Tóbiás könyve|5|1|Tóbiás így felelt apjának, Tobitnak: "Apám, mindent megteszek, amit parancsolsz.
Tóbiás könyve|5|2|De hogyan kérhetném el azt a pénzt, amikor ő sem ismer engem, s én sem ismerem őt. Milyen bizonyítékot adjak neki, hogy higgyen nekem, és visszaadja a pénzt? Aztán az utat sem tudom, amelyen Médiába kellene mennem."
Tóbiás könyve|5|3|Tobit ezt válaszolta fiának, Tóbiásnak: "Van róla írás, amelyet mind a ketten aláírtunk, aztán én kettévágtam, hogy mind a kettőnknek jusson belőle egy rész. Az egyik fele nálam van, a másik a pénz mellett. Húsz éve már, hogy ezt a pénzt letétbe helyeztem. Most tehát, fiam, keress magadnak egy megbízható útitársat, aki a mi költségünkön él, amíg vissza nem jössz, aztán indulj, s hozd el a pénzt Gábaeltől."
Tóbiás könyve|5|4|Tóbiás elment, hogy egy jó vezetőt keressen, aki elkíséri Médiába. Kint Ráfaellel találkozott, az angyallal: ott állt előtte [de ő nem tudta, hogy az Isten angyala].
Tóbiás könyve|5|5|Megszólította: "Hová való vagy, barátom?" Az angyal így felelt: "Testvéreid, Izrael fiai közé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek." Tóbiás azt mondta neki: "Tudod-e az utat Médiába?" "De mennyire! - felelte. - Többször is voltam ott, emlékszem minden útjára.
Tóbiás könyve|5|6|Sokszor jártam Médiában és egyik testvérünknél, Gábaelnél kaptam szállást, a médiai Rágesban. Ekbatanától Ráges kétnapi járóföldre van, Ráges a hegyek között, Ekbatana a síkságon fekszik."
Tóbiás könyve|5|7|Erre Tóbiás azt mondta neki: "Rögtön jövök, barátom, csak szólok apámnak: szeretném, ha velem jönnél, megfizetem béredet."
Tóbiás könyve|5|8|Az így válaszolt: "Rendben van, megvárlak. De ne maradj sokáig!"
Tóbiás könyve|5|9|Tóbiás elment, és megmondta az apjának, hogy talált valakit testvérei, Izrael fiai közül. Az apja azt mondta: "Vezesd elém, hadd tudakozódjam a családja meg a törzse felől. Meg kell nézni, fiam, hogy megbízható-e."
Tóbiás könyve|5|10|Tóbiás kiment, és szólt neki: "Barátom, apám szeretne megismerni." Az angyal belépett a házba. Először Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: "Mi örömöm lehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élőhalott vagyok: hallom az emberek hangját, de látni nem látom őket." Az angyal azt mondta neki: "Bízzál, Isten nem késlekedik, meggyógyít. Bízzál!" Tobit így szólt hozzá: "Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e vele mint vezetője? Megfizetek érte, testvér." Így felelt neki: "Elkísérem, ismerek minden utat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek minden ösvényt."
Tóbiás könyve|5|11|Tobit így szólt: "Testvér, melyik családból és törzsből származol? Elárulnád nekem, testvér?" "Miért érdekel a családfám?"
Tóbiás könyve|5|12|"Szeretném tudni, kinek a fia vagy, és mi a neved?"
Tóbiás könyve|5|13|"Azarja vagyok - felelte -, a nagy Ananiásnak a fia, a testvéreid közül."
Tóbiás könyve|5|14|Erre azt mondta neki: "Isten hozott, testvér! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni a törzsedet és családodat. Így hát testvérem vagy, tekintélyes, jó ágon. Ismertem Ananiást és Nátánt, a nagy Semaja fiait. Velem jártak Jeruzsálembe, együtt imádkoztunk ott, s nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Örülök, hogy itt vagy."
Tóbiás könyve|5|15|Majd így folytatta: "Felfogadlak, s adok minden napra egy drachmát, ezenkívül élelmet úgy, mint a fiamnak. Kelj hát útra fiammal,
Tóbiás könyve|5|16|és megjutalmazlak még azon felül is, amiben megegyeztünk." Az angyal így felelt: "Vele megyek. Ne félj semmit. Oda is, vissza is szerencsés lesz az utunk, mert az út biztonságos."
Tóbiás könyve|5|17|Tobit így szólt hozzá: "Légy áldott, testvér!" Aztán a fiához fordult: "Készülj fel az útra, fiam! Kelj útra testvéreddel. Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent és vezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az ő angyala kísérjen és védjen benneteket, fiam!" Tóbiás kiment, hogy előkészüljön az útra. Megölelte apját és anyját. Tobit azt mondta neki: "Szerencsés utat!"
Tóbiás könyve|5|18|De az anyja sírt, és így szólt Tobithoz: "Miért küldted el a fiamat? Hát nem ő volt a bot kezünkben, amikor jött és ment előttünk?
Tóbiás könyve|5|19|Azt hiszem, nem a pénz a legfontosabb, a fiunkhoz képest meg mit számít?
Tóbiás könyve|5|20|Jó volt nekünk úgy élni, ahogy az Isten adta!"
Tóbiás könyve|5|21|Tobit azt felelte: "Ne aggódj! Fiunk szerencsésen odaér, aztán szerencsésen vissza is tér. Ha hazatér, majd magad is látod, hogy nagyon jól van így.
Tóbiás könyve|5|22|Ne aggodalmaskodj és ne emészd magad, nővérem, miattuk! Hiszen jó angyal utazik vele, így hát szerencsés lesz az útja és egészségben haza is tér majd."
Tóbiás könyve|6|1|Erre abbahagyta a sírást.
Tóbiás könyve|6|2|A fiatalember meg az angyal útra kelt, a kutya meg ment utánuk. Kettesben mendegéltek, és mire az első este leszállt, a Tigris folyóhoz értek, és ott éjszakáztak.
Tóbiás könyve|6|3|A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetődött egy nagy hal a vízből és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott,
Tóbiás könyve|6|4|de az angyal biztatta: "Fogd meg a halat, ne engedd el!" A fiú elkapta a halat, és a partra húzta.
Tóbiás könyve|6|5|Ekkor így szólt hozzá az angyal: "Vágd fel a halat! Vedd ki a szívét, a máját és az epéjét, és vigyázz rájuk jól, a belét pedig dobd el, mert a szív, a máj és az epe jó orvosságnak."
Tóbiás könyve|6|6|A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek.
Tóbiás könyve|6|7|Akkor a fiú megkérdezte az angyalt: "Azarja testvér, mire jó a hal szíve, mája és epéje?"
Tóbiás könyve|6|8|Így felelt neki: "Ha elégetik a hal szívét és máját, s a démon vagy gonosz szellem gyötörte férfi vagy nő előtt füstölnek vele, mindenféle rossz nyavalya örökre elmúlik, még nyoma sem marad.
Tóbiás könyve|6|9|Ami meg az epét illeti, az meg szemkenőcsnek jó: ha valakinek fehér foltok vannak a szemén, csak rá kell fújni a foltokra, és meggyógyul."
Tóbiás könyve|6|10|Médiában jártak, és már Ekbatana felé közeledtek,
Tóbiás könyve|6|11|amikor Ráfael azt mondta a fiatalembernek: "Tóbiás testvér!" "Tessék!" - felelte. Az angyal folytatta: "Ma rokonodnál, Ráguelnél éjszakázunk. S van neki egy Sára nevű lánya.
Tóbiás könyve|6|12|Sárán kívül se fia, se lánya. Te vagy a legközelebbi rokona, így hát elsősorban téged illet (a lány), s apja vagyonára is igényt tarthatsz. A lány nyíltszívű, bátor és bájos teremtés, és az apja nagyon szereti.
Tóbiás könyve|6|13|Jogodban van elvenni. Hallgass rám, testvér! Beszélek majd a lányról apjával, hogy ma estétől fogva mint menyasszonyodat őrizze neked. Ha aztán Rágesból visszatérünk, megtartjuk a lakodalmat. Biztosan tudom, hogy Ráguelnek nincs joga megtagadni tőled a lányát, sem másnak adni. Mózes törvénye értelmében halált érdemelne, ha így tenne, hiszen tudja, hogy a rokoni kapcsolat mindenki más előtt téged jogosít fel arra, hogy a lányát feleségül vedd. Hallgass hát rám, testvér! Ma este beszélgetünk a lányról, és megkérjük a kezét. Aztán, ha visszatérünk Rágesból, hazavisszük magunkkal."
Tóbiás könyve|6|14|Tóbiás erre így felelt Ráfaelnek: "Azarja testvér, azt beszélik, hogy már hétszer is férjhez adták, de a férje mindig meghalt a nászszobában. Akkor este halt meg mindegyik, amikor belépett a szobába, és úgy hallom az emberektől, hogy démon ölte meg őket.
Tóbiás könyve|6|15|Ezért félek egy kicsit. Őt magát nem öli meg, mert szereti, de ha valaki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlen fia vagyok atyámnak és nem szeretnék meghalni. Nem akarom, hogy az értem való bánkódás a sírba vigye apámat és anyámat. Nincs más fiuk, aki eltemetné őket."
Tóbiás könyve|6|16|De az angyal így felelt: "Nem emlékszel, mire intett apád? Meghagyta, hogy apád nemzetségéből végy feleséget. Hallgass hát rám, testvér, s vedd feleségül! A démon miatt ne aggódjál. Tudom, hogy ma éjjel feleségül kapod a lányt.
Tóbiás könyve|6|17|Ha belépsz a nászszobába, fogd a hal máját és szívét, és tégy belőle a füstölőben levő parázsra. A füst majd szétterjed, a démon megérzi a szagát és elmenekül, többé nem kell félni, hogy találkozik vele az ember a lánynál.
Tóbiás könyve|6|18|Aztán mielőtt egyesülnétek, előbb mindketten imádkozzatok. Kérjétek az ég Urát, hogy ajándékozzon meg benneteket kegyelmével és oltalmával. Ne félj, hiszen öröktől fogva neked szánták, neked kell ma megmentened. Veled tart majd, s biztosan tudom, hogy lesznek tőle gyermekeid, akik olyanok lesznek majd neked, mint a testvérek. Ne tétovázz!" Ahogy Tóbiás meghallotta Ráfael beszédét és megtudta, hogy Sára a nővére, apja családjának a rokona, annyira megszerette, hogy szívét semmi sem tudta elfordítani tőle.
Tóbiás könyve|7|1|Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: "Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!" Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Először ők köszöntek neki, az meg fogadta: "Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!" Ezzel betessékelte őket házába,
Tóbiás könyve|7|2|aztán azt mondta Ráguel a feleségének, Ednának: "Mennyire hasonlít ez a legény testvéremre, Tobitra."
Tóbiás könyve|7|3|Edna megkérdezte tőlük, hová valók. Így válaszoltak: "A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk."
Tóbiás könyve|7|4|"Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?" "Igen."
Tóbiás könyve|7|5|"Hogy van?" "Él és egészséges." S Tóbiás azt is hozzátette: "Ő az apám."
Tóbiás könyve|7|6|Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt.
Tóbiás könyve|7|7|Aztán így szólt hozzá: "Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívű ember megvakult." A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott,
Tóbiás könyve|7|8|s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt.
Tóbiás könyve|7|9|Aztán levágott egy kost a nyájból és szíves fogadtatásban részesítette őket. Megmosakodtak, megfürödtek és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnak: "Azarja testvér, légy szíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nővéremet, Sárát feleségül."
Tóbiás könyve|7|10|Ráguel meghallotta, és azt mondta a fiatalembernek: "Egyél-igyál, mulass jól! Csak rajtad áll, testvérem, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát. Én nem tehetem meg, hogy máshoz adjam, hisz te vagy a legközelebbi rokona.
Tóbiás könyve|7|11|De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket." Tóbiás kijelentette: "Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod." Ráguel így felelt: "Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét."
Tóbiás könyve|7|12|Akkor Ráguel behívta a lányát, Sárát, kézen fogta, és ezekkel a szavakkal adta feleségül Tóbiásnak: "Rád bízom. Mózes törvénye és parancsa neked ítéli feleségül. Vedd, és vidd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek szerencsés utat!"
Tóbiás könyve|7|13|Aztán a feleségéhez fordult és papírt hozatott az íráshoz. Megírta a házassági szerződést, amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint.
Tóbiás könyve|7|14|Akkor aztán nekiláttak az evésnek-ivásnak.
Tóbiás könyve|7|15|Ráguel odaszólt a feleségének: "Tedd rendbe nővérem, azt a másik szobát és oda vezesd be őket."
Tóbiás könyve|7|16|Az el is ment, s megvetette az ágyat a szobában, ahogy az ura mondta és odavezette a lányát.
