Zsoltárok könyve|95|9|Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet.
Zsoltárok könyve|95|10|Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat.
Zsoltárok könyve|95|11|Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!"
Zsoltárok könyve|96|1|Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak!
Zsoltárok könyve|96|2|Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét!
Zsoltárok könyve|96|3|Hirdessétek dicsőségét a pogányok között, csodatetteit minden nép előtt!
Zsoltárok könyve|96|4|Mert nagy az Úr és méltó a dicséretre, félelmetesebb ő minden istennél.
Zsoltárok könyve|96|5|A népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója.
Zsoltárok könyve|96|6|Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség.
Zsoltárok könyve|96|7|Adjatok az Úrnak, népek törzsei, adjatok az Úrnak tiszteletet és hatalmat!
Zsoltárok könyve|96|8|Adjátok meg az Úrnak neve tiszteletét! Ígérjetek áldozatot és hozzátok színe elé,
Zsoltárok könyve|96|9|szent udvarában imádjátok az Urat! Minden föld remegjen előtte,
Zsoltárok könyve|96|10|hirdessétek a pogányoknak: "Király az Úr!" Megszilárdította a földet, hogy ne inogjon, igazságosan kormányozza a népeket.
Zsoltárok könyve|96|11|Örüljön az ég, ujjongjon a föld, vele együtt zengjen a tenger s ami benne van!
Zsoltárok könyve|96|12|Vigadjon a rét és minden virága, örüljenek az erdő fái az Úr színe előtt!
Zsoltárok könyve|96|13|Mert nézd, közeledik, jön, hogy kormányozza a földet. Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek fölött.
Zsoltárok könyve|97|1|Király az Úr! Ujjongjon a föld, ünnepeljen a sok sziget!
Zsoltárok könyve|97|2|Felhő és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság.
Zsoltárok könyve|97|3|Előtte tűz lobog, s megemészti ellenségeit körös-körül.
Zsoltárok könyve|97|4|Villámai megvilágítják a földkerekséget, a föld látja és megremeg.
Zsoltárok könyve|97|5|A hegyek szétfolynak, mint a viasz, a világ urának tekintete előtt.
Zsoltárok könyve|97|6|Az egek hirdetik igazságosságát, a népek szemlélik fölségét.
Zsoltárok könyve|97|7|Szégyent vallanak, kik képek előtt hajtanak térdet, akik bálványokkal dicsekszenek: az istenek mind térdre hullnak előtte.
Zsoltárok könyve|97|8|Sion hallja és vigad, Júda leányai ujjonganak, ünneplik, Uram, ítéleteidet.
Zsoltárok könyve|97|9|Mert te vagy, Uram, a legfőbb a földön, messze fönségesebb minden istennél.
Zsoltárok könyve|97|10|Az Úr szereti, akik gyűlölik a rosszat, őrzi azok lelkét, akik hűségesek hozzá, s megmenti őket a gonoszok kezétől.
Zsoltárok könyve|97|11|Világosság ragyog fel az igaznak, az ártatlan szívet öröm tölti el.
Zsoltárok könyve|97|12|Örüljetek hát, igazak, az Úrban, és áldjátok szentséges nevét!
Zsoltárok könyve|98|1|(Zsoltár) Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Jobbja kivívta a győzelmet, igen, szent karja győzelmet szerzett.
Zsoltárok könyve|98|2|Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt.
Zsoltárok könyve|98|3|Megemlékezett jóságáról és hűségéről Izrael háza iránt. A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét.
Zsoltárok könyve|98|4|Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok!
Zsoltárok könyve|98|5|Dicsőítsétek az Urat muzsikával, szóljon citera és hárfa!
Zsoltárok könyve|98|6|Trombita és kürt hangjával ujjongjatok színe előtt, az Úr s Király előtt!
Zsoltárok könyve|98|7|Harsogjon a tenger és ami betölti, a földkerekség s akik lakják!
Zsoltárok könyve|98|8|Folyók, tapsoljatok kezetekkel, hegyek, társuljatok az ujjongáshoz!
Zsoltárok könyve|98|9|Az Úr színe előtt, aki közeledik, aki jön, hogy kormányozza a földet, és igazságosan a népeket.
Zsoltárok könyve|99|1|Király az Úr - a népek reszketnek; kerubok fölött trónol - a föld megremeg.
Zsoltárok könyve|99|2|Nagy az Úr a Sionon, fönséges minden nép felett: dicsőítsék nagy és félelmetes neved, mert szent
Zsoltárok könyve|99|3|és hatalmas vagy!
Zsoltárok könyve|99|4|Király vagy, az igazságosságot szereted te vetetted meg a rend alapját, te alkottad a jogot és az igazságot Jákobban.
Zsoltárok könyve|99|5|Magasztaljátok az Urat, Istenünket, hajtsatok térdet lába zsámolya előtt, mert szent!
Zsoltárok könyve|99|6|Mózes és Áron a papok közül, és Sámuel azok közül, akik megvallották nevét: ők az Úrhoz kiáltottak és meghallgatta őket.
Zsoltárok könyve|99|7|A felhőoszlopból beszélt hozzájuk, megőrizték bizonyítékait, és a parancsokat, amelyeket rájuk bízott.
Zsoltárok könyve|99|8|Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket, Istenünk, te kegyes voltál hozzájuk, de vétkeiket keményen büntetted.
Zsoltárok könyve|99|9|Magasztaljátok az Urat, Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!
Zsoltárok könyve|100|1|(Hálaadó zsoltár.) Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind,
Zsoltárok könyve|100|2|örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva!
Zsoltárok könyve|100|3|Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén.
Zsoltárok könyve|100|4|Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét,
Zsoltárok könyve|100|5|mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Zsoltárok könyve|101|1|(Dávid zsoltára.) Jóságodról és igazságosságodról énekelek, hárfán játszom előtted, Uram!
Zsoltárok könyve|101|2|Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban,
Zsoltárok könyve|101|3|szemem nem nézi azt, ami bűnre vinne. Gyűlölöm, aki gonoszat művel, s nem tartok vele közösséget.
Zsoltárok könyve|101|4|Az álnok szív maradjon távol tőlem, nem ismerem azt, ami gonosz.
Zsoltárok könyve|101|5|Aki titokban rágalmazza embertársát, azt elveszítem. A fennhéjázót és a felfuvalkodottat nem tűröm.
Zsoltárok könyve|101|6|Szemem megkeresi a hűségeseket a földön, ők laknak majd velem. Aki egyenes úton jár, az legyen a szolgám,
Zsoltárok könyve|101|7|nem lakhat házamban, aki hamisságra hajlik. Aki hazugságot beszél, nem áll meg színem előtt.
Zsoltárok könyve|101|8|Reggelenként megsemmisítem az ország bűnöseit, száműzöm az Úr városából a gonoszakat mind.
Zsoltárok könyve|102|1|(Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.)
Zsoltárok könyve|102|2|Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé!
Zsoltárok könyve|102|3|Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam!
Zsoltárok könyve|102|4|Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz.
Zsoltárok könyve|102|5|Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem.
Zsoltárok könyve|102|6|Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt.
Zsoltárok könyve|102|7|Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.
Zsoltárok könyve|102|8|Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetőn.
Zsoltárok könyve|102|9|Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak.
Zsoltárok könyve|102|10|Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül.
Zsoltárok könyve|102|11|Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz,
Zsoltárok könyve|102|12|napjaim olyanok, mint a sűrűsödő árnyék, magam meg elszáradok, mint a fű.
Zsoltárok könyve|102|13|Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át.
Zsoltárok könyve|102|14|Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra.
Zsoltárok könyve|102|15|Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain.
Zsoltárok könyve|102|16|Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged előtt:
Zsoltárok könyve|102|17|Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében,
Zsoltárok könyve|102|18|ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat.
Zsoltárok könyve|102|19|Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak.
Zsoltárok könyve|102|20|Mert az Úr letekintett fönséges szentélyéből, rátekintett a földre az égből.
Zsoltárok könyve|102|21|Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat.
Zsoltárok könyve|102|22|hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsőségét,
Zsoltárok könyve|102|23|ha majd összegyűlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Zsoltárok könyve|102|24|Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma).
Zsoltárok könyve|102|25|Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken.
Zsoltárok könyve|102|26|Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása.
Zsoltárok könyve|102|27|Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak.
Zsoltárok könyve|102|28|De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget.
Zsoltárok könyve|102|29|Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed előtt mindörökre,
Zsoltárok könyve|103|1|(Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét!
Zsoltárok könyve|103|2|Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!
Zsoltárok könyve|103|3|Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged.
Zsoltárok könyve|103|4|Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz.
Zsoltárok könyve|103|5|Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod.
Zsoltárok könyve|103|6|Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.
Zsoltárok könyve|103|7|Útjait kinyilvánította Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak.
Zsoltárok könyve|103|8|Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.
Zsoltárok könyve|103|9|Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.
Zsoltárok könyve|103|10|Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza.
Zsoltárok könyve|103|11|Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt.
Zsoltárok könyve|103|12|Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.
Zsoltárok könyve|103|13|Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
Zsoltárok könyve|103|14|Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk.
Zsoltárok könyve|103|15|Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága,
Zsoltárok könyve|103|16|de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt.
Zsoltárok könyve|103|17|Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival.
Zsoltárok könyve|103|18|Azokkal, akik hívek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek.
