Számok könyve|7|76|egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Számok könyve|7|77|és a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Ochran fiának, Pagielnek az ajándéka.
Számok könyve|7|78|A tizenkettedik nap Naftali fiainak a vezére, Enan fia, Achira.
Számok könyve|7|79|Az ő adománya egy 130 sékel súlyú ezüsttál volt, egy 70 sékel súlyú ezüsttálka, a szent mérték szerint, mindkettő tele olajjal vegyített lisztlánggal, ételáldozat céljára,
Számok könyve|7|80|egy 10 sékel súlyú aranyszelence füstölőszerekkel töltve,
Számok könyve|7|81|egy fiatal bika, egy kos és egy egyesztendős bárány égőáldozatnak,
Számok könyve|7|82|egy kecskebak engesztelő áldozatul,
Számok könyve|7|83|s a közösség áldozatául két marha, öt kos, öt bak és öt egyesztendős bárány. Ez volt Enan fiának, Achirának az adománya.
Számok könyve|7|84|Ezek voltak Izrael vezéreinek adományai az oltár felszentelésére azon a napon, amelyen fölszentelték: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüsttálka, tizenkét aranyszelence.
Számok könyve|7|85|Minden tál 130 sékelt nyomott ezüstben és minden tálka 70 sékelt. Az edények összesen 2400 sékel ezüstöt tettek ki a szent mérték szerint.
Számok könyve|7|86|Ami a füstölőszerekkel töltött aranyszelencéket illeti, mindegyikük 10 sékelt nyomott a szent mérték szerint, így a szelencék összesen 120 sékel aranyat tettek ki.
Számok könyve|7|87|Az égőáldozatnak szánt állatok összesen: tizenkét bika, továbbá tizenkét kos és tizenkét egyesztendős bárány a velük együttjáró ételáldozaton kívül, valamint tizenkét kecskebak engesztelő áldozatul.
Számok könyve|7|88|A közösség áldozatául hozott állatok száma huszonnégy marhát, hatvan kost, hatvan bakot és hatvan egyesztendős bárányt tett ki. Ezek voltak azok az áldozati adományok, amelyeket akkor hoztak az oltár fölszentelésére, amikor azt fölkenték.
Számok könyve|7|89|S amikor Mózes bement a megnyilatkozás sátorába, hogy beszéljen Vele, hallotta a hangot, amint beszélt hozzá a kiengesztelődés táblájáról, amely a tanúság ládáján volt elhelyezve, a két kerub között, s beszélt vele.
Számok könyve|8|1|Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|8|2|"Beszélj Áronnal és mondd meg neki: Ha felrakod a mécseseket, ügyelj, hogy a hét mécses a mécstartó előtti térre vesse fényét."
Számok könyve|8|3|S Áron így járt el: a mécstartó előtti tér felé fordítva helyezte el a mécseseket, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Számok könyve|8|4|A mécstartó így készült: aranyból kalapálták, még a lábát s rajta a virágokat is aranyból kalapálták; pontosan arra a mintára készítette el Mózes a mécstartót, amelyet az Úr mutatott neki.
Számok könyve|8|5|Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|8|6|"Vezesd ki Lévi fiait Izrael fiainak köréből, és tisztítsd meg őket.
Számok könyve|8|7|Ezt tedd velük tisztulásukra: hintsd meg őket bűneiktől való megszabadulásukra szolgáló vízzel, aztán egész testüket borotválják meg, mossák ki a ruhájukat, tisztálkodjanak meg,
Számok könyve|8|8|s fogjanak egy fiatal bikát és vegyék a vele együttjáró ételáldozatot, az olajjal vegyített lisztlángot; te pedig végy egy fiatal bikát engesztelő áldozatul.
Számok könyve|8|9|Majd rendeld a levitákat a megnyilatkozás sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész közösségét.
Számok könyve|8|10|Ezután a leviták járuljanak az Úr elé, Izrael fiai meg tegyék kezüket a levitákra.
Számok könyve|8|11|S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára.
Számok könyve|8|12|A leviták tegyék kezüket a bikák fejére, te meg mutasd be az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul az Úrnak, hogy a leviták megszabaduljanak bűneiktől.
Számok könyve|8|13|Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel őket az Úrnak szertartással,
Számok könyve|8|14|és vond ki Lévi fiait Izrael fiai köréből, hogy a leviták az enyémek legyenek.
Számok könyve|8|15|Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül. Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel őket.
Számok könyve|8|16|Hiszen nekem adták őket egészen, Izrael fiai közül. A magam számára lefoglaltam őket Izrael elsőszülöttei helyett, akik elsőként nyitják meg anyjuk méhét.
Számok könyve|8|17|Mert Izrael fiai körében az enyém minden elsőszülött, ember és állat egyaránt. Azon a napon, amelyen lesújtottam Egyiptom elsőszülötteire, a magamévá avattam őket.
Számok könyve|8|18|Lefoglaltam magamnak Lévi fiait Izrael fiainak elsőszülöttei helyett,
Számok könyve|8|19|s Izrael fiai közül odaadtam a levitákat Áronnak és fiainak, hogy Izrael fiai nevében ellássák a megnyilatkozás sátorának szolgálatát, s Izrael fiai helyett engeszteljenek, nehogy csapás érje Izrael fiait, amikor Izrael fiai a szentélyhez közelítenek."
Számok könyve|8|20|Mózes és Áron, s Izrael fiainak egész közössége így tettek Lévi fiaival. Egészen úgy tettek velük Izrael fiai, ahogyan az Úr a leviták felől Mózesnek parancsot adott.
Számok könyve|8|21|Lévi fiai engedték, hogy bűneiktől megtisztítsák őket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta őket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak.
Számok könyve|8|22|Ezután a leviták Áronnak és fiainak a felügyeletével megkezdték a megnyilatkozás sátorának szolgálatát. Ahogyan az Úr Lévi fiai ügyében Mózesnek megparancsolta, úgy jártak el.
Számok könyve|8|23|Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|8|24|"A következők legyenek érvényben a levitákra: huszonöt évtől fölfelé köteles szolgálatot teljesíteni, azaz a megnyilatkozás sátorának gondját viselni.
Számok könyve|8|25|Ötvenéves korában abbahagyhatja a megnyilatkozás sátorának gondozását, nem köteles tovább szolgálatot teljesíteni.
Számok könyve|8|26|Mindazonáltal segítségére lehet társainak a megnyilatkozás sátorában kötelezettségeik teljesítésében, de tulajdonképpeni szolgálatot nem kell többé ellátnia. Így járj el a levitákkal szolgálati kötelezettségeik tekintetében."
Számok könyve|9|1|Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendő első hónapjában:
Számok könyve|9|2|"Izrael fiai arra kijelölt időben üljék meg a húsvétot.
Számok könyve|9|3|E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint."
Számok könyve|9|4|Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot.
Számok könyve|9|5|Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Számok könyve|9|6|Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz,
Számok könyve|9|7|és ezt mondták ezek az emberek: "Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?"
Számok könyve|9|8|Erre Mózes így válaszolt: "Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben."
Számok könyve|9|9|S az Úr így szólt Mózeshez:
Számok könyve|9|10|"Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot.
Számok könyve|9|11|A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek.
Számok könyve|9|12|De ne hagyjanak belőle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg.
Számok könyve|9|13|Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségből, mivel nem a kijelölt időben mutatja be ádozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bűnéért.
Számok könyve|9|14|S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály előírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra."
Számok könyve|9|15|Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhő borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétől reggelig mintha tűz égett volna a hajlék fölött.
Számok könyve|9|16|Mindig így volt: (nappal) felhő borította, éjjel meg tűz látszott fölötte.
Számok könyve|9|17|Amikor a felhő fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhő leereszkedett.
Számok könyve|9|18|Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort. Amíg a felhő a hajlék fölött maradt, addig táboroztak.
Számok könyve|9|19|Ha hosszú ideig maradt is a felhő a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort.
Számok könyve|9|20|Előfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhő a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek.
Számok könyve|9|21|Sőt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhő: reggel a felhő fölemelkedett, s akkor ők útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhő, akkor elindultak.
Számok könyve|9|22|S ha a felhő két napig vagy egy hónapig, sőt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább.
Számok könyve|9|23|Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.
Számok könyve|10|1|Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|10|2|"Csinálj magadnak két ezüstkürtöt, kovácsolt munka legyen. A közösség összehívására, s táborbontáskor jeladásra szolgáljanak.
Számok könyve|10|3|Ha megfújják őket, az egész közösség gyűljön köréd a megnyilatkozás sátorának bejáratához.
Számok könyve|10|4|De ha csak az egyiket fújják meg, akkor csupán a vezérek, Izrael ezreinek a fejei gyűljenek köréd.
Számok könyve|10|5|Ha a kürtszó után felhangzik vezényszótok, a kelet felé táborozók keljenek útra.
Számok könyve|10|6|A második olyan kürtszóra, amelyet parancsszótok követ, a dél felé táborozók induljanak. A kürtszó után vezényszónak kell következnie annak jeléül, hogy útra kell kelni.
Számok könyve|10|7|A közösség összehívására azonban csupán kürtölni kell, jelszót nem kell kiadni.
Számok könyve|10|8|Áron fiai, a papok fújják a kürtöt, s ez a szokás maradjon meg egyszer s mindenkorra, az eljövendő nemzedékekre is kötelező szabálynak.
Számok könyve|10|9|S ha földeteken a benneteket szorongató ellenség ellen hadba vonultok, fújjátok meg a trombitákat és adjatok vezényszókat, hogy az Úr, a ti Istenetek megemlékezzék rólatok, és megmeneküljetek ellenségeitek elől.
Számok könyve|10|10|Örömünnepeitek alkalmával, ünnepnapjaitokon és újhold idején égő- és közösségi áldozataitokra fújjátok meg a kürtöket, hogy Istenetek figyelmét magatokra irányítsátok. Az Úr vagyok, a ti Istenetek."
Számok könyve|10|11|A második esztendő második hónapjában, a hónap huszadik napján fölemelkedett a felhő a tanúság hajléka felől.
Számok könyve|10|12|Izrael fiai tehát tábort bontottak és pihenőket tartva (odébb vonultak) a Sínai pusztáról. A felhő Paran pusztájában ereszkedett le.
Számok könyve|10|13|Először keltek útra az Úr parancsára, amelyet Mózes által adott.
Számok könyve|10|14|Elsőként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt.
Számok könyve|10|15|Az Isszachár fiai törzsének csapatát Cuár fia, Netaneel vezette.
Számok könyve|10|16|A Zebulun fiaiból álló törzs csapatának vezére Helon fia, Eliáb volt.
Számok könyve|10|17|Amikor lebontották a hajlékot, elindultak Gerson és Merári fiai, akiknek a hajlékot kellett vinniük.
Számok könyve|10|18|Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az ő csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt.
Számok könyve|10|19|A Simeon fiaiból álló törzs csapatát Curisaddai fia, Selumiel vezette.
Számok könyve|10|20|A Gád fiaiból álló törzs csapatának Reuel fia, Eljazaf volt a vezére.
Számok könyve|10|21|Azután Kehát fiai indultak, akiknek a szentélyt kellett vinniük; mire megérkeztek, akkorra a hajlékot már felállították.
Számok könyve|10|22|Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt.
Számok könyve|10|23|A Manassze fiaiból álló törzs csapatát Pedacur fia, Gamliel vezette.
Számok könyve|10|24|A Benjamin fiaiból álló törzs csapatának Gidoni fia, Abidan volt a vezére.
Számok könyve|10|25|Majd Dán fia táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt.
Számok könyve|10|26|Az Áser fiaiból álló törzs csapatát Ochran fia, Pagiel vezette.
Számok könyve|10|27|A Naftali fiaiból álló törzs csapatának Enan fia, Achira volt a vezére.
Számok könyve|10|28|Ez volt a sorrend, amely szerint Izrael fiai útra keltek, az egyik csoport a másik után; így keltek útra.
Számok könyve|10|29|Így szólt Mózes Hobábhoz, a Midián fiai közül való Reuel fiához, aki apósa volt Mózesnek: "Készen vagyunk rá, hogy elinduljunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: nektek adom. Gyere velünk! Jóval viszonozzuk majd, hiszen az Úr boldogulást ígért Izraelnek."
Számok könyve|10|30|Ő azonban ezt válaszolta: "Nem megyek, inkább visszatérek szülőföldemre, rokonaim körébe."
Számok könyve|10|31|De (Mózes) folytatta: "Ne hagyj cserben minket! Éppen mert olyan jól tudod, hol üthetünk tábort a pusztában, neked kell a szemünk világának lenned.
Számok könyve|10|32|Ha velünk jössz, részed lesz mindabban a jóban, amelyet az Úr nekünk juttat."
Számok könyve|10|33|Elindultak hát az Úr hegyétől és háromnapi járásnyira (mentek) az Úr szövetségének ládája haladt a háromnapi úton elöl, hogy táborhelyet mutasson nekik.
Számok könyve|10|34|S az Úr felhője lebegett fölöttük azon a napon, amelyen a táborból elindultak.
Számok könyve|10|35|Amikor a láda elindult, Mózes így szólt: "Kelj föl, Uram, hogy ellenségeid szétszóródjanak, s gyűlölőid fussanak színed elől!"
Számok könyve|10|36|S amikor megállt, ezt mondta: "Térj vissza, Uram, Izrael ezreinek sokaságához!"
Számok könyve|11|1|S a nép fennhangon panaszolta az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Ennek hallatára az Úr haragra gerjedt: kiütött közöttük az Úr tüze, s pusztítást okozott a tábor peremén.
Számok könyve|11|2|Akkor a nép Mózeshez fordult, Mózes pedig közbenjárt értük az Úrnál. Erre a tűz kialudt.
Számok könyve|11|3|A Tabera nevet adták ennek a helynek, mert fellángolt körükben az Úr tüze.
Számok könyve|11|4|De akadt köztük gyülevész népség, amelynek kívánságai támadtak, s így Izrael fiai is újra panaszkodtak, mondván: "Ki ad nekünk húst enni?
Számok könyve|11|5|Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára.
Számok könyve|11|6|Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk."
Számok könyve|11|7|A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája.
Számok könyve|11|8|Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megőrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfőzték fazékban, s cipót sütöttek belőle; olyan ízű volt, mint az olajos kalács.
Számok könyve|11|9|Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott.
Számok könyve|11|10|Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot;
Számok könyve|11|11|így szólt hát Mózes az Úrhoz: "Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod?
Számok könyve|11|12|Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben vagy én voltam, aki szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak.
Számok könyve|11|13|Honnan vegyek húst, hogy (enni) adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni!
Számok könyve|11|14|Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.
Számok könyve|11|15|Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!"
Számok könyve|11|16|Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: "Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.
Számok könyve|11|17|Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned.
Számok könyve|11|18|A népnek pedig ezt mondd: Szentelődjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni. Panaszotok szava eljutott az Úr fülébe, amint mondtátok: Ki ad nekünk húst enni? Egyiptomban jó dolgunk volt. Nos, az Úr most ad húst ennetek.
Számok könyve|11|19|Nemcsak egy nap ehetitek, nem is két vagy öt, vagy tíz, vagy pedig húsz napig,
Számok könyve|11|20|nem, hanem egy egész hónapig, míg már a szagát sem tudjátok elviselni és meg nem csömörlötök tőle. Mégpedig azért, mert semmibe vettétek az Urat, aki közöttetek van, és így panaszkodtatok: Egyáltalán miért is jöttünk el Egyiptomból?"
Számok könyve|11|21|Mózes így válaszolt: "Hatszázezer gyalogosból áll a nép, amelynek körében élek, s azt mondod: Annyi húst adok nekik, hogy egy egész hónapig ehetitek!
Számok könyve|11|22|Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra, vagy ki kell fogniuk a tengerből az összes halat, hogy annyi ideig tartson nekik?!"
Számok könyve|11|23|Erre ezt mondta az Úr Mózesnek: "Talán nem elég erős az Úr keze? Majd meglátod, beteljesedik-e a szavam vagy sem!"
Számok könyve|11|24|Mózes tehát elment és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket.
Számok könyve|11|25|Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászáll rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg.
Számok könyve|11|26|Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták. Rájuk is alászállt a lélek; a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek.
Számok könyve|11|27|Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: "Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban."
Számok könyve|11|28|Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: "Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!"
Számok könyve|11|29|Mózes így válaszolt: "Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!"
Számok könyve|11|30|Ezután Mózes Izrael véneivel visszatért a táborba.
Számok könyve|11|31|Egyszerre szél kerekedett, az Úr parancsára. Ez fürjeket sodort magával a tenger felől, s arra kényszerítette őket, hogy mintegy két könyöknyire leereszkedjenek a tábor fölé, körülbelül egynapi járásnyira minden irányban a tábor környékén.
Számok könyve|11|32|A nép egész nap és egész éjjel, sőt még a következő napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették őket maguknak.
Számok könyve|11|33|De még a foguk közt volt a hús, s még el se fogyott teljesen, már feltámadt az Úr haragja a nép ellen, és súlyos csapást mért rájuk az Úr.
Számok könyve|11|34|Annak a helynek a Kibrot-Hattava nevet adták, mert ott temették el a (húsra) áhítozó népet.
Számok könyve|11|35|Kibrot-Hattavából Hacerot felé vonult tovább a nép, s Hacerotban táborozott le.
Számok könyve|12|1|Akkor Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak a kusita asszony miatt, akit elvett; egy kusita nőt vett el (feleségül).
