Királyok I. könyve|12|26|Jerobeám így okoskodott szívében: A királyság most biztosan visszaszáll Dávid házára.
Királyok I. könyve|12|27|Mert ha ez a nép felvonul, hogy Jeruzsálemben az Úr templomában véres áldozatot mutasson be, ennek a népnek a szíve újra visszafordul Rechabeámhoz, Júda királyához, urához, engem pedig megölnek.
Királyok I. könyve|12|28|A király meghányta-vetette a dolgot, aztán csináltatott két aranyborjút, és így szólt a néphez: "Elég legyen a Jeruzsálembe való zarándoklásból! Nézd, Izrael, itt az istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről!"
Királyok I. könyve|12|29|Aztán az egyiket felállította Bételben,
Királyok I. könyve|12|30|és a nép körmenetben vonult a másik elé egészen Dánig.
Királyok I. könyve|12|31|A magaslatokon szentélyeket épített, majd papokat választott a nép közül, olyanokat, akik nem Lévi fiai közül valók voltak.
Királyok I. könyve|12|32|Egy ünnepnapot is bevezetett, a nyolcadik hónapban, mégpedig a tizenötödik napon, a júdabeli ünnepnek megfelelően. Maga ment fel az oltárhoz. Így tett Bételben, hogy a bikáknak, amelyeket csináltatott, áldozatot mutasson be. Aztán a magaslatok papjait, akiket ő rendelt, Bételbe telepítette.
Királyok I. könyve|12|33|Fölment az oltárhoz, amelyet épített, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, amelyet maga gondolt ki; s ünnepet rendezett Izrael fiainak, és fölment az oltárhoz áldozatot bemutatni.
Királyok I. könyve|13|1|Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be.
Királyok I. könyve|13|2|S az Úr parancsára e szavakat kiáltotta oda az oltár felé: "Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Lám, fiú születik Dávid házának, Jozija lesz a neve; feláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik áldozatot mutattak be rajtad, embercsontokat fog rajtad égetni."
Királyok I. könyve|13|3|Aztán jelet is adott e szavakkal: "Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levő hamu szétszóródik."
Királyok I. könyve|13|4|Amikor a király meghallotta a vészjósló szavakat, amelyeket az Isten embere a bételi oltárra mondott, kinyújtott keze megmerevedett, nem tudta visszahúzni.
Királyok I. könyve|13|5|Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából.
Királyok I. könyve|13|6|Erre a király az Isten emberéhez fordult: "Engeszteld ki az Urat, a te Istenedet, hogy ismét vissza tudjam húzni a kezem." Az Isten embere tehát kiengesztelte az Urat, s a király vissza tudta húzni a kezét, olyan volt, mint azelőtt.
Királyok I. könyve|13|7|Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: "Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked."
Királyok I. könyve|13|8|De az Isten embere ezt válaszolta a királynak: "Még ha fele házadat nekem adod is, akkor sem megyek veled, sem ételt nem eszem, sem italt nem iszom ezen a helyen.
Királyok I. könyve|13|9|Mert az Úr szava megparancsolta: Se ételt ne egyél, se italt ne igyál, és az úton se térj vissza, amelyen jöttél."
Királyok I. könyve|13|10|Így más utat választott, s nem azon az úton ment vissza, amelyen Bételbe érkezett.
Királyok I. könyve|13|11|Élt Bételben egy öreg próféta. Fiai fölkeresték, és mind elbeszélték neki, amit az Isten embere azon a napon Bételben tett, s a szavakat is, amelyeket a királyhoz intézett.
Királyok I. könyve|13|12|Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: "Melyik úton ment el?" Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult.
Királyok I. könyve|13|13|Erre megparancsolta fiainak: "Nyergeljétek föl nekem a szamarat!" Fölnyergelték a szamarat, és ő felült rá.
Királyok I. könyve|13|14|Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebinfa alatt ült. Megszólította: "Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?" "Igen" - felelte.
Királyok I. könyve|13|15|Erre hívta: "Gyere velem haza, és egyél valamit!"
Királyok I. könyve|13|16|De az azt válaszolta: "Nem szabad sem ételt ennem, sem italt innom ezen a helyen.
Királyok I. könyve|13|17|Mert az Úr szava által parancsot kaptam: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, s azon az úton sem térhetsz vissza, amelyen érkeztél."
Királyok I. könyve|13|18|Az így felelt erre: "Magam is próféta vagyok, és egy angyal az Úr parancsára ezt mondta nekem: Hozd vissza magaddal házadba, hogy ételt és italt vegyen magához." De hazudott neki.
Királyok I. könyve|13|19|S ő visszatért vele, ételt vett magához házában és italt is ivott.
Királyok I. könyve|13|20|Míg az asztalnál ültek, történt, hogy az Úr szólt a prófétához, aki visszahozta.
Királyok I. könyve|13|21|Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: "Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked,
Királyok I. könyve|13|22|ellenkezőleg, ételt ettél és italt ittál azon a helyen, amelyről megmondták neked: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, azért holttested nem kerül atyáid sírjába."
Királyok I. könyve|13|23|Amikor befejezte az evést és ivást, a próféta fölnyergelte neki a szamarat, s ő elment.
Királyok I. könyve|13|24|Útközben azonban megtámadta egy oroszlán és megölte. Holtteste ott feküdt az úton. A szamár megállt mellette, s az oroszlán szintén megállt a holttest mellett.
Királyok I. könyve|13|25|Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet, és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott.
Királyok I. könyve|13|26|Amikor a próféta, aki félútról visszahozta, ezt meghallotta, azt mondta: "Biztosan az Isten embere, aki szembeszállt az Úr parancsával. Azért szolgáltatta ki az Úr az oroszlánnak; széttépte és megölte, az Úr hozzá intézett szava szerint."
Királyok I. könyve|13|27|Aztán megparancsolta fiainak: "Nyergeljétek föl nékem a szamarat!"
Királyok I. könyve|13|28|Amikor fölnyergelték, elment, és meg is találta a holttestet az úton - a szamár és az oroszlán ott álltak mellette. Az oroszlán sem a holttestet nem falta fel, sem a szamarat nem marcangolta szét.
Királyok I. könyve|13|29|A próféta fölemelte az Isten emberének holttestét, föltette a szamárra és visszavitte. Így az öreg próféta a városba ment, hogy elsirassa és eltemesse.
Királyok I. könyve|13|30|A saját sírjába tette a holttestet, s így siratták: "Jaj, testvérbátyám!"
Királyok I. könyve|13|31|Miután eltemette, azt mondta fiainak: "Ha meghalok, abba a sírba tegyetek, ahova az Isten emberét temettük; az ő csontjai mellett nyugodjanak csontjaim.
Királyok I. könyve|13|32|Mert azok a vészjósló szavak, amelyeket az Úr parancsára a bételi oltárra, meg Szamaria városaiban a magaslati szentélyekre mondott, biztosan be fognak teljesedni."
Királyok I. könyve|13|33|De Jerobeámot még ezek az események sem térítették vissza gonosz útjáról; újabb embereket tett meg a népből a magaslatok papjaivá. Akinek csak kedve volt hozzá, annak teli rakta a markát, és máris a magaslatok papja lett.
Királyok I. könyve|13|34|De ez Jerobeám házára bűnt, romlást hozott, emiatt elpusztult a föld színéről.
Királyok I. könyve|14|1|Ez idő tájt megbetegedett Jerobeám fia, Abija.
Királyok I. könyve|14|2|Jerobeám ezért így szólt feleségéhez: "Nosza, öltözz álruhába, ne vegyék észre, hogy Jerobeám felesége vagy, és menj el Silóba. Ott lakik Achija próféta, aki megjövendölte, hogy király leszek e nép fölött.
Királyok I. könyve|14|3|Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet, és keresd föl. Majd ő megmondja, mi lesz a fiúval."
Királyok I. könyve|14|4|Jerobeám felesége így tett. Elindult, elment Silóba és betért Achija házába. Achija már nem látott, mert szeme elgyöngült az öregségtől.
Királyok I. könyve|14|5|Az Úr azonban így szólt Achijához: "Nézd, ott jön Jerobeám felesége, hogy fia felől tudakozódjék nálad, mivel beteg. Így és így beszélj hozzá!" Amikor belépett, másnak mondta magát.
Királyok I. könyve|14|6|De alighogy meghallotta a neszt, amikor belépett az ajtón, Achija így szólt hozzá: "Gyere csak, Jerobeám felesége! De miért mondod magad másnak? Kemény üzenetet kell átadnom neked.
Királyok I. könyve|14|7|Menj, és mondd meg Jerobeámnak: Ezt üzeni az Úr: Kiválasztottalak a népből, s megtettelek népem fejedelmévé.
Királyok I. könyve|14|8|Elvettem Dávid házától a királyságot és neked adtam. De te nem lettél olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsaimat és egész szívvel követett: csak azt tette, ami kedves a szememben.
Királyok I. könyve|14|9|Te nagyobb gonoszságot vittél végbe, mint bárki előtted, fogtad magad és más isteneket csináltál, öntött bálványokat, csak azért, hogy ingerelj, nekem pedig hátat fordítottál.
Királyok I. könyve|14|10|Nézd, ezért most szerencsétlenséget hozok Jerobeám házára, kiirtom Jerobeám (házából) mind, aki férfi, akár kicsi, akár nagy egész Izraelben. Elsöpröm Jerobeám házát, ahogyan a szemetet kisöpri az ember, az utolsóig.
Királyok I. könyve|14|11|Aki Jerobeám házából a városban hal meg, felfalják a kutyák, s az, aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka. Igen, az Úr mondja ezt.
Királyok I. könyve|14|12|Indulj hát és menj haza! Mihelyt a lábad eléri a várost, a fiú meghal.
Királyok I. könyve|14|13|Egész Izrael meg fogja siratni és el is temetik. Jerobeám (házából) ő lesz az egyetlen, akit sírba tesznek, mert Jerobeám (házából) csak benne talál az Úr, Izrael Istene tetszésére valót.
Királyok I. könyve|14|14|Aztán az Úr olyan királyt tesz Izrael fölé, aki kiirtja a Jerobeámokat.
Királyok I. könyve|14|15|Az Úr megtöri Izraelt, ahogy a nád meghajol a vízben. Kitépi Izraelt ebből a szép földből, amelyet atyáinak adott. Szétszórja őket a folyón túl, mert szent fákat csináltak maguknak - ingerelték velük az Urat.
Királyok I. könyve|14|16|Kiszolgáltatja Izraelt Jerobeám bűne miatt, amelyet elkövetett, s amelybe Izraelt is belevitte."
Királyok I. könyve|14|17|Akkor Jerobeám felesége útnak indult és Tircába ment. Éppen amikor átlépte a ház küszöbét, meghalt a fiú.
Királyok I. könyve|14|18|Eltemették és egész Izrael elsiratta, ahogyan az Úr szolgája, Achija próféta által előre megmondta.
Királyok I. könyve|14|19|Jerobeám történetének többi részét, azt, hogy milyen háborút viselt, hogyan uralkodott, följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok I. könyve|14|20|Az az idő, amíg Jerobeám király volt, huszonkét esztendőt tett ki. Aztán megtért atyáihoz, és fia, Nadab lett helyette a király.
Királyok I. könyve|14|21|Rechabeám, Salamon fia, Júdának volt a királya. Negyvenegy éves volt Rechabeám, amikor király lett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr Izrael összes törzse közül kiválasztott nevének hajlékául. Anyját Naamának hívták és ammonita nő volt.
Királyok I. könyve|14|22|Olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és ezzel még jobban fölkeltette haragját, mint bárki atyái közül, elkövetett bűneivel.
Királyok I. könyve|14|23|Mert ők is emeltek magaslati szentélyeket, kőoszlopokat és szent fákat minden kiemelkedő dombra meg minden zöldellő fa alá.
Királyok I. könyve|14|24|Sőt még kéjelgést űző férfiak is voltak az országban. Igen, minden gyalázatos tettét utánozták a pogányoknak, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
Királyok I. könyve|14|25|Rechabeám királyságának 5. évében történt, hogy Sisák, Egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen.
Királyok I. könyve|14|26|Elvitte a kincseket az Úr templomából, s ugyanígy a királyi palota kincseit is elvitte, s egyáltalán, mindent elvitt. Az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon veretett.
Királyok I. könyve|14|27|Rechabeám király bronzpajzsokat csináltatott a helyükbe, és a testőrök kapitányaira bízta őket, akik a királyi palota kapuit őrizték.
Királyok I. könyve|14|28|Amikor a király az Úr templomába ment, a testőrök utána vitték, aztán vissza is hozták a testőrök őrhelyére.
Királyok I. könyve|14|29|Rechabeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
Királyok I. könyve|14|30|Rechabeám és Jerobeám állandóan hadakoztak egymással.
Királyok I. könyve|14|31|Aztán Rechabeám megtért atyáihoz. Dávid városában temették el. Helyette fia, Abijam lett a király.
Királyok I. könyve|15|1|Nebat fiának, Jerobeám királynak 18. esztendejében Abijam lett a király.
Királyok I. könyve|15|2|Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Maachának hívták és Absalomnak volt az egyik lánya.
Királyok I. könyve|15|3|Ő is utánozta apja bűneit, amelyeket az előtte elkövetett, szíve nem volt maradéktalanul az Úré, mint őséé, Dávidé.
Királyok I. könyve|15|4|De Dávidra való tekintettel az Úr, az ő Istene meghagyott egy mécsest Jeruzsálemben: fiakat támasztott utána és nem pusztította el Jeruzsálemet,
Királyok I. könyve|15|5|mivel Dávid azt tette, ami kedves az Úr szemében: egész életében nem tért el attól, amit parancsolt neki.
Királyok I. könyve|15|6|Aztán megtért atyáihoz Abijam. Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király.
Királyok I. könyve|15|7|Izrael királyának, Jerobeámnak 20. esztendejében Aza lett Júda királya;
Királyok I. könyve|15|8|negyvenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Nagyanyját Maachának hívták, Absalom lánya volt.
Királyok I. könyve|15|9|Aza azt tette, ami helyénvaló az Úr szemében, mint őse, Dávid.
Királyok I. könyve|15|10|Kipusztította a kéjelgőket az országból, s minden bálványt ledöntött, amit atyái emeltettek.
Királyok I. könyve|15|11|Még nagyanyjától, Maachától is megvonta a legfőbb úrnői méltóságot, mivel bálványt emelt Aserának. Aza ledöntötte a bálványt és a Kidron völgyében elégette.
Királyok I. könyve|15|12|Hanem a magaslati helyeket nem szüntették meg. Mégis, Aza szíve maradéktalanul az Úré volt, egész életében.
Királyok I. könyve|15|13|Az Úr templomába vitette atyja s a maga fogadalmi ajándékait - ezüstöt, aranyat, edényeket.
Királyok I. könyve|15|14|Aza és Izrael királya, Bása háborúztak egymással, amíg csak éltek.
Királyok I. könyve|15|15|Izrael királya, Bása hadba vonult Júda ellen, majd megerősítette Rámát, hogy Júda királyának, Azának elvágja a ki- és bemenetelt.
Királyok I. könyve|15|16|Erre fogta az összes ezüstöt és aranyat, ami még volt az Úr templomának kincseskamrájában s ugyanígy a királyi palota kincseit is, és odaadta szolgáinak. Aztán elküldte Aza király őket Benhadadhoz, Tabrimonnak a fiához, aki maga Arám királyának, Hezjonnak volt a fia és Damaszkuszban uralkodott, és ezt üzente neki:
Királyok I. könyve|15|17|"Legyen köztem és közted szövetség, (amint) atyám és atyád között! Itt küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Nos hát, bontsd fel szövetségedet Básával, Izrael királyával, hogy elvonuljon!"
Királyok I. könyve|15|18|Benhadad hallgatott Aza királyra: serege vezéreit Izrael városai ellen küldte és meghódította Ijont, Dánt, Abel Bet-Maachát és egész Kinnerotot, valamint Naftali egész földjét.
Királyok I. könyve|15|19|Amikor Bása ennek hírét vette, felhagyott Ráma megerősítésével és visszavonult Tircába.
Királyok I. könyve|15|20|Aza király odaparancsolta egész Júdát, kivétel nélkül. Mind elhordták a köveket és a fát, amivel Bása megerősítette Rámát, aztán Aza király megerősítette vele Gebát Benjaminban és Micpát.
Királyok I. könyve|15|21|Aza történetének többi részét, győzelmeit és amiket csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Öreg korában betegeskedett a lábával.
Királyok I. könyve|15|22|Aztán megtért atyáihoz Aza; atyái mellé temették, ősének, Dávidnak városában. Fia, Jehosafát lett helyette a király.
Királyok I. könyve|15|23|Jerobeám fia, Nadab Azának, Júda királyának 2. évében lett király Izrael fölött; két évig uralkodott Izraelben.
Királyok I. könyve|15|24|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében és atyja nyomdokaiba lépett a bűn útján, ahova az Izraelt vezette.
Királyok I. könyve|15|25|Isszachár házából Bása, Achijának a fia összeesküvést szőtt ellene. Le is győzte Bása Gibbetonnál, amely a filiszteusoké volt, míg Nadab és egész Izrael Gibbetont tartotta megszállva.
Királyok I. könyve|15|26|Bása így megölte Azának, Júda királyának 3. esztendejében, s helyette ő lett a király.
Királyok I. könyve|15|27|Amikor királlyá lett, Jerobeám egész házát kiirtotta, nem hagyott Jerobeám (házából) senkit élve, mind kipusztította az Úr szavai szerint,
Királyok I. könyve|15|28|amelyeket szolgája, a silói Achija által hallatott Jerobeám bűnei miatt, amelyeket elkövetett, s amelyekbe Izraelt is belevitte, haragra ingerelve az Urat, Izrael Istenét.
Királyok I. könyve|15|29|Nadab történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Izrael királyainak könyvében.
Királyok I. könyve|15|30|Bása uralma Izraelben (909-889)
Királyok I. könyve|15|31|Azának, Júda királyának 3. esztendejében Achija fia, Bása lett Izrael királya Tircában huszonnégy esztendőre.
Királyok I. könyve|15|32|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mert Jerobeám nyomába lépett, a bűn útjára, ahová az Izraelt is vezette.
Királyok I. könyve|16|1|Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte Bása ellen Hanani fiához, Jehuhoz:
Királyok I. könyve|16|2|"Fölemeltelek a porból és népem, Izrael fejedelmévé tettelek. Te mégis Jerobeám útjára léptél, bűnbe vitted népemet, Izraelt, úgyhogy vétkeivel haragra ingerelt,
Királyok I. könyve|16|3|ezért elsöpröm Bását egész házával egyetemben, s úgy bánok házaddal, amint Jerobeámnak, Nebat fiának házával.
Királyok I. könyve|16|4|Aki Bása (házából) a városban hal meg, azt felfalják a kutyák, az pedig, aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka."
Királyok I. könyve|16|5|Bása történetének többi részét, tetteit és győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok I. könyve|16|6|Bása megtért atyáihoz. Tircában temették el, s fia, Ela lett helyette a király.
Királyok I. könyve|16|7|Nem pusztán amiatt hallatta szavát Bása ellen az Úr, Hanani fia, Jehu próféta által, mivel azt tette, ami nem tetsző az Úr szemében: keze alkotásával haragra ingerelte, s így Jerobeám háza példáját követte, hanem azért is, mert kiirtotta annak házát.
Királyok I. könyve|16|8|Ela, Bása fia, Azának, Júda királyának 26. esztendejében lett Izrael királya, Tircában, két évre.
Királyok I. könyve|16|9|De szolgája, Zimri, a harci szekerek felének parancsnoka összeesküvést szőtt ellene. Míg Ela Tircában a palota udvarmesterének, Arcának a házában dáridózott,
Királyok I. könyve|16|10|Zimri behatolt és agyonütötte Azának, Júda királyának 27. esztendejében, majd ő lett helyette a király.
Királyok I. könyve|16|11|Mihelyt király lett és elfoglalta a trónt, Bása egész házát kiirtotta: egyet sem hagyott élve, aki férfi, de még rokonai és barátai közül sem.
Királyok I. könyve|16|12|Így Zimri Bása egész házát kipusztította, az Úr szava szerint, amit Jehu próféta által hallatott,
Királyok I. könyve|16|13|Bása bűnei miatt és fiának, Elának vétkeiért, amelyeket maga követett el s amelyekbe Izraelt is belevitte, amikor mihaszna bálványokkal haragra ingerelték az Urat, Izrael Istenét.
Királyok I. könyve|16|14|Ela történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok I. könyve|16|15|Júda királyának, Azának 27. esztendejében Zimri lett a király Tircában, de csak hét napra. A nép éppen hadba vonult Gibbeton ellen, amely a filiszteusoké volt.
Királyok I. könyve|16|16|Mihelyt a nép a csatatéren hírét vette: "Zimri összeesküvést szőtt és leütötte a királyt", egész Izrael még aznap Omrit, a sereg parancsnokát tette meg Izrael királyának.
Királyok I. könyve|16|17|Omri, és vele egész Izrael elvonult Gibbeton alól és körülzárta Tircát.
Királyok I. könyve|16|18|Amikor Zimri látta, hogy a várost bevették, a királyi palota erődjébe húzódott és fölgyújtotta magára a királyi palotát.
Királyok I. könyve|16|19|Így pusztult el bűnei miatt, azért, mert azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, s Jerobeám nyomába lépett, a bűnnek útjára, és Izraelt is bűnbe vitte.
Királyok I. könyve|16|20|Zimri történetének többi részét és az összeesküvést, amelyet szőtt, följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok I. könyve|16|21|Akkoriban Izrael népe két pártra szakadt. A nép egyik fele Ginát fia, Tibni oldalára állt, őt akarta királlyá tenni.