Tóbiás könyve|7|17|Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit és így szólt hozzá: "Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!" Aztán kiment.
Tóbiás könyve|8|1|Amikor befejezték az evést és ivást, arról kezdtek beszélni, hogy lefekszenek, s az ebédlőből a nászszobába vezették a fiatalembert.
Tóbiás könyve|8|2|Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elővette hát táskájából a hal szívét és máját, és a füstölőben levő parázsra tette.
Tóbiás könyve|8|3|A démon nem állhatta a hal füstjét, így el is menekült a levegőben, meg sem állt Egyiptomig. Ráfael üldözőbe vette, megkötözte és odaláncolta.
Tóbiás könyve|8|4|Közben a szülők kimentek és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: "Kelj fel, nővérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét."
Tóbiás könyve|8|5|Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: "Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsőítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké.
Tóbiás könyve|8|6|Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat.
Tóbiás könyve|8|7|Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg."
Tóbiás könyve|8|8|Közösen rámondták: "Úgy legyen, úgy legyen!"
Tóbiás könyve|8|9|Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni.
Tóbiás könyve|8|10|Azt gondolta ugyanis magában: "Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk."
Tóbiás könyve|8|11|Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét
Tóbiás könyve|8|12|és így szólt hozzá: "Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielőtt valaki megtudná a dolgot."
Tóbiás könyve|8|13|Hívták a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, s a szolgáló belépett. Mély álomba merülve találta mindkettőjüket.
Tóbiás könyve|8|14|Erre kijött és halkan ezt mondta: "Nem halt meg, minden rendben van."
Tóbiás könyve|8|15|Akkor Ráguel e szavakkal magasztalta az ég Istenét: "Áldott légy, Uram, minden tiszta ének zengje dicséretedet örökkön-örökké!
Tóbiás könyve|8|16|Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitől rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.
Tóbiás könyve|8|17|Áldott légy, mert megkönyörültél ezen a két egyetlen gyermeken. Ezentúl is légy hozzájuk, Uram, irgalmas és oltalmazd őket! Örömben és kegyelemben éljék le életüket!"
Tóbiás könyve|8|18|Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal előtt temessék be a sírt.
Tóbiás könyve|8|19|Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökröt és négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdődött a készülődés.
Tóbiás könyve|8|20|Aztán hívatta Tóbiást, és azt mondta neki: "Tizennégy napig nem mehetsz el innen. Maradj itt, ahol vagy, egyél-igyál nálam. Szerezz örömet a lányomnak annyi gyötrelem után.
Tóbiás könyve|8|21|Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nővérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!"
Tóbiás könyve|9|1|Tóbiás akkor Ráfaelhez fordult:
Tóbiás könyve|9|2|"Azarja testvér - mondta neki -, végy magadhoz négy szolgát és két tevét, és indulj el Rágesba!
Tóbiás könyve|9|3|Menj el Gábaelhez, add át neki az elismervényt, és vedd át tőle a pénzt. Azonkívül hívd meg, hogy jöjjön el a lakodalmamra.
Tóbiás könyve|9|4|Jól tudod, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot kések is, nagyon fog aggódni.
Tóbiás könyve|9|5|Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az ő esküje is kötelez." Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat - a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták őket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra.
Tóbiás könyve|9|6|Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: "Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élő képmását."
Tóbiás könyve|10|1|Közben Tobit mindennap azt számolgatta, hány nap kell is az oda- és visszaérkezéshez. Mind elmúlt, és a fia még mindig nem ért haza.
Tóbiás könyve|10|2|Azt gondolta magában: "Odalent talán elutasították őket. Vagy talán meghalt Gábael, és most nincs senki, aki odaadja a pénzt."
Tóbiás könyve|10|3|Kezdett aggódni.
Tóbiás könyve|10|4|Anna, a felesége azt mondta: "Meghalt ez a gyerek. Nincs ez már életben." Elkezdte siratni a fiát és kesergett. Azt mondta:
Tóbiás könyve|10|5|"Jaj-jaj, fiam, miért is engedtelek el, szemem fénye!"
Tóbiás könyve|10|6|Tobit rászólt: "Nyugodj meg, nővérem, ne aggodalmaskodjál, jól megy a sora. Valami közbejöhetett nekik ott lent. Útitársa megbízható, testvéreink közül való. Ne búsulj, nővérem, bármelyik pillanatban betoppanhat."
Tóbiás könyve|10|7|De ő csak erősködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, ő is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon."
Tóbiás könyve|10|8|Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: "Maradj nálam, fiam. Küldök majd valakit apádhoz, Tobithoz, hogy hírt vigyen rólad."
Tóbiás könyve|10|9|De Tóbiás nem tágított: "Ne, inkább engem engedj el apámhoz."
Tóbiás könyve|10|10|Ekkor Ráguel fölkelt, átadta neki a feleségét, Sárát, és vagyonának a felét: szolgákat, szolgálókat, ökröket és juhokat, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és házi fölszerelési tárgyakat.
Tóbiás könyve|10|11|Aztán békében útra bocsátotta őket. Búcsúzóul ezt mondta Tóbiásnak: "Jó egészséget kívánok, fiam, és szerencsés utat. Az ég Ura legyen kedves hozzád és feleségedhez, Sárához. Remélem, hogy meglátom gyermekeiteket, mielőtt meghalok."
Tóbiás könyve|10|12|Lányának, Sárának meg ezt mondta: "Menj csak szépen az apósodhoz! Ők most már éppen úgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével, lányom. Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!" Aztán megcsókolta, és útjukra bocsátotta őket. Edna azt mondta Tóbiásnak: "Fiam és kedves testvérem, az Úr segítsen vissza, és adjon nekem olyan hosszú életet, hogy megláthassam gyermekeiteket, a tieidet meg Sára lányomét. Az Úr színe előtt átadom neked a lányomat, hogy vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben! Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, és Sára a nővéred. Bárcsak mindannyian boldogok lehetnénk egész életünkben." Megölelte, és örömmel elbocsátotta őket.
Tóbiás könyve|10|13|Tóbiás elégedetten távozott Rágueltől. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, a mindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Ő is áldással búcsúzott Rágueltől és feleségétől, Ednától: "Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!"
Tóbiás könyve|11|1|Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvő Kaszerin közelébe nem értek.
Tóbiás könyve|11|2|Akkor azt mondta Ráfael: "Tudod, milyen állapotban hagytuk otthon apádat.
Tóbiás könyve|11|3|Menjünk előre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön."
Tóbiás könyve|11|4|El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával], a kutya meg ment utánuk.
Tóbiás könyve|11|5|Anna csak ült és az utat kémlelte, nem jön-e a fia.
Tóbiás könyve|11|6|Egyszer csak megpillantotta, amint közeledett, és azt mondta az apának: "Nézd csak, jön a fiad meg az a férfi, aki elment vele."
Tóbiás könyve|11|7|Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielőtt még odaért volna apjához:
Tóbiás könyve|11|8|"Tudom, hogy megnyílik apád szeme. Kend a hal epéjét a szemére. Az orvosság majd csípi és fehér hártyát választ le a szeméről. De visszanyeri a látását és meglátja a napvilágot."
Tóbiás könyve|11|9|Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: "Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok." És sírt.
Tóbiás könyve|11|10|Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá
Tóbiás könyve|11|11|[kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: "Bízzál atyám!" Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat,
Tóbiás könyve|11|12|majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából.
Tóbiás könyve|11|13|Ekkor apja a nyakába borult.
Tóbiás könyve|11|14|Sírva mondta: "Látlak, fiam, szemem fénye!" Majd így folytatta: "Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké.
Tóbiás könyve|11|15|Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást." Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsőítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, ő is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához.
Tóbiás könyve|11|16|Ekkor Tobit kiment Ninive kapujához a menye elé nagy örömmel és Istent magasztalva. A niniveiek nagyot néztek, amikor látták, hogy vezető nélkül jár-kel, éppen úgy, mint azelőtt.
Tóbiás könyve|11|17|Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében.
Tóbiás könyve|12|1|Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: "Fiam, legyen gondod rá, hogy kísérődnek megadd a bérét, sőt toldd is meg a kialkudott bért."
Tóbiás könyve|12|2|Az megkérdezte: "Apám, mennyit adjak a szolgálatáért?
Tóbiás könyve|12|3|Magam nem sajnálnám neki adni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkül visszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?"
Tóbiás könyve|12|4|Tobit így szólt: "Valóban őt illeti a fele annak, amit hoztál."
Tóbiás könyve|12|5|Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: "Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!"
Tóbiás könyve|12|6|Akkor Ráfael félrehívta kettőjüket, és így szólt hozzájuk: "Dicsőítsétek Istent minden élőlény előtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsőítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki előtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szűnjetek meg köszönetet mondani neki.
Tóbiás könyve|12|7|A király titkait meg kell őrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz.
Tóbiás könyve|12|8|Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni.
Tóbiás könyve|12|9|Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.
Tóbiás könyve|12|10|De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek.
Tóbiás könyve|12|11|Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem előttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani.
Tóbiás könyve|12|12|Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat.
Tóbiás könyve|12|13|Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet.
Tóbiás könyve|12|14|Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát.
Tóbiás könyve|12|15|Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen."
Tóbiás könyve|12|16|Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek.
Tóbiás könyve|12|17|(Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké.
Tóbiás könyve|12|18|Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden áldott nap, mert őt illeti a köszönet.
Tóbiás könyve|12|19|Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.
Tóbiás könyve|12|20|Dicsőítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, aki küldött. Írjatok le mindent, ami történt!" Ezzel fölemelkedett.
Tóbiás könyve|12|21|Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsőítő énekkel, és megköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent.
Tóbiás könyve|13|1|Erre Tobit így szólt:
Tóbiás könyve|13|2|"Áldott legyen az élő Isten, mert uralma örökké tart. Mert büntet és kegyelmez, letaszít az alvilág mélységeibe, s felhoz a pusztulás helyéről - senki sem szabadulhat a kezéből.
Tóbiás könyve|13|3|Dicsőítsétek, Izrael fiai, a pogány népek előtt! Mert ha szétszórt is benneteket közéjük,
Tóbiás könyve|13|4|ott mutatta meg nektek nagyságát is. Magasztaljátok minden élőlény előtt. Mert ő a mi Urunk, ő a mi Istenünk, ő a mi Atyánk, Isten örökkön-örökké.
Tóbiás könyve|13|5|Megbüntet benneteket vétkeitekért, de meg is könyörül rajtatok és összegyűjt titeket a népek közül, amelyek közé szétszórt benneteket.
Tóbiás könyve|13|6|Ha szívetek, lelketek mélyéből hozzá tértek, s igaz életet éltek színe előtt, felétek fordul, és nem födi el előletek arcát. Fontoljátok meg, mit tett veletek, s fennhangon magasztaljátok. Mondjatok köszönetet az igazságos Úrnak, magasztaljátok az örökkévalóság Királyát! Számkivetésem földjén én is dicsőítem, hirdetem hatalmát és nagyságát a bűnös népnek. Térjetek meg, bűnösök, igaz tetteket vigyetek végbe színe előtt. Ki tudja, talán hozzátok is irgalmas lesz és megkönyörül rajtatok.
Tóbiás könyve|13|7|Magasztalom Istenemet és lelkem örül az ég Királyában.
Tóbiás könyve|13|8|Hirdesse nagyságát minden ajak, és dicsőítsék Jeruzsálemben.
Tóbiás könyve|13|9|Jeruzsálem, te szent város! Isten kezed műve miatt büntet, de újra megkönyörül az igaz fiakon.
Tóbiás könyve|13|10|Dicsőítsd az Urat, amint illik, és adj hálát az örökkévalóság Királyának. Akkor örömmel fölépíti benned megint templomát, boldoggá teszi mind a foglyokat, s szeretni fogja a szenvedőket, minden nemzedéken át, örökké.
Tóbiás könyve|13|11|Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messziről, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékről nemzedékre.
Tóbiás könyve|13|12|Átok rá, aki gúnyol, átok rá, aki elpusztít, lerombolja faladat, ledönti bástyáidat, fölégeti házaidat.
Tóbiás könyve|13|13|Örökké áldott, aki fölépít. Örülj és vigadj igaz fiaid miatt, mert összegyűjtik őket, és akkor dicsőítik az örökkévaló Urat.
Tóbiás könyve|13|14|Boldogok, akik szeretnek, boldogok, akik örülhetnek majd békédnek! Boldogok, akik siránkoztak pusztulásodon, mert örömük lesz benned és mind megérik jövendő boldogságodat.
Tóbiás könyve|13|15|Áldjad, lelkem, az Urat, a nagy Királyt!
Tóbiás könyve|13|16|Hiszen Jeruzsálem újra fölépül, és az ő háza is minden időkre. Boldog volnék, ha nemzetségemből valaki megérné, megláthatná dicsőségedet és magasztalhatná az ég Királyát. Zafírból és smaragdból épülnek majd Jeruzsálem kapui, drágakőből a falaid. Aranyból lesznek Jeruzsálem bástyái és színaranyból a falaid.
