Lukács evangéliuma|7|4|Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: "Megérdemli, hogy teljesítsd kérését.
Lukács evangéliuma|7|5|Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk".
Lukács evangéliuma|7|6|Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj!
Lukács evangéliuma|7|7|Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.
Lukács evangéliuma|7|8|Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! - akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! - akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! - akkor megteszi."
Lukács evangéliuma|7|9|Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: "Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam."
Lukács evangéliuma|7|10|Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.
Lukács evangéliuma|7|11|Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is igen sokan.
Lukács evangéliuma|7|12|Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegy asszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból.
Lukács evangéliuma|7|13|Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: "Ne sírj!"
Lukács evangéliuma|7|14|Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!"
Lukács evangéliuma|7|15|A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.
Lukács evangéliuma|7|16|Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten."
Lukács evangéliuma|7|17|S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé.
Lukács evangéliuma|7|18|Ezekről az eseményekről a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta két tanítványát
Lukács evangéliuma|7|19|és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: "Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?"
Lukács evangéliuma|7|20|Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta: "Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?"
Lukács evangéliuma|7|21|Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat.
Lukács evangéliuma|7|22|Ezért így felelt nekik: "Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.
Lukács evangéliuma|7|23|Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!"
Lukács evangéliuma|7|24|Amikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a népnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat?
Lukács evangéliuma|7|25|Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak és a kényelemnek élnek, a királyi palotákban találhatók.
Lukács evangéliuma|7|26|Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, többet mint prófétát.
Lukács evangéliuma|7|27|Őróla van megírva: "Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat."
Lukács evangéliuma|7|28|Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála."
Lukács evangéliuma|7|29|Akik hallgatták, az egész nép, sőt még a vámosok is igazat adtak az Istennek, és fölvették János keresztségét.
Lukács evangéliuma|7|30|A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg.
Lukács evangéliuma|7|31|"Kihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek a tagjait? Kihez hasonlók?
Lukács evangéliuma|7|32|A gyerekekhez hasonlítanak, akik ott tanyáznak a piacon és egymásnak kiabálják: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem zokogtatok.
Lukács evangéliuma|7|33|Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik s azt beszélitek róla, hogy ördöge van.
Lukács evangéliuma|7|34|Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja.
Lukács evangéliuma|7|35|A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja."
Lukács evangéliuma|7|36|Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
Lukács evangéliuma|7|37|Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott.
Lukács evangéliuma|7|38|Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal.
Lukács evangéliuma|7|39|Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő."
Lukács evangéliuma|7|40|Jézus akkor hozzá fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az kérte: "Mester! Hát mondd el!"
Lukács evangéliuma|7|41|"Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
Lukács evangéliuma|7|42|Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?"
Lukács evangéliuma|7|43|"Úgy gondolom az, akinek többet elengedett" - felelte Simon. "Helyesen feleltél" - mondta neki.
Lukács evangéliuma|7|44|Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg.
Lukács evangéliuma|7|45|Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött.
Lukács evangéliuma|7|46|Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával.
Lukács evangéliuma|7|47|Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret."
Lukács evangéliuma|7|48|Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bűneid bocsánatot nyernek."
Lukács evangéliuma|7|49|A vendégek összesúgtak: "Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?"
Lukács evangéliuma|7|50|De ő ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megmentett. Menj békével!"
Lukács evangéliuma|8|1|Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő
Lukács evangéliuma|8|2|és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki,
Lukács evangéliuma|8|3|Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.
Lukács evangéliuma|8|4|Amikor egyszer nagy tömeg vette körül és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá, mondott egy példabeszédet:
Lukács evangéliuma|8|5|"Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai felcsipegették.
Lukács evangéliuma|8|6|Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet.
Lukács evangéliuma|8|7|Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nőttek, és elfojtották őket.
Lukács evangéliuma|8|8|A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott." Amikor befejezte, fölemelte a hangját: "Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!"
Lukács evangéliuma|8|9|Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme.
Lukács evangéliuma|8|10|Így válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek.
Lukács evangéliuma|8|11|Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava.
Lukács evangéliuma|8|12|Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.
Lukács evangéliuma|8|13|A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak.
Lukács evangéliuma|8|14|A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.
Lukács evangéliuma|8|15|A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.
Lukács evangéliuma|8|16|Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje valami edényfélével, vagy hogy az ágy alá tegye. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát.
Lukács evangéliuma|8|17|Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne.
Lukács evangéliuma|8|18|Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé."
Lukács evangéliuma|8|19|Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem tudtak áthatolni.
Lukács evangéliuma|8|20|Ezért szóltak neki: "Kinn állnak anyád és testvéreid, s látni szeretnének."
Lukács evangéliuma|8|21|De ő ezt mondta nekik: "Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát."
Lukács evangéliuma|8|22|Egyik nap bárkába szállt tanítványaival együtt. "Evezzünk át a tó túlsó partjára!" - mondta. Elindultak.
Lukács evangéliuma|8|23|Míg eveztek, ő elaludt. Hirtelen szélvész csapott le a tóra. A hullámok már-már elborították őket, úgyhogy életveszélyben forogtak.
Lukács evangéliuma|8|24|Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: "Mester! Mester! Itt veszünk!" Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett.
Lukács evangéliuma|8|25|Akkor hozzájuk fordult: "Hol a hitetek?" De azok félelemmel és csodálattal telve így kérdezgették egymást: "Vajon ki lehet ez, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, s azok engedelmeskednek neki?"
Lukács evangéliuma|8|26|A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik.
Lukács evangéliuma|8|27|Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögtől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott.
Lukács evangéliuma|8|28|Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: "Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!"
Lukács evangéliuma|8|29|Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába.
Lukács evangéliuma|8|30|Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" - "Légió" - válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva.
Lukács evangéliuma|8|31|Arra kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe.
Lukács evangéliuma|8|32|A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik.
Lukács evangéliuma|8|33|A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett.
Lukács evangéliuma|8|34|Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra.
Lukács evangéliuma|8|35|Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akiből a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek.
Lukács evangéliuma|8|36|A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott. Erre elfogta őket a félelem.
Lukács evangéliuma|8|37|Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen.
Lukács evangéliuma|8|38|Az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte:
Lukács evangéliuma|8|39|"Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.
Lukács evangéliuma|8|40|Amikor Jézus visszaérkezett, tömeg fogadta. Mindenki várta.
Lukács evangéliuma|8|41|Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá,
Lukács evangéliuma|8|42|mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta.
Lukács evangéliuma|8|43|Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni.
Lukács evangéliuma|8|44|Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása.
Lukács evangéliuma|8|45|Jézus megkérdezte: "Ki érintett?" Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös."
Lukács evangéliuma|8|46|Jézus azonban megismételte: "Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem."
Lukács evangéliuma|8|47|Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban.
Lukács evangéliuma|8|48|Jézus ezt mondta neki: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!"
Lukács evangéliuma|8|49|Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: "Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert."
Lukács evangéliuma|8|50|Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül."
Lukács evangéliuma|8|51|Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját.
Lukács evangéliuma|8|52|Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. "Ne sírjatok! - szólt rájuk. - Nem halt meg, csak alszik."
Lukács evangéliuma|8|53|Kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
Lukács evangéliuma|8|54|De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: "Leány, kelj föl!"
Lukács evangéliuma|8|55|Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni.
Lukács evangéliuma|8|56|A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.
Lukács evangéliuma|9|1|Összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására.
Lukács evangéliuma|9|2|Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.
Lukács evangéliuma|9|3|"Semmit se vigyetek az útra - hagyta meg nekik -, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát.
Lukács evangéliuma|9|4|Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább.
Lukács evangéliuma|9|5|Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul."
Lukács evangéliuma|9|6|Útra keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyították a betegeket.
Lukács evangéliuma|9|7|Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt, és nagy kétségek gyötörték. Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból,
Lukács evangéliuma|9|8|mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
Lukács evangéliuma|9|9|Heródes így töprengett: "Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát, akiről ilyeneket hallok?" És kereste a módját, hogy lássa.
Lukács evangéliuma|9|10|Az apostolok visszatértek, s mindenről beszámoltak neki. Akkor elvonult velük egy csöndes tájékra, Betszaida városának környékére.
Lukács evangéliuma|9|11|Amikor a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította.