Zsoltárok könyve|103|19|Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek.
Zsoltárok könyve|103|20|Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát!
Zsoltárok könyve|103|21|Áldjátok az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát!
Zsoltárok könyve|103|22|Áldjátok az Urat, művei, mind, uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!
Zsoltárok könyve|104|1|Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl,
Zsoltárok könyve|104|2|a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort,
Zsoltárok könyve|104|3|lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova.
Zsoltárok könyve|104|4|A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá.
Zsoltárok könyve|104|5|A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán.
Zsoltárok könyve|104|6|Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították.
Zsoltárok könyve|104|7|De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra.
Zsoltárok könyve|104|8|A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál.
Zsoltárok könyve|104|9|Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet.
Zsoltárok könyve|104|10|Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Zsoltárok könyve|104|11|Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Zsoltárok könyve|104|12|Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
Zsoltárok könyve|104|13|A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Zsoltárok könyve|104|14|Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen,
Zsoltárok könyve|104|15|a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki.
Zsoltárok könyve|104|16|Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.
Zsoltárok könyve|104|17|A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik.
Zsoltárok könyve|104|18|A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik.
Zsoltárok könyve|104|19|Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le.
Zsoltárok könyve|104|20|Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak.
Zsoltárok könyve|104|21|Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat.
Zsoltárok könyve|104|22|De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban.
Zsoltárok könyve|104|23|Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig.
Zsoltárok könyve|104|24|Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.
Zsoltárok könyve|104|25|Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege.
Zsoltárok könyve|104|26|Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék.
Zsoltárok könyve|104|27|Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben.
Zsoltárok könyve|104|28|Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal.
Zsoltárok könyve|104|29|De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek.
Zsoltárok könyve|104|30|Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.
Zsoltárok könyve|104|31|Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek!
Zsoltárok könyve|104|32|Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek.
Zsoltárok könyve|104|33|Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok.
Zsoltárok könyve|104|34|Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.
Zsoltárok könyve|104|35|A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!
Zsoltárok könyve|105|1|(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét,
Zsoltárok könyve|105|2|hirdessétek műveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit!
Zsoltárok könyve|105|3|Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük!
Zsoltárok könyve|105|4|Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét!
Zsoltárok könyve|105|5|Gondoljatok csodáira, amelyeket művelt, a jelekre és ajka szavaira!
Zsoltárok könyve|105|6|Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az ő választottjának!
Zsoltárok könyve|105|7|Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek.
Zsoltárok könyve|105|8|Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott,
Zsoltárok könyve|105|9|a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött,
Zsoltárok könyve|105|10|s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek.
Zsoltárok könyve|105|11|Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül.
Zsoltárok könyve|105|12|Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön,
Zsoltárok könyve|105|13|az egyik törzstől a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak,
Zsoltárok könyve|105|14|akkor sem engedte, hogy elnyomják őket, királyokat büntetett miattuk:
Zsoltárok könyve|105|15|"Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!"
Zsoltárok könyve|105|16|Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret.
Zsoltárok könyve|105|17|De előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak.
Zsoltárok könyve|105|18|Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették,
Zsoltárok könyve|105|19|amíg be nem teljesedett, amit előre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta őt.
Zsoltárok könyve|105|20|A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá.
Zsoltárok könyve|105|21|Megtette házának urává, minden javának intézőjévé,
Zsoltárok könyve|105|22|hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit.
Zsoltárok könyve|105|23|Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén.
Zsoltárok könyve|105|24|Az Úr megsokasította népét, erősebbé tette elnyomóinál.
Zsoltárok könyve|105|25|Majd megváltoztatta szívüket, és meggyűlölték népét, s álnokul bántak szolgáival.
Zsoltárok könyve|105|26|Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját.
Zsoltárok könyve|105|27|Ők jeleit mutatták előttük, nagy csodáit Kámnak földjén.
Zsoltárok könyve|105|28|Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak.
Zsoltárok könyve|105|29|Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította.
Zsoltárok könyve|105|30|Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig.
Zsoltárok könyve|105|31|Szólt, és légyrajok törtek elő, és szúnyogok minden határukon.
Zsoltárok könyve|105|32|Eső helyett jégverést küldött, és pusztító tűz hullott országukra.
Zsoltárok könyve|105|33|Tönkretett szőlőt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat.
Zsoltárok könyve|105|34|Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár.
Zsoltárok könyve|105|35|Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését.
Zsoltárok könyve|105|36|Lesújtott minden elsőszülöttre, a férfierő minden zsengéjére.
Zsoltárok könyve|105|37|Majd kivezette őket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedő nem volt törzseikben.
Zsoltárok könyve|105|38|Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk.
Zsoltárok könyve|105|39|Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik.
Zsoltárok könyve|105|40|Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket.
Zsoltárok könyve|105|41|Sziklát nyitott meg és víz tört elő, patakban folyt a pusztán végig.
Zsoltárok könyve|105|42|Mert megemlékezett szent ígéretéről, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett.
Zsoltárok könyve|105|43|Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait.
Zsoltárok könyve|105|44|Nekik adta a pogányok földjeit, s ők hozzá szerezték a népek kincseit,
Zsoltárok könyve|105|45|hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.
Zsoltárok könyve|106|1|(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
Zsoltárok könyve|106|2|Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét?
Zsoltárok könyve|106|3|Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.
Zsoltárok könyve|106|4|Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám!
Zsoltárok könyve|106|5|Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel.
Zsoltárok könyve|106|6|Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk.
Zsoltárok könyve|106|7|Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak,
Zsoltárok könyve|106|8|mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát.
Zsoltárok könyve|106|9|Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán.
Zsoltárok könyve|106|10|Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből.
Zsoltárok könyve|106|11|Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük.
Zsoltárok könyve|106|12|Erre hittek szavának és zengték dicséretét.
Zsoltárok könyve|106|13|Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában.
Zsoltárok könyve|106|14|A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent.
Zsoltárok könyve|106|15|Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket.
Zsoltárok könyve|106|16|A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére.
Zsoltárok könyve|106|17|Erre megnyílt a föld és elnyelte Dátánt, eltemette Abiron hadát.
Zsoltárok könyve|106|18|Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket.
Zsoltárok könyve|106|19|A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt.
Zsoltárok könyve|106|20|Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik.
Zsoltárok könyve|106|21|Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban.
Zsoltárok könyve|106|22|Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél.
Zsoltárok könyve|106|23|Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk.
Zsoltárok könyve|106|24|Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében.
Zsoltárok könyve|106|25|Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára.
Zsoltárok könyve|106|26|Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában.
Zsoltárok könyve|106|27|Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba.
Zsoltárok könyve|106|28|Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból.
Zsoltárok könyve|106|29|Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket.
Zsoltárok könyve|106|30|De fölkelt Pinchász és ítélkezett, erre megszűnt a csapás.
Zsoltárok könyve|106|31|Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre.
Zsoltárok könyve|106|32|Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia.
Zsoltárok könyve|106|33|Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka.
Zsoltárok könyve|106|34|Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett.
Zsoltárok könyve|106|35|Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket.
Zsoltárok könyve|106|36|Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük.
Zsoltárok könyve|106|37|Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak.
Zsoltárok könyve|106|38|Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket,
Zsoltárok könyve|106|39|tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek.
Zsoltárok könyve|106|40|Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára.
Zsoltárok könyve|106|41|A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Zsoltárok könyve|106|42|Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk.
Zsoltárok könyve|106|43|Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe.
Zsoltárok könyve|106|44|Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.
Zsoltárok könyve|106|45|Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.
Zsoltárok könyve|106|46|Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták.
Zsoltárok könyve|106|47|Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.
Zsoltárok könyve|106|48|Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!
Zsoltárok könyve|107|1|(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
Zsoltárok könyve|107|2|Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.
Zsoltárok könyve|107|3|Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről.
Zsoltárok könyve|107|4|Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.
Zsoltárok könyve|107|5|Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette.
Zsoltárok könyve|107|6|Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől.
Zsoltárok könyve|107|7|Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak.
Zsoltárok könyve|107|8|Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Zsoltárok könyve|107|9|Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.
Zsoltárok könyve|107|10|A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.
Zsoltárok könyve|107|11|Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.
Zsoltárok könyve|107|12|Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket.
Zsoltárok könyve|107|13|Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Zsoltárok könyve|107|14|Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.
Zsoltárok könyve|107|15|Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Zsoltárok könyve|107|16|Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.
Zsoltárok könyve|107|17|Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett.
Zsoltárok könyve|107|18|Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához.
Zsoltárok könyve|107|19|Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Zsoltárok könyve|107|20|Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.
Zsoltárok könyve|107|21|Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Zsoltárok könyve|107|22|Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.
Zsoltárok könyve|107|23|Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:
Zsoltárok könyve|107|24|ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.
Zsoltárok könyve|107|25|Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.
Zsoltárok könyve|107|26|Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette.
Zsoltárok könyve|107|27|Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.
Zsoltárok könyve|107|28|Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Zsoltárok könyve|107|29|A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.
Zsoltárok könyve|107|30|Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe.
Zsoltárok könyve|107|31|Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Zsoltárok könyve|107|32|Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék!
Zsoltárok könyve|107|33|Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.
Zsoltárok könyve|107|34|Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt.
Zsoltárok könyve|107|35|Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.