Királyok I. könyve|16|22|A másik fele ellenben Omri oldalára. Az Omri pártján álló nép győzött a Ginát fia, Tibni pártján álló nép fölött. Tibni meghalt, és Omri lett a király.
Királyok I. könyve|16|23|Júda királyának, Azának 31. esztendejében Omri lett a király Izraelben, tizenkét évre. Hat esztendeig uralkodott Tircában.
Királyok I. könyve|16|24|Aztán két ezüst talentumon megvett Szemertől egy dombot. Megerősítette a dombot, majd a várost, amelyet épített, Szemernek, a domb tulajdonosának nevéről elnevezte Szamariának.
Királyok I. könyve|16|25|Omri azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rosszabb volt, mint elődei.
Királyok I. könyve|16|26|Egészen Nebat fia, Jerobeám nyomába lépett, a bűn útjára, ahova az Izraelt vezette, amikor is mihaszna bálványaikkal ingerelték az Urat, Izrael Istenét.
Királyok I. könyve|16|27|Omri történetének többi részét, amit végbevitt és elért, s győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok I. könyve|16|28|Aztán megtért atyáihoz Omri. Szamariában temették el. Fia, Acháb lett a király.
Királyok I. könyve|16|29|Omri fia, Acháb, Júda királyának, Azának 38. esztendejében lett király Izraelben. Omri fia, Acháb huszonkét évig uralkodott Izrael fölött, Szamariában.
Királyok I. könyve|16|30|S Acháb, Omri fia azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, még sokkal inkább, mint elődei.
Királyok I. könyve|16|31|Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bűn útján, hanem még a szidoniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baalnak szolgálni, őt imádni.
Királyok I. könyve|16|32|Baal templomában, amelyet Szamariában épített, oltárt emelt Baalnak.
Királyok I. könyve|16|33|Visszaállította a szent fákat, sőt hogy ingerelje az Urat, Izrael Istenét, még több gonoszságot művelt, mint Izrael összes többi királya, aki előtte volt.
Királyok I. könyve|16|34|Az ő idejében a bételi Hiel fölépítette újra Jerikót. Elsőszülötte, Abirám árán vetette meg alapjait, s legkisebb fia, Segub árán csinált rá kapukat, az Úr szava szerint, amelyet Nun fia, Józsue által hallatott.
Királyok I. könyve|17|1|A gileádi Tisbéből való Illés, a tisbei így szólt Achábhoz: "Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én szavamra."
Királyok I. könyve|17|2|Azt mondta neki az Úr:
Királyok I. könyve|17|3|"Menj el innen, vedd utadat kelet felé és rejtőzz el a Kerit-pataknál, amely a Jordántól keletre folyik.
Királyok I. könyve|17|4|Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad."
Királyok I. könyve|17|5|Tehát elment, és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment, és a Kerit-pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik.
Királyok I. könyve|17|6|S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott.
Királyok I. könyve|17|7|Egy bizonyos idő elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban.
Királyok I. könyve|17|8|Akkor az Úr így szólt hozzá:
Királyok I. könyve|17|9|"Kelj útra, és menj el a Szidonhoz tartozó Careftába és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad."
Királyok I. könyve|17|10|Erre útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony - rőzsét szedegetett. Megszólította és azt mondta neki: "Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!"
Királyok I. könyve|17|11|Amikor elment hozni, utána szólt: "Hozz egy harapás kenyeret is!"
Királyok I. könyve|17|12|Azt felelte: "Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk."
Királyok I. könyve|17|13|Illés azonban így válaszolt neki. "Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál; csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts.
Királyok I. könyve|17|14|Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre."
Királyok I. könyve|17|15|Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is.
Királyok I. könyve|17|16|A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott.
Királyok I. könyve|17|17|Ezek után az események után történt, hogy az asszony fia, akié a ház volt, megbetegedett. Betegsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy nem maradt benne élet.
Királyok I. könyve|17|18|Akkor így szólt Illéshez (az asszony): "Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékezetembe idézd vétkeimet és megöld a fiamat?"
Királyok I. könyve|17|19|Ő azt felelte neki: "Add ide a fiadat!" Elvette öléből és fölvitte a fenti szobába, ahol lakott és lefektette ágyára.
Királyok I. könyve|17|20|Aztán az Úrhoz fordult: "Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?"
Királyok I. könyve|17|21|Majd háromszor a fiúra borult és segítségül hívta az Urat: "Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!"
Királyok I. könyve|17|22|S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt.
Királyok I. könyve|17|23|Akkor Illés fogta a fiút, levitte a fenti szobából a házba, átadta anyjának és azt mondta: "Nézd, él a fiad!"
Királyok I. könyve|17|24|Az asszony erre így szólt Illéshez: "Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, s hogy az Úr szava igazság ajkadon."
Királyok I. könyve|18|1|Hosszú idő elteltével, a harmadik esztendőben történt, hogy az Úr szólt Illéshez: "Menj, s jelenj meg Acháb színe előtt, mert esőt hullatok a földre."
Királyok I. könyve|18|2|Illés tehát elment és megjelent Acháb színe előtt. Az éhínség egyre nyomasztóbbá vált Szamariában.
Királyok I. könyve|18|3|Acháb ezért hívatta udvarmesterét, Obadjahut. Obadjahu buzgó követője volt az Úrnak.
Királyok I. könyve|18|4|Amikor Izebel azon fáradozott, hogy kiirtsa az Úr prófétáit, Obadjahu oltalmába vett száz prófétát, elrejtette őket, ötvenével egy-egy barlangban, és étellel, itallal is ellátta őket.
Királyok I. könyve|18|5|Acháb így szólt Obadjahuhoz: "Gyere, keressünk fel minden forrást és patakot az országban, hátha találunk füvet és megmenthetjük a lovakat és öszvéreket; nem hagyhatunk az állatok közül egyet sem elpusztulni."
Királyok I. könyve|18|6|Felosztották hát egymás közt az országot s bejárták, Acháb ment az egyik úton, Obadjahu a másikon.
Királyok I. könyve|18|7|Amint Obadjahu rótta az utat, egyszer csak szembetalálkozott Illéssel. Mihelyt fölismerte, arcra borult előtte és megszólította: "Te vagy az, uram, Illés?"
Királyok I. könyve|18|8|Azt felelte neki: "Én vagyok. Menj, s jelentsd Achábnak: itt van Illés."
Királyok I. könyve|18|9|De ő így válaszolt: "Mit vétettem, hogy Acháb kezére akarod adni szolgádat, hogy megöljön?
Királyok I. könyve|18|10|Amint igaz, hogy az Úr, a te Istened él: nincs nép és nincs ország, ahova uram el ne küldött volna a keresésedre. S amikor azt felelték neki: nincs itt, megeskette a népet meg az országot, hogy csakugyan nem találtak.
Királyok I. könyve|18|11|S most azt mondod: Menj, jelentsd uradnak, hogy itt van Illés.
Királyok I. könyve|18|12|Ha most elmegyek, téged meg az Úr lelke elvisz valami ismeretlen helyre, közben én oda megyek Achábhoz jelentést tenni, s téged nem találnak, hát akkor megöl. Azonkívül szolgád az Úr követője ifjúkora óta.
Királyok I. könyve|18|13|Vagy nem mondták el uramnak, mit tettem, amikor Izebel meg akarta ölni az Úr prófétáit? Mint rejtettem el százat az Úr prófétái közül, ötvenével egy-egy barlangban, meg hogy étellel és itallal is elláttam őket?
Királyok I. könyve|18|14|Mégis azt mondod: Menj, és jelentsd uradnak, hogy itt van Illés. Hát akkor megöl!"
Királyok I. könyve|18|15|Illés azt felelte: "Amint igaz, hogy él a Seregek Ura, akinek szolgálatában állok: még ma megjelenek a színe előtt."
Királyok I. könyve|18|16|Obadjahu tehát elment Achábhoz és jelentette a dolgot. Acháb erre elindult Illés felé.
Királyok I. könyve|18|17|Amikor Acháb megpillantotta Illést, azt kérdezte: "Te vagy az, Izrael megrontója?"
Királyok I. könyve|18|18|De ő így felelt: "Nem én sodortam pusztulásba Izraelt, hanem te és atyádnak háza, amikor elhagytátok az Urat és amikor Baalhoz szegődtél.
Királyok I. könyve|18|19|Most azonban küldj el, s hívd nekem össze egész Izraelt Kármel hegyén, aztán Baal négyszázötven prófétáját is, akik Izebel asztaláról esznek!"
Királyok I. könyve|18|20|Acháb tehát sorra üzent Izrael fiainak és összehívta a prófétákat is Kármel hegyén.
Királyok I. könyve|18|21|Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: "Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!" A nép nem válaszolt egyetlen szót sem.
Királyok I. könyve|18|22|Akkor Illés így szólt a néphez: "Az Úr prófétái közül egyedül én maradtam meg, Baalnak azonban négyszázötven prófétája van.
Királyok I. könyve|18|23|Adjatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, aztán vágják darabokra és tegyék a máglyára, de tüzet ne gyújtsanak. Én majd előkészítem a másik bikát, de tüzet én sem gyújtok.
Királyok I. könyve|18|24|Akkor hívják segítségül a ti istenetek nevét, én meg majd segítségül hívom az Úr nevét! Az az Isten, aki tűzzel válaszol, az legyen az Isten!" Az egész nép azt felelte rá: "Rendben van!"
Királyok I. könyve|18|25|Illés tehát így szólt Baal prófétáihoz: "Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát! Ti vagytok többségben. Aztán hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet nem szabad gyújtanotok!"
Királyok I. könyve|18|26|Fogták hát az egyik bikát, előkészítették, és reggeltől délig szólítgatták Baal nevét, ezekkel a szavakkal: "Baal, hallgass meg!" De semmi hang sem hallatszott, nem adott senki feleletet. Közben ott ugrabugráltak oltáruk körül, amit csináltak.
Királyok I. könyve|18|27|Délben Illés így csúfolta őket: "Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van vagy éppen elaludt, és föl kell ébreszteni."
Királyok I. könyve|18|28|Erre egyre emeltebb hangon szólították, és szokásukat követve karddal és lándzsával addig vagdosták magukat, míg ki nem buggyant a vérük.
Királyok I. könyve|18|29|Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, míg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának az ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak.
Királyok I. könyve|18|30|Akkor Illés így szólt a néphez: "Lépjetek elém!" Az egész nép eléje lépett. Ezután helyreállította az Úr oltárát, amelyet leromboltak.
Királyok I. könyve|18|31|Mégpedig úgy, hogy fogott tizenkét szikladarabot Jákob tizenkét fia törzsének megfelelően, akinek az Úr azt mondta: "Izrael legyen a neved!";
Királyok I. könyve|18|32|és oltárt épített a szikladarabokból az Úr nevének. Az oltárt körülvette árokkal, akkorával, amekkora két mérő gabonának elegendő.
Királyok I. könyve|18|33|Aztán máglyát rakott, feldarabolta a bikát, rátette a máglyára és azt mondta:
Királyok I. könyve|18|34|"Töltsetek meg négy korsót vízzel és öntsétek rá az égőáldozatra meg a máglyára." Megtették. Erre így szólt: "Ismételjétek meg!" Megismételték. Akkor azt mondta: "Harmadszor is tegyétek meg!" Harmadszor is megtették,
Királyok I. könyve|18|35|úgyhogy víz folyt az oltár körül. Az árkokat is megtöltötte vízzel.
Királyok I. könyve|18|36|Amikor aztán elérkezett az esti ételáldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta előlépett és felkiáltott: "Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nyilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok, s ezeket mind a te szavadra teszem!
Királyok I. könyve|18|37|Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr vagy az Isten, te téríted meg a szívét."
Királyok I. könyve|18|38|Erre tűz hullott az Úrtól, megemésztette az égőáldozatot és a máglyát, még az árokban levő vizet is elnyelte.
Királyok I. könyve|18|39|Ennek láttára az egész nép arcra borult, és így szólt: "Az Úr az Isten, az Úr az Isten!"
Királyok I. könyve|18|40|Illés erre meghagyta nekik: "Ragadjátok meg Baal prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!" Megragadták, s Illés levitte őket a Kison-patakhoz, s ott megölette őket.
Királyok I. könyve|18|41|Akkor így szólt Illés Achábhoz: "Menj fel, egyél és igyál! Figyelj csak, már hallatszik az eső nesze!"
Királyok I. könyve|18|42|Acháb fölment, evett és ivott, Illés meg fölment a Kármel csúcsára, leborult a földre, a térde közé rejtette arcát.
Királyok I. könyve|18|43|Aztán így szólt szolgájához: "Menj fel, és nézz a tenger felé!" Fölment, körülnézett, aztán jelentette: "Nincs ott semmi." Erre azt mondta: "Menj vissza, hétszer egymás után!"
Királyok I. könyve|18|44|A hetedik alkalommal jelentette: "Nézd, felhő ereszkedik alá nyugaton, akkorácska, mint az ember tenyere." Így felelt neki: "Menj és jelentsd Achábnak: Fogass be és eredj le, különben utolér az eső!"
Királyok I. könyve|18|45|Nemsokára elsötétedett az ég a viharfellegektől, és hatalmas záporeső esett. Acháb szekérre ült és Jiszreelbe sietett. Az Úr keze azonban Illés fölött volt.
Királyok I. könyve|18|46|Felövezte derekát és Acháb előtt haladt egészen a Jiszreelbe vivő útig.
Királyok I. könyve|19|1|Acháb mind elbeszélte Izebelnek, amit Illés végbevitt, az egész történetét annak, ahogyan sorra megölette a prófétákat.
Királyok I. könyve|19|2|Erre Izebel hírvivőt küldött Illéshez: Ezt üzente neki: "Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez!"
Királyok I. könyve|19|3|Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját,
Királyok I. könyve|19|4|maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: "Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál."
Királyok I. könyve|19|5|Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: "Kelj föl és egyél!"
Királyok I. könyve|19|6|Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt.
Királyok I. könyve|19|7|Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: "Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út."
Királyok I. könyve|19|8|Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.
Királyok I. könyve|19|9|Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: "Mit csinálsz itt, Illés?"
Királyok I. könyve|19|10|Azt válaszolta: "Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek."
Királyok I. könyve|19|11|Az Úr erre azt mondta: "Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!" S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben.
Királyok I. könyve|19|12|A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte.
Királyok I. könyve|19|13|Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: "Mit csinálsz itt, Illés?"
Királyok I. könyve|19|14|Azt felelte: "Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek."
Királyok I. könyve|19|15|Az Úr azonban azt mondta neki: "Menj, fordulj vissza és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám királyává,
Királyok I. könyve|19|16|Jehut pedig, Nimsi fiát, Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát fiát, Abel-Melochából kend fel magad helyett prófétává.
Királyok I. könyve|19|17|Aztán ez történik: Aki Hazael kardjától megmenekül, azt megöli Jehu. És aki Jehu kardjától megmenekül, azt megöli Elizeus.
Királyok I. könyve|19|18|De hétezret életben hagyok Izraelben: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem illette csókkal."
Királyok I. könyve|19|19|Amikor onnét elment, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és rávetette köntösét.
Királyok I. könyve|19|20|Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt és így szólt: "Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek." Azt mondta neki: "Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?"
Királyok I. könyve|19|21|Azzal (Elizeus) elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva megsütötte az ökröket és odaadta az embereknek, egyék meg őket. Aztán elindult, Illés nyomába szegődött és a szolgája lett.
Királyok I. könyve|20|1|Arám királya, Benhadad összegyűjtötte egész seregét - harminckét király volt vele szövetségben, lóval, harci szekérrel fölszerelve -, felvonult, körülzárta Szamariát, és ostrom alá fogta.
Királyok I. könyve|20|2|Aztán követeket küldött Achábhoz, Izrael királyához,
Királyok I. könyve|20|3|hogy jelentsék neki: "Ezt üzeni Benhadad: Ezüstöd, aranyad az enyém; asszonyaidat és gyermekeidet megtarthatod."
Királyok I. könyve|20|4|Izrael királya ezt a választ adta: "Amint mondod, uram és királyom, a tied vagyok, s mindenem, amim csak van."
Királyok I. könyve|20|5|De a követek visszatértek és jelentették: "Ezt üzeni Benhadad: Add ide ezüstöd, aranyod, asszonyaid és gyermekeid.
Királyok I. könyve|20|6|Igen, holnap ez idő tájt elküldöm embereimet, kutassák át a palotádat és szolgáid házát, s ami megtetszik nekik, fogják és hozzák el."
Királyok I. könyve|20|7|Erre Izrael királya összehívta az ország véneit és így szólt: "Most aztán világosan láthatjátok, hogy gonosz szándék vezeti, mert hisz elküldött asszonyaimért és gyermekeimért is, jóllehet nem tagadtam meg tőle ezüstömet és aranyomat."
Királyok I. könyve|20|8|A vének is, a nép is mind azt felelte neki: "Ezt nem engedheted, ebbe nem egyezhetsz bele."
Királyok I. könyve|20|9|Ezt a választ adta hát Benhadad követeinek: "Jelentsétek uramnak, a királynak: amit először kívántál szolgádtól, azt mind megteszem, de ennek a követelésnek nem tehetek eleget." A követek elmentek és jelentették.
Királyok I. könyve|20|10|Benhadad erre ezt az üzenetet küldte: "Az istenek ezt tegyék velem, s ráadásul még azt is, ha Szamaria romjaiból a nyomomban haladó egész hadinépnek jut egy marékra való."
Királyok I. könyve|20|11|Izrael királya azonban így felelt neki: "Azt mondja a közmondás: Aki felölti övét, ne büszkélkedjék, mintha már letenné."
Királyok I. könyve|20|12|Amikor (Benhadad) ezt meghallotta - épp dőzsölt a királyokkal a lombsátrakban -, kiadta embereinek a parancsot: "Az állásaitokba!" És felsorakoztak, hogy rohamot indítsanak a város ellen.
Királyok I. könyve|20|13|Egyszer csak próféta járult Izrael királya, Acháb elé, és azt mondta: "Ezt mondja az Úr: Látod ezt a hatalmas sereget? Nos, még ma kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok."
Királyok I. könyve|20|14|Acháb megkérdezte: "Ki által?" Azt felelte: "Azt mondja az Úr: a helytartók legényei által!" (Acháb tovább) kérdezte: "Ki kezdje meg a harcot?" Azt mondta: "Te."
Királyok I. könyve|20|15|(Acháb) tehát számba vette a helytartók legényeit - kétszázharmincketten voltak. Aztán számba vette az egész hadinépet, Izrael fiait mind, hétezer férfit.
Királyok I. könyve|20|16|Déltájban kivonultak. Benhadad a részegségig leitta magát a lombsátrakban, ő és a harminckét király, a szövetségesei.
Királyok I. könyve|20|17|Először tehát a helytartók legényei vonultak ki. Benhadadnak jelentették hírszerzői: "Szamariából emberek vonulnak ki."
Királyok I. könyve|20|18|Azt mondta: "Ha békés szándékkal vonulnak ki, fogjátok el élve őket; s ha harcba szállni vonulnak ki, (akkor is) élve fogjátok el őket!"
Királyok I. könyve|20|19|De amikor kivonultak, mármint a helytartók legényei és a nyomukban haladó sereg,
Királyok I. könyve|20|20|egyik is, másik is legyőzte a maga ellenségét: Arám menekült, Izrael fiai meg üldözőbe vették őket. Benhadad, Arám királya azonban elmenekült egy hátaslovon.
Királyok I. könyve|20|21|Végül Izrael királya is kivonult, zsákmányul ejtette a lovakat és szekereket, és súlyos csapást mért Arámra.
Királyok I. könyve|20|22|A próféta Izrael királya elé lépett és azt mondta neki: "Menj, fegyverkezz föl és fontold meg jól, mi a teendőd, mert egy esztendő elteltével Arám királya (újra) felvonul ellened."
Királyok I. könyve|20|23|Arám királyához pedig így szóltak szolgái: "Istenük hegynek Istene, azért győztek le bennünket. Ha sík területen harcolunk, mi győzzük le őket.
Királyok I. könyve|20|24|Tedd hát a következőt: Távolítsd el a királyokat székhelyükről és tégy helytartókat a helyükre.
Királyok I. könyve|20|25|Magad pedig gyűjts egy ugyanolyan erős sereget, mint amilyen elveszett sereged volt, meg ugyanolyan lovakat és ugyanolyan harci szekereket is, mint amilyenek a régiek voltak. Aztán majd sík területen szállunk velük harcba és legyőzzük őket." Hallgatott a tanácsukra, s úgy is tett.
Királyok I. könyve|20|26|Mihelyt eltelt az esztendő, Benhadad számba vette Arámot és Afek ellen vonult, hogy harcba szálljon Izraellel.
Királyok I. könyve|20|27|Izrael fiait is számba vették és ők is felvonultak. Izrael fiai velük szemben ütöttek tábort, mint két kis kecskenyáj, míg az arámok az egész földet ellepték.
Királyok I. könyve|20|28|Akkor előlépett Isten egy embere és azt mondta Izrael királyának: "Ezt mondja az Úr: Mivel Arám azt állítja, hogy az Úr hegynek Istene, nem síkságnak Istene, azért ezt az egész töméntelen sereget a kezedbe adom, hogy megtudd: az Úr vagyok."
Királyok I. könyve|20|29|Hét napig táboroztak egymással szemben. A hetedik nap megkezdődött a csata, és Izrael fiai legyőzték Arámot, százezer gyalogost egyetlen nap alatt.
Királyok I. könyve|20|30|Amikor az életben maradtak Afek városába menekültek, a város falai ráomlottak az életben maradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba futott, és egyik helységből a másikba menekült.
Királyok I. könyve|20|31|Szolgái ezért így szóltak hozzá: "Nézd, úgy hallottuk, hogy Izrael házának királyai könyörületes királyok. Ezért kössünk zsákot a derekunkra, és kötelet a fejünkre, aztán menjünk el Izrael királyához. Talán meghagyja életedet."