Lukács evangéliuma|9|12|A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Hagyd, hadd menjen el a nép - figyelmeztették -, hogy a környékbeli falvakban és tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában vagyunk."
Lukács evangéliuma|9|13|"Ti adjatok nekik enni" - válaszolta. "Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk."
Lukács evangéliuma|9|14|Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: "Telepítsétek le őket olyan ötvenes csoportokban."
Lukács evangéliuma|9|15|Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan.
Lukács evangéliuma|9|16|Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Lukács evangéliuma|9|17|Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
Lukács evangéliuma|9|18|Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?"
Lukács evangéliuma|9|19|Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki."
Lukács evangéliuma|9|20|Most hozzájuk fordult: "Hát ti?" Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentje vagy."
Lukács evangéliuma|9|21|Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek.
Lukács evangéliuma|9|22|"Mert - mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad."
Lukács evangéliuma|9|23|Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.
Lukács evangéliuma|9|24|Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.
Lukács evangéliuma|9|25|Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?
Lukács evangéliuma|9|26|Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében.
Lukács evangéliuma|9|27|Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát."
Lukács evangéliuma|9|28|E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni.
Lukács evangéliuma|9|29|Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó.
Lukács evangéliuma|9|30|És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.
Lukács evangéliuma|9|31|Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
Lukács evangéliuma|9|32|Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit.
Lukács evangéliuma|9|33|Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Nem tudta, hogy mit beszél.
Lukács evangéliuma|9|34|Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak.
Lukács evangéliuma|9|35|A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!"
Lukács evangéliuma|9|36|Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.
Lukács evangéliuma|9|37|Másnap történt, hogy amint lejöttek a hegyről, nagy tömeg közeledett.
Lukács evangéliuma|9|38|Akkor egy férfi kiáltott hozzá a tömegből: "Mester, könyörgök, tekints fiamra, egyetlen gyermekemre!
Lukács evangéliuma|9|39|Mert időnként gonosz lélek keríti hatalmába, felordít, az meg gyötri, marcangolja, úgyhogy habzik a szája, s csak nehezen hagyja el, azután, hogy agyonkínozta.
Lukács evangéliuma|9|40|Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."
Lukács evangéliuma|9|41|Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat!"
Lukács evangéliuma|9|42|Ahogy feléje tartott, a gonosz lélek ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta apjának.
Lukács evangéliuma|9|43|Mindannyian igen elámultak az Isten nagyságán.
Lukács evangéliuma|9|44|"Véssétek jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe adják."
Lukács evangéliuma|9|45|De nem értették meg ezt a beszédet, el volt előlük rejtve, hogy ne értsék meg. De megkérdezni mégsem merték.
Lukács evangéliuma|9|46|Fölmerült köztük a kérdés, hogy közülük ki a nagyobb.
Lukács evangéliuma|9|47|Jézus szívük gondolatainak láttán odahívott egy gyereket, maga mellé állította,
Lukács evangéliuma|9|48|s így szólt hozzájuk: "Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy."
Lukács evangéliuma|9|49|János vette át a szót: "Mester - mondta -, láttunk egy embert, aki ördögöt űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk."
Lukács evangéliuma|9|50|Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van."
Lukács evangéliuma|9|51|Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.
Lukács evangéliuma|9|52|Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.
Lukács evangéliuma|9|53|De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy.
Lukács evangéliuma|9|54|Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!"
Lukács evangéliuma|9|55|De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított.
Lukács evangéliuma|9|56|Ezután más faluba mentek.
Lukács evangéliuma|9|57|Amint mentek az úton, valaki megszólította: "Követlek, bárhová mész is."
Lukács evangéliuma|9|58|Jézus azonban ezt mondta: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Lukács evangéliuma|9|59|Egy másikat felszólított: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat."
Lukács evangéliuma|9|60|"Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát."
Lukács evangéliuma|9|61|Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól."
Lukács evangéliuma|9|62|Jézus így válaszolt: "Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára."
Lukács evangéliuma|10|1|Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.
Lukács evangéliuma|10|2|Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra.
Lukács evangéliuma|10|3|Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.
Lukács evangéliuma|10|4|Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek.
Lukács evangéliuma|10|5|Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
Lukács evangéliuma|10|6|Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok.
Lukács evangéliuma|10|7|Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra.
Lukács evangéliuma|10|8|Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak.
Lukács evangéliuma|10|9|Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa!
Lukács evangéliuma|10|10|De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok:
Lukács evangéliuma|10|11|Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa.
Lukács evangéliuma|10|12|Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.
Lukács evangéliuma|10|13|Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.
Lukács evangéliuma|10|14|Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek.
Lukács evangéliuma|10|15|És te, Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni!
Lukács evangéliuma|10|16|Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött."
Lukács evangéliuma|10|17|A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk."
Lukács evangéliuma|10|18|Így válaszolt nekik: "Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.
Lukács evangéliuma|10|19|Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.
Lukács evangéliuma|10|20|De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."
Lukács evangéliuma|10|21|Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.
Lukács evangéliuma|10|22|Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni."
Lukács evangéliuma|10|23|Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.
Lukács evangéliuma|10|24|Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta."
Lukács evangéliuma|10|25|Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?"
Lukács evangéliuma|10|26|Megkérdezte tőle: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"
Lukács evangéliuma|10|27|Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat."
Lukács evangéliuma|10|28|"Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" - válaszolta neki.
Lukács evangéliuma|10|29|De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: "Kit tekintsek felebarátomnak?"
Lukács evangéliuma|10|30|Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
Lukács evangéliuma|10|31|Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.
Lukács evangéliuma|10|32|Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment.
Lukács evangéliuma|10|33|Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve.
Lukács evangéliuma|10|34|Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.
Lukács evangéliuma|10|35|Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. -
Lukács evangéliuma|10|36|Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?"
Lukács evangéliuma|10|37|"Aki irgalmas szívű volt iránta" - felelte. Jézus így folytatta: "Menj és tégy te is hasonlóképpen."
Lukács evangéliuma|10|38|Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába.
Lukács evangéliuma|10|39|Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait.
Lukács evangéliuma|10|40|Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: "Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!"
Lukács evangéliuma|10|41|Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít,
Lukács evangéliuma|10|42|pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha."
Lukács evangéliuma|11|1|Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait."
Lukács evangéliuma|11|2|Erre így szólt hozzájuk: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod.
Lukács evangéliuma|11|3|Add meg a szükséges kenyerünket minden nap.
Lukács evangéliuma|11|4|Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe."
Lukács evangéliuma|11|5|Aztán így folytatta: "Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret,
Lukács evangéliuma|11|6|útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki.
Lukács evangéliuma|11|7|De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked.
Lukács evangéliuma|11|8|Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Lukács evangéliuma|11|9|Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
Lukács evangéliuma|11|10|Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Lukács evangéliuma|11|11|Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki?
Lukács evangéliuma|11|12|Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki?
Lukács evangéliuma|11|13|Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle."
Lukács evangéliuma|11|14|Egy alkalommal kiűzött egy néma gonosz lelket. Amikor a gonosz lélek kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott.
Lukács evangéliuma|11|15|De néhányan így vélekedtek: "Beelzebullal, a gonosz lelkek fejedelmével űzi ki a gonosz lelkeket."
Lukács evangéliuma|11|16|Mások próbára akarták tenni, ezért égi jelt követeltek tőle.
Lukács evangéliuma|11|17|De ő átlátott rajtuk, azért ezt mondta nekik: "Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.
Lukács evangéliuma|11|18|Ha tehát a sátán meghasonlott volna magával, hogy állhatna fenn az országa? Azt mondjátok, hogy Beelzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket.
Lukács evangéliuma|11|19|Ám, ha én Beelzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok.
Lukács evangéliuma|11|20|De ha én az Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa.
Lukács evangéliuma|11|21|Amikor az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van vagyona.
Lukács evangéliuma|11|22|De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, akkor elveszi fegyverét, amiben bízott, és a zsákmányt szétosztja.
Lukács evangéliuma|11|23|Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Lukács evangéliuma|11|24|Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. -
Lukács evangéliuma|11|25|Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja.
Lukács evangéliuma|11|26|Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt."
Lukács evangéliuma|11|27|Még beszélt, amikor egy asszony a tömegből felkiáltott: "Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!"
Lukács evangéliuma|11|28|De ő ezt mondta: "Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!"
