Makkabeusok II. könyve|7|15|Azon nyomban elővezették az ötödiket, és megkínozták.
Makkabeusok II. könyve|7|16|De az rászegezte tekintetét a (királyra), és azt mondta: "Bár magad is halandó vagy, hatalmadban van az emberekkel kényed-kedved szerint bánni. De ne hidd, hogy Isten elhagyta népünket.
Makkabeusok II. könyve|7|17|Várj csak, majd megtapasztalod hatalmas erejét, mert megbüntet téged is, utódaidat is."
Makkabeusok II. könyve|7|18|Utána a hatodikat vezették elő. Amikor közeledett a halála, azt mondta: "Ne ámítsd magad hiú módon! Mert magunk miatt szenvedtünk, hisz vétkeztünk a mi Istenünk ellen. Amiatt ér minket ennyi szörnyűség.
Makkabeusok II. könyve|7|19|De ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen tusakodj."
Makkabeusok II. könyve|7|20|Csodálnivaló, és örök emlékezetre méltó az anya, aki végignézte, mint halt meg mind a hét fia egyetlen napon. Erős lélekkel viselte, bízva az Úrban.
Makkabeusok II. könyve|7|21|Mindegyiküket buzdította, atyáik nyelvén, nemes érzelmekkel eltelve. Asszonyi érveit férfiúi bátorsággal toldotta meg. Ezt mondta nekik:
Makkabeusok II. könyve|7|22|"Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem össze elemeiteket csodálatos módon,
Makkabeusok II. könyve|7|23|hanem a mindenség Teremtője, aki az emberiséget alkotta és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet."
Makkabeusok II. könyve|7|24|Antiochusz azt hitte, hogy megveti, és arra gyanakodott, hogy szidalmazza. Ezért a még életben levő legfiatalabbat nemcsak szavakkal igyekezett rábeszélni, hanem esküvel is biztosította, hogy ha eltér atyái törvényeitől, gazdaggá és boldoggá teszi; barátjává fogadja, felruházza magas tisztségekkel.
Makkabeusok II. könyve|7|25|De az ifjú semmiképp nem vetett rá ügyet. Erre a király odahívatta az anyát és rábeszélte, tanácsaival mentse meg fiát.
Makkabeusok II. könyve|7|26|Csak hosszú rábeszélésre vállalkozott rá, hogy meggyőzi fiát.
Makkabeusok II. könyve|7|27|De odahajolt hozzá, kigúnyolta a zsarnokot, és atyái nyelvén így beszélt: "Gyermekem, légy könyörülettel irántam! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három esztendeig dajkáltalak és egész mostanáig neveltelek (és tápláltalak).
Makkabeusok II. könyve|7|28|Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gondold meg, hogy Isten semmiből teremtette és az emberi nem is ugyanígy keletkezett.
Makkabeusok II. könyve|7|29|Ne félj ettől a hóhértól, légy méltó bátyáidhoz!Vállald a halált, hogy a könyörület napján majd bátyáiddal együtt visszakapjalak."
Makkabeusok II. könyve|7|30|Alighogy befejezte szavait, az ifjú megkérdezte: "Mire vártok? Nem a király parancsának engedelmeskedem, hanem a törvényre hallgatok, amelyet Mózes adott atyáinknak.
Makkabeusok II. könyve|7|31|De te, aki annyi szörnyűséget kiagyaltál a zsidók ellen, te nem menekülsz meg Isten kezétől.
Makkabeusok II. könyve|7|32|Mi bűneink miatt szenvedünk.
Makkabeusok II. könyve|7|33|Ám ha haragszik is ránk egy kis ideig fenyítésül és büntetésképpen az élő Isten, egyszer újra megkönyörül majd szolgáin.
Makkabeusok II. könyve|7|34|De te, istentelen, te ne bízd el magad gőgödben, s ne táplálj hiú reményeket, amikor kezet emelsz az ég szolgáira,
Makkabeusok II. könyve|7|35|mert nem kerülöd el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét.
Makkabeusok II. könyve|7|36|Amikor testvéreink elviselték a rövid ideig tartó szenvedést, a mulandó élet ellenében elnyerték Isten szövetségének ígéretét. Te azonban megkapod Isten ítéletekor gőgöd méltó büntetését.
Makkabeusok II. könyve|7|37|Mint bátyáim, én is odaadom testemet és életemet atyáink törvényeiért, és az Istenhez folyamodom, könyörüljön meg hamarosan népünkön, neked meg kínok és gyötrelmek árán adja tudtodra, hogy csak ő az Isten.
Makkabeusok II. könyve|7|38|A Mindenható haragja pedig, amely méltán gerjedt föl egész népünk ellen, érjen véget rajtam és bátyáimon."
Makkabeusok II. könyve|7|39|A király eszeveszett haragra gerjedt. Még kegyetlenebbül bánt vele, mint a többiekkel, mert a gúnyos szavak mélyen sértették.
Makkabeusok II. könyve|7|40|Tehát ez is meghalt ártatlanul, minden reményét az Úrba vetve.
Makkabeusok II. könyve|7|41|A fiúk után utolsóként az anyjuk is meghalt.
Makkabeusok II. könyve|7|42|De ezzel legyen elég az áldozati lakomából és a kegyetlen kínzásokból.
Makkabeusok II. könyve|8|1|Közben Júdás, a Makkabeus és emberei mellékutakon belopóztak a helységekbe, összehívták a rokonokat, egybegyűjtötték a hűséges zsidókat. Így mintegy nyolcezer férfit szedtek össze.
Makkabeusok II. könyve|8|2|Aztán az Úrhoz könyörögtek, tekintsen le mindenfelől szorongatott népére, és könyörüljön a templomon is, amelyet az istentelen emberek meggyaláztak.
Makkabeusok II. könyve|8|3|Legyen részvéttel a város iránt, amelyet leromboltak és nemsokára egyenlővé tesznek a földdel. Hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát.
Makkabeusok II. könyve|8|4|Emlékezzék az ártatlan gyermekek igazságtalan meggyilkolására, nevének káromlására.
Makkabeusok II. könyve|8|5|Mihelyt a Makkabeus sereget gyűjtött, a pogány népek nem voltak többé képesek ellenállni neki, mert az Úr haragja irgalomra változott.
Makkabeusok II. könyve|8|6|Váratlanul megtámadta a városokat és a falvakat, és fölgyújtotta őket. Kedvező fekvésű helyekre vonult, és súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek.
Makkabeusok II. könyve|8|7|Többnyire az éjszakát választotta ilyen rajtaütésekre. Így mindenfelé elterjedt bátorságának híre.
Makkabeusok II. könyve|8|8|Amikor Fülöp látta, hogy ez a hős rövid idő alatt eredményeket ér el, és vállalkozásait egyre több szerencse kíséri, írt Cöle-Szíria és Fönícia helytartójának, Ptolemeusznak, hogy támogassa a király ügyét.
Makkabeusok II. könyve|8|9|Ez nyomban elküldte egyik legfőbb bizalmasát, Patroklosz fiát, Nikanort, egy nem kevesebb mint húszezer, különféle országból toborzott férfiból álló seregnek az élén azzal a megbízatással, hogy irtsa ki Júdea egész népét. A tapasztalt harcost, Gorgiászt adta mellé hadvezérnek.
Makkabeusok II. könyve|8|10|Nikanor azt tervezte, hogy azt a 2000 talentum adót, amellyel a király a rómaiaknak tartozott, úgy teremti majd elő, hogy eladja a zsidó foglyokat.
Makkabeusok II. könyve|8|11|Haladéktalanul üzent a tengerparti városoknak, és felszólította őket, vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencvenet ígért nekik egy talentumért. Nem sejtette a büntetést, amelyet a Mindenható nemsokára kiró rá.
Makkabeusok II. könyve|8|12|Júdás hírét vette Nikanor felvonulásának. Amikor a sereg közeledtét közölte az övéivel,
Makkabeusok II. könyve|8|13|azok, akik nem voltak elég szilárdak, továbbá, akik nem bíztak Isten igazságosságában, szétszéledtek.
Makkabeusok II. könyve|8|14|A többiek azonban eladták, amijük még volt, és az Úrhoz folyamodtak, szabadítsa meg őket, hisz az istentelen Nikanor máris eladta őket, mielőtt még az ütközetre sor került volna.
Makkabeusok II. könyve|8|15|Ha értük nem is teszi meg, tegye meg az atyáikkal kötött szövetségre és arra a fönséges és magasztos névre való tekintettel, amelyet viselnek.
Makkabeusok II. könyve|8|16|A Makkabeus maga köré gyűjtötte embereit - összesen hatezren voltak -, és bátorította őket, ne féljenek ellenségeiktől, és ne rettegjenek a pogányok még oly hatalmas sokaságától sem, mert igazságtalanul támadják őket. Harcoljanak bátran,
Makkabeusok II. könyve|8|17|és mindig tartsák szem előtt a szent hely ellen elkövetett gyalázatot és erőszakot, a meggyalázott város leigázását, valamint a hagyományok felforgatását.
Makkabeusok II. könyve|8|18|Azt mondta: "Azok fegyvereikben és esztelen vállalkozásaikban bizakodnak, mi azonban a Mindenható Istenben, aki ellenségeinket, sőt az egész világot is egyetlen szempillantás alatt elpusztíthatja."
Makkabeusok II. könyve|8|19|Emlékeztette őket arra, hogyan segített őseik idejében, s mint veszett oda a Szancherib száznyolcvanötezer embere,
Makkabeusok II. könyve|8|20|továbbá a galaták ellen Babiloniában vívott csatára, ahol mindössze nyolcezer zsidó szállt harcba és négyezer macedóniai. Jóllehet a macedóniaiakat erősen szorongatták, a nyolcezer (zsidó) az ég segítségével százhúszezer férfit megsemmisített, és gazdag zsákmányra tett szert.
Makkabeusok II. könyve|8|21|Így bátorságot öntött beléjük, úgyhogy készen voltak rá, hogy a törvényekért és a hazáért meghaljanak. (Aztán négy csapatra osztotta seregét.)
Makkabeusok II. könyve|8|22|A csapatok élére testvéreit, Simont, Jánost és Jonatánt állította; ezerötszáz férfit rendelt mindegyikük alá.
Makkabeusok II. könyve|8|23|Ezdriást megbízta, olvassa fel a szent könyvet. Aztán kiadta a jelszót: "Isten segítségével!" Maga az első csapatot vezette, és Nikanorra támadt.
Makkabeusok II. könyve|8|24|Mivel a Mindenható mellettük volt a küzdelemben, több mint kilencezret lekaszaboltak az ellenségből, és Nikanor seregének nagyobb részét megsebesítették, megcsonkították és menekülésre kényszerítették.
Makkabeusok II. könyve|8|25|Azoknak, akik el akarták őket adni, zsákmányul ejtették a pénzüket. Egy darabig üldözték őket, aztán visszafordultak, mert kevés volt az idő.
Makkabeusok II. könyve|8|26|Ugyanis épp szombat előtti nap volt, így az üldözést nem folytathatták.
Makkabeusok II. könyve|8|27|Összeszedték az ellenség fegyvereit, és magukkal vitték a zsákmányt. Aztán megünnepelték a szombatot. Hangosan dicsőítették és magasztalták az Urat, aki egészen addig a napig velük volt, és így jelét adta irántuk való irgalmának.
Makkabeusok II. könyve|8|28|A szombat elmúltával részt adtak a sebesülteknek, az özvegyeknek és az árváknak a zsákmányból. A maradékot pedig szétosztották maguk és gyermekeik között.
Makkabeusok II. könyve|8|29|Amikor ezt elvégezték, közösen imádkoztak, és arra kérték az irgalmas Urat, engesztelődjék ki teljesen szolgáival.
Makkabeusok II. könyve|8|30|Megvívtak Timóteus és Bakchidesz embereivel is. Több mint húszezret megöltek közülük, és erős várakat kerítettek hatalmukba. A gazdag zsákmányt egyenlő arányban osztották szét maguk, továbbá az áldozatok, valamint az özvegyek, az árvák és az öregek között.
Makkabeusok II. könyve|8|31|A fegyvereiket gondosan összeszedték és megfelelő helyen elraktározták, a többi zsákmányt meg magukkal vitték Jeruzsálembe.
Makkabeusok II. könyve|8|32|Timóteus környezetéből az őrség vezetőjét is megölték, ezt az elvetemült embert, aki annyi bajt hozott a zsidókra.
Makkabeusok II. könyve|8|33|Otthon meg a győzelmi ünnepen elégették azokat az embereket, akik a szent kapukat felgyújtották, majd Kalliszthenésszel egy kis házba menekültek. Így elnyerték istentelenségük méltó bérét.
Makkabeusok II. könyve|8|34|A fő-fő gonosztevőt, Nikanort, aki ezer kereskedőt összecsődített, hogy vegyék meg a zsidókat, azok az emberek, akiket oly kevésbe vett,
Makkabeusok II. könyve|8|35|az Úr segítségével megalázták. Kénytelen volt levetni pompás öltözékét, és mint valami szökött rabszolga, egyedül menekült - végig az országon - Antiochiába, serege pusztulásán mélyen megrendülve.
Makkabeusok II. könyve|8|36|Arra vállalkozott, hogy a Jeruzsálemben ejtendő foglyok árából kifizeti az adót a rómaiaknak, s most kénytelen volt bevallani, hogy a zsidóknak a harcban volt egy védelmezőjük, s hogy a zsidók azért voltak sebezhetetlenek, mert annak törvényeit megtartották.
Makkabeusok II. könyve|9|1|Abban az időben Antiochusz szégyenszemre kénytelen volt a Perzsiához tartozó részekről visszavonulni.
Makkabeusok II. könyve|9|2|Behatolt ugyanis Perzepolisz városába, és megkísérelte, hogy kirabolja a templomot és elfoglalja a várost. Emiatt fellázadt a nép, és fegyvert fogott, s le is győzte. A vidék lakói menekülésre kényszerítették Antiochuszt, úgyhogy kénytelen volt szégyenletes módon visszavonulni.