Királyok I. könyve|20|32|Tehát zsákot kötöttek a derekukra és kötelet a fejükre, aztán Izrael királya elé járultak és azt mondták: "Szolgád, Benhadad üzeni: Hagyj életben!" Azt felelte: "Hát él még? Hiszen testvérem!"
Királyok I. könyve|20|33|Az emberek ezt jó jelnek vették és nyomban folytatták, így beszélvén: "Csakugyan, Benhadad testvéred?" Így válaszolt: "Menjetek, hozzátok ide!" Amikor Benhadad megérkezett, fölvette kocsijába.
Királyok I. könyve|20|34|(Benhadad) erre azt mondta neki: "Visszaadom neked a városokat, amelyeket apám elvett apádtól. Boltokat is nyithatsz Damaszkuszban, ahogy apám nyitott Szamariában. Engem azonban e szerint az egyezmény szerint engedj szabadon." Így egyezséget kötött vele és szabadon engedte.
Királyok I. könyve|20|35|Az egyik prófétatanítvány az Úr parancsára így szólt társához: "Verj meg!" Az nem akarta megverni.
Királyok I. könyve|20|36|Erre azt mondta neki: "Mivel nem hallgattál az Úr szavára, lám, széttép az oroszlán, mihelyt elmégy innét." És mihelyt elment, megtámadta egy oroszlán és megölte.
Királyok I. könyve|20|37|Most egy másikhoz fordult és így szólt: "Verj meg!" Az véresre verte.
Királyok I. könyve|20|38|Erre a próféta elment és útját állta a királynak, de előbb kötést tett a szemére, hogy ne lehessen fölismerni.
Királyok I. könyve|20|39|Amikor arra ment a király, megszólította a királyt és azt mondta: "Szolgád kivonult harcolni. Egyszer csak odalépett hozzám egy férfi és odahozott nekem egy embert, mondván: Őrizd ezt az embert! Ha meghal, életeddel felelsz életéért, vagy fizetsz egy ezüst talentumot.
Királyok I. könyve|20|40|De míg szolgád ide-oda ment tenni-venni, egyszeriben eltűnt." Izrael királya ezt mondta neki: "Magad mondtad ki ítéletedet."
Királyok I. könyve|20|41|Erre gyorsan letépte szeméről a kötést, és Izrael királya fölismerte benne az egyik prófétát.
Királyok I. könyve|20|42|Az ezt mondta neki: "Azt mondja az Úr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, aki átkom alá esett, életeddel felelsz életéért és népeddel népéért."
Királyok I. könyve|20|43|Izrael királya felindulva, haraggal tért haza, s érkezett meg Szamariába.
Királyok I. könyve|21|1|Ezek után az események után történt: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett.
Királyok I. könyve|21|2|Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: "Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben."
Királyok I. könyve|21|3|Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: "Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!"
Királyok I. könyve|21|4|Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: "Nem engedem át neked atyáim örökségét!" Leheveredett, befordult, és nem evett semmit.
Királyok I. könyve|21|5|Odament hozzá a felesége, Izebel és megkérdezte: "Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy és nem eszel semmit?"
Királyok I. könyve|21|6|"Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal - felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szőlőskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!"
Királyok I. könyve|21|7|Felesége, Izebel erre azt mondta neki: "Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét."
Királyok I. könyve|21|8|Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő pecsétjével és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek.
Királyok I. könyve|21|9|Ezt írta a levelekben: "Hirdessetek böjtöt és Nabotot ültessétek az asztalfőre, az emberek közé.
Királyok I. könyve|21|10|Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!"
Királyok I. könyve|21|11|S városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt.
Királyok I. könyve|21|12|Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé.
Királyok I. könyve|21|13|Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: "Nabot káromolta Istent és a királyt." Erre kivezették a város elé és agyonkövezték.
Királyok I. könyve|21|14|Majd jelentették Izebelnek: "Nabotot megköveztük, halott."
Királyok I. könyve|21|15|Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: "Nos, vedd birtokba Nabot szőlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott."
Királyok I. könyve|21|16|Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe és birtokba vette.
Királyok I. könyve|21|17|Az Úr hallatta szavát és azt mondta a tisbei Illésnek:
Királyok I. könyve|21|18|"Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye.
Királyok I. könyve|21|19|És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál és most még az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!"
Királyok I. könyve|21|20|Acháb azt mondta: "Hát rám találtál, ellenségem?" "Rád találtam" - felelte. "Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében.
Királyok I. könyve|21|21|Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb (házából) mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben.
Királyok I. könyve|21|22|Úgy bánok házaddal, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házával bántam; vagy Achija fiának, Básának a házával, haragomban, amit fölkeltettél bennem, s mert bűnbe vitted Izraelt.
Királyok I. könyve|21|23|[Izebelre pedig ezt mondja az Úr: A kutyák falják fel Izebelt Jiszreel mezején.]
Királyok I. könyve|21|24|Aki Acháb (házából) a városban hal meg, felfalják a kutyák, s aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka."
Királyok I. könyve|21|25|Valóban, nem volt ember, aki arra vetemedett volna, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében, csak Acháb, mivel felesége, Izebel tévútra vitte.
Királyok I. könyve|21|26|Egészen gyalázatos dolgot művelt, amikor a bálványokhoz szegődött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elűzött Izrael elől.
Királyok I. könyve|21|27|Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött mezítelen testére és böjtölt. Aludni is vezeklőruhában tért és kedvetlenül járt-kelt.
Királyok I. könyve|21|28|Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez:
Királyok I. könyve|21|29|"Látod, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivel megalázkodott előttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással."
Királyok I. könyve|22|1|Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között.
Királyok I. könyve|22|2|A harmadik esztendőben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához.
Királyok I. könyve|22|3|Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: "Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezéből."
Királyok I. könyve|22|4|Majd Jehosafáthoz fordult: "Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?" Jehosafát azt felelte Izrael királyának: "Ott leszek, éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid."
Királyok I. könyve|22|5|Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: "Kérj előbb útmutatást az Úrtól!"
Királyok I. könyve|22|6|Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: "Hadba vonuljak a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla?" Ezt a választ adták: "Vonulj fel, az Úr a király kezébe adja!"
Királyok I. könyve|22|7|Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk?"
Királyok I. könyve|22|8|"Van itt egy - válaszolta Izrael királya Jehosafátnak -, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részéről nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimba fia, Michajehu." Jehosafát azonban megjegyezte: "Ne beszéljen így a király!"
Királyok I. könyve|22|9|Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét és azt mondta neki: "Hozd ide gyorsan Jimba fiát, Michajehut!"
Királyok I. könyve|22|10|Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamaria kapuja előtt a szabadban, s próféták előttük, mind prófétai elragadtatásban.
Királyok I. könyve|22|11|Kenaana fia, Cidkija vasszarvakat csinált magának és felkiáltott. "Ezt mondja az Úr: Ilyenekkel győzöd le Arámot a teljes pusztulásig!"
Királyok I. könyve|22|12|S a többi próféta is hasonlóképpen jövendölt: "Vonulj hadba a gileádi Ramot ellen, győzöl, az Úr a király kezébe adja!"
Királyok I. könyve|22|13|A küldönc, aki elment Michajehuért, azt mondta neki: "Lásd, a próféták szavai egybehangzóan kedvezők a király számára. Ezért a te szavad is legyen egy az ő szavukkal: Jövendölj jót!"
Királyok I. könyve|22|14|Michajehu azonban azt felelte: "Amint igaz, hogy az Úr él: azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem."
Királyok I. könyve|22|15|Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: "Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?" Azt válaszolta: "Vonulj! Győzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!"
Királyok I. könyve|22|16|A király azonban megkérdezte: "Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?"
Királyok I. könyve|22|17|Erre megszólalt: "Látom egész Izraelt, szétszórva a hegyen, mint a pásztor nélkül maradt nyájat. S az Úr ezt mondja: Nincs gazdájuk, térjen hát vissza ki-ki békében házába!"
Királyok I. könyve|22|18|Izrael királya Jehosafáthoz fordult: "Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?"
Királyok I. könyve|22|19|De az folytatta: "Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján.
Királyok I. könyve|22|20|S azt mondta az Úr: Ki veszi rá Achábot, hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen? Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta,
Királyok I. könyve|22|21|míg végül az Úr elé állt a lélek és így szólt: Én veszem rá. S az Úr megkérdezte: Milyen úton-módon? Hogyan?
Királyok I. könyve|22|22|Elmegyek - felelte -, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán! Erre azt mondta neki: Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg!
Királyok I. könyve|22|23|S lám, az Úr valóban a hazugság lelkét adta ezeknek a te prófétáidnak az ajkukra, mert az Úr a vesztedet határozta el."
Királyok I. könyve|22|24|Erre Kenaana fia, Cidkija odalépett, arcul ütötte Michajehut és így szólt: "Hogyan? Elhagyott volna az Úr lelke, hogy tehozzád szóljon?"
Királyok I. könyve|22|25|Michajehu azt felelte: "Magad tudod meg azon a napon, amikor majd helységből helységbe futsz, hogy elrejtőzz."
Királyok I. könyve|22|26|Izrael királya erre megparancsolta: "Fogjátok el Michajehut, vigyétek a város parancsnokához, Amonhoz és Joáshoz, a király fiához,
Királyok I. könyve|22|27|aztán jelentsétek: Ezt parancsolja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, s csak kenyéren és vízen tartsátok, míg szerencsésen haza nem térek!"
Királyok I. könyve|22|28|Michajehu azonban így szólt: "Ha szerencsésen hazatérsz, akkor nem az Úr szólt általam."
Királyok I. könyve|22|29|Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen.
Királyok I. könyve|22|30|Izrael királya azonban így szólt Jehosafáthoz: "Álruhába öltözöm, (úgy) indulok harcba, de te tartsd meg a magad öltözékét." Izrael királya tehát álruhát öltött és harcba szállt.
Királyok I. könyve|22|31|Arám királya megparancsolta harci szekerei parancsnokainak: "Ne támadjatok senkire, se kicsire, se nagyra, csak Izrael királyára!"
Királyok I. könyve|22|32|Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jehosafátot, azt gondolták: ez senki más, mint Izrael királya, azért rátámadtak. Jehosafát kiáltozott.
Királyok I. könyve|22|33|Erre a harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem Izrael királya, és odébb álltak.
Királyok I. könyve|22|34|De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: "Fordulj meg és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem!"
Királyok I. könyve|22|35|A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebéből a vér a kocsi aljára folyt.
Királyok I. könyve|22|36|Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: "Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére!
Királyok I. könyve|22|37|A király halott!" Szamariába mentek és Szamariában temették el a királyt.
Királyok I. könyve|22|38|Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne, az Úr szava szerint.
Királyok I. könyve|22|39|Acháb történetének többi részét, amit csak végbevitt, az elefántcsont palotát, amelyet épített, s a városokat, amelyeket megerősített, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok I. könyve|22|40|Acháb megtért atyáihoz, és fia, Achaszja lett helyette a király.
Királyok I. könyve|22|41|Aza fia, Jehosafát Izrael királyának, Achábnak 4. esztendejében lett király Júdában.
Királyok I. könyve|22|42|Jehosafát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Azuba volt a neve, Silchi lánya volt.
Királyok I. könyve|22|43|Egész életében atyjának, Azának útján járt, nem tért le róla, azt tette, ami kedves volt az Úr szemében.
Királyok I. könyve|22|44|De a magaslati helyeket nem rombolták le. A nép továbbra is áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken.
Királyok I. könyve|22|45|Jehosafát békében élt Izrael királyával.
Királyok I. könyve|22|46|Jehosafát történetének többi részét, kivívott győzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében.
Királyok I. könyve|22|47|A kéjelgők maradékait is kiirtotta az országból, akik apja idejéből még megmaradtak.
Királyok I. könyve|22|48|Edomban nem volt király,
Királyok I. könyve|22|49|és Jehosafát király épített egy tarsisi hajót, hogy aranyért menjenek Ofirba. De nem értek oda, mert a hajó Ezjon-Geberben hajótörést szenvedett.
Királyok I. könyve|22|50|Akkor Acháb fia, Achaszja azt mondta Jehosafátnak: "Embereim elmennek a te embereiddel." De Jehosafát nem akarta.
Királyok I. könyve|22|51|Megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.
Királyok I. könyve|22|52|Acháb fia, Achaszja Júda királyának, Jehosafátnak 17. esztendejében lett király Izrael fölött, Szamariában; két évig uralkodott Izraelben.
Királyok I. könyve|22|53|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, apja útján meg anyja útján járt, és Nebat fiának, Jerobeámnak az útján, aki bűnbe vitte Izraelt.
Királyok I. könyve|22|54|Baalnak szolgált, őt imádta; így ingerelte az Urat, amint apja tette.
Királyok II. könyve|1|1|Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől.
Királyok II. könyve|1|2|Achaszja pedig Szamariában a rácson át leesett a tetőről, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: "Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?"
Királyok II. könyve|1|3|Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: "Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tőlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni?
Királyok II. könyve|1|4|Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." Ezzel Illés továbbment.
Királyok II. könyve|1|5|Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: "Miért jöttetek vissza?"
Királyok II. könyve|1|6|Ezt válaszolták: "Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod."
Királyok II. könyve|1|7|Megkérdezte tőlük: "Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?"
Királyok II. könyve|1|8|"Szőrruha volt rajta, a derekán pedig bőröv" - felelték. Erre megjegyezte: "Illés volt, a tisbei."
Királyok II. könyve|1|9|Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: "Isten embere, a király parancsolja, gyere le!"
Királyok II. könyve|1|10|Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: "Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből és pusztítson el ötven (embereddel) együtt." Erre tűz csapott le az égből és elpusztította az ötvennel együtt.
Királyok II. könyve|1|11|A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: "Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!"
Királyok II. könyve|1|12|Illés azonban így válaszolt: "Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt." Erre Isten tüze lecsapott az égből és elpusztította az ötvennel együtt.
Királyok II. könyve|1|13|Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés előtt és így szólt: "Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben.
Királyok II. könyve|1|14|Mert tűz szállt alá az égből, és elpusztította az első két ötven (férfi) fölé rendelt embert. Hadd számítson hát az életem valamit a szemedben!"
Királyok II. könyve|1|15|Az Úr angyala azt mondja Illésnek: "Menj le vele, ne félj tőle." Erre fölállt, bement vele a királyhoz,
Királyok II. könyve|1|16|s azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baal-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz."
Királyok II. könyve|1|17|Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia.
Királyok II. könyve|1|18|Achaszja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|2|1|Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból.
Királyok II. könyve|2|2|Illés így szólt Elizeushoz: "Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld." Elizeus azonban ezt felelte: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Bételbe.
Királyok II. könyve|2|3|A Bételben lakó prófétatanítványok odamentek Elizeushoz és megkérdezték: "Tudod, hogy ma az Úr elragadja uradat a fejed fölött?" "Tudom én is, csak hallgassatok" - felelte.
Királyok II. könyve|2|4|Illés meg így szólt hozzá: "Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr." De az ezt mondta neki: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Jerikóba.
Királyok II. könyve|2|5|A Jerikóban élő prófétatanítványok Elizeushoz fordultak és azt mondták neki: "Tudod, hogy ma az Úr elragadja a fejed fölött uradat?" "Tudom én is, csak hallgassatok!" - válaszolta.
Királyok II. könyve|2|6|Illés pedig így szólt hozzá: "Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld." De ő azt mondta: "Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: nem hagylak el." Így mind a ketten elmentek.
Királyok II. könyve|2|7|A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg.
Királyok II. könyve|2|8|Illés fogta a köntösét, összegöngyölte és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta.
Királyok II. könyve|2|9|Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: "Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt elválok tőled!" Elizeus így felelt: "Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedből!"
Királyok II. könyve|2|10|Azt mondta neki: "Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg."
Királyok II. könyve|2|11|S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.
Királyok II. könyve|2|12|Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: "Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!" S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette.
Királyok II. könyve|2|13|Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján.
Királyok II. könyve|2|14|Aztán fogta Illés köntösét, ráütött (vele) a vízre és azt mondta: "Hol az Úr, Illés Istene?" Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment.
Királyok II. könyve|2|15|Amikor a prófétatanítványok odaátról látták, felkiáltottak: "Illés lelke leszállt Elizeusra!" S eléje mentek, a földre borultak előtte,
Királyok II. könyve|2|16|és így szóltak hozzá: "Nézd, van itt szolgáid között ötven férfi, csupa erős ember. Ők majd elmennek és megkeresik uradat. Hátha az Úr lelke ragadta el, és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vitte." "Ne küldjétek el (őket)!" - felelte.
Királyok II. könyve|2|17|De addig-addig unszolták, míg azt mondta: "Küldjétek hát el (őket)!" Elküldtek tehát ötven férfit. Ezek három napig keresték, de nem találták.
Királyok II. könyve|2|18|Amikor visszatértek hozzá - épp Jerikóban volt -, azt mondta nekik: "Nem megmondtam, hogy ne menjetek utána?"
Királyok II. könyve|2|19|A város lakói így szóltak Elizeushoz: "Nézd, jó ugyan a városban lakni, mint magad is látod, urunk, de hát a víz rossz, s emiatt koraszülöttek vannak a vidéken."
Királyok II. könyve|2|20|"Hozzatok ide nekem egy új csöbröt és tegyetek bele sót" - felelte. Vittek neki.
Királyok II. könyve|2|21|Akkor kiment a forráshoz, beleszórta a sót, és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Egészségessé teszem ezt a vizet, ezentúl ne fakadjon belőle sem halál, sem koraszülés!"
Királyok II. könyve|2|22|S a víz azóta egészséges mind a mai napig, Elizeus szava szerint.
Királyok II. könyve|2|23|Onnan fölment Bételbe. Amint fölfelé haladt az úton, fiúk jöttek a városból. Kicsúfolták, így kiabáltak: "Gyere fel, kopasz! Gyere fel, kopasz!"
Királyok II. könyve|2|24|De ő megfordult, rájuk nézett és az Úr nevében megátkozta őket. Erre kijött az erdőből két nősténymedve és negyvenkettőt széttépett a fiúk közül.
Királyok II. könyve|2|25|Ő maga pedig elment onnét Kármel hegyére, majd visszatért Szamariába.
Királyok II. könyve|3|1|Acháb fia, Jorám, Júda királyának, Jehosafátnak 18. esztendejében lett Szamariában Izrael királya, és tizenkét évig uralkodott.
Királyok II. könyve|3|2|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint apja vagy mint anyja. Ő ugyanis lerombolta Baal oszlopait, amelyeket apja emelt.
Királyok II. könyve|3|3|De Jerobeámnak, Nebat fiának bűneiben, amelyekbe az Izraelt is belevitte, kitartott, és nem szakított velük.
Királyok II. könyve|3|4|Moáb királyának, Mesának nyájai voltak, és százezer juhot szolgáltatott be adó fejében Izrael királyának, meg százezer kosról való gyapjat.
Királyok II. könyve|3|5|Mihelyt azonban Acháb meghalt, Moáb királya elfordult Izrael királyától.
Királyok II. könyve|3|6|Jorám király ezért egy napon kivonult Szamariából és számba vette egész Izraelt.
Királyok II. könyve|3|7|Ugyanakkor elküldött Júda királyához, s ezt üzente: "Moáb királya elpártolt tőlem. Hadba vonulsz-e velem Moáb ellen?" Az azt válaszolta: "Hadba vonulok, ugyanúgy, mint te, népem is, mint a te néped, lovaim is, mint a te lovaid."
Királyok II. könyve|3|8|S még azt is megkérdezte: "Melyik úton vonuljunk fel ellene?" "Az Edom pusztáján vivő úton" - felelte.
Királyok II. könyve|3|9|Izrael királya tehát kivonult Júda királyával és Edom királyával. Amikor azonban hétnapi járással egy kerülőutat tettek, nem volt víz a seregnek, s a nyomába haladó jószágnak sem.
Királyok II. könyve|3|10|Akkor Izrael királya felkiáltott: "Jaj, az Úr kihívta ide ezt a három királyt, hogy a moábiták kezére adja őket!"
Királyok II. könyve|3|11|Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa az Urat?" Izrael királyának egyik embere azt válaszolta: "Itt van Elizeus, Safát fia, aki vizet öntött Illés kezére."
Királyok II. könyve|3|12|Jehosafát erre azt mondta: "Általa hallatja szavát az Úr." Izrael királya, valamint Jehosafát és Edom királya elmentek tehát hozzá.
Királyok II. könyve|3|13|Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: "Mi dolgom veled? Menj apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz!" De Izrael királya azt felelte: "Nem úgy! Azért hívta ide az Úr ezt a három királyt, hogy Moáb kezére adja őket?"
Királyok II. könyve|3|14|Elizeus így szólt: "Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak.
Királyok II. könyve|3|15|De így kerítsetek nekem egy hárfást!" S történt, hogy amint a hárfás megpendítette a húrokat, az Úr keze megérintette,
Királyok II. könyve|3|16|és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Ássatok e patak völgyében árkot árok mellé.
Királyok II. könyve|3|17|Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok majd szelet, s nem láttok esőt sem, mégis ennek a pataknak a völgye megtelik vízzel, úgyhogy ihattok, és csapataitok meg teherhordó állataitok is.
Királyok II. könyve|3|18|De ez még nem elég az Úrnak; még Moábot is kezetekre adja,
Királyok II. könyve|3|19|foglaljátok el összes megerősített városát, vágjátok ki gyümölcsfáit, tömjétek be vízforrásait, jó szántóföldeire meg hányjatok követ."
Királyok II. könyve|3|20|S valóban, másnap abban az időben, amikor az ételáldozatot szokás bemutatni, lám, víz közelgett Edom felől, és az egész vidéket elárasztotta a víz.
