Prédikátor könyve|5|2|A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez.
Prédikátor könyve|5|3|Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg!
Prédikátor könyve|5|4|Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg.
Prédikátor könyve|5|5|Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen és ne mondd a követnek: "Tévedés volt!" Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét.
Prédikátor könyve|5|6|Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent!
Prédikátor könyve|5|7|Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettő fölött egy még följebb való.
Prédikátor könyve|5|8|A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.
Prédikátor könyve|5|9|Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak soha sem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság!
Prédikátor könyve|5|10|Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki.
Prédikátor könyve|5|11|A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni.
Prédikátor könyve|5|12|Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat.
Prédikátor könyve|5|13|A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi.
Prédikátor könyve|5|14|Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében.
Prédikátor könyve|5|15|Az is rettenetes nyavalya, hogy úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol?
Prédikátor könyve|5|16|Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el.
Prédikátor könyve|5|17|Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze.
Prédikátor könyve|5|18|Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka.
Prédikátor könyve|5|19|Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét.
Prédikátor könyve|6|1|Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre.
Prédikátor könyve|6|2|Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem!
Prédikátor könyve|6|3|Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála.
Prédikátor könyve|6|4|Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is,
Prédikátor könyve|6|5|az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat - egyik sem több, mint a másik!
Prédikátor könyve|6|6|Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?
Prédikátor könyve|6|7|Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg.
Prédikátor könyve|6|8|Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot?
Prédikátor könyve|6|9|Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés!
Prédikátor könyve|6|10|Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.
Prédikátor könyve|6|11|Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember?
Prédikátor könyve|6|12|Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, ő utána mi lesz a nap alatt?
Prédikátor könyve|7|1|Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja.
Prédikátor könyve|7|2|Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik.
Prédikátor könyve|7|3|Jobb a szomorúság, mint a nevetés, ha komoly az arc, rendben a szív.
Prédikátor könyve|7|4|A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.
Prédikátor könyve|7|5|Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni.
Prédikátor könyve|7|6|Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!
Prédikátor könyve|7|7|Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.
Prédikátor könyve|7|8|Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketűrő, mint a kevély.
Prédikátor könyve|7|9|Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel.
Prédikátor könyve|7|10|Ne mondd: Miért van az, hogy a régi idők jobban voltak, mint a mostaniak? Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel.
Prédikátor könyve|7|11|Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot.
Prédikátor könyve|7|12|Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van.
Prédikátor könyve|7|13|Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett?
Prédikátor könyve|7|14|Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta, akár csak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit.
Prédikátor könyve|7|15|Mindent láttam hiábavaló napjaimban: vannak igazak, akik bár igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik gonoszságuk ellenére is sokáig élnek.
Prédikátor könyve|7|16|Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad?
Prédikátor könyve|7|17|Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni?
Prédikátor könyve|7|18|Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi.
Prédikátor könyve|7|19|A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek, mint amennyi (az ereje) tíz hatalmasnak a városban.
Prédikátor könyve|7|20|Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne és sohasem vétkeznék.
Prédikátor könyve|7|21|Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogy átkoz a szolgád.
Prédikátor könyve|7|22|Mert hisz - ezt magad is tudod - te is sokszor átkoztál másokat.
Prédikátor könyve|7|23|Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem előtt tartva. Így szóltam magamban: "Szeretnék szert tenni a bölcsességre!" De távol maradt tőlem.
Prédikátor könyve|7|24|Ami van, messze van, és mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni?
Prédikátor könyve|7|25|Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság és mekkora őrültség a balgaság.
Prédikátor könyve|7|26|S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja.
Prédikátor könyve|7|27|Nos, ezt találtam, mondja a prédikátor, amikor mindent számba vettem.
Prédikátor könyve|7|28|Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam.
Prédikátor könyve|7|29|Lásd, csak ezt találtam: Isten az embert igaznak teremtette, de sokféle mesterkedésbe ártja magát.
Prédikátor könyve|8|1|Ki ér fel a bölccsel és ki tud valamit megmagyarázni? A bölcsesség felderíti az ember arcát, és megenyhíti vonásainak szigorát.
Prédikátor könyve|8|2|Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát, mégpedig az Istennek tett eskü miatt!
Prédikátor könyve|8|3|Ne siess elhagyni Őt, s ne ragaszkodj olyan dologhoz, amely ellenére van. Hiszen ő azt teheti, amit akar.
Prédikátor könyve|8|4|Mert a király szavának hatalma van, és ki mondhatná neki: "Mit csinálsz?"
Prédikátor könyve|8|5|Aki megtartja a parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme megérti az időt és az ítéletet.
Prédikátor könyve|8|6|Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, és súlyosan ránehezedik az emberre a veszély.
Prédikátor könyve|8|7|Hisz nem tudja az ember, mi következik. Mert ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz.
Prédikátor könyve|8|8|Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltető lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetőit.
Prédikátor könyve|8|9|Ezt mind láttam, amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára.
Prédikátor könyve|8|10|Aztán láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyről, hogy megtiszteljék őket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság!
Prédikátor könyve|8|11|Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre.
Prédikátor könyve|8|12|Hisz a bűnös százszor is elköveti a gonoszságot, mégis sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó soruk, akik félik az Istent, mert félnek tőle.
Prédikátor könyve|8|13|A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentől.
Prédikátor könyve|8|14|De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: Ez is hiábavalóság!
Prédikátor könyve|8|15|Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában; életének napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
Prédikátor könyve|8|16|Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik - mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben -,
Prédikátor könyve|8|17|akkor láttam: minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti.
Prédikátor könyve|9|1|Ezt mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a gyűlöletet nem ismeri,
Prédikátor könyve|9|2|mindkettő hiábavalóság a szemében. Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől.
Prédikátor könyve|9|3|Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember - míg él, az élők számára, aztán a holtak számára.
Prédikátor könyve|9|4|Igen, míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. Mert jobb az élő kutya, mint a holt oroszlán.
Prédikátor könyve|9|5|Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak.
Prédikátor könyve|9|6|Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy.
Prédikátor könyve|9|7|Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel.
Prédikátor könyve|9|8|Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj!
Prédikátor könyve|9|9|Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt.
Prédikátor könyve|9|10|Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség.
Prédikátor könyve|9|11|Láttam továbbá a nap alatt: nem a gyorsak győznek a futásban és nem a hősök a harcban, így a kenyeret sem a bölcsek szerzik meg, s a gazdagságot sem az okosak, és nem is a hozzáértőké a kegy. Sokkal inkább az idő és a sors éri utol őket mind.
Prédikátor könyve|9|12|Még a maga óráját sem tudja felismerni az ember. Mint a halak, amelyeket megfog az alattomos háló, s mint a tőrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad.
Prédikátor könyve|9|13|Ezt is bajnak láttam a nap alatt és súlyosnak látszott nekem:
Prédikátor könyve|9|14|Volt egy kis város, de kevés volt benne az ember. Felvonult ellene egy nagy király, bekerítette, és nagy ostromműveket állított föl ellene.
Prédikátor könyve|9|15|Mármost volt benne egy szegény, de bölcs ember, aki bölcsességével megmentette a várost. De senki sem emlékezik meg arról a szegényről.
Prédikátor könyve|9|16|Azt mondtam hát: a bölcsesség jobb, mint az erő, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára.
Prédikátor könyve|9|17|A bölcsek nyugodtan kiejtett szavai előbb meghallgatásra találnak, mint az esztelenek uralkodójának a kiabálása.
Prédikátor könyve|9|18|Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat.
Prédikátor könyve|10|1|A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség.
Prédikátor könyve|10|2|A bölcs egyenesen jár, a balga lejtős úton.
Prédikátor könyve|10|3|A balga nem tehet egyebet, mint hogy megy a maga útján: az okosság hiányzik belőle, így elárulja, hogy balga.
Prédikátor könyve|10|4|Ha az uralkodó haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság elébevág a nagy eltévelyedéseknek.
Prédikátor könyve|10|5|Még egy bajt láttam a nap alatt, s ez az uralkodó tévedése:
Prédikátor könyve|10|6|a balgaságnak igen magas tisztségeket adnak, a gazdagok meg alacsony sorban vannak.
Prédikátor könyve|10|7|Láttam szolgákat lóháton, a fejedelmeknek meg szolgák módjára gyalog kellett menniük.
Prédikátor könyve|10|8|Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó.
Prédikátor könyve|10|9|Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára.
Prédikátor könyve|10|10|Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker.
Prédikátor könyve|10|11|Ha a kígyó mar, mielőtt elbűvölnék, akkor a bűvölőnek semmi haszna a művészetéből.
Prédikátor könyve|10|12|A bölcs szájából elhangzó szavak tetszést aratnak, de a balgát elnyelik az ajkai.
Prédikátor könyve|10|13|Szájának szavai dőreséggel kezdődnek, a beszédje vége meg végzetes őrültség.
Prédikátor könyve|10|14|Szaporítja a szót a balga, de senki sem tudja, mi lesz. Ki is adná tudtára, hogy mi lesz utána?
Prédikátor könyve|10|15|A balgákat elfárasztja nagy erőlködésük; aki nem ismeri az utat, nem tud eljutni a városba.
Prédikátor könyve|10|16|Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak!
Prédikátor könyve|10|17|Boldog vagy, ország, ha nemes ember a királyod, s ha fejedelmeid illő időben esznek, férfiak, nem pedig iszákosok módjára.
Prédikátor könyve|10|18|A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák, és ha nincs gondosság, beázik a háztető.
Prédikátor könyve|10|19|Asztalnál vigadhat az ember, s a bor vidámmá teszi az életet. De aztán pénz jár mindenért!
Prédikátor könyve|10|20|Még gondolatban se átkozd a királyt, és még hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert hátha elviszi az ég madara a hangodat, s egy szárnyas lény jelenti a szavadat.
Prédikátor könyve|11|1|Dobd kenyeredet a víz tükrére, és sok nap múltán is megtalálod.
Prédikátor könyve|11|2|Adj (vagyonodból) egy-egy részt hétnek, sőt nyolcnak, mert nem tudhatod, milyen baj szakad az országra.
Prédikátor könyve|11|3|Ha tele vannak esővel a felhők, a földre öntik. Akár észak, akár dél felé dől a fa, ott marad, ahová dől.
Prédikátor könyve|11|4|Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat.
Prédikátor könyve|11|5|Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít.
Prédikátor könyve|11|6|Már reggel vesd el vetőmagodat, és ne pihentesd kezedet napestig, hisz nem tudhatod, vajon sikerül-e ez vagy az, vagy hogy mindegyik egyformán jó-e.
Prédikátor könyve|11|7|Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a napot.
Prédikátor könyve|11|8|Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek, és gondoljon arra, hogy sok lesz a sötétség napja. Minden, ami következik, hiábavalóság!
Prédikátor könyve|11|9|Örülj, ifjú ember, ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von.
Prédikátor könyve|11|10|Vesd ki a szívedből a haragot, és tartsd távol testedtől a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló.
Prédikátor könyve|12|1|Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem;
Prédikátor könyve|12|2|mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők;
Prédikátor könyve|12|3|amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak;
Prédikátor könyve|12|4|amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat;
Prédikátor könyve|12|5|amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér - az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok;
Prédikátor könyve|12|6|mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék;
Prédikátor könyve|12|7|és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.
Prédikátor könyve|12|8|Hiábavalóság, csak hiábavalóság - mondja a prédikátor - minden hiábavalóság!
Prédikátor könyve|12|9|A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott.
Prédikátor könyve|12|10|A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni.
Prédikátor könyve|12|11|A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor.
Prédikátor könyve|12|12|Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet.
Prédikátor könyve|12|13|Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége.
Prédikátor könyve|12|14|Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.
Rómaiaknak ír levél|1|1|Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére,
Rómaiaknak ír levél|1|2|amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,
Rómaiaknak ír levél|1|3|Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született,
Rómaiaknak ír levél|1|4|a szentség lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult.
Rómaiaknak ír levél|1|5|Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.
Rómaiaknak ír levél|1|6|Ezeknek ti is közéjük tartoztok, Jézus Krisztus meghívottai.
Rómaiaknak ír levél|1|7|Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Rómaiaknak ír levél|1|8|Először is hálát adok Istenemnek mindnyájatokért Jézus Krisztus által, hitetekről ugyanis az egész világon dicsérettel szólnak.
Rómaiaknak ír levél|1|9|Tanúm az Isten, akinek Fia evangéliumát hirdetve szívvel-lélekkel szolgálok, hogy imáimban mindig megemlékezem rólatok,
Rómaiaknak ír levél|1|10|és szüntelenül azért könyörgök, hogy egyszer Isten segítségével eljuthassak már hozzátok,
Rómaiaknak ír levél|1|11|hiszen nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerősödésetekre némi lelki ajándékot juttassak nektek,
Rómaiaknak ír levél|1|12|más szóval, hogy a hitben, amely éppúgy a tiétek is, mint az enyém, kölcsönösen megvigasztaljuk egymást.
Rómaiaknak ír levél|1|13|Tudtotokra adom, testvérek, hogy már többször szándékoztam hozzátok menni, de mindig akadályba ütközött. Szerettem volna közöttetek is elérni némi eredményt, mint a többi pogány nép között.
Rómaiaknak ír levél|1|14|Adósa vagyok görögnek és barbárnak, tudósnak és tudatlannak.
Rómaiaknak ír levél|1|15|Ezért amennyire tőlem függ, készen vagyok rá, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot.
Rómaiaknak ír levél|1|16|Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek.
Rómaiaknak ír levél|1|17|Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: "Az igaz a hitből él."
Rómaiaknak ír levél|1|18|Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.
Rómaiaknak ír levél|1|19|Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá.
Rómaiaknak ír levél|1|20|Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük,
Rómaiaknak ír levél|1|21|mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult.
Rómaiaknak ír levél|1|22|Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak.
Rómaiaknak ír levél|1|23|A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával.
Rómaiaknak ír levél|1|24|Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket.
Rómaiaknak ír levél|1|25|Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Amen.
Rómaiaknak ír levél|1|26|Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel.
Rómaiaknak ír levél|1|27|A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.
Rómaiaknak ír levél|1|28|Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.
Rómaiaknak ír levél|1|29|Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.
Rómaiaknak ír levél|1|30|Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek,
Rómaiaknak ír levél|1|31|értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek.
Rómaiaknak ír levél|1|32|Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.
Rómaiaknak ír levél|2|1|Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező.
Rómaiaknak ír levél|2|2|Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik effélét művelnek.
Rómaiaknak ír levél|2|3|Azt hiszed talán, te ember, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt műveled?
Rómaiaknak ír levél|2|4|Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?
Rómaiaknak ír levél|2|5|Konokságodban és szíved megrögzöttségében csak büntetést halmozol magadra, a haragnak és az Isten igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára.
Rómaiaknak ír levél|2|6|Ő kinek-kinek tettei szerint fizet:
Rómaiaknak ír levél|2|7|örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik,
Rómaiaknak ír levél|2|8|haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart.
Rómaiaknak ír levél|2|9|Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt.
Rómaiaknak ír levél|2|10|S dicsőség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsősorban a zsidóra, azután a pogányra.
Rómaiaknak ír levél|2|11|Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél.
Rómaiaknak ír levél|2|12|Az, aki úgy vétkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvénynek alávetve vétkezett, a törvény alapján nyeri el ítéletét,
Rómaiaknak ír levél|2|13|mert Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg.
