Királyok II. könyve|23|15|A bételi oltárt, a magaslati helyet, amelyet Nebat fia, Jerobeám épített, aki Izraelt bűnbe vitte - ezt az oltárt és magaslati helyet is lerombolta, a köveket darabokra törte, porrá zúzta, a szent fát pedig elégette.
Királyok II. könyve|23|16|Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette őket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta,
Királyok II. könyve|23|17|megkérdezte: "Miféle sír az, amelyet ott látok?" A város lakói így feleltek: "Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind előre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél."
Királyok II. könyve|23|18|Erre megparancsolta: "Hagyjátok békében! Senki ne háborgassa csontjait!" Így hát érintetlenül hagyták csontjait, s a Szamariából való próféta csontjait is.
Királyok II. könyve|23|19|Jozija azokat a magaslati szentélyeket is eltávolította Szamaria városaiból, amelyeket Izrael királyai emeltek, hogy az Urat ingereljék, ugyanúgy elbánt velük, mint Bételben az oltárral.
Királyok II. könyve|23|20|A magaslati szentélyek papjait, akik ott voltak, mind feláldozta az oltárokon, és emberi csontokat égetett rajtuk. Aztán visszatért Jeruzsálembe.
Királyok II. könyve|23|21|A király megparancsolta az egész népnek: "Üljetek húsvétot az Úrnak, a ti Isteneteknek tiszteletére, amint meg van írva a szövetség könyvében!"
Királyok II. könyve|23|22|Mert már nem ünnepelték így a húsvétot a bírák korától, akik Izrael fiai fölött ítélkeztek, s Izrael királyai, valamint Júda királyai idejében sem.
Királyok II. könyve|23|23|Először Jozija király 18. esztendejében ülték így meg a húsvétot Jeruzsálemben az Úr tiszteletére.
Királyok II. könyve|23|24|A halottidézőket és a jósokat, a házi isteneket és a bálványokat, általában minden szörnyűséget, ami csak volt Júda földjén és Jeruzsálemben, sorra eltávolította Jozija, s így teljesítette annak a törvénynek a szavait, amelyeket Hilkija pap az Úr templomában talált.
Királyok II. könyve|23|25|Nem volt előtte király hozzá hasonló, aki szíve, lelke mélyéből, minden erejével megtért volna az Úrhoz, Mózes törvénye szerint. S azóta sem született hozzá hasonló.
Királyok II. könyve|23|26|De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta.
Királyok II. könyve|23|27|Az Úr ugyanis elhatározta: "Júdát is eltaszítom színem elől, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyről azt mondtam: ott lesz a nevem."
Királyok II. könyve|23|28|Jozija történetének többi részét, amit végbevitt, mind megírták Júda királyai történetének a könyvében.
Királyok II. könyve|23|29|Az ő idejében Nechó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen vonult az Eufrátesz folyóhoz. Jozija király szembeszállt vele, de az Megiddónál megölte, mihelyt összecsaptak.
Királyok II. könyve|23|30|Szolgái szekérre tették és Megiddóból holtan Jeruzsálembe vitték, s ott a saját sírjába temették. Az ország népe fogta Jozija fiát, Joachászt, fölkente és megtette atyja helyett királynak.
Királyok II. könyve|23|31|Joachász huszonhárom esztendős volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt.
Királyok II. könyve|23|32|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.
Királyok II. könyve|23|33|Nechó fáraó azonban Hamat földjén, Riblában foglyul ejtette, és 100 ezüst talentumot és 10 arany talentumot rótt büntetésül az országra.
Királyok II. könyve|23|34|Aztán Nechó fáraó Jozija fiát, Eljakimot tette meg apja helyett királynak, és nevét Jojakimra változtatta. Joachászt pedig magával vitte Egyiptomba, ott is halt meg.
Királyok II. könyve|23|35|Jojakim megadta a fáraónak az ezüstöt és az aranyat. De kénytelen volt megadóztatni az országot, hogy megadhassa a pénzt, amit a fáraó követelt. A föld egész népe vitte az ezüstöt és az aranyat, ahogyan vagyona szerint mindenkire kivetette, hogy megadhassa Nechó fáraónak.
Királyok II. könyve|23|36|Jojakim huszonöt esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebidának hívták, s a Rumába való Pedajának volt a lánya.
Királyok II. könyve|23|37|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.
Királyok II. könyve|24|1|Abban az időben Bábel királya Nebukadnezár felvonult, és Jojakim három évre alattvalója lett, de aztán újra elszakadt tőle.
Királyok II. könyve|24|2|Erre az ellene küldte a kaldeusok portyásait, aztán az arámok portyásait, a moabiták portyásait és az ammoniták portyásait. Júda ellen küldte őket, hogy pusztítsák el, az Úr szava szerint, amelyet szolgái, a próféták által hallatott.
Királyok II. könyve|24|3|Pusztán az Úr haragja miatt támadtak Júdára, azért, mert eltaszította őket színe elől Manassze bűnei miatt, mindazért, amit az véghezvitt.
Királyok II. könyve|24|4|Az ártatlan vér miatt, amit kiontott, hogy Jeruzsálemet elöntötte az ártatlanok vére; ezt nem bocsátotta meg az Úr.
Királyok II. könyve|24|5|Jojakim történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében.
Királyok II. könyve|24|6|Akkor Jojakim megtért atyáihoz, és fia, Jojachin lett helyette a király.
Királyok II. könyve|24|7|De Egyiptom királya nem vonult ki többet országából. Mert Babilon királya mindent meghódított, ami Egyiptom királya alá tartozott, Egyiptom patakjától egészen az Eufrátesz folyóig.
Királyok II. könyve|24|8|Jojachin tizennyolc esztendős volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Nechustának hívták, s a jeruzsálemi Elnatannak volt a lánya.
Királyok II. könyve|24|9|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint apja tette.
Királyok II. könyve|24|10|Abban az időben Babilon királyának, Nebukadnezárnak a szolgái felvonultak Jeruzsálem ellen, és a város ostrom alá került.
Királyok II. könyve|24|11|Aztán Nebukadnezár, Babilon királya, maga is hadba vonult a város ellen, amelyet közben szolgái ostrom alatt tartottak.
Királyok II. könyve|24|12|Akkor Júda királya, Jojachin kiment Bábel királyához, ő, anyja, szolgái, parancsnokai és tisztségviselői. S Babilon királya foglyul ejtette őket, uralma 8. esztendejében.
Királyok II. könyve|24|13|Elhurcolta az Úr templomából az összes kincset, ugyanígy a királyi palota kincseit is; az összes aranyedényt összetörte, amit Salamon, Izrael királya az Úr temploma számára csináltatott, úgy, ahogy az Úr előre megmondta.
Királyok II. könyve|24|14|Egész Jeruzsálemet fogságba hurcolta, az összes parancsnokot és fegyverforgatásra alkalmas férfit, tízezer foglyot, ezenkívül az összes kovácsot és lakatost, nem maradt ott senki, csak a föld egyszerű népe.
Királyok II. könyve|24|15|Jojachint is magával vitte - fogolyként - Bábelbe, s ugyanígy fogságba hurcolta Jeruzsálemből Bábelbe a király anyját, a király asszonyait és tisztségviselőit, valamint az ország előkelőit is;
Királyok II. könyve|24|16|ezenkívül az összes tekintélyes embert elvitte fogolynak Babilon királya Bábelbe, szám szerint hétezret, meg a kovácsokat és a lakatosokat, szám szerint ezret, s az összes magabíró, fegyverforgatásra alkalmas férfit is.
Királyok II. könyve|24|17|Aztán Bábel királya Jojachin nagybátyját, Mattanját tette meg helyette királynak, s a nevét Cidkijára változtatta.
Királyok II. könyve|24|18|Cidkija huszonegy esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt.
Királyok II. könyve|24|19|Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint Jojakim tette.
Királyok II. könyve|24|20|Annyira fölgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen, hogy végül eltaszította színe elől.
Királyok II. könyve|25|1|Uralmának 9. esztendejében a hónap tizedik napján történt, hogy Bábel királya, Nebukadnezár Jeruzsálem alá vonult, ő maga és egész serege körülzárta és töltést hányt köré.
Királyok II. könyve|25|2|S a város ostrom alatt állt egészen Cidkija király 11. évéig.
Királyok II. könyve|25|3|A negyedik hónapban azonban, a hónap kilencedik napján, akkora volt az ínség a városban, hogy nem volt többé kenyere a föld népének.
Királyok II. könyve|25|4|Akkor rést ütöttek a város falán, s a király éjszaka kilopódzott összes harcosával a két fal között a király kertje közelében levő kapun, jóllehet a kaldeusok ott táboroztak a város körül. Araba felé vették az irányt.
Királyok II. könyve|25|5|De a kaldeusok csapatai a király nyomába eredtek, és Jerikó pusztáján utol is érték; csapatai elhagyták és szétszéledtek.
Királyok II. könyve|25|6|Megragadták a királyt és Babilon királya elé vitték. Az ítélet tartott fölötte.
Királyok II. könyve|25|7|Fiait Cidkija szeme láttára lemészároltatta, magát Cidkiját pedig megvakíttatta, majd láncra verve Babilonba hurcolta.
Királyok II. könyve|25|8|Babilon királyának, Nebukadnezárnak 19. esztendejében, az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján Bábel királyának szolgája, a testőrség parancsnoka, Nebuzaradan bevonult Jeruzsálembe.
Királyok II. könyve|25|9|Fölgyújtotta az Úr templomát, valamint a királyi palotát és az összes házat Jeruzsálemben.
Királyok II. könyve|25|10|A kaldeusok csapatai, amelyek a testőrség parancsnokának a hatalma alatt álltak, lerombolták Jeruzsálem körül a falakat.
Királyok II. könyve|25|11|A lakosok maradékát, akik még életben maradtak a városban, aztán a szökevényeket, akik átszöktek Bábel királyához, valamint a mesteremberek maradékát elhurcolta Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka.
Királyok II. könyve|25|12|Hanem a föld népéből hagyott ott a testőrség parancsnoka szőlőművesnek és földművesnek.
Királyok II. könyve|25|13|Az Úr templomának bronzoszlopait, az üstlábakat és a bronzmedencét összetörték a kaldeusok az Úr templomában, s a bronzot elvitték Bábelbe.
Királyok II. könyve|25|14|Az üstöket, lapátokat, késeket, tálakat, s az összes bronzeszközt, amivel a szolgálatot ellátták, szintúgy elvitték.
Királyok II. könyve|25|15|A színaranyból vagy színezüstből való füstölőket és hintőket is elvitte a testőrség parancsnoka.
Királyok II. könyve|25|16|A két oszlop, a medence és az üstlábak, amelyeket Salamon az Úr temploma számára csináltatott - ezeknek a súlyát nem lehet megbecsülni;
Királyok II. könyve|25|17|18 könyök magas volt az egyik oszlop, s bronz oszlopfő volt rajta; az oszlopfő magassága 5 könyöknyit tett ki. Aztán háló és gránátalmák övezték az oszlopfőt, mind csupa bronz. Ugyanígy a másik oszlopon is...
Királyok II. könyve|25|18|A testőrség parancsnoka elvitte fogságba Szeraja főpapot, továbbá a második papot, Cefanját és a küszöb három őrét.
Királyok II. könyve|25|19|A városból egy tisztségviselőt ejtett foglyul, aki a harcosok élén állt, aztán öt embert a király közvetlen környezetéből, akiket megtaláltak a városban; továbbá elfogta a sereg parancsnokának írnokát, aki számba vette a föld népét, és azt a hatvan férfit a föld népéből, akit a városban találtak.
Királyok II. könyve|25|20|Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka fogta és Bábel királya elé vitte őket, Riblába.
Királyok II. könyve|25|21|Bábel királya aztán kivégeztette őket Riblában, Hamat földjén. Így Júdát messze elhurcolták hazájából.
Királyok II. könyve|25|22|Ami azokat az embereket illeti, akik Júdában maradtak, mivel Bábel királya, Nebukadnezár otthagyta őket, föléjük Achikám fia, Safán unokája, Gedalja került.
Királyok II. könyve|25|23|Amikor a csapatok vezérei és emberei meghallották, hogy Bábel királya Gedalját föléjük rendelte, elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig: Netanja fia, Izmael, Kareach fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja Netofából és Maachati fia, Jaasanja, embereikkel együtt.
Királyok II. könyve|25|24|Gedalja esküvel ígérte nekik és embereiknek: "Nem kell félnetek a kaldeusoktól, maradjatok földeteken, s legyetek Babilon királyának alattvalói. Aztán jól megy majd sorotok!"
Királyok II. könyve|25|25|De a hetedik hónapban megérkezett a királyi családból Elisama unokája, Netanja fia, Izmael tíz férfival, és megölték Gedalját, valamint a Micpában levő zsidókat és kaldeusokat.
Királyok II. könyve|25|26|Erre az egész nép, apraja-nagyja elindult a csapatok vezetőivel együtt, s levonult Egyiptomba, mert féltek a kaldeusoktól.
Királyok II. könyve|25|27|Júda királya, Joachin fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján történt, hogy Bábel királya, Evil-Merodach abban az évben, amikor király lett, megkegyelmezett Júda királyának, Joachinnak, és kiengedte a börtönből.
Királyok II. könyve|25|28|Barátságosan beszélt vele, s előbbre ültette, mint azokat a királyokat, akik ott voltak nála Bábelban.
Királyok II. könyve|25|29|Letehette rabruháját és vele étkezhetett, amíg csak élt.
Királyok II. könyve|25|30|Gondoskodtak megélhetéséről állandóan, napról napra, amíg csak élt.
Kivonulás könyve|1|1|Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba:
Kivonulás könyve|1|2|Ruben, Simeon, Lévi és Júda,
Kivonulás könyve|1|3|Isszachár, Zebulun és Benjamin,
Kivonulás könyve|1|4|Dán és Naftali, Gád és Áser.
Kivonulás könyve|1|5|Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott.
Kivonulás könyve|1|6|Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék.
Kivonulás könyve|1|7|De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot.
Kivonulás könyve|1|8|Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet.
Kivonulás könyve|1|9|Ezt mondta alattvalóinak: "Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra.
Kivonulás könyve|1|10|Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot."
Kivonulás könyve|1|11|Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt.
Kivonulás könyve|1|12|De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt.
Kivonulás könyve|1|13|Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait,
Kivonulás könyve|1|14|és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával.
Kivonulás könyve|1|15|Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták:
Kivonulás könyve|1|16|"Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben."
Kivonulás könyve|1|17|A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat.
Kivonulás könyve|1|18|Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket: "Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat? "
Kivonulás könyve|1|19|Ezt felelték a fáraónak: "A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek."
Kivonulás könyve|1|20|Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött.
Kivonulás könyve|1|21|Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki.
Kivonulás könyve|1|22|Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: "Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben."
Kivonulás könyve|2|1|Egy Lévi törzséből való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségéből.
Kivonulás könyve|2|2|Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta.
Kivonulás könyve|2|3|Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kis gyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához.
Kivonulás könyve|2|4|A gyermek nővére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele.
Kivonulás könyve|2|5|Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérői közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki.