Számok könyve|12|2|Ilyeneket mondogattak: "Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Velünk talán nem beszélt?" Az Úr hallotta.
Számok könyve|12|3|Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.
Számok könyve|12|4|Az Úr egyszer csak így szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjamhoz: "Menjetek mind a hárman a megnyilatkozás sátorához!" Tehát odamentek mind a hárman.
Számok könyve|12|5|Az Úr akkor alászállt a felhőoszlopban, a sátor bejáratához lépett és szólította Áront és Mirjamot. Ezek ketten előléptek.
Számok könyve|12|6|Az Úr így szólt: "Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá.
Számok könyve|12|7|De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel. Ő mindenütt otthonos házamban.
Számok könyve|12|8|Vele szemtől szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, ő láthatja az Urat a maga valóságában. Hát hogy mertetek mégis szolgám, Mózes ellen szóbeszédet kezdeni?"
Számok könyve|12|9|S az Úr haragja fölgerjedt ellenük. Amikor elment,
Számok könyve|12|10|s a felhő eltűnt a sátor felől, lám, Mirjamot, mint a hó, ellepte a lepra. Amikor Áron Mirjamhoz fordult, lám, az (már) leprás volt.
Számok könyve|12|11|Akkor Áron így szólt Mózeshez: "Kérlek, uram, ne büntess azért a bűnért, amit esztelenségünkben elkövettünk.
Számok könyve|12|12|Ne legyen olyan, mint a halott újszülött, amelynek teste félig elenyészik, mire elhagyja anyja méhét!"
Számok könyve|12|13|Mózes az Úrhoz kiáltott: "Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!"
Számok könyve|12|14|Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: "Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Hét napig ki kell zárni a táborból, aztán ismét be lehet fogadni."
Számok könyve|12|15|Mirjamot tehát hét napra kiközösítették a táborból. De a nép addig nem vonult tovább, míg újra vissza nem fogadták.
Számok könyve|12|16|Azután tovább vonult a nép Hacerotból és Paran pusztájában táborozott.
Számok könyve|13|1|Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|13|2|"Küldj előre embereket, hogy szerezzenek híreket Kánaán földje felől, amelyet Izrael fiainak szándékozom adni. Atyáik minden törzséből küldjetek egyet, olyat, aki a vezetők közé tartozik."
Számok könyve|13|3|Mózes tehát előreküldte az Úr parancsára ezeket a megbízható embereket Paran pusztájáról, akik Izrael fiainak fejei közül valók voltak.
Számok könyve|13|4|Így hívják őket: Ruben törzséből Sammua, Zakkur fia;
Számok könyve|13|5|Simeon törzséből Hori fia, Safat;
Számok könyve|13|6|Júda törzséből Jefunne fia, Kaleb;
Számok könyve|13|7|Isszachár törzséből Jigal, József fia;
Számok könyve|13|8|Efraim törzséből Hosea, Nun fia;
Számok könyve|13|9|Benjamin törzséből Rafusz fia, Palti;
Számok könyve|13|10|Zebulun törzséből Szodi fia, Gaddiel;
Számok könyve|13|11|József törzséből, Manassze nemzetségéből Szuszi fia, Gaddi;
Számok könyve|13|12|Dán törzséből Gemalli fia, Ammiel;
Számok könyve|13|13|Áser törzséből Michael fia, Szetur;
Számok könyve|13|14|Naftali törzséből Vofszi fia, Nachbi;
Számok könyve|13|15|Gád törzséből Machi fia, Geuel.
Számok könyve|13|16|Ez volt a nevük azoknak a férfiaknak, akiket Mózes előreküldött, hogy Kánaán földjéről híreket szerezzenek. Hoseát azonban, Nun fiát Józsuénak nevezte el.
Számok könyve|13|17|Amikor Mózes útra bocsátotta őket Kánaán földjének kikémlelésére, így szólt hozzájuk: "Menjetek végig az ország déli részén, aztán kapaszkodjatok fel a hegyre
Számok könyve|13|18|és nézzétek meg, milyen az ország és a nép, amely lakja, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok,
Számok könyve|13|19|milyen az ország, ahol él, jó-e vagy rossz, s milyenek a városok, amelyeket benépesít, nyitott tábor vagy erődítmény módjára épültek-e,
Számok könyve|13|20|végül hogy áll a dolog a földjével, kövér-e vagy sovány, nőnek-e rajta fák vagy sem. Szedjétek össze minden erőtöket, s hozzatok a föld gyümölcséből is néhányat magatokkal." Épp a szüret kezdetének volt az ideje.
Számok könyve|13|21|Elmentek hát, és kikémlelték az országot Cin pusztájától a Hamatba vivő út elején fekvő Rechobig.
Számok könyve|13|22|Áthaladtak a déli országrészen és elértek Hebronba, ahol Enak leszármazottai, Achiman, Sesai és Talmai éltek. [Hebron ugyanis hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Tanisz.]
Számok könyve|13|23|Amikor Eskol völgyébe értek, levágtak egy szőlőfürtöt a szőlővesszővel együtt, ezt kettesével egy boton vitték, aztán néhány gránátalmát és fügét is (szedtek).
Számok könyve|13|24|Azt a helyet Eskolnak nevezték arról a szőlőről, amelyet Izrael fiai leszedtek.
Számok könyve|13|25|Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak,
Számok könyve|13|26|és visszatértek Mózeshez, Áronhoz és Izrael egész közösségéhez. Paran pusztájába, Kádes irányába, és számot adtak híreikről az egész közösségnek, s közben megmutatták az ország gyümölcseit.
Számok könyve|13|27|Beszámoltak nekik e szavakkal: "Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó (ország), lám, itt a kóstoló gyümölcseiből.
Számok könyve|13|28|Hanem a nép, amely az országot lakja, erős, s a városok meg vannak erősítve, ráadásul nagyon nagyok. Enak utódait is láttuk ott.
Számok könyve|13|29|A déli országrészt amalekiták lakják, a hetiták, a jebuziták és az amoriták inkább a hegyre húzódnak, a kánaániak pedig a tenger partját és a Jordán völgyét népesítik be."
Számok könyve|13|30|Kaleb buzdító beszédet intézett a Mózes köré gyűlt néphez: "Késedelem nélkül vonuljunk oda és szerezzük meg magunknak; egész jól úrrá lehetünk rajta!"
Számok könyve|13|31|Hanem azok az emberek, akik vele együtt ott jártak, ellene vetették: "Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni; erősebbek, mint mi vagyunk."
Számok könyve|13|32|Ezután mindenféle rosszat mondtak Izrael fiainak arról az országról, amelyet kikémleltek: "Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak.
Számok könyve|13|33|Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk."
Számok könyve|14|1|Erre az egész közösség fölemelte szavát, és kiabálásban tört ki, s a nép siránkozott azon az éjszakán.
Számok könyve|14|2|Izrael fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen, s az egész közösség ezt hajtogatta: "Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén vagy itt a pusztában!
Számok könyve|14|3|Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket! Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul esnek! Nem az volna a legjobb, ha visszatérnénk Egyiptomba?"
Számok könyve|14|4|És már így biztatták egymást: "Válasszunk magunknak vezért és térjünk vissza Egyiptomba!"
Számok könyve|14|5|Erre Mózes és Áron Izrael fiainak egész egybegyűlt közössége előtt arcra borultak.
Számok könyve|14|6|Azok közül meg, akik az országot kikémlelték, Józsue, Nun fia s Kaleb, Jefunne fia, megszaggatták ruhájukat,
Számok könyve|14|7|és beszédet intéztek Izrael fiainak egész közösségéhez: "Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó ország, nagyon jó.
Számok könyve|14|8|Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk.
Számok könyve|14|9|Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak a népétől félnetek. Elnyerjük őket, oltalmazó árnyaik eltűnnek, ha velünk lesz az Úr. Ne féljetek hát tőlük!"
Számok könyve|14|10|Már épp azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi őket, amikor az Úr dicsősége Izrael minden fia előtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál.
Számok könyve|14|11|Így szólt az Úr Mózeshez: "Meddig akar még ez a nép gyalázni? Meddig nem hisz nekem még a körében mutatott jelek ellenére sem?
Számok könyve|14|12|Pestissel sújtom, elpusztítom! Téged azonban néppé teszlek, nagyobb és erősebb (néppé)."
Számok könyve|14|13|Mózes azonban így beszélt az Úrhoz: "Az egyiptomiak hallottak felőle, hogy hatalmaddal kivezetted ezt a népet közülük,
Számok könyve|14|14|s annak az országnak valamennyi lakója arról is értesült, hogy te, az Úr, ennek a népnek a körében vagy, hogy te, Uram, szemtől szemben megjelensz, s felhőd fölöttünk lebeg, s nappal a felhőoszlopban, éjjel meg a tűzoszlopban előttünk haladsz.
Számok könyve|14|15|Ha most egy emberként elpusztítod ezt a népet, azok a népek, amelyek értesüléseket szereztek felőled, azt fogják mondani:
Számok könyve|14|16|Az Úr nem volt képes rá, hogy elvezérelje ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért hát lemészárolta őket a pusztában.
Számok könyve|14|17|Bizonyuljon hát nagynak a hatalmad, Uram, ahogyan megígérted, amikor ezt mondtad:
Számok könyve|14|18|Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon.
Számok könyve|14|19|Nagy irgalmadban bocsásd meg hát ennek a népnek a bűnét, ahogyan Egyiptomból idáig (mindig) megbocsátottál ennek a népnek."
Számok könyve|14|20|Erre így válaszolt az Úr: "Megbocsátok, ahogy kérted.
Számok könyve|14|21|De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget,
Számok könyve|14|22|azok az emberek, akik látták dicsőségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra,
Számok könyve|14|23|nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak.
Számok könyve|14|24|Hanem szolgámat, Kalebet, mivel más lelkület töltötte el, s egészen mellettem állt, elvezérelem arra a földre, amelyen járt, s utódai birtokukba is veszik.
Számok könyve|14|25|[Az amalekiták és a kánaániak továbbra is a síkságon élnek.] Holnap térjetek vissza a pusztára és induljatok el a Sás-tenger felé vezető úton."
Számok könyve|14|26|Azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Számok könyve|14|27|"Meddig zúgolódik még ellenem ez a mihaszna közösség? Hallottam, amint Izrael fiai zúgolódtak ellenem.
Számok könyve|14|28|Mondd meg nekik: Amint igaz, hogy élek - az Úr mondja! -, amint nyíltan kifejezésre juttattátok előttem, úgy fogok bánni veletek.
Számok könyve|14|29|Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtől fölfelé, mivel zúgolódtatok ellenem.
Számok könyve|14|30|Sose juttok el arra a földre, amelyen azt akartam volna, hogy éljetek. Erre, íme, esküre emeltem a kezem! - kivéve Kalebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát.
Számok könyve|14|31|Hanem kisgyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, őket elvezérelem oda, s megismerik azt a földet, amelyet ti ócsároltatok.
Számok könyve|14|32|A ti testeteket ellenben elnyeli a puszta.
Számok könyve|14|33|Fiaitoknak meg negyven esztendeig pásztorkodniuk kell a pusztában, s bűnhődniük hűtlenségetekért, egészen addig, míg testetek teljesen el nem enyészik.
Számok könyve|14|34|Azoknak a napoknak a száma ugyanis, amelyek folyamán kifürkésztétek az országot, negyvenet tesz ki, minden napért egy évet számítva, negyven esztendeig kell bűneitekért vezekelnetek, hogy megtudjátok, mit jelent az, ha én elfordulok.
Számok könyve|14|35|Én, az Úr beszéltem. Ezt teszem ezzel az elvetemült közösséggel, amely összecsődült ellenem: Ebben a pusztában kell megérniük életük végét, és itt kell meghalniuk!"
Számok könyve|14|36|Azokat az embereket pedig, akiket Mózes elküldött, hogy az országot kikémleljék, s akik visszatérve az egész közösséget felizgatták azzal, hogy mindenféle rosszat mondtak az országról,
Számok könyve|14|37|s arra indították, hogy zúgolódjanak ellene, az Úr azon nyomban halállal sújtotta.
Számok könyve|14|38|Azok közül a férfiak közül, akik elmentek, hogy az országot kifürkésszék, csak Nun fia, Józsue és Jefunne fia, Kaleb maradt életben.
Számok könyve|14|39|Amikor Mózes közölte Izrael minden fiával ezeket a szavakat, az egész nép nagyon elszomorodott.
Számok könyve|14|40|Másnap reggel fölkerekedtek, hogy felhúzódjanak a hegység fennsíkjára, ezen szavakkal: "Most már készen vagyunk rá, hogy odavonuljunk arra a helyre, amelyről az Úr beszélt, vétkeztünk."
Számok könyve|14|41|Mózes azonban ezt válaszolta: "Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Ilyesmi nem sikerül!
Számok könyve|14|42|Ne húzódjatok fel, mert az Úr nincs körötökben! Ellenségeitek elpusztítanak benneteket.
Számok könyve|14|43|Mert az amalekiták és a kánaániak szembeszállnak ott veletek, és kardélen hulltok el, mert elfordultatok az Úrtól, s ezért nincs veletek az Úr!"
Számok könyve|14|44|Vakmerőségükben mégis felhúzódtak a hegység magaslataira, de a szövetség ládája és Mózes nem tágítottak a táborból.
Számok könyve|14|45|Az amalekiták és a kánaániak, akik azon a hegységen éltek, leereszkedtek, megverték, és egészen Hormáig szétszórták őket.
Számok könyve|15|1|Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|15|2|"Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,
Számok könyve|15|3|s égőáldozatot akartok bemutatni az Úrnak, vagy nagy vagy kis állatból véres áldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes adományként, vagy ünnepi áldozat gyanánt, hogy kellemes illatul szálljon fel az Úrhoz,
Számok könyve|15|4|az, aki áldozati adományt ajánl fel az Úrnak, hozzon ételáldozatnak egy tized (efa) lisztlángot egy negyed hin olajjal meghintve.
Számok könyve|15|5|Az égő- vagy véres áldozathoz hozzátartozó italáldozat céljára minden bárányra egy negyed hin borról gondoskodjék.
Számok könyve|15|6|De koshoz ételáldozatnak két tized (efa) lisztlángot adjon; egy harmad hin olajjal meghintve,
Számok könyve|15|7|italáldozat céljára meg egy harmad hin bort; így hozol kellemes illatú áldozatot az Úrnak.
Számok könyve|15|8|Ha ellenben egy fiatal marhát ajánlasz fel égő- vagy véres áldozatul fogadalom teljesítésére, vagy a közösség áldozataképpen az Úrnak,
Számok könyve|15|9|akkor a fiatal állat mellé ételáldozatnak három tized (efa) lisztlángot hozzál; egy fél hin olajjal meghintve
Számok könyve|15|10|és egy fél hin bort italáldozatnak, ez lesz kellemes illatú égőáldozat az Úrnak.
Számok könyve|15|11|Ilyen módon kell eljárni minden marha, minden kos minden bárány és minden kecske esetében;
Számok könyve|15|12|a feláldozásra szánt (állatok) számának megfelelően járjatok el minden egyes esetben, bármennyi lesz is.
Számok könyve|15|13|Minden e népből való alkalmazkodjék ilyenképpen ezekhez az előírásokhoz, ha kellemes illatú égőáldozatot akar bemutatni az Úrnak.
Számok könyve|15|14|S ha idegen tartózkodik köztetek, vagy a nemzedékek során körötökben él valaki és kellemes illatú égőáldozatot hoz az Úrnak, amint ti teszitek, úgy tegyen ő is.
Számok könyve|15|15|Egy és ugyanaz a szabály vonatkozik rátok és a (köztetek) tartózkodó idegenre; a szabály eljövendő nemzedékeiteknek is szól, minden időre; az idegennek ugyanazok a kötelezettségei az Úrral szemben, mint nektek.
Számok könyve|15|16|Ugyanaz a törvény és ugyanazok a rendelkezések kötelezik a köztetek élő idegent is."
Számok könyve|15|17|Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|15|18|"Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha eljuttok arra a földre, amelyre el akarlak vezetni benneteket,
Számok könyve|15|19|amikor esztek a föld kenyeréből, adjatok az Úrnak ajándékot.
Számok könyve|15|20|A kemencéitekből kikerülő első cipókból ajánljatok fel egyet ajándékképpen; ahogyan a szérűről adjátok az ajándékot, úgy ajánljátok fel.
Számok könyve|15|21|Kemencéitek első cipóiból hozzatok ajándékot az Úrnak nemzedékről nemzedékre.
Számok könyve|15|22|Ha tévedésből vétkeztek, s ezek közül a parancsok közül, amelyeket az Úr Mózessel közölt, valamelyiket nem tartjátok meg
Számok könyve|15|23|[ha valamit abból, amit az Úr Mózes által parancsolt attól a naptól kezdve, hogy az Úr parancsokat adott és azután nemzedékről nemzedékre],
Számok könyve|15|24|akkor feltéve, hogy a közösség tévedésből követett el valamit, mutasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak a hozzátartozó étel- és italáldozaton kívül - pontosan az előírás szerint -, továbbá egy kecskét engesztelő áldozatul;
Számok könyve|15|25|ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak.
Számok könyve|15|26|Izrael fiainak egész közössége bocsánatot nyer és a körükben élő idegen is; mert a tévedés az egész népé.