Lukács evangéliuma|11|29|Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Lukács evangéliuma|11|30|Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek.
Lukács evangéliuma|11|31|Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék tagjaival együtt, és elítéli őket. Mert eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van Salamonnál.
Lukács evangéliuma|11|32|A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor e nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van Jónásnál.
Lukács evangéliuma|11|33|Senki sem gyújt világot, hogy eltakarja vagy a véka alá rejtse. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát.
Lukács evangéliuma|11|34|A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét.
Lukács evangéliuma|11|35|Vigyázz hát, nehogy sötétség legyen benned a világosság.
Lukács evangéliuma|11|36|Ha tested csupa világosság és nincs benne semmi sötétség, olyan világos lesz egészében, mintha a villám fénye világította volna meg."
Lukács evangéliuma|11|37|Alighogy befejezte a beszédét, egy farizeus meghívta lakomára magához. El is ment, és asztalhoz ült.
Lukács evangéliuma|11|38|Amikor a farizeus látta, hogy mielőtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött.
Lukács evangéliuma|11|39|Az Úr azonban így szólt hozzá: "Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal.
Lukács evangéliuma|11|40|Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt alkotta?
Lukács evangéliuma|11|41|Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen.
Lukács evangéliuma|11|42|De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, rutából és az összes kerti veteményből, de semmibe veszitek az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.
Lukács evangéliuma|11|43|Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon.
Lukács evangéliuma|11|44|Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik."
Lukács evangéliuma|11|45|Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol"
Lukács evangéliuma|11|46|De ő így válaszolt: "Jaj nektek, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet.
Lukács evangéliuma|11|47|Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, noha atyáitok megölték őket.
Lukács evangéliuma|11|48|Tanúsítjátok, hogy helyeslitek atyáitok tetteit, mert megölték őket, ti meg síremléket emeltek nekik.
Lukács evangéliuma|11|49|Azért mondja az Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök nekik, de közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek. -
Lukács evangéliuma|11|50|E nemzedéknek számot kell majd adnia minden próféta véréről, amelyet a világ kezdetétől,
Lukács evangéliuma|11|51|Ábel vérétől egészen az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.
Lukács evangéliuma|11|52|Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok."
Lukács evangéliuma|11|53|Amikor kiment onnan, az írástudók és farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdéseket intéztek hozzá, és össze-vissza faggatták.
Lukács evangéliuma|11|54|Közben alattomban figyelték, hogy ellessenek valamit, aminek alapján vádat emelhetnek ellene.
Lukács evangéliuma|12|1|Közben tízezres tömeg verődött össze körülötte, úgyhogy egymást tiporták, és először csak tanítványaihoz kezdett beszélni: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.
Lukács evangéliuma|12|2|Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna.
Lukács evangéliuma|12|3|Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni.
Lukács evangéliuma|12|4|Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.
Lukács evangéliuma|12|5|Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek.
Lukács evangéliuma|12|6|Ugye két fillérért öt verebet is adnak. Mégis az Isten nem feledkezik meg egyetlen egyről sem.
Lukács evangéliuma|12|7|Sőt még a fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.
Lukács evangéliuma|12|8|Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt.
Lukács evangéliuma|12|9|Aki azonban megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.
Lukács evangéliuma|12|10|Aki az Emberfia ellen beszél, az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot.
Lukács evangéliuma|12|11|Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok,
Lukács evangéliuma|12|12|mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok."
Lukács evangéliuma|12|13|Ekkor valaki megszólalt a tömegben: "Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget."
Lukács evangéliuma|12|14|De elutasította: "Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?"
Lukács evangéliuma|12|15|Majd a néphez fordult: "Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete."
Lukács evangéliuma|12|16|Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje.
Lukács evangéliuma|12|17|Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.
Lukács evangéliuma|12|18|Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat.
Lukács evangéliuma|12|19|Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! -
Lukács evangéliuma|12|20|Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? -
Lukács evangéliuma|12|21|Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék."
Lukács evangéliuma|12|22|Aztán így szólt tanítványaihoz: "Ezért mondom nektek, ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit esztek, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök.
Lukács evangéliuma|12|23|A lélek több, mint az eledel, s a test több, mint a ruha.
Lukács evangéliuma|12|24|Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk s az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti, mint ezek a madarak!
Lukács evangéliuma|12|25|Ugyan melyiketek hosszabbíthatja meg az életét csak egy arasznyival is azzal, hogy aggodalmaskodik?
Lukács evangéliuma|12|26|Ha tehát még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok, mit aggódtok?
Lukács evangéliuma|12|27|Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
Lukács evangéliuma|12|28|Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek.
Lukács evangéliuma|12|29|Ne kérdezgessétek hát, hogy mit esztek vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok.
Lukács evangéliuma|12|30|Mert erre a pogányok törekednek a világban. Atyátok tudja, hogy szükségetek van rájuk.
Lukács evangéliuma|12|31|Inkább az Isten országát keressétek, és ezeket megkapjátok hozzá.
Lukács evangéliuma|12|32|Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.
Lukács evangéliuma|12|33|Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.
Lukács evangéliuma|12|34|Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.
Lukács evangéliuma|12|35|Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok.
Lukács evangéliuma|12|36|Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.
Lukács evangéliuma|12|37|Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket.
Lukács evangéliuma|12|38|És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Lukács evangéliuma|12|39|Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Lukács evangéliuma|12|40|Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia."
Lukács evangéliuma|12|41|Péter megkérdezte: "Uram, ezt a példabeszédet csak nekünk mondod, vagy mindenkinek?"
Lukács evangéliuma|12|42|Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Lukács evangéliuma|12|43|Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja.
Lukács evangéliuma|12|44|Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.
Lukács evangéliuma|12|45|De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza -, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik,
Lukács evangéliuma|12|46|akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Lukács evangéliuma|12|47|Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap.
Lukács evangéliuma|12|48|Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.
Lukács evangéliuma|12|49|Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Lukács evangéliuma|12|50|Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.
Lukács evangéliuma|12|51|Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem - mondom nektek - meghasonlást.
Lukács evangéliuma|12|52|Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen.
Lukács evangéliuma|12|53|Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával."
Lukács evangéliuma|12|54|Aztán a néphez fordult: "Ha azt látjátok, hogy nyugat felől felhő kerekedik, mindjárt mondjátok, hogy eső lesz, s ez be is válik.
Lukács evangéliuma|12|55|S ha azt látjátok, hogy délről fúj a szél, arra következtettek, hogy hőség lesz, és ez be is következik.
Lukács evangéliuma|12|56|Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?
Lukács evangéliuma|12|57|Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazságos?
Lukács evangéliuma|12|58|Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen.
Lukács evangéliuma|12|59|Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted."
Lukács evangéliuma|13|1|Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette.
Lukács evangéliuma|13|2|Erre ezt mondta: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak?
Lukács evangéliuma|13|3|Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind.
Lukács evangéliuma|13|4|Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki?
Lukács evangéliuma|13|5|Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan."
Lukács evangéliuma|13|6|Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
Lukács evangéliuma|13|7|Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?
Lukács evangéliuma|13|8|De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom,
Lukács evangéliuma|13|9|hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod."
Lukács evangéliuma|13|10|Szombaton az egyik zsinagógában tanított.
Lukács evangéliuma|13|11|Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni.
Lukács evangéliuma|13|12|Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől."
Lukács evangéliuma|13|13|Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
Lukács evangéliuma|13|14|Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: "Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!"
Lukács evangéliuma|13|15|De az Úr válaszolt neki: "Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok?
Lukács evangéliuma|13|16|De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?"
Lukács evangéliuma|13|17|E szavakra ellenfelei mind elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.
Lukács evangéliuma|13|18|Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam?
Lukács evangéliuma|13|19|Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között."
Lukács evangéliuma|13|20|Majd folytatta: "Mihez hasonlítsam Isten országát?
Lukács evangéliuma|13|21|Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle."
Lukács evangéliuma|13|22|A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig.
Lukács evangéliuma|13|23|Valaki megkérdezte tőle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki:
Lukács evangéliuma|13|24|"Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni.
Lukács evangéliuma|13|25|A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok.
Lukács evangéliuma|13|26|Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál.
Lukács evangéliuma|13|27|De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők!
Lukács evangéliuma|13|28|Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve.
Lukács evangéliuma|13|29|Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában.