Királyok II. könyve|3|21|Amikor egész Moáb megtudta, hogy a királyok kivonultak, hogy harcba szálljanak velük, mind kiparancsolták, akik csak fegyverforgatásra alkalmasak voltak, s megszállták a határokat.
Királyok II. könyve|3|22|Kora reggel azonban, amikor a nap felragyogott a víz fölött, odaát a vizet olyan pirosnak látták a moábiták, mint a vér.
Királyok II. könyve|3|23|Ezért így szóltak: "Vér! Biztos, egymást támadták meg a királyok, és egyikük legyőzte a másikukat. Most aztán rajta, Moáb, zsákmányolni!"
Királyok II. könyve|3|24|Mihelyt azonban Izrael táborához értek, Izrael elindult és rátámadt a moábitákra, úgyhogy azok megfutamodtak előlük. Utánuk eredtek és teljesen megsemmisítették Moábot.
Királyok II. könyve|3|25|A városokat lerombolták, a jó szántóföldekre ki-ki követ szórt, úgyhogy teljesen ellepte. Minden vízforrást betömtek és minden gyümölcsfát kivágtak. Végül már csak Kir-Hareszet volt hátra. A parittyások körülvették és elkezdték ostromolni.
Királyok II. könyve|3|26|Amikor Moáb királya látta, hogy nem tud nekik ellenállni, magához vett hétszáz karddal fölfegyverzett embert, hogy Arám királyához utat vágjon magának.
Királyok II. könyve|3|27|De nem volt rá képes. Erre fogta elsőszülöttét, akinek királynak kellett volna lennie helyette, és a falon bemutatta égőáldozatul. De akkor iszonyú harag töltötte el Izraelt, úgyhogy elvonult, s visszatért földjére.
Királyok II. könyve|4|1|A prófétatanítványok asszonyai közül az egyik hangosan megszólította Elizeust, ezekkel a szavakkal: "Férjem, a te szolgád, meghalt. Tudod jól, hogy szolgád az Úr tisztelője volt, s most jön a hitelező, hogy elvigye a két fiamat rabszolgának."
Királyok II. könyve|4|2|Elizeus azt válaszolta: "Mit tegyek veled? Add ide, amid van házadban!" Az így felelt: "Nincs semmi egyebe szolgálódnak házában, csak egy korsója, s benne olaj."
Királyok II. könyve|4|3|Erre azt mondta neki: "Menj, kérj kölcsön minden szomszédodtól edényeket, mégpedig üres edényeket, de ne keveset!
Királyok II. könyve|4|4|Aztán menj, zárd magadra és fiaidra az ajtót, és tölts (az olajból) mindegyik edénybe. Amelyik megtelik, azt állítsd félre."
Királyok II. könyve|4|5|Elment hát, magára és fiaira zárta az ajtót, aztán ezek adogatták neki (az edényeket), ő pedig töltögette őket.
Királyok II. könyve|4|6|Amikor az edények megteltek, azt mondta az egyik fiának: "Nyújts ide még egy korsót!" De az azt felelte: "Nincs több edény." Ezzel az olaj megszűnt folyni.
Királyok II. könyve|4|7|Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: "Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz."
Királyok II. könyve|4|8|Elizeus egy nap elindult és átment Sunembe. Ott lakott egy előkelő asszony, aki meghívta asztalához, s így ahányszor csak átment, mindig betért hozzá enni.
Királyok II. könyve|4|9|Az (asszony) így szólt férjének: "Nézd, tudom, hogy Istennek szent embere az, aki mindig betér hozzánk.
Királyok II. könyve|4|10|Rendezzünk hát be neki a tetőn egy kis szobát, tegyünk bele ágyat, asztalt, széket meg mécsest, s ahányszor csak betér hozzánk, fölmehet majd ebbe a fönti szobába és lefekhet."
Királyok II. könyve|4|11|Történt, hogy egy nap megérkezett, betért a fönti szobába és lefeküdt.
Királyok II. könyve|4|12|Aztán így szólt szolgájához, Gechaszihoz: "Hívd ide sunemi asszonyunkat!" Odahívta, s az oda is állt (Gechaszi) elé.
Királyok II. könyve|4|13|Erre meghagyta: "Mondd meg neki: Te annyi gondot vállaltál miattunk. Mit tehetnénk érted? Lehetne talán egy szót szólni érdekedben a királynál vagy a sereg vezérénél?" Azt felelte: "Nemzetségem körében élek."
Királyok II. könyve|4|14|Tovább kérdezte hát: "Mégis, mit lehetne tenni érted?" Gechaszi így válaszolt: "Ó, nincs neki fia és a férje öreg."
Királyok II. könyve|4|15|Erre megparancsolta: "Hívd ide!" Odahívta, az be is lépett az ajtón.
Királyok II. könyve|4|16|Akkor így szólt hozzá: "Egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz." Azt felelte: "Nem uram, ne ámítsd szolgálódat!"
Királyok II. könyve|4|17|De az asszony áldott állapotba került, és az Elizeus által megnevezett időben fiút szült.
Királyok II. könyve|4|18|Amikor a fiú már nagy volt, történt, hogy egy nap kiment apjához az aratók közé.
Királyok II. könyve|4|19|Így panaszkodott apjának: "A fejem, a fejem!" Az meghagyta az egyik szolgának: "Vidd vissza anyjához!"
Királyok II. könyve|4|20|Fogta hát és anyjához vitte. Délig ölében feküdt, aztán meghalt.
Királyok II. könyve|4|21|Erre fölment, Isten embere ágyára fektette, rázárta az ajtót és kiment.
Királyok II. könyve|4|22|Aztán hívatta férjét és kérte: "Küldj ide nekem egy szolgát és egy nőstényszamarat! Elmegyek Isten emberéhez, s hamarosan vissza is térek."
Királyok II. könyve|4|23|Az megkérdezte tőle: "Miért akarsz éppen ma elmenni hozzá, amikor se szombat nincs, se újhold napja?" "Engedj csak!" - felelte.
Királyok II. könyve|4|24|Ezzel fölnyergelte a szamarat és megparancsolta a szolgának: "Hajts gyorsan, s ne hagyj fel az ügetéssel, míg nem szólok neked!"
Királyok II. könyve|4|25|Így elment, s megérkezett Isten emberéhez a Kármel hegyére. Amikor Isten embere a távolból megpillantotta, így szólt szolgájához, Gechaszihoz: "De hisz ez a mi sunemi asszonyunk!
Királyok II. könyve|4|26|Rajta, fuss eléje és kérdezd meg tőle: Jól vagy? Jól van a férjed? Jól van a fiú?"
Királyok II. könyve|4|27|"Igen" - felelte. De mihelyt odaért Isten emberéhez a hegyre, átkarolta lábát. Gechaszi odalépett, hogy ellökje onnan. Az Isten embere azonban azt mondta: "Hagyd csak! Szomorú a lelke, s az Úr elrejtette előlem, nem tárta fel előttem."
Királyok II. könyve|4|28|Akkor (az asszony) így szólt: "Hát kértem én fiút uramtól? Nem azt mondtam inkább: Ne ébressz bennem csalóka reményeket?"
Királyok II. könyve|4|29|Erre így szólt Gechaszihoz: "Övezd fel derekadat, vedd kezedbe botomat, és menj el! Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha valaki köszönt, ne viszonozd. Aztán tedd botomat a fiú arcára."
Királyok II. könyve|4|30|A fiú anyja azonban így szólt: "Úgy igaz, ahogy az Úr él és úgy igaz, amint te élsz: nem tágítok!" Erre elindult és követte.
Királyok II. könyve|4|31|Gechaszi azonban előrement és a fiú arcára tette a botot. De semmi nesz, semmi jele az életnek. Visszafordult hát, eléje ment és jelentette: "Nem ébredt fel a fiú!"
Királyok II. könyve|4|32|Amikor Elizeus belépett a házba, a fiú ott feküdt holtan az ágyán.
Királyok II. könyve|4|33|Bement, magára zárta az ajtót és az Úrhoz könyörgött.
Királyok II. könyve|4|34|Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett.
Királyok II. könyve|4|35|Akkor fölállt és le-föl járkált a szobában, majd újra fölment és hétszer ráborult. Végül tüsszentett a fiú és kinyitotta a szemét.
Királyok II. könyve|4|36|Erre szólt Gechaszinak. Azt mondta neki: "Hívd ide sunemi asszonyunkat!" Az szólt neki, és (az asszony) be is ment hozzá.
Királyok II. könyve|4|37|Akkor azt mondta neki: "Vedd a fiadat!" Az eléje lépett, a lábához borult, s földig hajolt előtte. Aztán vette a fiát és kiment.
Királyok II. könyve|4|38|Elizeus visszatért Gilgalba. Éppen éhínség uralkodott az országban. Amikor a prófétatanítványok egyszer ott ültek előtte, szólt szolgájának: "Tégy fel egy nagy fazekat és főzz valami ételt a prófétatanítványoknak!"
Királyok II. könyve|4|39|Egyikük erre kiment a mezőre valami zöldségfélét szedni. Talált is egy vadindát és teleszedte róla vadtökkel a köntösét. Amikor hazatért, darabokra vágta és beletette a fazékba, bár nem ismerték.
Királyok II. könyve|4|40|Hanem amikor kimerték az embereknek az ételt, hogy egyenek, s csakugyan ettek is az ételből, felkiáltottak: "Halál rejlik a fazékban, Isten embere!" S nem tudtak többet enni belőle.
Királyok II. könyve|4|41|Erre megparancsolta: "Hozzatok lisztet!" Beletette a fazékba és így szólt: "Szedjetek az embereknek, hadd egyenek!" S nem volt többé semmi ártalmas a fazékban.
Királyok II. könyve|4|42|Baal-Salisából jött egy ember és új kenyeret hozott az Isten emberének, húsz árpakenyeret meg darát a zsákjában. Erre megparancsolta: "Adjatok enni az embereknek!"
Királyok II. könyve|4|43|Szolgája ellene vetette: "Hogy adjak ennyit száz ember elé?" De ő azt felelte: "Adj csak az embereknek enni!"
Királyok II. könyve|4|44|Mert ezt mondja az Úr: "Esztek és még marad is." Erre eléjük tette, ettek, s még maradt is, ahogy az Úr mondta.
Királyok II. könyve|5|1|Naamán, Arám királya seregének a vezére, nagyra becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr győzelmet Arámnak. De ez az ember leprás volt.
Királyok II. könyve|5|2|Az arámiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael földjéről magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Naamán felesége szolgálatába került.
Királyok II. könyve|5|3|S így szólt asszonyához: "Ha uram a prófétához fordulna Szamariában, biztosan megszabadítaná leprájától."
Királyok II. könyve|5|4|(Naamán) erre elment urához és előadta: "Így és így beszélt az Izrael földjéről való lány."
Királyok II. könyve|5|5|Arám királya azt válaszolta: "Menj el, s adok neked egy levelet Izrael királya számára!" El is ment, s vitt magával 10 ezüst talentumot, 6000 (sékel) aranyat és 10 ünnepi köntöst.
Királyok II. könyve|5|6|Aztán átadta Izrael királyának a levelet, amely így szólt: "Ezzel a levéllel egyszersmind szolgámat, Naamánt is elküldöm hozzád, szabadítsd meg leprájától!"
Királyok II. könyve|5|7|Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját és felkiáltott: "Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni? Miért küldte hát ide ezt az embert, hogy szabadítsam meg leprájától? Világosan láthatjátok, csak ürügyet keres, hogy belém köthessen"
Királyok II. könyve|5|8|Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, elküldött hozzá, s ezt üzente neki: "Miért szaggattad meg ruhádat? Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta, Izraelben."
Királyok II. könyve|5|9|Naamán tehát elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt.
Királyok II. könyve|5|10|Elizeus kiküldte hozzá egyik emberét, ezzel az üzenettel: "Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!"
Királyok II. könyve|5|11|Naamán megharagudott és azt mondta: "Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít a leprától.
Királyok II. könyve|5|12|Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?" Azzal megfordult, és haragosan elment onnan.
Királyok II. könyve|5|13|Szolgái azonban eléje léptek és a lelkére beszéltek: "Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), hogy csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel."
Királyok II. könyve|5|14|Leszállt hát, és Elizeus utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste.
Királyok II. könyve|5|15|Aztán visszatért Elizeushoz, egész kíséretével együtt. Amikor az kijött, odament, eléje állt és azt mondta: "Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!"
Királyok II. könyve|5|16|De az így felelt: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek a szolgálatában állok: nem fogadok el semmit." Hiába unszolta, hogy fogadja el, nem volt rá hajlandó.
Királyok II. könyve|5|17|Naamán ezért így szólt: "Ha nem, akkor adjatok szolgádnak egy szekér földet, amennyit egy pár öszvér elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égő- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak.
Királyok II. könyve|5|18|Csak legyen az Úr elnéző szolgád iránt: ha uram Rimmon templomába megy, hogy ott imádkozzék, az én karomra támaszkodik, s én is leborulok Rimmon templomában, amikor ő leborul. E tekintetben legyen az Úr elnéző szolgád iránt!"
Királyok II. könyve|5|19|(Elizeus) azt felelte neki: "Menj békével!" S Naamán elindult útjára, hazafelé.
Királyok II. könyve|5|20|Elizeus szolgája, Gechaszi így gondolkodott magában: Lám, ez az én uram annyira kímélte az arámi Naamánt, hogy még csak azt sem fogadta el kezéből, amit magával hozott. Úgy igaz, ahogy az Úr él: utána szaladok - biztosan kapok tőle valamit.
Királyok II. könyve|5|21|Gechaszi ezzel utána eredt Naamánnak. Amikor Naamán észrevette, hogy valaki utána szalad, kihajolt a kocsiból és megkérdezte tőle: "Rendben van (minden)?"
Királyok II. könyve|5|22|Azt felelte: "Igen! Uram küldött utánad, azt üzeni: Nézd, éppen most érkezett hozzám két fiatalember Efraim hegyéről, prófétatanítványok. Adj nekik, kérlek, egy ezüst talentumot!"
Királyok II. könyve|5|23|"Ha akarsz, végy akár kettőt!" - felelte Naamán és biztatta. Erre belekötött két talentumot két zsákba és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte.
Királyok II. könyve|5|24|Amikor az Ofelre értek, kivette a kezükből és elrejtette a házban, az embereket pedig visszaküldte; azok vissza is mentek.
Királyok II. könyve|5|25|Amikor aztán bement és ura elé lépett, Elizeus megkérdezte tőle: "Honnan, Gechaszi?" - "Nem járt szolgád se itt, se ott" - felelte.
Királyok II. könyve|5|26|De az így szólt hozzá: "Nem voltam-e ott lélekben, amikor valaki kihajolt hozzád kocsijából? Nos, kaptál pénzt, vehetsz rajta kertet, olajligetet és szőlőt, juhokat és barmokat, szolgákat és szolgálókat.
Királyok II. könyve|5|27|De ellep Naamán leprája téged is, utódaidat is, örökre." Gechaszi elment és fehér lett a leprától, mint a hó.
Királyok II. könyve|6|1|A prófétatanítványok így szóltak Elizeushoz: "Nézd, túl kicsi nekünk ez a hely, ahol előtted ülünk.
Királyok II. könyve|6|2|Elmegyünk hát a Jordánhoz, és mindegyikünk hoz onnan egy-egy szálfát, aztán építünk ott a közelben egy házat magunknak." "Jól van, menjetek!" - felelte.
Királyok II. könyve|6|3|Egyikük azonban így szólt hozzá: "Légy olyan jó, tarts te is szolgáiddal!" Azt válaszolta: "Veletek megyek."
Királyok II. könyve|6|4|S el is ment velük. Odaértek a Jordánhoz és döntötték a fát.
Királyok II. könyve|6|5|Történt, hogy amikor egyikük vágta a fát, a fejsze beleesett a vízbe. Siránkozva mondta: "Jaj, uram! Ráadásul kölcsön kértem."
Királyok II. könyve|6|6|Isten embere megkérdezte: "Hova esett?" Megmutatta neki a helyet. Erre kifaragott egy darab fát, utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
Királyok II. könyve|6|7|Akkor azt mondta: "Hozd ki magadnak!" Kinyújtotta hát a kezét és kivette.
Királyok II. könyve|6|8|Amikor Arám királya hadat indított Izrael ellen, megbeszélte embereivel: "Nyomuljatok előre az ellen a hely ellen."
Királyok II. könyve|6|9|Elizeus azonban elküldött Izrael királyához és azt üzente: "Légy résen ezen a helyen, mert az arámok ott jönnek lefelé."
Királyok II. könyve|6|10|Erre Izrael királya elküldött arra a helyre, amelyet Elizeus megjelölt, s amelyre felhívta a figyelmét, és résen volt, nem is csak egyszer vagy kétszer.
Királyok II. könyve|6|11|Arám királyának emiatt nyugtalanná vált a szíve, hívatta szolgáit, s így szólt hozzájuk: "Meg tudjátok nekem mondani, ki árult el minket Izrael királyának?"
Királyok II. könyve|6|12|Egyik szolgája így felelt: "Nem így történt, uram és királyom, hanem Elizeus, a próféta közölte Izrael királyával szavaidat, amelyeket hálószobádban ejtettél ki."
Királyok II. könyve|6|13|Erre megparancsolta: "Menjetek és kutassátok ki, hol van! Aztán elküldök érte és ide hozatom." Jelentették neki: "Dotánban van."
Királyok II. könyve|6|14|Lovakat, szekereket és egy erős csapatot küldött ezért oda. Éjszaka mentek és körülvették a várost.
Királyok II. könyve|6|15|Amikor Elizeus másnap kora reggel fölkelt és kiment, ott táborozott egy lovakkal, szekerekkel fölszerelt sereg a város körül. Szolgája így szólt hozzá: "Jaj, uram, most mit csináljunk?"
Királyok II. könyve|6|16|De ő azt válaszolta: "Ne félj! Mert azok, akik velünk vannak, többek, mint azok, akik velük vannak."
Királyok II. könyve|6|17|Aztán Elizeus így imádkozott: "Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!" És az Úr megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy nyomban észre is vette: Elizeus körül a hegy tele volt tüzes lovakkal és szekerekkel.
Királyok II. könyve|6|18|Amikor kivonultak ellene, Elizeus az Úrhoz imádkozott: "Verd meg ezt a népet vaksággal!" S megverte őket vaksággal, Elizeus kérése szerint.
Királyok II. könyve|6|19|Erre így szólt hozzájuk Elizeus: "Nem ez az út az, s nem ez az a város! Gyertek utánam, elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek." S elvezette őket Szamariába.
Királyok II. könyve|6|20|Amikor Szamariába értek, Elizeus így szólt: "Uram, nyisd meg ennek a népnek a szemét, hogy lásson!" S az Úr megnyitotta a szemüket, úgyhogy egyszeriben észrevették, hogy Szamariában vannak.
Királyok II. könyve|6|21|Amikor Izrael királya megpillantotta őket, megkérdezte Elizeustól: "Halomra öljem őket, atyám?"
Királyok II. könyve|6|22|De ő azt felelte: "Nem! Nem szabad lekaszabolnod őket. Vagy lemészárolod azokat, akiket kardoddal vagy íjaddal foglyul ejtesz? Tégy eléjük ételt és italt, hogy egyenek és igyanak, aztán térjenek vissza urukhoz!"
Királyok II. könyve|6|23|Nagy lakomát rendezett nekik, s miután ettek és ittak, elengedte őket. Visszatértek urukhoz. De attól kezdve soha többé nem hatoltak be Izrael földjére Arám portyásai.
Királyok II. könyve|6|24|Aztán történt, hogy Arám királya, Benhadad egész seregét összevonta, és kivonult, hogy ostrom alá fogja Szamariát.
Királyok II. könyve|6|25|Szamariában nagy éhínség támadt. Igen, olyan sokáig ostromolták, hogy végül 80 (sékel) ezüstbe került egy szamárfej, egy negyed kab vadhagyma meg 5 (sékel) ezüstbe.
Királyok II. könyve|6|26|Amikor egy alkalommal Izrael királya körbejárta a várfalakat, egy asszony odakiáltott neki: "Segíts, uram és királyom!"
Királyok II. könyve|6|27|"Az Úr ne segítsen! - felelte. - Hát honnan vegyek neked segítséget, talán a szérűről vagy a sajtóból?"
Királyok II. könyve|6|28|Aztán így folytatta a király: "Hát mi hiányzik neked?" Azt válaszolta: "Itt ez az asszony azt mondta nekem: Add ide a fiadat, megesszük ma. Aztán holnap megesszük az én fiamat.
Királyok II. könyve|6|29|Így hát megfőztük a fiamat és megettük. Másnap szóltam neki: Add ide a fiadat, együk meg! De ő elrejtette a fiát."
Királyok II. könyve|6|30|Amikor a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta ruháját. S mivel a falon állt, a nép látta, hogy alul, a puszta testén vezeklőruhát viselt.
Királyok II. könyve|6|31|S felkiáltott: "Ezt meg ezt tegye velem Isten, ha Safát fiának, Elizeusnak ma helyén marad még a feje!"
Királyok II. könyve|6|32|Elizeus házában ült, s a vének is itt ültek nála. A király előreküldött egy embert. Mielőtt azonban a hírhozó odaért volna, Elizeus így szólt a vénekhez: "Tudjátok-e, hogy ez a gyilkos megparancsolta, hogy a fejemet vegyék? Ügyeljetek, s ha a hírhozó ideér, csukjátok be az ajtót, és rekesszétek ki az ajtóval. Nemde már hallatszik ura lépteinek zaja mögötte?"
Királyok II. könyve|6|33|Még beszélt hozzájuk, amikor lám, már oda is ért a király, és azt mondta: "Lásd, mekkora bajt hozott ránk az Úr! Hát hogy bizakodjunk tovább az Úrban?"