Makkabeusok II. könyve|9|3|Ekbatana felé tartva, az úton értesült Nikanor és Timóteus csapatainak vereségéről.
Makkabeusok II. könyve|9|4|Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielőbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gőgjében azt mondta: "Jeruzsálemet a zsidók temetőjévé teszem, mihelyt odaérek."
Makkabeusok II. könyve|9|5|De a mindent látó Úr, Izrael Istene megverte egy gyógyíthatatlan és láthatatlan betegséggel. Alig ejtette ki e szavakat, nyomban elviselhetetlen fájdalmat érzett a beleiben és szörnyű belső kínokat.
Makkabeusok II. könyve|9|6|Ez igazság szerint történt így, hisz annyi keserves gyötrelmet okozott másoknak.
Makkabeusok II. könyve|9|7|Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gőgjével. Ellenkezőleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott.
Makkabeusok II. könyve|9|8|Aki mérhetetlen gőgjében előbb azt vélte, hogy parancsolhat a tenger hullámainak, s meg tudja mérni mércével a magas hegyeket, most ott feküdt a földön és óvatosan kellett vinni - az isteni hatalom nyilvánvaló bizonyítékaként.
Makkabeusok II. könyve|9|9|Sőt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyű kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott.
Makkabeusok II. könyve|9|10|A mellett az ember mellett, aki nem sokkal előbb még a csillagokat akarta elérni, nem tudott senki megmaradni rettenetes szaga miatt.
Makkabeusok II. könyve|9|11|Teljesen megtörve végre alábbhagyott gőgje, és belátta, hogy Isten büntetéséből fájdalmai percről percre fokozódnak.
Makkabeusok II. könyve|9|12|Amikor már maga sem bírta elviselni a saját szagát, azt mondta: "Méltányos, hogy az Istennek alávessük magunkat, és az egyszerű halandó ne gondolja magát vele egyenlőnek."
Makkabeusok II. könyve|9|13|De ennek az elvetemült embernek az imája hiába szállt az Úrhoz, az nem könyörült rajta.
Makkabeusok II. könyve|9|14|A szent városnak, ahová azzal indult, hogy egyenlővé teszi a földdel és temetőt csinál belőle, szabadságot ígért.
Makkabeusok II. könyve|9|15|A zsidókat egy sorba akarta venni az athéniekkel, pedig nemrég még az eltemetésre sem tartotta őket érdemesnek, és gyermekeikkel oda akarta őket vetni a ragadozó madaraknak vagy a vadállatoknak prédául.
Makkabeusok II. könyve|9|16|Megfogadta továbbá, hogy a szent templomot, amelyet nemrég még ki akart fosztani, ékessé teszi, a szent edényeket - sokszorosan - pótolja, a kiadásokat meg a saját jövedelméből fedezi.
Makkabeusok II. könyve|9|17|Ezenkívül maga is zsidóvá lesz, aztán végigvonul az egész világon, és hirdeti az Isten hatalmát.
Makkabeusok II. könyve|9|18|De a fájdalmak nem hagytak alább semmiképpen, utolérte Isten ítélete. Minthogy nem bízott gyógyulásában, kérő levelet írt a zsidóknak. Így hangzott:
Makkabeusok II. könyve|9|19|"A zsidóknak, a kiváló állampolgároknak üdvözletét küldi Antiochusz, a király és a hadvezér, és jó egészséget és jólétet kíván nekik.
Makkabeusok II. könyve|9|20|Ha jól megy a sorotok nektek is, gyermekeiteknek is, és minden a kedvetek szerint történik, nagyon nagy hálát adok érte.
Makkabeusok II. könyve|9|21|Betegen fekszem. De szívesen emlékezem irántam tanúsított tiszteletetekre és jóakaratotokra. Amikor Perzsiából visszatértem, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségét látom, hogy gondot fordítsak a közbiztonságra.
Makkabeusok II. könyve|9|22|Egyébként nem csüggedek, hanem bízom benne, hogy fölépülök betegségemből.
Makkabeusok II. könyve|9|23|Mégis, arra gondolok, hogy atyám is akkor gondoskodott utódról, amikor hadjáratot vezetett a hegyvidékre.
Makkabeusok II. könyve|9|24|Ha aztán valami váratlan dolog történik, vagy kedvezőtlen hír érkezik, tudni fogják az ország lakói, kire ruházzák rá a hatalmat, és megszabadulnak a zavargástól.
Makkabeusok II. könyve|9|25|Azonkívül arra is gondolok, hogy a körülöttünk élő és birodalmunkkal szomszédos uralkodók mennyire lesik a kedvező alkalmat és a fejleményeket. Ezért megtettem fiamat, Antiochuszt királynak, akit a hegyvidékre vezetett hadjárataim során közületek már igen soknak nem is egyszer a gondjaira bíztam és a figyelmébe ajánlottam. A mellékelt levelet neki írtam.
Makkabeusok II. könyve|9|26|Most hát kérve kérlek benneteket, emlékezzetek jótéteményeimre, amelyekben általában és egyébként részetek volt és viseltessetek mindnyájan jóindulattal irántam, és fiam iránt őrizzétek meg barátságtokat.
Makkabeusok II. könyve|9|27|Mert meg vagyok róla győződve, hogy követni fog a jóakarat és az emberségesség útján, és jó viszonyban lesz veletek."
Makkabeusok II. könyve|9|28|Így az embergyilkos és istenkáromló iszonyú kínok közepette, idegenben, a hegyvidéken halt meg olyan nyomorultul, ahogyan ő bánt másokkal.
Makkabeusok II. könyve|9|29|A holttestét kegyence, Fülöp vette magához. Antiochusz fiától való félelmében azonban Egyiptomba menekült Ptolemeusz Filometorhoz.
Makkabeusok II. könyve|10|1|A Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost.
Makkabeusok II. könyve|10|2|Szétrombolták a pogányok oltárait, amelyeket a piacon emeltek, és a berkeket is.
Makkabeusok II. könyve|10|3|Megtisztították a templomot, és az égőáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kőből és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is.
Makkabeusok II. könyve|10|4|Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse őket, ne szolgáltassa ki őket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak.
Makkabeusok II. könyve|10|5|Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszleu hónap huszonötödik napján.
Makkabeusok II. könyve|10|6|Nagy örömükben nyolc napig tartó ünnepet rendeztek, a sátoros ünnep mintájára. Visszaemlékeztek rá, hogy nemrégen még hogyan ünnepelték a sátoros ünnepet, amikor a hegyek közt és a barlangokban tengették életüket, akár a vadállatok.
Makkabeusok II. könyve|10|7|Most azonban borostyánnal díszített botokat, zöld ágakat és pálmát vittek, és dicsőítő éneket zengtek annak, aki megadta nekik a templom megtisztításának örömét.
Makkabeusok II. könyve|10|8|Aztán közös elhatározással és rendelettel az egész zsidóság számára kötelezővé tették ezeknek a napoknak évről évre való megünneplését.
Makkabeusok II. könyve|10|9|Így halt meg hát Antiochusz, melléknevén Epifánész.
Makkabeusok II. könyve|10|10|Most azokról az eseményekről adunk számot, amelyek az istentelen fiának, Antiochusz Eupatornak az idejében mentek végbe, de a háború okozta szenvedéseknél nem időzünk soká.
Makkabeusok II. könyve|10|11|Amikor átvette a hatalmat, egy bizonyos Liziászt, aki azelőtt Cöle-Szíria és Fönícia parancsnoka volt, megtett helytartójának.
Makkabeusok II. könyve|10|12|Ptolemeusz Makron volt az első, aki igazságosan bánt a zsidókkal, hisz addig úgyis annyi igazságtalanság történt velük. Megkísérelte békés úton rendezni ügyeiket.
Makkabeusok II. könyve|10|13|Ezért a király hívei bevádolták Eupatornál. Mindenféle árulónak tekintették, mivel elhagyta Ciprus szigetét, amelyet Filometor bízott rá, és átpártolt Antiochusz Epifánészhez. Mivel magas tisztségét nem tudta tisztességgel betölteni, méreggel véget vetett életének.
Makkabeusok II. könyve|10|14|Ekkor Gorgiász lett azon a vidéken a parancsnok. Idegen zsoldosokat szerzett és minden alkalmat megragadott, hogy háborút viseljen a zsidók ellen.
Makkabeusok II. könyve|10|15|Ugyanakkor Idumea lakói - kedvező fekvésű erődöknek a birtokában - kifosztották a zsidókat. Befogadták a Jeruzsálemből elmenekülteket, és azon voltak, hogy folytassák a háborúskodást.
Makkabeusok II. könyve|10|16|A Makkabeus és emberei imádkoztak, és arra kérték Istent, legyen segítségükre a harcban. Aztán megtámadták az idumeai erődöket.
Makkabeusok II. könyve|10|17|Egyetlen merész rohammal elfoglalták a helységeket. Akik a falakon harcoltak, azokat mind visszaverték, és megöltek mindenkit, aki csak a kezükbe került. Nem kevesebb, mint húszezer férfit kaszaboltak le.
Makkabeusok II. könyve|10|18|Mintegy kilencezer férfi két nagyon erős bástyába menekült, amely el volt látva mindennel, ami csak kell az ostromhoz.
Makkabeusok II. könyve|10|19|A Makkabeus otthagyta Simont és Józsefet, valamint Zachejoszt elegendő számú emberrel, hogy vegyék ostrom alá e helyeket, maga meg azokba a helységekbe vonult, ahol jelenlétére sürgős szükség volt.
Makkabeusok II. könyve|10|20|Simon katonái pénzéhségből belementek, hogy a bástyában levő emberek pénzzel megvesztegethessék őket. Elfogadtak 7000 drachmát, és hagyták, hogy egy részük elmeneküljön.
Makkabeusok II. könyve|10|21|Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetőit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták - az ő rovásukra - ellenségeiket.
Makkabeusok II. könyve|10|22|Azokat, akik árulóvá lettek, kivégeztette. Aztán azon nyomban elfoglalta mindkét bástyát.
Makkabeusok II. könyve|10|23|Minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt. A két bástyában több mint húszezer embert megölt.
Makkabeusok II. könyve|10|24|Timóteus, akit a zsidók korábban már megvertek, idegenekből hatalmas sereget gyűjtött, és Ázsiából tekintélyes számú lovasságot szedett össze. Azt tervezte, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát.
Makkabeusok II. könyve|10|25|Közeledtekor Makkabeus hívei Istenhez imádkoztak, hamut szórtak a fejükre, csípőjükre meg vezeklőruhát öltöttek.
Makkabeusok II. könyve|10|26|Leborultak az oltár előtt és könyörögtek, legyen hozzájuk irgalmas, és legyen ellenségüknek ellensége és ellenfelüknek ellenfele, ahogyan a törvény hirdeti.
Makkabeusok II. könyve|10|27|Az ima befejeztével fegyvert ragadtak és kivonultak, meglehetősen messze a várostól. Az ellenség közelében megálltak.
Makkabeusok II. könyve|10|28|Amikor felvirradt a hajnal, mindkét oldalon megindították a támadást. Egyikük - a bátorságon kívül - Istenbe vetett bizalmát tekintette a szerencse és a győzelem zálogának. Másikuknak a szenvedélyük volt vezérük a harcban.
Makkabeusok II. könyve|10|29|Már javában tombolt a küzdelem, amikor az ellenség előtt megjelent az égből öt pompás lovas, aranyzablájú lovon, és a zsidók élére állt.
Makkabeusok II. könyve|10|30|Ketten közrevették a Makkabeust, védték fegyverükkel, oltalmazták a sebek ellen. Az ellenségre nyilakat és villámokat szórtak, úgyhogy megvakultak, elteltek rémülettel és csatát vesztettek.
Makkabeusok II. könyve|10|31|Húszezer-ötszáz katonát, s hatszáz lovast megöltek.
Makkabeusok II. könyve|10|32|Maga Timóteus egy Gezer nevű erődbe menekült. Ez alaposan megerősített hely volt, s Chereász parancsnoksága alá tartozott.
Makkabeusok II. könyve|10|33|A Makkabeus és emberei négy napig ostromolták az erődöt, bizakodó hangulatban.
Makkabeusok II. könyve|10|34|Ezzel szemben az ostromlottak az erőd erősségében bíztak, határtalanul átkozódtak és istentelenül káromkodtak.
Makkabeusok II. könyve|10|35|Az ötödik nap felvirradtakor a Makkabaus katonái közül húsz fiatalember a káromlásokon haragra gerjedve bátran a falaknak rontott, és ádáz haragjukban mindenkit lekaszaboltak, aki csak eléjük került.
Makkabeusok II. könyve|10|36|Mások a háta mögé kerülve támadták meg az erődöt. Felgyújtották a bástyákat, máglyát raktak, és elevenen elégették az istenkáromlókat. Ismét mások betörték a kapukat, beengedték a maradék sereget, s így elfoglalták a várost.
Makkabeusok II. könyve|10|37|Timóteust, aki egy ciszternába rejtőzött, megölték, ugyanígy testvérét, Chereászt és Apollofánészt is.
Makkabeusok II. könyve|10|38|Amikor ezeket végbevitték, dicsőítő és hálaénekekekkel magasztalták az Urat, aki ilyen nagyot tett Izraellel, megadta nekik a győzelmet.
Makkabeusok II. könyve|11|1|Liziász kancellár, a király gyámja és rokona nagyon elkeseredett ezeken az eseményeken,
Makkabeusok II. könyve|11|2|és nem sokkal azután összegyűjtött mintegy nyolcvanezer férfit, és az egész lovasságot is mozgósítva kivonult a zsidók ellen azzal a szándékkal, hogy a várost görög településsé változtatja,
Makkabeusok II. könyve|11|3|a templomot pedig a többi pogány templomhoz hasonlóan megadóztatja, s a főpapi tisztséget évről évre áruba bocsátja.
Makkabeusok II. könyve|11|4|Egyáltalán nem számolt Isten hatalmával, hanem csak gyalogosai tízezreiben, lovasai ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott.