Rómaiaknak ír levél|2|14|Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye.
Rómaiaknak ír levél|2|15|Ezzel igazolja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon,
Rómaiaknak ír levél|2|16|amelyen evangéliumom szerint Isten Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött.
Rómaiaknak ír levél|2|17|De ha te zsidónak mondod magad, és a törvényre támaszkodol, és az Istennel dicsekszel,
Rómaiaknak ír levél|2|18|ismered is akaratát, és ki tudod választani a jobbat, mert a törvény megtanított rá,
Rómaiaknak ír levél|2|19|ha a vakok vezetőjének, a sötétben élők világosságának, a tudatlanok tanítójának,
Rómaiaknak ír levél|2|20|a kiskorúak mesterének tartod magad, ha a törvényben megkaptad a megismerés és igazság foglalatát,
Rómaiaknak ír levél|2|21|ha mást tanítasz, magadat miért nem tanítod? Azt hirdeted: ne lopj, s magad lopsz?
Rómaiaknak ír levél|2|22|Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat, és templomrablást követsz el?
Rómaiaknak ír levél|2|23|Kérkedsz a törvénnyel, és törvényszegéssel gyalázod az Istent?
Rómaiaknak ír levél|2|24|Valóban: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, ahogy írva van.
Rómaiaknak ír levél|2|25|A körülmetélés hasznodra válik, ha megtartod a törvényt, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz.
Rómaiaknak ír levél|2|26|Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, körülmetéletlenül is nemde körülmetéltnek számít?
Rómaiaknak ír levél|2|27|Ilyenkor a származása szerint körülmetéletlen, aki megtartja a törvényt, ítélkezik fölötted, mert a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy.
Rómaiaknak ír levél|2|28|Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható,
Rómaiaknak ír levél|2|29|az a zsidó, aki bensőleg az, s aki nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertől, hanem Istentől kapja a dicséretet.
Rómaiaknak ír levél|3|1|Mi előnye van tehát a zsidóknak? S mi haszna a körülmetélésnek?
Rómaiaknak ír levél|3|2|Minden tekintetben sok. Először is, az Isten rájuk bízta tanítását.
Rómaiaknak ír levél|3|3|De hogyan? Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná?
Rómaiaknak ír levél|3|4|Egyáltalán nem, ellenkezőleg: Isten igaz, még ha minden ember hazug is. Amint az Írás mondja: Hogy igaznak bizonyulj szavadban, s győzz, mikor pörölnek veled.
Rómaiaknak ír levél|3|5|De mit szóljunk ahhoz, hogy gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Mert emberileg szólva nem igazságtalan az Isten, amikor haragjával sújt?
Rómaiaknak ír levél|3|6|Egyáltalán nem. Különben mi címen ítélkeznék Isten a világ fölött?
Rómaiaknak ír levél|3|7|De ha Isten igazsága hazugságom folytán csak nőttön-nő az ő dicsőségére, miért marasztal el bűnösként?
Rómaiaknak ír levél|3|8|S miért ne tennék rosszat, hogy jó származzék belőle, mint némelyek rágalmaznak bennünket, hangoztatva, hogy effélét állítunk. Ezeknek jogos az elmarasztalásuk.
Rómaiaknak ír levél|3|9|Hogy áll tehát a dolog? Különbek vagyunk náluk? Egyáltalán nem. Az imént bizonyítottuk ugyanis, hogy a zsidók és a pogányok mind alá vannak vetve a bűnnek,
Rómaiaknak ír levél|3|10|ahogy meg van írva: Nincs igaz egy sem,
Rómaiaknak ír levél|3|11|nincs, aki értene, nincs, aki Istent keresné.
Rómaiaknak ír levél|3|12|Mind letértek az útról, elfajzottak, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem.
Rómaiaknak ír levél|3|13|Tátongó sír a torkuk, nyelvük csalárdságot beszél, kígyók mérge van ajkukon.
Rómaiaknak ír levél|3|14|Szájuk telve átokkal és keserűséggel,
Rómaiaknak ír levél|3|15|lábuk gyors a vérontásra.
Rómaiaknak ír levél|3|16|Ösvényeiken baj és nyomor,
Rómaiaknak ír levél|3|17|a béke útját nem ismerik,
Rómaiaknak ír levél|3|18|Isten félelme nincs szemük előtt.
Rómaiaknak ír levél|3|19|Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azokra vonatkozik, akik a törvénynek alá vannak vetve. Tehát némuljon el minden száj, és az egész világ vallja magát Isten előtt bűnösnek.
Rómaiaknak ír levél|3|20|Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek előtte igazzá, hiszen a bűn megismerésének is a törvény az alapja.
Rómaiaknak ír levél|3|21|Most azonban az Isten előtti megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a törvény és a próféták is tanúsítják:
Rómaiaknak ír levél|3|22|az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered, és amely minden hívőnek szól. Ebben nincs különbség.
Rómaiaknak ír levél|3|23|Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.
Rómaiaknak ír levél|3|24|Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán.
Rómaiaknak ír levél|3|25|Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket,
Rómaiaknak ír levél|3|26|hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint ő igaz, úgy akar igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz.
Rómaiaknak ír levél|3|27|Hol marad tehát dicsekvésed? Szétfoszlott. Mely törvény alapján? Vajon a tettek törvénye alapján? Nem, hanem a hit törvénye szerint.
Rómaiaknak ír levél|3|28|Mi azt valljuk, hogy az ember a hit által válik igazzá, a törvény szerint tettektől függetlenül.
Rómaiaknak ír levél|3|29|Vajon csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
Rómaiaknak ír levél|3|30|Ugyanaz az Isten teszi megigazulttá a hitből a körülmetéltet éppúgy, mint hite által a körülmetéletlent.
Rómaiaknak ír levél|3|31|Ilyenformán megszüntetjük a törvényt a hittel? Szó sincs róla! Ellenkezőleg: erősítjük a törvényt.
Rómaiaknak ír levél|4|1|Kérdezzük csak, mit ért el Ábrahám, testi ősatyánk.
Rómaiaknak ír levél|4|2|Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten előtt.
Rómaiaknak ír levél|4|3|Mert mit is mond az Írás: "Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált."
Rómaiaknak ír levél|4|4|Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár.
Rómaiaknak ír levél|4|5|Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására.
Rómaiaknak ír levél|4|6|Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül:
Rómaiaknak ír levél|4|7|Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
Rómaiaknak ír levél|4|8|Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója.
Rómaiaknak ír levél|4|9|Vajon e boldogsághoz csak a körülmetélt juthat hozzá vagy a körülmetéletlen is? Ezt mondjuk ugyanis: Ábrahámnak a hite szolgált megigazulására.
Rómaiaknak ír levél|4|10|De hogyan szolgált? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotban? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban.
Rómaiaknak ír levél|4|11|A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.
Rómaiaknak ír levél|4|12|Tehát nem csupán a körülmetélteknek, hanem azoknak is, akik a még körülmetéletlen atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.
Rómaiaknak ír levél|4|13|Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el.
Rómaiaknak ír levél|4|14|Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen.
Rómaiaknak ír levél|4|15|A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs.
Rómaiaknak ír levél|4|16|Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja
Rómaiaknak ír levél|4|17|Isten előtt, ahogyan az Írás mondja róla: "Sok nép atyjává rendeltelek." Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket.
Rómaiaknak ír levél|4|18|Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: "Így lesz nemzetséged."
Rómaiaknak ír levél|4|19|Nem gyengült meg a hite, bár majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére.
Rómaiaknak ír levél|4|20|Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent,
Rómaiaknak ír levél|4|21|meg volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére.
Rómaiaknak ír levél|4|22|Ez szolgált megigazulására.
Rómaiaknak ír levél|4|23|De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált,
Rómaiaknak ír levél|4|24|hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust,
Rómaiaknak ír levél|4|25|aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.
Rómaiaknak ír levél|5|1|Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által.
Rómaiaknak ír levél|5|2|Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk.
Rómaiaknak ír levél|5|3|De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad,
Rómaiaknak ír levél|5|4|a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.
Rómaiaknak ír levél|5|5|A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.
Rómaiaknak ír levél|5|6|Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért,
Rómaiaknak ír levél|5|7|noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.
Rómaiaknak ír levél|5|8|Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.
Rómaiaknak ír levél|5|9|Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától.
Rómaiaknak ír levél|5|10|Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő életében.
Rómaiaknak ír levél|5|11|Sőt ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
Rómaiaknak ír levél|5|12|Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek...
Rómaiaknak ír levél|5|13|Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek.
Rómaiaknak ír levél|5|14|Mindamellett a halál Ádámtól Mózesig úrrá lett azokon is, akik nem vétkeztek a törvényt megszegve, mint Ádám, aki az Eljövendőnek előképe.
Rómaiaknak ír levél|5|15|A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra.
Rómaiaknak ír levél|5|16|A kegyelemmel tehát másképpen van, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből megigazulásra vezet.
Rómaiaknak ír levél|5|17|Mert ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják.
Rómaiaknak ír levél|5|18|Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.
Rómaiaknak ír levél|5|19|Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.
Rómaiaknak ír levél|5|20|Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem,
Rómaiaknak ír levél|5|21|hogy amint a halálban uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás által a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.
Rómaiaknak ír levél|6|1|Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy a kegyelem gyarapodjék?
Rómaiaknak ír levél|6|2|Szó sincs róla! Ha egyszer már meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk tovább benne?
Rómaiaknak ír levél|6|3|Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg?
Rómaiaknak ír levél|6|4|A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.
Rómaiaknak ír levél|6|5|Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.
Rómaiaknak ír levél|6|6|Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek.
Rómaiaknak ír levél|6|7|Aki így meghalt, megszabadult a bűntől.
Rómaiaknak ír levél|6|8|Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.
Rómaiaknak ír levél|6|9|Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta.
Rómaiaknak ír levél|6|10|Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él.
Rómaiaknak ír levél|6|11|Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban.
Rómaiaknak ír levél|6|12|Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak.
Rómaiaknak ír levél|6|13|Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek.
Rómaiaknak ír levél|6|14|A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.
Rómaiaknak ír levél|6|15|Mi következik ebből? Az, hogy vétkezzünk, mert nem a törvény uralma alatt, hanem a kegyelemben élünk? Semmi esetre sem.
Rómaiaknak ír levél|6|16|Vagy nem tudjátok, hogy annak szolgái vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat? Vagy a bűnnek, ami a halálba vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulást eredményez?
Rómaiaknak ír levél|6|17|De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgáltatok, most már szívből engedelmeskedtek annak a tanításnak, amelyet kaptatok.
Rómaiaknak ír levél|6|18|A bűntől megszabadulva az igazság szolgái lettetek.
Rómaiaknak ír levél|6|19|Földies gyarlóságok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatára, a megszentelődésre.
Rómaiaknak ír levél|6|20|Míg ugyanis a bűnnek szolgáltatok, az igazsággal szemben szabadok voltatok.
Rómaiaknak ír levél|6|21|Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál.
Rómaiaknak ír levél|6|22|Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.
Rómaiaknak ír levél|6|23|Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Rómaiaknak ír levél|7|1|Nem tudjátok, testvérek - a törvény ismerőihez szólok -, hogy a törvénynek csak addig van hatalma az emberen, amíg él?
Rómaiaknak ír levél|7|2|A férjes asszonyt például törvény köti életben levő férjéhez, a férj halálával azonban felszabadul a férj törvénye alól.
Rómaiaknak ír levél|7|3|Ha férje életében más férfié lett, házasságtörőnek mondják. A férj halála után azonban felszabadul a törvény alól, és nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.
Rómaiaknak ír levél|7|4|Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból. Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek.
Rómaiaknak ír levél|7|5|Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bűnös szenvedélyek működtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt.
Rómaiaknak ír levél|7|6|Most azonban felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott, s ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint.
Rómaiaknak ír levél|7|7|Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg!
Rómaiaknak ír levél|7|8|A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna.
Rómaiaknak ír levél|7|9|Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig meghaltam.
Rómaiaknak ír levél|7|10|Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált.
Rómaiaknak ír levél|7|11|A bűn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt.
Rómaiaknak ír levél|7|12|A törvény természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó.
Rómaiaknak ír levél|7|13|Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bűn, amely - hogy bűnként nyilvánuljon ki - azzal okozta halálomat, ami jó, így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét.
Rómaiaknak ír levél|7|14|Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja.
Rómaiaknak ír levél|7|15|Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök.
Rómaiaknak ír levél|7|16|De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó,
Rómaiaknak ír levél|7|17|és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
Rómaiaknak ír levél|7|18|Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes.
Rómaiaknak ír levél|7|19|Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.
Rómaiaknak ír levél|7|20|Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
Rómaiaknak ír levél|7|21|Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.
Rómaiaknak ír levél|7|22|A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm,
Rómaiaknak ír levél|7|23|de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz.
Rómaiaknak ír levél|7|24|Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől?
Rómaiaknak ír levél|7|25|Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.
Rómaiaknak ír levél|8|1|Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.
Rómaiaknak ír levél|8|2|Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.
Rómaiaknak ír levél|8|3|Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bűn miatt a bűn testének hasonlóságában, hogy elítélje a testben levő bűnt,
Rómaiaknak ír levél|8|4|és hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk.
Rómaiaknak ír levél|8|5|A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik.
Rómaiaknak ír levél|8|6|De a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke.
Rómaiaknak ír levél|8|7|A test vágya ellene mond Istennek, nem veti alá magát Isten törvényének, sőt nem is képes rá.
Rómaiaknak ír levél|8|8|Ezért aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését.
Rómaiaknak ír levél|8|9|De ti nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi.
Rómaiaknak ír levél|8|10|Ha Krisztus bennetek van, jóllehet a test a bűn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él.
Rómaiaknak ír levél|8|11|Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.
Rómaiaknak ír levél|8|12|Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk.
Rómaiaknak ír levél|8|13|Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.
Rómaiaknak ír levél|8|14|Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Rómaiaknak ír levél|8|15|Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!
Rómaiaknak ír levél|8|16|A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Rómaiaknak ír levél|8|17|Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Rómaiaknak ír levél|8|18|De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.
Rómaiaknak ír levél|8|19|Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.
Rómaiaknak ír levél|8|20|A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá,
Rómaiaknak ír levél|8|21|hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.
Rómaiaknak ír levél|8|22|Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.
Rómaiaknak ír levél|8|23|De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
Rómaiaknak ír levél|8|24|Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli?
Rómaiaknak ír levél|8|25|Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan.
Rómaiaknak ír levél|8|26|Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.
Rómaiaknak ír levél|8|27|S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.
Rómaiaknak ír levél|8|28|Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.
Rómaiaknak ír levél|8|29|Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között.
Rómaiaknak ír levél|8|30|Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.
Rómaiaknak ír levél|8|31|Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
Rómaiaknak ír levél|8|32|Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
Rómaiaknak ír levél|8|33|Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta?
Rómaiaknak ír levél|8|34|Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk?
Rómaiaknak ír levél|8|35|Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?
Rómaiaknak ír levél|8|36|Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.
Rómaiaknak ír levél|8|37|De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.
Rómaiaknak ír levél|8|38|Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok,
Rómaiaknak ír levél|8|39|sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
Rómaiaknak ír levél|9|1|Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben.
Rómaiaknak ír levél|9|2|Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma.
Rómaiaknak ír levél|9|3|Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért,
Rómaiaknak ír levél|9|4|Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.
Rómaiaknak ír levél|9|5|Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.
