Teremtés könyve|34|2|Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erőszakot követett el rajta.
Teremtés könyve|34|3|A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele.
Teremtés könyve|34|4|Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: "Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen."
Teremtés könyve|34|5|Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott.
Teremtés könyve|34|6|Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele.
Teremtés könyve|34|7|Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy ő Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
Teremtés könyve|34|8|Hámor így szólt hozzájuk: "Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz.
Teremtés könyve|34|9|Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat,
Teremtés könyve|34|10|s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll előttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta."
Teremtés könyve|34|11|Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: "Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tőlem, megadom.
Teremtés könyve|34|12|Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám."
Teremtés könyve|34|13|Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták.
Teremtés könyve|34|14|"Nem engedhetjük meg magunknak - mondták -, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít.
Teremtés könyve|34|15|Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek.
Teremtés könyve|34|16|Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek.
Teremtés könyve|34|17|De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk."
Teremtés könyve|34|18|Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának.
Teremtés könyve|34|19|A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye.
Teremtés könyve|34|20|Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz:
Teremtés könyve|34|21|"Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az ő lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk.
Teremtés könyve|34|22|De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy ők is körül vannak metélve.
Teremtés könyve|34|23|Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak."
Teremtés könyve|34|24|Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát.
Teremtés könyve|34|25|A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit;
Teremtés könyve|34|26|Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak.
Teremtés könyve|34|27|Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat.
Teremtés könyve|34|28|Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt.
Teremtés könyve|34|29|Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt.
Teremtés könyve|34|30|Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: "Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyűlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták előtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyőznek, és elpusztítanak családommal együtt."
Teremtés könyve|34|31|De ők így feleltek: "Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnővel?"
Teremtés könyve|35|1|Isten szólt Jákobhoz: "Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől."
Teremtés könyve|35|2|Erre Jákob megparancsolta egész házának és mindazoknak, akik nála voltak: "Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyeket őriztek. Tisztálkodjatok meg, és váltsatok ruhát.
Teremtés könyve|35|3|Útra kell kelnünk és Bételbe mennünk, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki szükség idején meghallgatott és velem volt utamon, amerre jártam."
Teremtés könyve|35|4|Átadtak Jákobnak minden idegen istent, ami birtokukban volt, és a karikákat is, amelyeket a fülükben viseltek.
Teremtés könyve|35|5|Jákob elásta őket a Szichem mellett álló tölgyfa alá, azután útra keltek. A környező városokat elfogta az Istentől való félelem, és nem üldözték Jákob fiait.
Teremtés könyve|35|6|Így Jákob elérkezett a Kánaán földjén levő Luszba, azaz Bételbe, ő, és mindazok, akik vele voltak.
Teremtés könyve|35|7|Ott oltárt épített, és a helyet elnevezte Bételnek, mivel Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki, amikor testvére elől menekült.
Teremtés könyve|35|8|Itt Debora, Rebekka dajkája meghalt és Bétel mellett egy tölgyfa alá temették. Ezt attól fogva Gyásztölgynek nevezték.
Teremtés könyve|35|9|Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta.
Teremtés könyve|35|10|Isten így szólt hozzá: "A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved."
Teremtés könyve|35|11|Így az Izrael nevet adta neki. Isten tovább beszélt hozzá: "Én vagyok a magasságbeli Isten. Légy termékeny és szaporodj.
Teremtés könyve|35|12|Nép, sőt népek sokasága fog tőled származni, és királyok erednek véredből. A földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, s utánad leszármazottaidnak adom ezt a földet."
Teremtés könyve|35|13|Azután Isten eltávozott tőle.
Teremtés könyve|35|14|Jákob emlékkövet állított fel a helyen, ahol vele beszélt, egy kőből való emléket, italáldozatot öntött rá és megkente olajjal.
Teremtés könyve|35|15|Jákob Bételnek nevezte el a helyet, ahol Isten beszélt vele.
Teremtés könyve|35|16|Azután tovább vonultak Bételből. Csak kis távolságra voltak Efratától, amikor Ráchelt elővette a szülés fájdalma; nehéz szülése volt.
Teremtés könyve|35|17|Nagyon szenvedett vajúdás közben, de a bába azt mondta neki: "Ne félj, most is fiad lett."
Teremtés könyve|35|18|Mikor élete megszűnőben volt - meg kellett ugyanis halnia -, Benoninak nevezte őt. Az apja azonban a Benjamin nevet adta neki.
Teremtés könyve|35|19|Ráchel meghalt, és az Efráta, azaz Betlehem felé vezető út mellett temették el.
Teremtés könyve|35|20|Jákob emlékkövet állított a sírja fölé. Ez Ráchel sírja a mai napig.
Teremtés könyve|35|21|Izrael tovább vonult, és sátrát Mikdál-Éderen túl verte fel.
Teremtés könyve|35|22|Míg Izrael ezen a vidéken táborozott, Ruben bement Bilhához, apja mellékfeleségéhez, és vele hált. Izrael tudomást szerzett róla. Jákobnak tizenkét fia volt.
Teremtés könyve|35|23|Lea fiai: Ruben, Jákob elsőszülötte, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulun.
Teremtés könyve|35|24|Ráchel fiai: József és Benjamin.
Teremtés könyve|35|25|Bilhának, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Naftali.
Teremtés könyve|35|26|Szilpának, Lea szolgálójának fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Aramban születtek.
Teremtés könyve|35|27|Jákob elérkezett apjához, Izsákhoz, Mamrébe, Karját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként laktak.
Teremtés könyve|35|28|Izsák életkora 180 évet tett ki.
Teremtés könyve|35|29|Izsák öreg korában, az életet megelégelve költözött el. Fiai, Ézsau és Jákob eltemették.
Teremtés könyve|36|1|Ézsaunak, vagyis Edomnak ezek az utódai:
Teremtés könyve|36|2|Ézsau Kánaán leányai közül vett feleséget: Adát, a hetita Elon lányát és Oholibámát, Anának, a horita Cibeon fiának lányát,
Teremtés könyve|36|3|továbbá Bászmátot, Izmael lányát, Najobot húgát.
Teremtés könyve|36|4|Ada szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát szülte Reuelt,
Teremtés könyve|36|5|Oholibáma szülte Jeust, Jalamot és Korachot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek.
Teremtés könyve|36|6|Ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, egész házanépét, minden legelőállatát, minden háziállatát és minden vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, s elköltözött öccsétől Szeir földjére.
Teremtés könyve|36|7|Vagyonuk ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy együtt maradjanak, és a vendéglátó ország sem bírta el őket sok vagyonuk miatt.
Teremtés könyve|36|8|Így Ézsau a Szeir-hegységben telepedett le. Ézsau (neve) Edom is.
Teremtés könyve|36|9|Ézsaunak, az edomiták ősatyjának Szeir földjén ezek voltak az utódai:
Teremtés könyve|36|10|Ézsau fiainak utódai: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia. Reuel, Bászmátnak, Ézsau feleségének a fia.
Teremtés könyve|36|11|Elifáz fiai: Temán, Omár, Cefo, Gatam és Kenász.
Teremtés könyve|36|12|Timma Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt. Ő szülte Elifáznak Amaleket. Ezek Ádának, Ézsau feleségének utódai.
Teremtés könyve|36|13|Reuel fiai ezek: Nachat, Szerach, Samma és Misza. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének utódai.
Teremtés könyve|36|14|Ezek pedig Cibeon fia, Ána lányának, Oholibámának, Ézsau feleségének fiai: ő szülte Ézsaunak Jeust, Jalamot és Korachot.
Teremtés könyve|36|15|Ezek a törzsfők, Ézsau fiai: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttének fiai voltak: Temán törzsfő, Omár törzsfő, Cefo törzsfő, Kenász törzsfő,
Teremtés könyve|36|16|Gatam törzsfő, Amalek törzsfő, akik Elifáztól származtak Edom földjén. Ezek Áda fiai.
Teremtés könyve|36|17|Reuelnek, Ézsau fiának fiai a következők: Nachat törzsfő, Szerách törzsfő, Samma törzsfő és Misza törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Reueltől származtak, Edom földjén. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének fiai.
Teremtés könyve|36|18|Oholibámának, Ézsau feleségének fiai a következők: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő, Korách törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Oholibámától, Ana leányától, Ézsau feleségétől származtak.
Teremtés könyve|36|19|Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfők. Ez Edom.
Teremtés könyve|36|20|Ezek a horita Szeirnek, a vidék őslakójának fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ána,
Teremtés könyve|36|21|Dison, Ecer és Disán. Ezek a horiták törzsfői, Szeir fiai Edom földjén.
Teremtés könyve|36|22|Lotán fiai: Hori és Heman. Lotán nővére Timna.
Teremtés könyve|36|23|Sobál fiai a következők: Alvan, Manachát, Ebál, Sefo és Omán.
Teremtés könyve|36|24|Cibeon fiai a következők: Aja és Ana. Ez az az Ana, aki a pusztában megtalálta a meleg forrást, amikor apjának, Cibeonnak a szamarait legeltette.
Teremtés könyve|36|25|Ana gyermekei ezek: Dison és Oholibáma, Ana leánya.
Teremtés könyve|36|26|Dison fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán.
Teremtés könyve|36|27|Ecer fiai ezek: Bilhán, Saaván és Akan.
Teremtés könyve|36|28|Disán fiai: Uc és Aran.
Teremtés könyve|36|29|A horiták törzsfői ezek: Lotán törzsfő, Sobál törzsfő, Cibeon törzsfő, Ána törzsfő,
Teremtés könyve|36|30|Dison törzsfő, Ecer törzsfő, Disán törzsfő. Ezek a horiták törzsfői, törzsük szerint Szeir földjén.
Teremtés könyve|36|31|Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt izraelita király uralkodott.
Teremtés könyve|36|32|Edom királya volt Bela, Beor fia, városát pedig Dinhabának hívták.
Teremtés könyve|36|33|Bela meghalt, és helyette Jobáb kormányzott, Serah fia Bocrából.
Teremtés könyve|36|34|Amikor Jobáb király meghalt, helyette a temaniták földjéről való Husám kormányzott királyként.
Teremtés könyve|36|35|Husám meghalt, és helyette Adad kormányzott, mint király, Badad fia, aki a midianitákat a Moáb-síkságon megverte. Városát Avitnak hívták.
Teremtés könyve|36|36|Adad meghalt, és helyette a masrekai Szamla kormányzott mint király.
Teremtés könyve|36|37|Szamla meghalt, és helyette a Rechobot-han-Nacharból való Saul kormányzott, királyként.
Teremtés könyve|36|38|Saul meghalt, és helyette Baal-Hanan, Achbor fia kormányzott mint király.
Teremtés könyve|36|39|Baal-Hanan, Achbor fia meghalt, helyette Hadad kormányzott mint király. Városát Painak hívták. Felesége Mehetábel volt, a Me-Szachab-i Matred lánya.
Teremtés könyve|36|40|Ezek Ézsau törzsfői, nemzetségük, lakóhelyük és nevük szerint: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetet törzsfő,
Teremtés könyve|36|41|Oholibáma törzsfő, Ela törzsfő, Pinon törzsfő,
Teremtés könyve|36|42|Kenász törzsfő, Temán törzsfő, Mibcár törzsfő,
Teremtés könyve|36|43|Magdiel törzsfő, Iram törzsfő. Ezek Edom törzsfői lakóhelyük szerint az országban, amit birtokba vettek. Ez Ézsaunak, az edomiták ősatyjának családfája.
Teremtés könyve|37|1|Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.