Királyok II. könyve|7|1|Elizeus így válaszolt:"Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr: Holnap ebben az időben Szamaria kapujánál egy szea lisztlángnak egy sékel lesz az ára, s két szea árpának szintén egy sékel."
Királyok II. könyve|7|2|A fegyverhordozó, akinek a karjára a király támaszkodott, azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhetne meg?" Elizeus azt felelte rá: "Meglátod saját szemeddel, de nem eszel belőle semmit!"
Királyok II. könyve|7|3|Négy leprás ember tanyázott kint a kapu előtt. Így szóltak egymáshoz: "Miért maradjunk itt addig, míg meg nem halunk?
Királyok II. könyve|7|4|Ha azt határozzuk, hogy bemegyünk a városba, ahol éhínség dühöng, ott halunk meg. De ha itt maradunk, akkor is meghalunk. Nos, menjünk hát át Arám táborába. Ha életben hagynak, tovább élünk, ha megölnek, hát meghalunk."
Királyok II. könyve|7|5|Alkonyatkor elindultak, hogy átérjenek Arám táborába. Hanem amikor az arám tábor széléhez értek, lám, nem volt ott senki.
Királyok II. könyve|7|6|Az Úr ugyanis szekerek zaját, lovak dobogását és egy hatalmas sereg dübörgését hallatta az arám táborban, úgyhogy így szóltak egymáshoz: "Izrael királya biztos fölbérelte a hetiták királyait meg Egyiptom királyait, hogy rajtaütésszerűen támadjanak meg bennünket."
Királyok II. könyve|7|7|Ezért alkonyatkor szedték magukat, és futásnak eredtek. Otthagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat, egyáltalán az egész tábort, úgy, ahogy volt, és menekültek, csak hogy mentsék az életüket.
Királyok II. könyve|7|8|Amikor tehát ezek a leprások a tábor széléhez értek, bementek az egyik sátorba, ettek, ittak, elvitték onnan az ezüstöt, aranyat meg a ruhát, majd elmentek elásni. Aztán újra visszatértek, bementek egy másik sátorba, azt is kifosztották és elmentek elásni.
Királyok II. könyve|7|9|Akkor azonban így szóltak egymáshoz: "Nem tesszük helyesen! A mai nap az örömhír napja. Ha hallgatunk és várunk, míg megvirrad, bűnt veszünk magunkra. Gyertek hát, menjünk és jelentsük a dolgot a királyi palotában!"
Királyok II. könyve|7|10|El is mentek, megszólították a város őreit és hírül adták nekik: "Elmentünk az arám táborba, de nem láttunk és nem hallottunk embert. A lovak ott állnak megkötve, és a szamarak is megkötve. Sátraik szintén úgy vannak, ahogy voltak."
Királyok II. könyve|7|11|Erre a kapuk őrei felkiáltottak és jelentették a királyi palotában.
Királyok II. könyve|7|12|A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: "Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtőzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk őket és behatolunk a városba."
Királyok II. könyve|7|13|Az egyik szolga ezt válaszolta: "Válasszunk ki a megmaradt lovak közül, amelyek itt vannak még, ötöt, hisz úgy is az a sors vár rájuk, mint arra a rengetegre, amelyik elpusztult, aztán küldjük el őket, járjanak utána a dolognak."
Királyok II. könyve|7|14|Fogtak tehát két szekeret lovastul, aztán a király az arámok után küldte őket ezzel a paranccsal: "Menjetek és nézzétek meg!"
Királyok II. könyve|7|15|Lemerészkedtek egészen a Jordánig. S lám, az egész út tele volt ruhákkal és fegyverekkel, amit az arámok menekülés közben elhajigáltak. A hírszerzők visszafordultak és jelentették a királynak.
Királyok II. könyve|7|16|Erre a nép kivonult és kifosztotta az arám tábort. És egy szea lisztláng egy sékelbe került és két szea árpa szintén egy sékelbe, amint az Úr mondta.
Királyok II. könyve|7|17|A király azért megbízta a fegyverhordozóját, akinek a karjára támaszkodott, hogy őrizze a kaput. De a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a király lejött hozzá.
Királyok II. könyve|7|18|Beteljesedett, amit Elizeus a királynak mondott: "Két szea árpa holnap ebben az időben egy sékelbe fog kerülni és egy szea lisztláng szintén egy sékelbe Szamaria kapujánál."
Királyok II. könyve|7|19|Akkor a fegyverhordozó azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhet meg?" Ez így válaszolt: "Meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle semmit!"
Királyok II. könyve|7|20|Így is történt, mert a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt.]
Királyok II. könyve|8|1|Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát életre keltette: "Készülj, és menj el innét, te és családod, és élj idegenként, akárhol, mert az Úr éhínséget küld - már közeleg is az országra, hét esztendőre."
Királyok II. könyve|8|2|Az asszony tehát nekikészült, s megtette, amit az Isten embere tanácsolt neki. Elment családostul, és hét évig a filiszteusok földjén élt.
Királyok II. könyve|8|3|A hét év eltelte után az asszony hazatért a filiszteusok földjéről, és elment a királyhoz, hogy háza és földje ügyében hozzá folyamodjék.
Királyok II. könyve|8|4|A király épp Gechaszival beszélt, az Isten embere szolgájával, és azt mondta: "Beszéld el nekem azokat a nagy tetteket mind, amelyeket Elizeus végbevitt!"
Királyok II. könyve|8|5|S amikor az épp azon fáradozott, hogy elbeszélje a királynak, mint keltette életre a halottat, megjelent az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy háza és földje ügyében a királyhoz folyamodjék. Gechaszi így szólt: "Uram és királyom, ez az az asszony, akinek a fiát Elizeus életre keltette."
Királyok II. könyve|8|6|A király tehát megkérdezte az asszonytól, s ő el is beszélte neki. Erre a király mellé rendelte egyik kincstárosát s meghagyta neki: "Adj neki vissza mindent, ami az övé volt, s földjének minden termését is attól a naptól, hogy elhagyta az országot egészen a mai napig."
Királyok II. könyve|8|7|Elizeus egyszer elment Damaszkuszba. Arám királya, Benhadad éppen beteg volt. Ezért jelentették neki: "Eljött ide az Isten embere."
Királyok II. könyve|8|8|A király tehát így szólt Hazaelhez: "Vigyél magaddal ajándékot, és menj eléje Isten emberének, s kérdezd meg általa az Urat: fölépülök-e ebből a betegségből."
Királyok II. könyve|8|9|Hazael eléje ment, s vitt magával ajándékot Damaszkusz drágaságaiból negyven tevére való rakományt. Amikor odaért, eléje lépett és így szólt: "Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád. Ezt kérdezteti: Fölépülök-e ebből a betegségből?"
Királyok II. könyve|8|10|Elizeus azt válaszolta: "Menj és jelentsd neki: Fölépülsz. De az Úr megmutatta nekem, hogy meghal."
Királyok II. könyve|8|11|Közben maga elé meredt, s egészen meg volt indulva; az Isten embere könnyezett.
Királyok II. könyve|8|12|Hazael megkérdezte: "Miért könnyezik az én uram?" Így felelt: "Mert tudom, hogy majd gonoszul bánsz Izrael fiaival. Megerősített városait felgyújtod, ifjait kardélre hányod, a csecsemőket és a várandós anyákat kettévágod."
Királyok II. könyve|8|13|Hazael azonban azt felelte: "Mi a te szolgád, kutya, hogy ilyen szörnyűséget vihetne végbe?" "Az Úr látomásban megmutatott nekem téged Arám királyaként" - válaszolta Elizeus.
Királyok II. könyve|8|14|Erre otthagyta Elizeust. Amikor urához visszatért, az megkérdezte: "Mit mondott Elizeus?" "Azt mondta, hogy meggyógyulsz" - felelte.
Királyok II. könyve|8|15|Másnap azonban történt, hogy fogta a takarót, vízbe mártotta és az arcára borította. Benhadad meghalt, és Hazael lett helyette a király.
Királyok II. könyve|8|16|Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 5. esztendejében Jehosafát fia, Jorám lett Júda királya.
Királyok II. könyve|8|17|Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
Királyok II. könyve|8|18|Izrael királyainak útjain járt, ahogy Acháb háza tette. Acháb házából való volt ugyanis a felesége, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében.
Királyok II. könyve|8|19|De az Úr nem akarta Júdát kiirtani szolgája, Dávid kedvéért, hiszen megígérte neki, hogy mindig lesz mécsese a színe előtt.
Királyok II. könyve|8|20|Az ő idejében Edom elszakadt Júdától, és királyt ültetett maga fölé.
Királyok II. könyve|8|21|Erre Jorám összes harci szekerével Cair ellen vonult... Éjszaka indult és áttört az edomiták gyűrűjén. De azok körülzárták, s vele együtt a harci szekerek parancsnokait is; a nép a sátrakba menekült.
Királyok II. könyve|8|22|Így Edom elszakadt Júdától, mind a mai napig. Libna is elszakadt, ugyanabban az időben.
Királyok II. könyve|8|23|Jorám történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|8|24|Akkor Jorám megtért atyáihoz, s atyái mellé temették el, Dávid városában. Fia, Achaszja lett helyette a király.
Királyok II. könyve|8|25|Jorámnak, Acháb fiának, Izrael királyának 12. esztendejében Jorám fia, Achaszja lett Júda királya.
Királyok II. könyve|8|26|Achaszja huszonkét éves volt, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Atalja volt a neve, s Izrael királyának, Omrinak volt az unokája.
Királyok II. könyve|8|27|Acháb házának útján járt, s azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; rokonságban volt Acháb házával.
Királyok II. könyve|8|28|Jorámmal, Acháb fiával hadba vonult Arám királya, Hazael ellen; a gileádi Ramotba. De az arámok megsebesítették Jorámot.
Királyok II. könyve|8|29|Akkor Jorám király hazatért, hogy Jiszreelben gyógyíttassa sebeit, amelyeket az arámok ejtettek rajta Ramotnál, amikor hadakozott Arám királya, Hazael ellen. Achaszja pedig, Jorám fia, Júda királya elment Acháb fiát, Jorámot meglátogatni Jiszreelbe, mivel beteg volt.
Királyok II. könyve|9|1|Elizeus magához szólította az egyik prófétatanítványt, és azt mondta neki: "Övezd fel derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el a gileádi Ramotba.
Királyok II. könyve|9|2|Ha megérkezel, keresd meg ott Jehut, Nimsi fiának, Josafátnak a fiát. Menj oda hozzá, hívd ki barátai köréből, és vezesd be a legbelső szobába.
Királyok II. könyve|9|3|Aztán fogd az olajos korsót, öntsd a fejére és mondd: Ezt mondja az Úr: Fölkenlek Izrael királyává! Aztán nyisd ki az ajtót és késedelem nélkül menekülj!"
Királyok II. könyve|9|4|A fiatalember tehát elment a gileádi Ramotba.
Királyok II. könyve|9|5|Amikor odaért, a sereg vezérei együtt ültek. Így szólt: "Valami mondanivalóm volna, parancsnok!" Jehu megkérdezte: "Melyikünknek?" "Neked, parancsnok" - felelte.
Királyok II. könyve|9|6|Erre az fölállt és bement vele a házba. Ekkor a fejére öntötte az olajat, és azt mondta: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Fölkenlek az Úr népe, Izrael királyává.
Királyok II. könyve|9|7|Semmisítsd meg uradnak, Achábnak házát. Így bosszulom meg szolgáimnak, a prófétáknak s az Úr minden szolgájának vérét Izebelen
Királyok II. könyve|9|8|és Acháb egész házában. Acháb (házából) mind kiirtom, aki csak férfi, a szabadot is, a rabszolgát is Izraelben.
Királyok II. könyve|9|9|Olyanná teszem Acháb házát, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házát, s mint Achija fiának, Básának a házát.
Királyok II. könyve|9|10|Izebelt meg felfalják a kutyák Jiszreel határában, s ne temesse el senki!" Ezzel kinyitotta az ajtót és elmenekült.
Királyok II. könyve|9|11|Amikor Jehu kiment ura szolgáihoz, megkérdezték tőle: "Rendben van (minden)? Minek jött ide ez a bolond hozzád?" "Hisz ismeritek az embert - felelte -, meg a fecsegését is."
Királyok II. könyve|9|12|De csak kérlelték: "Ki vele! Mondd meg nekünk is!" Erre elbeszélte: "Ezt és ezt mondta nekem. Mégpedig: Ezt mondja az Úr: Fölkentelek Izrael királyává."
Királyok II. könyve|9|13|Erre gyorsan vették a köntösüket és a lábhoz tették a puszta lépcsőre. Aztán megfújták a harsonákat és kikiáltották: "Jehu a király!"
Királyok II. könyve|9|14|Így Jehu, Nimsi fiának, Josafátnak a fia összeesküvést szőtt Jorám ellen. Jorám Ramotot védte Gileádban egész Izraellel együtt Arám királya, Hazael ellen.
Királyok II. könyve|9|15|De aztán visszatért Jorám, hogy gyógyíttassa magát sebeiből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Arám királya, Hazael ellen harcolt. Jehu azonban azt mondta: "Ha jónak látjátok, ne hagyja el egyetlen szökevény sem a várost, nehogy elmenjen és Jiszreelben jelentést tegyen."
Királyok II. könyve|9|16|Ezzel Jehu kocsiba szállt és elment Jiszreelbe, mivel Jorám ott feküdt betegen; Achaszja, Júda királya elment Jorámot meglátogatni.
Királyok II. könyve|9|17|Az őr, aki Jiszreel tornyán állt, látta Jehu csapatát, amint közeledett és jelentette: "Csapatot látok!" Jorám megparancsolta: "Hívj egy lovast és küldd eléjük. Kérdezze meg: Rendben van (minden)?"
Királyok II. könyve|9|18|A lovas eléjük lovagolt és így szólt: "A király kérdezteti: Rendben van (minden)?" Jehu azonban azt felelte: "Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!" Az őr jelentette: "A hírvivő odaért, de nem tér vissza."
Királyok II. könyve|9|19|Erre egy másik lovast küldött. Amikor odaért, így szólt: "A király kérdezteti: Rendben van (minden)?" Jehu azonban azt válaszolta: "Mi közöd hozzá, hogy rendben van-e? Fordulj meg, és csatlakozz hozzám!"
Királyok II. könyve|9|20|Az őr jelentette: "Odaért, de nem tér vissza. S a hajtásmódja Jehunak, Nimsi fiának a hajtásmódjához hasonlít; ő hajt erre, mint az őrült!"
Királyok II. könyve|9|21|Erre Jorám megparancsolta: "Fogjatok be!" Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele.
Királyok II. könyve|9|22|Amikor Jorám megpillantotta Jehut, megkérdezte: "Rendben van (minden), Jehu?" Így felelt: "Miféle kérdés ez, amíg anyádnak, Izebelnek a kicsapongásai és varázslásai tovább folynak?"
Királyok II. könyve|9|23|Jorám erre megfordult és menekült. Közben odakiáltotta Achaszjának: "Árulás, Achaszja!"
Királyok II. könyve|9|24|Jehu azonban kifeszítette íját és két lapockája közt eltalálta Jorámot. A nyíl átfúródott a szívén és összeesett a kocsijában.
Királyok II. könyve|9|25|Akkor Jehu megparancsolta fegyverhordozójának, Bidkárnak: "Fogd és dobd Nabotnak, a jiszreelitának a szántóföldjére! Emlékezz: én és te, mindketten atyja, Acháb mögött lovagoltunk. Akkor mondta ezt róla az Úr:
Királyok II. könyve|9|26|Bizony, tegnap láttam Nabot vérét és fiai vérét - ezt mondja az Úr, s megfizetek neked érte ezen a mezőn -, ezt mondja az Úr. Fogjátok hát és dobjátok a szántóföldre, az Úr szava szerint!"
Királyok II. könyve|9|27|Amikor Júda királya, Achaszja ezt látta, elmenekült Bet-Haggan irányában. De Jehu utána eredt és szólt: "Őt is!" S Jibbeam közelében Gur lejtőjén megsebesítették kocsijában. Mindazonáltal sikerült eljutnia Megiddóba, de ott meghalt,
Királyok II. könyve|9|28|Szolgái átvitték Jeruzsálembe és a saját sírboltjában temették el, Dávid városában.
Királyok II. könyve|9|29|Achaszja Acháb fiának, Jorámnak 11. esztendejében lett Júda királya.
Királyok II. könyve|9|30|Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét és kihajolt az ablakon.
Királyok II. könyve|9|31|Amikor Jehu a kapuhoz ért, odakiáltott neki: "Jól megy a sora ura gyilkosának, Zimrinek?"
Királyok II. könyve|9|32|Erre fölemelte tekintetét az ablakra és visszaszólt: "Ki tart velem, ki?" S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik:
Királyok II. könyve|9|33|"Dobjátok le!" Ledobták. Vére a falra és a lovakra freccsent; széttaposták.
Királyok II. könyve|9|34|Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: "Legyen gondotok erre az átkozottra és temessétek el, mégiscsak királylány!"
Királyok II. könyve|9|35|Amikor odamentek, hogy eltemessék, csak a koponyáját, a lábát meg a kezét találták ott.
Királyok II. könyve|9|36|Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: "Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét,
Királyok II. könyve|9|37|és Izebel holtteste úgy terüljön el a földön, mint a szemét, ne mondhassa rá senki: ez Izebel!"
Királyok II. könyve|10|1|Achábnak hetven fia volt Szamariában. Ezért Jehu írt egy levelet és elküldte Szamariába, a város parancsnokának, a vénekhez és Acháb fiai nevelőinek. Így hangzott:
Királyok II. könyve|10|2|"Nos, ha kézhez veszitek ezt a levelet, ti, akiknek a kezetekben vannak uratok fiai, a szekerek, a lovak, a megerősített városok és fegyverek,
Királyok II. könyve|10|3|válasszátok ki uratok fiai közül, aki a legjobb és legderekabb, ültessétek atyja trónjára és harcoljatok uratok házáért!"
Királyok II. könyve|10|4|Erre nagy félelem kerítette őket hatalmába. Így beszéltek: "Nézzétek, a két király nem volt képes neki ellenállni, hát akkor mi hogy állhatnánk neki ellen?"
Királyok II. könyve|10|5|És az udvarmester, a városparancsnok, a vének és a nevelők elküldtek Jehuhoz és ezt üzenték: "A szolgáid vagyunk. Megteszünk mindent, amit parancsolsz. Nem teszünk meg királynak senkit. Tedd, amit jónak látsz!"
Királyok II. könyve|10|6|Erre egy második levelet is írt nekik. Így hangzott: "Ha velem tartotok és hallgattok a szavamra, vegyétek fejüket a férfiaknak, uratok fiainak, s holnap ebben az időben hozzátok nekem ide, Jiszreelbe!" A király fiai - hetvenen - a város előkelőinél voltak, akik nevelték őket.
Királyok II. könyve|10|7|Amikor megkapták a levelet, megragadták a király fiait, levágták mind a hetvenet, a fejüket kosarakba rakták és elküldték Jiszreelbe.
Királyok II. könyve|10|8|Amikor a hírvivő odaért és jelentette: "Elhozták a király fiainak a fejét", megparancsolta: "Rakjátok holnapig két halomba a kapu elé!"
Királyok II. könyve|10|9|Másnap kiment, odaállt és így beszélt a néphez: "Ti ártatlanok vagytok. Nézzétek, összeesküvést szőttem uram ellen és megöltem. De ki gyilkolta meg ezeket itt mind?
Királyok II. könyve|10|10|Tudjátok hát meg, semmi nem hiúsult meg az Úr szavaiból, amelyeket Acháb házára mondott. Az Úr végbevitte, amit szolgája, Illés által előre megmondott."
Királyok II. könyve|10|11|Azután Jehu mind kiirtotta, akik csak Acháb házából valók voltak Jiszreelben, mind a nagyjaikat, rokonaikat és papjaikat; nem hagyott meg közülük egyetlen egyet sem.
Királyok II. könyve|10|12|Akkor elindult, és elment Szamariába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel.
Királyok II. könyve|10|13|Megkérdezte tőlük: "Kik vagytok?" "Achaszja testvérei vagyunk! - felelték -, s a király fiait meg a királyné fiait megyünk meglátogatni."
Királyok II. könyve|10|14|Erre megparancsolta: "Fogjátok el őket élve!" S élve fogták el őket, aztán a Bet-Eked ciszternájánál lemészárolta őket; szám szerint negyvenketten voltak, s nem maradt közülük egy sem élve.
Királyok II. könyve|10|15|Amikor onnét továbbment, találkozott Rechab fiával, Jonadábbal - épp szembe jött vele. Köszöntötte és megkérdezte tőle: "A te szíved is olyan őszinte az enyémhez, mint az én szívem a tiédhez?" Jonadáb azt felelte: "Igen!" "Ha igen, akkor nyújtsd ide a kezed!" Jonadáb kezet nyújtott neki,
Királyok II. könyve|10|16|s Jehu fölvette a kocsijába, aztán azt mondta neki: "Gyere velem, s majd gyönyörködhetsz az Úr iránti buzgalmamban."
Királyok II. könyve|10|17|Amikor Szamariába értek, mind lemészároltatta, aki Szamariában Acháb (házából) még hátra volt, míg teljesen ki nem irtotta őket, az Úr Illéshez intézett szava szerint.
Királyok II. könyve|10|18|Akkor Jehu összegyűjtötte az egész népet és így szólt: "Acháb kevéssé imádta Baalt, Jehu majd jobban imádja.
Királyok II. könyve|10|19|Rajta, hívjátok ide Baal összes prófétáját és a papjait is mind! Egy se hiányozzék! Mert nagy áldozati ünnepet rendezek Baalnak. Nem marad életben senki, aki hiányzik." Jehu álnok módon járt el, csak hogy kipusztítsa Baal híveit.
Királyok II. könyve|10|20|Jehu megparancsolta: "Rendezzetek ünnepi összejövetelt Baal tiszteletére!" Ki is hirdették.