Kivonulás könyve|2|6|Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: "Egy héber gyerek."
Kivonulás könyve|2|7|A gyermek nővére a fáraó leányához fordult: "Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemőt?"
Kivonulás könyve|2|8|"Menj" - válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját.
Kivonulás könyve|2|9|A fáraó leánya azt mondta neki: "Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte." Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta.
Kivonulás könyve|2|10|Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, "mivel - úgymond - a vízből húztam ki".
Kivonulás könyve|2|11|Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte.
Kivonulás könyve|2|12|Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban.
Kivonulás könyve|2|13|Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. "Miért ütöd a barátodat?" - kérdezte a támadót.
Kivonulás könyve|2|14|Az így válaszolt: "Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?" Mózes megijedt és így szólt magában: "A dolog nyilvánvalóan kitudódott."
Kivonulás könyve|2|15|A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál.
Kivonulás könyve|2|16|Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait.
Kivonulás könyve|2|17|Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat.
Kivonulás könyve|2|18|Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: "Miért jöttetek ilyen korán?"
Kivonulás könyve|2|19|Így válaszoltak: "Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat."
Kivonulás könyve|2|20|"Hol van - kérdezte a lányait -, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk."
Kivonulás könyve|2|21|Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát.
Kivonulás könyve|2|22|Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel úgymond - "idegen földön jövevény voltam".
Kivonulás könyve|2|23|Hosszú idő telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból.
Kivonulás könyve|2|24|Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről.
Kivonulás könyve|2|25|Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte...
Kivonulás könyve|3|1|Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.
Kivonulás könyve|3|2|Itt megjelent neki az Isten angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.
Kivonulás könyve|3|3|Így szólt magában: "Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor."
Kivonulás könyve|3|4|Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: "Mózes, Mózes!" "Itt vagyok" - felelte.
Kivonulás könyve|3|5|Erre így szólt: "Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld."
Kivonulás könyve|3|6|Azután így folytatta: "Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene." Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.
Kivonulás könyve|3|7|Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését.
Kivonulás könyve|3|8|Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére.
Kivonulás könyve|3|9|Most tehát Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket.
Kivonulás könyve|3|10|Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból."
Kivonulás könyve|3|11|Mózes így szólt Istenhez: "Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?"
Kivonulás könyve|3|12|Isten ezt válaszolta: "Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van... Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek."
Kivonulás könyve|3|13|Mózes ezt mondta Istennek: "Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? - mit feleljek erre?"
Kivonulás könyve|3|14|Isten ezt válaszolta: "Én vagyok, aki vagyok." Azután folytatta: "Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok."
Kivonulás könyve|3|15|Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: "Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre."
Kivonulás könyve|3|16|"Menj tehát, hívd össze Izrael véneit és mondd meg nekik: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette: Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket.
Kivonulás könyve|3|17|Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba.
Kivonulás könyve|3|18|Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához és közöld vele: Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk háromnapi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni.
Kivonulás könyve|3|19|De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti.
Kivonulás könyve|3|20|Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket."
Kivonulás könyve|3|21|"Megszerzem a nép számára az egyiptomiak jóindulatát. Ezért kivonulástokkor ne induljatok el üres kézzel.
Kivonulás könyve|3|22|Az asszony kérjen szomszédjától és lakótársnőjétől ezüsttárgyakat, aranytárgyakat és ruhákat. Ezeket adjátok rá fiaitokra és leányaitokra. Így kifosztjátok az egyiptomiakat."
Kivonulás könyve|4|1|Mózes újra megjegyezte: "De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked."
Kivonulás könyve|4|2|Erre az Úr megkérdezte: "Mi van a kezedben?" "Bot" - felelte.
Kivonulás könyve|4|3|"Dobd a földre" - parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tőle.
Kivonulás könyve|4|4|Erre az Úr így szólt: "Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál." Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében...
Kivonulás könyve|4|5|"Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked."
Kivonulás könyve|4|6|Azután az Úr újra megparancsolta: "Dugd a kezed a kebledbe." Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó.
Kivonulás könyve|4|7|Erre azt mondta neki: "Dugd a kezed újra a kebledbe." Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része.
Kivonulás könyve|4|8|"Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak.
Kivonulás könyve|4|9|De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik."
Kivonulás könyve|4|10|Mózes ezután így szólt az Úrhoz: "De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú."
Kivonulás könyve|4|11|Az Úr ezt válaszolta: "Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
Kivonulás könyve|4|12|Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell."
Kivonulás könyve|4|13|Ő azonban ellene vetette: "Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz."
Kivonulás könyve|4|14|Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: "Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked.
Kivonulás könyve|4|15|Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek.
Kivonulás könyve|4|16|Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten.
Kivonulás könyve|4|17|Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat."
Kivonulás könyve|4|18|Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: "Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még." "Menj békével" - mondta Jetró.
Kivonulás könyve|4|19|Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: "Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek."
Kivonulás könyve|4|20|Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte.
Kivonulás könyve|4|21|Az Úr így szólt Mózeshez: "Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet.
Kivonulás könyve|4|22|Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam.
Kivonulás könyve|4|23|Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsőszülött fiadat."
Kivonulás könyve|4|24|Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni.
Kivonulás könyve|4|25|Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia előbőrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: "Valóban vérvőlegényem vagy."
Kivonulás könyve|4|26|Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvőlegény.
Kivonulás könyve|4|27|Az Úr így szólt Áronhoz: "Menj Mózes elé a pusztába!" Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta.
Kivonulás könyve|4|28|Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt.
Kivonulás könyve|4|29|Mózes és Áron ezután elmentek és összegyűjtötték a véneket Izrael fiai közül.
Kivonulás könyve|4|30|Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket.
Kivonulás könyve|4|31|A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükről: meghajoltak és arcra borultak.
Kivonulás könyve|5|1|Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: "Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem."
Kivonulás könyve|5|2|A fáraó így felelt: "Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el."
Kivonulás könyve|5|3|Ők folytatták: "A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk."
Kivonulás könyve|5|4|Egyiptom királya így felelt: "Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!"
Kivonulás könyve|5|5|A fáraó még hozzáfűzte: "Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?"
Kivonulás könyve|5|6|A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak:
Kivonulás könyve|5|7|"Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát.
Kivonulás könyve|5|8|De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni.
Kivonulás könyve|5|9|Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra."
Kivonulás könyve|5|10|A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: "Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát.
Kivonulás könyve|5|11|Járjatok utána és gyűjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb."
Kivonulás könyve|5|12|Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának.
Kivonulás könyve|5|13|A felügyelők azonban szorongatták őket: "Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát."
Kivonulás könyve|5|14|Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: "Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?"
Kivonulás könyve|5|15|Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: "Miért bánsz így szolgáiddal?
Kivonulás könyve|5|16|Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat."
Kivonulás könyve|5|17|Ő így válaszolt: "Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak.
Kivonulás könyve|5|18|Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek."
Kivonulás könyve|5|19|Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik.
Kivonulás könyve|5|20|Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket.
Kivonulás könyve|5|21|Ezekkel a szavakkal estek nekik: "Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket."
Kivonulás könyve|5|22|Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: "Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem?
Kivonulás könyve|5|23|Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet."
Kivonulás könyve|6|1|Az Úr így válaszolt Mózesnek: "Majd meglátod, mit teszek a fáraóval. Erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni. Sőt, erős kéz kényszerítésére maga fogja őket kiutasítani földjéről."
Kivonulás könyve|6|2|Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: "Én vagyok Jahve,
Kivonulás könyve|6|3|Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik.
Kivonulás könyve|6|4|De mivel szövetséget kötöttem velük, hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik,
Kivonulás könyve|6|5|azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemről.
Kivonulás könyve|6|6|Ezért közöld Izrael fiaival: Én vagyok Jahve, megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem és keményen megbüntetem őket.
Kivonulás könyve|6|7|Népemmé fogadlak benneteket és Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, az Isten szabadítottalak ki titeket az egyiptomiak szolgaságából.
Kivonulás könyve|6|8|Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nektek adom örökségül, én az Úr."
Kivonulás könyve|6|9|Mózes közölte ezt Izrael fiaival. De ők nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka.
Kivonulás könyve|6|10|Akkor az Úr így szólt Mózeshez:
Kivonulás könyve|6|11|"Menj és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el Izrael fiait országából."
Kivonulás könyve|6|12|Mózes ezt válaszolta az Úrnak: "Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?"
Kivonulás könyve|6|13|De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz és elküldte őket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.
Kivonulás könyve|6|14|Ezek a családjaik fejei: Rubennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ezek Ruben nemzetségei.
Kivonulás könyve|6|15|Simeon fiai ezek voltak: Jemuel, Jamin, Ohad, Jachin, Cochár és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.
Kivonulás könyve|6|16|Lévi fiainak nevei, nemzetségeik szerint: Gerson, Kehát, és Merári, Lévi 137 éves kort ért el.
Kivonulás könyve|6|17|Gerson fiai voltak: Libni és Simi, nemzetségeik szerint.
Kivonulás könyve|6|18|Kehát fiai voltak: Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Kehát 133 évet élt meg.
Kivonulás könyve|6|19|Merári fiai voltak: Machli és Musi. Ezek Lévi családjai nemzetségeik szerint.
Kivonulás könyve|6|20|Amram Jokebedet, a nagynénjét vette feleségül. Ez Áront és Mózest szülte férjének. Amram 137 évet ért meg.
Kivonulás könyve|6|21|Jichar fiai Korach, Nefeg és Zichri voltak.
Kivonulás könyve|6|22|Uziel fiai pedig Misael, Elcafán és Zitri voltak.
Kivonulás könyve|6|23|Áron Elisebát, Amminadab lányát, Nachson nővérét vette feleségül, aki Nadabot, Abihut, Eleazárt és Itamárt szülte neki.
Kivonulás könyve|6|24|Korach fiai voltak: Asszir, Elkána, Abiaszáf. Ezek a korachiták családjai.
Kivonulás könyve|6|25|Eleazár, Áron fia Putiál egyik leányát vette feleségül, s az Pinchaszt szülte neki. Ezek a leviták családfői nemzetségeik szerint.
Kivonulás könyve|6|26|Ezek Áron és Mózes, akiknek az Úr megparancsolta: "Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom földjéről csoportjaik szerint."
Kivonulás könyve|6|27|Ők beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izrael fiait Egyiptomból. Ezek Mózes és Áron.
Kivonulás könyve|6|28|Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt,
Kivonulás könyve|6|29|azt mondta neki: "Én vagyok Jahve! Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked."
Kivonulás könyve|6|30|Mózes így válaszolt az Úrnak: "Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?"
Kivonulás könyve|7|1|Az Úr megnyugtatta Mózest: "Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád.
Kivonulás könyve|7|2|Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából.
Kivonulás könyve|7|3|Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén.
Kivonulás könyve|7|4|Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból.
Kivonulás könyve|7|5|Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből."
Kivonulás könyve|7|6|Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el.
Kivonulás könyve|7|7|Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak.
Kivonulás könyve|7|8|Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz:
Kivonulás könyve|7|9|"Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik."
Kivonulás könyve|7|10|Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott.
Kivonulás könyve|7|11|Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal.
Kivonulás könyve|7|12|Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat.
Kivonulás könyve|7|13|A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta.
Kivonulás könyve|7|14|Az Úr így szólt Mózeshez: "A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet.
Kivonulás könyve|7|15|Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott,
Kivonulás könyve|7|16|s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám.
Kivonulás könyve|7|17|Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik.
Kivonulás könyve|7|18|A halak elpusztulnak a folyóban, s ettől a folyó úgy fog bűzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét."
Kivonulás könyve|7|19|Az Úr így szólt Mózeshez: "Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa- vagy kőedényekben van."
Kivonulás könyve|7|20|Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott.
Kivonulás könyve|7|21|A folyó halai elpusztultak, s ettől a folyó annyira bűzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban.
Kivonulás könyve|7|22|De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta.
Kivonulás könyve|7|23|A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna.
Kivonulás könyve|7|24|Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét.
Kivonulás könyve|7|25|Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre.
Kivonulás könyve|7|26|Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt mondja az Úr: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
Kivonulás könyve|7|27|Ha nem engeded, hogy kivonuljanak, akkor Egyiptom egész földjét békával sújtom.
Kivonulás könyve|7|28|Nyüzsögni fognak a folyóban, azután kijönnek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyadra, szolgáidnak és alattvalóidnak a házába, a kemencéibe és dagasztóteknőibe.
Kivonulás könyve|7|29|Sőt, a békák felmásznak rád, szolgáidra és minden alattvalódra."
Kivonulás könyve|8|1|Az Úr így folytatta Mózesnek: "Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák, és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot."
Kivonulás könyve|8|2|Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét.
Kivonulás könyve|8|3|De a varázslók ugyanezt tették tudományukkal, és békákat hoztak Egyiptom földjére.
Kivonulás könyve|8|4|A fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: "Kérjétek az Urat, hogy vegye el a békákat rólam és népemről, én viszont elengedem a népet, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak."
Kivonulás könyve|8|5|Mózes ezt felelte a fáraónak: "Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?"
Kivonulás könyve|8|6|"A holnapot" - felelte. Ő pedig így folytatta: "Történjék akaratod szerint: ebből majd megtudod, hogy senki sem hasonló Jahvéhoz, a mi Istenünkhöz.
Kivonulás könyve|8|7|A békák eltávoznak tőled házadból, szolgáidtól és népedtől, s csak a folyóban maradnak meg."
Kivonulás könyve|8|8|Mózes és Áron eljöttek a fáraótól, Mózes meg az Úrhoz fohászkodott a békák miatt, amellyel elárasztotta a fáraót.
Kivonulás könyve|8|9|Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a békák elpusztultak a házakban, az udvarokon és a földeken.
Kivonulás könyve|8|10|Rakásra hordták őket, s az ország bűzlött tőlük.
Kivonulás könyve|8|11|De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr előre megmondta.
Kivonulás könyve|8|12|Akkor az Úr így szólt Mózeshez: "Mondd meg Áronnak: nyújtsd ki a botodat, üss rá a föld porára, s az szúnyoggá változik egész Egyiptomban."
Kivonulás könyve|8|13|Áron kinyújtotta kezét a bottal, és ráütött a föld porára. Erre szúnyogok lepték el az embereket és az állatokat. Egész Egyiptomban minden por szúnyoggá változott.
Kivonulás könyve|8|14|Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük. A szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat.
Kivonulás könyve|8|15|A varázslók azt mondták a fáraónak: ez az Isten ujja. A fáraó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta.
Kivonulás könyve|8|16|Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Holnap reggel, amikor a fáraó lemegy a Nílus partjára, járulj eléje és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: engedd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
Kivonulás könyve|8|17|Ha nem engeded kivonulni népemet, akkor bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, alattvalóidra és házaidra. Az egyiptomiak házai tele lesznek velük, sőt, még a föld is, amelyen állasz.
Kivonulás könyve|8|18|Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy én, az Úr, itt vagyok az országban.
Kivonulás könyve|8|19|Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be ez a csodajel."
Kivonulás könyve|8|20|Az Úr így is tett. A bögölyök nagy tömegben ellepték a fáraó házát, szolgáinak a lakását és egész Egyiptomot. Az ország nagyon szenvedett a bögölyök miatt.