Teremtés könyve|37|2|Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak.
Teremtés könyve|37|3|Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki.
Teremtés könyve|37|4|Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani.
Teremtés könyve|37|5|Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek.
Teremtés könyve|37|6|Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok ide, milyen álmot láttam.
Teremtés könyve|37|7|Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt."
Teremtés könyve|37|8|Testvérei így válaszoltak: "No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?" Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték.
Teremtés könyve|37|9|Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: "Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem."
Teremtés könyve|37|10|Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: "Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?"
Teremtés könyve|37|11|Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.
Teremtés könyve|37|12|Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették,
Teremtés könyve|37|13|Izrael ezt mondta Józsefnek: "Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk." "Készen vagyok" - felelte.
Teremtés könyve|37|14|Akkor ezt mondta neki: "Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk." Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett.
Teremtés könyve|37|15|Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: "Mit keresel?"
Teremtés könyve|37|16|"Bátyáimat keresem - felelte -, mondd meg, hol legeltetnek?"
Teremtés könyve|37|17|A férfi így válaszolt: "Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba." József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket.
Teremtés könyve|37|18|Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg.
Teremtés könyve|37|19|Így szóltak egymáshoz: "Nézzétek, ott jön az álomlátó.
Teremtés könyve|37|20|Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból."
Teremtés könyve|37|21|Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: "Ne vegyük el az életét."
Teremtés könyve|37|22|Ruben még azt mondta nekik: "Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá." (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához.
Teremtés könyve|37|23|Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt,
Teremtés könyve|37|24|őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne.
Teremtés könyve|37|25|Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék.
Teremtés könyve|37|26|Júda így szólt testvéreihez: "Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk?
Teremtés könyve|37|27|Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk." Testvérei hallgattak rá.
Teremtés könyve|37|28|Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet.
Teremtés könyve|37|29|Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját,
Teremtés könyve|37|30|visszament testvéreihez és így szólt: "A fiú már nincs ott, mitévő legyek?"
Teremtés könyve|37|31|Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották.
Teremtés könyve|37|32|Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: "Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?"
Teremtés könyve|37|33|Amikor az meglátta, felkiáltott: "Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!"
Teremtés könyve|37|34|Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát.
Teremtés könyve|37|35|Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: "Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba." Így siratta őt az apja.
Teremtés könyve|37|36|A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.
Teremtés könyve|38|1|Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel.
Teremtés könyve|38|2|Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt.
Teremtés könyve|38|3|Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett.
Teremtés könyve|38|4|Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte.
Teremtés könyve|38|5|Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte.
Teremtés könyve|38|6|Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett.
Teremtés könyve|38|7|Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét.
Teremtés könyve|38|8|Júda azt mondta Onannak: "Élj bátyád feleségével, teljesíts vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára."
Teremtés könyve|38|9|Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának.
Teremtés könyve|38|10|Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt.
Teremtés könyve|38|11|Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: "Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő." Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába.
Teremtés könyve|38|12|Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni.
Teremtés könyve|38|13|Mikor Támárnak megvitték a hírt: "Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni",
Teremtés könyve|38|14|letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül.
Teremtés könyve|38|15|Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve.
Teremtés könyve|38|16|Odament hozzá az út szélére és megszólította: "Gyere, veled akarok hálni." Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: "Mit adsz, ha velem hálhatsz?"
Teremtés könyve|38|17|Küldök egy kecskebakot a nyájból" - felelte. Azt mondta: "Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd."
Teremtés könyve|38|18|"Milyen zálogot adjak?" - kérdezte. Azt felelte: "A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz." Neki adta, hált vele, és az teherbe esett.
Teremtés könyve|38|19|Azután felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját.
Teremtés könyve|38|20|Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott.
Teremtés könyve|38|21|Megkérdezte a helység embereit: "Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?" Azok ezt válaszolták: "Itt nem volt parázna nő."
Teremtés könyve|38|22|Erre visszatért Júdához és mondta: "Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő."
Teremtés könyve|38|23|Júda így felelt: "Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg."
Teremtés könyve|38|24|Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: "A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett." Júda ezt mondta: "Vigyétek ki, meg kell égetni."
Teremtés könyve|38|25|De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: "Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik." És folytatta: "Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot."
Teremtés könyve|38|26|Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: "Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?" De többé már nem élt vele.
Teremtés könyve|38|27|Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében.
Teremtés könyve|38|28|Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: "Ez jött ki elsőnek."
Teremtés könyve|38|29|De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt: "Mihez csinálsz magadnak nyílást?" - és Perecnek nevezték.
Teremtés könyve|38|30|Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.
Teremtés könyve|39|1|Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték.
Teremtés könyve|39|2|De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt.
Teremtés könyve|39|3|Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog,
Teremtés könyve|39|4|azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta.
Teremtés könyve|39|5|Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt.
Teremtés könyve|39|6|Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt.
Teremtés könyve|39|7|A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: "Hálj velem!"
Teremtés könyve|39|8|Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: "Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta.
Teremtés könyve|39|9|Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?"
Teremtés könyve|39|10|Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát.
Teremtés könyve|39|11|Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon,
Teremtés könyve|39|12|az megfogta a ruháját és így szólt: "Hálj velem!" De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott.
Teremtés könyve|39|13|Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott,
Teremtés könyve|39|14|összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: "Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam.
Teremtés könyve|39|15|Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt."
Teremtés könyve|39|16|És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött.
Teremtés könyve|39|17|Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: "A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem.
Teremtés könyve|39|18|De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt."
Teremtés könyve|39|19|Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt.
Teremtés könyve|39|20|Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben.
Teremtés könyve|39|21|De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát.
Teremtés könyve|39|22|A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni.
Teremtés könyve|39|23|A börtönfelügyelő nem törődött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.
Teremtés könyve|40|1|Bizonyos idő múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütőmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen.
Teremtés könyve|40|2|A fáraó megharagudott a két tisztviselőre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre,
Teremtés könyve|40|3|és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották.
Teremtés könyve|40|4|A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak.
Teremtés könyve|40|5|Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek.
Teremtés könyve|40|6|József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve.
Teremtés könyve|40|7|Megkérdezte a fáraó tisztségviselőit, akik urának házában vele együtt fogva voltak, s így szólt: "Miért vágtok ma olyan bús arcot?"
Teremtés könyve|40|8|"Álmot láttunk - felelték azok -, és nincs itt senki, aki megfejtené." József ezt mondta: "Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!"
Teremtés könyve|40|9|A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: "Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt.
Teremtés könyve|40|10|A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak.
Teremtés könyve|40|11|A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam.
Teremtés könyve|40|12|József azt felelte, hogy ez a jelentése: "A három vessző három napot jelent.
Teremtés könyve|40|13|Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál.
Teremtés könyve|40|14|Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból,
Teremtés könyve|40|15|mivel elraboltak a héberek földjéről, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem."
Teremtés könyve|40|16|A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: "Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel.
Teremtés könyve|40|17|A legfelső kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levő kosárból."
Teremtés könyve|40|18|József feleletül így szólt: "A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent.
Teremtés könyve|40|19|Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad."
Teremtés könyve|40|20|Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét.
Teremtés könyve|40|21|A főpohárnokot újra visszahelyezte hivatalába, újra nyújthatta a poharat a fáraónak.
Teremtés könyve|40|22|A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte.
Teremtés könyve|40|23|A főpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.
Teremtés könyve|41|1|Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna.
Teremtés könyve|41|2|Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten.
Teremtés könyve|41|3|Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára.
Teremtés könyve|41|4|A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt.
Teremtés könyve|41|5|Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér,
Teremtés könyve|41|6|utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek.
Teremtés könyve|41|7|Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott.
Teremtés könyve|41|8|Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni.
Teremtés könyve|41|9|Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: "Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre.
Teremtés könyve|41|10|A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is.
Teremtés könyve|41|11|Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra.
Teremtés könyve|41|12|Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést.
Teremtés könyve|41|13|Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották."
Teremtés könyve|41|14|A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz.
Teremtés könyve|41|15|A fáraó ezt mondta Józsefnek: "Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni."
Teremtés könyve|41|16|József így felelt a fáraónak: "Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt."
Teremtés könyve|41|17|A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: "Álmomban a Nílus partján álltam.
Teremtés könyve|41|18|A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten.
Teremtés könyve|41|19|Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak.
Teremtés könyve|41|20|A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket.
Teremtés könyve|41|21|De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem.
Teremtés könyve|41|22|Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt,
Teremtés könyve|41|23|de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki.
Teremtés könyve|41|24|A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni."
Teremtés könyve|41|25|József így válaszolt a fáraónak: "A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar.
Teremtés könyve|41|26|A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent.
Teremtés könyve|41|27|Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent.
Teremtés könyve|41|28|Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült.
Teremtés könyve|41|29|Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik.
Teremtés könyve|41|30|De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja.
Teremtés könyve|41|31|Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségtől, mert az nagyon nyomasztó lesz.
Teremtés könyve|41|32|Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja.
Teremtés könyve|41|33|Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére.
Teremtés könyve|41|34|Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt.
Teremtés könyve|41|35|A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el.
Teremtés könyve|41|36|A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt."
Teremtés könyve|41|37|A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának.
Teremtés könyve|41|38|A fáraó így szólt szolgáihoz: "Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?"
Teremtés könyve|41|39|Azután a fáraó így szólt Józsefhez: "Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te.
Teremtés könyve|41|40|Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni."
Teremtés könyve|41|41|A fáraó még ezt mondta Józsefnek: "Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek."
Teremtés könyve|41|42|Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába.
Teremtés könyve|41|43|Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: "Vigyázat!" Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé.
Teremtés könyve|41|44|A fáraó még így szólt Józsefhez: "Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén."
Teremtés könyve|41|45|A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot.
Teremtés könyve|41|46|József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét.
Teremtés könyve|41|47|A föld hét éven át bőségesen termett.
Teremtés könyve|41|48|Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését.
Teremtés könyve|41|49|József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni.
Teremtés könyve|41|50|Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki.
Teremtés könyve|41|51|József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert - úgymond - "Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát."
Teremtés könyve|41|52|A másodikat Efraimnak nevezte, mivel - úgymond - "Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén."
Teremtés könyve|41|53|Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt,
Teremtés könyve|41|54|megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér.
Teremtés könyve|41|55|Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: "Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond."
Teremtés könyve|41|56|Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén.
Teremtés könyve|41|57|Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.
Teremtés könyve|42|1|Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: "Mit késlekedtek még?
Teremtés könyve|42|2|Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg."
Teremtés könyve|42|3|József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni.
Teremtés könyve|42|4|Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert - úgymond - valami szerencsétlenség érhetné.
Teremtés könyve|42|5|Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség.
Teremtés könyve|42|6|József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte.
Teremtés könyve|42|7|József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: "Honnét jöttök?" "Kánaán földjéről - felelték -, hogy gabonát vásároljunk."
Teremtés könyve|42|8|József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt.
Teremtés könyve|42|9|József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: "Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit."
Teremtés könyve|42|10|Azok így válaszoltak: "Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak.
Teremtés könyve|42|11|Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek."
Teremtés könyve|42|12|De ő ellenkezett: "Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek."
Teremtés könyve|42|13|Azok ezt válaszolták: "Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él."
Teremtés könyve|42|14|József ezt felelte: "Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket!
Teremtés könyve|42|15|Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön.
Teremtés könyve|42|16|Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot.
Teremtés könyve|42|17|Ha nem - a fáraó életére! -, akkor kémek vagytok." Azután három napig mindannyiukat őrizetben tartotta.
Teremtés könyve|42|18|A harmadik napon így szólt hozzájuk: "Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélő ember vagyok.
Teremtés könyve|42|19|Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiketek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhező családotoknak.
Teremtés könyve|42|20|De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok." Azok úgy tettek.
Teremtés könyve|42|21|Később így szóltak egymáshoz: "Valóban bűnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás."
Teremtés könyve|42|22|Ruben így szólt hozzájuk: "Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért."
Teremtés könyve|42|23|Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük.
Teremtés könyve|42|24|Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette.
Teremtés könyve|42|25|József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek.
Teremtés könyve|42|26|Ők pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak.
Teremtés könyve|42|27|Amikor egyikük a szálláson kinyitotta a takarmányos zsákot, hogy szamarának enni adjon, észrevette a pénzt: a zsákjában volt felül.
Teremtés könyve|42|28|Így szólt testvéreihez: "A pénzem ismét itt van. Nézzétek, itt van a zsákomban." Erre elvesztették bátorságukat, remegve néztek egymásra és mondták: "Mit tett velünk Isten?"
Teremtés könyve|42|29|Mikor megérkeztek atyjukhoz Kánaánba, elmondtak neki mindent, ami velük történt:
Teremtés könyve|42|30|"Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot.
Teremtés könyve|42|31|De mi azt feleltük neki, hogy becsületes emberek vagyunk, nem kémek.
Teremtés könyve|42|32|Tizenketten vagyunk testvérek, ugyanannak az apának a fiai. Egy már nem él, a legfiatalabb pedig ez idő szerint atyánknál van Kánaánban.
Teremtés könyve|42|33|De az az ember, aki az országnak parancsol, azt válaszolta, hogy ebből tudom majd meg, hogy becsületes emberek vagytok: Egynek a testvérek közül itt kell maradnia, ti azonban vegyétek a gabonát, ami éhes családotoknak kell, és menjetek.
Teremtés könyve|42|34|De a legfiatalabb testvéreteket el kell hoznotok hozzám. Ebből fogom megtudni, hogy nem vagytok kémek, hanem becsületes emberek. Akkor visszaadom testvéreteket és szabadon járhattok az országban."
Teremtés könyve|42|35|Ezután kiürítették zsákjaikat. Mindegyikük erszénye ott volt felül a zsákjában. Amikor erszényüket meglátták, megijedtek ők is, atyjuk is.
Teremtés könyve|42|36|Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: "Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek."
Teremtés könyve|42|37|Ruben ezt válaszolta atyjának: "Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked."
Teremtés könyve|42|38|De ő csak ezt hajtogatta: "A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond."
Teremtés könyve|43|1|Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.
Teremtés könyve|43|2|Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: "Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra."
Teremtés könyve|43|3|Júda így válaszolt: "Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.
Teremtés könyve|43|4|Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát.
Teremtés könyve|43|5|Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek."
Teremtés könyve|43|6|Erre Izrael így szólt: "Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?"
Teremtés könyve|43|7|Ezt válaszolták: "Az ember behatóan kérdezősködött felőlünk, családunk felől, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk előre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket."
Teremtés könyve|43|8|Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: "Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is.
Teremtés könyve|43|9|Én magam kezeskedem érte, az én kezemtől kell őt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem előtted a felelősséget.
Teremtés könyve|43|10|Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna."
Teremtés könyve|43|11|Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: "Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát.
Teremtés könyve|43|12|Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot.
Teremtés könyve|43|13|Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez.
Teremtés könyve|43|14|A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam."
Teremtés könyve|43|15|A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak.
Teremtés könyve|43|16|Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: "Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek."
Teremtés könyve|43|17|Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat.
Teremtés könyve|43|18|A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: "Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket."
Teremtés könyve|43|19|Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították,
Teremtés könyve|43|20|és ezt mondták: "Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni.
Teremtés könyve|43|21|De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban.
Teremtés könyve|43|22|Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba."
Teremtés könyve|43|23|De az így felelt: "Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket." Azután kihozta Simeont hozzájuk,
Teremtés könyve|43|24|majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal.
Teremtés könyve|43|25|Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni.
Teremtés könyve|43|26|Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte.
Teremtés könyve|43|27|Ő pedig érdeklődött hogylétük felől és kérdezte: "Jól érzi magát öreg atyátok, akiről beszéltetek? Életben van még?"
Teremtés könyve|43|28|Így válaszoltak: "Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van."
Teremtés könyve|43|29|Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: "Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem." Azután ezt mondta: "Isten fordítsa feléd kegyét, fiam."
Teremtés könyve|43|30|Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát.
Teremtés könyve|43|31|Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: "Szolgáljátok fel az ételt!
Teremtés könyve|43|32|Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak.
Teremtés könyve|43|33|Előtte ültek a legidősebbtől a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra.
Teremtés könyve|43|34|Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek előtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.
Teremtés könyve|44|1|József azután megparancsolta háza gondnokának: "Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba.
Teremtés könyve|44|2|Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt." Az úgy tett, ahogy József parancsolta.
Teremtés könyve|44|3|Mikor megvirradt, elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt.
Teremtés könyve|44|4|Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: "Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred őket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat?
Teremtés könyve|44|5|Hiszen uram ebből iszik és ebből szokott jósolni? Megsértettétek, amikor ezt tettétek!"
Teremtés könyve|44|6|Amikor az utolérte őket, elmondta nekik.
Teremtés könyve|44|7|Ők így feleltek: "Hogyan mondhat az úr ilyeneket? Szolgáid óvakodnak attól, hogy ilyet tegyenek.
Teremtés könyve|44|8|Íme, mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákunkban felül találtunk. Hogyan loptunk volna ezüstöt vagy aranyat urad házából?
Teremtés könyve|44|9|Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak."
Teremtés könyve|44|10|Az így felelt: "Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek."
Teremtés könyve|44|11|Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, ő pedig kinyitotta mindegyikét
Teremtés könyve|44|12|és megkezdte a kutatást. A legidősebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat.
Teremtés könyve|44|13|Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba.
Teremtés könyve|44|14|Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre.
Teremtés könyve|44|15|József megkérdezte tőlük: "Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?"
Teremtés könyve|44|16|Júda így felelt: "Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az, akinél a poharat megtalálták."
Teremtés könyve|44|17|Ő így felelt: "Távol legyen tőlem, hogy így tegyek; csak az az ember legyen szolgám, akinél a poharat megtalálták. Ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz."
Teremtés könyve|44|18|Erre Júda hozzálépett és mondta: "Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval.
Teremtés könyve|44|19|Uram megkérdezte szolgáit, van-e még atyátok és testvéretek?
Teremtés könyve|44|20|Mi így feleltünk uramnak: Van egy idős atyánk és egy fiatal öcsénk. Az ő bátyja meghalt, így csak ő maradt anyjától. Ezért ő az apja kedvence.
Teremtés könyve|44|21|Te megparancsoltad szolgáidnak: Hozzátok ide, szeretném látni saját szememmel.
Teremtés könyve|44|22|Mi azt válaszoltuk az úrnak: A fiú nem hagyhatja ott apját, ha elhagyná apját, az meghalna.
Teremtés könyve|44|23|Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé.
Teremtés könyve|44|24|Amikor mi visszatértünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, közöltük vele uram szavait.
Teremtés könyve|44|25|Mikor pedig atyánk azt mondta, hogy menjetek el újra gabonát vásárolni,
Teremtés könyve|44|26|mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk.
Teremtés könyve|44|27|Erre a te szolgád, az én atyám, azt mondta nekünk: Tudjátok, hogy feleségem csak két fiút szült.
Teremtés könyve|44|28|Az egyik eltávozott tőlem. Ezért azt mondtam, hogy szétszaggatták; a mai napig nem láttam őt.
Teremtés könyve|44|29|Ha még ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi ősz fejemet.
Teremtés könyve|44|30|Ha én most visszamennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a fiú, akin egész lelkével csügg, nem lenne velünk,
Teremtés könyve|44|31|meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét.
Teremtés könyve|44|32|Mivel a te szolgád e szavakkal vállalt kezességet atyja előtt a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, akkor egész életemen át viseljem atyám előtt vétkemet,
Teremtés könyve|44|33|azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak rabszolgája, a fiú pedig menjen haza testvéreivel.
Teremtés könyve|44|34|Hogyan tudnék én atyámhoz visszatérni, ha a fiú nem lenne velem. Nem tudnám nézni azt a csapást, ami atyámat érné."
Teremtés könyve|45|1|Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: "Menjetek ki mindnyájan!" Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt.
Teremtés könyve|45|2|Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is.
Teremtés könyve|45|3|József így szólt testvéreihez: "József vagyok! Él-e még atyám?" De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek.
Teremtés könyve|45|4|József így szólt hozzájuk: "Gyertek hát közelebb hozzám!" Mikor közelebb mentek, ezt mondta: "József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
Teremtés könyve|45|5|De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket.
Teremtés könyve|45|6|Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak.
Teremtés könyve|45|7|De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön.
Teremtés könyve|45|8|Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén.
Teremtés könyve|45|9|Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett.
Teremtés könyve|45|10|Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt.
Teremtés könyve|45|11|Én majd gondoskodom itt ellátásodról, mert az ínség még öt évig tart. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi, ami a tied.
Teremtés könyve|45|12|Saját szemetekkel látjátok, és öcsém, Benjamin is látja, hogy az én szám szól hozzátok.
Teremtés könyve|45|13|Tehát vigyetek hírt atyámnak az én magas egyiptomi állásomról és mindarról, amit láttatok, azután sietve hozzátok ide atyámat!"
Teremtés könyve|45|14|Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában.
Teremtés könyve|45|15|Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele.
Teremtés könyve|45|16|A hír eljutott a fáraó palotájába is: "eljöttek József testvérei". A fáraó és szolgái örültek neki.
Teremtés könyve|45|17|A fáraó így szólt Józsefhez: "Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházzátok fel állataitokat és menjetek Kánaán földjére.
Teremtés könyve|45|18|Hozzátok el atyátokat és családotokat, és gyertek hozzám! Én Egyiptom földjének legjavát adom nektek és a föld bőségéből fogtok táplálkozni.
Teremtés könyve|45|19|Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyétek: Vigyetek magatokkal szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, ültessétek fel atyátokat és gyertek ide.
Teremtés könyve|45|20|Házi holmitok miatt ne bánkódjatok, mivel Egyiptom egész földjének legjava lesz a tiétek."
Teremtés könyve|45|21|Izrael fiai így is tettek. József a fáraó parancsára szekereket adott nekik és élelemmel is ellátta őket az útra.
Teremtés könyve|45|22|Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak 300 ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát.
Teremtés könyve|45|23|Hasonlóképpen atyjának is küldött 10 szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára.
Teremtés könyve|45|24|Azután elbocsátotta testvéreit és azok elindultak, miután figyelmeztette őket: Ne civódjatok az úton!"
Teremtés könyve|45|25|Elindultak tehát Egyiptomból és megérkeztek Kánaán földjére atyjukhoz.
Teremtés könyve|45|26|Hírül hozták neki: "József él, ő parancsol Egyiptom egész földjén." De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik.
Teremtés könyve|45|27|Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba.
Teremtés könyve|45|28|Izrael felkiáltott: "Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielőtt meghalok."
Teremtés könyve|46|1|Izrael tehát elindult mindenével, amije volt. Beersebába érve áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének.
Teremtés könyve|46|2|Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: "Jákob, Jákob!" Ő felelt: "Itt vagyok!"
Teremtés könyve|46|3|Azt mondta: "Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek,
Teremtés könyve|46|4|és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!"
Teremtés könyve|46|5|Ezután Jákob elindult Beersebából. Izrael fiai föltették atyjukat, Jákobot, gyermekeiket és feleségeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvitesse őket.
Teremtés könyve|46|6|Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége.
Teremtés könyve|46|7|Magával vitte fiait és unokáit, lányait és leányunokáit és egész nemzetségét Egyiptomba.
Teremtés könyve|46|8|Izrael fiainak, akik Egyiptomba mentek, ezek a nevei: Jákob és fiai: az elsőszülött Ruben.
Teremtés könyve|46|9|Ruben fiai voltak: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi.
Teremtés könyve|46|10|Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohád, Jachin, Cochár és Saul, a kánaánita nő fia.
Teremtés könyve|46|11|Lévi fiai voltak: Gerson, Kehát és Merári.
Teremtés könyve|46|12|Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul.
Teremtés könyve|46|13|Isszachár fiai voltak: Tola, Puvva, Jasub és Simron.
Teremtés könyve|46|14|Zebulon fiai voltak: Szered, Elon és Jachleel.
Teremtés könyve|46|15|Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Aramban szült Jákobnak, s hozzá még leánya, Dina. Összesen harminchárom fiú és leány.
Teremtés könyve|46|16|Gád fiai voltak: Cefon, Haggi, Suni, Ecbon, Eri, Arodi és Areli.
Teremtés könyve|46|17|Áser fiai voltak: Jimna, Jisva, Jisvi és Beria, s a nővére, Szerach. Beria fiai voltak: Héber és Malkiel.
Teremtés könyve|46|18|Ezek Szilpa fiai, akit Lábán lányának, Leának adott. Ő ezeket szülte Jákobnak. Összesen tizenhat személy.
Teremtés könyve|46|19|Ráchelnek, Jákob feleségének fiai voltak: József és Benjamin.
Teremtés könyve|46|20|Józsefnek Egyiptom földjén Manassze és Efraim született. Asznát, Poti-Ferasznak, az oni papnak a leánya szülte neki őket.
Teremtés könyve|46|21|Benjamin fiai voltak: Bela, Becher, Asbel, Gera, Naaman, Echi, Ros, Mupim, Huppim és Ard.
Teremtés könyve|46|22|Ezek Ráchel fiai, akiket Jákobnak szült. Összesen tizennégy személy.
Teremtés könyve|46|23|Dán fia Husim volt.
Teremtés könyve|46|24|Naftali fiai voltak: Jachceel, Guni, Icer és Sillem.
Teremtés könyve|46|25|Ezek a fiai Bilhának, akit Lábán leányának, Ráchelnek adott. Ezeket szülte Jákobnak. Összesen hét személy.
Teremtés könyve|46|26|Jákob vérbeli leszármazottainak a száma, akik vele Egyiptomba átköltöztek, Jákob fiainak feleségei nélkül hatvanhat személyt tett ki.
Teremtés könyve|46|27|Józsefnek két fia volt, akik Egyiptomban születtek. A Jákob házából való lelkek száma, akik Egyiptomba mentek, hetvenet tett ki.
Teremtés könyve|46|28|(Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe,
Teremtés könyve|46|29|József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott.
Teremtés könyve|46|30|Aztán Izrael ezt mondta Józsefnek: "Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz."
Teremtés könyve|46|31|József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: "Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám.
Teremtés könyve|46|32|Az emberek juhpásztorok, állattenyésztéssel foglalkoznak, s magukkal hozzák juhaikat, barmaikat és minden vagyonukat.
Teremtés könyve|46|33|Ha tehát a fáraó hívat benneteket és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok,
Teremtés könyve|46|34|így válaszoljatok: Szolgáid állattenyésztéssel foglalkoznak gyermekkoruktól fogva mostanáig, mi és már atyáink is, hogy így Gósen földjén maradhassatok. Az egyiptomiak ugyanis irtóznak minden juhpásztortól."
Teremtés könyve|47|1|József elment, és jelentette a fáraónak: "Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak."
Teremtés könyve|47|2|Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak.
Teremtés könyve|47|3|Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: "Mi a foglalkozástok?" - ezt felelték a fáraónak: "Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak."
Teremtés könyve|47|4|Azután ezt mondták a fáraónak: "Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelőt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak."
Teremtés könyve|47|5|József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak.
Teremtés könyve|47|6|Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: "Mennyi az éveid száma?"
Teremtés könyve|47|7|Jákob így válaszolt a fáraónak: "Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit."
Teremtés könyve|47|8|Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elől.
Teremtés könyve|47|9|József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramzesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta.
Teremtés könyve|47|10|József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint.
Teremtés könyve|47|11|Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség.
Teremtés könyve|47|12|József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt.
Teremtés könyve|47|13|Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult
Teremtés könyve|47|14|és így szóltak: "Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk?
Teremtés könyve|47|15|József ezt válaszolta: "Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret." Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében.
Teremtés könyve|47|16|Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: "Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk.
Teremtés könyve|47|17|Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá."
Teremtés könyve|47|18|József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett.
Teremtés könyve|47|19|Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig.
Teremtés könyve|47|20|Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk.
Teremtés könyve|47|21|József ezt mondta a népnek: "Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet.
Teremtés könyve|47|22|De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket."
Teremtés könyve|47|23|Azok így válaszoltak: "Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt."
Teremtés könyve|47|24|József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába.
Teremtés könyve|47|25|Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek.
Teremtés könyve|47|26|Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki.
Teremtés könyve|47|27|Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: "Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban.
Teremtés könyve|47|28|Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban."
Teremtés könyve|47|29|Ő így válaszolt: "Szavaid szerint fogok eljárni" "Esküdj meg!" - mondta, mire ő megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.
Teremtés könyve|48|1|A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot.
Teremtés könyve|48|2|Mikor Jákobnak jelentették: "Íme, a fiad, József jön hozzád" -, összeszedte erejét és felült ágyában.
Teremtés könyve|48|3|Jákob ezt mondta Józsefnek: "A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén.
Teremtés könyve|48|4|Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak.
Teremtés könyve|48|5|Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon.
Teremtés könyve|48|6|Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről.
Teremtés könyve|48|7|Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett."
Teremtés könyve|48|8|Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: "Kik ezek?"
Teremtés könyve|48|9|József így válaszolt atyjának: "Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott." Erre azt mondta: "Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat."
Teremtés könyve|48|10|Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte,
Teremtés könyve|48|11|majd így szólt Izrael Józsefhez: "Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam."
Teremtés könyve|48|12|Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult.
Teremtés könyve|48|13|Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket.
Teremtés könyve|48|14|Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idősebb.
Teremtés könyve|48|15|Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet:
Teremtés könyve|48|16|"Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön."
Teremtés könyve|48|17|Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze.
Teremtés könyve|48|18|Közben ezt mondta atyjának: "Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére."
Teremtés könyve|48|19|De atyja vonakodott, és így szólt: "Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak."
Teremtés könyve|48|20|Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte.
Teremtés könyve|48|21|Azután Izrael így szólt Józsefhez: "Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére.
Teremtés könyve|48|22|Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg."
Teremtés könyve|49|1|Jákob azután hívta fiait és így szólt: "Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár.
Teremtés könyve|49|2|Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat!
Teremtés könyve|49|3|Ruben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban.
Teremtés könyve|49|4|De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet.
Teremtés könyve|49|5|Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát.
Teremtés könyve|49|6|Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelídítettek meg.
Teremtés könyve|49|7|Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben.
Teremtés könyve|49|8|Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted.
Teremtés könyve|49|9|Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné?
Teremtés könyve|49|10|Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki.
Teremtés könyve|49|11|A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját.
Teremtés könyve|49|12|Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej.
Teremtés könyve|49|13|Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja.
Teremtés könyve|49|14|Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz.
Teremtés könyve|49|15|Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált.
Teremtés könyve|49|16|Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek.
Teremtés könyve|49|17|Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik.
Teremtés könyve|49|18|A te üdvödet várom, uram!
Teremtés könyve|49|19|Gád - rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket.
Teremtés könyve|49|20|Ásernek bőségesen van kenyere és királyi csemegét szállít.
Teremtés könyve|49|21|Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak.
Teremtés könyve|49|22|József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé.
Teremtés könyve|49|23|Íjászok keserűséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták.
Teremtés könyve|49|24|De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait,
Teremtés könyve|49|25|atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülről, az ég áldásának bőségével és az alant elterülő mélység áldásának bőségével. A kebel és az anyaméh áldásának bőségével,
Teremtés könyve|49|26|a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére.
Teremtés könyve|49|27|Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat."
Teremtés könyve|49|28|Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyikre a megfelelő áldást adta.
Teremtés könyve|49|29|Azután parancsot adott nekik és így szólt: "Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hetita Efron telkén levő barlangba temessetek,
Teremtés könyve|49|30|Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangba, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek.
Teremtés könyve|49|31|Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát.
Teremtés könyve|49|32|A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hetitáktól.
Teremtés könyve|49|33|Miután Jákob megadta fiainak a végső rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.
Teremtés könyve|50|1|József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta.
Teremtés könyve|50|2|Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt,
Teremtés könyve|50|3|s ezzel negyven nap telt el. Ennyi időt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak 70 napos gyászt tartottak.
Teremtés könyve|50|4|A gyászidő leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: "Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál.
Teremtés könyve|50|5|Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: "Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem." Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek."
Teremtés könyve|50|6|A fáraó ezt válaszolta: "Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett."
Teremtés könyve|50|7|József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselői, Egyiptom földjének minden méltósága,
Teremtés könyve|50|8|továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén.
Teremtés könyve|50|9|Szekerek és lovasok is kísérték őket, így a menet igen nagy volt.
Teremtés könyve|50|10|Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának.
Teremtés könyve|50|11|Mikor a föld lakói, a kánaániták a Góren-ha-Atad-i gyászünnepélyt látták, így szóltak: "Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van." Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik.
Teremtés könyve|50|12|Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta.
Teremtés könyve|50|13|Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek.
Teremtés könyve|50|14|Azután József ismét visszatért Egyiptomba: ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére.
Teremtés könyve|50|15|József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: "Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?"
Teremtés könyve|50|16|Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: "Atyád halála előtt meghagyta nekünk,
Teremtés könyve|50|17|hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét." József sírt az üzenet hallatára.
Teremtés könyve|50|18|Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: "Nézd, szolgáid vagyunk."
Teremtés könyve|50|19|De József így beszélt hozzájuk: "Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én?
Teremtés könyve|50|20|Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet.
Teremtés könyve|50|21|Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről! Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk.
Teremtés könyve|50|22|József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett.
Teremtés könyve|50|23|József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek.
Teremtés könyve|50|24|József meghagyta testvéreinek: "Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért."
Teremtés könyve|50|25|Azután megeskette Izrael fiait: "Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!"
Teremtés könyve|50|26|József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|1|Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek és békesség!
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|2|Mindig hálát adunk Istennek mindnyájatokért, ahányszor csak megemlékezünk rólatok imádságainkban.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|3|Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|4|Mi tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|5|hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erővel, Szentlélekkel és mély meggyőződéssel is. Ti éppúgy tudjátok, mint mi, hogy - érdeketekben - hogyan viselkedtünk körötökben.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|6|S ti az Úr és a mi követőink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|7|s így Macedóniában és Achájában minden hívőnek példaképévé lettetek.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|8|Tőletek kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is csupán Macedóniában és Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt ismeretes lett, ezért nem is kell róla beszélnünk.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|9|Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|1|10|és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment bennünket az eljövendő haragtól.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|1|Magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába mentünk el hozzátok.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|2|Jóllehet előzőleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis - bízva Istenünkben - vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|3|Buzdításunk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|4|hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|5|Mint tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha. Isten a tanúnk rá!
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|6|Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|7|Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|8|Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|9|Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére. Így hirdettük nektek az Isten evangéliumát.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|10|Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívők lettetek.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|11|Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekeit, egyenként
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|12|intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsőséges országába.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|13|Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|14|Mert ti, testvéreim, követői lettetek Isten júdeai egyházainak, amelyek Krisztus Jézusban vannak. Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|15|akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|16|Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bűneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|17|Testvérek, mi egy időre elszakadtunk tőletek, de csak térben, a szívünkben nem. Sőt, egyre jobban vágyunk rá, hogy viszontlássunk benneteket.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|18|El akartunk hozzátok menni - én, Pál ismételten is -, de a sátán megakadályozott benne.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|19|Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk, Jézus Krisztus előtt, eljövetele napján, ha nem ti?
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|2|20|Igen, ti vagytok dicsőségünk és örömünk.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|1|Már nem bírtuk tovább, elhatároztuk hát, hogy inkább egyedül maradunk Athénban,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|2|s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerősítsen benneteket hitetekben, és bátorítson,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|3|nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek az üldöztetéseknek közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez rendeltetésünk.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|4|Már amikor körötökben voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy megpróbáltatás vár ránk.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|5|Így is történt, amint tudjátok. Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon a kísértő nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba?
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|6|Timóteus éppen most tért vissza tőletek, és jó hírt hozott nekünk hitetek, szeretetetek felől, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt szeretnétek látni minket, mint ahogy mi is titeket.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|7|A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|8|s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|9|Hogyan is róhatnánk le hálánkat az Istennek azért a nagy örömért, amelyet általatok nyertünk az Isten színe előtt?
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|10|Buzgón imádkozunk éjjel-nappal, hogy újra láthassunk benneteket személyesen, és pótolhassuk hitetek hiányait.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|11|Isten, a mi Atyánk és Urunk, Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat!
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|12|Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket!
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|3|13|Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes szentjének kíséretében!
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|1|Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|2|Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|3|Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|4|Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|5|és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|6|Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|7|Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|8|Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|9|A testvéri szeretetről nem szükséges írnom, hiszen Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|10|s szeretettel is vagytok egész Macedóniában minden testvér iránt. Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|11|Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|12|Akkor a kívülállókból tiszteletet vált ki életetek, és nem szorultok rá senkire.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|13|Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|14|Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|15|Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|16|A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|17|A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|4|18|Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással!
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|1|Ami az időt és az órát illeti, testvérek, arról nem szükséges írnom.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|2|Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|3|Amikor azt mondogatják: "Béke és biztonság", akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|4|De ti, testvérek, nem jártok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg benneteket.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|5|Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|6|Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|7|Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|8|Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|9|Hiszen Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|10|aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|11|Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást, mint ahogy meg is teszitek.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|12|Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|13|Munkájukért legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, egymással meg éljetek békében.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|14|Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|15|Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|16|Legyetek derűsek.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|17|Imádkozzatok szüntelenül.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|18|Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|19|Ne oltsátok ki a Lelket,
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|20|s a prófétai beszédet ne vessétek meg.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|21|Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|22|Mindenféle rossztól óvakodjatok.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|23|A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|24|Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|25|Testvérek, imádkozzatok értünk is!
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|26|Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|27|Az Úr nevében felszólítalak benneteket, hogy ezt a levelet minden testvér előtt olvassátok fel.
Tesszalonikaiaknak írt I. levél|5|28|A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|1|Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|2|Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|3|Folytonos hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő, és a kölcsönös szeretet mindnyájatokban gyarapszik.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|4|Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|5|Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|6|Méltányos egyébként, hogy az Isten üldözőiteknek üldözéssel fizessen meg.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|7|Nektek, üldözötteknek pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből,
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|8|s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|9|Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától,
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|10|azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|11|Ezért állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|1|12|Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|1|Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat,
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|2|és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|3|Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek,
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|4|aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|5|Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam?
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|6|Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik,
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|7|csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|8|Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|9|Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is,
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|10|azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|11|Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|12|Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|13|Folytonos hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvérek, akiket szeret az Úr, mert az Isten kezdettől kiválasztott benneteket, hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást nyerjetek.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|14|Evangéliumunk által épp azért hívott meg benneteket, hogy részetek legyen Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|15|Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|16|Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk,
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|2|17|vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|1|Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is,
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|2|és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|3|Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket és megoltalmaz a gonosztól.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|4|Bízunk az Úrban, hogy megtartjátok, amit meghagytunk nektek, és a jövőben is meg fogjátok tartani.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|5|Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és krisztusi türelemre!
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|6|Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|7|Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek,
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|8|senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|9|Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|10|Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|11|Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|12|Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|13|Ti pedig, testvérek, ne unjatok bele a jótettekbe.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|14|Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|15|De ne bánjatok vele úgy, mint ellenséggel, hanem feddjétek meg mint testvéreteket.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|16|A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|17|A köszöntést saját kezemmel írom: Pál. Minden levelemben ez a jel, ez a kézírásom.
Tesszalonikaiaknak írt II. levél|3|18|A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
Timóteusnak írt I. levél|1|1|Pál, üdvözítő Istenünknek és reménységünknek, Krisztus Jézusnak rendeletéből Krisztus Jézus apostola
Timóteusnak írt I. levél|1|2|Timóteusnak, a hitben igaz fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától, és Urunktól, Krisztus Jézustól.
Timóteusnak írt I. levél|1|3|Amikor elindultam Macedóniába, arra kértelek, maradj Efezusban, és figyelmeztess bizonyos embereket, hogy ne tanítsanak téves dolgokat,
Timóteusnak írt I. levél|1|4|ne vesződjenek mesékkel és vég nélküli családfákkal, amelyek csak vitatkozásra adnak alkalmat, de a hiten alapuló üdvrendet nem szolgálják.
Timóteusnak írt I. levél|1|5|A tanításnak a célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet.
Timóteusnak írt I. levél|1|6|Ettől némelyek eltértek, és üres fecsegésre adták magukat.
Timóteusnak írt I. levél|1|7|A törvény tanítói szeretnének lenni, de nem értik, amit mondanak, és amit olyan csökönyösen állítanak.
Timóteusnak írt I. levél|1|8|Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza;
Timóteusnak írt I. levél|1|9|de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa- és anyagyilkosokért, a vérengzőkért,
Timóteusnak írt I. levél|1|10|a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással,
Timóteusnak írt I. levél|1|11|a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amelynek hirdetésére megbízást kaptam.
Timóteusnak írt I. levél|1|12|Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott és meghívott a szolgálatára, engem,
Timóteusnak írt I. levél|1|13|aki azelőtt káromoltam s üldöztem és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.
Timóteusnak írt I. levél|1|14|Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.
Timóteusnak írt I. levél|1|15|Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első.
Timóteusnak írt I. levél|1|16|De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus először is rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre.
Timóteusnak írt I. levél|1|17|Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké! Amen.
Timóteusnak írt I. levél|1|18|Lelkedre kötöm, Timóteus fiam, hogy a rólad szóló korábbi prófétai szavak értelmében a jó harcot vívd meg bizalommal.
Timóteusnak írt I. levél|1|19|Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek.
Timóteusnak írt I. levél|1|20|Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.
Timóteusnak írt I. levél|2|1|Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért
Timóteusnak írt I. levél|2|2|és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben.
Timóteusnak írt I. levél|2|3|Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében,
Timóteusnak írt I. levél|2|4|aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.
Timóteusnak írt I. levél|2|5|Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus,
Timóteusnak írt I. levél|2|6|aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben.
Timóteusnak írt I. levél|2|7|Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek - igazat mondok, nem hazudom -, a pogányok tanítója hitre és igazságra.
Timóteusnak írt I. levél|2|8|Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.
Timóteusnak írt I. levél|2|9|Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával,
Timóteusnak írt I. levél|2|10|hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel.
Timóteusnak írt I. levél|2|11|Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást.
Timóteusnak írt I. levél|2|12|Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.
Timóteusnak írt I. levél|2|13|A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett;
Timóteusnak írt I. levél|2|14|Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett.
Timóteusnak írt I. levél|2|15|Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.
Timóteusnak írt I. levél|3|1|Igaz beszéd ez: Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván.
Timóteusnak írt I. levél|3|2|A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie.
Timóteusnak írt I. levél|3|3|Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi.
Timóteusnak írt I. levél|3|4|Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli.
Timóteusnak írt I. levél|3|5|Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?
Timóteusnak írt I. levél|3|6|Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és a sátán sorsára jusson.
Timóteusnak írt I. levél|3|7|Legyen jó híre a kívülállók körében is, nehogy megszólják, és a sátán csapdájába essék.
Timóteusnak írt I. levél|3|8|A diakónusok hasonlóképpen legyenek tisztességesek, ne kétszínűek, borisszák vagy piszkos haszonra lesők.
Timóteusnak írt I. levél|3|9|A hit titkát őrizzék tiszta lelkiismerettel.
Timóteusnak írt I. levél|3|10|Ki kell előbb próbálni őket, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok.
Timóteusnak írt I. levél|3|11|Az asszonyok szintén legyenek tisztességesek, ne legyenek rágalmazók, hanem mértéktartók és mindenben megbízhatók.
Timóteusnak írt I. levél|3|12|A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője.
Timóteusnak írt I. levél|3|13|Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre tesz szert, és bizalmat szerez magának a Krisztus Jézusra alapozott hitben.
Timóteusnak írt I. levél|3|14|Mindezt azért írom neked, jóllehet remélem, hogy hamarosan eljutok hozzád,
Timóteusnak írt I. levél|3|15|hogy ha késném is; tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja.
Timóteusnak írt I. levél|3|16|Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.
Timóteusnak írt I. levél|4|1|A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.
Timóteusnak írt I. levél|4|2|Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve.
Timóteusnak írt I. levél|4|3|Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza.
Timóteusnak írt I. levél|4|4|Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz,
Timóteusnak írt I. levél|4|5|mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli.
Timóteusnak írt I. levél|4|6|Ha ezt tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen annak a hitnek és igaz tanításnak szavaival táplálkozol, amelynek követője lettél.
Timóteusnak írt I. levél|4|7|Utasítsd el a képtelen, ostoba meséket, inkább gyakorold magad az istenfélelemben.
Timóteusnak írt I. levél|4|8|A test gyötrésének ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá.
Timóteusnak írt I. levél|4|9|Ez igaz beszéd, teljesen rá lehet hagyatkozni.
Timóteusnak írt I. levél|4|10|Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek üdvözítője, kivált a hívőnek.
Timóteusnak írt I. levél|4|11|Ezt tanítsd és hirdesd.
Timóteusnak írt I. levél|4|12|Senki ne becsüljön le ifjú korod miatt, de légy is a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban.
Timóteusnak írt I. levél|4|13|Amíg odajutok, legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra.
Timóteusnak írt I. levél|4|14|Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó alapján a presbitérium kézföltételével nyertél.
Timóteusnak írt I. levél|4|15|Ezeket gyakorold, ezekben tarts ki, hogy előhaladásodat mindenki lássa.
Timóteusnak írt I. levél|4|16|Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha megteszed, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.
Timóteusnak írt I. levél|5|1|Idős férfit ne korholj, csak figyelmeztesd, mint apádat, az ifjakat, mint öcsédet,
Timóteusnak írt I. levél|5|2|az idős nőt, mint anyádat, a fiatalt, mint húgodat, egészen tiszta érzülettel.
Timóteusnak írt I. levél|5|3|Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek.
Timóteusnak írt I. levél|5|4|Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk tagjaira legyen gondjuk, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves az Isten előtt.
Timóteusnak írt I. levél|5|5|Aki azonban valóban özvegy, és magára maradt, bízzék az Istenben, imádkozzék kitartóan és könyörögjön éjjel-nappal.
Timóteusnak írt I. levél|5|6|Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.
Timóteusnak írt I. levél|5|7|Kösd hát szívükre, hogy legyenek feddhetetlenek.
Timóteusnak írt I. levél|5|8|Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.
Timóteusnak írt I. levél|5|9|Az özvegyek sorába csak olyan kerüljön, aki legalább hatvanesztendős, és csak egyszer ment férjhez.
Timóteusnak írt I. levél|5|10|Legyen jó a híre: hogy gyermekeket nevelt, gyakorolta a vendégszeretetet, lábukat megmosva szolgálatukra volt a szenteknek, segített a bajba jutottakon, és minden jóban buzgólkodott.
Timóteusnak írt I. levél|5|11|A fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el, mert ha - Krisztushoz hűtlenül - erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni.
Timóteusnak írt I. levél|5|12|Így megszegik az első hűséget, és elmarasztaló ítéletet vonnak magukra.
Timóteusnak írt I. levél|5|13|Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, s nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, haszontalanságokat művelnek, s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség nincs.
Timóteusnak írt I. levél|5|14|Azt akarom ezért, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék gondját családjuknak, s ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek becsmérlésre.
Timóteusnak írt I. levél|5|15|Némelyek ugyanis már visszaszegődtek a sátánhoz.
Timóteusnak írt I. levél|5|16|Ha valamely hívő asszonynál özvegyek laknak, viselje gondjukat, ne legyenek az Egyház terhére, hogy az a magukra hagyott özvegyeken segíthessen.
Timóteusnak írt I. levél|5|17|A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak.
Timóteusnak írt I. levél|5|18|Az Írás ugyanis ezt mondja: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!" Vagy: "Megérdemli a munkás a maga bérét."
Timóteusnak írt I. levél|5|19|Presbiter ellen ne adj hitelt a vádnak, csak két vagy három személy tanúságára.
Timóteusnak írt I. levél|5|20|A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen.
Timóteusnak írt I. levél|5|21|Az Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélettől mentesen, és semmit ne tégy részrehajlásból.
Timóteusnak írt I. levél|5|22|Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd meg magadat tisztán.
Timóteusnak írt I. levél|5|23|Ezentúl ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyengélkedésed miatt egy kevés bort is.
Timóteusnak írt I. levél|5|24|Némely ember vétke nyilvánvaló már az ítélet előtt is, másoké viszont csak azután derül ki.
Timóteusnak írt I. levél|5|25|Éppen így a jótett is nyilvánvaló, de ha még nem is, nem maradhat sokáig elrejtve.
Timóteusnak írt I. levél|6|1|Azok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, adják meg gazdájuknak a teljes tiszteletet, hogy az Isten nevét és tanításunkat ne érje káromlás.
Timóteusnak írt I. levél|6|2|Akinek pedig hívő gazdája van, ne hanyagolja el kötelességét azért, mert testvére, hanem annál szívesebben szolgáljon neki, hogy hívő, így az Isten előtt kedves és törekszik a jóra.
Timóteusnak írt I. levél|6|3|Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást,
Timóteusnak írt I. levél|6|4|az felfuvalkodott és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulató gyanúsítás
Timóteusnak írt I. levél|6|5|és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.
Timóteusnak írt I. levél|6|6|A vallásosság, ha megelégedés társul hozzá, valóban nyereség.
Timóteusnak írt I. levél|6|7|Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit.
Timóteusnak írt I. levél|6|8|Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele.
Timóteusnak írt I. levél|6|9|Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert.
Timóteusnak írt I. levél|6|10|Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.
Timóteusnak írt I. levél|6|11|Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre.
Timóteusnak írt I. levél|6|12|Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.
Timóteusnak írt I. levél|6|13|Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett,
Timóteusnak írt I. levél|6|14|teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.
Timóteusnak írt I. levél|6|15|Ezt a kellő időben megmutatja a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura,
Timóteusnak írt I. levél|6|16|aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat; övé a dicsőség és az örök hatalom! Amen.
Timóteusnak írt I. levél|6|17|Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz.
Timóteusnak írt I. levél|6|18|Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak.
Timóteusnak írt I. levél|6|19|Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet.
Timóteusnak írt I. levél|6|20|Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit,
Timóteusnak írt I. levél|6|21|amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől. Kegyelem veletek!
Timóteusnak írt II. levél|1|1|Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint
Timóteusnak írt II. levél|1|2|Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól!
Timóteusnak írt II. levél|1|3|Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor imádságomban éjjel-nappal mindig megemlékezem rólad.
Timóteusnak írt II. levél|1|4|Ha ilyenkor eszembe jutnak könnyeid, szeretnélek látni, hogy öröm töltsön el.
Timóteusnak írt II. levél|1|5|Mert jól emlékszem őszinte hitedre; ez előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és most - biztosan tudom - téged is eltölt.
Timóteusnak írt II. levél|1|6|Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned.
Timóteusnak írt II. levél|1|7|Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.
Timóteusnak írt II. levél|1|8|Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében,
Timóteusnak írt II. levél|1|9|aki megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott,
Timóteusnak írt II. levél|1|10|s amely most nyilvánvaló is lett Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenésével. Ő legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal,
Timóteusnak írt II. levél|1|11|amelynek hirdetője, apostola és tanítója lettem.
Timóteusnak írt II. levél|1|12|Ezért szenvedem ezt is, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.
Timóteusnak írt II. levél|1|13|Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál.
Timóteusnak írt II. levél|1|14|Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.
Timóteusnak írt II. levél|1|15|Tudod, hogy az ázsiaiak mind cserbenhagytak, köztük Figellusz és Hermogenész is.
Timóteusnak írt II. levél|1|16|Oneziforusz családja iránt legyen az Úr irgalmas, mert sokszor vendégül látott, és nem szégyellte bilincseimet,
Timóteusnak írt II. levél|1|17|sőt Rómába érve szorgalmasan keresett, és meg is talált.
Timóteusnak írt II. levél|1|18|Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalomra találjon az Istennél. Hogy Efezusban mennyi szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban.
Timóteusnak írt II. levél|2|1|Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős,
Timóteusnak írt II. levél|2|2|s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak.
Timóteusnak írt II. levél|2|3|Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus hű katonája.
Timóteusnak írt II. levél|2|4|Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését.
Timóteusnak írt II. levél|2|5|A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.
Timóteusnak írt II. levél|2|6|A fáradozó földműves is elsőnek részesül a termésből.
Timóteusnak írt II. levél|2|7|Gondold át jól, amit mondok, az Úr majd megadja neked, hogy mindent meg is érts.
Timóteusnak írt II. levél|2|8|Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak,
Timóteusnak írt II. levél|2|9|sőt mint valami gonosztevőt, még bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve.
Timóteusnak írt II. levél|2|10|A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban.
Timóteusnak írt II. levél|2|11|Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele;
Timóteusnak írt II. levél|2|12|ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket,
Timóteusnak írt II. levél|2|13|de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.
Timóteusnak írt II. levél|2|14|Ezeket idézd emlékezetükbe, és hívd Istent tanúul, nehogy üres szóharcba bocsátkozzanak. Nem jó az semmire, csak a hallgatók tönkretételére.
Timóteusnak írt II. levél|2|15|Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki az igazság hirdetésében a helyes úton jár.
Timóteusnak írt II. levél|2|16|A haszontalan, üres szócsépléstől azonban óvakodjál. Ezek ugyanis egyre inkább belesodornak az istentelenségbe,
Timóteusnak írt II. levél|2|17|s fecsegésük úgy terjed, mint a rákos daganat. Közéjük tartozik Himeneusz és Filétusz is,
Timóteusnak írt II. levél|2|18|akik eltévelyedtek az igazságtól, mert azt állítják, hogy a feltámadás már végbement, s ezzel nem kevés embert megzavartak hitében.
Timóteusnak írt II. levél|2|19|De azért az Isten alapköve szilárdan áll, s ez van ráírva: "Az Úr ismeri övéit." Továbbá: "Aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel."
Timóteusnak írt II. levél|2|20|Egy nagy házban nemcsak arany- és ezüsteszközök vannak, hanem fa- és cserépedények is akadnak: azok megtisztelő, ezek alantas használatra.
Timóteusnak írt II. levél|2|21|Aki tehát távol tartja magát az ilyen dolgoktól, az megtisztelő rendeltetésű edény lesz, gazdájának megszentelt, hasznos és minden jóra alkalmas eszköze.
Timóteusnak írt II. levél|2|22|Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedj igaz életre, hitre, szeretetre és békességre azokkal egyetemben, akik tiszta szívvel hívják az Urat segítségül.
Timóteusnak írt II. levél|2|23|Az oktalan és értelmetlen viták elől térj ki, hisz tudod, hogy csak veszekedéssé fajulnak.
Timóteusnak írt II. levél|2|24|Márpedig az Úr szolgája ne veszekedjék, inkább legyen mindenkihez barátságos, a tanításban ügyes és türelmes.
Timóteusnak írt II. levél|2|25|Ellenfeleit szelíden intse, hátha megadja nekik az Isten a megtérést, felismerik az igazságot,
Timóteusnak írt II. levél|2|26|és kikerülnek a sátán kelepcéjéből, aki foglyul tartja őket, hogy alávessék magukat akaratának.
Timóteusnak írt II. levél|3|1|Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek.
Timóteusnak írt II. levél|3|2|Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek,
Timóteusnak írt II. levél|3|3|szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek,
Timóteusnak írt II. levél|3|4|árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent;
Timóteusnak írt II. levél|3|5|a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.
Timóteusnak írt II. levél|3|6|Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek s mindenféle vágyak hajtanak,
Timóteusnak írt II. levél|3|7|akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak.
Timóteusnak írt II. levél|3|8|Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal - romlott agyú, ingadozó hitű emberek.
Timóteusnak írt II. levél|3|9|De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált.
Timóteusnak írt II. levél|3|10|Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a hitben, a kitartásban, a szeretben, a türelemben,
Timóteusnak írt II. levél|3|11|az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amik Antióchiában, Ikoniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett.
Timóteusnak írt II. levél|3|12|S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban.
Timóteusnak írt II. levél|3|13|A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek.
Timóteusnak írt II. levél|3|14|Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad.
Timóteusnak írt II. levél|3|15|Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre.
Timóteusnak írt II. levél|3|16|Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre,
Timóteusnak írt II. levél|3|17|hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.
Timóteusnak írt II. levél|4|1|Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára:
Timóteusnak írt II. levél|4|2|hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.
Timóteusnak írt II. levél|4|3|Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.
Timóteusnak írt II. levél|4|4|Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.
Timóteusnak írt II. levél|4|5|Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.
Timóteusnak írt II. levél|4|6|Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van.
Timóteusnak írt II. levél|4|7|A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.
Timóteusnak írt II. levél|4|8|Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.
Timóteusnak írt II. levél|4|9|Siess, gyere mielőbb!
Timóteusnak írt II. levél|4|10|Démász ugyanis elhagyott a világ kedvéért, és Tesszalonikába ment, Kreszcensz meg Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.
Timóteusnak írt II. levél|4|11|Csak Lukács van mellettem. Márkot is vedd magad mellé, és hozd el, jó szolgálatot tenne nekem.
Timóteusnak írt II. levél|4|12|Tichikuszt elküldtem Efezusba.
Timóteusnak írt II. levél|4|13|Köpenyemet Troászban hagytam, Karpusznál, ha jössz, hozd magaddal. A könyveket is, főleg a pergamentekercseket.
Timóteusnak írt II. levél|4|14|Alexander, a bronzműves sokat ártott nekem. Az Úr megfizet majd neki tettei szerint.
Timóteusnak írt II. levél|4|15|Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegül tanításunknak.
Timóteusnak írt II. levél|4|16|Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott. Ne számítson nekik bűnül!
Timóteusnak írt II. levél|4|17|Ám az Úr mellém állt, és erőt öntött belém, hogy befejezzem az evangélium hirdetését, s tudomást szerezzen róla minden pogány. Így megmenekültem az oroszlán torkából.
Timóteusnak írt II. levél|4|18|Az Úr ezután is megszabadít minden gonosz cselvetéstől és átment mennyei országába. Dicsőség neki mindörökké, Amen.
Timóteusnak írt II. levél|4|19|Köszöntsd Priszkát és Aquilát meg Oneziforusz családját.
Timóteusnak írt II. levél|4|20|Erasztusz Korintusban maradt, Trofimuszt betegen hagytam Milétuszban.
Timóteusnak írt II. levél|4|21|Siess, hogy a tél beállta előtt ideérj! Köszöntenek Eubulusz, Pudensz, Linusz, Klaudia és a testvérek mind.
Timóteusnak írt II. levél|4|22|Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!
Titusznak írt levél|1|1|Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola - hogy az Isten választottait a hitre és az igazság megismerésére vezesse, az istenfélelem révén
Titusznak írt levél|1|2|és az örök élet reményében, amelyet az igazmondó Isten ősidők előtt megígért,
Titusznak írt levél|1|3|s amikor elérkezett a meghatározott idő, kinyilatkoztatta tanítását az evangélium hirdetése útján, amelyre üdvözítő Istenünk rendelkezéséből megbízást kaptam -
Titusznak írt levél|1|4|Titusznak, a közös hitben szeretett fiának. Kegyelem és békesség Istentől, az Atyától és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől!
Titusznak írt levél|1|5|Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy pótold, ami hiányzik, s a városokba presbitereket rendelj utasításaim szerint.
Titusznak írt levél|1|6|Olyat keress, aki feddhetetlen, és csak egyszer nősült, akinek gyermekei hisznek, s nem vádolhatók könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel.
Titusznak írt levél|1|7|A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi,
Titusznak írt levél|1|8|hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett.
Titusznak írt levél|1|9|Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni.
Titusznak írt levél|1|10|Akad ugyanis számos elégedetlenkedő, fecsegő és ámító ember, főképp a körülmetéltek sorában.
Titusznak írt levél|1|11|Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak.
Titusznak írt levél|1|12|Saját prófétáik közül az egyik már megállapította: "A krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók."
Titusznak írt levél|1|13|Ez a tanúság igaz. Ezért intsd őket szigorúan, hogy a hitben erősek legyenek!
Titusznak írt levél|1|14|Ne hallgassanak zsidó mesékre, és ne kövessék az igazságtól elfordult emberek parancsait.
Titusznak írt levél|1|15|A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük.
Titusznak írt levél|1|16|Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek.
Titusznak írt levél|2|1|Te ellenben azt hirdesd, ami az üdvös tanításnak megfelel.
Titusznak írt levél|2|2|Az idős férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, szeretetben és türelemben.
Titusznak írt levél|2|3|Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra.
Titusznak írt levél|2|4|A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket,
Titusznak írt levél|2|5|legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje.
Titusznak írt levél|2|6|Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek.
Titusznak írt levél|2|7|Magad járj elöl jó példával, a tanításban légy kifogástalan és komoly.
Titusznak írt levél|2|8|Beszéded legyen találó, megcáfolhatatlan, hadd valljon szégyent az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni.
Titusznak írt levél|2|9|A szolgák mindenben engedelmeskedjenek gazdáiknak, keressék kedvüket, ne ellenkezzenek,
Titusznak írt levél|2|10|ne okozzanak kárt, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy minden tekintetben díszére váljanak üdvözítő Istenünk tanításának.
Titusznak írt levél|2|11|Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára,
Titusznak írt levél|2|12|s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon.
Titusznak írt levél|2|13|Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét,
Titusznak írt levél|2|14|aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen.
Titusznak írt levél|2|15|Erről beszélj, erre buzdíts és figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen!
Titusznak írt levél|3|1|Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fölöttes hatóságoknak, engedelmeskedjenek, és legyenek készen minden jóra.
Titusznak írt levél|3|2|Senkit ne szidalmazzanak, legyenek békeszeretők és barátságosak, s tanúsítsanak kellő szelídséget mindenki iránt.
Titusznak írt levél|3|3|Hiszen egykor mi magunk is balgák, engedetlenek és tévelygők voltunk, mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában tartott bennünket; gonoszságunk, irigységünk miatt utálatra méltók voltunk, és gyűlöltük egymást.
Titusznak írt levél|3|4|Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket.
Titusznak írt levél|3|5|Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében,
Titusznak írt levél|3|6|akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk,
Titusznak írt levél|3|7|hogy kegyelmével megigazuljunk, s az örök élet reménybeli örököseivé váljunk.
Titusznak írt levél|3|8|Igaz beszéd ez, s kívánom, hogy erről megbizonyosodj: Akik hisznek az Istenben, igyekezzenek a jóban példát adni. Ez válik az embereknek javukra és hasznukra.
Titusznak írt levél|3|9|Kerüld azonban az oktalan vitát, a nemzetségfákat, a veszekedést, a törvényen való szóharcot, mert ez hiábavaló és haszontalan dolog.
Titusznak írt levél|3|10|A tévtanítót néhány figyelmeztetés után kerüld,
Titusznak írt levél|3|11|hiszen tudod, hogy az ilyen ember megromlott, bűnben él és saját magát ítéli el.
Titusznak írt levél|3|12|Ha majd elküldöm Artemászt vagy Tichikuszt, azonnal gyere hozzám Nikopoliszba, mert az a tervem, hogy a telet ott töltöm.
Titusznak írt levél|3|13|Zénászt, a törvénytudót és Apollót lásd el mindennel az útra, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben.
Titusznak írt levél|3|14|Tanulják meg a mieink is, hogy másokkal a kényszerítő szükségben jót tegyenek, különben gyümölcstelenek lesznek.
Titusznak írt levél|3|15|Köszöntenek mindnyájan, akik itt vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben! Kegyelem mindnyájatokkal!
Tóbiás könyve|1|1|Ez a könyv Tobit története, Tóbiel fiáé, aki Ananielnek volt a fia, az meg Babael fiáé, Aduelé, Aziel nemzetségéből, Naftali törzséből.
Tóbiás könyve|1|2|Szalmanasszárnak, az asszírok királyának idejében Tibéből fogságba hurcolták. Ez Galileának felső részén, Kádes-Naftalitól délre fekszik, Hacor fölött nyugatra és Sefattól északra.
Tóbiás könyve|1|3|Én, Tobit, egész életemben igaz úton jártam, s a jót tettem. Bőven osztottam alamizsnát testvéreimnek és azoknak az embereknek, akik velem együtt kerültek az asszírok országába, Ninivébe.
Tóbiás könyve|1|4|Amikor még hazámban, Izrael országában éltem - akkor még fiatal voltam -, atyámnak, Naftalinak egész törzse elszakadt Dávid házától és Jeruzsálemtől, noha Izrael összes törzse közül rá esett a választás, hogy minden törzs ott mutassa be az áldozatot. A templom, az Isten lakóhelye minden törzs számára épült, örök időkre.
Tóbiás könyve|1|5|Testvéreim és Naftali háza a borjúnak áldoztak, amelyet Izrael királya, Jerobeám állított Dánban, Galilea hegyein.
Tóbiás könyve|1|6|Gyakran elzarándokoltam - egymagam - az ünnepekre Jeruzsálembe, amint egész Izraelnek előírja egy örök időkre szóló törvény, az első terméssel és az állatok elsőszülötteivel, a jószág tizedével és a birka első gyapjával.
Tóbiás könyve|1|7|Odaadtam Áron fiainak, a papoknak, hogy tegyék az áldozati oltárra. A bor és a gabona, az olaj, a gránátalma és az egyéb gyümölcs tizedét Lévi fiainak adtam át, akik Jeruzsálemben teljesítettek szolgálatot. A második tizedet hat egymás utáni éven át eladtam, aztán elmentem és felhasználtam Jeruzsálemben.
Tóbiás könyve|1|8|A harmadikat az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek adtam, akik Izrael fiai között élnek. Minden harmadik esztendőben megajándékoztam őket vele, s megettük Mózes törvényének előírásaihoz híven, ahogyan apai nagyanyám, Debora tanított bennünket. Apám ugyanis meghalt, és árván maradtam.
Tóbiás könyve|1|9|Amikor elértem a férfikort, apám nemzetségéből vettem feleséget, Annának hívták. Született tőle egy fiam, Tóbiásnak neveztem el.
Tóbiás könyve|1|10|Amikor engem is elhurcoltak Asszíriába, Ninivébe kerültem. Testvéreim és a nemzetségemből valók mind ettek a pogányok ételéből,
Tóbiás könyve|1|11|én azonban óvakodtam tőle, hogy egyem a pogányok ételéből.
Tóbiás könyve|1|12|Mivel szívvel-lélekkel ragaszkodtam Istenemhez,
Tóbiás könyve|1|13|a Magasságbeli Szalmanasszár kegyeibe juttatott, úgyhogy én lettem a bevásárlója.
Tóbiás könyve|1|14|Médiába mentem, s a haláláig vásároltam neki, és a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri testvérénél tíz talentum ezüstöt helyeztem letétbe.
Tóbiás könyve|1|15|Amikor Szalmanasszár meghalt, fia, Szancherib lett helyette a király. A Médiába vezető utak nem voltak többé biztonságosak,
Tóbiás könyve|1|16|így nem utazhattam oda. Szalmanasszár idejében bőséges alamizsnát osztottam testvéreimnek.
Tóbiás könyve|1|17|Kenyeremet az éhezőknek, ruhámat a rongyosaknak adtam. Ha láttam, hogy meghalt valaki a nemzetségemből és odadobták Ninive fala tövébe, eltemettem.
Tóbiás könyve|1|18|Azokat is eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerűen visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és eltemettem őket. Amikor aztán a király kereste őket, nem találta.
Tóbiás könyve|1|19|Akkor egy ninivei ember elment, és tudtára adta a királynak, hogy én vagyok az, aki titokban eltemetem őket. Mihelyt neszét vettem, hogy a királynak tudomása van tetteimről és meg akar öletni, félelmemben elmenekültem.
Tóbiás könyve|1|20|Erre minden vagyonomat elkobozták, mindent lefoglaltak az államkincstár számára, és feleségemen, Annán meg fiamon, Tóbiáson kívül nem maradt semmim.
Tóbiás könyve|1|21|De negyven nap sem telt bele, és két fia megölte Szancheribet, aztán az Ararát-hegységbe menekültek. Helyette Asszarhaddon lett a király. Achikárt, Anael nevű testvérem fiát tette meg főkincstárosnak és kormányzónak.
Tóbiás könyve|1|22|Achikár szólt az érdekemben, így aztán visszatérhettem Ninivébe. Achikár volt ugyanis a főpohárnok és a pecsétőr, a kancellár és az államkincstár vezetője. Asszarhaddon meghagyta hivatalaiban. A rokonságomból származott, az unokaöcsém volt.
Tóbiás könyve|2|1|Asszarhaddon uralkodása idején visszatértem házamba, és visszakaptam feleségemet, Annát, meg fiamat, Tóbiást. Pünkösdkor [a hetek ünnepén] jó ebéd volt. Leültem enni.
Tóbiás könyve|2|2|Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: "Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözőre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételből. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!"
Tóbiás könyve|2|3|Tóbiás el is ment, hogy testvéreink közt egy szegényt keressen, de visszajött, s így szólt: "Apám!" "Na mi van, fiam?" - feleltem neki. "Apám - folytatta -, valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, még most is ott fekszik."
Tóbiás könyve|2|4|Nem kellett az étel, fölkeltem, elhoztam az embert a térről és bevittem egy házba, hogy ha majd lenyugszik a nap, eltemessem.
Tóbiás könyve|2|5|Aztán hazamentem, megmosakodtam, és szomorúan ettem a kenyeremet.
Tóbiás könyve|2|6|Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételről mondott: "Ünnepeitek gyásszá változnak és ujjongástok siratóénekké." Sírva fakadtam.
Tóbiás könyve|2|7|Napnyugta után aztán elmentem, sírt ástam és eltemettem.
Tóbiás könyve|2|8|A szomszédok kicsúfoltak és azt mondták: "Na, ez már megint nem fél? [Nem szabad elfelejteni, hogy ilyenek miatt díjat tűztek ki a fejemre.] A múltkor el kellett menekülnie, és lám, most már megint temeti a halottakat!"
Tóbiás könyve|2|9|Éjszaka megfürödtem, kimentem az udvarra és lefeküdtem a fal tövébe. Mivel meleg volt, nem takartam be a fejemet.
Tóbiás könyve|2|10|Nem tudtam, hogy verebek fészkelnek fölöttem a falon. Meleg ürülék hullott a szemembe. Fehér foltok keletkeztek rajtam, úgyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Minél több kenőcsöt használtam el, annál vaksibbá váltam a foltoktól, végül egészen megvakultam. Négy évig nem láttam, sajnáltak is nagyon a testvéreim. Két évig Achikár gondoskodott eltartásomról, amíg Elümaiszba nem ment.
Tóbiás könyve|2|11|Akkor a feleségem kétkezi munkába fogott: gyapjút font, vásznat szőtt,
Tóbiás könyve|2|12|megrendelésre dolgozott és pénzt kapott érte. Egyszer március hetedikén elkészült az egyik darabbal és átadta a megrendelőknek. Ezek mind kifizették, amivel tartoztak, aztán ráadásul még egy kecskegidával is megajándékozták.
Tóbiás könyve|2|13|Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem tőle: "Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni."
Tóbiás könyve|2|14|Azt felelte: "Ráadásul kaptam, a munkámért járó pénzen kívül." De nem hittem el neki, és ráparancsoltam, hogy vigye vissza a gazdájának. [Egészen kipirultam a méregtől.] De ő sem maradt adós a felelettel: "Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kell nézni és meglátszik, mennyit értek!"
Tóbiás könyve|3|1|Erre nagyot sóhajtottam és keserves sírásra fakadtam, majd ebbe a panaszos imába fogtam:
Tóbiás könyve|3|2|"Igazságos vagy Uram! Tetteid igazságosak, s minden utad irgalom és hűség. Te vagy a világ bírája.
Tóbiás könyve|3|3|Jussak hát eszedbe, Uram, tekints rám! Ne büntess bűneimért, sem tévelygéseimért, sem pedig atyám vétkeiért! Mert vétkeztünk színed előtt,
Tóbiás könyve|3|4|megszegtük parancsaidat. Ezért aztán megengedted, hogy kifosszanak bennünket, fogságba hurcoljanak és megöljenek; hogy szóbeszéd és gúny tárgya meg intő példa legyünk a népek számára, amelyek közé szétszórtál bennünket.
Tóbiás könyve|3|5|Ítéleteid igazságosak, vétkeim és atyáim bűnei miatt végrehajthattad őket rajtam. Hiszen nem vettük figyelembe parancsaidat, és nem jártunk igaz úton színed előtt.
Tóbiás könyve|3|6|Bánj velem úgy, ahogy neked tetszik. Parancsold meg, és elszáll a lelkem, meghalok és porrá leszek. Mert jobb meghalnom, mintsem élnem, hiszen rágalmat és gyalázkodást kell hallanom és nagyon nagy a bánatom. Uram, várom, hogy elhatározásod megszabadít ettől a megpróbáltatástól. Hadd menjek már az örök hazába! Ne fordítsd el, Uram, arcodat tőlem! Mert jobb meghalni, mint élni, ha ilyen kegyetlen rossz sora van az embernek. Belefáradtam már a gyalázkodás hallgatásába."
Tóbiás könyve|3|7|Ugyanezen a napon történt Médiában, Ekbatanában, hogy Ráguel lányát, Sárát kicsúfolta apjának egyik szolgálója.
Tóbiás könyve|3|8|Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmodeus, a gonosz szellem mindegyiket megölte, mielőtt még mint jó házastársak, összekerültek volna. Azt mondta neki a cselédlány: "Te ölöd meg a férjeidet: már hét urad is volt, de egyikkel sem volt szerencséd.
Tóbiás könyve|3|9|S ha meghaltak is, ez még nem ok arra, hogy minket büntess. Halj meg te is utánuk, ne lássunk tőled soha az életben se fiút, se lányt!"
Tóbiás könyve|3|10|Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserűségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom."
Tóbiás könyve|3|11|Aztán az ablaknál állva kitárta kezét, és így fohászkodott: "Légy áldott, irgalomnak Istene! Legyen áldott a neved örökre! Dicsőítsen minden alkotásod örökkön-örökké!
Tóbiás könyve|3|12|Uram, most fölemeltem tekintetemet és rád szegeztem a szememet.
Tóbiás könyve|3|13|Szólíts el erről a földről, hogy ne kelljen több gyalázkodást hallanom!
Tóbiás könyve|3|14|Tudod, Uram, hogy tiszta maradtam, nem érintett egyetlen férfi sem.
Tóbiás könyve|3|15|Sem a magam nevére, sem az apáméra nem hoztam szégyent itt, a fogság földjén. Egyetlen lánya vagyok apámnak. Nem marad neki másik gyereke, aki örökölhetne utána, sem közeli rokona. S nincs olyan sem a rokonságban, aki miatt életben kellene maradnom, hogy a felesége legyek. Hetet már elvesztettem, mi értelme van hát az életemnek? De ha mégsem akarod elvenni az életemet, tekints rám és szánj meg: ne kelljen több gyalázatot elviselnem."
Tóbiás könyve|3|16|Mindkettőjük imáját meghallgatta a fölséges Isten. Elküldte Ráfaelt, hogy gyógyítsa meg mindkettőjüket: Tobit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hadd lássa szemével az Isten világát, Sárát meg, Ráguel lányát adja hozzá Tobit fiához, Tóbiáshoz, és szabadítsa meg a rossz szellemtől, Azmodeustól. Mert minden más kérővel szemben Tóbiást illette a jog, hogy elnyerje. Tobit visszatért, és belépett házába, ugyanabban a pillanatban Ráguel lánya, Sára is elindult a fenti szobából.
Tóbiás könyve|4|1|Egyszer eszébe jutott Tobitnak a pénz, amelyet Gábaelnél hagyott, a médiai Rágesben.
Tóbiás könyve|4|2|Azt mondta magában: "Halálomat kívántam. Miért nem hívom hát fiamat, Tóbiást, és beszélek vele erről a pénzről, mielőtt még meghalnék?"
Tóbiás könyve|4|3|Magához hívatta hát a fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: "Ha meghalok, temess el illendőképpen. Becsüld meg anyádat. Ne hagyd el egész életedben. Tégy kedvére és ne bántsd meg.
Tóbiás könyve|4|4|Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba.
Tóbiás könyve|4|5|Fiam, légy mindig hű az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd és ne járj az igazságtalanság útjain.
Tóbiás könyve|4|6|Mert ha az igaz úton jársz, minden vállakozásod sikerrel jár, mint a többieknek is, akik az igazságot szolgálják.
Tóbiás könyve|4|7|Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled.
Tóbiás könyve|4|8|Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevés lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról.
Tóbiás könyve|4|9|Így szép kincset gyűjtesz magadnak az ínséges napokra.
Tóbiás könyve|4|10|Az alamizsna ugyanis megment a haláltól és attól, hogy a sötétségre kerülj.
Tóbiás könyve|4|11|A Magasságbeli ugyanis úgy tekinti az alamizsnát, mintha neki adnánk értékes áldozati adományt.
Tóbiás könyve|4|12|Óvakodj, fiam, mindenfajta kicsapongástól. Feleséget őseid nemzetségéből végy magadnak. Ne végy el idegen asszonyt, aki nem tartozik atyád törzséhez, mert mi a próféták nemzetsége vagyunk. Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob az ősatyánk. Emlékezz csak arra, fiam, hogy ők mind a rokonságunkból vettek feleséget, és áldottak voltak gyermekeikben. Utódaiké lesz - örökségképpen - az ország.
Tóbiás könyve|4|13|Szeresd hát, fiam, a testvéreidet, és ne vesd meg őket, néped fiait és leányait, hanem közülük végy feleséget. Mert hiszen a gőg romlást okoz és sok nyugtalanságot. A tétlenség pedig szegénységgel és ínséggel jár. A tétlenség szüli az éhséget.
Tóbiás könyve|4|14|Éjszakára ne maradjon nálad egyetlen munkásnak a bére sem, hanem fizesd ki rögtön. Ha Istennek szolgálsz, megtérül. Vigyázz magadra, fiam, minden tettedben, és tudd mindig, mit csinálsz.
Tóbiás könyve|4|15|Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd. Ne igyál annyi bort, hogy részeg légy tőle, ne kísérjen életutadon az iszákosság.
Tóbiás könyve|4|16|Oszd meg kenyeredet az éhezőkkel és ruhádat a rongyoskodókkal. Fölöslegesedből adj alamizsnát, és szemed ne legyen irigy, amikor alamizsnát adsz.
Tóbiás könyve|4|17|Tedd a kenyeredet és öntsd a borodat az igazak sírjára, és ne add a bűnösöknek.
Tóbiás könyve|4|18|A bölcs emberektől kérj tanácsot, és ne vess meg semmi hasznos tanácsot.
Tóbiás könyve|4|19|Minden időben magasztald Istent, az Urat, és tőle kérd, hogy az egyenes úton járhass, s hogy útjaid és szándékaid jó véget érjenek. Egy népnek sem adatott meg a bölcsesség, hanem az Úr ad minden jót. Akit akar, azt fölemeli, akit akar, azt megalázza egészen az alvilág fenekéig. Édes fiam, ne feledd el tanácsaimat, ne vesszenek ki szívedből!
Tóbiás könyve|4|20|Aztán, fiam, azt is elmondom neked, hogy tíz talentum ezüstöt letétbe helyeztem a médiai Rágesban Gábaelnél, Gábri fiánál.
Tóbiás könyve|4|21|Ne félj, fiam, hogy szegények lettünk. Ha istenfélő leszel, és távol tartod magadat a bűntől, és azt teszed, ami kedves az Úr, a te Istened szemében, akkor gazdag leszel."