Krónikák I. könyve|29|15|Hiszen csak idegenek és jövevények vagyunk előtted, mint amilyenek atyáink is voltak. Napjaink elfogynak a földön, mint az árnyék, és nincs miben reménykednünk.
Krónikák I. könyve|29|16|Urunk, Istenünk, amit felhalmoztunk, hogy nevednek házat építsünk, mind a te kezedből származik, és a te tulajdonod.
Krónikák I. könyve|29|17|Tudom, Istenem, hogy megvizsgálod a szívet, és hogy az egyeneslelkűség tetszik neked. Azért mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked. Most pedig örömmel tekintek népedre, amely itt összegyűlt, hogy neked szentelje adományait,
Krónikák I. könyve|29|18|Urunk és Istenünk, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, s a mi Atyánk. Őrizd meg örökre bennük ezt a lelkületet, és a szívüket irányítsd magad felé.
Krónikák I. könyve|29|19|A fiamnak, Salamonnak meg adj osztatlan szívet, hogy megtartsa parancsodat, törvényeidet és utasításaidat, s hogy életté váltsa őket, s megépítse azt a palotát, amelyet előkészítettem."
Krónikák I. könyve|29|20|Azután Dávid így szólt az egész gyülekezethez: "Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket!" Erre az egész közösség magasztalta az Urat, atyáik Istenét. Arcra borultak és hódoltak az Úr előtt és a király előtt.
Krónikák I. könyve|29|21|Izrael fiai véresáldozatokat hoztak az Úrnak, és másnap égőáldozatot mutattak be: ezer szarvasmarhát, ezer kost, ezer bárányt, megfelelő italáldozatot és egyéb áldozatot Izraelért.
Krónikák I. könyve|29|22|Ezen a napon nagy vígsággal ettek és ittak az Úr előtt, és Salamont, Dávid fiát második királlyá tették. Az Úr nevében fölkenték uralkodónak, Cádokot meg főpapnak.
Krónikák I. könyve|29|23|Salamon - mint király - elfoglalta az Úr trónját, hogy atyja, Dávid helyett uralkodjék. Tetszésre talált, és egész Izrael engedelmeskedett neki.
Krónikák I. könyve|29|24|Minden elöljáró, minden katona és Dávid király minden fia alávetette magát neki.
Krónikák I. könyve|29|25|Az Úr naggyá tette Salamont egész Izrael előtt, s olyan királyi pompát adott neki, amilyen előtte Izrael egyetlen királyának sem volt.
Krónikák I. könyve|29|26|Dávid, Izáj fia egész Izrael királya volt.
Krónikák I. könyve|29|27|Izrael fölötti uralma negyven évig tartott. Hebronban hét évig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig volt király.
Krónikák I. könyve|29|28|Megbékélt öregségben halt meg, elégedetten életével, gazdagságával és hírnevével. Utána a fia, Salamon uralkodott mint király.
Krónikák I. könyve|29|29|Dávid király története egyébként kezdettől végig meg van írva Sámuelnek, a látóembernek a könyvében:
Krónikák I. könyve|29|30|egész uralkodása, hőstettei, mindaz az áldás és csapás, amely érte Izraelt és a föld minden országát.
Krónikák II. könyve|1|1|Salamon, Dávid fia megszilárdította királyi hatalmát. Vele volt ugyanis az Úr, az ő Istene, és mind nagyobbá tette.
Krónikák II. könyve|1|2|Salamon meghívta egész Izraelt: az ezredeseket, a századosokat, a bírákat és Izrael minden főemberét, a családok fejeit.
Krónikák II. könyve|1|3|Salamon és a vele levő sokaság elment a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szent sátora, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában.
Krónikák II. könyve|1|4|Az Isten ládáját még Dávid fölvitette Kirjat-Jearimból arra a helyre, amelyet számára kijelölt. Aztán Jeruzsálemben sátrat állíttatott neki.
Krónikák II. könyve|1|5|Ellenben a bronzoltár, amelyet Becaleel, Uri fia, Hur unokája készített, ott maradt azÚr hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és az egész sokaság.
Krónikák II. könyve|1|6|Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta.
Krónikák II. könyve|1|7|A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: "Kérhetsz bármit, megadom neked."
Krónikák II. könyve|1|8|Salamon így felelt az Istennek: "Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak.
Krónikák II. könyve|1|9|Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora,
Krónikák II. könyve|1|10|adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?"
Krónikák II. könyve|1|11|Az Isten így válaszolt Salamonnak: "Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek,
Krónikák II. könyve|1|12|megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz."
Krónikák II. könyve|1|13|Ezután Salamon visszatért a gibeoni magaslatról, a megnyilatkozás sátorától Jeruzsálembe, és megkezdte Izrael fölött az uralkodást.
Krónikák II. könyve|1|14|Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett magának, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lova volt. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el.
Krónikák II. könyve|1|15|A király olyan közönségessé tette az ezüstöt és az aranyat Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig, mint a fügefát, amely nagy tömegben fordul elő a síkságon.
Krónikák II. könyve|1|16|Salamon lovai Egyiptomból és Koából valók voltak: a királyi kereskedők pénzért vették őket Koából.
Krónikák II. könyve|1|17|Egyiptomból hatszáz ezüstért hoztak egy szekeret, egy lovat pedig százötvenért. Hasonlóképpen folyt a kereskedés a hetiták összes királyával, az Arám királyaival is.
Krónikák II. könyve|1|18|Salamon elhatározta, hogy templomot épít az Úr nevének és palotát királyi udvara számára.
Krónikák II. könyve|2|1|Ezért kirendelt hetvenezer embert teherhordónak, nyolcvanezer embert pedig a hegyekbe kőfejtőnek, föléjük meg háromezerhatszáz felügyelőt.
Krónikák II. könyve|2|2|Azután követséget küldött Hirámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: "(Tégy velem is úgy), mint atyámmal Dáviddal, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy lakóházat építhessen magának!
Krónikák II. könyve|2|3|Én ugyanis templomot akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének. Arra akarom szentelni, hogy illatáldozatot mutassanak be előtte, és állandóan áldozati kenyereket tegyenek ki eléje. Reggel és este, továbbá szombatonként és újhold alkalmával, valamint az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein égőáldozatot mutassanak be Izraelnek örök törvénye szerint.
Krónikák II. könyve|2|4|A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk a legnagyobb az összes istenek között.
Krónikák II. könyve|2|5|De kinek van annyi ereje, hogy hozzá méltó házat építsen? Hiszen a menny és az egek egei sem képesek őt befogadni! Hogyan tudnék én házat építeni neki, hacsak azért nem, hogy tömjént gyújtsak előtte?
Krónikák II. könyve|2|6|Azért küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett.
Krónikák II. könyve|2|7|Azonkívül küldjél nekem cédrus-, ciprus- és fenyőfát a Libanonról. Tudom ugyanis, hogy szolgáid ügyesen vágják a Libanon fáit. Aztán ott lesznek az én szolgáim is a te szolgáid mellett,
Krónikák II. könyve|2|8|hogy sok fát szállítsanak nekem, mert a templom, amelyet építeni akarok, nagy és pompás lesz.
Krónikák II. könyve|2|9|Egyébként a favágó munkásoknak, a szolgáidnak élelmezésére adok búzát, mégpedig húszezer kort, valamint húszezer kor árpát, húszezer bát bort és húszezer bát olajat."
Krónikák II. könyve|2|10|Erre Hirám, Tírusz királya levelet küldött Salamonnak, és így válaszolt: "Az Úr szereti a népét, azért tett meg királyukká."
Krónikák II. könyve|2|11|Majd így folytatta: "Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet alkotta! Ő adott Dávidnak bölcs, tudós, okos és értelmes fiút, hogy az Úrnak templomot építsen, királyi udvara számára pedig palotát.
Krónikák II. könyve|2|12|Azért küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abi-t.
Krónikák II. könyve|2|13|Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany-, ezüst-, réz- és vasmunkákban, a kő- és fa- faragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak, a te mesterembereiddel és az én uramnak, a te atyádnak, Dávidnak mesterembereivel együtt.
Krónikák II. könyve|2|14|Küldje el hát az én uram szolgáinak a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért.
Krónikák II. könyve|2|15|Mi pedig annyi fát vágunk a Libanonról, amennyire csak szükséged van, aztán eltutajozzuk Jaffába. Onnan Jeruzsálembe fölszállítani a te dolgod lesz."
Krónikák II. könyve|2|16|Ekkor Salamon összeszámláltatta az Izrael földjén lakó összes idegen férfit, az után a népszámlálás után, amelyet atyja, Dávid tartott, és százötvenháromezer-hatszázat talált.
Krónikák II. könyve|2|17|Közülük hetvenezret teherhordónak rendelt, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegységbe, háromezerhatszázat meg felügyelőnek a nép munkájának ellenőrzésére.
Krónikák II. könyve|3|1|Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérűjén kijelölt.
Krónikák II. könyve|3|2|Uralkodásának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte el az építkezést.
Krónikák II. könyve|3|3|Salamon az Isten háza építésekor ekkora alapokat vetett: a hossza hatvan, a szélessége pedig húszkönyöknyi volt az ősi mértékegység szerint.
Krónikák II. könyve|3|4|A templomépület előtt levő előcsarnok szélessége tízkönyöknyit tett ki, hossza - a templom szélességének megfelelően - húsz-, magassága pedig húszkönyöknyi volt. Belülről tiszta arannyal vonatta be.
Krónikák II. könyve|3|5|A nagyobbik termet ciprusfával födette be, és tiszta arannyal borította, majd pálmákkal és láncocskákkal díszíttette.
Krónikák II. könyve|3|6|Ékességül értékes kövekkel díszíttette a templomot. Az arany parvájimi arany volt.
Krónikák II. könyve|3|7|Az épületet: a gerendákat, az ajtófélfákat, a falakat és az ajtókat arannyal boríttatta be, a falakra meg kerubokat vésetett.
Krónikák II. könyve|3|8|Elkészíttette a szentek szentjének helyiségét is. A hossza - az épület szélességének megfelelően - húszkönyöknyi volt, s a szélessége is húszkönyöknyi. Hatszáz talentumnyi tiszta arannyal boríttatta be.
Krónikák II. könyve|3|9|A szegek súlya ötven aranysékel volt. Az emeleti helyiségeket is arannyal borította be.
Krónikák II. könyve|3|10|A szentek szentjébe két kerubot is öntetett, és ezeket is bevonatta arannyal.
Krónikák II. könyve|3|11|A kerubok szárnyainak teljes hossza húszkönyöknyi volt: az elsőnek az egyik szárnya öt könyök volt, és az épület faláig ért, a másik, szintén ötkönyöknyi, szárnya meg a második kerub szárnyát érintette.
Krónikák II. könyve|3|12|A második kerubnak az egyik szárnya hasonlóképpen öt könyök volt, és az épület faláig ért; a másik szárnya - szintén öt könyök hosszúságban - az első kerub szárnyáig ért.
Krónikák II. könyve|3|13|Tehát a keruboknak a szárnyai húszkönyöknyire voltak kiterjesztetve. Ők maguk egyenesen álltak a lábukon, és a szentély felé néztek.
Krónikák II. könyve|3|14|Elkészíttette az elválasztóleplet is, kék színű, bíbor, karmazsin és bisszus fonalakból, aztán kerubokat hímeztetett rá.
Krónikák II. könyve|3|15|Az épület elé két oszlopot állíttatott. Magasságuk harmincöt könyök volt, az oszlopfő pedig a tetejükön ötkönyöknyi.
Krónikák II. könyve|3|16|Láncocskákat is készíttetett, akárcsak a szentélyben, és az oszlopfőkre helyeztette őket, aztán száz gránátalmát, és a láncocskákra aggatta őket.
Krónikák II. könyve|3|17|Az oszlopokat a templom elé állíttatta fel: az egyiket jobbról, a másikat pedig balról. A jobb oldalit Jákinnak, a bal oldalon levőt pedig Boásznak nevezte el.
Krónikák II. könyve|4|1|Bronzoltárt is készíttetett: hossza húsz, szélessége szintén húsz, magassága pedig húszkönyöknyi volt.
Krónikák II. könyve|4|2|Elkészíttette az öntött medencét is. Az egyik szélétől a másikig tízkönyöknyi volt, körös-körül gömbölyű; a magassága pedig ötkönyöknyi. Harminckönyöknyi zsinórral lehetett körültekerni.
Krónikák II. könyve|4|3|Alatta körös-körül szarvasmarhához hasonló alakok voltak. A medence kerületét kettős sorban könyökönként tíz cifrázat övezte. A marhákat az öntés alkalmával egybeöntötték vele.
Krónikák II. könyve|4|4|Tizenkét marhán állt. Közülük három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett. A medencét felülről helyezték rájuk, és egész hátsó részük befelé volt.
Krónikák II. könyve|4|5|Vastagsága egytenyérnyi volt. Pereme olyan volt, mint a kehely pereme vagy a liliom virága. A befogadóképessége háromezer bát volt.
Krónikák II. könyve|4|6|Tíz üstöt is készíttetett tisztulás céljára. Ötöt jobbra, ötöt pedig balra helyeztetett el. Bennük kellett megmosni az égőáldozathoz szükséges dolgokat is. A medence ugyanis a papok mosakodására szolgált.
Krónikák II. könyve|4|7|Aztán tíz arany mécstartót is készíttetett az előírt forma szerint. A templomban helyeztette el őket: ötöt jobbról és ötöt bal felől.
Krónikák II. könyve|4|8|Majd tíz asztalt készíttetett, és elhelyezte őket a templomban: ötöt jobbról és ötöt bal felől. Továbbá száz aranycsészét is csináltatott.
Krónikák II. könyve|4|9|Elkészíttette a papok udvarát meg a nagy udvart is, valamint az udvar kapuit. A kapuszárnyakat rézzel vonatta be.
Krónikák II. könyve|4|10|Majd elhelyeztette a medencét a jobb oldalon, délkeleti irányban.
Krónikák II. könyve|4|11|Hurám aztán elkészítette a fazekakat, villákat és csészéket. Ezzel befejezte minden művét, amellyel Salamon király az Isten háza számára megbízta:
Krónikák II. könyve|4|12|vagyis a két oszlopot, az oszlopfőket koronázó két gömböt, a két hálószerű díszítést, hogy befödjék az oszlopfőkön levő gömböket,
Krónikák II. könyve|4|13|a négyszáz gránátalmát a két hálóra: két sor gránátalmát mindegyik hálóra, hogy befödjék az oszlopfőkön levő két gömböt,
Krónikák II. könyve|4|14|a tíz üstlábat és a tíz üstöt az üstlábakra,
Krónikák II. könyve|4|15|meg a medencét a talapzatul szolgáló tizenkét szarvasmarhával,
Krónikák II. könyve|4|16|végül a fazekakat, a villákat és a csészéket. Tehát mindezeket az eszközöket Hurám, Salamon király művésze készítette az Úr temploma számára.
Krónikák II. könyve|4|17|A Jordán vidékén, Szukkót és Ceredáta között öntette őket a király agyagból készített öntőformákban.
Krónikák II. könyve|4|18|Mindezekből az eszközökből annyit készíttetett Salamon király, hogy a réz súlyát nem is vették számba.
Krónikák II. könyve|4|19|Salamon tehát elkészíttette Isten házának teljes fölszerelését: az aranyoltárt, az asztalokat a kitett kenyerek elhelyezésére,
Krónikák II. könyve|4|20|a színaranyból való mécstartókat és mécseseket, hogy előírás szerint égjenek a szentek szentje előtt,
Krónikák II. könyve|4|21|a virágdíszeket, a mécseket és az arany hamuszedőket (ezek mind tiszta aranyból készültek),
Krónikák II. könyve|4|22|a mécstisztító szerszámokat, a hintőket, a csészéket és a parázsfogókat, tiszta aranyból, valamint a belső helyiségnek, a szentek szentjének ajtószárnyait és a nagyobb helyiségnek az ajtószárnyait, aranyból.
Krónikák II. könyve|5|1|Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában.
Krónikák II. könyve|5|2|Azután Salamon összegyűjtötte Izrael elöljáróit, a törzsek fejeit, Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Úr szövetségének ládáját Dávid városából, vagyis a Sionról.
Krónikák II. könyve|5|3|Össze is jöttek Izrael összes férfiai a királyhoz a hetedik hónapban az ünnepre.
Krónikák II. könyve|5|4|Amikor megjöttek Izrael összes elöljárói, a leviták fölemelték a ládát.
Krónikák II. könyve|5|5|Azután a papok és a leviták fölvitték a ládát, a megnyilatkozás sátorát, a sátorban levő szent fölszerelésekkel együtt.
Krónikák II. könyve|5|6|Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely köré gyűlt a láda előtt, annyi bárányt és marhát mutatott be áldozatul, hogy nagy számuk miatt sem megszámlálni, sem fölbecsülni nem lehetett őket.
Krónikák II. könyve|5|7|Azután a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom belső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá.
Krónikák II. könyve|5|8|A kerubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették ki szárnyukat, és így felülről elfödték a ládát és a rúdjait.
Krónikák II. könyve|5|9|A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a szentélynek arról a részéről, amely a szentek szentjéhez közel esett, látni lehetett a rudak végeit, de kívülről már nem. Ott is van mind a mai napig.
Krónikák II. könyve|5|10|A ládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele Hórebnél, ahol az Úr az Egyiptomból való kivonulásuk alkalmával szövetséget kötött Izrael fiaival.
Krónikák II. könyve|5|11|Az oltár keleti oldalán bisszusba öltözve álltak az énekes leviták, mindazok, akik Aszaf, Heman meg Jedutun alá tartoztak fiaikkal és testvéreikkel együtt. Cintányéron, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap fújta a trombitát.
Krónikák II. könyve|5|12|A felhő miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
Krónikák II. könyve|6|1|Ekkor Salamon így szólt: "Az Úr azt ígérte, hogy felhőben fog lakni.
Krónikák II. könyve|6|2|Megépítettem neked a lakóházat, hogy lakóhelyed legyen mindörökké."
Krónikák II. könyve|6|3|Aztán a király megfordult, köszöntötte Izrael egész gyülekezetét - mert ott állt Izrael egész gyülekezete -,
Krónikák II. könyve|6|4|és így szólt: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette kezével, amit szájával atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis:
Krónikák II. könyve|6|5|Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, sem várost nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem, hogy ott templom épüljön nevemnek, sem férfit nem választottam, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen.
Krónikák II. könyve|6|6|De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népem fölött álljon.
Krónikák II. könyve|6|7|Atyám egykor elhatározta, hogy templomot épít az Úr, Izrael Istene nevének.
Krónikák II. könyve|6|8|Az Úr azonban azt mondta neki: Amikor elhatároztad, hogy templomot építesz nevemnek, helyes volt a szándékod.
Krónikák II. könyve|6|9|De nem te fogod a templomot fölépíteni, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, az fogja a templomot nevemnek fölépíteni.
Krónikák II. könyve|6|10|Az Úr teljesítette is ígéretét, amelyet tett. Én léptem atyám, Dávid helyébe, én ültem Izrael trónján, amint az Úr megígérte, és én építettem fel a templomot az Úr, Izrael Istene nevének.
Krónikák II. könyve|6|11|Sőt, elhelyeztem benne a ládát is. Benne van a szövetség, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött."
Krónikák II. könyve|6|12|Azután odaállt az Úr oltára elé, szemben Izrael gyülekezetével, és kiterjesztette a kezét.
Krónikák II. könyve|6|13|Salamon ugyanis egy kör alakú bronzemelvényt készíttetett, és az udvar közepére állíttatta. Öt könyök volt a hossza, öt könyök a szélessége, és három könyök a magassága. Erre állt fel, majd Izrael gyülekezetével szemben letérdelt, és kezét az ég felé tárva
Krónikák II. könyve|6|14|így imádkozott: "Uram, Izrael Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod szövetségedet és kegyes maradsz szolgáidhoz, akik teljes szívükből színed előtt járnak.
Krónikák II. könyve|6|15|Amint szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak is teljesítetted azt, amit ígértél. Mint a mai napon is, kezeddel teljesítetted, amit száddal mondtál.
Krónikák II. könyve|6|16|Uram, Izrael Istene, teljesítsd tehát ígéretedet, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél, amikor azt mondtad: Ha fiaid vigyáznak útjaikra, és megtartják szövetségemet, ahogyan te megtartottad, akkor utódod sose fog hiányozni színem elől, Izrael királyi székéről.
Krónikák II. könyve|6|17|Uram, Izrael Istene, valósuljon meg tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.
Krónikák II. könyve|6|18|De hát valóban lehetséges az, hogy az Isten az emberek között lakjék? Ha a menny és az egek egei nem képesek befogadni, akkor még kevésbé ez a templom, amelyet építettem.
Krónikák II. könyve|6|19|Tekints szolgád imádságára és esdeklésére, Uram, Istenem, hallgasd meg a könyörgést és az imádságot, amelyet szolgád hozzád intéz.
Krónikák II. könyve|6|20|Nappal és éjjel legyen a szemed nyitva e ház fölött, a hely fölött, amelyről kijelentetted, hogy nevedet ott helyezed el. Hallgasd meg az imát, mellyel szolgád e hely felé fordul!
Krónikák II. könyve|6|21|Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek esdeklését, amelyet ezen a helyen könyörögve intéz hozzád! Hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, hallgass meg, és légy irgalmas!
Krónikák II. könyve|6|22|Ha valaki vétkezik embertársa ellen, és kész megesküdni vele szemben: amikor esküt tesz templomod oltára előtt,
Krónikák II. könyve|6|23|hallgasd meg az égből, és tégy igazságot szolgáid között. Torold meg a gonosz tettét, hulljon vissza a fejére, s szolgáltass igazságot az igaznak, fizess meg neki igaz volta szerint.
Krónikák II. könyve|6|24|Ha néped, Izrael, vétkei miatt vereséget szenved ellenségétől, de aztán megtér, megvallja nevedet, könyörög és esdekel színed előtt e templomban,
Krónikák II. könyve|6|25|hallgasd meg az égből, bocsásd meg vétkét népednek, Izraelnek, és vezesd vissza őket e földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.
Krónikák II. könyve|6|26|Ha bezárul az ég, és elmarad az eső, mert vétkeznek ellened, de aztán könyörögnek hozzád ezen a helyen, megvallják nevedet, és megtérnek bűneikből, mivel megbüntetted őket;
Krónikák II. könyve|6|27|hallgasd meg az égből, bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izraelnek bűneit, tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földednek, amelyet örökségül adtál népednek.