Királyok II. könyve|10|21|Akkor Jehu hírvivőket küldött szerte egész Izraelba. Baal hívei mind elmentek, nem akadt egy sem, aki meg ne jelent volna. Bementek Baal templomába, úgyhogy Baal temploma zsúfolásig megtelt az egyik végétől a másikig.
Királyok II. könyve|10|22|Erre megparancsolta a ruhafélék őrének: "Adjatok palástot Baal minden hívére!" S kiosztották nekik a palástokat.
Királyok II. könyve|10|23|Aztán Jehu bement Jonadabbal, Rechab fiával Baal templomába, és így szólt Baal híveihez: "Nézzetek jól körül, ne akadjon köztetek az Úrnak egyetlen tisztelője sem, hanem csak Baal hívei legyenek jelen."
Királyok II. könyve|10|24|Ezzel odalépett, hogy a véres és az égőáldozatot bemutassa. Jehu kívülre odarendelt nyolcvan férfit és megparancsolta: "Aki azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe adok, egyetlen egyet is elenged menekülni, életével fizet életéért."
Királyok II. könyve|10|25|Amikor az égőáldozat bemutatásával elkészült, Jehu megparancsolta a testőröknek meg a fegyverhordozóknak: "Menjetek, kaszaboljátok le őket, ne menekülhessen el senki!" Erre a testőrök és fegyverhordozók bementek, és éles kardjukkal mind lekaszabolták őket, Baal templomának egészen a szentélyéig előrehatoltak.
Királyok II. könyve|10|26|Kihordták Baal templomából az oszlopokat és elégették őket.
Királyok II. könyve|10|27|Lerombolták Baal oltárát, és Baal templomát is lerombolták, és szennyvízgyűjtő csatornát csináltak belőle - mindmáig ott van.
Királyok II. könyve|10|28|Így Jehu kiirtotta Baalt Izraelből,
Királyok II. könyve|10|29|hanem Nebat fiának Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte, tudniillik a bételi aranyborjakkal meg Dánnal nem hagyott fel.
Királyok II. könyve|10|30|De azért az Úr így szólt Jehuhoz: "Mivel lelkesen végbevitted, ami helyénvaló a szememben, és egészen az én kívánságom szerint bántál Acháb házával, utódaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak."
Királyok II. könyve|10|31|Mégis, Jehu nem ügyelt rá, hogy egész szívvel az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint éljen. Nem hagyott fel azokkal a bűnökkel, amelyekbe Jerobeám belevitte Izraelt.
Királyok II. könyve|10|32|Abban az időben kezdte el az Úr Izraelt kisebbé tenni. Hazael legyőzte Izrael egész területét,
Királyok II. könyve|10|33|mely a Jordántól keletre van, Gileád egész területét, Gád, Ruben és Manassze földjét, az Arnon folyónál fekvő Aroertől Giledáig, valamint Básánig.
Királyok II. könyve|10|34|Jehu történetének többi részét, amiket végbevitt, s a győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|10|35|Akkor Jehu megtért atyáihoz; Szamariában temették el. Fia, Joachasz lett helyette a király.
Királyok II. könyve|10|36|Az az idő, amíg Jehu Izrael fölött uralkodott, Szamariában huszonkét esztendőt tett ki.
Királyok II. könyve|11|1|Amikor Achaszja anyja, Atalja látta, hogy fia halott, az egész királyi családot kiirtotta.
Királyok II. könyve|11|2|Csakhogy Jorám király lánya, Achaszja húga, Jehoseba fogta bátyja fiát, Joást, és titokban kimentette a király halálra szánt fiai közül, bevitte dajkájával együtt ágyasházába. Így elrejtette Atalja elől, nehogy megölje.
Királyok II. könyve|11|3|Ott maradt nála az Úr templomában elrejtve hat esztendeig, amíg csak Atalja kormányozta az országot.
Királyok II. könyve|11|4|A hetedik esztendőben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testőrök parancsnokait, és maga elé rendelte őket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette őket. Azután megmutatta a király fiát,
Királyok II. könyve|11|5|majd ezt az utasítást adta nekik: "Ezt kell tennetek: Harmadrészetek, az, amelyik szombatonként a királyi palotába megy átvenni az őrséget,
Királyok II. könyve|11|6|ti álljatok a király köré, a kezetekben legyen fegyver. Aki soraitokba férkőzik, haljon meg! Így vegyétek körül a királyt, akár jön, akár megy!"
Királyok II. könyve|11|7|A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton őrségre mentek, azokat is, akik szombaton őrségből jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek.
Királyok II. könyve|11|8|A pap odaadta a századosoknak a lándzsákat és a pajzsokat, amelyek Dávid királyé voltak, és amelyek az Úr templomában álltak.
Királyok II. könyve|11|9|Azután a testőrök felsorakoztak - a kezükben fegyver! - a templom déli sarkától a templom északi sarkáig, és így körülvették az oltárt és a templomot.
Királyok II. könyve|11|10|Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: "Éljen a király!"
Királyok II. könyve|11|11|Amikor Atalja meghallotta, hogy a nép lármázik, lement a néphez az Úr templomába.
Királyok II. könyve|11|12|Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király előtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: "Árulás, árulás!"
Királyok II. könyve|11|13|Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: "Vezessétek ki az előudvarból! Aki követi, kard által vesszen!" A pap ugyanis azt mondta: "Az Úr templomában nem szabad megölni."
Királyok II. könyve|11|14|Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg.
Királyok II. könyve|11|15|Ekkor Jehojada szövetséget kötött az Úr, a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek, s ugyanígy a király és a nép között is.
Királyok II. könyve|11|16|Aztán az ország egész népe Baal templomához vonult és lerombolta. Darabokra törték oltárait, képeit, Baal papját, Matant pedig az oltár előtt megölték. A pap ekkor őrséget állított az Úr templomához,
Királyok II. könyve|11|17|a századosokat, a kariakat, a testőröket és az ország egész népét pedig magával vitte. Így kísérték le a királyt az Úr templomából, és a testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába. Ott Joás elfoglalta a királyi széket.
Királyok II. könyve|11|18|Az ország egész népe ujjongott, s a város elcsendesedett. Atalját azonban megölték, karddal, a királyi palotában.
Királyok II. könyve|12|1|Joás hétesztendős volt, amikor király lett.
Királyok II. könyve|12|2|Jehunak 7. esztendejében lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Cibjának hívták és Beersebába való volt.
Királyok II. könyve|12|3|Joás azt tette, ami kedves az Úr szemében, egész életében, mert Jehojada pap látta el tanácsokkal.
Királyok II. könyve|12|4|De a magaslati helyeket nem rombolta le, a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
Királyok II. könyve|12|5|Joás megparancsolta a papoknak: "Minden pénzt, amit fogadalmi ajándékul az Úr templomába visznek, minden adóként kivetett pénzt s minden pénzt, amit valaki saját jószántából az Úr templomába visz,
Királyok II. könyve|12|6|a papok vegyék magukhoz, ki-ki a maga ismerőseitől, s javíttassák ki rajta a templomot, ahol csak megsérül."
Királyok II. könyve|12|7|De Joás király 23. esztendejéig a papok még semmi javítást nem végeztettek el a templomon.
Királyok II. könyve|12|8|Ezért Joás király hívatta Jehojada papot és a (többi) papot és megkérdezte: "Miért nem javíttatjátok ki a templomon a hibákat? Mostantól nem fogadhattok el semmiféle pénzt ismerőseitektől, hanem be kell szolgáltatnotok a templom javítására."
Királyok II. könyve|12|9|A papok egyetértettek azzal, hogy nem fogadhatnak el pénzt a néptől, de a templomot sem javíttatták ki.
Királyok II. könyve|12|10|Jehojada pap ezért fogott egy ládát, a tetejére fúrt egy lyukat, és az Úr templomának bejáratától jobbra felállította a határkő mellett. Ebbe kellett a küszöböt őrző papoknak minden pénzt beletenniük, amit az Úr templomába vittek.
Királyok II. könyve|12|11|Mihelyt észrevették, hogy sok pénz van a ládában, ment a király írnoka, aztán az összes pénzt, ami csak volt az Úr templomában, összeöntötték és megszámolták.
Királyok II. könyve|12|12|Aztán megszámolva átadták a pénzt az Úr temploma felügyeletét ellátó gondnokok kezébe, és ezek arra fordították, hogy az Úr templomán dolgozó ácsokat és építőket,
Királyok II. könyve|12|13|kőműveseket és kőfaragókat megfizessék, hogy az Úr templomának kijavításához fát és faragott köveket szerezzenek be, s egyáltalán az Úr temploma javítása során fölmerült mindenféle költséget fedezzenek belőle.
Királyok II. könyve|12|14|Nem csináltattak az Úr templomába vitt pénzből ezüsttálakat, -késeket, -hintőket, -kürtöket, sem semmiféle arany vagy ezüst fölszerelési tárgyat az Úr temploma számára.
Királyok II. könyve|12|15|Ehelyett a munkásoknak adták, hogy javítsák ki érte az Úr templomát.
Királyok II. könyve|12|16|De azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy a munkásoknak adják, nem számoltatták el, csak a bizalomra és a hitre építettek.
Királyok II. könyve|12|17|Ugyanakkor a véres áldozatért és az engesztelő áldozatért járó pénzt nem szolgáltatták be az Úr temploma számára, azt a papok kapták.
Királyok II. könyve|12|18|Akkoriban Arám királya, Hazael felvonult, megtámadta Gátot és el is foglalta. Amikor Hazael ezután azt tervezte, hogy Jeruzsálem ellen vonul,
Királyok II. könyve|12|19|Júda királya, Joás fogta az összes felajánlott adományt, amit Júda királyai, az ő elődei, Jozafát, Jorám és Achaszja ajánlottak fel, továbbá a saját maga felajánlotta adományokat, valamint az összes aranyat, ami csak volt az Úr templomának és a királyi palotának a kincstárában, és elküldte Hazaelnek, Arám királyának. Erre az elvonult Jeruzsálem alól.
Királyok II. könyve|12|20|Joás történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|12|21|Szolgái fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene és leütötték Joást Bet-Millóban...
Királyok II. könyve|12|22|Szolgája Jozachar, Simat fia, és Jozabad, Somer fia ütötte le, és atyái mellé temették el, Dávid városában. A fia, Amacja lett helyette a király.
Királyok II. könyve|13|1|Achaszja fiának, Joásnak, Júda királyának 23. esztendejében Jehunak a fia, Joachász lett király Izraelben, Szamariában, tizenhét esztendőre.
Királyok II. könyve|13|2|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, Nebat fiának, Jerobeámnak bűneit utánozta, amelyekkel az Izraelt is bűnbe vitte, s nem hagyott fel velük.
Királyok II. könyve|13|3|Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, és Arám királya, Hazael, valamint Hazael fia, Benhadad kezére adta (uralma) egész idejére.
Királyok II. könyve|13|4|Erre Joachász megkísérelte kiengesztelni az Urat. S az Úr meghallgatta, mert látta Izrael szorongatottságát, hisz Arám királya erősen szorongatta.
Királyok II. könyve|13|5|Az Úr szabadítót küldött Izraelnek, aki kiszabadította Arám kezéből. Így Izrael fiai újra sátraikban lakhattak, mint azelőtt.
Királyok II. könyve|13|6|De Jerobeám bűneitől, amelyekbe az belevitte Izraelt, nem tágítottak, továbbra is megmaradtak bennük. Sőt, még a bálványok is változatlanul ott álltak Szamariában.
Királyok II. könyve|13|7|Az Úr ugyanis nem hagyott meg Joachásznak több embert, mint ötven lovast, tíz harci szekeret és tízezer gyalogost. Arám királya megsemmisítette őket és egyenlővé tette a széttiport porral.
Királyok II. könyve|13|8|Joachász történetének többi részét, amiket végbevitt, tetteit és győzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|13|9|Akkor Joachász megtért atyáihoz. Szamariában temették el és fia, Joás lett helyette a király.
Királyok II. könyve|13|10|Júda királyának, Joásnak 37. esztendejében Joachász fia, Joás lett Izrael királya Szamariában tizenhat esztendőre.
Királyok II. könyve|13|11|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte; megmaradt bennük.
Királyok II. könyve|13|12|Joás történetének többi részét, amiket végbevitt, győzelmeit és Júda királyával, Amacjával viselt háborúját, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|13|13|Akkor Joás megtért atyáihoz. Jerobeám foglalta el a trónját, Joást pedig Izrael királyai mellé temették el Szamariában.
Királyok II. könyve|13|14|Elizeust utolérte az a betegség, amelybe bele kellett halnia. Izrael királya, Joás elment hozzá és sírt, föléje hajolva. Azt mondta: "Atyám, atyám! Izrael kocsija és fogata!"
Királyok II. könyve|13|15|Elizeus így szólt hozzá: "Hozz íjat és nyilat!" S ő vitt neki íjat és nyilat.
Királyok II. könyve|13|16|Erre azt mondta a királynak: "Tedd kezedet az íjra!" Az rátette kezét, Elizeus meg a maga kezét a király kezére tette.
Királyok II. könyve|13|17|Aztán így szólt: "Nyisd ki az ablakot kelet felé!" Kinyitotta. Most Elizeus azt mondta: "Lőjj!" És ő lőtt. Erre elkiáltotta magát: "Az Úr győzelmes nyila, győzelmi nyíl Arám ellen! Afeknél megvered Arámot, teljesen megsemmisíted!"
Királyok II. könyve|13|18|Azután így szólt: "Fogd a nyilat!" Kezébe vette. Majd azt mondta a királynak: "Üss vele a földre!"
Királyok II. könyve|13|19|Háromszor ráütött, aztán abbahagyta. Isten embere ezért megharagudott és így szólt: "Ötször vagy hatszor kellett volna ráütnöd, akkor a megsemmisülésig legyőzted volna Arámot, de így csak háromszor vered meg!"
Királyok II. könyve|13|20|Ezzel Elizeus meghalt és eltemették. De aztán minden esztendőben moábita portyázók törtek rá az országra.
Királyok II. könyve|13|21|Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.
Királyok II. könyve|13|22|Arám királya, Hazael szorongatta Izraelt, amíg csak Joachász élt.
Királyok II. könyve|13|23|Az Úr azonban jóságos volt hozzá, megkönyörült rajta, s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségére való tekintettel felé fordult. Nem pusztította el és nem taszította el színe elől.
Királyok II. könyve|13|24|Amikor Arám királya, Hazael meghalt, és fia, Benhadad lett helyette a király,
Királyok II. könyve|13|25|Joachász fia, Joás újra visszavette Hazael fiától, Benhadadtól azokat a városokat, amelyeket az atyjától, Joachásztól a háborúban elfoglalt. Háromszor győzött fölötte Joás, s így visszaszerezte Izrael városait.
Királyok II. könyve|14|1|Joachász fiának, Izrael királyának, Joásnak 2. esztendejében Joás fia, Amacja lett Júda királya.
Királyok II. könyve|14|2|Huszonöt éves volt, amikor király lett és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehoaddannak hívták és Jeruzsálemből való volt.
Királyok II. könyve|14|3|Azt tette, ami kedves az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Dávid. Egészen úgy élt, mint atyja, Joás.
Királyok II. könyve|14|4|Csak a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
Királyok II. könyve|14|5|Mihelyt megszilárdult kezében a királyi hatalom, megölte szolgáit, akik atyját meggyilkolták,
Királyok II. könyve|14|6|de a gyilkosok fiait nem ölte meg, ahogy Mózes törvénykönyvében írva van, ott, ahol az Úr a következő parancsot adta: "Az apákat nem szabad megölni fiaik miatt, hanem mindenki csak a maga vétkéért haljon meg."
Királyok II. könyve|14|7|Megverte Edomot a Só-völgyben, tízezer embert, ostrom alá vette és elfoglalta Szelát, és Jokteelnek nevezte el; (így hívják) mindmáig.
Királyok II. könyve|14|8|Akkoriban Amacja követet küldött Jehu fia fiának, Joachásznak a fiához, Joáshoz, Izrael királyához és azt üzente: "Gyere, mérkőzzünk meg egymással a csatatéren!"
Királyok II. könyve|14|9|Izrael királya, Joás ezt a választ küldte Júda királyának, Amacjának: "A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz és azt üzente: Add hozzá feleségül lányodat a fiamhoz! Csakhogy Libanon vadja a bogáncson nyargalászott és eltiporta.
Királyok II. könyve|14|10|Edomot legyőzted és most elbizakodott a szíved. Örülj dicsőségednek és maradj veszteg! Miért hívod ki magad ellen a balsorsot, hogy elessél, te és veled együtt Júda is?"
Királyok II. könyve|14|11|Amacja azonban nem hallgatott rá. Ezért Izrael királya, Joás felvonult, és megmérkőztek a csatatéren, ő és Amacja, Júda királya, a Júdához tartozó Bet-Semesnél.
Királyok II. könyve|14|12|És Izrael legyőzte Júdát, úgyhogy mindenki menekült hazája irányába.
Királyok II. könyve|14|13|Amacját azonban, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Izrael királya, Joás, élve fogta el, Bet-Semesnél. Jeruzsálembe vitte. Rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig 400 könyöknyi hosszúságban,
Királyok II. könyve|14|14|s elhurcolt minden aranyat, ezüstöt, edényfélét, ami csak volt az Úr temploma és a királyi palota kincseskamrájában, s ugyanígy túszokat is vitt, aztán visszatért Szamariába.
Királyok II. könyve|14|15|Joás történetének többi részét, amit végbevitt, győzelmeit, s hogy mint viselt háborút Júda királya, Amacja ellen, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|14|16|Akkor Joás megtért atyáihoz, Szamariában temették el, Izrael királyai mellé. Fia, Jerobeám lett helyette a király.
Királyok II. könyve|14|17|Júda királya, Joás fia, Amacja azonban még Izrael királyának Joachász fiának, Joásnak a halála után is élt tizenöt esztendeig.
Királyok II. könyve|14|18|Amacja történetének többi részét följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|14|19|Jeruzsálemben összeesküvést szőttek ellene, de elmenekült Lachisba. Akkor utána küldtek Lachisba, s ott gyilkolták meg.
Királyok II. könyve|14|20|Lóra tették, és atyái mellé temették el Jeruzsálemben, Dávid városában.
Királyok II. könyve|14|21|Ezután Júda egész népe a tizenhat esztendős Uziját tette meg atyja helyett királynak.
Királyok II. könyve|14|22|Ő volt az, aki Elatot kiépítette és újra Júdához csatolta, miután a király megtért atyáihoz.
Királyok II. könyve|14|23|Júda királyának, Joás fiának, Amacjának 15. esztendejében Joás fia, Jerobeám lett Izrael királya Szamariában, negyvenegy esztendőre.
Királyok II. könyve|14|24|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az Izraelt belevitte.
Királyok II. könyve|14|25|Ő volt az, aki helyreállította Izrael határait az Ematba vivő úttól egészen a puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének szava szerint, amelyet szolgája, Amittai fia, Jónás, a gát-heferi próféta által hallatott.
Királyok II. könyve|14|26|Az Úr ugyanis látta Izrael mérhetetlen nagy nyomorúságát, hogy szabad és rabszolga egyaránt odavész, s nincs, aki megmentse Izraelt.
Királyok II. könyve|14|27|De az Úr nem határozta el azt, hogy kiirtja Izrael nevét az ég alól, így mégis segített Joás fia, Jerobeám által.
Királyok II. könyve|14|28|Jerobeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, győzelmeit, hogyan háborúskodott, s hogyan... - ezeket mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|14|29|Akkor Jerobeám megtért atyáihoz. Szamariában temették el, Izrael királyai mellé, és fia, Zacharja lett helyette a király.
Királyok II. könyve|15|1|Izrael királyának, Jerobeámnak 27. esztendejében Amacja fia, Uzija lett Júda királya.
Királyok II. könyve|15|2|Tizenhat éves volt, amikor király lett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
Királyok II. könyve|15|3|Anyját Jecholjának hívták és jeruzsálemi volt. Azt tette, ami kedves volt az Úr szemében, egészen úgy, mint atyja tette.
Királyok II. könyve|15|4|De a magaslati helyeket nem rombolták le, s még mindig áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon.
Királyok II. könyve|15|5|De az Úr megverte a királyt: leprás volt egészen halála napjáig. Így egy különálló házban élt, s a király fia, Jotam kormányzott a palotában és szolgáltatott igazságot a népnek.
Királyok II. könyve|15|6|Uzija történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|15|7|Akkor Uzija megtért atyáihoz és Dávid városában temették el. Fia, Jotam lett a király helyette.
Királyok II. könyve|15|8|Júda királyának, Uzijának 38. esztendejében Jerobeám fia, Zacharja lett Izrael királya Szamariában, hat hónapra.
Királyok II. könyve|15|9|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mint atyái tették. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt.
Királyok II. könyve|15|10|Jabes fia, Sallum összeesküvést szőtt ellene, Jibleámnál leütötte, s ő lett helyette a király.
Királyok II. könyve|15|11|Zacharja történetének többi részét följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|15|12|Ő volt, akit az Úr megjövendölt Jehunak, amikor azt mondta: "Fiaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak." Így teljesedett be.
Királyok II. könyve|15|13|Jabes fia, Sallum, Júda királyának, Uzijának 39. esztendejében lett király, és egy hónapig uralkodott Szamariában.
Királyok II. könyve|15|14|Akkor Gadi fia, Menachem, felvonult ellene Tircából, behatolt Szamariába, megölte Jabes fiát, Sallumot, és ő lett helyette a király.
Királyok II. könyve|15|15|Sallum történetének többi részét, az összeesküvést, amelyet szőtt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|15|16|Akkoriban Menachem elpusztította Tappuachot mindazzal együtt, ami benne volt és egész környéket is Tircától kezdve, mert nem nyitották meg neki a kapukat. Megsemmisítette, s az összes várandós anyát felhasíttatta.