Kivonulás könyve|8|21|Ezért a fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: "Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban."
Kivonulás könyve|8|22|Ám Mózes ellenkezett: "Ezt nem tehetjük. Mi olyan állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek bemutatása az egyiptomiak szemében szörnyűség. Ha mi olyan áldozatot mutatnánk be, amelytől az egyiptomiak borzadnak, nemde, megköveznének bennünket?
Kivonulás könyve|8|23|Mi ki akarunk menni háromnapi járásra a pusztába, és ott bemutatni az áldozatot az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyet követel tőlünk."
Kivonulás könyve|8|24|A fáraó így válaszolt: "Elengedlek titeket, mutassátok be az áldozatot az Úrnak, Isteneteknek, de nem mehettek el messzire. Könyörögjetek értem is."
Kivonulás könyve|8|25|Mózes ezt mondta: "Mihelyt eltávozom tőled, azonnal imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a bögölyöktől. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak."
Kivonulás könyve|8|26|Mózes eljött a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz.
Kivonulás könyve|8|27|Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták a fáraót, a szolgáit és az alattvalóit: egy sem maradt belőlük.
Kivonulás könyve|8|28|De a fáraó újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a népet.
Kivonulás könyve|9|1|Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz és mondd meg neki: ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
Kivonulás könyve|9|2|Ha nem engeded el, hanem továbbra is fogva tartod,
Kivonulás könyve|9|3|akkor az Úr keze, mint pusztító járvány, ránehezedik nyájaidra, amelyek a mezőn vannak: a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra.
Kivonulás könyve|9|4|De az Úr megkülönbözteti az izraeliták állatait az egyiptomiak állataitól. Az izraelitákéból egy sem vész el."
Kivonulás könyve|9|5|Az Úr az időt is meghatározta; ezt mondta: "Holnap hozza ezt az Úr az országra."
Kivonulás könyve|9|6|Másnap az Úr meg is tette. Az egyiptomiak minden állata elpusztult, de az izraeliták állatai közül egy sem hullott el.
Kivonulás könyve|9|7|A fáraó ellenőriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet.
Kivonulás könyve|9|8|Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Vegyetek egy tele marék hamut a kemencéből, és Mózes a fáraó előtt szórja az ég felé.
Kivonulás könyve|9|9|Finom porrá válik egész Egyiptom felett, és kelevényt okoz emberen és állaton, amely mint a fekély, felfakad."
Kivonulás könyve|9|10|Ők tehát vették a hamut a kemencéből, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak.
Kivonulás könyve|9|11|A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak.
Kivonulás könyve|9|12|Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta.
Kivonulás könyve|9|13|Az Úr ezután így szólt Mózeshez: "Holnap reggel menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem,
Kivonulás könyve|9|14|mert különben mindenféle csapással sújtalak téged, szolgáidat és alattvalóidat, hogy megtudd, senki sincs hasonló hozzám az egész földön.
Kivonulás könyve|9|15|Már eddig is kinyújthattam volna a kezemet és megverhettelek volna pestissel, téged és népedet, úgyhogy eltűntél volna a föld színéről.
Kivonulás könyve|9|16|De életben hagytalak, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy nevemet hirdessék az egész földön.
Kivonulás könyve|9|17|Ha még tovább is visszatartod népemet és nem bocsátod szabadon,
Kivonulás könyve|9|18|akkor holnap ebben az időben hatalmas jégesőt hullatok, amilyen még nem volt Egyiptomban alapítása napjától mostanáig.
Kivonulás könyve|9|19|Helyezd hát biztonságba nyájaidat és amid csak van a mezőn. Ember és állat, ami a mezőn van, és nem viszik haza, a jégeső áldozata lesz."
Kivonulás könyve|9|20|A fáraó tisztviselői megijedtek az Úr fenyegetésétől, és fedél alá mentették rabszolgáikat meg állataikat.
Kivonulás könyve|9|21|Azok ellenben, akik nem törődtek az Úr fenyegetésével, kint hagyták rabszolgáikat és állataikat a mezőn.
Kivonulás könyve|9|22|Az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberekre, az állatokra és mindenre, ami egész Egyiptomban a mezőn nő."
Kivonulás könyve|9|23|Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesőt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyű jégesőt bocsátott Egyiptom egész földjére.
Kivonulás könyve|9|24|Jégeső volt ez, állandó villámlással, olyan pusztító erejű jégeső, amilyet még nem láttak az egyiptomiak földjén, mióta emberek lakják.
Kivonulás könyve|9|25|A jégeső teljesen elpusztított mindent Egyiptom földjén, ami a mezőn volt: embert és állatot. Tönkreverte a vetést a mezőn és letördelte a fákat.
Kivonulás könyve|9|26|Csak Gósen tartományt, Izrael fiainak lakóhelyét kímélte meg a jégeső.
Kivonulás könyve|9|27|A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: "Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el.
Kivonulás könyve|9|28|Kérjétek az Urat, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesőt, én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket. Ne maradjatok itt tovább."
Kivonulás könyve|9|29|Mózes így válaszolt: "Ha kilépek a városból, kitárom kezem az Úr felé, erre majd a mennydörgés megszűnik, a jégeső eláll, s abból megtudod, hogy az Úré a föld.
Kivonulás könyve|9|30|De tudom, hogy még sem benned, sem szolgáidban nincs meg az Úrtól való félelem."
Kivonulás könyve|9|31|A len és az árpa elpusztult, mert az árpa kihányta a kalászát, a len pedig virágzott.
Kivonulás könyve|9|32|De a búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert ezek később hajtanak.
Kivonulás könyve|9|33|Mózes eljött a fáraótól, s amikor kiért a városból, kezét az Úr felé tárta. A mennydörgés és a jégeső megszűnt, s az eső sem ömlött tovább a földre.
Kivonulás könyve|9|34|A fáraó látta, hogy az eső, a mennydörgés és a jégeső megszűnt, erre továbbra is megmaradt bűnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is.
Kivonulás könyve|9|35|A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által előre megmondta.
Kivonulás könyve|10|1|Ezért az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz. Én magam keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket véghezvigyem közöttük.
Kivonulás könyve|10|2|Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr."
Kivonulás könyve|10|3|Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: "Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
Kivonulás könyve|10|4|Ha nem engeded el népemet, akkor holnap sáskával árasztom el földedet.
Kivonulás könyve|10|5|Úgy ellepik majd a föld színét, hogy a földet nem láthatod, s felfalnak mindent, ami a jégeső után még megmaradt, s lerágnak minden fát, amely a mezőn áll.
Kivonulás könyve|10|6|Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig." Erre megfordult és otthagyta a fáraót.
Kivonulás könyve|10|7|A fáraó szolgái így szóltak: "Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?"
Kivonulás könyve|10|8|Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: "Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?"
Kivonulás könyve|10|9|Mózes így válaszolt: "Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra."
Kivonulás könyve|10|10|Erre ezt mondta: "Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat.
Kivonulás könyve|10|11|Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok." Legott elkergették őket a fáraó elől.
Kivonulás könyve|10|12|De az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki a kezed Egyiptom fölött, hogy sáskák árasszák el Egyiptomot, és felfaljanak minden növényt a mezőn, mindent, amit a jégeső meghagyott."
Kivonulás könyve|10|13|Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat.
Kivonulás könyve|10|14|A sáskák rátámadtak egész Egyiptomra, és hatalmas tömegben ereszkedtek le az egyiptomi földekre. Soha azelőtt nem volt annyi sáska és ezután sem lesz.
Kivonulás könyve|10|15|Egészen elborították és elhomályosították a föld felszínét, s felfaltak minden növényt a mezőn és minden gyümölcsöt, amit a jégeső megkímélt. Egész Egyiptomban semmi zöld nem maradt a fákon és semmi növény a mezőn.
Kivonulás könyve|10|16|Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: "Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek.
Kivonulás könyve|10|17|Bocsássátok meg még egyszer a bűnömet, s könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást."
Kivonulás könyve|10|18|Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz.
Kivonulás könyve|10|19|Az Úr erős nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a Sás-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom területén.
Kivonulás könyve|10|20|De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait.
Kivonulás könyve|10|21|Azután az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni."
Kivonulás könyve|10|22|Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség szállt egész Egyiptomra.
Kivonulás könyve|10|23|Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyéről. Izrael fiainak területén azonban világos volt.
Kivonulás könyve|10|24|Ekkor a fáraó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: "Menjetek és áldozzatok az Úrnak. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek."
Kivonulás könyve|10|25|Mózes ezt válaszolta: "Ha adsz állatokat a véres és égő áldozathoz, akkor azokat áldozzuk fel az Úrnak, a mi Istenünknek.
Kivonulás könyve|10|26|De állatainknak is velünk kell jönniük, egyetlen egy sem maradhat itt. Abból kell vennünk, hogy az Úrnak áldozzuk. Különben azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki hódolatunkat az Úrnak, amíg arra a helyre el nem érkezünk."
Kivonulás könyve|10|27|Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem bocsátotta el őket.
Kivonulás könyve|10|28|A fáraó még ezt mondta: "Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti."
Kivonulás könyve|10|29|Mózes megjegyezte: "Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé."
Kivonulás könyve|11|1|Az Úr így szólt Mózeshez: "Még egy csapást hozok a fáraóra és az egyiptomiakra, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni.
Kivonulás könyve|11|2|Szólítsd fel tehát sürgősen a népet: a férfiak és a nők kérjenek szomszédaiktól és szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranydolgokat."
Kivonulás könyve|11|3|Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe előtt.
Kivonulás könyve|11|4|Mózes kijelentette: "Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon.
Kivonulás könyve|11|5|Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte.
Kivonulás könyve|11|6|Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz.
Kivonulás könyve|11|7|De Izrael fiai között egyetlen kutya sem mordul rá sem emberre, sem állatra. Ebből megtudjátok: az Úr különbséget tesz Egyiptom és Izrael között.
Kivonulás könyve|11|8|Akkor majd hivatalnokaid mind hozzám jönnek, leborulnak előttem és mondják: Vonuljatok ki, ti és az egész nép, amely téged követ. Akkor majd kivonulunk." Ezután nagy haraggal távozott a fáraótól.
Kivonulás könyve|11|9|Az Úr még ezt mondta Mózesnek: "A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén."
Kivonulás könyve|11|10|Mózes és Áron véghezvitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem engedte el Izrael fiait országából.
Kivonulás könyve|12|1|Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban:
Kivonulás könyve|12|2|"Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja.
Kivonulás könyve|12|3|Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként.
Kivonulás könyve|12|4|De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik.
Kivonulás könyve|12|5|Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét.
Kivonulás könyve|12|6|Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le.
Kivonulás könyve|12|7|Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik.
Kivonulás könyve|12|8|A húsát - tűzön megsütve - még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el.
Kivonulás könyve|12|9|Ne egyetek meg belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt.
Kivonulás könyve|12|10|Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessétek el.
Kivonulás könyve|12|11|Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása.
Kivonulás könyve|12|12|Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok, Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr.
Kivonulás könyve|12|13|A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem.
Kivonulás könyve|12|14|Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre."
Kivonulás könyve|12|15|"Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izraelből.
Kivonulás könyve|12|16|Továbbá az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, hasonlóképpen a hetedik napon is legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek semmiféle munkát, csak azt az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van.
Kivonulás könyve|12|17|Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: örök törvény ez.
Kivonulás könyve|12|18|Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret.
Kivonulás könyve|12|19|Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár idegen, akár közületek való.
Kivonulás könyve|12|20|Ne egyetek semmiféle kovászosat. Minden helyen, ahol laktok, kovásztalant egyetek."
Kivonulás könyve|12|21|Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: "Menjetek és szerezzetek bárányt családjaitok számára és vágjátok le, mint húsvéti áldozatot.
Kivonulás könyve|12|22|Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján.
Kivonulás könyve|12|23|Ha az Úr átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és látja a vért a szemöldökfán meg a két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad ajtótok előtt, s a pusztítót nem engedi belépni házatokba, hogy a csapást rátok hozza.
Kivonulás könyve|12|24|Ezt az előírást tekintsétek törvénynek, amely minden időben vonatkozik rád és gyermekeidre.
Kivonulás könyve|12|25|Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad.
Kivonulás könyve|12|26|Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez,
Kivonulás könyve|12|27|akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte." Erre a nép meghajolt és leborult.
Kivonulás könyve|12|28|Izrael fiai elmentek és engedelmeskedtek. Úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.
Kivonulás könyve|12|29|Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére.
Kivonulás könyve|12|30|A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna.
Kivonulás könyve|12|31|A fáraó még éjjel hívatta Mózest és Áront és rájuk parancsolt: "Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint.
Kivonulás könyve|12|32|Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek. De kérjetek áldást rám is."
Kivonulás könyve|12|33|Az egyiptomiak szintén sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból. Ezt mondták ugyanis: "még mindannyian meg találunk halni".
Kivonulás könyve|12|34|Az emberek tehát vették a tésztát, mielőtt még megkovászosodott volna, a sütőteknőt, és ruhába csavarva vállukon vitték.
Kivonulás könyve|12|35|Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst- meg aranydolgokat és ruhákat kértek.
Kivonulás könyve|12|36|Az Úr bizalomra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt, s azok teljesítették kérésüket. Így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól.
Kivonulás könyve|12|37|Izrael fiai elindultak Ramszeszből Szukkot felé, a gyalogos férfiak - családjukat nem számítva - mintegy hatszázezren.
Kivonulás könyve|12|38|Tömérdek összeverődött népség is ment velük, valamint juh, szarvasmarha és sok állat.
Kivonulás könyve|12|39|Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek. Kovászt nem tettek bele, hiszen az egyiptomiak kiűzték őket, nem késlekedhettek és nem készíthettek eledelt az útra.
Kivonulás könyve|12|40|Az idő, amelyet Izrael fiai Egyiptomban töltöttek, 430 esztendőt tett ki.
Kivonulás könyve|12|41|Éppen azon a napon vonult ki Egyiptomból az Úr egész serege, amikor letelt a 430 esztendő.
Kivonulás könyve|12|42|Ez az éjszaka, amelyen az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át.
Kivonulás könyve|12|43|Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: "A húsvéti bárányra ez a szabály vonatkozik: idegen nem ehet belőle.
Kivonulás könyve|12|44|De a pénzen vásárolt rabszolga ehet, ha előbb körülmetéled.
Kivonulás könyve|12|45|Jövevény és napszámos nem ehet belőle.
Kivonulás könyve|12|46|Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne.
Kivonulás könyve|12|47|Izrael fiainak egész közössége így járjon el.
Kivonulás könyve|12|48|Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. Így részt vehet az ünnepen és úgy kell tekinteni, mint a közületek valót. De aki nincs körülmetélve, az nem ehet belőle.
Kivonulás könyve|12|49|Ez a törvény vonatkozik a hozzátok tartozóra és a köztetek lakó idegenre."
Kivonulás könyve|12|50|Izrael fiai mind engedelmeskedtek: úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek és Áronnak megparancsolta.
Kivonulás könyve|12|51|Ezen a napon vezette ki az Úr Izrael fiait, csoportjaik szerint Egyiptomból.