Krónikák II. könyve|6|28|Ha éhínség, pestis, aszály, gabonaragya, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenségei ostromolják valamelyik város kapuját, ha bármilyen csapás vagy nyomorúság sújtja,
Krónikák II. könyve|6|29|de aztán felismerik a csapást és a nyomorúságot, és kitárják kezüket ebben a templomban, minden imádságot és minden esdeklést, akár egyes emberek, akár Izrael egész népe intézi hozzád,
Krónikák II. könyve|6|30|hallgasd meg az égből, lakóhelyedről, és légy irgalmas! Fizess meg kinek-kinek tettei szerint, ahogy szívét ismered, mert egyedül te ismered az emberek fiainak szívét.
Krónikák II. könyve|6|31|Akkor majd félnek tőled, és mindig a te utaidon járnak, akik csak azon a földön élnek, amelyet atyáiknak adtál.
Krónikák II. könyve|6|32|Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, hanem messze földről jön a te nagy neved, erős kezed és kinyújtott karod miatt, ha eljön és imádkozik ebben a templomban:
Krónikák II. könyve|6|33|hallgasd meg az égből, lakóhelyedről. Tedd meg mind, amiért hozzád kiált az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy tiszteljen téged, mint néped, Izrael; s tudja meg, hogy tőled kapta nevét e templom, amelyet építettem.
Krónikák II. könyve|6|34|Ha néped hadba vonul ellenségei ellen az úton, amelyen te küldöd őket, és ha imádkozik hozzád e választott város és e templom felé fordulva, amelyet nevednek építettem,
Krónikák II. könyve|6|35|hallgasd meg az égből imádságukat és esdeklésüket és szolgáltass nekik igazságot.
Krónikák II. könyve|6|36|Mivel vétkezni fognak ellened, mert hisz nincs ember, aki ne vétkeznék, fölgerjed ellenük haragod, és ellenség kezére adod őket, azok pedig fogságba hurcolják őket, távoli vagy közeli földre.
Krónikák II. könyve|6|37|De ha szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba hurcolják őket, bűnbánatot tartanak, könyörögnek hozzád fogságuk helyén és megvallják: "Vétkeztünk, istentelenséget és gonoszságot műveltünk",
Krónikák II. könyve|6|38|ha egész szívükből és egész lelkükből hozzád térnek fogságuk földjén, amelyre majd elhurcolják őket; s ha imádkoznak hazájuk felé fordulva, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál, és e templom irányába, amelyet nevednek építettem, akkor
Krónikák II. könyve|6|39|hallgasd meg az égből, lakóhelyedről könyörgésüket és esdeklésüket. Szolgáltass nekik igazságot, és bocsáss meg népednek, még ha vétkezett is ellened.
Krónikák II. könyve|6|40|Kérlek, ó Istenem, szemed legyen nyitva és füled figyeljen oda az imádságra, amelyet e helyen mondanak!
Krónikák II. könyve|6|41|Most pedig Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája! Papjaid, Uram, Isten, öltsék magukra üdvösségedet, és szentjeid örüljenek jótéteményeidnek!
Krónikák II. könyve|6|42|Uram, Isten, ne fordulj el fölkented arcától, hanem emlékezzél meg szolgád, Dávid iránt tanúsított irgalmadról."
Krónikák II. könyve|7|1|Amikor Salamon befejezte az imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az égő- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
Krónikák II. könyve|7|2|A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
Krónikák II. könyve|7|3|Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tűz és az Úr dicsősége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!"
Krónikák II. könyve|7|4|Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak.
Krónikák II. könyve|7|5|Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát.
Krónikák II. könyve|7|6|Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsőítő énekeit adták elő, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is.
Krónikák II. könyve|7|7|Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égőáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égőáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.
Krónikák II. könyve|7|8|Ebben az időben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig.
Krónikák II. könyve|7|9|A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep.
Krónikák II. könyve|7|10|Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az ő népével.
Krónikák II. könyve|7|11|Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani.
Krónikák II. könyve|7|12|Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: "Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen.
Krónikák II. könyve|7|13|Ha bezárom az eget, és elmarad az eső; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre,
Krónikák II. könyve|7|14|de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát.
Krónikák II. könyve|7|15|Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak.
Krónikák II. könyve|7|16|Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor.
Krónikák II. könyve|7|17|Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet,
Krónikák II. könyve|7|18|akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.
Krónikák II. könyve|7|19|Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok,
Krónikák II. könyve|7|20|akkor kiirtalak benneteket földemről, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára.
Krónikák II. könyve|7|21|Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal?
Krónikák II. könyve|7|22|Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez szegődtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt."
Krónikák II. könyve|8|1|Húsz esztendő elmúltával, miközben Salamon fölépítette az Úr templomát meg a maga palotáját,
Krónikák II. könyve|8|2|kiépítette azokat a városokat is, amelyeket Hirám visszaadott neki. Izrael fiai közül vitt oda lakosokat.
Krónikák II. könyve|8|3|Majd Salamon Hamát-Coba ellen vonult és elfoglalta.
Krónikák II. könyve|8|4|Aztán kiépítette a pusztában Tadmort és az összes raktárvárost, amelyet Hamátban épített.
Krónikák II. könyve|8|5|A felső és az alsó Bet-Horont falakkal, kapukkal és zárakkal megerősített várossá építette ki.
Krónikák II. könyve|8|6|Úgyszintén Baalátot és mindazokat a raktárvárosokat, amelyek Salamonhoz tartoztak, a szekerészek összes városát és a lovasság városait: végül mindazt, amit Salamon Jeruzsálemben, Libanonban és uralmának egész területén jónak látott fölépíteni.
Krónikák II. könyve|8|7|A hetiták, amoriták, periziták, hivviták, jebuziták maradványait, akik nem tartoztak Izraelhez,
Krónikák II. könyve|8|8|hanem azok fiai voltak, amik megmaradtak az országban, és akiket nem irtottak ki Izrael fiai, Salamon robotra kötelezte mind a mai napig.
Krónikák II. könyve|8|9|Izrael fiai közül azonban senkit sem rendelt Salamon robotmunkára, hanem harcosok, főtisztek, válogatott vitézek, meg a harci szekerek és a lovasok felügyelői voltak.
Krónikák II. könyve|8|10|Salamon király robotosainak ezek a felügyelői, akik a köznépnek parancsoltak, kétszázötvenen voltak.
Krónikák II. könyve|8|11|Salamon a fáraó leányát Dávid városából átköltöztette abba a palotába, amelyet a számára építtetett. Azt gondolta ugyanis: "Ne lakjék Dávidnak, Izrael királyának házában a feleségem, mert szent ott minden, ahova az Úr ládája bevonult!"
Krónikák II. könyve|8|12|Ezentúl Salamon az Úr tiszteletére az égőáldozatokat az Úr oltárán mutatta be, amelyet az előcsarnok előtt építtetett.
Krónikák II. könyve|8|13|Mózes parancsa szerint áldoztak rajta a különféle napokra szóló előírásnak megfelelően: a szombatokon, az újholdakon és az ünnepeken, három alkalommal egy esztendőben: vagyis a kovásztalanok, a hetek és a sátrak ünnepén.
Krónikák II. könyve|8|14|Atyjának, Dávidnak rendelkezése alapján kirendelte a papi osztályokat a számukra megállapított szolgálatra, a levitákat is a tisztjükbe, hogy dicséretet zengjenek és szolgáljanak a papok mellett az egyes napok szertartása szerint, végül az ajtónállókat is osztályaik szerint minden egyes kapuhoz, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere.
Krónikák II. könyve|8|15|Attól, amit a király a papoknak és a levitáknak parancsolt, nem is tértek el semmiben, még a kincstár őrzése ügyében sem.
Krónikák II. könyve|8|16|Az egész költség készen állott Salamonnak attól a naptól kezdve, hogy megvetette az Úr házának alapjait, egészen addig a napig, amelyen befejezte.
Krónikák II. könyve|8|17|Ezután Salamon elment Ecjon-Geberbe és Elátba, a tenger partjára Edom földjén.
Krónikák II. könyve|8|18|Hirám ekkor szolgái által hajókat és tapasztalt tengerészeket küldött neki. Ezek Salamon szolgáival együtt elmentek Ofirba. Négyszázötven talentum aranyat hoztak onnan, és elvitték Salamon királynak.
Krónikák II. könyve|9|1|Amikor Sába királynője meghallotta Salamon hírnevét, találós kérdésekkel próbára akarta tenni. Eljött tehát hozzá Jeruzsálembe hatalmas kísérettel, tevékkel, amelyek fűszereket, töméntelen aranyat és azonkívül drágakövet hoztak. Meglátogatta Salamont, és megtárgyalt vele mindent, ami csak érdekelte.
Krónikák II. könyve|9|2|Salamon meg is felelt minden kérdésére. Nem volt olyan dolog, amiben Salamon tájékozatlan lett volna, és amire ne tudott volna választ adni.
Krónikák II. könyve|9|3|Sába királynője megcsodálta Salamon bölcsességét, a palotát, amelyet épített,
Krónikák II. könyve|9|4|az asztalára felszolgált ételeket, szolgáinak lakásait, tisztviselőinek elhelyezését és ruházatát, valamint a pohárnokokat és ruhájukat, végül azokat az égőáldozatokat, amelyeket az Úr templomában bemutatni szokott, és a lélegzete is elállt.
Krónikák II. könyve|9|5|Meg is mondta a királynak: "Igaz az a beszéd, amelyet otthon mondásaidról és bölcsességedről hallottam.
Krónikák II. könyve|9|6|Nem akartam hinni a híreknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem győződtem róla, hogy - lám - még a felét se jelentették nekem nagy bölcsességedről. Felülmúltad a hírt, amelyet hallottam.
Krónikák II. könyve|9|7|Boldogok alattvalóid, és boldogok szolgáid, akik állandóan előtted állnak és hallgathatják bölcsességedet.
Krónikák II. könyve|9|8|Áldott legyen az Úr, a te Istened, aki kedvét találta benned, és trónjára ültetett, hogy uralkodjál, az Úr, a te Istened szándéka szerint. Az Isten szereti ugyanis Izraelt, és meg akarja tartani mindörökké, azért tett meg királyává, hogy jogot és igazságot szolgáltass."
Krónikák II. könyve|9|9|Azután százhúsz talentum aranyat, tömérdek fűszert, sőt még drágakövet is ajándékozott a királynak. Nem volt olyan fűszer, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak.
Krónikák II. könyve|9|10|De Hirám szolgái is hoztak Salamon szolgáival aranyat Ofirból, azonkívül illatos fákat és drágakövet.
Krónikák II. könyve|9|11|A király az illatos fákból lépcsőket készíttetett az Úr templomába és a királyi palotába, továbbá lantokat és hárfákat a zenészek számára. Azelőtt sohasem láttak ilyeneket Júda földjén.
Krónikák II. könyve|9|12|De Salamon király is adott ajándékot Sába királynőjének, amit csak megkívánt vagy kért, azon az értéken felül, amit ő hozott a királynak. Azután szolgáival együtt visszatért hazájába.
Krónikák II. könyve|9|13|Salamonnak egyévi jövedelme aranysúlyban hatszázhatvanhat talentum arany volt,
Krónikák II. könyve|9|14|a kereskedőktől és a kalmároktól származó jövedelmein kívül. Sőt, Arábia összes királyai és a tartományok helytartói is szoktak aranyat és ezüstöt hozni Salamonnak.
Krónikák II. könyve|9|15|Salamon király kétszáz nagy pajzsot is készíttetett vert aranyból, hatszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra;
Krónikák II. könyve|9|16|továbbá háromszáz kisebb pajzsot is vert aranyból, háromszáz vert arany jutott minden egyes pajzsra. A király a libanoni erdei palotában helyezte el őket.
Krónikák II. könyve|9|17|A király készíttetett egy nagy trónszéket is elefántcsontból, és bevonatta színarannyal.
Krónikák II. könyve|9|18|A trónnak hat lépcsője és aranyzsámolya volt, hozzá rögzítve. Az ülőhely felett mindkét oldalon karja volt, a karok mellett pedig két oroszlán állt.
Krónikák II. könyve|9|19|Tizenkét oroszlán meg ott állt a hat lépcsőnél kétfelől. Nem készült ilyen egy királyságban se.
Krónikák II. könyve|9|20|Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, sőt, a libanoni erdei palotában is színaranyból volt minden fölszerelés. Az ezüstöt ugyanis Salamon király napjaiban semmire se becsülték,
Krónikák II. könyve|9|21|mert a király Tarsisba járó hajói háromévenként el szoktak menni Hirám szolgáival. A tarsisi hajók aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak.
Krónikák II. könyve|9|22|Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben felülmúlta a föld összes királyait.
Krónikák II. könyve|9|23|A föld minden királya látni kívánta Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott.
Krónikák II. könyve|9|24|Mindegyik hozott neki ajándékot is: arany- és ezüsttárgyakat, ruhákat, fegyvert, fűszereket, lovakat és öszvéreket évről évre.
Krónikák II. könyve|9|25|Salamonnak négyezer ló számára volt hely az istállóiban, továbbá harci szekerei meg tizenkétezer lovasa. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el.
Krónikák II. könyve|9|26|Ő uralkodott az összes királyok felett a folyamtól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig.
Krónikák II. könyve|9|27|Ő tette Jeruzsálemben az ezüstöt olyanná, mint a kő, a cédrusfát pedig olyanná, mint a fügefa, amely tömegével fordul elő a síkságon.
Krónikák II. könyve|9|28|Lovakat Egyiptomból és még sok országból hoztak neki.
Krónikák II. könyve|9|29|Salamon egyéb dolgait - mind az elsőket, mind az utolsókat - nemde megírták Nátán próféta krónikáiban, a silói Achija prófétai könyvében, meg Iddó látóembernek Jerobeám, Nebát fia ellen írt látomásaiban.
Krónikák II. könyve|9|30|Salamon negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben egész Izrael felett.
Krónikák II. könyve|9|31|Azután Salamon megtért atyáihoz, és eltemették atyjának, Dávidnak városában. A fia, Rechabeám lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|10|1|Rechabeám elment Szichembe, mert Szichemben gyűlt össze egész Izrael, hogy királlyá tegye.
Krónikák II. könyve|10|2|Amikor ezt az Egyiptomban tartózkodó Jerobeám, Nebát fia meghallotta - oda menekült ugyanis Salamon király elől -, visszatért Egyiptomból.
Krónikák II. könyve|10|3|Érte küldtek, és hazahívták. El is jött Jerobeám, és vele egész Izrael. Így szóltak Rechabeámhoz:
Krónikák II. könyve|10|4|"Atyád nehéz igát rakott ránk. Ha megkönnyebbíted a kemény robotot és a nehéz igát, amelyet atyád ránk rakott, szolgálni fogunk neked."
Krónikák II. könyve|10|5|Azt felelte nekik: "Három nap múlva térjetek vissza hozzám!" Erre a nép eltávozott.
Krónikák II. könyve|10|6|Rechabeám király pedig tanácsot tartott az öregekkel, akik atyja, Salamon életében előtte álltak, és megkérdezte őket: "Mit tanácsoltok: Milyen feleletet adjak ennek a népnek?"
Krónikák II. könyve|10|7|Azt felelték neki: "Ha ma kedvében jársz a népnek, megnyered tetszésüket, és ha szíves szavakkal fordulsz hozzájuk, akkor szolgáid lesznek minden időben."
Krónikák II. könyve|10|8|Ám ő figyelmen kívül hagyta az öregek tanácsát, akik figyelmeztették. - Azoktól az ifjaktól kért tanácsot, akik vele nevelkedtek, és az udvarához tartoztak.
Krónikák II. könyve|10|9|Tőlük is azt kérdezte: "Mit tanácsoltok: Milyen választ adjak ennek a népnek, amely azt követelte tőlem: Könnyíts az igán, amelyet atyád rakott ránk?"
Krónikák II. könyve|10|10|S az ifjak, akik vele nevelkedtek, azt mondták neki: "Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: Atyád súlyos igát rakott ránk, de te könnyíts rajta! Így válaszolj nekik: Nekem a kisujjam is vastagabb, mint az atyám dereka.
Krónikák II. könyve|10|11|Ha atyám nehéz igával terhelt benneteket, hát én még nehezebb igával tetézem. Atyám ostorral vert benneteket, én pedig skorpióval foglak verni."
Krónikák II. könyve|10|12|A harmadik napon elment Jerobeám és az egész nép Rechabeámhoz, ahogyan a király meghagyta nekik: "Térjetek vissza három nap múlva!"
Krónikák II. könyve|10|13|A király kemény feleletet adott nekik, és nem törődött az öregek tanácsával.
Krónikák II. könyve|10|14|Az ifjak biztatására így beszélt hozzájuk: "Atyám súlyos igát rakott rátok, de én megtetézem. Atyám ostorral vert benneteket, én pedig skorpióval foglak verni."
Krónikák II. könyve|10|15|A király tehát nem hallgatott a népre. Az volt ugyanis az Isten rendelése, hogy az Úr megvalósítsa azt az ígéretét, amelyet a silói Achija által Jerobeámnak, Nabát fiának tett.
Krónikák II. könyve|10|16|Mivel a király nem hallgatott rájuk, Izrael egész népe így válaszolt a királynak: "Nincs részünk Dávidban, sem örökségünk Izáj fiában. Térj vissza sátraidba, Izrael, te meg, Dávid, nézz a magad háza után!" Azzal az egész Izrael visszatért sátraiba.
Krónikák II. könyve|10|17|Így Rechabeám Izraelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.
Krónikák II. könyve|10|18|Rechabeám király elküldötte ugyan Hadorám robotfelügyelőt, de Izrael fiai agyonkövezték. Ekkor Rechabeám király gyorsan szekérre szállt, és Jeruzsálembe menekült.
Krónikák II. könyve|10|19|Így pártolt el Izrael Dávid családjától mind a jelen napig.
Krónikák II. könyve|11|1|Amikor Rechabeám Jeruzsálembe érkezett, összehívta Júda és Benjamin egész házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy háborút kezdjenek Izrael ellen, és visszaszerezzék a királyságot Rechabeámnak.
Krónikák II. könyve|11|2|De az Úr szózatot intézett Semajához, Isten emberéhez:
Krónikák II. könyve|11|3|"Szólj Rechabeámhoz, Salamon fiához és egész Izraelhez, mely Júdában és Benjaminban lakik!
Krónikák II. könyve|11|4|Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert tőlem eredt ez a dolog!" Hallgattak is az Úr szavára, és abbahagyták a Jerobeám ellen indított hadjáratot.
Krónikák II. könyve|11|5|Rechabeám Jeruzsálemben lakott. Júdában fallal megerősített városokat épített.
Krónikák II. könyve|11|6|Kiépítette Betlehem, Etám, Tekoa,
Krónikák II. könyve|11|7|Bet-Cur, Szokot, Adullám,
Krónikák II. könyve|11|8|Gát, Maresa, Cif,
Krónikák II. könyve|11|9|Adoraim, Lakis, Azéka,
Krónikák II. könyve|11|10|Corea, Ajalon és Hebron júdai és benjamini helységeket erős városokká.
Krónikák II. könyve|11|11|Miután így biztosította az erődítményeket, parancsnokokat rendelt föléjük, továbbá étel, olaj és bor számára raktárakat rendezett be.
Krónikák II. könyve|11|12|Minden városban volt fegyverraktár a pajzsok és a dárdák számára, s ezeket nagy gonddal megerősítette. Csak Júda és Benjamin volt az övé.
Krónikák II. könyve|11|13|Ám a papok és a leviták, akik szerte egész Izraelben voltak, eddigi lakóhelyükről hozzá pártoltak.
Krónikák II. könyve|11|14|A leviták ugyanis elhagyták legelőiket és birtokaikat, és átköltöztek Júdába vagy Jeruzsálembe, mert Jerobeám és utódai megfosztották őket attól, hogy az Úr papjai lehessenek.
Krónikák II. könyve|11|15|Ő ugyanis más papokat rendelt a magaslatokra, a bálványokhoz és az általa készített borjakhoz.
Krónikák II. könyve|11|16|Utánuk Izrael többi törzséből is, akik elhatározták szívükben, hogy az Urat, Izrael Istenét keresik, Jeruzsálembe jártak, hogy áldozzanak az Úrnak, atyáik Istenének.
Krónikák II. könyve|11|17|Ezzel is megszilárdították Júda királyságát, és megerősítették Rechabeámot, Salamon fiát három esztendeig. Mert csak három évig járt Dávid és Salamon útjain.
Krónikák II. könyve|11|18|Rechabeám Máchalátot, Dávid fiának, Jerimotnak a lányát meg Abihailt, Eliábnak, Izáj fiának a lányát vette feleségül.
Krónikák II. könyve|11|19|Ez fiúkat szült neki: Jeust, Semarját és Zahámot.
Krónikák II. könyve|11|20|Azután elvette Maachát is, Absalom leányát, s ez Abiját, Attait, Zizát és Selomitot szülte neki.
Krónikák II. könyve|11|21|Rechabeám Maachát, Absalom lányát minden feleségénél és mellékfeleségénél jobban szerette. Tizennyolc feleséget tartott ugyanis, meg hatvan mellékfeleséget. Huszonnyolc fiút és hatvan leányt nemzett.
Krónikák II. könyve|11|22|Rechabeám Abiját, Maacha fiát állította első helyre, fejedelmül testvérei közül, mert őt szánta királynak.
Krónikák II. könyve|11|23|Előrelátó volt, és fiait szétosztotta Júda és Benjamin egész területére, az összes megerősített városba. Bőségesen gondoskodott megélhetésükről és sok asszonyt szerzett nekik.
Krónikák II. könyve|12|1|Amikor Rechabeám uralma megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele egész Izrael.
Krónikák II. könyve|12|2|Mivel elpártoltak az Úrtól, Rechabeám király ötödik esztendejében felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen
Krónikák II. könyve|12|3|ezerkétszáz harci szekérrel és hatvanezer lovassal. Tömérdek népség jött vele Egyiptomból: líbiaiak, szukiak és kusiak.
Krónikák II. könyve|12|4|Elfoglalta a Júdában levő megerősített városokat, és egészen Jeruzsálemig eljutott.
Krónikák II. könyve|12|5|Ekkor Semaja próféta fölkereste Rechabeámot és Júda fejedelmeit, akik Sisáktól való félelmükben Jeruzsálemben jöttek össze. Azt mondta nekik: "Ezt üzeni az Úr: Elhagytatok, azért hát én is Sisák kezére adlak benneteket."