Makkabeusok II. könyve|11|5|Behatolt Júdeába, megközelítette az egyik erős erődöt, a Jeruzsálemtől mintegy öt mérföld távolságra levő Bet-Curt, és erősen szorongatta.
Makkabeusok II. könyve|11|6|Amikor a Makkabeus és hívei meghallották, hogy Liziász ostrom alá vette az erődöket, sírás és jajgatás közepette az Úrhoz folyamodtak az egész néppel egyetemben, hogy Izrael megmentésére küldje el jó angyalát.
Makkabeusok II. könyve|11|7|Aztán elsőként a Makkabeus ragadott fegyvert, s biztatta a többieket is, nézzenek szembe a veszélyekkel és legyenek testvéreik segítésére. Ezzel közösen kivonultak, bizakodó hangulatban.
Makkabeusok II. könyve|11|8|Amikor még Jeruzsálem közelében voltak, megjelent nekik egy fehérbe öltözött lovas.
Makkabeusok II. könyve|11|9|Aranyfegyvert forgatott, és az élükre állt. Erre mindannyian dicsőítették Istent irgalmasságáért, és annyira felbátorodtak, hogy készen voltak nemcsak az embereket, hanem még a legvadabb állatokat is megtámadni, sőt a vasfalakat is áttörni.
Makkabeusok II. könyve|11|10|Csatarendben haladtak előre, égi harcostársukkal, mivel megkönyörült rajtuk az Úr.
Makkabeusok II. könyve|11|11|Mint az oroszlánok, úgy támadtak rá az ellenségre, és lekaszaboltak tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. A többieket menekülésre kényszerítették.
Makkabeusok II. könyve|11|12|A legtöbbjüknek csak a puszta életüket sikerült megmenteniük, mert már megsebesültek. Maga Liziász is csak szégyenletes futással tudta életét megmenteni.
Makkabeusok II. könyve|11|13|De Liziász nem volt oktalan ember, így amikor elgondolkodott a vereségén, belátta, hogy a zsidók legyőzhetetlenek, mert velük harcol a hatalmas Isten.
Makkabeusok II. könyve|11|14|Ezért követeket küldött hozzájuk, és méltányos föltételekkel békét ajánlott. Megígérte, hogy a királyt is ráveszi, kössön velük barátságot.
Makkabeusok II. könyve|11|15|A Makkabeus a közjó érdekében mindenben elfogadta Liziász ajánlatát. S a király megadott mindent, amit a Makkabeus a zsidók számára írásban követelt.
Makkabeusok II. könyve|11|16|A levél, amelyet Liziász a zsidókhoz intézett, így hangzott: "Liziász üdvözletét küldi a zsidók népének.
Makkabeusok II. könyve|11|17|Követeitek, János és Absalom, átnyújtották alábbi kérelmeteket, és arra kértek, hagyjam jóvá a bennük foglaltakat.
Makkabeusok II. könyve|11|18|Amit a király elé kellett terjeszteni, azt elé terjesztettem, s ő hozzájárult, amihez lehetett.
Makkabeusok II. könyve|11|19|Ha továbbra is megfelelő magatartást tanúsíttok a közügyekben, rajta leszek, hogy előmozdítsam jóléteteket.
Makkabeusok II. könyve|11|20|Ami a részleteket illeti, meghagytam a ti és az én követeimnek, hogy tanácskozzanak veletek.
Makkabeusok II. könyve|11|21|Jó egészséget! A 148. esztendőben Dioszkorosz hónapjának 24-én."
Makkabeusok II. könyve|11|22|A király levele így hangzott: "Antiochusz király üdvözletét küldi testvérének, Liziásznak!
Makkabeusok II. könyve|11|23|Mivel atyánkat maguk közé szólították az istenek, azt kívánjuk, hogy birodalmunknak minden polgára zavartalanul a saját ügyeinek szentelhesse magát.
Makkabeusok II. könyve|11|24|Hallottuk, hogy a zsidók nem helyeslik a görög életmódra való áttérést, amit atyánk elrendelt, hanem inkább a saját életmódjukat kedvelik, ezért azt kérik, hogy megtarthassák saját törvényeiket.
Makkabeusok II. könyve|11|25|Nos, az az óhajunk, hogy ez a nép is zavartalanul éljen. Ezért elrendeljük, hogy kapják vissza szentélyüket, és életüket atyáik szokásai szerint élhessék.
Makkabeusok II. könyve|11|26|Légy hát rajta, hogy követeket küldj hozzájuk. Ezek nyújtsanak nekik békejobbot, hogy lássák, mi a szándékunk, s így öröm töltse el őket és kedvvel lássanak újra neki dolgaiknak."
Makkabeusok II. könyve|11|27|Az a levél, amelyet a király a néphez intézett, így hangzott: "Antiochusz király üdvözletét küldi a nagytanácsnak és a többi zsidónak.
Makkabeusok II. könyve|11|28|Ha jól megy sorotok, akkor az megfelel kívánságunknak. Mi is jól vagyunk.
Makkabeusok II. könyve|11|29|Menelausz jelentette: vissza kívántok térni, hogy a saját dolgaitoknak szentelhessétek magatokat.
Makkabeusok II. könyve|11|30|Azoknak, akik Xantikosz hónap 30-ig hazatérnek, békét biztosítunk,
Makkabeusok II. könyve|11|31|és megengedjük, hogy a zsidók a saját étkezési szabályaik és törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt. Senkit sem szabad közülük életmódja miatt semmi módon zaklatni.
Makkabeusok II. könyve|11|32|Egyszersmind elküldöm Menelauszt, hogy nyugtasson meg benneteket.
Makkabeusok II. könyve|11|33|Éljetek békében! A 148. esztendőben Xantikosz hónap 15-én."
Makkabeusok II. könyve|11|34|A rómaiak is küldtek egy levelet, ez volt a tartalma: "Quintusz Memmiusz és Titusz Maniliusz és Maniusz Szergiusz római legátusok üdvözletüket küldik a zsidók népének.
Makkabeusok II. könyve|11|35|Amit Liziász, a király rokona megadott nektek, azt mi is megadjuk.
Makkabeusok II. könyve|11|36|Azokat a kérdéseket pedig, amelyeket nézete szerint a király elé kell terjeszteni, fontoljátok meg, aztán küldjetek el valakit, hogy ügyeiteket kedvetek szerint képviselhessük. Mi ugyanis tovább utazunk Antiochiába.
Makkabeusok II. könyve|11|37|Siessetek hát, küldjétek embereiteket, hadd tudjuk meg, mint vélekedtek.
Makkabeusok II. könyve|11|38|Jó egészséget kívánunk! A 148. esztendő, Xantikosz hónap 15-én."
Makkabeusok II. könyve|12|1|Ez egyezségek megkötése után Liziász elment a királyhoz. A zsidók pedig újra a földet művelték.
Makkabeusok II. könyve|12|2|Ám azoknak a vidékeknek a parancsnokai, Timoteusz és Genneusz fia, Apollóniusz, továbbá Hieronimusz és Demofon, valamint a ciprusi Nikanor nem hagyták, hogy békében és nyugodtan éljenek.
Makkabeusok II. könyve|12|3|Ugyanakkor Joppe lakói gyalázatos tettet követtek el: meghívták a körükben élő zsidókat, szálljanak fel az előre odakészített hajókra asszonyostul, gyerekestül, mintha semmiféle ellenséges szándék nem vezetné őket,
Makkabeusok II. könyve|12|4|hanem a város közös határozata szerint járnának el. Ezek elfogadták (a meghívást), mivel békére törekedtek és semmiféle rosszat nem gyanítottak. De amikor már jól kint voltak a tengeren, a mélybe süllyesztették őket, nem kevesebb mint kétszáz embert.
Makkabeusok II. könyve|12|5|Júdás hírét vette a testvérein elkövetett gaztettnek, és közölte a dolgot híveivel is.
Makkabeusok II. könyve|12|6|Aztán segítségül hívta Istent, az igazságos bírót, és kivonult testvérei gyilkosai ellen. Éjszaka fölgyújtotta a kikötőt, elégette a hajókat és megölte, akik oda menekültek.
Makkabeusok II. könyve|12|7|Aztán mivel maga a hely le volt zárva, elvonult azzal a szándékkal, hogy majd visszatér, és Joppe egész lakosságát kiirtja.
Makkabeusok II. könyve|12|8|De aztán meghallotta, hogy Jamnia lakói hasonló terveket forralnak az ottani zsidók ellen,
Makkabeusok II. könyve|12|9|azért egy éjszaka a jamniaiakra támadt, fölgyújtotta a kikötőt a hajókkal egyetemben. A tűz egész Jeruzsálemig ellátszott, 240 stádiumnyira.
Makkabeusok II. könyve|12|10|Onnan kilenc stádiumnyira tovább vonultak, Timóteus ellen. Történt, hogy arabok támadtak rájuk, nem kevesebb, mint ötezer férfi és ötezer lovas.
Makkabeusok II. könyve|12|11|Elszánt küzdelemre került sor, és Isten segítségével Júdás emberei győztek. A legyőzött nomádok békét kértek Júdástól, és megígérték, hogy jószágot szállítanak nekik és megadnak minden segítséget.
Makkabeusok II. könyve|12|12|Júdás azt gondolta, hogy valóban hasznára lehetnek, azért beleegyezett a békekötésbe. Kezet nyújtottak és visszatértek sátraikba.
Makkabeusok II. könyve|12|13|Júdás egy erős várost is megtámadott, amely körül volt véve fallal. Különféle pogány népek lakták és Kaszpinak hívták.
Makkabeusok II. könyve|12|14|A lakói bíztak a falak erősségében meg a felhalmozott élelemben. Júdással és embereivel szemben arcátlanul viselkedtek, gyalázták őket, és ráadásul káromló, illetlen beszédeket folytattak.
Makkabeusok II. könyve|12|15|Erre Júdás és emberei a világ nagy urához folyamodtak, aki Józsue idejében faltörő kosok és ostromgépek nélkül is lerombolta Jerikó falait.
Makkabeusok II. könyve|12|16|Aztán mint az oroszlánok, a falaknak estek. Isten akaratából elfoglalták a várost, és sokakat lekaszaboltak, úgyhogy a szomszédos két stádium hosszú tó olyan volt, mintha vérrel lett volna tele.
Makkabeusok II. könyve|12|17|Onnan 750 stádiumnyira tovább vonultak és Charakába értek, az úgynevezett tubiáni zsidókhoz.
Makkabeusok II. könyve|12|18|Timóteust már nem találták ott azon a vidéken, mert elintézetlen ügyei másfelé vonták. De egy meghatározott helyen hátrahagyott egy nagyon erős őrséget.
Makkabeusok II. könyve|12|19|Ezért a Makkabeus vezérei, Dozitheusz és Szoszipatrosz kivonultak, és megölték azokat az embereket, akiket Timóteus hátrahagyott a várban, több mint tízezer férfit.
Makkabeusok II. könyve|12|20|A Makkabeus több csoportra osztotta seregét, és meghatározta, kik álljanak a csoportok élére. Aztán megtámadta Timóteust, bár százhúszezer gyalogosa és kétezer-ötszáz lovasa volt.
Makkabeusok II. könyve|12|21|Amikor Timóteus Júdás közeledtének hírét vette, az asszonyokat és a gyerekeket egy Karnion nevű helységbe küldte, a málhával egyetemben. Ez nehezen bevehető és - a sok keskeny szoros miatt - alig megközelíthető hely volt.
Makkabeusok II. könyve|12|22|Amikor Júdás első csapatai odaértek, annak hatalma láttán, aki mindent lát, félelem és rettegés lett úrrá az ellenségen. Sietve menekültek. Az egyik ide futott, a másik oda, így nemegyszer a saját embereik ejtettek rajtuk sebet vagy döfték beléjük a kardjukat.
Makkabeusok II. könyve|12|23|Júdás kegyetlenül üldözőbe vette őket, kaszabolta a gonoszokat, mintegy harmincezer férfit megölt.
Makkabeusok II. könyve|12|24|Maga Timóteus is Dozitheusz és Szoszipatrosz csapatainak kezére került. Nagy színlelve azt kérte, engedjék szabadon, mert hatalmában vannak némelyeknek a szülei, másoknak a testvérei, mert ha nem, hát akkor bajuk esik.
Makkabeusok II. könyve|12|25|Mivel ismételten ünnepélyesen megígérte, hogy sértetlenül kiadja őket, elengedték, hogy így megmentsék testvéreiket.
Makkabeusok II. könyve|12|26|Ezután Júdás Karnion és Atergatejon temploma ellen vonult fel, és megvert huszonötezer embert.
Makkabeusok II. könyve|12|27|Ezeknek az ellenségeknek a legyőzése után Efron megerősített városa alá vonult, ahol Liziász tartózkodott. Erős ifjak álltak a falak előtt és bátran védekeztek. Belül rengeteg hadigép és fegyver.
Makkabeusok II. könyve|12|28|Ők azonban a Mindenhatóhoz imádkoztak, aki hatalmával megtöri az ellenség erejét. Aztán elfoglalták a várost. A lakói közül mintegy huszonötezret leterítettek.
Makkabeusok II. könyve|12|29|Onnét tovább indultak, és felvonultak Szkithopolisz ellen, amely 600 stádiumnyira van Jeruzsálemtől.
Makkabeusok II. könyve|12|30|Az ott élő zsidók azt vallották, hogy Szkithopolisz lakói mindig jóindulattal voltak irántuk, és a nehéz időkben is emberségesen bántak velük.
Makkabeusok II. könyve|12|31|Ezért köszönetet mondtak nekik, és arra kérték őket, legyenek továbbra is jóakarattal a nép iránt. Aztán visszatértek Jeruzsálembe, mert közeledett a hetek ünnepe.
Makkabeusok II. könyve|12|32|A pünkösdnek nevezett ünnep után Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki.
Makkabeusok II. könyve|12|33|Ez 3000 gyalogossal és 400 lovassal szállt szembe velük.