Rómaiaknak ír levél|9|6|Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt, hiszen nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik,
Rómaiaknak ír levél|9|7|s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő leszármazottai.
Rómaiaknak ír levél|9|8|Csupán "Izsák leszármazottjait hívják utódoknak." Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak.
Rómaiaknak ír levél|9|9|Az ígéret ugyanis így hangzott: "A maga idején eljövök és Sárának fia lesz."
Rómaiaknak ír levél|9|10|Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.
Rómaiaknak ír levél|9|11|Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna - hogy Isten szabad választása,
Rómaiaknak ír levél|9|12|amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: "Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak."
Rómaiaknak ír levél|9|13|Az Írás is ezt mondja: "Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem".
Rómaiaknak ír levél|9|14|Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla.
Rómaiaknak ír levél|9|15|Hiszen megmondta Mózesnek: "Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok."
Rómaiaknak ír levél|9|16|Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen.
Rómaiaknak ír levél|9|17|Az Írás is ezt mondja a fáraónak: "Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon."
Rómaiaknak ír levél|9|18|Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar.
Rómaiaknak ír levél|9|19|"Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelősségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?"
Rómaiaknak ír levél|9|20|Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?
Rómaiaknak ír levél|9|21|Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja?
Rómaiaknak ír levél|9|22|S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra?
Rómaiaknak ír levél|9|23|S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni?
Rómaiaknak ír levél|9|24|Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
Rómaiaknak ír levél|9|25|amint Ozeásnál mondja: Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem.
Rómaiaknak ír levél|9|26|És ahol azt mondják nekik: "Nem vagytok az én népem", az élő Isten fiainak hívják majd őket.
Rómaiaknak ír levél|9|27|Izajás is fennszóval hirdeti Izraelről: "Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül."
Rómaiaknak ír levél|9|28|Az Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön.
Rómaiaknak ír levél|9|29|Ahogy előre megmondta Izajás: "Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna."
Rómaiaknak ír levél|9|30|Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg.
Rómaiaknak ír levél|9|31|A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény tel jesítésére.
Rómaiaknak ír levél|9|32|Vajon miért? Mert nem hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében,
Rómaiaknak ír levél|9|33|amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne.
Rómaiaknak ír levél|10|1|Testvérek! Szívből óhajtom üdvösségüket, s imádkozom érte az Istenhez.
Rómaiaknak ír levél|10|2|Tanúságot teszek mellettük, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a kellő megértés.
Rómaiaknak ír levél|10|3|Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak.
Rómaiaknak ír levél|10|4|Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására.
Rómaiaknak ír levél|10|5|Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa.
Rómaiaknak ír levél|10|6|Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: "Ki megy föl az égbe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza.
Rómaiaknak ír levél|10|7|Vagy: "Ki száll le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza.
Rómaiaknak ír levél|10|8|Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk.
Rómaiaknak ír levél|10|9|Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz.
Rómaiaknak ír levél|10|10|A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.
Rómaiaknak ír levél|10|11|Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz.
Rómaiaknak ír levél|10|12|Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják.
Rómaiaknak ír levél|10|13|Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
Rómaiaknak ír levél|10|14|De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse?
Rómaiaknak ír levél|10|15|S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: "Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz."
Rómaiaknak ír levél|10|16|De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: "Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?"
Rómaiaknak ír levél|10|17|A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.
Rómaiaknak ír levél|10|18|De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk.
Rómaiaknak ír levél|10|19|Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen.
Rómaiaknak ír levél|10|20|Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt.
Rómaiaknak ír levél|10|21|Izraelhez azonban így szólt: "Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat."
Rómaiaknak ír levél|11|1|Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből.
Rómaiaknak ír levél|11|2|Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen:
Rómaiaknak ír levél|11|3|"Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?"
Rómaiaknak ír levél|11|4|S mit felelt rá az isteni szózat? "Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baal előtt."
Rómaiaknak ír levél|11|5|Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján.
Rómaiaknak ír levél|11|6|S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
Rómaiaknak ír levél|11|7|Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak,
Rómaiaknak ír levél|11|8|ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik.
Rómaiaknak ír levél|11|9|Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá.
Rómaiaknak ír levél|11|10|Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat.
Rómaiaknak ír levél|11|11|Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket.
Rómaiaknak ír levél|11|12|Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk.
Rómaiaknak ír levél|11|13|Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat,
Rómaiaknak ír levél|11|14|hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre.
Rómaiaknak ír levél|11|15|Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból?
Rómaiaknak ír levél|11|16|Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is.
Rómaiaknak ír levél|11|17|Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására.
Rómaiaknak ír levél|11|18|Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Rómaiaknak ír levél|11|19|Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe.
Rómaiaknak ír levél|11|20|Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj!
Rómaiaknak ír levél|11|21|Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez.
Rómaiaknak ír levél|11|22|Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek.
Rómaiaknak ír levél|11|23|S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket.
Rómaiaknak ír levél|11|24|Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.
Rómaiaknak ír levél|11|25|Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek,
Rómaiaknak ír levél|11|26|akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát.
Rómaiaknak ír levél|11|27|Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket.
Rómaiaknak ír levél|11|28|Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért.
Rómaiaknak ír levél|11|29|Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.
Rómaiaknak ír levél|11|30|Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok,
Rómaiaknak ír levél|11|31|úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak.
Rómaiaknak ír levél|11|32|Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön.
Rómaiaknak ír levél|11|33|Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!
Rómaiaknak ír levél|11|34|Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki?
Rómaiaknak ír levél|11|35|Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle?
Rómaiaknak ír levél|11|36|Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Amen.
Rómaiaknak ír levél|12|1|Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok.
Rómaiaknak ír levél|12|2|Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.
Rómaiaknak ír levél|12|3|A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyiteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.
Rómaiaknak ír levél|12|4|Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe,
Rómaiaknak ír levél|12|5|sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak,
Rómaiaknak ír levél|12|6|s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint,
Rómaiaknak ír levél|12|7|aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson,
Rómaiaknak ír levél|12|8|aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.
Rómaiaknak ír levél|12|9|Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
Rómaiaknak ír levél|12|10|A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.
Rómaiaknak ír levél|12|11|A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok.
Rómaiaknak ír levél|12|12|A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.
Rómaiaknak ír levél|12|13|Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
Rómaiaknak ír levél|12|14|Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.
Rómaiaknak ír levél|12|15|Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.
Rómaiaknak ír levél|12|16|Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.
Rómaiaknak ír levél|12|17|Rosszért rosszat senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.
Rómaiaknak ír levél|12|18|Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben.
Rómaiaknak ír levél|12|19|Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: "Enyém a bosszú, én majd megfizetek" - mondja az Úr.
Rómaiaknak ír levél|12|20|Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére.
Rómaiaknak ír levél|12|21|Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.
Rómaiaknak ír levél|13|1|Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte.
Rómaiaknak ír levél|13|2|Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet.
Rómaiaknak ír levél|13|3|A felsőbbség nem arra való, hogy a jótettől ijesszen el, hanem a rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kelljen a hatalomtól tartanod? Tedd a jót és megdicsér:
Rómaiaknak ír levél|13|4|Mert az Isten eszköze a javadra. De ha gonoszságot művelsz, rettegj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse.
Rómaiaknak ír levél|13|5|Alá kell tehát magadat vetned neki, nemcsak a megtorlás miatt, hanem a lelkiismeret szerint is.
Rómaiaknak ír levél|13|6|Ezért fizettek adót is, hiszen akik behajtják, Isten szolgái.
Rómaiaknak ír levél|13|7|Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak az adót, akinek vám, annak a vámot, akinek hódolat, annak a hódolatot, akinek tisztelet, annak a tiszteletet.
Rómaiaknak ír levél|13|8|Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja.
Rómaiaknak ír levél|13|9|Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat.
Rómaiaknak ír levél|13|10|A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.
Rómaiaknak ír levél|13|11|Ehhez tartsátok magatokat, felismerve az időt. Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk.
Rómaiaknak ír levél|13|12|Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.
Rómaiaknak ír levél|13|13|Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben.
Rómaiaknak ír levél|13|14|Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.
Rómaiaknak ír levél|14|1|Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek.
Rómaiaknak ír levél|14|2|Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik.
Rómaiaknak ír levél|14|3|Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti.
Rómaiaknak ír levél|14|4|Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll, vagy bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa.
Rómaiaknak ír levél|14|5|Van, aki különbséget tesz a napok között, a másik meg minden napot jónak tart. Kövesse mindegyik a meggyőződését.
Rómaiaknak ír levél|14|6|Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi, aki meg eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszik, és ő is hálát ad az Istennek.
Rómaiaknak ír levél|14|7|Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának.
Rómaiaknak ír levél|14|8|Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
Rómaiaknak ír levél|14|9|Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek ura legyen.
Rómaiaknak ír levél|14|10|Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk.
Rómaiaknak ír levél|14|11|Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv magasztalja az Istent.
Rómaiaknak ír levél|14|12|Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.
Rómaiaknak ír levél|14|13|Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött, inkább legyetek azon, hogy a testvér miattatok ne ütközzék meg s ne botránkozzék.
Rómaiaknak ír levél|14|14|Tudom, s meg vagyok róla győződve Urunk Jézusban, hogy magától semmi sem tisztátalan, csak annak, aki tisztátalannak tartja.
Rómaiaknak ír levél|14|15|De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, nem jársz el a szeretet szellemében. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt.
Rómaiaknak ír levél|14|16|Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat.
Rómaiaknak ír levél|14|17|Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.
Rómaiaknak ír levél|14|18|Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és rokonszenves az embereknek.
Rómaiaknak ír levél|14|19|Ezért arra törekedjünk, ami a békességre és kölcsönös épülésünkre szolgál.
Rómaiaknak ír levél|14|20|Étel miatt ne rontsd le Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botrányt okozva eszik.
Rómaiaknak ír levél|14|21|Jobb, ha nem eszel húst, nem iszol bort, és egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog.
Rómaiaknak ír levél|14|22|Meggyőződésedet tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart.
Rómaiaknak ír levél|14|23|Akinek azonban kétsége támad, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert nem járt el jóhiszeműen. Ami nem meggyőződésből fakad, az mind bűn.
Rómaiaknak ír levél|15|1|Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük.
Rómaiaknak ír levél|15|2|Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére.
Rómaiaknak ír levél|15|3|Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste, hanem ahogy írva van róla: "Gyalázóid szidalmai rám hullottak."
Rómaiaknak ír levél|15|4|Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.
Rómaiaknak ír levél|15|5|Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek,
Rómaiaknak ír levél|15|6|hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját.
Rómaiaknak ír levél|15|7|Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére.
Rómaiaknak ír levél|15|8|Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket.
Rómaiaknak ír levél|15|9|A pogányok pedig irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van: Azért magasztallak a pogányok között, és zsoltárt zengek nevednek.
Rómaiaknak ír levél|15|10|Majd pedig: Örüljetek népével együtt, ti pogányok!
Rómaiaknak ír levél|15|11|S ismét: Dicsőítsétek az Urat, ti népek, mind, magasztaljátok minden nemzetek!
Rómaiaknak ír levél|15|12|Izajás meg ezt mondja: Sarja támad Izájnak, aki a népek uralkodójává emelkedik. Benned bíznak majd a nemzetek.
Rómaiaknak ír levél|15|13|Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.
Rómaiaknak ír levél|15|14|Meg vagyok róla győződve, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, s bővelkedtek minden tudással, hogy egymást figyelmeztessétek.
Rómaiaknak ír levél|15|15|Helyenként merészebben írtam nektek, hogy egyet-mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem alapján.
Rómaiaknak ír levél|15|16|Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.
Rómaiaknak ír levél|15|17|Ezzel tehát dicsekedhetem Jézus Krisztusban Isten előtt.
Rómaiaknak ír levél|15|18|Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével.
Rómaiaknak ír levél|15|19|Így jártam be az egész vidéket Jeruzsálemtől Illíriáig, és hirdettem Krisztus evangéliumát.
Rómaiaknak ír levél|15|20|De önérzetbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték, s ne a mások rakta alapra építsek, hanem ahogy írva van:
Rómaiaknak ír levél|15|21|Akiknek nem hirdették, majd meglátják, s megértik majd, akik hírét sem hallották.
Rómaiaknak ír levél|15|22|Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok menjek.
Rómaiaknak ír levél|15|23|De minthogy ezen a tájon már nem akad tennivalóm, s már több éve készülök hozzátok, remélem, hogy amikor átkelek Hispániába,
Rómaiaknak ír levél|15|24|átutazóban láthatlak benneteket, és útbaigazítást kaphatok tőletek, ha majd egy kissé felüdülök köztetek.
Rómaiaknak ír levél|15|25|Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára.
Rómaiaknak ír levél|15|26|Macedónia és Achája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szegény hívek javára.
Rómaiaknak ír levél|15|27|Jónak látták, de tartoznak is vele nekik, mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek anyagiakban segítségükre lenni.
Rómaiaknak ír levél|15|28|Amikor ezt befejezem, és a gyűjtött adományt átadom nekik, Hispániába utazom.
Rómaiaknak ír levél|15|29|Meg vagyok róla győződve, hogy amikor elmegyek hozzátok, Krisztus bő áldásával érkezem.
Rómaiaknak ír levél|15|30|Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez,
Rómaiaknak ír levél|15|31|hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől, és hogy a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat.
Rómaiaknak ír levél|15|32|Akkor, ha Isten akarja, örömmel mehetek hozzátok, hogy körötökben felüdüljek.
Rómaiaknak ír levél|15|33|A békesség Istene legyen mindnyájatokkal! Amen.
Rómaiaknak ír levél|16|1|Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll.
Rómaiaknak ír levél|16|2|Fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is.
Rómaiaknak ír levél|16|3|Köszöntsétek Priszkát és Aquilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban.
Rómaiaknak ír levél|16|4|Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nem csupán én vagyok nekik hálás, hanem a pogányságból megtért minden egyházközség.
Rómaiaknak ír levél|16|5|Köszöntsétek a házukban összejövő közösséget. Köszöntsétek kedves Epenétuszomat, Ázsia zsengéjét Krisztusban.
Rómaiaknak ír levél|16|6|Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek.
Rómaiaknak ír levél|16|7|Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikuszt és Juniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek kereszténnyé.
Rómaiaknak ír levél|16|8|Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem kedves az Úrban.
Rómaiaknak ír levél|16|9|Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat.
Rómaiaknak ír levél|16|10|Köszöntsétek Apelleszt, aki helytállt Krisztusért. Köszöntsétek Arisztobolusz háza népét.
Rómaiaknak ír levél|16|11|Köszöntsétek rokonomat, Herodiont. Köszöntsétek Narcisszus háza népét, akik hívők az Úrban.
Rómaiaknak ír levél|16|12|Köszöntsétek Trifénát és Trifoszát, akik az Úrért fáradnak. Köszöntsétek a szeretett Perziszt, aki sokat fáradozott az Úrért.
Rómaiaknak ír levél|16|13|Köszöntsétek az Úr választottját, Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám.
Rómaiaknak ír levél|16|14|Köszöntsétek Aszinkrituszt, Flegont, Hermeszt, Patrobászt, Hermászt és a náluk levő testvéreket.
Rómaiaknak ír levél|16|15|Köszöntsétek Filológuszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, meg Olimpiát és az összes szentet náluk.
Rómaiaknak ír levél|16|16|Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus minden egyháza köszönt titeket.
Rómaiaknak ír levél|16|17|Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket.
Rómaiaknak ír levél|16|18|Az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak, és szép szavakkal meg hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét.