Királyok II. könyve|15|17|Júda királyának, Uzijának 39. évében Gadi fia, Mena- chem lett Izrael királya Szamariában, tíz esztendőre.
Királyok II. könyve|15|18|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. Az ő idejében
Királyok II. könyve|15|19|hatolt az országba Asszíria királya, Pul. Menachem 100 ezüst talentumot adott Pulnak, hogy segítsen neki megszilárdítani kezében a királyi hatalmat.
Királyok II. könyve|15|20|Ezt a pénzt Menachem kivetette adóul Izraelre, minden tehetős emberre 50 sékelt, csak hogy Asszíria királyának adhassa. Erre Asszíria királya elvonult, nem maradt tovább az országban.
Királyok II. könyve|15|21|Menachem történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|15|22|Akkor Menachem megtért atyáihoz, és fia, Pekachja lett helyette a király.
Királyok II. könyve|15|23|Júda királyának, Uzijának 50. esztendejében Menachem fia, Pekachja lett Izrael királya Szamariában, két esztendőre.
Királyok II. könyve|15|24|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt.
Királyok II. könyve|15|25|Akkor fegyverhordozója, Remaljának a fia, Pekach összeesküvést szőtt ellene, és Szamariában, a királyi palota bástyájában megölte... Ötven gileádi férfi segített neki. Így megölte, és helyette ő lett a király.
Királyok II. könyve|15|26|Pekachja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|15|27|Júda királyának, Uzijának 52. évében, Remalja fia, Pekach lett Izrael királya Szamariában, húsz esztendőre.
Királyok II. könyve|15|28|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt.
Királyok II. könyve|15|29|Izrael királyának, Pekachnak idejében Asszíria királya, Tiglatpilezer felvonult és elfoglalta Ijont, Abel-Bet-Maachát, Janoachot, Kedest, Hacort, Gileádot és Gali- leát, Naftali egész földjét, és elhurcolta őket fogolyként Asszíriába.
Királyok II. könyve|15|30|Ela fia, Hósea pedig összeesküvést szőtt Remalja fia, Pekach ellen, megölte, s ő lett helyette a király.
Királyok II. könyve|15|31|Pekach történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|15|32|Izrael királyának, Remalja fiának, Pekachnak 2. esztendejében Uzija fia, Jotam lett Júda királya.
Királyok II. könyve|15|33|Huszonöt éves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jerusának hívták, és Cádoknak volt a lánya.
Királyok II. könyve|15|34|Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy tett, mint atyja, Uzija tett.
Királyok II. könyve|15|35|De a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. Ő építette a felső kaput az Úr templomához.
Királyok II. könyve|15|36|Jotam történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|15|37|Attól az időtől az Úr rászabadította Arám királyát, Recint, valamint Remalja fiát, Pekachot Júdára.
Királyok II. könyve|15|38|Jotam azonban megtért atyáihoz, s atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.
Királyok II. könyve|16|1|Remalja fiának, Pekachnak tizenhetedik esztendejében Jotam fia, Acház lett Júda királya.
Királyok II. könyve|16|2|Acház húszéves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami helyénvaló az Úrnak, Istenének a szemében, mint atyja, Dávid tette,
Királyok II. könyve|16|3|hanem Izrael királyainak útján járt. Sőt, tűzbe küldte a fiát azoknak a pogányoknak az iszonyatos szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
Királyok II. könyve|16|4|Áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken, a dombokon és minden zöldellő fa alatt.
Királyok II. könyve|16|5|Abban az időben Arám királya, Recin és Izrael királya, Remaljának a fia, Pekach Jeruzsálem ellen vonult, hogy megtámadja. Ostrom alá fogták, de nem voltak elég erősek a harchoz.
Királyok II. könyve|16|6|[Akkoriban Edom királya újra hozzácsatolta Elatot Edomhoz, és kiűzte a júdeaiakat Elatból. Edomiak érkeztek Elatba, s letelepedvén ott élnek mind a mai napig.]
Királyok II. könyve|16|7|Ekkor Acház követeket küldött Asszíria királyához, Tiglatpilezerhez. Ezt üzente neki: "Szolgád és fiad vagyok. Vonulj fel, és szabadíts ki Arám királya kezéből és Izrael királya kezéből, akik ellenem támadtak!"
Királyok II. könyve|16|8|Ugyanakkor fogta Acház az Úr templomában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékba Asszíria királyának.
Királyok II. könyve|16|9|Asszíria királya a kedve szerint járt el. Így Asszíria királya Damaszkusz ellen vonult, elfoglalta, lakóit fogolyként Kirbe hurcolta, Recint pedig megölte.
Királyok II. könyve|16|10|Acház elment Damaszkuszba, hogy találkozzék Asszíria királyával, Tiglatpilezerrel. Amikor meglátta Damaszkuszban az oltárt, Acház király megküldte Urija papnak az oltár méreteit és mintáját az alaprajzával együtt.
Királyok II. könyve|16|11|Urija pap tehát épített egy oltárt; pontosan Acház király Damaszkuszból küldött utasításai szerint építette föl, mielőtt még Acház király hazatért volna Damaszkuszból.
Királyok II. könyve|16|12|Amikor a király visszaérkezett Damaszkuszból, szemügyre vette az oltárt. Aztán a király az oltárhoz lépett és fölment rá.
Királyok II. könyve|16|13|Elégette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, s az oltárra hintette a közösség áldozatának vérét.
Királyok II. könyve|16|14|Az Úr előtt álló oltárt pedig elmozdította a templom elől a helyéről, hogy ne álljon ott az új oltár és az Úr temploma között, és észak felé, oldalt az új oltár mellett állíttatta fel.
Királyok II. könyve|16|15|Aztán ezt a parancsot adta Acház király Urijának: "A nagy oltáron égesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, aztán a király égő- és ételáldozatát, végül az egész nép égőáldozatát, ételáldozatát és italáldozatát is ott mutasd be; arra hintsd az égőáldozat és a véresáldozat vérét. A bronzoltár sorsán majd gondolkodom."
Királyok II. könyve|16|16|Urija pontosan a király parancsa szerint járt el.
Királyok II. könyve|16|17|Akkor Acház király szétszedette az üstlábakat s párkányait, az üstöket pedig kiemelte belőlük. A bronzmedencét is leszedette az ökrökről, amelyek alatta álltak, és kőtalapzatra állította.
Királyok II. könyve|16|18|Ugyanígy a trónt is eltávolította, amelyet a templom elé építettek, meg a külső királyi bejáratot is, Asszíria királya kedvéért.
Királyok II. könyve|16|19|Acház történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|16|20|Akkor Acház megtért atyáihoz, és atyái mellé temették el, Dávid városában. Fia, Hiszkija lett helyette a király.
Királyok II. könyve|17|1|A jeruzsálemi Acház 12. évében Ela fia, Hósea lett Szamariában Izrael királya, kilenc esztendőre.
Királyok II. könyve|17|2|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Izraelnek azok a királyai, akik előtte voltak.
Királyok II. könyve|17|3|Asszíria királya, Szalmanasszár hadat vezetett ellene, Hósea azonban behódolt és adózott neki.
Királyok II. könyve|17|4|De Asszíria királya fölfedezte Hósea egy pártütését. Követet küldött ugyanis Egyiptom királyához, Szóhoz, s nem küldte meg tovább minden esztendőben az adót Asszíria királyának. Ezért Asszíria királya elfogatta és börtönbe vetette.
Királyok II. könyve|17|5|Azután Asszíria királya az egész ország ellen hadba szállt, Szamaria alá vonult, és három évig ostromolta.
Királyok II. könyve|17|6|Hósea 9. esztendejében Asszíria királya bevette Szamariát és fogságba hurcolta Izraelt Asszíriába; Halachban, Gozan egyik folyója, a Habor mellé, valamint Média városaiba telepítette őket.
Királyok II. könyve|17|7|Ez azért történt, mert Izrael fiai vétkeztek az Úr, az ő Istenük ellen, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, a fáraónak, Egyiptom királyának a hatalmából, és idegen isteneket imádtak.
Királyok II. könyve|17|8|Azoknak a népeknek a szokásaihoz igazodtak, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
Királyok II. könyve|17|9|Izrael fiai és a királyok, akiket maguknak választottak, gonosz dolgokat eszeltek ki az Úr, az ő Istenük ellen, s az őrtoronyból a megerősített városokig mindenütt magaslati helyeket építettek,
Királyok II. könyve|17|10|s minden kiemelkedő dombra, meg minden zöldellő fa alá kőoszlopokat és szent fákat állítottak.
Királyok II. könyve|17|11|Aztán tömjéneztek ott, mint azok a népek, amelyeket elűzött előlük az Úr, s gonosz tetteikkel ingerelték az Urat.
Királyok II. könyve|17|12|A bálványoknak szolgáltak, pedig megmondta az Úr: "Ilyesmit ne tegyetek!"
Királyok II. könyve|17|13|Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: "Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek."
Királyok II. könyve|17|14|De nem hallgattak rá, hanem még nyakasabbnak bizonyultak, mint atyáik voltak, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenükben.
Királyok II. könyve|17|15|Elvetették törvényeit és a szövetséget, amelyet atyáikkal kötött, és parancsait is, amelyeket szívükbe vésett. Mihaszna dolgok után futottak, s így maguk is semmirekellővé váltak. A körülöttük élő népekhez igazodtak, pedig az Úr megtiltotta nekik, hogy ők is azt tegyék, amit azok.
Királyok II. könyve|17|16|Elhanyagolták az Úrnak, az ő Istenüknek minden törvényét, bálványokat öntöttek maguknak, két borjút, aztán szent fákat állítottak fel és imádták az ég egész seregét, sőt Baalnak is szolgáltak.
Királyok II. könyve|17|17|Fiaikat és lányaikat tűzbe küldték, jövendőmondásra, varázslásra vetemedtek, s arra adták ma- gukat, hogy azt tegyék, ami gonosznak számít az Úr szemében - így ingerelték.
Királyok II. könyve|17|18|Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elől; csak Júda törzse maradt meg egyedül.
Királyok II. könyve|17|19|De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak.
Királyok II. könyve|17|20|Ezért az Úr Izrael egész népét elvetette, megalázta, és fosztogatóik kezére adta őket, míg végül el nem taszította őket színe elől.
Királyok II. könyve|17|21|Akkor Izrael elszakadt Dávidtól, és Nebat fiát, Jerobeámot tette meg királynak. Jerobeám aztán eltérítette Izraelt az Úrtól és súlyos bűnbe vitte.
Királyok II. könyve|17|22|Izrael fiai a Jerobeám elkövette bűnben éltek, nem hagytak fel vele,
Királyok II. könyve|17|23|amíg az Úr el nem taszította őket színe elől, amint szolgái, a próféták által előre megmondta, s amíg Izraelt földjéről Asszíriába nem vitte - mind a mai napig.
Királyok II. könyve|17|24|Asszíria királya embereket hívott oda Babilóniából, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból, és letelepítette őket Szamaria városaiba; ezek birtokba vették Szamariát és megtelepedtek városaiban.
Királyok II. könyve|17|25|De már letelepedésükkor sem félték az Urat. Ezért az Úr oroszlánokat szabadított rájuk, ott üvöltöttek köztük.
Királyok II. könyve|17|26|Jelentették hát Asszíria királyának: "A népek, amelyeket ide hoztál és Szamaria városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik őket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét."
Királyok II. könyve|17|27|Erre Asszíria királya megparancsolta: "Az onnan elhurcolt papok közül engedjetek egyet vissza, menjen, telepedjék ott le, és tanítsa meg őket az ország Istenének kijáró tiszteletre."
Királyok II. könyve|17|28|Így hát azok közül a papok közül, akiket Szamariából elhurcoltak, az egyik visszatért, letelepedett Bételben, s tanította őket, hogyan kell az Urat imádniuk.
Királyok II. könyve|17|29|Csakhogy ezek a népségek mind bálványt csináltak maguknak, és felállították azokon a magaslatokon berendezett szentélyekben, amelyeket a szamariaiak emeltek, mindegyik nép a maga városában, ahol lakott.
Királyok II. könyve|17|30|A babiloniaiak Szukkot-Benotról készítettek képmást, a kutiak Nergalt, a hamatiak Asimát,
Királyok II. könyve|17|31|az avviták Nibchaszt és Tartakot csináltak maguknak, a Szefarvajimból valók pedig elégették gyermekeiket Adrameleknek és Anameleknek, Szefarvajim isteneinek a tiszteletére, tűzben.
Királyok II. könyve|17|32|Imádták az Urat, de ugyanakkor papokat választottak maguk közül a magaslatokra, hogy a magaslati szentélyekben ellássák a szolgálatot.
Királyok II. könyve|17|33|Így imádták az Urat, de egyszersmind a maguk isteneinek is szolgáltak, azoknak a népeknek a szokásaihoz híven, amelyek közül oda kerültek.
Királyok II. könyve|17|34|Mind a mai napig korábbi szokásaik szerint élnek. Nem félik az Urat, nem igazodnak törvényeihez és parancsaihoz, ahhoz a törvényhez és parancshoz, amelyet Jákob fiainak adott, akinek az Izrael nevet adta.
Királyok II. könyve|17|35|Sőt, szövetséget is kötött velük az Úr, és meghagyta nekik: "Ne tiszteljetek idegen isteneket, ne imádjátok őket, ne szolgáljatok nekik és ne mutassatok be nekik áldozatot.
Királyok II. könyve|17|36|Csak az Urat imádjátok, s neki mutassatok be áldozatot, aki hatalmas erejével és kinyújtott karjával kivezetett benneteket Egyiptom földjéről; őt imádjátok, neki mutassatok be áldozatot.
Királyok II. könyve|17|37|Tartsátok szem előtt a rendelkezéseit és utasításait, a törvényt és a parancsokat, amelyeket fölírt nektek, s szabjátok hozzájuk tetteiteket minden időben; ne imádjatok idegen isteneket!
Királyok II. könyve|17|38|Ne feledkezzetek meg veletek kötött szövetségemről, s ne imádjatok idegen isteneket!
Királyok II. könyve|17|39|Csak az Urat imádjátok, a ti Isteneket! Ő kiszabadít benneteket minden ellenségetek kezéből!"
Királyok II. könyve|17|40|De ők nem hallgattak rá, és korábbi szokásaikhoz híven éltek.
Királyok II. könyve|17|41|Ezek a népségek imádták ugyan az Urat, de egyszersmind bálványaiknak is szolgáltak, s ugyanígy gyermekeik és gyermekeik gyermekei is. Mint atyáik tettek, úgy tesznek ők is mind a mai napig.
Királyok II. könyve|18|1|Izrael királyának, Ela fiának Hóseának 3. esztendejében történt, hogy Acház fia, Hiszkija lett Júda királya.
Királyok II. könyve|18|2|Huszonöt éves volt, amikor király lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijának hívták és Zacharjának volt a lánya.
Királyok II. könyve|18|3|Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy, mint őse, Dávid tette.
Királyok II. könyve|18|4|Ő volt az, aki a magaslati helyeket lerombolta, a kőoszlopokat összetörte, a szent fákat kidöntötte, és a Mózes által készített rézkígyót darabokra törte. Mert Izrael fiai egészen addig tömjéneztek előtte; Nechustánnak nevezték.
Királyok II. könyve|18|5|Az Úrba, Izrael Istenébe vetette bizalmát, s utána nem volt többé Júda királyai közt hozzá hasonló, de még előtte sem.
Királyok II. könyve|18|6|Ragaszkodott az Úrhoz, hűségesen követte, és szem előtt tartotta parancsait, amelyeket az Úr Mózesnek adott.
Királyok II. könyve|18|7|S az Úr vele volt, minden vállalkozása sikerrel járt. Elszakadt Asszíria királyaitól, nem maradt tovább alattvalójuk.
Királyok II. könyve|18|8|A filiszteusokat visszaverte, egészen Gázáig, földjüket pedig megszerezte az őrtoronytól egészen a megerősített városokig.
Királyok II. könyve|18|9|Hiszkija király 4. esztendejében, azaz Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 7. évében történt, hogy Asszíria királya, Szalmanasszár felvonult Szamaria ellen és ostrom alá fogta.
Királyok II. könyve|18|10|Három év elteltével be is vette. Hiszkija 6. esztendejében, vagyis Izrael királyának, Hóseának 9. évében Szamariát elfoglalták.
Királyok II. könyve|18|11|S Asszíria királya Izraelt Asszíriába hurcolta fogságba, s Halachban, valamint Gozán folyója, a Habor mellé és Média városaiba telepítette őket,
Királyok II. könyve|18|12|mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes az Úr szolgája parancsolt. Nem vették tekintetbe, nem ahhoz igazodtak.
Királyok II. könyve|18|13|Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda megerősített városai ellen és elfoglalta őket.
Királyok II. könyve|18|14|Akkor Júda királya, Hiszkija elküldött Asszíria királyához Lachisba és azt üzente: "Helytelen volt, amit tettem. Ha elvonulsz, megadom, amit kirósz rám." Erre Asszíria királya kivetett Hiszkijára, Júda királyára 300 ezüst talentumot és 30 arany talentumot.
Királyok II. könyve|18|15|Hiszkija kénytelen volt odaadni az összes ezüstöt, ami csak volt az Úr templomában és a királyi palota kincseskamrájában.
Királyok II. könyve|18|16|Akkoriban Hiszkija összetörette az Úr templomának ajtófélfáit és ajtószárnyait is, amelyeket... Júda királya (arany) lemezekkel borított be, és beszolgáltatta Asszíria királyának.
Királyok II. könyve|18|17|Asszíria királya Lachisból Jeruzsálembe küldte főpohárnokát Hiszkija király ellen, számottevő csapat élén. Az fel is vonult, és Jeruzsálembe érve letáborozott a ványolók földje felé vivő út mentén, a felső tó közelében a vízvezeték mellett.
Királyok II. könyve|18|18|Aztán hívatta a királyt. Erre az udvarmester, Hilkijának a fia, Eljakim, továbbá Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia kimentek hozzá. A főpohárnok így szólt hozzájuk:
Királyok II. könyve|18|19|"Jelentsétek Hiszkijának: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miben reménykedel?
Királyok II. könyve|18|20|Azt hiszed, hogy az üres szó elég ok és erő a hadakozáshoz? Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem?
Királyok II. könyve|18|21|Talán ebben a törött nádszálban, Egyiptomban bízol, amely mindenkinek a kezébe belemegy és átszúrja, aki csak rátámaszkodik. Így van ez a fáraóval, Egyiptom királyával, s azokkal mind, akik benne bíznak.
Királyok II. könyve|18|22|Ha ellenben azt felelitek: Az Úrban, a mi Istenünkben bizakodunk, (azt kérdezem): nem ő az, akinek a magaslati helyeit és oltárait Hiszkija lerombolta, megparancsolván Júdának és Jeruzsálemnek: itt imádkozzatok, Jeruzsálemben, ez előtt az oltár előtt?
Királyok II. könyve|18|23|Nos, hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával! Adok neked kétezer lovat, ha találsz lovasokat, akiket felültess rájuk.
Királyok II. könyve|18|24|Hogy vehetnéd hát fel akkor a harcot uramnak akár egyetlen, legkisebb szolgájával is? Hagyatkozz csak Egyiptomra a lovak és a harci szekerek dolgában!
Királyok II. könyve|18|25|S talán az Úr akarata ellenére vonultam ez ellen a város ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!"
Királyok II. könyve|18|26|Eljakim, Sebna és Joách így válaszoltak a főpohárnoknak: "Beszélj arámul szolgáiddal, hiszen megértjük, és ne szólj hozzánk Júda nyelvén a falon figyelő nép füle hallatára!"
Királyok II. könyve|18|27|De a főpohárnok azt felelte: "Hát azért küldött ide uram, hogy ezeket a szavakat uradhoz és hozzád intézzem, s nem inkább az emberekhez, akik a falakon ülnek, arra kárhoztatva, hogy veletek egyetemben saját ürüléküket egyék és saját vizeletüket igyák?"
Királyok II. könyve|18|28|Ezzel a főpohárnok előlépett, és Júda nyelvén, jó hangosan odakiáltotta a következőket: "Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét!
Királyok II. könyve|18|29|Ezt mondja a király: Ne engedjétek, hogy Hiszkija félrevezessen titeket, hisz nem képes kiszabadítani benneteket a kezemből!
Királyok II. könyve|18|30|Ne hagyjátok, hogy Hiszkija az Úrral vigasztaljon titeket, azt állítva: az Úr majd megment minket és biztos, hogy nem adja ezt a várost Asszíria királyának kezére.
Királyok II. könyve|18|31|Ne hallgassatok Hiszkijára, mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek velem szövetséget és gyertek ki! Akkor majd mindenki a maga szőlőtőkéjéről és a saját fügefájáról eszik és a saját ciszternája vizét issza,
Királyok II. könyve|18|32|míg majd elmegyek és elviszlek benneteket egy olyan országba, amelyik olyan, mint a tietek; olyan országba, ahol bőségben van a gabona és a bor; olyan országba, ahol rengeteg az olajfa és a méz. Életben maradtok, nem kell elpusztulnotok. Ne hallgassatok Hiszkijára, félrevezet benneteket, amikor azt mondja: az Úr megment minket!
Királyok II. könyve|18|33|A népek istenei közül ki tudta tán egyetlenegy is szabadítani földjét Asszíria királya kezéből?
Királyok II. könyve|18|34|Hol vannak Hamat és Arpad istenei? Hol Szefarvajim istenei, Hena és Ivva? Hol Szamaria földjének istenei? Kiszabadították Szamariát a kezemből?