Krónikák II. könyve|12|6|Izrael fejedelmei a királlyal együtt megalázkodtak és elismerték: "Igazságos az Úr!"
Krónikák II. könyve|12|7|Amikor az Úr látta, hogy megalázkodtak, szózatot intézett Semajához: "Mivel megalázkodtak, nem pusztítom el őket, hanem adok nekik egy kis lehetőséget a menekülésre. Nem zúdítom rá Sisák által haragomat Jeruzsálemre.
Krónikák II. könyve|12|8|Mindazonáltal a szolgái lesznek, hadd tudják meg, mi a különbség az én szolgálatom, meg a világ hatalmasainak szolgálata között."
Krónikák II. könyve|12|9|Sisák, Egyiptom királya fel is vonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Isten házának és a királyi palotának a kincseit. Mindent elvitt, még az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon készíttetett.
Krónikák II. könyve|12|10|Helyettük Rechabeám király bronzpajzsokat készíttetett, és rábízta a királyi palota kapuját őrző testőrök tisztjeinek kezére.
Krónikák II. könyve|12|11|Valahányszor a király az Úr templomába ment, ezeket vitték a kíséretében haladó testőrök. Azután ismét visszavitték a fegyverraktárba.
Krónikák II. könyve|12|12|Mivel tehát megalázkodtak, elfordult tőlük az Úr haragja, és nem pusztított el mindent teljesen, mert Júdában is csak akadt valami jó.
Krónikák II. könyve|12|13|Rechabeám király ezután újra erőre kapott Jeruzsálemben, és tovább uralkodott. Negyvenegy esztendős volt, amikor király lett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet Izrael törzsei közül kiválasztott az Úr, hogy az viselje a nevét. Anyja ammonita volt és Naamának hívták.
Krónikák II. könyve|12|14|Gonosz tetteket vitt végbe, mert szíve nem volt állhatatos az Úr szolgálatában.
Krónikák II. könyve|12|15|Rechabaám dolgai az elsőktől az utolsókig gondosan meg vannak írva Semaja próféta és Iddó látóember krónikáiban. Rechabeám és Jerobeám között állandó volt az ellenségeskedés.
Krónikák II. könyve|12|16|Végül Rechabeám is megtért atyáihoz, és eltemették Dávid városában. Fia, Abija lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|13|1|Abija Jerobeám király 18. esztendejében lett Júda királya.
Krónikák II. könyve|13|2|Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a gibeai Uriel leánya volt és Michajának hívták. A háború Abija és Jerobeám között is tovább folyt.
Krónikák II. könyve|13|3|A támadást Abija kezdte négyszázezer válogatott harcossal. Jerobeám pedig nyolcszázezer válogatott vitéz harcost állított csatarendbe vele szemben.
Krónikák II. könyve|13|4|Ekkor Abija felállt Cemarájim hegyére, amely Efraim hegységében van, és így kezdett beszélni: "Figyeljetek ide, Jerobeám és egész Izrael!
Krónikák II. könyve|13|5|Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök időre szóló sószövetség alapján.
Krónikák II. könyve|13|6|Jerobeám, Nebát fia, Dávid fiának, Salamonnak a szolgája mégis fölkelt és fellázadt ura ellen.
Krónikák II. könyve|13|7|Erre köré gyűltek a mihaszna emberek, a semmirekellő alakok, és fölébe kerekedtek Rechabeámnak, Salamon fiának. Rechabeám tapasztalatlan és félénk szívű ember volt, azért nem tudott nekik ellenállni.
Krónikák II. könyve|13|8|Most tehát ti azt gondoljátok, hogy ellen tudtok állni az Úr királyságának, amelyet Dávid fiainak kezére bízott? Azért, mert nagy tömeggel jöttetek, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jerobeám készített nektek istenekül?
Krónikák II. könyve|13|9|Hát nem ti űztétek el az Úr papjait, Áron fiait meg a levitákat? S nem ti szereztetek magatoknak papokat úgy, mint a világ többi népei? Minden jöttment, aki megragadott egy bikaborjút és hét kost, mindjárt papjává lett azoknak, akik nem is istenek.
Krónikák II. könyve|13|10|Ami minket illet, nekünk az Úr az Istenünk, mi nem hagytuk el. Papjaink, akik az Úr előtt szolgálatot teljesítenek, Áron fiai, meg a leviták is a maguk szolgálatában.
Krónikák II. könyve|13|11|Minden reggel és minden este bemutatják az Úrnak az égőáldozatokat, az illatáldozatokat és a tiszta asztalra kitett kenyerek rendjét. Nálunk van az arany mécstartó a mécseseivel együtt, amelyeket minden este meggyújtanak. Mi ugyanis megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek törvényeit, ti azonban elhagytátok őt.
Krónikák II. könyve|13|12|Nézzétek, nekünk Isten áll az élünkön, meg az ő papjai, és a riadó trombiták, amelyek ellenetek harsognak. Izrael fiai, ne harcoljatok az Úr, atyáitok Istene ellen, mert nem hoz rátok szerencsét!"
Krónikák II. könyve|13|13|Közben Jerobeám cselt vetve mögéjük osont. Így Júda előtt is ott álltak, s mögöttük is ott voltak a cselvetők.
Krónikák II. könyve|13|14|Amint Júda megfordult és rádöbbent, hogy elöl is, hátul is ellenség, felkiáltottak az Úrhoz. A papok megfújták a trombitákat,
Krónikák II. könyve|13|15|Júda harcosai meg nagy lármát csaptak. Amikor Júda harcosai kiáltozni kezdtek, Isten megverte Jerobeámot és egész Izraelt Abija és Júda szeme láttára.
Krónikák II. könyve|13|16|Ekkor Izrael fiai megfutamodtak Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket.
Krónikák II. könyve|13|17|Abija és népe akkora vereséget mért rájuk, hogy Izraelből ötszázezer válogatott férfi esett el sebeiben.
Krónikák II. könyve|13|18|Így maradtak alul abban az időben Izrael fiai, ellenben Júda fiai erősebbnek bizonyultak, mert az Úrban, atyáik Istenében bíztak.
Krónikák II. könyve|13|19|Abija azután üldözőbe vette Jerobeámot, és néhány várost elfoglalt tőle: Bételt a leányvárosaival együtt, Jesanát a leányvárosaival együtt és Efront, szintén a leányvárosaival együtt.
Krónikák II. könyve|13|20|Nem is tudott többé Jerobeám Abija napjaiban erőre kapni, sőt az Úr úgy megverte, hogy belehalt.
Krónikák II. könyve|13|21|Abija ellenben megerősödött. Tizennégy asszonyt vett feleségül, és huszonkét fiút meg tizenhat leányt nemzett.
Krónikák II. könyve|13|22|Abija egyéb dolgai, tettei és szavai meg vannak írva Iddó próféta feljegyzéseiben.
Krónikák II. könyve|13|23|Mikor aztán Abija megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király. Az ő napjaiban tíz évig békét élvezett az ország.
Krónikák II. könyve|14|1|Aza azt tette, ami jó és helyes az Úr, az ő Istene szemében.
Krónikák II. könyve|14|2|Eltávolította az idegen oltárokat és a magaslatokat, összetörette az emlékoszlopokat és a bálványokat.
Krónikák II. könyve|14|3|Júdának meghagyta, hogy az Urat, atyáinak Istenét kövesse, tartsa meg a törvényt és a parancsolatokat.
Krónikák II. könyve|14|4|Júda minden városából eltávolította a magaslatokat és a Nap-bálványokat. Alatta békében élt az ország.
Krónikák II. könyve|14|5|Majd megerősített városokat épített Júdában. Békében élt ugyanis az ország, és nem volt háború ezekben az években, mert az Úr békességet adott.
Krónikák II. könyve|14|6|Azt mondta Júdának: "Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül fallal, erősítsük meg bástyákkal, kapukkal és zárakkal! Még miénk az ország! Mi ugyanis az Urat, a mi Istenünket kerestük, és ő békét adott minden felől." Ezért tudtak építkezni és sikerük is volt.
Krónikák II. könyve|14|7|Aztán Júdából háromszázezer főnyi serege volt, amely pajzzsal és dárdával volt fölszerelve, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzzsal is ellátott íjásza volt. Ezek mindnyájan vitéz emberek voltak.
Krónikák II. könyve|14|8|Ám a kusita Zerach kivonult ellenük ezerszer ezer főnyi seregével és háromszáz harci szekérrel. El is jutott egészen Maresáig.
Krónikák II. könyve|14|9|Erre Aza elébe vonult és a Maresa melletti Szefata-völgyben csatarendbe álltak.
Krónikák II. könyve|14|10|Majd Aza segítségül hívta az Urat, az ő Istenét, és így fohászkodott: "Uram, kívüled nincs senki, aki meg tudná segíteni a sokasággal szemben az erőtlent. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mivel benned bíztunk és a te nevedben vonultunk ki e sokaság ellen. Urunk, te vagy a mi Istenünk, ne engedd, hogy szembeszegüljön veled az ember!"
Krónikák II. könyve|14|11|Ekkor az Úr megverte a kusitákat Aza és Júda előtt, és a kusiták megfutamodtak.
Krónikák II. könyve|14|12|Aza és a vele levő nép egészen Geráig üldözte őket. Olyan sokan estek el a kusiták közül, hogy senki se maradt életben közülük, mert szétszóródtak az Úrnak és seregének színe előtt. Ezek pedig nagy zsákmányra tettek szert,
Krónikák II. könyve|14|13|és megverték az összes várost Gerár környékén, az Úr akkora félelmet bocsátott rájuk. Aztán kifosztották az összes várost. Sok zsákmány volt ugyanis bennük.
Krónikák II. könyve|14|14|Még a juhaklokat is feldúlták, rengeteg juhot, és tevét zsákmányoltak. Azután visszatértek Jeruzsálembe.
Krónikák II. könyve|15|1|Ekkor Azarjára, Obed fiára leszállt az Úr lelke.
Krónikák II. könyve|15|2|Kiment Aza elé, és azt mondta neki: "Hallgass meg, Aza, egész Júda és Benjamin! Az Úr veletek van, mert ti is vele voltatok. Ha keresitek, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket.
Krónikák II. könyve|15|3|Sok-sok nap jön Izraelre, amikor igaz Isten nélkül, oktató pap nélkül és törvény nélkül lesznek.
Krónikák II. könyve|15|4|De ha nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, Izrael Istenéhez, és keresik, akkor meg fogják találni.
Krónikák II. könyve|15|5|De azokban az időkben nem lesz békesség a ki- s bejáróknak, sőt nagy félelem száll a világ összes lakóira.
Krónikák II. könyve|15|6|Ugyanis nemzet nemzet ellen fog harcolni, és város város ellen, mert az Isten mindenféle nyomorúsággal fogja sanyargatni őket.
Krónikák II. könyve|15|7|Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjon kezetek, mert meglesz munkátok jutalma."
Krónikák II. könyve|15|8|Amikor Aza meghallotta ezeket a szavakat, vagyis Obed fiának, Azarja prófétának jövendölését, felbuzdult, és eltávolította a bálványokat Júda és Benjamin egész földjéről, sőt még azokból a városokból is, amelyeket Efraim hegységében elfoglalt. Azután megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt.
Krónikák II. könyve|15|9|Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint, valamint a köztük lakó, Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket. Sokan menekültek ugyanis hozzá, mert látták, hogy vele van az Úr, az ő Istene.
Krónikák II. könyve|15|10|Aza uralkodásának 15. esztendejében, a harmadik hónapban jöttek össze Jeruzsálembe.
Krónikák II. könyve|15|11|Azon a napon hétszáz szarvasmarhát és hétezer juhot mutattak be az Úrnak véresáldozatul abból a zsákmányból, amelyet magukkal hoztak.
Krónikák II. könyve|15|12|Azután szövetségre léptek, hogy az Urat, atyáik Istenét fogják követni szívük és lelkük mélyéből.
Krónikák II. könyve|15|13|Halállal bűnhődik mindenki, aki nem követi az Urat, Izrael Istenét, akár kicsi, akár nagy, férfi vagy nő.
Krónikák II. könyve|15|14|Esküt is tettek az Úrnak emelt hangon, ujjongás, trombitaszó és harsonazengés közepette.
Krónikák II. könyve|15|15|Egész Júda örült az eskütételnek, mert egész szívükből esküdtek. Teljes jóakarattal keresték, azért meg is találták, az Úr pedig békét adott nekik minden tájon.
Krónikák II. könyve|15|16|Sőt, Aza király Maachát, az édesanyját is megfosztotta a királynéi méltóságtól, mert Aserának szobrot készíttetett. Aza összetörette a bálványt és szétzúzva elégette a Kidron völgyében.
Krónikák II. könyve|15|17|A magaslatokat ugyan nem távolította el, de azért szíve tökéletes volt egész életében.
Krónikák II. könyve|15|18|Amit atyja, meg maga is az Úrnak szentelt: az aranyat, ezüstöt és az edényeket, bevitette az Isten házába.
Krónikák II. könyve|15|19|Aza uralkodásának 35. esztendejéig nem volt háború.
Krónikák II. könyve|16|1|Aza uralkodásának 36. esztendejében Bása, Izrael királya felvonult Júda ellen. Kiépítette Rámát, hogy Aza, Júda királya számára lehetetlenné tegye a szabad mozgást.
Krónikák II. könyve|16|2|Ekkor Aza kihozatta az Úr templomából és a királyi palotának a kincstárából az ezüstöt és az aranyat. Aztán követséget küldött a Damaszkuszban lakó Ben-Hadadhoz, Arám királyához, ezzel az üzenettel:
Krónikák II. könyve|16|3|"Szövetség van köztem és közted, atyám és atyád között. Nos, azért küldtem neked aranyat és ezüstöt, hogy bontsd fel a szövetséget Básával, Izrael királyával, hogy eltávozzon tőlem."
Krónikák II. könyve|16|4|Ben-Hadad hallgatott Aza királyra, és elküldte seregének vezéreit Izrael városai ellen. Azok megverték Ijont, Dánt, Abelmajimot és Naftali minden raktárvárosát.
Krónikák II. könyve|16|5|Amint ezt Bása meghallotta, abbahagyta Rámában az építkezést és beszüntette a munkáját.
Krónikák II. könyve|16|6|Aza király pedig felszólította egész Júdát, és elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építkezésre szánt. Belőle építtette ki Gebát és Micpát.
Krónikák II. könyve|16|7|Abban az időben Hanáni látóember fölkereste Azát, Júda királyát, és azt mondta neki: "Mivel Arám királyára támaszkodtál és nem bíztál az Úrban, a te Istenedben, azért menekült meg Arám királyának serege a kezedből.
Krónikák II. könyve|16|8|Pedig ugye, a kusiták és a líbiaiak nagyobb erővel, sokkal több szekérrel és lovassal voltak? Az Úr mégis kezedbe adta őket, mert bíztál benne.
Krónikák II. könyve|16|9|Az Úr szeme ugyanis átvizsgálja az egész földet, és ő erősnek bizonyul azok előtt, akik egész szívvel benne bíznak. Azért oktalanul jártál el, emiatt mostantól fogva háborúk törnek ki ellened."
Krónikák II. könyve|16|10|Ezért Aza megharagudott a látóemberre, és fogságba vetette, mert annyira felbosszantotta a dolog. Abban az időben Aza a népből is többet megbüntetett.
Krónikák II. könyve|16|11|Aza dolgai az elsőktől az utolsókig mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
Krónikák II. könyve|16|12|Uralkodásának 39. esztendejében Aza igen súlyosan megbetegedett a lábára. De betegségében nem az Urat kereste, hanem inkább az orvosokban bízott.
Krónikák II. könyve|16|13|Uralkodásának 41. esztendejében Aza megtért atyáihoz és meghalt.
Krónikák II. könyve|16|14|Sírjában temették el, amelyet Dávid városában ásatott magának. Ráfektették a ravatalra, amely tele volt fűszerekkel és kenőcsök módjára készített illatszerekkel. Aztán óriási nagy tüzet gyújtottak felette.
Krónikák II. könyve|17|1|Helyette fia, Jehosafát lett a király. Arra törekedett, hogy erősebb legyen, mint Izrael.
Krónikák II. könyve|17|2|Ezért csapatokat helyezett el Júda minden megerősített városában. Helyőrségeket rendelt Júda országába és Efraimnak atyja, Aza által elfoglalt városaiba.
Krónikák II. könyve|17|3|Az Úr Jehosafáttal volt, mert atyjának fiatalkori útjain járt. Nem a Baalokat követte,
Krónikák II. könyve|17|4|hanem atyja Istenét. Az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izrael gonosztetteit követte.
Krónikák II. könyve|17|5|Ezért az Úr megerősítette kezében a királyságot. Egész Júda ajándékot adott Jehosafátnak, és így nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott.
Krónikák II. könyve|17|6|Szíve úgy felbátorodott az Úr útjain, hogy még a magaslatokat és a bálványokat is eltávolította Júdából.
Krónikák II. könyve|17|7|Uralkodásának harmadik esztendejében elküldte főemberei közül Benhajilt, Obadját, Zekarját, Netanélt és Mikáját, hogy tanítsák a népet Júda városaiban.
Krónikák II. könyve|17|8|Velük voltak a leviták közül Semakja, Netanja, Zebadja, Azahel, Semirámot, Jehonátán, Adonija és Tobija leviták, valamint Elisama és Jehorám papok.
Krónikák II. könyve|17|9|Amikor Júdában tanítottak, velük volt az Úr Törvényének Könyve. Bejárták Júda minden városát és tanították a népet.
Krónikák II. könyve|17|10|A Júda körül levő föld királyságai nem mertek hadakozni Jehosafát ellen az Úrtól való félelmükben.
Krónikák II. könyve|17|11|A filiszteusok ajándékot és hűbéradót hoztak Jehosafátnak, az arabok pedig a nyájaikból hoztak: hétezerhétszáz kost és ugyanannyi kecskét.
Krónikák II. könyve|17|12|Így Jehosafát egyre hatalmasabb lett, Júdában várakat és raktárvárosokat épített,
Krónikák II. könyve|17|13|úgyhogy nagy készletei voltak Júda városaiban. Harcos férfiai és erős vitézei voltak Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|17|14|Ezeknek jegyzéke nemzetségük szerint a következő: Júdából Adnak vezér háromszázezer vitézzel,
Krónikák II. könyve|17|15|valamint Jehohanan vezér kétszáznyolcvanezerrel,
Krónikák II. könyve|17|16|továbbá Amazja, Zekri fia, aki önként az Úrnak szentelte magát, kétszázezer vitézzel.
Krónikák II. könyve|17|17|Benjaminból a vitéz harcos Eljada, vele kétszázezer ember pajzzsal és íjjal fölszerelve,
Krónikák II. könyve|17|18|továbbá Jehozabad száznyolvanezer harcra kész emberrel.
Krónikák II. könyve|17|19|Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a király a megerősített városokba rendelt Júda egész területén.
Krónikák II. könyve|18|1|Jehosafátnak igen nagy volt a vagyona és dicsősége.
Krónikák II. könyve|18|2|De sógorságra lépett Achábbal. Néhány év múlva le is ment Achábhoz Someronba. Acháb igen sok bárányt és szarvasmarhát vágatott le neki és a kíséretében levő népnek. Aztán rábeszélte, hogy vonuljon fel Ramot-Gileád ellen.
Krónikák II. könyve|18|3|Azt mondta ugyanis Acháb, Izrael királya Jehosafátnak, Júda királyának: "Kivonulsz-e velem Ramot-Gileád ellen?" Azt felelte neki: "Ahogy te, úgy én is; ahogy a te néped, úgy az én népem is. Veled leszünk a csatában."
Krónikák II. könyve|18|4|De Jehosafát arra is figyelmeztette Izrael királyát: "Érdeklődjék azonnal: Mit szól hozzá az Úr?"
Krónikák II. könyve|18|5|Ekkor Izrael királya összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte tőlük: "Elmenjek-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjak fel vele?" Azt felelték neki:
Krónikák II. könyve|18|6|"Menj, mert az Isten a király kezébe adja!" Jehosafát azonban közbevetette: "Nem volna itt inkább az Úrnak valamelyik prófétája, akit megkérdezhetnénk?"
Krónikák II. könyve|18|7|Izrael királya azt felelte Jehosafátnak: "Van még egy ember, általa megkérdezhetnénk az Urat: Mikajehu, Jimla fia. De gyűlölöm, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem csak rosszat." Jehosafát azt válaszolta: "Ne beszélj így, király!"
Krónikák II. könyve|18|8|Ekkor Izrael királya magához hívott egy udvari szolgát és megparancsolta neki: "Hívd gyorsan Mikajehut, Jimla fiát!"
Krónikák II. könyve|18|9|Mindketten, Izrael királya is, Jehosafát, Júda királya is díszbe öltözve ültek trónjukon. A téren ültek Someron kapujának nyílása mellett, közben a próféták jóslatokat mondtak előttük.
Krónikák II. könyve|18|10|Cidkija, Kenaana fia, vasszarvakat csinált magának és azt hirdette: "Ezzel fogod leteríteni Arámot, míg teljesen meg nem semmisül."
Krónikák II. könyve|18|11|Hasonlóképpen jövendölt a többi próféta is. Azzal biztatták: "Vonulj csak Ramot-Gileád ellen! Szerencséd lesz, mert az Úr a király kezébe adja."
Krónikák II. könyve|18|12|A követ, aki elment Mikajehut elhívni, figyelmeztette: "A próféták szavai egyhangúlag kedvezők a király számára. Kérlek, a te beszéded is legyen olyan, mintha közülük való lenne! Mondj te is jót!"
Krónikák II. könyve|18|13|Mikajehu, azt felelte: "Amint igaz, hogy él az Úr, azt fogom mondani, amit az én Istenem mond majd nekem."
Krónikák II. könyve|18|14|Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: "Mika, lemenjünk-e hadakozni Ramot-Gileád ellen, vagy hagyjunk fel vele?" Ezt felelte: "Menjetek csak! Sikeretek lesz, és a kezetekbe kerülnek."
Krónikák II. könyve|18|15|A király figyelmeztette: "Hányszor kényszerítselek eskü alatt, hogy ne mondj nekem mást, csak az igazat az Úr nevében?"