Zsoltárok könyve|107|36|Az éhezőket oda telepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.
Zsoltárok könyve|107|37|Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak.
Zsoltárok könyve|107|38|Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.
Zsoltárok könyve|107|39|Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket.
Zsoltárok könyve|107|40|Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:
Zsoltárok könyve|107|41|az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.
Zsoltárok könyve|107|42|Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.
Zsoltárok könyve|107|43|Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!
Zsoltárok könyve|108|1|(Ének Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|108|2|A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem!
Zsoltárok könyve|108|3|Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt.
Zsoltárok könyve|108|4|A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked.
Zsoltárok könyve|108|5|Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri.
Zsoltárok könyve|108|6|Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged.
Zsoltárok könyve|108|7|Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket.
Zsoltárok könyve|108|8|Így szólt az Úr szentélyében: "Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét.
Zsoltárok könyve|108|9|Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda.
Zsoltárok könyve|108|10|De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött."
Zsoltárok könyve|108|11|Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba?
Zsoltárok könyve|108|12|Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel?
Zsoltárok könyve|108|13|Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló.
Zsoltárok könyve|108|14|Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő letiporja ellenségeinket.
Zsoltárok könyve|109|1|(A karvezetőnek - Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass,
Zsoltárok könyve|109|2|hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,
Zsoltárok könyve|109|3|a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem.
Zsoltárok könyve|109|4|Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom.
Zsoltárok könyve|109|5|A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel.
Zsoltárok könyve|109|6|"Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára!
Zsoltárok könyve|109|7|Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra!
Zsoltárok könyve|109|8|Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más,
Zsoltárok könyve|109|9|fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé!
Zsoltárok könyve|109|10|Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból!
Zsoltárok könyve|109|11|Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.
Zsoltárok könyve|109|12|Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin!
Zsoltárok könyve|109|13|Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve!
Zsoltárok könyve|109|14|Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék,
Zsoltárok könyve|109|15|lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!"
Zsoltárok könyve|109|16|Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört.
Zsoltárok könyve|109|17|Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el.
Zsoltárok könyve|109|18|Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj!
Zsoltárok könyve|109|19|Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja.
Zsoltárok könyve|109|20|Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem!
Zsoltárok könyve|109|21|Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban!
Zsoltárok könyve|109|22|Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul.
Zsoltárok könyve|109|23|Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát.
Zsoltárok könyve|109|24|Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól.
Zsoltárok könyve|109|25|Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak.
Zsoltárok könyve|109|26|Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem!
Zsoltárok könyve|109|27|Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte.
Zsoltárok könyve|109|28|Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon.
Zsoltárok könyve|109|29|Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen.
Zsoltárok könyve|109|30|Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.
Zsoltárok könyve|109|31|Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.
Zsoltárok könyve|110|1|(Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: "Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!"
Zsoltárok könyve|110|2|Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!
Zsoltárok könyve|110|3|Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta.
Zsoltárok könyve|110|4|Az Úr megesküdött és nem bánja meg: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
Zsoltárok könyve|110|5|Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le,
Zsoltárok könyve|110|6|a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét.
Zsoltárok könyve|110|7|Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét.
Zsoltárok könyve|111|1|(Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a nagy közösségben!
Zsoltárok könyve|111|2|Az Úr művei nagyszerűek, emlékezetesek mindazoknak, akik örülnek rajtuk.
Zsoltárok könyve|111|3|Tevékenysége fönség és erő, s igazságossága örökké tart.
Zsoltárok könyve|111|4|Csodáit örökre emlékezetbe véste, az Úr kegyes és irgalmas.
Zsoltárok könyve|111|5|Ételt adott az őt félőknek, szövetségéről mindvégig megemlékezik.
Zsoltárok könyve|111|6|Népének megmutatta hatalmas műveit, neki adta a pogányok örökségét.
Zsoltárok könyve|111|7|Kezének műve hűség és igazság, parancsai változatlanok,
Zsoltárok könyve|111|8|érvényesek mindig és örökké; erőben és igazságosságban születtek.
Zsoltárok könyve|111|9|Népének megváltást küldött, szövetségét minden időkre kötötte, szent és magasztos a neve.
Zsoltárok könyve|111|10|Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, okosak, akik kitartanak benne. Dicsősége megmarad örökké.
Zsoltárok könyve|112|1|(Alleluja!) Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében.
Zsoltárok könyve|112|2|Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén.
Zsoltárok könyve|112|3|Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre.
Zsoltárok könyve|112|4|A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas.
Zsoltárok könyve|112|5|Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja.
Zsoltárok könyve|112|6|Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad.
Zsoltárok könyve|112|7|Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél.
Zsoltárok könyve|112|8|Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak.
Zsoltárok könyve|112|9|Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, ereje dicsőségesen fölemelkedik.
Zsoltárok könyve|112|10|A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik.
Zsoltárok könyve|113|1|(Alleluja!) Magasztaljátok, ti szolgái az Úrnak, magasztaljátok az Úr nevét!
Zsoltárok könyve|113|2|Az Úr neve áldott most és mindörökké!
Zsoltárok könyve|113|3|Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét!
Zsoltárok könyve|113|4|Fönséges az Úr minden nép fölött, dicsősége felülmúlja az egeket.
Zsoltárok könyve|113|5|Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban trónol,
Zsoltárok könyve|113|6|aki letekint az égre és a földre?
Zsoltárok könyve|113|7|A gyengét fölemeli a porból, a nyomorultat fölsegíti megvetettségéből.
Zsoltárok könyve|113|8|Előkelők közt ad neki helyet, népének legjobbjai közt.
Zsoltárok könyve|113|9|A magtalannak helyet ad a házban, hogy mint anya örüljön gyermekeinek.
Zsoltárok könyve|114|1|(Alleluja!) Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob törzse az idegen nép közül:
Zsoltárok könyve|114|2|Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa.
Zsoltárok könyve|114|3|A tenger meglátta és elfutott, a Jordán visszafelé vette útját.
Zsoltárok könyve|114|4|A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok.
Zsoltárok könyve|114|5|Mi lelt, tenger, hogy elfutottál? Jordán, miért vetted visszafelé utad?
Zsoltárok könyve|114|6|Hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, s ti halmok, mint a kis bárányok?
Zsoltárok könyve|114|7|Föld, rendülj meg az Úr színe előtt, Jákob Istenének szent arca előtt,
Zsoltárok könyve|114|8|aki tóvá változtatta a sziklát, s a követ buzogó forrássá!
Zsoltárok könyve|115|1|Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint!
Zsoltárok könyve|115|2|Miért mondogatják a pogányok: "Hol van hát Istenünk?"
Zsoltárok könyve|115|3|Istenünk az égben és a földön mindent végbevitt, amit csak akart.
Zsoltárok könyve|115|4|De az ő bálványaik csak arany és ezüst, emberi kéznek művei.
Zsoltárok könyve|115|5|Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
Zsoltárok könyve|115|6|van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem éreznek,
Zsoltárok könyve|115|7|van kezük, de nem markolnak, van lábuk, de nem mozdulnak, és torkukon nem jön ki a szó.
Zsoltárok könyve|115|8|Ilyenek azok is, akik csinálták őket, s mindnyájan, akik bennük bíznak.
Zsoltárok könyve|115|9|De Izrael háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
Zsoltárok könyve|115|10|Áron háza az Úrban bízik, aki gyámola és védőpajzsa.
Zsoltárok könyve|115|11|Mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk.
Zsoltárok könyve|115|12|Az Úr gondol velünk - ő adja ránk áldását! Áldja meg Izrael házát, áldja meg Áron házát!
Zsoltárok könyve|115|13|Áldja meg azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és nagyokat egyaránt!
Zsoltárok könyve|115|14|Sokasítson meg titeket az Úr, és veletek együtt minden gyermeketek!
Zsoltárok könyve|115|15|Áldjon meg benneteket az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
Zsoltárok könyve|115|16|Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta.
Zsoltárok könyve|115|17|Nem a halottak dicsőítik az Urat, nem az, aki leszáll a csendességbe.
Zsoltárok könyve|115|18|Hanem mi élők, mi dicsérjük az Urat, ma és mindenkor.
Zsoltárok könyve|116|1|(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat.
Zsoltárok könyve|116|2|Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam.
Zsoltárok könyve|116|3|Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben.
Zsoltárok könyve|116|4|Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: "Ó Uram, mentsd meg életemet!"
Zsoltárok könyve|116|5|Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom.
Zsoltárok könyve|116|6|Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott.
Zsoltárok könyve|116|7|Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled.
Zsoltárok könyve|116|8|Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól.
Zsoltárok könyve|116|9|[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.]
Zsoltárok könyve|116|10|Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: "Mély megaláztatásban lett részem."
Zsoltárok könyve|116|11|Kétségbeesésemben ezt mondtam: "Az emberek gonoszak mind."
Zsoltárok könyve|116|12|Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem?
Zsoltárok könyve|116|13|Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.
Zsoltárok könyve|116|14|[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.]
Zsoltárok könyve|116|15|Az Úr szemében drága dolog az igazak halála.
Zsoltárok könyve|116|16|Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet,
Zsoltárok könyve|116|17|dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét.
Zsoltárok könyve|116|18|Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt.
Zsoltárok könyve|116|19|Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!
Zsoltárok könyve|117|1|(Alleluja!) Áldja az Urat minden nép, minden törzs dicsőítse!