Rómaiaknak ír levél|16|19|Engedelmességetek híre ugyanis mindenhová eljutott: örömöm is telik bennetek. Mégis szeretném, hogy a jóban járatosak legyetek, a rosszban ellenben járatlanok.
Rómaiaknak ír levél|16|20|A békesség Istene hamarosan összetiporja lábatok alatt a sátánt. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Rómaiaknak ír levél|16|21|Üdvözölnek titeket: munkatársam, Timóteus és rokonaim: Lúciusz, Jázon meg Szoszipater.
Rómaiaknak ír levél|16|22|Üdvözöllek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki a levelet írtam.
Rómaiaknak ír levél|16|23|Üdvözöl titeket Gájusz, aki nekem és az egész közösségnek házigazdája. Üdvözöl titeket Erasztus, aki a város vagyonát kezeli és Quartusz testvér.
Rómaiaknak ír levél|16|24|Az Úr Jézus kegyelme mindnyájatokkal!
Rómaiaknak ír levél|16|25|Annak pedig, akinek hatalmában áll megerősíteni benneteket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre ősidők óta csend borult,
Rómaiaknak ír levél|16|26|de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek, hogy így a hit befogadására eljussanak:
Rómaiaknak ír levél|16|27|neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké! Amen.
Rut könyve|1|1|A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehemből elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni.
Rut könyve|1|2|Az embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek.
Rut könyve|1|3|Noéminak a férje, Elimelech meghalt, így magára maradt két fiával.
Rut könyve|1|4|Azok moábita nőt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott.
Rut könyve|1|5|Akkor mindketten meghaltak, Machlon is, Kiljon is,
Rut könyve|1|6|Noémi egyedül maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével, s visszatért Moáb földjéről, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki kenyeret.
Rut könyve|1|7|Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelőtt éltek, és két menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére.
Rut könyve|1|8|Noémi azt mondta a két menyének: "Menjetek, és mindegyitek térjen vissza anyja házába! Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtétek a megholtakkal és velem.
Rut könyve|1|9|Adja meg nektek az Úr, hogy egy férj házában békés otthont találjatok." Ezzel megcsókolta őket. De ők hangosan zokogtak,
Rut könyve|1|10|és azt felelték: "Nem, hanem visszatérünk veled együtt népedhez!"
Rut könyve|1|11|"Menjetek haza, lányaim - biztatta őket Noémi -, miért is jönnétek velem? Hát vannak még fiak méhemben, akikhez férjhez mehetnétek?
Rut könyve|1|12|Menjetek haza, lányaim, induljatok! Öreg vagyok már ahhoz, hogy újra férjhez menjek. De ha azt mondanám, hogy még remélhetek, és ha még ma éjszaka férjhez mennék is és fiaim születnének,
Rut könyve|1|13|akkor is várhatnátok-e addig, amíg fölnevelem őket? Nem, lányaim! Teljesen boldogtalan lennék miattatok, hisz rajtam van az Úr keze."
Rut könyve|1|14|Erre újra elkezdtek sírni. Aztán Orpa megcsókolta anyósát, és visszatért népéhez. Rut azonban belecsimpaszkodott.
Rut könyve|1|15|Erre Noémi azt mondta neki: "Nézd, sógornőd visszatért népéhez és istenéhez. Térj hát vissza te is, kövesd!"
Rut könyve|1|16|De Rut kérlelte: "Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem.
Rut könyve|1|17|Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el bennünket egymástól."
Rut könyve|1|18|Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, hogy vele menjen, (Noémi) nem folytatta tovább a rábeszélést.
Rut könyve|1|19|Elmentek hát mind a ketten Betlehembe. Amikor megérkeztek, az egész város felbolydult. Az asszonyok kiabáltak: "Noémi az?"
Rut könyve|1|20|De ő azt felelte nekik: "Ne hívjatok többé Noéminak, nevezzetek Marának, mert a Mindenható keserűséggel töltött el.
Rut könyve|1|21|Csordultig telve mentem el, és üresen vezet vissza az Úr. Miért neveznétek továbbra is Noéminak, mikor ellenem szólt az Úr, és szerencsétlenné tett a Mindenható?"
Rut könyve|1|22|Így tért vissza Noémi és vele a menye, Rut, a moábita nő, aki vele jött Moáb földjéről. Éppen aratni kezdték az árpát, mire megérkeztek.
Rut könyve|2|1|Noéminak volt egy rokona a férje részéről. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségből, mint Elimelech. Boásznak hívták.
Rut könyve|2|2|A moábita nő, Rut, így szólt Noémihez: "Szívesen kimennék a mezőre kalászt szedni, ha volna, aki megengedné." "Menj, leányom!" - felelte neki.
Rut könyve|2|3|El is ment, és szedte a kalászt az aratók után a szántóföldön. Úgy esett, hogy épp Boászé volt az a darab föld, Elimelech nemzetségéből.
Rut könyve|2|4|Boász akkor jött ki Betlehemből. Megszólította az aratókat: "Az Úr legyen veletek!" "Áldjon meg az Úr!" - felelték.
Rut könyve|2|5|Ezután Boász megkérdezte szolgájától, akit az aratók fölé rendelt. "Kié ez a fiatalasszony?"
Rut könyve|2|6|Az aratók fölé rendelt szolga így válaszolt: "Ez a fiatalasszony az a moábita nő, aki Moáb földjéről jött ide Noémival.
Rut könyve|2|7|Megkérdezte: Szabad tallóznom és az aratók után kalászt szedegetnem? Így hát jött és reggeltől mostanáig talpon volt."
Rut könyve|2|8|Boász így szólt Ruthoz: "Hallgass ide, leányom! Ne menj más földjére tallózni, ne menj el innét, hanem szegődj szolgáimhoz.
Rut könyve|2|9|Tartsd szemmel a földet, amelyet learatnak és haladj a nyomukban. Megparancsoltam szolgáimnak, hogy ne háborgassanak. S ha megszomjazol, menj oda a korsóhoz és igyál abból, amit a szolgáim telemertek."
Rut könyve|2|10|Rut arcra borult és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: "Hogy van az, hogy tetszésre leltem szemedben és - bár idegen vagyok -, ennyire szíves vagy hozzám?"
Rut könyve|2|11|"Elbeszélték nekem - válaszolta Boász -, mi mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat, szülőföldedet és eljöttél egy néphez, amelyet azelőtt soha nem ismertél, sem tegnap, sem tegnapelőtt.
Rut könyve|2|12|Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni ide jöttél."
Rut könyve|2|13|"Szeretném, ha tetszésre találhatnék szemedben, uram! Megvigasztaltál és jó szóval fordultál szolgálódhoz, jóllehet még annyi sem vagyok neked, mint valamelyik szolgálód" - felelte.
Rut könyve|2|14|Evés idején Boász odaszólt neki: "Gyere ide, egyél ebből a kenyérből és mártsd be falatodat a borecetbe!" Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belőle.
Rut könyve|2|15|Amikor felállt, hogy tovább tallózzék, Boász meghagyta szolgáinak: "Hagyjátok, hadd tallózzék a kévék között is, ne bántsátok!
Rut könyve|2|16|Inkább húzgáljatok ki a kévétekből és hullassatok el néhány kalászt, hogy fölszedhesse s ne szóljatok rá!"
Rut könyve|2|17|Rut egészen estig tallózott a szántóföldön, és amikor kicsépelte, amit összeszedett, volt vagy egy mérőnyi árpa.
Rut könyve|2|18|Fogta, és visszament a városba, és megmutatta anyósának, amit összeszedett. S azt is megmutatta, ami megmaradt neki, amikor már eleget evett és odaadta neki.
Rut könyve|2|19|Anyósa megkérdezte: "Hol tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!" Rut elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. "Azt az embert - mondta -, akinél ma dolgoztam, Boásznak hívják."
Rut könyve|2|20|Noémi azt mondta menyének: "Áldja meg az Úr, aki nem tagadta meg irgalmát sem az élőktől, sem a holtaktól!" Majd így folytatta: "Az a férfi a rokonunk, gyámolítóink közé tartozik."
Rut könyve|2|21|Rut erre elmondta anyósának: "Azt mondta nekem: tarts szolgáimmal, amíg csak le nem aratnak!"
Rut könyve|2|22|Noémi tehát így szólt menyéhez, Ruthoz: "Jól van, lányom, szegődj csak szolgáihoz, nehogy valamelyik más szántóföldön kelletlenül fogadjanak."
Rut könyve|2|23|Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt.
Rut könyve|3|1|Anyósa, Noémi megkérdezte tőle: "Leányom, ne keressek neked egy nyugalmas otthont, ahol jól megy majd a sorod?
Rut könyve|3|2|Vagy nem rokonunk-e Boász, akinek a szolgáihoz szegődtél? Nos, ma este csépeli az árpát a szérűjén.
Rut könyve|3|3|Mosdj hát meg, végy illatszert, öltözz fel és menj le a szérűre, de ne ismerjen föl előbb, csak ha befejezte az evést és ivást.
Rut könyve|3|4|Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol alszik. Aztán menj, emeld fel a lábánál a takarót és feküdj oda. S ő majd megmondja, mit tegyél."
Rut könyve|3|5|"Mindent megteszek, amit mondasz" - felelte Rut.
Rut könyve|3|6|Lement hát a szérűhöz és megtett mindent, amit anyósa meghagyott neki.
Rut könyve|3|7|Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és odafeküdt.
Rut könyve|3|8|Éjféltájban a férfi fázni kezdett. Amikor körülnézett, észrevette, hogy egy asszony fekszik a lábánál.
Rut könyve|3|9|"Ki vagy?" - rivallt rá. "A szolgálód vagyok, Rut - felelte. - Terítsd köntösöd csücskét szolgálódra, hisz te vagy a gyámolítónk!"
Rut könyve|3|10|Erre azt mondta: "Áldjon meg az Úr, lányom! Gyermeki szeretetednek ez az utolsó megnyilvánulása még többet ér, mint az első, hiszen nem fiatal férfiak után futottál, szegény vagy gazdag után.
Rut könyve|3|11|Ne félj hát, leányom! Megteszek érted mindent, amire csak kértél, hisz Betlehem kapujánál mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy.
Rut könyve|3|12|Hanem igaz ugyan, hogy gyámolítód vagyok, de van egy másik gyámolítód is, aki közelebbi rokonod, mint én.
Rut könyve|3|13|Most éjszaka maradj itt, aztán, ha reggel kivált, hát jól van, váltson. De ha nem vált, akkor - amint igaz, hogy az Úr él - majd én kiváltalak."
Rut könyve|3|14|Így hát ott maradt a lábánál fekve egészen reggelig. Boász fölkelt, mielőtt az egyik ember még fölismerhette a másikat. Mert így gondolkodott magában: "Nem kell megtudnia senkinek, hogy ez az asszony lejött a szérűre."
Rut könyve|3|15|Aztán azt mondta: "Add ide a kendőt, amelyet magadra vetettél és tartsd ide!" Odatartotta, s beletett neki hat mérő árpát és feladta a vállára. Így tért vissza a városba.
Rut könyve|3|16|Amikor Rut visszaért anyósához, az megkérdezte tőle: "Hogy áll a dolog, leányom?" Rut elbeszélt mindent, amit a férfi tett érte.
Rut könyve|3|17|Aztán így folytatta: "Ezt a hat mérő árpát adta nekem, mondván: Nem térhetsz vissza anyósodhoz üres kézzel."
Rut könyve|3|18|"Légy nyugodt, lányom - felelte Noémi -, addig is, míg megtudod, hogyan végződik a dolog. Az a férfi biztosan nem nyugszik addig, míg ügyedet még ma jóra nem fordítja."
Rut könyve|4|1|Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a gyámolító, akiről beszélt, épp arra ment. Megszólította: "Gyere ide és ülj le!" A férfi odament és leült.
Rut könyve|4|2|Boász odahívott tíz férfit a város vénei közül, és így szólt: "Üljetek le!" Leültek.
Rut könyve|4|3|Aztán így szólt a gyámolítóhoz: "Noémi, aki hazatért Moáb földjéről, el akarja adni a földet, amely Elimeleché volt, a testvéremé.
Rut könyve|4|4|Azt gondoltam magamban, jó volna szólni neked, és azt mondani: Szerezd meg magadnak azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei előtt. Ha meg akarod váltani, hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és csak utánad következem." A férfi azt válaszolta: "Igen, megváltom!"
Rut könyve|4|5|Boász tehát folytatta: "Attól a naptól, hogy Noémi kezéből megszerzed a földet, a moábita nő, Rut is a tied lesz, az elhunyt felesége, hogy így örökrészén fennmaradjon az elhunytnak a neve."
Rut könyve|4|6|A gyámolító azt válaszolta: "Akkor nem válthatom meg, különben csorbát ejtek a saját örökrészemen. Élj te a jogommal, hisz én nem élhetek."
Rut könyve|4|7|Izraelben régebben az volt a szokás, hogy megváltás vagy csere alkalmával az egyik levetette saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt Izraelben a bizonyítás módja a tanúk előtt.
Rut könyve|4|8|Akinek jogában volt a megváltás, azt mondta Boásznak: "Szerezd meg te magadnak", s ezzel levetette saruját.
Rut könyve|4|9|Ezután Boász kijelentette a véneknek és az egész népnek: "Tanúim vagytok, hogy ami csak Elimeleché, Kiljoné és Machloné volt, azt ma mind megszereztem Noémi kezéből.
Rut könyve|4|10|Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!"
Rut könyve|4|11|A kapunál levő egész nép ráfelelte: "Tanúi vagyunk". A vének pedig így szóltak: "Az Úr tegye hasonlóvá az asszonyt, aki házadba került, Ráchelhez és Leához, akik megalapozták Izrael házát. Légy erős Efratában, és szerezz magadnak nevet Betlehemben!
Rut könyve|4|12|Utódod által, akit ennek a fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá Perecéhez, akit Támár szült Júdának!"
Rut könyve|4|13|Boász tehát elvette Rutot, s az a felesége lett. Amikor bement hozzá, az Úr megadta neki, hogy fiút foganjon és szüljön.
Rut könyve|4|14|Erre az asszonyok így szóltak Noémihez: "Legyen áldott az Úr, aki nem tagadta meg az elhunyttól a gyámolítót, hogy így neve fennmaradjon Izraelben.
Rut könyve|4|15|Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert menyed szülte, aki szeret téged, s többet jelent neked, mint ha hét fiad volna."
Rut könyve|4|16|Akkor Noémi fogta a gyermeket, ölébe vette és dajkálta.
Rut könyve|4|17|A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. "Noéminak fia született" - mondták -, és elnevezték Obednek. Ő lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak.
Rut könyve|4|18|Ez Perec családfája: Perec nemzette Hecront,
Rut könyve|4|19|Hecron nemzette Rámot, Rám nemzette Amminadabot,
Rut könyve|4|20|Amminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Szalmont.
Rut könyve|4|21|Szalmon nemzette Boászt, Boász nemzette Obedet,
Rut könyve|4|22|Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot.
Sámuel I. könyve|1|1|Volt egy Ramatajimba való ember, egy cufita, Efraim hegyéről. Elkanának hívták, s Jerochám fia volt, Elihu fiáé, (aki) az efratita Cuf fiának, Tochunak volt a fia.
Sámuel I. könyve|1|2|Két felesége volt, az egyiket Hannának hívták, a másikat Peninnának. Peninnának voltak gyermekei, Hannának azonban nem volt gyermeke.