Krónikák II. könyve|18|16|Erre azt mondta: "Azt láttam, hogy egész Izrael szétszóródott a hegyeken, mint a pásztor nélküli juhok. Az Úr pedig azt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk! Térjen vissza ki-ki békességben a házába!"
Krónikák II. könyve|18|17|Erre Izrael királya azt mondta Jehosafátnak: "Nem megmondtam neked előre, hogy nem jövendöl ez nekem jót, hanem csak rosszat?"
Krónikák II. könyve|18|18|Erre ő így kezdett beszélni: "Halljátok az Úr szavát: Láttam az Urat, trónusán ült, jobbról és balról mellette állt a mennyei sereg.
Krónikák II. könyve|18|19|Ekkor megkérdezte az Úr: Ki tudná rászedni Achábot, Izrael királyát, hogy felvonuljon és elessék Ramot-Gileádnál? Az egyik így beszélt, a másik meg amúgy.
Krónikák II. könyve|18|20|Ekkor előlépett egy lélek, az Úr elé állt, és így szólt: Én rászedem. Az Úr megkérdezte: Hogyan?
Krónikák II. könyve|18|21|Így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétájának szájában. Az Úr ráhagyta: Szedd rá, sikerülni fog neked. Menj, és tégy úgy.
Krónikák II. könyve|18|22|Lásd tehát, az Úr hazug lelket adott e prófétáid szájába. Az Úr rosszat rendelt neked."
Krónikák II. könyve|18|23|Erre Cidkija, Kenaana fia oda lépett és arcul ütötte Mikajehut. Aztán megkérdezte: "Melyik úton távozott tőlem az Úr, hogy hozzád szóljon?"
Krónikák II. könyve|18|24|Mikajehu azt felelte: "Magad fogod megtapasztalni, azon a napon, amelyen a legeldugottabb kamrában szeretnél elbújni, hogy elrejtőzzél."
Krónikák II. könyve|18|25|Ekkor Izrael királya megparancsolta: "Fogjátok Mikajehut és vigyétek Ámonhoz, a város parancsnokához és Joáshoz, a király fiához!
Krónikák II. könyve|18|26|Mondjátok meg nekik: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe! Kevés kenyeret adjatok neki táplálékul, meg kevés vizet, míg épségben visszatérek."
Krónikák II. könyve|18|27|Erre Mikajehu megjegyezte: "Ha épségben térsz vissza, akkor nem szólt általam az Úr! Halljátok meg mind, ti nemzetek!"
Krónikák II. könyve|18|28|Tehát Izrael királya és Jehosafát, Júda királya felvonultak Ramot-Gileád ellen.
Krónikák II. könyve|18|29|Izrael királya azt tanácsolta Jehosafátnak: "Szeretném felismerhetetlenné tenni magamat, és úgy menni a csatába, te azonban csak öltsd fel a magad ruháját!" Izrael királya tehát álruhába öltözött, és úgy indult a csatába.
Krónikák II. könyve|18|30|De Arám királya éppen azt a parancsot adta a harci szekerek vezetőinek: "Ne harcoljatok senki ellen, akár kicsi, akár nagy, hanem csak Izrael királya ellen!"
Krónikák II. könyve|18|31|Így történt, hogy amikor a harci szekerek vezetői megpillantották Jehosafátot, azt gondolták: "Ez Izrael királya!" Amikor körös-körül rátámadtak, Jehosafát felkiáltott. S az Úr meg is segítette, és eltérítette őket tőle.
Krónikák II. könyve|18|32|Amikor ugyanis látták a harci szekerek vezetői, hogy nem ő Izrael királya, visszafordultak mellőle.
Krónikák II. könyve|18|33|Ám valaki kifeszítette íját, s akaratlanul mégis eltalálta Izrael királyát a páncélja és annak hevederei között. Erre megparancsolta szekere vezetőjének: "Fordulj meg, és vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!"
Krónikák II. könyve|18|34|Mivel a csata akkor még hevesebb lett, Izrael királya ott maradt állva a kocsiján az arámokkal egészen estig. Naplementekor azonban meghalt.
Krónikák II. könyve|19|1|Jehosafát, Júda királya, épségben visszatért Jeruzsálembe a palotájába.
Krónikák II. könyve|19|2|Jehu látóember, Hanáni fia elébe ment és figyelmeztette Jehosafát királyt: "Hát te gonosztevőt segítesz és azokkal barátkozol, akik az Urat gyűlölik? Ezért magadra vontad az Úr haragját!
Krónikák II. könyve|19|3|De jócselekedeteket is talál benned, mivel eltávolítottad a bálványokat és szíved az Úr követésére hajlik."
Krónikák II. könyve|19|4|Jehosafát Jeruzsálemben tartózkodott, de aztán újra kiment a nép közé Beersebától egészen Efraim hegyéig, és visszavezette őket az Úrhoz, atyáik Istenéhez.
Krónikák II. könyve|19|5|Vidéken is, városról városra bírákat rendelt Júda minden megerősített városába.
Krónikák II. könyve|19|6|A bírákat figyelmeztette: "Vigyázzatok, mit cselekesztek! Bíráskodástokkal ugyanis nemcsak az embereket, hanem az Urat is szolgáljátok. Azért veletek lesz bírói működéstekben.
Krónikák II. könyve|19|7|Az Úr félelme legyen tehát veletek! Gondosan végezzétek kötelességteket, mert az Úrnál, a mi Istenünknél szó sem lehet igazságtalanságról, személyválogatásról vagy megvesztegetésről."
Krónikák II. könyve|19|8|Majd levitákból, papokból és Izrael családfőiből Jeruzsálemben is szervezett Jehosafát bíróságot, hogy igazságot szolgáltassanak az Úr ügyeiben és Jeruzsálem lakóinak pereiben.
Krónikák II. könyve|19|9|Ezt parancsolta nekik: "A következőképpen járjatok el az Úr félelmében, állhatatosan és tökéletes szívvel:
Krónikák II. könyve|19|10|Városaitokban lakó testvéreiteknek bármilyen ügye kerül elétek: akár vérnek bűne, akár valamely vitás kérdés a törvényt, a parancsokat, a szertartásokat vagy a jogot illetően, figyelmeztessétek őket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne legyen gyűlölség köztetek és testvéreitek között! Ha így jártok el, nem fogtok vétkezni.
Krónikák II. könyve|19|11|Amarjahu főpap lesz a fölöttesetek vallási ügyekben, Zebadjahu pedig, Jizmael fia, Júda házának feje, a király elé tartozó összes ügyekben. Mint tisztviselők a leviták fognak rendelkezéstekre állni. Járjatok el bátran, és az Úr a jók mellett lesz."
Krónikák II. könyve|20|1|Ezek után történt, hogy Moáb és Ammon fiai egy csapatnyi meunitával együtt hadba vonultak Jehosafát ellen.
Krónikák II. könyve|20|2|Mentek és jelentették neki: "Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis En-Gediben vannak."
Krónikák II. könyve|20|3|Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett.
Krónikák II. könyve|20|4|Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sőt Júda valamennyi városából egybegyűltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz.
Krónikák II. könyve|20|5|Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar előtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé.
Krónikák II. könyve|20|6|Így imádkozott: "Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben, és te vagy a népek összes királyságának uralkodója. A te kezedben olyan erő és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni.
Krónikák II. könyve|20|7|Istenünk, te űzted ki e föld lakóit néped, Izrael elől, és te adtad barátod, Ábrahám ivadékának mindörökre.
Krónikák II. könyve|20|8|Ők le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek azzal a szándékkal:
Krónikák II. könyve|20|9|Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom előtt és a te színed előtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, s akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket.
Krónikák II. könyve|20|10|Nézd, Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyének fiai, akiken keresztül nem engedted átvonulni Izrael fiait, amikor kijöttek Egyiptom földjéről, azért hát elkerülték, és nem pusztították ki őket,
Krónikák II. könyve|20|11|nézd, most úgy fizetnek vissza nekünk, hogy ide jöttek és ki akarnak űzni bennünket örökségünkből, amelyet nekünk adtál.
Krónikák II. könyve|20|12|Istenünk, hát nem sújtsz le rájuk? Hiszen bennünk sincs elég erő ekkora tömeggel szemben, amely ránk támad. Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád."
Krónikák II. könyve|20|13|Ezalatt egész Júda ott állt az Úr előtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt.
Krónikák II. könyve|20|14|Ekkor a sokaság közepette az Úr lelke leszállt egy Aszaf fiai közül való levitára, Jahazielre, Zekarjahu fiára, Benája, Jeuel és Mattanja utódára.
Krónikák II. könyve|20|15|Így kezdett beszélni: "Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek.
Krónikák II. könyve|20|16|Holnap gyertek le eléjük! A Cic nevű domboldalon fognak felvonulni, így rájuk találtok a völgy végén Jeruel pusztájával szemben.
Krónikák II. könyve|20|17|Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!"
Krónikák II. könyve|20|18|Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt, hogy hódoljanak előtte.
Krónikák II. könyve|20|19|Aztán Kehát fiai és a Korach fiai közül való leviták felálltak, hogy emelt hangon, harsogva magasztalják az Urat, Izrael Istenét.
Krónikák II. könyve|20|20|Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás előtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: "Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok."
Krónikák II. könyve|20|21|Miután ezt a tanácsot adta a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy kivonuláskor a hadba keltek élén szent díszben magasztalják őt e szavakkal: "Dicsérjétek az Urat, mert irgalma örökkévaló!"
Krónikák II. könyve|20|22|Mihelyt felhangzott a dicsőítő és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen. Így ezek vereséget szenvedtek.
Krónikák II. könyve|20|23|Aztán Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyének fiai ellen, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Miután végeztek Szeir lakóival, az egyik férfi a másikat segítette a pusztításban.
Krónikák II. könyve|20|24|Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: Lám, azok holtan hevertek a földön. Senki sem menekült meg.
Krónikák II. könyve|20|25|Ekkor jött elő Jehosafát és népe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Találtak is állatot nagy mennyiségben, aztán fölszerelést, ruhákat és drágaságokat. Annyit zsákmányoltak, hogy alig bírták elvinni. Három napig tartott, míg összeszedték a zsákmányt, mert olyan sok volt.
Krónikák II. könyve|20|26|A negyedik napon aztán összegyűltek a Beraka-völgyben. Mivel ott adtak hálát az Úrnak, azért nevezik mind a mai napig azt a helyet Beraka völgyének.
Krónikák II. könyve|20|27|Ezután Júda és Jeruzsálem férfiai Jehosafáttal az élükön mind megfordultak, hogy örömujjongás közt visszatérjenek Jeruzsálembe. Az Úr ugyanis megszerezte az ellenségeik fölötti diadal örömét.
Krónikák II. könyve|20|28|Hárfa-, lant- és trombitazengés közepette vonultak be Jeruzsálembe az Úr templomába.
Krónikák II. könyve|20|29|A környék valamennyi királysága félni kezdett Istentől, amikor meghallották, hogyan harcolt az Úr Izrael ellenségei ellen.
Krónikák II. könyve|20|30|Így Jehosafát országa nyugalmat élvezett, mert Istene nyugalmat biztosított neki minden oldalról.
Krónikák II. könyve|20|31|Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendős volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve.
Krónikák II. könyve|20|32|Atyjának, Azának útján járt, és nem tért le róla. Azt tette, ami kedves az Úr szemében.
Krónikák II. könyve|20|33|Ám a magaslatokat nem távolították el, mert a nép szíve még nem ragaszkodott állhatatosan atyái Istenéhez.
Krónikák II. könyve|20|34|Jehosafát egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig mind meg vannak írva Jehunak, Hanani fiának a beszédei között, amelyek be vannak iktatva Izrael királyainak könyvébe.
Krónikák II. könyve|20|35|Ezután Jehosafát szövetségre lépett Achazjával, Izrael királyával, s az gonoszságba vitte.
Krónikák II. könyve|20|36|Arra szövetkezett vele, hogy Tarsisba járó hajókat készítsenek. Ecjon-Geberben el is készítették a hajókat.
Krónikák II. könyve|20|37|De Eliezer, a maresai Dodajahu fia így jövendölt Jehosafát ellen: "Mivel szövetségre léptél Achazjával, az Úr szétzúzza művedet." Hajói össze is törtek, és így nem mehettek el Tarsisba.
Krónikák II. könyve|21|1|Amikor aztán Jehosafát megtért atyáihoz, Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|21|2|A testvérei, vagyis Jehosafát fiai Azarja, Jechiel, Zekarjahu, Azarjahu, Michael és Sefatjahu voltak. Mindezek Jehosafátnak, Júda királyának voltak a fiai.
Krónikák II. könyve|21|3|Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerősített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött.
Krónikák II. könyve|21|4|Miután Jorám elfoglalta atyja királyságát és megerősödött benne, karddal megölette testvéreit, sőt Izrael fejedelmei közül is néhányat.
Krónikák II. könyve|21|5|Harminckét esztendős volt Jorám, amikor trónra lépett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|21|6|Izrael királyainak útjain járt, ahogyan Acháb háza tette. Acháb leánya volt ugyanis a felesége. Azt tette, ami gonosznak számított az Úr szemében.
Krónikák II. könyve|21|7|Az Úr mégsem akarta elpusztítani Dávid családját a miatt a szövetség miatt, amelyet Dáviddal kötött, és mivel megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak minden időben.
Krónikák II. könyve|21|8|Az ő napjaiban Edom fellázadt Júda uralma ellen, és királyt tettek maguk fölé.
Krónikák II. könyve|21|9|Jorám ekkor vezéreivel együtt kivonult, vele egész lovassága is. Éjszaka idején fölkelt, megverte a körülötte táborozó Edomot és lovasságának vezéreit.
Krónikák II. könyve|21|10|Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az időben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét,
Krónikák II. könyve|21|11|sőt magaslatokat emelt Júda városaiban. Így kicsapongásba vitte Jeruzsálem lakóit és elpártolásba Júdát.
Krónikák II. könyve|21|12|Ekkor egy írás érkezett hozzá Illés prófétától, ezzel a tartalommal: "Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jehosafátnak útjain és Azának, Júda királyának útjain,
Krónikák II. könyve|21|13|hanem Izrael királyainak útjára léptél, kicsapongásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakóit, ahogyan ezt Acháb családja tette, sőt kiirtottad atyád családját, a testvéreidet, akik különbek voltak nálad, ezért,
Krónikák II. könyve|21|14|nézd, az Úr súlyos csapást mér népedre, fiaidra, feleségeidre és minden vagyonodra.
Krónikák II. könyve|21|15|Te magad meg súlyos betegségbe, bélbajba esel, úgyhogy a betegség következtében két éven belül kijönnek belőled a beleid."
Krónikák II. könyve|21|16|Az Úr föl is ingerelte Jorám ellen a filiszteusok és a kusitákkal szomszédos arabok lelkét,
Krónikák II. könyve|21|17|fel is vonultak Júda ellen, és elfoglalták. Egész vagyonát, amelyet királyi palotájában találtak, magukkal hurcolták, úgyszintén a gyermekeit és a feleségeit... Nem is maradt neki más fia, mint Achaszja, a legkisebbik fiú.
Krónikák II. könyve|21|18|Mindezek után az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg.
Krónikák II. könyve|21|19|Így tartott ez évről évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyű kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak.
Krónikák II. könyve|21|20|Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Amikor meghalt, senki sem sajnálta. Dávid városában temették el, de nem a királyi sírboltban.
Krónikák II. könyve|22|1|Jeruzsálem lakói Achaszját, a legkisebb fiút tették meg királlyá helyette, mert az idősebbeket megölte egy rablócsapat, amely az arabok közt bejutott a táborba. Így lett király Achaszja, Jorámnak, Júda királyának fia.
Krónikák II. könyve|22|2|Huszonkét esztendős volt Achaszja, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Omri lánya volt, Atalja volt a neve.
Krónikák II. könyve|22|3|Ő is Acháb családjának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója, hogy gonoszságot vigyen végbe.
Krónikák II. könyve|22|4|Azt tette hát, ami gonosz az Úr szemében, éppen úgy, mint Acháb családja, mert vesztére atyja halála után azok voltak a tanácsadói.
Krónikák II. könyve|22|5|Az ő tanácsukat követte, azért ment el Jorámmal, Izrael királyával harcolni Hazael, Arám királya ellen Ramot-Gileádba. Az arámok azonban megsebesítették Jorámot,
Krónikák II. könyve|22|6|mire visszatért Jiszreelbe, hogy gyógyíttassa sebeit, amelyeket Ramotban, Hazael arám király ellen vívott csatában kapott. Ekkor Achaszja, Jorám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jiszreelben a betegeskedő Jorámot, Acháb fiát.
Krónikák II. könyve|22|7|Achaszja pusztulása az Istentől való volt, s az is, hogy elmenjen Jorámhoz. Megérkezése után ugyanis kivonult Jorámmal Jehu, Nimsi fia ellen, akit az Úr azért kent föl, hogy kiirtsa Acháb családját.
Krónikák II. könyve|22|8|Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda főembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és őket is megölte.
Krónikák II. könyve|22|9|Achaszját is kerestette. El is fogták, bár elrejtőzött Someronban. Aztán Jehu elé vitték és megölték. De azért eltemették, mert azt mondták: Jehosafát fia volt és az teljes szívéből kereste az Urat.
Krónikák II. könyve|22|10|Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát.
Krónikák II. könyve|22|11|Jehosaba, a király leánya fogta Joást, Achaszja fiát, és ellopta a halálra szánt királyfiak közül. Aztán dajkájával együtt elhelyezte az ágyasházban. Így Jehosaba, Jorám király leánya, Jehojada főpap felesége - minthogy Achaszja nővére volt - elrejtette Atalja elől, úgyhogy nem tudta megöletni.
Krónikák II. könyve|22|12|Hat évig volt nála az Isten házában elrejtőzve, addig míg Atalja királynő uralkodott az országban.
Krónikák II. könyve|23|1|A hetedik esztendőben Jehojada elég erősnek érezte magát. Maga mellé vette a százas csoportok vezetőit: Azarjahut, Jerochám fiát, Jismaelt, Jehochanán fiát, Azarjahut, Obed fiát, Maazejahut, Adajahu fiát, meg Elisafátot, Zikri fiát, és szövetséget kötött velük.
Krónikák II. könyve|23|2|Ezek aztán bejárták Júdát, összegyűjtötték a levitákat és Izrael családfőit Júda minden városából, és elmentek Jeruzsálembe.
Krónikák II. könyve|23|3|A templomban az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal. Azután Jehojada főpap így szólt hozzájuk: "Nézzétek, a király fiának kell uralkodnia, amint az Úr Dávid fiaira vonatkozólag kijelentette.
Krónikák II. könyve|23|4|Ez lesz a teendőtök: Harmad részetek, amely szombaton szolgálatba lép, papok és leviták, mint kapuőrség szolgáljon,
Krónikák II. könyve|23|5|harmad részetek a királyi palotánál, harmad részetek meg az Alapkapunál álljon, a többi nép pedig a templom udvarain.
Krónikák II. könyve|23|6|A templomba senki se lépjen be, csak a papok és a szolgálattevő leviták! Ők beléphetnek, hisz fel vannak szentelve. A többi nép tartsa magát az Úr előírásaihoz!
Krónikák II. könyve|23|7|Azután a leviták vegyék körül a királyt, mindegyiknek fegyver legyen a kezében! Ha más valaki lépne be, meg kell halnia, ők azonban legyenek a király mellett, bárhova megy."
Krónikák II. könyve|23|8|A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada főpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada főpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat.
Krónikák II. könyve|23|9|Azután Jehojada főpap kiosztotta a századok vezetőinek Dávid király kardjait, kis és nagy pajzsait, amelyek a templomban voltak.
Krónikák II. könyve|23|10|Majd felállította az egész népet a király körül, mindenkit fegyverrel a kezében a templom jobb oldalától kezdve egészen a templom bal oldaláig, az oltár és a templomépület mellett.
Krónikák II. könyve|23|11|Aztán kihozták a király fiát, fejére tették a koronát, kezébe adták a törvényt, és így királlyá tették. Majd Jehojada és fiai fölkenték és azt kiáltották: "Éljen a király!"
Krónikák II. könyve|23|12|Amikor Atalja meghallotta a nép kiáltozását, amely összefutott és ujjongott a király mellett, bement a templomba a néphez.
Krónikák II. könyve|23|13|Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a főemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: "Árulás, árulás!"
Krónikák II. könyve|23|14|Ekkor Jehojada főpap kiküldte a századok vezéreit, a sereg parancsnokait, és így szólt hozzájuk: "Vigyétek ki a templom bekerített részéből, s aki kíséri, az ölje meg a kardjával!" Ugyanis azt is megmondta a főpap: "Ne öljétek meg az Úr templomában!"
Krónikák II. könyve|23|15|Erre rávetették kezüket és amikor a királyi palota Ló-kapujának bejáratához értek, ott megölték.
Krónikák II. könyve|23|16|Ezután Jehojada szövetséget kötött az Úr meg az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek.
Krónikák II. könyve|23|17|Majd bement az egész nép Baal templomába és lerombolta. Oltárait és bálványait összetörte, Nátánt pedig, Baal papját, megölték az oltár előtt.
Krónikák II. könyve|23|18|Majd Jehojada az Úr temploma fölötti felügyeletet a papok és a leviták kezébe adta, akiket Dávid osztályokba sorolt az Úr templomának szolgálatára, hogy Mózes törvényének előírása szerint bemutassák az Úrnak az égőáldozatokat örömujjongás és ének kíséretében, ahogy Dávid elrendelte.
Krónikák II. könyve|23|19|Az Úr templomának kapuiba kapuőröket állított, hogy ne mehessen be senki, aki bármilyen ok miatt tisztátalan.
Krónikák II. könyve|23|20|Azután maga mellé vette a századok parancsnokait, az előkelőket, a nép főembereit és az egész népet. A királyt levitték az Úr templomából, a felső kapun át bementek a királyi palotába, és a királyt a királyi trónra ültették.
Krónikák II. könyve|23|21|A föld egész népe örvendezett, viszont a város nyugodt maradt, bár Atalját karddal kivégezték.
Krónikák II. könyve|24|1|Hétesztendős volt, amikor király lett Joás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja beersebai volt, Cibja volt a neve.
Krónikák II. könyve|24|2|Jehojada főpap egész életében azt tette Joás, ami helyes az Úr szemében.
Krónikák II. könyve|24|3|Jehojada két feleséget szerzett neki, és ő fiúkat és lányokat nemzett.