Kivonulás könyve|13|1|Az Úr így szólt Mózeshez:
Kivonulás könyve|13|2|"Szentelj nekem minden elsőszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja - akár ember, akár állat -, az mind az enyém."
Kivonulás könyve|13|3|Mózes így beszélt a néphez: "Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Az Úr erős kézzel hozott ki onnan benneteket. Ezért nem ehettek semmiféle kovászosat.
Kivonulás könyve|13|4|Ma, Abib hónapban jöttetek ki.
Kivonulás könyve|13|5|Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást.
Kivonulás könyve|13|6|Hét napig kovásztalant kell enned. A hetedik napon az Úr tiszteletére ünnepi összejövetelt kell tartanod.
Kivonulás könyve|13|7|Ezen a hét napon csak kovásztalant egyél, ne is találjanak nálad semmiféle kovászosat. Egész területeden ne lássanak nálad kovászos kenyeret.
Kivonulás könyve|13|8|Ezen a napon ilyen magyarázatot adj fiaidnak: ez annak emlékére van, amit az Úr értem tett, amikor kihozott Egyiptomból.
Kivonulás könyve|13|9|Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. Az Úr ugyanis erős kézzel hozott ki Egyiptomból,
Kivonulás könyve|13|10|ezért kell neked ezt az előírást évről évre meghatározott időben megtartanod.
Kivonulás könyve|13|11|Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak,
Kivonulás könyve|13|12|akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré.
Kivonulás könyve|13|13|Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod.
Kivonulás könyve|13|14|Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából.
Kivonulás könyve|13|15|Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet.
Kivonulás könyve|13|16|Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból."
Kivonulás könyve|13|17|Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjén át vezette őket, jóllehet az lett volna a rövidebb. Isten arra gondolt, hogy a nép megbánhatja, ha háborút kell kezdenie, és visszatér Egyiptomba.
Kivonulás könyve|13|18|Ezért a Sás-tenger menti pusztán vezető útra terelte őket. Izrael fiai jól fölfegyverkezve vonultak ki Egyiptomból.
Kivonulás könyve|13|19|Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: "Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal."
Kivonulás könyve|13|20|Így indultak el Szukkotból, és a pusztaság szélén, Etamban táboroztak le.
Kivonulás könyve|13|21|Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak.
Kivonulás könyve|13|22|Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.
Kivonulás könyve|14|1|Az Úr így szólt Mózeshez:
Kivonulás könyve|14|2|"Parancsold meg Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és Pi-Hachirot előtt, Migdol és a tenger között verjenek tábort. Baal-Cefonnal szemben legyen a táborotok a tenger partján.
Kivonulás könyve|14|3|A fáraó azt fogja gondolni: Izrael fiai eltévedtek az országban, a puszta körülzárta őket.
Kivonulás könyve|14|4|Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, úgyhogy majd üldözőbe veszi őket. Akkor megmutatom a dicsőségemet a fáraón és egész seregén, hadd tudják meg az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr." Izrael fiai engedelmeskedtek a parancsnak.
Kivonulás könyve|14|5|Amikor Egyiptom királyát értesítették, hogy a nép elmenekült, a fáraónak és hivatalnokainak magatartása megváltozott a nép iránt. Ezt mondták: "Mit tettünk? Elengedtük Izraelt, hogy ne szolgáljon nekünk."
Kivonulás könyve|14|6|A fáraó befogatott harci szekerébe és mozgósította seregét.
Kivonulás könyve|14|7|Vett hatszáz válogatott harci szekeret, az egyiptomiak többi harci szekerét, mindegyiket kiváló katonákkal.
Kivonulás könyve|14|8|Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, s az üldözőbe vette Izrael fiait, akik felemelt kézzel vonultak ki.
Kivonulás könyve|14|9|Az egyiptomiak utánuk mentek és elérték őket, amikor a tengerparton, Pi-Hachirotnál, Baal-Cefonnal szemben táboroztak: ott volt a fáraó minden lova, szekerei, lovai és serege.
Kivonulás könyve|14|10|Amikor a fáraó közeledett, Izrael fiai felnéztek és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Erre Izrael fiai nagyon megijedtek és hangosan kiáltottak az Úrhoz.
Kivonulás könyve|14|11|Mózesnek pedig ezt mondták: "Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból?
Kivonulás könyve|14|12|Nem mondtuk neked már Egyiptomban is, hagyj minket békében, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Valóban jobb lett volna az egyiptomiaknak szolgálni, mint itt a pusztában meghalni."
Kivonulás könyve|14|13|Mózes így válaszolt a népnek: "Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni őket.
Kivonulás könyve|14|14|Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok."
Kivonulás könyve|14|15|Az Úr így szólt Mózeshez: "Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak.
Kivonulás könyve|14|16|Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta.
Kivonulás könyve|14|17|Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk fut, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain.
Kivonulás könyve|14|18|Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain."
Kivonulás könyve|14|19|Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le,
Kivonulás könyve|14|20|s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.
Kivonulás könyve|14|21|Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált,
Kivonulás könyve|14|22|és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal.
Kivonulás könyve|14|23|Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe.
Kivonulás könyve|14|24|A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta.
Kivonulás könyve|14|25|Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: "Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen."
Kivonulás könyve|14|26|Az Úr pedig így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra."
Kivonulás könyve|14|27|Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe.
Kivonulás könyve|14|28|A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük.
Kivonulás könyve|14|29|Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.
Kivonulás könyve|14|30|Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján.
Kivonulás könyve|14|31|Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az ő szolgájában.
Kivonulás könyve|15|1|Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.
Kivonulás könyve|15|2|Az Úr az erősségem és menedékem, ő lett a szabadítóm. Ő az én Istenem, őt dicsőítem. Ő az atyáim Istene, őt magasztalom.
Kivonulás könyve|15|3|Az Úr nagy harcos, Jahve a neve.
Kivonulás könyve|15|4|A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, legjobb harcosai elmerültek a Sás-tengerben.
Kivonulás könyve|15|5|A hullámok elborították őket, úgy merültek a mélybe, mint a kő.
Kivonulás könyve|15|6|Uram, a jobbod kitűnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget.
Kivonulás könyve|15|7|Dicsőséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet, haragod tüze megemésztette őket, mint a pelyvát.
Kivonulás könyve|15|8|Orrod leheletétől a víz feltornyosult, a hullámok megálltak, mint a fal, a habok a tenger közepén megmerevedtek.
Kivonulás könyve|15|9|Az ellenség így szólt: üldözőbe veszem, utolérem őket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja őket.
Kivonulás könyve|15|10|De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította őket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban.
Kivonulás könyve|15|11|Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat művelsz.
Kivonulás könyve|15|12|Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte őket.
Kivonulás könyve|15|13|A népet, amelyet kiszabadítottál, jóságosan vezetted, elvitted hatalmaddal szent lakóhelyedhez.
Kivonulás könyve|15|14|A népek hallották és remegtek, Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg.
Kivonulás könyve|15|15|Edom fejedelmei megijedtek, Moáb vezetőit elfogta a félelem, s Kánaán minden lakója reszketett.
Kivonulás könyve|15|16|Félelem és rettegés fogta el őket, karod erejétől megmerevedtek, mint a kő. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál.
Kivonulás könyve|15|17|Elhoztad őket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette.
Kivonulás könyve|15|18|Az Úr uralkodik örökkön örökké.
Kivonulás könyve|15|19|Amikor a fáraó lovai, szekerei és lovasai beértek a tengerbe és az Úr visszazúdította rájuk a vizet, és amikor Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak,
Kivonulás könyve|15|20|akkor Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve.
Kivonulás könyve|15|21|Mirjam így énekelt előttük: "Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette."
Kivonulás könyve|15|22|Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertől, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna.
Kivonulás könyve|15|23|Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserű volt. Ezért hívják a helyet Marának.
Kivonulás könyve|15|24|A nép zúgolódott Mózes ellen és megkérdezték: "Mit fogunk inni?"
Kivonulás könyve|15|25|Ő az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tőle. Itt adott neki törvényt és jogot, és állította választás elé.
Kivonulás könyve|15|26|Így szólt: "Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod."
Kivonulás könyve|15|27|Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett.
Kivonulás könyve|16|1|Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el.
Kivonulás könyve|16|2|Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen.
Kivonulás könyve|16|3|Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen."
Kivonulás könyve|16|4|De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el.
Kivonulás könyve|16|5|Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek."
Kivonulás könyve|16|6|Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból,
Kivonulás könyve|16|7|holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?"
Kivonulás könyve|16|8|Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen."
Kivonulás könyve|16|9|Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat."
Kivonulás könyve|16|10|Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában.
Kivonulás könyve|16|11|Az Úr így szólt Mózeshez: "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását.
Kivonulás könyve|16|12|Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek."
Kivonulás könyve|16|13|Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül.
Kivonulás könyve|16|14|Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön.
Kivonulás könyve|16|15|Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.
Kivonulás könyve|16|16|Az Úr parancsa a következő: mindenki szedjen belőle szükségletének megfelelően, fejenként egy omert számítva, a családtagok száma szerint. Mindenki csak a sátrában lakó személyek számára hozzon belőle."
Kivonulás könyve|16|17|Izrael fiai így tettek és gyűjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet.
Kivonulás könyve|16|18|De amikor omerrel megmérték, aki sokat gyűjtött, annak nem volt fölöslege, aki keveset, annak nem volt hiánya. Mindenki szükségletének megfelelően gyűjtött.
Kivonulás könyve|16|19|Mózes még ezt mondta: "Senki ne tegyen el belőle másnap reggelre."
Kivonulás könyve|16|20|De nem hallgattak Mózesre, és egyesek mégis eltették másnapra. Ez azonban tele lett féreggel és bűzlött, ezért Mózes megharagudott rájuk.
Kivonulás könyve|16|21|Így aztán reggelenként gyűjtötték, mindenki szükséglete szerint. Hanem amikor a nap erősen kisütött, elolvadt.
Kivonulás könyve|16|22|A hatodik napon kétszer annyi ételt gyűjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették.
Kivonulás könyve|16|23|Ő így válaszolt: "Az Úr parancsa ez: holnap a teljes nyugalom napja van, az Úr szombatja. Most tegyétek kemencébe, amit meg akartok sütni, és most főzzétek, amit meg akartok főzni. A fölösleget tegyétek el holnapra."
Kivonulás könyve|16|24|El is tették másnapra, ahogy Mózes parancsolta: ez nem bűzlött, és férgek sem voltak benne.
Kivonulás könyve|16|25|Mózes így szólt: "Ma ezt egyétek, mert ma az Úr nyugalomnapja van, ma nem találtok kint semmit.
Kivonulás könyve|16|26|Hat napon át gyűjtsetek, de a hetedik nap szombat; azon nincs semmi."
Kivonulás könyve|16|27|Amikor a népből egyesek a hetedik napon kimentek gyűjteni, nem találtak semmit.
Kivonulás könyve|16|28|Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: "Meddig késlekedtek még és nem követitek parancsaimat meg utasításaimat?
Kivonulás könyve|16|29|Lássátok meg, hogy az Úr adta nektek a szombatot, ezért juttat nektek a hatodik napon két napra való eledelt. A hetedik nap maradjon mindenki otthon és senki se hagyja el lakását."
Kivonulás könyve|16|30|A nép a hetedik napon tartózkodott is minden munkától.
Kivonulás könyve|16|31|Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak.
Kivonulás könyve|16|32|Mózes kihirdette: "Az Úr ezt parancsolja: töltsetek meg belőle egy omert, és tegyétek el a jövendő nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak Egyiptomból."
Kivonulás könyve|16|33|Mózes utasította Áront: "Végy egy edényt, tégy bele egy omer mannát, s állítsd az Úr elé, hogy megmaradjon a jövő nemzedékek számára."
Kivonulás könyve|16|34|Áron tehát vett egy edényt és megtöltötte egy omer mannával, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság elé helyezte, hogy megmaradjon.
Kivonulás könyve|16|35|Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek.
Kivonulás könyve|16|36|Az omer egy efának a tized része.
Kivonulás könyve|17|1|Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára.
Kivonulás könyve|17|2|A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: "Adj nekünk ivóvizet." Mózes ezt válaszolta: "Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?"
Kivonulás könyve|17|3|A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: "Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból - kérdezték -, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?"
Kivonulás könyve|17|4|Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: "Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez."
Kivonulás könyve|17|5|Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj.
Kivonulás könyve|17|6|Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép." Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében.
Kivonulás könyve|17|7|A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: "Köztünk van-e az Úr vagy nincs?"
Kivonulás könyve|17|8|Közben az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival.
Kivonulás könyve|17|9|Mózes így szólt Józsuéhoz: "Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére."
Kivonulás könyve|17|10|Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére.
Kivonulás könyve|17|11|Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez.
Kivonulás könyve|17|12|Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt.
Kivonulás könyve|17|13|Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket.
Kivonulás könyve|17|14|Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól."
Kivonulás könyve|17|15|Mózes oltárt épített és Jahve-Nisszinek nevezte,
Kivonulás könyve|17|16|mivel - úgymond - az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre.
Kivonulás könyve|18|1|Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból.
Kivonulás könyve|18|2|Jetró, Mózes apósa, vette Cipporát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött,
Kivonulás könyve|18|3|továbbá két fiát. Ezek közül az egyiket Gersomnak hívták, "mivel - úgymond - idegen földön jövevény voltam";
Kivonulás könyve|18|4|a másiknak a neve Eliezer volt, "mivel - úgymond - atyám Istene lett a segítségem. Ő mentett meg a fáraó kardjától."
Kivonulás könyve|18|5|Jetró, Mózes apósa, két fia és felesége, tehát Mózeshez jöttek a pusztába, amikor az Isten hegyénél táborozott.
Kivonulás könyve|18|6|Mózest értesítették: "Nézd, apósod jön hozzád feleségeddel és két fiával, akik szintén vele vannak."
Kivonulás könyve|18|7|Mózes apósa elé ment, meghajolt előtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felől érdeklődtek, majd beléptek a sátorba.
Kivonulás könyve|18|8|Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg őket az Úr.
Kivonulás könyve|18|9|Jetró örült mindannak a jónak, amit az Úr Izraellel éreztetett, amikor az egyiptomiak hatalmából kiszabadította őket.
Kivonulás könyve|18|10|Jetró ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, aki az egyiptomiak hatalmából és a fáraó hatalmából kiszabadított benneteket és a népet az egyiptomiak hatalmából kiváltotta.
Kivonulás könyve|18|11|Most már tudom, hogy Jahve nagyobb, mint az összes istenek...
Kivonulás könyve|18|12|Azután Jetró, Mózes apósa égőáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten előtt lakomát tartsanak.
Kivonulás könyve|18|13|Másnap reggel Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltől estig ott álltak Mózes előtt.
Kivonulás könyve|18|14|Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: "Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ácsorog előtted?"
Kivonulás könyve|18|15|Mózes így válaszolt apósának: "Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit.
Kivonulás könyve|18|16|Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését."
Kivonulás könyve|18|17|Mózes apósa erre megjegyezte: "Nincs rendjén, amit csinálsz:
Kivonulás könyve|18|18|Felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele.