Tóbiás könyve|13|17|Rubinnal és ofírkővel lesznek kirakva Jeruzsálem utcái, Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének, és minden háza ezt harsogja: Alleluja! Áldott legyen Izrael Istene! Örökre dicsőítsék benned a szent nevet!"
Tóbiás könyve|14|1|Így fejezte be Tobit dicsőítő énekét.
Tóbiás könyve|14|2|Hatvanhét éves volt, amikor megvakult. Gyógyulása után nagy jómódban élt, jótékonykodott, és nem szűnt meg dicsőíteni az Istent és magasztalni nagyságát.
Tóbiás könyve|14|3|Amikor érezte, hogy közel a halála, odahívta a fiát, Tóbiást és így tanította: "Fiam, vedd gyermekeidet,
Tóbiás könyve|14|4|és költözz velük Médiába, mert hiszek az Isten szavának, annak, amit Náhum Ninivéről mondott. Minden beteljesedik és megvalósul, amit Izrael prófétái Asszíriáról és Ninivéről jövendöltek, akiket Isten küldött, nem hiúsul meg egyetlen szavuk sem. Minden megtörténik majd a maga idejében. Akkor majd nagyobb biztonságban lesz az ember Médiában, mint Asszíriában és Babilóniában. Mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mond, az mind bekövetkezik és megtörténik, és abból, amit jövendöl, nem hiúsul meg egyetlen szó sem. Testvéreinket, akik Izrael földjén élnek, számba veszik és elhurcolják messze szép hazájuktól. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztasággá lesz, az Isten háza is elhagyatott lesz és üszkös (egy ideig).
Tóbiás könyve|14|5|Akkor Isten megint megkönyörül rajtuk, és visszavezeti őket Izrael földjére. Újra fölépítik házát, ha nem is lesz olyan szép, mint a régi volt, addig, míg el nem jön annak is az ideje. Akkor aztán mindnyájan hazatérnek a fogságból, s teljes pompájában újjáépítik Jeruzsálemet, és újra fölépítik benne az Isten házát, amint Izrael prófétái előre megmondták.
Tóbiás könyve|14|6|A föld minden népe Istenhez tér majd és igazságban féli az Istent. Mind elhagyják hamis isteneiket, akik tévedésbe vitték őket, és igazságban dicsőítik majd az örökkévaló Istent.
Tóbiás könyve|14|7|Izrael minden fia, aki addig megmarad, tiszta szívvel gondol Istenre. Eljönnek és Jeruzsálemben gyűlnek össze, és attól kezdve biztonságban lakják majd Ábrahám földjét, és az a tulajdonuk lesz. Azok, akik igazságban szeretik Istent, mind örülnek majd, azok pedig, akik bűnt és igazságtalanságot követnek el, eltűnnek a föld színéről.
Tóbiás könyve|14|8|Nos, fiaim, lelketekre kötöm: szolgáljatok igazságban Istennek, és azt tegyétek, ami kedves előtte. Kötelezzétek gyermekeiteket is arra, hogy ők is az igazságot szolgálják és alamizsnálkodjanak, el ne feledkezzenek Istenről, magasztalják nevét minden időben, igazságban és minden erejükből.
Tóbiás könyve|14|9|Hagyd hát el, fiam, Ninivét, ne maradj itt.
Tóbiás könyve|14|10|Amelyik napon mellém temeted anyádat, akármilyen nap lesz is az, még aznap kelj útra, és ne maradj tovább ebben az országban, mert azt látom, hogy hűtlenség és istentelenség uralkodik benne. Látod, fiam, mit tett Nádáb a nevelőapjával, Achikárral: Hát nem élve a föld alá akarta juttatni? De Isten megfizetett az elvetemült gonoszságáért, áldozata szeme láttára, mert Achikár megmenekült, ő pedig az örök sötétségre került büntetésül, amiért Achikár életére tört. Jótetteiért Achikár kikerülte a halálos csapdát, amit Nádáb állított neki, Nádáb azonban beleesett a saját csapdájába és el is pusztult.
Tóbiás könyve|14|11|Hát látjátok, gyermekeim, hova vezet az alamizsna és hova az istentelenség - a halálba. De most már nagyon fogytán van bennem az élet." Lefektették az ágyára, meghalt, és tisztességgel eltemették.
Tóbiás könyve|14|12|Amikor anyja is meghalt, Tóbiás az apja mellé temette el. Aztán feleségével és gyermekeivel Médiába költözött. Ekbatanában lakott Ráguelnél, az apósánál.
Tóbiás könyve|14|13|Öregségükben gondoskodott apósáról és anyósáról, aztán el is temette őket, Ekbatanában, Médiában. Tóbiás örökölte Ráguel vagyonát is meg apjáét, Tobitét is.
Tóbiás könyve|14|14|Száztizenhét évet élt tisztességben, becsületben.
Tóbiás könyve|14|15|Még halála előtt tanúja volt Ninive pusztulásának. Látta, hogyan veti fogságba a niniveieket Küvaxarész, Média királya, és hurcolja el őket Médiába. Magasztalta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Még halála előtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát és magasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen.
Zakarus könyve|1|1|Dárius 2. esztendejének nyolcadik hónapjában az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, [Berekjának], Iddó [fiának a] fiához.
Zakarus könyve|1|2|Ezért az Úr nagyon megharagudott atyáitokra,
Zakarus könyve|1|3|Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok - mondja a Seregek Ura.
Zakarus könyve|1|4|Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez így beszéltek a régi próféták: "Ezt mondja a Seregek Ura: Forduljatok el gonosz utaitoktól, és gonosz tetteitektől!", de nem hallgattak meg, és nem ügyeltek rám - mondja az Úr.
Zakarus könyve|1|5|És hol vannak atyáitok? És a próféták tán örökké élnek?
Zakarus könyve|1|6|A tizenegyedik hónap [a Sebat hónap] huszonnegyedik napján, Dárius 2. évében az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, [Berekjának], Iddó [fiának a] fiához:
Zakarus könyve|1|7|Az éj folyamán látomásom volt. Egy ember állt a mirtuszfák között a völgyben; mögötte sárga, vörössárga, fekete és fehér lovak voltak.
Zakarus könyve|1|8|Megkérdeztem: "Mik ezek, Uram?" [Az angyal, aki hozzám beszélt, azt mondta: "Mindjárt megmutatom neked, hogy mik ezek."]
Zakarus könyve|1|9|Az ember, aki a mirtuszfák között állt, ezt válaszolta: "Ezek azok, akiket az Úr küldött, hogy járják be a földet."
Zakarus könyve|1|10|Ekkor a lovak azt mondták az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között állt: "Bejártuk a földet. Az egész földön béke van és nyugalom."
Zakarus könyve|1|11|Erre az Úr angyala így válaszolt: "Seregek Ura! Meddig vársz még, hogy megkönyörülj Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekkel hetven éve érezteted haragodat?"
Zakarus könyve|1|12|Az Úr kedves, vigasztaló szavakkal válaszolt az angyalnak, aki hozzám beszélt.
Zakarus könyve|1|13|Ezután így szólt az angyal, aki hozzám beszélt: "Hirdesd: Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont,
Zakarus könyve|1|14|és nagyon haragszom a gőgös népekre. Én ugyanis csak egy kicsit haragudtam, ők azonban túllépték a mértéket.
Zakarus könyve|1|15|Azért ezt mondja az Úr: Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. Újjá fog épülni ott a házam - mondja a Seregek Ura -, és a mérőzsinór kifeszül Jeruzsálem felett.
Zakarus könyve|1|16|Hirdesd továbbá: Ezt mondja a Seregek Ura: Városaim bővelkedni fognak a javakban. Az Úr megkönyörül Sionon, és ismét kiválasztja Jeruzsálemet."
Zakarus könyve|2|1|Azután fölemeltem tekintetem és látomást láttam. Volt ott négy szarv.
Zakarus könyve|2|2|Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt hozzám: "Mik ezek a szarvak, Uram?" Azt felelte: "Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát [Izraelt] és Jeruzsálemet."
Zakarus könyve|2|3|Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem.
Zakarus könyve|2|4|Megkérdeztem: "Mit fognak ezek itt csinálni?" Azt mondta: "[Ezek azok a szarvak ott, amelyek szétszórták Júdát, úgyhogy senki sem merte fölemelni a fejét.] S ezek most idejöttek, hogy legyőzzék őket, [hogy letörjék azoknak a nemzeteknek a szarvát, amelyek fölemelték a szarvukat Júda országa ellen és szétszórták]".
Zakarus könyve|2|5|Azután fölemeltem tekintetem és látomást láttam. Egy embert, akinek mérőzsinór volt a kezében.
Zakarus könyve|2|6|Megkérdeztem tőle: "Hová mész?" Azt felelte: "Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, mennyi a szélessége és mennyi a hosszúsága."
Zakarus könyve|2|7|Az angyal, aki hozzám beszélt, mozdulatlan maradt, és egy másik angyal jött eléje.
Zakarus könyve|2|8|Az előző így szólt: "Szaladj, mondd el ezt annak az ifjúnak: Nem övezi majd fal Jeruzsálemet a benne lakó emberek és állatok sokasága miatt.
Zakarus könyve|2|9|Ezt mondja az Úr: Magam leszek a tüzes fal körülötte, és én leszek a dicsősége."
Zakarus könyve|2|10|Jaj, jaj! Meneküljetek Észak földjéről! [- mondja az Úr -], [mert a négy szél irányába szórtalak szét benneteket - mondja az Úr.]
Zakarus könyve|2|11|Jaj, Sion, mentsd meg magadat, aki Babilonban laksz!
Zakarus könyve|2|12|Mert ezt mondja a Seregek Ura [az ő dicsősége küldött engem] a népekhez, amelyek kifosztottak titeket, [mert ha valaki hozzátok ér, olyan, mintha a szempillámhoz érne]:
Zakarus könyve|2|13|Nézzétek, kinyújtom kezem ellenük, és ők saját szolgáik prédájává lesznek. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.]
Zakarus könyve|2|14|Örülj és ujjongj Sion leánya, mert nézd, máris jövök, hogy nálad lakjam - mondja az Úr.
Zakarus könyve|2|15|Sok nép az Úrhoz tér majd azon a napon és az ő népévé válik. [Ő azonban nálad marad, és te tudni fogod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád.]
Zakarus könyve|2|16|Júda az Úré lesz, mint az ő öröksége a szent földön, és ő újra kiválasztja Jeruzsálemet.
Zakarus könyve|2|17|Némuljon el minden test az Úr színe előtt, mert ébred már és elindul szent hajlékából.
Zakarus könyve|3|1|Megmutatta nekem Józsue főpapot, amint az Úr angyala előtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta.
Zakarus könyve|3|2|Az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: "Parancsoljon neked az Úr, sátán, parancsoljon neked az, aki kiválasztotta Jeruzsálemet! Nem üszök ő, amelyet kimentettek a tűzből?"
Zakarus könyve|3|3|Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala előtt.
Zakarus könyve|3|4|A fejére tegyetek tiszta föveget!" Fel is öltöztették díszes ruhába, a fejére pedig tiszta föveget tettek. Az Úr angyala ott állt előtte,
Zakarus könyve|3|5|Majd így szólt az Úr angyala Józsuéhoz:
Zakarus könyve|3|6|"Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én útjaimon jársz, és megtartod törvényeimet, te fogod kormányozni házamat, te őrzöd udvaraimat, és megengedem, hogy ezek sorába lépj, akik itt állnak.
Zakarus könyve|3|7|Halljátok hát, Józsue főpap, és társaid, akik előtted ülnek - mert hisz jelképes személyek vagytok! Nézzétek, elküldöm szolgámat, a Sarjat,
Zakarus könyve|3|8|Azon a napon - mondja a Seregek Ura - meghívhatjátok majd egymást a szőlő és a fügefa alá.
Zakarus könyve|4|1|Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit.
Zakarus könyve|4|2|Majd megkérdezte: "Mit látsz?" Azt feleltem: "Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égő a mécsesek számára, amelyek rajta vannak.
Zakarus könyve|4|3|Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról."
Zakarus könyve|4|4|Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: "Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?"
Zakarus könyve|4|5|Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: "Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?" Azt mondtam: "Nem, Uram."
Zakarus könyve|4|6|Mi vagy te, nagy hegy? Zerubbábel előtt síksággá változol. Ő majd fölteszi a zárókövet, s közben ezt mondják: Szép, milyen szép!
Zakarus könyve|4|7|Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Zakarus könyve|4|8|Zerubbábel keze vetette meg e ház alapját, az ő keze fogja be is fejezni. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött hozzátok.]
Zakarus könyve|4|9|Ismét megszólaltam és megkérdeztem: "És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?"