Krónikák II. könyve|24|4|Egy idő múlva elhatározta Joás, hogy megújítja az Úr templomát.
Krónikák II. könyve|24|5|Egybegyűjtötte a papokat és a levitákat, és így szólt hozzájuk: "Menjetek el Júda városaiba és egész Izraeltől gyűjtsetek pénzt, hogy évről évre kijavíthassuk Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!" Ám a leviták nem siettek vele.
Krónikák II. könyve|24|6|Erre a király magához hívatta Jehojada főpapot és kérdőre vonta: "Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálemből beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára.
Krónikák II. könyve|24|7|Ugyanis a gonosz Atalja és fiai tönkretették az Isten templomát, sőt még az Úr templomának szentelt adományokat is a Baalokra költötték."
Krónikák II. könyve|24|8|A király parancsára ládát készítettek, és elhelyezték kívül az Úr templomának kapuja elé.
Krónikák II. könyve|24|9|Aztán kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák be az Úrnak az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája állapított meg Izrael számára a pusztában.
Krónikák II. könyve|24|10|Az összes főemberek és az egész nép örömmel tettek neki eleget. Elhozták az adományt és bedobták a ládába, úgyhogy az egészen megtelt.
Krónikák II. könyve|24|11|Valahányszor elérkezett az ideje, hogy a leviták a ládát a királyi felügyelőségre vigyék, amikor észrevették, hogy sok pénz van benne, eljött a királyi jegyző és a főpap megbízottja. Aztán kiürítették a ládát, majd fogták és visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, úgyhogy tömérdek pénzt felhalmoztak.
Krónikák II. könyve|24|12|Ezt a király és Jehojada átadták a munkálatok vezetőinek, akik az Úr templomának felújítását irányították. Azok kőfaragókat és egyéb mesterembereket fogadtak, hogy megújítsák az Úr templomát, azonkívül vas- és bronzműveseket, hogy kijavítsák az Úr templomát.
Krónikák II. könyve|24|13|A munkások hozzá is láttak a dologhoz, és kezük nyomán előrehaladt a javítás munkája. Így tervszerűen helyreállították és megerősítették az Isten házát.
Krónikák II. könyve|24|14|Miután minden elkészült, a maradék pénzt a király és Jehojada elé vitték. Azok templomi szereket készíttettek belőle: a szolgálathoz és az égőáldozathoz fölszereléseket, csészéket, arany- és ezüsttárgyakat. Az Úr templomában Jehojada egész életében állandóan bemutatták az égőáldozatokat.
Krónikák II. könyve|24|15|Ámde Jehojada megöregedett, betelt a napokkal és meghalt. Százharminc éves volt, amikor meghalt.
Krónikák II. könyve|24|16|Dávid városában a királyok mellé temették el, mert jót tett Izraelben Isten és az ő temploma javára.
Krónikák II. könyve|24|17|Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettől kezdve rájuk hallgatott.
Krónikák II. könyve|24|18|Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, bálványoknak és faragott képeknek szolgáltak. E bűneik miatt harag sújtotta Júdát és Jeruzsálemet.
Krónikák II. könyve|24|19|Prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítsék őket az Úrhoz. De ők nem hallgattak rájuk, hiába figyelmeztették őket.
Krónikák II. könyve|24|20|Ekkor az Isten lelke leszállt Zekarjára, Jehojada főpap fiára. Erre ő odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: "Miért szegtétek meg az Úr parancsát? Nem szolgál ez javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket."
Krónikák II. könyve|24|21|Erre összefogtak ellene, és a király parancsára megkövezték a templom udvarán.
Krónikák II. könyve|24|22|Joás király már nem akart emlékezni arra a jótéteményre, amelyet atyja, Jehojada tett vele, és megölette a fiát. A haldokló utolsó szavai ezek voltak: "Látja az Úr, és bosszút fog állni."
Krónikák II. könyve|24|23|Az esztendő elmúltával történt, hogy felvonult ellene Arám serege. Benyomultak Júdába és Jeruzsálembe, megölték a nép összes főembereit, zsákmányukat pedig mind hazaküldték a királynak Damaszkuszba.
Krónikák II. könyve|24|24|Bár a betört arám sereg csekély létszámú volt, az Úr mégis kezükbe adta a sokkal nagyobb sereget, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. De Joást is utolérte a büntetés.
Krónikák II. könyve|24|25|Mivel a visszavonuló csapatok súlyos betegen hagyták hátra, saját szolgái esküdtek össze ellene Jehojada főpap fiának vére miatt és megölték őt ágyában. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírboltjában.
Krónikák II. könyve|24|26|Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene: Zabad, az ammonita asszonynak, Simeátnak fia és Jehozabad, a moábi nőnek, Simritnek fia.
Krónikák II. könyve|24|27|Fiai, az általa kirótt adóteher nagysága, és a templomnak kijavítása - lám meg vannak írva a Királyok könyvének följegyzéseiben. Fia, Amacja lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|25|1|Amacja huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki jeruzsálemi volt, Jehoaddán volt a neve.
Krónikák II. könyve|25|2|Azt tette, ami helyes az Úr szemében, de nem egész szívvel.
Krónikák II. könyve|25|3|Mihelyt megerősödött kezében a királyi hatalom, megölette azokat a szolgáit, akik megölték királyi atyját.
Krónikák II. könyve|25|4|De fiaikat nem ölette meg Mózes törvénykönyvének előírása szerint, ahol ezt parancsolta az Úr: "Nem szabad halállal büntetni az atyákat fiaik miatt, sem a fiúkat atyáik miatt, mert mindenkinek csak a saját bűnéért kell halállal lakolnia."
Krónikák II. könyve|25|5|Amacja összegyűjtötte Júdát, és felállította őket a nemzetségek rendjében, az ezres és a százas csoportok vezetői szerint, egész Júdát és Benjamint. Aztán megszámlálta őket húszévestől kezdve fölfelé. Úgy találta, hogy háromszázezren vannak a kiválasztottak, akik dárdát és pajzsot ragadva hadba vonulhatnak.
Krónikák II. könyve|25|6|Ezeken kívül Izraelből is fogadott százezer vitézt száz talentum ezüstön.
Krónikák II. könyve|25|7|Ekkor Isten egyik embere elment hozzá, és figyelmeztette: "Király, ne vonuljon ki veled Izrael serege, mert az Úr nincs Izraellel vagy Efraim fiával.
Krónikák II. könyve|25|8|Ha veled mennek, bármilyen ügyes és bátor vagy is a csatában, Isten mégis leterít az ellenség előtt. Istenben van annyi erő, hogy segítsen vagy földre sújtson."
Krónikák II. könyve|25|9|Erre Amacja megkérdezte az Isten emberétől: "De mi lesz azzal a száz talentummal, amelyet az izraeli segédcsapatnak adtam?" Az Isten embere azt felelte neki: "Van annyi az Úrnak, hogy ennél többet is tud adni neked."
Krónikák II. könyve|25|10|Erre Amacja elkülönítette az Efraimból jött segédcsapatot, hogy menjenek haza. Erre azok nagy haragra lobbantak Júda ellen, és izzó haraggal tértek haza.
Krónikák II. könyve|25|11|Amacja pedig bátran vezette népét. Megérkezett a Só-völgybe és megverte Szeir fiait, tízezer embert.
Krónikák II. könyve|25|12|Tízezret pedig élve fogtak el Júda fiai. Ezeket egy sziklacsúcsra vitték, és a sziklacsúcsról letaszították őket, úgyhogy halálra zúzták magukat.
Krónikák II. könyve|25|13|Közben annak a segédcsapatnak a tagjai, amelyet Amacja visszaküldött, hogy ne menjenek vele a csatába, megrohanták Júda városait Somerontól egészen Bet-Horonig. Háromezer embert megöltek, és sok zsákmányt hurcoltak magukkal.
Krónikák II. könyve|25|14|Történt, hogy amint Amacja az edomiak leverése után visszatért, magával hozta Szeir fiainak istenségeit. Istenek gyanánt felállította őket, leborult előttük, és tömjént gyújtott nekik.
Krónikák II. könyve|25|15|Ezért az Úr megharagudott Amacjára, elküldte hozzá egyik prófétáját, és az kérdőre vonta: "Hogy tudtad szolgálni egy nép isteneit, amelyek saját népüket sem tudták megmenteni kezedtől?"
Krónikák II. könyve|25|16|Még beszélt, amikor ez közbevágott: "Talán a királyi tanács tagjává tettünk téged? Hagyd abba! Miért akarod, hogy megöljenek?" A próféta elhallgatott, de megjegyezte: "Most már tudom, hogy az Isten elhatározta, hogy elpusztít, mivel így viselkedtél, és nem hallgattál a tanácsomra."
Krónikák II. könyve|25|17|Amacja, Júda királya tanácsot tartott, majd követséget küldött Joáshoz, Jehu fiának, Jehoachásznak a fiához, Izrael királyához ezzel az üzenettel: "Nosza, nézzünk egymással farkasszemet!"
Krónikák II. könyve|25|18|Joás, Izrael királya, ezzel az üzenettel küldte őket vissza Amacjához, Júda királyához: "A libanoni bogáncs követséget küldött a libanoni cédrushoz ezzel a kéréssel: Add a lányodat feleségül a fiamhoz! Közben a libanoni erdő vadja arra jártában eltiporta a bogáncsot.
Krónikák II. könyve|25|19|Azt gondolod: Lám, megvertem Edomot. Emiatt a szíved felfuvalkodott, hogy még nagyobb dicsőségre áhítozzál. Maradj nyugton a házadban! Miért hívod ki magad ellen a sorsot, hogy baj érjen és veled együtt Júdát is?"
Krónikák II. könyve|25|20|De Amacja nem hallgatott rá. Az Isten akarata volt, hogy a hatalmába adja őket, mivel Edom isteneit szolgálták.
Krónikák II. könyve|25|21|Erre Joás, Izrael királya is felvonult és Bet-Semesnél, amely még Júdához tartozik, szembeszálltak egymással: ő és Amacja.
Krónikák II. könyve|25|22|Júda vereséget szenvedett Izraeltől, mire mindenki a sátrába menekült.
Krónikák II. könyve|25|23|De Amacját, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Bet-Semesnél foglyul ejtette Joás, Izrael királya, és Jeruzsálembe hurcolta. Jeruzsálem falait az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig négyszáz könyöknyi hosszúságban lebontotta.
Krónikák II. könyve|25|24|Aztán az összes aranyat és ezüstöt, valamennyi edényt, amit a templomban Obed-Edomnál találtak, a királyi palota kincseit és a túszokat magával vitte és visszatért Someronba.
Krónikák II. könyve|25|25|Amacja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Jehoachász fiának, Izrael királyának halála után még tizenöt évig élt.
Krónikák II. könyve|25|26|Amacja egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
Krónikák II. könyve|25|27|Attól az időtől kezdve, hogy Amacja elpártolt az Úrtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben. Erre Lakisba menekült, de utána mentek Lakisba, és ott megölték.
Krónikák II. könyve|25|28|Aztán lovakon visszavitték, és eltemették ősei mellé, Dávid városában.
Krónikák II. könyve|26|1|Ezután Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uziját és királlyá tették atyja, Amacja helyébe.
Krónikák II. könyve|26|2|Ő építette ki Elátot. Ő szerezte vissza Júdának, miután a király megtért atyáihoz.
Krónikák II. könyve|26|3|Tizenhat éves volt Uzija, amikor trónra lépett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja jeruzsálemi volt, s Jekolja volt a neve.
Krónikák II. könyve|26|4|Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan atyja, Amacja tette.
Krónikák II. könyve|26|5|Istent szolgálta Zecharjahu idejében, aki őt istenfélelemre tanította. Amikor az Urat szolgálta, az Isten sikert is adott neki.
Krónikák II. könyve|26|6|Hadat indított a filiszteusok ellen és lerombolta Gát, Jabne és Asdod falait. Majd városokat épített Asdod mellett és a filiszteusok közelében,
Krónikák II. könyve|26|7|Isten megsegítette a filiszteusokkal, a Gur-Baalban lakó arabokkal és a meunikkal szemben.
Krónikák II. könyve|26|8|Az ammoniták is adót fizettek Uzijának. Egészen Egyiptom bejárójáig eljutott a híre, mert igen hatalmassá vált.
Krónikák II. könyve|26|9|Uzija Jeruzsálemben bástyákat épített: a Szegletkapu, a Völgy-kapu és a Sarok-kapu felett, majd megerősítette őket.
Krónikák II. könyve|26|10|Bástyákat épített a pusztában is, és sok ciszternát ásatott, mert sok nyája volt a síkságon és a mezőségen. Földművelői és szőlőművesei is voltak a hegyekben és a Kármelen. Nagy kedvelője volt ugyanis a földművelésnek.
Krónikák II. könyve|26|11|Uzijának begyakorolt serege is volt. Csapatonként vonultak hadba, szám szerint. Jegyzéküket Jeuel jegyző, Maaszejahu felügyelő készítette a király egyik főemberének, Hananjának a vezetésével.
Krónikák II. könyve|26|12|A harcedzett családfők teljes száma kétezer-hatszáz volt.
Krónikák II. könyve|26|13|A vezetésük alatt álló sereg háromszázhétezer-ötszáz emberből állt. Nagy erővel tudtak csatázni, hogy megsegítsék a királyt az ellenséggel szemben.
Krónikák II. könyve|26|14|Uzija ezt az egész sereget fölszerelte pajzsokkal, dárdákkal, sisakokkal, vértekkel, íjakkal és parittyakövekkel.
Krónikák II. könyve|26|15|Jeruzsálemben művészettel kitervelt hadgépeket készíttetett. Tornyokra és szegletbástyákra helyezték, hogy nyilakat és nagy köveket hajítsanak velük. El is terjedt messzire a híre, mert csodálatos segítséget kapott, míg erős nem lett.
Krónikák II. könyve|26|16|Amikor megerősödött, a szíve felfuvalkodott, úgyhogy gonoszságot művelt. Vétkezett az Úr, az ő Istene ellen: bement a szentélybe, hogy az illatáldozat oltárán áldozatot mutasson be.
Krónikák II. könyve|26|17|Azarja főpap azonnal utána ment, és vele az Úr papjai, nyolcvan erős ember.
Krónikák II. könyve|26|18|Uzija király elé álltak és figyelmeztették: "Nem a te dolgod, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve az áldozatbemutatásra. Távozz a szentélyből, mert vétkeztél! Ezért az Úristentől nem jár neked megbecsülés."
Krónikák II. könyve|26|19|Erre Uzija haragra lobbant. Kezében ott volt a füstölő, hogy tömjént gyújtson. Miközben a templomban, az illatoltár mellett haragosan feleselt a papokkal, homlokán kiütött a lepra a papok szeme láttára.
Krónikák II. könyve|26|20|Ahogy Azarja főpap és a többi pap ráemelte tekintetét, íme, leprás volt a homlokán. Ekkor sietve kiűzték. De maga is igyekezett kifelé, mert az Úr csapással sújtotta.
Krónikák II. könyve|26|21|Uzija király leprás maradt egészen halála napjáig. Mint leprás, külön házban lakott. A templomból is kitiltották. Ezalatt fia, Jotam állt a királyi család élén, és ő szolgáltatott igazságot a föld népének.
Krónikák II. könyve|26|22|Uzija többi dolgait - az elsőktől az utolsókig - megírta Izajás próféta, Ámosz fia.
Krónikák II. könyve|26|23|Amikor Uzija megtért atyáihoz, ősei közelében, a királysírok mezején temették el, mivel azt mondták róla, hogy leprás volt. Fia, Jotam lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|27|1|Jotam huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Cádok lánya volt, Jerusa volt a neve.
Krónikák II. könyve|27|2|Mindenben azt tette, ami helyes az Úr szemében, ahogy atyja, Uzija is tette, csak az Úr templomába nem ment be. A nép azonban még mindig gonosz volt.
Krónikák II. könyve|27|3|Ő építtette a templom felső kapuját, de az Ofel-falon is sokat építtetett.
Krónikák II. könyve|27|4|Júda hegységében városokat épített, az erdőkben pedig kastélyokat és tornyokat.
Krónikák II. könyve|27|5|Hadat viselt Ammon fiainak királya ellen és le is győzte. Ammon fiai abban az esztendőben 100 talentum ezüstöt, 10000 kor búzát és 10000 kor árpát hoztak neki. Ugyanennyit ajándékoztak neki Ammon fiai a második és a harmadik esztendőben is.
Krónikák II. könyve|27|6|Így erősödött meg Jotam, mert állandóan az Úrnak, az ő Istenének színe előtt járt.
Krónikák II. könyve|27|7|Jotam többi dolgai, háborúi és tettei mind meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.
Krónikák II. könyve|27|8|Huszonöt éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|27|9|Amikor Jotam megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|28|1|Acház húszéves volt, amikor trónra lépett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami az Úr szemében helyes, miként atyja, Dávid.
Krónikák II. könyve|28|2|Inkább Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat is öntetett a Baaloknak.
Krónikák II. könyve|28|3|Hinnom fiának völgyében tömjént gyújtott, sőt saját fiait is megégette a tűzben, azoknak a nemzeteknek iszonyú szokása szerint, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
Krónikák II. könyve|28|4|Áldozatot mutatott be, és tömjént gyújtott a magaslatokon, halmokon és minden lombos fa alatt.
Krónikák II. könyve|28|5|Ezért az Úr, az ő Istene, Arám királyának hatalmába adta. Megverték, sok foglyot ejtettek és Damaszkuszba vitték őket. Hatalmába került Izrael királyának is, és az nagy vereséget mért rá.
Krónikák II. könyve|28|6|Pekach, Remalja fia ugyanis egy napon százhúszezer vitéz harcost öletett meg Júdában, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét.
Krónikák II. könyve|28|7|Zikri pedig, egy efraimi vitéz, megölte Maaszeját, a király fiát, Azrikámot, a palota elöljáróját és Elkánát, aki a második volt a király után.
Krónikák II. könyve|28|8|Izrael fiai testvéreik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt ejtettek fogságba. Hatalmas zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt Someronba vitték.
Krónikák II. könyve|28|9|Volt ott akkor az Úrnak egy Obed nevű prófétája. Elébe sietett a Someron felé vonuló seregnek, és azt mondta nekik: "Nézzétek, az Úr, atyáitok Istene, megharagudott Júdára, azért kezetekbe adta őket. Ti azonban dühötökben olyan vérengzést vittetek végbe, hogy az az eget veri.
Krónikák II. könyve|28|10|Most pedig Júda és Jeruzsálem fiait is rabszolgáitokká és rabszolganőitekké akarjátok tenni. Hát csak bűnt tudtok elkövetni az Úr, a ti Istenetek ellen?
Krónikák II. könyve|28|11|Hallgassatok rám most! Küldjétek vissza azokat a foglyokat, akiket testvéreitek közül hurcoltatok el! Különben utolér benneteket az Úr haragja."
Krónikák II. könyve|28|12|Ekkor néhány férfi az efraimiak főemberei közül: Azarja, Jehochánán fia, Berekja, Mesillemot fia, Jehiszkija, Sallum fia és Amasza, Cadláj fia a csatából visszatérők elé álltak.
Krónikák II. könyve|28|13|Figyelmeztették őket: "Ne hozzátok ide a foglyokat, mert az Úr bűnül rója fel nekünk! Hát csakugyan szaporítani akarjátok bűneinket és vétkeinket? Nagy lenne ugyanis a bűnünk és izzó harag fenyegetné Izraelt."
Krónikák II. könyve|28|14|Erre a harcosok otthagyták a foglyokat és a zsákmányt a főemberek és az egybegyűltek előtt.
Krónikák II. könyve|28|15|Ekkor a név szerint megjelölt férfiak felálltak, és gondjukba vették a foglyokat. Mindazokat, akik közülük mezítelenek voltak, felöltöztették a zsákmányból. Ruhát, sarut adtak nekik, étellel, itallal kínálták, sőt olajjal is megkenték őket. Azok számára, akik elerőtlenedtek, gondoskodtak szamárról, és visszavezették őket testvéreikhez Jerikóba, a pálmák városába. Azután visszatértek Someronba.
Krónikák II. könyve|28|16|Abban az időben Acház király követséget küldött Asszíria királyához, hogy a segítségét kérje.
Krónikák II. könyve|28|17|Még az edomiak is eljöttek, megverték Júdát és foglyokat ejtettek.
Krónikák II. könyve|28|18|A filiszteusok pedig megtámadták a síkság városait és Júda délvidékét. Elfoglalták Bet-Semest, Ajalont, Gederotot, Szokot a leányvárosaival, Timnát a leányvárosaival és Gimzót, szintén a leányvárosaival együtt, és letelepedtek bennük.
Krónikák II. könyve|28|19|Az Úr ugyanis meg akarta alázni Júdát Acház, Júda királya miatt, mivel olyan gátlástalanul viselkedett és teljesen hűtlen lett az Úrhoz.
Krónikák II. könyve|28|20|Eljött ugyan Tiglatpilezer, Asszíria királya, de az is csak a nyakára jött, és nem segített rajta.
Krónikák II. könyve|28|21|Bár Acház kifosztotta a templomot, a királyi meg a főúri palotákat, hogy ajándékot adhasson Asszíria királyának, az mégse tudott rajta segíteni.
Krónikák II. könyve|28|22|Még a szorongatás idején is fokozta hűtlenségét az Úr irányában ő, Acház király.
Krónikák II. könyve|28|23|Áldozatot mutatott be Damaszkusz isteneinek, akik legyőzték. Azt gondolta: "Ezek Arám királyainak istenei, akik megsegítik őket. Ha én is áldozom nekik, engem is megsegítenek." Pedig éppen ők voltak az okai, hogy ő és egész Izrael bajba került.
Krónikák II. könyve|28|24|Acház összeszedette a templom fölszerelési tárgyait és összetörette őket. Az Úr templomának kapuit bezáratta, ellenben Jeruzsálem minden sarkán oltárokat emeltetett magának.
Krónikák II. könyve|28|25|Júda valamennyi városában magaslatokat emeltetett, hogy tömjént gyújtson rajtuk az idegen isteneknek. Így ingerelte haragra az Urat, atyái Istenét.
Krónikák II. könyve|28|26|Egyéb dolgai és tettei - az elsőktől az utolsókig - mind meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
Krónikák II. könyve|28|27|Amikor Acház megtért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, mert nem akarták Júda királyainak sírjai mellé vinni. Fia, Hiszkija lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|29|1|Hiszkija huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Abija volt a neve és Zecharja leánya volt.