Kivonulás könyve|18|19|Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé.
Kivonulás könyve|18|20|Tanítsd meg őket a parancsokra és előírásokra, mutasd nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell.
Kivonulás könyve|18|21|De válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá.
Kivonulás könyve|18|22|Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd, a kisebb ügyeket maguk döntsék el. Így könnyítesz magadon. Viseljék ők veled együtt a terhet.
Kivonulás könyve|18|23|Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza."
Kivonulás könyve|18|24|Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki.
Kivonulás könyve|18|25|Mózes egész Izraelből kiválasztott alkalmas férfiakat, s a nép ezres, százas, ötvenes és tízes csoportjainak elöljáróivá tette,
Kivonulás könyve|18|26|hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, a kisebbeket maguk döntötték el.
Kivonulás könyve|18|27|Mózes aztán elbocsátotta apósát, s az visszatért lakóhelyére.
Kivonulás könyve|19|1|Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába.
Kivonulás könyve|19|2|Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel.
Kivonulás könyve|19|3|Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: "Ezt közöld Jákob házával: és hirdesd Izrael fiainak.
Kivonulás könyve|19|4|Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz.
Kivonulás könyve|19|5|Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém.
Kivonulás könyve|19|6|Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak."
Kivonulás könyve|19|7|Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott.
Kivonulás könyve|19|8|Az egész nép egy szívvel válaszolt: "Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol." Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét.
Kivonulás könyve|19|9|Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked." Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét.
Kivonulás könyve|19|10|Erre az Úr így szólt Mózeshez: "Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat,
Kivonulás könyve|19|11|és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre.
Kivonulás könyve|19|12|Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia:
Kivonulás könyve|19|13|egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták."
Kivonulás könyve|19|14|Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját.
Kivonulás könyve|19|15|Megparancsolta a népnek: "Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz."
Kivonulás könyve|19|16|Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett.
Kivonulás könyve|19|17|Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el.
Kivonulás könyve|19|18|Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült.
Kivonulás könyve|19|19|A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt, és az Úr felelt neki a mennydörgésben.
Kivonulás könyve|19|20|Az Úr leszállt a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment.
Kivonulás könyve|19|21|Az Úr így szólt Mózeshez: "Menj le és figyelmeztesd a népet: ne lépje át a határt, és ne akarja látni az Urat, mert sokan meghalnának közülük.
Kivonulás könyve|19|22|A papoknak is, akik különben közeledhetnek az Úrhoz, meg kell szentelődniük, nehogy az Úr haragra gerjedjen ellenük."
Kivonulás könyve|19|23|Mózes ezt felelte az Úrnak: "A nép nem mehet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél bennünket: határold körül a hegyet és jelentsd ki szentnek."
Kivonulás könyve|19|24|Az Úr még ezt mondta: "Menj le és Áron kíséretében jöjj fel újra. A papok és a nép azonban ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, nehogy elpusztítsa őket".
Kivonulás könyve|19|25|Mózes tehát lement és közölte velük.
Kivonulás könyve|20|1|Az Úr ezeket jelentette ki:
Kivonulás könyve|20|2|"Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Kivonulás könyve|20|3|Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.
Kivonulás könyve|20|4|Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt.
Kivonulás könyve|20|5|Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.
Kivonulás könyve|20|6|De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.
Kivonulás könyve|20|7|Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi.
Kivonulás könyve|20|8|Gondolj a szombatra és szenteld meg.
Kivonulás könyve|20|9|Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat.
Kivonulás könyve|20|10|A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek.
Kivonulás könyve|20|11|Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.
Kivonulás könyve|20|12|Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Kivonulás könyve|20|13|Ne ölj.
Kivonulás könyve|20|14|Ne törj házasságot.
Kivonulás könyve|20|15|Ne lopj.
Kivonulás könyve|20|16|Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.
Kivonulás könyve|20|17|Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé."
Kivonulás könyve|20|18|Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett és távol maradt.
Kivonulás könyve|20|19|Így szóltak Mózeshez: "Te beszélj hozzánk és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk."
Kivonulás könyve|20|20|Mózes így felelt a népnek: "Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt."
Kivonulás könyve|20|21|A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt.
Kivonulás könyve|20|22|Az Úr így szólt Mózeshez: "Közöld Izrael fiaival: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem hozzátok.
Kivonulás könyve|20|23|Ezért ne csináljatok mellettem még ezüstisteneket, és ne készítsetek magatoknak aranyisteneket.
Kivonulás könyve|20|24|Földből építs nekem oltárt, azon mutasd be az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, amelyeket juhaidból és szarvasmarháidból hozol. Eljövök hozzád és megáldalak minden helyen, amelyet kiválasztok, hogy nevemről megemlékezzenek.
Kivonulás könyve|20|25|Ha kőből építesz oltárt, ne építsd faragott kövekből. Ha megdolgozod vésővel, közönségessé válik.
Kivonulás könyve|20|26|Az oltárhoz ne gyere fel lépcsőkön, nehogy meztelenséged látható legyen.
Kivonulás könyve|21|1|Terjeszd eléjük ezeket az utasításokat.
Kivonulás könyve|21|2|Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon neked. A hetedik évben el kell bocsátanod. Váltságdíj nélkül váljék szabaddá.
Kivonulás könyve|21|3|Ha egyedül jött, egyedül bocsásd el. Ha házas volt, menjen vele a felesége is.
Kivonulás könyve|21|4|De ha gazdája adott neki feleséget, és ez fiakat meg lányokat szült neki, akkor az asszony a gyermekekkel együtt a gazdáé marad, s neki egyedül kell elmennie.
Kivonulás könyve|21|5|De ha a rabszolga kijelenti: szeretem a gazdámat, feleségemet, gyermekeimet és nem akarok szabaddá válni,
Kivonulás könyve|21|6|akkor gazdája vigye őt Isten elé és állítsa az ajtóhoz, vagy az ajtófélfához. Gazdája fúrja át a fülét egy árral, s attól kezdve mindenkorra rabszolgája marad.
Kivonulás könyve|21|7|Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, az ne kapja úgy vissza a szabadságát, mint a (férfi) rabszolgák.
Kivonulás könyve|21|8|Ha nem tetszik gazdájának, aki a maga számára kiszemelte, akkor engedje, hogy kiváltsák. Ahhoz nincs joga, hogy idegen embernek eladja és így megcsalja.
Kivonulás könyve|21|9|Ha a fia számára szemelte ki, bánjék vele a lányok jogai szerint.
Kivonulás könyve|21|10|Ha második asszonyt vesz magának, az elsőtől nem tagadhatja meg az ételt, a ruhát és a háztartási jogot.
Kivonulás könyve|21|11|Ha ezt a hármat megtagadja tőle, az eltávozhat és nincs kártalanításra kötelezve.
Kivonulás könyve|21|12|Aki a másikat úgy megüti, hogy belehal, azt halállal kell büntetni.
Kivonulás könyve|21|13|De ha nem leselkedett rá, hanem Isten adta a kezébe, akkor megjelölök neked egy helyet, ahová menekülhet.
Kivonulás könyve|21|14|De aki a másikat meggyilkolja, azt hurcold el az oltártól is, és lakoljon halállal.
Kivonulás könyve|21|15|Aki megüti apját vagy anyját, azt halálra kell ítélni.
Kivonulás könyve|21|16|Aki elrabol egy embert - akár eladja, akár hatalmában tartja -, azt halálra kell ítélni.
Kivonulás könyve|21|17|Aki apjával vagy anyjával méltatlanul bánik, azt halálra kell ítélni.
Kivonulás könyve|21|18|Ha férfiak civakodnak, s az egyik ököllel vagy kővel úgy megüti a másikat, hogy nem hal meg ugyan, de ágynak dől, akkor,
Kivonulás könyve|21|19|ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért, és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról.
Kivonulás könyve|21|20|Aki rabszolgáját vagy rabnőjét bottal úgy megveri, hogy az a keze alatt meghal, azt meg kell torolni.
Kivonulás könyve|21|21|De ha a szolga még egy vagy két napig életben marad, akkor a gazdát nem kell megbüntetni, mert az ő tulajdona volt.
Kivonulás könyve|21|22|Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel.
Kivonulás könyve|21|23|De ha az asszony belehal, akkor érvényes az elv: életet életért,
Kivonulás könyve|21|24|szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,
Kivonulás könyve|21|25|égetést égetésért, sebet sebért, horzsolást horzsolásért.
Kivonulás könyve|21|26|Ha valaki rabszolgájának vagy rabszolganőjének kiüti az egyik szemét, kárpótlásul a szeméért adja vissza szabadságát.
Kivonulás könyve|21|27|Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát veri ki, kárpótlásul a fogáért adja vissza a szabadságát.
Kivonulás könyve|21|28|Ha egy bika a szarvával felöklel egy férfit vagy egy nőt, és az illető meghal, az állatot meg kell kövezni, s a húsát nem szabad megenni. Az állat tulajdonosa azonban büntetlen marad.
Kivonulás könyve|21|29|De ha az állat már előbb is hamis volt, és gazdája a figyelmeztetés ellenére sem vigyázott rá, akkor az állatot, amely egy férfit vagy nőt megölt, meg kell kövezni, a gazdáját halállal kell büntetni.
Kivonulás könyve|21|30|Ha pénzváltságot rónak ki rá, annyit adjon életéért, amennyit megszabnak.
Kivonulás könyve|21|31|Ha az állat fiút vagy leányt öklel fel, ugyanazon szabály szerint kell eljárni.
Kivonulás könyve|21|32|Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklel fel, az állat tulajdonosa fizessen a szolga gazdájának harminc ezüst sékelt, s az állatot meg kell kövezni.
Kivonulás könyve|21|33|Ha valaki nyitva hagyja a ciszternát, vagy ciszternát ás és nem födi be, s egy szarvasmarha vagy szamár beleesik,
Kivonulás könyve|21|34|a ciszterna tulajdonosa köteles kárpótlást fizetni. Az állat gazdáját pénzzel kell kártalanítani, az elpusztult állat azonban a másiké.
Kivonulás könyve|21|35|Ha valakinek a szarvasmarhája egy másiknak a marháját ökleli fel úgy, hogy az elpusztul, az életben maradt állatot adják el, s az árát osszák el maguk között. Az elpusztult állatot is osszák el maguk között.
Kivonulás könyve|21|36|De ha tudták, hogy az állat már előbb is hamis, és a tulajdonos nem vigyázott rá, akkor a marháért adjon másik marhát, az elpusztult állat pedig maradjon az övé.
Kivonulás könyve|21|37|Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot lop, s levágja vagy eladja, akkor egy szarvasmarháért kárpótlásul öt marhát adjon, egy juhért pedig négy juhot.
Kivonulás könyve|22|1|Ha a tolvajt tetten érik, amikor áttöri a falat, és úgy megütik, hogy belehal, a vérét nem kell megtorolni.
Kivonulás könyve|22|2|De ha már napkelte után történt, akkor a tolvaj vérét meg kell torolni. Annak viszont teljes kárpótlást kell fizetnie. Ha nincs miből megtennie, őt magát kell eladni és úgy kifizetni, amit ellopott.
Kivonulás könyve|22|3|Ha a lopott állatot még élve megtalálják nála, akár szarvasmarha, akár szamár vagy juh, a kétszeresét kell visszaadni.
Kivonulás könyve|22|4|Ha valaki lelegeltet egy szántóföldet vagy szőlőt, vagy marháját a másiknak a mezejére engedi, hogy az lelegelje, az fizesse meg becslés szerint a mező lelegelt részét. Ha az egész földet lelegeltette, akkor a föld vagy a szőlő legmagasabb hozamát térítse meg a károsítottnak.
Kivonulás könyve|22|5|Ha a tűz elterjed, eléri a bozótot, s elpusztítja a kéverakást, az álló termést vagy a szántóföldet, akkor annak, aki a tüzet rakta, kártérítést kell fizetnie.
Kivonulás könyve|22|6|Ha valaki pénzt vagy tárgyakat rábíz másra megőrzés végett, s azt ellopják az illető házából, akkor a tolvajnak, ha elfogják, kétszeres kártérítést kell fizetnie.
Kivonulás könyve|22|7|Ha a tolvajt nem találják, a ház tulajdonosa jelenjen meg Isten előtt, s ott jelentse ki, hogy nem vette el másnak a javait.
Kivonulás könyve|22|8|Minden olyan bűncselekménynél, amely szarvasmarhára, szamárra, juhra, ruhára vagy bármilyen más elveszett dologra vonatkozik, amelyről valaki azt állítja, hogy az övé, a vitát Isten elé kell hozni. Akit Isten bűnösnek nyilvánít, az fizessen kétszeres kártérítést a másiknak.
Kivonulás könyve|22|9|Ha valaki megőrzésre átad egy szamarat, szarvasmarhát, juhot vagy egyéb állatot, s az elpusztul, kárt szenved, vagy ellopják úgy, hogy senki sem látja,
Kivonulás könyve|22|10|akkor az Úr előtti eskü döntsön kettőjük között, hogy az illető nem vette el a másikét. A tulajdonos vigye el, ami megmaradt, a másiknak nem kell kártérítést fizetnie.
Kivonulás könyve|22|11|De ha az ellopott állatot megtalálják nála, fizessen kártérítést a tulajdonosnak.
Kivonulás könyve|22|12|Ha vadállat tépte szét és ezt bizonyítani tudja, akkor a kárt nem kell megtérítenie.
Kivonulás könyve|22|13|Ha azonban kölcsönkérte a másiktól, és eltörik valamelyik tagja vagy elpusztul, akkor, ha a tulajdonos nem volt jelen, teljes kártérítésre van kötelezve.
Kivonulás könyve|22|14|Ha a tulajdonos jelen volt, nem kell kártérítést fizetnie. Ha a tulajdonos kölcsönző, akkor kapja meg a kölcsönzési díjat.
Kivonulás könyve|22|15|Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el.
Kivonulás könyve|22|16|De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak.
Kivonulás könyve|22|17|Jósnőt ne hagyj életben.
Kivonulás könyve|22|18|Aki állattal közösül, lakoljon halállal.
Kivonulás könyve|22|19|Aki más isteneknek áldozatot mutat be, azon be kell tölteni az átkot.
Kivonulás könyve|22|20|Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.
Kivonulás könyve|22|21|Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok.
Kivonulás könyve|22|22|Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát,
Kivonulás könyve|22|23|és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek.
Kivonulás könyve|22|24|Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot.
Kivonulás könyve|22|25|Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki.
Kivonulás könyve|22|26|Ez az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok.
Kivonulás könyve|22|27|Istent ne káromold, néped vezetőjét ne átkozd.
Kivonulás könyve|22|28|Ne késlekedj felajánlást tenni szérűd bőségéből és új borodból. Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem.
Kivonulás könyve|22|29|Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem.
Kivonulás könyve|22|30|Legyetek szent emberek előttem. Ezért a ragadozók által széttépett állatot ne egyétek meg, hanem adjátok a kutyáknak.
Kivonulás könyve|23|1|Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza.
Kivonulás könyve|23|2|Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól.
Kivonulás könyve|23|3|A perben a szegényhez se légy részrehajló.
Kivonulás könyve|23|4|Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá.