Lukács evangéliuma|13|30|És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."
Lukács evangéliuma|13|31|Még abban az órában fölkereste néhány farizeus. Figyelmeztették: "Menj el innen, ne maradj itt tovább! Heródes meg akar ölni."
Lukács evangéliuma|13|32|Ezt válaszolta nekik: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be.
Lukács evangéliuma|13|33|Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Lukács evangéliuma|13|34|Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek! Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad.
Lukács evangéliuma|13|35|Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok többé, míg el nem jön az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
Lukács evangéliuma|14|1|Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték.
Lukács evangéliuma|14|2|Íme, előtte állt egy vízkóros ember.
Lukács evangéliuma|14|3|Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?"
Lukács evangéliuma|14|4|Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta.
Lukács evangéliuma|14|5|Aztán hozzájuk fordult: "Ha valamelyiteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?"
Lukács evangéliuma|14|6|Erre nem tudtak mit felelni.
Lukács evangéliuma|14|7|A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket.
Lukács evangéliuma|14|8|"Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.
Lukács evangéliuma|14|9|Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Lukács evangéliuma|14|10|Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.
Lukács evangéliuma|14|11|Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik."
Lukács evangéliuma|14|12|Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked.
Lukács evangéliuma|14|13|Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.
Lukács evangéliuma|14|14|S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."
Lukács evangéliuma|14|15|Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: "Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában."
Lukács evangéliuma|14|16|Erre ezt válaszolta: "Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott.
Lukács evangéliuma|14|17|Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van.
Lukács evangéliuma|14|18|De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki.
Lukács evangéliuma|14|19|A másik azt mondta.: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki.
Lukács evangéliuma|14|20|Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek.
Lukács evangéliuma|14|21|Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.
Lukács evangéliuma|14|22|A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.
Lukács evangéliuma|14|23|Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam.
Lukács evangéliuma|14|24|Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat."
Lukács evangéliuma|14|25|Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt:
Lukács evangéliuma|14|26|"Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.
Lukács evangéliuma|14|27|Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.
Lukács evangéliuma|14|28|Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse?
Lukács evangéliuma|14|29|Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja:
Lukács evangéliuma|14|30|Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.
Lukács evangéliuma|14|31|Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?
Lukács evangéliuma|14|32|Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér.
Lukács evangéliuma|14|33|Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
Lukács evangéliuma|14|34|A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?
Lukács evangéliuma|14|35|Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Lukács evangéliuma|15|1|A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák.
Lukács evangéliuma|15|2|A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" - mondták.
Lukács evangéliuma|15|3|Erre mondott nekik egy példabeszédet:
Lukács evangéliuma|15|4|"Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja?
Lukács evangéliuma|15|5|Ha megtalálja, örömében vállára veszi,
Lukács evangéliuma|15|6|hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat!
Lukács evangéliuma|15|7|Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
Lukács evangéliuma|15|8|Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?
Lukács evangéliuma|15|9|És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett drachmámat! -
Lukács evangéliuma|15|10|Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
Lukács evangéliuma|15|11|Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia.
Lukács evangéliuma|15|12|A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.
Lukács evangéliuma|15|13|Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.
Lukács evangéliuma|15|14|Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.
Lukács evangéliuma|15|15|Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.
Lukács evangéliuma|15|16|Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.
Lukács evangéliuma|15|17|Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt.
Lukács evangéliuma|15|18|Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
Lukács evangéliuma|15|19|Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.
Lukács evangéliuma|15|20|Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
Lukács evangéliuma|15|21|Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.
Lukács evangéliuma|15|22|Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.
Lukács evangéliuma|15|23|Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,
Lukács evangéliuma|15|24|hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
Lukács evangéliuma|15|25|Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.
Lukács evangéliuma|15|26|Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt.
Lukács evangéliuma|15|27|Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte.
Lukács evangéliuma|15|28|Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte.
Lukács evangéliuma|15|29|De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal.
Lukács evangéliuma|15|30|Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. -
Lukács evangéliuma|15|31|Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.
Lukács evangéliuma|15|32|S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."
Lukács evangéliuma|16|1|Aztán a tanítványokhoz fordult: "Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.
Lukács evangéliuma|16|2|Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző.
Lukács evangéliuma|16|3|Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.
Lukács evangéliuma|16|4|Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből.
Lukács evangéliuma|16|5|Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak?
Lukács evangéliuma|16|6|Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.
Lukács evangéliuma|16|7|Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat.
Lukács evangéliuma|16|8|Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
Lukács evangéliuma|16|9|Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
Lukács evangéliuma|16|10|Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.
Lukács evangéliuma|16|11|Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit?
Lukács evangéliuma|16|12|És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Lukács evangéliuma|16|13|Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak."
Lukács evangéliuma|16|14|Hallották ezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták érte.
Lukács evangéliuma|16|15|De ő kijelentette: "Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel.
Lukács evangéliuma|16|16|A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül.
Lukács evangéliuma|16|17|Hamarabb ér véget ég és föld, mint hogy egyetlen vessző is elvesszen a törvényből.
Lukács evangéliuma|16|18|Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.
Lukács evangéliuma|16|19|Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett.
Lukács evangéliuma|16|20|Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.
Lukács evangéliuma|16|21|Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.
Lukács evangéliuma|16|22|Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették.
Lukács evangéliuma|16|23|Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt.
Lukács evangéliuma|16|24|Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Lukács evangéliuma|16|25|Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem.
Lukács evangéliuma|16|26|Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Lukács evangéliuma|16|27|Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba.
Lukács evangéliuma|16|28|Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Lukács evangéliuma|16|29|Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
Lukács evangéliuma|16|30|De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak.
Lukács evangéliuma|16|31|Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."
Lukács evangéliuma|17|1|Aztán, így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket.
Lukács evangéliuma|17|2|Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson.
Lukács evangéliuma|17|3|Vigyázzatok magatokra. Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki.
Lukács evangéliuma|17|4|Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy "bánom", bocsáss meg neki."
Lukács evangéliuma|17|5|Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet."
Lukács evangéliuma|17|6|Az Úr ezt felelte: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek.
Lukács evangéliuma|17|7|Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz.
Lukács evangéliuma|17|8|Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is?
Lukács evangéliuma|17|9|Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait?
Lukács evangéliuma|17|10|Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük."
Lukács evangéliuma|17|11|Jeruzsálembe menet Szamaria és Galilea határa mentén vitt az útja.
Lukács evangéliuma|17|12|Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak
Lukács evangéliuma|17|13|és jó hangosan kérték: "Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!"
Lukács evangéliuma|17|14|Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: "Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak." Útközben megtisztultak.
Lukács evangéliuma|17|15|Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent,
Lukács evangéliuma|17|16|s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt.
Lukács evangéliuma|17|17|Jézus megkérdezte: "Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt?
Lukács evangéliuma|17|18|Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?"
Lukács evangéliuma|17|19|Aztán hozzá fordult: "Állj fel és menj! A hited meggyógyított."
Lukács evangéliuma|17|20|A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.
Lukács evangéliuma|17|21|Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van."
Lukács evangéliuma|17|22|Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.
Lukács evangéliuma|17|23|Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda!
Lukács evangéliuma|17|24|Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is.
Lukács evangéliuma|17|25|Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse.
Lukács evangéliuma|17|26|És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is.
Lukács evangéliuma|17|27|Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket.
Lukács evangéliuma|17|28|Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek.
Lukács evangéliuma|17|29|Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kéneső esett az égből, és mind elpusztította őket.
Lukács evangéliuma|17|30|Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.
Lukács evangéliuma|17|31|Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte.
Lukács evangéliuma|17|32|Gondoljatok Lót feleségére!
Lukács evangéliuma|17|33|Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.
Lukács evangéliuma|17|34|Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Lukács evangéliuma|17|35|Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Lukács evangéliuma|17|36|
Lukács evangéliuma|17|37|"Hol, Uram?" - kérdezték. "Ahol a hulla van - felelte - odagyűlnek a saskeselyűk."
Lukács evangéliuma|18|1|Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.
Lukács evangéliuma|18|2|Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott.
Lukács evangéliuma|18|3|Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
Lukács evangéliuma|18|4|Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok,
Lukács evangéliuma|18|5|de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön."
Lukács evangéliuma|18|6|Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró?
Lukács evangéliuma|18|7|Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket?