Makkabeusok II. könyve|12|34|Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett.
Makkabeusok II. könyve|12|35|Egy bizonyos Dozitheosz, tubiai bátor lovas Gorgiászra vetette magát és teljes erővel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját. Így Gorgiásznak sikerült elmenekülnie Marizába.
Makkabeusok II. könyve|12|36|Mivel Ezdriász katonái már sokáig harcoltak és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben.
Makkabeusok II. könyve|12|37|Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetőjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait.
Makkabeusok II. könyve|12|38|Júdás összegyűjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot.
Makkabeusok II. könyve|12|39|Másnap (amikor már legfőbb ideje volt), fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába, rokonaik közé.
Makkabeusok II. könyve|12|40|Ám a halottak ruhája alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak. Így megtudták, miért estek el.
Makkabeusok II. könyve|12|41|Mindnyájan dicsőítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van.
Makkabeusok II. könyve|12|42|Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit.
Makkabeusok II. könyve|12|43|Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra.
Makkabeusok II. könyve|12|44|Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.
Makkabeusok II. könyve|12|45|Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár - ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.
Makkabeusok II. könyve|13|1|A 149. esztendőben Júdás és hívei megtudták, hogy Antiochusz Eupátor hatalmas sereggel Júdea felé tart,
Makkabeusok II. könyve|13|2|s vele van gyámja is, Liziász, a birodalom ügyeinek intézője, egy száztízezer gyalogosból, ötezer-háromszáz lovasból, huszonkét elefántból és háromszáz kaszával fölszerelt harci szekérből álló görög sereg élén.
Makkabeusok II. könyve|13|3|Menelausz is szövetkezett velük, és képmutató módon biztatta Antiochuszt. Közben azonban mit sem törődött a haza megmentésével, csak arra volt gondja, hogy visszakerüljön hivatalába.
Makkabeusok II. könyve|13|4|Ám a Királyok Királya fölkeltette Antiochusz haragját a lázadó ellen. Amikor Liziász azzal vádolta, hogy minden bajnak Menelausz az oka, Antiochusz megparancsolta, vigyék Beröába, és az ottani szokás szerint végezzenek vele.
Makkabeusok II. könyve|13|5|Ott ugyanis volt egy 50 könyök magas torony, tele izzó hamuval. Volt benne egy forgatható gépezet, amely minden irányból belesodorta (az embert) az izzó hamuba.
Makkabeusok II. könyve|13|6|Oda vitték fel a templomgyalázókat és az egyéb nagy gonosztevőket, és a pusztulásba taszították őket.
Makkabeusok II. könyve|13|7|Ez a halál lett az álnok Menelausznak is a sorsa.
Makkabeusok II. könyve|13|8|Nem jutott neki sír a földben. Ez teljesen igazságos volt így! Mert sokat vétkezett az oltár ellen, amelyen szent a tűz és a hamu. Ezért lelte hamuban a halálát.
Makkabeusok II. könyve|13|9|A király ádáz gyűlölettel közeledett; azt tervezte, hogy gonoszabbul bánik a zsidókkal, mint atyja.
Makkabeusok II. könyve|13|10|Amikor Júdás erről tudomást szerzett, arra intette a népet, hogy éjjel-nappal könyörögjön az Úrhoz, hogy - mint mindig - most is segítsen rajtuk, hisz az a veszedelem fenyegeti őket, hogy elveszítik a törvényt, a hazát és a szent templomot.
Makkabeusok II. könyve|13|11|Ne engedje, hogy a nép, amely éppen csak föllélegzett egy kissé, az elvetemült pogány népek kezére kerüljön.
Makkabeusok II. könyve|13|12|Meg is tették mindannyian. Három napig térdre borulva, könnyek közt böjtölve, szüntelenül könyörögtek az irgalmas Istenhez. Ezután Júdás bátorította őket, és megparancsolta, hogy legyenek készenlétben.
Makkabeusok II. könyve|13|13|Maga a vénekkel azt határozta, hogy kivonul, és Isten segítségével dűlőre viszi az ügyet, mielőtt még a király serege benyomulna Júdeába és elfoglalná a várost.
Makkabeusok II. könyve|13|14|Vállalkozása végső kimenetelét a mindenség Teremtőjére bízva, bátorította embereit, harcoljanak bátran egészen halálukig a törvényért, a szentélyért, a városért, a hazáért és a hagyományokért. Aztán Modin közelében tábort ütött.
Makkabeusok II. könyve|13|15|Majd kiadta katonáinak a jelszót: "Istentől a győzelem!" A legjava válogatott ifjakkal éjjel megtámadta a király sátorát, és megölt a táborban mintegy kétezer férfit. A legnagyobb elefántokat is leszúrta vezetőjükkel egyetemben.
Makkabeusok II. könyve|13|16|Az egész táborban félelmet és rettenetet keltettek, aztán mire a nap fölvirradt, győztesen elvonultak.
Makkabeusok II. könyve|13|17|Ezt vitték végbe azzal a segítséggel, amelyben Isten Júdást részesítette.
Makkabeusok II. könyve|13|18|Amikor a király ízelítőt kapott a zsidók elszántságából, azon volt, hogy csellel hatalmába kerítse a megerősített helyeket.
Makkabeusok II. könyve|13|19|Kivonult Bet-Cur, az egyik erős zsidó erőd ellen, de visszaverték. Újra támadott, de ismét legyőzték.
Makkabeusok II. könyve|13|20|Júdás minden szükségessel ellátta az őrséget.
Makkabeusok II. könyve|13|21|Ám a zsidó seregből az egyik katona, Rodokosz elárulta az ellenségnek a titkokat. Megkeresték, elfogták és kivégezték.
Makkabeusok II. könyve|13|22|A király másodszor is tárgyalást kezdett Bet-Cur lakóival, és békét ajánlott nekik. Meg is tartotta és elvonult. De találkozott Júdás embereivel és vereséget szenvedett tőlük.
Makkabeusok II. könyve|13|23|Akkor megtudta, hogy Antiochia helytartója, Fülöp pártot ütött. Ezen megrettenve jó szóval fordult a zsidókhoz, és esküt téve minden igazságos követelésüknek engedett. Az egyezség megkötése után áldozatot mutatott be - kifejezte tiszteletét a templom iránt és bőkezű volt a szent helyhez.
Makkabeusok II. könyve|13|24|A Makkabeust is barátságosan fogadta, aztán megtette Hegemonideszt a Ptolemaisztól a geréniek földjéig terjedő terület teljhatalmú helytartójává,
Makkabeusok II. könyve|13|25|és elment Ptolemaiszba. Ám Ptolemaisz lakói nem voltak megelégedve az egyezséggel, méltatlankodtak a határozatok miatt, és meg akarták őket szegni.
Makkabeusok II. könyve|13|26|Erre Liziász a szószékre lépett és a lehetőség szerint védekezett. Csitító szavaival meggyőzte őket, úgyhogy megbékéltek. Utána visszatért Antiochiába. Így zajlott le a király támadása és visszavonulása.
Makkabeusok II. könyve|14|1|Három esztendő elteltével Júdás hívei hírét vették, hogy Szeleukosz fia, Demetriusz hatalmas sereggel és nagy hajóhaddal partra szállt Tripolisz kikötőjében,
Makkabeusok II. könyve|14|2|és elfoglalta az országot, Antiochuszt és gyámját, Liziászt pedig megölte.
Makkabeusok II. könyve|14|3|Egy bizonyos Alkimusz, aki azelőtt főpap volt, de a lázadás idején önként elpártolt, úgy látta, hogy számára semmi módon nincs menekvés és az oltárhoz sem kerülhet vissza.
Makkabeusok II. könyve|14|4|Ezért a 151. esztendőben elment Demetriusz királyhoz, és átnyújtott neki egy aranykoszorút és egy pálmaágat, továbbá a szentélyben szokásos olajágak közül is néhányat. Azon a napon egyébként nyugton maradt.
Makkabeusok II. könyve|14|5|De amikor Demetriusz meghívta egy tanácskozásra és a zsidók hangulata és tervei felől tudakozódott nála, kedvező alkalmat talált elvetemültsége kimutatására. Így válaszolt nekik:
Makkabeusok II. könyve|14|6|"Az aszideusnak nevezett zsidók, akiknek Júdás, a Makkabeus a vezérük, folyvást háborút és lázadást szítanak, s nem hagyják, hogy nyugalom uralkodjék az országban.
Makkabeusok II. könyve|14|7|Engem is megfosztottak öröklött tisztségemtől, mármint a főpapi tisztségtől. Most épp emiatt jöttem ide.
Makkabeusok II. könyve|14|8|Egyfelől mert valóban szem előtt tartom a király érdekeit, másfelől azonban a honfitársakra is tekintettel vagyok, hisz az említett emberek meggondolatlan vállalkozásai folytán egész népünk nem csekély kárt szenved.
Makkabeusok II. könyve|14|9|Ó, király, szerezz ezekről bizonyosságot, és tedd magadévá szerte jól ismert emberi együttérzésedben országunk és szorongatott népünk ügyét.
Makkabeusok II. könyve|14|10|Mert amíg Júdás él, lehetetlen, hogy az ország békében éljen!"
Makkabeusok II. könyve|14|11|A király bizalmasai, akik amúgy is ellenséges érzülettel viseltettek Júdással szemben, szavaira még inkább rajta voltak, hogy Demetriuszt haragra ingereljék.
Makkabeusok II. könyve|14|12|Nyomban hívatta hát Nikanort, az elefántos csapat parancsnokát, és megtette Júdea helytartójává.
Makkabeusok II. könyve|14|13|Parancsot adott neki, hogy Júdást tegye el láb alól, követőit szórja szét, Alkimuszt meg tegye meg a legfőbb templom főpapjává.
Makkabeusok II. könyve|14|14|A Júdás elől Júdeából elmenekült pogányok tömegestül csatlakoztak Nikanorhoz, mert azt hitték, hogy a zsidókra szakadó bajból és szorongattatásból hasznuk származik.
Makkabeusok II. könyve|14|15|Nikanor közeledtének hírére és a pogányok támadására a zsidók hamut szórtak magukra és ahhoz folyamodtak, aki örök időkre kiválasztotta népét, és mindig nyilvánvaló módon megvédte örökségét.
Makkabeusok II. könyve|14|16|Aztán a vezér parancsára nyomban elindultak, és Desszau falvánál rajtuk ütöttek.
Makkabeusok II. könyve|14|17|Júdás testvére, Simon megtámadta Nikanort, de az ellenség hirtelen megjelenésére egy kissé megingott.
Makkabeusok II. könyve|14|18|Ám amikor Nikanor meghallotta, mekkora bátorságról tettek tanúságot Júdás csapatai és milyen elszántan harcoltak a hazáért, nem merte vérontással dűlőre vinni az ügyet.
Makkabeusok II. könyve|14|19|Inkább elküldte Pozidoniuszt, Teodotuszt és Mattatiást, hogy nyújtsanak kezet a zsidóknak és azokét is fogadják el.
Makkabeusok II. könyve|14|20|A vezér jól meghányta-vetette a dolgot, aztán közölte a sereggel, majd miután egyetértésre jutottak, ráálltak az egyezségre.
Makkabeusok II. könyve|14|21|Kitűztek egy napot, amelyen a vezetők ugyanazon a helyen majd megtárgyalják a részleteket. Mindkét részről megérkezett egy-egy harci szekér, és a megtiszteltetés jeléül székeket készítettek oda.
Makkabeusok II. könyve|14|22|Júdás előzőleg fölfegyverzett embereket állított megfelelő helyekre, nehogy valami alattomos támadás érje az ellenség részéről. De a tanácskozás békés mederben folyt le.
Makkabeusok II. könyve|14|23|Utána Nikanor Jeruzsálemben telepedett le, és nem követett el semmi igazságtalanságot. Sőt, a tömegével hozzá csatlakozott csapatokat is elbocsátotta.
Makkabeusok II. könyve|14|24|Júdást állandóan a maga közelében tartotta, jóindulattal volt e férfi iránt,
Makkabeusok II. könyve|14|25|biztatta, nősüljön meg és legyenek gyermekei. Valóban meg is nősült, s boldog volt, örült az életnek.
Makkabeusok II. könyve|14|26|Amikor Alkimusz látta a kölcsönös egyetértést és a megkötött szerződést, elment ezzel Demetriuszhoz és azt állította, hogy Nikanor áruláson töri a fejét: a birodalom ellenségét, Júdást jelölte ki utódjául.
Makkabeusok II. könyve|14|27|A király haragra gerjedt, a címeres gazember ármánykodásai felingerelték. Írt Nikanornak, hogy ő nem ért egyet az egyezséggel, és megparancsolta neki, hogy a Makkabeust azonnal küldje - bilincsbe verve - Antiochiába.
Makkabeusok II. könyve|14|28|E hír hallatára Nikanor elkedvetlenedett. Nehezére esett az egyezség felbontása, hiszen a másik fél nem követett el semmi igazságtalanságot.
Makkabeusok II. könyve|14|29|De nem tehetett a király akarata ellen. Ezért megvárta a kedvező alkalmat és csellel keresztülvitte a dolgot.
Makkabeusok II. könyve|14|30|A Makkabeus észrevette, hogy ridegebben bánik vele, és a szokásos összejöveteleiken kevésbé udvarias. Látta, hogy ez a barátságtalan magatartás nem jelent jót. Ezért maga köré gyűjtötte jó sok emberét és elrejtőzött Nikanor elől.
Makkabeusok II. könyve|14|31|Az észrevette, hogy ügyesen kijátszotta. Ezért elment a fönséges és szent templomba, épp amikor a papok a szokásos áldozat bemutatásával voltak elfoglalva, és a férfi kiszolgáltatását követelve.