Kivonulás könyve|23|5|Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld ki ellenségedet, hanem segíts neki felállítani.
Kivonulás könyve|23|6|Ne csavard el a szegény ember igazát.
Kivonulás könyve|23|7|Az igazságtalan pertől tartsd magad távol. Az ártatlant, és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha.
Kivonulás könyve|23|8|Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van.
Kivonulás könyve|23|9|Az idegent ne nyomd el. Tudjátok milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.
Kivonulás könyve|23|10|Hat éven át vesd be földedet és arasd le termését,
Kivonulás könyve|23|11|a hetedik évben azonban hagyd ugaron és ne nyúlj a terméshez, hogy néped szegényei éljenek belőle. Amit ezek otthagynak, legyen a föld vadjaié. Ugyanígy tégy szőlőddel és olajfáiddal.
Kivonulás könyve|23|12|Hat napon át végezd munkádat, a hetedik napon szünetelj, hogy ökröd és szamarad is pihenjen, s hogy szolgálód fia és az idegen is felüdüljön.
Kivonulás könyve|23|13|Tartsátok meg mindazt, amit parancsoltam nektek. Idegen istenek nevét ne hívjátok segítségül. Ne is lehessen azt a szádból hallani.
Kivonulás könyve|23|14|Az év folyamán háromszor tarts nekem ünnepet.
Kivonulás könyve|23|15|Üld meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, ahogy azt megparancsoltam Abib hónap meghatározott idejére, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.
Kivonulás könyve|23|16|Tarts továbbá ünnepet aratáskor annak a termésnek a zsengéjével, amelyet az általad bevetett szántóföld adott, és az év végén a szüret ünnepét, amikor a termést betakarítod a mezőről.
Kivonulás könyve|23|17|Évenként háromszor jelenjen meg minden férfi az Úrnak, az Istennek színe előtt.
Kivonulás könyve|23|18|Kovászos kenyérrel együtt ne ajánld fel nekem a feláldozott állat vérét, s az ünnepi áldozat hája ne maradjon meg másnapra.
Kivonulás könyve|23|19|Földed terméséből a zsenge legjavát vidd el Uradnak, Istenednek a házába. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében.
Kivonulás könyve|23|20|Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem.
Kivonulás könyve|23|21|Tiszteld őt, hallgass szavára és ne lázadozz ellene. Engedetlenségedet nem bocsátaná meg, mivel az én nevem van benne.
Kivonulás könyve|23|22|De ha hallgatsz a szavára és megteszel mindent, amit parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak.
Kivonulás könyve|23|23|Akkor angyalom előtted fog járni, elvezet az amoritákhoz, a hetitákhoz, a perizitákhoz, a kánaániakhoz, a hivvitákhoz, a jebuzitákhoz, és én kiirtom őket.
Kivonulás könyve|23|24|Ne imádd isteneiket, ne hódolj előttük, és ne utánozd tetteiket. Inkább rombold le bálványaikat és törd össze emlékoszlopaikat.
Kivonulás könyve|23|25|Az Úrnak, a ti Isteneteknek adjátok meg a köteles tiszteletet. Akkor megáldom kenyeredet és vizedet, s távol tartom tőled a betegségeket.
Kivonulás könyve|23|26|Országodban nem lesz asszony, aki elvetél vagy meddő marad, s életed napjait teljessé teszem.
Kivonulás könyve|23|27|Előre félelmet keltek irántad és zűrzavart támasztok azokban a népekben, ahová mégy, s megfutamítom előtted ellenségeidet.
Kivonulás könyve|23|28|Darazsakat küldök előtted, hogy a hivvitákat, a kánaániakat és a hetitákat elűzzék előled.
Kivonulás könyve|23|29|De nem űzöm el őket egyetlen év alatt, mert akkor az ország pusztasággá válnék, s a vadállatok a te károdra elszaporodnának.
Kivonulás könyve|23|30|Csak lépésről lépésre űzöm el őket előled, ameddig eléggé elszaporodsz, hogy az országot birtokba vehesd.
Kivonulás könyve|23|31|Területedet kiterjesztem a Sás-tengertől a filiszteusok tengeréig, a sivatagtól a folyóig. A föld lakóit hatalmadba adom és te fogod elűzni őket.
Kivonulás könyve|23|32|Ne köss szövetséget sem velük, sem isteneikkel.
Kivonulás könyve|23|33|Nem maradhatnak földeden, nehogy ellenem bűnre kísértsenek. Ha isteneiknek szolgálnál, azzal saját vesztedet okoznád."
Kivonulás könyve|24|1|Így szólt Mózeshez: "Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok.
Kivonulás könyve|24|2|Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük."
Kivonulás könyve|24|3|Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: "Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett."
Kivonulás könyve|24|4|Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően.
Kivonulás könyve|24|5|Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul.
Kivonulás könyve|24|6|Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette.
Kivonulás könyve|24|7|Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: "Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk."
Kivonulás könyve|24|8|Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek."
Kivonulás könyve|24|9|Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek.
Kivonulás könyve|24|10|Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég.
Kivonulás könyve|24|11|De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.
Kivonulás könyve|24|12|Az Úr így szólt Mózeshez: "Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam."
Kivonulás könyve|24|13|Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére.
Kivonulás könyve|24|14|A véneknek ezt mondta: "Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk."
Kivonulás könyve|24|15|Azután Mózes fölment a hegyre. A felhő betakarta a hegyet,
Kivonulás könyve|24|16|és az Úr dicsősége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhő hat napig takarta be. A hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez.
Kivonulás könyve|24|17|Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán.
Kivonulás könyve|24|18|Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.
Kivonulás könyve|25|1|Az Úr így szólt Mózeshez: "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek adományokat.
Kivonulás könyve|25|2|Mindenkitől fogadjátok el, aki önként adja.
Kivonulás könyve|25|3|Ilyen dolgokat fogadhattok el: aranyat, ezüstöt, rezet,
Kivonulás könyve|25|4|kék és vörös bíbort, karmazsint, lenvásznat, kecskeszőrt,
Kivonulás könyve|25|5|vörösre festett báránybőrt, finom bőrt, akácfát,
Kivonulás könyve|25|6|olajat a lámpákba, fűszereket a kenethez, finom illatszereket,
Kivonulás könyve|25|7|karneolkövet és más drágaköveket az efod és a melltáska díszítésére.
Kivonulás könyve|25|8|Készíts nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam.
Kivonulás könyve|25|9|Annak a hajléknak a mintájára, és azoknak a felszereléseknek a mintájára készítsd el, amelyeket mutatok neked.
Kivonulás könyve|25|10|Készíts akácfából egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát.
Kivonulás könyve|25|11|Vond be tiszta arannyal - de kívülről és belülről is egyaránt vond be -, és csinálj rá körül aranypártázatot.
Kivonulás könyve|25|12|Önts négy aranykarikát és erősítsd a négy lábára: két karikát az egyik, és két karikát a másik oldalon.
Kivonulás könyve|25|13|Azután csinálj akácfa rudakat és borítsd be arannyal.
Kivonulás könyve|25|14|A rudakat dugd be a láda oldalain levő karikákba, hogy rajtuk vihessék a ládát.
Kivonulás könyve|25|15|A rudak maradjanak a láda karikáiban, nem szabad kihúzni belőlük.
Kivonulás könyve|25|16|Ebbe a ládába helyezd majd el a bizonyítékot, amelyet adni fogok neked.
Kivonulás könyve|25|17|Csináld meg továbbá az engesztelés tábláját tiszta aranyból. Két és fél könyök legyen a hossza, másfél könyök a szélessége.
Kivonulás könyve|25|18|Készíts vert aranyból két kerubot az engesztelés táblájának két végére.
Kivonulás könyve|25|19|Állítsd az egyik kerubot az egyik végére, a másikat a másik végére. Az engesztelés táblájának két végére állítsd a kerubokat.
Kivonulás könyve|25|20|A kerubok szárnya fölfelé legyen széttárva, hogy szárnyukkal befödjék az engesztelés tábláját, az arcuk pedig forduljon egymás felé. A kerubok arca tekintsen az engesztelés táblájára.
Kivonulás könyve|25|21|Az engesztelés tábláját helyezd a láda tetejére. A ládába pedig tedd be a bizonyságot, amelyet adni fogok neked.
Kivonulás könyve|25|22|Ott fogok veled találkozni, s a törvény ládáján álló két kerub között, az engesztelés táblájáról közlöm veled mindazt, amit általad Izrael fiainak mondani akarok.
Kivonulás könyve|25|23|Csinálj továbbá akácfából egy két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt.
Kivonulás könyve|25|24|Vond be színarannyal, és tégy rá körös-körül aranyszegélyt.
Kivonulás könyve|25|25|Arra erősíts rá egy tenyérnyi széles keretet, s azt is díszítsd aranyszegéllyel.
Kivonulás könyve|25|26|Csinálj négy aranykarikát, és szereld rá az asztal négy sarkára, minden lábához egyet.
Kivonulás könyve|25|27|Az aranykarikák legyenek a szegély alatt, hogy rudakat lehessen beléjük dugni az asztal hordozására.
Kivonulás könyve|25|28|Készítsd el a rudakat is akácfából és vond be arannyal. Ezek szolgálnak az asztal hordozására.
Kivonulás könyve|25|29|Készítsd el továbbá a tálakat, a csészéket, a kancsókat, amellyekkel az italáldozatot bemutatják. Tiszta aranyból csináld ezeket is.
Kivonulás könyve|25|30|Az asztalon rakd ki elém mindig a felajánlott kenyereket.
Kivonulás könyve|25|31|Készíts színaranyból mécstartót. A mécstartó, a lába és a törzse legyen megmunkált arany. Kelyhei - a bimbó és a szirom - vele egy darabból legyenek.
Kivonulás könyve|25|32|Hat ág jöjjön ki oldalaiból, három az egyik oldalból, három a másik oldalból.
Kivonulás könyve|25|33|Mindegyik ágon legyen három mandulavirág alakú kehely, bimbóval és szirommal: mind a hat ágon, amely a mécstartóból kinyílik.
Kivonulás könyve|25|34|Magán a mécstartón legyen négy mandulavirág alakú kehely bimbóval és szirommal.
Kivonulás könyve|25|35|Egy-egy bimbó legyen két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból kijön.
Kivonulás könyve|25|36|Bimbói és szirmai egy darabból legyenek, egy darab megmunkált tiszta aranyból.
Kivonulás könyve|25|37|Csinálj hozzá hét mécsest. A mécseseket úgy kell ráhelyezni, hogy az előtte levő teret megvilágítsák.
Kivonulás könyve|25|38|A hozzájuk tartozó koppantók és hamutálak is legyenek tiszta aranyból.
Kivonulás könyve|25|39|Egy talentum tiszta aranyat használj fel a mécstartóhoz és kellékeihez.
Kivonulás könyve|25|40|Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készítsd el, amelyet a hegyen mutattam neked.
Kivonulás könyve|26|1|A hajlékot tíz vég sodrott szálú lenvászonból, kék és vörös bíborból és karmazsinból készítsd el. A végekbe kerubok legyenek beleszőve.
Kivonulás könyve|26|2|Egy vég vászon hossza 28 könyök, a szélessége négy könyök, s mindegyik végnek ugyanaz legyen a nagysága.
Kivonulás könyve|26|3|Öt vásznat fűzz össze egymással, s a másik ötöt is foglald egybe hasonló módon.
Kivonulás könyve|26|4|Az összefűzött vászon szélére csinálj hurkokat kék bíborból, s ugyanúgy a másik összeillesztett darab szélére is, hogy össze lehessen fűzni őket.
Kivonulás könyve|26|5|Ötven hurok legyen mindkét vászon szélén úgy alkalmazva, hogy a hurkok szembe kerüljenek egymással, és egyiket a másikhoz lehessen kapcsolni.
Kivonulás könyve|26|6|Azután csinálj ötven aranykampót és kapcsold össze velük a vászonlapokat, hogy így egy hajlékot alkossanak.
Kivonulás könyve|26|7|Csinálj még tizenegy kecskeszőr takarót a hajlék tetejének befödésére.
Kivonulás könyve|26|8|Harminckönyöknyi legyen egy-egy takaró hossza és négy a szélessége. Egyenlő nagyságú legyen valamennyi takaró.
Kivonulás könyve|26|9|Ötöt közülük fűzz egybe, s ugyanúgy a hat másik takarót is. A hatodik takarót hajtsd kétrét a sátor első oldalára.
Kivonulás könyve|26|10|Csinálj azután ötven hurkot az egyik takaró szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, s ötven hurkot a másik takaró szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, s ötven hurkot a másik takaró szélére, hogy az előbbivel össze lehessen kapcsolni.
Kivonulás könyve|26|11|Csinálj hozzá ötven bronzkapcsot, illeszd bele a hurkokba, és így fűzd össze a két takarót, hogy egy egészet alkosson.
Kivonulás könyve|26|12|Ami a fedél takarójából fennmarad, ennek a megmaradt takarónak a fele lógjon le a hajlék hátsó részén.
Kivonulás könyve|26|13|Abból pedig, ami a takarók hosszából maradt fenn, egykönyöknyi lógjon le az egyik oldalon, egy meg a másik oldalon, hogy így befedje őket.
Kivonulás könyve|26|14|Csinálj még egy felső takarót is a sátor tetejére vörösre festett báránybőrből, és föléje még egy takarót szattyánbőrből.
Kivonulás könyve|26|15|Készítsd el a hajlék felállítható vázát is akácfából.
Kivonulás könyve|26|16|Mindegyik deszka legyen tíz könyök hosszú és másfél könyök széles.
Kivonulás könyve|26|17|A deszka oldalain két-két ereszték legyen, hogy az egyik deszkát a másikkal össze lehessen illeszteni.
Kivonulás könyve|26|18|Így kell megcsinálni minden deszkát. Délnek, a hajlék déli oldalára húsz deszkát kell helyezni.
Kivonulás könyve|26|19|Ezek számára önts negyven ezüsttalpat úgy, hogy egy-egy deszka alá a két eresztéknek megfelelően két-két talp kerüljön.
Kivonulás könyve|26|20|A hajlék másik oldalán, az észak felé esőn, szintén húsz deszka legyen,
Kivonulás könyve|26|21|negyven ezüsttalppal, s egy-egy deszka alá két-két talp kerüljön.
Kivonulás könyve|26|22|A hajlék hátsó oldalára, a nyugati oldalra, készíts hat deszkát.
Kivonulás könyve|26|23|Azonkívül csinálj még két deszkát a hajlék hátsó oldalán levő sarkaira.
Kivonulás könyve|26|24|Ezeket kettőzd meg alulról fölfelé, egészen az első gyűrű magasságáig. Így készítsd el mind a kettőt. Ezek alkossák a két sarkot.
Kivonulás könyve|26|25|Összesen tehát nyolc deszka legyen, tizenhat ezüsttalppal, két-két talpat számítva egy-egy deszka alá.
Kivonulás könyve|26|26|Készíts még reteszrudakat akácfából a deszkák összetartására - ötöt a hajlék egyik oldalához,
Kivonulás könyve|26|27|ötöt a másik oldalához, s ugyanannyit hátulra, a hajlék nyugati oldalához.