Lukács evangéliuma|18|8|Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
Lukács evangéliuma|18|9|Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta:
Lukács evangéliuma|18|10|"Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
Lukács evangéliuma|18|11|A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is.
Lukács evangéliuma|18|12|Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. -
Lukács evangéliuma|18|13|A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! -
Lukács evangéliuma|18|14|Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."
Lukács evangéliuma|18|15|Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket.
Lukács evangéliuma|18|16|Jézus azonban odahívta őket. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Lukács evangéliuma|18|17|Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda."
Lukács evangéliuma|18|18|Egy előkelő ember megkérdezte: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?"
Lukács evangéliuma|18|19|Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.
Lukács evangéliuma|18|20|Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat."
Lukács evangéliuma|18|21|Az kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta."
Lukács evangéliuma|18|22|Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: "Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem."
Lukács evangéliuma|18|23|Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
Lukács evangéliuma|18|24|Amikor Jézus ezt látta, így szólt: "Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába!
Lukács evangéliuma|18|25|Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
Lukács evangéliuma|18|26|Erre hallgatói megkérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?"
Lukács evangéliuma|18|27|Ezt felelte: "Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges."
Lukács evangéliuma|18|28|Most megszólalt Péter: "Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged."
Lukács evangéliuma|18|29|Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
Lukács evangéliuma|18|30|hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet."
Lukács evangéliuma|18|31|Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek.
Lukács evangéliuma|18|32|Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik.
Lukács evangéliuma|18|33|Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad."
Lukács evangéliuma|18|34|Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.
Lukács evangéliuma|18|35|Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett.
Lukács evangéliuma|18|36|Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt.
Lukács evangéliuma|18|37|Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra.
Lukács evangéliuma|18|38|Erre elkezdett kiabálni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Lukács evangéliuma|18|39|Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Lukács evangéliuma|18|40|Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte:
Lukács evangéliuma|18|41|"Mit akarsz tőlem, mit tegyek?" Azt válaszolta: "Uram, hogy lássak!"
Lukács evangéliuma|18|42|Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett."
Lukács evangéliuma|18|43|Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.
Lukács evangéliuma|19|1|Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta.
Lukács evangéliuma|19|2|Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje.
Lukács evangéliuma|19|3|Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt.
Lukács evangéliuma|19|4|Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Lukács evangéliuma|19|5|Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom."
Lukács evangéliuma|19|6|Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta.
Lukács evangéliuma|19|7|Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni.
Lukács evangéliuma|19|8|Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette."
Lukács evangéliuma|19|9|Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.
Lukács evangéliuma|19|10|Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett."
Lukács evangéliuma|19|11|Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak:
Lukács evangéliuma|19|12|"Egy főember - kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen.
Lukács evangéliuma|19|13|Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek.
Lukács evangéliuma|19|14|Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen.
Lukács evangéliuma|19|15|Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta.
Lukács evangéliuma|19|16|Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott.
Lukács evangéliuma|19|17|Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.
Lukács evangéliuma|19|18|Jött a második is: Uram - mondta -, minád öt minát jövedelmezett.
Lukács evangéliuma|19|19|Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek.
Lukács evangéliuma|19|20|Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam,
Lukács evangéliuma|19|21|féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. -
Lukács evangéliuma|19|22|A magad szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem.
Lukács evangéliuma|19|23|Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?
Lukács evangéliuma|19|24|Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott.
Lukács evangéliuma|19|25|Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. -
Lukács evangéliuma|19|26|Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van.
Lukács evangéliuma|19|27|Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára."
Lukács evangéliuma|19|28|Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lukács evangéliuma|19|29|Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak, elküldte két tanítványát
Lukács evangéliuma|19|30|ezzel a megbízatással: "Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.
Lukács evangéliuma|19|31|Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak."
Lukács evangéliuma|19|32|A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik.
Lukács evangéliuma|19|33|Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?"
Lukács evangéliuma|19|34|"Szüksége van rá az Úrnak" - válaszolták,
Lukács evangéliuma|19|35|és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
Lukács evangéliuma|19|36|Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte.
Lukács evangéliuma|19|37|Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt:
Lukács evangéliuma|19|38|"Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!"
Lukács evangéliuma|19|39|A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: "Mester, hallgattasd el tanítványaidat!"
Lukács evangéliuma|19|40|"Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni."
Lukács evangéliuma|19|41|Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta.
Lukács evangéliuma|19|42|"Bárcsak te is felismernéd - mondta - legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől.
Lukács evangéliuma|19|43|Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol.
Lukács evangéliuma|19|44|Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét."
Lukács evangéliuma|19|45|Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket.
Lukács evangéliuma|19|46|"Írva van - mondta nekik -: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek."
Lukács evangéliuma|19|47|Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek,
Lukács evangéliuma|19|48|de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.
Lukács evangéliuma|20|1|Egy nap, amikor a népet tanította a templomban s az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok, írástudók és a nép vénei,
Lukács evangéliuma|20|2|és megkérdezték: "Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"
Lukács evangéliuma|20|3|Így felelt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem:
Lukács evangéliuma|20|4|János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?"
Lukács evangéliuma|20|5|Erre tanakodni kezdtek maguk közt: "Ha azt mondjuk: Az égből -, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?
Lukács evangéliuma|20|6|Ha meg azt mondjuk: Az emberektől -, megkövez minket az egész nép, mert meggyőződése, hogy János próféta."
Lukács evangéliuma|20|7|Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való.
Lukács evangéliuma|20|8|Jézus erre így felelt nekik: "Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket."
Lukács evangéliuma|20|9|Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: "Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és hosszabb időre elment idegenbe.
Lukács evangéliuma|20|10|Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a ráeső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették.
Lukács evangéliuma|20|11|Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták.
Lukács evangéliuma|20|12|Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták.
Lukács evangéliuma|20|13|Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik.
Lukács evangéliuma|20|14|A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. -
Lukács evangéliuma|20|15|Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura?
Lukács evangéliuma|20|16|Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe." Ezt hallva tiltakoztak: "Isten mentsen tőle!"
Lukács evangéliuma|20|17|Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: "Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett?
Lukács evangéliuma|20|18|Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza."
Lukács evangéliuma|20|19|Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.
Lukács evangéliuma|20|20|Szemmel tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tetették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
Lukács evangéliuma|20|21|"Mester - kezdték -, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját.
Lukács evangéliuma|20|22|Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?"
Lukács evangéliuma|20|23|De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik:
Lukács evangéliuma|20|24|"Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?" "A császáré" - válaszolták.
Lukács evangéliuma|20|25|"Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené" - mondta nekik.
Lukács evangéliuma|20|26|Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.
Lukács evangéliuma|20|27|Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás,
Lukács evangéliuma|20|28|és megkérdezték tőle: "Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Lukács evangéliuma|20|29|Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
Lukács evangéliuma|20|30|Az asszonyt elvette a második,
Lukács evangéliuma|20|31|aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.
Lukács evangéliuma|20|32|Végül az asszony is meghalt.
Lukács evangéliuma|20|33|A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt."
Lukács evangéliuma|20|34|Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek.
Lukács evangéliuma|20|35|Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez.
Lukács evangéliuma|20|36|Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.
Lukács evangéliuma|20|37|Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.
Lukács evangéliuma|20|38|Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él."
Lukács evangéliuma|20|39|Némely írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen válaszoltál."
Lukács evangéliuma|20|40|Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.
Lukács evangéliuma|20|41|Most ő kérdezte tőlük: "Miért mondják, hogy Krisztus Dávid fia?
Lukács evangéliuma|20|42|Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra,
Lukács evangéliuma|20|43|s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.
Lukács evangéliuma|20|44|Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?"
Lukács evangéliuma|20|45|Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz:
Lukács evangéliuma|20|46|"Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket,
Lukács evangéliuma|20|47|felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk."
Lukács evangéliuma|21|1|Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe.
Lukács evangéliuma|21|2|Közben látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be.
Lukács evangéliuma|21|3|Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más.
Lukács evangéliuma|21|4|Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését."
Lukács evangéliuma|21|5|Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta:
Lukács evangéliuma|21|6|"Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják."
Lukács evangéliuma|21|7|Erre megkérdezték tőle: "Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?"
Lukács evangéliuma|21|8|Így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! - Ne kövessétek őket.
Lukács evangéliuma|21|9|Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!"
Lukács evangéliuma|21|10|Aztán így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.
Lukács evangéliuma|21|11|Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.