Krónikák II. könyve|29|2|Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid tette.
Krónikák II. könyve|29|3|Uralkodásának első esztendejében és első hónapjában kinyittatta a templom kapuit, és helyreállította őket.
Krónikák II. könyve|29|4|Egybehívta a papokat meg a levitákat, és összegyűjtötte őket a keleti térségen.
Krónikák II. könyve|29|5|Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok most megszentelődést, és szenteljétek fel az Úrnak, atyáitok Istenének templomát! Távolítsatok el minden tisztátalanságot a szentélyből!
Krónikák II. könyve|29|6|Atyáitok vétkeztek, és azt tették, ami gonosznak számított az Úr, a mi Istenünk szemében. Elhagyták, elfordították arcukat az Úr hajlékától, és hátat fordítottak neki.
Krónikák II. könyve|29|7|Sőt, bezárták az előcsarnok kapuit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot, és nem mutattak be égőáldozatokat Izrael Istenének szentélyében.
Krónikák II. könyve|29|8|Ezért az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre, rettegést, pusztulást bocsátott rájuk, és gúny tárgyává tette őket, amint saját szemetekkel láthatjátok.
Krónikák II. könyve|29|9|Nos, ezért hullottak el kard élén atyáink, jutottak fogságba fiaink, lányaink és asszonyaink.
Krónikák II. könyve|29|10|Most tehát elhatároztam, hogy szövetséget kötök az Úrral, atyáink Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragját.
Krónikák II. könyve|29|11|Fiaim, ne legyetek hanyagok! Titeket választott ki ugyanis az Úr, hogy előtte álljatok, őt szolgáljátok, elvégezzétek a szolgálatot és illatáldozatot mutassatok be előtte."
Krónikák II. könyve|29|12|Erre fölkeltek a leviták: Mahat, Amaszáj fia, valamint Joel és Azarja, a kehátiták fiai közül; Merári fiai közül: Kis, Abdi fia és Azarja, Jehallelel fia; a gersoniták közül: Joách, Zimna fia és Éden, Joách fia;
Krónikák II. könyve|29|13|Eliszafán fiai közül: Simri és Jeuel; Aszaf fiai közül: Zecharja és Mattanja;
Krónikák II. könyve|29|14|Heman fiai közül: Jechiel és Simi, Jedutun fiai közül: Semaja és Uziel.
Krónikák II. könyve|29|15|Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelődést tartottak, aztán a király meghagyására az Úr szavai szerint bementek, hogy megtisztítsák a templomot.
Krónikák II. könyve|29|16|Majd a papok is bevonultak a templom belsejébe, hogy megtisztítsák. Minden tisztátalanságot, amit az Úr szentélyében találtak, kihordtak a templom udvarára. A leviták pedig fölszedték és a Kedron-völgybe szállították.
Krónikák II. könyve|29|17|Az első hónap elsején kezdték el a tisztogatást, s a hónap nyolcadik napján értek az Úr előcsarnokához. Nyolc napon keresztül tisztították a templomot. Így az első hónap tizenhatodik napján készen is lettek.
Krónikák II. könyve|29|18|Ekkor Hiszkija király elé járultak és jelentették: "Megtisztítottuk a templomot, az égőáldozatok oltárát és minden fölszerelését, továbbá a kitett kenyerek asztalát teljes fölszerelésével együtt,
Krónikák II. könyve|29|19|végül az összes fölszerelési tárgyat, amelyet Acház király uralkodása alatt hűtlensége által megszentségtelenített, helyére tettük és megtisztítottuk. Íme ott vannak az Úr oltára előtt."
Krónikák II. könyve|29|20|Reggel aztán Hiszkija király fölkelt, összehívta a város főembereit és fölment a templomba.
Krónikák II. könyve|29|21|Felvittek hét fiatal bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnért való áldozatul a királyi házért, a szent helyért és Júdáért. Aztán megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán.
Krónikák II. könyve|29|22|Miután levágták a bikákat, a papok vették a vért, és ráöntötték az oltárra. Aztán levágták a kosokat, és a vért az oltárra öntötték. Majd a bárányokat vágták le, és vérüket az oltárra öntötték.
Krónikák II. könyve|29|23|Végül odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és azok rájuk tették kezüket,
Krónikák II. könyve|29|24|majd a papok levágták őket, és vérüket bűnért való áldozatért az oltárra öntötték, engesztelésül egész Izraelért. Azt parancsolta ugyanis a király, hogy egész Izraelért legyen az égő- és a bűnért való áldozat.
Krónikák II. könyve|29|25|A levitákat is kirendelte a templomba cintányérokkal, hárfákkal és lantokkal Dávid királynak, Gád látóembernek és Nátán prófétának intézkedése szerint. Így parancsolta ugyanis az Úr prófétái által.
Krónikák II. könyve|29|26|Ott is álltak a leviták Dávid hangszereivel, meg a papok is a trombitákkal.
Krónikák II. könyve|29|27|Aztán Hiszkija kiadta a parancsot, hogy mutassák be az égőáldozatokat az oltáron. Amikor megkezdődött az áldozat bemutatása, elkezdtek az Úrnak dicsérő éneket zengeni, trombitálni, és Dávidnak, Izrael királyának hangszerein játszani.
Krónikák II. könyve|29|28|Erre az egész gyülekezet leborult, az ének fölcsendült, a trombiták mind harsogtak, amíg az égőáldozat be nem fejeződött.
Krónikák II. könyve|29|29|Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevők mélyen meghajoltak, és leborultak.
Krónikák II. könyve|29|30|Hiszkija király a főemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsőítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsőítő éneket, s utána meghajoltak és leborultak.
Krónikák II. könyve|29|31|Majd Hiszkija így kezdett beszélni: "Immár felavattátok kezeteket az Úrnak. Most hát gyertek, és mutassátok be a véres és dicsőítő áldozatokat az Úr házában!" Erre az egész sokaság véres, dicsőítő és égőáldozatokat hozott ajándékul az előírás szerint.
Krónikák II. könyve|29|32|A sokaság által bemutatott áldozatok száma ez volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány. Ezt mindig égőáldozatul az Úrnak szentelték.
Krónikák II. könyve|29|33|A fölszentelési ajándék hatszáz marha és háromezer juh volt.
Krónikák II. könyve|29|34|Csakhogy a papok oly kevesen voltak, hogy nem győzték az égetendő áldozatok bőrét lehúzni. Azért testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a munka, és meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis készségesebb szívűek voltak, hogy megszentelődjenek, mint a papok.
Krónikák II. könyve|29|35|Ráadásul tömérdek volt az égőáldozat a közösségi áldozatok hájával és az égőáldozathoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állt helyre a templom istentiszteleti rendje.
Krónikák II. könyve|29|36|Hiszkija az egész néppel együtt örült annak, amit Isten a népnek készített. Ugyanis a dolog gyorsan ment végbe.
Krónikák II. könyve|30|1|Hiszkija követséget küldött egész Izraelhez és Júdához. Azonkívül levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr templomába, Jeruzsálembe, s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének.
Krónikák II. könyve|30|2|A király a fejedelmekkel és az egész gyülekezettel tanácsot tartott Jeruzsálemben abban az ügyben, hogy a pászkát a második hónapban kellene megtartani.
Krónikák II. könyve|30|3|A maga idejében ugyanis nem tudták megtartani, mert sem elegendő pap nem tartott megszentelődést, sem a nép nem jött össze Jeruzsálembe.
Krónikák II. könyve|30|4|A terv tetszett a királynak és az egész sokaságnak.
Krónikák II. könyve|30|5|Határozatot hoztak tehát, hogy közhírré teszik egész Izraelben Beersebától Dánig: Jöjjenek el, s tartsanak pászkát Jeruzsálemben az Úrnak, Izrael Istenének. Sokan ugyanis nem az előírásnak megfelelően tartották meg.
Krónikák II. könyve|30|6|A futárok el is indultak a királytól és főembereitől küldött levelekkel egész Izraelbe és Júdába. A király parancsára kihirdették: "Izrael fiai! Térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez! Akkor ő is visszafordul a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyának hatalmából.
Krónikák II. könyve|30|7|Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől. Ezért pusztulni hagyta őket, ahogy magatok is láthatjátok.
Krónikák II. könyve|30|8|Ne keményítsétek meg hát nyakatokat, mint atyáitok! Béküljetek ki az Úrral és gyertek el a szent hegyére, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul tőletek izzó haragja.
Krónikák II. könyve|30|9|Mert ha visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és gyermekeitek irgalomra találnak rabszolgatartóik előtt, hogy visszatérhessenek erre a földre. Az Úr ugyanis, a ti Istenetek, kegyes és irgalmas. Nem fogja arcát elfordítani tőletek, ha visszatértek hozzá."
Krónikák II. könyve|30|10|A futárok bejárták Efraim és Manassze földjét városról városra, egészen Zebulunig. Ám azok kinevették és kigúnyolták őket.
Krónikák II. könyve|30|11|De azért Áserből, Manasszéből és Zebulunból megalázkodtak és eljöttek Jeruzsálembe.
Krónikák II. könyve|30|12|Ám Júdában Isten keze egyforma érzületet adott nekik, hogy a király és a főemberek parancsára eleget tegyenek az Úr törvényének.
Krónikák II. könyve|30|13|A második hónapban igen sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, hogy megüljék a kovásztalanok ünnepét, igen nagy tömeg.
Krónikák II. könyve|30|14|Az első dolguk az volt, hogy eltávolították a Jeruzsálemben levő oltárokat, de még az illatáldozat céljára használt összes oltárokat is eltávolították, és a Kidron-völgybe hajították.
Krónikák II. könyve|30|15|Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták a pászka-bárányt. A papok és a leviták is elszégyellték magukat, és megszentelődtek. Azután bevitték az égőáldozatokat a templomba.
Krónikák II. könyve|30|16|Isten emberének, Mózesnek a törvénye szerint, szokásuknak megfelelően felálltak a helyükre, majd a papok széthintették a leviták kezéből átvett vért.
Krónikák II. könyve|30|17|Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelődtek meg, a leviták voltak kénytelenek levágni a pászkabárányt mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az Úrnak.
Krónikák II. könyve|30|18|A nép jó része ugyanis, főleg az Efraimból, Manasszéből, Isszachárból és Zebulunból valók, nem tisztultak meg, hogy ehessenek a pászka-bárányból. Ez nem felelt meg az előírásnak. Azért Hiszkija értük külön imádkozott ilyenképpen: "Jóságos Urunk bocsásson meg
Krónikák II. könyve|30|19|mindazoknak, akiknek a szívük készen van rá, hogy keressék az Istent, az Urat, atyáik Istenét, ha nincsenek is a szent tisztaságban."
Krónikák II. könyve|30|20|Az Úr meghallgatta Hiszkiját és megbocsátott a népnek.
Krónikák II. könyve|30|21|Így tartották meg Izrael fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy öröm közepette. A leviták és a papok napról napra teljes erővel zengték az Úr dicséretét.
Krónikák II. könyve|30|22|Hiszkija buzdító szavakat intézett az összes levitákhoz, akik jó megértést tanúsítottak az Úr ügye iránt. Így tartották az ünnepet hét napon át. Közben közösségi áldozatokat vágtak és dicséreteket zengtek az Úrnak, atyáik Istenének.
Krónikák II. könyve|30|23|Aztán elhatározta a sokaság, hogy még hét napon át folytatja az ünneplést, és ezt nagy örömmel meg is tartották.
Krónikák II. könyve|30|24|Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelődtek meg.
Krónikák II. könyve|30|25|Együtt örült Júdának egész gyülekezete, a papok és a leviták, az Izraelből jöttek egész sokasága, végül a jövevények, akik Izraelből valók voltak, de megtelepedtek Júdában.
Krónikák II. könyve|30|26|Oly nagy örömünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem volt Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|30|27|Végül a Lévi törzséből való papok felálltak és áldást mondtak a népre. Szavuk meghallgatásra is talált, és az imádság felhatolt az ő szentséges lakóhelyére az égbe.
Krónikák II. könyve|31|1|Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.
Krónikák II. könyve|31|2|Hiszkija újjászervezte a papi és a levitai osztályokat eredeti osztályaiknak megfelelően; akár papok voltak, akár leviták, mind a szerint a szolgálat szerint, amelyet az égő- és a közösségi áldozatok bemutatásakor elláttak. Nekik kellett szolgálatot teljesíteniük, hála- és dicsőítő éneket zengeni az Úr hajlékának kapuiban is.
Krónikák II. könyve|31|3|A király feladata lett, hogy a maga vagyonából gondoskodjék az égőáldozatokról: a reggeli és az esti égőáldozatokról, azonkívül szombatonként, újholdanként és az ünnepeken szokásos égőáldozatokról, ahogyan az Úr törvénye előírja.
Krónikák II. könyve|31|4|Meghagyta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papoknak és a levitáknak a járandóságukat, hogy ebben is ragaszkodjanak a törvényhez.
Krónikák II. könyve|31|5|Amikor ez a rendelet közismertté vált, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézből és minden mezei terményből. Bőségesen behozták a tizedet is mindenből.
Krónikák II. könyve|31|6|Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták.
Krónikák II. könyve|31|7|A harmadik hónapban kezdték rakni a halmokat, és a hetedik hónapban fejezték be.
Krónikák II. könyve|31|8|Amikor Hiszkija és a fejedelmek odamentek és látták a halmokat, áldották az Istent és Izrael népét.
Krónikák II. könyve|31|9|Hiszkija megkérdezte a papokat és a levitákat a halmok felől.
Krónikák II. könyve|31|10|Azarja, a Cádok családjából való főpap, azt felelte: "Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt."
Krónikák II. könyve|31|11|Erre Hiszkija megparancsolta, hogy a templomban készítsenek kamrákat. Amikor elkészültek,
Krónikák II. könyve|31|12|hűségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelőjük, a második meg Simi, a testvére.
Krónikák II. könyve|31|13|Azután Jechiel, Azarja, Nahat, Azáel, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Mahat, Benája voltak a felügyelők Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója.
Krónikák II. könyve|31|14|Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az ő dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása.
Krónikák II. könyve|31|15|A papi városokban neki voltak alárendelve Éden, Benjamin, Jesua, Semaja, Amarja és Sekanja, hogy testvéreiknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt hűségesen kiszolgáltassák a járandóságokat.
Krónikák II. könyve|31|16|Kivéve a jegyzékbe vett harmincéves és ennél idősebb férfiakat, s azokat, akik eljöttek az Úr templomába mindennapi szolgálatukat ellátni, köteleségük és beosztásuk szerint.
Krónikák II. könyve|31|17|A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektől fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint.
Krónikák II. könyve|31|18|A jegyzékbevétel vonatkozott a kisgyermekekre is, valamint asszonyaikra, fiaikra, leányaikra és az egész sokaságra. A szent dolgokat ugyanis hűségesen és szentül kellett kezelni.
Krónikák II. könyve|31|19|Áron fiainak, a papoknak név szerint meghatározott megbízottaik voltak városaik legelőbirtokain minden egyes városban. Ezek minden papi származású férfinak és minden jegyzékbe fölvett levitának kiadták a részüket.
Krónikák II. könyve|31|20|Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt.
Krónikák II. könyve|31|21|Minden munkájában, amelyet a templomi istentisztelet, a törvény és a rendeletek érdekében kezdeményezett, Istenének tetszését kereste, és teljes odaadást tanúsított, ezért is volt sikere.
Krónikák II. könyve|32|1|E hűséget bizonyító tettek után jött Szancherib, Asszíria királya. Miután betört Júdába, ostrom alá fogta a megerősített városokat, és parancsokat adott elfoglalásukra.
Krónikák II. könyve|32|2|Hiszkija látta, hogy Szancherib megérkezett, és figyelme Jeruzsálem elfoglalására irányul.
Krónikák II. könyve|32|3|Azért tanácsot tartott főembereivel és vitézeivel, hogy a városon kívül levő vízforrásokat el kellene rejteni. Hozzá is járultak.
Krónikák II. könyve|32|4|Erre tömérdek népet összegyűjtöttek, és elrejtették az összes forrást, meg a patakot is, amely a táj közepén folyt. Így gondolkodtak: "Ne találjanak Asszíria királyai bőséges vizet, ha ide jönnek!" -
Krónikák II. könyve|32|5|Majd serényen hozzálátott, és újjáépítette a szétomlott falakat, bástyákat emelt, kívül meg egy másik falat. Dávid városában megerősítette a Millót. Azután hajítófegyvereket készíttetett nagy mennyiségben, meg pajzsokat.
Krónikák II. könyve|32|6|A nép élére vezéreket állított. Magához hívta őket a város kapujánál levő térségre, és buzdító beszédet intézett hozzájuk:
Krónikák II. könyve|32|7|"Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő.
Krónikák II. könyve|32|8|Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban." A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira.
Krónikák II. könyve|32|9|Ezek után Szancherib, Asszíria királya, aki alattvalóival együtt Lachisnál állt, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Hiszkijához, Júda királyához és egész Júdához, amely Jeruzsálemben tartózkodott. Ez volt az üzenet:
Krónikák II. könyve|32|10|"Asszíria királya, Szancherib üzeni nektek: Miben bíztok, hogy az ostromlott Jeruzsálemben akartok maradni?
Krónikák II. könyve|32|11|Hát rá tudott benneteket szedni Hiszkija, hogy éhen és szomjan veszítsen? Azt állítja ugyan: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít bennünket Asszíria királyának hatalmától.
Krónikák II. könyve|32|12|De nem ő az a Hiszkija, aki eltávolította a magaslatait és az oltárait? Nem ő az, aki azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak egy oltár előtt boruljatok le, és csak azon gyújtsatok tömjént.
Krónikák II. könyve|32|13|Azt sem tudjátok, hogy én és atyáim mit tettünk a világ valamennyi népével? Hát a világ népeinek istenei meg tudták szabadítani országaikat a kezemtől?
Krónikák II. könyve|32|14|Atyáim népeket irtottak ki. Összes isteneik között melyik volt az, aki ki tudta szabadítani népét a kezemből? Hát éppen a ti Istenetek tudna megmenteni benneteket a kezemtől? -
Krónikák II. könyve|32|15|Ne engedjétek, hogy Hiszkija becsapjon és rászedjen benneteket ebben a dologban! Ne higgyetek neki! Mert ha egy nép és egy ország istene se tudta megszabadítani népét a kezemtől, akkor a ti Istenetek se fog kiszabadítani benneteket a hatalmamból!"
Krónikák II. könyve|32|16|Szolgái még sok mást is beszéltek az Úristen és szolgája, Hiszkija ellen.
Krónikák II. könyve|32|17|Sőt levelet is írt, és abban is gúnyolta az Urat, Izrael Istenét, és ilyen szavakkal támadta: "Amint a világ népeinek istenei nem tudták népüket megmenteni a hatalmamtól, úgy Hiszkija Istene sem fog kiszabadítani benneteket a kezemből!"
Krónikák II. könyve|32|18|Hangosan, zsidó nyelven kiáltoztak Jeruzsálem népéhez, amely a falakon állt. Meg akarta őket ijeszteni és félemlíteni, hogy elfoglalhassa a várost.
Krónikák II. könyve|32|19|Úgy beszéltek Jeruzsálem Istene ellen, ahogyan a föld népeinek istenei ellen szoktak, melyek csak emberi kezek alkotásai.
Krónikák II. könyve|32|20|Emiatt Hiszkija király és Izajás próféta, Ámosz fia, könyörgésükkel az eget ostromolták.
Krónikák II. könyve|32|21|Erre az Úr egy angyalt küldött és elpusztított Asszíria királyának táborában minden harcost, vezért és főembert, úgyhogy szégyenszemre vissza kellett térnie országába. Akkor betért istenének templomába, ott a saját fiai ölték meg, karddal.
Krónikák II. könyve|32|22|Így mentette meg az Úr Hiszkiját és Jeruzsálem lakóit Asszíria királyának, Szancheribnek hatalmától, sőt összes ellenségeinek kezétől. Így nyugalmuk lett mindenfelől.
Krónikák II. könyve|32|23|Ekkor sokan ajándékokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak, és drágaságokat Hiszkijának, Júda királyának. Ettől kezdve nagy híre lett az összes nemzetek között.
Krónikák II. könyve|32|24|Ebben az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Amikor az Úrhoz könyörgött, az meg is hallgatta, sőt csodajelt is adott neki.
Krónikák II. könyve|32|25|Hiszkija azonban nem viszonozta a kapott jótéteményt, mert szíve felfuvalkodott. Ezért az Úr haragra gyúlt ellene, Júda és Jeruzsálem ellen.
Krónikák II. könyve|32|26|Mivel azonban Hiszkija Jeruzsálem lakóival együtt megalázkodott szívének felfuvalkodottsága miatt, azért nem érte őket utol Hiszkija idejében az Úr haragja.
Krónikák II. könyve|32|27|Hiszkijának igen nagy gazdagsága és híre volt. Sok kincset gyűjtött magának: ezüstöt, aranyat, drágakövet, fűszereket, pajzsokat és mindenféle értékes tárgyat.
Krónikák II. könyve|32|28|Gabona-, must- és olajjövedelme elhelyezésére raktárakat, a különféle állatok számára istállókat, juhaklokat,
Krónikák II. könyve|32|29|magának meg városokat építtetett. Igen sok juhnyája és marhacsordája volt, mert az Isten igen nagy gazdagságot adott neki.
Krónikák II. könyve|32|30|Hiszkija volt az, aki elrejtette Gichon vizeinek felső lefolyását, és levezettette Dávid városának nyugati oldalára. Hiszkijának minden dolga sikerült.
Krónikák II. könyve|32|31|De amikor Bábel fejedelmei követeket küldtek hozzá, hogy érdeklődjön a csodajel után, amely az országban történt, elhagyta őt az Isten. Próbára akarta tenni, hogy megismerje mindazt, ami a szívében volt.
Krónikák II. könyve|32|32|Hiszkija egyéb dolgai és jámborsága meg vannak írva Izajás prófétának, Ámosz fiának látomásában, meg Júda és Izrael királyainak könyvében.
Krónikák II. könyve|32|33|Amikor Hiszkija megtért atyáihoz, a Dávid fiainak sírjához vezető emelkedőnél temették el. Halála alkalmával egész Júda és Jeruzsálem kifejezte hódolatát. Fia, Manassze lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|33|1|Manassze tizenkét éves korában lépett a trónra, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|33|2|Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, azoknak a népeknek borzalmas szokása szerint, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől.