Kivonulás könyve|26|28|A középső reteszrúd a deszkák közepén menjen át, az egyik végétől a másikig.
Kivonulás könyve|26|29|A deszkákat vond be arannyal. A reteszrudakat szorító karikákat is készítsd aranyból.
Kivonulás könyve|26|30|Úgy kell a hajlékot felállítani, ahogy a hegyen megmutattam neked.
Kivonulás könyve|26|31|Csinálj még egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott lenvászonból, és művészi munkával szőjj bele kerubokat.
Kivonulás könyve|26|32|Függeszd fel négy arannyal bevont akácoszlopra, amelynek kampói aranyból vannak, és négy ezüsttalpon állnak.
Kivonulás könyve|26|33|A függönyt akaszd fel a kampókra, és a függöny mögé helyezd el a bizonyság ládáját. A függöny szolgáljon válaszfalul a szentély és a legszentebb között.
Kivonulás könyve|26|34|A kiengesztelés tábláját helyezd a legszentebbe, a bizonyság ládájára.
Kivonulás könyve|26|35|Az asztalt azonban a függönyön kívülre állítsd, s a mécstartót az asztallal szembe, a hajlék déli oldalára, az asztalt pedig állítsd a hajlék északi oldalára.
Kivonulás könyve|26|36|Készíts a sátor bejáratára is egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból, bisszusból és finom lenvászonból, művészi szövéssel.
Kivonulás könyve|26|37|A függöny számára csinálj öt oszlopot akácfából, s vond be arannyal. Kampóik legyenek aranyból, és önts még öt bronztalpat, hogy azon álljanak.
Kivonulás könyve|27|1|Készíts egy oltárt akácfából, a hossza legyen öt könyök, a szélessége is öt könyök. Az oltár legyen négyszögletű és három könyök magas.
Kivonulás könyve|27|2|A négy sarkára csinálj szarvakat, amelyek belőle jönnek ki, s utána az egészet vond be rézzel.
Kivonulás könyve|27|3|Csinálj hozzá megfelelő edényeket a háj hamujának elviteléhez, továbbá a szükséges lapátokat, csészéket, villákat és serpenyőket. Ezeket az edényeket bronzból készítsd.
Kivonulás könyve|27|4|Csinálj még egy hálószerű rácsot bronzból, négy karikával a négy sarkán,
Kivonulás könyve|27|5|s erősítsd ezt a rácsot az oltár párkánya alá, úgy, hogy a rács az oltár félmagasságáig érjen.
Kivonulás könyve|27|6|Csinálj akácfából hordozórudakat az oltárhoz és vond be őket bronzzal.
Kivonulás könyve|27|7|A rudakat a karikákba kell dugni, hogy a rudak két oldalt legyenek, amikor viszik az oltárt.
Kivonulás könyve|27|8|(Az oltárt) deszkából készítsd, hogy belül üres legyen, a szerint a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked.
Kivonulás könyve|27|9|A hajlék előterét így rendezd el: a déli oldalra csinálj 100 könyöknyi hosszú függönyt sodrott szálú lenből (ez az egyik oldal).
Kivonulás könyve|27|10|Húsz oszlopát helyezd húsz bronztalapzatra; a kapcsok és a karikák legyenek ezüstből.
Kivonulás könyve|27|11|Az északi oldalon a függöny szintén 100 könyöknyi hosszú legyen, hozzá húsz oszlop, és húsz bronztalapzat, és ezüstkapcsok meg karikák.
Kivonulás könyve|27|12|Az udvar nyugatra néző szélességében a függöny 50 könyöknyi legyen, hozzá tíz oszlop, tíz bronztalapzattal.
Kivonulás könyve|27|13|Az udvar keletre néző szélessége szintén ötvenkönyöknyi legyen.
Kivonulás könyve|27|14|Az egyik oldalon tizenöt könyöknyi függöny, három oszlop és ugyanannyi talapzat.
Kivonulás könyve|27|15|A másik oldalán is 15 könyöknyi függöny, három oszlop és ugyanannyi talapzat.
Kivonulás könyve|27|16|Az udvar kapujára húsz könyöknyi függönyt készíts kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból, művészi szövéssel, s hozzá négy oszlopot négy talapzattal.
Kivonulás könyve|27|17|Körös-körül minden oszlopon ezüstkarikák legyenek és ezüstkapcsok, talapzatuk pedig bronz legyen.
Kivonulás könyve|27|18|Az udvar hossza tehát száz könyök, a szélessége ötven könyök, a magassága öt könyök. Minden függöny legyen sodrott bisszusból, a talapzatok pedig bronzból.
Kivonulás könyve|27|19|A hajlék minden felszerelési tárgya, amelyet valamilyen szertartásra felhasználnak, továbbá minden cöveke és az előudvar cövekei is bronzból készüljenek.
Kivonulás könyve|27|20|Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak zúzott bogyóból készült tiszta olajat a mécsekbe, hogy a mécsek állandóan égjenek.
Kivonulás könyve|27|21|A bizonyság sátorában, a bizonyságot eltakaró függönyön kívül helyezze el őket Áron és fiai, hogy estétől reggelig égjenek az Úr előtt. Legyen ez Izrael fiai számára örök kötelezettség minden nemzedéken át.
Kivonulás könyve|28|1|Izrael fiai közül vedd magad mellé Áront és fiait, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Áron, valamint Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár, Áron fiai.
Kivonulás könyve|28|2|Áronnak, a bátyádnak csinálj szent ruhákat dicsőségül és ékességül.
Kivonulás könyve|28|3|Beszélj minden művészethez értő emberrel, akiket művészi képességgel áldottam meg. Ők készítsék el Áron ruháit, hogy fel lehessen kenni és hogy mint pap, nekem szolgálhasson.
Kivonulás könyve|28|4|A következő ruhákat készítsék el: a melltáskát, az efodot, a felső köntöst, a hímzett vászoninget, a fejkendőt és az övet.
Kivonulás könyve|28|5|Készítsenek tehát bátyád, Áron számára és a fiai számára szent ruhákat, hogy ő mint pap szolgáljon nekem. Használjanak hozzá aranyat, vörös és kék bíbort, karmazsint és bisszust.
Kivonulás könyve|28|6|Az efodot készítsék aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből, művészi hímzéssel.
Kivonulás könyve|28|7|Két összefűzött vállpántból álljon, s a két végén legyen összekötve.
Kivonulás könyve|28|8|A rögzítésre szolgáló kötés ugyanolyan szövet legyen, alkosson vele egy darabot, készüljön aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből.
Kivonulás könyve|28|9|Végy továbbá két karneolkövet, vésd bele Izrael fiainak nevét,
Kivonulás könyve|28|10|hat nevet az egyik kőbe, hat nevet a másik kőbe, születésük sorrendje szerint.
Kivonulás könyve|28|11|Kőmetsző munkával, a pecsétvésnök módszerével kell Izrael fiainak a nevét a két kőbe belevésni, és azokat aranyfoglalatba tenni.
Kivonulás könyve|28|12|Azután illeszd a két követ az efod vállpántjába, mint Izrael fiaira emlékeztető köveket. Áron viselje a vállán a nevüket emlékeztetőül az Úr előtt.
Kivonulás könyve|28|13|Csinálj továbbá egy arany rózsadíszt
Kivonulás könyve|28|14|és két láncocskát tiszta aranyból. Olyanok legyenek, mint a csavart zsineg, és ezeket a csavart alakú láncocskákat erősítsd a rózsadíszre.
Kivonulás könyve|28|15|Készítsd el a kinyilatkoztatás melltáskáját is művészi munkával. Olyan munka legyen, mint az efod: aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből.
Kivonulás könyve|28|16|Legyen négyszögletes és bélelt, arasznyi széles és hosszú.
Kivonulás könyve|28|17|Négy sorba rakj rá drágaköveket. Az első sorban legyen karneol, topáz, smaragd;
Kivonulás könyve|28|18|a második sorban rubin, zafír, jáspis;
Kivonulás könyve|28|19|a harmadik sorban jácint, achát, ametiszt;
Kivonulás könyve|28|20|a negyedik sorban krizolit, karneol és ónix. Mindegyik legyen aranyba foglalva.
Kivonulás könyve|28|21|Izrael fiai nevének megfelelően tizenkét kő legyen. A nevek sorrendje szerint mindegyikbe vésd bele művészien a tizenkét törzs egy-egy nevét.
Kivonulás könyve|28|22|A tiszta aranyból készült sodrott formájú láncocskákat erősítsd rá a melltáskára.
Kivonulás könyve|28|23|Erősíts még a melltáskára két aranykarikát, és a két karikát helyezd a melltáska két felső sarkára.
Kivonulás könyve|28|24|A két aranyláncocskát kösd bele a melltáska két sarkán levő karikákba.
Kivonulás könyve|28|25|A láncocskák másik két végét erősítsd a két rózsadíszre, s ezeket illeszd az efod vállpántjaira, előre.
Kivonulás könyve|28|26|Csinálj két másik aranykarikát is, és ezeket erősítsd a melltáska két alsó sarkára, a belső, az efod felé eső szélére.
Kivonulás könyve|28|27|Csinálj még két aranykarikát, és azokat erősítsd az efod két vállpántjára, előre, közvetlenül az érintkezésük helye mellé, az efod kötése fölé.
Kivonulás könyve|28|28|A melltáska karikáit vörös és kék bíborzsineggel kösd az efod karikáihoz úgy, hogy a melltáska az efod kötése fölött feküdjék és ne csússzon le az efodról.
Kivonulás könyve|28|29|Áron így hordozza a szíve fölött Izrael fiainak neveit, amelyek a kinyilatkoztatás melltáskáján vannak, valahányszor belép a szentélybe. Így az állandó emlékeztető lesz az Úr előtt.
Kivonulás könyve|28|30|A kinyilatkoztatás melltáskájába tedd bele az urimot és tummimot. Ezek feküdjenek Áron szívén, amikor az Úr elé lép, s így Áron hordozza mindig a szívén az Izrael fiainak adott kinyilatkoztatást.
Kivonulás könyve|28|31|Csináld meg az efodhoz tartozó felső köntöst is kék bíborból.
Kivonulás könyve|28|32|A közepén legyen nyílás a fej számára, a kivágás körül legyen hímzett szegély. A kivágás olyan legyen, mint a páncélingé, hogy be ne szakadjon.
Kivonulás könyve|28|33|Az alsó szegélyére körös-körül tégy gránátalmához hasonló díszeket, vörös és kék bíborból, karmazsinból, sodrott szálú lenből, és közéjük körös-körül aranycsengettyűket olyan formán,
Kivonulás könyve|28|34|hogy az aranycsengettyűk és a gránátalmák a szegélyen körben váltakozzanak.
Kivonulás könyve|28|35|Áron viselje ezt, és ebben lássa el a szolgálatot. Lehessen hallani a hangját is, ha bemegy a szentélybe az Úr elé, vagy ha kijön. Különben meg kellene halnia.
Kivonulás könyve|28|36|Csinálj továbbá egy lemezt tiszta aranyból, s vésd rá a pecsétmetsző írásával: "az Úr fölszenteltje".
Kivonulás könyve|28|37|Erősítsd két bíborzsinórra és illeszd a fejkendőre, a fejkendő elejére.
Kivonulás könyve|28|38|Áron viselje azt a homlokán, s így magára veszi mindazokat a tökéletlenségeket, amelyek hozzátapadnak mindenhez, amit Izrael fiai Istennek felajánlanak: minden áldozatukhoz. Áron viselje azt mindig a homlokán, hogy így lehívja rájuk Isten irgalmát.
Kivonulás könyve|28|39|A vászoninget finom lenből készítsd, a fejkendőt is finom lenből, s az öv legyen kihímezve.
Kivonulás könyve|28|40|Áron fiai számára készíts felső köntöst, övet és fejkendőt dicsőségül és ékességül.
Kivonulás könyve|28|41|Ezeket add rá bátyádra, Áronra és a fiaira. Kend fel őket, iktasd be és szenteld fel, hogy mint papok szolgáljanak nekem.
Kivonulás könyve|28|42|Készíts nekik vászonnadrágot is, hogy befödjék meztelenségüket a csípőtől a combig.
Kivonulás könyve|28|43|Áron és fiai viseljék ezeket, amikor bemennek a találkozás sátorába, vagy amikor az oltárhoz lépnek, hogy ellássák a szolgálatot a szentélyben. Így nem vonnak vétket magukra és nem lakolnak halállal. Örök törvény ez Áron és utódai számára.
Kivonulás könyve|29|1|A következő módon kell eljárnod, amikor Áront és fiait fölkened, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Végy egy fiatal bikát és két hibátlan kost,
Kivonulás könyve|29|2|kovásztalan kenyeret és kovásztalan, olajjal meghintett kalácsot, valamint kovásztalan, olajjal meghintett lepényt. Ezeket lisztlángból készítsd el.
Kivonulás könyve|29|3|Tedd őket kosárba és a kosarat hozd elém, éppúgy mint a bikát és a két kost.
Kivonulás könyve|29|4|Áront és két fiát vezesd a találkozás sátorának bejáratához és ott mossák le magukat.
Kivonulás könyve|29|5|Azután fogd a ruhákat, add rá Áronra a vászoninget, a felső köntöst, az efodot és a melltáskát, s vedd körül rajta az efod kötését,
Kivonulás könyve|29|6|tedd a fejére a fejkendőt, s a diadémot erősítsd rá a fejkendőre.
Kivonulás könyve|29|7|Azután végy olajat, öntsd a fejére és így kend föl.
Kivonulás könyve|29|8|Vezesd oda fiait, add rájuk a vászoninget,
Kivonulás könyve|29|9|kösd át az övvel, s tedd fejükre a fejkendőt. Örök rendelkezéssel pappá teszem őket.
Kivonulás könyve|29|10|Vitesd a bikát a bizonyság sátra elé, hogy Áron és fiai a bika fejére tegyék kezüket.
Kivonulás könyve|29|11|Azután vágd le a bikát az Úr előtt a bizonyság sátrának bejáratánál.
Kivonulás könyve|29|12|Végy a bika véréből, és ujjaddal kend az oltár szarvaira. A többi vért mind öntsd ki az oltár lábához.
Kivonulás könyve|29|13|Majd vedd az egész hájat, amely a beleket takarja, a májat és a két vesét a rajtuk levő hájjal, s égesd el az oltáron.
Kivonulás könyve|29|14|A bika húsát, bőrét és beleit a táboron kívül égesd el. Ez a bűnért való áldozat.
Kivonulás könyve|29|15|Azután hozd oda az egyik kost, Áron és fiai tegyék kezüket a kosra.
Kivonulás könyve|29|16|Vágd le a kost, vedd le a vérét és öntsd körös-körül az oltáron.
Kivonulás könyve|29|17|Vágd a kost darabokra, mosd meg a belső szerveit, a lábait, s tedd a többi részéhez meg a fejéhez.
Kivonulás könyve|29|18|Azután égesd el az egész kost az oltáron. Ez égőáldozat, a megbékélés illata az Úr számára, az ő tiszteletére elköltött eledel.