Sámuel I. könyve|1|3|Ez az ember minden esztendőben fölment, hogy Silóban imádja a Seregek Urát, és áldozatot mutasson be neki. [Éli két fia, Hofni és Pinchász voltak ott az Úr papjai.]
Sámuel I. könyve|1|4|Az egyik nap Elkana áldozatot mutatott be. Az volt a szokása, hogy a feleségének, Peninnának, valamint a fiainak és lányainak több darabot ad,
Sámuel I. könyve|1|5|Hannának azonban, bár jobban szerette, csak egy darabot adott, mert az Úr meddővé tette.
Sámuel I. könyve|1|6|Vetélytársa is folyvást sértegette, el akarta keseríteni amiatt, hogy az Úr meddővé tette a méhét.
Sámuel I. könyve|1|7|Így ment ez évről évre. Minden alkalommal, amikor csak fölmentek az Úr templomához, sértegette. Ezért Hanna sírt és nem evett semmit.
Sámuel I. könyve|1|8|Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: "Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?"
Sámuel I. könyve|1|9|Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál.
Sámuel I. könyve|1|10|(Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt.
Sámuel I. könyve|1|11|Fogadalmat tett, és így szólt: "Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét."
Sámuel I. könyve|1|12|Így imádkozott az Úr előtt. Éli közben figyelte a száját.
Sámuel I. könyve|1|13|Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte,
Sámuel I. könyve|1|14|ezért így szólt hozzá Éli: "Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!"
Sámuel I. könyve|1|15|De Hanna ezt válaszolta: "Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt.
Sámuel I. könyve|1|16|Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig."
Sámuel I. könyve|1|17|Éli így felelt rá: "Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél."
Sámuel I. könyve|1|18|Erre azt mondta: "Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben." Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt.
Sámuel I. könyve|1|19|Másnap korán fölkeltek és leborultak az Úr előtt. Aztán hazatértek Rámába. Elkana együtt volt feleségével Hannával, és az Úr megemlékezett róla.
Sámuel I. könyve|1|20|Hanna fogant, és amikor elérkezett az ideje, fiút szült. A Sámuel nevet adta neki, "mert - amint mondta - az Úrtól könyörögtem ki."
Sámuel I. könyve|1|21|Amikor Elkana egész családjával újra fölment, hogy az Úrnak az évi áldozatot bemutassa és teljesítse fogadalmát,
Sámuel I. könyve|1|22|Hanna nem ment föl vele. Azt mondta férjének: "Először elválasztom a gyereket, aztán elviszem: jelenjen meg az Úr színe előtt és maradjon ott örökre."
Sámuel I. könyve|1|23|Férje, Elkana ezt felelte neki: "Tégy úgy, amint jónak látod. Maradj itthon, amíg el nem választod. Csak teljesítse az Úr szavadat!" Így az asszony otthon maradt, s szoptatta a fiát, míg el nem választotta.
Sámuel I. könyve|1|24|Mihelyt elválasztotta, fölvitte magával, egy hároméves marhával, egy efa liszttel és egy tömlő borral egyetemben, és Silóban belépett az Úr templomába; a fiú meg nagyon kicsi volt.
Sámuel I. könyve|1|25|Amikor a marhát feláldozták, a fiú anyja odament Élihez. Megszólította:
Sámuel I. könyve|1|26|"Engedd meg, uram! Amint igaz, hogy élsz, uram, az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkoztam az Úrhoz.
Sámuel I. könyve|1|27|Ezért a fiúért imádkoztam. S lám, az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam.
Sámuel I. könyve|1|28|Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak." És ott leborultak az Úr előtt.
Sámuel I. könyve|2|1|Akkor Hanna így imádkozott: "Szívem ujjong az Úrban, erővel tölt el Istenem. Szám nagyra nyílt ellenségeim ellen, mert örülhetek segítségednek.
Sámuel I. könyve|2|2|Nincs más szent, csak az Úr, [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk.
Sámuel I. könyve|2|3|Ne szaporítsátok, gőgösök a szót, hivalkodás ne hagyja el szátok. Mert mindentudó Isten az Úr, latra vet minden tettet.
Sámuel I. könyve|2|4|A hatalmasok íját széttöri, a botladozókat erővel övezi.
Sámuel I. könyve|2|5|Elszegődnek kenyérért a jóllakottak, az éhezők meg nem dolgoznak tovább. Hét gyermeket szül a meddő, a sokgyermekes anya meg elhervad.
Sámuel I. könyve|2|6|Az Úr adja a halált és az életet, letaszít az alvilágba és felhoz onnan.
Sámuel I. könyve|2|7|Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és fölemel.
Sámuel I. könyve|2|8|Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennyből a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, ő helyezte rájuk a világot.
Sámuel I. könyve|2|9|A hűségeseknek oltalmazza lépteiket, a gonoszok meg elpusztulnak a sötétségben, [mert az ember nem győzhet a maga erejéből].
Sámuel I. könyve|2|10|Aki ellene lázad, azt az Úr eltiporja, a Mindenható megremegteti az eget. Az Úr ítéletet tart a föld határai fölött, hatalmat ad királyának, s fölemeli fölkentje fejét."
Sámuel I. könyve|2|11|Aztán hazatért Rámába, a fiú meg ott maradt, hogy Éli pap felügyeletével szolgálja az Urat.
Sámuel I. könyve|2|12|De Éli fiai semmirekellő emberek voltak, sem az Úrral nem törődtek,
Sámuel I. könyve|2|13|sem azzal, hogy a néptől mi jár a papnak. Ha valaki áldozatot mutatott be, amikor a hús még főtt, odament a pap szolgája, kezében háromágú villát tartva,
Sámuel I. könyve|2|14|belenyúlt az üstbe vagy a fazékba, a tálba vagy a lábasba, és ami a villára akadt, azt a pap mind elvette magának. Így tettek Izrael minden fiával, aki csak Silóba ment.
Sámuel I. könyve|2|15|Sőt, még mielőtt a hájat elégették volna, már ment a pap szolgája, és azt mondta annak, aki az áldozatot bemutatta: "Add ide a húst, hadd süssem meg a papnak. Nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset."
Sámuel I. könyve|2|16|S ha ez az ember azt felelte: "Előbb el kell égetni a hájat, aztán elveheted, amit csak akarsz", akkor azt válaszolta: "Nem, add ide most rögtön, különben elveszem erőszakkal."
Sámuel I. könyve|2|17|Így nagyon súlyosan vétkeztek a fiatalok az Úr színe előtt, mert az Úr áldozatát semmibe vették.
Sámuel I. könyve|2|18|A gyermek Sámuel vászon efoddal övezve szolgálta az Urat.
Sámuel I. könyve|2|19|Ehhez az anyja mindig csinált egy kis köntöst, és esztendőről esztendőre elvitte neki, amikor a férjével fölment az áldozatot bemutatni.
Sámuel I. könyve|2|20|Ilyenkor Éli áldást adott Elkanának és feleségének e szavakkal: "Ajándékozzon neked az Úr ettől az asszonytól más fiút kárpótlásul ahelyett, akit átengedett az Úrnak." Aztán visszatértek otthonukba.
Sámuel I. könyve|2|21|Az Úr meglátogatta Hannát, fogant, és még három fiút és két lányt szült. A kis Sámuel meg az Úr színe előtt nőtt fel.
Sámuel I. könyve|2|22|Éli nagyon megöregedett. Amikor hallott felőle, mit műveltek fiai egész Izraellel,
Sámuel I. könyve|2|23|ezt mondta nekik: "Miért tesztek olyat, amit hallanom kell az egész néptől?
Sámuel I. könyve|2|24|Nem, fiaim, az Úr népében elterjedt hírek, amelyeket hallok, nem jók...
Sámuel I. könyve|2|25|Ha az ember a másik ember ellen vét, akkor Isten ítél köztük. De ha az ember Isten ellen vét, ki lehetne a bírája?" De nem hallgattak atyjuk szavára, mert az Úr elhatározta, hogy elpusztítja őket.
Sámuel I. könyve|2|26|A kis Sámuel azonban gyarapodott bölcsességben, korban és kegyelemben az Úr és az emberek előtt.
Sámuel I. könyve|2|27|Isten egy embere fölkereste Élit, és így szólt hozzá: "Ezt mondta az Úr: Hát nem megnyilatkoztam atyád házának, amikor még szolgák voltak a fáraó házában?
Sámuel I. könyve|2|28|És Izrael minden törzse közül kiválasztottam őket a papi szolgálatra, hogy fölmenjenek oltáromra, tömjént égessenek és viseljék színem előtt az efodot. És atyád házára bíztam Izrael fiainak minden égőáldozatát is.
Sámuel I. könyve|2|29|Miért tapostátok lábbal az általam rendelt véres és ételáldozatot? Miért tartod többre a fiaidat, mint engem, hogy eltulajdonítjátok minden áldozatból, amelyet népem, Izrael bemutat színem előtt, a legjobb részeket?
Sámuel I. könyve|2|30|Ezért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bár azt mondtam, hogy házad és atyád háza járjon mindig a színem előtt, és most mégis - az Úr mondja - távol legyen tőlem. Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri.
Sámuel I. könyve|2|31|Eljön az idő, amikor levágom karodat és atyád házának karját - ne legyen többé éltes korú házadban.
Sámuel I. könyve|2|32|Akkor majd mint valami irigy ellenség, úgy nézed mindazt a jót, amit Izraelnek teszek, a te házadban azonban nem lesz soha többé éltes korú.
Sámuel I. könyve|2|33|S hogy a tieid közül meghagyok valakit oltáromnál, azt csak azért teszem, hogy a szeme elsorvadjon és a lelke elepedjen. De házad egész népe elhullik az emberek kardja élén.
Sámuel I. könyve|2|34|Ezek szolgálnak majd jelül arra, ami két fiaddal, Hofnival és Pinchásszal történik. Mind a ketten meghalnak, ugyanazon a napon.
Sámuel I. könyve|2|35|Hűséges papot rendelek magamnak, aki szívem és szándékom szerint jár el. Házat építek neki, tartósat, s mindig fölkentem színe előtt fog majd járni.
Sámuel I. könyve|2|36|Akkor az, aki házadból megmarad, elé járul s leborul előtte, hogy aprópénzt vagy egy darab kenyeret kolduljon tőle e szavakkal: Adj valami munkát valamelyik papod mellett, hogy legyen egy darab kenyerem, amit egyem."
Sámuel I. könyve|3|1|A kis Sámuel Éli felügyeletével szolgálta az Urat. Abban az időben az Úr ritkán hallatta szavát; jelenést sem lehetett gyakran látni.
Sámuel I. könyve|3|2|Az egyik nap mégis történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. A szeme már kezdett gyengülni, nem sokat látott.
Sámuel I. könyve|3|3|Isten lámpája még nem aludt ki. Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája állt.
Sámuel I. könyve|3|4|Az Úr megszólította: "Sámuel, Sámuel!" "Itt vagyok" - felelte.
Sámuel I. könyve|3|5|Azután odafutott Élihez, és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Az ezt válaszolta: "Nem hívtalak, feküdj le és aludj." Elment és lefeküdt aludni.
Sámuel I. könyve|3|6|Az Úr azonban újra szólította: "Sámuel!" És Sámuel fölkelt, odament Élihez és azt mondta: "Itt vagyok, hívtál." Ez azt felelte: "Nem hívtalak, fiam, feküdj le és aludj!"
Sámuel I. könyve|3|7|Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem volt része abban, hogy az Úr megnyilatkozzék neki.
Sámuel I. könyve|3|8|Az Úr most újra szólította Sámuelt, harmadszorra. Fölkelt, odament Élihez és így szólt: "Itt vagyok, hívtál." Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút.
Sámuel I. könyve|3|9|Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: "Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!" Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén.
Sámuel I. könyve|3|10|Akkor megjelent az Úr, elé állt és szólította, mint előző alkalommal: "Sámuel, Sámuel!" És Sámuel így válaszolt: "Beszélj, szolgád figyel!"
Sámuel I. könyve|3|11|Akkor az Úr azt mondta Sámuelnek: "Nézd, olyat teszek Izraelben, hogy aki csak hallja, annak mindkét füle csengeni fog tőle.
Sámuel I. könyve|3|12|Azon a napon valóra váltom Élin mind, amit házára kimondtam, elejétől végig.
Sámuel I. könyve|3|13|Neked kell hírül adnod neki, hogy minden időre kimondtam házára az ítéletet, mert tudta, hogy fiai káromolták Istent, mégsem tiltotta meg nekik.
Sámuel I. könyve|3|14|Azért megesküdtem Éli házának: Éli házának bűnéért sem véres áldozat, sem ételáldozat nem engesztel ki soha."
Sámuel I. könyve|3|15|Sámuel egész reggelig fekve maradt. Akkor kinyitotta az Úr házának kapuját. De Sámuel félt Éli előtt mutatkozni.
Sámuel I. könyve|3|16|Éli azonban odahívta magához Sámuelt. Így szólította: "Sámuel, fiam!" "Itt vagyok" - felelte neki.
Sámuel I. könyve|3|17|Erre megkérdezte tőle: "Mit mondott neked? Ne titkolj el előlem semmit. Isten ezt meg azt tegye veled, ha valamit eltitkolsz előlem abból, amit mondott neked."
Sámuel I. könyve|3|18|Sámuel tehát elmondott mindent, és nem hallgatott el semmit. Erre Éli azt mondta: "Ő az Úr! Tegye, ami tetszik neki!"
Sámuel I. könyve|3|19|Sámuel felnőtt és vele volt az Úr, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon.
Sámuel I. könyve|3|20|Dántól Beersebáig egész Izrael megtudta, hogy Sámuelt az Úr prófétájává választotta.
Sámuel I. könyve|3|21|Az Úr továbbra is Silóban jelent meg, mert megnyilatkozott Sámuelnek.
Sámuel I. könyve|4|1|Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe előtt.
Sámuel I. könyve|4|2|Abban az időben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort. A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezőn a csatában.
Sámuel I. könyve|4|3|Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: "Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyőzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezéből."
Sámuel I. könyve|4|4|A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát.
Sámuel I. könyve|4|5|Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld.
Sámuel I. könyve|4|6|A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: "Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?" Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett,
Sámuel I. könyve|4|7|fa filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: "Istenük eljött hozzájuk a táborba." És így beszéltek: "Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elő!
Sámuel I. könyve|4|8|Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában.
Sámuel I. könyve|4|9|Szedjétek hát össze minden erőtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint ők voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!"
Sámuel I. könyve|4|10|A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett.
Sámuel I. könyve|4|11|Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.
Sámuel I. könyve|4|12|Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérről, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején.
Sámuel I. könyve|4|13|Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki.
Sámuel I. könyve|4|14|A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: "Mit jelent ez a nagy zajongás?" Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt.
Sámuel I. könyve|4|15|Éli kilencvennyolc esztendős volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit.
Sámuel I. könyve|4|16|Az ember jelentette Élinek: "A táborból jövök, ma menekültem el a csatából." Az megkérdezte: "Mi történt fiam?"
Sámuel I. könyve|4|17|A hírhozó ezt válaszolta: "Izrael megfutamodott a filiszteusok elől. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették."
Sámuel I. könyve|4|18|Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt.
Sámuel I. könyve|4|19|Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások.
Sámuel I. könyve|4|20|Mivel haldoklott, a körülötte levő asszonyok így beszéltek hozzá: "Ne aggódj, fiút szültél!" De nem felelt, nem vetett rá ügyet.