Királyok II. könyve|18|35|Az országok istenei közül melyik volt képes megmenteni országát a kezemtől? Hát akkor az Úr most hogy szabadíthatná ki Jeruzsálemet a kezemből?"
Királyok II. könyve|18|36|De ők hallgattak, nem szóltak egyetlen szót sem, mert a király elrendelte és megparancsolta: "Ne adjatok neki választ!"
Királyok II. könyve|18|37|Hilkija fia, Eljakim, az udvarmester, Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia megszaggatták ruhájukat, visszatértek Hiszkijához és hírül vitték neki a főpohárnok szavait.
Királyok II. könyve|19|1|Amikor Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött magára és elment az Úr templomába.
Királyok II. könyve|19|2|Eljakim udvarmestert pedig és Sebna írnokot meg a papság véneit elküldte - vezeklőruhába öltözve - Ámosz fiához, Izajás prófétához.
Királyok II. könyve|19|3|Így szóltak hozzá: "Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a rettegés, a megpróbáltatás és a gyalázat napja. Mert elérkezik a gyermek születésének ideje, de nincs erő a világra hozatalához.
Királyok II. könyve|19|4|Talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, Asszíria királya ideküldött káromolni az élő Istent, és megbünteti beszédéért, amelyet hallott az Úr, a te Istened. Imádkozz hát a maradékért, amelyik még itt van!"
Királyok II. könyve|19|5|Hiszkija szolgái tehát elmentek Izajáshoz.
Királyok II. könyve|19|6|És Izajás azt válaszolta nekik: "Jelentsétek uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj amiatt a beszéd miatt, amelyet hallottál, s amellyel Asszíria királyának szolgái káromoltak.
Királyok II. könyve|19|7|Nézd, olyan lelket adok neki, hogy amikor majd valami szóbeszédet hall, visszatér földjére, hazájában aztán elveszítem, kard élén."
Királyok II. könyve|19|8|Amikor a főpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libnánál találta, épp azt ostromolta. Csakugyan, (a főpohárnok) hallotta hírét, hogy elvonult Lachis alól,
Királyok II. könyve|19|9|mert azt hallotta Etiópia királyáról, Tirhakáról: "Nézd, kivonult, hogy megmérkőzzék veled."
Királyok II. könyve|19|10|"Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére.
Királyok II. könyve|19|11|Nézd, hallottad, mit tettek Asszíria királyai az országokkal, hogy betöltötték rajtuk az átkot. Hát te megmenekülnél?
Királyok II. könyve|19|12|Vajon a népek istenei, akiket atyáim kiirtottak, megmentették Gozant, Harant, Recefet és Tell Bazarban Eden lakóit?
Királyok II. könyve|19|13|Hol van Hamat királya, Arpad királya, Szefarvajim, Hena és Avva királya?"
Királyok II. könyve|19|14|Hiszkija király átvette a küldöttek kezéből a levelet és elolvasta. Aztán fölment az Úr templomába, s az Úr elé terjesztette.
Királyok II. könyve|19|15|Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr előtt: "Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet.
Királyok II. könyve|19|16|Figyelj, Uram, és hallgass meg! Halld meg Szancherib szavait, amiket üzent, s hogy gyalázta az élő Istent.
Királyok II. könyve|19|17|Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai leigázták a népeket,
Királyok II. könyve|19|18|isteneiket pedig tűzbe vetették. De nem is voltak istenek, csupán emberi kéz alkotásai, fa és kő, azokat megsemmisíthették.
Királyok II. könyve|19|19|De te, Uram, Istenünk, szabadíts ki minket kezéből, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!"
Királyok II. könyve|19|20|Akkor Ámosz fia, Izajás elküldött Hiszkijához és azt üzente: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Meghallgattalak, amikor Asszíria királya, Szancherib miatt hozzám imádkoztál.
Királyok II. könyve|19|21|Ezt mondja felőle az Úr: "Megvet, kigúnyol, Sion szűz leánya, fejét csóválja hátad mögött, Jeruzsálem leánya.
Királyok II. könyve|19|22|Kit káromoltál, kit gyaláztál? Ki ellen hangoskodtál, s emelted föl gőgös tekinteted? Izrael Szentje ellen!
Királyok II. könyve|19|23|Követeid által gúnyt űztél az Úrból. Így gondolkodtál: harci szekereimmel felhágtam a hegyek csúcsára, Libanon ormára. Égbe nyúló cédrusait kidöntöttem, legszebb ciprusait kivágtam. Eljutottam a legtávolibb pihenőhelyig, az erdő sűrűjéig.
Királyok II. könyve|19|24|Mélyre ástam, és idegen vizeket ittam frissülésül. Egyiptom folyói mind kiszáradtak a lábam s talpam alatt.
Királyok II. könyve|19|25|Nem hallottál róla? Réges-rég előkészítettem, ősidők óta elterveztem, most aztán valóra váltom. A te dolgod volt romhalmazzá tenni mind a megerősített városokat.
Királyok II. könyve|19|26|Lakóik remegtek tehetetlenül, s kipusztultak teljesen, mint a mező füve, a zsenge gyep, a háztetők zöldje meg a rét a keleti szélben.
Királyok II. könyve|19|27|Ott vagyok amikor fölkelsz s amikor nyugovóra térsz. Ismerem mentedet s jöttödet.
Királyok II. könyve|19|28|Mivel ellenem háborogtál, s fülembe jutott lázadásod, orrodba teszem a gyűrűm és szádba a zablámat. Visszavezetlek az úton, amelyen idejöttél.
Királyok II. könyve|19|29|Ez lesz neked a jel: Ebben az évben azt eszik, amit vetettek, a jövő esztendőben, ami parlagon hever. A harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt és élvezzétek termését!
Királyok II. könyve|19|30|Aki Júda házából menedékre lel, és életben marad, az verjen gyökeret, teremjen gyümölcsöt!
Királyok II. könyve|19|31|Mert Jeruzsálemből kivonul a maradék, akik megmenekülnek, azokból egy csapat Sion hegyéről. A Seregek Urának féltése végbeviszi ezt!
Királyok II. könyve|19|32|Ezért az Úr ezt mondja az asszírok királyára: Ebbe a városba nem vonul be, egyetlen nyilát sem lövi bele. Nem rohamozza meg pajzzsal, sem töltést nem emel ellene.
Királyok II. könyve|19|33|Visszatér az úton, amelyen jött, nem hatol be a városba - az Úr mondja.
Királyok II. könyve|19|34|Megvédem ezt a várost, megoltalmazom, magam miatt, s szolgámnak, Dávidnak kedvéért!"
Királyok II. könyve|19|35|Még azon az éjszakán történt, hogy az Úr angyala kivonult, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Amikor reggel fölkeltek, lám, csupa élettelen testet találtak.
Királyok II. könyve|19|36|Erre Asszíria királya, Szancherib szedte magát és elvonult. Visszatért Ninivébe és ott maradt.
Királyok II. könyve|19|37|Történt azonban, hogy amikor egy alkalommal istenének, Niszrochnak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szarecer kardot döftek bele, majd Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon lett helyette a király.
Királyok II. könyve|20|1|Azokban a napokban Hiszkija halálos beteg lett. Elment hozzá Ámosz fia, Izajás, és így szólt hozzá: "Ezt mondja az Úr: Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem maradsz életben."
Királyok II. könyve|20|2|Erre arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz:
Királyok II. könyve|20|3|"Ó, Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen, mennyire osztatlan szívvel jártam színed előtt, azt tettem, ami kedves a szemedben!" S keservesen sírt Hiszkija.
Királyok II. könyve|20|4|Izajás még nem hagyta el a középső udvart, amikor történt, hogy az Úr e szavakat intézte hozzá:
Királyok II. könyve|20|5|"Térj vissza és mondd meg Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak Istene: Hallottam imádat, s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. Harmadnapra fölmész a templomhoz.
Királyok II. könyve|20|6|S életed napjait megtoldom tizenöt esztendővel. És kiszabadítalak Asszíria királyának hatalmából ezzel a várossal együtt; megvédem ezt a várost, magam miatt és szolgámnak, Dávidnak kedvéért."
Királyok II. könyve|20|7|Akkor Izajás meghagyta: "Hozzatok nekem fügét!" Vittek, s rátették a kelésre. Nyomban meggyógyult.
Királyok II. könyve|20|8|Hiszkija azonban megkérdezte Izajástól: "Mi lesz a jel arra, hogy az Úr meggyógyít és harmadnap fölmehetek az Úr templomába?"
Királyok II. könyve|20|9|"Az legyen-e a jel arra, hogy az Úr megteszi, amit ígért - kérdezte Izajás -, hogy az árnyék 10 fokkal előremegy, vagy inkább az, hogy 10 fokkal hátrafelé megy?"
Királyok II. könyve|20|10|"Túl könnyű volna - felelte Hiszkija - az árnyéknak 10 fokkal előremennie; nem, menjen inkább 10 fokkal hátrafelé az árnyék."
Királyok II. könyve|20|11|Erre Izajás próféta az Úrhoz könyörgött, s ő Acház lépcsőjén 10 fokkal visszahúzta az árnyékot.
Királyok II. könyve|20|12|Abban az időben Bábel királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegsége és fölépülése felől.
Királyok II. könyve|20|13|Hiszkija örült, és megmutatta nekik kincseskamráját, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerfélét, a finom olajat, egész fegyvertárát, s mindent, ami csak volt a kincsesházban. Nem volt a palotájában és a székhelyén semmi, amit meg ne mutatott volna.
Királyok II. könyve|20|14|Izajás próféta elment a királyhoz és megkérdezte: "Mi hírt hoztak ezek az emberek és honnan jöttek?" "Egy távoli országból érkeztek, Bábelből" - felelte Hiszkija.
Királyok II. könyve|20|15|Izajás folytatta a kérdezősködést: "Mit láttak palotádban?" "Mindent láttak - válaszolta Hiszkija -, ami csak van palotámban. Nincs semmi kincseskamráimban, amit meg ne mutattam volna nekik."
Királyok II. könyve|20|16|Erre Izajás így szólt Hiszkijához: "Halld az Úr szavát!
Királyok II. könyve|20|17|Eljön a nap, amikor mindent, ami csak van házadban, amit atyáid gyűjtöttek a mai napig, Bábelbe hurcolnak, nem marad belőle semmi! Így hangzott az Úr szava.
Királyok II. könyve|20|18|S utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek néhányat, és Babilonban a király palotájában fognak szolgálni tisztséget viselve."
Királyok II. könyve|20|19|Hiszkija azt felelte Izajásnak: "Az Úr szava, amelyet tudtomra adtál, jó!" Arra gondolt ugyanis: "Miért ne, ha napjaimban béke és biztonság uralkodik?!"
Királyok II. könyve|20|20|Hiszkija történetének többi részét, győzelmeit, azt, hogy mint létesített vízgyűjtő medencét és vízvezetéket, hogyan vezette be a városba a vizet, mind megírták Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|20|21|Akkor Hiszkija megtért atyáihoz, és fia, Manassze lett helyette a király.
Királyok II. könyve|21|1|Manassze tizenkét esztendős volt, amikor király lett és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hefci-Bahnak hívták.
Királyok II. könyve|21|2|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében: azoknak a népeknek iszonyatos tetteit követte, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
Királyok II. könyve|21|3|Újra fölépítette a magaslati helyeket, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt Baalnak, oszlopokat emelt, mint Izrael királya, Acháb; imádta az ég egész seregét és szolgált nekik.
Királyok II. könyve|21|4|Még az Úr templomába is épített oltárokat, pedig az Úr megmondta: "Jeruzsálemben szerzek hajlékot nevemnek."
Királyok II. könyve|21|5|Az Úr temploma két előudvarában oltárt emelt az ég seregének.
Királyok II. könyve|21|6|A fiát tűzbe küldte, jóslásra és bűbájosságra adta magát, halottidézőket és jövendőmondókat tartott, általában sok olyant művelt, ami gonosznak számít az Úr szemében, s így ingerelte.
Királyok II. könyve|21|7|Sőt, még bálványt is csináltatott az oszlopra és az Úr templomában állította fel, pedig az Úr megmondta Dávidnak és Salamonnak: "Ebben a templomban szerzek hajlékot nevemnek, örökre, és Jeruzsálemben, amelyet Izrael törzsei közül kiválasztottam.
Királyok II. könyve|21|8|Nem engedem, hogy Izrael lába elhagyja a földet, amelyet atyáidnak adtam, ha hűségesen aszerint élnek, amint meghagytam nekik, a törvény szerint, amelyet szolgám, Mózes szabott nekik."
Királyok II. könyve|21|9|De nem hallgattak rá, és Manassze annyira tévútra vezette őket, hogy nagyobb gonoszságokat műveltek, mint azok a népek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől.
Királyok II. könyve|21|10|Ezért az Úr így szólt szolgái, a próféták által:
Királyok II. könyve|21|11|"Mivel Júda királya, Manassze ezeket a szörnyűségeket művelte: nagyobb gonoszságokat követett el, mint előtte az amoriták, és ráadásul bálványaival még Júdát is bűnbe vitte,
Királyok II. könyve|21|12|azért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bizony, szerencsétlenséget hozok Jeruzsálemre és Júdára, úgyhogy akik hallanak felőle, zúgni fog tőle mindkét fülük.
Királyok II. könyve|21|13|Olyan mérőzsinórt vetek Jeruzsálemre, mint Szamariára, és olyan mérőónt, mint Acháb házára. Kitörlöm Jeruzsálemet, ahogy a tálat szokták kitörölni, aztán, amikor kitörülték, lefordítják.
Királyok II. könyve|21|14|Eltaszítom örökségem maradékát, ellenségei kezére adom, hadd legyenek ellenségeik zsákmánya és prédája,
Királyok II. könyve|21|15|mivel azt tették, ami gonosznak számít a szememben, és ingereltek attól a naptól kezdve, hogy atyáik kivonultak Egyiptomból, mind a mai napig."
Királyok II. könyve|21|16|Manassze ártatlan vért is ontott, annyit, hogy teljesen elöntötte Jeruzsálemet egészen fönti határáig, nem tekintve azt a bűnét, hogy Júdát tévútra vezette, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében.
Királyok II. könyve|21|17|Manassze történetének többi részét, amit végbevitt, s elkövetett bűneit mind megírták Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|21|18|Akkor Manassze megtért atyáihoz, és palotája kertjében, mégpedig Uza kertjében temették el. Fia, Ámon lett helyette a király.
Királyok II. könyve|21|19|Ámon huszonkét esztendős volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Mesullemetnek hívták, s a Jotbába való Harucnak volt a lánya.
Királyok II. könyve|21|20|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, akárcsak apja, Manassze.
Királyok II. könyve|21|21|Egészen azon az úton járt, amelyen apja járt, ő is azoknak a bálványoknak szolgált, akiknek apja szolgált, és imádta őket.
Királyok II. könyve|21|22|Elhagyta az Urat, atyái Istenét, s nem az Úr útjain járt.
Királyok II. könyve|21|23|Ámon szolgái összeesküvést szőttek ellene, és meggyilkolták a királyt a palotájában.
Királyok II. könyve|21|24|A föld népe azonban mind megölte azokat, akik Ámon király ellen összeesküdtek. S az ország népe fiát, Joziját tette meg helyette királynak.
Királyok II. könyve|21|25|Ámon történetének többi részét, amit végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|21|26|Atyja sírjában temették el, Uza kertjében. Fia, Jozija lett helyette a király.
Királyok II. könyve|22|1|Jozija nyolcesztendős volt, amikor király lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jedidának hívták, és a Bockatból való Adajának volt a lánya.
Királyok II. könyve|22|2|Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen ősének, Dávidnak útján járt, nem tért le róla se jobbra, se balra.
Királyok II. könyve|22|3|Jozija király 18. esztendejében a király elküldte Safán írnokot, Acaljahu fiát, Mesulam unokáját a templomba, ezzel a megbízatással:
Királyok II. könyve|22|4|"Menj fel a főpaphoz, Hilkijához, hogy öntse együvé azt a pénzt, amelyet az Úr templomába vittek, s azt, amelyet a küszöb őrei a néptől beszedtek.
Királyok II. könyve|22|5|Át kell adni azoknak a mestereknek, akik az Úr templomában a felügyeletet ellátják, hogy adják oda az Úr templomában dolgozó munkásoknak, akik a templom kijavításán fáradoznak,
Királyok II. könyve|22|6|az asztalosoknak, az építőknek és a kőműveseknek, s vegyenek rajta fát és faragott követ a templom javításához.
Királyok II. könyve|22|7|De nem kell őket elszámoltatni a nekik átadott pénzről, mert hűségesen és becsületesen kezelik."
Királyok II. könyve|22|8|Akkor Hilkija főpap közölte Safán írnokkal: "Megtaláltam a törvénykönyvet, az Úr templomában." És Hilkija átadta a könyvet Safán írnoknak, és az elolvasta.
Királyok II. könyve|22|9|Aztán Safán írnok visszatért a királyhoz és közölte vele a hírt ezekkel a szavakkal: "Szolgáid összeöntették, ami pénz volt a templomban, és átadták a mestereknek, akiket felügyelőnek az Úr templomába rendeltek."
Királyok II. könyve|22|10|Aztán ezt is jelentette Safán írnok a királynak: "Egy könyvet adott át nekem Hilkija", és Safán felolvasta a királynak.
Királyok II. könyve|22|11|Amikor a király meghallotta a törvénykönyv szavait, megszaggatta a ruháját.
Királyok II. könyve|22|12|Aztán ezt a parancsot adta a király Hilkijának, Safán fiának, Achikámnak, Michaja fiának, Achbornak, Safán írnoknak és Azajának, a király szolgájának:
Királyok II. könyve|22|13|"Menjetek, kérdezzétek meg nekem és a népnek az Urat ennek a könyvnek a szavai felől, amelyet találtak. Mert nagy az Úrnak ellenünk fellobbant haragja, mivel atyáink nem hallgattak e törvény szavaira, nem ahhoz igazodtak, ami benne elő van írva."
Királyok II. könyve|22|14|Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék őre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele.
Királyok II. könyve|22|15|Ő azt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Jelentsétek annak a férfinak, aki ide küldött benneteket:
Királyok II. könyve|22|16|Ezt mondja az Úr: Nézd, romlást hozok erre a helyre és lakóira, azt mind (valóra váltom), ami abban a könyvben írva van, amelyet Júda királya olvasott,
Királyok II. könyve|22|17|mert elhagytak, és más isteneknek égettek tömjént, engem pedig kezük művével ingereltek. Ezért fellobbant haragom e hely ellen, és nem lohadt le.
Királyok II. könyve|22|18|Júda királyának azonban, aki ideküldött benneteket megkérdezni az Urat, mondjátok meg: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szavak, amelyeket hallottál...
Királyok II. könyve|22|19|Mert a szíved meglágyult és meghajoltál az Úr előtt, amikor meghallottad, mit mondtam ki erre a helyre és lakóira, azt ugyanis, hogy pusztulás és átok a sorsuk, s megszaggattad ruhádat és könnyeztél színem előtt, én is meghallgattalak - mondja az Úr.
Királyok II. könyve|22|20|Ezért ha atyáid közé szólítalak, békében szállsz sírodba, és szemed nem fogja látni azt a pusztulást, amit erre a helyre hozok." Közölték a királlyal a hírt.
Királyok II. könyve|23|1|Erre a király magához hívatta Júda és Jeruzsálem véneit.
Királyok II. könyve|23|2|Aztán elment a király az Úr templomába, s vele Júda férfiai és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát.
Királyok II. könyve|23|3|Aztán a király az oszlop elé állt, és az Úr színe előtt megkötötte a szövetséget, hogy az Urat követik, szívük, lelkük mélyéből megtartják parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, s valóra váltják annak a szövetségnek a törvényeit, amelyek abban a könyvben írva vannak. S az egész nép magáévá tette a szövetséget.
Királyok II. könyve|23|4|Akkor a király megparancsolta Hilkijának és a második papnak, valamint a küszöb őreinek, hogy hordják ki az Úr templomából az összes fölszerelést, amelyet Baalnak, Aserának és az ég egész seregének csináltak, aztán elégette őket a Kidron mentén a mezőkön, a hamuját pedig Bételbe vitette.
Királyok II. könyve|23|5|Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baalnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek.
Királyok II. könyve|23|6|Kivitette Aserát is az Úr templomából Jeruzsálemen kívülre, a Kidron völgyébe és elégette a Kidron völgyében, porrá zúzta, és porát a köznép sírhelyeire szórta.
Királyok II. könyve|23|7|Az Úr temploma közeléből eltávolította a kéjelgők lakhelyét, ahol az asszonyok Aserának a fátyolt szokták szőni.
Királyok II. könyve|23|8|Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja előtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra.
Királyok II. könyve|23|9|A magaslatok papjai nem mehettek föl Jeruzsálemben az Úr oltárára, csak kovásztalan kenyeret ettek, testvéreik közt.
Királyok II. könyve|23|10|Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tűzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tűzbe.
Királyok II. könyve|23|11|Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselő szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tűzbe vetette és elégette.
Királyok II. könyve|23|12|Az emeleti oltárokat, amelyeket Júda királyai emeltek, továbbá azokat az oltárokat, amelyeket Manassze az Úr temploma előudvaraiban építtetett, lerombolta a király, összezúzta és kihordatta, aztán törmeléküket a Kidron völgyébe szórta.
Királyok II. könyve|23|13|A Jeruzsálemtől keletre, az Olajfák-hegyétől délre álló magaslati helyeket, amelyeket Salamon, Izrael királya a szidóniak szörnyének, Aserának tiszteletére és Kamosnak, a moabiták szörnyének tiszteletére és Milkomnak, az ammoniták szörnyének tiszteletére emelt, a király tisztátalanná tette.
Királyok II. könyve|23|14|A kőoszlopokat összetörette, a szent fákat kidöntötte, helyükre pedig emberi csontokat hordatott.