Zsoltárok könyve|117|2|Mert kegyelme hathatósan működik bennünk, és hűsége megmarad örökké.
Zsoltárok könyve|118|1|(Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|118|2|Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|118|3|Mondja Áron háza: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|118|4|Mondják, akik félik az Urat: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|118|5|Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem.
Zsoltárok könyve|118|6|Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?
Zsoltárok könyve|118|7|Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad.
Zsoltárok könyve|118|8|Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani.
Zsoltárok könyve|118|9|Jobb az Úrnál keresni menedéket, mint fejedelmekre építeni.
Zsoltárok könyve|118|10|A pogányok mind körülvettek, de az Úr nevében eltiportam őket.
Zsoltárok könyve|118|11|Minden oldalról szorongattak, de az Úr nevében eltiportam őket.
Zsoltárok könyve|118|12|Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket.
Zsoltárok könyve|118|13|Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített.
Zsoltárok könyve|118|14|Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm.
Zsoltárok könyve|118|15|Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban: "Az Úr jobbja erősnek bizonyult,
Zsoltárok könyve|118|16|az Úr magasra emelte jobbját, igen, az Úr jobbja erősnek bizonyult."
Zsoltárok könyve|118|17|Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.
Zsoltárok könyve|118|18|Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak.
Zsoltárok könyve|118|19|Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.
Zsoltárok könyve|118|20|Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta.
Zsoltárok könyve|118|21|Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.
Zsoltárok könyve|118|22|A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Zsoltárok könyve|118|23|Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.
Zsoltárok könyve|118|24|Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!
Zsoltárok könyve|118|25|Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet!
Zsoltárok könyve|118|26|Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket.
Zsoltárok könyve|118|27|Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig!
Zsoltárok könyve|118|28|Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítlek!
Zsoltárok könyve|118|29|Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|119|1|Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él.
Zsoltárok könyve|119|2|Boldog, aki követi útmutatásait, s aki egész szívével keresi őt.
Zsoltárok könyve|119|3|Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad.
Zsoltárok könyve|119|4|Magad hirdetted ki törvényedet, hogy tartsuk meg hűségesen.
Zsoltárok könyve|119|5|Bárcsak szilárdak volnának útjaim, és megtartanám, amit parancsoltál!
Zsoltárok könyve|119|6|Sohasem vallok szégyent, ha ügyelek minden végzésedre.
Zsoltárok könyve|119|7|Tiszta szívből áldani foglak, ha igazságos döntéseidet megismerem.
Zsoltárok könyve|119|8|Megteszem, amit elrendeltél, te pedig ne hagyj el engem soha!
Zsoltárok könyve|119|9|Hogyan tartja tisztán az ifjú útjait? Ha követi tanításodat.
Zsoltárok könyve|119|10|Egész szívemből kereslek téged, ne hagyj parancsaidtól eltávolodnom!
Zsoltárok könyve|119|11|Szívembe rejtem szavaidat, nehogy vétkezzem ellened.
Zsoltárok könyve|119|12|Légy áldott, Uram, s taníts meg törvényeidre!
Zsoltárok könyve|119|13|Ajkammal hirdetni fogom szádnak minden szavát.
Zsoltárok könyve|119|14|A tőled megszabott úton találom örömöm, inkább, mint ha bőségben volna részem.
Zsoltárok könyve|119|15|Fontolóra veszem törvényeid, és elmélkedem útjaidon.
Zsoltárok könyve|119|16|Útmutatásaid örömömre vannak, szavaidról soha el nem feledkezem.
Zsoltárok könyve|119|17|Gyakorolj kegyet szolgáddal s élni fogok, és követem tanításodat.
Zsoltárok könyve|119|18|Nyisd meg a szememet, hogy meglássam törvényeid csodálatosságát.
Zsoltárok könyve|119|19|Idegen vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsaidat.
Zsoltárok könyve|119|20|Lelkem eleped a vágytól, mert folyvást törvényed után vágyakozik.
Zsoltárok könyve|119|21|Te megfenyegetted a kevélyt; akik eltérnek parancsaidtól, azokat mind átok terheli.
Zsoltárok könyve|119|22|Vedd le rólam a megvetést és a gyalázatot, hiszen követem utasításodat.
Zsoltárok könyve|119|23|Hatalmaskodók ülnek össze és elmarasztalnak, de szolgád törvényedről elmélkedik.
Zsoltárok könyve|119|24|Bizonyságaid örömömre vannak, útmutatásod a tanácsadóm.
Zsoltárok könyve|119|25|Lelkem a porban hever, szavadhoz híven önts belém életet!
Zsoltárok könyve|119|26|Feltártam előtted útjaimat, s te meghallgattál, taníts meg törvényeidre!
Zsoltárok könyve|119|27|Értesd meg velem döntéseid útját, s én odaadón fürkészem csodáidat.
Zsoltárok könyve|119|28|A gond könnyeket fakaszt lelkemből, szavaddal emelj föl engem!
Zsoltárok könyve|119|29|Tarts távol a hazugság útjától, add meg nekem törvényed kegyelmét!
Zsoltárok könyve|119|30|Igazságod útját választottam, útmutatásod után kívánkozom.
Zsoltárok könyve|119|31|Alkalmazkodom parancsodhoz, Uram, ne engedd, hogy szégyent valljak!
Zsoltárok könyve|119|32|Rendelkezéseid útján akarok haladni, hiszen szívemet kitágítottad.
Zsoltárok könyve|119|33|Mutasd meg, Uram, parancsaid útját, annak követésében legyen a jutalmam.
Zsoltárok könyve|119|34|Adj értelmet, hogy megtartsam törvényedet, s kövessem egész szívemből!
Zsoltárok könyve|119|35|Vezess az úton, amelyet te szabtál, mert tetszik nekem.
Zsoltárok könyve|119|36|Szívem a te bizonyságaidhoz vonzódjék, ne a hitvány nyereséghez!
Zsoltárok könyve|119|37|Fordítsd el a szemem, ne lássa a hiábavalót; szavad által adj nekem életet!
Zsoltárok könyve|119|38|Váltsd valóra, amit szolgádnak ígértél, amit azoknak mondtál, akik félnek téged.
Zsoltárok könyve|119|39|A gyalázatot, amitől félek, tartsd távol tőlem, és végzéseid tegyenek vidámmá!
Zsoltárok könyve|119|40|Lám, törvényed után vágyakozom, s mivel igaz vagy, adj nekem életet!
Zsoltárok könyve|119|41|Irgalmad lebegjen fölöttem, Uram, segítséged, amit megígértél.
Zsoltárok könyve|119|42|Szembeszállok gúnyolóimmal, mert bízom a szavadban.
Zsoltárok könyve|119|43|Ne vond meg számtól az igazság szavát, mert útmutatásodra hagyatkozom.
Zsoltárok könyve|119|44|Törvényedet akarom mindig követni, mindenkor és mindörökre.
Zsoltárok könyve|119|45|Akkor széles úton járhatok, hiszen parancsaid megtartásán fáradozom.
Zsoltárok könyve|119|46|Királyok előtt hirdetem végzéseid, és nem vallok szégyent soha.
Zsoltárok könyve|119|47|Igen, intézkedéseidben örömöm telik, és szívből szeretem őket.
Zsoltárok könyve|119|48|Kezemet kitárom törvényed felé, és parancsaidról elmélkedem.
Zsoltárok könyve|119|49|Juttasd eszébe szolgádnak szavadat, amellyel reményt adtál nekem.
Zsoltárok könyve|119|50|Az vigasztal a szomorúságban, hogy szavad életet önt belém.
Zsoltárok könyve|119|51|A gőgösek hevesen támadnak, de én nem tágítok törvényedtől.
Zsoltárok könyve|119|52|Ha az ősi napokban hozott végzésedre gondolok, akkor megvigasztalódom, Uram!
Zsoltárok könyve|119|53|Haragra gerjedek a bűnösök miatt, akik áthágják parancsaidat.
Zsoltárok könyve|119|54|Utasításod olyan nekem, mint az ének, zarándokságom házában.
Zsoltárok könyve|119|55|Éjjel megemlékezem nevedről, Uram, és megtartom törvényedet.
Zsoltárok könyve|119|56|Az a feladatom, hogy kövessem, amit parancsoltál.
Zsoltárok könyve|119|57|Kijelentem, Uram: az az osztályrészem, hogy engedelmeskedjem szavadnak.
Zsoltárok könyve|119|58|Szívből fohászkodom színed előtt, könyörülj rajtam, ahogy megígérted.
Zsoltárok könyve|119|59|Átgondoltam útjaimat, lábam parancsaid szerint irányítottam.
Zsoltárok könyve|119|60|Sietek, nem késlekedem, hogy utasításodnak eleget tegyek.
Zsoltárok könyve|119|61|A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el.
Zsoltárok könyve|119|62|Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért.
Zsoltárok könyve|119|63|Barátja vagyok mindazoknak, akik félnek téged, mindazoknak, akik követik parancsaidat.
Zsoltárok könyve|119|64|A föld tele van jóságoddal, taníts meg, Uram, törvényedre!
Zsoltárok könyve|119|65|Jót tettél szolgáddal szavad szerint, Uram!
Zsoltárok könyve|119|66|Taníts okosságra és józan belátásra, hiszen törvényeidre építek.