Számok könyve|15|27|Ha azonban egyetlen személy vétkezik tévedésből, akkor egy esztendős kecskét hozzon engesztelő áldozatul,
Számok könyve|15|28|hogy a pap az engesztelés szertartását elvégezve feloldozza azt a személyt, aki az Úr előtt tévedésből hibát követett el; így bocsánatot nyer.
Számok könyve|15|29|Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit.
Számok könyve|15|30|Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni.
Számok könyve|15|31|Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét."
Számok könyve|15|32|Amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, amint szombati napon rőzsét szedegetett.
Számok könyve|15|33|Akik a rőzseszedésen rajtakapták, Mózes és Áron, s az egész közösség elé vitték,
Számok könyve|15|34|és őrizet alá helyezték, mert nem volt határozat, mi történjék vele.
Számok könyve|15|35|Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: "Halállal kell büntetni az embert, a táboron kívül az egész közösségnek meg kell köveznie!"
Számok könyve|15|36|Tehát az egész közösség kivezette a táboron kívülre és agyonkövezte, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Számok könyve|15|37|Ezt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|15|38|"Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Köntösük csücskeire csináljanak bojtokat ők és utódaik, s minden bojtot erősítsenek bíborlila zsinórra.
Számok könyve|15|39|A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek.
Számok könyve|15|40|(Azért kellenek), hogy eszetekbe jusson: igazodjatok parancsaimhoz, s így legyetek szentek Istenetek előtt.
Számok könyve|15|41|Az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr, a ti Istenetek."
Számok könyve|16|1|Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia... Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai]
Számok könyve|16|2|fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek.
Számok könyve|16|3|Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: "Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!"
Számok könyve|16|4|Ezt hallva, Mózes arcra borult.
Számok könyve|16|5|Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: "Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé.
Számok könyve|16|6|Tegyétek a következőt: vegyetek füstölőket magatokhoz, Korach és társai,
Számok könyve|16|7|reggel az Úr színe előtt tegyetek bele tüzet és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belőletek, Lévi fiai!"
Számok könyve|16|8|S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: "Hallgassatok ide, Lévi fiai!
Számok könyve|16|9|Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségéből, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot és a közösség előtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok?
Számok könyve|16|10|Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek?
Számok könyve|16|11|Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?"
Számok könyve|16|12|Mózes hívatta Datánt és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: "Nem megyünk!
Számok könyve|16|13|Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk?
Számok könyve|16|14|Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!"
Számok könyve|16|15|Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: "Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem."
Számok könyve|16|16|Ezt mondta Mózes Korachnak: "Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron.
Számok könyve|16|17|Mindegyitek hozza a füstölőjét az Úr elé - kétszázötven füstölőt -, te is, Áron is, mindegyitek hozza a füstölőjét és tegyetek rá tömjént."
Számok könyve|16|18|Mindenki fogta a füstölőjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is.
Számok könyve|16|19|Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget, velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt.
Számok könyve|16|20|Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Számok könyve|16|21|"Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!"
Számok könyve|16|22|Erre arcra borultak és így szóltak: "Ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?"
Számok könyve|16|23|Az Úr így válaszolt:
Számok könyve|16|24|"Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!"
Számok könyve|16|25|Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték.
Számok könyve|16|26|Így beszélt a közösséghez: "Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bűnei miatt."
Számok könyve|16|27|Erre elhúzódtak Korach sátorának közeléből. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak.
Számok könyve|16|28|Mózes így szólt: "Ebből megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem:
Számok könyve|16|29|ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal, s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr.
Számok könyve|16|30|Ha ellenben az Úr valami rendkívülit művel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli őket mindazzal egyetemben, ami az övék, s ők élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!"
Számok könyve|16|31|Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk;
Számok könyve|16|32|a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben.
Számok könyve|16|33|Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből.
Számok könyve|16|34|Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: "Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!"
Számok könyve|16|35|Ekkor tűz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.
Számok könyve|17|1|Így szólt az Úr Mózeshez:
Számok könyve|17|2|"Mondd meg Eleazárnak, Áron pap fiának, szedje össze a füstölőket a tűzvész színhelyéről, ezt a nem megengedett tüzet pedig vigye el; mert meg vannak szentelve,
Számok könyve|17|3|bár olyanok füstölői voltak, akik főbenjáró bűnt követtek el. Kalapáljátok szét őket az oltár beborítására vékony lemezekké, hiszen felajánlották őket az Úr előtt, így hát szentek. S szolgáljanak figyelmeztetőül Izrael fiai számára."
Számok könyve|17|4|Eleazár pap tehát összeszedte a bronzfüstölőket, amelyeket az elégettek odahordtak, s szétkalapálták őket az oltár beborítására,
Számok könyve|17|5|figyelmeztetésül Izrael fiainak, nehogy valaki illetéktelen, aki nem Áron leszármazottai közé tartozik, odajáruljon az Úr elé tömjént égetni, s úgy járjon, mint Korach és társai, aszerint, ahogy az Úr Mózes által előre megmondta.
Számok könyve|17|6|Másnap Izrael fiainak egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen, mondván: "Az Úr egész népét kiirtjátok!"
Számok könyve|17|7|Amikor a közösség összesereglett Mózes és Áron ellen, ezek meg odafordultak a megnyilatkozás sátora felé, lám, már felhő borította, s megmutatkozott az Úr dicsősége.
Számok könyve|17|8|Mózes és Áron odajárultak a megnyilatkozás sátorához.
Számok könyve|17|9|Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Számok könyve|17|10|"Váljatok külön ettől a közösségtől! Egy szempillantás alatt megsemmisítem őket!" Erre arcra borultak.
Számok könyve|17|11|S Mózes így szólt Áronhoz: "Fogd a füstölőt, s tegyél belé tüzet az oltárról, aztán szórj rá tömjént. Sietve vidd oda a közösséghez és oldozd fel őket. Mert már fölgerjedt az Úr haragja és a vész kezdetét vette."
Számok könyve|17|12|Áron fogta tehát (a füstölőt), ahogy Mózes meghagyta neki, és sietve a közösségbe vegyült, s csakugyan, a vész már megkezdte pusztítását a nép körében. Megfüstölte és feloldozta a népet.
Számok könyve|17|13|S amint ott állt az élők és holtak között, a vész alábbhagyott.
Számok könyve|17|14|Mindazonáltal azoknak a száma, akik a vészben addig elpusztultak, 14700-ra rúgott, azokat nem számítva, akik Korach miatt lelték halálukat.
Számok könyve|17|15|Áron ezután visszatért Mózeshez a megnyilatkozás sátorának bejáratához, s a vész megszűnt.
Számok könyve|17|16|Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Számok könyve|17|17|"Szólj Izrael fiaihoz: adjon neked minden törzs, minden vezér egy botot, törzsenként, összesen tizenkét botot, s mindegyik írja rá a magáéra a nevét.
Számok könyve|17|18|Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert az ő törzsüknek a vezérét is megilleti egy bot.
Számok könyve|17|19|Aztán tedd őket a megnyilatkozás sátorában a bizonyság elé, ahol meg szoktam nyilatkozni neked.
Számok könyve|17|20|Annak a botja, akit kiválasztok, kihajt. Így magam vetek véget Izrael fiai ellenetek irányuló zúgolódásának."
Számok könyve|17|21|Mózes szólt Izrael fiaihoz, s vezéreik mind átadták neki botjukat, minden vezér egyet, törzsenként, összesen tizenkét botot; köztük volt Áron botja is.
Számok könyve|17|22|Mózes letette az Úr elé a botokat a tanúság sátorában.
Számok könyve|17|23|Mire Mózes másnap reggel belépett a tanúság sátorába, lám, Áron botja, Lévi törzsének a botja hajtott ki: rügyet fakasztott, virágba borult, s mandulát érlelt.
Számok könyve|17|24|Mózes az összes botot kivitte az Úr színe elől Izrael fiaihoz, mindnyájukhoz. Megnézték, s mindegyikük (újra magához) vette a botját.
Számok könyve|17|25|Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: "Áron botját vidd vissza a tanúság elé, megőrzés végett, figyelmeztetésül a lázadozóknak. Így vess véget zúgolódásuknak, nehogy újra fölébredjen ellenem, s meg kelljen halniuk."
Számok könyve|17|26|Mózes így tett; ahogy az Úr parancsolta neki, aszerint járt el.
Számok könyve|17|27|Izrael fiai így szóltak Mózeshez: "Lám, el kell pusztulnunk! Elveszünk! Mindnyájan elveszünk!
Számok könyve|17|28|Mindenkinek, aki az Úr hajlékához közelít, meg kell halnia! Hát mind egy szálig el kell pusztulnunk?"
Számok könyve|18|1|Az Úr azt mondta Áronnak: "Te, s veled együtt a fiaid és a családod - nektek kell magatokra vállalnotok a szentély szolgálatában elkövetett minden vétséget; neked és veled együtt a fiaidnak - nektek kell vállalnotok papi tisztségetekben minden vétséget.
Számok könyve|18|2|De testvéreidnek, Lévi törzsének, atyáid törzsének engedd meg, hogy veled együtt odajáruljanak, hogy hozzád csatlakozzanak, s szolgálatodra legyenek, amikor te, s veled együtt a fiaid a tanúság sátora előtt (tevékenykedtek).
Számok könyve|18|3|Ők lássák el melletted, s az egész sátor körül a szolgálatot, csak a szent eszközökhöz és az oltárhoz nem szabad közelíteniük, különben meghalnak ők is, ti is.
Számok könyve|18|4|Csatlakozzanak hozzád, s lássák el a megnyilatkozás sátorának a szolgálatát mindenben, ami a sátor gondozásához tartozik, de aki nem levita, annak nem szabad hozzátok csatlakoznia.
Számok könyve|18|5|Ti pedig az oltár és a szentély szolgálatát lássátok el, nehogy még egyszer rá szálljon a harag Izrael fiaira.
Számok könyve|18|6|Nézd, magam választottam ki testvéreidet, a levitákat Izrael fiai közül, értük ajándékképpen, s ők az Úr tulajdonává lettek, hogy szolgálatot teljesítsenek a megnyilatkozás sátora körül.
Számok könyve|18|7|Te pedig, és veled együtt fiaid, ti a papi tisztséget töltsétek be mindenben az oltárnál és a függöny mögött, s teljesítsetek szolgálatot. Ajándékul adom nektek a papi tisztséget. Aki nem pap, s oda közelít, a halál fia!"
Számok könyve|18|8|Ekkor az Úr azt mondta Áronnak: "Nézd, magam adom neked, ami az engem illető áldozati adományokból megmarad; Izrael fiainak minden szent adományából megfelelő részt adok neked és fiaidnak minden időben.
Számok könyve|18|9|A következők lesznek a tieid a szent adományokból, hacsak (teljesen) el nem égetik őket: minden étel-, engesztelő és vezeklő áldozatul hozott adomány, amelyet visszaszármaztatnak nekem, legyen számodra és fiaid számára szent.
Számok könyve|18|10|A szent helyen fogyaszd el; minden férfi ehet belőle; legyen számodra szent.
Számok könyve|18|11|Még a következő is a te részed lesz: azt az adományt, amelyet Izrael fiainak lengetéssel kell felajánlaniuk, neked és fiaidnak és leányaidnak adom egyszer s mindenkorra megillető osztályrészül; mindenki ehet belőle, aki a családodban tiszta.
Számok könyve|18|12|Az olaj, a must és a gabona elsejét és javát, amit felajánlanak az Úrnak; (szintén) neked adom.
Számok könyve|18|13|Legyen a tied mindenből az első termés, ami terem országukban, s amit Izrael fiai elhoznak az Úrnak; mindenki, aki tiszta családodban, ehet belőle.
Számok könyve|18|14|A tiéd minden, amit Izraelben felajánlanak átok alatt.
Számok könyve|18|15|A tied minden élőlény, ami elsőként nyitja meg az anyaméhet, s amelyet felajánlanak az Úrnak, ember, s állat egyaránt, de meg kell engedned, hogy az emberek kiválthassák elsőszülöttüket, s a tisztátalan állatnak is váltasd ki elsőszülöttét.
Számok könyve|18|16|A kiváltásra legkorábban egy hónapos korban kerüljön sor, 5 sékel áron, a szent mérték szerint, 20 ferát számolva egy sékelnek.
Számok könyve|18|17|Ugyanakkor a tehenek, juhok és kecskék elsőszülötteit ne engedd megváltani, ezek szentek; vérüket hintsd az oltárra, hájukat égesd el kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak.
Számok könyve|18|18|A húsuk ellenben legyen a tied; a szegy és a jobb comb is legyen a tied.
Számok könyve|18|19|Tehát minden szent adományt, amelyet Izrael fiai felajánlanak az Úrnak, neked adok, s veled a fiaidnak és a leányaidnak, minden időre téged megillető osztályrészül. Ez örökre fennmaradó osztályrészed az Úr előtt, neked, s veled együtt utódaidnak."
Számok könyve|18|20|Aztán ezt mondta az Úr Áronnak: "Az ő földjükön ne legyen birtokod és semmi osztályrészed; én vagyok a te örökséged Izrael fiai között.
Számok könyve|18|21|De Lévi fiainak örökségül adok minden tizedet Izraelben szolgálatuk fejében, amit ellátnak, a megnyilatkozás sátora szolgálatának fejében.
Számok könyve|18|22|Izrael fiai ezután ne közelítsenek a megnyilatkozás sátorához, nehogy halált hozó bűnt vegyenek magukra.
Számok könyve|18|23|Lévi végezze a szolgálatot a megnyilatkozás sátora körül és a leviták hordozzák tévedéseik terhét. - Ez minden időben, nemzedékről nemzedékre érvényes szabály. De örökrészük nem lehet Izrael fiai körében.
Számok könyve|18|24|Mert a tizedet adom örökrészül Lévi fiainak, amit Izrael fiai az Úrnak ajándékul felajánlanak; ezért rendeltem el nekik: ne legyen örökrészük Izrael fiai körében."
Számok könyve|18|25|Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Számok könyve|18|26|"Szólj Lévi fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, akkor adjatok belőle ajándékot az Úrnak, a tized tizedét.
Számok könyve|18|27|Ez az ajándék úgy számít be nektek, mint (Izrael más fiainak) a gabona a szérűről, és a bor a sajtóból.
Számok könyve|18|28|Így adjatok ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izrael fiaitól kaptok, amit felajánlotok belőle ajándékul az Úrnak, Áronnak adjátok oda, a papnak.
Számok könyve|18|29|Minden osztályrészetekül jutó adományból adjatok ajándékot az Úrnak, mégpedig a legjavából, belőle együttvéve lerovandó szent adományként.
Számok könyve|18|30|Azután ezt mondd nekik: Ha a legjavát (tizedként) felajánljátok, akkor (a többi) úgy számít be nektek, Lévi fiainak, mint a termés a szérűről meg a sajtóból,
Számok könyve|18|31|és bárhol elfogyaszthatjátok, ti és családotok, mert hiszen az a ti jutalmatok a megnyilatkozás sátora körüli szolgálatotokért.
Számok könyve|18|32|Azzal, hogy a legjavát (tizedként) felajánljátok, nem vesztek bűnt magatokra, nem szentségtelenítitek meg Izrael fiainak szent adományait, s nem kell miatta halált szenvednetek."
Számok könyve|19|1|Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
Számok könyve|19|2|"Ez a törvény, amelyet az Úr szabott. Mondd meg Izrael fiainak: Hozzanak neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmi fogyatékossága, s amely még nem volt igába fogva.
Számok könyve|19|3|Ezt Eleazár papnak kell átadnotok. Aztán vezessék ki a táboron kívülre, és vágják le a szeme láttára.
Számok könyve|19|4|Akkor Eleazár pap vegyen az ujjával valamennyit a véréből, s hintsen hétszer egy keveset a véréből a megnyilatkozás sátora bejáratának irányába.
Számok könyve|19|5|Utána égessék el a tehenet a szeme láttára; a bőrét, a húsát és a vérét a belső részeivel együtt égessék el.
Számok könyve|19|6|Majd vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja bele a tűzbe, amelyben a tehén ég.
Számok könyve|19|7|Ezután a pap mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, s térjen vissza a táborba, de estig tisztátalan marad.
Számok könyve|19|8|Aki elégette, szintén mossa ki ruháját, mossa le testét vízzel, de estig ő is tisztátalan marad.
Számok könyve|19|9|Egy férfi, aki tiszta, gyűjtse össze a tehén hamvait, s a táboron kívül helyezze el egy tiszta helyen. Maradjon ott, s szolgáljon Izrael fiainak közössége számára tisztítóvíz készítésére, hiszen (a tehén) engesztelő áldozati adomány.
Számok könyve|19|10|Hanem aki a hamvakat összegyűjti, szintén mossa ki a ruháját, és tisztátalan marad estig. Izrael fiai és a körükben tartózkodó idegen számára egyszer s mindenkorra szóló rendelkezés:
Számok könyve|19|11|Aki halottat, bármilyen emberi tetemet megérint, hét napig tisztátalan.
Számok könyve|19|12|Ezért tisztíttassa meg magát vele a harmadik és a hetedik nap, s akkor újra tiszta lesz. Ha azonban nem oldoztatja fel magát, nem lesz tiszta.
Számok könyve|19|13|Aki halotthoz, egy elhunyt embernek a holttestéhez hozzáért, és nem tisztíttatja meg magát, megszentségteleníti az Úr hajlékát. Az ilyen embert ki kell irtani Izrael fiai közül. Mert nem hintették meg tisztítóvízzel, tisztátalan marad; tisztátalansága továbbra is rajta marad.