Krónikák II. könyve|33|3|Ismét fölépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt a Baaloknak, és bálványokat készíttetett. Az ég minden seregét imádta és szolgálta.
Krónikák II. könyve|33|4|Sőt, az Úr templomában is építtetett oltárokat, pedig megmondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké.
Krónikák II. könyve|33|5|Az ég egész seregének tiszteletére építtette ezeket az oltárokat a templom mindkét udvarán.
Krónikák II. könyve|33|6|Hinnom fiának völgyében saját fiait is tűzbe küldte. Varázslással, jövendőmondással, ráolvasással is foglalkozott, sőt halottidézést és jóslást is űzött. Sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr szemében, hogy bosszantsa.
Krónikák II. könyve|33|7|Faragott szobrot is készíttetett, és elhelyeztette az Isten templomában, amelyről azt mondta az Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: "Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet Izrael összes törzsei közül kiválasztottam, szerzek lakóhelyet nevemnek mindörökre.
Krónikák II. könyve|33|8|Soha többé nem mozdítom el Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam. De csak akkor, ha gondosan megtartja, amit Mózes által megparancsoltam nekik: az egész törvényt, a szertartásokat és a rendeleteket."
Krónikák II. könyve|33|9|Manassze arra csábította Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy nagyobb gonoszságot műveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől.
Krónikák II. könyve|33|10|Az Úr figyelmeztette Manasszét és népét, de nem törődtek vele.
Krónikák II. könyve|33|11|Azért rájuk hozta Asszíria királyának hadvezéreit. Manasszét kampóval elfogták, megláncolva és bilincsbe verve Bábelbe hurcolták.
Krónikák II. könyve|33|12|Szorongattatásában az Úrnak, Istenének kegyelméért esedezett, mélységesen megalázkodott atyáinak Istene előtt.
Krónikák II. könyve|33|13|Úgy könyörgött hozzá, hogy hajlott is kérésére. Meghallgatta esdeklését és visszaengedte Jeruzsálembe, a királyságba. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az igaz Isten.
Krónikák II. könyve|33|14|Ezek után egy külső falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerősített városába.
Krónikák II. könyve|33|15|Eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat a templomból, az oltárokat pedig, amelyeket a templomhegyen és Jeruzsálemben építtetett, mind kihajíttatta a városból.
Krónikák II. könyve|33|16|Újjáépíttette az Úr oltárát, aztán közösségi és hálaáldozatokat mutatott be rajta. Júdának is meghagyta, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon.
Krónikák II. könyve|33|17|Ám a nép még mindig a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az ő Istenének.
Krónikák II. könyve|33|18|Manassze egyéb dolgai, könyörgése az ő Istenéhez, meg a látóemberek szavai, akik az Úrnak, Izrael Istenének nevében szóltak hozzá, nos, ezek megvannak Izrael királyainak történetében.
Krónikák II. könyve|33|19|Könyörgése és meghallgattatása, minden bűne és hűtlensége, meg azok a helyek, ahol megtérése előtt magaslatokat épített, bálványokat és szobrokat állított, meg vannak írva Hozáj könyvében.
Krónikák II. könyve|33|20|Mikor Manassze megtért atyáihoz, a házában temették el. Fia, Ámon lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|33|21|Ámon huszonkét éves korában lépett a trónra, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|33|22|Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, ahogy atyja, Manassze is tette. Mindazoknak a bálványoknak, amelyeket Manassze készíttetett, Ámon is áldozott, és nekik szolgált.
Krónikák II. könyve|33|23|Ő nem alázkodott meg az Úr előtt, ahogyan atyja, Manassze megalázta magát. Sőt, Ámon sokkal nagyobb bűnöket követett el.
Krónikák II. könyve|33|24|Végül is a szolgái összeesküdtek ellene, és megölték a saját házában.
Krónikák II. könyve|33|25|Erre a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen. Fiát, Joziját is a föld népe tette királlyá helyette.
Krónikák II. könyve|34|1|Jozija nyolcéves korában lépett a trónra, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|34|2|Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra.
Krónikák II. könyve|34|3|Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektől.
Krónikák II. könyve|34|4|A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak.
Krónikák II. könyve|34|5|A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.
Krónikák II. könyve|34|6|Sőt Manassze, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftaliig, még a vidékükön is körös-körül,
Krónikák II. könyve|34|7|lerombolta az oltárokat. Széttörette a bálványokat és a szobrokat, kivágott minden Nap-oszlopot Izrael egész földjén. Csak ezután tért vissza Jeruzsálembe.
Krónikák II. könyve|34|8|Uralkodásának 18. esztendejében, miután megtisztította az országot és a templomot, elküldte Safánt, Acalja fiát, Masszeját, a város parancsnokát, Joáchot, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javíttassák ki az Úrnak, az ő Istenének templomát.
Krónikák II. könyve|34|9|Elmentek Hilkija főpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyűjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól.
Krónikák II. könyve|34|10|Azután átadták a munkavezetőknek, akik az Úr templománál felügyelők voltak. Azok pedig kiadták a templomban dolgozó munkásoknak, hogy javítsák ki és erősítsék meg az épületet.
Krónikák II. könyve|34|11|Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetőzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak.
Krónikák II. könyve|34|12|Az emberek becsületesen végezték feladatukat. Munkavezetőül leviták voltak föléjük rendelve: Jahat és Obadja, Merári fiai közül, továbbá Zekarja és Mesullám a kehátiták fiai közül. A leviták mind értettek a zeneszerszámokhoz.
Krónikák II. könyve|34|13|Ők irányították a teherhordókat és ők felügyeltek a különböző feladatokat végző munkásokra. A leviták közül kerültek ki az írnokok, az ügyintézők és az ajtónállók.
Krónikák II. könyve|34|14|Amikor a templomba befolyt pénzt kihozták, Hilkija főpap megtalálta az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott.
Krónikák II. könyve|34|15|Közölte is Sáfán írnokkal: "A templomban ráakadtam a törvénykönyvre." Azzal Hilkija át is adta Sáfánnak a könyvet.
Krónikák II. könyve|34|16|Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: "Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni.
Krónikák II. könyve|34|17|A templomban található pénzt kiöntötték és átadták a felügyelőknek és a munkásoknak."
Krónikák II. könyve|34|18|Ezután jelentette Sáfán írnok a királynak a következőket: "Egy könyvet adott nekem Hilkija főpap." Sáfán fel is olvasott belőle a király előtt.
Krónikák II. könyve|34|19|Amikor a király hallotta a törvény szavait, megszaggatta ruháját.
Krónikák II. könyve|34|20|Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Sáfán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Sáfán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának:
Krónikák II. könyve|34|21|"Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most előkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben."
Krónikák II. könyve|34|22|Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelő Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelően beszéltek vele.
Krónikák II. könyve|34|23|Ezt felelte nekik: "Azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:
Krónikák II. könyve|34|24|Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya előtt felolvasott könyvben.
Krónikák II. könyve|34|25|Elhagytak ugyanis, és idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, hogy kezük minden művével ingereljenek. Ezért rázúdul haragom tüze erre a helyre, és nem fog kialudni.
Krónikák II. könyve|34|26|Mondjátok meg Júda királyának: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetőleg, amelyeket hallottál:
Krónikák II. könyve|34|27|Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe előtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál előttem, megszaggattad ruhádat és sírtál előttem: Én is meghallgatlak téged - mondja az Úr.
Krónikák II. könyve|34|28|Eljuttatlak atyáid közé és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok." Ezt a feleletet vitték a királynak.
Krónikák II. könyve|34|29|Erre a király elküldte megbízottait és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját.
Krónikák II. könyve|34|30|Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát.
Krónikák II. könyve|34|31|Majd a király fölállt az emelvényre, és az Úr színe előtt megújította a szövetséget: az Urat fogják követni, egész szívükből és egész lelkükből megtartják parancsait, törvényeit és szertartásait. Így fogják megtartani a szövetség szavait, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.
Krónikák II. könyve|34|32|A király erre buzdította a Jeruzsálemben és Benjaminban tartózkodó egész népet. S Jeruzsálem lakói valóban Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint éltek.
Krónikák II. könyve|34|33|Ezután Jozija Izrael fiainak egész országából eltávolította az összes undokságot. Azokat, akik Izraelben tartózkodtak, mind rávette, hogy az Urat, az ő Istenüket szolgálják. Az ő napjaiban nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.
Krónikák II. könyve|35|1|Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak Jeruzsálemben. Az első hónap tizennegyedik napján le is vágták a húsvéti bárányt.
Krónikák II. könyve|35|2|A papokat kirendelte teendőik elvégzésére, és buzdította őket a templomi szolgálat ellátására.
Krónikák II. könyve|35|3|A levitákat pedig, akik egész Izraelt szokták tanítani, és akiket az Úrnak szenteltek, felszólította: "A szent ládát helyezzétek el a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített. Többé nem kell a vállatokon hordoznotok. Most már szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket és az ő népét, Izraelt.
Krónikák II. könyve|35|4|Készüljetek nemzetségeitek szerint osztályaitoknak megfelelően, ahogyan Dávid, Izrael királya előírta, és az ő fia, Salamon meghagyta.
Krónikák II. könyve|35|5|Álljatok fel a szent helyen testvéreiteknek, a nép fiainak nemzetségi beosztása szerint, a leviták családjuk szerint kapnak részt.
Krónikák II. könyve|35|6|Vágjátok le a húsvéti bárányt, tartsatok megszentelődést, álljatok rendelkezésére testvéreiteknek, hogy az Úr szavai szerint járjatok el, amelyeket Mózes által közölt."
Krónikák II. könyve|35|7|Jozija a nép fiainak, mindazoknak, akik csak ott tartózkodtak, az egész húsvéti áldozat céljára szám szerint harmincezret ajánlott fel a nyájból, bárányokat és fiatal kecskéket, azonkívül háromezer szarvasmarhát. Ezek a király vagyonából valók voltak.
Krónikák II. könyve|35|8|Vezérei is szívesen adtak ajándékot a népnek, a papoknak és a levitáknak. Hilkija, Zekarja és Jechiel, a templom elöljárói kétezerhatszáz juhot és kecskét adtak a papoknak húsvéti áldozat céljára, azonkívül háromszáz szarvasmarhát.
Krónikák II. könyve|35|9|Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jeiel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát.
Krónikák II. könyve|35|10|Miután a szolgálat rendjét meghatározták, a papok a maguk helyére álltak, a leviták meg a beosztásuknak megfelelő helyre, amint a király megparancsolta.
Krónikák II. könyve|35|11|Aztán levágták a pászka-áldozatokat, a papok a vérükből egy részt széthintettek, a leviták pedig lehúzták az állatok bőrét.
Krónikák II. könyve|35|12|Miután elkészítették az égőáldozatokat, átadták őket a nép családjaiból alakult csoportoknak, hogy felajánlják az Úrnak, ahogy meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy tettek a szarvasmarhákkal is.
Krónikák II. könyve|35|13|Aztán az előírás szerint tűzön megsütötték a pászkát. A szent adományokat pedig megfőzték fazekakban, lábasokban és tálakban, majd gyorsan odaadták az egész népnek.
Krónikák II. könyve|35|14|Ezután készítettek maguknak és a papoknak. A papok ugyanis, Áron fiai, egészen besötétedésig el voltak foglalva az égőáldozatok és a hájrészek bemutatásával, azért készítették el a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak.
Krónikák II. könyve|35|15|Az énekesek, Aszaf fiai, a maguk helyén álltak, Dávidnak, Aszafnak, Hemannak és Jedutunnak, a király prófétáinak előírása szerint, az ajtónállók pedig a kapukat őrizték. Nem kellett szolgálatukat elhagyniuk, mert testvéreik, a leviták nekik is készítettek.
Krónikák II. könyve|35|16|Úgy rendezték ezen a napon az Úr egész szolgálatát, hogy a pászkát megünnepeljék, és az égőáldozatokat bemutassák az Úr oltárán, ahogyan Jozija király megparancsolta.
Krónikák II. könyve|35|17|Izrael fiai, akik jelen voltak, így tartották meg akkor a pászkát és a kovásztalanok ünnepét hét napon át.
Krónikák II. könyve|35|18|Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyen Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevő fiaival és Jeruzsálem lakóival.
Krónikák II. könyve|35|19|Jozija uralkodásának 18. esztendejében ünnepelték ezt a pászkát.
Krónikák II. könyve|35|20|Mindezek után, amikor Jozija helyreállította a templomot, felvonult Nechó, Egyiptom királya, hogy csatába szálljon az Eufrátesz melletti Karkemisnél. Jozija szembeszállt vele,
Krónikák II. könyve|35|21|bár az követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: "Milyen ellentét volna köztem és közted, Izrael királya? Nem ellened vonulok ki a mai napon, hanem más ház ellen hadakozom. S az Isten parancsolta, hogy siessek, azért vonulj vissza az Isten elől - mert ő velem van! -, nehogy elveszítsen."
Krónikák II. könyve|35|22|De Jozija nem fordult vissza előle, mert elég erősnek érezte magát, hogy megütközzék vele. Nem hallgatott tehát Nechó szavaira, amelyeket Isten nevében intézett hozzá. Mégis elment, hogy csatát vívjon Megiddó síkságán.
Krónikák II. könyve|35|23|Ott a dárdavetők eltalálták Jozija királyt. Ekkor a király megparancsolta szolgáinak: "Vigyetek ki innét, mert súlyosan megsebesültem!"
Krónikák II. könyve|35|24|Szolgái levették a harci szekérről, és egy másik szekéren szállították és vitték Jeruzsálembe. Ott halt meg. Atyáinak sírboltjában temették el. Egész Júda és Jeruzsálem meggyászolta Joziját.
Krónikák II. könyve|35|25|Jeremiás gyászéneket szerzett Jozijáról. Mind a mai napig ezt használják az összes énekesek és énekesnők, amikor Jozijáról zengik gyászdalaikat. Ez törvénnyé lett Izraelben, lám, meg vannak írva a gyászénekek között.
Krónikák II. könyve|35|26|Jozija egyéb dolgai, az Úr törvénye szerint tett jótéteményei,
Krónikák II. könyve|35|27|a vele történt események - az elsőktől az utolsókig - meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.
Krónikák II. könyve|36|1|Ekkor a föld népe fogta Joacházt, Jozija fiát, és atyja helyébe megtette Jeruzsálem királyává.
Krónikák II. könyve|36|2|Huszonhárom éves volt Joacház, amikor trónra lépett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|36|3|Egyiptom királya ugyanis elmozdította a királyságból, Jeruzsálemből, az országra pedig száz talentum ezüst és száz talentum arany sarcot vetett ki.
Krónikák II. könyve|36|4|Aztán testvérét, Eljakimot tette meg Egyiptom királya Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Jojakimra változtatta. Aztán testvérét, Joacházt magával hurcolta Nechó, és Egyiptomba vitte.
Krónikák II. könyve|36|5|Jojakim huszonöt éves volt, amikor a trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében.
Krónikák II. könyve|36|6|Nebukadnezár, Bábel királya felvonult ellene, bilincsbe verette, és Bábelbe hurcolta.
Krónikák II. könyve|36|7|A templomi fölszerelésekből is sokat elvitt Nebukadnezár Bábelbe, és a maga palotájában, Bábelben helyezte el.
Krónikák II. könyve|36|8|Jojakim egyéb tettei és iszonyatos dolgai, amelyeket elkövetett és amelyek megvoltak benne, ezek, lám, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. Fia, Jojachin lett helyette a király.
Krónikák II. könyve|36|9|Jojachin nyolcéves volt, amikor trónra lépett, aztán három hónapig és tíz napig volt király Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében.
Krónikák II. könyve|36|10|Esztendő fordultával Nebukadnezár sereget küldött, és elvitette Bábelbe a templom értékes fölszerelésével együtt. Júda és Jeruzsálem királyává pedig testvérét, Cidkiját tette.
Krónikák II. könyve|36|11|Cidkija huszonegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|36|12|Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében, és nem alázkodott meg Jeremiás próféta előtt sem, aki az Úr nevében szólt hozzá.
Krónikák II. könyve|36|13|Nebukadnezár királytól is elpártolt, pedig az az Isten nevére eskette meg. Megkeményítette a nyakát, megmakacsolta a szívét, és nem tért meg az Úrhoz, Izrael Istenéhez.
Krónikák II. könyve|36|14|Nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hűtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát. Megszentségtelenítették az Úr templomát, amelyet pedig ő tett szentté Jeruzsálemben.
Krónikák II. könyve|36|15|Az Úr, atyáik Istene követei által még jókor és ismételten küldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét.
Krónikák II. könyve|36|16|De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult.
Krónikák II. könyve|36|17|Felvonultatta ellenük a kaldeusok királyát, szentélyük falai között karddal megölette ifjaikat. Nem volt kímélet sem ifjúnak, sem hajadonnak, de még az öregnek vagy az aggastyánnak sem, hanem kezébe adta valamennyiüket.
Krónikák II. könyve|36|18|A templom teljes fölszerelését, mind a nagyját, mind az apraját, a templom kincseit, meg a király és a főemberek kincseit mind Bábelbe vitette.
Krónikák II. könyve|36|19|A templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait lerombolták, összes palotáit és minden drágaságát elhamvasztották és teljesen elpusztították.
Krónikák II. könyve|36|20|Aki megmenekült a kardtól, Bábelbe került fogságba. Szolgái lettek a királynak és utódainak, míg uralomra nem jutott a perzsa királyság.
Krónikák II. könyve|36|21|Így teljesedett be az Úrnak Jeremiás próféta által mondott szava: Míg az ország le nem tölti szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt kénytelen lesz szombatot tartani, míg le nem telik a hetven esztendő.
Krónikák II. könyve|36|22|Az Úr teljesíteni akarta Jeremiás próféta által mondott szavát. Azért Cirusznak, a perzsák királyának első esztendejében fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét. A következő felhívást intézte egész birodalmához, mégpedig írásban is:
Krónikák II. könyve|36|23|"Így szól Cirusz, Perzsia királya: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki a Júdában fekvő Jeruzsálemben. Aki közületek az ő népéhez tartozik, azzal legyen vele az ő Istene és térjen haza!"
Leviták könyve|1|1|Az Úr hívta Mózest, és a megnyilatkozás sátorából ezt mondta neki:
Leviták könyve|1|2|"Szólj Izrael fiaihoz és add tudtukra: Ha valaki közületek áldozatot mutat be az Úrnak, áldozatul hozhattok szarvasmarhát vagy juhot-kecskét.
Leviták könyve|1|3|Aki szarvasmarhát mutat be égőáldozatul, hibátlan hímet ajánljon fel. A megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, hogy kedves legyen az Úrnak.
Leviták könyve|1|4|Tegye kezét az áldozati állat fejére, akkor az kedves lesz, s elvégezhetik vele az engesztelés szertartását.
Leviták könyve|1|5|Azután áldozza fel a bikát az Úr előtt. Áron fiai, a papok ajánlják fel a vérét, öntsék rá körös-körül az oltárra, amely a megnyilatkozás sátora előtt áll.
Leviták könyve|1|6|Most az ember nyúzza meg az állatot, vágja darabokra,
Leviták könyve|1|7|Áron fiai, a papok meg hozzanak tüzet az oltárra, s tegyenek fát a tűzre.
Leviták könyve|1|8|Ezután tegyék a részeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára.
Leviták könyve|1|9|Az ember mossa meg vízben a belső részeket meg a lábakat, a pap pedig égesse el ezeket mind az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.
Leviták könyve|1|10|Ha égőáldozatul a nyájból juhot vagy kecskét mutat be, hibátlan hímet áldozzon fel.
Leviták könyve|1|11|Az oltár északi oldalán áldozza fel az Úrnak. Áron fiai, a papok, öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra.
Leviták könyve|1|12|Azután az ember vágja darabokra, a pap pedig tegye ezeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára.
Leviták könyve|1|13|Az ember mossa meg a belső részeket és a lábakat, a pap pedig égesse el őket az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.
Leviták könyve|1|14|Ha égőáldozatul madarat mutat be, gerlét vagy galambot hozzon.
Leviták könyve|1|15|A pap áldozza fel az oltáron, fogja meg a nyakát és vágja le a fejét, ezt égesse el az oltáron, a vérét pedig csurgassa az oltár oldalára.
Leviták könyve|1|16|Szedje ki a begyét és a szárnytollait, s dobja az oltár mellé, ahová a hamut szokták önteni.
Leviták könyve|1|17|Szelje ketté az állatot, egy szárnyat ide is, oda is, anélkül, hogy lemetszené. A pap égesse el az állatot az oltáron, a tűzre rakott fán. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.
Leviták könyve|2|1|Ha valaki ételáldozatot mutat be az Úrnak, adománya álljon lisztlángból, amelyre olajat önt és tömjént tesz.
Leviták könyve|2|2|Hozza el Áron fiainak, a papoknak. Közülük az egyik tele marokkal vegyen a lisztlángból meg az olajból, s vegye hozzá az egész tömjént. A pap égesse el az oltáron emlékezetül, s az a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.
Leviták könyve|2|3|Az áldozat maradéka Áronnak és fiainak jusson, mint az Úr ételének szent része.
Leviták könyve|2|4|Ha kemencében sült eledelt áldozol fel, az lisztlángból készült, olajjal kevert kovásztalan kalács, vagy olajjal megkent kovásztalan lepény legyen.
Leviták könyve|2|5|Ha áldozatod serpenyőben sült adomány, akkor olajjal kevert lisztlángból kovász nélkül készüljön.
Leviták könyve|2|6|Tördeld darabokra, és önts rá olajat. Ez az ételáldozat.
Leviták könyve|2|7|Ha rostélyon sült áldozatot ajánlasz fel, a lisztlángot olajjal készítsd el.
Leviták könyve|2|8|Olyan ételáldozatot hozz az Úrnak, amely így készült. Add át a papnak, ő pedig vigye az oltárra.
Leviták könyve|2|9|A pap vegye el az áldozatból az emlékeztető részt, égesse el az oltáron, hogy a megbékélés illatában elköltött étel legyen az Úr számára.
Leviták könyve|2|10|Az áldozat maradéka legyen Ároné és fiaié, mint az Úr eledelének szent része.
Leviták könyve|2|11|Bármilyen áldozatot mutattok be az Úrnak, egy se készüljön kovásszal, mivel soha nem égethettek el kovászt vagy mézet eledelül az Úrnak.