Zsoltárok könyve|119|67|Mielőtt csapás ért, tévelyegtem, de most már követem irányításodat.
Zsoltárok könyve|119|68|Te jó vagy és jót osztogatsz. Taníts meg az általad szabott rendre!
Zsoltárok könyve|119|69|A gőgösek hazugságot agyalnak ki ellenem, de én szívből megtartom parancsodat.
Zsoltárok könyve|119|70|Szívük érzéketlenné vált a jóléttől, ám én törvényedben találom örömöm.
Zsoltárok könyve|119|71|Jó nekem, hogy szorongattatás ért, mert így megtanultam végzéseidet.
Zsoltárok könyve|119|72|Kedvesebb nekem szádnak törvénye, mint ezüstnek, aranynak minden gazdagsága.
Zsoltárok könyve|119|73|A te kezed teremtett és alkotott, adj nekem értelmet, hogy megértsem parancsaid.
Zsoltárok könyve|119|74|Örömmel néznek rám, akik félnek téged, mivel szavamra hagyatkozom.
Zsoltárok könyve|119|75|Megismertem, Uram, hogy végzésed igaz, s engem is jogosan aláztál meg.
Zsoltárok könyve|119|76|Éreztesd irgalmad vigasztalásomra, így ígérted ezt meg szolgádnak.
Zsoltárok könyve|119|77|Irgalmad lebegjen fölöttem, hogy éljek, hiszen törvényed gyönyörűség nekem.
Zsoltárok könyve|119|78|Érje szégyen a gőgösöket, akik jogtalanul elnyomnak, ám én törvényedhez igazodom.
Zsoltárok könyve|119|79|Álljanak mellém, akik félnek téged, akik tekintettel vannak parancsaidra.
Zsoltárok könyve|119|80|Szívem tartson ki hűen végzéseid mellett, akkor nem vallok szégyent sohasem.
Zsoltárok könyve|119|81|Lelkem sóvárogja segítségedet és szavadban bizakodom.
Zsoltárok könyve|119|82|Szemem eped ígéreted után; mikor vigasztalsz meg?
Zsoltárok könyve|119|83|Olyan lettem, mint aszott tömlő a füstben, de rendelkezéseid nem hagyom el.
Zsoltárok könyve|119|84|Meddig kell még szolgádnak várnia, mikor ítélkezel üldözőim felett?
Zsoltárok könyve|119|85|A gőgösek vermet ásnak nekem, azok, akik nem élnek törvényeid szerint.
Zsoltárok könyve|119|86|Parancsaid mind igazak, segíts azok ellen, akik álnokul üldöznek.
Zsoltárok könyve|119|87|Majdnem eltöröltek a föld színéről, de nem tágítottam törvényeidtől.
Zsoltárok könyve|119|88|Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait.
Zsoltárok könyve|119|89|Uram, a szavad örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége.
Zsoltárok könyve|119|90|Hűséged nemzedékről nemzedékre száll, te alkottad a földet, és az megmarad.
Zsoltárok könyve|119|91|Rendelésed szerint minden időkre fennáll, és neked szolgál a mindenség.
Zsoltárok könyve|119|92|Ha törvényed nem volna gyönyörűségem, elmerülnék a nyomorban.
Zsoltárok könyve|119|93|Soha nem feledkezem el parancsaidról, hiszen életet adtál általuk.
Zsoltárok könyve|119|94|A tied vagyok, adj nekem szabadulást, mivel fürkészem végzéseid.
Zsoltárok könyve|119|95|Bűnösök leskelődtek, hogy elveszítsenek, de én törvényeidre gondoltam.
Zsoltárok könyve|119|96|Minden nagyságnak láttam a végét, de parancsod átnyúlik a messze végtelenbe.
Zsoltárok könyve|119|97|Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg.
Zsoltárok könyve|119|98|Parancsod bölcsebbé tesz ellenségemnél, és mindig velem jár.
Zsoltárok könyve|119|99|Okosabb lettem, mint összes tanítóm, mert arról elmélkedem, amire te oktatsz.
Zsoltárok könyve|119|100|Több értelmet kaptam, mint az aggastyánok, mert azt követem, amit te előírsz.
Zsoltárok könyve|119|101|Tartsd távol lábamat a gonosz utaktól, hogy megtarthassam szavad.
Zsoltárok könyve|119|102|Végzéseidből semmit el nem hagyok, mert magad tanítottál rájuk.
Zsoltárok könyve|119|103|Kijelentéseid édesek ínyemnek, számnak méznél édesebbek.
Zsoltárok könyve|119|104|Útmutatásod belátásra segít, azért gyűlölöm a hamisság útjait.
Zsoltárok könyve|119|105|Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.
Zsoltárok könyve|119|106|Esküt tettem és megtartom, s követem, amit elrendeltél.
Zsoltárok könyve|119|107|Mennyire megtört vagyok, Uram! Tarts életben, amint megígérte szavad.
Zsoltárok könyve|119|108|Fogadd tetszéssel ajkam áldozatát, és taníts meg parancsaidra.
Zsoltárok könyve|119|109|Életem mindenkor teli van veszéllyel, de törvényeidről meg nem feledkezem.
Zsoltárok könyve|119|110|A bűnösök csapdát állítottak nekem, de törvényedtől akkor sem tértem el.
Zsoltárok könyve|119|111|Végzésed az örökségem és szívemnek örökre gyönyörűsége.
Zsoltárok könyve|119|112|Késztetem a szívem, hogy törvényedből éljen, hűségben mindörökre.
Zsoltárok könyve|119|113|A megosztott szívtől irtózom, törvényedet szeretem egyedül.
Zsoltárok könyve|119|114|Te vagy védelmezőm, te vagy a pajzsom, szavadban megbízhatom.
Zsoltárok könyve|119|115|Gonosztevők, hátráljatok! Én megtartom Istenem parancsát.
Zsoltárok könyve|119|116|Fogadj el engem ígéreted szerint, akkor élni fogok! Ne engedd, hogy csalódjam reményemben,
Zsoltárok könyve|119|117|siess segítségemre, akkor megmenekülök, és intézkedéseidre figyelni fogok.
Zsoltárok könyve|119|118|Akik elfordulnak törvényedtől, azokat elveted, mert minden törekvésük csalás.
Zsoltárok könyve|119|119|A gonosztevőket mint salakot kiszórod, azért szeretem parancsaidat.
Zsoltárok könyve|119|120|Testem remeg előtted a félelemtől, reszketve nézem ítéletedet.
Zsoltárok könyve|119|121|Ami jogos és igazságos, azt követem, ne szolgáltass ki elnyomóimnak!
Zsoltárok könyve|119|122|Vállalj kezességet szívesen szolgádért, hogy a kevélyek le ne győzzenek.
Zsoltárok könyve|119|123|Szemem vágyódva fürkészi segítségedet, az igazságosságot, amelyet ígértél.
Zsoltárok könyve|119|124|Bánj szolgáddal irgalmad szerint, és taníts meg parancsaidra!
Zsoltárok könyve|119|125|Szolgád vagyok, oktass engem, hogy megismerjem útjaidat!
Zsoltárok könyve|119|126|Uram, eljött a tettek ideje, hiszen megszegték törvényedet.
Zsoltárok könyve|119|127|Azért parancsaidat többre tartom az aranynál, kedvesebbek nekem, mint a színarany.
Zsoltárok könyve|119|128|Mindenben igazodom utasításodhoz, és irtózom minden hamis úttól.
Zsoltárok könyve|119|129|Rendelkezéseid csodálatosak, azért lelkem megtartja őket.
Zsoltárok könyve|119|130|Szavaid fénye világít, és tanítja a tudatlanokat.
Zsoltárok könyve|119|131|Sóvárogva nyitom ki számat, parancsaid után kívánkozom.
Zsoltárok könyve|119|132|Fordulj felém és könyörülj rajtam, ahogy azokkal bánsz, akik tisztelik neved.
Zsoltárok könyve|119|133|Irányítsd léptemet ígéreted szerint, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettem.
Zsoltárok könyve|119|134|Szabadíts meg az emberek elnyomásától, s követni fogom útmutatásodat.
Zsoltárok könyve|119|135|Derítsd fel arcodat szolgád felett, és taníts meg minden végzésedre.
Zsoltárok könyve|119|136|Szememből könnyek patakja árad, mivel sokan nem tartják meg törvényedet.
Zsoltárok könyve|119|137|Igazságos vagy, Uram, igazak végzéseid!
Zsoltárok könyve|119|138|Igazságosságban és teljes hűségben nyilvánítod ki parancsaidat!
Zsoltárok könyve|119|139|Emészt a buzgóság házadért, mert ellenségeid feledik szavadat.
Zsoltárok könyve|119|140|Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében.
Zsoltárok könyve|119|141|Bár kicsi vagyok és lenézett, törvényeidet mégsem felejtem el.
Zsoltárok könyve|119|142|Jogod örök érvényű jog, utasításod maga az igazság.
Zsoltárok könyve|119|143|Szomorúság és szükség látogatott meg, törvényed mégis gyönyörűségem.
Zsoltárok könyve|119|144|Bizonyságod mindörökre igaz, taníts meg rá, és élni fogok.
Zsoltárok könyve|119|145|Egész szívemből szólítalak, Uram, hallgass meg! Az utat, amelyre tanítasz, azt fogom követni.