Makkabeusok II. könyve|14|32|Amikor azok esküvel bizonyították, nem tudják, hol van a keresett férfi,
Makkabeusok II. könyve|14|33|kinyújtotta jobbját a templom felé és megesküdött: "Ha nem szolgáltatjátok ki Júdást, bilincsbe verve, Istennek ezt a házát egyenlővé teszem a földdel, az áldozati oltárt lerombolom, és pompás szentélyt emelek itt Dionüzosznak."
Makkabeusok II. könyve|14|34|Szavai befejeztével visszavonult. A papok az ég felé tárták kezüket, és ahhoz könyörögtek, aki mindig védelmezőjük volt.
Makkabeusok II. könyve|14|35|"Ó, mindenek Ura, neked nincs szükséged semmire, mégis azt akartad, hogy legyen köztünk egy templomod hajlékul.
Makkabeusok II. könyve|14|36|Szentséges Úr, akitől minden szentség származik, őrizd meg örökre tisztán ezt a házat, amelyet nemrég tisztítottunk meg."
Makkabeusok II. könyve|14|37|Egy bizonyos Raziszt, aki Jeruzsálem vénei közé tartozott, följelentettek Nikanornak. Szerette honfitársait, és nagy tekintélynek örvendett. Jóságáért a zsidók atyjának nevezték.
Makkabeusok II. könyve|14|38|Mert már azelőtt is, a lázadás idején is azon volt, hogy tisztán megőrizze a zsidóságot, testét és életét elszántan kockára tette a zsidóságért.
Makkabeusok II. könyve|14|39|Nikanor most nyíltan ki akarta mutatni a zsidókkal szemben ellenséges érzületét, ezért elküldött több mint ötszáz katonát, hogy fogják el.
Makkabeusok II. könyve|14|40|Mert azt hitte, hogy az elfogatással súlyos csapást mér rájuk.
Makkabeusok II. könyve|14|41|A csapatok már épp meg akarták szállni az erős házat. Erőszakkal betörték a kaput és tüzet hozattak, hogy felgyújtsák az ajtókat. Mivel minden oldalról körülzárták, a kardjába dőlt.
Makkabeusok II. könyve|14|42|Inkább meghalt becsületben, minthogy a gonoszok kezére kerüljön, és nemes érzelmeihez méltatlan bánásmódban részesüljön.
Makkabeusok II. könyve|14|43|Ám a nagy izgalomban nem sikerült neki egészen jól a döfés. Közben a csapat behatolt az ajtókon. Erre gyorsan fölment a falakra és hősiesen a sokaságba vetette magát.
Makkabeusok II. könyve|14|44|Csakhogy ez gyorsan visszahúzódott, keletkezett egy tér, s ide esett.
Makkabeusok II. könyve|14|45|Mivel még mindig élt, haragra gerjedve felállt, jóllehet égő sebeiből patakzott a vér. Aztán a tömegen áthatolva feljutott egy meredek sziklára.
Makkabeusok II. könyve|14|46|Már teljesen elöntötte a vér. De azért kitépte beleit, megragadta mindkét kezével és rádobta a tömegre. Közben kérte az élet és lélek Urát, hogy egy napon adja neki vissza. Így halt meg.
Makkabeusok II. könyve|15|1|Amikor Nikanor megtudta, hogy Júdás csapatai Szamaria helységeiben állomásoznak, azt tervezte, hogy egy szombati napon minden kockázat nélkül megtámadja őket.
Makkabeusok II. könyve|15|2|Ám azok a zsidók, akik kényszerűségből az ő seregében voltak, így beszéltek: "Ne mészárold le őket ilyen kegyetlen és embertelen módon! Légy tisztelettel a nap iránt, amelyet az szentelt meg kezdettől, aki mindent lát!"
Makkabeusok II. könyve|15|3|Erre megkérdezte a címeres gazember: "Van hát az égben egy Hatalmas, aki a szombat megülését elrendelte?"
Makkabeusok II. könyve|15|4|Azt felelték: "Maga az élő Isten parancsolta meg a hetedik nap megülését, aki az égben lakik."
Makkabeusok II. könyve|15|5|De ő ellene vetette: "Ám a földön én vagyok az úr, és parancsot adok: ragadjatok fegyvert és szolgáljátok a királyt." Csakhogy megint nem sikerült neki gyalázatos tervét keresztülvinnie.
Makkabeusok II. könyve|15|6|Nikanor gőgjében felfuvalkodva arra gondolt, hogy Júdás csapatain aratott győzelmére nyilvános emlékművet emel.
Makkabeusok II. könyve|15|7|Ám a Makkabeus töretlenül és rendületlenül bízott az Úr segítségében.
Makkabeusok II. könyve|15|8|Bátorította embereit, ne féljenek a pogányok támadásától, inkább gondoljanak arra, mennyi segítséget kaptak már az égtől. Most is bízzanak hát benne, hogy a Mindenható megadja nekik a győzelmet.
Makkabeusok II. könyve|15|9|A törvény és a próféták szavaival is bátorította őket, emlékezetükbe idézte azokat a harcokat, amelyeket már megharcoltak, és így fokozta bennük a bátorságot.
Makkabeusok II. könyve|15|10|Amikor már fölkeltette bennük a lelkesedést, kiadta a parancsot, utalva a pogányok hűtlenségére és hitszegésére.
Makkabeusok II. könyve|15|11|Így nem pajzzsal és lándzsával fegyverezte föl őket, hanem találó, bátorító szavakkal. Egy hitelt érdemlő álmát is elmondta nekik, egy látomását, amelynek mindannyian örültek.
Makkabeusok II. könyve|15|12|Ez volt álmában a látomása: Oniászt látta, az előző főpapot, ezt a nemeslelkű, igazságos férfiút, akinek viselkedése szerény volt, a lénye csupa jóság, a beszéde pedig megfontolt, s aki ifjúságától törekedett az erényekre. Kitárta kezét és imádkozott a zsidók egész közösségéért.
Makkabeusok II. könyve|15|13|Aztán megjelent Júdásnak - ugyanilyen tartásban - egy ősz hajú, pompás külsejű férfi - csodálatos méltóság övezte.
Makkabeusok II. könyve|15|14|Oniász megszólalt és azt mondta: "Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért."
Makkabeusok II. könyve|15|15|Aztán Jeremiás kinyújtotta a jobbját és átadott Júdásnak egy aranykardot. Átadáskor e szavakat intézte hozzá:
Makkabeusok II. könyve|15|16|"Vedd Isten ajándékát, a szent kardot! Megsemmisíted vele az ellenséget."
Makkabeusok II. könyve|15|17|Júdás nagyszerű szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerősítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette.
Makkabeusok II. könyve|15|18|Az asszonyokért és a gyerekekért, a testvérekért és a rokonokért nem aggódtak annyira. Első és legfőbb gondjuk a szent templom volt.
Makkabeusok II. könyve|15|19|De a városban maradottak sem aggódtak kevésbé, s voltak kisebb gondban a nyílt mezőn vívandó harc miatt.
Makkabeusok II. könyve|15|20|Mindannyian várták a hamarosan elkövetkező döntő ütközetet. Az ellenség már felvonult. A sereg csatasorba állt, az elefántokat odavezették a megfelelő helyekre és a lovasság elhelyezkedett a két szárnyon.
Makkabeusok II. könyve|15|21|Amikor a Makkabeus meglátta a felsorakozó hatalmas sereget, a sokféle fegyvert és a vad elefántokat, kitárta kezét az ég felé, és a csodatevő Úrhoz folyamodott. Mert tudta, hogy nem a fegyvereké a győzelem, hanem azoknak adja Isten, akiket méltónak tart rá.
Makkabeusok II. könyve|15|22|Így imádkozott: "Uram, Júda királyának, Hiszkijának idejében elküldted angyalodat, s az Szancherib táborából 185 000 férfit megsemmisített.
Makkabeusok II. könyve|15|23|Küldd előre most is, Egek Ura, jó angyalodat, űzzék el előlünk a félelmet és a rettenetet!
Makkabeusok II. könyve|15|24|Azok rettegjenek karod erejétől, akik káromlások közepette felvonultak szent néped ellen!" Ezzel befejezte imáját.
Makkabeusok II. könyve|15|25|Nikanor csapatai kürtszóval és harci dalokat énekelve vonultak fel.
Makkabeusok II. könyve|15|26|Júdás és emberei imádkozva és könyörögve támadtak rá az ellenségre.
Makkabeusok II. könyve|15|27|Míg kezükkel harcoltak, szívükben Istenhez imádkoztak. Isten szemmel látható segítségén örülve nem kevesebb, mint harmincötezer férfit földre terítettek.
Makkabeusok II. könyve|15|28|Amikor a csata végeztével öröm közepette elvonultak, látták, hogy Nikanor is ott fekszik fegyverzetében.
Makkabeusok II. könyve|15|29|Erre kiáltozás és lárma támadt. Atyáik nyelvén dicsőítették az Urat.
Makkabeusok II. könyve|15|30|Júdás pedig, aki testestül-lelkestül feláldozta magát honfitársaiért, és ifjú kora óta mindig hűségesen kitartott a testvérei iránti szeretetben, kiadta a parancsot, hogy Nikanornak vágják le fejét és a kezét a karjával együtt, és vigyék Jeruzsálembe.
Makkabeusok II. könyve|15|31|Megérkezte után összehívta honfitársait, és a papokat az áldozati oltár elé állíttatta.
Makkabeusok II. könyve|15|32|A várőrséget is oda rendelte. Akkor megmutatta nekik az elvetemült Nikanor fejét és az istenkáromlónak a kezét, amelyet az kérkedve kinyújtott a Mindenható szentélye ellen.
Makkabeusok II. könyve|15|33|Aztán kivágatta az istentelen Nikanor nyelvét és feldarabolva odavetette a madaraknak, a gonoszság bűnhődése jelét azonban felakasztotta a templom elé.
Makkabeusok II. könyve|15|34|Az ég felé fordulva mindannyian dicsőítették az Urat ezekkel a szavakkal: "Legyen áldott, aki hajlékát megoltalmazta a gyalázattól!"
Makkabeusok II. könyve|15|35|Nikanor fejét kitűzette a várra Isten segítségének mindenki számára látható és nyilvánvaló jeléül.
Makkabeusok II. könyve|15|36|Aztán közös akarattal elhatározták, hogy ezt a napot nem hagyják soha megületlenül, hanem az arámul Adarnak nevezett tizenkettedik hónap 13-án, a Mardocháj napja előtti napon megünneplik.
Makkabeusok II. könyve|15|37|Így zajlottak le a Nikanorral összefüggő események. Minthogy a hébereknek azóta birtokában maradt a város, bevégzem munkámat.
Makkabeusok II. könyve|15|38|Ha az elbeszélés szépnek és sikerültnek bizonyult, teljesült kívánságom. De ha csak közepesre vagy gyengére sikerült is, megtettem, ami erőmtől telt.
Makkabeusok II. könyve|15|39|Kár csak bort inni és ugyanígy tisztán vizet is, hiszen a bor vízzel keverve kellemes, így szerez élvezetet. Ugyanígy a művészi elbeszélés is élvezet azok számára, akik a történtekre figyelnek. Ezzel befejezem.
Malakiás könyve|1|1|Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez.
Malakiás könyve|1|2|Szerettelek benneteket! - mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? - Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? - mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem,
Malakiás könyve|1|3|Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé.
Malakiás könyve|1|4|Hiába mondja Edom: "Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat", mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: "A gonoszság vidéke" és: "A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr."
Malakiás könyve|1|5|Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is!
Malakiás könyve|1|6|A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? - ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet?
Malakiás könyve|1|7|Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? - Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni.
Malakiás könyve|1|8|Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|1|9|Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk [bizony, a ti kezetek műveli ezt]! Vajon örömmel fogad-e titeket? - kérdezi a Seregek Ura.
Malakiás könyve|1|10|Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek - mondja a Seregek Ura -, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot.
Malakiás könyve|1|11|De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|1|12|Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel.
Malakiás könyve|1|13|Azt mondjátok: Lám, mennyi a munka! És méltatlanul bántok vele - mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|1|14|Átkozott az a csaló, aki - bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul - mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király - mondja a Seregek Ura, és nevem félelmetes a népek között.
Malakiás könyve|2|1|Most ezt az intelmet intézem hozzátok, papok!
Malakiás könyve|2|2|Ha nem hallgatjátok meg, és nem szívlelitek meg, s nem dicsőítitek meg nevemet - mondja a Seregek Ura -, akkor átkot küldök rátok, és átokká változtatom áldásaitokat. Sőt már átokká is változtattam, mert senki sincs köztetek, aki ezeket szívére venné.
Malakiás könyve|2|3|Nos, eltöröm karotokat, arcotokba szórom a szemetet, ünnepeitek szemetjét, és benneteket is kiszórlak vele együtt.
Malakiás könyve|2|4|Akkor megtudjátok, hogy én küldtem nektek ezt az üzenetet, hogy megszűnjék Lévivel kötött szövetségem - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|2|5|Szövetségben voltam vele: ez élet volt és béke - de így adtam neki; félelem és rettegés - félt engem, és tisztelte a nevemet.
Malakiás könyve|2|6|Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság. Velem járt, békében és egyenes lélekkel, és sokakat eltérített a gonoszságtól.
Malakiás könyve|2|7|A pap ajkának kell ugyanis a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe.
Malakiás könyve|2|8|Ti azonban letértetek az útról, sőt sokakat félrevezettetek a tanítással. Ti bontottátok fel Lévi szövetségét - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|2|9|Én ezért megvetetté és alávalóvá tettelek benneteket az egész nép előtt, mert nem jártatok útjaimon, hanem a tanításban tekintettel voltatok az emberek személyére.
Malakiás könyve|2|10|Vajon nem egy atyánk van-e mindannyiunknak? Vajon nem ugyanaz az Isten teremtett-e minket? Miért viselkedünk akkor egymással szemben áruló módon, megsértve atyáink szövetségét?
Malakiás könyve|2|11|Áruló módon viselkedett Júda: szégyenletes dolgot vittek végbe [Izraelben és] Jeruzsálemben. Júda ugyanis megszentségtelenítette az Úr kedves szentélyét: idegen isten leányát vette feleségül.