Számok könyve|19|14|A következő is törvény: Ha meghal valaki egy sátorban, az, aki belép a sátorba, vagy benn tartózkodik a sátorban, hét napig tisztátalan;
Számok könyve|19|15|az összes fedetlen edény is, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik.
Számok könyve|19|16|Ugyanígy az is, aki a nyílt mezőn egy kard élén elhullt vagy más módon meghalt emberrel, emberi csontokkal vagy sírral érintkezésbe kerül, hét napig tisztátalan.
Számok könyve|19|17|Egy ilyen módon tisztátalanná vált számára vegyenek az elégetett engesztelő áldozat hamvaiból, s egy edényben öntsenek rá élő vizet.
Számok könyve|19|18|Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hitse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett.
Számok könyve|19|19|A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik. Ekkor mossa ki a ruháját és fürödjék meg vízben, s estére tiszta lesz.
Számok könyve|19|20|Aki azonban tisztátalanná vált és nem tisztította meg magát, az ilyet ki kell irtani a közösségből, mert megszentségtelenítette az Úr szentélyét, nem hintették meg tisztítóvízzel, s tisztátalan maradt.
Számok könyve|19|21|Legyen ez örök törvény a számotokra. Aki a tisztítóvizet hinti, mossa ki a ruháját, s aki a tisztítóvizet megérinti, estig tisztátalan.
Számok könyve|19|22|S minden, ami tisztátalanhoz ér, tisztátalanná válik, s aki ezt megérinti, estig szintén tisztátalan marad."
Számok könyve|20|1|Az első hónapban Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették.
Számok könyve|20|2|A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverődtek Mózes és Áron ellen.
Számok könyve|20|3|Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: "Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe előtt!
Számok könyve|20|4|Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt?
Számok könyve|20|5|Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyű vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs se vetés, se fügefa, se szőlő, se gránátalma, még ivóvíz sem?"
Számok könyve|20|6|Mózes és Áron azonban eltűntek a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége,
Számok könyve|20|7|s az Úr így szólt Mózeshez:
Számok könyve|20|8|"Fogd a botot, gyűjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben."
Számok könyve|20|9|Mózes elvette a botot az Úr színe elől, ahogy parancsolta neki.
Számok könyve|20|10|Mózes és Áron a szikla elé hívták egybe a népet, majd Mózes megszólalt: "Halljátok hát, ti lázadók! Tudunk nektek vizet fakasztani ebből a sziklából?"
Számok könyve|20|11|Ezzel fölemelte Mózes a kezét és kétszer ráütött a sziklára. Bőséges víz fakadt belőle, s ivott a közösség jószágával együtt.
Számok könyve|20|12|Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: "Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsőítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik."
Számok könyve|20|13|Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, ő pedig kinyilvánította szentségét.
Számok könyve|20|14|Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: "Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért.
Számok könyve|20|15|Atyáink egykor lehúzódtak Egyiptomba, és mi sokáig ott éltünk Egyiptomban. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, akárcsak atyáinkkal.
Számok könyve|20|16|Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel.
Számok könyve|20|17|Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szőlőkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden."
Számok könyve|20|18|Edom azonban ezt válaszolta: "Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened."
Számok könyve|20|19|Izrael fiai újra üzentek: "Csak a járt úton haladnánk, s ha én és jószágom iszunk a vizedből, megadom az árát. Semmi egyebet nem akarok, csak hogy átvonulás céljából földedre léphessek."
Számok könyve|20|20|Mégis így felelt: "Nem vonulhatsz át!" S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene.
Számok könyve|20|21|Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetővé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte.
Számok könyve|20|22|Izrael fiai - az egész közösség - Kádesből elindulva elérkezett Hór hegyéhez.
Számok könyve|20|23|Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
Számok könyve|20|24|"Áronnak meg kell térnie övéihez, mert nem mehet be abba az országba, amelyet Izrael fiainak adok, mivel Meriba vizeinél ellene szegült parancsomnak.
Számok könyve|20|25|Vedd Áront és fiát, Eleázárt, és vidd fel Hór hegyére.
Számok könyve|20|26|Aztán vetesd le Áronról öltözékét és add fiára, Eleazárra, Áron pedig megtér ott övéihez és meghal."
Számok könyve|20|27|Mózes úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Az egész közösség szeme láttára fölmentek Hór hegyére.
Számok könyve|20|28|Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyről,
Számok könyve|20|29|s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.
Számok könyve|21|1|Amikor a kánaáni Arad királya, aki a déli országrészen lakott, megtudta, hogy Izrael az Atarim felőli úton odaért, megtámadta Izraelt, s néhányukat foglyul ejtette.
Számok könyve|21|2|Erre Izrael fogadalmat tett az Úrnak, e szavakkal: "Ha kezembe adod ezt a népet, betöltöm rajta az átkot és a városain is."
Számok könyve|21|3|Az Úr meghallotta Izrael kiáltó szavát, s (kezébe adta) a kánaánit, ez meg betöltötte rajta és városain az átkot. A helyet elnevezték Hormának.
Számok könyve|21|4|Hór hegyétől a Sás-tenger felé vezető úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba
Számok könyve|21|5|és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: "Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!"
Számok könyve|21|6|Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
Számok könyve|21|7|Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: "Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!" Mózes tehát közbenjárt a népért.
Számok könyve|21|8|S az Úr így válaszolt Mózesnek: "Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!"
Számok könyve|21|9|Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.
Számok könyve|21|10|Izrael fiai továbbvonultak, és Obotban ütöttek tábort.
Számok könyve|21|11|Obotból ismét elindultak, s a Moábtól keletre eső pusztában ütöttek tábort, Ijje-Habarim mellett.
Számok könyve|21|12|Innen is továbbvonultak, és a Zered-pataknál vertek tábort.
Számok könyve|21|13|Innét tovább indultak, s az Arnonon túl táboroztak le... Ez a patak az amoriták földjén ered, s végigfolyik a pusztán; az Arnon volt Moáb határa a moábiták és az amoriták között.
Számok könyve|21|14|Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: "...Váheb Szufában és Arnon patakja
Számok könyve|21|15|meg a vízmosás, amely Árnál kezdődik s Moáb határára támaszkodik."
Számok könyve|21|16|...Innét Berbe mentek... Ez az a kút, amelyről ezt mondta az Úr Mózesnek: "Gyűjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!"
Számok könyve|21|17|Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: "Törj fel víz! Zengjetek dalt róla!
Számok könyve|21|18|Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!" ... Berből Mattanába,
Számok könyve|21|19|Mattanából Nachalielbe, Nachalielből Bamotba,
Számok könyve|21|20|Bamotból pedig abba a völgybe (húzódtak), amely Moáb rónáira nyílik a pusztaságra néző Piszgánál.
Számok könyve|21|21|Közben Izrael követeket küldött az amoriták királyához, Szichonhoz, ezzel az üzenettel:
Számok könyve|21|22|"Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szőlőkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon."
Számok könyve|21|23|De Szichon nem engedte meg Izraelnek, hogy átvonuljon országán. Sőt, Szichon egybegyűjtötte egész népét, és kivonult Izrael ellen a pusztába. Amikor Jahachoz ért, megtámadta Izraelt.
Számok könyve|21|24|Izrael azonban legyőzte kardja élével, s meghódította országát az Arnontól egészen Jabbokig, vagyis Ammon fiaiig. Mert Jazer volt a határ az ammoniták felé.
Számok könyve|21|25|Izrael elfoglalta az összes ottani várost, s Izrael megvetette lábát az amoriták minden városában, így Hesbonban, s az összes alá tartozó helységben.
Számok könyve|21|26|Hesbon volt ugyanis az amoriták királyának, Szichonnak a székhelye. Ő Moáb első királya ellen hadat viselt, s egész országát hatalmába ejtette egészen az Arnonig.
Számok könyve|21|27|Ezért éneklik gúnyosan a költők: "Rajta Hesbon! Szichonnak jól megépített, szilárd alapra helyezett városa!
Számok könyve|21|28|Igen, tűz csapott ki Hesbonból, lángtenger Szichon várából, elpusztította Ar-Moábot, elnyelte Arnon magaslatait!
Számok könyve|21|29|Jaj neked, Moáb! Kamosnak népe, elvesztél! Menekülésre késztette fiait, fogságba vetette lányait Szichon, az amoriták királya.
Számok könyve|21|30|Hesbon elpusztult, a kisgyerekek Dibonig, az asszonyok Nofachig, a férfiak Medbáig."
Számok könyve|21|31|Mikor Izrael megtelepedett az amoriták földjén,
Számok könyve|21|32|Mózes Jazert is kikémleltette, aztán elfoglalták a neki alárendelt helységekkel együtt, és kiűzték az ott lakó amoritákat.
Számok könyve|21|33|Majd megfordultak és Básán felé tartottak. Ám Básán királya, Og, egész népével kivonult ellenük, hogy Edreinél harcba szálljon velük.
Számok könyve|21|34|De az Úr azt mondta Mózesnek: "Ne félj tőle, mert kezedbe adom egész népével és országával együtt, hogy azt tedd vele, amit az amoriták királyával, Szichonnal tettél, aki Hesbonban székelt."
Számok könyve|21|35|Így legyőzték fiaival és egész népével együtt, úgyhogy senki sem volt, aki élve maradt, vagy megmenekült volna, országát pedig elfoglalták.
Számok könyve|22|1|Ezután Izrael fiai továbbvonultak, s Moáb mezején ütöttek tábort a Jordánon túl, Jerikó közelében.
Számok könyve|22|2|Cippor fiának, Balaknak mindent végig kellett néznie, amit Izrael az amoritákkal tett.
Számok könyve|22|3|S Moábot nagy félelem fogta el, hiszen a nép igen számos volt. Moáb rettegett Izrael fiaitól,
Számok könyve|22|4|ezért Moáb így szólt Midián véneihez: "Ez a sokadalom úgy letarolt körülöttünk mindent, ahogy a csorda lelegeli a füvet a réten." Akkortájt Cippor fia, Balak volt Moáb királya.
Számok könyve|22|5|Követeket küldött tehát Bileámhoz, Beor fiához, Ammav fiainak országába, a folyó mellé, Petorba, hogy segítségül hívja. Ezt üzente neki: "Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte, s most épp velem szemben telepedett le.
Számok könyve|22|6|Gyere és átkozd meg nekem, mert hatalmasabb nálam. Akkor talán megbirkózom vele és ki tudom űzni az országból. Tudom ugyanis, hogy akit megáldasz, az áldott, s akit megátkozol, az átkozott."
Számok könyve|22|7|Erre Moáb és Midián vénei elindultak, a jövendőmondás jutalmával a kezükben, és amikor megérkeztek Bileámhoz, átadták neki Balak üzenetét.
Számok könyve|22|8|Az így felelt nekik: "Töltsétek itt az éjszakát, hogy megadhassam a választ, aszerint, hogy mit mond az Úr". Moáb vezetői tehát Bileámnál maradtak.
Számok könyve|22|9|Isten azonban Bileámhoz fordult, s így szólt hozzá: "Kik ezek az emberek itt nálad?"
Számok könyve|22|10|Bileám azt felelte Istennek: "Cippor fia, Balak, a moábiták királya üzente:
Számok könyve|22|11|Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte. Gyere, s átkozd meg nekem! Akkor talán fel tudom venni vele a harcot és ki tudom űzni."
Számok könyve|22|12|Erre azt mondta Isten Bileámnak: "Nem szabad velük menned! Nem szabad megátkoznod a népet, mert áldott!"
Számok könyve|22|13|Bileám tehát reggel, amikor fölkelt, ezt mondta Balak vezéreinek: "Térjetek vissza országotokba! Mert az Úr nem engedi, hogy veletek menjek."
Számok könyve|22|14|A moábita vezérek erre útra keltek, s amikor Balakhoz megérkeztek, jelentették: "Bileám nem volt hajlandó velünk jönni."
Számok könyve|22|15|Erre Balak újra küldött vezéreket, többet s tekintélyesebbeket, mint először.
Számok könyve|22|16|Amikor megérkeztek Bileámhoz, így szóltak: "Ezt üzeni Cippor fia, Balak: Ne vonakodj, hanem gyere hozzám!
Számok könyve|22|17|Gazdagon megjutalmazlak, s minden kívánságodat teljesítem, amivel elém állsz. Gyere hát, s átkozd meg nekem ezt a népet!"
Számok könyve|22|18|De Bileám ezt a választ adta Balak követeinek: "Ha annyi ezüstöt és aranyat ad is Balak, amennyi a házába fér, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, Istenemnek a parancsát sem kis, sem nagy dologban.
Számok könyve|22|19|De azért ti is töltsétek itt az éjszakát, hogy megtudakoljam, mit mond még nekem az Úr!"
Számok könyve|22|20|El is jött Isten éjszaka Bileámhoz, s ezt mondta neki: "Azért jöttek ezek az emberek, hogy magukkal hívjanak? Kelj hát fel, s menj el velük. De csak azt szabad tenned, amit majd mondok neked."
Számok könyve|22|21|Így reggel Bileám fölkelt, fölnyergelte szamarát és elment Moáb vezéreivel.
Számok könyve|22|22|Az Úr haragja azonban fölgerjedt ellene, mivel elment, és az Úr angyala elállta útját, amikor szamarán két szolgája kíséretében tovalovagolt.
Számok könyve|22|23|Amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, amint kezében kivont kardot tartva ott állt az úton, letért a szamár az útról, s a mezőnek tartott. Bileám erre ütlegelni kezdte szamarát, hogy visszatérítse az útra.
Számok könyve|22|24|Az Úr angyala most a szőlők közt vezető szurdokban jelent meg, ahol mindkét oldalon fal volt.
Számok könyve|22|25|Amikor a szamár észrevette az Úr angyalát, a falhoz húzódott, s odaszorította Bileám lábát. Erre az ismét megverte.
Számok könyve|22|26|Az Úr angyala ezután újra helyet változtatott, s egy olyan szűk helyre állt, hogy se jobbra, se balra nem lehetett kitérni.
Számok könyve|22|27|Amint a szamár meglátta, összerogyott Bileám alatt. Bileám erre haragra gerjedt, és bottal verte a szamarat.
Számok könyve|22|28|Ekkor az Úr megnyitotta a szamár száját, s az így szólt Bileámhoz: "Mit vétettem neked, hogy háromszor is megvertél?"
Számok könyve|22|29|Bileám ezt felelte a szamárnak: "Mert csúfot űztél belőlem. Csak lett volna kardom, meg is öltelek volna!"
Számok könyve|22|30|A szamár így válaszolt Bileámnak: "Hát nem én vagyok a szamarad, amelyen kezdettől mind a mai napig lovagoltál? Megtagadtam-e valaha is a szolgálatodat?" Azt mondta: "Nem."
Számok könyve|22|31|Az Úr most megnyitotta Bileám szemét, így meglátta az Úr angyalát, amint kivont kardot tartva kezében ott állt az úton. Erre meghajolt és arcra borult.
Számok könyve|22|32|Az Úr angyala azonban így szólt hozzá: "Miért verted meg háromszor is a szamarat? Lásd, én álltam utadat, mert sietésed ellenemre van.
Számok könyve|22|33|A szamár észrevett, s már háromszor kitért előlem. Ha nem tért volna ki, akkor bizony már megöltelek volna, de őt életben hagytam volna."
Számok könyve|22|34|Bileám azt felelte az Úr angyalának: "Vétkeztem. Nem tudtam, hogy te voltál, aki az úton szemben álltál velem. Most már visszafordulok, ha nem tetszik neked a dolog."
Számok könyve|22|35|De az Úr angyala ezt mondta: "Menj el az emberekkel! De csak azt szabad mondanod, amit sugallok neked." Bileám erre folytatta útját Moáb vezéreivel.
Számok könyve|22|36|Amikor Balak meghallotta, hogy Bileám úton van felé, eléje ment Ar-Moábig, Arnon vidékére, a határszélre.
Számok könyve|22|37|S így szólt Balak Bileámhoz: "Nem sürgősen hívattalak-e? Miért nem jöttél hát? Nincs tán módomban, hogy megjutalmazzalak?"
Számok könyve|22|38|Bileám ezt válaszolta Balaknak: "Most eljöttem hozzád! De vajon csakugyan mondhatok-e valamit? Csupán azt fogom mondani, amit Isten a számba ad."
Számok könyve|22|39|Ezután Bileám elment Balakkal, s eljutottak Kirjat-Hucotba.
Számok könyve|22|40|Itt Balak tulkokat és juhokat áldozott fel, s (egy részüket) átengedte Bileámnak és az őt kísérő vezéreknek.
Számok könyve|22|41|Másnap Balak magával vitte Bileámot, s fölvezette Bamot-Baalra, ahonnan láthatta a tábornak a szélét.
Számok könyve|23|1|Bileám Balakhoz fordult: "Építtess hét oltárt, s adj nekem hét fiatal bikát és hét kost."
Számok könyve|23|2|Balak teljesítette Bileám kérését, és minden oltáron feláldozott egy fiatal bikát és egy kost.
Számok könyve|23|3|Akkor Bileám így szólt Balakhoz: "Maradj égőáldozatod mellett! Magam elmegyek, hátha találkozom az Úrral. S amit látnom enged, azt tudtodra adom." S elment egy kopár helyre.
Számok könyve|23|4|Itt Isten eléje ment Bileámnak, s ő így szólt hozzá: "A hét oltárt felállíttattam, és mindegyiken feláldoztam egy fiatal bikát meg egy kost."