Zsoltárok könyve|119|146|Hozzád kiáltok, adj szabadulást, s megtartom parancsaidat.
Zsoltárok könyve|119|147|Korán reggel jövök segítségért, és várok szavaidra.
Zsoltárok könyve|119|148|Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát.
Zsoltárok könyve|119|149|Halld meg hangomat, Uram, irgalmad szerint, s ahogy megígérted, adj nekem életet!
Zsoltárok könyve|119|150|Közelednek, akik álnokul üldöznek, s törvényeidtől nagyon távol állnak.
Zsoltárok könyve|119|151|De te közel vagy, Uram, s minden szavad igazság.
Zsoltárok könyve|119|152|Parancsaidat már régóta ismerem, örök időkre hirdetted ki őket.
Zsoltárok könyve|119|153|Tekints nyomorúságomra és ments meg, hisz nem feledkeztem meg törvényeidről.
Zsoltárok könyve|119|154|Képviseld ügyemet és szabadíts meg, ígéreted szerint adj nekem életet!
Zsoltárok könyve|119|155|A gonoszoktól messze a szabadulás, mert nem keresik tetszésedet.
Zsoltárok könyve|119|156|Irgalmad irántunk nagyon bőkezű, Uram, végzésed szerint adj nekem életet!
Zsoltárok könyve|119|157|Sokan üldöznek és szorongatnak, de törvényed mellől nem tágítok.
Zsoltárok könyve|119|158|A gonoszokat nézem és megborzadok, mert egyáltalán nem nézik szavad.
Zsoltárok könyve|119|159|Nézd, Uram, én szeretem parancsaidat, ezért irgalmadban tartsd meg életem!
Zsoltárok könyve|119|160|Szavaid eleje és vége igazság, igaz ítéleted örökre érvényes.
Zsoltárok könyve|119|161|A fejedelmek ok nélkül üldöznek, de szívem csak a te szavadat féli.
Zsoltárok könyve|119|162|Ígéreteidnek úgy örülök, mint aki gazdag zsákmányhoz jutott.
Zsoltárok könyve|119|163|Gyűlölöm a bűnt és irtózom tőle, de törvényedet szeretem.
Zsoltárok könyve|119|164|Napjában hétszer zengem dicséreted, mert rendelkezéseid mind jogosak.
Zsoltárok könyve|119|165|Akik szeretik törvényedet, azoké a béke teljessége, azért soha el nem buknak.
Zsoltárok könyve|119|166|Várom segítségedet, Uram, tégy hát, ahogy megígérted.
Zsoltárok könyve|119|167|Lelkem követi útmutatásodat, hisz azt mindennél jobban szeretem.
Zsoltárok könyve|119|168|Megtartom tanításodat és parancsaidat, útjaim színed előtt vannak.
Zsoltárok könyve|119|169|Kiáltásom jusson eléd, Uram, szavad szerint taníts engem!
Zsoltárok könyve|119|170|Könyörgésem jusson el hozzád, szabadíts meg ígéreted szerint.
Zsoltárok könyve|119|171|Ajkam zengjen dicsérő éneket, mivel, megtanítasz törvényedre.
Zsoltárok könyve|119|172|Nyelvem dicsőítse a szavadat, hisz minden parancsod jogos.
Zsoltárok könyve|119|173|Nyújtsd ki kezedet segítségemre, mivel törvényedet választottam.
Zsoltárok könyve|119|174|Uram, hozzád esengek szabadulásért, mert törvényed örömömre van.
Zsoltárok könyve|119|175|Csak éljen a lelkem és áldjon téged, és utasításaid segítsenek engem!
Zsoltárok könyve|119|176|Eltévedtem, mint a bárány, mely útját vesztette. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg törvényeidről!
Zsoltárok könyve|120|1|(Zarándokének.) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott.
Zsoltárok könyve|120|2|Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől!
Zsoltárok könyve|120|3|Mivel fizessen neked, te csalárd kígyó, te álnok nyelv?
Zsoltárok könyve|120|4|A harcosnak hegyes nyilával, s a bozótnak izzó tüzével!
Zsoltárok könyve|120|5|Jaj nekem, hogy a Mesekben kell időznöm és Kedár sátraiban kell laknom!
Zsoltárok könyve|120|6|Lelkem már túl soká tartózkodik azok közt, akik a békét gyűlölik.
Zsoltárok könyve|120|7|Békét akarok, de hogyha beszélek, az nekik háború.
Zsoltárok könyve|121|1|(Zarándokének.) Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra?
Zsoltárok könyve|121|2|A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette.
Zsoltárok könyve|121|3|Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad, nem alszik az, aki őriz téged.
Zsoltárok könyve|121|4|Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett.
Zsoltárok könyve|121|5|Az Úr a te oltalmazód, az Úr védelmez jobbod felől.
Zsoltárok könyve|121|6|Nappal nem éget a nap, s éjjel nem árt neked a hold.
Zsoltárok könyve|121|7|Az Úr megóv minden bajtól, ő vigyáz életedre.
Zsoltárok könyve|121|8|Az Úr megőriz jártadban-keltedben, mostantól fogva mindörökké.
Zsoltárok könyve|122|1|(Zarándokének - Dávidtól.) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába!
Zsoltárok könyve|122|2|Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem!
Zsoltárok könyve|122|3|Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város!
Zsoltárok könyve|122|4|Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét.
Zsoltárok könyve|122|5|Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai.
Zsoltárok könyve|122|6|Kérjétek Jeruzsálem számára, ami békességére szolgál! Legyen jó soruk mindazoknak, akik szeretnek téged!
Zsoltárok könyve|122|7|Béke lakozzék falaid között és biztonság házaidban!
Zsoltárok könyve|122|8|Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke!
Zsoltárok könyve|122|9|Könyörgök az Úr, a mi Istenünk háza miatt: áldás legyen az osztályrészed!
Zsoltárok könyve|123|1|(Zarándokének.) Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz.
Zsoltárok könyve|123|2|Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat.
Zsoltárok könyve|123|3|Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Eléggé megízleltük már a gyalázatot.
Zsoltárok könyve|123|4|Túlságosan megízlelte lelkünk a dúslakodók gúnyolódását s a fennhéjázók büszkeségét.
Zsoltárok könyve|124|1|(Zarándokének - Dávidtól.) Ha az Úr nem lett volna velünk - Izrael bevallhatja -
Zsoltárok könyve|124|2|ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak,
Zsoltárok könyve|124|3|elevenen nyeltek volna le minket. Amikor fellángolt dühük ellenünk,
Zsoltárok könyve|124|4|elborítottak volna minket a vizek. A hegyi patak elöntött volna,
Zsoltárok könyve|124|5|a zúgó ár elragadott volna.
Zsoltárok könyve|124|6|De áldott legyen az Úr, mert nem vetett oda zsákmányul fogaiknak.
Zsoltárok könyve|124|7|Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából. A háló szétszakadt, s mi szabadok lettünk.
Zsoltárok könyve|124|8|Segítségünk az Úr nevében, aki az eget és a földet alkotta.
Zsoltárok könyve|125|1|(Zarándokének.) Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké.
Zsoltárok könyve|125|2|Jeruzsálemet hegyek övezik: így veszi körül az Úr népét most és mindörökké.
Zsoltárok könyve|125|3|A gonoszság uralma nem marad meg azon a földön, amely az igazaknak jutott: nehogy az igazak keze is a gonosz után nyúljon.
Zsoltárok könyve|125|4|Tégy jót, Uram, a jókkal, azokkal, akiknek a szívük tiszta!
Zsoltárok könyve|125|5|De akik hajlanak a görbe utakra, azokat űzd el, Uram, a gonosztevőkkel együtt! Békesség Izraelnek!
Zsoltárok könyve|126|1|(Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.
Zsoltárok könyve|126|2|Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: "Az Úr nagy dolgot művelt velük!"
Zsoltárok könyve|126|3|Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki.
Zsoltárok könyve|126|4|Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod.
Zsoltárok könyve|126|5|Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.
Zsoltárok könyve|126|6|Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.
Zsoltárok könyve|127|1|(Zarándokének - Salamontól.) Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte.
Zsoltárok könyve|127|2|Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak.
Zsoltárok könyve|127|3|Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom.
Zsoltárok könyve|127|4|Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből.
Zsoltárok könyve|127|5|Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.
Zsoltárok könyve|128|1|(Zarándokének.) Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár.
Zsoltárok könyve|128|2|Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni.
Zsoltárok könyve|128|3|Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat.
Zsoltárok könyve|128|4|Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat.
Zsoltárok könyve|128|5|Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján!
Zsoltárok könyve|128|6|És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!
Zsoltárok könyve|129|1|Ifjúságom óta sokat gyötörtek - Izrael elmondhatja -,
Zsoltárok könyve|129|2|ifjúságom óta sokat gyötörtek, de el nem tiportak.
Zsoltárok könyve|129|3|A szántók a hátamon szántottak, s hosszú barázdákat vontak.
Zsoltárok könyve|129|4|De az Úr, az Igaz szétszaggatta a gonoszok kötelékeit.
Zsoltárok könyve|129|5|Hátráljanak szégyent vallva mind, akik gyűlölik Siont!
Zsoltárok könyve|129|6|Legyenek, mint a fű a tetőn, amely elszárad a keleti szélben:
Zsoltárok könyve|129|7|nem tölti meg markát annak, aki learatja, és ha kévét akar, nem lesz tele karja.
Zsoltárok könyve|129|8|Akik arra mennek, nem köszönnek így: "Az Úr áldása van rajtatok!" De mi megáldunk titeket az Úr nevében.
Zsoltárok könyve|130|1|(Zarándokének.) A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,
Zsoltárok könyve|130|2|Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra!
Zsoltárok könyve|130|3|Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram?
Zsoltárok könyve|130|4|Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged.
Zsoltárok könyve|130|5|Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában.
Zsoltárok könyve|130|6|Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt,
Zsoltárok könyve|130|7|várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás.
Zsoltárok könyve|130|8|Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.
Zsoltárok könyve|131|1|(Zarándokének - Dávidtól.) Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm.
Zsoltárok könyve|131|2|Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.
Zsoltárok könyve|131|3|Remélj, Izrael, az Úrban, most és mindörökké!
Zsoltárok könyve|132|1|(Zarándokének.) Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására!
Zsoltárok könyve|132|2|Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erősének:
Zsoltárok könyve|132|3|"Nem lépek addig házam belsejébe, és nem fekszem le nyugvóhelyemre,
Zsoltárok könyve|132|4|nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat,
Zsoltárok könyve|132|5|amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Erősének."
Zsoltárok könyve|132|6|Lám, hallottunk róla Efratában, megtaláltuk Jaar mezején.
Zsoltárok könyve|132|7|Most hát vonuljunk hajlékához, boruljunk le lába zsámolya előtt.
Zsoltárok könyve|132|8|Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.
Zsoltárok könyve|132|9|Papjaid öltözzenek igazságba, akik hűek hozzád, örömükben ujjongjanak!
Zsoltárok könyve|132|10|Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát!
Zsoltárok könyve|132|11|Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: "Testedből utódot emelek trónodra
Zsoltárok könyve|132|12|ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez és hűségesek a törvényhez, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre."
Zsoltárok könyve|132|13|Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte.
Zsoltárok könyve|132|14|"Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki;
Zsoltárok könyve|132|15|igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom,
Zsoltárok könyve|132|16|papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak, igen, ujjonganak.
Zsoltárok könyve|132|17|Dávid hatalmát ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek.
Zsoltárok könyve|132|18|Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta koronája fénylik."
Zsoltárok könyve|133|1|(Zarándokének - Dávidtól.) Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!
Zsoltárok könyve|133|2|Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére.
Zsoltárok könyve|133|3|Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre.
Zsoltárok könyve|134|1|(Zarándokének.) Rajta, áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái mind, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban!
Zsoltárok könyve|134|2|Tárjátok kezeteket a szentély felé, s dicsőítsétek az Urat éjjelente!
Zsoltárok könyve|134|3|Áldjon meg téged Sionból az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
Zsoltárok könyve|135|1|(Alleluja!) Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt,
Zsoltárok könyve|135|2|akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban.
Zsoltárok könyve|135|3|Áldjátok az Urat, mert jó, magasztaljátok fölséges nevét!
Zsoltárok könyve|135|4|Mert az Úr kiválasztotta Jákobot, tulajdonába vette Izraelt.
Zsoltárok könyve|135|5|Tudom jól, hogy nagy az Úr, a mi Istenünk, nagyobb, mint mind az istenek.
Zsoltárok könyve|135|6|Amit az Úr akar, mindent végbevisz, a mennyben és a földön, a tengerben és a vizek mélyén.
Zsoltárok könyve|135|7|Ő hoz felhőket a föld határairól, ő küldi a villámot és az esőt, ő indítja el a szelet rejtekéből.
Zsoltárok könyve|135|8|Lesújtott az egyiptomiak elsőszülötteire, kezdve az embertől, le az állatokig.
Zsoltárok könyve|135|9|Csodákat és jeleket hozott rád, Egyiptom, a fáraóra és minden szolgájára.
Zsoltárok könyve|135|10|Megvert sok pogány nemzetet, hatalmas királyokat leterített:
Zsoltárok könyve|135|11|Szichont, az amoriták urát, és Ogot, Básán fejedelmét, Kánaán királyait mind.
Zsoltárok könyve|135|12|Országukat népének, Izraelnek tulajdonába adta.
Zsoltárok könyve|135|13|Uram, neved fennmarad örökké, emléked nemzedékről nemzedékre, Uram!
Zsoltárok könyve|135|14|Mert az Úr megőrzi népét, és megkönyörül szolgáin.
Zsoltárok könyve|135|15|A pogányok istenei arany és ezüst, emberi kéznek művei.
Zsoltárok könyve|135|16|Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
Zsoltárok könyve|135|17|Van fülük, de nem hallanak és szájukban nincs lehelet.
Zsoltárok könyve|135|18|Hasonlók azokhoz, akik csinálták őket, és mindazokhoz, akik bíznak bennük.
Zsoltárok könyve|135|19|Izrael háza, áldjátok az Urat, Áron háza, áldjátok az Urat,
Zsoltárok könyve|135|20|Lévi háza, áldjátok az Urat, ti istenfélők, áldjátok az Urat!
Zsoltárok könyve|135|21|Áldott legyen a Sionon az Úr, ő, aki Jeruzsálemben lakik!
Zsoltárok könyve|136|1|(Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|2|Áldjátok az Istenek Istenét: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|3|Áldjátok az Urak Urát: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|4|Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|5|Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|6|Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|7|Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|8|A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|9|A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|10|Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|11|Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|12|Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|13|Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|14|Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|15|A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|16|Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|17|Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|18|Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|19|Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|20|És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|21|Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|22|Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|23|Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|24|Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|25|Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|136|26|Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.
Zsoltárok könyve|137|1|Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk.
Zsoltárok könyve|137|2|Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
Zsoltárok könyve|137|3|Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: "Zengjetek nekünk dalt a Sionról!"
Zsoltárok könyve|137|4|De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén?
Zsoltárok könyve|137|5|Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!
Zsoltárok könyve|137|6|Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!
Zsoltárok könyve|137|7|Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: "Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!"
Zsoltárok könyve|137|8|Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél!
Zsoltárok könyve|137|9|Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!
Zsoltárok könyve|138|1|(Dávidtól.) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked,
Zsoltárok könyve|138|2|s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet.
Zsoltárok könyve|138|3|Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét.
Zsoltárok könyve|138|4|A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát.
Zsoltárok könyve|138|5|Az Úr útjairól énekelnek majd: "Nagy az Úr dicsősége!"
Zsoltárok könyve|138|6|Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri.
Zsoltárok könyve|138|7|Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod
Zsoltárok könyve|138|8|teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!
Zsoltárok könyve|139|1|(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
Zsoltárok könyve|139|2|tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,
Zsoltárok könyve|139|3|látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.
Zsoltárok könyve|139|4|A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
Zsoltárok könyve|139|5|Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
Zsoltárok könyve|139|6|Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
Zsoltárok könyve|139|7|Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?
Zsoltárok könyve|139|8|Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
Zsoltárok könyve|139|9|Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
Zsoltárok könyve|139|10|ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
Zsoltárok könyve|139|11|Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:
Zsoltárok könyve|139|12|neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.
Zsoltárok könyve|139|13|Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.
Zsoltárok könyve|139|14|Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig,
Zsoltárok könyve|139|15|létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,
Zsoltárok könyve|139|16|szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.
Zsoltárok könyve|139|17|Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!
Zsoltárok könyve|139|18|Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.
Zsoltárok könyve|139|19|Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.
Zsoltárok könyve|139|20|Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik.
Zsoltárok könyve|139|21|Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?
Zsoltárok könyve|139|22|Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.
Zsoltárok könyve|139|23|Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!
Zsoltárok könyve|139|24|Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!
Zsoltárok könyve|140|1|(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsoltárok könyve|140|2|Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől!
Zsoltárok könyve|140|3|Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak.
Zsoltárok könyve|140|4|Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon.
Zsoltárok könyve|140|5|Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe,
Zsoltárok könyve|140|6|a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak.
Zsoltárok könyve|140|7|Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat!
Zsoltárok könyve|140|8|Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján.
Zsoltárok könyve|140|9|Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön!
Zsoltárok könyve|140|10|Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje!
Zsoltárok könyve|140|11|Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl.
Zsoltárok könyve|140|12|Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét.
Zsoltárok könyve|140|13|Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek.
Zsoltárok könyve|140|14|Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.
Zsoltárok könyve|141|1|(Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak!
Zsoltárok könyve|141|2|Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat!
Zsoltárok könyve|141|3|Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!
Zsoltárok könyve|141|4|Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok.
Zsoltárok könyve|141|5|Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe.
Zsoltárok könyve|141|6|Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim:
Zsoltárok könyve|141|7|"Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába."
Zsoltárok könyve|141|8|Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem!
Zsoltárok könyve|141|9|Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától!
Zsoltárok könyve|141|10|A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.
Zsoltárok könyve|142|1|(Tanítóköltemény Dávidtól, amikor a barlangban volt, ima.)
Zsoltárok könyve|142|2|Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz!
Zsoltárok könyve|142|3|Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat.
Zsoltárok könyve|142|4|Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak.
Zsoltárok könyve|142|5|Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre.
Zsoltárok könyve|142|6|Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.
Zsoltárok könyve|142|7|Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam.
Zsoltárok könyve|142|8|Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem.
Zsoltárok könyve|143|1|(Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint!
Zsoltárok könyve|143|2|Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt.
Zsoltárok könyve|143|3|Az ellenség üldözi lelkemet, a földre tiporja életemet. A sötétbe taszít, mint aki már meghalt.
Zsoltárok könyve|143|4|A lélek eleped bennem, a szív szinte megdermed bensőmben.
Zsoltárok könyve|143|5|Régmúlt napokra gondolok, elmélkedem összes tettedről, átgondolom, amit kezed művelt.
Zsoltárok könyve|143|6|Kitárom feléd a kezem, lelkem utánad szomjazik, mint a kiaszott föld.
Zsoltárok könyve|143|7|Siess, Uram, hallgass meg, nézd, eleped a lelkem! Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak.
Zsoltárok könyve|143|8|Reggelente hadd érezzem jóságodat, hiszen bízom benned. Mutasd meg, melyik úton járjak, hozzád emelem a lelkem.
Zsoltárok könyve|143|9|Ments meg ellenségeimtől, Uram, hozzád menekültem.
Zsoltárok könyve|143|10|Taníts meg, miként teljesítsem akaratod, hisz te vagy az én Istenem. A te jó lelked vezessen a sima úton,
Zsoltárok könyve|143|11|nevedért teremts belém életet, Uram, s jóságodban vezess ki a gyötrelemből!
Zsoltárok könyve|143|12|Irgalmadban semmisítsd meg ellenségemet, tedd ártalmatlanná, akik szorongatják a lelkem, mert, nézd, én a szolgád vagyok.
Zsoltárok könyve|144|1|(Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra.
Zsoltárok könyve|144|2|Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket.
Zsoltárok könyve|144|3|Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla?
Zsoltárok könyve|144|4|Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai.
Zsoltárok könyve|144|5|Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Zsoltárok könyve|144|6|Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket.
Zsoltárok könyve|144|7|Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg!
Zsoltárok könyve|144|8|Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Zsoltárok könyve|144|9|Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt.
Zsoltárok könyve|144|10|Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted:
Zsoltárok könyve|144|11|ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Zsoltárok könyve|144|12|Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak.
Zsoltárok könyve|144|13|Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön!
Zsoltárok könyve|144|14|Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó!
Zsoltárok könyve|144|15|Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.
Zsoltárok könyve|145|1|(Dicsőítő ének - Dávidtól.) Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom, nevedet mindörökké áldom!
Zsoltárok könyve|145|2|Mindennap dicsérlek téged, nevedet örökké magasztalom.
Zsoltárok könyve|145|3|Nagy az Úr és dicséretre méltó, nagysága mérhetetlen.
Zsoltárok könyve|145|4|Nemzedék nemzedéknek hirdeti művedet, hatalmas tetteidet elbeszélik.
Zsoltárok könyve|145|5|Dicsőséged fönség és fényesség, és én csodatetteidről énekelek.
Zsoltárok könyve|145|6|Ők félelmes tetteid erejét beszélik, én meg nagyságodat hirdetem.
Zsoltárok könyve|145|7|Megemlékeznek végtelen jóságodról, és ujjonganak igazságosságodon.
Zsoltárok könyve|145|8|Az Úr irgalmas és jóságos, megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem.
Zsoltárok könyve|145|9|Az Úr jóságos mindenkihez, telve irgalommal minden iránt, amit alkotott.
Zsoltárok könyve|145|10|Dicsérjen téged, Uram, minden alkotásod, és híveid dicsőítsenek!
Zsoltárok könyve|145|11|Beszéljenek országod fényéről, és énekeljenek mindenhatóságodról,
Zsoltárok könyve|145|12|hirdessék az emberek hatalmas tetteidet és királyságodnak ragyogó fönségét!
Zsoltárok könyve|145|13|Királyságod örök királyság, uralmad tart minden nemzedéken át. Az Úr hűséges minden szavában, és jóságos minden művében.
Zsoltárok könyve|145|14|Az Úr fenntartja a botladozót, és fölemeli, akit megaláztak.
Zsoltárok könyve|145|15|Minden szem terád vár, te adsz nekik ételt a kellő időben;
Zsoltárok könyve|145|16|megnyitod a kezed, és minden élőt betöltesz javaiddal.
Zsoltárok könyve|145|17|Igazságos az Úr minden útján, és jóságos minden művében.
Zsoltárok könyve|145|18|Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.
Zsoltárok könyve|145|19|Akik félik, azoknak teljesíti kívánságát, meghallgatja kérésüket és megmenti őket.
Zsoltárok könyve|145|20|Megőriz az Úr mindenkit, aki szereti, de a gonoszokat megsemmisíti.
Zsoltárok könyve|145|21|Szám hirdeti az Úr dicséretét. Minden test áldja szent nevét mindörökkön örökké!
Zsoltárok könyve|146|1|(Alleluja!) Dicsérd, lelkem, az Urat!
Zsoltárok könyve|146|2|Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok.
Zsoltárok könyve|146|3|Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni!
Zsoltárok könyve|146|4|Az élet elhagyja, visszatér a porba, s odavan minden terve.
Zsoltárok könyve|146|5|Jó annak, akinek Jákob Istene a gyámola, aki az Úrba, Istenébe veti reményét,
Zsoltárok könyve|146|6|aki mindent alkotott: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét. Hűséges marad mindörökké,
Zsoltárok könyve|146|7|az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat. Az Úr megszabadítja a foglyokat,
Zsoltárok könyve|146|8|az Úr megnyitja a vakok szemét, az Úr fölemeli a megalázottakat, az Úr szereti az igazakat,
Zsoltárok könyve|146|9|az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi.
Zsoltárok könyve|146|10|Az Úr király mindörökké, a te Istened, Sion, minden nemzedéken át!
Zsoltárok könyve|147|1|(Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés!
Zsoltárok könyve|147|2|Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyűjti.
Zsoltárok könyve|147|3|Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Zsoltárok könyve|147|4|A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.
Zsoltárok könyve|147|5|Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen.
Zsoltárok könyve|147|6|Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja.
Zsoltárok könyve|147|7|Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek,
Zsoltárok könyve|147|8|aki az eget felhővel borítja, és esőt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára.
Zsoltárok könyve|147|9|Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat.
Zsoltárok könyve|147|10|Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban.
Zsoltárok könyve|147|11|Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében.
Zsoltárok könyve|147|12|Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet!
Zsoltárok könyve|147|13|Kapuid zárait megerősítette, s megáldotta benned fiaidat.
Zsoltárok könyve|147|14|Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged.
Zsoltárok könyve|147|15|Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér.
Zsoltárok könyve|147|16|Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut.
Zsoltárok könyve|147|17|A jégesőt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket.
Zsoltárok könyve|147|18|Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek.
Zsoltárok könyve|147|19|Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek.
Zsoltárok könyve|147|20|Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit.
Zsoltárok könyve|148|1|(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban!
Zsoltárok könyve|148|2|Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!
Zsoltárok könyve|148|3|Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek, fénylő csillagok!
Zsoltárok könyve|148|4|Dicsérjétek, egeknek egei, dicsérjétek, minden vizek az ég felett!
Zsoltárok könyve|148|5|Dicsérjék az Úr nevét, mert az ő parancsára lettek!
Zsoltárok könyve|148|6|Odaállította őket minden időkre, törvényt szabott nekik, amely el nem évül.
Zsoltárok könyve|148|7|Dicsérjétek az Urat a földről, tengeri szörnyek és tenger mélységei!
Zsoltárok könyve|148|8|Tűz és jégeső, felhő és hó, dübörgő viharok, melyek akaratát teljesítitek.
Zsoltárok könyve|148|9|Mind ti hegyek és halmok, gyümölcsfák és mind ti cédrusok.
Zsoltárok könyve|148|10|Mind ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak.
Zsoltárok könyve|148|11|Föld királyai és mind ti nemzetek, fejedelmei és bírái a földnek.
Zsoltárok könyve|148|12|Mind ti ifjak és leányok, öregek és gyermekek.
Zsoltárok könyve|148|13|Mindnyájan dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az ő neve magasztos! Fönsége felülmúlja az eget és a földet, fölemelte népe fejét.
Zsoltárok könyve|148|14|Dicsőségére válik mindenkinek, aki hűséges hozzá. Izrael fiainak, a népnek, amely közel van hozzá.
Zsoltárok könyve|149|1|(Alleluja!) Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében!
Zsoltárok könyve|149|2|Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak!
Zsoltárok könyve|149|3|Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán!
Zsoltárok könyve|149|4|Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat.
Zsoltárok könyve|149|5|Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön!
Zsoltárok könyve|149|6|Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélű kard a kezükben,
Zsoltárok könyve|149|7|hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megtorolják a népeket;
Zsoltárok könyve|149|8|hogy királyokat verjenek láncra, fejedelmeket vasbilincsbe;
Zsoltárok könyve|149|9|hogy ítéletet tartsanak fölöttük, ahogy írva van: Dicsőség ez minden szentjének!
Zsoltárok könyve|150|1|(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek égi erődítményében!
Zsoltárok könyve|150|2|Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának teljességéért!
Zsoltárok könyve|150|3|Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával!
Zsoltárok könyve|150|4|Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral!
Zsoltárok könyve|150|5|Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!