Malakiás könyve|2|12|Azt az embert, aki így járt el, irtsa ki az Úr Jákob sátrai közül, és azok közül, akik áldozatot hoznak a Seregek Urának.
Malakiás könyve|2|13|S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből.
Malakiás könyve|2|14|S azt kérdezitek: "Miért?" Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged.
Malakiás könyve|2|15|Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez.
Malakiás könyve|2|16|Mert gyűlölöm a válást - mondja az Úr, Izrael Istene -, és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját - mondja a Seregek Ura. Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!
Malakiás könyve|2|17|Terhére vagytok az Úrnak szavaitokkal. Azt kérdezitek: "Mivel vagyunk terhére?" Azzal, hogy ezt mondjátok: Jó az Úr színe előtt mind, aki gonoszságot művel, mert az ilyenekben telik kedve. Vagy pedig: Hol van hát az igazság Istene?
Malakiás könyve|3|1|Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|3|2|De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja.
Malakiás könyve|3|3|Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.
Malakiás könyve|3|4|Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években.
Malakiás könyve|3|5|Elmegyek hozzátok és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörők, az esküszegők és azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát - tőlem pedig nem félnek - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|3|6|Bizony, én, az Úr sose változom: ezért nem ér el a végzet titeket, Jákob fiai.
Malakiás könyve|3|7|Atyáitok napjai óta eltértetek parancsaimtól, nem követtétek őket. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok - mondja a Seregek Ura. Azt kérdezitek: "Hogyan térjünk vissza?" -
Malakiás könyve|3|8|Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: "Mivel csaltunk meg?" A tizeddel és a zsengeáldozattal.
Malakiás könyve|3|9|Átok nehezedik rátok, mégis megcsaltok, az egész nép.
Malakiás könyve|3|10|Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az első termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor aztán próbára tehettek - mondja a Seregek Ura -, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok.
Malakiás könyve|3|11|Kedvetekért megtiltom a sáskának, hogy ne egye meg és ne pusztítsa el a föld gyümölcsét, és nem lesz terméketlen a szőlőtök a mezőn - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|3|12|Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|3|13|Keményen beszéltetek ellenem - mondja az Úr. Azt kérdezitek: "Mit beszéltünk ellened?"
Malakiás könyve|3|14|Azt mondjátok: "Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek Urának színe előtt?
Malakiás könyve|3|15|Most, lám, boldognak mondhatjuk a kevélyeket; akik gonoszságot műveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára teszik az Istent, és semmi bántódásuk nem esik."
Malakiás könyve|3|16|Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket.
Malakiás könyve|3|17|Azon a napon, amelyet készítek - mondja a Seregek Ura -, tulajdonommá lesznek. Megszánom majd őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki őt szolgálja.
Malakiás könyve|3|18|Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más, ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem.
Malakiás könyve|3|19|Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket - mondja a Seregek Ura -, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük.
Malakiás könyve|3|20|Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak.
Malakiás könyve|3|21|A gonosztevőket eltiporjátok: olyanok lesznek lábatok alatt, mint a hamu azon a napon, amelyet készítek - mondja a Seregek Ura.
Malakiás könyve|3|22|Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a törvényéről, a parancsokról és a rendelkezésekről, amelyeket Hóreb hegyén adtam neki egész Izrael számára.
Malakiás könyve|3|23|Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom.
Malakiás könyve|3|24|Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.
Márk evangéliuma|1|1|Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.
Márk evangéliuma|1|2|Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat.
Márk evangéliuma|1|3|A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
Márk evangéliuma|1|4|Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.
Márk evangéliuma|1|5|Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Márk evangéliuma|1|6|János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt.
Márk evangéliuma|1|7|Ezt hirdette: "Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját.
Márk evangéliuma|1|8|Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket."
Márk evangéliuma|1|9|Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban.
Márk evangéliuma|1|10|Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá.
Márk evangéliuma|1|11|Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."
Márk evangéliuma|1|12|A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába.
Márk evangéliuma|1|13|Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.
Márk evangéliuma|1|14|János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát
Márk evangéliuma|1|15|és mondta: "Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban."
Márk evangéliuma|1|16|Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András - halászok lévén - épp hálót vetnek a vízbe.
Márk evangéliuma|1|17|Jézus ezt mondta nekik: "Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket."
Márk evangéliuma|1|18|Rögtön otthagyták hálójukat és követték.
Márk evangéliuma|1|19|Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában.
Márk evangéliuma|1|20|Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek.
Márk evangéliuma|1|21|Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított.
Márk evangéliuma|1|22|Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Márk evangéliuma|1|23|A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált:
Márk evangéliuma|1|24|"Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje."
Márk evangéliuma|1|25|Jézus ráparancsolt, így szólva: "Hallgass és menj ki belőle!"
Márk evangéliuma|1|26|A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle.
Márk evangéliuma|1|27|Mindnyájan elcsodálkoztak. "Ki ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki."
Márk evangéliuma|1|28|Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
Márk evangéliuma|1|29|A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment.
Márk evangéliuma|1|30|Simon anyósa lázas betegen feküdt. Ezt azonnal elmondták Jézusnak.
Márk evangéliuma|1|31|Odament hát hozzá, s kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Márk evangéliuma|1|32|Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat.
Márk evangéliuma|1|33|Az egész város az ajtó elé gyülekezett.
Márk evangéliuma|1|34|Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda.
Márk evangéliuma|1|35|Hajnal tájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.
Márk evangéliuma|1|36|Simon és társai utána mentek, hogy megkeressék.
Márk evangéliuma|1|37|Amikor megtalálták, ezt mondták neki: "Mindenki téged keres."
Márk evangéliuma|1|38|De ő így válaszolt: "Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki."
Márk evangéliuma|1|39|S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki.
Márk evangéliuma|1|40|Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, s így kérte: "Ha akarod, megtisztíthatsz."
Márk evangéliuma|1|41|Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!"
Márk evangéliuma|1|42|Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
Márk evangéliuma|1|43|De Jézus szigorúan ráparancsolt s elküldte, ezt mondva neki:
Márk evangéliuma|1|44|"Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik."
Márk evangéliuma|1|45|Ám az, alig hogy elment, mindenfelé híresztelni és terjeszteni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett nyilvánosan be a városba, inkább távolabbi, csendesebb helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenünnen jöttek hozzá.
Márk evangéliuma|2|1|Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van,
Márk evangéliuma|2|2|annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét.
Márk evangéliuma|2|3|Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték.
Márk evangéliuma|2|4|Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt.
Márk evangéliuma|2|5|Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: "Fiam, bűneid bocsánatot nyertek."
Márk evangéliuma|2|6|Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban:
Márk evangéliuma|2|7|"Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?"
Márk evangéliuma|2|8|Jézus lelkében belelátott gondolataikba. "Miért gondoltok ilyeneket magatokban? - kérdezte. -
Márk evangéliuma|2|9|Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj?
Márk evangéliuma|2|10|Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához:
Márk evangéliuma|2|11|"Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!"
Márk evangéliuma|2|12|Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: "Ilyet még nem láttunk soha."
Márk evangéliuma|2|13|Megint kiment a tó partjára. Az egész sokaság hozzá ment, ő pedig tanította őket.
Márk evangéliuma|2|14|Ahogy a vámnál elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felállt és követte.
Márk evangéliuma|2|15|Lévi házában asztalhoz telepedett. Sok vámos és bűnös is ott ült együtt Jézussal és tanítványaival az asztalnál. Sokan voltak. Követték őt
Márk evangéliuma|2|16|a farizeusok közül való írástudók is, és amikor látták, hogy bűnösökkel és vámosokkal eszik, megszólították tanítványait: "Miért eszik és iszik együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?"
Márk evangéliuma|2|17|Jézus meghallotta és így válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket."
Márk evangéliuma|2|18|János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért akadtak, akik odamentek hozzá és megkérdezték: "Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?"
Márk evangéliuma|2|19|Jézus így válaszolt: "Böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek.
Márk evangéliuma|2|20|De eljön az idő, amikor kiragadják körükből a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Márk evangéliuma|2|21|Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit és a szakadás még nagyobb lesz.
Márk evangéliuma|2|22|És senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való."
Márk evangéliuma|2|23|Egy szombaton vetésen vitt keresztül az útja. Tanítványai útközben tépdesték a kalászt.
Márk evangéliuma|2|24|Erre a farizeusok megszólították: "Nézd, olyat tesznek szombaton, amilyet nem szabad!"
Márk evangéliuma|2|25|De ő megfelelt nekik: "Sose olvastátok, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt éhezett?
Márk evangéliuma|2|26|Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, s adott a társainak is."
Márk evangéliuma|2|27|Aztán ezt mondta nekik: "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.
Márk evangéliuma|2|28|Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is."
Márk evangéliuma|3|1|Ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember.
Márk evangéliuma|3|2|Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.
Márk evangéliuma|3|3|Felszólította a béna kezű embert: "Állj középre!"
Márk evangéliuma|3|4|Aztán megkérdezte őket: "Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?" Hallgattak.
Márk evangéliuma|3|5|Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
Márk evangéliuma|3|6|A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.
Márk evangéliuma|3|7|Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Júdeából,
Márk evangéliuma|3|8|Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékéről szintén nagy tömeg gyűlt köréje, mert oda is eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe.
Márk evangéliuma|3|9|Szólt tanítványainak, tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja.
Márk evangéliuma|3|10|Sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék.
Márk evangéliuma|3|11|A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetették magukat, és elkezdték kiáltozni: "Te az Isten Fia vagy!"
Márk evangéliuma|3|12|De ő keményen rájuk parancsolt, hogy ne vigyék szét a hírét.
Márk evangéliuma|3|13|Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek.
Márk evangéliuma|3|14|Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét.
Márk evangéliuma|3|15|Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket.
Márk evangéliuma|3|16|Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta,
Márk evangéliuma|3|17|Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak,
Márk evangéliuma|3|18|Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont
Márk evangéliuma|3|19|és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.
Márk evangéliuma|3|20|Amikor hazament, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük.
Márk evangéliuma|3|21|Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott.
Márk evangéliuma|3|22|A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: "Belzebul szállta meg" és: "A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket."
Márk evangéliuma|3|23|Ám ő összehívta őket, és mondott egy hasonlatot nekik: "Hogy űzhetné ki sátán a sátánt?
Márk evangéliuma|3|24|Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn.
Márk evangéliuma|3|25|Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább.
Márk evangéliuma|3|26|Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul.
Márk evangéliuma|3|27|Senki sem törhet be az erős ember házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát.
Márk evangéliuma|3|28|Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer.
Márk evangéliuma|3|29|De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad."
Márk evangéliuma|3|30|Mert ezt mondták róla: "Tisztátalan lélek van benne."
Márk evangéliuma|3|31|Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták.
Márk evangéliuma|3|32|Sokan ültek körülötte, szóltak neki: "Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek."
Márk evangéliuma|3|33|Így válaszolt: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?"
Márk evangéliuma|3|34|Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: "Ezek az én anyám és testvéreim!
Márk evangéliuma|3|35|Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám."
Márk evangéliuma|4|1|Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köré, ezért bárkába szállt, így ő a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett.
Márk evangéliuma|4|2|Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik:
Márk evangéliuma|4|3|"Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.
Márk evangéliuma|4|4|Amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették.
Márk evangéliuma|4|5|Más szemek köves talajra hullottak, itt nem volt elég a föld. Csakhamar kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe.
Márk evangéliuma|4|6|De aztán, hogy forrón sütött a nap, kiszáradtak, mert nem eresztettek mélyre gyökeret.
Márk evangéliuma|4|7|Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnőttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést.
Márk evangéliuma|4|8|De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlődött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat.
Márk evangéliuma|4|9|Akiknek van füle a hallásra, hallja meg!" - mondta.
Márk evangéliuma|4|10|Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme.
Márk evangéliuma|4|11|Ezt felelte nekik: "Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak,
Márk evangéliuma|4|12|hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek."
Márk evangéliuma|4|13|Aztán így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet, Hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet?
Márk evangéliuma|4|14|A magvető a tanítást veti.
Márk evangéliuma|4|15|Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükből az elvetett igét.
Márk evangéliuma|4|16|Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szíve- sen fogadják,
Márk evangéliuma|4|17|de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak.
Márk evangéliuma|4|18|És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást,
Márk evangéliuma|4|19|de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad.
Márk evangéliuma|4|20|Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.
Márk evangéliuma|4|21|Ezután így folytatta: "Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?
Márk evangéliuma|4|22|Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.
Márk evangéliuma|4|23|Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Márk evangéliuma|4|24|Azután így szólt: "Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá.
Márk evangéliuma|4|25|Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle."
Márk evangéliuma|4|26|Azután ezt mondta: "Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe.
Márk evangéliuma|4|27|Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan.
Márk evangéliuma|4|28|A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban.
Márk evangéliuma|4|29|Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Márk evangéliuma|4|30|Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük?
Márk evangéliuma|4|31|Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál.
Márk evangéliuma|4|32|De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak."
Márk evangéliuma|4|33|Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék.
Márk evangéliuma|4|34|Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.
Márk evangéliuma|4|35|Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra."
Márk evangéliuma|4|36|Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak.
Márk evangéliuma|4|37|Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt.
Márk evangéliuma|4|38|Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törődöl vele, hogy elveszünk?"
Márk evangéliuma|4|39|Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett.
Márk evangéliuma|4|40|Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?"
Márk evangéliuma|4|41|Nagy félelem fogta el őket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?"
Márk evangéliuma|5|1|Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére.
Márk evangéliuma|5|2|Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele.
Márk evangéliuma|5|3|A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani.
Márk evangéliuma|5|4|Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie.
Márk evangéliuma|5|5|Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát.
Márk evangéliuma|5|6|Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és
Márk evangéliuma|5|7|hangosan kiabált: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!"
Márk evangéliuma|5|8|Mert ráparancsolt: "Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!"
Márk evangéliuma|5|9|Meg is kérdezte: "Mi a neved?" "Légiónak hívnak - válaszolta -, mert sokan vagyunk."