Lukács evangéliuma|21|12|De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért,
Lukács evangéliuma|21|13|azért, hogy tanúságot tegyetek.
Lukács evangéliuma|21|14|Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek.
Lukács evangéliuma|21|15|Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek.
Lukács evangéliuma|21|16|Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek.
Lukács evangéliuma|21|17|Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket.
Lukács evangéliuma|21|18|De nem vész el egy hajszál sem fejetekről.
Lukács evangéliuma|21|19|Kitartástokkal megmentitek lelketeket.
Lukács evangéliuma|21|20|Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása.
Lukács evangéliuma|21|21|Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza.
Lukács evangéliuma|21|22|Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva.
Lukács evangéliuma|21|23|Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet.
Lukács evangéliuma|21|24|Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket, a pogány népek közé, Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik.
Lukács evangéliuma|21|25|Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.
Lukács evangéliuma|21|26|Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek.
Lukács evangéliuma|21|27|Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel.
Lukács evangéliuma|21|28|Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje."
Lukács evangéliuma|21|29|Ezután mondott nekik egy hasonlatot: "Gondoljatok a fügefára és a többi fára.
Lukács evangéliuma|21|30|Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár.
Lukács evangéliuma|21|31|Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.
Lukács evangéliuma|21|32|Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.
Lukács evangéliuma|21|33|Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.
Lukács evangéliuma|21|34|Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap,
Lukács evangéliuma|21|35|mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára.
Lukács evangéliuma|21|36|Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt."
Lukács evangéliuma|21|37|Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment az Olajfák-hegyére, és ott töltötte az időt.
Lukács evangéliuma|21|38|Kora reggel az egész nép a templomba gyülekezett, hogy hallgassa.
Lukács evangéliuma|22|1|Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét.
Lukács evangéliuma|22|2|A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.
Lukács evangéliuma|22|3|A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettő közül az egyiket.
Lukács evangéliuma|22|4|Elment, hogy megbeszélje a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni.
Lukács evangéliuma|22|5|Ezek örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki.
Lukács evangéliuma|22|6|Beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.
Lukács evangéliuma|22|7|Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt.
Lukács evangéliuma|22|8|Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük."
Lukács evangéliuma|22|9|"Hol készítsük el?" - kérdezték.
Lukács evangéliuma|22|10|"Menjetek a városba - felelte -, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy,
Lukács evangéliuma|22|11|s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem?
Lukács evangéliuma|22|12|És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."
Lukács evangéliuma|22|13|Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.
Lukács evangéliuma|22|14|Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt.
Lukács evangéliuma|22|15|Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek.
Lukács evangéliuma|22|16|Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában."
Lukács evangéliuma|22|17|Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt:
Lukács evangéliuma|22|18|"Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa."
Lukács evangéliuma|22|19|Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
Lukács evangéliuma|22|20|Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
Lukács evangéliuma|22|21|De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon.
Lukács evangéliuma|22|22|Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja."
Lukács evangéliuma|22|23|Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.
Lukács evangéliuma|22|24|Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.
Lukács evangéliuma|22|25|Erre ezt mondta nekik: "A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat.
Lukács evangéliuma|22|26|Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.
Lukács evangéliuma|22|27|Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.
Lukács evangéliuma|22|28|Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban.
Lukács evangéliuma|22|29|Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta,
Lukács evangéliuma|22|30|hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.
Lukács evangéliuma|22|31|Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.
Lukács evangéliuma|22|32|De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet."
Lukács evangéliuma|22|33|"Uram - felelte -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek."
Lukács evangéliuma|22|34|Ő azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz."
Lukács evangéliuma|22|35|Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" - felelték.
Lukács evangéliuma|22|36|"Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot.
Lukács evangéliuma|22|37|Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik."
Lukács evangéliuma|22|38|"Uram - mondták -, nézd, van itt két kard!" Erre csak annyit mondott: "Elég."
Lukács evangéliuma|22|39|Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték.
Lukács evangéliuma|22|40|Amikor odaért, kérte őket: "Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"
Lukács evangéliuma|22|41|Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott:
Lukács evangéliuma|22|42|"Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!"
Lukács evangéliuma|22|43|Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott.
Lukács evangéliuma|22|44|Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre.
Lukács evangéliuma|22|45|Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.
Lukács evangéliuma|22|46|Rájuk szólt: "Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"
Lukács evangéliuma|22|47|Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja.
Lukács evangéliuma|22|48|Jézus megkérdezte: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"
Lukács evangéliuma|22|49|Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, kardot rántsunk ellenük?"
Lukács evangéliuma|22|50|Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét.
Lukács evangéliuma|22|51|De Jézus így szólt: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította.
Lukács evangéliuma|22|52|Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: "Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal!
Lukács evangéliuma|22|53|Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé."
Lukács evangéliuma|22|54|Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről követte.
Lukács evangéliuma|22|55|Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült.
Lukács evangéliuma|22|56|Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: "Ez is vele volt."
Lukács evangéliuma|22|57|De tagadta: "Asszony, nem is ismerem."
Lukács evangéliuma|22|58|Nem sokkal ezután egy másik vette észre: "Te is közéjük tartozol" - szólt neki. Péter tiltakozott: "Ember, nem tartozom."
Lukács evangéliuma|22|59|Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: "De igen, ez is vele volt, hiszen galileai."
Lukács evangéliuma|22|60|"Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit beszélsz." Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas.
Lukács evangéliuma|22|61|Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: "Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz."
Lukács evangéliuma|22|62|Kiment és keserves sírásra fakadt.
Lukács evangéliuma|22|63|Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
Lukács evangéliuma|22|64|Befödték a fejét és kérdezgették: "Találd el, ki ütött meg?"
Lukács evangéliuma|22|65|És mindenféle szitkokat szórtak rá.
Lukács evangéliuma|22|66|Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították.
Lukács evangéliuma|22|67|"Ha te vagy a Messiás - szólították fel -, mondd meg nekünk." Így válaszolt rá: "Ha megmondom is, nem hiszitek el.
Lukács evangéliuma|22|68|Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek.
Lukács evangéliuma|22|69|De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni."
Lukács evangéliuma|22|70|Erre egyszerre közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok."
Lukács evangéliuma|22|71|"Mi szükségünk van még tanúkra? - mondták erre. - Magunk hallottuk a saját szájából."
Lukács evangéliuma|23|1|Ezzel fölkerekedett egész sokaságuk, és Pilátushoz kísérték.
Lukács evangéliuma|23|2|Ott vádolni kezdték: "Azt tapasztaltuk - mondták -, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás-király."
Lukács evangéliuma|23|3|Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" - felelte.
Lukács evangéliuma|23|4|Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek."
Lukács evangéliuma|23|5|De azok erősködtek: "Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig."
Lukács evangéliuma|23|6|Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e.
Lukács evangéliuma|23|7|Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott.
Lukács evangéliuma|23|8|Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében.
Lukács evangéliuma|23|9|Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre.
Lukács evangéliuma|23|10|A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták.
Lukács evangéliuma|23|11|Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.
Lukács evangéliuma|23|12|Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.
Lukács evangéliuma|23|13|Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet,
Lukács evangéliuma|23|14|s így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek.
Lukács evangéliuma|23|15|És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
Lukács evangéliuma|23|16|Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom."
Lukács evangéliuma|23|17|Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot.
Lukács evangéliuma|23|18|Az egész nép ezt ordította: "Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!"
Lukács evangéliuma|23|19|A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe.
Lukács evangéliuma|23|20|Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
Lukács evangéliuma|23|21|De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!"
Lukács evangéliuma|23|22|Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom."
Lukács evangéliuma|23|23|De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre.
Lukács evangéliuma|23|24|Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek.
Lukács evangéliuma|23|25|Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.
Lukács evangéliuma|23|26|Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.
Lukács evangéliuma|23|27|Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
Lukács evangéliuma|23|28|Jézus hozzájuk fordult: "Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok,
Lukács evangéliuma|23|29|mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak.
Lukács evangéliuma|23|30|Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el!
Lukács evangéliuma|23|31|Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?"
Lukács evangéliuma|23|32|Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele.
Lukács evangéliuma|23|33|Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról.
Lukács evangéliuma|23|34|Jézus pedig mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." Ruháján sorsot vetve megosztoztak.
Lukács evangéliuma|23|35|A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: "Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja."