Leviták könyve|2|12|Ezeket csak mint zsengeáldozatot ajánlhatjátok fel az Úrnak, de megbékélés illatául ne kerüljenek az oltárra.
Leviták könyve|2|13|Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden ajándékoddal mutass be sót Uradnak, Istenednek.
Leviták könyve|2|14|Ha első termésből hozol áldozatot az Úrnak, akkor tűzön megpörkölt kalász vagy megőrölt búzából készült kenyér alakjában hozd el zsengeáldozatul.
Leviták könyve|2|15|Önts rá olajat, és tégy rá tömjént, mert ez ételáldozat.
Leviták könyve|2|16|A pap égesse el belőle az emlékeztető részt, a kenyérnek és az olajnak egy részével együtt (továbbá az egész tömjént), mint az Úr számára készített eledelt.
Leviták könyve|3|1|Aki közösségi áldozatot mutat be, és szarvasmarhát ajánl fel, az hibátlan hímet vagy nőstényt áldozzon fel az Úrnak.
Leviták könyve|3|2|Tegye kezét az állat fejére, és a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt áldozza fel, s Áron fiai, a papok öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra.
Leviták könyve|3|3|Az áldozat egy részét ajánlja fel mint az Úrnak szánt eledelt: a hájat, amely a belek fölött van,
Leviták könyve|3|4|a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad.
Leviták könyve|3|5|Áron fiai égessék el ezt a részt az oltáron, a tűzre rakott fán, égőáldozat gyanánt, s az a megbékélés illatában elköltött eledel lesz az Úr számára.
Leviták könyve|3|6|Ha valaki a nyájból áldoz fel közösségi áldozatul az Úrnak, hibátlan hímet vagy nőstényt ajánljon fel.
Leviták könyve|3|7|Ha bárányt mutat be, ajánlja fel az Úrnak.
Leviták könyve|3|8|Tegye kezét az állat fejére, s áldozza fel a megnyilatkozás sátora előtt. Áron fiai pedig hintsék rá a vérét körös-körül az oltárra.
Leviták könyve|3|9|Ebből a közösségi áldozatból ajánlja fel a hájat, mint az Úrnak szánt eledelt: a keresztcsontnál levágott egész farkat, a beleket borító hájat a belek felett lévő hájat,
Leviták könyve|3|10|a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad.
Leviták könyve|3|11|A pap égesse el ezt az egész részt az oltáron, mint az Úrnak szánt áldozati eledelt.
Leviták könyve|3|12|Ha kecskét hoz áldozatul, ajánlja fel az Úrnak,
Leviták könyve|3|13|tegye kezét a fejére, és áldozza fel a megnyilatkozás sátora előtt, Áron fiai pedig öntsék rá a vérét körös-körül az oltárra.
Leviták könyve|3|14|Azután ezeket ajánlja fel az Úrnak szánt égőáldozati eledelül: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat,
Leviták könyve|3|15|a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, s az egész hájat, amely a májra és a vesékre tapad.
Leviták könyve|3|16|A pap égesse el ezeket a részeket az oltáron mint eledelt, mint a megbékélés illatában elköltött ételt az Úr számára. Az egész kövérje az Úré.
Leviták könyve|3|17|Ez örök törvény minden utódotok számára, bárhol tartózkodtok is: ne egyetek se hájat, se vért."
Leviták könyve|4|1|Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:
Leviták könyve|4|2|"Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki nem szándékosan vét az Úr valamelyik parancsa ellen, és e tiltott tettek közül elköveti az egyiket, (akkor ez a teendő):
Leviták könyve|4|3|Ha a fölkent pap vétkezik, s ezzel a népet is bűnbe viszi, ajánljon fel az Úrnak az elkövetett bűnért egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát áldozatul a bűnért.
Leviták könyve|4|4|Vezesse a bikát az Úr elé, a megnyilatkozás sátorának bejáratához, tegye kezét a fejére és áldozza fel az Úr előtt.
Leviták könyve|4|5|Azután a fölkent pap vegyen egy keveset a bika véréből, és vigye be a megnyilatkozás sátorába.
Leviták könyve|4|6|Mártsa ujját a vérbe, és hintse meg hétszer a szentély függönyét az Úr előtt.
Leviták könyve|4|7|Azután a pap kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölő illatáldozat oltárának a szarvaira, majd a bika egész vérét öntse az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van.
Leviták könyve|4|8|A bűnért feláldozott bikának a hájából vegye el a következőket: a beleket borító hájat, a belek fölött levő egész hájat,
Leviták könyve|4|9|a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, a májra és a vesékre tapadó egész hájat -
Leviták könyve|4|10|mindezt úgy, mint a közösségi áldozat bemutatásakor -, és a pap égesse el ezeket a részeket az égőáldozat oltárán.
Leviták könyve|4|11|A bika bőrét, egész húsát és fejét, lábait, beleit, ürülékét,
Leviták könyve|4|12|az egész bikát vitesse a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Itt égesse el egy rakás fán. Azon a helyen kell a bikát elégetni, ahová a zsíros hamut szokták önteni.
Leviták könyve|4|13|Ha Izrael egész közössége nem szándékosan vét, és követ el olyat, amit tilt az Úr törvénye, de anélkül, hogy a közösség észrevette volna,
Leviták könyve|4|14|a közösség ajánljon fel bűnért való áldozatul egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát, mégpedig akkor, amikor kitudódik a vétek, amelyet elkövettek. Vezessék a megnyilatkozás sátora elé,
Leviták könyve|4|15|a közösség vénei az Úr előtt tegyék kezüket a bika fejére, és áldozzák fel az Úr előtt.
Leviták könyve|4|16|Azután a fölkent pap vigyen be egy keveset a bika véréből a megnyilatkozás sátorába.
Leviták könyve|4|17|Mártsa ujját a vérbe, és hétszer hintse meg a függönyt az Úr előtt.
Leviták könyve|4|18|Kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr előtt füstölgő illatáldozat oltárának szarvaira, majd öntse az egész vért az égőáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata előtt van.
Leviták könyve|4|19|Szedjen ki minden hájat az állatból, és égesse el az oltáron.
Leviták könyve|4|20|Azt tegye a bikával, amit a bűn engesztelésére feláldozott bikával kell tenni. Tehát azt tegyék vele, és miután a pap a közösség tagjain elvégezte az engesztelés szertartását, vétkük bocsánatot nyer.
Leviták könyve|4|21|A bikát vitesse ki a táboron kívülre, és égesse el, ahogy az előbbi bikát elégették. Ez a közösség bűnéért bemutatott áldozat.
Leviták könyve|4|22|Abban az esetben, ha egy elöljáró vétkezik, és nem szándékosan olyan dolgot tesz, amit tilt az Úrnak, az ő Istenének parancsa, s így felelősséget von magára
Leviták könyve|4|23|(vagy utólag rájön bűnére), akkor hozzon egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak.
Leviták könyve|4|24|Tegye kezét a kecskebak fejére, és áldozza fel azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni az Úrnak. A bűnért való áldozat ez:
Leviták könyve|4|25|a pap vegyen az ujjára egy keveset az áldozat véréből, és kenje meg vele az égőáldozat oltárának szarvait. Azután öntse a vért az égőáldozat oltárának lábához,
Leviták könyve|4|26|és égesse el az egész hájat az oltáron úgy, mint a közösségi áldozat háját. A pap így végezze el az engesztelés szertartását az elöljárón, s szabadítsa meg bűnétől, akkor az bocsánatot nyer.
Leviták könyve|4|27|Ha a népből való ember vét tudatlanságból, s felelősséget von magára azzal, hogy az Úr parancsa által tiltott dolgot művel
Leviták könyve|4|28|(vagy ha eszébe juttatják az elkövetett vétket), hozzon egy kecskét, egy hibátlan nőstényt áldozatul, elkövetett vétkéért.
Leviták könyve|4|29|Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel ott, ahol az égőáldozatot szokták bemutatni.
Leviták könyve|4|30|A pap vegyen az ujjára egy kevés vért, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse az egész vért az oltár lábához.
Leviták könyve|4|31|Válassza ki az egész hájat, mint ahogy a közösségi áldozat bemutatásakor kiválasztják a hájat, és a pap égesse el az oltáron az Úrnak a megbékélés illatául. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását, s akkor az bocsánatot nyer.
Leviták könyve|4|32|Ha bárányt hoz engesztelő áldozatul, hibátlan nőstényt hozzon.
Leviták könyve|4|33|Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel a bűnért azon a helyen, ahol az égőáldozatot mutatják be.
Leviták könyve|4|34|A pap vegyen az ujjára egy kevés vért ebből az áldozatból, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse a vért az oltár lábához.
Leviták könyve|4|35|Válassza ki az összes hájat, mint ahogy a közösségi áldozatra szánt bárányét kiválasztják, a pap pedig égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását az elkövetett bűnért, s akkor az bocsánatot nyer.
Leviták könyve|5|1|Ha valaki ilyen esetekben vétkezik: Hallotta a kifejezett átkot és neki tanúskodnia kellett volna, mivel látta és tudta a dolgot, de semmit sem fed föl, ezért viseli bűne terhét.
Leviták könyve|5|2|Vagy valaki megérint egy tisztátalan dolgot, bármi legyen is az: tisztátalan állat, tisztátalan háziállat vagy tisztátalan kisebb állat hullája, tudtán kívül maga is tisztátalan és vétkes lesz.
Leviták könyve|5|3|Vagy bármilyen emberi szennyet érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz, ha nem is vette észre, de később rájön, akkor is felelősség terheli.
Leviták könyve|5|4|Vagy valaki kiejt a száján egy kedvező vagy kedvezőtlen esküt olyan dologban, amelyben meggondolatlanul esküdni szoktak, ha akkor nem is vette észre, de később rájön, viselje a felelősséget.
Leviták könyve|5|5|Ha tehát vétkes az ilyen esetek közül valamelyikben, vallja meg elkövetett bűnét,
Leviták könyve|5|6|hozzon az Úrnak jóvátételi áldozatul az elkövetett bűnért egy nőstényt a nyájból (juhot vagy kecskét) engesztelő áldozatul, a pap pedig végezze el fölötte az engesztelés szertartását, és az megszabadítja őt a bűntől.
Leviták könyve|5|7|Ha nem áll módjában juhot-kecskét venni, vigyen az Úrnak az elkövetett bűnért jóvátételi áldozatul két gerlét vagy két galambot. Az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat égőáldozatul.
Leviták könyve|5|8|Adja át a papnak, ő pedig először azt áldozza fel, amelyet bűnért való áldozatra szántak. A pap fogja meg a nyakát és törje el a nyakszirtjét, de úgy, hogy a fejét ne szakítsa le.
Leviták könyve|5|9|Az áldozati állat vérével hintse meg az oltár oldalát, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár lábához. Ez a bűnért való áldozat.
Leviták könyve|5|10|A második madárból készítsen égőáldozatot az előírás szerint. Ezzel a pap elvégzi az ember fölött az elkövetett bűn kiengesztelésének szertartását, és az bocsánatot nyer.
Leviták könyve|5|11|Ha ellenben nincs módja két gerlét vagy két galambot szerezni, akkor hozzon egy tized mérték lisztlángot áldozatul a bűnért. Ne hintsen rá olajat, és ne tegyen rá tömjént, mivel ez bűnért való áldozat.
Leviták könyve|5|12|Adja át a papnak, az meg vegyen belőle egy tele marékkal emlékeztetőül, és égesse el az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. Ez a bűnért való áldozat.
Leviták könyve|5|13|Ilyen esetekben így végezze el az engesztelés szertartását az elkövetett bűnért, s akkor az bocsánatot nyer. A papnak ezekben az esetekben ugyanazok a jogai, mint az ételáldozat esetében."
Leviták könyve|5|14|Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:
Leviták könyve|5|15|"Ha valaki csalást követ el, és meggondolatlanul vét azáltal, hogy túlteszi magát az Úr szent jogain, az vigyen az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból, amely a szentély sékel-mértékében két ezüstsékelt ér.
Leviták könyve|5|16|Ezt rója le, hogy így jóvátegye a szent dolgokon ejtett sérelmet, azonkívül egyötödével pótolja ki az értékét, és adja át a papnak. Az végezze el rajta az engesztelés szertartását az áldozati kossal, s akkor bocsánatot nyer.
Leviták könyve|5|17|Ha valaki vétkezik, és tudtán kívül olyat tesz, amit az Úr parancsa tilt, felelősséget von magára és hordozza vétke terhét.
Leviták könyve|5|18|Hozzon a papnak jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, amelynek megfelelő az értéke. A pap végezze el rajta az engesztelés szertartását azért, amit figyelmetlenségből elkövetett, s akkor bocsánatot nyer.
Leviták könyve|5|19|Ez jóvátételi áldozat. Az ember biztosan vétkes volt az Úr előtt."
Leviták könyve|5|20|Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta neki:
Leviták könyve|5|21|"Ha valaki vétkezik és bűnt követ el az Úr ellen azáltal, hogy letagadja embertársa előtt a nála letétbe helyezett, a gondjára bízott vagy az eltulajdonított dolgot, vagy pedig becsapja embertársát;
Leviták könyve|5|22|továbbá ha elveszett tárgyat talál és letagadja, vagy ha hamisan esküszik bármilyen bűnnel kapcsolatban, amelyet ember elkövethet;
Leviták könyve|5|23|ha tehát vétkezik, és így felelősséget von magára, térítse meg, amit elvett vagy jogtalanul követelt: a rábízott letétet, az elveszett tárgyat, amit talált, és
Leviták könyve|5|24|minden olyan dolgot, amellyel kapcsolatban hamisan esküdött. Pótolja ki még az ötödével, és adja át az összeget a tulajdonosnak azon a napon, amelyen eszébe jutott bűnössége.
Leviták könyve|5|25|Azután ajánljon fel az Úrnak jóvátételi áldozatul egy hibátlan kost a nyájból; ezt becsüljék fel a papnak lefizetett érték szerint mint jóvátételi áldozatot.
Leviták könyve|5|26|Ő meg végezze el rajta az engesztelés szertartását az Úr előtt, hogy bocsánatot nyerjen, bármilyen tettel vétkezett is."
Leviták könyve|6|1|Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:
Leviták könyve|6|2|"Ilyen utasítást adj Áronnak és fiainak: Az égőáldozat szertartása a következő (az az égőáldozat, amely egész éjjel az oltár parazsán van reggelig, és amelyet az oltár tüze megemészt):
Leviták könyve|6|3|A pap öltse magára a vászonköntöst, és vászonnadrág födje a testét. Szedje le az oltár tüzétől megemésztett áldozat zsíros hamuját, és tegye az oltár mellé.
Leviták könyve|6|4|Azután vesse le ruháját, öltsön más ruhát, és vigye a zsíros hamut a táboron kívül egy tiszta helyre.
Leviták könyve|6|5|A tűz, amely az oltáron megemészti az áldozatot, ne aludjon ki. A pap táplálja fával minden reggel. Erre tegye rá az égőáldozatot, és itt égesse el a közösségi áldozat háját.
Leviták könyve|6|6|A tűz égjen állandóan az oltáron és ne aludjon ki.
Leviták könyve|6|7|Az ételáldozatnak ez a szertartása: Áron fiai közül valaki vigye az oltárhoz, az Úr színe elé,
Leviták könyve|6|8|azután vegyen egy marékkal a lisztlángból (az olajból, és fogja a hozzá tett tömjént), s miután elégette az oltáron az emlékeztető részt, mint a megbékélés illatát az Úrnak,
Leviták könyve|6|9|Áron fiai költsék el a maradékot kovásztalan kenyér alakjában. Szent helyen egyék meg a megnyilatkozás sátorának udvarán.
Leviták könyve|6|10|Ne süssék meg kovásszal az én ételem részét, amelyet nekik adok. Ez nagyon szent rész, éppúgy, mint a bűnért való áldozat és a jóvátételi áldozat.
Leviták könyve|6|11|Áron fiai közül minden férfi ehet az Úr ételének ebből a részéből (ez örök törvény minden utódotok számára), és mindenki, aki megérinti, megszentelt lesz."
Leviták könyve|6|12|Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta neki:
Leviták könyve|6|13|"Ez legyen az áldozati adomány, amelyet Áronnak és fiainak a fölkenésük napján be kell mutatniuk: egy tized efa lisztláng mint szabályos ételáldozat: az egyik fele reggel, a másik fele este.
Leviták könyve|6|14|Serpenyőben, olajjal kell elkészíteni, és összekeverve felajánlani; az ételáldozatot megsütve, feldarabolva kell feláldozni az Úrnak a megbékélés illatául.
Leviták könyve|6|15|A pap, aki fiai között kapja a fölkenést, tegye ugyanezt. Ez örök törvény. Ezt az áldozatot egészen el kell égetni az Úr számára.
Leviták könyve|6|16|A pap áldozata teljes áldozat legyen, abból nem szabad semmit megenni."
Leviták könyve|6|17|Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:
Leviták könyve|6|18|"Mondd meg Áronnak és fiainak: A bűnért való áldozatnak ez a szertartása: Az áldozati állatot ott ajánlják fel az Úrnak, ahol az égőáldozatot bemutatják. Ez nagyon szent dolog.
Leviták könyve|6|19|A pap, aki bemutatja ezt az áldozatot, egye is meg. A megnyilatkozás sátorának udvarán, szent helyen kell elkölteni.
Leviták könyve|6|20|Mindenki, aki megérinti a húsát, vagy akinek a ruhájára csepeg a vére, azt szent helyen mossa le.
Leviták könyve|6|21|A cserépedényt, amelyben a húst megfőzték, össze kell törni, ha pedig bronzedényben főzték meg, azt ki kell súrolni és bő vízben kiöblíteni.
Leviták könyve|6|22|A papság minden férfi tagja ehet belőle; ez nagyon szent dolog.
Leviták könyve|6|23|De ne egyenek meg olyan áldozatot, amelyet bűnért ajánlottak fel, és amelynek a vérét bevitték a megnyilatkozás sátorába, a szentélybe, engesztelésül; ezeket tűzön kell elégetni.
Leviták könyve|7|1|A jóvátételi áldozat szertartása ilyen: Ez nagyon szent dolog.
Leviták könyve|7|2|Ott kell feláldozni az állatot, ahol az égőáldozatot bemutatják, és a pap öntse rá a vérét körös-körül az oltárra.
Leviták könyve|7|3|Azután ajánlja fel az egész hájat: a farkat, a beleket borító hájat,
Leviták könyve|7|4|a két vesét, a rájuk és a véknyakra tapadó hájjal együtt, továbbá minden hájat, amelyet leválaszt a májról és a vesékről.
Leviták könyve|7|5|A pap égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak készített eledelt. Ez jóvátételi áldozat:
Leviták könyve|7|6|a papság minden férfi tagja ehet belőle. Szent helyen egyék meg, mivel nagyon szent dolog.
Leviták könyve|7|7|Mind a bűnért való áldozat, mind a jóvátételi áldozat bemutatásakor ugyanaz a szabály: a papé legyen az adomány, amellyel az engesztelés szertartását végezte.
Leviták könyve|7|8|Az áldozatnak a bőre, amelyet valaki elhoz a papnak égőáldozatul, legyen a papé.
Leviták könyve|7|9|Minden kemencében sütött ételáldozat, minden serpenyőben vagy roston sütött adomány legyen a papé, aki felajánlja.
Leviták könyve|7|10|De minden olajjal dagasztott vagy száraz ételáldozat legyen Áron összes fiaié, különbség nélkül.
Leviták könyve|7|11|Az Úrnak felajánlott közösségi áldozatnak ez a szertartása:
Leviták könyve|7|12|Ha dicsőítő áldozattal kapcsolják egybe, tegyenek hozzá olajban dagasztott kovásztalan kalácsot, olajjal kevert, kalácsnak elkészített lisztlángot.
Leviták könyve|7|13|Ezt az adományt kovászos tésztából készült lepénnyel együtt ajánlják fel dicsőítésül mint közösségi áldozatot.
Leviták könyve|7|14|Minden ételáldozati adományból fel kell ajánlani egy darabot az Úrnak járandóság címén, s az legyen a papé, aki a közösségi áldozatnak a vérét vette.
Leviták könyve|7|15|Az áldozat húsát még aznap meg kell enni, amelyen feláldozták, és semmit sem szabad belőle másnapra hagyni.
Leviták könyve|7|16|Ha az áldozatot fogadalomból vagy önkéntes adomány címén ajánlják fel, egyék meg a feláldozás napján és a következő napon,
Leviták könyve|7|17|de ami az áldozat húsából harmadnapra megmarad, azt el kell égetni.
Leviták könyve|7|18|Ha még a harmadik napon is esznek a közösségi áldozat húsából, akkor aki azt felajánlotta, nem lesz kedves. Nem is számítják be neki; ez már romlott hús, és aki eszik belőle, viseli tettének terhét.
Leviták könyve|7|19|Azt a húst sem szabad megenni, amely valamilyen tisztátalan dologgal érintkezett, hanem el kell égetni. Az ehet a húsból, aki tiszta,
Leviták könyve|7|20|aki azonban tisztátalan, és mégis eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből.
Leviták könyve|7|21|Ha valaki tisztátalanságot érint, akár emberét, akár állatét, akár bármilyen tisztátalan dolgot, és utána eszik az Úrnak közösségi áldozatul felajánlott áldozatnak a húsából, azt ki kell irtani népéből."
Leviták könyve|7|22|Az Úr így szólt Mózeshez:
Leviták könyve|7|23|"Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ne egyétek meg a bika, a juh és a kecske zsírját.
Leviták könyve|7|24|Az elhullott vagy széttépett állat zsírját mindenre föl lehet használni, de ti ne egyétek meg.
Leviták könyve|7|25|Aki mégis megeszi annak az állatnak a zsírját, amelyet az Úrnak eledelül feláldoztak, azt ki kell irtani népéből.
Leviták könyve|7|26|Bárhol laktok is, ne egyetek a vérből, sem a szárnyasokéból, sem a marhákéból.
Leviták könyve|7|27|Aki a vért elfogyasztja, bárki is, ki kell irtani népéből."
Leviták könyve|7|28|Az Úr így szólt Mózeshez:
Leviták könyve|7|29|"Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Aki közösségi áldozatot ajánl fel az Úrnak, az hozza el az áldozat egy részét.
Leviták könyve|7|30|Saját kezével hozza el az Úrnak szánt eledelt, azaz a szegyhez tapadó hájat. Hozza el a szegyet is, és lengetéssel ajánlja fel az Úr előtt.