Sámuel I. könyve|4|21|A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy "odavan Izrael becsülete", az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt.
Sámuel I. könyve|4|22|Így beszélt: "Kiveszett Izraelből a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját."
Sámuel I. könyve|5|1|A filiszteusok tehát zsákmányul ejtették az Isten ládáját, és Eben-ha-Ezerből Asdódba vitték.
Sámuel I. könyve|5|2|Ráadásul fogták a filiszteusok az Isten ládáját, aztán Dágon templomába vitték, és Dágon mellett állították fel.
Sámuel I. könyve|5|3|Amikor azonban Asdód lakói másnap fölkeltek és Dágon templomába mentek, lám, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája előtt. Fölemelték Dágont, és visszatették a helyére.
Sámuel I. könyve|5|4|Ám amikor a következő nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája előtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön, csak a törzse maradt meg Dágonnak.
Sámuel I. könyve|5|5|Ezért Dágon papjai és akik Dágon templomát látogatják, mind a mai napig nem lépnek Asdódban Dágonnak a küszöbére.
Sámuel I. könyve|5|6|Az Úr keze súlyosan ránehezedett Asdód lakóira. Rémületbe estek, mert daganattal sújtotta őket, Asdódot és környékét.
Sámuel I. könyve|5|7|Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: "Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett."
Sámuel I. könyve|5|8|Ezért mind összehívták a filiszteusok vezéreit, és megkérdezték tőlük: "Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?" Így határoztak: "Gátba kell vinni Izrael Istenének ládáját." Oda vitték hát Izrael Istenének ládáját.
Sámuel I. könyve|5|9|Amikor azonban elvitték oda, az Úr keze ránehezedett a városra, és nagyon nagy rémületet keltett. Lesújtott a városbeli férfiakra, apraja-nagyjára, úgyhogy daganatok keletkeztek rajtuk.
Sámuel I. könyve|5|10|Ekkor Ekronba küldték a ládát. Amikor Isten ládája Ekronba ért, Ekron lakói felkiáltottak: "Azért hozták ide Izrael Istenének ládáját, hogy egész népemmel együtt elpusztítsanak!"
Sámuel I. könyve|5|11|Aztán mind összehívták a filiszteusok vezéreit és így szóltak hozzájuk: "Vigyétek vissza Izrael Istenének ládáját a helyére, és ne pusztítsatok el engem s népemet." Mert nagy halálfélelem uralkodott az egész városban, annyira rájuk nehezedett az Úr keze.
Sámuel I. könyve|5|12|Azokon az embereken ugyanis, akik nem haltak meg, daganatok keletkeztek, és a város jajkiáltása az égig hatolt.
Sámuel I. könyve|6|1|Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.
Sámuel I. könyve|6|2|Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és jövendőmondókat és megkérdezték: "Mit tegyünk az Úr ládájával. Adjátok tudtunkra, hogy mi módon juttassuk vissza a helyére."
Sámuel I. könyve|6|3|Ezek azt felelték: "Ha vissza akarjátok küldeni Izrael Istenének ládáját, akkor ne küldjétek üresen vissza, hanem fizessetek jóvátételt. Akkor meggyógyultok és megtudjátok, miért nem vette le rólatok a kezét."
Sámuel I. könyve|6|4|Erre megkérdezték: "Mi legyen a jóvátétel, amit fizetnünk kell?" Ezt felelték: "A filiszteusok vezérei számának megfelelően öt aranydaganat és öt aranypatkány, mert ugyanaz a csapás sújtott mindenkit, benneteket és vezéreiteket egyaránt.
Sámuel I. könyve|6|5|Csináltassatok hát képmást daganataitokról és képmást patkányaitokról, amelyek az országot pusztítják, és így fejezzétek ki hódolatotokat Izrael Istene iránt. Lehetséges, hogy nem marad tovább rajtatok, isteneteken és országotokon a keze.
Sámuel I. könyve|6|6|Miért keményítitek meg szíveteket, amint az egyiptomiak s a fáraó megkeményítették a szívüket? Nemde, amikor kegyetlenül bánt velük, akkor elengedték őket, úgyhogy elvonulhattak?
Sámuel I. könyve|6|7|Nos, csináltassatok egy új szekeret, és vegyetek két frissen ellett tehenet, amelyen még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat meg vigyétek vissza az istállóba.
Sámuel I. könyve|6|8|Aztán fogjátok az Úr ládáját és tegyétek fel a szekérre. Az aranyholmit is rakjátok mellé, amit jóvátételül adtok, egy ládikában, s hagyjátok, menjenek.
Sámuel I. könyve|6|9|Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivő útra, akkor ő volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az ő keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk."
Sámuel I. könyve|6|10|Az emberek így tettek. Vettek két frissen ellett tehenet, befogták őket a szekérbe, a borjaikat meg ott tartották az istállóban.
Sámuel I. könyve|6|11|Aztán az Úr ládáját föltették a szekérre, a ládikával egyetemben, amelyben az aranypatkányok és daganataik képmásai voltak.
Sámuel I. könyve|6|12|A tehenek egyenesen a Bet-Semesbe vivő útra tértek, és azon az úton is maradtak, menet közben bőgtek, s nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok egész Bet-Semes határáig követték őket.
Sámuel I. könyve|6|13|Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek.
Sámuel I. könyve|6|14|Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kő. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égőáldozatul.
Sámuel I. könyve|6|15|A leviták leemelték az Úr ládáját a mellette levő ládikával együtt, amelyben az aranyholmik voltak, és a kőre állították. Bet-Semes lakói meg égőáldozatot és véres áldozatot mutattak be azon a napon az Úrnak.
Sámuel I. könyve|6|16|Amikor a filiszteusok öt vezére ezt látta, még aznap visszatért Ekronba.
Sámuel I. könyve|6|17|Ezek voltak az aranydaganatok, amelyeket a filiszteusok jóvátételül adtak az Úrnak: egy Asdódért, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért és egy Ekronért.
Sámuel I. könyve|6|18|Aranypatkány meg annyi volt, amennyi a filiszteusoknak az öt vezérükhöz tartozó városa, a megerősített városoktól a falvakig. Tanú a nagy kő, amelyre az Úr ládáját állították, s amely még ma is ott áll a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjén.
Sámuel I. könyve|6|19|Ám Jechonja fiai nem örültek együtt Bet-Semes lakóival, amikor az Úr ládáját meglátták. Ezért az Úr lesújtott közülük hetven emberre. A nép bánkódott, hogy az Úr olyan keményen megbüntette őket.
Sámuel I. könyve|6|20|Bet-Semes lakói föltették a kérdést: "Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe előtt álljon? Kihez menjen tovább tőlünk?"
Sámuel I. könyve|6|21|Hírvivőket küldtek hát Kirjat-Jearim lakóihoz és megüzenték: "A filiszteusok visszahozták az Úr ládáját. Gyertek és vigyétek el!"
Sámuel I. könyve|7|1|Kirjat-Jearim lakói tehát elmentek és elvitték az Úr ládáját. Abinadab házába vitték, a dombra. Aztán fiát, Eleazárt fölszentelték az Úr ládájának őrévé.
Sámuel I. könyve|7|2|Attól a naptól, hogy a láda Kirjat-Jearimba került, nagy idő telt el: húsz esztendő, s Izrael egész háza az Úr után sóhajtozott.
Sámuel I. könyve|7|3|Akkor Sámuel Izrael egész háza előtt kijelentette: "Ha szívetek mélyéből az Úrhoz akartok térni, távolítsátok el az idegen isteneket és az Asztartéket körötökből, szívetek ragaszkodjék az Úrhoz és ne szolgáljatok másnak, csak neki. Akkor kiszabadít benneteket a filiszteusok kezéből."
Sámuel I. könyve|7|4|Izrael fiai tehát eltávolították a Baalokat és Asztartéket, és csak az Úrnak szolgáltak.
Sámuel I. könyve|7|5|Akkor Sámuel elrendelte: "Egész Izrael gyűljön egybe Micpában, s majd imádkozom értetek az Úrhoz!"
Sámuel I. könyve|7|6|Amikor összegyűltek Micpában, vizet merítettek és az Úr elé öntötték. S böjtöltek is azon a napon. Azt mondták: "Vétkeztünk az Úr ellen." Sámuel meg ítélkezett Izrael fiai fölött Micpában.
Sámuel I. könyve|7|7|Mihelyt a filiszteusok hírét vették, hogy Izrael fiai egybegyűltek Micpában, a filiszteusok vezérei kivonultak Izrael ellen. Amikor Izrael fiai ezt megtudták, félelem fogta el őket a filiszteusoktól.
Sámuel I. könyve|7|8|Ezért Izrael fiai kérték Sámuelt: "Ne hagyd abba, könyörögj értünk az Úrhoz, Istenünkhöz, hogy szabadítson ki minket a filiszteusok kezéből!"
Sámuel I. könyve|7|9|Sámuel fogott egy szopós bárányt, és mindenestül bemutatta az Úrnak égőáldozatul. És Sámuel könyörgött Izraelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatta.
Sámuel I. könyve|7|10|Míg Sámuel az áldozat bemutatásával volt elfoglalva, a filiszteusok támadást indítottak Izrael fiai ellen. Az Úr azonban vihart küldött azon a napon a filiszteusokra, iszonyú mennydörgést, s ezzel akkora zavart keltett köztük, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól.
Sámuel I. könyve|7|11|Izrael férfiai kivonultak Micpából és üldözőbe vették a filiszteusokat, és egészen Bet-Kárig visszaverték őket.
Sámuel I. könyve|7|12|Akkor Sámuel fogott egy követ, Micpa és Ha-Sen között felállította, és elnevezte Eben-Ha-Ezernek. Közben azt mondta: "Eddig segített bennünket az Úr!"
Sámuel I. könyve|7|13|Így a filiszteusoknak megaláztatásban volt részük, és többé nem hatoltak be Izrael fiainak földjére. Amíg Sámuel élt, addig az Úr keze ránehezedett a filiszteusokra.
Sámuel I. könyve|7|14|Azok a városok is, amelyeket a filiszteusok elvettek, újra visszakerültek Izraelhez, Ekrontól egészen Gátig. Ezenkívül a földjét is kiszabadította a filiszteusok kezéből. Izrael és az amoriták közt is béke volt.
Sámuel I. könyve|7|15|Sámuel egész életében bíráskodott Izrael fölött.
Sámuel I. könyve|7|16|Minden évben végigjárta Bételt, Gilgalt és Micpát, és ezeken a helyeken igazságot szolgáltatott Izraelnek.
Sámuel I. könyve|7|17|Aztán visszatért Rámába, mivel ott volt a háza, és ott ült törvényt Izrael fölött. S oltárt is épített az Úrnak.
Sámuel I. könyve|8|1|Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bíráivá.
Sámuel I. könyve|8|2|Az idősebbik fiát Joelnek hívták, a fiatalabbat Abijának. Beersebában ültek törvényt.
Sámuel I. könyve|8|3|De fiai nem az ő útjain jártak, a maguk hasznát nézték, ajándékokat fogadtak el és kiforgatták a törvényt.
Sámuel I. könyve|8|4|Ezért Izrael vénei összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába,
Sámuel I. könyve|8|5|és azt mondták neki: "Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van."
Sámuel I. könyve|8|6|Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: "Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket." Ezért az Úrhoz fordult.
Sámuel I. könyve|8|7|De az Úr azt mondta Sámuelnek: "Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük.
Sámuel I. könyve|8|8|Amint velem bántak attól az időtől fogva, hogy kivezettem őket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak.
Sámuel I. könyve|8|9|Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük."
Sámuel I. könyve|8|10|Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tőle, mind, amit az Úr mondott:
Sámuel I. könyve|8|11|"Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket - a szekerei előtt kell majd futniuk;
Sámuel I. könyve|8|12|megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire.
Sámuel I. könyve|8|13|Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni.
Sámuel I. könyve|8|14|Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek.
Sámuel I. könyve|8|15|Tizedet vet ki szántóitokra, szőleitekre, és azt udvari embereinek meg a tisztségviselőinek adja fizetségül.
Sámuel I. könyve|8|16|Elszedi legjobb szolgáitokat és szolgálóitokat, ökreiteket és szamaraitokat, és a maga javára dolgoztatja őket.
Sámuel I. könyve|8|17|Tizedet szed nyájaitokból, s ti magatok is a szolgái lesztek.
Sámuel I. könyve|8|18|S ha majd egyszer királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, könyörögni fogtok, az Úr nem hallgat meg benneteket azon a napon."
Sámuel I. könyve|8|19|De a nép nem hallgatott Sámuel szavára, hanem kijelentette: "Nem, király uralkodjék fölöttünk.
Sámuel I. könyve|8|20|Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön és vezesse harcainkat."
Sámuel I. könyve|8|21|Sámuel meghallgatta a népet, aztán az Úrhoz fordult.
Sámuel I. könyve|8|22|Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Teljesítsd kérésüket és adj nekik királyt!" Erre Sámuel így szólt Izrael fiaihoz: "Térjen vissza mindenki a maga városába."
Sámuel I. könyve|9|1|Akkoriban élt Benjamin fiai közt egy Kis nevű ember; Abiel fia volt, Ceror fiáé, (aki) Bechoratnak volt a fia, egy Benjamin törzséből való, jómódú embernek, Afiachnak a fiáé.
Sámuel I. könyve|9|2|Volt egy élte virágjában levő, Saul nevű daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél.
Sámuel I. könyve|9|3|Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nőstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: "Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nőstény szamarakat!"
Sámuel I. könyve|9|4|Végigpásztázták Efraim egész hegyvidékét és bejárták Salisa egész környékét, de nem találták őket. Aztán átfésülték Saalim vidékét, de ott sem voltak. Most Benjamin területét járták be, de nem akadtak rájuk.
Sámuel I. könyve|9|5|Amikor Cuf vidékére értek, Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: "Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem mi miattunk kezd el aggódni."
Sámuel I. könyve|9|6|De az így felelt: "Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk."
Sámuel I. könyve|9|7|Saul erre azt mondta szolgájának: "Ha netán elmennénk, ugyan mit vinnénk annak az embernek. A kenyér kifogyott tarisznyánkból, ajándék nincs nálunk, hogy felajánlhatnánk Isten emberének. Mit adhatnánk hát neki?"
Sámuel I. könyve|9|8|Ám a szolga megfelelt Saulnak, e szavakkal: "Nézd, még van egy negyed sékel ezüstöm. Ezt adom oda Isten emberének, hogy adjon nekünk útbaigazítást."
Sámuel I. könyve|9|9|Hajdan, amikor az Istent mentek megkérdezni, ezt mondták Izraelben: "Gyertek, menjünk a látóemberhez!" Mert akit mostanság prófétának hívnak, azt régen látóembernek mondták. -
Sámuel I. könyve|9|10|"Helyes a beszéded - válaszolta Saul. - Gyere hát, menjünk!" Így elmentek abba a városba, ahol Isten embere élt.
Sámuel I. könyve|9|11|Amikor a városhoz vivő emelkedőn felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet mentek meríteni. Megkérdezték tőlük: "Otthon van a látóember?" -
Sámuel I. könyve|9|12|"Igen - felelték nekik -, erre van, előttetek. Épp most érkezett meg a városba, mert ma nagy áldozati lakomát tart a nép a magaslaton.