Lukács evangéliuma|23|36|Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták:
Lukács evangéliuma|23|37|"Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!" - mondták.
Lukács evangéliuma|23|38|Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: "Ez a zsidók királya."
Lukács evangéliuma|23|39|Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is."
Lukács evangéliuma|23|40|A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded.
Lukács evangéliuma|23|41|Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat."
Lukács evangéliuma|23|42|Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban."
Lukács evangéliuma|23|43|Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben."
Lukács evangéliuma|23|44|A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott.
Lukács evangéliuma|23|45|A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
Lukács evangéliuma|23|46|Jézus ekkor hangosan felkiáltott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." E szavakkal kilehelte lelkét.
Lukács evangéliuma|23|47|Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igaz volt."
Lukács evangéliuma|23|48|És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott.
Lukács evangéliuma|23|49|Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.
Lukács evangéliuma|23|50|Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát.
Lukács evangéliuma|23|51|Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással.
Lukács evangéliuma|23|52|Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Lukács evangéliuma|23|53|Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki.
Lukács evangéliuma|23|54|A készület napja volt, a szombat már beállóban.
Lukács evangéliuma|23|55|A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.
Lukács evangéliuma|23|56|Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.
Lukács evangéliuma|24|1|A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is.
Lukács evangéliuma|24|2|Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve.
Lukács evangéliuma|24|3|Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.
Lukács evangéliuma|24|4|Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában.
Lukács evangéliuma|24|5|Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a halottak között?
Lukács evangéliuma|24|6|Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt:
Lukács evangéliuma|24|7|Az Emberfiának - mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad."
Lukács evangéliuma|24|8|Erre eszükbe jutottak e szavai.
Lukács evangéliuma|24|9|A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek.
Lukács evangéliuma|24|10|Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak,
Lukács evangéliuma|24|11|de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.
Lukács evangéliuma|24|12|Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.
Lukács evangéliuma|24|13|Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.
Lukács evangéliuma|24|14|Az eseményekről beszélgettek.
Lukács evangéliuma|24|15|Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
Lukács evangéliuma|24|16|De szemük képtelen volt felismerni.
Lukács evangéliuma|24|17|Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak.
Lukács evangéliuma|24|18|Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban."
Lukács evangéliuma|24|19|"Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt.
Lukács evangéliuma|24|20|Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették.
Lukács evangéliuma|24|21|Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek.
Lukács evangéliuma|24|22|Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál,
Lukács evangéliuma|24|23|s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él.
Lukács evangéliuma|24|24|Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták."
Lukács evangéliuma|24|25|Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.
Lukács evangéliuma|24|26|Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?"
Lukács evangéliuma|24|27|Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.
Lukács evangéliuma|24|28|Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni.
Lukács evangéliuma|24|29|De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt.
Lukács evangéliuma|24|30|Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik.
Lukács evangéliuma|24|31|Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.
Lukács evangéliuma|24|32|"Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?"
Lukács evangéliuma|24|33|Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat.
Lukács evangéliuma|24|34|Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
Lukács evangéliuma|24|35|Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.
Lukács evangéliuma|24|36|Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
Lukács evangéliuma|24|37|Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.
Lukács evangéliuma|24|38|De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben?
Lukács evangéliuma|24|39|Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van."
Lukács evangéliuma|24|40|Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.
Lukács evangéliuma|24|41|De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?"
Lukács evangéliuma|24|42|Adtak neki egy darab sült halat.
Lukács evangéliuma|24|43|Fogta és a szemük láttára evett belőle.
Lukács evangéliuma|24|44|Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Lukács evangéliuma|24|45|Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta:
Lukács evangéliuma|24|46|"Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból.
Lukács evangéliuma|24|47|Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.
Lukács evangéliuma|24|48|Ti tanúi vagytok ezeknek.
Lukács evangéliuma|24|49|Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt."
Lukács evangéliuma|24|50|Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket.
Lukács evangéliuma|24|51|Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe.
Lukács evangéliuma|24|52|Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
Lukács evangéliuma|24|53|Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.
Makkabeusok I. könyve|1|1|Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettiimből, és legyőzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott, királyként.
Makkabeusok I. könyve|1|2|Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el és királyokat küldött halálba.
Makkabeusok I. könyve|1|3|Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gőggel telt el.
Makkabeusok I. könyve|1|4|Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek.
Makkabeusok I. könyve|1|5|De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia.
Makkabeusok I. könyve|1|6|Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát.
Makkabeusok I. könyve|1|7|Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt.
Makkabeusok I. könyve|1|8|Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén.
Makkabeusok I. könyve|1|9|Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.
Makkabeusok I. könyve|1|10|Istentelen sarj fakadt belőlük, Antiochusz Epifánész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra.
Makkabeusok I. könyve|1|11|Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: "Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket."
Makkabeusok I. könyve|1|12|Ez a javaslat tetszésre talált.
Makkabeusok I. könyve|1|13|A népből néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be.
Makkabeusok I. könyve|1|14|Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették előbőrüket,
Makkabeusok I. könyve|1|15|és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.
Makkabeusok I. könyve|1|16|Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék.
Makkabeusok I. könyve|1|17|Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult.
Makkabeusok I. könyve|1|18|Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle és elmenekült, de sokan áldozatul estek.
Makkabeusok I. könyve|1|19|Meghódította Egyiptom megerősített városait és kifosztotta Egyiptom földjét.
Makkabeusok I. könyve|1|20|Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult.
Makkabeusok I. könyve|1|21|Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt,
Makkabeusok I. könyve|1|22|továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölőket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte őket.
Makkabeusok I. könyve|1|23|Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált.
Makkabeusok I. könyve|1|24|Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott.
Makkabeusok I. könyve|1|25|Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára.
Makkabeusok I. könyve|1|26|Siránkoztak a főemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett.
Makkabeusok I. könyve|1|27|Aki vőlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony.
Makkabeusok I. könyve|1|28|Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött.
Makkabeusok I. könyve|1|29|Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe.
Makkabeusok I. könyve|1|30|Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt.
Makkabeusok I. könyve|1|31|A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat.
Makkabeusok I. könyve|1|32|Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták.
Makkabeusok I. könyve|1|33|Megerősítették Dávid városát, magas és erős falakkal és hatalmas bástyákkal.
Makkabeusok I. könyve|1|34|Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat.
Makkabeusok I. könyve|1|35|Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek.
Makkabeusok I. könyve|1|36|A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden időre.
Makkabeusok I. könyve|1|37|A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet.
Makkabeusok I. könyve|1|38|Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk.
Makkabeusok I. könyve|1|39|Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett.
Makkabeusok I. könyve|1|40|Mint egykor dicsősége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott.
Makkabeusok I. könyve|1|41|Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet,
Makkabeusok I. könyve|1|42|és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának.
Makkabeusok I. könyve|1|43|Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot.
Makkabeusok I. könyve|1|44|A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz,
Makkabeusok I. könyve|1|45|a templomban hagyjanak fel az égő-, a véres- és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket,
Makkabeusok I. könyve|1|46|és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat.
Makkabeusok I. könyve|1|47|Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat,
Makkabeusok I. könyve|1|48|hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal.
Makkabeusok I. könyve|1|49|Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat.
Makkabeusok I. könyve|1|50|Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia.
Makkabeusok I. könyve|1|51|Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta - városról városra -, hogy mutassanak be áldozatot.
Makkabeusok I. könyve|1|52|A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytől. Gonoszságot követtek el az országban,
Makkabeusok I. könyve|1|53|és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék.
Makkabeusok I. könyve|1|54|A 145. esztendő Kiszleu hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek.
Makkabeusok I. könyve|1|55|A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak.
Makkabeusok I. könyve|1|56|A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tűzbe vetették.
Makkabeusok I. könyve|1|57|Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem előtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték.
Makkabeusok I. könyve|1|58|Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban.
Makkabeusok I. könyve|1|59|A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égőáldozatok oltára helyén állt.
Makkabeusok I. könyve|1|60|Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint,
Makkabeusok I. könyve|1|61|gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték.
Makkabeusok I. könyve|1|62|De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek.
Makkabeusok I. könyve|1|63|Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált.
Makkabeusok I. könyve|1|64|Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyű harag.
Makkabeusok I. könyve|2|1|Azokban a napokba lépett fel Mattatiás, János fia és Simeon unokája. Joarib fiai közül való pap volt Jeruzsálemben, de Modinban élt.
Makkabeusok I. könyve|2|2|Öt fia volt: János, melléknevén Gaddi,
Makkabeusok I. könyve|2|3|Simon, melléknevén Tasszi,
Makkabeusok I. könyve|2|4|Júdás, melléknevén Makkabeus,
Makkabeusok I. könyve|2|5|Eleazár, melléknevén Auaran és Jonatán, melléknevén Affusz.
Makkabeusok I. könyve|2|6|Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat,
Makkabeusok I. könyve|2|7|azt mondta: "Jaj nekem! Miért születtem? Azért, hogy lássam népem pusztulását és a szent város romjait, s hogy tétlenül üljek, amikor kiszolgáltatják az ellenségnek, a szentély pedig idegenek hatalmában van?
Makkabeusok I. könyve|2|8|Temploma olyan, mint a meggyalázott férfi, pompás fölszerelését elhurcolták zsákmányul.
Makkabeusok I. könyve|2|9|Az utcákon lekaszabolták a gyermekeket, az ifjak meg az ellenség kardélén hulltak el.
Makkabeusok I. könyve|2|10|Hol van nép, amely ne uralkodott volna rajta, s ne szerzett volna tőle zsákmányt?
Makkabeusok I. könyve|2|11|Minden ékszerét elrabolták. Aki egykor szabad volt, rabszolga lett.
Makkabeusok I. könyve|2|12|Nézzétek szentélyünket: díszünket, dicsőségünket hogy kifosztották! A pogányok megszentségtelenítették.
Makkabeusok I. könyve|2|13|Miért is élünk még?"
Makkabeusok I. könyve|2|14|Mattatiás fiai megszaggatták ruhájukat, vezeklőruhát öltöttek és gyászoltak.
Makkabeusok I. könyve|2|15|A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Modinba értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek.
Makkabeusok I. könyve|2|16|Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak.
Makkabeusok I. könyve|2|17|Erre a király tisztviselői elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: "Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak.
Makkabeusok I. könyve|2|18|Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben."
Makkabeusok I. könyve|2|19|Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: "Ha a király hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét és eleget tesz is utasításainak,
Makkabeusok I. könyve|2|20|én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni.
Makkabeusok I. könyve|2|21|Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk!
Makkabeusok I. könyve|2|22|Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra."
Makkabeusok I. könyve|2|23|Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron.
Makkabeusok I. könyve|2|24|Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett és leütötte az oltárnál.
Makkabeusok I. könyve|2|25|A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt.
Makkabeusok I. könyve|2|26|A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchász tette, Szalu fia, Zimri ellenében.
Makkabeusok I. könyve|2|27|Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: "Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!"
Makkabeusok I. könyve|2|28|A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban.
Makkabeusok I. könyve|2|29|Akkoriban sok igazságot és jogot kereső ember vonult a pusztába,
Makkabeusok I. könyve|2|30|gyermekeivel, feleségével és nyájával együtt, hogy ott letelepedjék, mert a baj rájuk nehezedett.
Makkabeusok I. könyve|2|31|A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott.
Makkabeusok I. könyve|2|32|Számosan nyomukba eredtek, és utol is érték őket. Eléjük álltak, és szombati napon megtámadták őket.
Makkabeusok I. könyve|2|33|Odaszóltak nekik: "Most aztán elég legyen! Gyertek elő, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok."
Makkabeusok I. könyve|2|34|De azt felelték: "Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, és a szombatot sem szegjük meg."
Makkabeusok I. könyve|2|35|Erre nyomban megindították ellenük a támadást.
Makkabeusok I. könyve|2|36|De nem viszonozták, egyetlen követ sem dobtak rájuk, és a barlangokat sem torlaszolták el.
Makkabeusok I. könyve|2|37|Azt mondták: "Mi mindannyian tiszta lelkiismerettel akarunk meghalni! Tanúnk az ég s a föld, hogy igazságtalanul öltök meg bennünket."
Makkabeusok I. könyve|2|38|Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember.
Makkabeusok I. könyve|2|39|Amikor Mattatiás és barátai ezt hírül vették, nagyon sajnálták őket.
Makkabeusok I. könyve|2|40|De aztán így szóltak egymáshoz: "Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről."
Makkabeusok I. könyve|2|41|S még aznap a következő határozatot hozták: "Minden ember ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban."
Makkabeusok I. könyve|2|42|Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport - izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek.
Makkabeusok I. könyve|2|43|Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek.
Makkabeusok I. könyve|2|44|Erősítésül szolgáltak nekik. Így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek.
Makkabeusok I. könyve|2|45|Mattatiás és követői körbejártak és lerombolták az oltárokat.
Makkabeusok I. könyve|2|46|Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak.
Makkabeusok I. könyve|2|47|Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt.
Makkabeusok I. könyve|2|48|Így megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét.
Makkabeusok I. könyve|2|49|Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: "Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt.
Makkabeusok I. könyve|2|50|Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!
Makkabeusok I. könyve|2|51|Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad.
Makkabeusok I. könyve|2|52|Ábrahám nem a próbatételben bizonyult-e hűségesnek, nem az szolgált-e megigazulására?
Makkabeusok I. könyve|2|53|József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak.
Makkabeusok I. könyve|2|54|Ősatyánk, Pinchász buzgalmáért az örök papság ígéretét kapta.
Makkabeusok I. könyve|2|55|Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett.
Makkabeusok I. könyve|2|56|Káleb tanúbizonyságot tett az egybegyűltek előtt, és örökséget kapott az országban.
Makkabeusok I. könyve|2|57|Dávid jóságáért örök időkre örökölte a királyi széket.
Makkabeusok I. könyve|2|58|A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték.
Makkabeusok I. könyve|2|59|Hananja, Azarja, Misael hittek, és kiszabadultak a lángokból.
Makkabeusok I. könyve|2|60|Dánielt ártatlansága megmentette az oroszlán torkából.
Makkabeusok I. könyve|2|61|Tudjátok meg ebből - nemzedékről nemzedékre -, hogy aki benne remél, nem csalatkozik.
Makkabeusok I. könyve|2|62|Ne féljetek hát a bűnös szavától, mert dicsősége csak sár és féreg martaléka.
Makkabeusok I. könyve|2|63|Ma még dicsőítik, holnap már letűnik, visszatér a porba, tervei meghiúsulnak.
Makkabeusok I. könyve|2|64|Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben! Mert így juttok dicsőségre.
Makkabeusok I. könyve|2|65|Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok!
Makkabeusok I. könyve|2|66|Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot.
Makkabeusok I. könyve|2|67|Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért.
Makkabeusok I. könyve|2|68|Fizessetek vissza keményen a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz."
Makkabeusok I. könyve|2|69|Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz.
Makkabeusok I. könyve|2|70|A 146. esztendőben halt meg; Modinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta, mélységes gyászban.
Makkabeusok I. könyve|3|1|Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett.
Makkabeusok I. könyve|3|2|Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért.
Makkabeusok I. könyve|3|3|Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort.
Makkabeusok I. könyve|3|4|Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz.
Makkabeusok I. könyve|3|5|Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte őket, tűzbe vetette népe szorongatóit.
Makkabeusok I. könyve|3|6|A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevők. Így a szabadítás sikerrel járt.
Makkabeusok I. könyve|3|7|Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete.
Makkabeusok I. könyve|3|8|Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről.
Makkabeusok I. könyve|3|9|Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak.
Makkabeusok I. könyve|3|10|Apolloniusz pogány népeket és hatalmas szamariai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel.
Makkabeusok I. könyve|3|11|Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek.
Makkabeusok I. könyve|3|12|A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apolloniusz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt.
Makkabeusok I. könyve|3|13|Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele,
Makkabeusok I. könyve|3|14|így szólt: "Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom."
Makkabeusok I. könyve|3|15|Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni.
Makkabeusok I. könyve|3|16|Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé.
Makkabeusok I. könyve|3|17|Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: "Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk."
Makkabeusok I. könyve|3|18|"Kevesen is körülzárhatnak sokakat - felelte Júdás -, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást.
Makkabeusok I. könyve|3|19|A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön.
Makkabeusok I. könyve|3|20|Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket.