izrael háza ellen, és szerezze vissza a királyságot Rechabeámnak, Salamon fiának.
Királyok I. könyve|12|22|Ám az Úr így szólt Semajához, az Isten emberéhez:
Királyok I. könyve|12|23|"Beszélj Rechabeámmal, Salamon fiával, Júda királyával, valamint Júda és Benjamin egész házával és a maradék néppel.
Királyok I. könyve|12|24|Mondd meg nekik: Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok ki harcba szállni testvéreitekkel, Izrael fiaival. Mindegyitek térjen vissza otthonába, mert én intéztem így." Hallgattak az Úr parancsára és hazatértek, amint az Úr meghagyta nekik.
Királyok I. könyve|12|25|Jerobeám azonban megerősítette Szichemet Efraim hegyén, és ott székelt; aztán kivonult és Penuelt is megerősítette.