Számok könyve|23|5|Ekkor az Úr szózatot adott Bileám szájába, mondván: "Menj vissza Balakhoz és beszélj!"
Számok könyve|23|6|Visszament hát hozzá, s lám, még ott állt Moáb a vezéreivel együtt az égőáldozatnál.
Számok könyve|23|7|Erre elkezdte beszédét e szavakkal: "Balak elhozatott Aramból, Moáb királya Kelet hegyei közül. Rajta! Átkozd meg kedvemért Jákobot! Rajta! Vond Izraelre az (Isten) haragját!
Számok könyve|23|8|De hogy átkozhatnám meg azt, akit Isten nem átkoz? Hogyan esdhetném le a haragot, amikor az Úr nem haragszik?
Számok könyve|23|9|Látom őt a sziklák csúcsáról, igen, látom a halmok tetejéről: Lám, ez a nép magányosan vándorol, nem tartozik a többi nép közé.
Számok könyve|23|10|Ki tudná számba venni Jákob porát? Ki tudná följegyezni Izraelnek csak a negyedét is? Bár az igazak halálával halhatnék meg én is, s olyan lenne a végem, mint az övék!"
Számok könyve|23|11|Balak Bileámhoz fordult: "Mit tettél velem? Azért hoztalak magammal, hogy átkozd ellenségeimet, s te áldod őket!"
Számok könyve|23|12|De az ezt válaszolta: "Hát nem pontosan ahhoz kell-e szabnom szavaimat, amit az Úr ad ajkamra?"
Számok könyve|23|13|Erre Balak így szólt hozzá: "Gyere velem egy másik helyre, ahonnan láthatod - igaz, hogy csak egy részét látod majd, az egészet nem láthatod -, s onnan mondj átkot rá az én kedvemért."
Számok könyve|23|14|S fölvitte a Piszga tetejére, az Őrök mezejére, építtetett hét oltárt, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.
Számok könyve|23|15|S akkor így szólt Balakhoz: "Maradj itt égőáldozatod mellett, addig én odébb várok (az Úr) megjelenésére."
Számok könyve|23|16|Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: "Menj vissza és beszélj!"
Számok könyve|23|17|Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: "Mit mondott az Úr?"
Számok könyve|23|18|Akkor fölemelte szavát, s elkezdte: "Nos, Balak, halljad! Cippor fia, figyelj rám!
Számok könyve|23|19|Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy visszakozzék. Mond-e valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?
Számok könyve|23|20|Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam, így áldani fogom, s nem vonok vissza belőle semmit.
Számok könyve|23|21|Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének.
Számok könyve|23|22|Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint bivalynak a szarva.
Számok könyve|23|23|Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten.
Számok könyve|23|24|Nézd, mint a nőstény oroszlán, olyan ez a nép, oroszlán módjára fölkel, s nem nyújtózik el, míg zsákmányát szét nem marcangolja, áldozata vérét ki nem issza."
Számok könyve|23|25|Erre azt mondta Balak Bileámnak: "Ha már nem átkozhatod, hát legalább ne áldjad!"
Számok könyve|23|26|Bileám azonban így válaszolt Balaknak: "Nem megmondtam neked előre: mindent meg kell tennem, amit az Úr mond?"
Számok könyve|23|27|Balak most ezt mondta Bileámnak: "Gyere, elviszlek egy másik helyre. Talán helyénvaló lesz Isten szemében, hogy onnét átkot mondj."
Számok könyve|23|28|És Balak fölvitte Bileámot a Peor tetejére, amely a puszta felé nézett.
Számok könyve|23|29|Így szólt Bileám Balakhoz: "Építtess hét oltárt, s készíts ide hét fiatal bikát és hét kost."
Számok könyve|23|30|Balak úgy tett, ahogy Bileám mondta, s mindegyik oltáron feláldozott egy fiatal bikát meg egy kost.
Számok könyve|24|1|Bileám ekkor belátta, hogy az Úr (ismét) Izrael megáldásában lelte tetszését. Így nem fürkészte a jósjeleket, hanem a puszta felé fordította arcát.
Számok könyve|24|2|Ahogy most Bileám fölemelte tekintetét, s elnézte a törzsek szerint táborozó Izraelt, rászállt az Isten lelke,
Számok könyve|24|3|s ő szózatba kezdett, e szavakkal: "Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember.
Számok könyve|24|4|Így beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát - Istentől kap választ, a szeme megnyílik:
Számok könyve|24|5|Mily szépek, Jákob, a sátraid, és a hajlékaid, Izrael!
Számok könyve|24|6|Mint a szétterülő völgyek s a kertek a folyó mentén! Mint az Úr ültette tölgyek s a cédrusok végig a parton.
Számok könyve|24|7|Hős támad utódai körében, uralkodik majd számtalan népen. Hatalmasabb lesz királyánál, Agagnál, királysága dicsőségre emelkedik.
Számok könyve|24|8|Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan lesz neki, mint bivalynak a szarva. Üldözői tetemét eltiporja, megtöri csontjaikat.
Számok könyve|24|9|Mint az oroszlán, térdre ereszkedik, elnyújtózik, mint az oroszlán nősténye - ki meri zavarni? Legyen áldott, aki megáld, hanem aki átkoz, legyen átkozott!"
Számok könyve|24|10|Ekkor azonban Balak haragra gerjedt Bileám ellen. Kezét tördelve így szólt Balak Bileámhoz: "Azért hívattalak, hogy megátkozd ellenségeimet, te meg háromszor is megáldottad őket!
Számok könyve|24|11|Most aztán gyorsan kotródj haza! Az volt a szándékom, hogy gazdagon megjutalmazlak. De az Úr megfosztott jutalmadtól."
Számok könyve|24|12|Bileám így válaszolt Balaknak: "Nem megmondtam követeidnek is, akiket hozzám küldtél:
Számok könyve|24|13|Ha annyi ezüstöt meg aranyat ad is Balak, amennyi a házába befér, akkor sem hághatom át az Úr parancsát, hogy magamtól bármit tegyek is, akár jót, akár rosszat. Csak azt hirdethetem, amit az Úr mond.
Számok könyve|24|14|Nézd, most azon vagyok, hogy visszatérjek népemhez. Hadd áruljam el, mit tesz majd ez a nép a napok elmúltával a te népeddel."
Számok könyve|24|15|S beszélni kezdett és azt mondta: "Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetű ember.
Számok könyve|24|16|Így beszél, aki felfogja Isten szavát, birtokolja a Magasságbeli tudását, látja a Mindenható arcát. Istentől kap választ, a szeme megnyílik:
Számok könyve|24|17|Látom, de nem most, látom, de nem közelről. Csillag tűnik fel Jákob (törzséből), jogar sarjad Izraelből. Bezúzza Moáb halántékát, s Szet fiainak koponyáját.
Számok könyve|24|18|Edom idegen birtok lesz és Szeir meghódított ország. Izrael kiterjeszti hatalmát.
Számok könyve|24|19|Jákob uralkodik ellenségein, elpusztítja az Arból menekülőket."
Számok könyve|24|20|Amikor megpillantotta az amalekitákat, így folytatta szavait: "Amalek a népek elseje, de utódai kivesznek örökre."
Számok könyve|24|21|Azután meglátta a kenitákat, s rájuk ezt a mondást alkalmazta: "Szilárdan áll a házad Kain, sziklába épült a fészked,
Számok könyve|24|22|Mégis Beoré lesz a fészek - mennyi időd van még, mikor hurcol fogságba Asszur?"
Számok könyve|24|23|Akkor Ogra esett tekintete, s ezt mondta róla: "A tenger melléki népek összegyűltek északon,
Számok könyve|24|24|hajók közelednek Kittimből. Térdre kényszerítik Asszurt, térdre kényszerítik Ebert. Elpusztulnak ők is örökre."
Számok könyve|24|25|Ekkor Bileám útra kelt és visszatért hazájába, Balak is útjára indult.
Számok könyve|25|1|Amikor Izrael Sittimben táborozott, a nép kikezdett Moáb lányaival.
Számok könyve|25|2|Ezek meghívták a népet az isteneiknek bemutatott áldozatokra, s a nép részt vett az áldozati lakomákon és leborult isteneik előtt.
Számok könyve|25|3|Izrael a Peor-beli Baalnak szolgált. Erre feltámadt az Úr haragja Izrael ellen.
Számok könyve|25|4|S azt mondta az Úr Mózesnek: "Gyűjtsd ide a nép vezetőit mind, s nyársaltasd fel őket fényes nappal az Úrnak, hogy lecsillapodjék az Úrnak Izrael ellen fölgerjedt iszonyú haragja!"
Számok könyve|25|5|Mózes tehát megparancsolta Izrael bíráinak: "Mindegyitek ölje meg emberei közül azokat, akik a Peor-beli Baalnak szolgáltak!"
Számok könyve|25|6|Épp akkor közeledett valaki Izrael fiai közül Mózes, valamint Izrael fiainak egész közössége felé, amely a megnyilatkozás sátora bejáratánál siránkozott. A szemük láttára rokonaihoz vezetett egy midianita nőt.
Számok könyve|25|7|Áron pap fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász meglátta, kivált a közösségből, lándzsát ragadott,
Számok könyve|25|8|behatolt Izrael fia nyomában a sátor elkülönített részébe, és mindkettőjüket átszúrta az ágyékukon, Izrael fiát is, meg az asszonyt is. Erre alábbhagyott a vész Izrael fiai körében.
Számok könyve|25|9|De azoknak a száma, akiket a csapás sújtott, huszonnégyezerre rúgott.
Számok könyve|25|10|Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Számok könyve|25|11|"Áron pap fiának, Eleázárnak a fia, Pinchász elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert az én féltésemmel féltette őket, így féltésemben nem irtottam ki mind Izrael fiait.
Számok könyve|25|12|Mondd meg hát neki: Átengedem neki a béke szövetségét,
Számok könyve|25|13|legyen örökre az övé és utódaié a papi tisztség. Mert síkra szállt Istenéért, ő mutathatja be az engesztelő áldozatot Izrael fiaiért."
Számok könyve|25|14|Izraelnek akkor megölt fiát (akit a midiánita asszonnyal együtt öltek meg) Zimrinek hívták; Simeon törzséből a nemzetség vezérének, Saulnak volt a fia.
Számok könyve|25|15|A megölt midiánita nőnek Koszbi volt a neve; Midiánban az egyik nemzetség, az egyik család fejének, Curnak volt a lánya.
Számok könyve|25|16|Azután így szólt az Úr Mózeshez:
Számok könyve|25|17|"Támadjátok meg a midiánitákat és győzzétek le őket!
Számok könyve|25|18|Mert ők is megtámadtak benneteket azzal a csellel, amelyet Peor és az ő törzséből való midiánita fejedelmi lány, Koszbi esetében szőttek ellenetek, akit a Peor miatti csapás napján megöltek."
Számok könyve|26|1|A csapás után azt mondta az Úr Mózesnek és Eleazárnak, Áron pap fiának:
Számok könyve|26|2|"Vegyétek számba Izrael fiainak egész közösségét húsz évtől fölfelé, a családok rendjében, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra."
Számok könyve|26|3|Mózes és Eleazár tehát számba vették őket a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében,
Számok könyve|26|4|húsz évtől fölfelé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Ezek voltak Izrael fiai, akik kivonultak Egyiptomból:
Számok könyve|26|5|Ruben, Izrael elsőszülötte, Ruben fiai nemzetségeik szerint: Hénochtól a henochiták nemzetsége; Pallutól a palluiták nemzetsége,
Számok könyve|26|6|Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Karmitól a karmiták nemzetsége.
Számok könyve|26|7|Ezek Ruben utódainak nemzetségei. A közülük számba vettek száma 43 730-at tett ki.
Számok könyve|26|8|Pallu fiai: Eliab... Eliab fiai: Nemuel,
Számok könyve|26|9|Datan és Abiram. Datannak és Abiramnak tekintélyük volt a közösségben, ők voltak, akik összefogtak Mózes és Áron ellen Korachhal és társaival, amikor ezek az Úr ellen lázadoztak.
Számok könyve|26|10|Erre megnyílt a föld, és elnyelte őket Korachhal egyetemben, (Korach) társai pedig úgy pusztultak el, hogy a tűzvésznek kétszázötven ember esett áldozatul - így váltak intő jellé,
Számok könyve|26|11|Korach fiai azonban nem vesztek oda.
Számok könyve|26|12|Simeon fiai nemzetségeik szerint: Nemueltől a nemueliták nemzetsége, Jamintól a jaminiták nemzetsége, Jachintól a jachiniták nemzetsége,
Számok könyve|26|13|Zerachtól a zerachiták nemzetsége, Saultól a sauliták nemzetsége.
Számok könyve|26|14|Ezek Simeon utódainak nemzetségei, számba véve 22 200.
Számok könyve|26|15|Gád fiai nemzetségeik szerint: Cifjontól a cifjoniták nemzetsége, Haggitól a haggiták nemzetsége, Sumitól a sumiták nemzetsége,
Számok könyve|26|16|Oznitól az ozniták nemzetsége, Ertől az eriták nemzetsége,
Számok könyve|26|17|Arodtól az aroditák nemzetsége, Architől az architák nemzetsége.
Számok könyve|26|18|Ezek Gád fiainak nemzetségei, számba véve 40 500.
Számok könyve|26|19|Júda fiai: Er és Onan. Er és Onan már Kánaán földjén meghaltak.
Számok könyve|26|20|Júda utódai azonban nemzetségeik szerint: Selától a selaiták nemzetsége, Perectől a pereciták nemzetsége, Zerachtól a zerachiták nemzetsége.
Számok könyve|26|21|Perec leszármazottai ezek voltak: Hecrontól a hecroniták nemzetsége, Hamultól a hamuliták nemzetsége.
Számok könyve|26|22|Ezek Júda nemzetségei, számba véve 76 500.
Számok könyve|26|23|Isszachár fiai nemzetségeik szerint: Tolától a tolaiták nemzetsége, Puvvától a puvvaiták nemzetsége,
Számok könyve|26|24|Jasubtól a jasubiták nemzetsége, Simrontól a simroniták nemzetsége.
Számok könyve|26|25|Ezek Isszachár nemzetségei, számba véve 64 300.
Számok könyve|26|26|Zebulun fiai nemzetségeik szerint: Szeredtől a szerediták nemzetsége, Elontól az eloniták nemzetsége, Jachleeltől a jachleeliták nemzetsége.
Számok könyve|26|27|Ezek Zebulun utódainak nemzetségei, számba véve 60 500.
Számok könyve|26|28|József fiai nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim.
Számok könyve|26|29|Manassze fiai: Machirtól a machiriták nemzetsége. Machir Gileádot nemzette, Gileádtól (származnak) a gileaditák.
Számok könyve|26|30|Ezek Gileád fiai: Jecertől a jeceriták nemzetsége, Helektől a helekiták nemzetsége,
Számok könyve|26|31|Azrieltől az azrieliták nemzetsége, Szichemtől a szichemiták nemzetsége,
Számok könyve|26|32|Semidától a semidaiták nemzetsége, Hefertől a heferiták nemzetsége;
Számok könyve|26|33|Celofchadnak azonban, Hefer fiának nem voltak fiai, csak lányai, a lányokat Machlának, Noának, Hoglának, Milkának és Tircának hívták.
Számok könyve|26|34|Ezek Manassze nemzetségei, a közülük számba vettek 52 700-at tettek ki.
Számok könyve|26|35|Ezek Efraim fiai nemzetségeik szerint: Sutelachtól a sutelachiták nemzetsége, Bechertől a becheriták nemzetsége, Tachantól a tachaniták nemzetsége.
Számok könyve|26|36|S ezek Sutelach fiai: Erantól az eraniták nemzetsége...
Számok könyve|26|37|Ezek Efraim fiainak nemzetségei, számba véve 32 500. Ezek József fiai nemzetségeik szerint.
Számok könyve|26|38|Benjamin fiai nemzetségeik szerint: Belatól a belaiták nemzetsége, Asbeltől az asbeliták nemzetsége, Achiramtól az achiramiták nemzetsége,
Számok könyve|26|39|Sufamtól a sufamiták nemzetsége, Hufamtól a hufamiták nemzetsége.
Számok könyve|26|40|Belának Ard és Namán voltak a fiai; (Ardtól) az arditák nemzetsége, Namántól a namániták nemzetsége.
Számok könyve|26|41|Ezek Benjamin fiai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45600-at tett ki.
Számok könyve|26|42|Ezek Dán fiai nemzetségeik szerint: Suchamtól a suchamiták nemzetsége... Ezek Dán utódai nemzetségeik szerint.
Számok könyve|26|43|A suchamiták nemzetségeiből összesen 64400-at vettek számba.
Számok könyve|26|44|Áser fiai nemzetségeik szerint: Jimnától a jimnaiták nemzetsége, Jisvitól a jisviták nemzetsége, Beriától a beriaiták nemzetsége.
Számok könyve|26|45|Beria fiaitól: Hebertől a heberiták nemzetsége, Malkieltől a malkieliták nemzetsége.
Számok könyve|26|46|Áser leányát Szerachnak hívták.
Számok könyve|26|47|Ezek Áser fiainak nemzetségei, számba véve 53400.
Számok könyve|26|48|Naftali fiai nemzetségeik szerint: Jachceeltől a jachceeliták nemzetsége, Gunitól a guniták nemzetsége,
Számok könyve|26|49|Jecertől a jeceriták nemzetsége, Sillemtől a sillemiták nemzetsége.
Számok könyve|26|50|Ezek Naftali utódai nemzetségeik szerint, a közülük számba vettek száma 45400-at tett ki.
Számok könyve|26|51|Ezek voltak Izraelnek számba vett fiai: 601 730.
Számok könyve|26|52|Akkor az Úr azt mondta Mózesnek:
Számok könyve|26|53|"Ezek közt kell felosztani örökségképpen a földet, az összeírásnak megfelelően.
Számok könyve|26|54|Annak a (törzsnek), amelyik népes, nagyobb birtokot adj, amelyik kicsi, annak kisebb birtokot. Mindegyiknek a belőle számba vettek arányában határozd meg az örökségét.
Számok könyve|26|55|De a földet mindenképp sorsolással oszd szét, s atyáik törzsében számba vett neveik számának arányában vegyék birtokba.
Számok könyve|26|56|Sorsolással kell az örökséget a nagyobb és kisebb (törzsek) közt felosztani.
Számok könyve|26|57|Ezek a számba vett leviták nemzetségeik szerint: Gersontól a gersoniták nemzetsége, Keháttól a kehatiták nemzetsége, Meráritól a meráriták nemzetsége.
Számok könyve|26|58|Ezek Lévi nemzetségei: a libniták nemzetsége, a hebroniták nemzetsége, a machliták nemzetsége, a musiták nemzetsége, a korachiták nemzetsége. Kehát Amramot nemzette,
Számok könyve|26|59|Amram feleségét Jochebednek hívták. Lévi lánya volt, Egyiptomban született Lévinek. Ő szülte Amramnak Mózest és Áront s nővérüket, Mirjamot.
Számok könyve|26|60|Áronnak Nadab, Abihu, Eleazár és Itamár született.
Számok könyve|26|61|Nadabnak és Abihunak azonban meg kellett halniuk, amikor méltatlan tűzáldozatot mutattak be az Úr előtt.
Számok könyve|26|62|A közülük számba vettek 23 000-et tettek ki, mind férfinemen levők, egy hónapostól fölfelé. De nem Izrael fiai sorában vették őket számba, mivel ők nem kaptak Izrael fiai közt örökséget.
Számok könyve|26|63|Ezek a Mózes és Eleazár pap által számba vettek, azok, akiket Izrael fiai a Jordán mentén, Moáb pusztáin, Jerikó közelében vettek számba.
Számok könyve|26|64|De egy sem volt köztük a Mózes és Áron pap által számba vettek közül, akiket Izrael fiai (annak idején) a Sínai pusztában vettek számba.
Számok könyve|26|65|Mert nekik az Úr tudtukra adta, hogy meg kell halniuk a pusztában. Így egy sem maradt életben közülük, csak Jefunne fia, Káleb, és Nun fia, Józsue.
Számok könyve|27|1|Akkor József fiának, Manasszénak a törzséből előléptek Celofchad lányai - lányait Machlának, Noának, Hognak, Milkának és Tircának hívták, (Celofchad) meg Hefernek volt a fia, az Gileádnak, az Machirnak, az meg Manasszénak -,
Számok könyve|27|2|odajárultak Mózes és Eleazár pap, valamint az egész közösség elé a megnyilatkozás sátorának bejáratánál és azt mondták:
Számok könyve|27|3|"Atyánk meghalt a pusztában. De nem tartozott ahhoz a népséghez, amelyik összeverődött az Úr ellen, azaz Korach népségéhez. A maga bűnéért halt meg. Fiai nem voltak.
Számok könyve|27|4|Most miért vesszen ki atyánk neve nemzetségéből? Azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget atyánk testvérei sorában!"
Számok könyve|27|5|Mózes az Úr elé terjesztette ügyüket.
Számok könyve|27|6|S az Úr azt mondta Mózesnek:
Számok könyve|27|7|"Celofchad lányai méltán hozták elő ügyüket. Minden fenntartás nélkül adj nekik örökrészt atyjuk testvérei sorában, ruházd rájuk az atyjukat megillető örökséget!
Számok könyve|27|8|Izrael fiainak pedig mondd meg: Ha valaki meghal, s nem marad utána fia, öröksége szálljon a lányaira.
Számok könyve|27|9|Ha lányai sincsenek, adjátok örökségét oda a testvéreinek.
Számok könyve|27|10|Ha testvérei sincsenek, akkor atyja testvéreinek adjátok örökségét.
Számok könyve|27|11|Ha atyjának se volnának testvérei, adjátok örökségét a legközelebbi vérrokonnak a törzsön belül, az vegye birtokba. Ez legyen Izrael fiai körében a jogrend, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta."
Számok könyve|27|12|Azt mondta az Úr Mózesnek: "Menj fel Abarim hegyére, s nézd meg azt a földet, amelyet Izrael fiainak adtam.
Számok könyve|27|13|S ha megnézted, neked is meg kell térned atyáidhoz, ahogy testvéred, Áron megtért.
Számok könyve|27|14|Mert Cin pusztájában, amikor a közösség lázongott, ellene szegültetek parancsomnak, s nem dicsőítettetek meg a szemük láttára vizet szentelve nekem." (Ezek Meriba vizei Kádes mellett Cin pusztájában.)
Számok könyve|27|15|Mózes erre így kérte az Urat:
Számok könyve|27|16|"Uram, minden lénynek éltető Istene, rendelj valakit a közösség fölé,
Számok könyve|27|17|aki bevonul az élükön, kivezeti és odavezérli őket. Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz."
Számok könyve|27|18|Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Vedd Nun fiát, Józsuét - ő olyan ember, akiben lélek van -, tedd rá kezedet,
Számok könyve|27|19|állítsd Eleazár pap és az egész közösség elé, s a szemük láttára ruházd rá a tisztséget.
Számok könyve|27|20|Engedj át neki egy részt tekintélyedből, hogy Izrael fiainak egész közössége engedelmeskedjék neki.
Számok könyve|27|21|Hanem neki Eleazár paphoz kell fordulnia, hogy az számára az Úr színe előtt tanácsot kérjen az urim szertartása által. Csak ennek elhangzása után szabad kivonulniuk, s ennek kimondása után szabad bevonulniuk, neki, s vele Izrael fiainak és az egész közösségnek."
Számok könyve|27|22|S Mózes úgy tett, amint az Úr parancsolta. Vette Józsuét, s Eleazár pap, valamint az egész közösség elé állította.
Számok könyve|27|23|Aztán rátette kezét, s azzal ráruházta tisztségét is, ahogy az Úr Mózes által elrendelte.
Számok könyve|28|1|Az Úr így szólt Mózeshez:
Számok könyve|28|2|"Adj parancsot Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Legyen gondotok rá, hogy kellemes illatú égőáldozatul meghatározott időben felajánljátok nekem az engem megillető áldozati ajándékokat, az égőáldozat céljára szolgáló ételeket.
Számok könyve|28|3|Hirdesd ki nekik! Ez az égőáldozat, amelyet be kell az Úrnak mutatnotok.
Számok könyve|28|4|Az egyik bárányt reggel kell feláldoznod, a másikat estefelé áldozd fel,
Számok könyve|28|5|s vele egy tized efa lisztlángot is, meghintve egy negyed hin színtiszta olajjal, ételáldozatképpen.
Számok könyve|28|6|Ez az állandó égőáldozat, ahogy már a Sínai-hegyen bemutatták az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul.
Számok könyve|28|7|Az ehhez hozzátartozó italáldozat egy negyed hin bárányonként; a boráldozatot a szentélyben ajánld fel az Úrnak.
Számok könyve|28|8|A második bárányt estefelé áldozd fel. S vele ugyanazt az ételáldozatot mutasd be a hozzá tartozó italáldozattal, mint reggel - kellemes illatú égő- áldozatul az Úrnak.
Számok könyve|28|9|Szombati napon két egyéves hibátlan bárányt, két tized lisztlángot, olajjal meghintve mint ételáldozatot, s a hozzá tartozó italáldozatot -
Számok könyve|28|10|ez a szombati égőáldozat, amely minden szombaton esedékes az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
Számok könyve|28|11|Hónapjaitok első napján két fiatal bikát, egy kost és hét hibátlan, egyesztendős bárányt kell égőáldozatul bemutatnotok az Úrnak,
Számok könyve|28|12|ezenkívül bikánként három tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, a koshoz meg két tized, olajjal vegyített lisztlángot ételáldozatul,
Számok könyve|28|13|s minden bárányhoz is egy tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul - kellemes illatú égőáldozatul, tűzáldozatul az Úrnak -,
Számok könyve|28|14|hozzá tartozó italáldozatul meg bikánként fél hin bort, a koshoz pedig egy harmad hint, és minden bárányhoz egy negyed hint (számítva). Ez az újhold idejére rendelt égőáldozat, amely egész éven át minden hónapban esedékes.
Számok könyve|28|15|Ezenkívül egy kecskebakot is fel kell áldozni engesztelő áldozatul az Úrnak, a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.
Számok könyve|28|16|Az első hónap tizennegyedik napja pászka az Úr tiszteletére.
Számok könyve|28|17|E hónapnak tizenötödik napja azonban ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni.
Számok könyve|28|18|Az első nap gyűljetek össze a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek.
Számok könyve|28|19|S égőáldozatul, tűzáldozatul ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost, és hét egyéves, hibátlan bárányt - csak hibátlant lehet -,
Számok könyve|28|20|valamint olajjal meghintett lisztlángot, hozzá tartozó ételáldozatul, három tizedet (számítva) mindegyik bikához, két tizedet a koshoz
Számok könyve|28|21|és egy-egy tizedet a hét bárányhoz.
Számok könyve|28|22|Ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok.
Számok könyve|28|23|Mindezt a reggeli áldozaton kívül kell bemutatnotok, ami a szokásos égőáldozatból áll.
Számok könyve|28|24|Ezt az áldozatot mutassátok be mind a hét napon kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak; a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró italáldozaton kívül kell ezt bemutatnotok.
Számok könyve|28|25|A hetedik nap aztán ismét gyűljetek egybe a szentélynél, s akkor se végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Számok könyve|28|26|Ugyanígy az első termés napján, amikor is ételáldozatot mutattok be az új kenyérből az Úrnak, azaz a hetek ünnepén is gyűljetek egybe a szentélynél; semmiféle szolgai munkát ne végezzetek.
Számok könyve|28|27|S kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - csak hibátlant szabad -,
Számok könyve|28|28|valamint ételáldozatul olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két tizedet a koshoz
Számok könyve|28|29|és egy-egy tizedet a hét bárányhoz.
Számok könyve|28|30|Ezenkívül engesztelő áldozatul egy kecskebakot, hogy megszabaduljatok bűneitektől.
Számok könyve|28|31|De egyszersmind a szokásos égőáldozatot is be kell mutatnotok a hozzá tartozó ételáldozattal együtt.
Számok könyve|29|1|A hetedik hónap első napján szintén gyűljetek egybe a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. Legyen ez a harsonázás napja számotokra.
Számok könyve|29|2|Kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt,
Számok könyve|29|3|hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet a bikához, két tizedet a koshoz
Számok könyve|29|4|és egy-egy tizedet a hét bárányhoz,
Számok könyve|29|5|továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok bűneitektől -
Számok könyve|29|6|az újhold napi égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, valamint a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, végül az előírt italáldozaton kívül a rájuk vonatkozó rendelkezések szerint, kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak.
Számok könyve|29|7|Ugyanannak a hetedik hónapnak a tizedik napján gyűljetek egybe a szentélynél, böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Számok könyve|29|8|Mutassatok be az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul egy fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt - hibátlanok legyenek -,
Számok könyve|29|9|hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet (számítva) a bikához, két tizedet a koshoz
Számok könyve|29|10|és egy-egy tizedet a hét bárányhoz,
Számok könyve|29|11|továbbá egy kecskebakot engesztelésül, az engesztelő áldozaton és az állandó áldozaton, valamint a hozzá tartozó étel- és a megszabott italáldozaton kívül.
Számok könyve|29|12|A hetedik hónap tizenötödik napján ismét gyűljetek egybe a szentélynél. Ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, hanem hét napig üljetek ünnepet az Úr tiszteletére.
Számok könyve|29|13|És égőáldozatul, kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be az Úrnak tizenhárom fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős bárányt - hibátlannak kell lenniük! -,
Számok könyve|29|14|ételáldozatul pedig velük együttjáró, olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet mindegyik bikához, két-két tizedet a két koshoz,
Számok könyve|29|15|s egy-egy tizedet a tizennégy bárányhoz,
Számok könyve|29|16|ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s az étel- és italáldozaton kívül.
Számok könyve|29|17|A második nap: tizenkét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Számok könyve|29|18|a hozzá tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, a kosokra és a bárányokra az előírás szerint (esik) a számuktól függően,
Számok könyve|29|19|továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a megszabott italáldozaton kívül.
Számok könyve|29|20|A harmadik napon: tizenegy fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Számok könyve|29|21|a hozzá tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően,
Számok könyve|29|22|továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul, az állandó égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Számok könyve|29|23|A negyedik napon: tíz fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Számok könyve|29|24|a hozzájuk tartozó ételáldozattal egyetemben, s az előírt italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik),
Számok könyve|29|25|továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Számok könyve|29|26|Az ötödik napon: kilenc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Számok könyve|29|27|a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően,
Számok könyve|29|28|továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Számok könyve|29|29|A hatodik napon: nyolc fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Számok könyve|29|30|a hozzájuk tartozó ételáldozattal, s az előírt italáldozattal egyetemben (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra az előírás szerint a számuktól függően (esik),
Számok könyve|29|31|továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Számok könyve|29|32|A hetedik napon: hét fiatal bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt,
Számok könyve|29|33|a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a kötelező italáldozattal együtt (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra meg van határozva, a számuktól függően,
Számok könyve|29|34|továbbá egy kecskebakot engesztelő áldozatul a szokásos égőáldozaton, és a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Számok könyve|29|35|A nyolcadik napon tartsatok ünnepi összejövetelt ne végezzetek semmiféle szolgai munkát.
Számok könyve|29|36|Égőáldozatul, az Úrnak kellemes illatú tűzáldozatul mutassatok be egy bikát, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt,
Számok könyve|29|37|a hozzájuk tartozó ételáldozattal és a megszabott italáldozattal együtt, (ahogyan) a bikákra, kosokra és bárányokra a számuktól függően meg van határozva,
Számok könyve|29|38|valamint egy kecskebakot engesztelő áldozatul - a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró étel- és italáldozaton kívül.
Számok könyve|29|39|Ezt kell ünnepeiteken áldozatul bemutatnotok az Úrnak fogadalmi vagy önként vállalt égő-, étel-, ital- és közösségi áldozatok bemutatásán kívül."
Számok könyve|30|1|És Mózes utasításokat adott Izrael fiainak, egészen úgy, ahogyan az Úr parancsolta.
Számok könyve|30|2|Így szólt Mózes Izrael törzseinek fejeihez: "Ezt parancsolta az Úr:
Számok könyve|30|3|Ha valaki fogadalmat tesz az Úrnak, vagy esküvel megtartóztatásra kötelezi magát, ne szegje meg a szavát; pontosan úgy tegyen, amint mondta.
Számok könyve|30|4|Ha egy nő tesz apja házában hajadonként élve fogadalmat, vagy kötelezi magát megtartóztatásra,
Számok könyve|30|5|s az apja fogadalmáról vagy arról a megtartóztatásról, amire kötelezte magát, tudomást szerez, és apja nem ellenzi, akkor minden fogadalma érvényes, s minden megtartóztatás, amire kötelezte magát, törvényes.
Számok könyve|30|6|Ha ellenben az apa azon a napon, amikor tudomást szerzett róla, tiltakozik ellene, minden fogadalma és megtartóztatása érvénytelen, amire csak kötelezte magát, s az Úr megbocsát neki, mivel az apja tiltakozott ellene.
Számok könyve|30|7|Ha férjhez megy, bár fogadalma vagy meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, még köti,
Számok könyve|30|8|s a férje erről tudomást szerez, azon a napon azonban, amelyen tudomást szerzett róla, nem szólt ellene, akkor fogadalmai érvényesek, megtartóztatásai pedig, amelyekre kötelezte magát, törvényesek.
Számok könyve|30|9|Ha ellenben a férje azon a napon, amikor tudomására jutott, tiltakozik ellene, fogadalma, s meggondolatlan ígérete, amellyel (megtartóztatásra) kötelezte magát, érvénytelenné válik, s az Úr megbocsát neki.
Számok könyve|30|10|Az özvegy asszonynak és az eltaszítottnak a fogadalma, s egyáltalán: minden, amivel kötelezettséget vállalt magára, érvényben marad.
Számok könyve|30|11|Ha férje házában tesz fogadalmat vagy kötelezi magát esküvel megtartóztatásra,
Számok könyve|30|12|s férje tudomást szerezve róla, hallgat, azaz nem tiltakozik ellene, akkor minden fogadalma érvényes és minden megtartóztatása, amelyre kötelezte magát, jogos.
Számok könyve|30|13|Ha azonban férje azon a napon, amelyen tudomására jutott, tiltakozik ellene, minden, amit fogadalomként vagy megtartóztatásképpen vállalt magára, érvénytelen; a férje érvénytelenné tette, és az Úr megbocsát.
Számok könyve|30|14|Minden fogadalmat és minden esküvel vállalt kötelezettséget, amit a nő tett, a férj érvényesnek is, érvénytelennek is nyilváníthat.
Számok könyve|30|15|Ha azonban a férj egyik napról a másikra nem szól, ezzel fogadalmát és megtartóztatásait, amelyek kötelezik, érvényesnek nyilvánítja; mert azáltal, hogy azon a napon, amelyen tudomására jutott, nem szól, érvényesnek nyilvánítja.
Számok könyve|30|16|Ha később bontaná fel, mint ahogy tudomására jutott, magára veszi a belőle eredő vétket."
Számok könyve|30|17|Ezek azok a törvények, amelyeket az Úr Mózesnek megszabott a férj és felesége, valamint az apa s a házában hajadonként élő lánya között (a fogadalmakat illetően).
Számok könyve|31|1|Így szólt az Úr Mózeshez:
Számok könyve|31|2|"Állj bosszút a midiánitákon Izrael fiaiért! Aztán meg kell térned törzsed tagjaihoz."
Számok könyve|31|3|Mózes tehát így szólt a néphez: "Néhányan közületek fegyverkezzenek föl, hogy hadba szálljanak a midiániták ellen, s így az Úr bosszúja utolérje a midiánitákat.
Számok könyve|31|4|Izrael fiainak minden törzséből egy ezrednek kell hadba vonulnia."
Számok könyve|31|5|Így Izrael ezreiből tizenkétezer harcost állítottak ki, minden törzsből egy ezredet.
Számok könyve|31|6|S Mózes hadba küldte őket - minden törzsből ezret -, őket és Pinchászt, Eleazár fiát; ő vitte magával a szent edényeket és a harsonákat.
Számok könyve|31|7|Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és minden férfit megöltek.
Számok könyve|31|8|A legyőzöttek közt megölték Midián királyait is, Evit, Rekemet, Curt, Hurt és Rebát, Midián öt királyát, sőt még Bileámot, Beor fiát is kardélre hányták.
Számok könyve|31|9|Akkor Izrael fiai fogságba hurcolták Midián asszonyait és gyermekeit, elhajtották barmaikat, nyájaikat, s elvitték mindenüket zsákmányul;
Számok könyve|31|10|városaikat és sátortáboraikat mind felgyújtották.
Számok könyve|31|11|Összeszedték az összes szerzett holmit, a zsákmányul ejtett embereket és állatokat,
Számok könyve|31|12|és a foglyokat meg a szerzett holmit, s a zsákmányt Mózes elé és Eleazár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték Moáb pusztájára, a táborba, Jerikó közelébe a Jordán mellé.
Számok könyve|31|13|Mózes és Eleazár pap, valamint a törzsek fejei eléjük mentek a táboron kívülre.
Számok könyve|31|14|Mózes haragra gerjedt a sereg vezérei, és az ezredek és századok hadból hazatérő parancsnokai ellen.
Számok könyve|31|15|Mózes rájuk förmedt: "Csakugyan életben hagytatok minden asszonyt?
Számok könyve|31|16|Épp ők voltak azok, akik Bileám biztatására arra csábították Izrael fiait, hogy Peor kedvéért hűtlenül elhagyják az Urat, azért érte utol a vész az Úr közösségét.
Számok könyve|31|17|Tüstént öljétek meg az összes fiúgyermeket, s ugyanígy öljétek meg az összes olyan asszonyt is, aki már volt együtt férfival.
Számok könyve|31|18|De a fiatal lányokat, akik még nem voltak együtt férfival, hagyjátok magatoknak életben.
Számok könyve|31|19|Most hét napig itt maradtok a táboron kívül! Mindnyájatoknak, akik embert öltetek vagy halotthoz értetek, meg kell a harmadik és a hetedik napon tisztulnotok.
Számok könyve|31|20|Ruhadarabjaitokat is tisztítsátok meg, s minden bőrből vagy kecskeszőrből készült holmitokat meg fából való tárgyatokat!"
Számok könyve|31|21|Eleazár pap pedig így beszélt a harcosokhoz, akik harcba vonultak: "Ez a törvény, amit az Úr Mózesnek szabott:
Számok könyve|31|22|Az összes aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot,
Számok könyve|31|23|tehát mindent, ami kibírja a tüzet, tűzbe kell tartanotok, hogy tiszta legyen, majd tisztítóvízzel is meg kell tisztítanotok. Minden egyebet azonban, ami nem állja a tüzet, öblítsétek le vízzel.
Számok könyve|31|24|Ha a hetedik nap kimossátok ruhátokat, tiszták lesztek, s bevonulhattok a táborba."
Számok könyve|31|25|Azt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|31|26|"Vedd számba te és Eleazár pap, valamint a közösség törzseinek a fejei, amit emberben és állatban zsákmányul ejtettek,
Számok könyve|31|27|azután fele-fele arányban oszd szét azok közt, akik hadba vonultak s harcoltak, és az egész közösség között.
Számok könyve|31|28|A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból-kecskéből egyaránt.
Számok könyve|31|29|A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak mint az Úrnak felajánlott adományt.
Számok könyve|31|30|Abból a részből azonban, amely Izrael fiainak jut, minden ötvenediket vedd el emberből, marhából, szamárból, juhból-kecskéből, azaz mindenféle állatból egyaránt, s az legyen a levitáké, akik az Úr hajlékának szolgálatát ellátják."
Számok könyve|31|31|Mózes és Eleazár pap úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Számok könyve|31|32|A zsákmány, ami maradt abból, amit a harcosok szereztek, 675000 juhot-kecskét,
Számok könyve|31|33|72000 marhát
Számok könyve|31|34|és 61000 szamarat tett ki;
Számok könyve|31|35|az emberek közül azoknak a lányoknak a száma, akik még nem voltak együtt férfival, összesen 32000 lelket tett ki.
Számok könyve|31|36|A fele rész azoknak jutott, akik hadba vonultak; szám szerint 337500 juh és kecske -
Számok könyve|31|37|az Urat megillető adomány 675-öt tett ki -,
Számok könyve|31|38|36000 marha - ebből az Urat megillető adomány 72 -,
Számok könyve|31|39|30500 szamár - belőle ajándék az Úrnak 61 -,
Számok könyve|31|40|és 16000 ember - közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek.
Számok könyve|31|41|És Mózes az Urat megillető adományt Eleazár papra bízta, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.
Számok könyve|31|42|Az Izrael fiaira eső rész, amelyet Mózes elkülönített a harcosok részétől,
Számok könyve|31|43|tehát a közösség része 337500 juhot-kecskét,
Számok könyve|31|44|36000 marhát,
Számok könyve|31|45|30500 szamarat
Számok könyve|31|46|és 16000 embert tett ki.
Számok könyve|31|47|Az Izrael fiainak jutó részből Mózes kiemelte minden ötvenediket, az emberek közül éppúgy, mint az állatok közül, s átadta - ahogy az Úr Mózesnek parancsolta - a levitáknak, akik ellátták az Úr hajlékának szolgálatát.
Számok könyve|31|48|Akkor a seregek vezérei, az ezredek és századok parancsnokai Mózes elé járultak.
Számok könyve|31|49|Így szóltak Mózeshez: "Szolgáid számba vették a hatalmuk alá tartozott harcosokat; közülük egyetlen ember sem hiányzik.
Számok könyve|31|50|Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat."
Számok könyve|31|51|Mózes és Eleazár pap átvették az aranyat és a művészien megmunkált tárgyakat.
Számok könyve|31|52|Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16750 sékelt tett ki.
Számok könyve|31|53|A közkatonák zsákmányoltak maguknak.
Számok könyve|31|54|Mózes és Eleazár pap tehát átvették az ezredek és századok parancsnokaitól az aranyat, és a megnyilatkozás sátorába vitték, hogy az Úr mindig emlékezzék Izrael fiaira.
Számok könyve|32|1|Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra,
Számok könyve|32|2|Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetőihez és így szóltak:
Számok könyve|32|3|"Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon,
Számok könyve|32|4|az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak."
Számok könyve|32|5|Majd folytatták: "Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!"
Számok könyve|32|6|Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: "Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni?
Számok könyve|32|7|Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki?
Számok könyve|32|8|Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából előre küldtem őket az országot szemügyre venni!
Számok könyve|32|9|Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik.
Számok könyve|32|10|De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: "
Számok könyve|32|11|Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtől fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hűségesen,
Számok könyve|32|12|kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak.
Számok könyve|32|13|Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult.
Számok könyve|32|14|S lám, most ti - a gonoszok ivadékai - atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen.
Számok könyve|32|15|Ha elfordultok tőle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek."
Számok könyve|32|16|Mózeshez fordultak és folytatták: "Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak
Számok könyve|32|17|De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük őket, csupán családjaink maradnak a megerősített városokban (védve) az ország lakói elől.
Számok könyve|32|18|Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét.
Számok könyve|32|19|Sőt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen."
Számok könyve|32|20|Mózes ezt válaszolta nekik: "Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe előtt a harcra,
Számok könyve|32|21|s mind átmentek - harcra készen - a Jordánon túlra az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi minden ellenségét maga előtt,
Számok könyve|32|22|akkor legyetek az Úr és Izrael színe előtt mentesek (minden további kötelezettségtől), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe előtt.
Számok könyve|32|23|Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bűneitekért!
Számok könyve|32|24|Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!"
Számok könyve|32|25|Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: "Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz.
Számok könyve|32|26|Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban,
Számok könyve|32|27|szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe előtt, ahogy te, urunk, elrendelted."
Számok könyve|32|28|Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek.
Számok könyve|32|29|Ezt mondta nekik Mózes: "Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe előtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét.
Számok könyve|32|30|Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt."
Számok könyve|32|31|Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: "Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak!
Számok könyve|32|32|Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!"
Számok könyve|32|33|Erre Mózes nekik adta - Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének - az amoriták királyának Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét, s a környékbeli városokat is.
Számok könyve|32|34|Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert,
Számok könyve|32|35|Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát,
Számok könyve|32|36|Bet-Nimrát és Bet-Harant erős várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek).
Számok könyve|32|37|Ruben fiai Hesbont, Elealet, Kirjatajimot,
Számok könyve|32|38|Nebót (más néven) Baal-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak.
Számok könyve|32|39|Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elűzték az ott lakó amoritákat.
Számok könyve|32|40|Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett.
Számok könyve|32|41|Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte őket Jair sátorfalvainak.
Számok könyve|32|42|Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzátartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevéről Nobachnak.
Számok könyve|33|1|Ezek azok a helyek, ahonnan Izrael fiai tovább indultak azután, hogy Mózes és Áron vezetésével Egyiptom földjéről csapatokba osztva kivonultak.
Számok könyve|33|2|Mózes ugyanis az Úr parancsára följegyezte azokat a helyeket, ahonnan mindig továbbvonultak, azokat a helységeket, ahonnan mindig útra keltek. Ezek hát azok a helyek, ahol mindig tábort bontottak, a helységek, ahonnan mindig továbbvonultak.
Számok könyve|33|3|Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással,
Számok könyve|33|4|míg az egyiptomiak elsőszülötteiket temették, akikre az Úr lesújtott közülük - az Úr ítéletet tartott isteneik fölött.
Számok könyve|33|5|Izrael fiai tehát Ramszeszből keltek útra, és Szukkotban ütöttek tábort.
Számok könyve|33|6|Szukkotból továbbindultak és Etamban táboroztak le, a puszta szélén.
Számok könyve|33|7|Etamból elindultak, Pi-Hachirot felé vették útjukat, szemben Baal-Cefonnal, és Migdol előtt vertek tábort.
Számok könyve|33|8|Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában.
Számok könyve|33|9|Marából elindulva Elimbe értek. Elimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa, itt ütöttek hát tábort.
Számok könyve|33|10|Aztán útra keltek és a Sás-tengernél telepedtek le.
Számok könyve|33|11|A Sás-tengertől továbbmentek és Szin pusztájában vertek tábort.
Számok könyve|33|12|Szin pusztájából elindulva Dofkában táboroztak le.
Számok könyve|33|13|Dofkából útra keltek, és Alusban táboroztak le.
Számok könyve|33|14|Alusból elindultak, és Refidimben állapodtak meg. Itt nem volt a népnek ivóvize.
Számok könyve|33|15|Refidimből elindultak és a Sínai pusztában ütöttek tábort.
Számok könyve|33|16|A Sínai pusztából továbbvonultak, és Kibrot-Hattavában táboroztak le.
Számok könyve|33|17|Kibrot-Hattavában tábort bontottak, és Hacerotban állapodtak meg.
Számok könyve|33|18|Hacerotból elindultak, és Ritmában vertek tábort.
Számok könyve|33|19|Ritmából útra keltek, és Rimmon-Perecben telepedtek le.
Számok könyve|33|20|Rimmon-Perecben tábort bontottak, és Libnában állapodtak meg.
Számok könyve|33|21|Libnából elindultak, és Risszában táboroztak le.
Számok könyve|33|22|Risszából útra keltek, és Kehelatában állapodtak meg.
Számok könyve|33|23|Kehelatából útnak indultak, majd Sefer hegyénél táboroztak.
Számok könyve|33|24|Sefer hegyétől továbbmentek, és Haradában ütöttek tábort.
Számok könyve|33|25|Haradából elindultak, majd Makhelotban sátoroztak.
Számok könyve|33|26|Makhelotból továbbmentek, és Tachatban vertek tábort.
Számok könyve|33|27|Tachatból útra keltek, és Terachban táboroztak le.
Számok könyve|33|28|Terachból útnak indutak, és Mitkában állapodtak meg.
Számok könyve|33|29|Mitkából továbbindultak, és Hasmonában táboroztak le.
Számok könyve|33|30|Hasmonából útnak indultak, és Moszerotban sátoroztak.
Számok könyve|33|31|Moszerotból elindultak, és Bene-Jaakánban telepedtek le.
Számok könyve|33|32|Bene-Jaakánból útra keltek, és Hor-Gidgadban táboroztak le.
Számok könyve|33|33|Hor-Gidgadban tábort bontottak, és Jotbatában telepedtek le.
Számok könyve|33|34|Jotbatából továbbindultak, és Abronában állapodtak meg.
Számok könyve|33|35|Abronából útnak indultak, és Ecjon-Geberben ütöttek tábort.
Számok könyve|33|36|Ecjon-Geberből továbbvonultak, és Cin pusztájában, Kádesben sátoroztak.
Számok könyve|33|37|Kádesből útra keltek, és Hor hegyénél, Edom országa határánál vertek tábort.
Számok könyve|33|38|Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján.
Számok könyve|33|39|Áron százhuszonhárom éves volt, amikor Hor hegyén meghalt.
Számok könyve|33|40|A kánaáni azonban, Arad királya, aki Kánaán országának déli részén székelt, tudomást szerzett Izrael fiainak előnyomulásáról.
Számok könyve|33|41|Hor hegyétől továbbindultak, és Calmonában ütöttek tábort.
Számok könyve|33|42|Calmonából útra keltek, és Punonban táboroztak le.
Számok könyve|33|43|Punonból útnak indultak, majd Obotban sátoroztak.
Számok könyve|33|44|Obotból elindultak, és Ije-Habarimban, Moáb határánál állapodtak meg.
Számok könyve|33|45|Ijimből továbbindultak, és Dibon-Gadban vertek tábort.
Számok könyve|33|46|Dibon-Gadból továbbmentek, és Almon Diblatajimban telepedtek le.
Számok könyve|33|47|Almon Diblatajimból útra keltek, és az Abarim-hegységnél táboroztak le, a Nebóval szemben.
Számok könyve|33|48|Az Abarim-hegységtől továbbvonultak, és Moáb pusztájában ütöttek tábort, a Jordán mentén, Jerikó közelében.
Számok könyve|33|49|A Jordán mentén Bet-Jesimottól Abel-Sittimig táboroztak Moáb pusztájában.
Számok könyve|33|50|Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek:
Számok könyve|33|51|"Szólj Izrael fiaihoz, s mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon és Kánaán földjére értek,
Számok könyve|33|52|a föld lakóit mind űzzétek ki magatok elől. Minden bálványukat semmisítsétek meg, és öntött szobraikat is törjétek össze, sőt magaslati helyeiket is romboljátok le.
Számok könyve|33|53|Aztán vegyétek birtokba a földet, és lakjatok rajta. Mert nektek adom az országot, legyen a birtokotok.
Számok könyve|33|54|A földet sorsolással osszátok fel örökrészül a törzsek rendjében. Annak (a törzsnek), amelyik népesebb, nagyobb örökséget juttassatok, annak, amelyik kevésbé népes, kisebbet. Az legyen az övé, ami a sorsvetéskor jut neki. Atyáitok törzsei szerint osszátok fel örökségképpen.
Számok könyve|33|55|Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd,
Számok könyve|33|56|s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni."
Számok könyve|34|1|Így szólt az Úr Mózeshez:
Számok könyve|34|2|"Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Ha Kánaán földjére értek, az lesz az a föld, amely örökségül jut nektek. Kánaán földje, egész kiterjedésében.
Számok könyve|34|3|Délen földetek Cin pusztájától Edom határa mentén terjedjen majd el; pontosabban a Sós-tenger szélétől kelet felé húzódjék déli határotok,
Számok könyve|34|4|aztán forduljon délre, kerülje meg a Skorpió-magaslatot, szelje át Cin pusztáját és délen érje el Kádes-Barneát. Aztán Hacar-Addar felé tartson, majd érintse Acmont.
Számok könyve|34|5|Acmontól a határ Egyiptom patakjáig húzódjék, majd a tengernél érjen véget.
Számok könyve|34|6|Nyugati határul a Nagy-tenger szolgáljon. Az legyen nyugati határotok.
Számok könyve|34|7|És az északi határ: A Nagy-tengertől húzzatok határvonalat Hor hegyéig,
Számok könyve|34|8|Hor hegyétől pedig húzzatok határvonalat Hamat bejáratáig, s a határ érje el Ceradát.
Számok könyve|34|9|Aztán folytatódjék a határ Szifron felé és Hacar-Enan legyen a vége. Ez legyen északi határotok.
Számok könyve|34|10|Keleti határul a Hacar-Enantól Sefámig húzódó vonalat tekintsétek.
Számok könyve|34|11|Sefámtól a határ folytatódjék Ribla felé, Ajintól keletre. Aztán húzódjék a határ tovább, míg lefelé lejtve keleten el nem éri Kinneret tavát.
Számok könyve|34|12|Végül kövesse a határ a Jordán vonalát és a Sós-tengernél érjen véget. Ezek legyenek országotok határai körös-körül."
Számok könyve|34|13|Mózes akkor ezeket a rendelkezéseket adta Izrael fiainak: "Ez az a föld, amelyet sorsot vetve örökségül fel kell osztanotok, s amelyet az Úr parancsára kilenc és fél törzsnek kell adni.
Számok könyve|34|14|Mert a Ruben fiainak törzséhez és a Gád fiainak törzséhez tartozó családok, valamint Manassze fél törzse már megkapták örökrészüket.
Számok könyve|34|15|A két és fél törzs a Jordánon innen kapott örökrészt, Jerikó közelében, keleten, napkelet felé."
Számok könyve|34|16|Aztán ezt mondta az Úr Mózesnek:
Számok könyve|34|17|"Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiknek örökségképpen föl kell majd osztaniuk a földet. Eleazár pap és Józsue, Nun fia.
Számok könyve|34|18|Ezenkívül vonjatok be a föld felosztásához minden törzsből egy vezető embert.
Számok könyve|34|19|Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálebet, Jefunne fiát;
Számok könyve|34|20|Simeon törzséből Samuelt, Ammihud fiát;
Számok könyve|34|21|Benjamin törzséből Elidadot, Kiszlon fiát;
Számok könyve|34|22|Dán fiainak törzséből Bukki vezért, Jogli fiát;
Számok könyve|34|23|József fiai közül: Manassze fiainak törzséből a vezért, Hannielt, Efod fiát;
Számok könyve|34|24|Efraim fiainak törzséből Kemuel vezért, Siftan fiát;
Számok könyve|34|25|Zebulun fiainak törzséből Elicafan vezért, Parnach fiát;
Számok könyve|34|26|Isszachár fiainak törzséből a vezért, Paltielt, Azzan fiát;
Számok könyve|34|27|Áser fiainak törzséből Achihud vezért, Selomi fiát;
Számok könyve|34|28|Naftali fiainak törzséből mint vezért Pedahelt, Ammihud fiát."
Számok könyve|34|29|Ezek azok, akiknek az Úr megparancsolta, hogy Kánaán földjén osszák ki Izrael fiainak örökrészüket.
Számok könyve|35|1|Az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében azt mondta Mózesnek:
Számok könyve|35|2|"Parancsold meg Izrael fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak engedjen át városokat lakóhelyül. A városok körül adjatok legelőket is Lévi fiainak.
Számok könyve|35|3|A városok legyenek az ő lakóhelyük, a legelők meg jószáguk, nyájaik, s egyáltalán állataik tartására szolgáljanak.
Számok könyve|35|4|Azok a városokhoz tartozó legelők, amelyeket Lévi fiainak kell adnotok, a város falain kívül ezer könyöknyire legyenek körös-körül.
Számok könyve|35|5|A városon kívül a keleti oldalon 2000 könyöknyit mérjetek, ugyanígy a déli oldalon is 2000 könyöknyit, a nyugati oldalon is 2000 könyöknyit és az északi oldalon is 2000 könyöknyit, úgy, hogy maga a város közepén maradjon. Ez legyen az ő legelőjük a városok körül.
Számok könyve|35|6|A városok közé, amelyeket a levitáknak kell adnotok, (vegyétek be) a hat menedékvárost, hogy oda menekülhessen, aki valakit agyonütött, s csatoljatok hozzájuk még negyvenkét más várost.
Számok könyve|35|7|Azoknak a városoknak a száma tehát, amelyeket át kell engednetek Lévi fiainak, összesen negyvennyolcat tesz ki, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt.
Számok könyve|35|8|Ezeket a városokat Izrael fiainak teljes örökségéből engeditek át, mégpedig úgy, hogy a nagyobb törzsektől többet, a kisebb törzsektől kevesebbet engedtek át; mindegyik (törzs) a neki tulajdonul jutott örökrész arányában engedjen át néhányat városai közül Lévi fiainak."
Számok könyve|35|9|Az Úr azt mondta Mózesnek: "
Számok könyve|35|10|Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha a Jordánon átkelve Kánaán földjére értek,
Számok könyve|35|11|jelöljetek ki magatoknak városokat, hogy menedékül szolgáljanak nektek. Oda menekülhet majd, aki agyonüt valakit, akaratlanul megöl egy embert.
Számok könyve|35|12|Ezek a városok szolgáljanak menedékül a vérbosszút álló elől, hogy a gyilkost meg ne öljék, mielőtt a közösség elé kerülne ítéletre.
Számok könyve|35|13|A városok, amelyeket át kell adnotok - hat városnak kell nektek menedékül szolgálnia:
Számok könyve|35|14|hármat a Jordánon innen jelöljetek ki, hármat Kánaán földjén, hogy menedéketek legyen.
Számok könyve|35|15|Ezek a városok Izrael fiainak, az idegennek és a körötökben tartózkodónak egyaránt szolgáljanak menedékül, hogy bárki oda menekülhessen, aki nem szándékosan ütött agyon egy embert.
Számok könyve|35|16|Ha vastárggyal sújt rá, úgyhogy belehal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni.
Számok könyve|35|17|Ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas kővel úgy dobja meg, hogy meghal, akkor gyilkos; a gyilkost halállal kell büntetni.
Számok könyve|35|18|És ha egy keze ügyébe eső, s halálos ütésre alkalmas fatárggyal úgy üti meg, hogy belehal, akkor gyilkos. A gyilkosnak halállal kell bűnhődnie.
Számok könyve|35|19|A vérbosszút álló ölje meg a gyilkost; ahol eléri, ölje meg.
Számok könyve|35|20|Ha gyűlöletből elgáncsolja vagy szándékosan megdobja, úgyhogy meghal,
Számok könyve|35|21|vagy pedig ellenségeskedésből úgy sújt rá öklével, hogy belehal, akkor azt, aki ütött, halállal kell büntetni. Mert gyilkos, s a vérbosszút állónak a gyilkost meg kell ölnie, ahol utoléri.
Számok könyve|35|22|Ha azonban csak véletlenül löki meg, ellenséges szándék nélkül, vagy pedig nem szándékosan utána dob valamilyen tárgyat vagy egy követ, amellyel megölhetné,
Számok könyve|35|23|s eltalálja anélkül, hogy látná, úgyhogy az meghal, noha semmiféle ellenségesség nem vezette és semmi rosszat nem akart neki tenni,
Számok könyve|35|24|akkor a közösség ítéljen az embert ölő, és a vérbosszút álló között a fenti törvények értelmében.
Számok könyve|35|25|A közösség mentse meg azt, aki embert ölt a vérbosszút álló kezétől. Vigye vissza a közösség menedékvárosába, ahová menekült, hogy ott élhessen a főpap haláláig, akit szent olajjal kentek föl.
Számok könyve|35|26|Ha azonban az, aki embert ölt, elhagyja menedékvárosa határát, ahová menekült,
Számok könyve|35|27|és a vérbosszút álló menedékvárosa határán kívül ráakad, s a vérbosszút álló megöli azt, aki embert ölt, akkor nem követ el bűnt,
Számok könyve|35|28|mert a főpap haláláig menedékvárosában kell maradnia, s csak a főpap halála után térhet vissza az, aki embert ölt, arra a vidékre, ahol a birtoka van.
Számok könyve|35|29|Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékről nemzedékre, minden lakóhelyeteken.
Számok könyve|35|30|Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek.
Számok könyve|35|31|A gyilkos életéért, aki méltó a halálra, nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni.
Számok könyve|35|32|Azért se fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen hazájába, s ott éljen, mielőtt a főpap meghal.
Számok könyve|35|33|Nem szabad megfertőznötök a földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét.
Számok könyve|35|34|Tehát ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr, Izrael fiai közt lakom!"
Számok könyve|36|1|Gileád fiai nemzetségének családfői - (Gileád) Machirnak, a József nemzetségéből származó Manassze fiának volt a fia - előálltak, s Mózes és a vezérek, valamint Izrael törzseinek a fejei elé terjesztették kívánságaikat.
Számok könyve|36|2|Így beszéltek: "Neked, urunk, az Úr megparancsolta, hogy - sorsot vetve - oszd fel a földet Izrael fiai között örökségképpen. Azt is megparancsolta neked az Úr, urunk, hogy törzsünk tagjának, Celofchadnak az örökségét add lányainak.
Számok könyve|36|3|Ha ezek most férjhez mennek, Izrael fiai egy másik törzsének valamelyik tagjához, akkor örökrészük kiszakad atyáink örökrészéből, és annak a törzsnek válik örökrészévé, amelyhez kerülnek; a sorsvetéssel nekünk jutott örökrész ezáltal megcsorbul.
Számok könyve|36|4|Aztán, amikor eljön Izrael fiainak a jubileumi éve, örökrészüket végérvényesen annak a törzsnek az örökrészéhez csatolják, amelyhez (a házasság révén) tartoznak, atyáink törzsének örökrészéből meg kiszakítják az ő örökrészüket."
Számok könyve|36|5|Mózes a következőket rendelte Izrael fiainak az Úr parancsára: "Méltán hozta elő ügyét József fiainak törzse.
Számok könyve|36|6|Ezt rendelte az Úr Celofchad lányainak dolgában: férjhez mehetnek, akihez akarnak, csak atyáik törzse egyik nemzetségének legyen a tagja,
Számok könyve|36|7|nehogy Izrael fiainak örökrésze átkerüljön az egyik törzstől a másikhoz. Mert Izrael fiainak meg kell őrizniük atyáik törzsének örökrészét.
Számok könyve|36|8|Minden lánynak, aki Izrael fiainak valamelyik törzsében örökrészhez jut, olyanhoz kell férjhez mennie, aki atyái törzsének valamelyik nemzetségéből való, hogy Izrael fiai megtarthassák örökrészüket.
Számok könyve|36|9|Az örökrésznek nem szabad egyik törzsről a másikra szállnia, mert Izrael fiai mindegyik törzsének meg kell maradnia öröksége birtokában."
Számok könyve|36|10|Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy tettek Celofchad lányai -
Számok könyve|36|11|Machla, Tirca, Hogla, Milka és Noa. Celofchad lányai nagybátyjaik fiaihoz mentek férjhez.
Számok könyve|36|12|Tehát József fia Manassze fiainak nemzetségeiből való férfiakhoz mentek férjhez, így örökrészük annak a törzsnek a birtokában maradt, amelyhez atyjuk nemzetsége tartozott.
Számok könyve|36|13|Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében Mózes által Izrael fiainak adott.
Szofoniás könyve|1|1|Az Úr szózata, amelyet Szofoniáshoz, Kusi fiához intézett, Júda királyának, Jozijának, Ámon fiának idejében. Kusi Gedaljának, az meg Amarjának, az meg Hiszkijának volt a fia.
Szofoniás könyve|1|2|Bizony, elpusztítok mindent a föld színéről - mondja az Úr.
Szofoniás könyve|1|3|Elpusztítok embert, állatot, elpusztítom az ég madarait, a tenger halait; elbuktatom a gonoszt, eltörlöm az embert a föld színéről - mondja az Úr.
Szofoniás könyve|1|4|Kinyújtom kezemet Júda ellen, és Jeruzsálem minden lakója ellen. Eltörlöm erről a helyről Baalt maradéktalanul, szolgáinak nevével és papjaival együtt.
Szofoniás könyve|1|5|Azokat, akik a tetőkön leborulnak az ég serege előtt; azokat, akik bár az Úr előtt borulnak le, mégis Milkom nevére esküsznek;
Szofoniás könyve|1|6|azokat, akik elfordulnak az Úrtól, akik nem keresik az Urat, és nem törődnek vele.
Szofoniás könyve|1|7|Hallgassatok el az Úr, az Isten előtt, mert közel van az Úr napja. Igen, az Úr készített áldozatot, ő szentelte meg a meghívottakat.
Szofoniás könyve|1|8|Az Úr áldozatának napján meglátogatom a vezetőket, a király háza népét, azokat, akik idegen ruhába öltöznek.
Szofoniás könyve|1|9|Meglátogatom azon a napon mind, akik átlépik a küszöböt, akik uruk házát erőszakkal és csalással töltik tele.
Szofoniás könyve|1|10|Azon a napon - mondja az Úr - harsány kiáltás hallatszik majd a Hal-kapu felől, jajveszékelés az Újváros felől, félelmetes zaj a magaslatokról.
Szofoniás könyve|1|11|Jajgassatok, akik a völgyben laktok, mert elpusztult minden kereskedő nép, eltűnt mind, aki az ezüstöt mérte.
Szofoniás könyve|1|12|Abban az időben lámpással átkutatom majd Jeruzsálemet, és megbüntetem az embereket, akik poshadnak, mint a bor sepreje. Akik azt mondják szívükben: "Az Úr nem tehet sem jót, sem rosszat."
Szofoniás könyve|1|13|Akkor majd prédává lesz kincsük, házuk meg pusztasággá. Házat építettek? Nem fogják lakni! Szőlőt ültettek? Nem fogják inni a borát!
Szofoniás könyve|1|14|Közel van már az Úr napja, közel bizony, hamarosan elérkezik. Mily szörnyű kiáltozás az Úr napján! Mintha harcos hallatna csatakiáltást.
Szofoniás könyve|1|15|Az a nap a haragnak a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja, a pusztításnak és a fosztogatásnak a napja, a sötétségnek és a homálynak a napja, a felhőknek és a komor fellegeknek a napja.
Szofoniás könyve|1|16|Olyan nap, amelyen harsog a kürt és felhangzik a csatakiáltás a megerősített városok és a magas bástyák ellen.
Szofoniás könyve|1|17|Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd, mint a vakok, [mert vétkeztek az Úr ellen]. Vérük kiloccsan, mintha por volna, holttestük, mintha szemét.
Szofoniás könyve|1|18|Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr haragjának napján, féltékenysége tüzében elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja a föld minden lakóját.
Szofoniás könyve|2|1|Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet!
Szofoniás könyve|2|2|Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a pelyva; mielőtt rátok zúdulna az Úr izzó haragja, [mielőtt elérkezne hozzátok az Úr haragjának napja]:
Szofoniás könyve|2|3|keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján.
Szofoniás könyve|2|4|Gáza bizony lakatlanná válik, Askelon meg pusztasággá. Asdodot fényes nappal űzik el, Ekront pedig tövestül kitépik.
Szofoniás könyve|2|5|Jaj a tengerpart lakóinak, és a krétaiak nemzetségének! Ezt mondja az Úr nektek: "Megalázlak, filiszteusok földje, lerombollak, kiirtom lakóidat.
Szofoniás könyve|2|6|Legelő lesz belőled, tengerpart, pásztorok mezeje, és juhok akla.
Szofoniás könyve|2|7|Osztályrészül jutsz majd annak, aki megmarad Júda házából. Kihajtanak oda legeltetni, este pedig lepihennek Askelon házai között, mert az Úr, az ő Istenük meglátogatja őket, és jóra fordítja sorsukat."
Szofoniás könyve|2|8|Hallottam, amint Moáb gyalázkodott, és Ammon fiai káromkodtak: gyalázták népemet, és kérkedtek határaikkal.
Szofoniás könyve|2|9|Ezért - amint igaz, hogy élek! - mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Moáb olyan lesz, mind Szodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomorra: a bogáncs birodalmává, sóhalmazzá, pusztasággá mindörökre. Népem maradéka kifosztja őket, aki fennmarad a népből, tulajdonul kapja.
Szofoniás könyve|2|10|Kevélységükért ezt kapják majd, mivel gyalázkodtak és hatalmaskodtak a Seregek Urának népe fölött.
Szofoniás könyve|2|11|Rettenetes lesz az Úr hozzájuk. Amikor majd kipusztítja a föld minden istenét, leborulnak előtte, mindenki a maga hazájában, a népek minden szigete.
Szofoniás könyve|2|12|És ti is, etiópok: átjárja őket a kardom.
Szofoniás könyve|2|13|Kinyújtja kezét észak ellen, romba dönti Asszíriát; Ninivét pusztasággá teszi, kiaszott sivataggá.
Szofoniás könyve|2|14|Nyáj tanyázik benne, mindenféle állat a völgyből; a pelikán és a sündisznó is szobrai között éjszakázik. Az ablakban bagoly huhog, és a holló a küszöbön, mert cédrus(burkolat)át levették.
Szofoniás könyve|2|15|Ez volna a virágzó város, amely biztonságot élvezett? Amely így szólt szívében: "Csak én! Rajtam kívül nincsen más!" Lám, romhalmazzá vált, vadak tanyájává. Aki csak arra jár, fütyül és a kezét rázza.