Sámuel I. könyve|9|13|Ha betértek a városba, még itt éritek, mielőtt fölmenne a magaslatra az áldozati lakomára. Mert a nép addig nem kezd el enni, amíg ő ott nincs. Ő áldja meg ugyanis az áldozatot, s csak azután esznek a meghívottak. Menjetek hát, mert most még épp találkozhattok vele."
Sámuel I. könyve|9|14|Fölmentek hát a városba. De épp amikor beléptek a kapun, szembejött velük Sámuel -, a magaslati hely felé tartott.
Sámuel I. könyve|9|15|Az Úr egy nappal azelőtt, hogy Saul megérkezett, ezt a kinyilatkoztatást adta Sámuelnak:
Sámuel I. könyve|9|16|"Holnap ebben az időben küldök neked Benjamin hegyvidékéről egy embert. Azt kend föl népem, Izrael fejedelmévé. Ő fogja majd népemet a filiszteusok kezéből kiszabadítani. Láttam ugyanis népem nyomorúságát, jajszavuk felhatolt hozzám."
Sámuel I. könyve|9|17|Amikor Sámuel észrevette Sault, az Úr nyomban tudtára adta: "Ez az az ember, akiről beszéltem neked. Ő uralkodjék népem fölött."
Sámuel I. könyve|9|18|Akkor Saul ott a kapuban odalépett Sámuelhez és megszólította: "Mondd, hol van a látóember háza?"
Sámuel I. könyve|9|19|Sámuel így felelt Saulnak: "Én vagyok a látóember. Kísérj fel a magaslatra. Ma velem kell ennetek. Holnap reggel aztán elmehettek, de előbb mindent megmondok neked, ami a szívedet nyomja.
Sámuel I. könyve|9|20|Ami a nőstény szamarakat illeti, amelyek három nappal ezelőtt elkóboroltak, miattuk ne aggódj, előkerültek. Egyébként kié lesz Izrael egész gazdagsága? Hát nem a tiéd és atyád házáé?"
Sámuel I. könyve|9|21|Saul ezt válaszolta: "Hát nem Benjamin fiai közül való vagyok, Izrael legkisebb törzséből? És nemzetségem nem a legkisebb-e Benjamin törzsében? Miért mondasz hát ilyeneket nekem?"
Sámuel I. könyve|9|22|Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette őket, és megtisztelő helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak.
Sámuel I. könyve|9|23|Aztán így szólt Sámuel a szakácshoz: "Hozd ide azt a darabot, amelyre azt mondtam neked, hogy tedd félre."
Sámuel I. könyve|9|24|Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartőt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: "Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!..." Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel.
Sámuel I. könyve|9|25|Amikor a magaslatról visszatértek a városba, szállást csináltak Saulnak a tetőn.
Sámuel I. könyve|9|26|És nyugalomra tért.
Sámuel I. könyve|9|27|Amikor a város határához értek, Sámuel így szólt Saulhoz: "Mondd a szolgádnak, hogy menjen előre, te meg maradj itt, hogy tudtodra adhassam az Isten szavát."
Sámuel I. könyve|10|1|Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: "Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé:
Sámuel I. könyve|10|2|Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál... találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nőstényszamarak, amelyeknek keresésére indultál, előkerültek. Nézd, atyád a nőstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért?
Sámuel I. könyve|10|3|Ha onnét tovább mész és a Táboron a tölgyeshez érsz, ott három emberrel találkozol, akik Isten városa, Bétel felé tartanak majd. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret és a harmadik egy tömlő bort.
Sámuel I. könyve|10|4|Üdvözölnek és odanyújtanak neked két kenyeret - fogadd el a kezükből.
Sámuel I. könyve|10|5|Aztán Isten Gibeájába érsz [ott lakik a filiszteusok helytartója]. Amikor belépsz a kapun, egy sereg prófétával találkozol, akik a magaslatról jönnek lefelé. Előttük zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, ők maguk meg prófétai révületben lesznek...
Sámuel I. könyve|10|6|Akkor az Úr lelke rád száll, úgyhogy te is prófétai révületbe esel és más emberré változol.
Sámuel I. könyve|10|7|Ha ezek a jelek megjelennek, vidd végbe, amihez erőt érzel magadban. Mert veled van az Isten.
Sámuel I. könyve|10|8|Menj hát le előre Gilgalba, s majd én is lemegyek hozzád az égőáldozatot és a közösség áldozatát bemutatni. Hét napig kell rám várnod, míg elmegyek hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned."
Sámuel I. könyve|10|9|Mihelyt megfordult, hogy Sámuelt elhagyja, Isten kicserélte a szívét, és a jelek is mind megjelentek azon a napon.
Sámuel I. könyve|10|10|Amikor onnét Gibeába értek, lám, egy sereg próféta jött velük szembe, s leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy ő is prófétai révületbe esett.
Sámuel I. könyve|10|11|Amikor azok, akik korábban ismerték, látták, hogy a prófétákkal együtt ő is jövendöl, az emberek így szóltak egymáshoz: "Mi történt Kis fiával? Saul is a próféták közt van?"
Sámuel I. könyve|10|12|Az egyikük megjegyezte: "És ki az apja?" Ezért keletkezett ez a szólásmondás: "Saul is a próféták közt van?"
Sámuel I. könyve|10|13|Amikor a prófétai révület megszűnt, hazament.
Sámuel I. könyve|10|14|A nagybátyja megkérdezte tőle és szolgájától: "Hol jártatok?" "A nőstény szamarakat kerestük - felelte -, de amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, elmentünk Sámuelhez."
Sámuel I. könyve|10|15|Sault nagybátyja megkérte: "Beszéld el, mit mondott nektek Sámuel."
Sámuel I. könyve|10|16|Saul ezt válaszolta nagybátyjának: "Tudtunkra adta, hogy a nőstény szamarak előkerültek." Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit.
Sámuel I. könyve|10|17|Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába,
Sámuel I. könyve|10|18|és így szólt Izrael fiaihoz: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kivezettem Izraelt Egyiptomból és kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiaknak és minden királynak a hatalmából, aki csak szorongatott titeket.
Sámuel I. könyve|10|19|Mégis, ma elvetettétek Isteneteket, aki kiszabadított benneteket minden veszedelemből és szorongattatásból, és kijelentettétek: Nem, adj nekünk királyt! Rajta hát, járuljatok az Úr elé törzseitek és nemzetségeitek rendjében."
Sámuel I. könyve|10|20|Ekkor Sámuel minden törzset előléptetett, és a sorsvetés Benjamin törzsére esett.
Sámuel I. könyve|10|21|Most a nemzetségek szerint léptette elő Benjamin törzsét, és a sorsvetés Matri nemzetségére esett. Amikor Matri nemzetségének tagjait léptette elő, egymás után, a sorsvetés Kis fiára, Saulra esett. Keresték, de nem találták sehol.
Sámuel I. könyve|10|22|Megkérdezték újra az Urat: "Eljött ide az az ember?" Az Úr azt felelte: "Igen, a málhák közt rejtőzik."
Sámuel I. könyve|10|23|Odasiettek és előhozták onnét. Amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél.
Sámuel I. könyve|10|24|Ekkor Sámuel így szólt az egész néphez: "Nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincs közöttetek." A nép ujjongott és felkiáltott: "Éljen a király!"
Sámuel I. könyve|10|25|Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába.
Sámuel I. könyve|10|26|Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellé szegődtek. Néhány semmirekellő azonban így beszélt: "Ugyan mit segíthet ez rajtunk?" S lenézték és nem vittek neki ajándékot.
Sámuel I. könyve|11|1|Körülbelül egy hónap elteltével az ammonita Nachas felvonult, és ostrom alá fogta a gileádi Jábest. Jábes lakói ezt üzenték Nachasnak: "Köss velünk békét, s alattvalóid leszünk."
Sámuel I. könyve|11|2|De az ammonita Nachas így válaszolt nekik: "Csak azzal a föltétellel kötök veletek békét, hogy mindegyiteknek kiszúrom a jobb szemét, s ezzel egész Izraelre gyalázatot hozok."
Sámuel I. könyve|11|3|Jábes vénei erre ezt üzenték: "Adj hétnapi haladékot, hogy hírvivőket küldhessünk Izrael minden részébe. Ha aztán senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat."
Sámuel I. könyve|11|4|A hírvivők elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki.
Sámuel I. könyve|11|5|Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezőről, s megkérdezte: "Mi történt a néppel, hogy sír?" Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét.
Sámuel I. könyve|11|6|Amikor Saul meghallotta a hírt, leszállt rá az Úr lelke, és nagy haragra gerjedt.
Sámuel I. könyve|11|7|Fogott egy pár ökröt, darabokra vágta és szétküldte hírvivőivel Izrael miden vidékére, ezzel az üzenettel: "Aki nem vonul ki Saul vezérletével, az ugyanígy jár!" A népet eltöltötte az Úr félelme, s egy emberként kivonultak.
Sámuel I. könyve|11|8|Bezekben számba vette őket, s Izrael fiai háromszázezret, a júdeaiak meg harmincezret tettek ki.
Sámuel I. könyve|11|9|Erre így szólt a hírhozókhoz, akik fölkeresték: "Mondjátok meg a gileádi Jábes lakóinak: Holnap, mire a nap melegen süt, segítséget kaptok." Amikor a hírvivők hazatértek és Jábes lakóinak beszámoltak, ezek örültek.
Sámuel I. könyve|11|10|Aztán megüzenték Nachasnak: "Holnap kivonulunk, aztán azt tehettek velünk, amit akartok!"
Sámuel I. könyve|11|11|Másnap reggel Saul három csapatba osztotta a népet. Hajnal hasadtakor behatoltak a táborba, s mire kivilágosodott, megverték az ammonitákat. A maradék szétszéledt, nem maradt kettő sem együtt.
Sámuel I. könyve|11|12|Akkor a nép így szólt Sámuelhez: "Kik voltak, akik megkérdezték: Saul uralkodjék fölöttünk? Add ki nekünk ezeket az embereket, hadd verjük őket agyon!"
Sámuel I. könyve|11|13|Saul azonban azt mondta: "Ezen a napon nem szabad senkit sem megölni, mert az Úr győzelemre segítette Izraelt."
Sámuel I. könyve|11|14|Sámuel meg így szólt: "Gyerünk, menjünk Gilgalba, és alapítsuk meg ott a királyságot!"
Sámuel I. könyve|11|15|Így hát az egész nép Gilgalba vonult, s ott Gilgalban, az Úr színe előtt megtették Sault királynak. S a közösség áldozatát is bemutatták ott, az Úr előtt, és Saul is, Izrael férfiai is nagy áldomást csaptak.
Sámuel I. könyve|12|1|Aztán Sámuel szózatot intézett egész Izraelhez: "Nézzétek, mindent megtettem, amire kértetek, s királyt rendeltem fölétek.
Sámuel I. könyve|12|2|Ezentúl ez a király jár majd előttetek. Ami engem illet, én már megöregedtem és megőszültem, s fiaim vannak közöttetek. Ifjúságomtól mind a mai napig mindent a szemetek láttára tettem.
Sámuel I. könyve|12|3|Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitől vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erőszakhoz? Kitől fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!"
Sámuel I. könyve|12|4|"Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erőszakot, s nem vettél el senkitől semmit" - felelték neki.
Sámuel I. könyve|12|5|Erre azt mondta nekik: "Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben." "Igen, ő a tanú" - válaszolták.
Sámuel I. könyve|12|6|Ezután Sámuel így beszélt a néphez: "Igen, az Úr a tanú, aki Mózest és Áront rendelte, s aki kivezette atyáitokat Egyiptomból.
Sámuel I. könyve|12|7|Álljatok hát elő, hadd pereljek veletek az Úr színe előtt, s hadd tárjam elétek azokat a nagy tetteket mind, amelyeket az Úr értetek és atyáitokért végbevitt.
Sámuel I. könyve|12|8|Amikor Jákob Egyiptomba ment, az egyiptomiak sanyargatták őket. Akkor atyáitok az Úrhoz folyamodtak, s az Úr Mózest és Áront küldte, akik aztán kivezették atyáitokat Egyiptomból, s ezen a vidéken telepítették le őket.
Sámuel I. könyve|12|9|Amikor azonban megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, az Úr Hacor vezérének, Sziszerának kezére adta őket, meg a filiszteusok kezére és Moáb királya kezére.
Sámuel I. könyve|12|10|Akkor az Úrhoz folyamodtak: Vétkeztünk - mondták -, mert elhagytuk az Urat és Baaloknak meg Asztartéknek szolgáltunk. De most szabadíts ki bennünket ellenségeink kezéből, s neked szolgálunk.
Sámuel I. könyve|12|11|Akkor az Úr Jerubbaalt és Barakot, Jiftachot és Sámuelt küldte, és kiszabadított benneteket körülöttetek élő ellenségeitek kezéből, úgyhogy biztonságban élhettek.
Sámuel I. könyve|12|12|Amikor aztán láttátok, hogy az ammoniták királya, Nachas kivonult ellenetek, akkor így szóltatok hozzám: Nem, király uralkodjék fölöttünk! - noha az Úr, a ti Istenetek a király.
Sámuel I. könyve|12|13|Nos, itt a királyotok, akit választottatok magatoknak. Az Úr királyt rendelt fölétek.
Sámuel I. könyve|12|14|Ha félitek az Urat, neki szolgáltok, hallgattok a szavára, s nem lázadoztok parancsai ellen, ha ti is, királyotok is, aki uralkodik fölöttetek, az Urat, a ti Isteneteket követitek, akkor minden rendben lesz.
Sámuel I. könyve|12|15|De ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, lázadoztok parancsai ellen, akkor az Úr keze rátok s királyotokra nehezedik.
Sámuel I. könyve|12|16|Álljatok elő még egyszer, és lássátok meg azokat a nagy jeleket, amelyeket az Úr a szemetek láttára mutat.
Sámuel I. könyve|12|17|Nemde, épp a búza aratásának ideje van? Nos, most az Úrhoz folyamodom, küldjön zivatart és esőt. Aztán majd meglátjátok és felfogjátok, mit vétettetek az Úr ellen, amikor királyt kívántatok magatoknak."
Sámuel I. könyve|12|18|Sámuel az Úrhoz folyamodott, s az Úr zivatart és esőt küldött azon a napon, úgyhogy az egész népet nagy félelem fogta el az Úrtól és Sámueltől.
Sámuel I. könyve|12|19|Így szóltak Sámuelhez: "Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, Istenedhez, nehogy mind meghaljunk, amiért bűneinket még azzal a gonoszsággal is megtetéztük, hogy királyt kívántunk magunknak."
Sámuel I. könyve|12|20|De Sámuel ezt válaszolta a népnek: "Ne féljetek! Ezt a vétséget már elkövettétek. De mostantól ne forduljatok el az Úrtól, hanem szolgáljátok egész szívetekkel.
Sámuel I. könyve|12|21|És ne pártoljatok semmire se való bálványokhoz, amelyek nem segítenek, s nem tudnak benneteket megmenteni, éppen mert semmik.
Sámuel I. könyve|12|22|Mert fönséges nevéért az Úr nem taszítja el népét, hisz úgy tetszett az Úrnak, hogy a tulajdon népévé tegyen benneteket.
Sámuel I. könyve|12|23|Távol legyen tőlem, hogy vétkezzem az Úr ellen: megszűnjem értetek imádkozni, s nektek a helyes és igaz utat mutatni.
Sámuel I. könyve|12|24|Csak féljétek az Urat, szolgáljatok neki őszintén, szívből, hiszen látjátok, milyen nagy tetteket vitt végbe körötökben.
Sámuel I. könyve|12|25|Ha azonban vétkeztek, akkor elvesztek, királyotokkal egyetemben.
Sámuel I. könyve|13|1|Saul... éves volt, amikor Izrael királya lett, és... évig uralkodott Izrael fölött.
Sámuel I. könyve|13|2|Saul kiválasztott magának háromezer embert Izraelből. Kétezren Saullal voltak Michmászban és Bétel hegyvidékén, ezren meg Jonatánnal Gebában, Benjamin (földjén). A nép többi részét hazaküldte, mindenkit a maga sátorába.
Sámuel I. könyve|13|3|Történt, hogy Jonatán leütötte a filiszteusok helytartóját, aki Gibeában székelt, s a filiszteusok hírét vették, hogy a héberek fellázadtak. Saul mindenütt megfúvatta a harsonákat az országban,
Sámuel I. könyve|13|4|így egész Izrael megtudta az újságot: "Saul leütötte a filiszteusok helytartóját, s Izrael magára vonta a filiszteusok haragját." A nép Gilgalban Saul köré gyűlt.
Sámuel I. könyve|13|5|De a filiszteusok is egybegyűltek, hogy harcba szálljanak Izraellel: háromezer harci szekér, hatezer ló és annyi gyalogos, mint a tenger partján a föveny. Kivonultak, és Michmász közelében ütöttek tábort, Bet-Aventől keletre.
Sámuel I. könyve|13|6|Amikor Izrael fiai látták, hogy szorult helyzetbe kerültek, s a népet nagyon szorongatják, a nép barlangokba, üregekbe, sziklahasadékokba s a föld alá, ciszternákba rejtőzött.
Sámuel I. könyve|13|7|Sőt a Jordán gázlóin át Gád és Gileád földjére menekültek.
Sámuel I. könyve|13|8|Hét napig várt, addig az időpontig, amelyet Sámuel meghatározott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgalba, s népe magára hagyta Sault, szétszéledt.
Sámuel I. könyve|13|9|Erre azt mondta: "Hozzatok ide égőáldozatot és közösségi áldozatot.
Sámuel I. könyve|13|10|Amikor épp készen lett az égőáldozat bemutatásával, lám, Sámuel megérkezett. Saul eléje ment, hogy üdvözölje.
Sámuel I. könyve|13|11|Sámuel azonban így szólt: "Mit tettél?" "Mivel láttam - felelte Saul -, hogy a nép cserbenhagyott és szétszéledt, te a megbeszélt időre nem érkeztél meg, a filiszteusok azonban összegyűltek Michmászban,
Sámuel I. könyve|13|12|gondoltam: a filiszteusok kivonulnak ellenem Gilgalba, mielőtt még az Urat kiengesztelném. Azért bátorságot vettem, s bemutattam az égőáldozatot.
Sámuel I. könyve|13|13|Erre Sámuel ezt mondta Saulnak: "Ostobaságot csináltál! Ha teljesítetted volna az Úrnak, Istenednek parancsát, amelyet adott neked, az Úr is fenntartotta volna uralmadat Izrael fölött örök időkre.
Sámuel I. könyve|13|14|De így még a te uralmadat sem tartja fenn. Az Úr keresett egy szíve szerinti embert, s ezt rendelte az Úr népe fölé fejedelemnek, mivel nem tartottad meg, amit az Úr parancsolt neked."
Sámuel I. könyve|13|15|Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette - mintegy hatszáz férfi.
Sámuel I. könyve|13|16|Saul és Jonatán, a fia, valamint a vele levő csapata Benjamin (földjén) Gebában állomásoztak, a filiszteusok meg Michmászban táboroztak.
Sámuel I. könyve|13|17|A filiszteusok táborából kivonult egy csapat - három részre osztva - fosztogatni. Az egyik csoport Saul vidékére tört be, Ofra irányában,
Sámuel I. könyve|13|18|a másik Bet-Horon felé tartott, a harmadik meg a felé a domb felé vette az irányt, amely a Hiénák völgye fölött emelkedik s a puszta felé néz.
Sámuel I. könyve|13|19|Akkoriban Izrael egész földjén nem volt kovács, mert a filiszteusok azt mondták: "Meg kell akadályozni, hogy a héberek kardot meg lándzsát csináljanak maguknak."
Sámuel I. könyve|13|20|Ezért egész Izraelnek a filiszteusokhoz kellett fordulnia, ha az ekevasat vagy a baltát, a fejszét, vagy az ösztökét meg akarták éleztetni.
Sámuel I. könyve|13|21|Kétharmad sékelbe került az ekevas és a balta, és egyharmad sékelbe a fejsze élesítése meg az ösztöke kiegyenesítése.
Sámuel I. könyve|13|22|Ezért a michmászi csata napján sem kard, sem lándzsa nem volt senkinek a kezében Saul és Jonatán egész seregében, csak Saulnak és fiának, Jonatánnak volt ilyen.
Sámuel I. könyve|13|23|A filiszteusok egy előőrse Michmász szorosáig előrehatolt.
Sámuel I. könyve|14|1|Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: "Gyere, hatoljunk előre a filiszteusok előörséig, amely a szorosban állomásozik." Atyjának azonban nem jelentette a dolgot.
Sámuel I. könyve|14|2|Saul Geba szélén egy gránátalmafa alatt ült, a szérű mellett. Azoknak az embereknek a száma, akik vele voltak, mintegy hatszázra rúgott.
Sámuel I. könyve|14|3|Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment.
Sámuel I. könyve|14|4|A szorosnak, amelyen Jonatánnak át kellett kelnie, hogy a filiszteusok előőrséig eljusson, az egyik végénél is volt egy sziklacsúcs s a másik végénél is volt egy sziklacsúcs; az egyiket Bocecnak hívták, a másikat Szennének.
Sámuel I. könyve|14|5|Az egyik szikla az északi oldalon állt, Michmásszal átellenben, a másik a déli oldalon, Gebával szemben.
Sámuel I. könyve|14|6|Jonatán így szólt fegyverhordozójához: "Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr győzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen."
Sámuel I. könyve|14|7|Fegyverhordozója ezt felelte: "Tégy úgy, amint a kedved tartja; ami engem illet, az én szívem olyan, mint a te szíved."
Sámuel I. könyve|14|8|Jonatán így folytatta: "Menjünk hát oda azokhoz az emberekhez, és mutatkozzunk előttük.
Sámuel I. könyve|14|9|Ha aztán odaszólnak: Várjatok míg odamegyünk, akkor megállunk a helyünkön és nem megyünk át hozzájuk.
Sámuel I. könyve|14|10|Ha azonban azt mondják: Gyertek le hozzánk, akkor lemegyünk, mert az Úr kezünkbe adja őket. Ez lesz nekünk a jel."
Sámuel I. könyve|14|11|Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok előőrsei előtt, a filiszteusok azt mondták: "Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekből, ahová elrejtőztek."
Sámuel I. könyve|14|12|Aztán odaszóltak az előőrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: "Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra." Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: "Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket!"
Sámuel I. könyve|14|13|Jonatán négykézláb felkapaszkodott, s utána a fegyverhordozója is. A filiszteusok elestek Jonatán előtt, s fegyverhordozója utána végzett velük.
Sámuel I. könyve|14|14|Ez volt az első vérfürdő, amelyet Jonatán és fegyverhordozója rendezett, mintegy húsz ember...
Sámuel I. könyve|14|15|Erre nagy félelem kerítette hatalmába a tábort a nyílt mezőn; az előőrsöt is, a portyázó csapatot is rettegés fogta el. Még a föld is megindult, úgyhogy nagyon megijedtek az Istentől.
Sámuel I. könyve|14|16|Amikor Saul őrszemei, akik Benjamin (földjén), Gebában tartózkodtak, körülnéztek, azt látták, hogy a tábor ide-oda mozog.
Sámuel I. könyve|14|17|Akkor Saul megparancsolta az embereknek, akik körülötte voltak: "Tartsatok számbavételt, s nézzétek meg, ki tűnt el közülünk." Megejtették a számbavételt, s lám, Jonatán és fegyverhordozója hiányzott.
Sámuel I. könyve|14|18|Ekkor Saul azt mondta Achijának: "Hozd ide az efodot!" Abban az időben ugyanis ő viselte az efodot Izrael fiai előtt.
Sámuel I. könyve|14|19|Míg Saul beszélt a pappal, a filiszteusok táborában egyre nagyobb lett a lárma. Ezért Saul így szólt a paphoz: "Húzd vissza a kezed!"
Sámuel I. könyve|14|20|Aztán Saul és vele levő csapata kivonultak, s amikor a csata színhelyére értek, lám, egymásnak szegezték a kardjukat, s óriási zűrzavar uralkodott.
Sámuel I. könyve|14|21|De azok a héberek, akik már régóta a filiszteusokkal tartottak és velük együtt kivonultak harcolni, azok elpártoltak, és Izrael azon fiaihoz csatlakoztak, akik Saullal és Jonatánnal tartottak.
Sámuel I. könyve|14|22|Amikor Izraelnek azok a fiai, akik Efraim hegyén rejtőzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, utánuk eredtek és harcoltak ellenük.
Sámuel I. könyve|14|23|Így segítette az Úr azon a napon győzelemre Izraelt. Egész Bet-Horonon túlig csatáztak.
Sámuel I. könyve|14|24|Saul azon a napon nagy megtartóztatást rendelt el, s ezt az átkot mondta a népre: "Átkozott mindenki, aki este előtt ételt vesz magához, mindaddig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen." Ezért az egész nép nem vett magához ételt.
Sámuel I. könyve|14|25|Volt ott a föld felszínén egy mézzel tele lép.
Sámuel I. könyve|14|26|Az emberek odamentek a léphez, s bár kicsordult belőle a méz, senki sem emelte a szájához, mert féltek az átoktól.
Sámuel I. könyve|14|27|Csak Jonatán nem hallotta, hogy atyja milyen esküre kötelezte a népet. Kinyújtotta hát botja végét, amelyet a kezében tartott, és belemártotta a lépesmézbe és a szájához emelte. A szeme nyomban felragyogott.
Sámuel I. könyve|14|28|Az egyik ember azonban megszólalt és így beszélt: "Atyád átkot mondott a népre e szavakkal: Mindenki legyen átkozott, aki ma valamit magához vesz."
Sámuel I. könyve|14|29|"Atyám romlásba dönti az országot - válaszolta Jonatán. Nézzétek, hogy felragyogott a szemem, mivel egy kis mézet ettem.
Sámuel I. könyve|14|30|Hátha még bőségesen ehettek volna az emberek a zsákmányból, amit ellenségeiktől szereztek! Hát nem sokkal nagyobb volna akkor a filiszteusok veresége?"
Sámuel I. könyve|14|31|Így azon a napon Michmásztól Ajalonig megverték a filiszteusokat.
Sámuel I. könyve|14|32|Az emberek nagyon kimerültek voltak. Ezért az emberek nekiestek a zsákmánynak, fogták a kecskét-juhot, a marhát és a borjút, s levágták a puszta földön. Sőt, az emberek a vért is elfogyasztották.
Sámuel I. könyve|14|33|Jelentették hát Saulnak: "A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst." Erre azt mondta a hírhozóknak: "Gurítsatok ide egy nagy követ!"
Sámuel I. könyve|14|34|Aztán megparancsolta Saul: "Vegyüljetek az emberek közé, és mondjátok meg nekik: Mindenki hozza ide elém a marháját és a juhát, s itt vágja le. Aztán megehetitek, de ne vétkezzetek az Úr ellen, hogy a vérrel együtt eszitek a húst." Az emberek ezért - ami épp kinek-kinek a kezében volt -, azt még azon éjszaka odavitték és ott vágták le.
Sámuel I. könyve|14|35|Saul akkor oltárt emelt az Úrnak. Ez volt az első oltár, amit Saul az Úrnak emelt.
Sámuel I. könyve|14|36|Saul azt mondta: "Menjünk, s az éjszaka folyamán vegyük üldözőbe a filiszteusokat, szerezzünk tőlük zsákmányt, míg meg nem virrad; ne hagyjunk egyetlen embert sem élve." "Tégy úgy - válaszolták neki -, amint jónak látod." De a pap így szólt: "Először járuljunk az Úr elé!"
Sámuel I. könyve|14|37|Saul tehát megkérdezte az Urat: "Üldözőbe vegyem a filiszteusokat? Izrael kezére adod őket?" Ám ezen a napon nem adott feleletet.
Sámuel I. könyve|14|38|Erre Saul megparancsolta: "Ide, elém mind, akik a nép főemberei vagytok! Járjatok utána és derítsétek ki, ki követett el ma bűnt.
Sámuel I. könyve|14|39|Mert amint igaz, hogy az Úr él, még ha a fiam, Jonatán bizonyul is vétkesnek, meg kell halnia." De senki sem adott neki feleletet az egész népből.
Sámuel I. könyve|14|40|Erre így szólt egész Izraelhez: "Álljatok az egyik oldalra, én és fiam, Jonatán meg a másik oldalra." A nép ezt válaszolta Saulnak: "Tégy úgy, amint jónak látod."
Sámuel I. könyve|14|41|Akkor Saul imádkozott: "Uram, Izraelnek Istene, miért nem feleltél ma szolgádnak? Ha bűn nehezedik rám vagy fiamra, Jonatánra, akkor, Uram, Izraelnek Istene, adj urimot, ha azonban népedet, Izraelt terheli vétek, adj tummimot." A sorsvetés Jonatánra és Saulra esett, a nép pedig bűntelennek bizonyult.
Sámuel I. könyve|14|42|Saul erre folytatta: "Döntsön a sorsvetés köztem és fiam, Jonatán közt!" S Jonatánra esett (a sorsvetés).
Sámuel I. könyve|14|43|Most Saul így szólt Jonatánhoz: "Valld meg, mit tettél!" Jonatán megvallotta, s azt mondta: "Csak épp megkóstoltam a mézet a botom hegyével, amely a kezemben volt. Itt vagyok, halálra készen!"
Sámuel I. könyve|14|44|Saul így válaszolt: "Isten ezt meg azt tegye velem, igen, Jonatán, meg kell halnod!"
Sámuel I. könyve|14|45|De a sereg így szólt Saulhoz: "Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet kivívta Izraelben? Nem, azt nem lehet. Amint igaz, hogy az Úr él: egyetlen haja szála sem hullhat a földre! Hisz Istennel vívta ki ezen a napon a győzelmet!" Így a nép fölmentette Jonatánt, s nem kellett meghalnia.
Sámuel I. könyve|14|46|Saul meg lemondott a filiszteusok üldözéséről, és a filiszteusok hazatértek...
Sámuel I. könyve|14|47|Amikor Saul megszilárdította Izrael fölötti uralmát, körös-körül minden ellenségével harcba szállt, Moábbal, az ammonitákkal, Edommal, Coba királyával és a filiszteusokkal. Amerre csak járt, mindenütt győzött.
Sámuel I. könyve|14|48|Hősies tetteket vitt végbe, megverte az amalekitákat és kiszabadította Izraelt azok kezéből, akik fosztogatták.
Sámuel I. könyve|14|49|Saulnak Jonatán, Isjo és Malkisua volt a fia. Az idősebbik lányát Merabnak hívták, a fiatalabbat Michalnak.