Márk evangéliuma|5|10|Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről.
Márk evangéliuma|5|11|Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda.
Márk evangéliuma|5|12|"Küldj a sertésekbe - kérték -, hadd szálljuk meg azokat."
Márk evangéliuma|5|13|Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt.
Márk evangéliuma|5|14|A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt.
Márk evangéliuma|5|15|Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek.
Márk evangéliuma|5|16|A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel.
Márk evangéliuma|5|17|Arra kérték, hagyja el határukat.
Márk evangéliuma|5|18|Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen.
Márk evangéliuma|5|19|Nem engedte meg neki. "Menj haza a tieidhez - mondta neki -, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad."
Márk evangéliuma|5|20|Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.
Márk evangéliuma|5|21|Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré.
Márk evangéliuma|5|22|Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult,
Márk evangéliuma|5|23|és igen kérte: "Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen."
Márk evangéliuma|5|24|El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte.
Márk evangéliuma|5|25|Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett,
Márk evangéliuma|5|26|és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota.
Márk evangéliuma|5|27|Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját.
Márk evangéliuma|5|28|Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok."
Márk evangéliuma|5|29|Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult.
Márk evangéliuma|5|30|Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: "Ki érintette meg a ruhámat?"
Márk evangéliuma|5|31|Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?"
Márk evangéliuma|5|32|De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
Márk evangéliuma|5|33|Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent.
Márk evangéliuma|5|34|Ő megnyugtatta: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!"
Márk evangéliuma|5|35|Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: "Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?"
Márk evangéliuma|5|36|A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!"
Márk evangéliuma|5|37|Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen.
Márk evangéliuma|5|38|Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott.
Márk evangéliuma|5|39|Bement, s így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik."
Márk evangéliuma|5|40|Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt.
Márk evangéliuma|5|41|Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: "Talita kum", ami annyit jelent: "Kislány, parancsolom, kelj föl!"
Márk evangéliuma|5|42|A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.
Márk evangéliuma|5|43|De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.
Márk evangéliuma|6|1|Innen eltávozva saját városába ment. Tanítványai elkísérték.
Márk evangéliuma|6|2|A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz!
Márk evangéliuma|6|3|Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak rajta.
Márk evangéliuma|6|4|Jézus erre megjegyezte: "A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete."
Márk evangéliuma|6|5|S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel.
Márk evangéliuma|6|6|Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
Márk evangéliuma|6|7|Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken.
Márk evangéliuma|6|8|Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben.
Márk evangéliuma|6|9|Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Márk evangéliuma|6|10|Azután folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok.
Márk evangéliuma|6|11|Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük."
Márk evangéliuma|6|12|Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot,
Márk evangéliuma|6|13|sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Márk evangéliuma|6|14|Heródes király is hallott róla, hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő.
Márk evangéliuma|6|15|Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül.
Márk evangéliuma|6|16|Heródes ezek hallatára megállapította magában: "János támadt fel, akit lefejeztettem."
Márk evangéliuma|6|17|Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett.
Márk evangéliuma|6|18|János tudniillik figyelmeztette Heródest: "Nem szabad testvéred feleségével élned."
Márk evangéliuma|6|19|Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta.
Márk evangéliuma|6|20|Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta.
Márk evangéliuma|6|21|Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek.
Márk evangéliuma|6|22|Közben Heródiásnak a leánya bement és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked."
Márk evangéliuma|6|23|Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is."
Márk evangéliuma|6|24|Az kiment és megkérdezte anyját: "Mit kérjek?" "Keresztelő János fejét" - válaszolta.
Márk evangéliuma|6|25|Visszasietett a királyhoz és előadta kérését: "Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!"
Márk evangéliuma|6|26|A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani.
Márk evangéliuma|6|27|Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben,
Márk evangéliuma|6|28|és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának.
Márk evangéliuma|6|29|Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.
Márk evangéliuma|6|30|Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak.
Márk evangéliuma|6|31|Ő pedig így szólt hozzájuk: "Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!" Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.
Márk evangéliuma|6|32|Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek.
Márk evangéliuma|6|33|De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Márk evangéliuma|6|34|Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.
Márk evangéliuma|6|35|Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: "A vidék elhagyatott, s már késő van.
Márk evangéliuma|6|36|Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni."
Márk evangéliuma|6|37|Ő azonban így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni!" Azok ezt felelték: "Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?"
Márk evangéliuma|6|38|Erre megkérdezte: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Megtudták és jelentették: "Öt, és két halunk."
Márk evangéliuma|6|39|Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre.
Márk evangéliuma|6|40|Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban.
Márk evangéliuma|6|41|Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta.
Márk evangéliuma|6|42|Mindenki evett és jól is lakott.
Márk evangéliuma|6|43|A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele.
Márk evangéliuma|6|44|A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.
Márk evangéliuma|6|45|Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, s keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget.
Márk evangéliuma|6|46|Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni.
Márk evangéliuma|6|47|Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton.
Márk evangéliuma|6|48|Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni.
Márk evangéliuma|6|49|Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni,
Márk evangéliuma|6|50|mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: "Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!"
Márk evangéliuma|6|51|Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni,
Márk evangéliuma|6|52|mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.
Márk evangéliuma|6|53|Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek.
Márk evangéliuma|6|54|Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték.
Márk evangéliuma|6|55|Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott.
Márk evangéliuma|6|56|Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Márk evangéliuma|7|1|Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt.
Márk evangéliuma|7|2|Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.
Márk evangéliuma|7|3|A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz.
Márk evangéliuma|7|4|És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
Márk evangéliuma|7|5|A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?"
Márk evangéliuma|7|6|Ezt a választ adta nekik: "Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem.
Márk evangéliuma|7|7|De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.
Márk evangéliuma|7|8|Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok."
Márk evangéliuma|7|9|Majd így folytatta: "Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére."
Márk evangéliuma|7|10|Mózes azt mondta: "Tiszteld apádat és anyádat" és: "Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon." Ti viszont ezt mondjátok:
Márk evangéliuma|7|11|Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek,
Márk evangéliuma|7|12|már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért.
Márk evangéliuma|7|13|Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek."
Márk evangéliuma|7|14|Ismét magához szólította a népet. "Hallgassatok rám mindnyájan - mondta -, és értsétek meg:
Márk evangéliuma|7|15|Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.
Márk evangéliuma|7|16|Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Márk evangéliuma|7|17|Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme.
Márk evangéliuma|7|18|Így felelt nekik: "Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be,
Márk evangéliuma|7|19|mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreeső helyre kerül?" Ezzel tisztának minősített minden ételt.
Márk evangéliuma|7|20|De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert.
Márk evangéliuma|7|21|Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,
Márk evangéliuma|7|22|házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Márk evangéliuma|7|23|Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Márk evangéliuma|7|24|Ezután elindult és Tírusz és Szidon környékére ment. Itt betért egy házba, és nem akarta, hogy tudjanak róla. De nem maradhatott rejtekben.
Márk evangéliuma|7|25|Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felőle, odasietett hozzá és a lába elé borult.
Márk evangéliuma|7|26|Az asszony görög volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy űzze ki a lányából a gonosz lelket.
Márk evangéliuma|7|27|Ezt mondta neki: "Hadd jól- lakni előbb a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektől a kenyeret, és a kiskutyának dobni."
Márk evangéliuma|7|28|De az így felelt: "Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak."
Márk evangéliuma|7|29|Erre így szólt hozzá: "Ezekért a szavakért menj, a gonosz lélek elhagyta lányodat."
Márk evangéliuma|7|30|Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Márk evangéliuma|7|31|Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidonon át a Galileai tóhoz ment, Dekapolisz határába.
Márk evangéliuma|7|32|Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét.
Márk evangéliuma|7|33|Külön hívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét,
Márk evangéliuma|7|34|föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: "Effata, azaz nyílj meg!"
Márk evangéliuma|7|35|Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt.
Márk evangéliuma|7|36|Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették.
Márk evangéliuma|7|37|Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: "Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket."
Márk evangéliuma|8|1|Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait.
Márk evangéliuma|8|2|"Sajnálom a tömeget - mondta -, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük.
Márk evangéliuma|8|3|Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek."
Márk evangéliuma|8|4|Tanítványai ezt válaszolták: "Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?"
Márk evangéliuma|8|5|Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét" - válaszolták.
Márk evangéliuma|8|6|Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt.
Márk evangéliuma|8|7|Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki.
Márk evangéliuma|8|8|Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett.
Márk evangéliuma|8|9|Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket,
Márk evangéliuma|8|10|maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Márk evangéliuma|8|11|Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék.
Márk evangéliuma|8|12|Lelke mélyéből felsóhajtott: "Miért akar jelet ez a nemzedék? - mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet."
Márk evangéliuma|8|13|Otthagyta őket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.
Márk evangéliuma|8|14|Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy.
Márk evangéliuma|8|15|Jézus a lelkükre kötötte: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!"
Márk evangéliuma|8|16|Egymás között arról beszélgettek, hogy nincs kenyerük.
Márk evangéliuma|8|17|Jézus észrevette és így szólt: "Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek?
Márk evangéliuma|8|18|Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá,
Márk evangéliuma|8|19|hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" "Tizenkettőt" - felelték.
Márk evangéliuma|8|20|"S mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?" "Hét" - mondták.
Márk evangéliuma|8|21|Erre újra kérdezte: "Még mindig nem értitek?"
Márk evangéliuma|8|22|Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg.
Márk evangéliuma|8|23|Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: "Látsz valamit?"
Márk evangéliuma|8|24|Az felnézett, s így szólt: "Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának."
Márk evangéliuma|8|25|Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Márk evangéliuma|8|26|Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: "A faluba ne menj be!"
Márk evangéliuma|8|27|Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?"
Márk evangéliuma|8|28|Azok így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának."
Márk evangéliuma|8|29|Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: "A Messiás vagy."
Márk evangéliuma|8|30|A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.
Márk evangéliuma|8|31|Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad.
Márk evangéliuma|8|32|Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki.
Márk evangéliuma|8|33|De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: "Távozz mögém sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével."
Márk evangéliuma|8|34|Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.
Márk evangéliuma|8|35|Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.
Márk evangéliuma|8|36|Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?
Márk evangéliuma|8|37|Mert mit adhat cserébe az, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?
Márk evangéliuma|8|38|Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."
Márk evangéliuma|9|1|Aztán még hozzáfűzte: "Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát."
Márk evangéliuma|9|2|Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük.
Márk evangéliuma|9|3|Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni.
Márk evangéliuma|9|4|Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal.
Márk evangéliuma|9|5|Péter így szólt Jézushoz: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."
Márk evangéliuma|9|6|Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Márk evangéliuma|9|7|Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!"
Márk evangéliuma|9|8|Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust.
Márk evangéliuma|9|9|A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
Márk evangéliuma|9|10|A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad.
Márk evangéliuma|9|11|Azután megkérdezték tőle: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?"
Márk evangéliuma|9|12|Ezt válaszolta: "Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része.
Márk evangéliuma|9|13|Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla."
Márk evangéliuma|9|14|Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük. Írástudók vitatkoztak velük.
Márk evangéliuma|9|15|Mihelyt az emberek észrevették, elcsodálkoztak, majd eléje siettek és üdvözölték.
Márk evangéliuma|9|16|Megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?"
Márk evangéliuma|9|17|Valaki megszólalt a tömegből: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg.
Márk evangéliuma|9|18|Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták."
Márk evangéliuma|9|19|"Ó, te hitetlen nemzedék - válaszolta -, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!"
Márk evangéliuma|9|20|Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett.
Márk evangéliuma|9|21|"Mióta szenved a bajban?" - kérdezte apját. "Kicsi kora óta - válaszolta. -
Márk evangéliuma|9|22|Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk."
Márk evangéliuma|9|23|Jézus így felelt: "Ha valamit tehetsz?... Minden lehetséges annak, aki hisz."
Márk evangéliuma|9|24|A fiú apja erre felkiáltott: "Hiszek! Segíts hitetlenségemen!"
Márk evangéliuma|9|25|Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: "Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!"
Márk evangéliuma|9|26|Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt.
Márk evangéliuma|9|27|Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt.
Márk evangéliuma|9|28|Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"
Márk evangéliuma|9|29|"Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására" - felelte.
Márk evangéliuma|9|30|Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla,
Márk evangéliuma|9|31|mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad.
Márk evangéliuma|9|32|Nemigen értették ugyan a szavait, de nem merték kérdezgetni.
Márk evangéliuma|9|33|Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, megkérdezte tőlük: "Miről beszélgettetek az úton?"
Márk evangéliuma|9|34|Hallgattak, mert egymás közt arról tanakodtak az úton, hogy ki nagyobb közülük.
Márk evangéliuma|9|35|Leült, odahívta a tizenkettőt, s így szólt: "Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája."
Márk evangéliuma|9|36|Aztán odahívott egy gyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta:
Márk evangéliuma|9|37|"Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."
Márk evangéliuma|9|38|Ekkor János szólalt meg: "Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk."
Márk evangéliuma|9|39|Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni.
Márk evangéliuma|9|40|Aki nincs ellenünk, az velünk van.
Márk evangéliuma|9|41|Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat.
Márk evangéliuma|9|42|Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.
Márk evangéliuma|9|43|Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre.
Márk evangéliuma|9|44|
Márk evangéliuma|9|45|Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tűzére kerülni.
Márk evangéliuma|9|46|
Márk evangéliuma|9|47|Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni,
Márk evangéliuma|9|48|ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.
Márk evangéliuma|9|49|Mindenkit tűzzel sóznak majd meg.
Márk evangéliuma|9|50|A só jó. De ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és éljetek békében egymással."
Márk evangéliuma|10|1|Innét útra kelve Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét tömeg vette körül, ő pedig szokása szerint tanította őket.
Márk evangéliuma|10|2|A farizeusok is odamentek és megkérdezték: "El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni.
Márk evangéliuma|10|3|De ő kérdéssel válaszolt: "Mit parancsolt nektek Mózes?"
Márk evangéliuma|10|4|"Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt" - felelték.
Márk evangéliuma|10|5|Jézus folytatta: "Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot.
Márk evangéliuma|10|6|De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott.
Márk evangéliuma|10|7|Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik,
Márk evangéliuma|10|8|és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy.
Márk evangéliuma|10|9|Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét."
Márk evangéliuma|10|10|Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették.
Márk evangéliuma|10|11|Ezt válaszolta: "Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.
Márk evangéliuma|10|12|Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör."
Márk evangéliuma|10|13|Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították őket.
Márk evangéliuma|10|14|Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa.
Márk evangéliuma|10|15|Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda."
Márk evangéliuma|10|16|Azután megölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket.
Márk evangéliuma|10|17|Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Márk evangéliuma|10|18|"Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten.
Márk evangéliuma|10|19|Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!"
Márk evangéliuma|10|20|"Mester - válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva."
Márk evangéliuma|10|21|Jézus ránézett és megkedvelte. "Valami hiányzik még belőled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!"
Márk evangéliuma|10|22|Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Márk evangéliuma|10|23|Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: "Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!"
Márk evangéliuma|10|24|A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: "Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába!
Márk evangéliuma|10|25|Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."
Márk evangéliuma|10|26|Ezek szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: "Hát akkor ki üdvözülhet?"
Márk evangéliuma|10|27|Jézus rájuk nézett, és folytatta: "Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges."
Márk evangéliuma|10|28|Ekkor Péter megszólalt: "Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."
Márk evangéliuma|10|29|Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét,
Márk evangéliuma|10|30|százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet.
Márk evangéliuma|10|31|Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők."
Márk evangéliuma|10|32|Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog:
Márk evangéliuma|10|33|"Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak.
Márk evangéliuma|10|34|Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad."
Márk evangéliuma|10|35|Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: "Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket."
Márk evangéliuma|10|36|"Mit tegyek nektek?" - kérdezte.
Márk evangéliuma|10|37|"Add meg nekünk - felelték -, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben."
Márk evangéliuma|10|38|Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?"
Márk evangéliuma|10|39|"Készen" - felelték. Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.
Márk evangéliuma|10|40|De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült".
Márk evangéliuma|10|41|Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Márk evangéliuma|10|42|Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat.
Márk evangéliuma|10|43|Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok,
Márk evangéliuma|10|44|és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.
Márk evangéliuma|10|45|Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
Márk evangéliuma|10|46|Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve.
Márk evangéliuma|10|47|Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Márk evangéliuma|10|48|Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Márk evangéliuma|10|49|Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!"
Márk evangéliuma|10|50|Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz.
Márk evangéliuma|10|51|Jézus megkérdezte: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak."
Márk evangéliuma|10|52|Jézus így szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.
Márk evangéliuma|11|1|Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfage és Betánia táján, az Olajfák-hegyénél előreküldte két tanítványát
Márk evangéliuma|11|2|ezzel az utasítással: "Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide!
Márk evangéliuma|11|3|Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi."
Márk evangéliuma|11|4|El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve.
Márk evangéliuma|11|5|Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?"
Márk evangéliuma|11|6|Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket.
Márk evangéliuma|11|7|A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült.
Márk evangéliuma|11|8|Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak.
Márk evangéliuma|11|9|Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
Márk evangéliuma|11|10|Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!"
Márk evangéliuma|11|11|Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.
Márk evangéliuma|11|12|Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett.
Márk evangéliuma|11|13|Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje.
Márk evangéliuma|11|14|Azt mondta neki: "Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!" A tanítványok hallották.
Márk evangéliuma|11|15|Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta.
Márk evangéliuma|11|16|Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén.
Márk evangéliuma|11|17|Tanított, és mondta nekik: "Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek."
Márk evangéliuma|11|18|Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét.
Márk evangéliuma|11|19|Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.
Márk evangéliuma|11|20|Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt.
Márk evangéliuma|11|21|Péternek eszébe jutott (az átok): "Mester - mondta -, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt."
Márk evangéliuma|11|22|Jézus így felelt: "Ha hisztek Istenben,
Márk evangéliuma|11|23|bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.
Márk evangéliuma|11|24|Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.
Márk evangéliuma|11|25|Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket."
Márk evangéliuma|11|26|Jézus küldetése
Márk evangéliuma|11|27|Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, írástudók és vének,
Márk evangéliuma|11|28|és megkérdezték: "Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?"
Márk evangéliuma|11|29|Jézus így válaszolt: "Kérdezek tőletek valamit, s feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem, amit teszek.
Márk evangéliuma|11|30|János keresztsége az égből való volt, vagy pedig emberektől származott? Feleljetek nekem!"
Márk evangéliuma|11|31|Erre elkezdtek egymás közt tanakodni. Így okoskodtak: "Ha azt mondjuk: Az égből - azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?
Márk evangéliuma|11|32|Mondjuk talán azt, hogy az emberektől." De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
Márk evangéliuma|11|33|Ezért így válaszoltak Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus azért ezt felelte: "Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket."
Márk evangéliuma|12|1|Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne s tornyot is épített. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és elment idegenbe.
Márk evangéliuma|12|2|Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőművesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szőlő terméséből.
Márk evangéliuma|12|3|Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták.
Márk evangéliuma|12|4|Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták.
Márk evangéliuma|12|5|Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.
Márk evangéliuma|12|6|Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik!
Márk evangéliuma|12|7|De a szőlőmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz öröksége!
Márk evangéliuma|12|8|Nekiestek hát, megölték és kidobták a szőlőből.
Márk evangéliuma|12|9|Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, megöli a szőlőműveseket, és másoknak adja ki a szőlőt.
Márk evangéliuma|12|10|Nem olvastátok az Írást: A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Márk evangéliuma|12|11|Az Úr tette azzá, s csodálatos a szemünkben?"
Márk evangéliuma|12|12|Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták, elmentek onnan.
Márk evangéliuma|12|13|A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek.
Márk evangéliuma|12|14|Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?"
Márk evangéliuma|12|15|De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: "Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!"
Márk evangéliuma|12|16|Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: "Kinek a képe ez, és kinek a felirata?" "A császáré" - felelték.
Márk evangéliuma|12|17|Jézus folytatta: "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak rajta.
Márk evangéliuma|12|18|Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki:
Márk evangéliuma|12|19|"Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Márk evangéliuma|12|20|Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
Márk evangéliuma|12|21|Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is,
Márk evangéliuma|12|22|sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt.
Márk evangéliuma|12|23|A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?"
Márk evangéliuma|12|24|Jézus így felelt: "Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?
Márk evangéliuma|12|25|Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.
Márk evangéliuma|12|26|Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok!
Márk evangéliuma|12|27|Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok."
Márk evangéliuma|12|28|Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik az első a parancsok közül?"
Márk evangéliuma|12|29|Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.
Márk evangéliuma|12|30|Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
Márk evangéliuma|12|31|A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs."
Márk evangéliuma|12|32|Az írástudó helyeselte: "Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más.
Márk evangéliuma|12|33|Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál."
Márk evangéliuma|12|34|Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze az Isten országától" - mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Márk evangéliuma|12|35|Hanem amikor a templomban tanított, Jézus tette fel a kérdést: "Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia?
Márk evangéliuma|12|36|Maga Dávid a Szentlélek erejéből ezt mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.
Márk evangéliuma|12|37|Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?" A nagy népsokaság szívesen hallgatta.
Márk evangéliuma|12|38|Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket.
Márk evangéliuma|12|39|Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket.
Márk evangéliuma|12|40|Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk."
Márk evangéliuma|12|41|Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.
Márk evangéliuma|12|42|De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be.
Márk evangéliuma|12|43|Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.
Márk evangéliuma|12|44|Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését."
Márk evangéliuma|13|1|Amint kijöttek a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!"
Márk evangéliuma|13|2|Jézus így felelt: "Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, mindent lerombolnak."
Márk evangéliuma|13|3|Amikor az Olajfák-hegyén a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön megkérdezték:
Márk evangéliuma|13|4|"Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz előtte a jel?"
Márk evangéliuma|13|5|Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket!
Márk evangéliuma|13|6|Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek.
Márk evangéliuma|13|7|Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget.
Márk evangéliuma|13|8|Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek.
Márk evangéliuma|13|9|Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam.
Márk evangéliuma|13|10|Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek.
Márk evangéliuma|13|11|Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek.
Márk evangéliuma|13|12|Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák.
Márk evangéliuma|13|13|A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül.
Márk evangéliuma|13|14|Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe.
Márk evangéliuma|13|15|Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról.
Márk evangéliuma|13|16|Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét.
Márk evangéliuma|13|17|Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!
Márk evangéliuma|13|18|Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
Márk evangéliuma|13|19|Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek.
Márk evangéliuma|13|20|Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.
Márk evangéliuma|13|21|Akkor ha valaki azt mondja: Nézzétek, itt van a Krisztus vagy ott van! - ne higgyétek.
Márk evangéliuma|13|22|Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék.
Márk evangéliuma|13|23|Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek.
Márk evangéliuma|13|24|Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot,
Márk evangéliuma|13|25|a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.
Márk evangéliuma|13|26|Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel.
Márk evangéliuma|13|27|Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.
Márk evangéliuma|13|28|Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Márk evangéliuma|13|29|Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban.
Márk evangéliuma|13|30|Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.
Márk evangéliuma|13|31|Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.
Márk evangéliuma|13|32|Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.
Márk evangéliuma|13|33|Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő.
Márk evangéliuma|13|34|Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon.
Márk evangéliuma|13|35|Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel.
Márk evangéliuma|13|36|Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik!
Márk evangéliuma|13|37|Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"
Márk evangéliuma|14|1|Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék.
Márk evangéliuma|14|2|Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!"
Márk evangéliuma|14|3|Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte.
Márk evangéliuma|14|4|Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet így pazarolni?
Márk evangéliuma|14|5|Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt." És szemrehányást tettek az asszonynak.
Márk evangéliuma|14|6|Jézus azonban ezt mondta: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem!
Márk evangéliuma|14|7|Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek.
Márk evangéliuma|14|8|Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre.
Márk evangéliuma|14|9|Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek."
Márk evangéliuma|14|10|Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül elment a főpaphoz, hogy elárulja.
Márk evangéliuma|14|11|Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy a kezükre adhassa.
Márk evangéliuma|14|12|A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?"
Márk evangéliuma|14|13|Erre elküldte két tanítványát: "Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába,
Márk evangéliuma|14|14|aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?
Márk evangéliuma|14|15|Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."
Márk evangéliuma|14|16|A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.
Márk evangéliuma|14|17|Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.
Márk evangéliuma|14|18|Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem."
Márk evangéliuma|14|19|Elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én?"
Márk evangéliuma|14|20|Így válaszolt: "Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba.
Márk evangéliuma|14|21|Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."
Márk evangéliuma|14|22|Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."
Márk evangéliuma|14|23|Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle.
Márk evangéliuma|14|24|Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.
Márk evangéliuma|14|25|Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."
Márk evangéliuma|14|26|Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére.
Márk evangéliuma|14|27|Ott Jézus megmondta: "Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok.
Márk evangéliuma|14|28|De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába."
Márk evangéliuma|14|29|Péter erősködött: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem."
Márk evangéliuma|14|30|Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz."
Márk evangéliuma|14|31|Erre még jobban fogadkozott: "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyanígy fogadkoztak a többiek is.
Márk evangéliuma|14|32|Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: "Üljetek itt le, amíg imádkozom."
Márk evangéliuma|14|33|Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni.
Márk evangéliuma|14|34|Majd így szólt hozzájuk: "Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!"
Márk evangéliuma|14|35|Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra.
Márk evangéliuma|14|36|"Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"
Márk evangéliuma|14|37|Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: "Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?
Márk evangéliuma|14|38|Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge."
Márk evangéliuma|14|39|Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott.
Márk evangéliuma|14|40|Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek.
Márk evangéliuma|14|41|Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: "Még mindig alusztok és pihentek?
Márk evangéliuma|14|42|Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!"
Márk evangéliuma|14|43|Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki.
Márk evangéliuma|14|44|Az áruló így adott jelt: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!"
Márk evangéliuma|14|45|Odaérve rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta.
Márk evangéliuma|14|46|Erre rátették kezüket és elfogták.
Márk evangéliuma|14|47|Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét.
Márk evangéliuma|14|48|Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót.
Márk evangéliuma|14|49|Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie."
Márk evangéliuma|14|50|Erre mindenki magára hagyta és elmenekült.
Márk evangéliuma|14|51|Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni,
Márk evangéliuma|14|52|otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.
Márk evangéliuma|14|53|Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók.
Márk evangéliuma|14|54|Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél.
Márk evangéliuma|14|55|A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
Márk evangéliuma|14|56|Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett.
Márk evangéliuma|14|57|Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene:
Márk evangéliuma|14|58|"Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása."
Márk evangéliuma|14|59|De vallomásuk így sem vágott egybe.
Márk evangéliuma|14|60|Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: "Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?"
Márk evangéliuma|14|61|De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?"
Márk evangéliuma|14|62|Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin."
Márk evangéliuma|14|63|A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Mi szükségünk van még tanúkra?
Márk evangéliuma|14|64|Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?" Mind méltónak ítélték a halálra.
Márk evangéliuma|14|65|Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: "Találd el, ki az!" Még az őrség tagjai is arcul verték.
Márk evangéliuma|14|66|Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója.
Márk evangéliuma|14|67|Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: "Te is a názáreti Jézussal voltál."
Márk evangéliuma|14|68|De ő tagadta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas.
Márk evangéliuma|14|69|A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: "Ez is közülük való."
Márk evangéliuma|14|70|Ő megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy."
Márk evangéliuma|14|71|Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!"
Márk evangéliuma|14|72|A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg." És könnyekre fakadt.
Márk evangéliuma|15|1|Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak.
Márk evangéliuma|15|2|Pilátus megkérdezte: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" - válaszolta.
Márk evangéliuma|15|3|A főpapok sok vádat hoztak fel ellene.
Márk evangéliuma|15|4|Pilátus újra megkérdezte: "Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!"
Márk evangéliuma|15|5|Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust.
Márk evangéliuma|15|6|Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle.
Márk evangéliuma|15|7|Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el.
Márk evangéliuma|15|8|Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet.
Márk evangéliuma|15|9|Pilátus megkérdezte: "Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?"