Zakarus könyve|4|10|[Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: "Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két aranycsövön át olaj folyik?"]
Zakarus könyve|4|11|Azt felelte: "Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?" Azt mondtam: "Nem, Uram."
Zakarus könyve|4|12|Erre ő: "Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Zakarus könyve|5|1|Ismét fölemeltem tekintetem, és újra látomást láttam: egy repülő könyvtekercset.
Zakarus könyve|5|2|Az angyal, aki hozzám beszélt, megkérdezte: "Mit látsz?" "Egy repülő könyvtekercset látok - feleltem. - A hossza húsz könyök, a szélessége pedig tíz könyök."
Zakarus könyve|5|3|Erre így szólt: "Ez az az átok, amely rászáll az egész föld színére. Elűz innen minden rablót, és elűz innen mindenkit, aki hamisan esküszik a nevemre.
Zakarus könyve|5|4|Szabadjára engedem - mondja a Seregek Ura -, hadd látogassa meg a rablók házát, és azok házát, akik hamisan esküsznek nevemre; telepedjék meg házukban, és eméssze meg őket minden fájukkal és téglájukkal együtt."
Zakarus könyve|5|5|Előjött az angyal, aki hozzám beszélt, és azt mondta: "Emeld föl tekinteted, és nézd meg, ami közeledik!"
Zakarus könyve|5|6|Megkérdeztem: "Mi az?" Azt mondta: "Egy véka közeledik." Majd hozzátette: "Ez az egész ország gonoszsága."
Zakarus könyve|5|7|Akkor az ólomfedél fölemelkedett, és azt láttam, hogy egy asszony ül a vékában.
Zakarus könyve|5|8|Azt mondta: "Ez a Gonoszság!" Azután visszanyomta a vékába, és az ólomlapot a véka szájára tette.
Zakarus könyve|5|9|Amint fölemeltem a tekintetem, látomást láttam: Két asszony jött elő. Szárnyukat szél lengette: olyan szárnyuk volt, mint a gólyának. Fölemelték a vékát az ég és a föld közé.
Zakarus könyve|5|10|Ekkor megkérdeztem az angyalt, aki hozzám beszélt: "Hová viszik a vékát?"
Zakarus könyve|5|11|Azt felelte: "Templomot építenek neki Sineár földjén. Emelvényt csinálnak neki, és azon helyezik el."
Zakarus könyve|6|1|Majd ismét fölemeltem a tekintetem, és látomást láttam: Négy kocsi jött elő két hegy közül. A két hegy ércből volt.
Zakarus könyve|6|2|Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak,
Zakarus könyve|6|3|a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig [hatalmas] deres lovak.
Zakarus könyve|6|4|Megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: "Mit jelentenek ezek, Uram?"
Zakarus könyve|6|5|Az angyal így válaszolt: "Ezek itt a négy égtáj felé tartanak; előbb az egész föld Urának színe előtt álltak.
Zakarus könyve|6|6|A vörös lovak Kelet földje felé tartanak, a fekete lovak Észak földje felé, a fehér lovak Nyugat földje felé, a deres lovak pedig Dél földje felé tartanak."
Zakarus könyve|6|7|Az igen erősek pedig mentek, nyugtalanok voltak, türelmetlenek, hogy bejárhassák a földet. Azt mondta nekik: "Menjetek, járjátok be a földet!" Be is járták a földet.
Zakarus könyve|6|8|Ő pedig odahívott, és azt mondta nekem: "Látod, azok, amelyek észak felé haladnak, azért mennek, hogy Észak földjén lehívják a földre az Úr lelkét.
Zakarus könyve|6|9|Az Úr a következő szózatot intézte hozzám:
Zakarus könyve|6|10|Gyűjtsd össze az ajándékokat a foglyoktól, Heldaitól, Tóbiástól és Jedajától. Azután menj el Jozijának, Szofoniás fiának házába, aki megérkezett Babilonból.
Zakarus könyve|6|11|Vedd az ezüstöt és az aranyat, készíts egy koronát, és tedd Józsuénak, Jehocadak fiának, a főpapnak a fejére,
Zakarus könyve|6|12|s így beszélj hozzá: Ezt mondja a Seregek Ura: Íme a férfi, akinek "Sarj" a neve, mert ahol áll, ott sarjadni fog valami [ő állítja majd helyre az Úr szentélyét.]
Zakarus könyve|6|13|Ő fogja helyreállítani az Úr szentélyét. Ő fogja viselni a királyi jelvényeket. Trónon fog ülni, és uralkodik. Pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettőjük között.
Zakarus könyve|6|14|A korona pedig Heldainak, Tóbiásnak, Jedajának és Jozijának, Szofoniás fiának dicsőséges emlékezetét fogja őrizni az Úr szentélyében.
Zakarus könyve|6|15|Akkor azután azok, akik távol vannak, eljönnek, és helyreállítják az Úr szentélyét. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok.] Ez mind megvalósul, ha egészen megszívlelitek az Úrnak, Isteneteknek szavát."
Zakarus könyve|7|1|Dárius király 4. esztendejében [az Úr szózatot intézett Zakariáshoz], a kilencedik hónap [Kiszleu hónap] negyedik napján
Zakarus könyve|7|2|Bételből elküldték Sarécert és embereit, hogy imádkozzanak az Úr színe előtt,
Zakarus könyve|7|3|és kérdezzék meg a Seregek Ura templomának papjaitól, valamint a prófétáktól: "Kell-e nekem az ötödik hónapban gyászolnom és böjtölnöm, amint már számos esztendeje megtettem?"
Zakarus könyve|7|4|Ekkor a Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:
Zakarus könyve|7|5|Így beszélj az ország egész népéhez és a papokhoz: "Amikor az elmúlt hetven esztendőben böjtöltetek és sírtatok az ötödik és a hetedik hónapban, talán miattam böjtöltetek?
Zakarus könyve|7|6|Hát amikor esztek és isztok, tán nem magatoknak esztek és isztok?
Zakarus könyve|7|7|Nem ismeritek a tanítást, amelyet az Úr a régi próféták által adott, amikor még laktak Jeruzsálemben, és békében élt a környező városokkal együtt? Amikor még laktak a Negeben és a síkságon?
Zakarus könyve|7|8|[Az Úr szózatot intézett Zakariáshoz:
Zakarus könyve|7|9|Ezt mondja a Seregek Ura:] Szolgáltassatok igazságot mindannyian, gyakoroljátok az irgalmasságot és tanúsítsatok részvétet testvéreitek iránt.
Zakarus könyve|7|10|Ne sanyargassátok az özvegyet és az árvát, az idegent és a szegényt. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot mások ellen.
Zakarus könyve|7|11|De nem vették figyelembe. Lázadó vállat mutattak nekem, befogták a fülüket, nehogy halljanak.
Zakarus könyve|7|12|Megkeményítették a szívüket, mint a gyémánt, nehogy megértsék a tanítást és a törvényeket, amelyeket a Seregek Ura Lelke által és a régi próféták által adott nekik. Ezért nagy lett a Seregek Urának haragja.
Zakarus könyve|7|13|Ez történt: Hiába kiáltott, nem hallgatták meg, [majd ők is hiába kiáltanak, én sem hallgatom meg őket - mondja a Seregek Ura];
Zakarus könyve|7|14|ezért szétszórta őket a különféle népek közé, amelyeket nem is ismertek. Mögöttük pedig elpusztult az ország: nem járt arra senki sem. Sivataggá tették a csodálatos földet!"
Zakarus könyve|8|1|A Seregek Urának szózata:
Zakarus könyve|8|2|Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta.
Zakarus könyve|8|3|Ezt mondja a Seregek Ura: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Jeruzsálemet a hűség városának fogják nevezni, a Seregek Urának hegyét meg szent hegynek.
Zakarus könyve|8|4|Ezt mondja a Seregek Ura: Ülnek még öregemberek és öregaszonyok Jeruzsálem terein. Bot lesz mindegyikük kezében napjaiknak sokasága miatt.
Zakarus könyve|8|5|Tele lesznek a város terei kisfiúkkal és kislányokkal; játszadozni fognak a tereken.
Zakarus könyve|8|6|Ezt mondja a Seregek Ura: Ha ez csodálatosnak látszik majd a nép maradékának szemében [azokban a napokban], vajon az én szememben is csodálatosnak látszik majd? - mondja a Seregek Ura.
Zakarus könyve|8|7|Ezt mondja a Seregek Ura: Lám, kiszabadítom népemet napkelet és napnyugat földjéről.
Zakarus könyve|8|8|Visszahozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak. Az én népem lesznek, és én az Istenük leszek hűségben és igazságban.
Zakarus könyve|8|9|Ezt mondja a Seregek Ura: Legyen erős a kezetek, nektek, akik ezekben a napokban halljátok e szavakat a próféták szájából, akik jövendölnek attól a naptól kezdve, amelyen a Seregek Ura templomának letették az alapjait, hogy újjáépítsék a szentélyt.
Zakarus könyve|8|10|Az előtt a nap előtt ugyanis eredménytelen volt az ember munkája, és eredménytelen volt az állatok munkája. Munkája közben ugyanis senkinek sem volt nyugta az ellenségtől. Én ugyanis mind egymásra szabadítottam az embereket.
Zakarus könyve|8|11|De most már nem úgy bánok e nép maradékával, mint a régi időkben - mondja a Seregek Ura.
Zakarus könyve|8|12|Lám, békét adok: a szőlőskert megtermi gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég hullatja az esőt. Ezt mind megadom e nép maradékának.
Zakarus könyve|8|13|Miattatok átok szállt a nemzetekre, Júda háza [és Izrael háza]: Ugyanígy, ha megmentlek benneteket, áldás lesztek számukra. Ne féljetek: legyen erős a kezetek!
Zakarus könyve|8|14|Ezt mondja a Seregek Ura: Amint elhatároztam, hogy rosszul bánok veletek, amikor atyáitok megharagítottak - mondja a Seregek Ura, és nem is irgalmaztam,
Zakarus könyve|8|15|úgy most, ezekben a napokban elhatároztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek!
Zakarus könyve|8|16|Csak ezeket a dolgokat tegyétek meg: Mondjatok egymásnak igazat, kapuitokban úgy szolgáltassatok igazságot, hogy békét szerezzetek.
Zakarus könyve|8|17|Szívetekben ne forraljatok gonoszságot egymás ellen, hogy ne szeressétek a hamis esküt, mert ezek a dolgok, amelyeket gyűlölök - mondja az Úr.
Zakarus könyve|8|18|A Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:
Zakarus könyve|8|19|Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödik hónap böjtje, a hetedik hónap böjtje és a tizedik hónap böjtje Júda háza számára vidámságot, örömet és kellemes ünnepet fog jelenteni. De szeressétek az igazságot és a békét!
Zakarus könyve|8|20|Ezt mondja a Seregek Ura: Eljönnek még ide a népek és a nagy városok lakói.
Zakarus könyve|8|21|Az egyik város lakói elmennek a másikhoz, és azt mondják: "Gyertek, menjünk és imádkozzunk a Seregek Urának színe előtt, és keressük a Seregek Urát! Hadd menjek én is!"
Zakarus könyve|8|22|Számos nép, hatalmas nemzetek jönnek, hogy keressék a Seregek Urát Jeruzsálemben, és imádkozzanak az Úr színe előtt.
Zakarus könyve|8|23|Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban egyetlen júdai ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember fogja majd meg, és kéri: "Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!"
Zakarus könyve|9|1|Jövendölés.
Zakarus könyve|9|2|Hamat is az övé, amely szomszédos vele, [Tírusz] és Szidón is, bár nagyon bölcsnek tartja magát.
Zakarus könyve|9|3|Erődöt épített magának Tírusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint az utcán a sár.
Zakarus könyve|9|4|De lám, tulajdonává veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja.
Zakarus könyve|9|5|Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik,
Zakarus könyve|9|6|és Asdodban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom,
Zakarus könyve|9|7|kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták.
Zakarus könyve|9|8|Házam mellé rendelem őrnek az arra járók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert, lám, most tekintetbe vettem nyomorúságukat.
Zakarus könyve|9|9|Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.
Zakarus könyve|9|10|Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.
Zakarus könyve|9|11|Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, (amelyben víz sem volt).
Zakarus könyve|9|12|Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza.
Zakarus könyve|9|13|Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; felbuzdítom fiaidat, Sion, [a te fiad ellen, Jáván], s mint a hősök kardja, olyanná teszlek.
Zakarus könyve|9|14|Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében.
Zakarus könyve|9|15|A [Seregek] Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai.
Zakarus könyve|9|16|Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, [mint a ragyogó drágakövek a fejéken] a saját földjén.
Zakarus könyve|9|17|Ó, milyen jó lesz. Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól!
Zakarus könyve|10|1|Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek és füvet a juhoknak.