Kivonulás könyve|29|19|Ezután vedd a másik kost, s Áron meg fiai tegyék kezüket a fejére.
Kivonulás könyve|29|20|Vágd le a kost, végy a véréből, kend meg vele Áron jobb fülét és fiainak jobb fülét, kezük jobb hüvelykjét és jobb lábuk nagyujját. A többi vért öntsd körül az oltáron.
Kivonulás könyve|29|21|Majd végy az oltáron lévő vérből meg az olajból, és hintsd meg vele Áront és fiait, a ruháját, meg fiainak a ruháját, hogy ruhája meg fiainak a ruhája meg legyen szentelve.
Kivonulás könyve|29|22|Most vedd a kos háját: a farkát, a beleket borító hájat, a májat és a két vesét a rajtuk levő hájjal együtt és a jobb lapockát - mivel ez a beiktatásért feláldozott kos -,
Kivonulás könyve|29|23|továbbá egy kenyeret, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt a kosárból, amely a kovásztalan kenyerekkel az Úr előtt áll,
Kivonulás könyve|29|24|add mindezt Áronnak és fiainak a kezébe, hogy lengetéssel felajánlják az Úrnak.
Kivonulás könyve|29|25|Ezután vedd vissza a kezükből és égesd el az égőáldozat oltárán, a megbékélés illatául az Úrnak. Az Úr tiszteletére elköltött eledel az.
Kivonulás könyve|29|26|Vedd ezután a beiktatási áldozatra szánt kos szegyét és lengetéssel ajánld fel az Úrnak. Ez a te részed lesz.
Kivonulás könyve|29|27|A meglengetett szegyet és lapockát, amelyet a beiktatási áldozatra szánt kosból ajánlanak fel, szenteld Áronnak és fiainak.
Kivonulás könyve|29|28|Ezek Áronnak és fiainak járnak, mint Izrael fiaitól kapott örök járandóság. Ez ugyanis lengetéssel felajánlott áldozat, s azt Izrael fiainak közösségi áldozatából le kell adni, mint az Úrnak járó részt.
Kivonulás könyve|29|29|Áron szent ruháit a fiai öröklik, s őket azokban kell fölkenni és beiktatni.
Kivonulás könyve|29|30|Aki fiai közül helyette pap lesz, az hét napig viselje azokat, amikor belép a találkozás sátorába, hogy ellássa a szolgálatot a szentélyben.
Kivonulás könyve|29|31|Vedd a felszentelési kost és a húsát főzd meg szent helyen.
Kivonulás könyve|29|32|Áron és fiai fogyasszák el a kos húsát a kenyérrel együtt, amely a bizonyság sátorának bejáratánál a kosárban van.
Kivonulás könyve|29|33|Csak azok ehetnek belőle, akikért az engesztelést elvégezték, amikor beiktatták és fölkenték őket. Kívülálló nem ehet belőle, mert szent dolog.
Kivonulás könyve|29|34|Ha pedig a felszentelési áldozat húsából vagy a kenyérből valami másnap reggelre megmarad, a maradékot el kell égetni, abból már nem szabad enni, mert szent dolog.
Kivonulás könyve|29|35|Pontosan úgy kell eljárnod Áronnal és fiaival, ahogy parancsoltam neked. A felszentelés hét napig tartson.
Kivonulás könyve|29|36|Mindennap be kell mutatnod egy bikát, mint bűnért való áldozatot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt az engesztelő áldozat bemutatása által és szenteld meg felkenéssel.
Kivonulás könyve|29|37|Hét napon át végezd az oltáron az engesztelés szertartását és így szenteld meg. Így az oltár egészen szent lesz, s mindenki megszentelődik, aki az oltárt megérinti.
Kivonulás könyve|29|38|Az oltáron ezt kell majd feláldoznod: két egyesztendős bárányt mindennap, megszakítás nélkül.
Kivonulás könyve|29|39|Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másikat este felé:
Kivonulás könyve|29|40|hozzá egy tized lisztlángot, amely össze van keverve egy negyed hin zúzott bogyóból nyert olajjal, továbbá egy bárányhoz egy negyed hin bort italáldozatul.
Kivonulás könyve|29|41|A másik bárányt estefelé áldozd fel: az ételáldozat és italáldozat olyan legyen, mint reggel: ez a megbékélés illata, az Úr tiszteletére elköltött eledel.
Kivonulás könyve|29|42|Mint állandó égőáldozatot kell ezt nemzedékről nemzedékre bemutatni az Úrnak a bizonyság sátorának bejáratánál, ahol veled találkozom, hogy szóljak hozzád.
Kivonulás könyve|29|43|Izrael fiaival ezen a helyen találkozom, amelyet megszentel dicsőségem.
Kivonulás könyve|29|44|Megszentelem a találkozás sátorát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy mint papok szolgáljanak nekem.
Kivonulás könyve|29|45|Izrael fiai között fogok lakni és Istenük leszek.
Kivonulás könyve|29|46|Nekik meg kell tudniuk, hogy én, Jahve, az ő Istenük vagyok, aki kivezette őket Egyiptomból, hogy közöttük lakjam: Én, Jahve, az ő Istenük.
Kivonulás könyve|30|1|Csinálj egy oltárt, hogy azon illatozzék a tömjén. Akácfából készítsd el.
Kivonulás könyve|30|2|Hossza egy könyök, szélessége is egy könyök, négyszögletes és két könyök magas legyen. Szarvai legyenek vele egy darabból.
Kivonulás könyve|30|3|Borítsd be az egészet arannyal: a lapját, körül az oldalait és a szarvait,
Kivonulás könyve|30|4|csinálj rá körös-körül pártázatot, s a pártázat alatt mindkét oldalára készíts két aranykarikát, és erősítsd rá a két oldalra. Ezekbe dugják be a hordozórudakat, hogy vinni lehessen.
Kivonulás könyve|30|5|A rudakat készítsd akácfából és vond be arannyal.
Kivonulás könyve|30|6|Állítsd a bizonyság ládája előtt levő függöny elé, szembe az engesztelés táblájával, amely a bizonyságot takarja, ahonnan majd szólok hozzád.
Kivonulás könyve|30|7|Áron égessen rajta jó illatú fűszereket. Reggelenként égesse el, amikor a mécseseket rendbe teszi,
Kivonulás könyve|30|8|s amikor Áron este meggyújtja a mécseseket, újra égesse el. Legyen ez állandó illatáldozatotok nemzedékről nemzedékre.
Kivonulás könyve|30|9|Idegen illatszert, égőáldozatot, ételáldozatot nem mutathattok be rajta, italáldozatot sem önthettek rá.
Kivonulás könyve|30|10|Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve."
Kivonulás könyve|30|11|Az Úr így szólt Mózeshez:
Kivonulás könyve|30|12|"Amikor majd az összeírásnál számba veszed Izrael fiait, mindenki adjon az Úrnak váltságdíjat életéért, hogy az összeírásnál ne érje csapás őket.
Kivonulás könyve|30|13|Mindenkinek, akire az összeírás vonatkozik, egy fél sékelt kell fizetnie, a szentély mértéke szerint, amely húsz gerát ér. Ez a fél sékel az Urat megillető fejadó.
Kivonulás könyve|30|14|Akire az összeírás vonatkozik, vagyis húsz évtől fölfelé, annak meg kell fizetnie a fejadót az Úrnak.
Kivonulás könyve|30|15|A gazdagnak nem kell többet, a szegénynek nem kell kevesebbet adnia, mint fél sékelt, amikor az Úrnak járó fejadót, mint az életért járó váltságdíjat fizetik.
Kivonulás könyve|30|16|Fogadd el a pénzt Izrael fiaitól és fordítsd a találkozás sátorának szolgálatára. Ez kieszközli, hogy az Úr megemlékezzék Izrael fiairól, és egyben váltságul szolgál életetekért."
Kivonulás könyve|30|17|Az Úr még ezt mondta Mózesnek:
Kivonulás könyve|30|18|"Készíts bronzból egy mosdómedencét talapzattal. Állítsd a találkozás sátra és az oltár közé, tölts bele vizet,
Kivonulás könyve|30|19|hogy Áron és fiai megmoshassák kezüket és lábukat.
Kivonulás könyve|30|20|Mielőtt belépnek a találkozás sátorába, le kell mosni magukat vízzel, nehogy meghaljanak. Hasonlóképpen akkor is, ha az oltárhoz lépnek, hogy a szolgálatot elvégezzék, vagyis az égőáldozatot elégessék az oltáron.
Kivonulás könyve|30|21|Meg kell mosniuk kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak. Örök előírás ez az ő számára, és utódai számára, nemzedékről nemzedékre."
Kivonulás könyve|30|22|Az Úr még ezt mondta Mózesnek:
Kivonulás könyve|30|23|"Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jószagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat,
Kivonulás könyve|30|24|500 sékel kassziát - a szentély súlymértéke szerint -, hozzá egy hin olívaolajat,
Kivonulás könyve|30|25|s csinálj belőle szent olajat, illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell felszenteléshez használni.
Kivonulás könyve|30|26|Ezzel kell felszentelni a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját,
Kivonulás könyve|30|27|az asztalt minden felszerelésével, a mécstartót minden felszerelésével, az illatoltárt,
Kivonulás könyve|30|28|az égőáldozat oltárát minden felszerelésével és a medencét talapzatával együtt.
Kivonulás könyve|30|29|Így kell megszentelni őket, hogy szentek legyenek: aki megérinti, szentté válik.
Kivonulás könyve|30|30|Áront és fiait is ezzel kell felkenni és felszentelni, hogy mint papok szolgáljanak nekem.
Kivonulás könyve|30|31|Parancsold meg tehát Izrael fiainak: legyen ez számotokra szent kenetolaj nemzedékről nemzedékre.
Kivonulás könyve|30|32|Ember testére nem szabad ráönteni, és más hasonló összetételűt se készítsetek, mivel ez szent, és ti is tartsátok szentnek.
Kivonulás könyve|30|33|Aki ilyen keveréket csinál, mint ez, és vele egy világi embert fölken, azt ki kell irtani népéből."
Kivonulás könyve|30|34|Az Úr így beszélt tovább Mózeshez: "Vedd az illatszereket: a stiraxot, ónixot, galbanumot, a szagos füveket és tiszta tömjént - mind egyenlő arányban -,
Kivonulás könyve|30|35|és készíts belőle illatáldozatot, illatos keveréket, amilyet a kenetkészítők csinálnak. Vegyíts hozzá sót, de legyen tiszta, amely megfelel a szent célnak.
Kivonulás könyve|30|36|Egy részt törj belőle finom porrá, és tedd a találkozás sátorában a bizonyság elé, ahonnan szólok hozzád. Legyen az szent dolog előttetek.
Kivonulás könyve|30|37|Ez a fűszerkeverék legyen az Úrnak készített szent dolog és hasonló keveréket ne állítsatok elő.
Kivonulás könyve|30|38|Aki ugyanilyet csinál, hogy illatát élvezze, azt ki kell irtani népéből."
Kivonulás könyve|31|1|Az Úr ezt mondta még Mózesnek:
Kivonulás könyve|31|2|"Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből,
Kivonulás könyve|31|3|eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre,
Kivonulás könyve|31|4|hogy a munkát eltervezze és mindent kivitelezzen arannyal, ezüsttel és bronzzal;
Kivonulás könyve|31|5|hogy a köveket tudja faragni és formálni, a fát metszeni, egyszóval mindenféle munkát el tudjon végezni.
Kivonulás könyve|31|6|Segítőül adtam hozzá Oholiábot, Achizamach fiát, Dán törzséből, s megáldottam kellő hozzáértéssel, hogy mindent kivitelezzen, amit neked parancsoltam:
Kivonulás könyve|31|7|a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, és rajta az engesztelés tábláját, s a sátor minden más berendezését,
Kivonulás könyve|31|8|vagyis az asztalt felszerelésével, az arany mécstartót minden hozzávalójával, továbbá az illatáldozat oltárát,
Kivonulás könyve|31|9|valamint az égőáldozat oltárát minden kellékével, a medencét talapzatával,
Kivonulás könyve|31|10|a díszruhákat - azaz Áron főpap ruháit és fiainak a papi szolgálathoz ruháit -,
Kivonulás könyve|31|11|a kenetet és az illatszert a szentély számára. Mindent úgy kell megcsinálni, ahogy neked megparancsoltam."
Kivonulás könyve|31|12|Az Úr így szólt Mózeshez:
Kivonulás könyve|31|13|"Parancsold meg Izrael fiainak: tartsátok meg szombatjaimat. Legyen az jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Erről ismerik meg, hogy én, az Úr szentellek meg titeket.
Kivonulás könyve|31|14|Ezért tartsátok meg a szombatot, legyen az szent előttetek. Aki megszentségteleníti, az halállal lakoljon. Aki ezen a napon dolgozik, azt ki kell irtani népéből.
Kivonulás könyve|31|15|Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni.
Kivonulás könyve|31|16|Így kell Izrael fiainak a szombatot megülniük. Tartsák meg azt nemzedékről nemzedékre: megszeghetetlen szövetségnek.
Kivonulás könyve|31|17|Örök időkre legyen ez jel köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt teremtette Isten az eget és a földet, a hetedik napon azonban megpihent és fellélegzett."
Kivonulás könyve|31|18|Miután befejezte szavait, amelyeket a Sínai-hegyen Mózeshez intézett, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kőtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak.
Kivonulás könyve|32|1|A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: "Készíts nekünk egy istent, amely előttünk jár. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból."
Kivonulás könyve|32|2|Áron így válaszolt: "Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléről és hozzátok ide."
Kivonulás könyve|32|3|Az egész nép leszedte füléről az aranyfüggőket és Áronhoz vitte.
Kivonulás könyve|32|4|Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: "Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."
Kivonulás könyve|32|5|Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kijelentette: "Holnap az Úr ünnepe lesz."
Kivonulás könyve|32|6|Másnap reggel korán fölkeltek, égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek és mulatoztak.
Kivonulás könyve|32|7|Az Úr így szólt Mózeshez: "Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból.
Kivonulás könyve|32|8|Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."
Kivonulás könyve|32|9|Az Úr még ezt mondta Mózesnek: "Látom jól, hogy keménynyakú nép ez,
Kivonulás könyve|32|10|engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé."
Kivonulás könyve|32|11|Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: "Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból?
Kivonulás könyve|32|12|Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színéről? Lohadjon le tehát haragod és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod.
Kivonulás könyve|32|13|Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre."
Kivonulás könyve|32|14|Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.
Kivonulás könyve|32|15|Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyről, kezében a tanúság két kőtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon: elöl és hátul írás volt rajtuk.
Kivonulás könyve|32|16|Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba.
Kivonulás könyve|32|17|Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: "A táborban csatazaj van."
Kivonulás könyve|32|18|Ő így felelt: "Ez nem győzelmi ének, nem is a legyőzöttek jajgatása. Én énekkarok váltakozó énekét hallom."
Kivonulás könyve|32|19|Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat és szétzúzta a hegy lábán.
Kivonulás könyve|32|20|Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait.
Kivonulás könyve|32|21|Azután Mózes megkérdezte Áront: "Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?"