Zakarus könyve|10|2|A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.
Zakarus könyve|10|3|A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben].
Zakarus könyve|10|4|Tőle származik a szegletkő, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér. Olyanok együtt,
Zakarus könyve|10|5|mint a hősök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz az Úr, s a lóháton érkezők szégyent vallanak.
Zakarus könyve|10|6|Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.]
Zakarus könyve|10|7|Efraim olyan lesz, mint egy hős. Szívük örül majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül az Úrban.
Zakarus könyve|10|8|Összegyűjtöm őket sípszóval, [mert megváltottam őket]: olyanok lesznek, mint régen voltak.
Zakarus könyve|10|9|Szétszórtam őket a nép közé, de a távolban megemlékeznek rólam; [fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.]
Zakarus könyve|10|10|Visszahozom őket Egyiptom földjéről, összegyűjtöm őket Asszíriából, elvezérlem őket Gileád [és a Libanon] földjére. De ez még nem lesz elég:
Zakarus könyve|10|11|Átkelnek Egyiptom tengerén, [és ő szétválasztja a tenger hullámait], s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gőgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát.
Zakarus könyve|10|12|Az Úr lesz az erejük, dicsőséget szereznek nevében - mondja az Úr.
Zakarus könyve|11|1|Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz!
Zakarus könyve|11|2|[Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt.
Zakarus könyve|11|3|Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Hallga! Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége!
Zakarus könyve|11|4|Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat!
Zakarus könyve|11|5|Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: "Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!" És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük.
Zakarus könyve|11|6|[Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! - mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.]
Zakarus könyve|11|7|Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem "Kegyelem"-nek, a másikat meg "Egység"-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat.
Zakarus könyve|11|8|Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek.
Zakarus könyve|11|9|Ekkor azt mondtam: "Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát."
Zakarus könyve|11|10|Ezzel megfogtam a "Kegyelem" nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel.
Zakarus könyve|11|11|Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava.
Zakarus könyve|11|12|Így szóltam hozzájuk: "Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon." Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt.
Zakarus könyve|11|13|Az Úr ekkor azt mondta nekem: "Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!" Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába.
Zakarus könyve|11|14|Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek "Egység" volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.
Zakarus könyve|11|15|Az Úr ismét szólt hozzám: "Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré.
Zakarus könyve|11|16|Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket.
Zakarus könyve|11|17|Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!"
Zakarus könyve|12|1|Jövendölés. Az Úr szava Izraelről. Ezt mondja az Úr, aki kifeszítette az egeket, megvetette a föld alapjait, és aki lelket alkotott az emberbe.
Zakarus könyve|12|2|Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára...
Zakarus könyve|12|3|Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad. [És a föld minden népe egybegyűlik ellene.]
Zakarus könyve|12|4|Azon a napon - mondja az Úr - rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. [Júda házára nyitott szemmel tekintek.] Vaksággal sújtom a népnek minden lovát.
Zakarus könyve|12|5|Akkor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: "Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük."
Zakarus könyve|12|6|Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén.
Zakarus könyve|12|7|Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét.
Zakarus könyve|12|8|Azon a napon az Úr védelmébe veszi Jeruzsálem lakóit. Azon a napon még a botladozó is olyan lesz közöttük, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Isten [mint az Úr angyala] fog állni az élükön.
Zakarus könyve|12|9|Azon a napon hozzálátok, és mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak.
Zakarus könyve|12|10|Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet.
Zakarus könyve|12|11|Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon gyásza Megiddó mezején.
Zakarus könyve|12|12|Gyászolni fog az ország, gyászolni fog minden törzs: Dávid házának törzse és külön az asszonyok; Nátán házának törzse és külön az asszonyok;
Zakarus könyve|12|13|Lévi házának törzse és külön az asszonyok;
Zakarus könyve|12|14|Simi házának törzse és külön az asszonyok; és az összes többi törzs, külön-külön és asszonyaik is külön.
Zakarus könyve|13|1|Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól.
Zakarus könyve|13|2|Azon a napon - mondja a [Seregek] Ura - kiirtom a bálványok nevét az országból, úgyhogy nem is említik őket többé. Kiirtom az országból a prófétákat és a tisztátalanság lelkét is.
Zakarus könyve|13|3|Ha valaki jövendölni akar, a szülei, az apja és az anyja azt mondja majd neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében. Ezért amikor jövendöl, a szülei, az apja és az anyja átszúrják.
Zakarus könyve|13|4|Azon a napon minden próféta szégyelli majd a látomását. Nem öltenek zsákruhát, hogy hazudjanak,
Zakarus könyve|13|5|hanem azt mondja mindegyikük: "Nem vagyok próféta! Földműves vagyok, földem van gyeremekkorom óta."
Zakarus könyve|13|6|Ha akkor valaki megkérdezi tőle: "Mik ezek a sebek a testeden?", azt feleli: "Ezeket barátaim házában szereztem."
Zakarus könyve|13|7|Kelj fel, kard, pásztorom és társam ellen - mondja a Seregek Ura. Lesújtok a pásztorra, és szétszélednek a juhok: kezem a gyöngék ellen fordul.
Zakarus könyve|13|8|Ezen az egész földön - mondja az Úr - két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad.
Zakarus könyve|13|9|Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: "Ez az én népem!" Ő meg azt mondja: "Az Úr az én Istenem!"
Zakarus könyve|14|1|Nézd, elérkezik a nap az Úr számára, amikor szétosztják zsákmányodat.
Zakarus könyve|14|2|Az Úr minden népet harcba gyűjt Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy. A lakosság másik részét azonban nem űzik el a városból.
Zakarus könyve|14|3|Akkor az Úr kivonul és harcba száll: harcolni fog a népek ellen, amint háború idején szokás harcolni.
Zakarus könyve|14|4|Lába azon a napon az Olajfák-hegyére hág, amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre, s az Olajfák-hegye középen kelet-nyugati irányban kettéválik, úgyhogy egy igen mély völgy keletkezik. A hegy egyik fele északra, a másik fele dél felé húzódik vissza.
Zakarus könyve|14|5|A Hinnom völgye pedig beomlik Goától a Jasolig. Beomlik úgy, amint már Uzijának, Júda királyának idejében is beomlott a földrengés következtében. Az Úr, a te Istened pedig bevonul, és vele együtt a szentek is, mindnyájan.
Zakarus könyve|14|6|Azon a napon nem lesz többé sem hideg, sem fagy.
Zakarus könyve|14|7|Csodálatos nap lesz - csak az Úr ismeri. Nem lesz nappal és nem lesz éjjel; és este is világos lesz.
Zakarus könyve|14|8|Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemben. Az egyik fele a keleti tenger felé, a másik fele a nyugati tenger felé folyik: télen és nyáron így lesz.
Zakarus könyve|14|9|Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen.
Zakarus könyve|14|10|Az egész ország síkság lesz. Gebától egészen Rimmonig, amely a Negeben van. Jeruzsálemet magasra emelik, de minden a maga helyén marad. Benjamin kapujától az Első-kapu tájékáig, vagyis a Vártorony kapujáig, valamint Hananeel tornyától a királyi sajtóig
Zakarus könyve|14|11|mindenütt lakni fognak benne. Átok nem sújt többé semmit; biztonságban élnek majd Jeruzsálemben.
Zakarus könyve|14|12|Ez lesz a csapás, mellyel az Úr minden népet sújt, amiért Jeruzsálem ellen harcolt. Szétmállik a testük még amikor lábon járnak, szétmállik a szemük a gödrében, szétmállik a nyelvük a szájukban.
Zakarus könyve|14|13|Azon a napon nagy rémületet támaszt köztük az Úr: mindenki megragadja a másik kezét, és kezet emelnek egymásra.
Zakarus könyve|14|14|Júda is küzd majd Jeruzsálemben. Minden körülöttük élő népnek összehordják a kincsét: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát.
Zakarus könyve|14|15|Ugyanez a csapás sújtja a lovakat és az öszvéreket, a tevéket és a szamarakat is, és minden állatot, amely a táborukban lesz.
Zakarus könyve|14|16|Aki életben marad azokból a népekből, amelyek felvonultak Jeruzsálem ellen, évről évre feljön és leborul a Király, a Seregek Ura előtt, és megünnepli a sátoros ünnepet.
Zakarus könyve|14|17|S azoknak, akik a föld nemzetségei közül nem jönnek fel Jeruzsálembe, hogy leboruljanak a Király, a Seregek Ura előtt, nem esik majd eső.
Zakarus könyve|14|18|Ha Egyiptom népe nem vonul és nem jön fel, ugyanaz a csapás sújtja őket, amellyel az Úr azokat a nemzeteket fogja sújtani, amelyek nem jönnek fel, hogy megünnepeljék a sátoros ünnepet.
Zakarus könyve|14|19|Így bűnhődik Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem jön fel, hogy megünnepelje a sátoros ünnepet.
Zakarus könyve|14|20|Azon a napon még a lovak csengőjére is ez lesz írva. "Az Úr szent tulajdona." Az Úr templomában pedig olyanok lesznek az edények, mint a csészék az oltár előtt.
Zakarus könyve|14|21|Minden edény, ami csak Jeruzsálemben és Júdában lesz, a Seregek Urának szent tulajdona lesz. Azok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek, vesznek belőlük, és főznek bennük. Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon.
Zsidóknak írt levél|1|1|Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz,
Zsidóknak írt levél|1|2|ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette.
Zsidóknak írt levél|1|3|Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,
Zsidóknak írt levél|1|4|s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Zsidóknak írt levél|1|5|Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, ő meg a fiam."
Zsidóknak írt levél|1|6|Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala."
Zsidóknak írt levél|1|7|Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká.
Zsidóknak írt levél|1|8|A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.
Zsidóknak írt levél|1|9|Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.
Zsidóknak írt levél|1|10|Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.
Zsidóknak írt levél|1|11|Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha.
Zsidóknak írt levél|1|12|Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze őket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.
Zsidóknak írt levél|1|13|Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet?
Zsidóknak írt levél|1|14|Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.
Zsidóknak írt levél|2|1|Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük.
Zsidóknak írt levél|2|2|Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését,
Zsidóknak írt levél|2|3|hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek,
Zsidóknak írt levél|2|4|az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított.
Zsidóknak írt levél|2|5|Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte.
Zsidóknak írt levél|2|6|Bizonyság erre az egyik helyen a következő: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá?
Zsidóknak írt levél|2|7|Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad.
Zsidóknak írt levél|2|8|Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött. Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll.
Zsidóknak írt levél|2|9|De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.
Zsidóknak írt levél|2|10|Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben tökéletesítse.
Zsidóknak írt levél|2|11|Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket,
Zsidóknak írt levél|2|12|amikor ezt mondja: Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt.
Zsidóknak írt levél|2|13|Majd: Bizalommal ráhagyatkozom. Aztán: Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket.
Zsidóknak írt levél|2|14|Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt,
Zsidóknak írt levél|2|15|és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.
Zsidóknak írt levél|2|16|Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel.
Zsidóknak írt levél|2|17|Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit.
Zsidóknak írt levél|2|18|Így mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.
Zsidóknak írt levél|3|1|Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust:
Zsidóknak írt levél|3|2|milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte, akárcsak Mózes Isten egész házában.
Zsidóknak írt levél|3|3|De ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház.
Zsidóknak írt levél|3|4|Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta.
Zsidóknak írt levél|3|5|Mózes mint szolga volt hűséges Isten egész házában, és jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot.
Zsidóknak írt levél|3|6|Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.
Zsidóknak írt levél|3|7|Ezért, mint a Szentlélek mondja: Ma, amikor majd meghalljátok szavát,
Zsidóknak írt levél|3|8|ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek.
Zsidóknak írt levél|3|9|Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták
Zsidóknak írt levél|3|10|negyven évig, amiket tettem. E néptől viszolyogtam és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utaimat nem ismerték meg.
Zsidóknak írt levél|3|11|Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be.
Zsidóknak írt levél|3|12|Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől,
Zsidóknak írt levél|3|13|ehelyett lelkesítsétek egymást minden nap, amíg a "ma" tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn.
Zsidóknak írt levél|3|14|Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk.
Zsidóknak írt levél|3|15|Azt mondja ugyanis: Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.
Zsidóknak írt levél|3|16|Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból?
Zsidóknak írt levél|3|17|Kiktől viszolygott negyven éven át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste a pusztában veszett el.
Zsidóknak írt levél|3|18|És kiknek esküdött meg, hogy nem jutnak el nyugalma (országába)? Nemde a hitetleneknek?
Zsidóknak írt levél|3|19|Látjuk tehát, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda.
Zsoltárok könyve|1|1|Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Zsoltárok könyve|1|2|Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
Zsoltárok könyve|1|3|Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.
Zsoltárok könyve|1|4|Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről.
Zsoltárok könyve|1|5|A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében.
Zsoltárok könyve|1|6|Isten ugyanis őrzi az igazak útját, de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Zsoltárok könyve|2|1|Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?
Zsoltárok könyve|2|2|A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:
Zsoltárok könyve|2|3|"Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!"
Zsoltárok könyve|2|4|Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.
Zsoltárok könyve|2|5|De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:
Zsoltárok könyve|2|6|"Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen."
Zsoltárok könyve|2|7|Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet.
Zsoltárok könyve|2|8|Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.
Zsoltárok könyve|2|9|Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted."
Zsoltárok könyve|2|10|Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!
Zsoltárok könyve|2|11|Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,
Zsoltárok könyve|2|12|csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.
Zsoltárok könyve|3|1|(Dávid zsoltára, amikor menekült fia, Absalom elől.)
Zsoltárok könyve|3|2|Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem!
Zsoltárok könyve|3|3|Hányan mondják rólam: "Nincs menedéke Istenénél!"
Zsoltárok könyve|3|4|De te, Uram, azért védőpajzsom vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled.
Zsoltárok könyve|3|5|Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s ő meghallgatott szent hegyéről.
Zsoltárok könyve|3|6|Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom.
Zsoltárok könyve|3|7|Nem félek a nép ezreitől, ha ellenségesen körülvesznek.
Zsoltárok könyve|3|8|Kelj föl, Uram, adj szabadulást, Istenem! Hiszen minden ellenségemet arcul verted, és a leselkedők fogait kitörted.
Zsoltárok könyve|3|9|Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!
Zsoltárok könyve|4|1|(A karvezetőnek, húros hangszerre - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|4|2|Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám!
Zsoltárok könyve|4|3|Ti emberek, meddig marad kemény a szívetek? Miért szeretitek, ami haszontalan, miért törekedtek álnokságra?
Zsoltárok könyve|4|4|Tudjátok meg, a hűségessel csodát tesz az Úr. Az Úr meghallgat, ha hozzá kiáltok.
Zsoltárok könyve|4|5|Rettegjetek hát és kerüljétek a bűnt! Vegyétek ezt jól fontolóra szívetekben! Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek!
Zsoltárok könyve|4|6|Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!
Zsoltárok könyve|4|7|Sokan mondják: Ki fordul még jóval felénk? Ragyogtasd ránk arcodat, Uram,
Zsoltárok könyve|4|8|te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna.
Zsoltárok könyve|4|9|Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!
Zsoltárok könyve|5|1|(A karvezetőnek, fuvolára - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|5|2|Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre!
Zsoltárok könyve|5|3|Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök,
Zsoltárok könyve|5|4|Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok.
Zsoltárok könyve|5|5|Te nem olyan Isten vagy, akinek az álnokság tetszik. A rossznak nincs maradása előtted,
Zsoltárok könyve|5|6|az elvakultak nem állhatnak meg színed előtt. A gonosztevőket gyűlölöd mind,
Zsoltárok könyve|5|7|és megsemmisíted a képmutatókat. A véres kezű, az álnok ember irtózatos az Úr szemében.
Zsoltárok könyve|5|8|De én kegyelmed bőségéből házadba léphetek, és szent templomod előtt leborulhatok félelmeddel telve.
Zsoltárok könyve|5|9|Uram, te igaz vagy, vezess hát, ellenségeim ellenére is, s tedd járhatóvá előttem ösvényedet!
Zsoltárok könyve|5|10|Szájukban nincs igazság, szívükben gonoszat forralnak. Torkuk nyitott sír, nyelvük hízelgésre hajlik.
Zsoltárok könyve|5|11|Büntesd meg őket érte, Istenem, hadd essenek saját csapdájukba! Számtalan gonoszságuk miatt taszítsd el őket, mivel ellened szegültek.
Zsoltárok könyve|5|12|De örüljenek azok, akik hozzád menekülnek, ujjongjanak mindörökké! Oltalmazd őket s add, hogy benned leljék örömüket, akik tisztelik nevedet!
Zsoltárok könyve|5|13|Hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje.
Zsoltárok könyve|6|1|(A karvezetőnek, húros hangszerre [8 hangon?] - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|6|2|Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben!
Zsoltárok könyve|6|3|Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok, gyógyíts meg, hisz reszket minden tagom!
Zsoltárok könyve|6|4|A lelkem mélyen megrendült. Uram, meddig késlekedel?
Zsoltárok könyve|6|5|Fordulj felém, Uram, s mentsd meg életemet, irgalmasságodban szabadíts meg!
Zsoltárok könyve|6|6|Hiszen a holtak közül ki gondol még rád, a holtak országában ki dicsőít téged?
Zsoltárok könyve|6|7|Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom.
Zsoltárok könyve|6|8|Szememet a gond homályosítja, s sok ellenségem miatt őszülök.
Zsoltárok könyve|6|9|Távozzatok mind, ti ámítók, mert az Úr meghallotta hangos sírásomat,
Zsoltárok könyve|6|10|az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat.
Zsoltárok könyve|6|11|Félelem szállja meg minden ellenségem, szégyenüljenek meg és meneküljenek, tüstént érje őket megszégyenülés!
Zsoltárok könyve|7|1|(Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.)
Zsoltárok könyve|7|2|Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg!
Zsoltárok könyve|7|3|Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene.
Zsoltárok könyve|7|4|Uram, Istenem, ha olyasmit tettem... ha kezemhez jogtalanság tapad,
Zsoltárok könyve|7|5|ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak,
Zsoltárok könyve|7|6|akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensőmet a porba!
Zsoltárok könyve|7|7|Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet!
Zsoltárok könyve|7|8|Gyűljenek köréd a nemzetek, előttük állítsd fel ítélőszéked.
Zsoltárok könyve|7|9|[Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint!
Zsoltárok könyve|7|10|Legyen vége a galádok gazságának, tedd erőssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója.
Zsoltárok könyve|7|11|Isten az én védőpajzsom. Ő menti meg az igaz szívűeket.
Zsoltárok könyve|7|12|Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat,
Zsoltárok könyve|7|13|ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz:
Zsoltárok könyve|7|14|maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak.
Zsoltárok könyve|7|15|Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem.
Zsoltárok könyve|7|16|Gödröt ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe.
Zsoltárok könyve|7|17|Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére.
Zsoltárok könyve|7|18|De én dicsőítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.
Zsoltárok könyve|8|1|(A karvezetőnek, Gát szerint - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|8|2|Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja
Zsoltárok könyve|8|3|a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót.
Zsoltárok könyve|8|4|Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál.
Zsoltárok könyve|8|5|Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?
Zsoltárok könyve|8|6|Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad.
Zsoltárok könyve|8|7|Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél:
Zsoltárok könyve|8|8|minden juhot és barmot, a mezők vadjait,
Zsoltárok könyve|8|9|az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering,
Zsoltárok könyve|8|10|Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!
Zsoltárok könyve|9|1|(A karvezetőnek, oboára és hárfára - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|9|2|Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.
Zsoltárok könyve|9|3|Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges.
Zsoltárok könyve|9|4|Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt.
Zsoltárok könyve|9|5|Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra.
Zsoltárok könyve|9|6|A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket.
Zsoltárok könyve|9|7|Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám,
Zsoltárok könyve|9|8|az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll.
Zsoltárok könyve|9|9|Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet.
Zsoltárok könyve|9|10|Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Zsoltárok könyve|9|11|Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket,
Zsoltárok könyve|9|12|Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között!
Zsoltárok könyve|9|13|Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról.
Zsoltárok könyve|9|14|Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem!
Zsoltárok könyve|9|15|Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél!
Zsoltárok könyve|9|16|A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott.
Zsoltárok könyve|9|17|Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg.
Zsoltárok könyve|9|18|Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!
Zsoltárok könyve|9|19|De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha.
Zsoltárok könyve|9|20|Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé!
Zsoltárok könyve|9|21|Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!
Zsoltárok könyve|10|1|Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Zsoltárok könyve|10|2|A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt.
Zsoltárok könyve|10|3|A bűnös dicsekszik kedvteléseivel, a rabló káromkodik, az istentelen semmibe veszi az Urat:
Zsoltárok könyve|10|4|"Haragja fenn a magasban, bosszút nem áll, Isten nincs!" - ez minden gondolata.
Zsoltárok könyve|10|5|Mivel útjai mindig sikeresek, s ítéleteid túl messzinek tűnnek neki, gúnyolja összes ellenfelét.
Zsoltárok könyve|10|6|Így beszél szívében: "Nemzedékeken át nem ingok meg soha."
Zsoltárok könyve|10|7|Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik.
Zsoltárok könyve|10|8|A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt fürkészi.
Zsoltárok könyve|10|9|Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre, megragadja és hálójába húzza a szegényt.
Zsoltárok könyve|10|10|Figyel, rejtőzik, a földre lapul, s a gyenge áldozatul esik hatalmának.
Zsoltárok könyve|10|11|Ezt mondja szívében: "Isten elfelejtett, elfordította tekintetét, nem látja, mit teszek."
Zsoltárok könyve|10|12|Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedőt!
Zsoltárok könyve|10|13|Miért vetheti meg a gonosz az Istent? Miért mondogatja szívében: "Úgysem áll bosszút!"?
Zsoltárok könyve|10|14|De te látsz, ismersz jajszót és szükséget, és mindent a kezedben tartasz. A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola.
Zsoltárok könyve|10|15|Törd el a bűnösnek, az álnoknak karját, torold meg gonoszságát, hadd szünjön meg élni!
Zsoltárok könyve|10|16|Az Úr király örökre. Országából eltűntek a pogányok.
Zsoltárok könyve|10|17|A szegények kívánságát meghallgattad, Uram, megerősítetted szívüket. Figyelmedet feléjük fordítottad.
Zsoltárok könyve|10|18|Az árvának és elnyomottnak igazságot szerzel, hogy az ember, a földből alkotott, ne rettegjen többé soha.
Zsoltárok könyve|11|1|(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: "Menekülj a hegyekbe, mint a madár!"?
Zsoltárok könyve|11|2|Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék.
Zsoltárok könyve|11|3|Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz?
Zsoltárok könyve|11|4|Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait.
Zsoltárok könyve|11|5|Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke.
Zsoltárok könyve|11|6|Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze.
Zsoltárok könyve|11|7|Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.
Zsoltárok könyve|12|1|(A karvezetőnek, nyolc húrra - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|12|2|Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség.
Zsoltárok könyve|12|3|Ki-ki képmutatóan beszél társával, ajkán és szívében álnoksággal.
Zsoltárok könyve|12|4|Semmisíts meg, Uram, minden hazug ajkat s a dicsekvő nyelvet,
Zsoltárok könyve|12|5|azokét, akik mondják: "Nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk - ki lehet úrrá felettünk?"
Zsoltárok könyve|12|6|De szól az Úr: "Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja."
Zsoltárok könyve|12|7|Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított.
Zsoltárok könyve|12|8|Uram, te megvédesz bennünket, mindörökre megszabadítasz e nemzedéktől.
Zsoltárok könyve|12|9|A gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak, az emberek fiaiban fölgyülemlett az aljasság.
Zsoltárok könyve|13|1|(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|13|2|Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem?
Zsoltárok könyve|13|3|Meddig emészti még lelkem a fájdalom és szívemet a mindennapi gond? Meddig uralkodik még rajtam az ellenség?
Zsoltárok könyve|13|4|Tekints rám, Uram, Istenem, és hallgass meg! Adj világosságot szememnek, nehogy halálba szenderüljek
Zsoltárok könyve|13|5|s ellenségem azzal dicsekedjék: "Legyőztem!" Ne örüljön ellenfelem azon, hogy elestem,
Zsoltárok könyve|13|6|hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem.
Zsoltárok könyve|14|1|(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Az esztelen ezt mondja szívében: "Nincs Isten!" Megromlottak - szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné.
Zsoltárok könyve|14|2|Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.
Zsoltárok könyve|14|3|Ám mind elfordultak, mind megromlottak, senki, de senki nincs, aki a jót tenné.
Zsoltárok könyve|14|4|Nem térnek észre, akik rosszat tesznek, s emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, azok, akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz.
Zsoltárok könyve|14|5|De majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt, mivel Isten az igazak nemzetségével tart.
Zsoltárok könyve|14|6|Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad.
Zsoltárok könyve|14|7|Ki ad segítséget Sionból Izrael számára? Ha egyszer az Úr megfordítja népe sorsát, örül majd Jákob és ujjong Izrael!
Zsoltárok könyve|15|1|(Dávid zsoltára.) Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden?
Zsoltárok könyve|15|2|Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja,
Zsoltárok könyve|15|3|és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza,
Zsoltárok könyve|15|4|a gonoszt nem veszi sokba, azt tiszteli, ki az Urat féli. Aki nem szegi esküjét, még ha veszt is rajta,
Zsoltárok könyve|15|5|pénzét nem adja uzsorakamatra, s nem hagyja magát ártatlanok kárára megvesztegetni. Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.
Zsoltárok könyve|16|1|(Miktam - Dávid zsoltára.) Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök.
Zsoltárok könyve|16|2|Ti így beszéltek az Úrhoz: "Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!"
Zsoltárok könyve|16|3|A "szentekhez" pedig, kik a földön élnek: "Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!"
Zsoltárok könyve|16|4|Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra.
Zsoltárok könyve|16|5|Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat.
Zsoltárok könyve|16|6|Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben.
Zsoltárok könyve|16|7|Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet.
Zsoltárok könyve|16|8|Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Zsoltárok könyve|16|9|Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni.
Zsoltárok könyve|16|10|Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt.
Zsoltárok könyve|16|11|Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.
Zsoltárok könyve|17|1|(Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel!
Zsoltárok könyve|17|2|Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi!
Zsoltárok könyve|17|3|Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám,
Zsoltárok könyve|17|4|mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen
Zsoltárok könyve|17|5|haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam.
Zsoltárok könyve|17|6|Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam!
Zsoltárok könyve|17|7|Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek!
Zsoltárok könyve|17|8|Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz,
Zsoltárok könyve|17|9|az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek,
Zsoltárok könyve|17|10|megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél.
Zsoltárok könyve|17|11|Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre.
Zsoltárok könyve|17|12|Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les.
Zsoltárok könyve|17|13|Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!
Zsoltárok könyve|17|14|Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!
Zsoltárok könyve|17|15|Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.
Zsoltárok könyve|18|1|(A karvezetőnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.)
Zsoltárok könyve|18|2|Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól].
Zsoltárok könyve|18|3|Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,
Zsoltárok könyve|18|4|akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől.
Zsoltárok könyve|18|5|Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,
Zsoltárok könyve|18|6|az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.
Zsoltárok könyve|18|7|Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.
Zsoltárok könyve|18|8|Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.)
Zsoltárok könyve|18|9|Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].
Zsoltárok könyve|18|10|Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott.
Zsoltárok könyve|18|11|Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.
Zsoltárok könyve|18|12|Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.
Zsoltárok könyve|18|13|Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő.
Zsoltárok könyve|18|14|Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát.
Zsoltárok könyve|18|15|Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket.
Zsoltárok könyve|18|16|Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
Zsoltárok könyve|18|17|Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
Zsoltárok könyve|18|18|Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
Zsoltárok könyve|18|19|A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
Zsoltárok könyve|18|20|Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
Zsoltárok könyve|18|21|Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
Zsoltárok könyve|18|22|Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől.
Zsoltárok könyve|18|23|Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
Zsoltárok könyve|18|24|Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam.
Zsoltárok könyve|18|25|Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.
Zsoltárok könyve|18|26|Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.
Zsoltárok könyve|18|27|A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
Zsoltárok könyve|18|28|A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod.
Zsoltárok könyve|18|29|Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.
Zsoltárok könyve|18|30|Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.
Zsoltárok könyve|18|31|Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket.
Zsoltárok könyve|18|32|Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?
Zsoltárok könyve|18|33|Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat.
Zsoltárok könyve|18|34|Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.
Zsoltárok könyve|18|35|Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.
Zsoltárok könyve|18|36|Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem.
Zsoltárok könyve|18|37|Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.
Zsoltárok könyve|18|38|Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.
Zsoltárok könyve|18|39|Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.
Zsoltárok könyve|18|40|A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.
Zsoltárok könyve|18|41|Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem.
Zsoltárok könyve|18|42|Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.
Zsoltárok könyve|18|43|Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket.
Zsoltárok könyve|18|44|Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,
Zsoltárok könyve|18|45|és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,
Zsoltárok könyve|18|46|az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból.
Zsoltárok könyve|18|47|Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének!
Zsoltárok könyve|18|48|Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem.
Zsoltárok könyve|18|49|Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál.
Zsoltárok könyve|18|50|Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek.
Zsoltárok könyve|18|51|Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.
Zsoltárok könyve|19|1|(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|19|2|Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.
Zsoltárok könyve|19|3|A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek.
Zsoltárok könyve|19|4|Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható,
Zsoltárok könyve|19|5|a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak:
Zsoltárok könyve|19|6|mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját.
Zsoltárok könyve|19|7|Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el.
Zsoltárok könyve|19|8|Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi.
Zsoltárok könyve|19|9|Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.
Zsoltárok könyve|19|10|Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak,
Zsoltárok könyve|19|11|értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél.
Zsoltárok könyve|19|12|Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem.
Zsoltárok könyve|19|13|De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!
Zsoltárok könyve|19|14|Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől.
Zsoltárok könyve|19|15|Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!
Zsoltárok könyve|20|1|(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|20|2|A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve!
Zsoltárok könyve|20|3|Küldjön neked segítséget szentélyéből és Sionból oltalmazzon téged!
Zsoltárok könyve|20|4|Emlékezzék minden áldozatodra, legyen kedves előtte égőáldozatod!
Zsoltárok könyve|20|5|Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet!
Zsoltárok könyve|20|6|Akkor majd örülünk győzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet!
Zsoltárok könyve|20|7|Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében.
Zsoltárok könyve|20|8|Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.
Zsoltárok könyve|20|9|Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk.
Zsoltárok könyve|20|10|Uram, adj győzelmet a királynak, s hallgass meg bennünket, amely napon hozzád kiáltunk!
Zsoltárok könyve|21|1|(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|21|2|Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong.
Zsoltárok könyve|21|3|Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését.
Zsoltárok könyve|21|4|Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél.
Zsoltárok könyve|21|5|Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre.
Zsoltárok könyve|21|6|Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted.
Zsoltárok könyve|21|7|Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el.
Zsoltárok könyve|21|8|Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni.
Zsoltárok könyve|21|9|Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod!
Zsoltárok könyve|21|10|Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz!
Zsoltárok könyve|21|11|Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül!
Zsoltárok könyve|21|12|Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak.
Zsoltárok könyve|21|13|Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled.
Zsoltárok könyve|21|14|Kelj fel, uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!
Zsoltárok könyve|22|1|(A karvezetőnek a "Szarvasünő reggel..." dallamára - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|22|2|Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől?
Zsoltárok könyve|22|3|Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.
Zsoltárok könyve|22|4|Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.
Zsoltárok könyve|22|5|Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket.
Zsoltárok könyve|22|6|Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.
Zsoltárok könyve|22|7|De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.
Zsoltárok könyve|22|8|Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
Zsoltárok könyve|22|9|"Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!"
Zsoltárok könyve|22|10|Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.
Zsoltárok könyve|22|11|A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.
Zsoltárok könyve|22|12|Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!
Zsoltárok könyve|22|13|Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.
Zsoltárok könyve|22|14|Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.
Zsoltárok könyve|22|15|Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben.
Zsoltárok könyve|22|16|Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték,
Zsoltárok könyve|22|17|Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak,
Zsoltárok könyve|22|18|elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.
Zsoltárok könyve|22|19|Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!
Zsoltárok könyve|22|20|Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet!
Zsoltárok könyve|22|21|Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!
Zsoltárok könyve|22|22|Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged.
Zsoltárok könyve|22|23|Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse!
Zsoltárok könyve|22|24|Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.
Zsoltárok könyve|22|25|A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.
Zsoltárok könyve|22|26|A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!
Zsoltárok könyve|22|27|A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse,
Zsoltárok könyve|22|28|hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken.
Zsoltárok könyve|22|29|Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.
Zsoltárok könyve|22|30|Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek,
Zsoltárok könyve|22|31|igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.
Zsoltárok könyve|23|1|(Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt,
Zsoltárok könyve|23|2|zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel
Zsoltárok könyve|23|3|és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
Zsoltárok könyve|23|4|Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad.
Zsoltárok könyve|23|5|Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.
Zsoltárok könyve|23|6|Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.
Zsoltárok könyve|24|1|(Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.
Zsoltárok könyve|24|2|Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött.
Zsoltárok könyve|24|3|Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén?
Zsoltárok könyve|24|4|Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan.
Zsoltárok könyve|24|5|Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.
Zsoltárok könyve|24|6|Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi. Jákob Istene.
Zsoltárok könyve|24|7|Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Zsoltárok könyve|24|8|Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen.
Zsoltárok könyve|24|9|Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Zsoltárok könyve|24|10|Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.
Zsoltárok könyve|25|1|(Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram,
Zsoltárok könyve|25|2|Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam.
Zsoltárok könyve|25|3|Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik.
Zsoltárok könyve|25|4|Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!
Zsoltárok könyve|25|5|Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!
Zsoltárok könyve|25|6|Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!
Zsoltárok könyve|25|7|Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!
Zsoltárok könyve|25|8|Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek.
Zsoltárok könyve|25|9|Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire.
Zsoltárok könyve|25|10|Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét.
Zsoltárok könyve|25|11|Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos!
Zsoltárok könyve|25|12|Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza.
Zsoltárok könyve|25|13|Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet.
Zsoltárok könyve|25|14|Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét.
Zsoltárok könyve|25|15|Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól.
Zsoltárok könyve|25|16|Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény!
Zsoltárok könyve|25|17|Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból!
Zsoltárok könyve|25|18|Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet!
Zsoltárok könyve|25|19|Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek!
Zsoltárok könyve|25|20|Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök!
Zsoltárok könyve|25|21|Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek.
Zsoltárok könyve|25|22|Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!
Zsoltárok könyve|26|1|(Dávid zsoltára.) Szolgáltass nekem igazságot, Uram, mivel ártatlanul élek, s bizalmam az Úrban nem rendült meg!
Zsoltárok könyve|26|2|Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém!
Zsoltárok könyve|26|3|Hiszen jóságodat szemem előtt tartom és igazságod szerint élek.
Zsoltárok könyve|26|4|Nem ülök azok közé, kik a rosszat teszik, és az álnokokhoz nincsen semmi közöm.
Zsoltárok könyve|26|5|Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm.
Zsoltárok könyve|26|6|Bár ártatlan vagyok, mosom a kezem, és körüljárom oltárodat.
Zsoltárok könyve|26|7|Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet.
Zsoltárok könyve|26|8|Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol.
Zsoltárok könyve|26|9|Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel, sem életemet a vérengző emberekkel!
Zsoltárok könyve|26|10|Erőszak tapad a kezükhöz, s jobbjuk kész a megvesztegetésre.
Zsoltárok könyve|26|11|Én azonban ártatlanul élek, ments meg, Uram, és könyörülj rajtam!
Zsoltárok könyve|26|12|Lábam egyenes úton jár, s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben.
Zsoltárok könyve|27|1|(Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr - kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr - kitől rettegnék?
Zsoltárok könyve|27|2|Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak.
Zsoltárok könyve|27|3|Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom.
Zsoltárok könyve|27|4|Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát.
Zsoltárok könyve|27|5|A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem.
Zsoltárok könyve|27|6|Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak.
Zsoltárok könyve|27|7|Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem!
Zsoltárok könyve|27|8|Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat akarom keresni.
Zsoltárok könyve|27|9|Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp!
Zsoltárok könyve|27|10|Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne.
Zsoltárok könyve|27|11|Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton!
Zsoltárok könyve|27|12|Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak.
Zsoltárok könyve|27|13|De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában.
Zsoltárok könyve|27|14|Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!
Zsoltárok könyve|28|1|(Dávid zsoltára.) Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled! Ha nem hallgatsz meg, olyan leszek, mint a sírba szállók.
Zsoltárok könyve|28|2|Halld meg könyörgő szavam, hisz hozzád kiáltok, kezemet kitárom, Uram, szent templomod felé!
Zsoltárok könyve|28|3|Ne taszíts el a bűnösökkel, azokkal, kik a rosszat teszik! Békésen beszélnek embertársaikkal, szívükben azonban gonoszat forralnak.
Zsoltárok könyve|28|4|Bánj velük, Uram, ahogy megérdemlik, tetteiknek gonoszsága szerint! Torold meg kezük művét, tettüket fizesd vissza nekik!
Zsoltárok könyve|28|5|Nem törődnek az Úr törvényével és kezének műveivel, ezért rontsa le őket és ne építse újra!
Zsoltárok könyve|28|6|Áldott legyen az Úr, meghallgatta könyörgő szavam!
Zsoltárok könyve|28|7|Az Úr az én erőm és védőpajzsom, szívem benne bízott és segítséget kaptam, testem újjáéledt, szívből megköszönöm neki.
Zsoltárok könyve|28|8|Népének ereje az Úr, ő a szabadulás vára fölkentjének.
Zsoltárok könyve|28|9|Segíts népeden és áldd meg örökséged, gondozd tieidet és tartsd meg mindörökre!
Zsoltárok könyve|29|1|(Dávid zsoltára.) Adjátok meg az Úrnak, Isten gyermekei, adjátok meg az Úrnak a tiszteletet és a hatalmat!
Zsoltárok könyve|29|2|Adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, és szent udvarában imádjátok az Urat!
Zsoltárok könyve|29|3|Az Úr szava tele erővel, az Úr szava tele fönséggel.
Zsoltárok könyve|29|4|Az Úr szava cédrusokat tördel, az Úr szilánkokra töri Libanon cédrusait.
Zsoltárok könyve|29|5|Libanont ugráltatja, mint valami borjút, Szirjont pedig, mint fiatal bikát.
Zsoltárok könyve|29|6|Az Úr szava tüzes villámot szór,
Zsoltárok könyve|29|7|az Úr szava megremegteti a pusztát, az Úr megremegteti Kádes pusztáját.
Zsoltárok könyve|29|8|Az Úr trónolt a vízözön felett, az Úr királyként trónol mindörökké.
Zsoltárok könyve|29|9|Az Úr erőt ad népének, az Úr békével áldja meg népét.
Zsoltárok könyve|30|1|(Zsoltár, templomszentelési ének - Dávidtól.)
Zsoltárok könyve|30|2|Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak.
Zsoltárok könyve|30|3|Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál,
Zsoltárok könyve|30|4|Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak.
Zsoltárok könyve|30|5|Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét!
Zsoltárok könyve|30|6|Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm.
Zsoltárok könyve|30|7|Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha,
Zsoltárok könyve|30|8|mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem.
Zsoltárok könyve|30|9|Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért:
Zsoltárok könyve|30|10|Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet?
Zsoltárok könyve|30|11|Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítőm, Uram.
Zsoltárok könyve|30|12|Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklőruhám és örömmel öveztél körül.
Zsoltárok könyve|30|13|Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!
Zsoltárok könyve|31|1|(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|31|2|Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem,
Zsoltárok könyve|31|3|hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram!
Zsoltárok könyve|31|4|Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem!
Zsoltárok könyve|31|5|Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom.
Zsoltárok könyve|31|6|Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene,
Zsoltárok könyve|31|7|te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom.
Zsoltárok könyve|31|8|Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban.
Zsoltárok könyve|31|9|Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad.
Zsoltárok könyve|31|10|Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve.
Zsoltárok könyve|31|11|Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak.
Zsoltárok könyve|31|12|Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem.
Zsoltárok könyve|31|13|A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény.
Zsoltárok könyve|31|14|Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni.
Zsoltárok könyve|31|15|De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem!
Zsoltárok könyve|31|16|Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából!
Zsoltárok könyve|31|17|Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban!
Zsoltárok könyve|31|18|Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba!
Zsoltárok könyve|31|19|Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel!
Zsoltárok könyve|31|20|Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek.
Zsoltárok könyve|31|21|Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől.
Zsoltárok könyve|31|22|Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát.
Zsoltárok könyve|31|23|Ijedtemben így beszéltem: "Elutasítottál szemed elől." De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam.
Zsoltárok könyve|31|24|Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek.
Zsoltárok könyve|31|25|Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!
Zsoltárok könyve|32|1|(Tanítóköltemény - Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
Zsoltárok könyve|32|2|Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
Zsoltárok könyve|32|3|Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége.
Zsoltárok könyve|32|4|Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon.
Zsoltárok könyve|32|5|De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: "Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!" S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet.
Zsoltárok könyve|32|6|Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el.
Zsoltárok könyve|32|7|Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival.
Zsoltárok könyve|32|8|Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik:
Zsoltárok könyve|32|9|Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!"
Zsoltárok könyve|32|10|A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma.
Zsoltárok könyve|32|11|Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!
Zsoltárok könyve|33|1|Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívőkhöz illik a dicséret!
Zsoltárok könyve|33|2|Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!
Zsoltárok könyve|33|3|Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve!
Zsoltárok könyve|33|4|Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi.
Zsoltárok könyve|33|5|Az igazságot és a rendet szereti, a földkerekség telve az Úr kegyelmével.
Zsoltárok könyve|33|6|Az Úr szavára lettek az egek, s szája lehelletére az ég seregei.
Zsoltárok könyve|33|7|Mint tömlőben, összegyűjti a tengerek vizét, az áradatot gát közé szorítja.
Zsoltárok könyve|33|8|Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget!
Zsoltárok könyve|33|9|Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek.
Zsoltárok könyve|33|10|Az Úr letöri a pogányok támadását, a népek terveit meghiúsítja.
Zsoltárok könyve|33|11|Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata.
Zsoltárok könyve|33|12|Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott.
Zsoltárok könyve|33|13|Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind.
Zsoltárok könyve|33|14|Hajlékából látja mindazokat, kik a földön élnek.
Zsoltárok könyve|33|15|Ő alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket.
Zsoltárok könyve|33|16|A király nem erős hadsereggel győz, a királyt nem hatalmas ereje menti meg.
Zsoltárok könyve|33|17|Téved, ki lovától várja győzedelmét, bármilyen erős is az, nem menti meg.
Zsoltárok könyve|33|18|De nézd, az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében,
Zsoltárok könyve|33|19|hogy lelküket a halálból kimentse és táplálja éhségükben.
Zsoltárok könyve|33|20|Lelkünk remél az Úrban. Ő a mi segítségünk és a pajzsunk.
Zsoltárok könyve|33|21|Szívünk őbenne ujjong, szent nevében bizakodunk.
Zsoltárok könyve|33|22|Kegyelmed őrködjék fölöttünk, Uram, ahogy tebenned remélünk!
Zsoltárok könyve|34|1|(Dávidtól, amikor Abimelech előtt őrültséget színlelt, s ez szabadon engedte, ő pedig eltávozott.)
Zsoltárok könyve|34|2|Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig.
Zsoltárok könyve|34|3|Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek!
Zsoltárok könyve|34|4|Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian!
Zsoltárok könyve|34|5|Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból.
Zsoltárok könyve|34|6|Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.
Zsoltárok könyve|34|7|Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította.
Zsoltárok könyve|34|8|Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.
Zsoltárok könyve|34|9|Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.
Zsoltárok könyve|34|10|Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt.
Zsoltárok könyve|34|11|A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek.
Zsoltárok könyve|34|12|Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket.
Zsoltárok könyve|34|13|Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot?
Zsoltárok könyve|34|14|Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől!
Zsoltárok könyve|34|15|Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!
Zsoltárok könyve|34|16|Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat.
Zsoltárok könyve|34|17|De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön.
Zsoltárok könyve|34|18|Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette őket minden bajtól.
Zsoltárok könyve|34|19|A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja.
Zsoltárok könyve|34|20|Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.
Zsoltárok könyve|34|21|Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét.
Zsoltárok könyve|34|22|A gonoszság halálba sodorja a bűnösöket s akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek érte.
Zsoltárok könyve|34|23|A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.
Zsoltárok könyve|35|1|(Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, győzd le azokat, kik ellenem harcolnak!
Zsoltárok könyve|35|2|Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre,
Zsoltárok könyve|35|3|vess lándzsát és dárdát üldözőim ellen! Mondd lelkemnek: "Én vagyok üdvösséged!"
Zsoltárok könyve|35|4|Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem!
Zsoltárok könyve|35|5|Legyenek olyanok, mint pelyva a szélben, az Isten angyala szórja őket szét!
Zsoltárok könyve|35|6|Útjuk legyen síkos és sötét, üldözze őket az Isten angyala!
Zsoltárok könyve|35|7|Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem, és ok nélkül vermet ástak életemnek.
Zsoltárok könyve|35|8|Érje őket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe!
Zsoltárok könyve|35|9|Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, örüljön segítségének!
Zsoltárok könyve|35|10|Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerőtől, a szegényt a rablók kezétől.
Zsoltárok könyve|35|11|Elvetemült tanúk álltak elő, s vallattak dolgokról, mikről mit sem tudtam.
Zsoltárok könyve|35|12|A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem.
Zsoltárok könyve|35|13|Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem.
Zsoltárok könyve|35|14|Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól.
Zsoltárok könyve|35|15|Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyűltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal
Zsoltárok könyve|35|16|azt kiáltják: "Ha! Ha! Láttuk!" Fogukat csikorgatták ellenem.
Zsoltárok könyve|35|17|Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktől életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól!
Zsoltárok könyve|35|18|Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép előtt dicsőítlek téged.
Zsoltárok könyve|35|19|Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyűlölnek!
Zsoltárok könyve|35|20|Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak.
Zsoltárok könyve|35|21|Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: "Na most majd meglátjuk!"
Zsoltárok könyve|35|22|Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tőlem!
Zsoltárok könyve|35|23|Ébredj fel, kelj védelmemre, Istenem és Uram, intézd te az ügyem!
Zsoltárok könyve|35|24|Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam,
Zsoltárok könyve|35|25|ne gondolják szívükben: "Éppen így akartuk!" Ne mondhassák: "Most aztán felfaltuk!"
Zsoltárok könyve|35|26|Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem!
Zsoltárok könyve|35|27|De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: "Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!"
Zsoltárok könyve|35|28|Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!
Zsoltárok könyve|36|1|(A karvezetőnek - Isten szolgájától, Dávidtól.)
Zsoltárok könyve|36|2|Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.
Zsoltárok könyve|36|3|Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.
Zsoltárok könyve|36|4|Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
Zsoltárok könyve|36|5|Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.
Zsoltárok könyve|36|6|Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
Zsoltárok könyve|36|7|Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.
Zsoltárok könyve|36|8|Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.
Zsoltárok könyve|36|9|Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.
Zsoltárok könyve|36|10|Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.
Zsoltárok könyve|36|11|Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!
Zsoltárok könyve|36|12|Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót!
Zsoltárok könyve|36|13|Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.
Zsoltárok könyve|37|1|(Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket,
Zsoltárok könyve|37|2|mert mint a fű, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellő növény.
Zsoltárok könyve|37|3|Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz.
Zsoltárok könyve|37|4|Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait.
Zsoltárok könyve|37|5|Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.
Zsoltárok könyve|37|6|Becsületed felragyogtatja, mint a napot, igazságodat, mint a fényes nappalt.
Zsoltárok könyve|37|7|Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel,
Zsoltárok könyve|37|8|Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél!
Zsoltárok könyve|37|9|Nézd, a gonoszok eltűnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet.
Zsoltárok könyve|37|10|Egy kis idő még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod.
Zsoltárok könyve|37|11|A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét.
Zsoltárok könyve|37|12|Az istentelen ártó tervet sző az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát.
Zsoltárok könyve|37|13|Az Úr azonban kineveti őt, mert látja már, amint napja kél.
Zsoltárok könyve|37|14|De kardjuk saját szívükbe hatol, s nyilaikat széttördelik.
Zsoltárok könyve|37|15|Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnös nagy gazdagsága.
Zsoltárok könyve|37|16|Mert a bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja.
Zsoltárok könyve|37|17|Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre.
Zsoltárok könyve|37|18|A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak.
Zsoltárok könyve|37|19|Ám a gonoszoknak el kell pusztulniuk, az Úr ellenségei, mint a mezők virága, elhervadnak, s eltűnnek, akár a füst.
Zsoltárok könyve|37|20|Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz.
Zsoltárok könyve|37|21|Akiket megáld az Úr, birtokolják a földet, s akiket megátkoz, azok megsemmisülnek.
Zsoltárok könyve|37|22|Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli.
Zsoltárok könyve|37|23|Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét.
Zsoltárok könyve|37|24|Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak.
Zsoltárok könyve|37|25|Ő mindig megértő és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek.
Zsoltárok könyve|37|26|Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre.
Zsoltárok könyve|37|27|Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul.
Zsoltárok könyve|37|28|Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre.
Zsoltárok könyve|37|29|Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes.
Zsoltárok könyve|37|30|Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók.
Zsoltárok könyve|37|31|A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik.
Zsoltárok könyve|37|32|De az Úr nem adja kezére, s nem találja bűnösnek, ha majd ítélőszéke elé áll.
Zsoltárok könyve|37|33|Bízzál az Úrban és kövesd az útját,
Zsoltárok könyve|37|34|Láttam a bűnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét.
Zsoltárok könyve|37|35|Ám, amikor újra arra jártam, nem volt többé, kerestem, de sehol sem találtam.
Zsoltárok könyve|37|36|Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad!
Zsoltárok könyve|37|37|A bűnösök ellenben elpusztulnak, a gonoszok hada elenyészik.
Zsoltárok könyve|37|38|Az igazaknak az Úr ad szabadulást, ő a védelmük a szükség idején.
Zsoltárok könyve|37|39|Segítőjük az Úr és szabadítójuk, és fenntartja éltüket, mivel nála keresnek menedéket.
Zsoltárok könyve|38|1|(Dávid zsoltára, emlékezésre.)
Zsoltárok könyve|38|2|Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban!
Zsoltárok könyve|38|3|Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik.
Zsoltárok könyve|38|4|Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban.
Zsoltárok könyve|38|5|Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik.
Zsoltárok könyve|38|6|Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt.
Zsoltárok könyve|38|7|törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok.
Zsoltárok könyve|38|8|Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé.
Zsoltárok könyve|38|9|Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok.
Zsoltárok könyve|38|10|Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve.
Zsoltárok könyve|38|11|Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény.
Zsoltárok könyve|38|12|Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak.